Helyzetelemzés:
A magyar népmesekincs széles körben elismert kulturális értékünk. A népmesemondás hagyományos szerepe a közösségeinkben többszintű volt: erősítette a közösségi összetartozást, tanító-szórakoztató céllal élethelyzetek megoldására beszélt el példákat (ún. sorsmegoldó képletet kínált fel), valamint a kapcsolódó műfajokkal együtt (közmondások, szólások, mondókák, epiko-lírikus népdalok) egészen kisgyermek kortól kezdve a nyelv elsajátítását segítette. Így vált lehetővé, hogy a népmesének kialakuljon egy kettős, normatív és szórakoztató szerepe, valamint betölt egyfajta „szelep” szerepet (a mesei fantasztikum képes kiragadni a realitásból, ezáltal fejleszti az asszociatív, a fogalomalkotási és az absztraháló készséget).
A népmese, bár kezdetektől fogva kultúrákon, határokon, nyelveken keresztül vándorolt, beépítette és megőrizte az egyes népek, nyelvek, kultúrák sajátosságait, ebből következően gazdag forrást nyújt a nemzeti-kulturális identitás gyökereinek újrafelfedezéséhez.
A népmese továbbá társadalomismereti jelentőségű forrásszöveg. Egyrészt tudósít a kevéssé dokumentált népi életforma értékvilágáról, társadalom-felfogásáról és etikai világrendjéről. Másrészt a különböző népek együttélését jellemző modellértékű szabályok szöveges rögzítését és értelmezését is tartalmazza — generációról generációra továbbörökíthető formában. A népmese társadalmi vonatkozásai kapcsán figyelembe kell venni a külhoni magyar nemzetrészeket, hiszen a legtöbb kiváló mesemondó ezekről a területekről származik. A műfaj ezen túlmenően pedig rendkívül alkalmas a szociálisan rászorult gyermekek, köztük a hátrányos helyzetű roma lakosság oktatására, oktatásba való bevonására akár formális, akár informális kereteken belül, valamint az össztársadalmi ügynek tekinthető társadalmi integráció előmozdítására.
A magyar népmesekincs számos kapcsolódási pontot mutat ugyan a magyar népzene, néptánc területével, a fejlesztés szakmai tartalma elsősorban a népmese-kultúra és átadásának gyakorlati, módszertani kérdéseivel foglalkozik. Mivel a rendszerváltást követő két évtizedben a folklór két kitüntetett színtere, a népdal és a néptánc kiemelt figyelmet kapott, ezért a népmese iránti érdeklődés háttérbe szorult. A felhívás ezért a kárpát-medencei magyar és magyar nyelvű népmesekincs tárgyterületére fókuszál és közvetlenül nem érinti a népdal és a néptánc-kultúra fejlesztését, ugyanakkor a népmese-narratíva számos összefüggésben megjeleníti és tárgyalja az említett két területet. A fejlesztés során közvetett módon — a projekt disszeminációja során — kiemelt figyelmet szükséges fordítani arra, hogy a projekt keretében fejlesztendő NépmesePontokon a két tevékenységforma becsatornázható legyen, így erősítve a magyar kultúra elemeinek szinergikus hatásrendszerét.
Korunk ellentmondásos társadalmi viszonyai között újabban elementáris igény mutatkozik a tradicionális népmese újraértelmezése és ennek segítségével a közösségi kultúra helyreállítása iránt. Ugyanis a szóbeliségben élő egyszerűbb és bonyolultabb narratív struktúrák nem csupán a nyelv, a hagyomány, vagy kulturális ismeretek átadására alkalmasak, hanem mint azt a fél évszázada zajló nemzetközi kutatások (narratív elméletek, filozófiai gondolatrendszerek), valamint egyes pszichológiai megközelítések (pl. a narratív pszichológia, narratív terápia, az egyre elterjedtebb trauma terápia) eredményei is mutatják, döntő szerepet játszanak az egyéni identitás megteremtésében és formálásában, helyreállításában, valamint olyan erkölcsi normákat közvetítő funkcióval is rendelkeznek, amelyek napjainkban sem nélkülözhetőek. A népmese olyan egyéni és közösségi identitásteremtő funkcióval is bír, ami a szóbeliségből fakadóan az emberek között közvetlen kapcsolatot képes teremteni, “mert mi emberek: a történeteink vagyunk, a történeteket pedig el kell mesélni”.
Jelen projekt átfogó célja:
A hagyományos magyar népmese, a népmesemondás, a mesei gondolkodás és nevelés népszerűsítése, beépítésének elősegítése a kulturális intézmények informális és nem formális szolgáltatási kínálatába, NépmesePontok létrehozásával támogatva a nevelési-oktatási intézmények tanulóinak iskolai foglalkozáson kívüli kompetenciafejlesztését, ismeret- és tudásgyarapítását a kulturális intézmények által megvalósított, a formális oktatást támogató és kiegészítő kulturális nevelés által.
További részcélok a projektben:
- a nevelési-oktatási és a kulturális intézmények, szervezetek közötti partnerség (együttműködés) erősítése a nevelési-oktatási intézmények igényeinek megfelelően,
- a magyar és európai népmesével és népmesemondással kapcsolatos ismeretek átadása,
- a népmese és szóbeli mesemondás népszerűsítése,
- a köznevelésben résztvevő tanulók tudásának és készségeinek, illetve anyanyelvi kompetenciájának fejlesztése nem formális és informális tanulási eszközökkel.
