Fájl #657: "katonahoseink.pdf"

Lukácsi Imre István: Katonahőseink az első világháborúban – Jászapáti (Hevesivány) és Jászjákóhalma

Lukácsi Imre István

Katonahőseink az első világháborúban
Jászapáti (Hevesivány) és Jászjákóhalma

Jászapáti, 2021

„Dulce et decorum est pro patria mori”
Édes és dicső dolog a hazáért meghalni
(Horatius-óda részlet)

Lukácsi Imre István
Katonahőseink az első világháborúban

Jászapáti (Hevesivány) és Jászjákóhalma

†

Lukácsi Imre István

Katonahőseink az első világháborúban
Jászapáti (Hevesivány) és Jászjákóhalma

Jászapáti, 2021

Szerző: Lukácsi Imre István
Szerkesztő: Dr. Suba Györgyné
Lektor: Dr. Farkas Kristóf Vince
Tördelőszerkesztő, borító: Buschman Éva

A könyv
a Jászapáti 2000. Mg. Zrt. – Lóczi Miklós elnök-vezérigazgató
Jászapáti Város Önkormányzata – Farkas Ferenc polgármester
Jászjákóhalma Községi Önkormányzat – Terjéki Tünde polgármester
Jászok Egyesülete – Dr. Dobos László elnök
„A Jászságért” Alapítvány – Kiss Csaba kuratóriumi elnök
Szőllősi Zoltán – Téba Tüzép tulajdonosa
az előfizetők támogatásával jelent meg.

A borítólap fotóit – az első oldalon – Bugyi László (Guriga) készítette a
jászapáti és a jászjákóhalmi első világháborús emlékművekről.
A hátoldalon található képeslapok az 1920-as évek második feléből valók.

ISBN: 978-963-89495-2-3
Kiadja: Jászapátiak Baráti Egyesülete
Felelős kiadó: Mihályi Mónika

Ajánló
Immár több mint száz esztendeje, hogy véget ért a kortársak által „Nagy Háború”
néven emlegetett I. világháború, ami mind kiterjedtségét, a résztvevők óriási számát és sajnos emberveszteségét tekintve is példátlan volt az addigi világtörténelemben. A háború négy éve megváltoztatta a világot és az országok erőviszonyai is
jelentősen módosultak. 1914-ben véget értek a „boldog békeidők”, 1918-ban pedig
felbomlott a jól szervezett, de számos nemzetiséget tömörítő Osztrák-Magyar Monarchia is, ami viszont Magyarország számára a trianoni országvesztésbe fulladt.
Az országon belül pedig az I. világháború szintén jelentős társadalmi változásokat
eredményezett, ami minden településen éreztette a hatását. Az elmúlt száz év során
többször is próbálták az I. világháború hőseinek emlékét kitörölni, de napjainkra
ismét jelentős érdeklődés övezi a katonák sorsát.
Az I. világháború centenáriumának során ugyanis Magyarországon több jelentős új kutatási eredményt összegző kiadvány került kiadásra, illetve a számítógépes adatbázisok is rengeteg fontos adatot tettek elérhetővé. Szintén szimbolikus,
hogy az országban számos az I. világháborús katonahősök tiszteletére emelt Hősök
szobra újult meg. Ezeken az emlékműveken túlnyomó esetben az I. világháborúban életüket vesztett helyi katonák nevei is rajta szerepelnek. A terjedelmes, de
koránt sem teljes névsorokból viszont nem tudunk meg többet a hősökről. A Nagy
Háború hősi halottjainak és a szerencsés túlélőknek az élete és sorsa viszont részben az eltelt hosszú idő miatt is jórészt elhalványult napjainkra.
Az apáti és jákóhalmi gyökerekkel bíró Kistarcsán élő nyugdíjas Lukácsi Imre viszont hason nevű nagyapja személyes érintettsége miatt célul tűzte ki, hogy minél jobban megismerje őse sorsát, sőt felvállalta, hogy évek óta tartó hosszas munkával ös�szegyűjtse a jászapáti és jászjákóhalmi származású I. világháborús katonahősök igen
szétszórt és terebélyes adatait. Felhasználva a katonai ezredtörténeti könyveket és az
internetes adatbázisokat, jelentős kutatással sikeresen gyűjtötte össze a két település I.
világháborúban részt vett személyeit. Áttekintette a háború előzményeit, a küzdelmek
négy esztendejét és a hadifogságba kerültek sorsát is. A kedves olvasó a kötetet tanulmányozva megismerheti az I. világháború katonasorsait, a csaták eseményeit, sőt a hadifogság fellelhető eseményeit is, a leírtak nyomán pedig így még jobban elmélyedhet
a települések és a saját múltunk életében is.
Jászapáti esetében pedig fontos hangsúlyozni, hogy ezzel a munkával az I. és a II.
világháború története is fel lett dolgozva.
Jászfényszaru, 2021. 11. 18.




• 5 •

Dr. Farkas Kristóf Vince
történész,
a könyv lektora

Bevezető
Tisztelt Olvasó!
Lukácsi Imre vagyok, Jászapátin születtem és Jászjákóhalmán nevelkedtem. Felmenőim több generációra visszamenően kötődtek ezekhez a településekhez.
Nagyapám Lukácsi Imre (1889-1970, An.: Molnár Klára) nekem, mint unokának
sokat mesélt életéről, katonáskodásáról is. Az I. világháborúról általa elmondottakból
arra emlékszem, hogy az orosz fronton harcolt, ahol a téli nagy hóban és hidegben a
géppuskaállásban az egyik lába elfagyott a „Jankó-hegyen”. Gyerekként emlékszem,
mindig kötözgette az egyik lábát, mely nem gyógyult meg soha. Azt, hogy Lukácsi
nagypapa mikor kerülhetett a fagyással kórházba nem tudom azt sem, hogy mikor tért
haza, de támpont lehet, hogy fia, vagyis édesapám Lukácsi Imre (1916-1997, An.: Tóth
Ágnes) 1916. június 23-án született. Mint sebesült katona három hónap szabadságot is
kapott, de gyógykezelésének helye sem ismert. Jászberényben működött egy úgynevezett „Vöröskeresztes kórház”, azonban a Szent Erzsébet kórház is ápolt katonákat.
1914 karácsonyán 218 beteget ápoltak, az 1915 novemberében az addig ápolt betegek
száma 6758 volt. Nagypapa elbeszélése szerint, később felülvizsgáló bizottság elé került, akik úgy vélekedtek, hogy „egy golyó megáll benne” és kivitték az olasz frontra.
Elmondása szerint őket az olaszok körbekerítették, így estek fogságba. A hadifogságban később aratási munkákon is dolgoztak, ez valószínűleg 1917 nyarán történhetett
mivel később kikerült a táborból. A hadifogolytábor helyére már nem emlékszem pontosan, de a ma rendelkezésünkre álló adatokat figyelembe véve Cassinó térségében
lehetett. Elmondása szerint nagy tábor volt, mert elmesélte, hogy egyszer kerestek
olyan embereket, akik tudnak lovaskocsit hajtani és ő jelentkezett. Kiderült, hogy a
tábor területéről kellett a trágyát kiszállítani. Egyszer valamilyen rovar megcsípte és
bedagadt a feje, olyan rosszul lett, hogy kórházba került. A táborban is volt kórház, de
a nagypapát valami oknál fogva Cassinóba vitték. Lehet, hogy el akarták különíteni,
vagy ott helyben nem tudták ellátni betegségét. A kórház, mint később kiderült egy
apácazárdában működött. A nagypapa által említett kolostor lehetett a „Monestario
Santa Maria della Rupe” kolostor is, ami Monte Cassino és a város között domboldalon, egy sziklán épült. Nagyapám felépülése után is a kolostorban maradt dolgozni,
konyhai munkát végzett. Mesélte, hogy edényeket kellett súrolnia citrommal, kertészkedett, harangozott a kápolnában és segített, amit tudott. Fogsága végéig ott maradt,
csak 1920-ban került haza. Hivatalos adatok szerint Olaszországból 1920 júniusában
tértek haza az utolsó hadifoglyok. Nagypapa azt mondta kedvelték, felajánlották neki,
hogy maradjon ott, de ő azt válaszolta, felesége és két gyermek várja otthon. Bizonyítja, hogy kedvelték az is, hogy egyszer az ott dolgozó olaszok lecsalták a hegyoldalból
egy kocsmába és italozás közben olasz nótákat tanítottak vele. Egy nótát, nekem is,
mint kisgyereknek megtanított, a család nagy örömére, melynek szövege így hangzott: general cadorna lunge vestos strada, sempre praticare nunc se mangiare, nunc

• 6 •

se popolare (Cadorna generális hosszú egyenes úton mindig gyakorlatozik, soha nem
lehet enni, nem is népszerű) A jelentését akkor nem tudtam, de a nagypapa azt mesélte
nagy baj lett a nótázásból, mert a csendőrségre kerültek. Többet nem is ment le velük
a kocsmába. (General Cadorna (1850-1928) olasz katonatiszt, az I. világháborúban
vezérkari főnök.)
A személyével kapcsolatos élmények felelevenítése sarkalt arra, hogy megpróbáljak bővebb információkhoz jutni sebesülésével, sorsával kapcsolatban.
Az interneten közzétett adatbázisok és a vonatkozó ezredtörténeti könyvek segítségével próbáltam adatokat gyűjteni róla. Sajnos ez az Ő és másik Jászapátin született
nagyapám (Rusvai Balázs 1888-1965) esetében nem vezetett sikerre, de keresés közben számos adatot találtam és gyűjtöttem ki az ezeken a településeken született katonákról melyeket ezúton ajánlok szíves figyelmükbe. Munkámban, az adatok forrását
minden esetben jelöltem. Bár igyekeztem a rendelkezésre álló adatbázisokból minden
vonatkozó adatot kigyűjteni, egy ilyen munkát sohasem lehet teljesen befejezettnek
tekinteni, hiszen mindig fennáll a lehetősége annak, hogy egy újabb adatbázisból, vagy
egy hozzátartozó közléséből újabb személyre vonatkozó adat kerülhet elő. Írásomat,
kérem, tekintsék egy lelkes amatőr, de szülőfaluja és ősei iránt érdeklődő személy
munkájának, melyben reményeim szerint az olvasók találhatnak felmenőik sorsára vonatkozó adatokat.
Általános tényezők a háború kitörése előtt
A haderő első vonalát a közös hadsereg alkotta. Ebben minden fegyvernem képviseltette magát, gyalogság, lovasság, tüzérség, műszaki alakulatok. Vezényleti nyelv
a német volt, a birodalom területe 15 katonai területre volt felosztva, háború esetén
hadtestként működtek, alájuk hadkiegészítési területek tartoztak. Innen sorozták a legénységet, az alakulatok száma előtt „Császári és Királyi” nevet viseltek. A második
vonalat a magyar területről sorozott, Honvéd alakulatok, magyar vezényleti nyelvvel,
valamint az osztrák területekről a Landwehr alakulatok, német vezényleti nyelvvel.
Számuk után Magyar Királyi, illetve Császári és Királyi (Landwehr) név szerepelt. A
haderő harmadik vonalát magyar területen a Népfelkelő alakulatok, osztrák részen a
Laudsturm alkotta. Túlkorosokból feltöltött egységként, feladatuk az előző kétvonal
támogatása háború esetén. Az eredeti törvényt 1915-ben módosították, így 18 és 50
év között minden magyar hadra alkalmas állampolgár népfelkelési kötelezettséggel
bírt. Az 1914-es mozgósítás után egymásután alakultak meg a népfelkelő alakulatok.
Az ezred jelentette a hadseregszervezés alap egységét, például egy közös gyalogezred
négy, egy honvéd, vagy landwehr gyalogezred három zászlóaljból állt. Egy zászlóalj
négy tábori századra oszlott, így egy feltöltött gyalogezred 4-5000 főt számlált. A közös gyalogezredeket parolijuk és gombjaik színe alapján lehetett megkülönböztetni.
Az ezred nem mindig harcolt együtt, szokás volt, hogy a gyalogezredből egy zászlóaljat kikülönítettek és az anyaezredtől teljesen függetlenül használtak fel. Az így kikülönített zászlóaljak egy része hegyi kiképzést kapott, majd hegyidandárok alakultak

• 7 •

belőlük. I. Magyar Királyi Honvéd kerület és hadkiegészítő területéről az 1. Magyar
Királyi budapesti honvéd- gyalogezredbe, a Magyar Királyi 29-es, 30-as budapesti
honvéd gyalogezredekbe vonultak be. Ide tartoztak a Magyar Királyi 19. pécsi, a 6.
szabadkai, valamint a 17. székesfehérvári honvéd gyalogezredek. A Magyar Királyi
budapesti 1-es, a 8-as pécsi és a 4-es szabadkai honvéd huszárezredek. A Magyar Királyi 1-es honvéd tábori ágyúsezred. A Császári és Királyi hadtestek és ezredeinek
hadkiegészítő területei közül a IV. hadtest kötelékében található a 68-as Császári és
Királyi Joseph von Reicher báró nevét viselő gyalogezred, a 38-as Császári és Királyi XIII. Alfonz spanyol király nevét viselő gyalogezred. Ide tartoztak a 32-es, 23-as,
52-es, 44-es, 6-os, 86-os, és a 69-es Császári és Királyi gyalogezredek. A 10-es, 8-as,
13-as Császári és Királyi huszárezredek, a 10-es és 12-es Császári és Királyi tábori
ágyúsezredek, valamint a 4-es Császári és Királyi tábori tarackosezred, a 4-es Császári
és Királyi lovas tüzérezred, a 4-es Császári és Királyi utász zászlóalj, valamint a 4-es
Császári és Királyi árkász zászlóalj. A háború későbbi szakaszában, az ezredek utánpótlásait szükség szerint felhasználták más alakulatok kiegészítésére is, így a Jászságból is kerültek különböző ezredekbe katonák.
Az alakulatok közül, a 29-es honvéd gyalogezred 1914. július 25-től 1915.
január 15-ig a szerb fronton harcolt. A Magyar Királyi 29-es budapesti honvéd
gyalogezred 1912-ben alakult, I. és II. zászlóalja Budapesten, a III. zászlóalja
Jászberényben volt. A 29-es honvéd gyalogezred a 30-as honvéd gyalogezreddel
együtt a 79-es honvéd gyalogdandár, 40-es gyaloghadosztályában harcolt, a VI.
hadsereg részeként. 1914. augusztus 7-én vasúton szállították az ezredet, a Szarajevó melletti, Philippovic táborába. Augusztus 12-én megérkezésük után hegyi
kiképzésben részesültek. A hegyi utakhoz a vonatok, az eleség és málha szállításához kistermetű, bosnyák szívós lovakat kaptak, bosnyák lóápolóikkal együtt, akik
a háború folyamán végig kitartottak az ezred mellett.
A Szarajevó melletti táborukból a mai Bosznia-Hercegovina területén meneteltek,
dél-keletre Visegrád (Bosznia-Hercegovina) irányába. Augusztus 16-án Rogaticára - a
település Szarajevótól 60-kilométerre dél-keletre található -, majd újabb parancs értelmében innen észak-keletnek fordultak. Augusztus 18-án Agarovici településnél letáboroztak. A Drina folyó közelében levő helyről a folyó mellett épült Staribrodra (Stari
Brod) meneteltek. Itt a többi, 79. dandár csapataival együtt átkeltek a Drinán és még
aznap részt vettek a Staribrod (Stari Brod) és Vlahovici (Stari-Brodtól keletre) környéki ütközetben. Augusztus 23-án a sikeres csata után átszerveződések történtek, ezért
a 29. honvéd gyalogezredet az innen 70 kilométerre észak-nyugatra lévő Vlasenicára
(ma Boszniai Szerb Köztársaság) irányították. Augusztus hónapban az útjuk, Vlasenica, Udbina, Zapardi, Sapna és Teocak (Kozluktól észak-nyugatra) volt. Szeptember 2.
és 8. között feladatuk a Drina folyó biztosítása, Pilicka és Brezovica patakok között.
Az ezred a Tavna patak völgyében táborozott, Branjevótól észak-keletre.
Szeptember 8. és 25. között zajlott a II. Drina menti csata. A 29-esek szeptember
11-én hagyták el eddigi helyüket, és hatalmas kerülővel Trnjaci érintésével vonultak
Kozluktól délre, Colopek (Celopek) felé. Az I. zászlóalj kivált és Suljinhanra (vagy

• 8 •

Suljin Hanra) ment, ahová szeptember 12-én érkezett meg, és ide vonult az ezred többi
része is. Suljinhan Zvornik település mellett volt található (ma nem szerepel ilyen nevű
település itt), ahol hídfőállást építettek ki. Az ezred innen dél-keletre lévő zvorniki
hadihídon kelt át a Drina folyón.
Az ezred harcai: szeptember 13-án Cukovo magaslat, majd Gucevo hegyhát. A
terület 779 méter tengerszint feletti magasságban fekszik, Loznica – a város a Drina
folyó jobb partján fekszik, ma Szerbia része - közelében. Szeptember 14-én Kuliste
magaslat (708 méter) körüli harcok, a terület elfoglalása és megtartása. Szeptember
16. Paskovac (Gucevo hegyháttól keletre) térségében csatározások, majd álló háború
kialakulása. Az ezred október 17-én került tartalékba.
A III. Drina menti csata kezdetéig (november 5.) pihent az ezred, majd elfoglalta
állásait, a többi csapatokkal együtt, a Kostajnik-Glavica-Stolica-Perina-Carigrad vonal
mentén. November 8-án Glavicánál rajtaütés a szerb csapatok állásain, ahol a 29-esek
két ágyút és sok fegyvert zsákmányoltak, mintegy 300 foglyot ejtettek. November
10-től az egész hadosztály a szerb csapatok után vonult. November 16-án bevonultak
Valjevoba, az ezred 21-én hagyta el a várost.
A következő - a Kolumbara-Ljig menti csata - november 22-én kezdődött. Az
ezred a Ljig mellett harcolt, Ljig és Moravci települések közelében (Valjevotól dél-keletre). November 27-én kelt az ezred át a folyón, majd elfoglalták Moravci települést
és a Kamalj magaslatot. Avangjelovac-Gorni Milanovac csata november 29-től indult,
a szerb csapatok ellentámadást intéztek az akkor már legyengült, utánpótlás hiányát
szenvedő osztrák-magyar erőkkel szemben. Fordulópont december 5. és 6. volt, amikor is megkezdődött a visszavonulás. A 29-es gyalogezred utóvédharcok közepette,
rossz időjárási viszonyok között vonult vissza. December 8-án a Kolumbara folyó
mellett Slovac és Nepricava térségében tartózkodott. A vonatok a sártengerré vált
utakon, észak-keletre vonultak Sabac (Szabács) felé. Itt a 29-es és 30-as gyalogezred
csapataiból alakult egység fedezte az átkelésnél a csapatokat december 9-én a Száva
folyónál. A sikeres művelet után december 25-től Lezimir-Sisatovác-nál táboroztak le.
A 29-es honvéd gyalogezred augusztus és december vége közöti időben elszenvedett veszteségei a következők: Elesett 18 tiszt, megsebesült 63 tiszt, fogságba került 8
tiszt. Az altisztek, őrvezetők, honvédek közül elesett 376 fő, megsebesült 1569 fő, eltűnt 522 fő, fogságba esett 228 fő (Forrás: Wodlutschka Károly és Freissberger Gyula:
A 29. Honvéd Gyalogezred Története). Feltöltés és a felszereléspótlások után, január
14-25 között az ezredet az orosz frontra szállították.
A szerb fronton meghalt, sebesült vagy fogságba került magyar királyi budapesti
29-es honvéd gyalogezred katonái közül, egy pár Jákóhalmainak sikerült a veszteséglistán és a halotti anyakönyvben megtalálnom az adatait, valamint egyes esetekben az
eseménnyel kapcsolatos egyéb adatokat. Jászapátiakat is találtam a veszteséglistán és
a halotti anyakönyvben. A veszteséglistákon és egyéb iratokban a nevek írása során
sokszor keverve vannak a betűk, valamint az ékezetek, illetve a különböző dokumentumokon ugyanazon szereplőről eltérő időpontok szerepelnek.

• 9 •

A háború első éve

A HÁBORÚ ELSŐ ÉVE, 1914
1914-ben meghalt 29-es honvéd gyalogezred katonái
A veszteséglista Nr. 81-es füzet 18. oldalán találhatóak a jákóhalmai Lékó József őrvezető adatai, ő 1892-ben született. A 29-es honvéd gyalogezred 6. század katonájaként sebesült meg. A halotti anyakönyv alapján 1914. szeptember 8-án meghalt, halála
helyszíne Suljin. Házastárs neve Horváth Apollónia, apja neve Lékó Károly, anyja
neve Farkas Amália. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1916/57). A 29-es
honvéd gyalogezred története könyvben szerepel a neve a sebesültek között. Az ezred
szeptember 8-tól határbiztosítási feladatokat látott el a Drina folyó mentén.
A veszteséglista Nr. 50. füzet (megjelent 1914. november 9-én) 7. oldalán találhatóak elhunyt Berdó Bertalan adatai. Jászapátin született 1891-ben és a 29-es honvéd
gyalogezred 9. század katonája volt. A halotti anyakönyv alapján halálának időpontja
szeptember 15., helyszíne Kuliste-magaslat, Szerbia. Foglalkozása földműves, apja neve
Berdó Bertalan, anyja neve Ádám Franciska. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti
1916/248). A 29-es honvéd gyalogezred története könyvben az eltűntek között szerepel a
neve. (A Kuliste-magaslat elfoglalásának időpontja szeptember 13. és 14. volt.)
A II. Drina menti csatában vesztette életét, a Gucevo hegyháton, Kuliste körüli
csatában Bóna Sándor a 29-es honvéd gyalogezred 10. század katonája, aki Jákóhalmán született 1885-ben. A veszteséglista Nr 529-es füzet 10. oldal alapján - ami
1917. január 6 és március 23 között jelenhetett meg (hiányzik) - , 1914. szeptember 15-én meghalt.
A veszteséglista 1914. november 17-én megjelent Nr. 60-as füzetében, a 7 oldalon található: „Bona Sándor Inft. K. u. LIR. Nr. 29, 9 Komp. Ungarn. Jász-Nagykun-Szolnok, Jákóhalma, 1885 verw.”. A füzet Bona Sándor sebesüléséről ad hírt,
aki Jákóhalmán született 1885-ben, a 29-es honvéd gyalogezred 9. század katonája. A
29-es honvéd gyalogezred története könyv, I és II. Drina menti csaták veszteséglistájában, ismeretlen halyen tartózkodók listájában szerepel. Nem kizárt, hogy ugyanarról a Bóna Sándorról - a halotti anyakönyv alapján foglalkozása földműves, házastárs
neve Borbás Katalin, apja neve Bóna Sándor, anyja neve Farkas Magdolna. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1916/56) - van szó, aki 1914. szeptember
15-én halt meg a Kuliste körüli csatában. Az ezred szeptember 13-án a Cukevo
magaslatnál harcolt, majd 14-én támadást intéztek a Gucevo gerincvonal ellen. A
III. zászlóalj fele, (10. század) a Borinszka völgyből támadta a magaslatot, este
7-órára véglegesen elfoglalták a csapatok a 708 méter magas Kulistét. Az ezred
vesztesége szeptember 13-án és 14-én: 1 tiszt és 34 fő legénység halott, 8 tiszt és
164 fő legénység sebesült, 24 fő legénység eltűnt.
Cs. Nagy János a 29-es honvéd gyalogezred katonája, 1884-ben született Jászapátin, foglalkozása gazdálkodó, házastárs neve Serczka Terézia, apja neve Cs.
Nagy Ferenc. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1920/12). A halotti anyakönyv

• 10 •

A háború első éve

alapján 1914. szeptember 18-án halt meg. Helyszín megnevezéseként Rudnik Galícia
van írva (mai neve Rudnik nad Samen), de ebben az időpontban a San folyó mellett
nem folytak harcok. A 29-esek ekkor a szerb harctéren harcoltak, Rudnik település is
van Szerbiában, de az Valjevotól dél-keletre található, Valjevoba csak november 16-án
vonult be a 29-es honvéd gyalogezred. A szerb erők november 29-én az Arangjelovac-Rudnik-Gorni-Milanovac vonalra vonultak vissza.
A halotti anyakönyv alapján 1914. szeptember hónapban halt meg Ivanics István
a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki Jászapátin született 1886-ban. Halálának
helyszíne Han Brazina (Brasina) Szerbia, Loznicától dél-nyugatra, a Drina folyó közelében. Foglalkozása földműves, apja neve Ivanics József, anyja neve Császár Viktória.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1915/268). Neve a 29. honvéd gyalogezred
története könyv eltűntek rovatában szerepel.
Gulyás András a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1883-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1914. szeptember hónapban meghalt. Halálának
helyszíne Han Brazina, (Brasina) szerb harctér. Foglalkozása földműves, apja neve Gulyás András, anyja neve Nagy Erzsébet. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1915/269).
Neve a 29. honvéd gyalogezred története könyv, eltűntek rovatában szerepel.
A veszteséglista 1914. november 9-én megjelent Nr. 50-es füzetében, a 33. oldalon található Sárközi Pál neve, aki 1887-ben született Jákóhalmán, a 29-es honvéd
gyalogezred 7. század katonájaként halt meg. A halotti anyakönyv alapján halálának
időpontjaként szeptember van megadva, halálának helyszíne, Kuliste-magaslat, Szerbia. Foglalkozása kocsis, apja neve Sárközi András, anyja neve Lukácsi Ilona. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1917/103).
1914 október 1-én halt meg, a Kuliste körüli harcokban Farkas A. Sándor is,
ö a 29-es honvéd gyalogezred 4. póttartalékzászlóalj katonája volt. Jászapátin született 1886-ban. (Adatok a halotti anyakönyvből.) Foglalkozása földműves, apja neve
Farkas Miklós, anyja neve Borbély Julianna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti
1915/266). A halálának helyszíneként Han Brazina, Szerbia van megadva, időpontja
1914 szeptember 13. A 29-es honvéd gyalogezred története című könyvben is szerepel
az I. és II. Drina-menti csata veszteségei között a neve.
Szintén a Kuliste körüli csatában halt meg 1914. október 1-én Kovács Imre is,
aki Jákóhalmán született 1882-ben, apja neve Kovács József, anyja neve Lékó Ágnes,
foglalkozása földműves volt. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1917/101).
Ő a 29-es honvéd gyalogezred 9. századának katonája volt (HL 311/298). Róla a veszteséglista 1914. november 17-én megjelent NR. 60-as füzetének 18. oldalán található
az az adat, mely szerint megsebesült. A halotti anyakönyv adatai alapján halálának
helyszíne, Kuliste-magaslat, Szerbia, eltemetve ugyan ott. A 29-es honvéd gyalogezred története című kötetben az elesettek között szerepel a neve.
Október 1-én egy sikertelen támadást indítottak a szerb állások ellen, Kuliste-magaslattól keletre, Paskovac irányába (Loznicától délre). A harcok során a III. zászlóalj
(közte a 9. század) vesztesége: 15 fő halott, 116 fő sebesült és 16 fő eltűnt.

• 11 •

A háború első éve

Lukácsi Jakab 1892-ben Jákohalmán született, apja neve Lukácsi András, anyja
neve Varga Terézia. (MNL JNSZML XXXIII.). Ő szintén a 29-es honvéd gyalogezred
katonája volt, és a halotti anyakönyv adatai alapján 1914. október 5-e előtt halt meg.
Halálának helyszíne Kuliste-magaslat, Szerbia. Lukácsi Jakab neve a 29-es honvéd
gyalogezred története könyvben is szerepel, az eltűntek között. A szerb csapatok október 3-a és 10-e között tömegtámadásokat intéztek a Kuliste-magaslat ellen. A 29-esek
naponta több támadást is visszavertek, állásaikban október 17-ig maradtak, ekkor leváltották az ezredet és pihenő táborba vonultak a Borinszka patak völgyébe.
Halotti anyakönyv alapján Lóczi Ferenc László, a 29-es honvéd gyalogezred 12.
század katonája, aki Jászapátin született 1884-ben, 1914. október 17-én meghalt. A
halálának helyszíne Kozluk, (Ma Bosznia-Hercegovina, a Drina folyó mellett Loznicától, ami ma Szerbia, délnyugatra). Temetésének helyszíne, Kozluk katonai temető,
időpontja október 18. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1915/111).
A halotti anyakönyv alapján 1914. november 6-án vesztette életét Valjevo térségében a Prosek magaslaton (449 méter) a 29-es honvéd- gyalogezred póttartalékos
katonája Andrási Győző Pál, aki Jászapátin született 1895-ben. apja neve Andrási
Péter, anyja neve Király Katalin, foglalkozása betonmunkás (MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1916/104). Neve szerepel a 29. honvéd gyalogezred története című könyv
elesett katonáinak nevei között.
A harcok ekkor Loznicától dél-keletre folytak, november 10-én Zavlaka környékén
táboroztak. Zavlaka Loznica és Valjevo között található, a Jadar folyó mellett. Pihenő után november 5-én kezdték meg harcukat Kostajnik térségében, november 6-án
kezdődött el a Glavica-magaslat elleni támadás, melyet 8-án sikerült elfoglalni, négy
ágyút és fegyvereket zsákmányoltak a csapatok, 400 szerb katona esett fogságba.
A Kuliste körüli harcokban sebesült meg a Jákóhalmai Léha vagy Léka (Lékó)
József (a 29-esek története könyvben az I. és II. Drina menti csaták veszteségei között,
Léka néven szerepel). A halotti anyakönyv szerint Léha József 23-éves volt, aki a
29-es gyalogezred 7. század katonájaként vesztette életét, 1914. november 8-án. Halálának helye a cs. és kir. 2/15-ös mozgó tartalékkórház, Suljin Han, Szerbia szerepel.
Eltemetésének helye: Suljin Han katonai temető. (HL 311/265). (Suljin Han közvetlenül Zvornik mellett, attól északra, a Drina folyó mellett volt található, ahol hídfőállást
építettek ki, ma Bosznia-Hercegovina területe, de ilyen nevű település ma, csak a Drinától távolabb szerepel).
A veszteséglista 1914. november 9-én megjelent Nr.50-es füzetének 14. oldalán található bejegyzés „Giszert György Inft. K.u. LIR. Nr, 29. 4 Komp. Ungarn,
Jász-Nagykun-Szolnok, Jákóhalma, 1891. tot.” Giszert György a 29-es honvéd gyalogezred 4. század katonájának haláláról ad hírt.
Veszteséglista Nr. 60-as füzetének 22. oldalán olvasható, ami 1914. november 17én jelent meg, hogy Nagy T. János a 29-es honvéd gyalogezred 11. század katonája,
aki 1885-ben született Jászapátin, meghalt.

• 12 •

A háború első éve

Gulyás Vince a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1890-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1914. november 26-án meghalt. Halálának
helyszíneként Kuliste-magaslat, Szerbia van megadva. Foglalkozása földműves, házastársa neve Urbán Franciska, apja neve Gulyás Ignác, anyja neve Demeter Judit.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/10). A 29-es honvéd gyalogezred története
könyvben, a III. Drina-menti csata és a visszavonulás alatti veszteségek között az eltűntek között szerepel a neve.
A veszteséglista 1915. január 10-én megjelent Nr. 98-as füzetének 30. oldalán találhatóak Nagy Mihály Z. tizedes adatai. A 29-es honvéd gyalogezred 3. század katonája
volt, Jászapátin született. (Születésének időpontja nincs megadva.) Halálának időpontja
1914. november 28. (Kolubara-Ljig menti csata.) „L. Nagy Mihály tizedes Jászapáti”
néven neve szerepel a 29-es honvédgyalogezred története könyvben is, a III. Drina-menti
csata, valamint a visszavonulás alatti veszteségek között, az eltűntek között.
A 29-es honvéd gyalogezred november 27-én átkelt a Ljig folyón, és megkezdték a
231-méter magas Kamalj-magaslat elfoglalását, amit 28-án el is foglalt.
A halotti anyakönyv alapján november 30-ig bezárólag halt meg a szerb fronton,
a Kuliste- magaslat körüli harcokban, Kiss József Jakab a 29-es honvéd gyalogezred
katonája, aki Jászapátin született 1883-ban. Foglalkozása földműves, apja neve Kiss
Mátyás, anyja neve Varga Viktória. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1915/372).
Neve a 29. honvéd gyalogezred története könyv eltűntjei között szerepel.
A halotti anyakönyv alapján Győri István őrvezető a 29-es honvéd gyalogezred 3.
pótszázad katonája, aki 1882-ben Jászapátin született, 1914. december 5-én Lipljénél
elesett, eltemetve ugyan ott. (Valjevo és Arandelovac között.) A 29-es honvéd gyalogezred története könyvben, a 3. Drina menti csata veszteségei között is szerepel a neve
az elesettek között. Foglalkozása fodrász, apja neve Győri András, anyja neve Mihály
Julianna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1915/267).
Budapesten a m. kir. 1. honvéd helyőrségi kórházban, harctéri sebesülése következtében halt meg 1914. december 11-én Sass Imre, aki 1881-ben született Jákóhalmán, és a 29-es honvéd gyalogezred katonája volt. Temetésének helyszíne Kőbányai
Központi temető, 16/IX parcella, 1 sor 3. sír, időpontja december 13. Adatok a halotti
anyakönyv és a temetőkataszter alapján (234), valamint (HL 436/92). (Az elhunytakat
később lehet, hogy máshol temették el, vagy hazaszállították, de erről nem minden
esetben került kiállításra dokumentum, vagy elveszett.)
A 29-es honvéd gyalogezred története könyv veszteség listáján is szereplő Bagi
István, aki Jászapátin született 1888-ban, harctéri sebesülés után, 1914. december 13án a cs. és kir. tartalék kórházban Laibachban (ma Ljubjana) meghalt. A temetés helyszíne Laibach Szent Kereszt temető, időpontja december 15. A halotti anyakönyvben,
mint m. kir. 300-as honvéd gyalogezred 1 század katonája szerepel. (Laibach város ma
Ljubljana, Szlovénia fővárosa). Bagi István foglalkozása földműves, apja neve Bagi
József, anyja neve Tajti Franciska. (HL 316/6, HL 316/65, valamint MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1915/270, ebben halálának dátumaként 1915. augusztus 13 van
megadva valószínűleg tévesen).

• 13 •

A háború első éve

Gecse István a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1884-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1914. december 23-án meghalt. Halálának helyszíneként Szemoczevka van megadva. Házastárs neve Pataki Viktória, apja neve Gecse András, anyja neve Urbán Margit. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/21).
A 29-es honvéd gyalogezred 1914. december 20 és 1915. január 9 között Nagylezsmér
területén táborozott. Ma Szerbiában található, Lezimir Sisatovac néven, a Duna és a
Száva folyók között, Szávaszentdemetertől északra.
A halotti anyakönyv alapján Balajti Miklós tizedes a 29-es honvédgyalogezred
10. század katonája, aki 1876-ban született Jászapátin, 1915. január 6-án meghalt. A
halálának helyszíne Székesfehérvár, Szent György kórház. Eltemetve január 8-án a
székesfehérvári Szentlélek temetőben, sírszám 113-XIII-15 (243 temetőkataszter).
(HL 311/91).
1914-ben megsebesült 29-es honvéd gyalogezred katonái
A 29-es honvéd gyalogezred története könyvben az I. és II. Drina menti csaták sebesültjei között felsorolt jákóhalmai és jászapáti katonák közül is sikerült a veszteséglistán megtalálni néhányat.
A veszteséglista 1914. október 24-én megjelent Nr. 34-es füzetének 34. oldalán
olvasható, hogy Tóth Mihály a 29-es honvéd gyalogezred 1 század katonája megsebesült. Születési időpontja nincs megadva, születési helye Jákóhalma. Neve szerepel a
29-es honvéd gyalogezred története könyvben is a sebesültek között.
Járvás Ferenc a 29-es gyalogezred 9. század katonája, aki 1884-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 34-es füzet 17. oldal alapján, ami 1914. október 24-én
jelent meg, megsebesült. A honvéd gyalogezred története könyvben is szerepel a neve
az I. és II. Drina-menti csata sebesültjei között.
Az 1914. november 9-én megjelent Nr. 50-es füzet 17. oldalán Horváth István
őrvezető a 29-es honvéd gyalogezred 3. század katonája, aki 1892-ben született Jákóhalmán, megsebesült.
Az 1914. november 9-én megjelent Nr. 50-es füzet 22. oldalán található Kovács
László a 29-es honvéd gyalogezred 12. század katonája, aki 1885-ben született Jákóhalmán, szintén megsebesült.
A veszteséglista 1914. november 9-én megjelent Nr. 50-es füzet 8, 9, 18 és 28.
oldalán találhatóak a következő Jászapáti 29-es honvéd gyalogezred sebesültjei.
Borbás B. Lajos 6. század, aki 1891-ben született.
Bordás István őrvezető, címzetes tizedes, 12. század, aki 1884-ben született.
Járvás József 6. század, aki 1892-ben született.
Bugyi Ferenc tizedes, címzetes szakaszvezető, 9. század, aki 1884-ben született.
Nyitrai Gábor 6. század, aki 1889-ben született. A gyalogezred története könyvben az I. II. Drina-menti csata sebesültjei között is szerepel Járvás József, Bugyi Ferenc és Nyitrai Gábor. (Nyitrai Gábort később 1920. december 31-i vélelmezett halálozási időponttal holttá nyilvánították a halotti anyakönyv adatai alapján).

• 14 •

A háború első éve

Miklós Gábor a 29-es honvéd gyalogezred 9. század katonája, aki 1887-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 50-es füzet 9. oldal alapján, ami 1914. november
9-én jelent meg, megsebesült. Neve szerepel a 29. honvéd gyalogezred története könyv
sebesültjei között is. A későbbiek során ismét megsebesült, a veszteséglista Nr. 384-es
füzet 29. oldal alapján, ami 1916. február 29-én jelent meg.
A 29-es honvéd gyalogezred története könyv 3. Drina menti csaták, (1914. november 5-től.) veszteségei között található, a jákóhalmai Herkules István póttartalékos a 29-es honvéd gyalogezred 9. századának katonája, aki 1887-ben született
és megsebesült. Róla a veszteséglista 1914. december 18-án megjelent Nr. 81-es
füzetének 12. oldalán is lehet olvasni.
A veszteséglista Nr. 98-as füzetében olvasható a 32. oldalon, ami 1915. január 10én jelent meg, hogy a jákóhalmai Pap János tizedes, aki a 29-es honvéd gyalogezred
3. század katonája, megsebesült. A 29-es honvéd gyalogezred története könyvben is a
sebesültek között szerepel a neve. (születési időpontját nem tüntették fel).
Jakab J. Vince a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1887-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 81-es füzet 14. oldal alapján, ami 1914. december 18-án
jelent meg, megsebesült. A 29. honvéd gyalogezred története könyvben is szerepel a
neve a sebesültek között.
Simon Pál őrvezető, a 29-es honvéd gyalogezred 8. század katonája, aki 1881-ben
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 149-es füzet 39. oldal alapján, ami 1915.
március 26-án jelent meg, megsebesült. A 29-es honvéd gyalogezred története könyvben is szerepel a neve a sebesültek között.
A veszteséglista 1915. július 13-án megjelent Nr. 209-es füzetének 17. oldalán található „Forgács Imre ErsRes. k.u. LIR. Nr. 29, 1. ErsB. Ungarn, Jász-Nagykun-Szolnok, Jákóhalma, 1884, kriegsgef. (Nis, Serbien.) Forgács Imre póttartalékos, a 29-es
honvéd gyalogezred 1-es pótzászlóaljának katonája hadifogságba esett. Hadifogságának helye, a szerbiai Nis városa volt. Halálának időpontja 1915. január 15, foglalkozása napszámos, házastársa neve Szabó Erzsébet, apja neve Forgács Mihály, anyja neve
Harmos Teréz. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1957/12). Nis, Belgrádtól
dél-keletre található a Bolgár határ közelében.
Nisből a foglyokat 1915. október 19-én, Szerbián és Albánián át, az Adriai tenger partján levő Valona, (mai neve Vlora) kikötőjébe hajtották, ahová december 15én érkeztek. Valonából a foglyokat hajókkal a Szardínia észak-keleti csúcsánál lévő
Asinara-szigetre szállították. A „halálmarst” csak kevesen élték túl, körülbelül 16 000
osztrák-magyar katona vesztette életét. Sokan a kolera betegség áldozatai lettek. A szigetről a foglyokat 1916 nyarán Franciaországba szállították. (részletes leírás a Rusvai
nagypapa, Rusvai Balázs Rusvai Balázs (1888-1965) résznél, Rusvai Ferencnél).
Szintén a szerb fronton harcolt a m. kir. 29. Népfelkelő Gyalogezred, melynek I. és
II. zászlóalja Budapesten, a III. zászlóalja Jászberényben alakult meg. Az ezred a 17-es
népfelkelő gyalogezreddel együtt a 109-es népfelkelő dandárt alkotta. Az ezredet vonaton szállították 1914. augusztus 12-én Szarajevóba, ahová 15-én érkeztek meg. Az
eredeti hadialkalmazásuk népfelkelő hadtápszolgálat volt, de ezt a Szarajevó melletti

• 15 •

A háború első éve

Icsilin táborhelyükön augusztus 18-án a hadtestparancsnokság megváltoztatta. A III.
zászlóalj kivált az ezredből és oda többé már vissza sem tért. Az I. és II. zászlóalj is
kivált és augusztus 20-án Szarajevóba indult, ezredparancsnokság 30-án Vlasenicán
és Srebrenicán át Bratunacsra menetelt az időközben oda érkezett I és II zászlóaljhoz.
Ljubovijánál szeptember 8-án átkeltek a Drina folyón, ahol súlyos harcok alakultak ki.
Visszavonulás a Drina bal partjára augusztus 18-án és Bratuinacztól északra és délre
10-kilométer szakaszon a Drina mellett határvédelmi feladatokat láttak el. November
3-tól december 2-ig előnyomulás és harcok, Valjevon át Gorni Milanovac felé, a XVI.
hadtest keretében. Súlyos harcok november 18 és 19-én, (Ravna Gorni) 112 halott
és 450 sebesült. Visszavonulás december 3.-a és 12.-e között, utóvédharcok először
Valjevo, majd Szabács irányába. December 12-én bevonultak Klenákra, majd 13-án
Rumára, itt az ezred létszáma 750-fő, veszteség elesettekben, sebesültekben és olyanokban, akiknek holléte ismeretlen, mint egy 1100 fő volt. (Adatok Szalay Lajos nyugalmazott őrnagy, az egykori 29-es népfelkelő gyalogezred segédtisztje írásából való.
Az írás a Magyar Királyi Budapesti 29-es Honvédgyalogezred és a Magyar Királyi
29-es Népfelkelő Gyalogezred Hadtörténeti Emlékkönyvében jelent meg, melyet De
Sgardelli Caesar állított össze.) A 29-es népfelkelő gyalogezred kiegészítés és kiképzés után, a Száva folyó mellett lévő Gunja és Vrbanja településekről, 1915. július 7-én
indult az olasz frontra.
1914-ben meghalt 29-es népfelkelő gyalogezred katonái
A halotti anyakönyv alapján a 29. népfelkelő gyalogezred 10. század katonájaként
vesztette életét 1914. november 23-án, a Ravna Gorai harcok során Gulyás Pál. Jászapátin született 1878-ban. Foglalkozása napszámos, apja neve Gulyás József, anyja neve Bőte Rozália. (HL 311/921, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti
1916/257). A Ravna Gora hegy 856-méter magas, Valjevotól dél-keletre található.
Szintén a halotti anyakönyv alapján Andrássi Ferenc a 29-es népfelkelő gyalogezred 8. század katonája, aki 1876-ban Jászapátin született, 1914. november 29-én meghalt. A halálának helyszíne Császári és Királyi 1/16-os tábori kórház Brezgje, Szerbia,
temetve ugyan ott. (HL 311/253). Brezgje Valjevotól dél-keletre található.
Birkás Ignác a 29-es népfelkelő gyalogezred katonája, aki 1881-ben született, illetőségi hely Jászapáti, a halotti anyakönyv alapján 1915. január 7-én meghalt. Halálának helyszíne Villach, Karintia. Foglalkozása földműves, apja neve Birkás Demeter.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1915/110).
Szintén a szerb fronton szerzett betegségben vesztette életét Háfra Károly a 29-es
népfelkelő gyalogezred katonája, aki 1881-ben született Jászapátin. Szarajevóban a
kórházban halt meg 1915. január 10-én, a halotti anyakönyv alapján. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1915/160).

• 16 •

A háború első éve

1914-ben megsebesült 29-es népfelkelő gyalogezred katonái
Holló Ferenc a 29-es népfelkelő gyalogezred 10. század katonája, aki Jászapátin született, időpont hiányzik, a veszteséglista Nr. 106-os füzet 16. oldalának alapján, ami
1915. január 18-án jelent meg, megsebesült.
Mihályi István tizedes a 29-es népfelkelő gyalogezred 10. század katonája, aki Jászapátin született, időpont hiányzik, a veszteséglista Nr. 106-os füzet 26. oldal alapján, ami
1915. január 18-án jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 108-as füzet 26. oldalán is
sebesültnek van írva, de az 5. század katonájaként, megjelent 1915. január 20-án.
Nagy Gábor a 29-es népfelkelő gyalogezred 10. század katonája, aki Jászapátin
született, időpont hiányzik, a veszteséglista Nr. 106-os füzet 27. oldal alapján, ami
1915. január 18-án jelent meg, megsebesült.
Pásztor Barna a 29-es népfelkelő gyalogezred 10. század katonája, aki Jászapátin
született, időpont hiányzik, a veszteséglista Nr. 106-os füzet 29. oldal alapján, ami
1915. január 18-án jelent meg, megsebesült.
Farkas Ignácz a 29-es népfelkelő gyalogezred 10. század katonája, aki Jászapátin
született, időpontja hiányzik, a veszteséglista Nr. 108-as füzet 14. oldal alapján, ami
1915. január 20-án jelent meg, megsebesült.
Fodor Károly a 29-es népfelkelő gyalogezred 1. század katonája, aki Jákóhalmán született, időpont hiányzik a veszteséglista Nr. 108-as füzet 14. oldal alapján, ami
1915. január 20-án jelent meg, megsebesült.
Gecse József a 29-es népfelkelő gyalogezred 10. század katonája, aki Jászapátin
született, időpont hiányzik, a veszteséglista Nr. 108-as füzet 15. oldal alapján, ami
1915. január 20-án jelent meg, megsebesült.
Gonda Mihály őrvezető a 29-es népfelkelő gyalogezred 10. század katonája, aki
Jászapátin született, időpont hiányzik, a veszteséglista Nr. 108-as füzet 15. oldal alapján, ami 1915. január 20-án jelent meg, megsebesült.
Varga István a 29-es népfelkelő gyalogezred 5. század katonája, aki Jászapátin
született, időpont hiányzik, a veszteséglista Nr. 108-as füzet 39. oldal alapján, ami
1915. január 20-án jelent meg, megsebesült.
Az utóbbi sebesülések (Nr 106-os és Nr 108-as füzetek) valószínűleg 1914. november 3. és december 2. közöttiek, a Valjevo és Gorni Milanovac közötti harcok,
valamint a november 18-19-es Ravna Gora körüli harcok sebesülései. (Forrás: Wodlutschka Károly-Freissberger Gyula: A 29. honvédgyalogezred története könyv, valamint De Sgardelli Caesar: A magyar királyi budapesti 29. honvédgyalogezred és a
magyar királyi 29. népfelkelő gyalogezred hadtörténeti emlékkönyve.)
A cs. és kir. 68-as gyalogezredet 1860-ban alapították, az I. zászlóalj Szolnokon,
a II., III. és IV. zászlóalja (Semlinben) Zimonyban tartózkodott. A 68-as gyalogezred
laktanyája 1894-től Szolnokon volt, 1912-től az I. II. és IV. zászlóalja megerősített
határvédelmi feladatokat látott el Zimonyban. A harcok itt kezdődtek el 1914. július
29-én, ekkor a szerbek a vasúti híd egyik pillérét felrobbantották, és megtámadták az
őrséget. A 68-asok a szerb fronton az osztrák magyar 2. hadsereg, 7. gyaloghadosztály,

• 17 •

A háború első éve

14. dandárnak alárendelésében harcoltak, párban a 38-as gyalogezreddel. Az ezred
4 zászlóaljból, tehát 12 századból állt. Négy géppuskás osztaga, valamint egy utászosztaga és egy jelentő lovas osztaga volt. Az ezredhez tartozott az ezredvonat,
valamint a zenekar, a létszám összesen 4660 fő és 268 ló volt. Augusztus 12-től
harcoltak, elsőként Belgrádnál a „Cigány szigeten” (Ada Ciganlija) a Száva folyó
szigete, majd Becmen, Jakovo, Boljevci térségében, ez terület Belgrád közelében,
a Száva és a Duna között fekszik. Szeptember 7-től Silbac, Asanja, Jarak környékén, a szerb csapatok szeptember 5-én betörtek a Szerémségbe Kupinovonál,
(Kölpény) egy pár falut felégettek, köztük Jarakot is, majd visszavonultak szerb
területre. Ide érkeztek a 68-asok, majd a Száva folyón átkelve, szeptember 17 Sevarice, Pricinovic, Metkovic az ezred útja, ahol több napos álló harcot vívtak, a
Száva folyó közelében, Sabactól, Szabácstól északra. Szeptember 27. Tabanovic
(Szabácstól északra), itt lövészárokharcok alakultak ki október 28-ig, ekkor a 68/I
zászlóalj az ellenséget kivetette állásaiból, majd vonulás utánuk Szabács felé. November 2-án a 29-es és a 7 hadosztály Szabácsot támadta, és nagy veszteségek után
a szerb csapatok elhagyták állásaikat.
November 2.-án vonult be Szabácsra, a 68-as gyalogezred I. zászlóalja, november
6-tól a támadások főbb pontjai a Szabács és Pricinovic körüli magaslatok elfoglalása
volt, majd 10-én Valjevo felé követik a szerb csapatokat. November 15-től Kalenic,
(Valjevotól észak-keletre Belgrád irányába) 17-én átkeltek a Kolubara folyón,19-én a
további előrehaladás megakadt a nagy esőzések miatt, a Crljeni (Veliki Crljeni) környék területeit víz árasztotta el, a Kolubara és Beljanica folyók árterületeit. November
22-én Borak, a Lukavica patak és Kolubara folyók mentén vívott harcok, december
5-én Ripanj (Belgrádtól dél-keletre, az Avala hegy (511 méter) déli lejtőjén fekszik),
alatta Babe falu, majd a szerb csapatokat követve, Banjicén át (ma Belgrád része),
Belgrádig jutottak. December 2-án vonultak be, a már kiürített Belgrádba.
December 5-én Ripanjtól délre a 68-as gyalogezred I. zászlóaljának a feladata volt
a hadosztály visszavonulásának a biztosítása, és ez nagy erőfeszítések árán sikerült
is. A zászlóalj csatlakozott az ezredéhez és december 9-én visszavonulásra kaptak
parancsot, és 1914. december 14-én visszaérkeztek Zimonyba. Itt három hét pihenő
és feltöltés után, átvezényelték őket az orosz frontra, Galiziába. (Adatok: Udovecz
György „Königgratztól Litomelig” a Császári és Királyi 68-as gyalogezred története,
valamint „68-as Jász-Kun gyalogezred háborús album” szerkesztette Reschner Róbert
és Sebestyén József).
A 68-as gyalogezred szerb fronton elszenvedett veszteségei között találtam néhány
jákóhalmait és jászapátit is, de ezek csak töredékei a teljes veszteséglistának, mivel az
évek során számos dokumentum megsemmisült.

• 18 •

A háború első éve

1914-ben meghalt 68-as gyalogezred katonái
A veszteséglista 1914. szeptember 5-én megjelent Nr. 11-es füzet 10. oldalán olvashatóak Andrási István adatai, aki a 68-as gyalogezred 13. század katonája volt. A
halotti anyakönyv alapján 1914. augusztus 21-én meghalt, ő 1887-ben született Jászapátin, foglalkozása földműves, házastársa neve Széki Borbála, apja neve Andrási
Gábor, anyja neve Urbán Márta. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1920/161). Az
ezred augusztus 18-án érkezett Pricinovicra, majd Metkovics volt az útjuk, Szabácstól
északra, ahol álló harcok alakultak ki.
A Száva folyó mellett, Szabácstól északra található Sevarice, itt halt meg 1914.
szeptember 18-án Sóti István őrvezető, címzetes tizedes, a 68-as gyalogezred 15. tábori század katonája, aki 1891-ben született Jászapátin. A halotti anyakönyv mellett, a
veszteséglista Nr. 682-es füzetének 49. oldalán is található adat róla, ami 1918. június
25-én jelent meg. Foglalkozása földműves, apja neve Sóti István, anyja neve Járvás
Katalin. (KA 2306/213, HL 264/129, HL 263/142, valamint MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1916/256). A veszteséglistában a Nr. 44-es füzet 31. oldalán, ami 1914.
november 3-án jelent meg, az olvasható, hogy megsebesült.
Sevaricétől délre található Pricinovic, itt esett el 1914. szeptember 22-én Birkás
Barnabás őrvezető a 68-as gyalogezred 15. század katonája, aki 1883-ban született Jászapátin. A veszteséglista Nr. 44-es füzet 8. oldal alapján, ami 1914. november 3-án jelent meg. Foglalkozása földműves, apja neve Birkás Ferenc, anyja neve Tajti Borbála.
(KA2306/028, HL 262/116, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/273).
Pricinovictól északra található Uzvece, ahol szintén szeptember 22-én esett el Budai Sándor a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki Jászapátin született 1892ben. A veszteséglista Nr. 44-es füzet 9. oldala alapján, ami 1914. november 3-án jelent
meg. Foglalkozása földműves, apja neve Budai József, anyja neve Deli Judit. (KA
2306/030, HL 262/118, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/274).
Veszteséglista 1914. november 3-án megjelent Nr 44 füzetének 25. oldalán ez áll.
„Murzsa Alexander Inft IR. Nr 68, 4 Komp. Ungarn, Jász-Nagykun-Szolnok, Jákóhalma, 1886 tot”. Murzsa Sándor a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1886ban született Jákóhalmán, meghalt. A halotti anyakönyv szerint az időpont 1914.
szeptember 23., helyszíne Pricinovic, Szerbia. Pricinovic Szabácstól északra található a Száva folyó mellett. Murzsa Sándor foglalkozása földműves, házastárs neve
Duka Ilona, apja neve Murzsa Károly, anyja neve Pusoma Anna. (KA 2306/032,
HL 262/119, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/19).
Birjás Balázs őrvezető a 68-as gyalogezred katonája, aki 1884-ben született
Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1914. szeptember 29-én meghalt. Halálának helyszíne Pricinovic. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1928/201).
Pricinovic a helyszíne Csékmány Sándor halálának is, aki szintén a 68-as
gyalogezred 1. századának póttartalékos katonája volt. Jászapátin született 1889ben, róla a halotti anyakönyv mellett, a veszteséglista Nr. 44-es füzetében is lehet
olvasni, a 10. oldalon, megjelent 1914. november 3-án, valamint a veszteséglista

• 19 •

A háború első éve

Nr. 682-es füzet 13. oldal alapján, ami 1918. június 25-én jelent meg. (KA 2306/031,
HL 262/119).
Szabácstól északra, a Száva mellett található Tabanovic, itt esett el 1914. szeptember 29-én Tajti István póttartalékos a 68-as gyalogezred 10. század katonája,
aki 1889-ben született Jászapátin. A veszteséglista Nr. 682-es füzet 53. oldal alapján, ami 1918. június 25-én jelent meg. Foglalkozása földműves, apja neve Tajti
István, anyja neve Urbán Petronella. (KA 2306/040, HL 262/124, valamint MNL
JNSZML XXXIII. 2. J ászapáti 1916/275).
Ezen a helyszínen, Tabanovicon esett el szeptember 30-án Ádám István póttartalékos a 68-as gyalogezred 16. századának katonája, aki Jászapátin született 1884ben. Foglalkozása földműves, apja neve Ádám Antal, anyja neve Berdó Eleneóra. (KA
2306/080, HL 262/156, valamint a MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/224). A
veszteséglista Nr. 48-as füzet 5. oldal, ami 1914. november 7-én jelent meg, valamint
az Nr. 682-es füzet 5. oldal, ami 1918. június 25-én jelent meg, tájékoztat haláláról.
Szintén szeptember 30-án, Tabanovicon halt meg a 68-as gyalogezred 16. századának katonája Mihályi Mátyás, aki Jászapátin született 1886-ban. A veszteséglista Nr. 682-es füzet 34. oldal alapján, ami 1918. június 25-én jelent meg, valamint a
veszteséglista Nr. 48-as füzet 18. oldal alapján, ami 1914. november 7-én jelent meg
és a 316-os füzet 30. oldal alapján, ami 1915. november 16-án jelent meg. Apja neve
Mihályi Antal, anyja neve Orosz Borbála. (KA 2306/079, HL 262/155, valamint MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/227).
Ezen a helyen Tabanovicon, és ezen a napon, szeptember 30-án esett el Susztár Pál
a 68-as gyalogezred 16. századának katonája, aki 1887-ben született Jászapátin. A veszteséglista Nr 48-as füzet 25. oldal alapján, ami 1914. november 7-én jelent meg, és haláláról tájékoztat, neve Sustár Pálként szerepel. A veszteséglista Nr. 411-es füzet 49.
oldalán, ami 1916. április 20-án jelent meg, szintén Sustár Pál a neve. A veszteséglista
Nr. 682-es füzet 51. oldalán Susztár Pál a neve, az alakulat és születési hely és dátum
azonos. A halotti anyakönyvben Sudztár Pál van írva, (KA 2306/079, MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1917/226). Foglalkozása földműves. Apja neve Sudztár István,
anyja neve, Tajti Katalin.
Szintén Tabanovic a helyszíne Balla István halálának, 1914. szeptember 30-án,
aki a 68-as gyalogezred 15. századának katonája volt, Jászapátin született 1888-ban.
Sebesüléséről a veszteséglista Nr. 52-es füzet 6. oldalán lehet olvasni, ami 1914. november 10-én jelent meg. Haláláról a (KA 2306/044, és a HL 262/129) dokumentum
tájékoztat, ebben a 68-as gyalogezred 1-es pótszázad katonájaként szerepel.
Itt Tabanovicon esett el 1914. szeptember 30-án Pongó István póttartalékos a 68as gyalogezred 16. század katonája, aki 1887-ben született Jászapátin. Foglalkozása
földműves, apja neve Pongó Kálmán, anyja neve Nagy Veronika. Róla a halotti anyakönyv mellett, a veszteséglista Nr. 48-as füzet 21. oldalán is van tájékoztatás, ami
1914. november 7-én jelent meg, valamint a veszteséglista Nr 682-es füzet 42. oldalán,
ami 1918. június 25-én jelent meg. (KA 2306/084, HL 262/158, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/225).

• 20 •

A háború első éve

A veszteséglista november 3-án megjelent Nr 44 füzetének 35. oldalán található
„Terjéki Emmerich Gefr. TitKorp. IR. Nr. 68, 12. Komp. Ungarn, Jász-Nagykun-Szolnok, Jákóhalma, 1886 tot.” Terjéki Imre őrvezető, címzetes tizedes a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki Jákóhalmán született 1886-ban, meghalt. Terjéki Imre
foglalkozása szabósegéd, házastárs neve Terjéki Terézia, apja neve Terjéki László,
anyja neve Vas Verona. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1922/32).
Veszteséglista 1914. november 10-én megjelent Nr 52-es füzetének 22. (58.) oldalán jelent meg, hogy Lénárd Ferenc a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki Jákóhalmán született 1890-ben, meghalt. Halotti anyakönyvben a halál időpontja 1914.
október 1, helye Sevarice Szerbia. Sevarice Szabácstól északra található a Száva folyó
mellett. (KA 2306/051, HL 262/133).
A veszteséglista 1914. november 10-én megjelent Nr. 52-es füzet 60. oldalán található Miklós László a 68-as gyalogezred 3. század katonája, aki megsebesült, Jászapátin született 1890-ben. A halotti anyakönyv bejegyzése szerint, a Császári és Királyi 2/9
mozgó tartalékkórházban, (Ruma, Szlavónia) 1914. október 8-án elhunyt. Eltemetésének helye: Ruma, 1914.október 8, tömegsír. (HL 264/33, HL 264/593).
Balla Benő Sándor a 68-as gyalogezred katonája, aki 1886-ban született Jászapátin, a (HL 453/214/2, valamint a 226-ös temetőkataszter alapján), 1914. október 13-án
meghalt. Halálának helyszíne Budapest, Császári és Királyi 16. helyőrségi kórház,
másik adat (Szent László kórház). Temetve Budapest Kőbányai Központi Temető, 16/
XIII. parcella, 5. sor, 12. sír, 1914. október 15.
A Veszteséglista 1914. december 21-én megjelent Nr 83-as füzetének 21. oldalán
található „Menyhart Stefan Inft. IR. Nr 68, 14 Komp. Ungarn, Jász-Nagykun-Szolnok, Jákóhalma, 1887 verw.” Menyhárt István, aki a 68-as gyalogezred 14. század
katonája és Jákóhalmán született 1887-ben, megsebesült. A halotti anyakönyv szerint,
1914. október 25-én meghalt, a halálának oka fejlövés. A halál helyszíne Ruma, Császári és Királyi 2./9 mozgó tartalékkórház, (Szlavónia). Temetésének helyszíne Ruma,
tömegsír, időpontja 1914. október 27. (HL 264/39).
G. Nagy László a 68-as gyalogezred katonája, aki 1890-ben született Jászapátin, a
halotti anyakönyv alapján 1914. október 29-én meghalt. Halálának helyszíne Tabanovic, Szerbia. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/200).
Szabácsnál esett el 1914. november 1-én Nagy G. Bertalan póttartalékos a 68-as
gyalogezred pótzászlóalj-keret katonája, aki Jászapátin született 1889-ben. A veszteséglista Nr. 104-es füzet 28. oldalán, ami 1915. január 16-án jelent meg, valamint a
veszteséglista Nr. 682-es füzet 37. oldalán található adat róla, ami 1918. június 25-én
jelent meg. A halotti anyakönyv alapján neve G. Nagy Bertalan, földműves, házastársa
neve Rusvai Erzsébet, apja neve G. Nagy Károly, anyja neve Gonda Franciska. (HL
262/205, MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/264).
Szabácsnál esett el 1914. november 3-án Sas Géza a 68-as gyalogezred, 5. század
katonája, aki 1892-ben született Jákóhalmán. Adatai a halotti anyakönyv mellett, a
veszteséglista Nr. 104 füzetének 33. oldalán, amely 1915. január 16-án jelent meg, valamint a Nr. 682-es füzet 45. oldalán, ami 1918. június 25-én jelent meg. Foglalkozása

• 21 •

A háború első éve

földműves, apja neve Sas József, anyja neve Kovács Apollónia. (HL 262/208, valamint
MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/17).
Valószínűleg az előbbi személlyel azonos, - de a jelölt forrásanyagban vélhetően
elírt - Sás Geyfa, aki 1892-ben született Jákóhalmán és a 68-as gyalogezred 6. század
katonája volt. Ő a halotti anyakönyv szerint 1914. november 3-án meghalt, temetésére
vonatkozó bejegyzés nincs. (KA 2306/151).
„Fejes Anton Ifst. IR. Nr. 68, Ungarn, Jász-Nagykun-Szolnok, Jákóhalma, 1894
gefalen (4./11. 1914)” Fejes Antal a 68-as gyalogezred katonája 1914. november 4-én
elesett, a Szabács környéki harcokban. Megjelent a veszteséglista Nr. 682-es füzetének 16. oldalán, 1918 június 25-én. Egy másik dokumentum szerint (KA 2306/090)
temetésének helye Szabács november 4-én. A (HL 262/163) alapján halálának dátuma
szeptember 4, ez valószínűleg téves. Foglalkozása cipész, apja neve Fejes Mihály,
anyja neve Szőllősi Terézia. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1917/104).
Szabácsnál esett el Lékó László, aki Jákóhalmán született 1890-ben, a 68-as
gyalogezred katonája volt. Halálának időpontja szintén november 4. helyszíne Szabács. Megjelent a veszteséglista Nr. 682-es füzetének 30. oldalán, 1918 június 5-én.
A halotti anyakönyv alapján, foglalkozása földműves, apja neve Lékó László, anyja
neve, Farkas Mária. (KA 2306/101, HL 262/171, valamint MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászjákóhalma 1917/105).
A halotti anyakönyv alapján szintén Szabácson hunyt el Balog II. József őrvezető, a 68-as gyalogezred pótzászlóaljkeret katonája is. Jákóhalmán született
1892-ben, és 1914. november 4-én halt meg. (KA 2306/155).
A 68-as gyalogezred 6. század katonája volt Szilágyi Péter, aki Jákóhalmán
született 1886-ban, halálának időpontjaként az 1914. november 2 és 25 közötti
időpont van megadva. Megjelent a Nr. 104 füzetének 37. oldalán, 1915. január 16án. (KA 2306/171, HL 263/16).
„Koczka Josef Aladár Einj, Freiw. Med. TitKorp. IR. Nr. 68, 5 Komp. Ungarn,
Jász-Nagykun-Szolnok, Jászapáti 1885 tot. (Nov. 1914). A veszteséglista 1915. január
16-án megjelent Nr. 104-es füzetének 22. oldalán található. Koczka József Aladár
egyéves önkéntes, orvos, címzetes tizedes a 68-as gyalogezred 5. század katonája, aki
1885-ben született Jászapátin meghalt. A halotti anyakönyvben a halál időpontja 1914.
november 14, elesett Crvena-Jakuba Szerbia. Foglalkozása orvos, apja neve Koczka István, anyja neve Bánszky Erzsébet. (KA 2306/104, HL 262/173, valamint MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/96, és 1916/251).
Koczka József naplója: A Szabács körüli harcokról találtam egy írást, Csorba Béla,
Temerin (1950) vajdasági magyar publicista, tanár, néprajzkutató, politikus könyvét.
Szolnoktól-Szabácsig Koczka József naplója. A Koczka család az 1700-as évek óta
élt Jászapátin, Koczka István (1865-1941) a város meghatározó emberei közé tartozott. Tagja a városi tanácsnak, képviselő, a kaszinó alelnöke, megyebizottsági, kölcsönpénztári és törvényhatósági tag, főbíró. Legidősebb fiú József 1885-ben született,
orvosnak készült, az ötéves elméleti képzés után, az egyéves gyakorlatát töltötte a
végzős növendék, amikor önkéntesnek jelentkezett. A 68-as gyalogezred 5. század ka-

• 22 •

A háború első éve

tonája lett, a III. zászlóaljorvos mellé kapott beosztást. Szolnokról Zimonyba került,
majd a zászlóaljat követve a harcok színhelyén látta el a betegeket és sebesülteket.
Naplója 1914. július 29-én kezdődik Szolnokon, a szerb frontra augusztus 1-én indultak, Zimonyban szeptember 10-ig voltak, az itt lévő idő alatt igen sok sebesültet láttak
el, akik a Belgrád körüli harcokban sebesültek meg. Szeptember 9-én a szerbek betörtek Zimonyba ezért Újpázovára vonultak. Szeptember 12-én Vojka, 13-án Urbanovici,
14-én Asanja, (itt a II. zászlóaljhoz átirányították), 16-án Subotiste volt az útvonaluk.
Szeptember 17-én értek Jarakra, majd átkeltek a Száva folyón és 18-án Sevaricére
mentek, Szabácstól észak-nyugatra, a falu alatt állították fel a „hilfsplacot” (segélyhelyet). A harcokban 100 sebesült, 15-20 halott. A 68-as gyalogezred II. és III. zászlóaljából és a 38-as gyalogezredből, valamint a 21-es vadászzászlóaljból is. A segélyhelyet
is támadás érte, szeptember 19-től Pricinovic majd Urevac volt az útjuk, útközben a
jobb kezének pulóverét is átfúrta egy golyó, írta naplójában. Estére újabb 60 sebesült,
szeptember 20-án visszamentek Sevaricére. Uzvecén voltak szeptember 24-től, (Pricinovictól északra) a faluból egy majorba mentek ki, itt alakítottak ki segélyhelyet,
a harcok elhúzódtak, állóháború alakult ki Szabács körül. Ott a majorban volt a III.
zászlóalj és a 21-es vadászzászlóalj segélyhelye is. Október 29-es naplóbejegyzése
szerint, temetőjükben, amit a segélyhely mögött alakítottak ki, már 12 sír van. Ebből
öt más ezred katonája, hét 68-as gyalogezred katonájának sírja. Október 31 Tabanovic, november 1 Majur, a zászlóalj már Szabácson a méntelepnél volt, írja naplójába.
November 2-án ők is ide érkeztek és kialakították a segélyhelyet a méntelep tiszti
épületében. November 3-án, a napló bejegyzése alapján, estig 71 sebesült. Közöttük
apátiak Szikszai, Gojsza, Csőke, Lóczi, Bagi. Utolsó bejegyzés a naplóban, november
4, megnézte Szabácsot, ami borzalmas állapotban volt, este 6 és 7 óra között 30 sebesültet kötöztek be, még féltizenkettőkor is fenn volt, írta utolsó soraiban. „Jászapáti és
Vidéke” című hetilap 1914. december 13-án megjelent száma írta meg halálát. A szerb
fronton, mikor sebesülteket kötözött a segélyhelyen, egy golyótól találva hősihalált
halt. Megtaláltam a veszteséglistán is.
Koczka Andor (1886-1959) a testvére, aki 1911-ben nyitotta meg papír, könyv
és írószer kereskedését, a háború alatt a csendőrségnél teljesített szolgálatot. A másik testvér Koczka István (1888-1981) jogászként végzett, a 68-as gyalogezred kadet aspiránsa 1915-től. Orosz hadifogságból 1920-ban szabadult. Veszteséglistában
megtaláltam adatait, az Nr 543-as füzet 4. oldalán, ami 1917. március 27-én jelent
meg. „Koczka Stefan Einj, Freiw. Feldw. IR. Nr, 68 Ungarn, Jász-Nagykun-Szolnok,
Jászapáti, 1888 Kriegsgef. Pensa Ruszland”. Pensa Moszkvától dél-keletre, a Volga
folyóhoz nem messze található.
Koczka József naplójának utolsó bejegyzése, ami 1914. november 4. volt, és halálának időpontja november 14. közötti időt kutatva találtam egy írást, vitéz Doromby
József könyvében. A könyv címe: „A volt cs. és kir. 38-as gyalogezred Története és
Emlékkönyve.” A november 13-án történt események kapcsán ezt írja. „Tamnavától
keletre levő Ub híd elfoglalására, már Vrelo-ból 1 ½ zászlóalj 68-ast küldtek előre.
Mikor a fő csapat Crvenajabuka-ba ért, ez a különítmény még ott volt és jelentette,

• 23 •

A háború első éve

hogy az Ub túlsó partján lévő magaslatokat az ellenség megszállva tartja.” A harcok
14-én is itt a térségben folytatódtak, egész nap heves tüzérségi és gyalogsági tűzben
harcoltak, a 68-asok november 15-én, már Kalenicnél álltak. (Szabácstól és az Ub
folyótól dél-keletre található Kalenic, Borak és Radljevo település). A 38-as és a 68-as
gyalogezred együtt harcolt a 14. dandárban, az ő útvonaluk a szerb csapatokat követve Valjevo felől Belgrád felé haladt. Az említett helyiségek Vrelo és Crvena Jakuba,
Szabácstól dél-keletre az Ub városától észak-keletre az Ub és Tamnava folyóknál található. Az Ub a Tamnava folyóba, az meg a Kolubara folyóba ömlik, ami a Száva egyik
mellékfolyója. Ez a vidék volt Koczka József életének utolsó állomása.
A veszteséglista 1915. január 16-án megjelent 104 es füzetének 20. oldalán található, Kálmán József, póttartalékos a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki Jászapátin született 1883-ban és meghalt 1914 novemberében. A halotti anyakönyv szerint ő
is Crvena Jabukában halt meg 1914. november 17-én. Foglalkozása földműves, házastársa neve Bugyi Julianna, apja neve Kálmán István, anyja neve Horváth Julianna.
(KA 2306/190, HL 263/73, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/270).
A Koczka József naplójában leírt apáti sebesültek közül, a veszteséglistán megtaláltam a következőket.
Belgrád körüli harcok során sebesült meg az 1889-ben Jászapátin született Berente
Kálmán, aki a 68-as gyalogezred 14. század póttartalékos katonája volt, és akit 1914.
augusztus 28-án látott el Koczka József Zimonyban. A veszteséglistán 1914. szeptember 5-én megjelent Nr. 11-es füzet 14. oldalán található. „Ersalzreservist Berente
Koloman Inft. Rgt. Nr. 68, 14 Komp. Ungarn.”
Egy másik sebesültet naplójában csak vezetéknevén említ, szeptember 18-án, egy
Tajti nevezetűt. Ebben az időpontban két 68-as jászapáti születésű Tajti nevezetű sebesült is szerepel a veszteséglistán. Az egyikük adatai 1914. november 3-án jelentek meg
a veszteséglista Nr. 44-es füzetének 35. oldalán. „Tajti Michael Korp. Tit Zugsf. IR.
Nr. 68, 9 Korp. Ungarn, Jász-Nagykun-Szolnok, Jászapáti 1884 verw.” Tajti Mihály
tizedes címzetes szakaszvezető, a 68-as gyalogezred 9. század katonája, aki 1884-ben
Jászapátin született megsebesült. Halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én
meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Urbán Manka, apja neve Tajti K
Ferenc, anyja neve Nagy Cs Katalin. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1920/198).
A másik Tajti szintén a 68-as gyalogezred katonája, róla a veszteséglista Nr. 52es füzetének 70. (34.) oldalán lehet olvasni. Megjelent 1914. november 10-én. „Tajti Franz Inft. IR. Nr. 68, 16 Komp. Ungarn, Jász-Nagykun-Szolnok, Jászapáti 1886
verw.” Tajti Ferenc a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1886-ban Jászapátin
született megsebesült. A veszteséglista Nr. 192-es füzet 48. oldal alapján, ami 1915.
június 11-én jelent meg, az áll, hogy hadifogságba esett az orosz fronton.
A naplójában október 23-án említi, mint apáti fiút, Lóczi Eleket, István fiát, akit
ellátott. Őt a Veszteséglista 1915. január 20-án megjelent Nr. 108-as füzet 24. oldalán
találtam meg. „Lóczi Alexius Inft, IR. Nr. 68, 3 Komp. Ungarn, Jász-Nagykun-Szolnok, Jászapáti 1892 verw.” Lóczi Elek a 68-as gyalogezred 3. század katonája. aki
1892-ben született Jászapátin, megsebesült. A veszteséglista Nr. 83-as füzet 19. oldal

• 24 •

A háború első éve

alapján, ami 1914. december 21-én jelent meg, szintén sebesültnek van feltüntetve, de
itt a születési időpontjaként 1893. lett feltüntetve.
Naplójának utolsó előtti napján, november 3-án a következő bejegyzést tette: apáti
sebesültek, Szikszai, Gojsza, Csőke. Lóczi, Bagi. A veszteséglista 1915. január 16-án
megjelent Nr. 104-es füzetének 37. oldalán találtam meg, Szikszai Ferenc tizedest a
68-as gyalogezred 7. század katonáját, aki Jászapátin született 1881-ben és megsebesült. (Később a veszteséglista Nr. 451-es füzet 52. oldala, ami 1916. augusztus 12-én
jelent meg, hadifogságba eséséről számol be az orosz fronton.
Az Nr. 104-es füzetben, a 15. oldalon találtam meg Gojsza János szakaszvezetőt, aki
Jászapátin született 1887-ben, a 68-as gyalogezred 6. század katonája volt és megsebesült.
Megtaláltam ebben a füzetben, a 11. oldalon Csöke (Csőke) Gábort is, aki szintén
a 68-as gyalogezred 6. század katonája volt és megsebesült, ő is Jászapátin született
1892-ben. A veszteséglista Nr. 164-es füzet 10. oldal alapján, ami 1915. április 21-én
jelent meg, megsebesült. Ez lehet, hogy újabb sebesüléséről ad hírt.
A negyedik apátival bajba kerültem, mert a veszteséglistán két Lóczi is szerepel,
mind a kettő 68-as gyalogezred katonája, egymás alatt szerepelnek a listán is. Ugyan
itt egy harmadik 68-as Loczi is szerepel, de ékezet nélküli „o” -val van írva a neve,
mind a hárman Jászapátiaiak. A naplóban valószínűleg a 68-as gyalogezred szintén
a 6. század katonájáról, Lóczi Balázs tizedesről van szó, aki 1889-ben született Jászapátin és megsebesült. A másik két sebesült Lóczi, a 68-as gyalogezred 3. század
katonája Lóczi Mátyás József, aki 1891-ben született, és Loczi Mihály póttartalékos,
a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki szintén 1891-ben született. (Veszteséglista Nr. 104-es füzet 25. oldal, megjelent 1915. január 16-án). Lóczi Mihály a halotti
anyakönyv alapján 1916. június 4-én meghalt az orosz fronton. (Foglalkozása kisbirtokos, házastársa neve Király Rozália, apja neve Lóczi Mihály, anyja neve Balla Klára.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. 1932/96).
Szintén a Nr. 104-es füzetben a 6. oldalon találtam meg az 1883-ban Jászapátin
született Bagi Jánost, aki szintén a 68-as gyalogezred 6. század katonája volt és megsebesült. Mindannyian a Szabács környéki harcokban sebesültek meg. (Bagi Jánost a
halotti anyakönyv adatai alapján 1917. december 31-i vélelmezett halálozási időponttal holttá nyilvánították.)
A Szabács környéki harcokban sok elesett jákóhalmai és jászapáti születésű katonát találtam, a sebesülések pontos időpontját megállapítani nehéz, mert a veszteséglista csak jóval az esemény bekövetkezése után került összeállításra.
1914. november 4-én esett el Szabácsnál, Járvás Imre a 68-as gyalogezred ezredtörzs katonája, aki 1886-ban született Jászapátin. A veszteséglista Nr. 104-es füzet
19. oldal alapján, ami 1915. január 16-án jelent meg. A halotti anyakönyv alapján
foglalkozása földműves, házastárs neve Csuka Viktória, apja neve Járvás Éliás, anyja
neve Ragó Erzsébet. (KA 2306/162, HL 262/217, valamint MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1916/267).
November 4-én Szabácsnál halt meg Réz Móricz a 68-as gyalogezred 4. század
katonája, aki 1890-ben született Jászapátin. Foglalkozása földműves, apja neve Réz

• 25 •

A háború első éve

Tamás, anyja neve Lakatos Julianna. Veszteséglista Nr. 104-es füzet 33. oldal alapján,
ami 1915. január 16-án jelent meg, (KA 2306/155, HL 262/212, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/265).
Szabó János póttartalékos, szintén november 4-én és itt Szabácsnál halt meg, ő
is a 4. század katonája volt, és Jászapátin született 1885-ben. Foglalkozása földműves, házastárs neve Pongó Katalin, apja neve Szabó János, anyja neve Virág Franciska. Róla az 1915. január 16-án megjelent veszteséglista Nr. 104-es füzet 36. oldalán
lehet olvasni. (KA 2306/156, HL 262/212, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/266).
Szintén Szabács a helyszíne 1914. november 4-én Szabari Ferenc póttartalékos katona halálának, aki a 68-as gyalogezred pótzászlóalj-keret tagja volt. Jászapátin született 1884-ben, róla a veszteséglista Nr. 445-ös füzetének 48. oldalán
találni adatokat, ami 1916. július 25-én jelent meg. A halotti anyakönyv alapján
foglalkozása földműves, házastárs neve Lankasz Anna, apja neve Szabari István,
anyja neve Nagy Katalin. (KA 2306/086, HL 262/160, valamint MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1916/101 és 1916/254).
A veszteséglista Nr. 682-es füzet 51. oldal alapján, ami 1918. június 25-én jelent
meg, Szabari Ferenc, a 68-as gyalogezred katonája, aki 1881-ben született Jászapátin,
1914. november 4-én meghalt. (Lehetséges, hogy a születési időpontját elírták, vagy
egy másik Szabari Ferencről ad tájékoztatást).
Szabácsnál halt meg 1914.november 5-én Csintó István póttartalékos a 68-as
gyalogezred pótzászlóalj-keret katonája, aki Jászapátin született 1882-ben. Halálozási
adata az 1915. január 16-án megjelent veszteséglista Nr. 104-es füzet 11. oldalán szerepel. A halotti anyakönyv alapján foglalkozása földműves, házastársa neve Hubai Erzsébet, apja neve Csintó István, anyja neve Ádám Margit. (KA 2306/178, HL 263/37,
valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/269).
Kalmár Árpád a 68-as gyalogezred katonája, aki 1882-ben született Jászapátin,
1914 november 5-én vesztette életét. Halálának helyszíne Szabács. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1928/198).
Szintén Szabácsnál, 1914. november 5-én vesztette életét Nagy István Sámuel
póttartalékos a 68-as gyalogezred pótzászlóalj-keret katonája, aki Jászapátin született
1891-ben. Halálozási adata az 1915. január 16-án megjelent veszteséglista Nr. 104-es
füzet 29. oldalán szerepel. A halotti anyakönyvben Nagy Samu István néven szerepel, foglalkozása földműves, házastársa neve Berki Franciska, apja neve Nagy Samu
Károly, anyja neve Urbán Borbála (KA 2306/174, HL 263/26, valamint MN JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1916/268).
Nagy Samu István szerepel a veszteséglista Nr. 131-es füzet 31. oldalán, ami 1915.
február 22-én jelent meg, ebben az áll, hogy hadifogságba esett. Tartózkodási helye
Kragujevac, Szerbia, 2. tartalék katonai kórház.
A Szabács körüli harcokban esett el 1914. november 5-én Kalmár Balázs póttartalékos a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki Jászapátin született 1884-ben. A
halotti anyakönyv alapján foglalkozása földműves, házastárs neve Balajti Veronika,

• 26 •

A háború első éve

apja neve Kalmár Mihály, anyja neve Gulyás Borbála. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1916/102, és 252). (Az itt jelzett halotti anyakönyvben születési időpontja
1882, a KA2306/096 alapján 1881 a születési időpontja és Kalmári Balázs néven, a
HL262/168 alapján Kalmár Balázs 1881-es születéssel, temetésének időpontja november 10, a halálának időpontja és helye minden iratban megegyezik.
Szintén itt Szabácsnál, 1914. november 5-én esett el Urbán János Gábor póttartalékos a 68-as gyalogezred 1. tábori század katonája, aki 1891-ben született Jászapátin.
Foglalkozása földműves, apja neve Urbán Gábor, anyja neve Borbás Marcella. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/259, valamint HL 263/352, KA2306/283). Róla
a veszteséglista Nr. 682-es füzetének 55. oldalán lehet olvasni, ami 1918. június 25-én
jelent meg. A veszteséglista Nr. 104-es füzet 40. oldala, ami 1915. január 16-án jelent
meg, Urbán János Gábor sebesüléséről tájékoztat.
Szilágyi Béla a 68-as gyalogezred katonája, aki 1887-ben született Jákóhalmán,
a halotti anyakönyv alapján 1914. november 5-én meghalt. Halálának helyszíne Szabács. Foglalkozása asztalos, apja neve Szilágyi István, anyja neve Harakas Mária.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/61).
A Szabács körüli harcok során vesztette életét 1914. november 6-án Kovács Ferenc század dobos, (század kürtös) a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1884ben született Jászapátin. Róla a veszteséglista Nr. 682-es füzetének 27. oldalán lehet
olvasni, ami 1918. június 25-én jelent meg. A halotti anyakönyv alapján foglalkozása földműves, házastárs neve Sike Franciska, apja neve Kovács Ferenc, anyja neve
Márton vagy Martin Katalin. (KA 2306/092, HL 262/164, valamint a MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1916/103 és 1916/253).
Szintén 1914 november 6.án halt meg Dósa Elek a 68-as gyalogezred 6. század
katonája, aki Jászapátin született 1890-ben. A halotti anyakönyv alapján a halálának helyszíne Klenák, Szlavónia. (A Száva folyó mellett Szabáccsal szemben).
(A HL 264/383 alapján neve Dósai Elek, a MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti
1917/275 alapján Dósa Elek).
Nagy István Dávid a 68-as gyalogezred katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján halálának időpontja 1914. november 3-a és 11-e közé
tehető. Halálának helyszíne Szabács. (MNL JNSZML XXXIII. 2. 1928/199).
A Szabács körüli harcokban november 1. és 11. között igen sok 68-as halott és
sebesült volt, ezek adatai után kutatva találtam meg Doromby József: A volt Cs. és
Kir. 38-as gyalogezred története könyvben, a következőket. A 38-as gyalogezred és
a 68-as gyalogezred 1914 szeptemberétől a 7. gyaloghadosztályban, a 14. dandárban
együtt harcolt. A hosszú Szabács körüli álló-harcok után, november 1-én a szerb erők
visszavonultak. A 38-as és 68-as gyalogezredeknek Szabácstól észak-nyugatra, Majur
térségében kellett állást foglalniuk, majd 2-án a 29-es és 7-es hadosztályok támadást
intéztek Szabács ellen. A szerb erők a várostól dél-nyugatra, Jevremovac-Maovi térségébe vonultak vissza állásokba. A hadtestparancsnokság november 3-án támadást
rendelt el a szerb állások ellen, de a szerb erők az erősen kiépített állásokban szívósan
védekeztek. A hadtestparancsnokság éjjeli támadást rendelt el, éjjel 1 órakor indult a

• 27 •

A háború első éve

támadás, de 3 óra 30 perckor már el is akadt. November 5-én és 6-án is folytatódtak a
támadások sikertelenül, a szerb erők november 10-én hagyták el állásaikat. November
1. és 11. között a csapatok hatalmas veszteségeket szenvedtek, idézet a könyv 56. oldaláról, a november 6-án lezajlott támadásról „Az ezredtől balra meginduló 68-asok
hamarosan oly hatalmas tűzbe kerültek, hogy egyes szakaszaikat az ellenség a szó
teljes értelmében lekaszabolta”.
A 68-as gyalogezred további harcai Szabácstól délre folytatódtak, a szerb csapatokat követék Valjevo felé. A támadó harcok a Kolubara folyó mentén folytak, a nagy
esőzések következtében a folyók megáradtak, a Lukavica patak is elöntött területeket,
ezáltal nehezítette a harcokat. Sok 68-as katona halt meg a harcok során, közöttük számos jászapáti és jákóhalmai katona. A veszteséglistákon helyszínként Veliki-Crljeni
van megadva, a település Szabácstól dél-keletre található, a Kolubara és a Beljanica
folyók között. A harcok november 30-ig tartottak, ekkor a szerb csapatok elhagyták állásaikat, a 68-as gyalogezred ekkor azt a parancsot kapta, hogy vonuljon Belgrád felé.
Veliki-Crljeninél esett el 1914. november 22-én Kis István Sándor a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1892-ben született Jászapátin. Róla a veszteséglista
Nr. 104-es füzet 21. oldalán lehet olvasni, ami 1915. január 16-án jelent meg. A halotti
anyakönyvben Kiss Sándor István néven szerepel, foglalkozása földműves, apja neve
Kiss Ferenc, anyja neve Besenyei Margit. (KA 2306/193, HL 263/83, valamint MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/271).
Az 1915. január 16-án megjelent veszteséglista Nr. 104-es füzet 6. oldalán olvashatóak a Jászapátin 1893-ban született Antal Miklós adatai, aki a 68-as gyalogezred
6. századának katonájaként szintén itt Veliki-Crljeninél esett el 1914. november 23-án.
A halotti anyakönyv alapján, foglalkozása vízvezeték-szerelő, apja neve Antal János,
anyja neve Borbély Veronika. (KA 2306/196, HL 263/92, valamint MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1916/272).
Ugyanennek a füzetnek a 28. oldalán találhatóak a Jászapátin 1892-ben született
Nagy János adatai is, aki a 68-as gyalogezred 5. század katonája volt, és halálának
időpontjaként november hónap van megadva.
„Lékó Alexander ErsRes Infst. IR. Nr. 68, 5 Komp. Ungarn Jász-Nagykun-Szolnok, Jákóhalma, 1892 gefalen (23./11. 1914)” Lékó Sándor a 68-as gyalogezred 5
század póttartalékosa 1914. november 23-án elesett. A veszteséglista Nr. 104-es füzet
25. oldala tájékoztat a haláláról, ami 1915. január 16-án jelent meg. A halotti anyakönyv alapján halálának helye Veliki-Crljeni, a Kolubara és Ljig menti harcok helyszíne. Temetésének helye Veliki-Crljeni. Foglalkozása földműves házastársa Bella Katalin, apja neve Lékó András, anyja neve Terjéki Verona. (KA 2306/201, HL 263/106,
valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/18).
Szintén Veliki-Crljeninél halt meg Varga Péter 1914. november 23-án, aki a 68-as
gyalogezred 4. század katonája volt, Jákóhalmán született 1893-ban. Róla a veszteséglista Nr 104-es füzetének 41. oldalán található tájékoztatás, ami 1915. január 16-án
jelent meg. (A halotti anyakönyvben Varga Péter Pál néven szerepel, valamint a 68-as
gyalogezred pótzászlóalj parancsnokság van bejegyezve). Foglalkozása napszámos,

• 28 •

A háború első éve

házastárs neve Pesze Rozália, apja neve Varga Antal, anyja neve Fodor Ilona. (KA
2306/193, HL 263/84, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/16).
A veszteséglista 1915. január 16-án megjelent Nr 104-es füzetének 25. oldalán
található a hír, mely szerint Lukácsi Pál, aki 1885-ben született Jákóhalmán, és a
68-as gyalogezred 8. századának katonája volt, meghalt. A halotti anyakönyv szerint
a halál időpontja 1914. november 23. helyszíne Crljeni Szerbia, temetésének helye is
Crljeni. Foglalkozása cipész, házastársa neve Kovács Ágnes, apja neve Lukácsi Dávis
vagy Dávid, anyja neve Sárközi Erzsébet. (KA 2306/255, HL 263/268, valamint MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/20).
Horváth János, életkora 24 év (1893) a halotti anyakönyv alapján illetőségi helye
Jászapáti, halálának helyszíne Lukovica, Szerbia. Halálának időpontjaként 1917. december 31. van megadva. Alakulata nincs feltüntetve. Foglalkozása gazdálkodó, apja
neve Horváth Pál, anyja neve Vágó Rozália. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti
1935/82). A veszteséglista Nr. 104-es füzet 18. oldal alapján, ami 1915. január 16-án
jelent meg, Horváth János a 68-as gyalogezred 6. század katonája 1914 novemberében meghalt. Az 1917-es időpont feltehetően egy későbbi téves vélelmezett halálozási
dátum, mivel a 68-as gyalogezred 1914. novemberében harcolt a Lukavica folyó és
település térségében.
Veliki-Crljeni településtől délre található Lazarevac, ahol 1938 és 1941 között épült
meg a Szent Dimitrije templom és mauzóleum, a kriptájába szerb és osztrák-magyar
katonák tízezrei vannak eltemetve, akik a Kolubara folyó menti harcokban vesztették
életüket 1914. november és december hónapjaiban.
Nagykikindán halt meg és lett eltemetve Zoboják (Füredi) István a 68-as gyalogezred 16. század tartalékos őrvezetője, aki 1885-ben született Jászapátin, és kórházban halt meg 1914. november 28-án, eltemették november 30-án. (KA 2306/002, HL
262/81, HL 264/620, HL 264/151).
Vámos Adalbert (Béla) aki a 68-as gyalogezred 15. század katonája volt, 1893ban született Jákóhalmán, 1914. december 2-án meghalt. Róla először a „Verlustlist
Nachrichten über Verwundete und Kranke”, (hírek sebesültekről és betegekről) 1915.
január 5-én megjelent füzetének 101. oldalán találni hírt, hogy megsebesült és kórházban Nagykikindán van. A veszteséglista Nr. 104-es füzet 41. oldal alapján, ami
1915. január 16-án jelent meg, az áll, hogy megsebesült. A halotti anyakönyv alapján
a halálának helye Nagykikinda tartalék kórház, temetésének helye Nagykikinda vasút
melletti temető, időpontja 1914. december 3. (HL 264/152, HL 264/621).
A temetőkataszterben 317-es adatlapon szerepel Deli Sándor címzetes őrvezető,
a 68-as gyalogezred katonája, aki 1886-ban született Jászapátin és 1914. december
21-én meghalt Szegeden. Temetése december 23-án történt Szegeden a Református
Temetőben, helye V. sor, 2. sír.
A szerbiai harcok áldozata lett Berdó Mihály is, aki Jászapátin született 1889ben, és a 68-as gyalogezred 3. század katonájaként került Ópázua (Szlavónia) kórházába, ahol 1915. január 11-én meghalt. A helyi temetőben temették el január
13-án. (HL 264/220).

• 29 •

A háború első éve

Ópázuán (Szlavónia) halt meg, a kórházban Malnár Antal is, 1915 január 30-án.
A 68-as gyalogezred 2 század katonája volt, Jászapátin született 1893-ban, őt is a helyi
temetőben temették el január 31-én. (HL 264/228).
Ipeken, Montenegróban, a Császári és Királyi 9. gyaloghadosztály kórházában
halt meg 1915. március 12-én Lukácsi Péter a 68-as gyalogezred pótzászlóalj-keret katonája is, ő Jákóhalmán született 1892-ben, apja neve Lukácsi Pál, anyja neve
Zsidó Anna foglalkozása földműves. A halotti anyakönyv alapján, a haditemetőben
temették el, 1915. december 12-én, de a halála időpontjaként március 12 van írva.
(KA 2307/122, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/63 alapján).
(Ipek mai neve Peja, Koszovó nyugati részén található, 1915-ben az Osztrák-Magyar
Monarchia része volt.)
Nagykikindán a vasút melletti temetőben lett eltemetve 1915. március 22-én Erdélyi Lehel a 68-as gyalogezred 12. század, pótzászlóaljparancsnokság katonája is.
A Császári és Királyi tartalékkórház volt halálának helyszíne, ő 1894-ben született
Jákóhalmán. (HL 264/622, HL 265/15 alapján).
Egy másik veszteséglista tartalma a következő, a Verlustliste 1917. március 23-án
megjelent Nr 541-es füzetének 6 oldalán „Barat Emeerich Infst. IR. Nr 68, 4 Komp.
Ungarn, Jász-Nagykun-Szolnok, Jákóhalma, 1889 tot, (Gestorben am 10./3 1915. Serbischer kriegsgefanganschaft und begraben am Friedhof zu Slatina der Kirchengemeinde Bukovik in Serbien. Nicht legal nachgeweisen. Wurde v. Russischen Roten Kreuz
tot gemeldet). Barát Imre a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki Jákóhalmán
született 1889-ben, meghalt. (Szerb hadifogságban 1915. március 10-én halt meg és
Szerbiában Slatina temetőjében a Bukovik egyházközség temette el. (Nem hivatalosan, az Orosz Vöröskereszt jelentette halálát).
A jelzett hely valószínűleg a mai Arandjelovac városához tartozó Slatina, és szintén a városhoz tartozó, Bukovik települések lehetnek. A város Belgrádhoz 75-kilométerre délre található. Milos Obrenovic herceg 1858-ban templomot építtetett itt, Szent
Gabriel Arkangyal tiszteletére, majd Vribica és Bukovik falvak területeit foglalta le
gyógyfürdő létesítésére. A 29-es honvéd gyalogezred harcainál is szerepel a „Avangjelovac-Gorni Milanovaci csata”, amely 1914. november 29-től kezdődött.
A veszteséglista 1915. április 15-én megjelent Nr. 161-es füzetében a 22. oldalon
található „Menkü Ladislaus Inft. IR. Nr. 68, Ungarn, Jász-Nagykun-Szolnok, Jákóhalma, 1892 kriegsgef. (Skoplje Serbien). Menkü László a 68-as gyalogezred katonája,
aki 1892-ben született Jákóhalmán, hadifogságba esett. Szerbiában Skoplje városában
van. (Skoplje (ma Szkopje) a Macedón Köztársaság fővárosa, a területe 1392 és 1912
között török uralom alatt állt, Üsküb néven.)
Szintén Skopje volt a hadifogságának helyszíne Bagi I. Józsefnek is, aki szintén
a 68-as gyalogezred katonája volt, Jászapátin született 1893-ban. Róla is a Nr. 161-es
füzetben lehet olvasni a 6. oldalon.

• 30 •

A háború első éve

1914-ben megsebesült 68-as gyalogezred katonái
Szeptember, november hónapokban nagy volt a halottak és sebesültek száma, akkor
zajlottak a Sabác (Szabács) és Kolubara folyó térségében folyó harcok (Nr. 44-es,
Nr.104-es füzetek).
Budai Kálmán a 68-as gyalogezred 5. század katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 11-es füzet 16. oldal alapján, ami 1914. szeptember 5-én
jelent meg, megsebesült.
Heller Vilmos a 68-as gyalogezred 13. század katonája, aki 1890-ben született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 11-es füzet 30. oldal alapján, ami 1914. szeptember
5-én jelent meg, megsebesült.
Lajkó Imre a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1889-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 11-es füzet 46. oldal alapján, ami 1914. szeptember 5-én
jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 104-es füzet 24. oldal alapján, ami 1915.
január 16-án jelent meg, szintén sebesültnek van jelezve (szerb front). Szintén a sebesültek között szerepel a veszteséglista Nr. 521-es füzet 30. oldal alapján, ami 1917.
január 6. és március 23. között jelenhetett meg. Ezen a listán, mint a 68-as gyalogezred
3. század katonája szerepel, (orosz front).
Utasi Sándor a 68-as gyalogezred 13. század katonája, aki 1888-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 11-es füzet 76. oldal alapján, ami 1914. szeptember 5-én
jelent meg, megsebesült.
Birkás Balázs a 68-as gyalogezred 11. század katonája, aki 1888-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 44-es füzet 8. oldal alapján, ami 1914. november 3-án
jelent meg, megsebesült.
A veszteséglista Nr. 44-es füzet 8. oldalán található Birkás Péter neve is, ami 1914
november 3-án jelent meg, ő a 68-as gyalogezred 2. század katonájaként sebesült meg,
Jászapátin született 1886-ban. A veszteséglista Nr. 393-as füzet 9. oldal alapján, ami
1916. március 16-án jelent meg, szintén sebesültnek van jelezve, mint a 68-as gyalogezred 1. század katonája.
Bojos Lajos a 68-as gyalogezred 10. század katonája, születési időpontja hiányzik,
Jászapátin született, a veszteséglista Nr. 44-es füzet 8. oldal alapján, ami 1914. november 3-án jelent meg, megsebesült.
Csuha Gábor a 68-as gyalogezred 15. század katonája, aki 1885-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 44-es füzet 10. oldal alapján, ami 1914. november 3-án
jelent meg, megsebesült.
Farkas Sándor őrvezető a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1885-ben
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 44-es füzet 11. oldal alapján, ami 1914. november 3-án jelent meg, megsebesült.
Fazekas László a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1888-ban született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 44-es füzet 12. oldal alapján, ami 1914. november
3-án jelent meg, megsebesült.

• 31 •

A háború első éve

Gömöri Péter a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1883-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 44-es füzet 14. oldal alapján, ami 1914. november 3-án
jelent meg, megsebesült.
Kapcela István a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki 1885-ben született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 44-es füzet 18. oldal alapján, ami 1914. november
3-án jelent meg, megsebesült.
Király János a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1890-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 44-es füzet 19. oldal alapján, ami 1914. november 3-án
jelent meg, megsebesült.
Mag László a 68-as gyalogezred 13. század katonája, aki 1886-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 44-es füzet 23. oldal alapján, ami 1914. november
3-án jelent meg, megsebesült.
Szintén a veszteséglista 44. füzetében, a 26. oldalon található Nagy G. József
neve, aki a 68-as gyalogezred 1. század katonája, 1891-ben született Jászapátin,
és megsebesült.
Sipos Dávid a 68-as gyalogezred 1. század katonája, aki 1891-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 44-es füzet 31. oldal alapján, ami 1914. november 3-án
jelent meg, megsebesült.
Sipos János a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1884-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 44-es füzet 31. oldal alapján, ami 1914. november 3-án
jelent meg, megsebesült.
Soti (Sóti) Lajos őrvezető, címzetes tizedes a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki 1883-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 44-es füzet 31. oldal
alapján, ami 1914. november 3-án jelent meg, megsebesült.
Szalai Pál a 68-as gyalogezred 11. század katonája, aki 1885-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 44-es füzet 33. oldal alapján, ami 1914. november 3-án
jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 52-es füzet 34. oldal alapján, ami 1914.
november 10-én jelent meg szintén Szalai Pál sebesüléséről ad tájékoztatást, de ebben
a születési év 1886.
Terjéki Antal a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1892-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 44-es füzet 35. oldal alapján, ami 1914. november 3-án
jelent meg, megsebesült.
Tóth B. Pál a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1890-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 44-es füzet 36. oldal alapján, ami 1914. november 3-án
jelent meg, megsebesült.
A veszteséglista 44-es füzetében, a 36. oldalon található Tóth D. István neve is, ő a
68-as gyalogezred 16. század katonájaként sebesült meg, 1892-ben született Jászapátin.
A veszteséglista Nr 52-es füzetében a 42. oldalon található Ádám István a 68-as
gyalogezred 16. század katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, megsebesült, megjelent 1914. november 10-én.

• 32 •

A háború első éve

Kemény András a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1890-ben született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 52-es füzet 18. 54. oldal alapján, ami 1914. november
10-én jelent meg, megsebesült.
Kovács Sándor a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1884-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 52-es füzet 20. 56.oldal alapján, ami 1914. november
10-én jelent meg, megsebesült.
Nagy S. József tizedes, a 68-as gyalogezred 11. század katonája, aki 1889-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 52-es füzet 25. 61. oldal alapján, ami
1914. november 10-én jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 521-es füzet
37. oldal alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett meg, szintén sebesültként van jelezve, mint a 68-as gyalogezred 7. század szakaszvezetője.
Születési időpont megegyezik.
Patócs István a 68-as gyalogezred 14. század katonája, aki 1887-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 52-es füzet 26. 629 oldal alapján, ami 1914. november
10-én jelent meg, megsebesült.
Tóth István a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1888-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 52-es füzet 35. 71 oldal alapján, ami 1914. november
10-én jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 202-es füzet 45. oldal alapján, ami
1915. június 30-án jelent meg, szintén sebesültnek van jelezve.
Tóth János a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki Jászapátin született, időpont hiányzik, a veszteséglista Nr. 52-es füzet 35. (71) oldal alapján, ami 1914. november 10-én jelent meg, megsebesült.
Boros Gyula őrvezető a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1888-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 83-as füzet 8. oldal alapján, ami 1914. december
21-én jelent meg, megsebesült.
Andrási Mátyás a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1886-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 6. oldal alapján, ami 1915. január 16-án
jelent meg, megsebesült.
Bella János a 68-as gyalogezred 7. század katonája, aki 1884-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 8. oldal alapján, ami 1915. január 16-án jelent
meg, megsebesült.
Berdó Adalbert a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1888-ban Jászapátin
született, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 8. oldal alapján, ami 1915. január 16-án
jelent meg, megsebesült.
Bolyós János a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1881-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 9. oldal alapján, ami 1915. január 16-án
jelent meg, megsebesült.
Bugi József a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 10. oldal alapján, ami 1915. január 16-án
jelent meg, megsebesült.

• 33 •

A háború első éve

Czibat Károly a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1881-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 12. oldal alapján, ami 1915. január 16án jelent meg, megsebesült.
Császár József a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki 1893-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 11. oldal alapján, ami 1915. január 16án jelent meg, megsebesült.
Csikós István a 68-as gyalogezred 11. század katonája, aki 1890-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 11. oldal alapján, ami 1915. január 16án jelent meg, megsebesült.
Farkas Ferenc L. a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 14. oldal alapján, ami 1915. január
16-án jelent meg, megsebesült.
Gál Pál a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki 1886-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 15. oldal alapján, ami 1915. január 16-án
jelent meg, megsebesült.
Juhász K. József őrvezető, a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1883-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 19. oldal alapján, ami 1915.
január 16-án jelent meg, megsebesült.
Szintén a 104-es veszteséglista füzet 23. oldalán található Kovács M. József
neve, aki a 68-as gyalogezred 1. század katonája, 1887-ben született Jászapátin, és
megsebesült.
László István a 68-as gyalogezred 7. század katonája, aki 1889-ben született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 25. oldal alapján, ami 1915. január
16-án jelent meg, megsebesült.
A veszteséglista 104-es füzetében, 25. oldalon található Lékó P. József neve is.
A 68-as gyalogezred 13. század katonájaként sebesült meg, ő 1891-ben született
Jákóhalmán.
Nagy Gábor a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 28. oldal alapján, ami 1915. január 16-án
jelent meg, megsebesült.
Nagy Sándor a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1893-ban született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 28. oldal alapján, ami 1915. január
16-án jelent meg, megsebesült.
Nagy Pál László a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1889-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 29. oldal alapján, ami 1915. január 16án jelent meg, megsebesült.
Nuber István a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 29. oldal alapján, ami 1915. január 16-án
jelent meg, megsebesült.
Rácz Pál a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1890-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 32. oldal alapján, ami 1915. január 16-án
jelent meg, megsebesült.

• 34 •

A háború első éve

Sipos Sándor a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1886-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 34. oldal alapján, ami 1915. január 16-án jelent meg,
megsebesült.
Szabó László a 68-as gyalogezred 13. század katonája, aki 1889-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 36. oldal alapján, ami 1915. január 16-án jelent
meg, megsebesült.
Tóth Sándor a 68-as gyalogezred 1. század katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 39. oldal alapján, ami 1915. január 16-án jelent meg,
megsebesült.
Utasi Sándor a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1883-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 40. oldal alapján, ami 1915. január 16-án jelent meg,
megsebesült.
Vágó Imre a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1884-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 41. oldal alapján, ami 1915. január 16-án jelent meg,
megsebesült.
Járvás István a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1890-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 108-as füzet 18. oldal alapján, ami 1915. január 20-án jelent meg,
megsebesült.
Kalmár Vince a 68-as gyalogezred 10. század katonájának neve szintén ebben a veszteséglista füzetben található, a 19. oldalon, ő 1891-ben született Jászapátin, és megsebesült.
Koczián József a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 108-as füzet 21. oldal alapján, ami 1915. január 20-án jelent
meg, megsebesült.
Szintén ennek a veszteséglista füzetének a 22. oldalán található Kovács Gábor J.
neve, aki a 68-as gyalogezred 2. század katonája, 1884-ben született Jászapátin, és megsebesült.
Miklós Bálint a 68-as gyalogezred 14. század katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 108-as füzet 26. oldal alapján, ami 1915. január 20-án jelent
meg, megsebesült.
Szillágyi Vendelin a 68-as gyalogezred 14. század katonája, aki 1886-ban született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 108-as füzet 36. oldal alapján, ami 1915. január 20-án
jelent meg, megsebesült.
Szőke László a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki 1891-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 108-as füzet 36. oldal alapján, ami 1915. január 20-án jelent
meg, megsebesült.
A november hónap során elszenvedett nagy veszteségek okát, Doromby József a 38as gyalogezred története könyvében írta le. A 7. gyaloghadosztályban harcoló 38-as gyalogezred harcait írta le, de említést tesz a többi csapatok helyzetéről is. 1914. november
16-án a csapatok Borrak, Cretovac, Veliki Crljeni és Stjepovac térségében helyezkedtek
el. Az esőzések következtében az itt folyó folyók és patakok megáradtak, így a Kolubara
és a Lukavica folyók is. A sártengerben csak igen nehezen tudtak a csapatok mozogni,
19-én hátrább is kellett a csapatokat vonni az áradások miatt. November 21-én a 68-

• 35 •

A háború első éve

asok megkezdték Veliki Crljeni elleni támadásukat. A szerb erők a Stjepovac felé vezető út mellett építették ki állásaikat. November 23-án a szerbek ellentámadást intéztek, de
a 38-as és 68-as gyalogezred katonái hősiesen védték az elért állásaikat. A nagy sárban az
élelmezés és hadianyag szállítása is akadozott, 24-én havazás kezdődött és 27-ig minden
térnyerés nélkül csatározások folytak. November 30-án a szerbek elhagyták állásaikat. A
csapatok a szerb erőket követték Belgrád felé. December 7-én és 8-án Nemenikuce térségében harcoltak, (Belgrádtól délre) ahol elfoglalták a Malovan (520 méter) és Kosmaj
(624 méter) magaslatokat. December 9-én megkezdődött az általános visszavonulás, a
68-as gyalogezred 13-án Ripanjon át az Avala hegyre vonult, majd 14-én a már kiürített
Belgrádon át Zimonyba tértek vissza, itt kapott elhelyezést a 38-as gyalogezred is.
A szerb fronton harcolt a L. Marsch B. Nr. 77-es m. kir. honvéd menetzászlóalj,
melyben igen sok Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei katona volt besorozva. Harcaikról
a Dereánó Ödön által írt, az 1-es honvéd gyalogezred története könyvében megjelent
írás ad betekintést. „Háborús emlékeimből”, írta Barkóczy-Klopsch Béla ezredes, aki
a budapesti 1-es honvéd gyalogezred állományába tartozott, 1914-ben háborús beosztása a Magyar Királyi 77. honvéd menetzászlóalj parancsnokság volt. Visszaemlékezése alapján 1914. szeptember 23-án kísérletet tett zászlóaljával a Száva folyón át, a
Cigány-szigetre jutni. A szigetet (Ada Ciganlia) Belgrádnál a Száva folyó veszi körül,
mielőtt a Dunába ömlik. Az átjutásuk nem sikerült, csak néhányuknak sikerült az átjutás,
a szerbek hevesen lőtték őket. Az előző harcokból ott maradt 32-es népfelkelő gyalogezred katonáit összeszedte és sikerült az éj leple alatt visszajutniuk a Száva túlsó partjára.
Szeptember 30-án Jaraknál a hajóhídon mentek át szerb földre. Sevaricében táboroztak,
majd október 1-én támadták Glusci községet, (Szávaszentdemetertől délnyugatra) ahol a
szerbek három védelmi vonalban védekeztek. A földön és a drótsövény mögött, valamint
a házak és fák tetején. A kukoricásból kitörve rohamozták a szerb állásokat, sikertelenül. A veszteségük 500 fő, halott vagy sebesült. Újabb parancs értelmében másodszor
is meg kellett rohamozni a szerb állásokat, a Császári és Királyi 38-as menetzászlóalj
és a 28-as Landwehr gyalogezred 1. zászlóaljával. Ez a támadás is sikertelen maradt.
Ekkor sebesült meg Barkóczy-Klopsch Béla. Később a Császári és Királyi hadügyminisztériumban dolgozott Bécsben, majd a Magyar Királyi honvédelmi minisztérium 28.
osztályának vezetője, majd a VIII. csoport főnöke volt. Katonai pályafutását a Magyar
Királyi Hadtörténelmi Levéltár osztályvezetőjeként fejezte be. (Családjuknak régi, grófi,
bárói és nemesi ága volt. Barkóczy Ferenc (1710-1765) Eger majd Esztergom püspöke.)
Klopsch Győzőné, született báró Barkóczy Petronella 1902-ben Klopsch Bélát örökbe
fogadta, aki 1872-ben született és engedélyt nyert a Barkoczy-Klopsch kettős név használatára. Könyvet írt, melyet 1924-ben adtak ki, „Mackensen vezértábornagy hadseregének átvonulása Magyarországon az összeomlás után”. A veszteséglistán talált adatai
sebesülésekor, Nr. 62-es füzet, 44. oldal alapján, ami megjelent 1914 november 18-án.
„Barkóczy-Klopsch Béla Hptm., k. u. LMarschB. Nr. 77, BaonsSt. Ungarn, verw.”
Bárdos István a 77-es honvéd menetzászlóalj 3. század katonája, aki Jákóhalmán
született, a veszteséglista Nr. 62-es füzet 47. oldal alapján, ami 1914. november 18-án
jelent meg, megsebesült.

• 36 •

A háború első éve

Bárdos István a 77-es honvéd menetzászlóalj 3. század katonája, aki Jászapátin született, a veszteséglista Nr. 62-es füzet 47. oldal alapján, ami 1914. november 18-án jelent
meg, megsebesült.
(A jászapáti Bárdos István a veszteséglistán a jákóhalmai alatt található, mind a kettő
adata megegyezik, a sebesült katonáknak a születési időpontja hiányzik).
Berdó Piroska János a 77-es honvéd menetzászlóalj 1. század katonája, aki Jászapátin született, a veszteséglista Nr. 62-es füzet 48. oldal alapján, ami 1914. november
18-án jelent meg, megsebesült.
Budai Péter Pál a 77-es honvéd menetzászlóalj 3. század katonája, aki Jászapátin
született, a veszteséglista Nr. 62-es füzet 50. oldal alapján, ami 1914. november 18-án
jelent meg, megsebesült.
Bugyi László a 77-es honvéd menetzászlóalj 2. század katonája, aki Jászapátin született, a veszteséglista Nr. 62-es füzet 50. oldal alapján, ami 1914. november 18-án jelent
meg, megsebesült.
Lázár Zoltán a 77-es honvéd menetzászlóalj 3. század katonája, aki 1888 vagy 1889ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 62-es füzet 65. oldal alapján, ami 1914. november 18-án jelent meg, meghalt. A halotti anyakönyv alapján 1914. november 20-ig
történt a halála. (Valószínűleg a többi sebesülésekkel egyidőben, szeptember hónapban.)
Foglalkozása kereskedő, házastársa Berger Erzsébet, apja neve Lázár Imre, anyja neve
Gor Róza. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/11, valamint 1922/164 alapján).
Lajkó Sándor a 77-es honvéd menetzászlóalj 3. század katonája, aki Jákóhalmán
született, a veszteséglista Nr. 62-es füzet 65. oldal alapján, ami 1914. november 18-án
jelent meg, megsebesült.
Nagy P. Bertalan tizedes a 77-es honvéd menetzászlóalj 1. század katonája, aki Jászapátin született, a veszteséglista Nr. 62-es füzet 70. oldal alapján, ami 1914. november
18-án jelent meg, megsebesült.
Tajti Béla a 77-es honvéd menetzászlóalj 3. század katonája, aki Jászapátin született,
a veszteséglista Nr. 62-es füzet 81. oldal alapján, ami 1914. november 18-án jelent
meg, megsebesült.
Bódi János a 77-es honvéd menetzászlóalj katonája, aki Jászapátin született, a
veszteséglista Nr. 68-as füzet 10. oldal alapján, ami 1914. november 24-én jelent
meg, megsebesült.
A 77-es honvéd menetzászlóalj veszteséglistáján található még, Jakus Antal halott 1. század, Jászberény, Kovács Kálmán halott géppuskás Jászberény. Jászberényi
sebesültek: Bathó István Dr. 3. század, Kun Mihály 3. század, Lantos Imre 1. század,
Mészáros Sándor őrvezető 2. század, Muhari Pál 3. század, Polgár Illés 3. század, Simon Mihály 3. század, Takács József Péter 1. század, Tóth György István tizedes 3.
század, Verebes Alajos 1. század, Varga János 2. század. Jászdózsáról: Dragos Ernő
3. század, Tóth József 2. század, Jászszentandrásról: Budai Ignácz 1. század, Kovács
Antal Ignácz 2. század. Jásztelekről: Kuli János tizedes 3. század, Rigó József 3.
század, és Jászkisérről: Patai Ferenc őrvezető.

• 37 •

A háború első éve

1914-ben különböző alakulatokban meghalt katonák
Szabary Pál tartalékos tüzér, a Magyar Királyi 1. honvéd tüzérezred (alapítva 1913,
állomáshely Budapest) katonája, aki 1878-ban született, illetőségi helye Jászapáti. A
234-es adatlap alapján 1914. augusztus 2-án meghalt. Halálának helyszíne: Budapest
Honvédkórház, eltemetve augusztus 4-én, a Budapest Kőbányai Központi temetőben,
28/X. parcella 4. sor 11. sír.
Tajti Péter Pál a cs. és kir. 4. lovas tüzérosztály katonája, (alapítva 1908. állomáshelye Budapest) aki 1893-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján
1914. szeptember 23-án meghalt. Halálának helyszíne budapesti cs. és kir. Andrássy
laktanya. Temetésének helyszíne Budapest Kőbányai temető, időpontja szeptember
26. (hl 453/171/3).
Lukácsi István a cs. és kir. 23-as gyalogezred 12. század katonája, aki 1884-ben
született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1914. szeptember 27-én meghalt.
Halálának helyszíne Cirókaófalu, Zemplén vármegye, temetve Cirókaófalu szeptember 27. (HL 151/255, HL 151/540). A helyszín ma már nincs meg, Cirókaófalut másik
hat faluval együtt 1980-ban a sztarinai víztározó felduzzasztásakor kitelepítették, a
falut lerombolták, vízzel elárasztották, területét Takcsányhoz (Szlovákia) csatolták. A
23-as cs. és kir. gyalogezredet 1814-ben alapították, I. II. III. zászlóalj Budapesten,
IV. zászlóalj Zomborban állomásozott. A szerb fronton harcoltak 1914. július 26-tól
augusztus 31-ig. Galíciába szállították az ezredet az orosz frontra. Szeptember 9-én
Rumnó környékén, és a San folyó mentén harcoltak. Szeptember 25-én érkeztek meg
Cirókaófaluba, itt táboroztak, koleragyanús megbetegedésék voltak az ezrednél. Szeptember 26-án az ezred betegállománya 183 fő volt, 10 haláleset és 53 koleragyanús.
(Adatok: Kun József Jenő (szerk.): A cs. és kir. 23. gyalogezred hadi album, alapján.)
A könyvben szerepel Lukácsi István neve is, a 71. oldalon, „Hősi halált halt huszonhármasok” névsorában. „Lukácsi Stefan, Res-Inft. Jakohalma, 31. Starina, 27 Sept.
1914.” Ma a Takcsány területén lévő katonatemetőben vannak eltemetve a Cirókaófaluban eltemetett katonák is, mivel a víztározó építése miatt felszámolták a temetőt is,
117 ismert katona külön, az „E” parcellában lett eltemetve. Takcsányban is működött
kórház, ahol az 1914-es őszi kolera és vérhas járvány betegeit ápolták, valamint az
elhunytakat itt temették el.
A térségben több katonai temető is található, ilyen Jobbos, ami ma Repejő település
része, Mezőlaborctól 10 kilométerre dél-nyugatra. Súlyos harcok zajlottak az Olyka
völgyében 1914 novemberében, az elesetteket Jobbos görög-katolikus temploma köré
és a temetőbe temették. Repejő görög-katolikus polgári temetőjébe 27 hősi halottat
temettek, az elesettek listája hiányos, név szerint ismert katona 64 van.
Nagypolány település ma már nem létezik, a víztározó áldozatává vált. A katonai
temető a községi temető északi részén található, a Szent Mihály templom romjai mellett. A településen tábori kórház működött, a temetőben 310 sírhely és 12 közös sír van.
Velkő település Mezőlaborctól dél-nyugatra található, 1915 tavaszán az Ondava és
Olyka folyók között harcoló alakulatok súlyos veszteségeket szenvedtek. A Mezőla-

• 38 •

A háború első éve

borcon felállított hadisírgondozó alakulat gyűjtötte össze a térségben elesett katonákat,
és Velkőn temették el. A temetőben 8862 ismeretlen orosz és osztrák-magyar katona
van eltemetve.
Vendégi település az Udava völgyében található, Homonnától észak-keletre, a mai
szlovák-lengyel határ közelében. Az 1915-ös év elejei harcok elesettjeit temették itt el,
a település dél-nyugati szélén, a polgári temető mellett. Egyéni sír 25, közös sír 18 és
4 tömegsír található itt, 112 katona van itt eltemetve.
Világ település közelében Világ és Meggyfalu közötti Gusina-magaslat körüli harcok során, 1915. április 2-5 között, a húsvéti harcok során sokan veszítették életüket.
Az itt harcoló cs. és kir. 101-es gyalogezred több katonája esett akkor itt el. A háború
után 123 katonasírt exhumáltak és a polgári temetőbe temették át. (Adatok: Balassa
Zoltán: I. világháborús katonatemetők a Felvidéken).
Andrási János a cs. és kir. 15. vonatosztály katonája, aki 1895-ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1914. november 22-én meghalt. Halálának
helyszíne Laibach (Ljubjana, Szlovénia). Foglalkozása kerékgyártó. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1917/106).
Szabó András illetőségi hely Jászapáti, aki 1884-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1914. december 24-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastársa
neve Szentesi Terézia, apja neve Szabó Sándor, anyja neve Járvás Anna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1921/127).
1914-ben különbözö alakulatokban megsebesült katonák
Dózsa Adalbert (Béla) tartalékos hadnagy, a cs. és kir. 101-es gyalogezred 11. század katonája, aki Jászapátin született, születési időpont hiányzik, a veszteséglista Nr.
62-es füzet 4. oldal alapján, ami 1914. november 18-án jelent meg, megsebesült. A
101-es gyalogezredet 1883-ban alapították, I. IV. zászlóalja Nagyváradon, II. zászlóalj Trebinjén, a III. zászlóalj Békéscsabán állomásozott. Az ezred 1914. augusztus
28-án érkezett meg az orosz frontra, a szerb frontról. Szeptember elején az ezred az
orosz fronton, Komarnó és Rumnó (mai neve Hrimne) térségében harcolt. Lembergtől
dél-nyugatra található.
Kozma József a cs. és kir. 44-es gyalogezred 1. század katonája, aki 1883-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 83-as füzet 18. oldal alapján, ami 1914. december 21-én jelent meg, megsebesült. Az ezred 1914. szeptember 8-án érkezett a
szerb frontról az orosz frontra. Első harcaik Komarno környékén zajlottak, majd vis�szavonulás következett, szeptember 12-én Rudnik, szeptember 23. Homonna, az útjuk.
További harcaik a Kárpátokban folytak. Október 3-án Fenyvesvölgy, 5-én Sianki, erős
hóviharban és hóesésben harcoltak. Október 10-11-én Wolczén (Vovche) tartózkodtak,
a Dnyeszter folyó mellett, Turkától észak-nyugatra. Harcoltak Stari Sombor (Staryi
Sambir) közelében a Jankow-magaslat térségében október 16. és 23. között, majd vis�szavonulás következett Turka irányába. (Forrás, Kurtz Géza: A Császári és Királyi
44-es gyalogezred története).

• 39 •

A háború első éve

Holló Zsigmond a cs. és kir. 69-es gyalogezred 1. század katonája, aki 1887-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 17. oldal alapján, ami 1915. január 16-án jelent meg, megsebesült.
A 69-es gyalogezredet 1860-ban alapították, I. II. zászlóalja Pécsen a III. zászlóalja
Castelnuovóban a IV. zászlóalj Székesfehérváron állomásozott. A 69-es gyalogezred
a szerb fronton kezdte harcait.1914. szeptember 6-tól az orosz frontra kerültek, majd
szeptember 6. és 24. között a „2. Lembergi csata” résztvevői voltak. Októberben Sianki, (Syanky ma Ukrajna, a San folyó mellett) majd Turka körüli harcokban vettek
részt, november 11-én az ezredet vasúton Siankiból az Orosz-Lengyelország területére
szállították, Keuzburgba (Kluczborg a mai neve, Lengyelországban, Czestochowától
észak-nyugatra) ahol részt vettek a Lódz és Limanowa térségében zajló csatákban. Az
ezred 1915. február 23-ig harcolt a térségben. (Forrás, Crettier Ferenc: A volt császári
és királyi 69. gyalogezred története).
Horváth János a m. kir. 3. népfelkelő gyalogezred 2. század katonája, aki 1879ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 18. oldal alapján, ami 1915.
január 16-án jelent meg, megsebesült. A 3. honvéd gyalogezredet 1886-ban alapították, zászlóaljaik Debrecenben állomásoztak. A 3. népfelkelő gyalogezred 1914-ben a
szerb fronton harcolt.
Bagi Adalbert a cs. és kir. Nr. 12. tábori ágyúsezred 5. üteg katonája, aki 1892ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 127-es füzet 6. oldal alapján, ami 1915.
február 16-án jelent meg, megsebesült.
A 12. tábori ágyúsezredet 1892-ben alapították, I. II. zászlóalja Budapesten tartózkodott. A cs. és kir. 12. tábori ágyúsezred 3., 4., és 5. üteg a 41. gyaloghadosztály,
41. tüzérdandárban a m. kir. honvéd 7. ágyúsezred 4 ütegével együtt harcolt az orosz
fronton. A gyaloghadosztály a második lembergi csata után (1914. szeptember 11.)
Jodlówkáig (Krakkótól keletre) vonult vissza, majd október 3-án támadást indított
és Jaroslawig (San folyó mellett) jutott. November 4-től újabb visszavonulás következett Krakkó irányába, a hadosztály súlyos veszteségeket szenvedett a harcok során.
A hadosztályban harcoló m. kir. 31. gyalogezred november 26-án a Visztula melletti
Smilowice (Stare Brzeskó mellett, Krakkótól keletre) megsemmisült, az ezredből három tiszt, 36 honvéddel tudott csak megmeneküli. Az ezredet visszavonulás közben az
oroszok három oldalról bekerítették, a megáradt jeges Visztula folyó gátja mellett, egy
keskeny részen sikerült csak menekülni, de sokan a folyóba vesztek. (Forrás: Herczegh
Géza: A Magyar Királyi 31-es veszprémi gyalogezred története). A hadtest 1914. december 8-tól Limanowa térségében harcolt, a győztes harcok, december 12 után, Glów és
Pasieka között a Dunajec folyónál harcolt 1914. december 20. és 1915. február 8. között.
A Császári és Királyi 68-as gyalogezred a szerb frontról az orosz frontra indult.
Volkanban vagoníroztak be 1915. január 10-én, majd Budapest érintésével Homonnára érkeztek, ahonnan gyalogmenetben Nagybereznára (Kárpátalja) érkeztek. Az ezred
20-án csatlakozott az úgynevezett „Szurmay” csoporthoz, (40-es honvéd hadosztály).
Szurmay Sándor (1860-1945) 1914 novemberétől a XXIV. hadtest parancsnoka, később az Uzsoki-hágó megvédése után megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovag-

• 40 •

A háború első éve

keresztjét. Az Uzsoki-hágó a Keleti-Kárpátokban található, 889 méter tengerszint feletti magasságban. A front ezen részén harcolt a 68-as gyalogezred, a 7. gyaloghadosztály, 14. dandár kötelékében. (Forrás: Udovecz György: „Königgratztól Litomelig” a
Császári és Királyi 68-as gyalogezred története). Ladomér (ma szlovákiai település
Nagybereznától észak-nyugatra) és Takácsi körzetében lévő csapatok január 20-án
felváltották a Sóhát-Sóslak közötti gerincen lévő csapatokat. Révhely, Sóslak az Ung
folyó völgyében található Nagybereznától északra. Január 26-án a csapatok zöme elérte az Uzsoki-hágót, az északi csoport azonban nehéz terep és hóviszonyok miatt
lemaradt, az éjszakát a Csorma-domb és Kinczka Bukowski közötti hátgerincen töltötte. Kinczyk Bukowski ma Lengyelország és Ukrajna határán lévő 1251 méter magas
hegy-csúcs. A 7. hadosztály 27-én elfoglalta Szcsawinkát, (953 méter) a Moldawska-Wysocko-Turuzka - Tarnawa vonalon helyezkedett el. Ez a terület ma Lengyelország része, a Bieszczady Nemzeti Park területe. A Bieszczady hegység legmagasabb
pontja. Tarnica 1346 méter magas. Január 30-án Turka (ma Ukrajna) volt a támadás
iránya, a lengyel határnál a Stryi (Sztrij) folyó mellett. A 68-asok és a 14. dandár egy
része csapattartalék volt Tarnawa térségében. Tarnawa Nizna és Wyzna, két szomszédos falu volt, a mai Bieszczady park területén, de a második világháború után (1946)
a közeli San folyó lett a lengyel-szovjet határ, a lakosokat deportálták a mai ukrán
területre a falvakat lerombolták. A 7. hadosztály egy másik ezrede, a 79-esek az orosz
tüzérség és a fagyások miatt igen nagy veszteségeket szenvedett. Más dokumentumok
szerint is, a front ezen szakaszán ekkor nagy hó és -18 oC fokos hideg volt, több katonának elfagyott a végtagja. (Reschner Róbert, százados és Sebestyén József dr. főhadnagy „A 68-as Jász-Kun gyalogezred háborús album” leírása alapján).
A 68-as gyalogezred útvonala január 14. Stinszka hegyen át Sianki, majd tovább
Turka irányába. Január 26. Sianki, tartalék Sianki és Beniowa. Január 31-én támadás
Tarnawa-Sokoliki és Tureczky vonalon. A felsorolt települések a mai lengyel-ukrán
határnál (San folyó) találhatóak, de csak részben. Siankit 1939. szeptember 17-e után
Németország és Szovjetunió határa szelte ketté, 1945-ben a lengyel rész leégett, ukrán
része megmaradt. Hasonló sorsra jutott Beniowa település is, annak lakóit Ukrajnába
telepítették, a falu 1945-ben leégett. A San folyó melletti településekből 1946-ban több
mint 7000 embert telepítettek ki. Az 1930-as években ezek a falvak üdülőké fejlődtek,
a ma is üzemelő Ungvár-Szambir vasútvonal 1905-ben épült, a Syanky-Wolosianka
vonalszakaszon 6 alagút és 27 viadukt épült. Sokoliki is a mai határnál található, csak
az ukrán része lakott. Február 3-án a 68-as és a 78-as ezred Byczok (915 méter)
magaslaton és attól délre sikertelen támadást indított, majd beásta magát. A támadást
metsző hideg szél és nagy hideg hátráltatta. A frontszakaszon március 5-ig viszonylag
nyugalom volt, március 7-én a 7. hadosztály támadást hajtott végre az orosz állások
ellen, de erős ellenállásba ütközött, március 9-én az oroszok ellentámadásait verték
vissza. A sikertelen támadások után a 68-asokat, más egységekkel együtt, március 12én a Beniowa-Bukowiec térségébe irányították. Beniowa ma lengyel terület, az ukrán
határ közelében, ezt a falut is lerombolták 1946-ban. Március 13-án és 14-én az ezred
tartalékban volt, majd átkerültek Lieb tábornok csoportjához, ahol sikertelen támadást

• 41 •

A háború első éve

hajtottak végre március 19-én Tarnawa térségében. Ezután visszakerültek a Szurmay
csoporthoz, Beniowa-Bukowiec térségébe. A falu lakosait 1946-ban kitelepítették, a
falu és temploma leégett. A templom mellett temető is volt, ahol az I. világháborúban
meghalt katonákat 12 tömegsírba temették el, a templom helye mellől egy gyaloghíd
vezet a sírokhoz.
Ezzen egy időben, március 23-án Przemyslből nem sikerült a kitörés, a körülzárt
erődítményt kénytelenek voltak a védők feladni. Ennek folytán a hadtest számára kiadták, hogy maradjanak az elfoglalt helyzetükben. Az I. világháború kitörésekor 1914ben, az erődrendszer külső gyűrűje 45 kilométer volt, és 17 főbb erődítményből állt.
Belső védelmi rendszere 21 erődítménnyel rendelkezett. A helyőrség száma 128 000
fő, 14500 ló, 1022 ágyú és 4000 kocsi tartozott hozzá. Az első ostromát 1914. szeptember 17 és október 10 között vívta az orosz csapatokkal szemben. Az erődrendszert
elfoglalni nem tudták, de a harcokban sokan életüket vesztették. A támadó oroszok
vesztesége, mint egy 10  000 sebesült és halott volt. A védők vesztesége is 3-4000
fő volt. A második ostrom 1914. november 2-án kezdődött és 1915. március 23-án
ért véget. Az oroszok az erődítmény utánpótlás vonalait elvágták, a védőket a hos�szú hideg télben kiéheztették, a kitörési kísérleteket meghiúsították. A védők mindent
elpusztítottak az erődítményekben, majd március 23-án feladták állásaikat, mint egy
120 000 fő, zömében magyar katona került fogságba. A harmadik ostrom előzménye,
hogy 1915. május 2. és 5. között zajló csatákban az osztrák-magyar és német csapatok
áttörték az oroszok frontvonalát, (Gorlicei áttörés) és az orosz csapatok védelemre
akartak berendezkedni az erősen megrongált erődrendszerben. Az osztrák-magyar és
német csapatok május 18-án bekerítették az erődrendszert, 31-én pedig megkezdték
ostromát. Az oroszok egy része a harcok során megadta magát, június 3-án pedig a
városból is távoztak az orosz erők. Przemyslben elhunyt katonák emlékét ma a város
felett emelkedő temetőhegyen egy hatalmas kereszt őrzi, itt a Tatár-hegy tetején van a
„Magyar Hősök Katonai Temetője” is.
A 68-as gyalogezred veszteségei között, 1915. március végéig a következő Jászapáti
és Jákóhalmai katonák adatait találtam a veszteségi listákban Galícia hadszínterein.

• 42 •

A háború második éve

A HÁBORÚ MÁSODIK ÉVE, 1915
1915-ben meghalt 68-as gyalogezred katonái
Dósa József 68-as gyalogezred 3. század katonája, aki Jászapátin született 1892-ban,
a halotti anyakönyv alapján 1915. február 1-én elesett, halálának helye: Beniowa,
Galícia. Eltemetésének helyszíne Beniowa. Foglalkozása kertész, apja neve Dósa János, anyja neve Andrási Erzsébet. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/229).
A HL264/267 alapján a neve Dózsa Józsefként szerepel. A veszteséglista Nr. 134-es
füzet 11. oldal alapján, ami 1915. március 1-én jelent meg, sebesültnek van jelezve.
Beniowa település ma már nem létezik az eredeti helyén, az ukrán oldalon Binova néven van egy település. A San folyó ma az ukrán-lengyel határ, a második világháború
után Sianki (Syanky) és Beniowa (Binova) településeket áttelepítették a San folyótól
keletre, a régi temetőkről nem tudni. Az eredeti település Beniowa, Lengyelországban,
a határ közelében van, Gmina Lutowiska község közigazgatási területén. A falu alsó
részén volt egy temető, és egy templom, ami 1909-ben épült, de 1947-ben a faluval
együtt leégett. Ma csak az alapjai láthatók és egy pár sírkereszt.
Borbás János 68-as gyalogezred 13. század katonája, aki 1894-ben Jászapátin született, 1915. február 8.-án meghalt, helye északi hadszíntér. A veszteséglista Nr. 138-as
füzetének 8. oldalán találhatóak adatai, ami 1915. március 8-án jelent meg. A halotti
anyakönyv alapján halálának időpontja 1915. február 9. foglalkozása földműves, apja
neve Borbás János, anyja neve Solymosi Erzsébet. (KA 2306/313, HL 263/442, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/263).
B. Kis Kálmán 68-as gyalogezred 9. század katonája, aki 1888-ban Jászapátin
született, 1915. március 8-án Galíciában Sokolikinál elesett. Temetésének helyszíne
Sokoliki, adatok a halotti anyakönyvből és a veszteséglista Nr. 164-es füzetének 22.
oldalán talált adatokból, ami 1915. április 21-én jelent meg, itt a neve Kis B. Kálmán.
Foglalkozása földműves, házastársa neve Kakuk Petronella, apja neve B Kis István,
anyja neve Budai Katalin. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/255). Sokoliki Gorskie a San folyó felső részén épült, a Litmirz és a Bukowiec patakok között,
836-méter tengerszint feletti magasságban. A XX. század elején normál és keskeny
nyomtávú vasút érintette a települést, a faipar központjává vált. Üdülő faluvá fejlődött
az 1930-as években. Az új határ miatt 1945-46-ban a szovjet, majd a lengyel oldalon
lakókat is deportálták. Mára csak a Szent Demeter görög-katolikus templom romjai
láthatók, ami 1931-ben épült, az első templom 1791-ben épült fából. A templom mellett temető maradványai is vannak.
Fehér István 68-as gyalogezred 9-es tábori század katonája, aki 1891-ben született Jászapátin szintén Sokolikinál esett el 1915. március 8-án, temetésének helyszíne
Sokoliki, adatok a halotti anyakönyvből. Foglalkozása földműves, apja neve Fehér
József, anyja neve, Tóth Anna. (KA 2306/240, HL 263/225, valamint MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1916/261).

• 43 •

A háború második éve

Szintén Sokolikinál esett el 1915. március 12-én a 68-as gyalogezred két 13. század katonája, az egyik Berente József, aki 1894-ben született Jászapátin, foglalkozása fékező, apja neve Berente Manó, anyja neve Rudas Katalin. (KA 2306/309, HL
263/431, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/258).
A másik Deszpot Pál, aki 1893-ban született Jákóhalmán, foglalkozása napszámos,
apja neve Deszpot Pál, anyja neve Deszpot Magdolna. (KA 2306/236, HL 263/212, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/22). Temetésük helyszíne Sokoliki, adatok a halotti anyakönyv és a veszteséglista Nr. 167-es füzet 8. és 12. oldalán
található adatok alapján, amely megjelent 1915. április 27-én.
Mezei Szabó Gyula a 68-as gyalogezred pótzászlóalj-keret katonája szintén Sokolikinál esett el 1915. március 13-án, ő a halotti anyakönyv adatai szerint Cegléden
született 1894-ben, de Jászapáti illetőségű volt. Temetésének helyszíne Sokoliki. Foglalkozása takács, apja neve Mezei Szabó Kálmán, anyja neve, Fridenberg Lenke. (KA
2306/293, HL 263/384, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/260).
Menyhárt Péter Jákóhalmán született 1895-ben, és a 68-as gyalogezred 11. század
katonájaként szintén Sokolikinál esett el, 1915. március 7. és 14. között. A veszteségilista Nr. 164-es füzetének 29. oldalán, Menghárd Péter néven találni róla adatokat, a
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1923/94). halotti anyakönyv alapján sem
lehetett róla többet megtudni.
Bella Béla József (a veszteséglista Nr. 504-es füzetének 59. oldalán, amely 1916.
december 19-én jelent meg, ezen a néven szerepel sebesültként), a halotti anyakönyvben
Bella József néven van róla adat. A 68-as gyalogezred 5. század póttartalékos katonája,
aki 1888-ban született Jákóhalmán, 1915. március 14-én meghalt, a halálának helyszíne Beniowa. Temetésének helye Beniowa. (KA 2307/036, HL 264/270, valamint MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/58). A veszteséglista Nr. 164-es füzet 7. oldalán, ami 1915. április 21-én jelent meg, Béla Józsefként szerepel, mint sebesült.
A veszteséglista Nr. 184-es, 1915. május 28-án megjelent füzetének 8, 11, és 30. oldalán találhatóak a következő 68-as gyalogezred katonáinak adatai. Birkás János 11.
század, született Jászapátin 1888-ban, 1915. március 21-én elesett, helyszín Sokoliki,
eltemetve ugyanott. Foglalkozása földműves, házastárs neve Járvás Ilona, apja neve
Birkás János, anyja neve Nagy Terézia. (KA 2306/233, HL 263/204, valamint MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/262).
Csipe János a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki 1887-ben született Jákóhalmán, 1915. március 22-én elesett, helyszín Sokoliki, eltemetve ugyanott. A halotti
anyakönyv alapján foglalkozása földműves, házastárs neve Terjéki Erzsébet, apja neve
Csipe Jakab, anyja neve Vaskó Ágnes. (KA 2306/303, HL 263/412, valamint MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/21).
Lóczi Barna 68-as gyalogezred 14. század, született 1894-ben Jászapátin, elesett
1915. március 22-én, helyszín Tarnawa Wyzna, eltemetve ugyanott. A halotti anyakönyv alapján foglalkozása földműves, apja neve Lóczi István, anyja neve Gulyás
Julianna. (KA 2307/138, MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/252). Tarnawa
Wyzna települést 1939-ben a német és szovjet csapatok foglalták el, a keleti részből a

• 44 •

A háború második éve

szovjetek a lakosságot kitelepítették, de hasonló sorsra jutott a nyugati rész is 1946ban. A falu templomát és házait lerombolták, a temető is megsemmisült.
A halotti anyakönyv alapján Lóczi Lőrinc a 68-as gyalogezred katonájaként esett
el 1915. március 22-én Sokolikinál, ő 1895-ben született Jászapátin, több adatot nem
találtam róla. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1928/197).
Nagy G. II. József a 68-as gyalogezred 1 század katonája, aki 1891-ben született Jászapátin, a (HL 264/1254). halotti anyakönyv alapján, 1915. március 23-án meghalt. Halálának helyszíne Ungvár, barakk-kórház. Temetve március 24-én, Ungvár járványtemető.
Kis János póttartalékos a 68-as gyalogezred 5. század katonája, aki 1889-ben Jászapátin született, 1915. március 24-én elesett. Halálának helyszíne Tarnawa Wyzna,
eltemetve ugyanott, a halotti anyakönyv alapján apja neve Kis János, anyja neve Urbán
Julianna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/220). A veszteségilista 1915. június 11-én megjelent Nr. 192-es füzetének 25. oldalán sebesültnek van jelezve.
Juhász K Mátyás a 68-as gyalogezred pótzászlóalj-keret, géppuskás osztag katonája, aki 1893-ban Jászapátin született, a (KA 2307/004, HL 264/337). halotti anyakönyv alapján, 1915. március 25-én elesett. Halálának helyszíne Hajasd, Ung vármegye. Egy másik bejegyzés szerint halálának időpontja április 25, és a helyszíne
Fenyvesvölgy. Temetésének helyszíneként is Fenyvesvölgy község temetője van megadva. A veszteséglista Nr. 202-es füzetében a 22. oldalon sebesültnek van feltüntetve,
megjelent 1915. június 30-án. Hajasd az Ung folyó mellett, Uzsok és Ligetes között
található, a mai ukrán-lengyel határ közelében. Itt található Fenyvesvölgy település is,
Ligetes és Malomrét települések között, Ukrajna Kárpátaljai régiójában, a Nagyberezna járás területén.
Az ungvári barakk-kórház volt Mihályi István halálának a helyszíne, aki Jászapátin született 1892-ben és a 68-as gyalogezred 12. század katonájaként, 1915. március
28-án hunyt el. 1915. március 28, a barakk-kórház temetőjében temették el., a (HL
264/1260). alapján. A veszteséglista Nr. 193-as füzet 21. oldalán sebesültnek van feltüntetve, megjelent 1915. június 14-én.
Gál József a 68-as gyalogezred 1. század katonája, aki 1887-ben született Jákóhalmán, 1915. március 29-én elesett. Halálának helyszíne Sztuposina, Galícia, (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1923/96). halotti anyakönyv alapján. A veszteséglista Nr. 190-es füzet 14. oldalán is megtalálhatóak adatai, ami 1915. június 8-án jelent
meg. Sztuposina, mai neve Stuposiany Lengyelország területén, a Kárpátaljai vajdaságban, Bieszczady járásában, Gmina Lutowiska község közigazgatási területén fekvő
település. A Wolosate völgyben, Tarnawa Wyznától északra, a II. világháború után
elnéptelenedett. A valamikori Stuposiany a Bieszczady-hegység egyik legnagyobb települése volt. Működött itt üveggyár, fűrészüzem és keskeny nyomközű vasút, aminek
a nyomai még ma is láthatók. A volt temetőjében ma egy kereszt jelöli a valamikori
templom helyét, ami 1787-ben épült. A temetőben régi keresztek, sírkövek maradványai láthatók. Ezt a települést is 1946-ban telepítették ki a Szovjetunióba, az épületeket
lerombolták, a települést felégették.

• 45 •

A háború második éve

Plocskoi Mihály a 68-as gyalogezred katonája, aki 1890-ben Jászapátin született, a
(HL 264/300). alapján 1915. március 30-án meghalt. Halálának helye a Császári és Királyi 34-es gyaloghadosztály egészségügyi intézete Balnica, Galícia. Temetve a községi temetőben. Balnica (Balnycia) a mai lengyel-szlovák határ mellett volt, 1944-46
között az ukrán lakosságát áttelepítették Ukrajnába. A valamikori település 1549-ben
jött létre. A XX. század elején a kitermelt fákat keskeny nyomtávú vasúton szállították
el. A valamikori templomból és temetőből mára csak egy pár sírkereszt és a templom
helyét jelölő emléktábla, valamint egy kő harangláb maradványai látszanak. A temetőt
körül vette egy kőfal is, aminek maradványai még megvannak. Az I. világháborúban
elhunyt katonákat is ide temették. A valamikori falu nyugati részén lévő temetőjéből
1927-ben Cisna település temetőjébe, (Balnyciától észak-keletre) az ott kialakított temetőrészbe temették át az elesett katonákat. A Maniowban, Lisznában, Zeubraczéban
és Przyslupban eltemetett katonákat is ide hozták át.
Balla János őrvezető a 68-as gyalogezred 5. század katonája kórházban halt
meg, 1915. április 2-án Karánsebesen, a (HL 264/1053) alapján. Ő 1884-ben született Jászapátin, eltemetés végett Jászapátira átszállítva, eltemetés ideje április 5.
A veszteséglista Nr. 167-es füzet 6. oldalán, ami 1915. április 27-én jelent meg,
mint sebesült van jelentve.
Kórházban halt meg Borbély János tizedes a 68-as gyalogezred 2. század katonája
is, ő 1915. április 16-án vesztette életét Fogarason, a (HL 264/1020). alapján. Jászapátin született 1890-ben, temetve április 18-án a római katolikus temetőben Fogarason.
Ungváron a barakk-kórház volt Bugyi József tizedes, a 68-as gyalogezred 12.
század katonájának, a halálának a helyszíne, ő 1891-ben született Jászapátin. A (HL
264/379). alapján. Halálának időpontja május 30. eltemetésének helye Ungvár járványtemető. A veszteséglista Nr. 234-es füzet 10. oldalán, ami 1915. augusztus 11-én
jelent meg, sebesültnek van jelezve.
Ungváron a „2 számú Tartalékos Betegmegfigyelő Barakk-kórház” 1915 januárjában kezdte el működését, 1140 ággyal. Az ungvári vasútállomással szemben épült
kórház mellé létesítettek egy katonai temetőt is, a temető egy részébe temettek a járványos betegségben meghalt civil halottakat is. A szovjet hatóságok 1945 után a területet felszámolták, különböző objektumokat építettek oda. Ez a temető volt a Kárpátok
egyik legnagyobb katonai temetője, ahol 5000 elesett hős katonát hantoltak el, akik
különböző nemzetiségűek és vallásúak voltak.
Bugyi Gábor, aki 1886-ban Jászapátin született és a 68-as gyalogezred 11. század
katonája volt, a veszteséglista adatai alapján megsebesült, majd 1915. június 12-én
meghalt, halálának helyszíne Munkács megfigyelőállomás. A megfigyelőbarakk mögötti temetőben temették el június 13-án. (HL 264/615 és a HL 264/403)
1915. március 27-ig nyugalom volt a 68-asok frontszakaszán, ekkor orosz támadás
indult. Március 30-án az ezred a Haliczi-Wilki-Polonina-Carunska gerincállásba vonult. Ez egy 1297 méter magas hegyhát, Brzegi Gorne és Ustrzyki Gorne között. Ez
a Bieszczadi-hegységben található, ma Lengyelország. Legmagasabb pontja a Tarnica
1346 méter, a Haliczi-hegycsúcs 1333 méteres, a Kopa Bukowska 1320 méter magas.

• 46 •

A háború második éve

A harcok színhelye volt a Dwernik-kő 1004 méter és a Magurka 887 méter magas csúcsai is, a háborús árkok még ma is láthatók. Itt folyik a San-folyó is, ma Lengyelország
és Ukrajna határát képezi. Április 5-én Határhegyre rendelik a 68-asok két zászlóalját,
két tüzér üteggel együtt. Ez a terület a mai Ukrajnában található, a lengyel és szlovák
határ közelében. Április 6. és 10. között folyamatos orosz támadásokat vernek vissza
a csapatok, a Ceremchán két méteres hóban is. A Szurmay csoport új állásai Cremcha-Fenyvesvölgy-Viharos-Felsőrosztoka volt. Ceremcha 1133 méter magas hegy, ma
Ukrajna és Lengyelország határán, határterület. Felsőrosztoka ma Rosztoka (Kostrynska) az Ung folyó közelében, tőle keletre található Viharos, és Viharostól északra
van Fenyvesvölgy (Sztavne). Április 21 és 25 között ismét erős orosz támadás érte a
csapatokat, de sikerrel visszaverték azokat. Április 21-ig tartotta a Cremcha-hegyet a
68-as ezred, majd két zászlóaljával Kiesvölgybe vonult, hogy az orosz túlerő elől ott
visszavont frontszakaszt visszaszerezze.
A veszteséglista 1915. június 14-én megjelent a Nr. 193-as füzetének 12. oldalán
található, adat szerint, Gyenes Gábor a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki
1889-ben Jászapátin született, 1915. április 6. és 12. között meghalt. A (KA 2307/137)
adata alapján halálának helyszíne Határhegy, Ung vármegye időpontja április 19. eltemetve Határhegyen. A település ma Ukrajnában, a Nagybereznai járásban található, az
Ung folyótól és Malomrét településtől északra. Határhegyen és Cremcha-magaslaton
1916-ban nyilvántartásba vett tömegsírokban eltemetett katonák száma 1704 volt, közöttük 1410 oroszt írtak össze.
Szintén a veszteséglista Nr. 193-as füzet 13. oldalán található, hogy Horváth Balázs őrvezető, a 68-as gyalogezred 11. század katonája, aki 1881-ben Jászapátin született meghalt. Halálának időpontjaként 1915. április 6. és 15. közötti idő van megadva.
A (KA 2307/117) alapján, a halál időpontja április 9. helye Kiesvölgy, temetésének
helyszíne Ceremcha-temető. Kiesvölgy egy zsákfalu a Lubnya patak mentén, Fenyvesvölgytől északra. Kiesvölgy mai neve Lubnya, a Cremcha 1133 méter magas hegy,
Kiesvölgytől észak-nyugatra. Az I. világháborús lövészárkok maradványai a mai napig láthatók, egy erdős rész szegletében egy több mint 2000 katona sírját rejtő temető
maradványai is megtalálhatók. A terület szigorúan védett, a közelben húzódik az Ukrán-Lengyel határ.
Csöke (Csőke) Péter a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1893-ban született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1923/95). 1915. április 25-én elesett. A halálának helyszíne Kiesvölgy, a veszteséglista Nr. 202-es füzet 11. oldalán, amely 1915. június 30-án jelent meg, halálának
időpontjaként április 21. és május 8. közötti időpont van megadva.
A veszteséglista Nr. 202-es füzetében a 19. oldalon találhatók az 1890-ben Jákóhalmán született Herkules Ferenc adatai. A 68-as gyalogezred 7. század katonájaként
esett el 1915. április 21. és május 8. között. A (KA 2306/323, és a HL 263/472) alapján
a halálának helyszíne Kiesvölgy, időpontja 1915. április 24. Eltemetésének helye a
kiesvölgyi harcmező.

• 47 •

A háború második éve

Forgács Sándor a 68-as gyalogezred pótzászlóalj-parancsnokság katonája, aki
1894-ben született Jákóhalmán, 1915. április 24-én elesett. Halálának helyszíne Kiesvölgy, temetési helye a kiesvölgyi harcmező. (KA 2306/322, HL 263/469).
Farkas János B. A 68-as gyalogezred 7. század katonája, aki 1887-ben született
Jászapátin, a (HL 263/475, valamint KA 2306/324) alapján Farkas B. János, foglalkozása zenész, 1915. április 25-én elesett. Halálának helyszíne Kiesvölgy, eltemetve
a kiesvölgyi harcmezőn. A veszteséglista Nr. 202-es füzet 14. oldalán, ami 1915.
június 30-án jelent meg, halálának időpontjaként 1915. április 21. és május 8. közötti
időpont van megadva.
Szekeres István a 68-as gyalogezred katonája, aki Jászapátin született, (születési időpont nincs megadva) 1915. május 3-án elesett. (HL 264/344) Halálának
helyszíne Fenyvesvölgy, május 4-én temették el a fenyvesvölgyi községi temetőben. Fenyvesvölgy település az Ung folyó mellett és a Csap-Ungvár-Szambir-Lviv
vasútvonal mentén található.
Urbán Barnabás a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki 1884-ben született
Jászapátin 1915. május 18-án elesett, a veszteséglista Nr. 234-es füzet 43. oldal adatai
alapján, ami 1915. augusztus 11-én jelent meg. A halotti anyakönyvben május 17. szerepel a halálának időpontjaként. Halála helyszíne Lipowiec, Galícia, temetve ugyanott. A mai lengyel-szlovák határ közelében, Lengyelországban a Bielca folyó mellett,
Czeremchától északra található egy Lipowiec falu, aminek ma már csak egy-két lakója
van. Lipowiectől észak-keletre található Jasliska település, ahol I. világháborús temető
található, ahová 1914 őszétől 1915 májusáig, elesett katonákat temettek. A környékből
is összegyűjtötték az elesett katonákat és a plébániatemető egy részében 77 tömegsírban és 188 egyéni sírban temették el őket. Összesen 525 osztrák-magyar és orosz katonát temettek itt el. A halálának napját (május 17.) figyelembe véve, lehetséges egy
másik helyszín is. A gorlicei áttörés után (május 3) a csapatok az oroszokat követve
már a mai ukrajnai területeken harcoltak. A 14. gyalogdandár (38-as 68-as gyalogezredek) május 17, 18, és 19-én Drohobics városától észak-keletre Rychcice (mai neve
Rykhtychi) és Lipowiec térségében harcoltak, és 17-én indítottak támadást az orosz
állások ellen. (Doromby József a 38-as gyalogezred története könyv alapján). Urbán
Barnabásról a veszteséglista Nr. 52-es füzet 35. oldalán is lehet olvasni, ami 1914. november 10-én jelent meg, ekkor sebesüléséről ad hírt, ami még a szerbiai harcok során
történt. A halotti anyakönyv alapján foglalkozása földműves, apja neve Urbán Ferenc,
anyja neve Kis Terézia. (KA 2306/387, HL 263/664, valamint MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1917/221).
A 68-as gyalogezred hősies harcairól és az akkori viszonyok ismertetésére álljon itt
egy részlet Szurmay altábornagy írásából. „A vitéz cs. és kir. 68-as gyalogezred 1915.
év január közepén lépett be az Ung völgyében alakuló akkori hadseregcsoportom kötelékében.” „A betört oroszoknak kiűzése és nyomban utána, már 1915. január végén,
Uzsoki-hágó és előtte fekvő Galíciai dombláncolat megszállása, Uzsok és Kárpátok
védelme ez év oly kemény telén, hóban, fagyban, szélben az orosz tömegtámadások
letörése mondhatnám a legnagyobb megpróbáltatás volt mindannyiunk számára.” Az

• 48 •

A háború második éve

Uzsoki-hágón (889 méter) található ma egy emlékmű is, a háború befejezése után
ide gyűjtötték össze a környéken eltemetett katonákat, a felirat szerint, 6 orosz és 6
osztrák-magyar tiszt, valamint 351 orosz és osztrák-magyar katona van itt eltemetve.
1915. május 8-tól az oroszok megkezdték csapataik hátra vonását, a 7. hadosztály
13-án elérte Topolnyicát, (Topilnytsya a mai neve, Turjétől észak-nyugatra) a 14-es
dandár a 68-asokkal csoporttartalék volt, Isaje (Isai) és Jawora (Yavora) között. Yavora a Stryi folyó mentén található, tőle észak-keletre Isaj. Május 23-án megindult
a támadás Stryi város ellen, ami az azonos nevű folyó mellett épült. Első említése
1385-ből való, 1772-ig Lengyelország része, majd az Osztrák-Magyar Monarchiához
tartozott. 1918 után Nyugat-ukrán Népköztársaság, majd Lengyelország és végül Ukrajna része lett. A 7. hadosztály június 1-től Litynia irányába nyomult előre, a 68-asok
feladata Gajaoz vasútállomás birtokba vétele, majd az oroszok Letnéig való követése
volt. Litynya a Trudnytsya folyó mellett található, Letnya tőle délre. Június 2-án a
68-asok birtokba vették Krynicát, (Krynytsya) Medenicét (Medenicsi) és Radaliczét,
(Radelychi) majd június 6-ig pihenő következett. A három település a Nezhukhivka és
a Dnyeszter folyók között található. Erős orosz támadás indult 9-én és az ezred számára megkezdődött a lassú visszavonulás. Június 17-én megkezdődött a Szurmay csoport
felváltása a frontszakaszon, a csapatok Lisiatycsére vonultak. Az ezred Lemberg felé
vonult, ahová június 23-án vonult be, a város 22-én szabadult fel.
A veszteséglista 1915. augusztus 11-én megjelent Nr. 234-es füzet 20. oldalán jelent meg, hogy „Ivanits Josef Inft. IR. Nr. 68. 16, Komp. Ungarn Jász-Nagykun-Szolnok, Jászapáti, 1885, tot (28./5. 1915.)” Ivanits József a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki Jászapátin született 1885-ben, május 28-án meghalt. A halotti anyakönyvben Ivanics János néven, a 68-as gyalogezred katonájaként van feltüntetve, aki
29-éves és 1915. május 28-án halt meg, halálának helyszíneként Stebnik van megadva.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1928/189). Stebnik (Stebnyk) ma Ukrajnában,
Drohobics városától, ami a Szeret és a Tiszmencia folyók összefolyásánál fekszik,
dél-keletre található. A veszteséglista Nr. 134-es füzet 19. oldal alapján, ami 1915.
március 1-én jelent meg, Ivanics József megsebesült.
Rákosi Mihály a 68-as gyalogezred 9. század katonája, aki 1892-ben Jászapátin
született, 1915. május 28-án meghalt. Róla a veszteséglista Nr. 440-es füzet 37. oldalán találni adatot, ami megjelent 1916. július 13-án.
A veszteséglista Nr. 440-es füzetében a 33. oldalon találhatóak Nyitrai Ferenc
adatai, aki a 68-as gyalogezred 13. század katonájaként vesztette életét 1915. május
28-án. Jászapátin született 1881-ben.
Stebnik volt Berdó P. József a 68-as gyalogezred póttartalékos katonájának, a halálának a helyszíne. A halotti anyakönyv alapján, ő 1915. május 30-án esett el, Jászapátin született 1883-ban, temetésének helyszíne is Stebnik. Foglalkozása földműves, apja neve Berdó P. József, anyja neve Mihályi Julianna. (KA 2306/449, valamint
MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/219).
Május végéig a frontvonal Dobrowlany (Dobrivlyany) és Stebnik (Stebnyk) között
húzódott, Drohobicstól keletre. Súlyos harcokat vívtak az oroszokkal május 27. és 31.

• 49 •

A háború második éve

között, az ezrednek nagy volt a vesztesége, tüzérségi lőszer és tartalékok híján védelemre szorítkoztak.
Kovács K József a 68-as gyalogezred 13. század katonája, aki 1891-ben Jászapátin született, 1915. június 2-án meghalt. Haláláról a veszteséglista Nr. 234-es füzet 24.
oldala tájékoztat, ami 1915. augusztus 11-én jelent meg.
Susztári Mátyás néven szerepel a veszteséglista Nr. 234-es füzet 39. oldalán, ami
1915. augusztus 11-én jelent meg, de a halotti anyakönyv alapján a neve Susztár Mátyás, aki Jászapátin született 1885-ben. Foglalkozása napszámos, apja neve Susztár
Mátyás, anyja neve Tajti Katalin. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/230). A
68-as gyalogezred pótzászlóalj-keret katonájaként esett el, 1915. június 3-án, halálának
helyszíne Gaje-Wizne Galícia, eltemetve ugyan ott. (KA 2306/353, HL263/562). Gaje-Wizne mai neve Verkhni Hai, Drohobycz várostól dél-keletre, a Vorona folyó mellett.
A veszteséglista Nr. 234-es füzet 39. oldalán találhatóak Stupek József adatai. A 68as gyalogezred pótzászlóalj-keret, 14. század katonájaként esett el, 1915 június 3-án, ő
Jászapátin született 1886-ban. A halotti anyakönyv alapján foglalkozása földműves, (KA
2307/119 alapján kereskedő) apja neve Stupek István anyja neve Pócs Mária, halálának
helyszíne Krynica, Galícia, temetve ugyan ott. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti
1917/235). A mai neve Krynytsya, Drohobycztól (Drohobics) észak-keletre található, a
Nezhukhivka folyó mellett, a településtől északra a Dnyeszter folyó folyik.
Krynicán (Krynytsya) esett el Balajti Imre is, aki szintén a 14. század katonája
volt. Jászapátin született 1894-ben, a halotti anyakönyv alapján 1915. június 9-én esett
el, temetve ugyan ott. Haláláról a veszteséglista Nr. 245-ös füzet 6. oldala is tájékoztat,
ami 1915. augusztus 22-én jelent meg. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1928/190,
valamint 1943/29).
A veszteséglistán Fülle János, a halotti anyakönyvben Füle János, a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki Jákóhalmán született 1888-ban, 1915. június 14-én elesett, halálának helyszíneként orosz harctér van írva. A veszteséglista Nr. 273-as füzet 13. oldala
tájékoztat haláláról, ami 1915. szeptember 24-én jelent meg. A halotti anyakönyv alapján
foglalkozása földműves, házastárs neve Szabó Mária, apja neve Füle Sándor, anyja neve
Petró Ágota. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1924/23).
László István a 68-as gyalogezred 5. század katonája, aki 1894-ben Jákóhalmán
született, a veszteséglista Nr. 245-ös füzet 24. oldal alapján, 1915 június 4-én meghalt,
megjelent 1915 augusztus 22-én. A halotti anyakönyvben halálának időpontja július 6,
helyszíne Lemberg. Foglalkozása cipész, apja neve László János, anyja neve Csombor
Veronika. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/60).
Fazekas Jakab a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki 1890-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 273-as füzet 12. oldal alapján, 1915. június 16-án meghalt, megjelent 1915. szeptember 24-én. A halotti anyakönyvben halálának időpontja
június 28, helyszíne Dziedzilow, Galícia, eltemetve ugyanott. A település mai neve Didyliv, Lembergtől észak-keletre található, a Dumnytsa folyó mellett. A halotti anyakönyv
alapján foglalkozása földműves, apja neve Fazekas István, anyja neve Fodor Rozália.

• 50 •

A háború második éve

Szabari Elek a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1891-ben született Jászapátin, a (HL 264/959) alapján 1915. június 18-án meghalt. Halálának helyszíne
Brassó, tartalékkórház. Temetve június 20-án a városi temetőben.
Nagy Miklós József tizedes a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1883ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 273-as füzet 27. oldal alapján 1915
június 30-án meghalt, megjelent 1915 szeptember 24-én. A halotti anyakönyvben
halálának időpontja június 28, helyszíne Dziedzilow, (Didyliv) eltemetve ugyanott.
A település Lembergtől észak-keletre található, a Dumnytsa folyó mellett. Anyja
neve Nagy Balázs Eleonóra.
A 68-as gyalogezred 1915. július 2-án Bendiuhára vonult pihenőre, majd július
4-én elfoglalta állásait a 7. hadosztály keretében, az 1-es hadsereg alárendeltségében.
Július 16-ig a 7. hadosztály Woislawice (Voislavychi, a mai ukrán-lengyel határ közelében, Lembergtől északra) körzetéig nyomult. A 68-as gyalogezredet súlyos orosz
támadás érte július 19-én Zdzarkinál, a Bug folyónál, miközben hídfőállást építettek
ki. Az ezred a Starogródi (Starhorod) híd irányába húzódott vissza. Julius 31-ig nyugalom volt a térségben. Augusztus 1-én a 68-as és a 38-as gyalogezredek elfoglalták
a Zabolotcky, (mai neve Zabolottsi) és Litowiz, (mai neve Lytovezh) közötti magaslatokat. Augusztus 28-án átkeltek a Luga folyón, a folyó Kolpytiv közelében ered és
Ustyluh közelében ömlik a Nyugati Bug folyóba, a lengyel-ukrán határnál. Ez a térség
Sokaltól (Szokal) északra található. A 68-asok szeptember 1-én elérték a Styr folyót,
szeptember 3-án véres ütközetet vívtak az oroszokkal Korytónál, kézitusára is sor került, a 68-asok hajnali fél háromkor kezdték meg támadásukat az orosz állások ellen,
ami sikerrel járt, a harcokban mind két fél súlyos veszteségeket szenvedett. Jákóhalmai
és Jászapáti 68-asok is sokan estek itt el, vagy sebesültek meg. Koryto Luck városától dél-keletre található, a 68-as gyalogezred állásai Dorogostajtól észak-keletre, Kol
Moskowszczyzna és Kol Koryto között húzódott, majd az oroszokat követve, szeptember 5-6 Rowno (Rivne) irányába vonultak. Szeptember 11-én elérték Moszkowot,
mai neve Moskovshchyna, majd visszavonulás következett a szeptember elejei állásaikba, ahol megkezdték a télre való felkészülést, megerősítették állásaikat. Az állásaik
Kol Moszkowczyzna és Kol Malewankánál húzódtak, mai térképen Torgowiczától,
mai neve Torhovytsya, keletre voltak. Itt ömlik az Ikva folyó a Styr folyóba. Október
6-án a szomszédos állásokba a 38-as gyalogezred érkezett, itt töltötték a karácsonyt és
az újévet. (Források: Doromby József: A volt 38-as gyalogezred története, valamint
Udovecz György: a 68-as gyalogezred története).
Farkas Alajos a 68-as gyalogezred pótzászlóalj-keret katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1915. július 19-én meghalt. Halálának
helyszíne Zdianky. Foglalkozása: szolga. Apja neve: Farkas István. Anyja neve: Baranyi Veronika. (KA 2306/428, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/223).
(Az ezred ebben az időpontban Zdzarki és Zdzary térségében harcolt).
Birkás István Mátyás a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, foglalkozása földműves, apja neve Birkás János, anyja neve Urbán
Katalin. (KA 2306/396, HL 263/692, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti

• 51 •

A háború második éve

1917/222). A veszteséglista Nr. 293-as füzet 8. oldal alapján 1915. július 20-án meghalt, megjelent 1915. október 15-én. A halotti anyakönyv alapján halálának időpontja
július 22. helyszíne Pieczygóry, temetése ugyan ott. Zdzarki, Starogród (Starhorod)
és Pieczygóry a Nyugati Bug folyó mellett találhatóak, Sokaltól északra, a város mai
neve Szokal. Az erős orosz támadások miatt az egész hadosztály kénytelen volt vis�szavonulni július 20-23 között, a visszavonulás alatt súlyos veszteségek érték a csapatokat. Pieczygóry település csatlakozott Chorobrow (Khorobriv) településhez, több településsel együtt, majd egy határcsere egyezmény részeként 1951-ben Lengyelországtól
átkerültek a Szovjetunióba. A veszteséglista Nr. 104-es füzet 9. oldal alapján, ami 1915.
január 16-án jelent meg, Birkás Mátyás István (így!) a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, megsebesült. (Még a szerb fronton).
Urbán László őrvezető a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki 1890-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 293-as füzet 49. oldal alapján, 1915. július
22-én meghalt, megjelent 1915. október 15-én.
Radics Miklós a 68-as gyalogezred 1 század katonája, aki 1890-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 293-as füzet 39. oldal alapján, megjelent 1915. október 15-én, 1915. július 29-én meghalt. A halotti anyakönyv alapján apja neve Radics
Miklós, anyja neve Miklós Franciska, halálának helyszíne, Zdarki, (vagy Zdzarki)
Oroszország, temetve ugyan ott. (KA 2307/120, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1917/233).
Andrási János a 68-as gyalogezred 7. század katonája, aki 1882-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 706-os füzet 7. oldal alapján 1915. augusztus 17-én
meghalt, megjelent 1918 december 24-én. A veszteséglista Nr. 405-ös füzet 4. oldal
alapján, ami 1916. április 7-én jelent meg, megsebesült, itt a születési éveként 1881.
került feltüntetésre, a többi adat egyezik.
Juhász Pál a 68-as gyalogezred 7. század katonája, aki 1882-ben Jákóhalmán született, a (HL 264/491) alapján 1915. augusztus 19-én meghalt. Halálának helyszíne Zabolotcy, eltemetve ugyanott. (Mai neve Zabolottsi, a Nyugati Bug folyótól észak-keletre.)
Pócsik István őrvezető a 68-as gyalogezred 3/XII. menetszázad katonája, aki
1891-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 581-es füzet, 35. oldal alapján,
ami 1917. május 10. és július 21. között jelenhetett meg, valamint a (HL 264/506,
és MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/134) halotti anyakönyv alapján 1915.
szeptember 1-én meghalt. A halálának helyszíne Bielepol, Volhínia, temetés helyszíne Bielepol köztemető. Apja neve Pócsik István, anyja neve Horváth Katalin. A
település mai neve Bilopil, a Luha folyó mellett található, Szokaltól észak-keletre
Luck irányába.
Ádám József a 68-as gyalogezred 14. század katonája, aki 1894-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 393-as füzet 6. oldal alapján, ami 1916. március
16-án jelent meg, 1915. szeptember 3-án meghalt. A halotti anyakönyv alapján halála szeptember 9, helyszíne Koryto, temetve ugyan ott. Foglalkozása napszámos,
apja neve Ádám József, anyja neve Ivanics Rozália. (KA 2307/073, MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/242). A veszteséglista Nr. 164-es füzet 5. oldal

• 52 •

A háború második éve

alapján, ami 1915. április 21-én jelent meg, az szerepel, hogy megsebesült, erről
ad hírt az Nr. 167-es füzet 5. oldala is, ami 1914. április 27-én jelent meg. Sebesülése előzőleg, az év elején történhetett.
Bárdos Kálmán a 68-as gyalogezred 7. század katonája, aki Jászapátin született
1878-ban, a veszteséglista Nr. 393-as füzet 7. oldal alapján, ami 1916. március 16-án
jelent meg, 1915. szeptember 3-án meghalt. A halotti anyakönyv alapján szeptember
7-én halt meg, helyszíne Koryto, temetve ugyan ott. Apja neve Bárdos Miklós, anyja
neve Rupi Viktória. (KA 2307/072, MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/239).
Bordás Kálmán a 68-as gyalogezred katonája, aki Jászapátin született 1879-ben, a
halotti anyakönyv alapján 1915. szeptember 3-án meghalt, halálának helyszíne Koryto, temetve ugyan ott. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1928/187).
Bugyi Lajos a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1888-ban Jászapátin
született, a veszteséglista Nr. 393-as füzet 10.oldala alapján 1915 szeptember 3-án
meghalt, megjelent 1916 március 16-án. A halotti anyakönyvben Bugyi Alajos néven
szerepel, halálának helyszíneként pedig Koryto, Oroszország van megadva, temetve
ugyan ott. Apja neve Bugyi Balázs, anyja neve Laczy Rozália. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/237). A veszteséglista Nr. 44-es füzet 9. oldal alapján, ami 1914.
november 3-án jelent meg, megsebesült. (A szerb fronton).
A veszteséglista Nr. 389-es füzet 14. oldal szerint, ami 1916. március 9-én jelent
meg Füzér István, még az Nr. 393-as füzet 16. oldala szerint, ami 1916. március 16án jelent meg, Füszer István néven szerepel, a 68-as gyalogezred 4. század katonája,
aki Jászapátin született 1884-ben. Mind a kettő alapján 1915. szeptember 3-án halt
meg. A halotti anyakönyv alapján halálának helyszíne Koryto. Házastárs neve Járvás
Erzsébet, apja neve Füzér János, anyja neve Király Borbála. (MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1917/241).
Horváth János a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki 1889-ben született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 393-as füzet 21. oldala alapján, ami 1916. március
16-án jelent meg, 1915. október 7-én meghalt. (KA 2307/054 alapján szeptember 3
halálának időpontja). A halotti anyakönyv alapján is halálának időpontja szeptember
3. helyszíne Koryto, Oroszország, temetve ugyanott. Foglalkozása cipész, apja neve
Horváth Gábor, anyja neve Fazekas Veronika. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/64).
Kontrek Mihály a 68-as gyalogezred 15. század katonája, aki 1895-ben Jászapátin
született, a veszteséglista Nr. 393-as füzet 25. oldal alapján, ami 1916. március 16-án
jelent meg, 1915. szeptember 3-án meghalt. A halotti anyakönyv alapján szeptember
5. a halálának időpontja, halála helyszíne Koryto, temetve ugyan ott. Foglalkozása
napszámos, apja neve Kontrek Mihály, anyja neve Utasi Zsuzsanna. (A KA 2307/071
alapján 1893-ban született, MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/243).
Fodor Sándor a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1889-ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv és a temetőkataszter alapján 1915. szeptember 6-án
meghalt. Halálának helyszíne Császári és Királyi 4/4-es táborikórház Werbiajew, temetve községi temető 2 sír. (194-es adatlap, KA 2307/015, valamint HL 264/733).

• 53 •

A háború második éve

Werbiajew mai neve Verbaiv, Lucktól délre található a Styr folyónál. Foglalkozása
cipész, apja neve Fodor Mihály, anyja neve Katkó Mária. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászjákóhalma 1918/59).
Tajti Imre a 68-as gyalogezred katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 691-es füzet 53.oldal alapján, ami 1918. augusztus 14-én jelent meg,
1915. szeptember 11-én meghalt. A 68-as gyalogezred 1915. szeptember hónapban
Luck városától dél-keletre harcolt, Koryto térségében. Szeptember 11-én elérték
Moszkowot, (mai neve Moskovshchyna).
Mihályi Gábor a 68-as gyalogezred 3. század katonája, aki 1890-ben Jászapátin
született, a halotti anyakönyv alapján 1915. szeptember 14-én, (15) meghalt. Halálának helyszíne Kamionka-Stumilowa Császári és Királyi 8/5 Tábori Kórház Galícia.
Temetve a helyi temetőben. A város mai neve Kamjanka-Buzka, királyi város már
1448-ban, 1772 és 1918 között a galíciai Királyság és Lodoméria kerületi városa. A
Nyugati Bug folyó mellett, Lembergtől észak-keletre található. A halotti anyakönyv
alapján foglalkozása földműves, apja neve Mihályi Mihály, anyja neve Nagy Julianna.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/236). A veszteséglista Nr. 393-as füzet 31.
oldalán, ami 1916. március 16-án jelent meg sebesültnek van jelezve.
Berdó István a 68-as gyalogezred 9. század katonája, aki 1879-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 398-as füzet 8. oldala alapján, ami megjelent 1916. március 24-én, 1915. október 7-én meghalt. Halálának helyszíne Koryto, Oroszország,
temetve ugyan ott. A halotti anyakönyv alapján foglalkozása segédmunkás, apja neve
Berdó István, anyja neve Szilák Julianna. (KA 2307/074, valamint MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1917/074).
Prodman Ferenc a 68-as gyalogezred, majd a 15. vadászzászlóalj katonája, aki
1884-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 316-os füzet 37. oldal alapján, ami
1915. november 16-án jelent meg, valamint a halotti anyakönyv alapján 1915. október
7-én meghalt. Halálának helyszíne szerb harctér (15. vadászzászlóalj). Foglalkozása
asztalossegéd, házastárs neve Lékó Margit, apja neve Prodman Ferenc, anyja neve
Kuli Erzsébet. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1922/61). A 15-ös Császári
és Királyi tábori vadászzászlóaljat 1915 júniusában szervezték ujjá, az olasz fronton
Doberdó térségében harcoltak szeptemberig, majd 1915. október 6-án és 7-én Belgrádnál harcoltak, majd követék a szerbeket. (Németh Lajos: Aranylapok az egykori
magyar tábori vadászzászlóaljak életéből).
Busai Mihály a 68-as gyalogezred 11. század katonája, aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 398-as füzet 11 oldal alapján, ami megjelent 1916. március 24-én, megsebesült. A halotti anyakönyv alapján, 1915. október 14-én meghalt,
halálának helyszíne Beresteczko, Császári
és Királyi 2/2-es mozgó tartalékkórház. Temetve október 15-én a helyi temetőben.
Beresteczko mai neve Berestechko, Volhínia, Ukrajna. A Styr folyó mellett, Lembergtől észak-keletre, Luck város felé. A halotti anyakönyv alapján foglalkozása szolga,
apja neve Busai István, anyja neve Szabari Angyalka. (KA 2307/017, HL 264/812,
valamint a NML JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/228).

• 54 •

A háború második éve

Kis P. János a 68-as gyalogezred 3. század katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr, 405-ös füzet 25. oldal alapján, ami 1916. április 7-én
jelent meg, 1915. november 14-én meghalt.
Béres István a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1882-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 416-os füzet 5. oldal alapján, amely megjelent 1916.
május 4-én, 1915. november 28-án meghalt. A halotti anyakönyv alapján halálának
helyszíne Koryto, Oroszország, temetve ugyan ott. Foglalkozása földműves, apja
neve Béres Kálmán, anyja neve Sóti Mária. (KA 2307/089, valamint a MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1917/29).
1915-ben megsebesült 68-as gyalogezred katonái
Fajti László címzetes őrvezető, a 68-as gyalogezred 7. század katonája, aki 1893-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 134-es füzet 12. oldal alapján, ami 1915. március 1-én jelent meg, megsebesült.
Kis János szakaszvezető a 68-as gyalogezred katonája, aki 1890-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 134-es füzet 20. oldal alapján, ami 1915. március 1-én
jelent meg, megsebesült.
Vágó Miklós a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1882-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 134-es füzet 43. oldal alapján, ami 1915. március 1-én
jelent meg, megsebesült.
Vámas Pál a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1894-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 137-es füzet 41. oldal alapján, ami 1915. március 4-én jelent
meg, megsebesült.
Bella János a 68-as gyalogezred 1. század katonája, aki 1884-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 164-es füzet 7. oldal alapján, ami 1915. április 21-én jelent
meg, megsebesült.
Birkás Elek a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1883-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 164-es füzet 8. oldal alapján, ami 1915. április 21-én
jelent meg, megsebesült.
Deli István szakaszvezető, a 68-as gyalogezred 5. század katonája, aki 1890-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 164-es füzet 11. oldal alapján, ami 1915. április 21-én jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 533-as füzet 12. oldala, ami
1917. január 6. és március 23. között jelenhetett meg, (hiányzik) szintén sebesüléséről
ad hírt.
Demény Lajos a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki Jászapátin született,
időpontja hiányzik, a veszteséglista Nr. 164-es füzet 11. oldal alapján, ami 1915. április 21-én jelent meg, megsebesült. Az 1916. március 16-án megjelent Nr. 393-as füzet
12. oldalán pedig az áll, hogy a 68-as gyalogezred 10. század katonájaként megsebesült, itt a születési időpontja 1892.

• 55 •

A háború második éve

Farkas Ferenc a 68-as gyalogezred 11. század katonája, aki 1892-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 164-es füzet 13. oldal alapján, ami 1915. április 21-én
jelent meg, megsebesült.
Fodor István őrvezető a 68-as gyalogezred 3. század katonája, aki 1898-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 164-es füzet 14. oldal alapján, ami 1915. április
21-én jelent meg, megsebesült.
Horváth Adalbert Béla a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 164-es füzet 18. oldal alapján, ami 1915. április
21-én jelent meg, megsebesült.
Járvás István a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1880-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 164-es füzet 20. oldal alapján, ami 1915. április 21-én
jelent meg, megsebesült.
Kakuk József a 68-as gyalogezred 3. század katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 164-es füzet 21. oldal alapján, ami 1915. április 21-én
jelent meg, megsebesült.
A veszteséglista Nr. 164-es füzetében, a 30. oldalon található Mike Miklós
neve, aki a 68-as gyalogezred 9. század katonájaként sebesült meg, ő 1886-ban
született Jászapátin.
Sápi János a 68-as gyalogezred 5. század katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 164-es füzet 38. oldal alapján, ami 1915. április 21-én
jelent meg, megsebesült.
Borbás István a 68-as gyalogezred 15. század katonája, aki 1893-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 167-es füzet 9. oldal alapján, ami 1915. április 27-én
jelent meg, megsebesült.
Kis József a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1894-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 167-es füzet 23. oldal alapján, ami 1915. április 27-én jelent
meg, megsebesült.
Bata Alajos a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1893-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 184-es füzet 7. oldal alapján, ami 1915. május 28-án jelent
meg, megsebesült.
Matántovics (a másik név hiányzik a veszteséglistáról is) a 68-as gyalogezred 16.
század katonája, aki 1894-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 184-es füzet
32. oldal alapján, ami 1915. május 28-án jelent meg, megsebesült.
Szőllesi András a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki 1893-ban született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 184-es füzet 50. oldal alapján, ami 1915. május 28-án
jelent meg, megsebesült.
Tihaly István a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 184-es füzet 51. oldal alapján, ami 1915. május 28-án
jelent meg, megsebesült.
Ludányi Mátyás a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1893-ban született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 190-es füzet 25. oldal alapján, ami 1915. június 8-án
jelent meg, megsebesült.

• 56 •

A háború második éve

Tóth Sándor a 68-as gyalogezred 9. század katonája, aki 1887-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 190-es füzet 42. oldal alapján, ami 1915. június 8-án
jelent meg, megsebesült.
Zsidro (Zsidró) Adalbert a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1890-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 190-es füzet 46. oldal alapján, ami 1915. június 8-án jelent meg, megsebesült.
Demény Gábor a 68-as gyalogezred 5. század katonája, aki 1887-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 192-es füzet 13. oldal alapján, ami 1915. június 11-én
jelent meg, megsebesült. Az 1917. március 27-én megjelent Nr. 543-as füzet 14. oldalán pedig az áll, hogy Demény Gábor címzetes őrvezető, az IR. Nr. 2. gyalogezred 1.
század katonája megsebesült. (Születési helye és időpontja megegyezik).
Kiss János a 68-as gyalogezred 5. század katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 192-es füzet 25. oldal alapján, ami 1915. június 11-én
jelent meg, megsebesült.
Illés József a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1886-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 193-as füzet 14. oldal alapján, ami 1915. június 14-én
jelent meg, megsebesült.
Mihály István a 68-as gyalogezred 12. század katonája, születési időpontja hiányzik, de Jászapátin született, a veszteséglista Nr. 193-as füzet 21. oldal alapján, ami
1915. június 14-én jelent meg, megsebesült.
Borbély Sándor a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1885-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 199-es füzet 9. oldal alapján, ami 1915. június 23-án
jelent meg, megsebesült.
Mecsik Ferenc a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1893-ban született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 199-es füzet 30. oldal alapján, ami 1915. június 23-án
jelent meg, megsebesült.
Juhász Mátyás a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1893-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 202-es füzet 22. oldal alapján, ami 1915. június 30-án
jelent meg, megsebesült.
A veszteséglista Nr. 202-es füzet 22. oldalán szerepel Kalmár Péter neve is, ő a
68-as gyalogezred 3. század katonájaként sebesült meg, 1888-ban született Jászapátin.
Mihályi Menyhért a 68-as gyalogezred katonája, aki 1885-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 202-es füzet 30. oldal alapján, ami 1915. június 30-án jelent
meg, megsebesült.
Nagy István a 68-as gyalogezred 1. század katonája, aki 1893-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 202-es füzet 32. oldal alapján, ami 1915. június 30-án
jelent meg, megsebesült.
Radics László a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 202-es füzet 37. oldal alapján, ami 1915. június 30-án jelent
meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 521-es füzet 43. oldal alapján, ami 1917. január 6
és március 23 között jelenhetett meg, (hiányzik) szintén sebesültnek van jelezve.

• 57 •

A háború második éve

Tajti Imre a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1890-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 202-es füzet 44. oldal alapján, ami 1915. június 30-án jelent
meg, megsebesült.
Urbán László a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 202-es füzet 46. oldal alapján, ami 1915. június 30-án
jelent meg, megsebesült.
Bolyó István a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1887-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 234-es füzet 9. oldal alapján, ami 1915. augusztus 11-én
jelent meg, megsebesült.
Bugyi András a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 234-es füzet 10. oldal alapján, ami 1915. augusztus 11-én
jelent meg, megsebesült.
Bugyi Gábor a 68-as gyalogezred 11. század katonája, aki 1880-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 234-es füzet 10. oldal alapján, ami 1915. augusztus 11-én
jelent meg, megsebesült.
Daróczi Imre a 68-as gyalogezred 13. század katonája, aki 1885-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 234-es füzet 12. oldal alapján, ami 1915. augusztus
11-én jelent meg, megsebesült.
Gojcza Péter a 68-as gyalogezred 14. század katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 234-es füzet 17. oldal alapján, ami 1915. augusztus 11-én
jelent meg, megsebesült.
Gyetvai József a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki 1887-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 234-es füzet 18. oldal alapján, ami 1915. augusztus
11-én jelent meg, megsebesült.
A veszteséglista Nr. 234-es füzetében a 21. oldalon található Kalmár József neve, ő a
68-as gyalogezred 10. század katonájaként sebesült meg, Jászapátin született 1893-ban.
Kis Sándor a 68-as gyalogezred 9. század katonája, aki 1885-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 234-es füzet 22. oldal alapján, ami 1915. augusztus 11-én
jelent meg, megsebesült.
Lajkó Ferenc a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1889-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 234-es füzet 26. oldal alapján, ami 1915. augusztus 11-én
jelent meg, megsebesült.
Mihály István a 68-as gyalogezred 9. század katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 234-es füzet 29. oldal alapján, ami 1915. augusztus 11-én
jelent meg, megsebesült.
Szabári Illés a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1891-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 234-es füzet 39. oldal alapján, ami 1915. augusztus 11-én
jelent meg, megsebesült.
Tajti János a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 234-es füzet 41. oldal alapján, ami 1915. augusztus 11-én jelent
meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 521-es füzet 41. oldal alapján, ami 1917. január
6. és március 23. között jelenhetett meg, (hiányzik) szintén sebesültnek van jelezve.

• 58 •

A háború második éve

Tóth András tizedes, a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki 1892-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 234-es füzet 42. oldal alapján, ami 1915. augusztus 11-én jelent meg, megsebesült.
Tóth Pál címzetes őrvezető, a 68-as gyalogezred 11. század katonája, aki 1888ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 234-es füzet 42. oldal alapján, ami 1915.
augusztus 11-én jelent meg, megsebesült.
Csöke (Csőke) János a 68-as gyalogezred 3. század katonája, aki 1888-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 245-ös füzet 10. oldal alapján, ami 1915. augusztus 22-én jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 557-es füzet 14. oldalán,
ami 1917. április 20-án jelent meg, szintén sebesültnek van jelezve. Alakulatának a
Császári és Királyi 31-es gyalogezred 17. század van írva. Az ezredet 1741-ben alapították, I. II. IV. zászlóalja Nagyszebenben, a III. zászlóalja Spalatóban állomásozott.
Urbán Lajos a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 245-ös füzet 42. oldal alapján, ami 1915. augusztus 22-én
jelent meg, megsebesült.
Verböczi Ferenc a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1889-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 245-ös füzet 43. oldal alapján, ami 1915. augusztus
22-én jelent meg, megsebesült.
Bagi Sándor a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1887-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 273-as füzet 6. oldal alapján, ami 1915. szeptember 24-én
jelent meg, megsebesült.
Deli János a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1884-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 273-as füzet 10. oldal alapján, ami 1915. szeptember
24-én jelent meg, megsebesült.
Kovács István a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1889-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 273-as füzet 21. oldal alapján, ami 1915. szeptember
24-én jelent meg, megsebesült.
Lóczi József a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1891-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 273-as füzet 24. oldal alapján, ami 1915. szeptember
24.-én jelent meg, megsebesült.
Nagypál Gábor a 68-as gyalogezred 5. század katonája, aki 1887-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 273-as füzet 27. oldal alapján, ami 1915. szeptember
24-én jelent meg, megsebesült.
Nyári Sándor a 68-as gyalogezred 6. század katonája szintén ebben a veszteséglista füzetben található, a 28. oldalon, ő 1890-ben született Jászapátin, és megsebesült.
Szabó Dadics László a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1888-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 273-as füzet 37. oldal alapján, ami 1915. szeptember 24-én jelent meg, megsebesült.
Tóth B. Antal a 68-as gyalogezred 1. század katonája, aki 1884-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 273-as füzet 39. oldal alapján, ami 1915. szeptember
24-én jelent meg, megsebesült.

• 59 •

A háború második éve

Burai Zsigmond a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1888-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 293-as füzet 14. oldal alapján, ami 1915. október 15-én
jelent meg, megsebesült.
Fajti Mihály szakaszvezető, a 68-as gyalogezred 1. század katonája, aki 1884-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 293-as füzet 10. oldal alapján, ami 1915. október 15-én jelent meg, megsebesült.
Kakuk László őrvezető, a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1884-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 293-as füzet 23. oldal alapján, ami 1915. október
15-én jelent meg, megsebesült.
A veszteséglista 293-as füzetében, a 23. oldalon található Kalmár Gábor neve, ő a
68-as gyalogezred 8. század katonájaként sebesült meg, 1887-ben született Jászapátin.
Löczi Mihály őrvezető, a 68-as gyalogezred katonája, aki 1891-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr 293-as füzet 30. oldal alapján, ami 1915. október 15-én
jelent meg, megsebesült.
Mihály István a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1890-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 293-as füzet 33. oldal alapján, ami 1915. október 15-én
jelent meg, megsebesült.
Nagy István Miklós őrvezető, a 68-as gyalogezred 3. század katonája, aki 1889ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 293-as füzet 34. oldal alapján, ami 1915.
október 15-én jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 44-es füzet 26. oldal alapján, ami 1914. november 3-án jelent meg, szintén sebesültnek van jelezve.
Rigó Mihály a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1882-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 293-as füzet 40. oldal alapján, ami 1915. október 15-én
jelent meg, megsebesült.
Szalkári János a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1888-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 293-as füzet 46. oldal alapján, ami 1915. október 15-én
jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 483-as füzet 56. oldal alapján, ami 1916.
október 28-án jelent meg, szintén sebesültnek van jelezve.
Tóth Pál a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1884-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 293-as füzet 48. (44.) oldal alapján, ami 1915. október 15-én
jelent meg, megsebesült.
Tóth István a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 337-es füzet alapján, ami 1915. december 18-án jelent
meg, megsebesült.
1915-ben különböző alakulatokban meghalt katonák
Katkó Lajos címzetes őrvezető, egészségügyi katona, császári és királyi XXI. helyőrségi kórház, beosztva: tartalékkórház Temesvár. Született 1876-ban Jákóhalmán,
cipész, meghalt 1915. március 12-én. Halálának helyszíne Vinkovcze, Szerém vármegye. Eltemetve március 13-án a helyi temetőben. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1917/100). Vinkovce ma Horvátországban található, Eszéktől délre.

• 60 •

A háború második éve

Szobori Pál (Szabari Pál) póttartalékos, a cs. és kir. 4. tábori tarackosezred, 4/32es menetszázad katonája, aki 1891-ben született Jászapátin. A halotti anyakönyv alapján, Szabari Pál 1915. március 31-én elesett. Halálának helyszíne Piotrkow Galícia, cs.
és kir. 4/4. mozgó tartalékkórház Piotrkow, Orosz-Lengyelország. Temetésének helyszíne Piotrkow, március 31. Foglalkozása kocsis, házastárs neve Horváth Erzsébet,
apja neve Szabari József, anyja neve Horváth Katalin. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1916/54, HL 392/73, HL 404/1214, KA 10/022). A település mai neve Piotrkow Trybunalski Lengyelország, Lództól dél-keletre.
A császári és királyi 4.
tábori tarackosezredet 1854-ben alapították, I. II. zászlóalja Budapesten tartózkodott.
A IV. hadtest 32. gyaloghadosztályában harcoltak, a 4. tábori tüzérdandár keretében.
Piotrkowban ma több helyen is találhatóak I. világháborús temetők, az úgy nevezet
„Új Temető” egy részében 500 katona van eltemetve, van nyugati, keleti és déli I.
világháborús temető, ahol tömegsírokban vannak eltemetve a katonák. A nyugati katonatemetőben 408 katona van eltemetve, akik 1914 augusztusa és 1915. szeptembere
között estek el. A keleti katonatemetőben 392 katona van eltemetve 27 sírban, a déli
katonatemetőben 246 katona van eltemetve 9 tömegsírban.
Mihályi Kálmán illetőségi hely Jászapáti, született 1879-ben, a halotti anyakönyv
alapján 1915. április 5-én meghalt. Foglalkozása kisbirtokos, házastárs neve Tóth Judit, apja neve Mihályi Menyhért Gáspár, anyja neve Káli Veronika. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1921/229).
Bárdos Mihály póttartalékos, a cs. és kir. 34. gyalogezred katonája, aki 1884-ben
született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1915. május 9-én meghalt. Halálának
helyszíne Brzeskó, Galícia. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1920/51).
A 34-es gyalogezredet 1733-ban alapították, I. III. IV. zászlóalja Kassán, a II. zászlóalja Rogoticán állomásozott. A 34-esek az orosz fronton harcoltak, a VI. hadtest,
27. gyaloghadosztály, 53. gyalogdandár kötelékében 1914. augusztus 26-tól 1918 januárjáig, 1915 márciusától a Kárpátokban harcoltak, április 27-én Dara térségében,
Homonnától észak-keletre voltak állásban. Dara falu ma már nincs meg, 1980-ban a
Sztarinai-víztározó építésekor lebontották, csak a temetője maradt meg, területét Takcsányhoz csatolták. A Dara melletti állásokat az orosz nehéztüzérség támadta, gránáttalálatok érték a IV. zászlóalj 15. század egy szakaszát, és betemették az állást, 15 katona halt meg, 18 megsebesült. A gorlicei áttörés után az ezred május 9-én Habkowice
(Habkowce) 10-én Baligrod, (Sanoktól délre) május 16-án Pnikut, Tamanowice (Tamanovychi) térségébe vonult. 1918-ban karhatalmi szolgálatot láttak el Lembergben,
később Prágában. Az olasz fronton 1918 márciusa és novembere között harcoltak.
Adatok a 34-es gyalogezred történetéből. Bárdos Mihály halálának helyszínén Brzeskóban, három katonai temető is van, ahol több száz osztrák-magyar katona sírja
van, akik 1914 és 1915-ben estek el, de a 276-os katonai temetőben a helyi, valamint
a környékbeli kórházakban meghalt betegeket is temettek 1914 novembere és 1915
májusa között. A 34-es gyalogezred 1914. december 5. és 1915. február 7. között harcolt Orosz-Lengyelország területén, Krakkótól északra. Brzeskó Krakkótól dél-keletre
található a Visztula folyó és a Dunajec folyó között.

• 61 •

A háború második éve

Balajti István a 86-os cs. és kir. gyalogezred 4. század katonája, aki 1888-ban
született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1915. május 19-én elesett. A veszteséglista Nr. 218-as füzet 7. oldala is közli halálát, ami 1915. július 23-án jelent meg.
Halálának helyszíne a halotti anyakönyv alapján Krukienice, Galícia. Temetve ugyan
ott május 19-én. Foglalkozása földműves, apja neve Balajti István, anyja neve Mihályi Franciska. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/286). Krukenychi az ukrán-lengyel határ közelében található, a Sichnya folyó mellett. A 86-os gyalogezredet
1883-ban alapították, I. IV. zászlóalja Szabadkán, a II. zászlóalja Budapesten, a III.
zászlóalja Visegrádon tartózkodott. Az orosz fronton 1915. május 19. és június 4. között Krukienice térségében harcoltak. Balajti István neve szerepel a legénységi veszteségkimutatásban. Adatok Gaksch József és Dimics Szilárd: A volt szabadkai cs. és kir.
86. gyalogezred története 1882-1918 könyv alapján.
Rácz István a cs. és kir. 86-os gyalogezred 2. század katonája, aki 1888-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 218-as füzet 33. oldal alapján, ami 1915. július
23-án jelent meg, 1915. május 19-én meghalt. A 86-os gyalogezred története könyv
alapján, neve szerepel a május 19-20-án elesettek között, halálának helyszíne Krukienice, (Krukenychi) ma Ukrajna.
Tajthy István százados, földbirtokos, aki 1852-ben született Jászapátin, a (HL
332/7514) alapján 1915. május 22-én meghalt. Halálának helyszíne Debrecen, lábadozóosztag, Kossuth utca 61. Temetve május 24-én Érsemjénben a római katolikus temetőben.
Nagy G. János tüzér, a cs. és kir. 7-hegyi tüzérezred katonája, aki 1878-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1915. május 22-én meghalt. Halálának
helyszíne Varangos, Oroszország. Foglalkozása földműves, házastárs neve Ádám Julianna, apja neve Nagy G. István, anyja neve Jász Márta. A cs. és kir. 7. hegyi tüzérezred a 18. gyaloghadosztályban, a XVI. hadtestben (Mostar) harcolt, a 3. hegyi
tüzérezreddel együtt. Gyalogságát az 1., 2., 3., 6., és 13-as hegyi dandárok adták, a
6-os hegyi dandárban harcolt a 38-as cs. és kir. gyalogezred III. zászlóalja is. A 18-as
gyaloghadosztály a szerb frontról 1915 májusában érkezett az olasz frontra, Tolmein
(Tolmin, Szlovénia) térségébe.
Balázs Szilveszter a cs. és kir. 86-os gyalogezred 13. század katonája, aki 1887ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 218-as füzet 7. oldal alapján, ami 1915.
július 23-án jelent meg, 1915. május 24-én meghalt. A 86-os gyalogezred története
könyv alapján, neve szerepel a május 24-én elesettek között, halálának helyszíne Krukienice, (Krukenychi) Ukrajna.
Illés János a császári és királyi 86-os gyalogezred 8. század katonája, aki 1889ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 218-as füzet 18. oldal alapján, ami 1915.
július 23-án jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 288-as füzet 49. oldalán, ami
1915. október 9-én jelent meg, pedig az áll, hogy Illés Jenő (János helyett), 1915. május 24-én meghalt. Neve a 86-os gyalogezred története könyvben is megtalálható az elesettek között, halálának helyszíneként ott Pnikut szerepel, ami Krukenycitől északra
található, a halálának időpontja pedig június 5. A könyvben is Illés Jánosként szerepel.

• 62 •

A háború második éve

Szakáli József a cs. és kir. 86-as gyalogezred 7. század katonája, aki 1889-ben
született Jákóhalmán a veszteséglista Nr. 218-as füzet 38. oldal alapján, ami 1915.
július 23-án jelent meg, megsebesült. A (KA 2414/234) alapján Szakali József a 86-os
gyalogezred 4. pótszázad katonájaként 1915. május 25-én elesett. Halálának helyszíne
Rajtarowice, Galícia. Temetésének helyszíne Rajtarowice, a harctéren, eltemetésének
ideje május 25., foglalkozása lóápoló. A (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma
1918/73) dokumentumban a halálának időpontja tévesen 1918. május 25. halálának
helyszíneként Rajtarovics van írva. A halotti anyakönyv alapján apja neve Szakali József, anyja neve Helving Angyalka. A császári és királyi 86-os gyalogezredet 1883-ban
alapították, I. és IV. zászlóalja Szabadkán, II. zászlóalja Budapesten, III. zászlóalja Visegrádon tartózkodott. Az ezred III. zászlóalját kivéve, 1914. szeptember 9-től harcolt
az orosz fronton, november 15-től Orosz-Lengyelország területén, majd állásharcok
következtek Bratkow térségében (Katowicétől délre). 1915. február 12-étől Magyarországra szállították őket, majd a Kárpátokban harcoltak. Ujszomolnaknál voltak állásban 1915. március 28-tól május 8-ig, majd átkeltek a San folyón május 11-én és előnyomulást hajtottak végre Chirowra (Khyriv, ma Ukrajna, a Strvyazh folyó mellett).
Május 9-től június 4-ig részt vettek a Krukienicei-csatákban, (Krukenychi, Szambir
városától, mely a Dnyeszter folyó mellett található, északra fekszik a Sichnya folyó
mellett. A május 24-én a 86-os gyalogezred I. zászlóalja az 5. és 7. századdal, (Szakali
József 7. század) Magyar Pál főhadnagy vezetésével dél-keletről támadott. A május
24-én lezajlott csata után az ezred vesztesége, elesett 116 fő, megsebesült 449 fő és
eltűnt 216 fő. A harmadik csata után, június 2-án az oroszok visszavonultak. Szakali
József halálának helyszíne Rajtarowice, (mai neve Werchiwci) Krukenychitől dél-nyugatra található a Bolozuvka folyó mellett. (Adatok: Gaksch József-Dimics Szilárd A
86-os gyalogezred története).
Nagypál László született Jászapátin 1889-ben, a halotti anyakönyv alapján
1915. május 27-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Urbán Piroska,
apja neve Nagypál József, anyja neve Gere Julianna. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1920/293).
Mihályi B. Lajos a császári és királyi 86-os gyalogezred 3. pótszázad katonája, aki
1890-ben született Jászapátin a veszteséglista Nr. 218-as füzet 27. oldal alapján, ami
1915. július 23-án jelent meg, megsebesült. A halotti anyakönyv alapján 1915. május
29-én meghalt. Halálának helyszíne Chyrow, Galícia. cs. és kir. 6/8 mozgó tartalékkórház, eltemetve május 29-én a helyi temetőben. Foglalkozása földműves, apja neve
Mihályi B. János, anyja neve Kakuk Katalin. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti
1917/282, KA 2414/242). A helyszín a mai ukrán-lengyel határ közelében található, Pnikuttól dél-nyugatra, mai neve Khyriv. A neve a 86-os gyalogezred története
könyvben, a harctéri sebesülés következtében később elhunyt katonák között szerepel, május hónapban.
Lakatos András a cs. és kir. 86-os gyalogezred 15. század katonája, aki 1889ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 235-ös füzet 26. oldal alapján, ami 1915.
augusztus 12-én jelent meg, 1915. június 5-én meghalt. Halálának helyszíne Pnikut.

• 63 •

A háború második éve

Neve szerepel a 86-os gyalogezred története könyv legénységi veszteségkimutatás I.
II. és IV. zászlóalj elesett katonáinak nevei között.
A cs. és kir. 86-os gyalogezred története könyv 383. oldalán megtalálható „A 86os hősitemetők”, melyben szerepel, hogy 1915 májusában és júniusában létesült az
első rendes hősitemető Krukienicénél (Krukenychi) és Pnikutnál. Krukenychin a görög-katolikus templom előtt. A haragláb mögött is nyugszanak 86-os katonák. Innen
nem messzire az útmenti kereszttől 200-300 lépésnyire is vannak temetve. „Krukienice községnek Pnikut felé eső kijáratánál, a 287-es magaslat felőli lejtőn több egyes és
tömegsírban pihennek 86-os és 69-esek.” Pnikuttól keletre a 295-ös magaslat nyugati
oldalán is van egy nagy tömegsír, ahol 86-osok vannak eltemetve.
Szabó R. István hajtótüzér a cs. és kir. 4. lovasított tüzérosztály 2. üteg katonája,
aki 1892-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 220-as füzet 41. oldal alapján,
ami 1915. július 26-án jelent meg, 1915. június 9-én meghalt. A (HL 402/20) alapján a
neve Szabó István, a halálának dátuma megegyezik. A halotti anyakönyv alapján halálának helyszíne Targowice, Galícia (ma Torhovytsya, Ukrajna). Foglalkozása földműves, apja neve Szabó István, anyja neve Kerékgyártó Terézia. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1917/99). A cs. kir. 4-es lovas tüzérezredet 1904-ben alapították, I.
zászlóalja Budapesten tartózkodott. A 4. lóvontatású tüzérosztály a császári és királyi
4-es tábori tüzérdandárba tartozott, a IV. hadtest részeként. Az orosz front 1915. június
és augusztus hónapokban Luck városától délre húzódott, itt harcolt az úgynevezett
„Szurmay-csoport”, köztük a budapesti 40. hadosztály is. Torhovytsya település a Styr
folyó és az Ikva folyó összefolyása mellett található.
Kocsis Béla I. osztályú matróz, lövegmester (temetőkataszterben mint Kocsis
Adalbert szerepel, 247), aki 1894-ben született Jászapátin, a császári és királyi haditengerészet Inn nevű hajóján teljesített szolgálatot. A HL 414/137 és a HL 414/71
alapján 1915. június 11-én meghalt. A halálának helyszíne Újvidék. Temetésének
színhelye Újvidék, római katolikus temető, ideje 1915. június 13., sírszáma 63h 628.
Hajózástörténeti közleményekben, Verpedi András: „A Császári és Királyi Haditengerészet I. Világháborúban elesett magyar hősei” könyvében szerepel Kocsis Béla neve.
A Császári és Királyi Haditengerészet I. Világháborúban szolgálatteljesítésközben elhunyt magyar és magyar honos tengerészei között „Kocsis Béla tengerész, Inn monitor
állományából 1915. 6. 11 Újvidék.” Az „SMS (Seine Majestat Schiff, azaz Őfelsége
Hadihajója) Inn 1915. február 25-én indult útjára, gyártója Ganz Danubius Budapest.
Hossza 62 méter, szélesége 10,5 méter, merítése 1,8 méter. A gőz-gépe 1600 lóerős
volt, sebesége 12,2 csomó, (25 kilométer/óra) legénység létszáma 133. Fegyverzete 2
darab 12 centiméteres L/45-ös Skoda löveg az éltoronyban, 3 darab 12 centiméteres
L/10-es tarack, a hátsó fedélzeti 3 páncélkupolában. Légelhárító ágyú 2 darab, a fedélzeti felépítményben, 6 darab teljesen beépített 8 milliméteres 1907/12 M. géppuska.
Testvérhajójával az „Enns” monitorral, melyet Linzben építettek, 1915. október 6. és
9. között részt vettek Belgrád elfoglalásában. Cinyhinarele-sziget elfoglalásában 1916.
október 8-án vettek részt. A sziget és a bolgár part közötti Duna-ágat francia aknászok
és román utászok lezárták. Az aknazár eltávolítása úgy történt, hogy a szigetet száraz-

• 64 •

A háború második éve

földi csapatok foglalták el, a műveletben a két hadihajó is részt vett. A háború harcai
során 1917. szeptember 22-én aknára futott Brailától (Brajla Románia) 14 kilométerre.
Felszínre hozták 1917. november 18-án és javításra Budapestre szállították. Az Újvidék, majd a Marx nevet kapta és a Magyar Haditengerészet Flottájába került 1919-ben.
Románia kapta meg a hajót 1920. április 15-én, Beszarábia néven. Felújították 194243-as években, majd 1944. október 30-án a szovjet flotta hajója lett, Kerch néven,
végül szétbontották 1960-ban.
Bódi Cs. Szilveszter tüzér, a cssászári és királyi 12. tábori ágyúsezred 2. üteg katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1915. július 6-án
meghalt. Halálának helyszíne Ostrow, Galícia. Eltemetve Szczerczec, július 6-án. Foglalkozása dohánygyári munkás, apja neve Bódi Cs. Mátyás, anyja neve Marsi Mária.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/14, valamint HL 403/53, KA 682/21). A 12.
tábori ágyúsezredet 1892-ben alapították, I. II. zászlóalja Budapesten állomásozott. Az
1-es, 2-es üteg a 40. honvéd gyaloghadosztály, 40. tüzérdandár kötelékében harcolt,
az 1-es honvéd tábori ágyúsezred 4 ütegével együtt. A gyaloghadosztály gyalogságát
a 79. gyalogdandár 29-es és 30-as honvéd gyalogezred, valamint a 80. gyalogdandár
6-os és 19-es honvéd gyalogezred adta. Lovasságát a cs. és kir. 8. huszárezred 5. és 6.
század adta. A 40. gyaloghadosztály 1915. július 5. és 13. között Konstantowka-Kamionka vonalban harcolt, Lembergtől észak-keletre. Bódi Cs. Szilveszter halálának
helyszíne Ostrow a Shchyrka folyó mellett, Szczerzectől (mai neve Shchyrets) északra
van, Lembergtől dél-nyugatra.
Bagi Bertalan született Jászapátin 1880-ban, illetőségi hely Kocsér, a halotti anyakönyv alapján 1915. július 15-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve
Utasi Rozália, apja neve Bagi Antal, anyja neve Berki Anna. (MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1960/123).
Baki János a 11-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1895-ben született, illetőségi
hely Jászapáti, a (HL 299/546) alapján 1915. július 19-én elesett. Halálának helyszíne
Ilowiec, Orosz-Lengyelország. Eltemetve Ilowiec július 19. A település ma Lengyelországban, a Lublini vajdaság területén található, Lublintól dél-keletre, Zamosctól 75
kilométerre észak-keletre, az ukrán határ közelében. A 11-es honvéd gyalogezred alapítási éve 1886. I. és II. zászlóalja Munkácson, a III. zászlóalja Ungváron állomásozott. A 39. honvéd gyaloghadosztályban harcoltak, a 77. gyalogdandárban, a 9. honvéd
gyalogezreddel együtt. A hadosztály másik gyalogdandárja a 78. dandár volt, melyben
a 10. és 16. gyalogezred harcolt. Az ezred 1915 áprilisától a „Mackensen-seregcsoportban” harcolt, részesei voltak a május 2-án vívott „gorlicei áttörésnek”. Május 20.
és 28. között a San folyó térségében harcoltak, majd azon átkelve Zolkiewig (Zsovkva
Ukrajna), Lembergtől (ukrán nyelven Lviv) északra jutottak. 1915 júliusában átcsoportosítások folytán Cholm térségében harcoltak, Lublintól keletre, augusztus 26-án
részesei voltak Breszt-Litovszk elfoglalásának, (ma Fehéroroszország). Ilowiec falu
nyugati szélén van egy I. világháborús temető, ahová 1915-ben 2001 osztrák-magyar
katonát temettek el.

• 65 •

A háború második éve

Török Miklós a 3. honvéd gyalogezred 9. század katonája, aki 1881-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1915. július 23-án meghalt. Halálának
helyszíne Rann, Stájerország. Temetve július 25-én, Rann katonatemető. (HL 295/3/a
25/2454). A helyszín ma Szlovéniában található, mai neve a településnek Brezice, a
Száva folyó mellett, a szlovén-horvát határ közelében található.
A 3. honvéd gyalogezred - 1886-ban alapították, állomáshelyük Debrecen volt
- 1915. május 22-én érkezett az olasz frontra Nötsch és Vorderberg közelébe, (a mai
osztrák-olasz határ közelében, Villachtól nyugatra). Június hónapban az Alpokban
Soka (Isonzo) településtől délre, a Krn (2182 méter) hegycsúcs közelében harcoltak.
Az ezred július hónaptól a Doberdo fronton harcolt, Cotticinál. (Forrás: Molnár József:
Debreceni honvédek a harcban, összeállítás).
Lendvai Balázs illetőségi hely Budapest, születése időpontja 1895, a halotti anyakönyv alapján 1915. augusztus 21-én meghalt. Foglalkozása irodaszolga, házastárs
neve Székely Viktória, apja neve Lendvai Antal, anyja neve Szőke Erzsébet. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1920/295).
Sipos Zsigmond a 11. honvéd gyalogezred 3. század katonája, aki 1895-ben született Jákóhalmán, a (HL 299/1560) alapján, 1915. szeptember 1-én meghalt. Halálának
helyszíne Rzeszów, Galícia, Landwehr kórház. Temetése Rzeszów katonai temető,
szeptember 1. Rzeszów ma Lengyelország területén található, a Wislok folyó partján
Tarnowtól keletre. A város Pobitno kerületében található az a temető, amit „Új Temető” néven 1910-ben nyitottak meg, adatok szerint itt van eltemetve 2500 I. világháborús katona. (Az ezred harcai előzőleg leírva Baki Jánosnál). Az ezred résztvevője
volt a gorlicei áttörésnek, ami május 2-án történt. Sipos Zsigmond lehet, hogy ekkor
sebesülhetett meg. Gorlicétől észak-keletre található Rzeszów.
Berdó István a császári és királyi 51. gyalogezred katonája, átirányítva a Nr. 103as gyalogezred pótszázadához, aki 1889-ben született Jászapátin. A veszteséglista Nr.
387-es füzet 7. oldal alapján, ami 1916. március 7-én jelent meg, valamint az Nr. 417es füzet 7. oldal alapján, ami 1916. május 5-én jelent meg, 1915. november 1-én meghalt, helyszíne Lengyelország. Az 51-es gyalogezredet 1702-ben alapították, I. zászlóalja Domanovicon, a II. és III. zászlóalja Marosvásárhelyen, a IV. zászlóalja Kolozsváron állomásozott. A XII. hadtest 35. hadosztály kötelékében az 51-es gyalogezred
1915 októberében került állásokba Baranowicze (ma Baranovicsi Fehéroroszország)
térségébe, ahol súlyos harcokat vívtak október 20-tól. Novembertől megkezdték téli
állásaik kiépítését, és a térségben harcoltak 1916-ban is. A császári és királyi 103-as
gyalogezredet 1915-ben állították fel, a 2., 51., 62., 63., 64., és a 85. gyalogezredek
menetalakulataiból. Berdó István foglalkozása földműves, házastárs neve Andrási
Anna, apja neve Berdó Gábor, anyja neve Tóth Judit. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1961/47).
Lóczi Ferenc a 30. honvéd gyalogezred katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1915. november 15-én meghalt. Halálának helyszíne
Valjevo, Szerbia. Foglalkozása cipész, apja neve Lóczi Zsigmond, anyja neve Nyitrai
Klára. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1915/370).

• 66 •

A háború második éve

A 30-as honvéd gyalogezredet 1913-ban alapították, I. II. zászlóalja Budapesten,
III. zászlóalja Kiskunfélegyházán állomásozott. Az ezred 1915 januárjától kezdve az
orosz fronton harcolt, a 30-as népfelkelő gyalogezred viszont a szerb fronton harcolt
1915-ben, igy valószínűleg ebbe az ezredben harcolt Lóczi Ferenc. A 30-as népfelkelő
gyalogezred 1914 novemberétől, 1915 decemberéig határvédelmi feladatokat látott el
Avtovac térségében, Trebinjétől észak-keletre. A montenegróiak gyakori támadásait
verték vissza, de a zord időjárási és terepviszonyokkal is meg kellett küzdeniük, az
1500-1800 méter magas hegyek között. (Forrás: Paulovits Sándor: Harmincas honvédek élete a halálmezőkön, és a 30. népfelkelő gyalogezred vázlatos története, írta: dr.
Beyer Ede).
Rajki József, illetőségi helye Jászapáti, a halotti anyakönyv alapján 1881-ben született és 1915. december 31-én meghalt. Foglalkozása gépész, házastársa Vágó Krisztina, apja neve Rajki András, anyja neve Duka Erzsébet. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1920/166).
1915-ben különböző alakulatokban megsebesült katonák
Káli István a cs. és kir. 69-es gyalogezred 14. század katonája, aki 1894-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 192-es füzet 23. oldal alapján, ami 1915. június 11-én
jelent meg, megsebesült. Az ezred I., II. és IV. zászlóaljai a 31. gyaloghadosztály, 61.
gyalogdandárjában harcoltak a 32-es gyalogezreddel együtt 1914-ben a szerb fronton,
majd szeptember elejétől az orosz fronton. Részesei voltak a Kárpátokban zajló „húsvéti-csatának” 1915. március 1-től május elejéig.
Rusvai János a cs. és kir. 69-es gyalogezred 3. század katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 192-es füzet 41. oldal alapján, ami 1915. június
11-én jelent meg, megsebesült. (A veszteséglista név adata téves, nem Rusfai, hanem
Rusvai. Rusvai János 1915. május 8-án meghalt grazi kórházban, a 69-es gyalogezred
3. század katonájaként.
Molnár József a cs. és kir. 86-os gyalogezred 5. század katonája, aki 1890-ben
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 205-ös füzet 28. oldal alapján, ami 1915.
július 5-én jelent meg, megsebesült. Az ezred 1915. március 28. és május 7. között Újszomolnoknál volt állásban, ma Takcsány település része Szlovákiában, a lengyel határ
közelében. Május 3-án Gorlicénél áttörték a frontot, megkezdődött az orosz csapatok
visszavonulása.
Lipták Imre a cs. és kir. 69-es gyalogezred 3. század katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 206-os füzet 28. oldal alapján, ami 1915. július 7-én
jelent meg, megsebesült. 1915. március és április hónapokban az orosz fronton, a Kárpátokban harcoltak, Jablonki térségében Bystrétől délre, Pyaski orosz állásai ellen. (Ma
Lengyelország). A veszteséglista Nr. 546-os füzet 31. oldal alapján, ami 1917. március
31-én jelent meg, szintén sebesültnek van jelezve. Az ezred 1916. augusztustól a Pienaki-Czepielen állásokban harcolt az orosz fronton, Lucktól dél-nyugatra, Korsow (Korsiv) térségében. 1917 februárjától Erdélyben harcoltak. (69-es gyalogezred története).

• 67 •

A háború második éve

Vágó Ferenc a 69-es gyalogezred katonája, aki 1892-ben született Jászapátin,
a veszteséglista nr. 206-ös füzet 47. oldal alapján, ami 1915 július 7-én jelent meg,
megsebesült.
Kubinyi Imre tartalékos hadapród, a 30. honvéd gyalogezred 10. század katonája,
aki 1891-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 211-es füzet 5. oldal alapján,
ami 1915. július 15-én jelent meg, megsebesült. A 30. honvédgyalogezredet 1913-ban
alapították, I., II. század Budapesten, a III. század Kiskunfélegyházán állomásozott.
Az ezred a szerb frontról 1915 januárjától kezdve harcolt az orosz fronton, majd Bukovinában. A 30-as honvédgyalogezred történetét Paulovits Sándor összeállítása, „30as honvédek élete a halálmezőkön” dolgozta fel. Az összeállításban szerepel Kubinyi
Imre neve is, a 116. oldalon. Orosz fronton Dobrowlany (Dobrivlyany) térségében
harcoltak 1915. május 17-18-án, a Dnyeszter folyó mellett. „Dobrowlany előtt Zagacie község ellen kísérelt meg támadást IV. zászlóaljunk. Ez azonban nem járt sikerrel.
Elakadt a nagy orosz tűzben. A veszteség nem túl nagy. Két hadapródunk sebesült
meg, Kubinyi Imre és Madarász Elemér. A legénységből 21 fő sebesült és 4 hősihalott
a veszteség”. A 323. oldalon a név és lakcím kimutatásban is szerepel, „Kubinyi Imre
dr. felsőkubinyi és nagyolaszi szfőv. ügyész, Bp. Lukács-utca 43”.
Apró Pál a cs. és kir. 69-es gyalogezred 4. század katonája, aki 1888-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 214-es füzet 7. oldal alapján, ami 1915. július 19-én
jelent meg, megsebesült. A 69-es gyalogezredet 1860-ban alapították, I. II. zászlóalj
Pécsen, III. zászlóalj Castelnuovóban, a IV. zászlóalj Székesfehérváron állomásozott.
Az ezred 1914. szeptember 6-ig a szerb fronton, majd az orosz fronton harcolt, az úgynevezett „húsvéti csatában” vettek részt 1915. március és április hónapjaiban. Állásaik
Cirókaófalutól észak-keletre voltak. (Crettier Ferenc: A 69-es gyalogezred története).
Bogár István a cs. és kir. 86-os gyalogezred 2. század katonája, aki Jákóhalmán
született, időpontja hiányzik, a veszteséglista Nr. 218-as füzet 9. oldal alapján, ami
1915. július 23-án jelent meg, megsebesült.
Fábián Menyhért a cs. és kir. 86-os gyalogezred 5. század katonája, aki 1887ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 218-as füzet 13. oldal alapján, ami
1915. július 23-án jelent meg, megsebesült.
Fejes Sándor a cs. és kir. 86-os gyalogezred 7. század katonája, aki 1887-ben
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 218-as füzet 14. oldal alapján, ami 1915.
július 23-án jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 543-as füzet 16. oldal
alapján, ami 1917. március 27-én jelent meg, szintén sebesüléséről ad hírt, mint a
86-os gyalogezred 6. század katonája sebesült meg. Neve szerepel a 86-os gyalogezred története könyvben, a 390. oldalon a kitüntetettek névsorában. Fejes Sándor
gyalogos, „Első osztályú ezüst vitézségi érem”.
Fodor Pál a cs. és kir. 86-os gyalogezred 5. század katonája, aki 1887-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 218-as füzet 14. oldal alapján, ami 1915. július
23-án jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 587-es füzet 18. oldal alapján,
ami 1917. május 10. és július 21. között jelenhetett meg, (hiányzik) szintén sebesüléséről ad hírt.

• 68 •

A háború második éve

Laszlavik Adalbert a cs. és kir. 86-os gyalogezred 4. század katonája, aki 1888ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 218-as füzet 25. oldal alapján, ami
1915. július 23-án jelent meg, megsebesült.
Lipták Sándor a cs. és kir. 86-os gyalogezred 5. század katonája, aki 1889-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 218-as füzet 25. oldal alapján, ami 1915.
július 23-án jelent meg, megsebesült.
Kulinai József a cs. és kir. 86-os gyalogezred 15. század katonája, aki 1889-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 218-as füzet 24. oldal alapján, ami 1915.
július 23-án jelent meg, megsebesült.
Lukács Péter a cs. és kir. 86-os gyalogezred 5. század katonája, aki 1890-ben
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 218-as füzet 26. oldal alapján, ami 1915. július
23-án jelent meg, megsebesült.
A császári és királyi 86-os gyalogezred sebesült katonái, akik az Nr. 218-as füzetben szerepelnek, valószínűleg a Jablonki és Berdo környéki harcok során sebesültek
meg, a helyszín ma a Kárpátok lengyel részén található. A 86-os gyalogezred története
könyv alapján, amely részletesen ismerteti az 1915. február 28. és március 31. közötti
harcok veszteségeit, a következő adatok alapján. Elesett 7 tiszt és 266 fő legénység,
megsebesült több tiszt, (név szerint felsorolva) és 476 fő legénység. Eltűnt 3 tiszt és
630 fő legénység, valamint betegen távozott közel 1000 fő, főleg fagyással.
Mártón János a 10-es honvéd gyalogezred (Miskolc) 4. század katonája, aki Jászapátin született, (időpontja hiányzik) a veszteséglista Nr. 221-es füzet 27. oldal alapján, ami 1915. július 27-én jelent meg, megsebesült. Az ezred az orosz fronton harcolt
1915. május 2-től részt vettek a Gorlicénél a harcokban, majd az orosz csapatokat
követve jutottak el Breszt-Litowszkig, augusztus 18.
Dozsa Lajos tartalékos hadapród, a cs. és kir. 60. gyalogezred (Eger) 12. század
katonája, aki Jászapátin született, időpont hiányzik, a veszteséglista Nr. 246-os füzet
4. oldal alapján, ami 1915. augusztus 24-én jelent meg, megsebesült. A 15. hadosztály,
benne a 60. gyalogezredet 1915 márciusában Bukovinába szállították, Kolomea (Kolomija) közelébe. Március 13-án sikeres támadást hajtottak végre az orosz állások ellen, majd 20-án Chocimierz (Khotymyr) térségében harcoltak, Kolomijától észak-keletre. (Deseő Lajos: Erdélyi ezredek a világháborúban, k. u. k. 5. gyalogezred, a 60.
gyalogezredről Béres Dezsőnél és Holló Márknál).
Nagy István András a cs. és kir. 34-es gyalogezred (Kassa) 11. század katonája, aki
Jászapátin született, időpont hiányzik, a veszteséglista Nr. 249-es füzet 30. oldal alapján,
ami 1915. augusztus 27-én jelent meg, megsebesült. A 34-es gyalogezred az orosz fronton
harcolt, 1915 május 8-tól, a gorlicei áttörés után, Tamanowice (Tamanovychi) Pnikut térségében harcoltak, Przemysltől dél-keletre, majd előnyomultak a Bug, majd a Ikva folyóig.
(Forrás: A császári és királyi 34-es gyalogezred története).
Magyar Albert a cs. és kir. 86-os gyalogezred 16. század katonája, aki 1889-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 267-es füzet 26. oldal alapján, ami 1915. szeptember 16-án jelent meg, megsebesült. Az ezred az orosz fronton harcolt, a III. zászlóalj kivételével, 1915 májusában a gorlicei-áttörést követően előnyomulás történt,

• 69 •

A háború második éve

május 11-én átlépték a San folyót. Május 19-től június 4-ig Krukienicénél (Krukenychi) csatáztak, majd Buchowicénél (Bukhovychi) állásharcokat vívtak, a Sichnya folyó mellett, Krukenychitől északra. Lembergnél harcoltak június 21 és 22-én, majd 23.
és 27. között Lembergtől keletre Miklaszownál (Myklashiv). A polonicei (Polonychi)
csata június 27. és július 4. között zajlott, majd innen észak-keletre Busknál állásharcokat vívtak július 5. és 13. között, a Nyugati-Bug folyónál. Július 14. és 26. között
Busktól észak-nyugatra Kamionka-Strumilowa (Kamjanka-Buzka) térségében harcoltak. (Adatok Gaksch József és Dimics Szilárd: A 86. gyalogezred története).
Fülöp Imre a cs. és kir. 15. tábori vadászzászlóalj 1. század katonája, aki 1885-ben
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 282-es füzet 16. oldal alapján, ami 1915.
október 3-án jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 459-es füzet 16. oldal alapján, ami 1916. szeptember 2-án jelent meg, szintén sebesültnek van jelezve. A 15-ös
vadászzászlóaljat 1915 májusában szervezték újjá, Boszniában, Páléban. 1915. július
30-án már az olasz fronton harcoltak, Doberdó térségében, Pollazónál. Szeptember 11ig harcol itt a zászlóalj, majd a szerb frontra szállítják őket. Október 6-án Belgrádnál
harcoltak, majd a szerb csapatokat követve végig harcolták Szerbiát. A harcaik állomásai
Mokrilog, Avala, Socsanica, Mitrovica, majd utána Cetinje és Lovcen érintésével Cattáróba vonultak és 1916 februárjában az olasz frontra szállították a zászlóaljat a Dél-Tiroli offenzívához. Roveretotól keletre harcoltak, május 23-án Col Santónál álltak. Július
elején már az orosz fronton találták magukat, Delatyn (Deljatin) térségében. (Forrás:
Németh Lajos: Aranyoldalak az egykori magyar tábori vadászzászlóaljak történetéből).
Nagy II. János a 86-os gyalogezred 1. század katonája, aki 1887-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 290-es füzet 35. oldal alapján, ami 1915. október
12-én jelent meg, megsebesült. A 86-os gyalogezred története könyvben, a 371.
oldalon a „harctéri sebesülésben később elhunyt” katonák névsorában szerepel, az
1914-es évben. Nagy János II. néven (ez lehet téves adat). Az ezred 1915 májusától folytatott harcai Magyar Albertnél leírva.
Deák Béla a m. kir. 9-es honvédgyalogezred (Kassa) 1. század katonája, aki 1881ben született Jászapátin, a veszteséglista, Nr. 302-es füzet 12. oldal alapján, ami 1915.
október 27-én jelent meg, megsebesült. Az ezred a 39. honvédgyaloghadosztályban harcolt, a 77-es gyalogdandárban, a 11-es honvédgyalogezreddel együtt. Az orosz fronton
az 1915-ös harcaik Baki Jánosnál (11-es honvéd gyalogezred) leírva.
Mihaly (Mihály) István tizedes a cs. és kir. 32-es gyalogezred 2. század katonája, aki
1879-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 303-as füzet 27. oldal alapján, ami 1915.
október 28-án jelent meg, megsebesült. A 32-es gyalogezred 1914. szeptember 3-tól harcolt
az orosz fronton. 1915 júliusában a Bug folyó mentén, Dobrotvur (Dobrotvir) térségében
harcoltak. Lembergtől észak-keletre található, majd szeptemberig az Ikva folyóig jutottak.
Kálmán Pál a cs. és kir. 19-es tábori vadászzászlóalj katonája (Komárom), kijelölve
a cs. és kir. 26-os tábori vadászzászlóalj (Győr) 4. századhoz, aki 1881-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 313-as füzet 21. oldal alapján, ami 1915 november 12-én
jelent meg, megsebesült. A 26-os vadászzászlóalj 1915 áprilisában alakult újjá, június
27-én már az olasz fronton harcolt Monte San Michelénél. Július, augusztus és szep-

• 70 •

A háború második éve

tember hó elején az Isonzó-arcvonalon küzdöttek, Doberdó térségében. A zászlóaljat
szeptember végén Dél-Magyarországra szállították, később a szerbek elleni támadásban
vettek részt. (Forrás: Németh Lajos: Aranylapok az egykori magyar tábori vadászzászlóaljak történetéből).
Koczka Pál Péter a 11-es honvéd gyalogezred (Munkács) 5. század katonája, aki
1891-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 313-as füzet 23. oldal alapján, ami
1915. november 12-én jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 468-as füzet 28.
oldal alapján, ami 1916. szeptember 23-án jelent meg, szintén sebesültnek van jelezve,
mint a 29-es honvédgyalogezred 5. század katonája. A neve Koczka Péter Pál, a születési
dátuma és helye ugyan az. A 11-es honvédgyalogezred 1915 júliusában Cholm (Chelm,
Lengyelország) közelében harcolt, majd részt vett augusztus 26-án Breszt-Litovszk
(Breszt, Fehéroroszország) elfoglalásában. A 29-es honvédgyalogezreddel 1916. május
és június hónapokban az orosz fronton Toporoutz (Toporivtsi) térségében harcoltak.
Jónás Zsigmond a cs. és kir. 69-es gyalogezred 2. század katonája, aki 1889-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 319-es füzet 20. oldal alapján, ami 1915. november 20-án jelent meg, megsebesült. A májusi gorlicei áttörés után az ezred is a vis�szavonuló orosz csapatokat üldözte. Augusztus 13-ig a Nyugati-Bug folyó melletti Dobrotworig (Dobrotvir) jutottak, Lembergtől (Lviv) észak-keletre. (Forrás: Crettier Ferenc:
69-es gyalogezred története).
Nyitrai István a 301-es honvéd gyalogezredtől a 29-es honvéd gyalogezred 3. századhoz, helyezve, aki 1884-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 321-es füzet 30.
oldal alapján, ami 1915. november 23-án jelent meg, megsebesült. A 29-es gyalogezred
az orosz fronton harcolt, 1915. májusban előnyomulásokat hajtott végre Opaka, Drohobycz (Drohobics) térségében. Június 9-én súlyos veszteségeket szenvedett az ezred
Zablatowcénál, (Zabolotivtsi) újra kellett szervezni az ezredet. Ez a terület a Stryi és a
Dnyeszter folyók között fekszik. Július 16-án Zdzarkinál ütközet, majd további előnyomulások, szeptemberben az Ikva folyónál volt az ezred.
Bucsai István a cs. és kir. 34-es gyalogezred (Kassa) 2. század katonája, aki 1891ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 333-as füzet 10. oldal alapján, ami 1915.
december 11-én jelent meg, megsebesült. (Lehet elírták a nevét, Busai István 1891, Jászapáti, 34-es gyalogezred KA 1806/221, VHA/R350/004).
Barics Menyhért a cs. és kir. 86-os gyalogezred 1. század katonája, aki 1889-ben
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 340-es füzet 6. oldal alapján, ami 1915. december 22-én jelent meg, megsebesült. A 86-os gyalogezred az orosz fronton 1915.
augusztus 29. és 30.-án Cholojównál (mai neve Vuzlove) harcolt, a Nyugati-Bug folyó
melletti Kamionka-Strumilowától (mai neve Kamjanka-Buzka) észak-keletre. Szeptember 3. és 5. között Baranie (Baranne) és Krupiec (Krupets) körül, majd szeptember
24-től Zalozce (Zaliztsi) térségében harcoltak, Brody és Tarnopol (Ternopil) között,
szeptember 30-tól állásokat építettek a térségben. (Gaksch József-Dimics Szilárd:
A 86. gyalogezred története).
Nagy J. Pál a cs. és kir. 26. tábori vadászzászlóalj (Győr) katonája, kijelölve a
cs. és kir. 19. tábori vadászzászlóalj (Komárom) 4. századhoz, aki 1882-ben született

• 71 •

A háború második éve

Jászapátin, a veszteséglista Nr. 349-es füzet 31. oldal alapján, ami 1916. január 4-én
jelent meg, megsebesült. A 19-es vadászzászlóalj 1914. augusztus 11-én érkezett az
orosz frontra. Augusztus 25-én Krasnik városába vonultak be, majd megkezdődött a
nagy visszavonulás. Szeptember 26 Tarnow, majd a tél beállta előtt új védelmi vonalon
állásharcokat vívtak, a Dunajec-Visztula-Nida folyók összefolyásánál 1915. február végéig. Márciustól a Kárpátokban harcoltak, majd a Gorliczei áttörés után (május 2.) az orosz
visszavonulás következtében üldöző harcok következtek. Szeptember közepén véget ért az
orosz visszavonulás, állásharcok következtek a Seret folyó mentén. 1916. február 19-én a
zászlóaljat Albániába szállították. (Forrás: Németh Lajos: Aranylapok az egykori
magyar tábori vadászzászlóaljak történetéből).
Nagy Pál a m. kir. 1. honvéd gyalogezred 4. század katonája, aki 1896-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 365-ös füzet 36. oldal alapján, ami 1916.
január 26-án jelent meg, megsebesült. Az 1. gyalogezred 1915. május 25-től az
olasz fronton harcolt. A 3. Isonzo-csata 1915. október 18. és 31. között zajlott, az
ezred Monte S. Michele védővonalban harcolt.
Khindl Pál tizedes címzetes őrvezető, a m. kir. 9. honvéd gyalogezred 3. század katonája, aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 392-es füzet 21. oldal alapján,
ami 1916. március 15-én jelent meg, megsebesült. A kassai 9. honvéd gyalogezred az orosz
fronton 1914. december 11-12-én lezajlott limanovai csatában részt vett, majd Dobrotyn
térségében állásharcokat vívott. (Dobrotyn egy 517 méteres magaslat Tarnow városától
dél-keletre, Ryglice településtől délre).
Kerékgyártó István a cs. és kir. 86-os gyalogezred 11. század katonája, aki 1887-ben
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 396-os füzet 18. oldal alapján, ami 1916. március
21-én jelent meg, megsebesült. A cs. és kir. 86. gyalogezred kikülönített III. zászlóalja (11.
század) a XV. hadtest, 1-es gyaloghadosztályában, a 7. hegyidandár kötelékében harcolt
a szerb fronton 1914-ben. Az olaszfrontra 1915 május 13-án kerültek, Santa Lucia-Tolmein térségébe (Most na Soci-Tolmin, Szlovénia). Az Isonzo folyó melletti Selonál (Sela
pri Volcah) kerültek állásokba, Santa Luciától délre, 1915 szeptember 13-tól. A III. és IV.
Isonzo-csatát itt harcolták végig, 1915. október 16. és december 4. között. Állásharcok
következtek 1916. január 1. és március között. (Forrás: Gaksch József és Dimics Szilárd: A
volt szabadkai Cs. és Kir. 86-os gyalogezred története).
Szűcs Imre a cs. és kir. 86-os gyalogezred hidász katonája, aki 1887-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 545-ös füzet alapján, ami 1917. március 30-án jelent meg,
megsebesült. Az ezred az orosz fronton harcolt Mogilánál kiépített védőállásokban, 1916
októberétől. Ez a terület Lembergtől dél-keletre, a Strypa folyó mellett található, Zborow
(Zboriv) térségében, Ternopiltől észak-nyugatra.
Menyhard László a cs. és kir. 86-os gyalogezred 16. század katonája, aki 1889ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 585-ös füzet 38. oldal alapján, ami
1917. május 10. és július 21. között jelenhetett meg, (hiányzik) megsebesült. Sebesülésének helyszíne valószínűleg szintén a Mogila védőállásaiban történt, Zborivnál,
1917. január és június között.

• 72 •

A háború második éve

1915-ben meghalt 29-es honvéd gyalogezred katonái
Csordás Imre a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1894-ben Jákóhalmán született, a halotti anyakönyv alapján 1915. január 24-én meghalt. Foglalkozása földműves,
apja neve Csordás Károly, anyja neve Fodor Viktória. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászjákóhalma 1926/48).
Lukácsi Károly a 29-es honvédgyalogezred 8. század katonája, aki 1888-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 149-es füzet 26. oldala alapján, ami 1915. március 26-án jelent meg, 1915. február 4-én meghalt.
Velemi Nándor a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1915. február 15-én elesett. Halálának helyszíne,
Jaworow, Galícia, temetve ugyan ott. Jaworow mai neve Javoriv, Uzsoktól észak-keletre. Foglalkozása lakatos, apja neve Velemi András, anyja neve Decsi Etel. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/12).
Bárdos Sándor a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1892-ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1915. március 6-án meghalt. Halálának helyszíneként orosz harctér van megadva. Foglalkozása földműves, apja neve Bárdos András,
anyja neve Fazekas Ilona. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1917/21).
Sóti Péter a 29-es honvéd gyalogezred 6. század katonája, aki 1894-ben Jászapátin
született, a halotti anyakönyv alapján 1915. március 8-án meghalt, helye Nagyberezna,
Ung vármegye, temetve ugyan ott. (HL 311/578).
Molnár István a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1893-ban született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1915. április 23-án meghalt. Halálának helyszíne
Bielitz, közkórház, Szilézia. Temetve a római katolikus temetőbe, április 25-én. Bielitz
mai neve, Bielsko-Biala, Dél-Lengyelországban, Sziléziai vajdaságban. Foglalkozása
földműves, apja neve Molnár János, anyja neve Nagy Rozália. (MNL JNSZM XXXIII.
2. Jászjákóhalma 1917/22).
Szilak Ljubomir a 29-es honvéd gyalogezred 2. pótszázad katonája, aki 1881-ben
Jászapátin született, a halotti anyakönyv alapján 1915. április 20-án meghalt. Halálának helyszíne Budapest cs. és kir. 16-os helyőrségi kórház. Eltemetve Jászapátin
április 23-án. (HL 311/2312).
Ráli Ferenc tizedes a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1888-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1915. április 24-én meghalt. Foglalkozása
földműves, házastárs neve Demeter Julianna, apja neve Ráli László, anyja neve Bugyi
Anna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/13). Halálának helyszíne Sianki,
Galícia. Mai neve Syanky, az ukrán-lengyel határ közelében, Javorivtől északra. A
valamikori Sianki a San folyó két oldalán helyezkedett el, a második világháború után
a mai ukrán-lengyel határ a San folyó lett. Sianki lakosságát kitelepítették Ukrajnába, a
lengyel részen maradt településrész elnéptelenedett, ma csak egy kápolna romja látszik
a valamikori temetőben.

• 73 •

A háború második éve

A veszteséglista Nr. 198-as füzet 19. oldala alapján, ami 1915. június 22-én jelent meg, Káli Ferenc tizedes a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1886-ban
Jászapátin született, 1915. április 24-én meghalt.
A veszteséglista Nr. 321-es füzet 40. oldal alapján, ami 1915. november 23-án jelent meg, Szterák József a (NR. 301/3) 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1885ben született Jászapátin, 1915. április 1. és 30. között meghalt. A halotti anyakönyv
alapján halálának időpontja 1917. december 31. Foglalkozása földműves, házastárs
neve Kocsis Katalin, apja neve Szterák Ignác, anyja neve Lakatos Katalin. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1919/162).
Bugyi B. András a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1891-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1915. május 17-én meghalt. Halálának helyszíne
Lutkow Oroszország. Lutkow a lengyel-orosz határ közelében található, Przemysltől
északra. Foglalkozása napszámos, apja neve Bugyi B. József, anyja neve Tajti Franciska. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/262). A 29-es honvéd gyalogezred
1915. május elején Drohobics térségében harcolt, május 17-én Bolehowcénél (Bolekhivtsi) állásba kerültek.
Kangha Péter a 29-es honvéd gyalogezred 4. század katonája, aki 1894-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 228-as füzet 21. oldal alapján, ami 1915. augusztus 4-én jelent meg, 1915. május 18-án meghalt. Több adat nincs róla.
Urbán János a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1886-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1915. május 18-án meghalt. Halálának helyszíne
Drohobycz, Galícia. Drohobycz város a Szeret és a Tiszmenicja folyók összefolyásánál található. Foglalkozása földműves, házastárs neve Gencs Terézia, apja neve Urbán
Antal, anyja neve Réz Eleonóra. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1923/12).
Kocsis Kálmán a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1887-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1915. május 20-án meghalt. Halálának helyszíne
Bolechowce, mai neve Bolekhivtsi, Drohobycztől (Drohobics) dél-keletre található.
Az ezred május 15-én és 16-án Drohobicson laktáborozott, majd 17-én Bolekhivtsi irányában támadott, 18-án és 19-én Bolekhivtsi állásokban volt. Május 20-án sikertelen támadást intéztek az orosz állások ellen, majd visszavonultak állásaikba. A
frontvonal május 18-án Drohobicstől keletre húzódott. A május 18-20 közötti harcok
során az ezred II. és III. zászlóaljának nagyrésze fogságba esett. Május 20. és június
2. között, kolerajárvány ütött ki az ezredben. Egy másik dokumentumban halálának
helyszíneként Krukienice, Galícia van megadva, mai neve Krukenychi, Drohobicstól észak-nyugatra található. Kocsis Kálmán foglalkozása földműves, házastárs neve
Berdó Terézia, apja neve Kocsis Kálmán, anyja neve Gulyás Rozália. (HL 311/591,
valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/162).
Mihályi József a 29-es honvéd gyalogezred 3. század katonája, aki 1885-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 228-as füzet 30. oldala alapján, ami 1915. augusztus 4-én jelent meg, 1915. május 20-án meghalt.
Rácz Sándor József a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1885-ben Jászapátin született, a halotti anyakönyv alapján 1915. május 20-án meghalt. Halálának hely-

• 74 •

A háború második éve

színe Bonakovac. Házastárs neve Renda Mária, apja neve Rácz József, anyja neve
Pintér Zsófia. (MNL JNSZL XXXIII. 2. Jászapáti 1918/19).
Farkas Balázs (Farkas L. Balázs) a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki
1883-ban Jászapátin született, a halotti anyakönyv alapján 1915. május 31-én meghalt.
Foglalkozása földműves, házastárs neve Antal Erzsébet, apja neve Farkas L. Imre,
anyja neve Rusvai Rozália. Halálának helyszíne Bolechowce (Bolekhivtsi) 14. járványkórház, Drohobycz járás, Galícia. Temetve Bolechowce katonai temető, június
1-én. Egy másik helyen Farkas L. Balázsként szerepel, halála időpontjaként június
30. van megadva, halála helyeként pedig Kaluz, Galícia. Mai neve Kalus, Stry (Sztri) városától dél-keletre, a Lomnitsia folyó mellett. (HL 311/1519, HL 20/1, valamint
MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/165).
Borzák Áron a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki Jászapátin született 1891ben, a halotti anyakönyv alapján 1915. június 30-án meghalt. Halálának helyszíneként,
orosz harctér van megadva. Foglalkozása földműves, apja neve Borzák István, anyja
neve Tajti Borbála.
Nagy Mihály a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1875-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1915. augusztus 11-én meghalt. Halálának helyszíne, Magyar Királyi 1. helyőrségi kórház Budapest. Temetése augusztus 13-án, helyszíne Budapest Kőbányai Központi temető, 28/XIII. parcella 5. sor 13-as sír. (232,
valamint HL 436/370).
Lakatos István a 29-es honvéd gyalogezred 3. század katonája, aki Jászapátin született 1890-ben, a halotti anyakönyv alapján 1915. augusztus 15-én meghalt. Halálának
helyszíne Zolkiew Zhovkva, Zsovkva), Császári és Királyi 3/10-es mozgó tartalékkórház Galícia, temetése Zolkiew helyi temető. A település Lembergtől északra található.
Foglalkozása gyári munkás, apja neve Lakatos István, anyja neve Kovács Borbála.
(HL 311/517, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/95).
Járvás Ferenc a 29-es honvéd gyalogezred 2. század katonája, aki Jászapátin született 1894-ben a halotti anyakönyv alapján 1915. szeptember 15-én meghalt. Halálának helyszíne Uzyniec (Uzhynets), Lucktól dél-keletre, az Ikva folyónál, Volhíniában,
temetése Uzyniec helyi temető, szeptember 15. Foglalkozása cseléd, apja neve Járvás
Károly, anyja neve Tompa Katalin. (HL 311/1548, valamint MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1916/247). A veszteséglista Nr. 228-as füzet 20. oldal alapján, ami 1915.
augusztus 4-én jelent meg, megsebesült, mint a 29. honvédgyalogezred 12. század
katonája.
Simon Péter a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1896-ban született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1915. szeptember 28-án meghalt. Halálának helyszíneként Smonda van megadva. Az ezred ebben az időben az Ikva folyó közelében harcolt, Smordva és Pereweredow, (Pereverediv) körzetében. Foglalkozása földműves,
apja neve Simon István, anyja neve Berics Anna.
Bálint Jakab a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki Jászapátin született 1873ban, a halotti anyakönyv alapján 1915. december 30-án meghalt. Foglalkozása kerékgyártó mester, házastársa neve Takács Terézia.

• 75 •

A háború második éve

1915-ben megsebesült 29-es honvéd gyalogezred katonái
Rácz János a 29-es honvéd gyalogezred 10. század katonája, aki 1892-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 190-es füzet 34. oldal alapján, ami 1915. június 8-án
jelent meg, megsebesült.
Sipos József a 29-es honvéd gyalogezred 7. század katonája, aki 1894-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 228-as füzet 39. oldal alapján, ami 1915. augusztus 4-én jelent meg, megsebesült.
Szőllősi János a 29-es honvéd gyalogezred 1. század katonája, aki 1894-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 228-as 43. oldal alapján, ami 1915. augusztus
4-én jelent meg, megsebesült.
Urbán János a 29-es honvéd gyalogezred 7. század katonája, aki 1888-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 228-as füzet 46. oldal alapján, ami 1915.
augusztus 4-én jelent meg, megsebesült.
Király Vince a 29-es honvéd gyalogezred 1. század katonája, aki 1895-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 262-es füzet alapján, ami 1915. szeptember 9-én jelent meg, megsebesült.
László Sándor a 29-es honvéd gyalogezred 12. század katonája, aki 1895-ben
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 334-es füzet 31. oldal alapján, ami 1915.
december 13-án jelent meg, megsebesült.
Ádám István a 29-es honvéd gyalogezred 10. század katonája, aki 1896-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 384-es füzet 6. oldal alapján, ami 1916.
február 29-én jelent meg, megsebesült.
Lukács Alajos a 29-es honvéd gyalogezred 3. század katonája, aki 1880-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 384-es füzet 27. oldal alapján, ami 1916.
február 29-én jelent meg, megsebesült.
Miklós Gábor a 29-es honvéd gyalogezred 7. század katonája, aki 1887-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 384-es füzet 29. oldal alapján, ami 1916.
február 29-én jelent meg, megsebesült. (Ez már a második sebesülése, előző Nr.
50/26 1914. november 9).
A magyar királyi 29-es Népfelkelő Gyalogezred katonái között is sok Jákóhalmai és Jászapáti harcolt. A szerbiai harcok után az ezred I. és II. zászlóalja létszámkiegészítés után Berkasovóból 1915. január 11-én vasúton Versecre került. Áprilisban Orsovára kerültek a Duna szakasz biztosítása volt a feladatuk, július 8-án
vasúton az olasz frontra szállították őket. A Doberdo-Selc-La Rocca szakaszon
kerültek állásokba. A II. Isonzó-csata július 18. és 31. között zajlott, többszörös
túlerővel szemben kellett állásaikat tartani. Augusztus 1-től pihenőbe vonták hátra
az ezredet, majd a kiegészített ezredet októberben, a III. Isonzo-csata kezdetén, a
Cotici-Mt. San Michele-San Martino állásokba kerültek, itt harcolták végig a III.
és IV. Isonzo-csatát. December elején kivonták őket állásaikból, Görcztől északra,
Osztavijánál kerültek újabb állásokba. (Ma itt található a térség egyik legnagyobb
katonai temetője.) 1916 februárjában a Monfalcone-Sistigna állásaiban harcoltak,

• 76 •

A háború második éve

az I. zászlóalj márciusban a Doberdo frontszakaszon harcolt, áprilisban az egész
ezred a Doberdótól észak-nyugatra levő állásokba került, majd az egész 64. hadosztályt Tirolba szállították. Trientől 20 kilométerre jutottak mikor újabb parancs
értelmében az orosz frontra szállították őket. Június 6-tól ott harcoltak tovább.
1915-ben meghalt 29-es népfelkelő gyalogezred katonái
Andrássi István a 29-es népfelkelő gyalogezred 2. század katonája, aki 1878-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 300-as füzet 6. oldala alapján, ami 1915.
október 25-én jelent meg, 1915. július 19-én elesett. A halotti anyakönyv alapján
Andrási István a neve, július 20 a halála időpontja, helyszíne Doberdo-fennsík,
Tengermellék. Temetésének helyszíne, Doberdo-fennsík. Foglalkozása földműves,
házastárs neve Birkás Eleonóra, apja neve, Andrási Ferenc, anyja neve Szabari
Terézia. (HL 311/977, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti).
Urbán István őrvezető, a 29-es népfelkelő gyalogezred 7. század katonája, aki
1882-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 417-es füzet 51. oldal alapján,
ami 1916. május 5-én jelent meg, 1915. november 1-én meghalt. Neve szerepel
a 29-es honvédgyalogezred és népfelkelő gyalogezred története könyvben a 144.
oldalon. A Monte San Michele-San Martino-San Marcottina védőszakaszban. A 3.
Isonzo-csata folyamán 1915. október 22-től november végéig kitüntetettek névsorában. Kitüntetése Bronz Vitézségi Érem.
Szőke Bálint (Szül. Jászapáti) neve is szerepel a 29-es népfelkelő gyalogezred
kitüntetettjei között, ő szintén Urbán Istvánnal együtt harcolt. Ugyan abban a védőszakaszban és időben, kitüntetése Második Osztályú Ezüstérem.
Tajti János őrvezető a 29-es népfelkelő gyalogezred 4. század katonája, aki
1880-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 422-es füzet 56. oldal alapján,
ami 1916. május 18-án jelent meg, 1915. november 11-én meghalt. A halotti anyakönyv alapján halálának időpontja 1915. február 15. Foglalkozása csizmadia, házastárs neve Beöthy Eleonóra, apja neve Tajti Mihály, anyja neve Farkas Anna.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1955/31). Egy másik adat szerint halálának
időpontja 1917. december 31, és itt Tajti K. János néven szerepel. Apja neve Tajti K. Mihály, anyja neve Farkas L. Anna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti
1928/271).
Lukács István a 29-es népfelkelő gyalogezred katonája, aki 1877-ben Jákóhalmán született, a halotti anyakönyv alapján a neve Lukácsi István, halálának
időpontja 1915. november 20. Halálának helyszíne, Monte San Martino, Osztrák
Tengermellék. Temetve St. Martino. Foglalkozása földműves, apja neve Lukácsi
István, anyja neve Barna Anna. (HL 311/1039, valamint MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászjákóhalma 1918/72). Ma a Monte San Martino „Templom dombon” emlékmű áll az ott elesett magyar katonák emlékére. A 20. honvéd hadosztály részeként
harcoló 4. honvédgyalogezred állította fel a háború után, karszti kőből, a 2,5 méter
magas feliratos gúlát.

• 77 •

A háború második éve

Sas István a 29-es népfelkelő gyalogezred 7. század katonája, aki 1876-ban
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 422-es füzet 48. oldal alapján, ami 1916.
május 18-án jelent meg, 1915. december 12-én meghalt.
Urbán Ferenc a 29-es népfelkelő gyalogezred katonája, aki 1877-ben született Jászapátin, apja neve Urbán István, a halotti anyakönyv alapján 1916. február
20-án meghalt. Halálának helyszíne Jamiano Osztrák Tengermellék. Ma Olaszországhoz tartozik, a szlovén határ mellett. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti
1917/273).
Lórik Ernő (veszteséglistán Lörik) tartalékos főhadnagy, tanító, a 29-es népfelkelő gyalogezred 1 század katonája, aki Jászapátin született 1879-ben, a veszteséglista Nr. 465-ös füzet 3. oldal alapján, ami 1916. szeptember 16-án jelent meg,
1916. március 29-én meghalt. A halotti anyakönyv alapján a halálának helyszíne
Selc, Tengermellék. Temetve Jamiano helyi temető. (Dobrdo-tó és az olasz-szlovén határ között található. (HL 311/1116)
1915-ben megsebesült 29-es népfelkelő gyalogezred katonái
Ádám Lajos a 29-es népfelkelő gyalogezred 3. század katonája, aki 1879-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 300-as füzet 6. oldal alapján, ami 1915.
október 25-én jelent meg, megsebesült. (1915. július 18-31, II. Isonzo-csata Doberdo-fennsík, a következő katonák is ott harcoltak).
Nagy Sándor tizedes a 29-es népfelkelő gyalogezred 2. század katonája, aki
1878-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 300-as füzet 30. oldal alapján,
ami 1915. október 25-én jelent meg, megsebesült.
Nyitrai Elek a 29-es népfelkelő gyalogezred 2. század katonája, aki 1880-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 300-as füzet 31. oldal alapján, ami 1915.
október 25-én jelent meg, megsebesült.
Simkó Balázs a 29-es népfelkelő gyalogezred 7. század katonája, aki 1888-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 300-as füzet 38. oldal alapján, ami 1915.
október 25-én jelent meg, megsebesült.
A németnyelvű veszteségi listában Szabordi Antal vagy Szabórdi Antal őrvezető, a 29-es népfelkelő gyalogezred 3. század katonája, aki 1881-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 300-as füzet 40. oldal alapján, ami 1915. október
25-én jelent meg, megsebesült.
Weiszpeck Sándor főhadnagy, a 29-es népfelkelő gyalogezred 1. század katonája, aki Jászapátin született, születési időpontja nem ismert, a veszteséglista Nr.
300-as füzet 5. oldal alapján, ami 1915. október 25-én jelent meg, megsebesült.
A huszonkilences honvédek hadtörténeti könyve alapján, (De Sgardelli Caesar)
Weisspeek Sándor főhadnagy neve, a 29-es honvéd népfelkelő gyalogezred tiszti
szolgálati beosztása alapján, 1914. július 28. és 1915. november 23. között, az
1/29-es szakaszparancsnokok között szerepel (Jászapáti, sebesült).

• 78 •

A háború második éve

Borzák Vince a 29-es népfelkelő gyalogezred 2. század katonája, aki 1878-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 417-es füzet 8. oldal alapján, ami 1916.
május 5-én jelent meg, megsebesült.
Balogh Ignácz tizedes, a 29-es népfelkelő gyalogezred 4. század katonája, aki
1879-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 422-es füzet 5. oldal alapján,
ami 1916 május18-án jelent meg, megsebesült.
Borzák Gábor a 29-es népfelkelő gyalogezred 6. század katonája, aki 1896ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 422-es füzet 8. oldal alapján, ami
1916. május 18-án jelent meg, megsebesült.
Ér Antal a 29-es népfelkelő gyalogezred 7. század katonája, aki 1876-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 422-es füzet 13. oldal alapján, ami 1916.
május 18-án jelent meg, megsebesült.
Ivanics István a 29-es népfelkelő gyalogezred 6. század katonája, aki 1876ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 422-es füzet 21. oldal alapján, ami
1916. május 18-án jelent meg, megsebesült.
Bieber Sándor a 29-es népfelkelő gyalogezred 8. század katonája, aki 1876ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 444-es füzet 8. oldal alapján, ami
1916. július 22-én jelent meg, megsebesült.
A 29-es népfelkelő gyalogezred III. zászlóalja 1914 szeptemberében kivált az
ezredből és különböző egységekben harcolt. 1915-1916 során a 3. hadsereg, Kövess Hermann vezette hadseregében Szerbiában és a Montenegró elleni hadjáratban is harcolt. Trebinje közelében a Vucija magaslaton 1916 januárjában, itt a 30/Ies népfelkelő zászlóalj is harcolt. Dr. Tomcsányi Béla népfelkelő főhadnagy vis�szaemlékezésében írja, „január 11-én érkeztünk Vucijára, itt Zsenyey (Zsémbery)
alezredes a 29-es népfelkelő gyalogezred egyik zászlóaljának parancsnoka azt a
parancsot kézbesítette, hogy vonuljunk Kosnwcra”. Trebinjében helyőrség volt, a
város közelében Stracon, 750 méter magasságban, az Osztrák-Magyar Monarchia
által 1910 és 1916 között épített erőd állt. Nagyrészük föld alatt, tetején vaskupola
alatt ágyúállások, melyek még ma is állnak. A 29. népfelkelő gyalogezred hadtörténeti emlékkönyvben (De Sgardelli Caesar) szerepel, a tiszti beosztás Szerbiában
és az Isonzo-fronton 1914. július 28. és 1915 november 23. között, hogy „A III/ 29.
(Zsémbery)-zászlóalj 1914 szeptemberében végleg kivált az ezredből”.
Mihályi Mihály tizedes, a 29-es népfelkelő gyalogezred 10. század katonája,
aki 1877-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 300-as füzet 29. oldal alapján, ami 1915. október 25-én jelent meg, megsebesült.
A 29-es honvéd gyalogezred a Prut folyó mellett fekvő Czernowitztól (Csernovic) északra folytatta harcait. A várostól északra lévő Rarancze (Ridkivtsi) térségébe voltak állásaik, 1916. január 8 és 22 között sok orosz támadást vertek vis�sza, különösen súlyos harcokat vívtak január 11., 14. és 19-én. Január 29. és május
14. között Rarancze (Ridkivtsi) és Toporoutz (Toporivtsi) között voltak állásban,
majd innen északra Dobronoutznál (Dobrynivtsi, Ukrajna) kerültek állásba, május
22. és június 4. között. Június 4-én betörtek állásaikba az oroszok, és az ezred 4/5

• 79 •

A háború második éve

része megsemmisült, meghalt vagy sebesült lett, vagy fogságba került. Június 5-én
és 6-án az ezred maradék része Walawán gyülekezett, majd vasúti szállítás történt Alt
Zuckára, (Csernovic mellett). A kiegészített ezredet, előbb a Dnyeszter folyó mellé,
majd június 22-én Borsára szállították, (Máramarosszigettől dél-keletre) majd az I.
zászlóalj Kirlibabára, (Carlibaba) a II. zászlóalj Jakobenibe (Lacobeni) került. Június
25. és július 5. között Cokanestitől keletre állásban, majd július 12-14 vasúti szállítás
Kirlibabára, július 24-én az I. zászlóaljat vasúton a Prislop-hágóhoz (1416 méter) szállították. Augusztus 11-től Cibo patak és Magura magaslat körüli harcok. Szeptember
14. és 1917. március 16. között az ezred a téli állásokat építette a D. Ormului hegyen,
a Cibo völgyében. (A román eredetű „magura” halom, domb szót gyakran használják
erdővel fedett hegyek, hegycsúcsok megnevezésére az Ukrán-Kárpátokban). A Kirlibaba (Carlibaba) térségében levő Magura magaslat, a Cibo patak és Moldava patak
közötti területen fekszik, a Capul hegy (1619 méter) közelében.

• 80 •

A háború harmadik éve

A HÁBORÚ HARMADIK ÉVE, 1916
1916. január és 1917. február között meghalt 68-as gyalogezred katonái
A 68-as gyalogezred. A téli kiépített állásaikat védték a csapatok, a tél elmultával a
harcok is megindultak. 1916. április 29-én a 68-as gyalogezred 4. század részvételével
támadást indított az orosz állások ellen, sikerült is elfoglalni az orosz állásokat, de
az ellentámadás során az oroszok visszafoglalták azokat. A 68-as gyalogezred 4. század katonái közül sokan elestek, vagy fogságba kerültek. Május végéig helyi jellegű
harcok folytak. Májusban megindult az oroszok úgynevezett „Bruszilov” offenzívája.
Június 6-án a nyolc hónapig tartott állásaikból ki kellett vonulniuk, megkezdődött a
visszavonulás. Útvonaluk a Styr folyó mentén, Podgajcy mai neve (Pidhaytsi) Luck
városától délre, majd átkeltek a Styr folyón, Nowo Staw (Novostav), Mortyszin (Mystyshin), Luczicy (Luchytsi), délre haladtak a Styr folyó mellett. Útvonaluk Topule
(Topillia), Torgowica (Torhovytsia), június 11-én átkeltek a Lypa folyón, Lypa település is létezik, ahol a Lypa folyó a Styr folyóba ömlik, majd Holatyn (Halychany) Lypától nyugatra, június 16-án ütközetet vívtak, június 29-én Zabczénél voltak (Zhabche
Volhínia Lypától északra). Június 30-án támadást indítottak az orosz vonalak ellen,
de sikertelenül végződött a támadás. A II. és IV. zászlóalj súlyos veszteségeket szenvedett. Este az I. zászlóalj próbálta áttörni a frontvonalat sikertelenül, a veszteség 50
halott, 204 sebesült volt. Július 16-án Lobaczewka (Lobachivka) Lypától nyugatra.
Augusztus elejétől erős orosz támadásokat vertek vissza, augusztus 27-én Románia is
hadba lépett, ezért átcsoportosításokra került sor. Október 1-től újra orosz támadásokat
vert vissza az ezred, majd november 10-ig tartalékba kerültek. November 18-tól kerültek frontvonalba. Vidomkánál, 20-án Boroezve, majd 27-én Kalicsánál harcolnak.
December 2. és 1917. február 10. között az ezred hadosztály tartalék volt Kolomeánál
(Kolomija) a Prut folyó mellett, Csernovictól észak-nyugatra. Február 12-én az ezredet
Itonajovban bevagonírozták és az olasz frontra szállították.
Zsidó Sándor a 68-as gyalogezred 11. század katonája, aki 1893-ban született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1916. január 18-án meghalt. Foglalkozása mérnök. Halálának helyszíne Miskolc, tartalékkórház. A temetőkataszter alapján Miskolcról Jákóhalmára szállították, eltemetve Jákóhalmai községi temetőben, január 20-án. A
veszteséglista Nr. 293-as füzet 53. oldal alapján, ami 1915. október 15-én jelent meg,
sebesültnek van jelezve. (236-os adatlap, valamint HL 264/1102).
Dovicsényi Zsigmond a 68-as gyalogezred 13. század katonája, aki 1891-ben Jákóhalmán született, a veszteséglista Nr. 443-as füzet 12. oldal alapján, ami 1916. július
20-án jelent meg, megsebesült. A veszteséglistán Davicsányi néven szerepel. A halotti anyakönyv alapján 1916. január 20-án, vagy 29-én meghalt. Halálának helyszíne
Nadczyczy Oroszország, ma Ukrajna, eltemetve Nadczyczy (Nadchytsi) helyi temető,
időpontja január 29. Torgowicától (Torhovytsia) észak-keletre, Korytótól észak-nyugatra található a település. A halotti anyakönyv alapján foglalkozása hentes, anyja neve

• 81 •

A háború harmadik éve

Dovicsényi Erzsébet. (KA 2307/086, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/65).
Kecskés Tóth János a 68-as gyalogezred katonája, aki 1874-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. március 4-én meghalt. Halálának helyszíne
Prága, cs. és kir. 8. tartalékkórház (Csehország). Eltemetve Prága, Olsany temető, 1-x377 sírszám, temetés időpontja március 7. (HL 264/1577, valamint MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1927/101).
Kiss Gábor a 68-as gyalogezred 13. század katonája, aki 1896-ban Jászapátin született, a halotti anyakönyv alapján 1916. március 8-án meghalt, apja neve Kiss Péter,
anyja neve Kovács Rozália. Halálának helyszíne Bilcze (Bilche) Volhínia, Császári és
Királyi 1/1 betegmegfigyelő állomás. Bilcze (Bilche) a Styr folyó mellett, Torgowicától (Torhovytsia) dél-nyugatra található. Temetve Bilcze községi temető, a temetés
időpontja március 9. (HL 264/787, KA 2307/084, valamint MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1917/240).
Horváth Kálmán a 68-as gyalogezred 1 pótszázad katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, (a 229-es adatlap, valamint a HL 264/953, és a HL 264/1095 alapján)
1916. március 24-én meghalt. Halálának helyszíne Császári és Királyi 16-os számú
helyőrségikórház Budapest. Temetésének helyszíne Budapest, Kőbányai Központi temető 6-os parcella 8. sor 27. sír, időpontja március 27.
Elek József a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1890-ben Jákóhalmán
született, a veszteséglista Nr. 483-as füzet 14. oldal alapján, ami 1916. október 28-án
jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 690-es füzet 17. oldal alapján, ami 1918.
augusztus 12-én jelent meg, 1916. május 10-én elesett. A halotti anyakönyv alapján
a halálának helyszíne Nadczyczy (Nadchytsi) Torhovytsiától észak-keletre, Volhínia
Ukrajna, eltemetve ugyan ott. Apja neve Elek József, anyja neve Gergely Apollónia.
(HL 264/549, MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/77).
Nagy F. Gábor a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki 1892-ben Jászapátin
született, a veszteséglista Nr. 483-as füzet 39. oldal alapján 1916. május 10-én meghalt. A halotti anyakönyv alapján Nagy Ficsor Gábor május 10-én elesett Korytonál.
A temetőkataszter (181) alapján május 10-én temették Piane település magyar katonai temetőjében, sírszáma 21-es. A település a Koryto frontvonaltól észak-nyugatra
található. Foglalkozása földműves, apja neve Nagy Ficsor András, anyja neve Ádám
Rozália. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/270).
Tóth István a 68-as gyalogezred 1 század katonája, aki 1896-ban Jászapátin született, a veszteséglista Nr. 486-os füzet 54. oldal alapján, ami 1916. november 3-án jelent meg, 1916. május 24-én meghalt. A halotti anyakönyv alapján halálának helyszíne
Koryto. Foglalkozása gyári munkás, apja neve Tóth Miklós, anyja neve Szilák Margit.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/271).
Rédei János a 68-as gyalogezred katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. május 31-én meghalt. Halálának helyszíne Gramicznik,
Oroszország. Foglalkozása gépész, apja neve Rédei István, anyja neve Rákóczi Rozália.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/136) A veszteséglista Nr. 486-os füzet 45. ol-

• 82 •

A háború harmadik éve

dalán, ami 1916. november 3-án jelent meg, az szerepel, hogy Rédei János megsebesült.
Születésének időpontja ebben a dokumentumban 1894 van megadva.
Lóczi Mihály a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1891-ben Jászapátin született, a halotti anyakönyv alapján 1916. június 4-én meghalt. A halála helyszíne Dobronoutz (Dobrynivtsi) Oroszország. Foglalkozása kisbirtokos, házastárs neve Király
Rozália, apja neve Lóczi Mihály, anyja neve Balla Klára. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
1932/96). A veszteséglista Nr. 104-es füzet 25. oldalán, ami 1915. január 16-án jelent
meg, mint sebesült, a neve Loczi Mihály-ként szerepel, de a többi adat megegyezik. A
szerb fronton történt sebesüléséről ad hírt. 1916 júniusában a 68-as gyalogezred nem harcolt Dobronoutz térségében, hanem Koryto állásaiban voltak június 6-ig, viszont Dobronoutz (Dobrynivtsi) térségében harcolt a 29-es és a 30-as honvédgyalogezred, és súlyos
veszteségeket szenvedtek.
Utasi István a 68-as gyalogezred 15. század katonája, aki 1882-ben Jászapátin született, a veszteséglista Nr. 500-as füzet 56. oldala alapján, ami 1916. december 11-én
jelent meg, 1916. június 5-én meghalt. A halotti anyakönyv alapján halálának dátuma
június 4., helyszíne Koryto. Foglalkozása földműves, apja neve Utasi János, anyja neve
Szilák Erzsébet. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/269). Az orosz támadások
következtében június 6-tól megkezdődtek a csapatok állásaikból való visszavonulása.
Bordás János a 68-as gyalogezred katonája századkürtös, aki 1884-ben Jászapátin
született, a halotti anyakönyv alapján 1916. június 16-án elesett. Halálának helyszíne
Nowostaw. Mai neve Novostav, a Styr folyótól és Lypától nyugatra. Foglalkozása földműves, apja neve Bordás János, anyja neve Csaszor Anna. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1918/81).
Mihályi József Gergely póttartalékos, a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki
1884-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 560-as füzet 59. oldal alapján, ami
1917. április 25-én jelent meg, 1916. június 16-án meghalt. A halotti anyakönyv alapján
halálának helyszíne Holatyn (Halychany) Lypától nyugatra található. Foglalkozása földműves, apja neve Mihályi János, anyja neve Nagy Katalin. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1918/84).
Rácz Dezső (Illés) a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1893-ban született
Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján, 1916. június 16-án meghalt, halálának helyszíne Lipa (Lypa). Apja neve Rácz István, anyja neve Burai Julianna. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1918/85, a veszteséglista Nr. 521/43 alapján is Rácz Dezső néven
szerepel. Rácz Illés néven MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1928/196) A veszteséglista Nr. 273 füzet, 31. oldal alapján, ami 1915. szeptember 24-én jelent meg „Rács Desidereus Inft. Nr. 68, 7. Komp. Ungarn, Jász-Nagykun-Szolnok, Jászapáti. 1883, verw.”
Itt Rács Dezső néven szerepel, aki megsebesült.
Tajti J. Gábor a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1890-ben Jászapátin
született, a halotti anyakönyv alapján 1916. június 16-án meghalt, halálának helyszíne
Lipa (Lypa). A település a Lypa folyó mellett található, Luck városától dél-nyugatra.
Foglalkozása asztalos, apja neve Tajti Ferenc, anyja neve Nagy Katalin. (Veszteséglista
Nr. 521/53, MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/268).

• 83 •

A háború harmadik éve

Zordo István tartalékos őrvezető a 68-as gyalogezred 13. század katonája, aki
1881-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 521/60 alapján 1916. június 16-án
meghalt. Valószínűleg a név nem Zordo, hanem Zsidó.
Zsidó István őrvezető, a 68-as gyalogezred katonája, aki 1881-ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1916. június 16-án elesett. Halálának helyszíne
Lipe, (lehet, hogy elírás és Lypa) Oroszország. Foglalkozása asztalos, apja neve Zsidó
Gergely, anyja neve Antal Anna. A veszteséglista Nr. 690-es füzet 64. oldalán is megtalálhatók adatai, ami 1918. augusztus 12-én jelent meg. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászjákóhalma 1918/55).
Csikós Bódi István a 68-as gyalogezred 15. század katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. június 24-én elesett, halálának helyszíne Holatyn (Halychany) Lypától nyugatra. Foglalkozása kertész, apja neve Csikós
Bódi Mátyás, anyja neve Marsi Erzsébet. (Veszteséglista Nr. 521/12, KA 2307/157,
valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/251).
Farkas Gábor a 68-as gyalogezred tartalékos 1. század katonája, aki 1894-ben
született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. június 30-án elesett, halálának helyszíne Nowostaw (Novostav) a Styr folyótól és Lypától nyugatra, temetve
ugyanott. Foglalkozása szolga, apja neve Farkas Gábor, anyja neve Nagy Rozália.
(KA 2307/166, valamint a veszteséglista 521/15, és a MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1917/253).
Lados Mihály József a 68-as gyalogezred 9. század katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. június 30-án elesett. Halálának
helyszíne Holatyn (Halychany) Lypától nyugatra, temetve ugyanott. Foglalkozása cipész, apja neve Lados József, anyja neve Frick Rozália. (KA 2307/155, valamint MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/250).
Lados József a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, a veszteséglista alapján, (Nr, 521/30) 1916. június 30-án meghalt. Valószínűleg Lados Mihály Józsefre vonatkozik az adat.
Lados Miklós a 68-as gyalogezred 9. század katonája, aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista (Nr. 521/30), valamint a halotti anyakönyv alapján 1916.
június 30-án meghalt. A halotti anyakönyv alapján július 1., vagy 2. a halálának az
időpontja. Halálának helyszíne Holatyn (Halychany) Lypától nyugatra. Foglalkozása földműves, apja neve Lados Miklós, anyja neve Berki Rozália. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1917/265, valamint 1928/193).
Rostás Rafael a 68-as gyalogezred katonája, aki 1882-ben született Jákóhalmán,
a halotti anyakönyv alapján 1916. június 30-án meghalt. Halálának helyszíne Holatyn
(Halychany) Lypától nyugatra. Foglalkozása munkás, anyja neve Rostás Borbála.
(MNL JNSZML. 2. Jászjákóhalma 1918/70).
Tajti Károly a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1879-ben született Jászapátin, a veszteséglista (Nr. 521/53) alapján 1916. június 30-án meghalt. Tajti Károly
a 68-as gyalogezred katonája, aki 1880-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv
alapján 1916. június 30-án meghalt. Apja neve Tajti István, anyja neve Varga Katalin.

• 84 •

A háború harmadik éve

Halálának helyszíne Lpscsina. Egy másik időpont, július 1 helyszíne Kol-Jadwigin.
Holatyntől (Halychany) észak-keletre. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/82,
valamint 1928/195).
Szilágyi András a 68-as gyalogezred 14. század katonája, aki 1896-ban Jákóhalmán született, a veszteséglista (Nr. 521/52), valamint a halotti anyakönyv alapján
1916. június 30-án meghalt. A halotti anyakönyv július 1-et adja meg halálának dátumaként, helyszíne Hol Jadurgin, de lehet téves is, és Kol-Jadwigin a helyszín, Holatyntól (Halychany) észak-keletre. Foglalkozása cipész, apja neve Szilágyi István, anyja
neve Tóth Ilona. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/53).
Réz Antal a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. július 1-én meghalt. Halálának helyszíne Holatyn (Halychany) Lypától nyugatra. Foglalkozása cipész, apja neve Réz Antal,
anyja neve Pádár Szélia. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/266).
Verbóczi Gábor a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki 1874-ben született
Jászapátin, a veszteséglista (Nr. 521/57), valamint a halotti anyakönyv alapján, ahol
Verbőczi Gábor néven szerepel, 1916. július 1-én, vagy 2-án meghalt. Halálának helyszíne Kol-Jadwigin, Holatyntől (Halychany) észak-keletre. Foglalkozása földműves,
apja neve Verbőczi János, anyja neve Réz Rozália. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/83).
Kerékgyártó Imre a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1889-ben Jákóhalmán született, a veszteséglista (Nr. 521/25), valamint a halotti anyakönyv alapján
1916. július 1-én meghalt. Halálának helyszíne Nowostaw, (Novostav) Lypától nyugatra. Foglalkozása földműves, apja neve Kerékgyártó Imre, anyja neve Boda Verona.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/52).
Tóth István a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki 1879-ben Jákóhalmán
született, a veszteséglista Nr. 521/55 alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között
jelenhetett meg, (hiányzik) 1916. július 1-én meghalt. Helyszín nincs megadva.
Tóth Káli Miklós a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki 1893-ban született
Jászapátin, a veszteséglista (Nr. 521/55) alapján sebesült, valamint a halotti anyakönyv
alapján 1916. július 5-én elesett. Halálának helyszíne Stojanow, Galícia, temetésének
helyszíne, Stojanow községi temető. Stojanow mai neve Stoyaniv, Sokaltól (Szokal)
dél-keletre található. Foglalkozása szabó, apja neve Tóth K. Miklós, anyja neve Mihályi Margit. (HL 264/798, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917 264).
Kökény István a 68-as gyalogezred 5. század katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista (Nr. 521/27) valamint a halotti anyakönyv alapján 1916. július 7-én meghalt. Halálának helyszíneként Mitalovka van megadva. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1928/194). Lehet, hogy Michajiowka, Lypától észak-keletre.
Tóth K. Sándor a 68-as gyalogezred 15. század katonája, aki 1887-ben született
Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. július 8-án meghalt. Halálának helyszíne
Méhrisch Schönberg, Morva ország, városi közkórház. Eltemetve a városi központi
temetőben, július 10-én. (HL 264/862). Méhrisch Schönberg mai neve Sumperk, a
morva-lengyel határ közelében, Olmütz városától északra.

• 85 •

A háború harmadik éve

Gecse András a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1897-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv és a temetőkataszter alapján 1916. július 12-én meghalt.
Halálának helyszíne Budapest Mária Valéria barakk kórház. Temetésének helyszíne
Budapest Kőbányai Központi temető, 6. parcella, 23. sor, 6. sír, a temetés időpontja
július 14. (228).
Kovács Miklós a 68-as gyalogezred katonája, aki 1887-ben született Jászapátin,
a halotti anyakönyv alapján 1916. augusztus 14-én meghalt. Halálának helyszíne Vidunka Oroszország, valószínű Widumka a régi neve, Lypától és Lobaczewkától (Lobachivka) nyugatra. Foglalkozása földműves, apja neve Kovács András, anyja neve
Farkas Fehér Petronela. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/135).
Bagi Zsigmond a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1881-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 640-es füzet 5. oldal alapján 1916. október 7-én elesett.
A halotti anyakönyv és a temetőregiszter alapján a halálának helyszíne Wegierszczyna,
eltemetve ugyan ott, katonatemető a major mellett, sírszám 7, időpontja október 7.
Wegierszczyna Lobaczewkától (Lobachivka) és Widumkától nyugatra található. Foglalkozása földműves, apja neve Bagi József, anyja neve Bugyi Katalin. (180, valamint
MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/277).
Dósa Vince tizedes a 68-as gyalogezred 14. század katonája, aki 1884-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 164-es füzet 12. oldal alapján, ami 1915. április 21-én
jelent meg, megsebesült. A halotti anyakönyv alapján 1916. december 31-én meghalt.
Foglalkozása földműves, házastárs neve Szaszkó B. Erzsébet, apja neve Dósa János,
anyja neve Andrási Erzsébet. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1922/28).
Sóti Bertalan utász a 68-as gyalogezred 11. század katonája, (vasúti és távíró ezred) aki 1883-ban született Jászapátin, a veszteséglista, valamint a halotti anyakönyv
alapján 1917. január 4-én meghalt. Halálának helyszíne Lemberg, 1. tartalékkórház
Galícia, eltemetve január 5-én, Lemberg katonai temetőjében, sírszáma 3670. (HL
412/505, HL 264/912, valamint MNL JNSZML Jászapáti 1917/280). A veszteséglista
Nr 579-es füzet 50. oldal alapján, ami 1917. május 10 és július 21 között jelenhetett
meg, (hiányzik) sebesültnek van írva, mint a 68-as gyalogezred 11. század katonája.
A 68-as gyalogezred súlyos harcokat vívott 1916. június 11. és július 16. között.
Az oroszok Lucknál áttörték a frontvonalat, így az ezrednek is el kellett hagynia eddigi állásaikat és június 6-tól folyamatosan vonultak vissza, egészen a Lipa (Lypa)
folyóig. Június 11-én átkelve a folyón beásták magukat a Lipa-Nowostaw-Holatyn
(Lypa-Novostav-Halychany) vonalon, és 16-án megkezdődtek harcaik a támadó orosz
csapatok ellen. Július 16-tól új állásba kerültek Novostavtól nyugatra, Lobaczewka
(Lobachivka) közelében.
(Források: Udovecz György: Königgratztól Litomelig a Császári és Királyi 68-as
Jászkun és a Magyar Királyi 10. Bethlen Gábor Gyalogezred Története című kötetből,
valamint 68-as Jász-Kun Gyalogezred háborús album, szerkesztették Reschner Robert
százados, Sebestyén József dr. főhadnagy.

• 86 •

A háború harmadik éve

1916. január és 1917 április között megsebesült 68-as gyalogezred katonái
Andrási József a 68-as gyalogezred 5. század katonája, aki 1889-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 393-as füzet 6. oldal alapján, ami 1916. március 16-án
jelent meg, megsebesült.
Berki Imre a 68-as gyalogezred 1. század katonája, aki 1881-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 393-as füzet 8. oldal alapján, ami 1916. március 16-án
jelent meg, megsebesült.
Farkas Ferenc a 68-as gyalogezred 15. század katonája, aki 1893-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 393-as füzet 14. oldal alapján, ami 1916. március 16-án
jelent meg, megsebesült.
Ennek a veszteséglista füzetnek a 18. oldalán található Gulyás István neve is, ő a
68-as gyalogezred 1. század katonájaként sebesült meg, Jászapátin született 1886-ban.
Imrik Gyula a 68-as gyalogezred 11. század katonája, aki 1880-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 393-as füzet 21. oldal alapján, ami 1916. március 16-án
jelent meg, megsebesült.
Juhász István a 68-as gyalogezred 14. század katonája, aki 1881-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 393-as füzet 22. oldal alapján, ami 1916. március 16-án
jelent meg, megsebesült.
Kálmán Miklós a 68-as gyalogezred 15. század katonája, aki 1888-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 393-as füzet 22. oldal alapján, ami 1916. március 16-án
jelent meg, megsebesült.
Lengyel Péter a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1893-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 393-as füzet 28. oldal alapján, ami 1916. március 16-án
jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 483-as füzet 33. oldal alapján, ami 1916.
október 28-án jelent meg, szintén sebesültnek van jelezve, ezen a listán, mint a 68-as
gyalogezred 6. század őrvezetője szerepel.
Nagy T. Imre a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1894-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 393-as füzet 33. oldal alapján, ami 1916. március 16-án
jelent meg, megsebesült.
Pap István neve ugyanebben a veszteséglista füzetben, a 35. oldalon található, a
68-as gyalogezred 12. század katonájaként sebesült meg, ő 1889-ben született Jákóhalmán.
Sándor Miklós a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1884-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 393-as füzet 40. oldal alapján, ami 1916. március 16-án
jelent meg, megsebesült.
Tajti J. Gábor a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 393-as füzet 46. oldal alapján, ami 1916. március 16-án
jelent meg, megsebesült.
Vágó Gáspár a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 393-as füzet 48. oldal alapján, ami 1916. március 16-án
jelent meg, megsebesült.

• 87 •

A háború harmadik éve

Vizi János a 68-as gyalogezred 1. század katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 393-as füzet 50. oldal alapján, ami 1916. március 16-án jelent
meg, megsebesült.
Varga János a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki 1882-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 398-as füzet 61. oldal alapján, ami 1916. március 24-én
jelent meg, megsebesült.
Andrássy József a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki 1896-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 398-as füzet 5. oldal alapján, ami 1916. március 24-én
jelent meg, megsebesült.
Járvás Miklós a 68-as gyalogezred 14. század katonája, aki 1892-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 398-as füzet 26. oldal alapján, ami 1916. március
24-én jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 521-es füzet 23. oldal alapján,
ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetet meg (hiányzik), szintén sebesültként van jelezve.
Lankos Márton a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki, 1896-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 398-as füzet 35. oldal alapján, ami 1916. március 24-én
jelent meg, megsebesült.
Rapi József a 68-as gyalogezred 9. század katonája, aki 1891-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 398-as füzet 49. oldal alapján, ami 1916. március 24-én
jelent meg, megsebesült.
Réz István a 68-as gyalogezred 15. század katonája, aki 1887-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 398-as füzet 50. oldal alapján, ami 1916. március 24-én
jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 521-es füzet 44. oldal alapján, ami 1917.
január 6. és március 23. között jelenhetett meg (hiányzik), szintén sebesültnek van
jelezve. A születési időpont és a születés helye megegyezik.
Borics Pál a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1889-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 440-es füzet 7. oldal alapján, ami 1916. július 13-án jelent
meg, megsebesült.
Tóth Rigó Sándor a 68-as gyalogezred 13. század katonája, aki 1896-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 443-as füzet 52. oldal alapján, ami 1916. július 20-án
jelent meg, megsebesült.
Berente István a 68-as gyalogezred 9. század katonája, aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 449-es füzet 7. oldal alapján, ami 1916. augusztus 7-én
jelent meg, megsebesült.
Doka János a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki 1897-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 449-es füzet 12. oldal alapján, ami 1916. augusztus 7-én
jelent meg, megsebesült.
Resvai János a 68-as gyalogezred 13. század katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 457-es füzet 41. oldal alapján, ami 1916. augusztus 29-én
jelent meg, megsebesült. (A név valószínűleg Rusvai János, a születési dátum és a
század alapján).

• 88 •

A háború harmadik éve

Tarjanyi László a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1897-ben született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 468-as füzet 54. oldal alapján, ami 1916. szeptember
23-án jelent meg, megsebesült.
Weiner István egyévi önkéntes tizedes, a 68-as gyalogezred 12. század katonája,
aki 1895-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 468-as füzet 59. oldal alapján,
ami 1916. szeptember 23-án jelent meg, megsebesült.
Szabó K. László a 68-as gyalogezred 14. század katonája, aki 1888-ban született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 483-as füzet 56. oldal alapján, ami 1916. október 28án jelent meg, megsebesült.
Redei János a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 486-os füzet 45. oldal alapján, ami 1916. november 3-án
jelent meg, megsebesült.
Háfra Sándor a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1884-ben született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 500-as füzet 18. oldal alapján, ami 1916. december
11-én jelent meg, megsebesült.
Bárdos József őrvezető, a 68-as gyalogezred 15. század katonája, aki 1884-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr 521-es füzet 7. oldal alapján, ami 1917. január
6. és március 23. között jelenhetett meg, (hiányzik) megsebesült.
Bárdos István a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1884-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 7. oldal alapján, ami 1917. január 6. és
március 23. között jelenhetett meg (hiányzik), megsebesült.
Az Nr. 521-es veszteséglista füzetben a 8. oldalon találhatóak Béres Deák Kálmán adatai is. A 68-as gyalogezred 6. század katonájaként sebesült meg, Jászapátin
született 1896-ban.
Szintén a veszteséglista Nr. 521/8-as füzetében, (ami hiányzik) szerepel Berki
Miklós neve is, ő a 68-as gyalogezred 15. század katonájaként sebesült meg, Jászapátin született 1893-ban.
Birkás Gábor a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1888-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 9. oldal alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett meg (hiányzik), megsebesült.
Ugyan ebben a veszteséglista füzetben, (Nr. 521) a 9. oldalon találhatóak Birkás
István adatai is, ő a 68-as gyalogezred 8. század katonájaként sebesült meg, Jászapátin
született 1894-ben.
Szintén a veszteséglista Nr. 521/9 füzetben található Birkás János neve is, ő a 68as gyalogezred 16. század katonájaként sebesült meg, Jászapátin született 1887-ben.
Borzák Ferenc a 68-as gyalogezred katonája, aki 1897-ben született Jászapátin,
a veszteséglista Nr. 521-es füzet 10. oldal alapján, ami 1917. január 6. és március 23.
között jelenhetett meg (hiányzik), megsebesült.
Budai István a 68-as gyalogezred 3. század katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 11. oldal alapján, ami 1917. január 6. és
március 23. között jelenhetett meg (hiányzik), megsebesült.

• 89 •

A háború harmadik éve

Bugyi Ferenc a 68-as gyalogezred 15. század katonája, aki 1885-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521/11 füzetében található, mint sebesült.
Ugyanebben a veszteséglista füzetben (Nr. 521) található Bugyi Mihály neve is, ő a
68-as gyalogezred 2. század katonájaként sebesült meg, Jászapátin született 1887-ben.
Farkas László a 68-as gyalogezred 7. század katonája, aki 1890-ben született Jászapátin, szintén a veszteséglista Nr. 521/11-es füzetében szerepel, mint sebesült.
Cseho Béla Adalbert a 68-as gyalogezred 11. század katonája, aki 1897-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 12. oldal alapján, ami 1917. január
6. és március 23-án jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült.
Frik István a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521/17-es füzetének alapján megsebesült.
Gál János a 68-as gyalogezred 1. század katonája, aki 1886-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 17. oldal alapján, ami 1917. január 6. és március
23. között jelenhetett meg (hiányzik), megsebesült.
Gömöri Gergely a 68-as gyalogezred 3. század katonája, aki 1896-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521/17-es füzetének alapján megsebesült.
Gulyás Kálmán szakaszvezető a 68-as gyalogezred 11. század katonája, aki 1884ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521/19-es füzetének alapján megsebesült.
Illés Ferenc a 68-as gyalogezred 5. század katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521/22-es füzetének alapján megsebesült.
Kerékgyártó Péter a 68-as gyalogezred 14. század katonája, aki 1884-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 25. oldal alapján, ami 1917. január
6. és március 23. között jelenhetett meg (hiányzik), megsebesült.
Az Nr. 521-es veszteséglista füzetének a 25. oldalán található Kis Gy. István, a 68as gyalogezred 6. század katonája, aki 1887-ben született Jászapátin, és megsebesült.
Kis Imre tizedes szintén ennek a veszteséglista füzetnek a 25. oldalán található, a 68as gyalogezred 3. század katonájaként sebesült meg, ő 1890-ben született Jákóhalmán.
A veszteséglista Nr. 521-es füzet 26. oldalán található Kiss János szakaszvezető, aki
a 68-as gyalogezred 9. század katonája, 1890-ben született Jászapátin, és megsebesült.
Lados Bertalan a 68-as gyalogezred 14. század katonája, aki 1888-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 30. oldal alapján, ami 1917. január 6. és
március 23. között jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült.
Mihályi László a 68-as gyalogezred 15. század katonája, aki 1896-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 34. oldal alapján, ami 1917. január 6. és
március 23. között jelenhetet meg (hiányzik) megsebesült.
Ennek az Nr 521-es veszteséglista füzetnek 36. oldalán található Nagy István,
aki a 68-as gyalogezred 11. század katonájaként sebesült meg, ő 1895-ben született Jászapátin.
Nagy J. Gábor a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1889-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 37. oldal alapján, ami 1917. január 6. és
március 23. között jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült.

• 90 •

A háború harmadik éve

Rácz Gábor a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1881-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 43. oldal alapján, ami 1917. január 6. és
március 23-án jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült.
Soti Mihály a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 48. oldal alapján, ami 1917. január 6. és
március 23. között jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült.
Szamgrazky János a 68-as gyalogezred 13. század katonája, aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 51. oldal alapján, ami 1917. január 6.
és március 23. között jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült.
Tornai Béla (Adalbert) tizedes, a 68-as gyalogezred 13. század katonája, aki
1892-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 54. oldal alapján, ami
1917. január 6. és március 23. között jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült.
Tóth B. János a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1889-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 55. oldal alapján, ami 1917. január 6. és
március 23. között jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült.
Urbán Lajos a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 56. oldal alapján, ami 1917. január 6. és
március 23. között jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült.
Szintén ebben az Nr. 521-es veszteséglista füzetben, ugyanazon az oldalon szerepel
Vágó Bertalan neve is. A 68-as gyalogezred 1. század katonájaként sebesült meg,
1897-ben született Jászapátin.
Friewalszki János tartalékos hadapród, a 68-as gyalogezred 9. század katonája.
aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 523-as füzet 3. oldal alapján,
ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült.
Lendvei Imre a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki 1897-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 533-as füzet 30. oldal alapján, ami 1917. január 6. és
március 23. között jelenhetett meg, megsebesült.
Füredi Fábián a 68-as gyalogezred 3. század katonája, aki 1887-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 534-es füzet 16. oldal alapján, ami 1917. január 6. és
március 23. között jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült.
Fodor István szakaszvezető a 68-as gyalogezred 3. század katonája, aki 1889-ben
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 545-ös füzet 19. oldal alapján, ami 1917.
március 30-án jelent meg, megsebesült.
1916-ban meghalt 29-es honvéd gyalogezred katonái
A másik alakulat, amelyben sok jász katona harcolt, a Magyar Királyi Budapesti 29es Honvéd Gyalogezred, mely 1912-ben alakult, I. és II. zászlóalja Budapesten, a III.
zászlóalja Jászberényben állomásozott. A szerb frontra 1914. augusztus 7-én indultak,
és 10-én érkeztek Szarajevó környékére. Az ezredet 1915. január 14. és 25. között
átvezényelték az orosz frontra. Nagybereznán rakodtak ki, Uzsok térségében meneteltek. Állást foglaltak 1915. január 31-én Jaworowtól keletre, február 2-án orosz

• 91 •

A háború harmadik éve

támadást vertek vissza, február 3-tól május 9-ig állásban voltak, orosz támadásokat
visszaverték. Ma Javoriv ukrán település, Uzsok közelében, a hágó Szjanki és Javoriv
között húzódik. Május 10. előnyomulás Jasowicére, a következő napokban folytatódtak az előnyomulások, május 14-én Opukánál álltak. Okupa (Opaka) a Bystrytsya folyó mellett található Ukrajnában. Május 15., 16. laktáborozás Drohobicsen, ma járási
jogú város Lvivi (Lemberg) területén. Május 18, 19 állás Bolechowcénél, (Bolekhivtsi) Drohobicstől dél-keletre található. Május 20-án egy sikertelen támadást követően,
az ellentámadás során a II. és III. zászlóalj nagy része fogságba esett és kolera járvány
volt az ezrednél. Június 3. és 9. között véres harcok folytak, Zablatowce térségében,
(Zabolotivtsi) a Stryi és a Dnyeszter folyó közelében. Június 16-án Tejsarow, (Teisariv) a Stryi folyótól északra és új állásokba meneteltek, majd ütközetet vívtak Jakimownál. Június 23-án Brzodowce (Berezdivtsi) az útvonaluk, majd június 25-én
bevonultak Lviv (Lemberg) városába, majd Winnikire a várostól dél-keletre vonultak.
A 29-esek harcai július 16-17-én előnyomulás Zdzarkira, majd ütközet. Augusztusban is folyamatos előnyomulás és ütközetek zajlottak, majd augusztus 4. és 27. között
állásban a Luga (Luha) folyó partján, Zimno környékén. Előnyomulások és ütközetek,
majd tartalékban. Szeptember 29. és október 12. között állásban az Ikva folyó mentén,
majd tartalék. Újabb állásokban az Ikva folyónál október 26. és november 26. között.
1915-ös esztendő hátralevő részét tartalékban töltötték. December 30-án menet Dobriwodkára, (Dubnótól dél-nyugatra) 31-én Gaj és Sitenski-Gajkira. 1916. január 1-3
pihenő, majd 4-én menet Radziwilowra (Radyvyliv). Január 5-én berakodás és vasúti
szállítás Brody, Lemberg, Kolomeán (Kolomjia) át Cernowitz (Csernovic) melletti Alt
Zuckára. (Forrás: a „Magyar Királyi Budapesti 29. Honvédgyalogezred Hadtörténeti
Emlékkönyve alapján, összeállította De Sgardelli Caesar (1936). Időpontok és helyek
Vitéz Balo Zoltán ezredes összeállítása.)
A veszteséglista és a halotti anyakönyvek alapján néhány Jákóhalmai és Jászapáti
29-es honvéd gyalogezredbeli katonának sikerült az adatait összegyűjteni.
Balázs Mihály a 29-es honvéd gyalogezred 14. század katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. január 6-án meghalt. Halálának
helyszíne, Bécs X. kerület, cs. és kir. 2 számú hadikórház. Temetésének helyszíne,
Bécs központi temető, 91-es parcella, 7. sor, 63. sír, temetésnek időpontja január 9.
(adatlap 122, HL 311/1385).
Demény János a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1891-ben Jászapátin született, a halotti anyakönyv alapján, 1916. január 18-án elesett. Halálának helyszíne Rarancze, (Ridkivtsi) Bukovina, eltemetve ugyan ott. Foglalkozása földműves, apja neve
Demény Antal, anyja neve Gulyás Katalin. (HL 311/814, MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1917/281).
Farkas István a 29-es honvéd gyalogezred 8. század katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 446-os füzet 15. oldal alapján, ami 1916. július
29-én jelent meg, 1916. január 19-én meghalt.
Nagy J. István a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1891-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. január 21-én meghalt. Halálának helyszíne

• 92 •

A háború harmadik éve

Rarancze, (Ridkivtsi) Bukovina. Foglalkozása földműves, anyja neve Nagy J. Éva.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/285).
Sápi Béla a 29-es honvéd gyalogezred 2. század katonája, aki 1897-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 455-ös füzet 44. oldala alapján, ami 1916. augusztus
24-én jelent meg, 1916. január 27. és 31. között meghalt. A halotti anyakönyv alapján
a halálának időpontja január 28., helyszíne, Rarancze (Ridkivtsi) Bukovina. Foglalkozása földműves, apja neve Sápi Mátyás, anyja neve Tóásó Rozália. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1918/18).
Bárdos Joakim a 29-es honvéd gyalogezred katonája, beosztva a Császári és Királyi 308. gyalogezred III. zászlóaljába. (Magyar Királyi 308-as gyalogezred) Jászapátin
született 1875-ben, a halotti anyakönyv alapján 1916. február 22-én meghalt. Halálának helyszíne Folwark Waga vagy Tolw-Waga Galícia, temetve ugyan ott, február
22-én. Foglalkozása szabó, apja neve Bárdos Balázs, anyja neve Lajtos Ilona. (HL
311/769, MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/263).
Fehér Dezső Károly hadapród, a 29-es honvéd gyalogezred 8. század katonája, aki
1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 457-es füzet 3. oldala alapján, ami
1916. augusztus 29-én jelent meg, 1916. március 6-án meghalt. A halotti anyakönyv
alapján a halálának helyszíne Rarancze, (Ridkivtsi) Bukovina. Foglalkozása tanuló,
apja neve Fehér Bertalan, anyja neve Kovács Amália. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1917/260).
A 29-es honvéd gyalogezred 1916. január 29-én került a Rarance-Toporoutz (Ridkivtsi-Toporivtsi) közötti állásokba, Csernovictól észak-keletre. Az ezred május 25-ig
harcolt itt, a 30. honvéd gyalogezreddel váltásban. Állásaik veszélyesek voltak, mert
az orosz állások néhol csak 40-120 lépésre voltak. A tűzharcok éjjel nappal gyakoriak
voltak, sok volt a halott és a sebesült. (Forrás: De Sgardelli Caesar: 29-es gyalogezred
emlékkönyve).
Goisza József (a halotti anyakönyvben Golysza) a 29-es honvéd gyalogezred
póttartalékos katonája, aki 1879-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 470-es
füzet 17. oldal alapján, ami 1916. szeptember 28-án jelent meg, 1916. április 16. és 22.
között meghalt. A halotti anyakönyv alapján április 16-án esett el, halálának helyszíne,
Rarancze, (Ridkivtsi) Bukovina. Házastárs neve Bugyi Franciska, apja neve Golysza
Balázs, anyja neve Urbán Borbála. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/20).
Oroszországban, a Bajkálontúli határterületen, a Zabaykalsky Oblast területén
lévő, Csita városától 380 kilométerre keletre lévő, Sretensk hadifogolytáborában halt
meg Tajti János, a halotti anyakönyv alapján 1916. április 19-én. A 29-es honvéd
gyalogezred katonája volt, 1896-ban született Jászapátin. Temetve Sretensk katonai temető. (HL 311/2837). A hadifogolytábort 1914-ben hozták létre, főleg osztrák, német
és magyar foglyok részére, a város a Shilka folyó mellett található, a Kínai és Mongol
határ közelében.
Tajti Gábor a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1897-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 472-es füzet 55. oldal alapján, ami 1916. október 3-án jelent
meg, megsebesült. A halotti anyakönyv alapján 1916. május 7-én meghalt. Halálának

• 93 •

A háború harmadik éve

helyszíne, Csernowitz, Császári és Királyi 7/11. tábori kórház, Bukovina, temetve május 8-án, Csernowitz központi temető. A halotti anyakönyvben Tajti G. Gábor néven
szerepel, foglalkozása borbély, apja neve Tajti Gábor, anyja neve Gulyás Mária. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/244).
Csipe Ferenc a 29-es honvéd gyalogezred 8. század katonája, aki 1874-ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1916. május 15-én meghalt. Halálának
helyszíne, cs. és kir. tartalékkórház, Debrecen. A temetőkataszter alapján temetésének
helyszíne, Debrecen hősi temető, időpontja május 17, sír szám 923. Gr. l. 35 sor 3.
(temetőkataszter 320, HL 473/542, HL 311/2217).
Csaplár Gábor a 29-es honvéd gyalogezred 5. század katonája, aki 1879-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. június 1-én meghalt. Foglalkozása földműves, apja neve Csaplár Gábor, anyja neve Barta Katalin. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1917/274) A veszteséglista Nr. 516-os füzet 13. oldal alapján, ami
1917. január 6. és március 23. között jelent meg (hiányzik) szintén haláláról ad hírt.
Béres Deák János a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1887-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. június 1-én meghalt. Halálának
helyszíne, Okna, Bukovina. Foglalkozása földműves, házastárs neve Nagypéter
Julianna, apja neve Béres Deák János, anyja neve Kovács Julianna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1922/252).
Labát László a 29-es honvéd gyalogezred 2. pótszázad katonája, aki 1874-ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1916. június 5-én meghalt. Halálának
helyszíne Budapest, Császári és Királyi 17. helyőrségi kórház. A temetőkataszter (231)
alapján temetésének helyszíne Budapest Kőbányai Központi temető, időpontja június 8, 34. parcella, 15. sor, 37. sír. (egy másik helyen Farkasréti temető szerepel) (HL
311/2170).
Urbán Béla a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1886-ban született Jászapátin,
a halotti anyakönyv alapján 1916. június 10-én meghalt. Halálának helyszíne, Nizniow
(Nyzhniv) cs. és kir. 1/13. tábori kórház, Galícia. Temetve június 10-én Nizniow (Nyzhniv) községi temető. (HL 311/1686, MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/231). A
29-es honvédgyalogezred súlyos harcokat vívott június 4-én Dobronoutznál (Dobrynivtsi), majd kiegészítések után újabb hadszíntérre szállították őket, a Dnyeszter folyó mellé,
ahol június 10-én sikeres ellentámadást hajtottak végre Pochovánál (Porokhova). Június
21-én Nizniovba (Nyzhniv) meneteltek, majd újabb helyszínre, Borsára szállították őket.
Szabó János tizedes a 29-es honvéd gyalogezred 6. század katonája, aki 1872-ben
született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1916. június 13-án meghalt. Apja
neve Szabó János, anyja neve Szabó Anna. Halálának helyszíne, Czokanestie Bukovina.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/66). Mai neve Ciocanesti, a Bistrita
folyó mellett, Carlibaba és Lacobeni között. Régi nevük Kirlibaba és Jakobeni.
Dózsa Balázs a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. június 17-én meghalt. Halálának helyszíne, Kassa Császári és Királyi 20. helyőrségi kórház. Temetés helyszíne, Jászapáti, június 17.
(N2142, HL311/2574).

• 94 •

A háború harmadik éve

Vágó József hadapród, aki 1898-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján a 29-es honvéd gyalogezred, a veszteséglista Nr 554-es füzet 4. oldal alapján, ami
1917. április 14-én jelent meg, a 30-as honvéd gyalogezred 1. század katonája, aki megsebesült. A halotti anyakönyv alapján 1916. augusztus 12-én meghalt, halálának oka,
sebesülés. Apja neve Vágó József, anyja neve Ádám Katalin (MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1917/267). Halálának helyszíne Papfalva, m. kir. 80. honvéd gyalogdandár
egészségügyi intézet, Máramaros vármegye. Temetésének helyszíne, Irva Jezului községgel szemben a folyó jobb partján, Máramaros vármegye, időpontja augusztus 13. (HL
312/132C. A temetőkataszter 236 alapján, 1916. december 13-án a Jászapáti községi
temetőben temették el. Vágó József neve szerepel a „Harmincas honvédek élete a halálmezőkön”, az összeállítást írta Paulovits Sándor. A könyv 347. oldalán, a „30-as hősihalott tisztek, tisztjelöltek e. é. önkéntesek és törzstisztek” névsorában. 1916. augusztus 14.
Vágó József t. hadapródjelölt. A 30-as honvédgyalogezred június 24-től Jakobeni, (Lacobeni) majd Mestecanesti térségében harcolt. 1916. augusztus 10-től a Cibóvölgyben
levő orosz állásokat támadták. Az I. zászlóalj 13-án átjutott a Cibóvölgyön és készültek
a Magura hegy elfoglalására, küzdelmük során sokan meghaltak, vagy megsebesültek.
Augusztus 18-án a többi csapatokkal együtt elfoglalják a hegyet.
Bóna Sándor a 29-es honvéd gyalogezred 3. század katonája, aki 1877-ben
született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1916. augusztus 16-án meghalt. Halálának helyszíne Veszprém tartalékkórház. Temetésének helyszíne, a (HL
311/2572 és a 265) temetőkataszter alapján, Veszprém Alsóvárosi temető, 118-as
sír, temetve augusztus 19-én.
Farkas János a 29-es honvédgyalogezred 7. század katonája, aki 1878-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 546-os füzet 15. oldal alapján, ami 1917. március 31-én
jelent meg, 1916. augusztus 17-én meghalt. A halotti anyakönyv alapján halálának időpontja augusztus 6, foglalkozása földműves, házastárs neve (valamilyen) Ilona, anyja
neve Farkas Borbála. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/61). Halálának helyszíne, D Ormolui. Kirlibabától (Carlibaba) dél-nyugatra eső hegy, 1932 méter magas.
Labát Antal a 29-es honvéd gyalogezred 5. század katonája, aki 1894-ben született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 546-os füzet 30. oldal alapján, ami 1917. március 31én jelent meg, 1916. augusztus 17-én meghalt. A halotti anyakönyv alapján halálának
időpontja augusztus 14, anyja neve Lehoczki Ilona, a halála helyszíne Magura, Bukovina (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/25). A Magura elleni támadások
augusztus 12-én indultak meg, 17-én orosz támadásokat vertek vissza, 18-án elfoglalták.
Lohr Imre a 29-es honvéd gyalogezred 7. század katonája, aki 1874-ben született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 546-os füzet 32. oldal alapján, ami 1917. március 31-én
jelent meg, 1917. augusztus 17-én meghalt. A halotti anyakönyv alapján neve Loór Imre,
apja neve Loór Alajos, anyja neve Besenszki Cziczel. Halálának időpontja augusztus 8,
helyszíne Kirlibaba (Carlibaba) Bukovina. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma).
A település az Aranyos-Beszterce bal partján található, a XVIII. században alapították
német bányászok.

• 95 •

A háború harmadik éve

Pataki János a 29-es honvéd gyalogezred 8. század katonája, aki 1882-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 546-os füzet 40. oldal alapján, ami 1917. március
31-én jelent meg, 1916. augusztus 17-én meghalt. A halotti anyakönyv alapján halálának időpontja augusztus 15., helyszíne Magura Bukovina. Foglalkozása földműves,
apja neve Pataki István, anyja neve Takács Anna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti
1918/37). Augusztus 13. és 16. között a II. zászlóalj (8. század) a Magura-előkúpot
(1438 méter) foglalták el, és tartották meg.
Balla Ferenc a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1897-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. szeptember 6-án meghalt. Halálának helyszíne, Magura Bukovina. Foglalkozása asztalos, apja neve Balla Vince, anyja neve
Solti Julianna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/36). Az ezred szeptember
8-ig a Maguránál harcolt.
Nagy G. Ferenc a 29-es honvéd gyalogezred 1. század katonája, aki 1870-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 577-es füzet 38. oldal alapján, ami 1917. május
10. és július 21. között jelenhetett meg, (hiányzik) 1916. szeptember 18-án meghalt.
Tóth István a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1876-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. szeptember 21-én meghalt, helyszíne nincs megadva. Foglalkozása földműves, házastárs neve Bárdos Róza, apja neve Tóth Joachim.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/187).
Tóth József a 29-es honvéd gyalogezred 10. katonája, aki 1896-ban Jákóhalmán
született, a temetőkataszter alapján 1916. október 11-én meghalt. Halálának helyszíne
Budapest, Mária Valéria barakk-kórház. Temetésének helyszíne, Kőbányai Központi
temető, 6. parcella 39. sor 4. sír, temetésének időpontja október 13.
Virágh Pál a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1865-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. október 14-én meghalt. Halálának helyszíneként
Jászapáti van megadva. (HL 311/5650).
Zelenka Ferenc a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1873-ban született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1916. december 11-én meghalt. Halálának helyszíne, Csobános, Csík vármegye. (HL 311/5687). Ma Hargita megyéhez tartozik, Bákó
megye határán a Csobános patak mellett, Csíkszentgyörgy község tartozéktelepülése.
Lehóczki István a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1884-ben született
Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1916. december 11-én meghalt. Halálának
helyszíneként orosz harctér van megadva. A halotti anyakönyv alapján foglalkozása
kisbirtokos, házastárs neve Farkas Irén, apja neve Lehóczki János, anyja neve 0 Mária.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1922/34).
Lukácsi Károly a 29-es honvéd gyalogezred póttartalékos katonája, aki 1891ben Jákóhalmán született, a halotti anyakönyv alapján 1917. február 5-én meghalt.
Halálának helyszíneként orosz harctér van megadva. Foglalkozása napszámos, apja
neve Lukácsi Antal, anyja neve Szabó Terézia. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1917/12).
Bagi Gábor a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1870-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1917. február 5-én meghalt. Halálának helyszíne Sipote

• 96 •

A háború harmadik éve

Románia. A település Jászvásártól északra található, hadifogolytábor volt itt. Foglalkozása földműves, apja neve Bagi Gábor, anyja neve Demeter Julianna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1923/27). Egy másik helyen (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1928/270) alakulat megnevezése nélkül születési dátuma 1876, halálának
időpontja pedig 1917. december 31., apja és anyja neve egyezik.
B. Tóth József a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1885-ben Jákóhalmán
született, a halotti anyakönyv alapján 1917. február 18-án meghalt. Foglalkozása
kerékgyártó, apja neve B. Tóth István, anyja neve Ungvári Anna. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1917/13).
Birkás János a 29-es honvéd gyalogezred 10. század katonája, aki 1894-ben Jászapátin született, a veszteséglista Nr. 670-es füzet 8. oldal alapján, ami 1918. április
29-én jelent meg, 1917. március 28-án elesett. A halotti anyakönyvben Magyar Királyi
1-es honvéd gyalogezred katonájaként szerepel. Foglalkozása földműves, házastárs
neve Mike Jusztina, apja neve Birkás János, anyja neve Urbán Katalin. Halálának
helyszíne Kirlibaba (Carlibaba) Bukovina, temetve Cibo patak melletti katonai temető,
időpontja március 28. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/42).
1916-ban és 1917 évelején megsebesült 29-es honvéd gyalogezred katonái
1916. január 8. és június 4. között Rarancze (Ridkivtsi) és Toporoutz (Toporivtsi) között húzódó állásokban harcolt az ezred. A sok haláleset és sebesülés egyik oka, hogy
az állások túl közel voltak az orosz állásokhoz és nem volt jól kiépítve. A 29-es és 30as honvéd gyalogezred egymást váltva védte itt az állásokat.
Csöke (Csőke) István a 29-es honvéd gyalogezred 1. század katonája, aki 1896ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 445-ös füzet 10. oldal alapján, ami 1916.
július 25-én jelent meg, megsebesült.
Asztalos Ferenc a 29-es honvéd gyalogezred 8. század katonája, aki 1888-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 446-os füzet 5. oldal alapján, ami 1916. július
29-én jelent meg, megsebesült.
Csajági Miklós a 29-es honvéd gyalogezred 4. század katonája, aki 1898-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 446-os füzet 11. oldal alapján, ami 1916. július
29-én jelent meg, megsebesült.
Gaál János a 29-es honvéd gyalogezred 7. század katonája, aki 1892-ben született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 446-os füzet 16. oldal alapján, ami 1916. július 29-én
jelent meg, megsebesült.
Járvás Péter a 29-es honvéd gyalogezred 2. század katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 446-os füzet 22. oldal alapján, ami 1916. július
29-én jelent meg, megsebesült.
Juhász Zsigmond a 29-es honvéd gyalogezred 4. század katonája, aki 1882-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 446-os füzet 22. oldal alapján, ami 1916. július 29-én jelent meg, megsebesült.

• 97 •

A háború harmadik éve

Labát József a 29-es honvéd gyalogezred 6. század katonája, aki 1896-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 446-os füzet 29. oldal alapján, ami 1916. július
29-én jelent meg, megsebesült.
Lados László a 29-es honvéd gyalogezred 2. század katonája, aki 1886-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 446-os füzet 29. oldal alapján, ami 1916. július
29-én jelent meg, megsebesült.
Mihályi B. János a 29-es honvéd gyalogezred 8. század katonája, aki 1896-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 446-os füzet 33. oldal alapján, ami 1916.
július 29-én jelent meg, megsebesült.
Nagy István Ferenc a 29-es honvéd gyalogezred 6. század katonája, aki 1889ben született Jászapátin a veszteséglista Nr. 446-os füzet 35. oldal alapján, ami
1916. július 29-én jelent meg, megsebesült.
Poczik József a 29-es honvéd gyalogezred 2. század katonája, aki 1894-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 446-os füzet 40. oldal alapján, ami1916
július 29-én jelent meg, megsebesült.
Ragó József a 29-es honvéd gyalogezred 6. század katonája, aki 1873-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 446-os füzet 42. oldal alapján, ami 1916.
július 29-én jelent meg, megsebesült.
Szőllősi István a 29-es honvéd gyalogezred 7. század katonája, aki 1894-ben
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 446-os füzet 51. oldal alapján, ami 1916.
július 29-én jelent meg, megsebesült.
Szőllősi Sándor a 29-es honvéd gyalogezred 9. század katonája, aki 1873-ban
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 446-os füzet 51. oldal alapján, ami 1916.
július 29-én jelent meg, megsebesült.
Tóth András a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 446-os füzet 53. oldal alapján, ami 1916. július 29-én
jelent meg, megsebesült.
Bolyos Mihály őrvezető a 29-es honvéd gyalogezred 9. század katonája, aki
1893-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 455-ös füzet 9. oldal alapján,
ami 1916. augusztus 24-én jelent meg, megsebesült.
Csuha István a 29-es honvéd gyalogezred 10. század katonája, aki 1896-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 455-ös füzet 11. oldal alapján, ami 1916.
augusztus 24-én jelent meg, megsebesült.
Léhi István a 29-es honvéd gyalogezred 9. század katonája, aki 1896-ban Jászapátin született, a veszteséglista Nr. 455-ös füzet 28. oldal alapján, ami 1916.
augusztus 24-én jelent meg, megsebesült.
Nagy I. József a 29-es honvéd gyalogezred 1. század katonája, aki 1888-ban
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 455-ös füzet 34. oldal alapján, ami 1916.
augusztus 24-én jelent meg, megsebesült.
Tóth József a 29-es honvéd gyalogezred 10. század katonája, aki 1882-ben
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 455-ös füzet 53. oldal alapján, ami 1916.
augusztus 24-én jelent meg, megsebesült.

• 98 •

A háború harmadik éve

Bátor Lajos a 29-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve az 1. honvéd gyalogezred 11. századhoz, aki 1889-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 465ös füzet 6. oldal alapján, ami 1916. szeptember 16-án jelent meg, megsebesült.
Budai Kálmán a 29-es honvéd gyalogezred 9. század katonája, aki 1897-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 465-ös füzet 10. oldal alapján, ami 1916.
szeptember 16-án jelent meg, megsebesült.
Járvás Pál a 29-es honvéd gyalogezred III. gépfegyveres osztag katonája, aki
1890-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 465-ös füzet 22. oldal alapján,
ami 1916. szeptember 16-án jelent meg, megsebesült.
Mihályi László a 29-es honvéd gyalogezred hidász század katonája, aki 1894ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 468-as füzet 36. oldal alapján, ami
1916. szeptember 23-án jelent meg, megsebesült.
Bella István a 29-es honvéd gyalogezred 7. század katonája, aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 472-es füzet 7. oldal alapján, ami 1916. október 3-án jelent meg, megsebesült.
Nagy G. Kálmán a 29-es honvéd gyalogezred 2. század katonája, aki 1895-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 516-os füzet 4. oldal alapján, ami 1917.
január 6 és március 23 között jelenhetett meg, (hiányzik) megsebesült.
Nagy István a 29-es honvéd gyalogezred 8. század katonája, aki 1890-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 537-es füzet 8. oldal alapján, ami 1917.
január 6 és március 23 között jelenhetett meg, (hiányzik) megsebesült.
Dózsa Gyula egyéves önkéntes szakaszvezető, a 29-es honvéd gyalogezred
2. század katonája, aki 1897-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 546-os
füzet 4. oldal alapján, ami 1917. március 31-én jelent meg, megsebesült.
Gulyás András tizedes, a 29-es honvéd gyalogezred 2. század katonája, aki
1866-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 546-os füzet 18. oldal alapján,
ami 1917. március 31-én jelent meg, megsebesült.
Kovács Pál a 29-es honvéd gyalogezred I. gépfegyveres osztag katonája, aki
1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 546-os füzet 28. oldal alapján,
ami 1917. március 31-én jelent meg, megsebesült.
Bagi Lajos a 29-es honvéd gyalogezred 9. század katonája, aki 1884-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 592-es füzet 6. oldal alapján, ami 1917. május
10. és július 21. között jelenhetett meg, (hiányzik) megsebesült. A 29-es honvéd
gyalogezred története könyvben, III. Drina-menti csata, valamint a visszavonulás
alatti veszteségek között, az eltűntek között szerepelt a neve.
1916-ban meghalt 29-es népfelkelő gyalogezred katonái
Farkas Benedek a 29-es népfelkelő gyalogezred III. zászlóalj, 12. század katonája, aki 1877-ben Jákóhalmán született, a halotti anyakönyv alapján 1916. január
9-én elesett. Foglalkozása földműves, apja neve Farkas Mihály, anyja neve Tóth
Terézia. Halálának helyszíne Vucija magaslat, Bosznia-Hercegovina, eltemetve Vu-

• 99 •

A háború harmadik éve

cija mellett, január 10-én. (HL 311/1154, MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma
1918/62).
Farkas Béla a 29-es népfelkelő gyalogezred 9. század katonája, aki 1878-ban Jákóhalmán született, a halotti anyakönyv alapján 1916. március 20-án meghalt. Apja
neve Farkas József, anyja neve Lékó Erzsébet. Halálának helyszíne Trebinje várkórház, Hercegovina. Temetve március 21-én, helyszín Trebinje katonai temető. (HL
311/2473, MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/56).
Trebinje volt halálának helyszíne Csőke Sándornak is, ő 1897-ben született Jákóhalmán, a cs. és kir. 25-ös gyalogezred 4/41-es menetszázad katonájaként vesztette
életét 1918. július 30-án, a 88-as temetőkataszter alapján. Eltemetésének helye Trebinje, katonatemető, sírszáma 449, időpontja július 31.
Gulyás Lajos a 29-es népfelkelő gyalogezred katonája, aki 1870-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján, 1916. február 12-én meghalt. Házastárs neve
Kovács Eleonóra, apja neve Gulyás Alajos, anyja neve Andrási Márta. Halálának helyszíne, Szarajevó városi kórház. Temetésének helyszíne Szarajevó katonai temető. (HL
311/2470, MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/246). Egy másik dokumentum
alapján, (74-es) a 29/III. hadtápzászlóalj katonája volt, születési dátuma 1876. a halálának a helye, időpontja, a temetésének a helye és időpontja ugyan az, sírhely száma 678.
Gulyás József a 29-es népfelkelő gyalogezred katonája, aki 1875-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1915. május 7-én meghalt. Halálának helyszíne
Rozanka, Galícia, eltemetve ugyanott. (HL 311/768). A 29-es népfelkelő gyalogezred
ebben az időben az olasz frontra készült, a 29-es honvédgyalogezred harcolt ebben az
időpontban Galícia területén, Sianki (Syanky) körzetében, a mai lengyel-ukrán határnál.
A 29-es népfelkelő gyalogezred orosz harctérre érkezésük után rögtön a frontvonalba került. Wolhyniába, Grohowra érkeztek, majd 1916. június 15-én Markovici,
Dobrovác az útvonaluk. Lucktól dél-nyugatra található Grohow (Grochow), Markovici (Markovychi) Gorochowtól, ma (Horohiv) észak-nyugatra található. Az ezred útvonala június 20, Skobielka, (Skobelka) Gorochhow, (Horohiv) majd észak-keletre
Pustomity, Bludov. Július 16-tól állásban voltak Kol-Dobrova térségében, július 16-án
az oroszok áttörték a frontvonalat, az ezred nagy veszteségeket szenvedett, sokan fogságba kerültek. Az ezred kiegészítése után, augusztus 14-én, vasúton Ditróra, Gyergyószentmiklóstól északra szállították az ezredet. Augusztus 22-én Gyergyóhollóra
mentek, a Tarhavas-Slatina-Tóhavas védelmi vonalba. Közel egy évig voltak itt, a
román fegyverszünet után (1917. december 9.) az országhatárra vonultak. Az ezredet
1918 tavaszán kivonták állásaikból és a megszállt területeken, mezőgazdasági munkák
felügyeletét végezték, Corabia környékén, a Duna közelébe, Craiovától dél-keletre.
Az Ojtoz-szoros lezárására kaptak parancsot 1918 szeptemberébe, Sepsiszentgyörgytől észak-keletre, majd az összeomlás után Gidófalváról indultak haza.
Kovács Barna a 29-es népfelkelő gyalogezred 1. század katonája, aki 1897-ben
Jászapátin született, a veszteséglista Nr. 665-ös füzet 22. oldal alapján, ami 1918.
április 3-án jelent meg, 1916. július 11-én elesett. A veszteséglista Nr. 543-as füzet
29. oldala, ami 1917. március 27-én jelent meg, szintén haláláról tájékoztat. A 29-es

• 100 •

A háború harmadik éve

honvéd gyalogezred és a 29-es népfelkelő gyalogezred története könyv alapján,
az ezred Lucktól dél-nyugatra volt állásban, Pustomity térségében. Július 16-án
a szomszédos hadosztálynál az oroszok áttörték a frontot, és az ezred nagy része
fogságba esett.
Nagy Sz. István a 29-es népfelkelő gyalogezred 2. század katonája, aki 1878-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 300-as füzet 30. oldal alapján, ami 1915.
október 25-én jelent meg, megsebesült. A halotti anyakönyv alapján 1917. december
31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Nagy Jusztina, apja neve
Nagy Sz. József, anyja neve Menyhárt Erzsébet, itt életkora 29 év. (1888). (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1920/152).
Komlósi István a 29-es népfelkelő gyalogezred 2. század katonája, aki 1880-ban
Jászapátin született, a veszteséglista Nr. 417-es füzet 24. oldal alapján, ami 1916.
május 5-én jelent meg, megsebesült. Az Nr. 422-es füzet 26. oldal alapján, ami 1916.
május 18-án jelent meg, pedig az áll, hogy 1915. november 19-én meghalt. A halotti
anyakönyvben halálának időpontjaként 1917. december 31. van megadva. Foglalkozása földműves, házastárs neve Lócskai Jusztina, apja neve Komlósi István, anyja
neve Derce Márta. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1926/93).
Ádám Pál a 29-es népfelkelő gyalogezred 6. század katonája, aki 1877-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 417-es füzet 3. oldal alapján, ami 1916. május
5-én jelent meg, megsebesült. A halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én
meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Berente Márta, apja neve Ádám
Pál, anyja neve Léhi Terézia. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1923/94).
Boross József a 29-es népfelkelő gyalogezred katonája, aki 1898-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 697-es füzet 13. oldal alapján, ami 1918. október
5-én jelent meg, 1918. június 11-én meghalt. A halotti anyakönyv alapján halálának
helyszíne Budapest Magyar Királyi 1. számú helyőrségi kórház. (HL 436/781, HL
469/173, ezekben az iratokban a születési év 1900). Eltemetve Jászapáti június 13án, 3. sor 32. sír (236 temetőkataszter).
1916-ban megsebesült 29-es népfelkelő gyalogezred katonái
Sass József a 29-es népfelkelő gyalogezred 6. század katonája, aki 1887-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 457-es füzet 43. oldal alapján, ami 1916. augusztus 29-én jelent meg, megsebesült.
László András a 29-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 29-es népfelkelő gyalogezred 7. századhoz, aki 1876-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista
Nr. 476-os füzet 33. oldal alapján, ami 1916. október 12-én jelent meg, megsebesült.
Gulyás Vince tartalékos zászlós, a 29-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve
a 29-es népfelkelő gyalogezred 8. századhoz, aki 1895-ben született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 576-os füzet 3. oldal alapján, ami 1917. május 10. és július 21.
között jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült.

• 101 •

A háború harmadik éve

Balajti Kálmán a 29-es népfelkelő gyalogezred 7. század katonája, aki 1872ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 584-es füzet 6. oldal alapján, ami 1917.
május 10. és július 21. között jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült.
Tajti Bertalan a 29-es népfelkelő gyalogezred 8. század katonája, aki 1876-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 584-es füzet 53. oldal alapján, ami 1917.
május 10. és július 21. között jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült.
(Forrás: De Sgardelli Caesar: A magyar királyi budapesti 29. honvédgyalogezred
és a magyar királyi 29. népfelkelő gyalogezred hadtörténeti emlékkönyve.)
1916-ban különböző alakulatokban meghalt katonák
Somoskövi János a 30-as honvéd gyalogezred 2. század katonája, aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 425-ös füzet 48. oldal alapján, ami 1916. május
29-én jelent meg, 1916. január 11-én meghalt.
A 30-as honvéd gyalogezredet 1913-ban alapították, I. II. zászlóalja Budapesten,
III. zászlóalja Kiskunfélegyházán állomásozott. Az ezred 1916-ban az orosz fronton
harcolt, januárban Rarancze (Ridkivtsi) környékén, 11-én 9 rohamot vertek vissza,
sikeresen megvédték állásaikat. Toporoutz-Raranczei téli csata, január 2. és március 9., (mai neve Toporivtsi-Ridkivtsi Ukrajna). (Forrás: Paulovits Sándor: Harmincas
honvédek élete a halálmezőkön).
Rarancze (Ridkivtsi) volt halálának helyszíne Bodnár Józsefnek is, aki 1893-ban
született Jászapátin. A 8. honvéd gyalogezred katonája volt, a veszteséglista Nr. 602es füzet 9. oldal alapján, ami 1917. július 26-án jelent meg, 1916. február 7-én esett
el. A halotti anyakönyv alapján halálának időpontja február 5. Eltemetésének helye
Rarancze, (Ridkivtsi) 177-hídtól keletre 500-méter, február 6-án. (HL298/344). A 8.
honvéd gyalogezredet 1886-ban alapították, 1913-ban átszervezték, I. II. zászlóalja
Lugoson, a III. zászlóalja Orsován állomásozott.
Birkás Bertalan a cs. és kir. 26-os tábori vadászzászlóalj katonája, aki 1878-ban
született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. január 26-án meghalt. Halálának helyszíne Rozaj, Montenegró. Foglalkozása földműves, házastárs neve Molnár
Julianna, apja neve Birkás Gábor, anyja neve Ádám Margit. (MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1917/248). Rozaj (mai neve Rozaje) Ipektől (mai neve Pec, Koszovó)
észak-nyugatra, Novi Pazartól (Szerbia) dél-nyugatra található. A 26-os vadászzászlóalj 1915. november 23-tól december 28-ig Mitrovicán (ma Koszovó) tartózkodott,
majd Novi Pazaron (ma Szerbia) át Berane (ma Montenegró) felé vonultak. 1916.
január 11-én nagy harcok után elfoglalták a várost. Február közepéig, mint megszálló
csapat maradt a zászlóalj Montenegróban. Azután gyalogmenet Cetinjén és Lovcenen
át Cattáróba (Kotor) érkeztek, majd a zászlóaljat az olasz frontra, Mezzolombardoba
szállították. (Forrás: Németh Lajos: Aranylapok az egykori magyar tábori vadászzászlóaljak történetéből).
Csontos Ágoston szintén a 26-os tábori vadászzászlóalj katonája volt, aki 1892ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1916. február 4-én meghalt.

• 102 •

A háború harmadik éve

Halálának helyszíne nincs megadva. Foglalkozása földműves, apja neve Csontos
Ágoston, anyja neve Lehoczki Marcella. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma
1934/42).
Cseh Ferenc a 34-es cs. és kir. gyalogezred 4. század katonája, aki 1884-ben született Jászapátin. A halotti anyakönyv alapján 1916. február 7-én meghalt, halálának
helyszíne Budapest Áldás utcai hadikórház, temetve február 9-én, Budapest Kőbányai
temető. (KA 1806/73, VHA/R349 138).
Zsótér József vonatkatona, a cs. és kir. 38. vonatosztály katonája, aki ismeretlen
időpontban Jákóhalmán született, a halotti anyakönyv alapján 1916. március 15-én
meghalt. Eltemetve Jákóhalmai községi temetőben 1916. március 16-án. (Temetőkataszter 236).
Kozsmónki László illetőségi hely Jákóhalma, aki 1897-ben született, a halotti
anyakönyv alapján 1916. március 24-én meghalt. Apja neve Kozsmónki István, anyja
neve Kovács Julianna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1944/28).
Sági Gábor vonatkatona, a Császári és Királyi 4. vonatosztály katonája, illetőségi
hely Jászapáti, aki 1878-ban született, a halotti anyakönyv alapján 1916. március 26án meghalt. Halálának helyszíne Budapest, Klinika. Temetésének helyszíne Budapest
Kőbányai Központi temető, 6. parcella, 7. sor 18. sír. (Temetőkataszter 234).
Veres Patocs József a m. kir. VI. vonatbiztosító osztag katonája, aki 1878-ban született Jászapátin. A halotti anyakönyv alapján 1916. április 12-én meghalt. Halálának
helyszíne Perecsény és Ókemence közötti vasúti vonalon, Ung vármegye. Eltemetve
II. tartalékkórházi temető, Ungvár, április 15-én. (HL 332/8815).
Fejes István a cs. és kir. 32-es gyalogezred katonájaként szerepel, született 1894ben Jákóhalmán, de a 32-es gyalogezred téves lehet, mert a halála időpontjában, 1916.
április 16-án az ezred nem harcolt az olasz fronton. Ezek az adatok az Nr. 708-as füzet
20. oldalán találhatóak, ami 1919. január 29-én jelent meg. A másik veszteséglista, az
Nr. 478-as füzet 13. oldalán található, amely 1916. október 17-én jelent meg. „Fejes
István LstInfst. k. u. LIR. Nr. 1. zugeteilt dem k. u. LstIR. Nr. 17. 8. Komp. Ungarn,
Jász-Nagykun-Szolnok, Jákóhalma 1894. tot. (16./4. 1916).” Fejes István a 1. honvédgyalogezred kijelölt katonája, a 17-es népfelkelő gyalogezred 8. századhoz, aki
1894-ben született Jákóhalmán. Meghalt 1916. április 16-án. Az Nr. 478/13-as veszteséglista adatait a „17-esek a Világháborúban 1914-1918”, könyv alátámasztja. „A m. k.
székesfehérvári 17-ik honvéd gyalog és népfelkelő ezredek története” című könyvet,
márkosfalvi Sipos Gyula ny. tábornok, a honvéd gyalogezred volt utolsó parancsnoka
szerkesztette. A könyv 255. oldalán, az hősihalottak névsorában olvasható „Fejes István npf. 1894 Jákóhalma, 1916 Doberdo”. A könyv alapján az ezred 1916. április 4 és
24 között a Doberdo-fennsíkon Selz-Vermigliano szakaszban harcolt. (Doberdo-fensík
és Isonzo folyó között). Fejes István apja neve Fejes Jakab, anyja neve Móri Veronika
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1919/18).
Berdó János szakaszvezető a cs. és kir.17. egészségügyi osztag katonája, aki
1883-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján, 1916. május 11-én meghalt. Halálának helyszíne Budapest cs. és kir.17. helyőrségi kórház, temetve május 13-

• 103 •

A háború harmadik éve

án, Budapest, Farkasréti temető 5. parcella, 9. sor, 5. sír. (225 temetőkataszter alapján).
A (HL 332/73549) alapján a temetés helyszíne, Budapest Kőbányai temető.
Béres Dezső a cs. és kir. 60. gyalogezred 4. század katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, 1916. május 15-én meghalt. Halálának helyszíne Potok Zloty Galícia,
15. gyaloghadosztály egészségügyi intézet, temetve május 16-án, Potok Zloty katonai
temető. (KA 2243/184). A település ma Ukrajnában található, mai neve Zolotyi Potik,
Ivano-Frankivszktől keletre, a Dnyeszter folyón túl. A 15. gyaloghadosztály 1915 végén és 1916 tavaszán Buczacz (Buchach) térségében harcolt, a Strypa folyó közelében,
melynek a 29-es és 30-as gyalogdandár is része volt, melyet a cs. és kir. 66-os, 5-ös,
60-as és 65-ös gyalogezredek alkottak. (Forrás: Deseő Lajos: Erdélyi ezredek a világháborúban, 5. gyalogezred).
György István a cs. és kir. 2. gyalogezred 2. század katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 445-ös füzet 17. oldal alapján, ami 1916. július
25-én jelent meg, 1916. május 16 és 31 között meghalt. A veszteséglista Nr 450-es
füzet 17. oldalán, ami 1916 augusztus 10-én jelent meg, szintén ez az időpont van
megadva. A halotti anyakönyv alapján 1916. május 17-én elesett. Halálának helyszíne Miechowitschi állásban, Mogilev mellett, Oroszország. Eltemetve Mogilev és
Miechowitschi közötti úton, katonai temetőben, május 18-án. (KA 1233/49, MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917 245). A cs. és kir. 2. gyalogezredet 1871-ben alapították,
I. zászlóalja Nagyszebenben, a II. III. és IV. zászlóalja Brassóban állomásozott. Deseő
Lajos: Erdélyi ezredek a világháborúban könyve alapján, a 2. gyalogezred 1914 augusztusától az orosz fronton harcolt. 1916 májusában a 82-es gyalogezreddel együtt a 16.
hadosztály kötelékében, a Woyrsch-német hadseregcsoportban harcoltak Baranowicze
térségében. Az ezredet 1916. augusztus 18-án az olasz frontra szállították. A helyszín ma
Fehéroroszországban található, Minszktől dél-nyugatra, mai neve Baranovicsi. Mogilev
(Mahilyow) szintén Fehéroroszország területén van, a Dnyeszter folyónál.
Horváth Béla a m. kir. 1. honvéd gyalogezred katonája, aki 1868-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. május 20-án meghalt. Halálának helyszíne
Budapest m. kir. 1. helyőrségi kórház, (HL 436/511, HL 437/149). Temetve Budapest
Kőbányai Központi temető, 17. parcella, 6. sor 19. sír, temetés időpontja május 24 (temetőkataszter 229).
László Sándor a 68-as majd a 44-es gyalogezred katonája, aki 1892-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 44-es füzet 22. oldala alapján, ami 1914. november 3-án jelent meg, mint a 68-as gyalogezred 1. század póttartalékos katonája
megsebesült (szerb front). A veszteséglista Nr. 707-es füzet 35. oldal alapján, ami
1919. január 3-án jelent meg, mint a 44-es gyalogezred 4. század póttartalékos katonája, 1916. május 23-án meghalt.
A 44-es cs. és kir. gyalogezredet 1744-ben alapították, az I. II. zászlóalja Budapesten,
III. zászlóalja Kaposváron, IV. zászlóalja Bielicán állomásozott. A szerb fronton 1914.
szeptemberig harcoltak, majd szeptember 9-től az orosz fronton harcoltak. 1916. május
23-án az ezred Lembergtől észak-keletre, Brodytól dél-keletre, Lopusznonál harcolt. (A
44-es gyalogezred története, írta Kurtz Géza).

• 104 •

A háború harmadik éve

Lados István, aki 1889-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916.
június 4-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Fril Terézia, apja neve
Lados János, anyja neve Makai Márta. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1921/94).
Holló Márk a cs. és kir. 60. gyalogezred katonája, aki 1896-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. június 6-án elesett, visszavonulás során, a csatatéren. Halálának helyszíneként Jazlowicz, (Jazlovize Jazlowiec) Galícia van megadva.
Temetve ugyanott május 6-án. Apja neve Holló András, anyja neve Tajti Viktória. (KA
2243/244, MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti).
A 60. gyalogezredet 1798-ban alapították, I. III. IV. zászlóalja Egerben, II. zászlóalja a boszniai Zvornikban állomásozott. Az ezred a II. zászlóalj kivételével 1916 júniusában az orosz fronton, a Dnyeszter folyó mellett harcolt, a 122-es német hadosztály
részeként. A Bruszilow-offenzíva következtében súlyos harcok folytak a térségben,
Jazlowiec (mai neve Yazlovets, Ukrajna) település is súlyos károkat szenvedett. A település Ivano-Frankivszktől keletre található, túl a Dnyeszter folyón. A visszavonult
ezred Isakow (Isakiv) térségben vívott csatát július 2-án és 3-án, ahol súlyos veszteségeket szenvedett, az ezred ebben az időben 78 tisztet, 3200 legénységi veszteséget
jelentett, ami halottakból, sebesültekből és eltűntekből, valamint hadifoglyokból tevődött össze. (Forrás: Hevesvármegye-3. évf. 10-11. sz.).
Gál Gábor szintén a 2. gyalogezred katonája volt, aki 1890-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 488-as füzet 17. oldal alapján, ami 1916. november 9-én jelent
meg, 1916. június 14. és 24. között meghalt. A halotti anyakönyv alapján 1916. június 18-án halt meg, halálának helyszíneként Perewaloski, vagy Porowoloki, esetleg
(Perewolat) melletti harctér, Oroszország van megadva, temetve Perewaloski katonai
temető, június 19. (HL 125/1148, NML JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/47). A 2.
gyalogezred június hónapban is Baranovicsi térségében harcolt.
Kozik József a Magyar Királyi 313. honvéd gyalogezred katonája, aki 1875-ben
született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1916. június 19-én meghalt. Halálának helyszíne, Volhínia. Foglalkozása szobafestő-segéd, házastárs neve Sípos Anna,
apja neve, Kozik József, anyja neve, Varga Terézia. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1926/43). A 313-as honvédgyalogezred a 70. honvéd gyaloghadtestben harcolt 1916-1918 között, 1916 júniusában Lucktól nyugatra harcoltak.
Pádár Antal a 313-as honvéd gyalogezred 4. század katonája, aki 1877-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. június 21-én meghalt. Halálának
helyszíne Markoviczy Oroszország, eltemetésének helyszíne Markoviczy, június 21-én.
(HL325/42, MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1921/73). A település mai neve Markovychi, Volhínia, Ukrajna. Luck városától nyugatra található, a Luha folyó mellett.
Gyenes Elek a m. kir. 13-as honvéd gyalogezred 1. század katonája, aki 1895-ben
született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. június vagy július 21-én meghalt. Halálának helyszíne Gubin, Volhínia Oroszország. Eltemetve Gubin, görögkeleti
templom melletti tömegsírba. (VHA/24/027/73, VHA/R8/271, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/249). A frontvonal Volodymyr-Volynsky és Luck között
húzódott, található itt egy Gubin nevű település, Volodymyr-Volynskytől dél-keletre,

• 105 •

A háború harmadik éve

mai neve Hubyn. (A 13-as gyalogezredet 1896-ban alapították, zászlóaljai Pozsonyban
tartózkodtak.)
Bugyi Balázs a m. kir. 4. gyalogezred, majd a 33-as népfelkelő gyalogezred katonája, aki 1875-ben született, illetőségi hely Jászapáti. A halotti anyakönyv alapján
1916. július 8-án meghalt, halálának helyszíne Jakobinytől nyugatra, az 1218. sz. magaslaton, Bukovina. Foglalkozása gazdálkodó, házastárs neve Fam Petronella, apja
neve Bugyi Balázs, anyja neve Gulyás Apollónia. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1929/184).
A 4. honvéd gyalogezred, majd a 33-as népfelkelő gyalogezred Nagyváradon állomásozott. Bukovinában harcoltak, június és július hónapokban Borgó-Prund, (Besztercétől észak-keletre) és Jakobeny (mai neve Lacobeni, térségében. Lakobeni 845-méter
magasságban található, egy bányász település volt. A német „Zipser” közösség telepedett itt le a XVIII. században.
Bertalan István a cs. és kir. 101-es gyalogezred 14. század katonája, aki 1896-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 591-es füzet 8. oldal alapján, ami 1917. május 10. és július 21. között jelenhetett meg (hiányzik), 1916. augusztus 6-án meghalt.
A cs. és kir.101. gyalogezredet 1883-ban alapították, I. és IV. zászlóalja Nagyváradon, II. zászlóalja Trebinjén, III. zászlóalja Békéscsabán állomásozott. Bertalan István
halálának helyszíne valószínűleg Siemczuk magaslat, (1091 méter), vagy Poddolem
magaslat (1079 méter). A 101-es gyalogezred Körösmező és Delatyn (Deljatin) térségében harcolt, Máramarosszigettől észak-keletre. Az ezred augusztus 5-én és 6-án
támadta meg a magaslatokon lévő orosz állásokat, és elfoglalták azokat. (Adatok a
„101-es zászló alatt” Makkai Pál emlékalbum és a gyalogezred története könyvből).
Körösmezőn 1914 októberétől temettek a katonatemetőbe. Ma 320 osztrák-magyar és
német katona eltemetéséről van adat, mellettük a második világháború elesett katonái
vannak eltemetve.
Móri Alajos a m.kir. 30. honvéd gyalogezred katonája, aki 1877-ben született
Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1916. augusztus 15-én meghalt. Halálának
helyszíne Magura 1438. magaslat, Bukovina, eltemetve Magura 1438 magaslaton, augusztus 15-én. (HL 312/217/c)
A 30-as honvéd gyalogezred 1913-ban alakult meg, I. II. zászlóalja Budapesten,
III. zászlóalja Kiskunfélegyházán állomásozott. Az ezredet 1916. július 6-án ujjászervezték, a dobronoutzi (dobrynivtsi) súlyos veszteségek után, ahol az ezredből sokan
meghaltak, vagy fogságba estek, csak maroknyi ember menekült meg. Június 24-től
Kirlibaba-Jakobeny-Mestecanesti védőállásban harcoltak. (Mai nevük Carlibaba-Lacobeni). Augusztus 15-én részt vettek a Magura magaslat elleni támadásban, az ezred a
Cibó és Cimbroslava patakok összefolyása körül harcolt, augusztus 18-án sikerült az
1556 méter magas magaslatot elfoglalni. Augusztus 28-án az ezred Kirlibaba térségében
harcolt. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/27) Móri Lajos csizmadia, a
m. kir. 6. honvéd gyalogezred katonája volt, és Magurán halt meg, a többi adat egyezik.
A 6. honvéd gyalogezred 1916. július 22. és december 31. között Kirlibabától északra
harcolt). (Forrás: Paulovits Sándor: Harmincas honvédek élete a halálmezőkön.)

• 106 •

A háború harmadik éve

Urbán János, aki 1876-ban született Jászapátin, illetőségi hely Heves, a halotti
anyakönyv alapján 1916. augusztus 15-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs
neve Juhász Magdolna, apja neve Urbán Flórián, anyja neve Borbás Verona. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1958/70).
Kalmár Gábor a 2. gyalogezred 3. század katonája, aki 1896-ban született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1916. szeptember 2-án meghalt. Halálának helyszíne vöröskeresztes segélykórház Jászberény. Eltemetve szeptember 4-én, Jászberény
helyi temető. (KA 1233/25).
Szabó Béla a cs. kir. 26. tábori vadászzászlóalj katonája, aki 1895-ben született
Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1916. szeptember 2-án meghalt. Halálának
helyszíneként Dzurinya, Galícia van megadva. Apja neve Szabó András, anyja neve
Ménkű Amália. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/54).
A 26. tábori vadászzászlóaljat 1859-ben alapították, 1915. április 26-án alakult
ujjá. Az olasz fronton, majd szeptembertől a szerb fronton harcoltak. 1916. május 11től Dél-Tirolban, június végétől pedig az orosz fronton harcoltak. Delatyn (Deljatin)
térségébe kerültek, Oszlaw-Bialy (Bili Oslavy) állásaiba. Július 4-én súlyos veszteségek érték a zászlóaljat, a zászlóalj fele hadifogságba esett, a Bruszilov-offenzíva
következtében, amikor is az oroszok Luck körül áttörték a frontvonalat. A zászlóalj a
Prut folyó mögé vonult vissza, majd Bukovinába szállították őket szeptember 19-én,
Kirlibaba (Carlibaba) térségébe, ahol 1917 végéig maradtak. (Forrás: Németh Lajos:
Aranyoldalak a magyar tábori vadászzászlóaljak történetéből).
Jónás István a cs. és kir. 34-es gyalogezred 2. század katonája, aki 1883-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. október 1-én elesett a csatatéren. Halálának helyszíne Jasionov, Galícia, temetve ugyan ott október 2-án. (VHA/R 349 272,
KA 1807/248, KA 1806/207, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/17)
A 34-es gyalogezredet 1733-ban alapították, I. III. IV. zászlóalja Kassán, a II. zászlóalja Rogoticán állomásozott. Az ezred a háború kitörésétől kezdve az orosz fronton
harcolt. Jasionow mai neve Yaseniv Brodytól dél-nyugatra található. Állóharcok alakultak itt ki, 1916. július 30-tól 1917. március közepéig harcoltak itt. (Forrás: Adatok
a 34-es gyalogezred történetéből.
Sinkó K. Ferenc, Sinkó Káli Ferenc a 34-es gyalogezred 1. század katonája,
aki 1891-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. október 1-én
elesett. Halálának helyszíne neki is Jasionow Yaseniv. Temetésének időpontja október 3. Foglalkozása földműves, apja neve Sinkó K. Illés, anyja neve Nagy L.
Margit. (KA 1807/248, KA 1806/193, VHA/R349  258, valamint MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1918/35).
Busai István a cs. és kir. 34-es gyalogezred katonája, aki 1891-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. október 3-án meghalt. Foglalkozása
földműves, halálának helyszíne Lemberg, Galícia, temetve Lemberg katonai temető,
október 5-én. (KA 1806/221, VHA/R350  004, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1918/16). A veszteséglista Nr. 580-as füzet 15. oldala, ami 1917. május 10.
és július 21. között jelenhetett meg (hiányzik), sebesüléséről ad hírt. A veszteséglis-

• 107 •

A háború harmadik éve

ta Nr. 333-as füzet 10. oldalán, ami 1915. december 11-én jelent meg, az szerepel,
hogy Bucsai István a Császári és Királyi 34-es gyalogezred 2. század katonája, aki
Jászapátin született 1891-ben, megsebesült. (A Busai és Bucsai lehet, hogy egy személy). A 34-es gyalogezred a 27. gyaloghadosztály, 53. dandár kötelékében harcolt
1914. augusztus 28-tól Typin és Pawlowka térségében Tomaszówtól észak-keletre, a
mai Lengyelország területén. Szeptember 6. és 12. között már Lenbergtől észak-nyugatra Magierow (Maheriv) térségében harcoltak. Az ezred és a hadosztály 1914 decemberétől 1915. február 7-ig visszavonult és Krakkó környékén harcolt, majd részt
vett a Kárpátokban zajló csatákban május 8-ig. A gorlicei áttörés után megkezdődött
az orosz csapatok üldözése, szeptemberig az Ikva folyóig jutottak, Dunajow (Dunaiv)
térségében harcoltak, Brodytól keletre, majd állásharcok következtek 1916 nyaráig.
(Forrás: Császári és Királyi 34-es gyalogezred története).
Farkas László polgári munkás, (kőműves) a Császári és Királyi katonai élelmezési raktár, Barcs dolgozója, aki 1894-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. október 3-án meghalt. Halálának helyszíne cs. és kir. tartalékkórház, Nagykanizsa. Temetve Nagykanizsa római katolikus temető, október 5-én,
374-es sír. (HL 487/374).
Mihályi V. István, illetőségi hely Zágon, aki 1883-ban született, a halotti anyakönyv alapján 1916. október 16-án meghalt. Halálának helyszíne Sósmező, orosz
harctér. Foglalkozása csendőr, apja neve Mihályi V. István, anyja neve Csőke Erzsébet.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1923/237).
Sósmező ma Bákó megyében, Romániában, Kézdivásárhelytől észak-keletre található. Az Ojtozi-szoros közelében egy völgyben, 1000 méteres hegyekkel körülvéve.
A faluban található egy haditemető is, mely az I. világháborúban meghalt katonáknak
állít emléket. A román hadsereg 1916. augusztus 27-én lépte át a határt, ahol csak
vámőrség és csendőrség, valamint kis létszámú csapatok tartózkodtak. A nagyobb ellentámadások októbertől indultak el és folytatódtak 1917-ben is.
Bagi Kálmán árkász, a cs. és kir. kőfúró tan- és pótzászlóalj E8-63 kőfúróosztag katonája, aki 1897-ben született Jászapátin, illetőségi hely Kisköre Heves vármegye, halotti anyakönyv alapján 1916. november 21-én meghalt. Halálának helyszíne
Ober-Valentin, Karintia. Temetve Plöcken-szoros katonai temető, 7/I a parcella, 5. sor,
154. A temetés időpontja november 23. (HL 405/116). A helyszín az osztrák-olasz
határon található, Kötschach-Mauthentől délre.
Az I. világháború idején nagy harcok folytak a Karni-Alpok hegyi átjárhatóságáért.
A hajdani erődítmények és bunkerek még ma is láthatók. Az itt harcoló alakulatok katonáinak egy harmada lavinaomlás következtében esett el. Plöckenpass hősi temetője
állít emléket az itt elesetteknek.
Kuczora Aleszim vonatkatona, a cs. és kir. 4. vonatosztály. Illetőségi hely Jákóhalma, születésének időpontja 1878, a halotti anyakönyv alapján 1916. december 3-án
meghalt. Halálának helyszíne Budapest, Császári és Királyi 4. vonatosztály. Temetve
Budapest Kőbányai Központi temető, 6. parcella, 44. sor, 22. sír, temetés időpontja
december 6. (Temetőkataszter 230).

• 108 •

A háború harmadik éve

Demény Imre a Magyar Királyi 31-es gyalogezred katonája, aki 1882-ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1916. december 31-én meghalt. Halálának helyszíne orosz harctér. Foglalkozása napszámos, házastárs neve Czikora Angyél,
apja neve Demény András, anyja neve Vaskó Erzsébet. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászjákóhalma 1925/60).
A 31-es gyalogezredet 1913-ban alapították, I. II. zászlóalja Veszprémben, III.
zászlóalja Tóvároson állomásozott. Az orosz fronton harcoltak 1916. december 16-ig,
majd az olasz frontra szállították. Az orosz fronton 1916. június 5-től Luck városától
visszavonulni kényszerültek, július 9. és 29. között Stochod környékén harcoltak. Július 29-én az oroszok más egységekkel együtt a 31-es gyalogezredet is bekerítették és
nagy részét fogságba ejtették. Az ezredből csak 150 fő menekült meg, sokan meghaltak, vagy megsebesültek és így kerültek fogságba. (Forrás: Hercegh Géza A veszprémi
honvédek hadtörténete.)
Kalmár Balázs illetőségi hely Jászapáti, aki 1895-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1916. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, apja neve Kalmár István, anyja neve Berki Mária. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1943/59).
A Jászjákóhalma első világháborús emlékművén található Sikabonyi Gálffy Béla
alezredes neve is, aki 1868-ban született Sikabonyban, (ma Dunaszerdahely része
Szlovákiában). A Cs. és K. 72. gyalogezred alezredese, meghalt 1916. december 27én, halálának helyszíne Cs. és K. 1/10 mozgó tartalékkórház Buzau (Bodzavásár) Románia. (VHA/R360-225, HL 276/595)
1916-ban különböző alakulatokban megsebesült katonák
Sike József a cs. és kir. 60. gyalogezred (Eger) 8. század katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 359-es füzet 42. oldal alapján, ami 1916. január 17én jelent meg, megsebesült. A 60-as gyalogezred II. kikülönített zászlóalja (8. század)
1915 októberétől a szerb fronton, Belgrádnál harcolt, majd Montenegróba, 1916. év
elején a zászlóaljat Cattáróból (Kotor) hajóval az olasz frontra szállították, ahol részt
vettek a Dél-Tiroli hadműveletekben.
Dósa József tizedes, a 306-os honvéd gyalogezred 1. század katonája, aki 1896ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 368-as füzet 13. oldal alapján, ami 1916.
február 1-én jelent meg, megsebesült. A 306-os honvédgyalogezred 1915 decemberében Czernowicztól (Csernovic) észak-keletre harcolt. De Sgardelli Caesar: a 29-es
honvéd gyalogezred története című könyvben szerepel a neve a 267. oldalon. „Vitéz
Dósa József m. kir. postatiszt Budapest. 1896 Jászapáti.” (A leírtak szerint 1915. július
28-án súlyosan megsebesült, mint a 306-os honvéd gyalogezred katonája Toporucnál,
Toporoutz mai neve Toporivtsi). Kitüntetései: 1. osztályú Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesülési Érem, Háborús Emlékérem, vitézzé avatták 1919-ben,
fényképe a csapattörténeti könyv 373. oldalán látható.

• 109 •

A háború harmadik éve

Kazinczi Mihály a m. kir. 13-as honvéd gyalogezred katonája, kijelölve az 1-es
honvéd gyalogezred népfelkelő csendőrzászlóaljhoz, aki 1891-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 375-ös füzet 22. oldal alapján, ami 1916. február 11-én jelent
meg, megsebesült.
Szabó László a cs. és kir. 12-es gyalogezred 3. század katonája, aki 1888-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 389-es füzet 40. oldal alapján, ami 1916. március 9-én jelent meg, megsebesült. A 12-es gyalogezredet 1702-ben alapították, az I. és
II. zászlóalja a morva Znaim-Klosterbruckban, (Znojmo, Csehország) III. zászlóalja
Komáromban, IV. zászlóalja Szarajevóban állomásozott. Az ezred I. és II. zászlóalja
1916 elején, az orosz fronton a II. hadtest 4. gyaloghadosztály, 7. gyalogdandár kötelékében harcolt, a 81-gyalogezreddel együtt. A frontvonal Luck városától észak-keletre
húzódott, a Styr folyótól keletre.
Helle András a cs. és kir. 44-es gyalogezred 6. század katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 400-as füzet 19. oldal alapján, ami 1916. március
29-én jelent meg, megsebesült. A 44-es gyalogezred 1914. szeptember 8-tól az orosz
fronton harcolt. Az ezredről és harcairól Kozma Józsefnél és László Sándornál találhatók adatok.
Fürész Gábor a m. kir. 1-es honvéd gyalogezred 9. század katonája, aki 1891ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 402-es füzet 14. oldal alapján, ami 1916.
április 1-én jelent meg, megsebesült. Az ezred 1915 májusától harcolt az olasz fronton,
1916 év elején a Monte San Michele térségében harcoltak. Bővebben Horváth Gáspárnál és Hisberger Andrásnál.
Baghi (Bagi) Kálmán a 17-es népfelkelő gyalogezred 11. század katonája, aki
1878-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 415-ös füzet 5. oldal alapján, ami
1916. május 2-án jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 448-as füzet 5.oldal
alapján, ami 1916. augusztus 4-én jelent meg, szintén sebesültnek van jelezve, mint a
68-as gyalogezred kijelölt katonája a 17-es népfelkelő gyalogezred 5. századhoz (születési hely és dátum egyezik).
Borbás István a 17-es népfelkelő gyalogezred 12. század katonája, aki 1877-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 415-ös füzet 8. oldal alapján, ami 1916. május
2-án jelent meg, megsebesült. A 17-es népfelkelő gyalogezred 1915. július hónaptól
az olasz fronton harcolt, Selz-Vermigliano védőszakaszban, Doberdo-fennsík és az
Isonzo folyó között. Harcoltak október hónaptól a Monte Sant Michele és Monte Sant
Martino környékén is. A Doberdo-fennsíkra kerültek 1916 februárjától, majd áprilisban újra a Selz-Vermigliano védőszakaszban harcoltak.
Farkas Miklós a 29-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 306-os honvéd gyalogezred 6. századhoz, aki 1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista
Nr. 417-es füzet 14. oldal alapján, ami 1916. május 5-én jelent meg, megsebesült.
Az ezred 1916 tavaszán, az orosz fronton harcolt Csernovic térségében, Toporoutznál (Toporivtsi).
Berki István a 17-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 30-as honvédgyalogezred 2. századhoz, aki 1890-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 425-ös

• 110 •

A háború harmadik éve

füzet 7. oldal alapján, ami 1916. május 29-én jelent meg, megsebesült. A veszteséglista
Nr. 681-es füzet 9. oldal alapján, ami 1918. június 20-án jelent meg, szintén megsebesült.
Lukácsi Antal a 29-es gyalogezred katonája, kijelölve a 30-as honvéd gyalogezred
2. századhoz, aki 1894-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 442-es füzet 29.
oldal alapján, ami 1916. július 18-án jelent meg, megsebesült.
A 30-as honvéd gyalogezred a 29-es honvéd gyalogezreddel együtt 1916 januárjától Csernovitctól és a Prut folyótól észak-keletre Rarancze (Ridkivtsi) védőállásaiban
harcoltak. Nagy veszteségeket szenvedtek a harcok során (január 21-én 31 tisztet és
mintegy 700 fő legénységet).
Gulyás Pál a cs. és kir. 38-as gyalogezred 9. század katonája, aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 443-as füzet alapján, ami 1916. július 20-án jelent
meg, megsebesült.
A 38-as gyalogezredet 1814-ben alapították, I. II. zászlóalja Budapesten, III. zászlóalja Bilecán, a IV. zászlóalja Kecskeméten állomásozott. Az ezred III. zászlóalja (9.
század) 1916. februártól az olasz fronton, Tirolban harcolt, 1916 júniusáig, majd az
orosz frontra szállították őket.
Pataki István a 17-es honvéd gyalogezred 3. század katonája, aki 1896-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 443-as füzet 38. oldal alapján, ami 1916. július 20-án jelent meg, megsebesült. A 17-es honvéd gyalogezred 1915. május 27-én érkezett az olasz
frontra, a Kárpátokból. Részt vettek az Isonzo-csatákban, 1916. március 11. és 16. között
az 5. Isonzo csata zajlott, az ezred Monte St. Michele védőszakaszban harcolt.
Borbás Ferenc a 17-es népfelkelő gyalogezred 2. század katonája, aki 1896-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 449-es füzet 9. oldal alapján, ami 1916. augusztus 7-én jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 472-es füzet 9. oldal alapján, ami 1916. október 3-án jelent meg, szintén sebesültnek van jelezve, mint a 17-es
honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 17-es népfelkelő gyalogezred 2. századhoz.
A veszteséglista Nr. 529-es füzet 10. oldal alapján, ami 1917. január 6. és március
23. között jelenhetett meg (hiányzik), szintén sebesültnek van jelezve, mint a 17-es
honvéd gyalogezred kijelölt katonája, a népfelkelő gyalogezred 2. század őrvezetője.
A 17-es népfelkelő gyalogezred 1915. júliustól az olasz fronton harcolt, Doberdó
térségében 1916. június 2-ig, majd az orosz frontra kerültek, augusztus 2-án pedig
Erdélybe szállították az ezredet.
Tóth Béla a 29-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 306-os honvédgyalogezred 5. századhoz, aki 1895-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 451-es
füzet 54. oldal alapján, ami 1916. augusztus 12-én jelent meg, megsebesült. Az ezred
1916. április és május hónapokban Csernovictól észak-keletre volt állásokban, Toporoutznál (Toporivtsi).
Kiss P. Kálmán a 6-os honvéd gyalogezred 10. század katonája, aki 1892-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 452-es füzet 27. oldal alapján, ami 1916. augusztus 16-án jelent meg, megsebesült.
A m. kir. 6. honvéd gyalogezredet 1866-ban alapították, I. zászlóalja Szabadkán, II.
zászlóalja Zomborban, III. zászlóalja Újvidéken állomásozott. A budapesti 40. honvéd

• 111 •

A háború harmadik éve

gyaloghadosztályba tartozott, a 79-es gyalogdandár (29. és 30. honvéd gyalogezredek)
és a 80-as gyalogdandár (6. és 19. honvéd gyalogezredek) alkották a gyalogságát. 1916
januárjától júniusig az orosz fronton, a Rarancze-Toporoutz (Ridkivtsi-Toporivtsi, ma
Ukrajna) körzetében folytatott állásharcokat.
Bolyos János a 6-os honvéd gyalogezred 2. század katonája, aki 1892-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 459-es füzet 8. oldal alapján, ami 1916. szeptember
2-án jelent meg, megsebesült.
Szölösi József a 13-as gyalogezred katonája, kijelölve LstGendB. Nr 4. 3. század,
(nagyváradi 4. gyalogezred, csendőrzászlóalj). Szölösi József 1895-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 461-es füzet 52. oldal alapján, ami 1916. szeptember 7-én
jelent meg, megsebesült.
Mihály Miklós a 17-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1897-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 468-as füzet 36. oldal alapján, ami 1916. szeptember
23-án jelent meg, megsebesült. A 17-es honvéd gyalogezred az orosz fronton harcolt,
1916. május 27-én érkeztek meg az olasz frontra. Július 3-án Doberdó térségében a
Polazzo-Redipuglia védőszakaszba kerültek, az Isonzó folyó mellett.
Bojus István a Magyar Királyi 10-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1874-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 494-es füzet 12. oldal alapján, ami 1916. november 28-án jelent meg, megbetegedett.
Bajzáth Ferenc tizedes, a 29-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 306-os
honvéd gyalogezred 8. századhoz, aki 1888-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista
Nr. 463-as füzet 5. oldal alapján, ami 1916. szeptember 12-én jelent meg, megsebesült. A 306-os honvéd gyalogezred 1916. április és május hónapokban az orosz fronton
Czernowicztól (Csernovic) észak-keletre, Toporoutz (Toporivtsi) térségében harcoltak,
majd júniusban és júliusban Kirlibaba (Carlibaba) és a Szucsava-völgy volt a harcaik
színhelye, majd Tatár-szoros és októberben Bernau-hegy. 1917 júliusától Bukovinán át
Erdély keleti részéig jutottak. Az ezred kiegészítését az 1-es, a 29-es és a 30-as honvéd
gyalogezredek adták.
Vágó Ferenc az Ir. Nr. 2-es gyalogezred katonája, aki 1894-ben született Jászapátin,
a veszteséglista Nr. 473-as füzet 60. oldal alapján, ami 1916 október 5-én jelent meg,
megsebesült.
Krizsót István szakaszvezető a 17-es honvéd gyalogezred 1. század katonája, aki
1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 486-os füzet 31. oldal alapján, ami
1916. november 3-án jelent meg, megsebesült. A 17-es honvéd gyalogezred 1915 júliusától az olasz fronton harcolt 1917. februárig. 1916. május-június hónapokban Nova-Vas
(ma Szlovénia) környékén harcolt.
Gyetvai Antal az IR. Nr. 8-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1887-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 19. oldal alapján, ami 1917.
január 6 és március 23 között jelenhetett meg, (hiányzik) megsebesült. Az Nr 8-as
gyalogezred ausztriai volt, a 2. hadtest, 4. gyaloghadosztályában, (Brünn) a 8. gyalogdandár kötelékében harcolt.

• 112 •

A háború harmadik éve

Kökényi István a cs. és kir. 58-as gyalogezred 5. század katonája, aki 1894-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 27. oldal alapján, ami 1917. január
6 és március 23 között jelenhetett meg, (hiányzik) megsebesült. Az 58-as gyalogezred
ausztriai volt, a 11. hadtest, 11-es gyaloghadosztályában (Lemberg) a 22. gyalogdandár
kötelékében harcolt.
Gulyás Mihály a cs. és kir. 32-es gyalogezred 9. század katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 527-es füzet 19. oldal alapján, ami 1917. január 6.
és március 23. között jelenhetett meg (hiányzik), megsebesült.
Az ezred 1916. június és 1917. január között az orosz fronton harcolt, Lenbergtől
keletre, majd vasúton Zlocsuvról (Zoloshiv) az ezredet Erdélybe szállították.
György József a cs. és kir. 19-es tábori vadászzászlóalj (Komárom) 3. század katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 538-as füzet 22. oldal alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett meg (hiányzik), megsebesült.
A zászlóaljat 1849-ben alapították, 1914-ben az orosz frontra kerültek, 1916 február19-ig harcoltak ott, majd Albániába szállították őket karhatalmi szolgálatra. Erdélybe
kerültek augusztus végén, szeptember 6-án Herkulesfürdő mellett harcoltak. December
5-én részt vettek Izbicéni térségében egy ütközetben, a román hadsereg visszavonulásra
kényszerült. A Sereth-vonalon állásokat építettek ki, 1917 decemberéig ott harcoltak.
(Forrás: Németh Lajos: Aranylapok a magyar tábori vadászzászlóaljak történetéből).
Lukács Lajos tizedes, a 29-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 306-os honvéd gyalogezred 14. századhoz, aki 1894-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr.
558-as füzet 32. oldal alapján, ami 1917. április 23-án jelent meg, megsebesült.
Mészáros György a 30-as honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 306-os honvéd
gyalogezred 12. századhoz, aki 1894-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 558as füzet 35. oldal alapján, ami 1917. április 23-án jelent meg, megsebesült.
Járvás János a 29-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 306-os honvéd gyalogezred 10. századhoz, aki 1888-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 563-as
füzet 23. oldal alapján, ami 1917. április 30-án jelent meg, megsebesült.
Radics István őrvezető, a 29-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 306-os
honvédgyalogezred 9. századhoz, aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr.
563-as füzet 43. oldal alapján, ami 1917. április 30-án jelent meg, megsebesült.
Nagy Sz. János a 29-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 306-os honvéd
gyalogezred 3. századhoz, aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 572-es
füzet 40. oldal alapján, ami 1917. május 10. és július 21. között jelenhetett meg (hiányzik), megsebesült.
A 306-os honvéd gyalogezred az orosz fronton harcolt, 1916 júliusában a visszavonulások során a Tatár-szorostól keletre levő magaslatokat szálták meg. Októberben pedig
a Bernaru-hegyet foglalták el és tartották meg. A m. kir. 74. honvéd gyaloghadosztályt
1917 áprilisában hozták létre, a 306-os, 307-es honvéd és az 5. népfelkelő gyalogezredekből. Kiegészítését az 1-es, 29-es és 30-as honvéd gyalogezredek adták. 1917 júliusától Bukovinában, majd Erdély keleti részében harcoltak. Ebben a térségben maradtak 1918 áprilisáig, majd az olasz frontra szállították őket.

• 113 •

A háború negyedik éve

A HÁBORÚ NEGYEDIK ÉVE, 1917
1917-ben meghalt 29-es honvéd gyalogezred katonái
A 29-es honvéd gyalogezred további harcai az orosz fronton 1917 áprilisától, Czokanestie (Ciocanesti) és Papfalva térségében folyt. A Magurite hegyre allásba május
29-én kerültek, az ezred ekkor a „Karpathen Korps” kötelékében harcolt, nem mindig
együtt, a zászlóaljakat külön is vezényelték különböző feladatokhoz. A csapatok szállítása a térségben a keskenyvágányú „Lacobeni-Prislop-Borsa” vasútvonalon történt.
A vasútvonal 1915. február 15. és 1916. május 1. között épült, 4000 hadifogoly vett
részt építésében. A vasútvonal katonai célokat szolgált, építése és üzemeltetése idején
2000 katona vigyázott a működésére. A hossza 77 kilométer volt, 1918-ig üzemelt,
legmagasabb pontja a Prislop-hágó volt, 1416 méter tengerszint feletti magasságban.
Akkori állomásai Lacobeni (835 méter), -Ciocanesti, -Botos, -Carlibaba (935 méter),
-Tibau, -Irva Jesului, -Magura, -Prislop Pass (1416 méter), -Stramtura, -Gura Fantanii,
-Borsa (526 méter).
Az ezred további harcai, július 31. Breaza, augusztusban Pascan magaslat, majd 5-én
Fürstenthal, mai neve Voivodeasa a Sucevita folyótól északra, Radóctól nyugatra. Augusztus 7. és 10. között állásharc Solka (Szolka) mellett. Augusztus 11. és szeptember
3. között laktáborozás Glitt községben, Solkától északra, majd szeptember 4-től december 16-ig D. Secului állásaiban. December 17. és 1918. január 27-ig Solkán állásban.
Február1-től Mardzina, (Marginea) Solkától északra, majd február 12-től 20-ig Kupka
Kercestie, majd március 2-án Wallowetz az útvonaluk, az ezred laktáborba ment március
8. és 27. között, és készült az olasz frontra, március 28-án vagoníroztak be.
Deszpot István a 29-es honvéd gyalogezred 8. század katonája, aki 1881-ben
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 457-es füzet 13. oldal alapján, ami 1916.
augusztus 29-én jelent meg, megsebesült és hadifogságba került. (Vereinigtes Evakuationsspital Nr. 23 in Rybinsk, Rusland. Egységes evakuációs kórház Rybinsk, Oroszország.) A város Moszkvától észak-keletre, a Volga folyó mellett található. A halotti
anyakönyv alapján 1917. július 15-én meghalt, foglalkozása földműves, házastársa
neve Lékó Erzsébet, apja neve Deszpot László, anyja neve Csőke Rozália. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1922/59). Halálának helyszíne Tomszk, Szibéria.
A város a Tom folyó mellett található, Novoszibirszktől észak-keletre.
Nagy Pál József a 29-es honvéd gyalogezred 3. század katonája, aki 1896-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 619-es füzet 30. oldal alapján, ami 1917. október 20-án jelent meg, 1917. augusztus 8-án elesett. A halotti anyakönyv alapján,
halálának helyszíne, Solka (Szolka) mellett, Gurahumora járás, Bukovina. Eltemetve
Solka-Glitt, augusztus 9-én. Foglalkozása földműves, apja neve Nagy Pál Elek, anyja
neve Császár Veronika. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/282). Haláláról a
29-esek hadtörténeti emlékkönyvében is lehet olvasni „Pro Pátria” résznél. Itt szerepel
még Szanyi Ferenc, Balog István neve is. A veszteséglista Nr. 461-es füzet 41. oldal

• 114 •

A háború negyedik éve

alapján, ami 1916. szeptember 7-én jelent meg, Nagy Pál József sebesültként szerepel.
Szanyi Ferenc a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1890-ben Jászapátin született, a halotti anyakönyv alapján 1917. augusztus 8-án meghalt. Halálának helyszíne
Solka (Szolka) Radóctól dél-nyugatra. Házastárs neve Muhi Mária, apja neve Szanyi
Imre, anyja neve Szandi Julianna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/280).
Varga István tizedes a 29-es honvéd gyalogezred katonája, beosztva 313-as honvéd gyalogezred 2. századhoz, aki 1880-ban Jászapátin született, a veszteségilista Nr.
615-ös füzet 49. oldal alapján, ami 1917. október 10-én jelent meg, 1917. augusztus
11-én elesett.
Kapczella István tizedes a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1890-ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1917. augusztus 13-án meghalt. Halálának helyszíne, román harctér. Foglalkozása földműves, házastárs neve Péter Terézia,
apja neve Kapcella László, anyja neve Major Julianna. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászjákóhalma 1922/31).
Balog István a 29-es honvéd gyalogezred 3. géppuskás század katonája, aki 1895ben Jászapátin született, a veszteséglista Nr. 636-os füzet 7. oldal alapján, ami 1917.
december 15-én jelent meg, 1917. szeptember 7-én elesett. Foglalkozása napszámos,
házastárs neve Utasi Terézia, apja neve Balog István, anyja neve Rapi Petronella. Halálának helyszíne D. Secului mellett lévő védőállás, Lichtenberg Bukovina. Temetésének helyszíne D. Secului, időpontja szeptember 7. (HL 311/1242, MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1918/281). Lichtenberg egykor németek lakta Dealu Ederii falu,
ma Clit településhez tartozik, Szolkától északra. Balog István már korábban is megsebesült, a veszteséglista Nr 387-es füzet 6. oldal alapján, ami 1916. március 7-én jelent
meg, mint a 29-es honvéd gyalogezred 7. század katonája, a születési időpontja itt
1895. A veszteséglista Nr 446-os füzet 6. oldal alapján, ami 1916. július 29-én jelent
meg. Szintén sebesült.
Budai Gábor a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1887-ben Jászapátin született, a halotti anyakönyv alapján 1917. október 23-án meghalt. Apja neve Budai Balázs, anyja neve Jónás Márta. Halálának helyszíne Radnutz, vagy inkább Radautz,
mert az ezred ebben az időpontban a Suczava (Suceava) folyónál harcolt, Hadikfalvától észak-nyugatra. (HL 311/2033, MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1922/34).
Andrási Miklós alakulata nincs jelezve, aki 1883-ban Jászapátin született, 1917.
december 31-én meghalt, foglalkozása földműves, házastársa neve Stadler Terézia,
apja neve Andrási Péter, anyja neve Tajti Franciska. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1926/46).
Borbás József őrvezető. a 29-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 19-es
honvéd gyalogezredhez, aki 1891-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 239-es
füzet 8. oldal alapján, ami 1915. augusztus 16-án jelent meg, hadifogságba esett. A
halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása kertész, apja
neve Borbás János, anyja neve Kocsis Anna. A 19-es honvédgyalogezredet 1886-ban
alapították, I. II. zászlóalja Pécsen, III. zászlóalja Kaposváron, a IV. zászlóalj Fiuméban állomásozott. (A hadifogságban meghalt katonáknak több esetben is haláluk

• 115 •

A háború negyedik éve

időpontjaként december 31-et adták meg). (MNL JNSZML XXXIII. XXXIII. 2. Jászapáti 1934/164).
Járvás János illetőségi hely Jászapáti, aki 42-éves (1875) a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt, halálának helyszíne, szerb harctér. Foglalkozása
földműves, házastárs neve Varga Lídia, apja neve Járvás Márton, anyja neve Nagy Viktória. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1925/121).
Fejes István a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1876-ban Jákóhalmán született, a halotti anyakönyv alapján, 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása kisbirtokos, házastárs neve Kis Amália, apja neve Fejes Ferenc, anyja neve Fodor Anna. Halálának helyszíneként Monte San Martino (olasz front) van megadva, de ez időpontban az
ezred nem volt ott. A jelzett helyen a 29-es népfelkelő gyalogezred harcolt 1915. július és
december hónapok között. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1922/99).
Lajkó Sándor a 29-es honvéd gyalogezred póttartalékos, 12. század katonája, aki
1890-ben Jákóhalmán született, a veszteséglista Nr. 419-es füzet 30. oldal alapján, ami
1916. május 10-én jelent meg, hadifogságba került. Helyszíne, Osmorje, Samara tartomány, Nowo-Usensk kerület Oroszország. Samara (Szamara) város az ország déli részén, a Kazahsztán határához közel, a Volga folyó mentén található. Repülőgépgyártás
és űrhajózás központja. A halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt.
Foglalkozása földműves, házastárs neve Selyem Ilona, apja neve Lajkó Sándor, anyja
neve Kuli Magdolna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1922/104).
Ludányi Gábor a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1885-ben Jákóhalmán
született, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt, halálának helyszíneként orosz harctér van megadva. Foglalkozása napszámos, házastárs neve Nagy
Verona, apja neve Ludányi István, anyja neve Bárdos Anna. (MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászjákóhalma 1923/40).
Nagy János a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1870-ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Halálának helyszíneként orosz hadifogság van megadva. Foglalkozása napszámos, házastárs neve
Kis Anna, apja neve Nagy Ferenc, anyja neve Kis Ilona. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászjákóhalma 1923/16).
Tóth István a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1891-ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása kisbirtokos, apja neve Tóth István, anyja neve Kiss Margit. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászjákóhalma 1926/71).
Szőke Mihály a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1873-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1918. március 9-én meghalt. Halálának helyszíne
Dragonesti, Románia. Foglalkozása férfiszabó, házastársa neve Kovács Julianna, apja
neve Szőke Mihály, anyja neve Szikszai Franciska. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1919/79).

• 116 •

A háború negyedik éve

1917. február és június között meghalt 68-as gyalogezred katonái
A 68-as császári és királyi gyalogezred 1917. február 17-én érkezett Lazára, ahol a 7.
hadosztály az 5. hadsereg alárendeltségébe került. Az ezred április 2. és 13. között a
Hermada- Tristelj vonalban teljesített szolgálatot. A frontvonal Görztől (Gorizia) délre, a
tengerig húzódott, az Isonzó folyó mentén Monfalcone és Hermada közelében. Gorizia
ma olasz város, megyeszékhely. Az I. világháború során súlyos károkat szenvedett, itt
húzódott a frontvonal, többször gazdát cserélt a város. Mount Ermada egy 323 méter magas hegység, ami kiemelkedik a sík vidékből, egy védőbástya volt a monarchia
számára Trieszt védelmébe. Trstelj hegység ma Szlovénia területe, legmagasabb pontja
643 méter, itt is védelmi állások húzódtak. Egy másik fontos bástya volt a frontvonal
közepén, a Monte St. Gabriele. Ma Szlovéniához tartozó hegy 646 méter magas, Görztől
3 kilométerre. A 68-asok május 14. és 23. között állásokban várták az olasz támadást.
Május 23-án megindult a 10. isonzói csata, melyben a 68-as ezred súlyos veszteségeket szenvedett. A III. és IV. zászlóalját szinte teljesen felőrölték, a súlyos harcokban 87
tisztet és 2374 legénységi állományt vesztett az ezred. (A csata leírása Vitéz Kubinyi
Gyula leírása alapján.) A XXIII. hadtesttel szemben háromszoros túlerőben voltak az
olasz erők, így az elkeseredett harcokban áttört az ellenség a 10. hadosztály balszárnyán,
(Lukatictól nyugatra, ma szlovén terület), valamint a 7. hadosztálynak balszárnyán, (a
doberdói tó közelében) Jamiano irányában. Doberdo del Lago település a frontvonalban
teljesen megsemmisült, a karszt fennsíkon, mint egy kétszáz barlang található, a tó a mai
településtől 2 kilométerre található. A tó 1,2 kilométer hosszú, 350 méter széles, mélysége változó 5 és 10 méter. Jamiano település ma a szlovén határ mellett található, Monfalconétól észak-keletre. A két áttörési pont közöti egységek szorult helyzetbe kerültek,
mert a betörő olaszok hátba támadták az ott harcoló alakulatokat. A 68/III. IV. és a 38/II.
és IV. zászlóaljat, a tartalék erőknek a beavatkozása javított valamit a helyzeten, a 68/I.
zászlóalj betódult az olaszok közé és rést ütött azon, a 38/I. zászlóalj Jamiano felől segített a bajba került alakulatoknak. Később a túlerő a csapatokat a Jamianótól észak-keletre
eső Fornaza dombokra szorította vissza. Hullámzó harcok során a magaslatok többször
gazdát cseréltek, de végül a túlerő kerekedett felül. Az olaszok május 28-ig folyamatosan
támadtak, de számottevő áttörést nem sikerült nekik elérni, a 9. hadosztály kötelékébe
tartozó 17. dandár érkezett a már itt harcoló 37-es gyalogezred segítésére és május 26-án
az elvesztett állásokat visszavették. A megmaradt 68-as ezredet pihenőre és feltöltésre
Divacsányiba vitték, ahol június 3-án bevagonírozták és az erdélyi harctérre szállították.
A május 23., 24., 25-én lezajlott csatákban a már említett 68-asok veszteségein kívül, súlyos veszteségek érték a 38-as gyalogezredet, akik 67 tisztet, 1429 legénységi állományt,
valamint a 37. gyalogezredet, akik 27 tisztet és 1143 legénységi állományt veszítettek.
1917.október 24-én az osztrák, magyar és a német csapatok áttörték a frontvonalat Caporetto térségében és a Piave folyóig nyomultak. A harcok során 275 000
olasz katona megadta magát, igen nagy emberáldozatot követelt a csata. Cadornát
1917. november 9-én váltották le, őt is hibáztatták a kudarcért. A monarchia is
leállította támadását 1917. december 2-án.

• 117 •

A háború negyedik éve

Ivanics Mihály a 68-as gyalogezred 4. pótszázad katonája, aki 1898-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1917. március 1-én meghalt. Halálának helyszíne
Prága cs. és kir. 11. helyőrségi kórház, Csehország. Temetve Wolschaner temető Prága,
március 3-án. Foglalkozása földműves, apja neve Ivanics Sándor, anyja neve Farkas Franciska. (HL 264/928, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/276).
Krizsó Béla a 19-es honvéd gyalogezred 4. tartalék század katonája, aki 1894-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 577-es füzet 30. oldal alapján, ami 1917. május
10. és július 21. között jelenhetett meg, (hiányzik) 1917. március 2-án meghalt. A halotti
anyakönyv alapján is 1917. március 2-án halt meg, de mint a 68-as gyalogezred katonája,
halálának helyszíneként Kolpin van megadva. Foglalkozása földműves, apja neve Krizsó
István, anyja neve Sike Katalin. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/278). A 19es Magyar Királyi honvédgyalogezredet 1886-ban alapították, I., II. zászlóalja Pécsen, a
III. zászlóalja Kaposváron, a IV. zászlóalja Fiuméban állomásozott. Az ezred 1917-ben
Erdélyben, a Capul (1619-méter) magaslaton harcolt.
Tajti Elek őrvezető a 68-as gyalogezred I. gépfegyveres század katonája, aki 1893-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 587-es füzet 51. oldal alapján, ami 1917. május 10
és július 21 között jelenhetett meg, (hiányzik) 1917. március 12-én meghalt. A 11-es temetőkataszter alapján temetésének helyszíne Boriano, 3 számú katonatemető (ma Brje pri
Komnu Szlovénia), sírszáma 524. Halotti anyakönyv szerint a halálának helyszíne Lukatic,
Osztrák Tengermellék. Foglalkozása földműves, apja neve Tajti Elek, anyja neve Bolyos
Katalin. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/101).
A halotti anyakönyv alapján Olaszországban halt meg Tajti Sándor őrvezető, a 68-as
gyalogezred katonája, akinek születési időpontja 1894 Jászapáti. Halálának időpontjaként
1917.március 12 van megadva. Halálának helyszíne Lukatic, Novavastól (Nova Vas, Szlovénia) dél-keletre. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1928/192).
Bencsik János tizedes a 68-as gyalogezred katonája, aki 1894-ben született Jászapátin,
a halotti anyakönyv alapján 1917. március 20-án meghalt. Halálának helyszíne Jászapáti.
Foglalkozása földműves, apja neve Bencsik Márk, anyja neve Fülöp Terézia. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/278).
Birkás Lajos a 68-as gyalogezred katonája, aki 1900-ban született Jászapátin, a halotti
anyakönyv alapján 1917. május 25-én meghalt. Halálának helyszíne Lukatic, Novavastól
(Nova Vas Szlovénia) dél-keletre. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1928/191).
Birkás Lajos a 68-as gyalogezred katonája, aki 1899-ben született Jászapátin, a HL
264/576 alapján 1917. július 17-én meghalt. Halálának helyszíne Száldobos cs. és kir. 3/9es tábori kórház, Máramaros vármegye, temetésének helyszíne Száldobos községi temető,
időpontja július 19.
Bagi József a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, a (HL 264/1307) alapján 1917. április 27-én meghalt. Halálának helyszíne Moszkva,
orosz hadifogság. Eltemetve Moszkva, helyőrségi temető április 29-én. Foglalkozása napszámos, házastárs neve Illés Franciska, apja neve Bagi József, anyja neve Vizi Franciska. A
halálának okaként skorbut van feltüntetve.

• 118 •

A háború negyedik éve

Jász János a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1886-ban született Jászapátin,
a veszteséglista Nr. 538/27 alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett
meg, (hiányzik) hadifogságba esett, helyszíne Tobolsk, Oroszország. A (HL 264/1308)
alapján 1917. május 5-én meghalt. Halálának helyszíne orosz hadifogság, Moszkva. Eltemetve nem görögkeleti vallásúak temetőjébe Moszkvában. Az MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1926/116) alapján foglalkozása földműves, apja neve Jász Joachim, anyja neve
Birkás Franciska, ebben a halálának dátumaként 1917 december 31 szerepel. Tobolsk Tobolszk) város Nyugat-Szibéria területén található, a Irtis folyó mellett Tyumeny városához
250 kilométerre észak-keletre.
Magocs Antal a cs. és kir. 2/68-as építőszázad katonája, aki 1870-ben született
Jászapátin, a (HL 330/2762) alapján 1917. június 3-án meghalt. A halálának helyszíne
Selo mellett, Osztrák Tengermellék. Temetésének helyszíne Berje, IV. katonai temető,
sírszáma 580. Selo település Jamianotól keletre volt, a háború alatt elpusztult, az új
település 1952-ig Sela, majd Sela na Krasu nevet kapta. Berje (Boriano) mai neve Brje
pri Komnu Szlovéniában.
Sági János a 68-as gyalogezred katonája, aki 1885-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 646-os füzet 51. oldal alapján, ami 1918. január 26-án jelent meg, 1917. október 31-én meghalt. A 236-os temetőkataszter alapján, 1917 májusában olasz hadifogságba
esett, sebesülést szenvedett és a halála időpontjaként május van megadva. Temetésének
helyszíne Jászalsószentgyörgy 1917. november 3.
A 68-as gyalogezred 1917. június 8-án érkeztek meg Désre az olasz frontról. A 7.
hadsereg alárendeltségében harcoltak, július 7-én kerültek frontvonalba. A 7. hadsereg a
Negrissora-Gurahoumora-Radautz-Seret vonalban helyezkedett el, Zborow-Brzezany szakaszon. Zborow mai neve Zboriv, a Strypa folyó mellett, Lenbergtől dél-keletre. Brzezany
mai neve Berezsani, a Zolota Lypa folyó mellett. Szeptembertől szüneteltek a harcok, majd
a fegyverszüneti tárgyalások és december 8-án történt megállapodás után, valamint az ezredek átszervezése után, a 68-as gyalogezred felkészült az olasz frontra történő szállításukra. 1918. március 29-én vagoníroztak be Gyimesbükkön. Számos katona pontos halálozási
időpontja nem volt pontosan ismert, ezért a veszteséglistában és a halotti anyakönyvben
ezek halálozási dátumaként december 31. került feltüntetésre.
Birkus Lajos a 68-as gyalogezred 2/XXX marschkomp. katonája, aki 1899-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 612-es füzet 7. oldal alapján, ami 1917. szeptember
19-én jelent meg, 1917. július 17-én meghalt.
Sándor István a 68-as gyalogezred 6. munkásszázad katonája, aki 1881-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 398-as füzet 51. oldal alapján, ami 1916. március
24-én jelent meg hadifogoly. Hadifogságának helyszíne Oroszország. A (HL 123/268,
és HL 264/581) alapján 1917. augusztus 2-án meghalt. Halálának helyszíne Besztercebánya Országos Hadigondozó Intézet, eltemetve augusztus 4-én a hadigondozó temetőjében, sírszáma 954.
Tajti János a 68-as gyalogezred 3. század katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a
halotti anyakönyv alapján 1917. szeptember 9-én meghalt. Halálának helyszíne Csíkszereda cs. és kir. 609-es tábori kórház. Temetve Csíkszereda szeptember 10-én. (HL 264/770).

• 119 •

A háború negyedik éve

Lukácsi Péter a 68-as gyalogezred katonája, aki 1890-ben született Jákóhalmán, a
halotti anyakönyv alapján 1917. szeptember 31-én meghalt. Foglalkozása napszámos,
apja neve Lukácsi József, anyja neve Kaszab Anna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1928/39). Testvére Lukácsi József, aki 1888-ban született, a 309-es honvéd
gyalogezred katonájaként vesztette életét 1917. augusztus 1-én.
A 19-es honvéd gyalogezred IV. zászlóaljából alakult át először 19. II.-es menetezredé, majd 1915. október 3-án 309-es honvéd gyalogezredé, végig Bukovinában harcoltak.
Kalmár József a 68-as gyalogezred 2. menetszázad katonája, aki 1899-ben született
Jászapátin, a (HL 264/841) alapján 1917. november 17-én meghalt. Halálának helyszíne
Csíkszereda cs. és kir. 609-es tábori kórház, temetve Csíkszereda november 19.
Bagi János a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1883-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Bordás Franciska, apja neve Bagi József, anyja neve Bugyi Katalin.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1921/147). A veszteséglista Nr. 104-es füzetének
6. oldala alapján, ami 1915. január 16-án jelent meg, megsebesült. Szintén a veszteséglista Nr. 164-es füzet 6. oldala alapján, ami 1915. április 21-én jelent meg, szintén
sebesültnek van jelezve. (Bagi Zsigmond a testvére 1881, szintén 68-as gyalogezred 4.
század katonájaként veszítette életét, 1916. október 7-én).
Farkas Antal póttartalékos a 68-as gyalogezred pótzászlóalj katonája, aki 1890-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 357-es füzet 14. oldal alapján, ami 1916. január
14-én jelent meg, hadifogságba került. Hadifogságának helyszíne Pensa, Oroszország.
A halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása napszámos,
házastárs neve Farkas Mária, apja neve Farkas János, anyja neve Farkas Julianna. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1936/68). Pensa (Penza) Moszkvától dél-keletre, az ország európai részén, a Szura folyó mellett található.
Kalló Mátyás a 68-as gyalogezred 5. század katonája, aki 1888-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 273-as füzet 18. oldal alapján, ami 1915. szeptember 24-én
jelent meg, megsebesült. A halotti anyakönyv alapján, 1917. december 31-én meghalt.
Foglalkozása földműves, házastárs neve Bagi Borbála, apja neve Kalló Alajos, anyja
neve Gulyás Rozália. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1920/149).
Kiss Sándor a 68-as gyalogezred katonája. aki 1890-ben született Jákóhalmán, a
halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. A halálának helyszíneként
orosz harctér van megadva. (A 68-as gyalogezred 1917 júliusától decemberéig az erdélyi és moldvai frontokon harcolt). Foglalkozása kisbirtokos, házastárs neve Tóth
Ilona, apja neve Kiss Sándor, anyja neve Kovács Ilona. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászjákóhalma 1922/95).
Lékó István a 68-as gyalogezred 15. század katonája, aki 1893-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 138-as füzet 25. oldal alapján, ami 1915. március 8-án
jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 228-as füzet 27. oldal alapján, ami 1915.
augusztus 4-én jelent meg, hadifogságba esett. A hadifogságának helyszíne Pensa,
Oroszország. A halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, apja neve Lékó László, anyja neve Farkas Mária. (MNL JNSZML

• 120 •

A háború negyedik éve

XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1923/12). Halálának helyszíneként Oroszország van megadva. Pensa (Penza) Moszkvától dél-keletre, a Szura folyó mellett található.
Menyhárt Pál őrvezető a 68-as gyalogezred katonája, aki 1884-ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Halálának helyszíneként orosz harctér van megadva. Foglalkozása földműves, házastársa neve Tóth
Erzsébet, apja neve Menyhárt Pál, anyja neve Katkó Anna. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászjákóhalma 1922/33).
Molnár András a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1883-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 164-es füzet 30. oldal alapján, ami 1915. április 21-én
jelent meg, megsebesült. A halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. A
halálának helyszíneként orosz harctér van megadva. Foglalkozása földműves, házastárs
neve Boria Mária, apja neve Molnár János, anyja neve Csajbók Mária. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1924/9).
Szabó Péter a 68-as gyalogezred 5. század katonája, aki 1884-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 245-tös füzet 39. oldal alapján, ami 1915. augusztus 22-én jelent
meg, megsebesült. A halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Halálának
helyszíneként orosz harctér van megadva. Foglalkozása kisbirtokos, házastárs neve Lékó
Ilona, apja neve Szabó László, anyja neve Lékó Erzsébet. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászjákóhalma 1922/108).
Szőllősi András a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1892-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 37. oldal alapján, ami 1915. január 16-án jelent
meg, megsebesült. A halotti anyakönyv alapján (itt egy téves időpont, 1940. van megadva,
feltehetőlen ekkor nyílvánították holttá 1917. 12.31.-i vélelmezett dátummal) Halálának
helyszíneként orosz harctér van megadva. Apja neve Szőllősi Gergely, anyja neve Lékó
Rozália. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1940/35).
Szőllősi István (Szőllősi András testvére) a 68-as gyalogezred katonája, aki 1884-ben
született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Halálának helyszíneként szerb harctér van megadva. Foglalkozása villamosvezető, házastárs
neve László Angyél, apja neve Szőllősi Gergely, anyja neve Lékó Rozália. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1937/22).
Szőllősi István a 68-as (86-os) gyalogezred katonája, aki 1889-ben (vagy 1890-ben)
született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1915. június 18-án meghalt. Halálának
helyszíne Bécs XVI. Wilheminenspitál. Temetésének helyszíne központi temető, 91. parcella, 12. sor, 45. sír. Időpontja 1915. június 20. Foglalkozása kőműves, apja neve Szőllősi
István, anyja neve Csokány Rozália. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1919/20).
Tóth Ferenc címzetes őrvezető a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1887-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 674-es füzet 61. oldal alapján, ami 1918. május
15-én jelent meg, hadifogságba esett. Fogságának helyszíne Pensa, Oroszország. Pensa
(Penza) Moszkvától dél-keletre, a Szura folyó mellett található. Halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastársa Deli Julianna,
apja neve Tóth János anyja neve Fehér Zsuzsanna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1923/93).

• 121 •

A háború negyedik éve

Vágó Imre, aki 1890-ben született, illetőségi helye Jászapáti, a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, apja neve Vágó Imre,
anyja neve Borbás Márta. Halálának helyszíne Kukli, Oroszország. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1925/63). Kukli mai neve Kukly, Luck városától észak-keletre
található a Stry folyó mellett.
1917-ben megsebesült 68-as gyalogezred katonái
Az olasz frontra 1917 februárjában érkeztek, és júniusig tartózkodtak ott, majd az orosz
frontra szállították őket. Részt vettek a X. Isonzó csatában (május 12-től június 5-ig) május
23., 24., és 25-én súlyos veszteségek érték az ezredet, Doberdó térségében.
Kertész József a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 579-es füzet 24. oldal alapján, ami 1917. május 10. és július
21. között jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült.
Kiss J. Ferenc a 68-as gyalogezred MGA. I. (gépfegyveres osztag) katonája, aki 1884ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 585-ös füzet 30. oldal alapján, ami 1917. május 10. és július 21. között jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült.
Fazekas Barnabás a 68-as gyalogezred 11. század katonája, aki 1897-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 587-es füzet 18. oldal alapján, ami 1917. május 10. és július
21. között jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült.
Kalmár Ferenc a 68-as gyalogezred katonája, aki 1892-ben született Jászapátin,
a veszteséglista Nr. 601-es füzet 26. oldal alapján, ami 1917. július 21-én jelent meg
megsebesült.
László Imre a 68-as gyalogezred MGA. I. géppuskás osztag katonája, aki 1895-ben
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 601-es füzet 34. oldal alapján, ami 1917. július
21-én jelent meg, megsebesült.
Selyem Ambrus a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1890-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 601-es füzet 53. oldal alapján, ami 1917. július 21-én jelent
meg, megsebesült.
Deszpot László a 68-as gyalogezred 13. század katonája, aki 1898-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 603-as füzet 14. oldal alapján, ami 1917. július 28-án jelent
meg, megsebesült.
Pataki István a 68-as gyalogezred GeschAbt. II. katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 603-as füzet 42. oldal alapján, ami 1917. július 28-án jelent
meg, megsebesült.
Terenyi István a 68-as gyalogezred Techn. Komp. katonája, aki 1896-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 613-as füzet 49. oldal alapján, ami 1917. október 5-én jelent
meg, megsebesült. (Valószínűleg már az orosz fronton).
Zagyi Gyula a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1886-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 613-as füzet 55. oldal alapján, ami 1917. október 5-én
jelent meg. megsebesült.

• 122 •

A háború negyedik éve

Papp Dávid a 68-as gyalogezred MGKomp. IV. gépfegyveres osztag katonája, aki
1895-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 615-ös füzet 34. oldal alapján, ami
1917. október 10-én jelent meg, megsebesült.
Kis Balázs a 68-as gyalogezred TechInf. század katonája, aki 1892-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 618-as füzet 23. oldal alapján, ami 1917. október 17-én
jelent meg, megsebesült.
Virág János a 68-as gyalogezred 13. század katonája, aki 1898-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 620-as füzet 46. oldal alapján, ami 1917. október 25-én
jelent meg, megsebesült.
Nagy Pál a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki 1887-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 625-ös füzet 34. oldal alapján, ami 1917. november 6-án
jelent meg, megsebesült.
Budai Lajos a 68-as gyalogezred 11. század katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 626-os füzet 13. oldal alapján, ami 1917. november 8-án
jelent meg, megsebesült.
Szőke László tizedes a 68-as gyalogezred 3. század katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 628-as füzet 57. oldal alapján, ami 1917. november
16-án jelent meg, megsebesült.
Balla Ferenc a 68-as gyalogezred 9. század katonája, aki 1897-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 632-es füzet 7. oldal alapján, ami 1917. november 30-án
jelent meg, megsebesült.
Berki Pál őrvezető a 68-as gyalogezred 9. század katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 632-es füzet 12. oldal alapján, ami 1917. november 30-án
jelent meg, megsebesült.
Mezei Szilveszter a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 632-es füzet 31. oldal alapján, ami 1917. november 30-án
jelent meg, megsebesült.
Az olasz frontra újra, 1918. március 29-én került a 68-as gyalogezred, a 7. hadosztály
csapatai, köztük a 68-as gyalogezred is a Livenzától keletre, Pasianő-Meduna, illetve Livenges-Chions helyiségek között helyezkedtek el. (A települések a Piave és Isonzo folyók
között találhatók.) A 7. hadosztályt az Isonzo-hadsereg XVI. hadtestéhez osztották be. A
hadtest, mint hadsereg tartalék San Michele és San Polo között helyezkedett el, a június 15én elkezdődött csatában. A 68-asok augusztus végétől kerültek arcvonalba, a 7. hadosztály
a Papadopoli szigetnél nézett szembe a Piave túlsó partján készülő ellenséggel. A sziget
az 1882-es árvíz idején jött létre, a két ágra szakadt Piáve veszi körbe, területe tizenhét
négyzetkilométer, felülete kavicsos, lapályos. Október 24-én indult meg az Antant csapatainak támadása, 25-én is folytatódtak a támadások, a 7. hadosztály a 68-asokkal együtt
kénytelen volt a szigetről a Piave töltésére visszavonulni. Október 27-én is folytatódott a
visszavonulás, a San Polo-Tezze vonaláig. Október 28-án este a főparancsnokság elrendelte az ellenséges csapatok elleni kitérést. Viktor Weber gyalogsági tábornok 29-én átadta
a Monarchia fegyverszüneti kérelmét az olasz hadsereg főparancsnokságának, november
3-án létre jött a fegyverszünet. A 7. hadosztály 68-as és 132-es gyalogezrede Görzön át

• 123 •

A háború negyedik éve

Laibachba (Ljubljana) menetelt, ahonnan vasúton tért haza. (Forrás. Udovecz György:
Königgratztól Litomelig a 68-as gyalogezred története).
1917-ben különböző alakulatokban meghalt katonák
Fekete Szilárd tizedes a Magyar Királyi 1. népfelkelő gyalogezred 7. század katonája,
aki 1873-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 587-es füzet 18. oldal alapján,
ami 1917. május 10. és július 21. között jelenhetett meg (hiányzik), 1917. január 7-én
meghalt. A 1. népfelkelő gyalogezred 1916 szeptemberében Erdély védelmében harcolt. 1917. január 4. és 7. között a Putna folyó mentén harcoltak, 7-én elfoglalták
Focsanyit, mai neve Foksány, Brassótól keletre található. Adatok Balassa Imre: Az
„egyes népfelkelők” hadi históriája könyvéből.
Berzák Miklós a m. kir. 1. honvéd gyalogezred katonája, aki 1877-ben született
Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1917. február 25-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Tóth K. Borbála, apja neve Berzák József, anyja neve Rusvai Katalin. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1923/26). Halálának helyszíneként Sipota,
Románia van megadva, Sipota (Sipote) Jászvásártól északra található, a térségben ekkor
a budapesti honvéd gyalogezred testvérezrede, az 1. népfelkelő gyalogezred harcolt.
Járvás Miklós a m. kir. 10. honvéd gyalogezred katonája, aki 1896-ban született
Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1917. március 3-án meghalt. Halálának helyszíne Besztercebánya, Rokkantak Gyógyintézete. Eltemetve a gyógyintézet temetőjében március 5-én, 780. sír. (HL 123/85).
A 10-es honvéd gyalogezredet 1886-ban alapították, I. zászlóalj Miskolcon, a II.
zászlóalj Egerben, a III. zászlóalj Sátoraljaújhelyen állomásozott.
Léhi József a cs. és kir. 63-as gyalogezred katonája, kijelölve a cs. és kir. 51-es
gyalogezredhez, aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 593-as füzet 36.
oldal alapján, ami 1917. május 10. és július 21. között jelenhetett meg (hiányzik), 1917.
március 6-án meghalt. A halotti anyakönyv alapján halálának helyszíneként Karbschlucht
van megadva. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/276).
A 63-as és 51-es gyalogezred a 35. dandárhoz tartozott, 1917 májusáig az orosz fronton
harcoltak, Berezina-menti állásokban, majd az olasz frontra szállították őket. Az 51-es gyalogezred 1917 tavaszáig Baranowicze (Baranovicsi) térségében harcolt, Pinszktől északra,
ma Fehéroroszország területén találhatóak a települések. Erdélyi ezredek voltak, a 63-asok
Besztercén, az 51-esek Marosvásárhelyen és Kolozsváron állomásoztak. Léhi József az
51-es gyalogezredben nem tudható melyik zászlóaljban szolgált, mert ha a kikülönített I.
zászlóalj katonája volt, akkor 1917 márciusában az olasz fronton harcolt. Az I. zászlóalj a
XVII. hadtest 181-es dandárjában, Dél-Tirolban, a Brenta folyó völgyében, Borgo Valsugana térségében harcolt 1917 tavaszán. Borgo Valsugánától dél-keletre található Ortigara
csúcs, (2106-méter) ahol 1917 júniusában nagy erőkkel támadtak az olaszok, a harcokban
9000 osztrák-magyar és 26000 olasz katona veszítette életét, az Ortigara csúcson ma egy
osztrák-magyar emlékmű található. (forrás: 51-es gyalogezred adatai, Deseő Lajos: Erdélyi
ezredek a világháborúban).

• 124 •

A háború negyedik éve

Deutsch Miklós a cs. és kir. 3. tábori vadászzászlóalj katonája, aki 1898-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1917. március 20-án meghalt. Halálának
helyszíne Jászapáti, Foglalkozása könyvnyomdász. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti
1918/112). A 3-as számú Pancsovai tábori vadászzászlóaljat 1915-ben hozták újra létre, az
59-es gyaloghadosztály, 18. hegyidandár, kötelékében harcoltak. A zászlóalj 1916 júliusában az orosz fronton Kolomea (Kolomjia) körül harcolt, a Prut folyó mellett, majd 1917ben Kirlibaba (Carlibaba) és Ciokaniesti (Ciocanesti) között harcoltak, 1918 tavaszán bajor
csapatok kötelékében, német parancsnokság alatt Marinpol (Mariupol) és Rostov (Rostovon-Don) térségéig jutott. (Németh Lajos: Aranylapok az egykori magyar tábori vadászzászlóaljak történetéből).
Móga Tivadar tizedes a 32-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1881-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1917. március 25-én meghalt. Halálának helyszíne
Jászapáti, foglalkozása földműves, apja neve Móga Gergely. (MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1918/279).
A 32-es honvéd gyalogezred a 41-es honvéd gyaloghadosztály, 40. gyalogdandár
kötelékében harcolt a 12-es gyalogezreddel együtt. Az orosz fronton harcoltak 1917.
februárig, majd az olasz frontra szállították őket, az Isonzo-vonalba.
Bagi István a cs. és kir. 101-es gyalogezred katonája, aki 1887-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1917. március 31-én betegségben meghalt. Halálának helyszíne Budapest, Soroksári úti hadikórház. Temetve Budapest Kőbányai
temető, április 3-án. (HL 286/2113).
A cs. és kir. 101-es gyalogezredet 1883-ban alapították, I. és IV. zászlóalja Nagyváradon, II. zászlóalja Trebinjén, a III. zászlóalja Békéscsabán állomásozott. Bagi István nem
tudni, hogy melyik zászlóaljhoz tartozott, az I., a III. és IV. zászlóalj 1914. augusztustól
az orosz fronton harcolt. 1916 márciusától Dél-Tirolban harcoltak, majd júliusban ismét
az orosz frontra szállították őket. Erdős-Kárpátokban, Magura hegyen és Tatár-szorosnál
harcoltak, majd 1917 júliusában Bukovinán át, Czernovitzig (Csernovic) értek. Újra olasz
frontra szállítják őket 1918. március 31-én Dél-Tirolba, Borgo (Borgo Valsugana) térségébe, Col de Rossora. A 101-es gyalogezred II. zászlóalja Trebinjén és annak környékén teljesített szolgálatot, majd 1914 augusztusától harcoltak a Drina folyó mentén. Doberdo térségébe szállítják őket 1915. május 13-án. Újra a szerb frontra kerültek 1915 októberében,
ahol Belgrádtól követik a szerb csapatokat. Útjuk Pristina és Albánia után, 1916. március
16-án Trebinjébe vezetett, de 16-án már szállították is őket az olasz frontra, Dél-Tirolba,
Borgo (Borgo Valsugana) térségébe. 1916 augusztusában az orosz frontra kerülnek, ahol
állásharcokat folytatnak 1917. februárig, majd augusztusban Erdély védelmében vesznek
részt, itt éri őket az ezredek átszervezése, ők a 133-as ezredbe olvadnak be.
Hajnal István a cs. és kir. 101. gyalogezred katonája, aki 1889-ben született
a halotti anyakönyv alapján 1917. április 10-én meghalt. Halálának helyszíne Jászapáti. Foglalkozása földműves, apja neve Hajnal Antal, anyja neve Guhi Ágnes.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/284). Jászapátin működött úgynevezett
„vöröskeresztes” kórház, de 1916 szeptemberétől 1917. április 24-ig a gimnázium
épületében a 4. számú katonai kórház működött.

• 125 •

A háború negyedik éve

Budai János élelmezési katona, cs. és kir. élelmezési raktár Budapest, aki 1879ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1917. április 16-án meghalt. Halálának helye Budapest. Jászapátira szállítva, eltemetve április 20-án, községi temető
V. tábla, 40. sír. (HL 333/10318 és 236-os temetőkataszter).
Vizi Sándor a m. kir. 6. honvéd gyalogezred II. gépfegyveres osztag katonája, aki
1897-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 613-as füzet 53. oldal alapján, ami
1917. október 5-én jelent meg, 1917. április 16-án elesett. A halotti anyakönyv alapján
halálának helyszíne Pappfalva, m. kir. 80. honvéd gyalogdandár egészségügyi intézet.
Temetve: Pappfalva katonai temető, április 16-án. (HL 297/6/a-19/1790).
A 6. honvéd gyalogezredet 1886-ban alapították, I. zászlóalja Szabadkán, II. zászlóalja Zombor, III. zászlóalja Újvidéken állomásozott. Pappfalva mai neve Tibau, Kirlibabától (Carlibaba) észak- nyugatra található. A 40. honvéd hadosztály, amibe a pécsi
80. gyalogdandár is tartozott, melyet a 6-os és 19-es gyalogezredek alkottak, 1916.
július 6-tól 1917. július 26-ig, a Capul-Medul-Tatárka magaslatok vonalán harcolt.
Gecse János, aki 1875-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1917.
május 1-én meghalt. Halálának helyszíne Budapest Magyar Királyi 1. honvéd helyőrségi kórház. Temetve Budapesten május 3-án. Foglalkozása postás. (HL 436/614).
Solymosi (Frikk) Mihály a cs. és kir. 31-es gyalogezred 7. század katonája, aki 1896ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1917. május 3-án meghalt. Halálának helyszíne cs. és kir. barakk-kórház, Kaposvár. Temetve május 6-án, Kaposvár Hősök
temetője, (déli temető) IV. sor 845. sír. (HL 478/195 és 237-es temetőkataszter). A 31-es
gyalogezredet 1741-ben alapították, I. II. IV. zászlóalja Nagyszebenben, a III. zászlóalja
Spalatón állomásozott.
Ádám István a cs. és kir. 2/4-es könnyűágyús üteg katonája, aki 1874-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1917. május 16-án meghalt. Halálának
helyszíne útkaparóház, Rotunda-hegytől északra, Beszterce-Naszód vármegye. Eltemetésének helye, útkaparóház melletti katonai temető május 17-én. (HL 404/4633). A
helyszín Kirlibabától (Carlibaba) nyugatra található, a „Cabana Pasul Rotunda” hágó
1271-méter magasságban, a Keleti-Kárpátokban. A 40. gyaloghadosztály harcolt ebben a térségben, a 29-es, a 30-as, a 6-os és a 19-es honvéd gyalogezredek. A m. kir.
29. honvéd gyalogezred történeti könyvében, (Szerző: De Sgardelli Caesar) a 109.
oldalon „máj. 27-28 II. zlj. menet Botusra, onnan vasúti szállítás a Rotundára”. A cs.
és kir. 38-as gyalogezred III. kikülönített zászlóalja 1916. szeptember 24-én járt ebben
a térségben. „Szeptember 24-én 1 órakor a 9. század és a 12. század három szakasza a
Kirlibaba-tól nyugatra levő útkaparóházhoz szállíttatott gépkocsin”. (Dorombi József:
A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve. 275. oldal).
Tóth János a m. kir. 30. honvéd gyalogezred katonája, aki 1879-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 708-as füzet 62. oldal alapján, ami 1919. január 29-én jelent meg,
1917. május 20-án elesett. A 30. honvéd gyalogezredet 1913-ban alapították, I. II. zászlóalj
Budapesten, a III. zászlóalj Kiskunfélegyházán állomásozott. Az ezred harcterületei 1916.
június 24 és 1917. július 30 között Jakobeny (Lacobeni) és Kirlibaba (Caribaba) térségében
voltak. Állóharcok alakultak ki 1917 májusában Kirlibaba (Carlibaba) előtt.

• 126 •

A háború negyedik éve

Tóth János, aki 1879-ben született Jászapátin, 1917 június 15-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Illés Verona, apja neve Tóth János, anyja neve Badari Anna.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1955/79). (Lehet, hogy az előző 30-as honvéd gyalogezred katonája).
Bolyos István a 10-es honvéd gyalogezred 2. század katonája. aki 1874-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 682-es füzet 10. oldal alapján, ami 1918. június 25-én jelent
meg, valamint a halotti anyakönyv alapján 1917. június 29-én meghalt. Halálának helyszíne cs. és kir. tartalékkórház, Miskolc. Eltemetve a miskolci katonatemetőbe június 30-án,
sírszám XXVII.-35. (HL 483/224 és HL 484/222).
A veszteséglista Nr. 631-es füzet 48-as oldal alapján, ami 1917. november 27-én jelent
meg, Lukács József őrvezető, aki a 17. honvéd gyalogezred kijelölt katonája a 309-es
honvéd gyalogezred 3. századhoz. Jákóhalmán született 1888-ban, elesett 1917 augusztus
1-én. A halotti anyakönyv alapján a neve Lukácsi József, a többi adat megegyezik. Foglalkozása napszámos, apja neve Lukácsi József, anyja neve Kaszab Anna. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1928/40). A 309-es honvédgyalogezred 1915. október 3-án
alakult meg, a 19. honvéd gyalogezred IV. zászlóaljából, kiegészítve különböző alakulatoktól idevezényelt katonákból. Az ezred 1917. július és augusztus hónapokban
az orosz fronton, a Zbrucz folyó mentén harcolt, Dawidkowce térségében, Skala településtől észak-nyugatra (Skala-Podilska). Július 31-én az I. zászlóalj katonái átkelést
hajtottak végre a folyón, ami nem volt sikeres, nagy veszteségek érték a zászlóaljt. A 3.
század parancsnoka súlyosan megsebesült, (Lukácsi József, 3. század) augusztus 1-én
az ezred újabb különítménye próbált átkelni, de sikertelenül. Ez a terület Tarnopoltól
(Ternopil) délre, a Dnyeszter folyótól északra található. (Forrás: Légrády Elek: A volt
magyar királyi pécsi 19. honvéd gyalogezred és alakulatainak története, alapján.)
Birkás Imre a 30. honvéd gyalogezred katonája, aki 1885-ben született Jászapátin,
1917. augusztus 16-án meghalt. Halálának helyszíne Budapest cs. és kir. 4. tartalékkórház. Temetésének helyszíne Budapest, Kőbányai Központi Temető, időpontja augusztus 18, 4/XI. parcella 7. sor 1. sír. (A 226-os temetőkataszter alapján).
Czekus Andor őrmester a cs. és kir. vártávíróosztály katonája, aki 1885-ben született Kiskunmajsán, illetőségi hely Jászapáti, 1917. augusztus 28-án meghalt. Halálának
helyszíne Győri pályaudvar parancsnoksága. Temetésének helyszíne Győr, központi
temető, XIV h 2. sír, időpontja augusztus 30. (A 248-as temetőkataszter alapján).
Orosz József a 19. népfelkelő gyalogezred 19/8-as gyalogzászlóalj 2. század katonája, aki 1874-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 617-es 41. oldal alapján,
ami megjelent 1917. október 13-án, valamint a Nr. 672-es füzet 38. oldal alapján, ami
1918. május 11-én jelent meg, 1917. augusztus 31-én meghalt.
A 19/8-as gyalogzászlóalj 1916 novemberétől harcolt a szerb fronton, majd 1916
májusától az olasz fronton, a Dél-Tiroli szakaszon, Zugna Torta (1257) hegy és Marco,
illetve Serrevalle all Adige települések térségében, az Adige folyó mellett, Roveretotól
délre. 1917. június 21-én és július 3-án, valamint október 21-én nagy olasz támadásokat vertek vissza. 1918-ban a román fronton harcoltak. (Forrás: Légrády Elek: A volt
m. kir. 19-es pécsi honvéd gyalogezred és alakulatainak története).

• 127 •

A háború negyedik éve

Balogh József, született 1892-ben, illetőségi helye Jászapáti, a halotti anyakönyv
alapján 1917. október 13-án meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Klész
Ana, apja neve Balogh József, anyja neve Varga Julianna. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1921/175).
Farkas L. József tüzér, cs. és kir. vártüzérzászlóalj, Nr 7. ezred kijelölt katonája az IR. Nr 12. cs. és kir. 12-es gyalogezred 4. zászlóaljához, aki 1899-ben
született Jászapátin, 1917. október 28-án meghalt. (Veszteséglista Nr. 640-es füzet
14. oldal (hiányzik).
A 12. gyalogezredet 1702-ben alapították, I., II. zászlóalja Znaim-Klosterbruckban, (Znojmo, Csehország) III. zászlóalja Komáromban, IV. zászlóalja Szarajevóban
állomásozott. A cs. és kir. 12. gyalogezred 4. zászlóalja a 9. hegyidandárban, az 1.
gyaloghadosztályban, a XV. hadtest kötelékében harcolt. 1917. október 24-én indult
meg az offenzíva az olasz csapatok ellen, és Karfreitnél (Kaporetto) sikerült áttörni
a frontvonalat. Az 1-es gyaloghadosztály az úgynevezett „Krauss-csoport” részeként
vett részt a harcokban, azonban az ott szereplő csapatok között nem szerepelt a 9. hegyidandár. A cs. és kir. 59-es gyalogezred, August Schad ezredese naplójában (Az IR.
59 tevékenysége 1917. október 3-tól 1918. január elejéig) szerepel utalás a 9. hegyidandár (9. Gebirgsbrigade) tevékenységére. Az 59-es gyalogezred Bellunótól dél-nyugat irányban harcolt, Arsie felé. Arsie Monte Grappától északra, a Lago del Corio közelében található. November 15-én egy tájékoztatást kapott a tervezett célokról, ebben
az szerepel, hogy a 9. hegyidandárnak Arsie térségében kell csatlakoznia a „Conrad
FM. 18. divízióval”. Egy másik adat alapján a 9. hegyidandár 1917 novemberében
együtt harcolt a cs. és kir. 87. gyalogezred IV. zászlóaljával a Dolomitokban, Monte
Melago 1275 méter) térségében, Feltrétől dél-nyugatra, Valstagnától nyugatra Asiagó
felé. Farkas L. József lehetséges, hogy az olasz front ezen részén veszítette életét.
Ádám Ferenc illetőségi hely Jászapáti, aki 1878-ban született, 1917. október 31én meghalt. Házastárs neve Kisberdó Julianna, apja neve Ádám Elek, anyja neve Urbán Veronika. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1921/247).
Tajti István a cs. és kir. 32. gyalogezred 3. század katonája, aki 1890-ben született
Jászapátin, 1917. december 22-én meghalt. Halálának helyszíne Besztercebánya, Országos Hadigondozó Intézet, temetve Jászapáti községi temetőben, december 28-án.
(A 236-os temetőkataszter, valamint a VHA N38/217 és HL 176/806 alapján).
A 32-es gyalogezredet 1741-ben alapították, I. II. és IV. zászlóalja Triesztben, a III.
zászlóalja Budapesten állomásozott. A veszteséglista Nr. 667-es füzet 17. oldalán, ami
1918. március 30-án jelent meg, Fajti István néven szerepel ugyanezekkel az adatokkal.
Csombor Antal a cs. és kir. 34-es gyalogezred katonája, aki 1891-ben született
Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Halálának
helyszíne Volhínia. Foglalkozása földműves, apja neve Csombor Antal, anyja neve
Szabó Magdolna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1937/8). A 34-es gyalogezred II. zászlóalját kivéve az orosz fronton harcolt, 1916. július 30. és 1917. december
közepe között Jasinow (ma Yaseniv, Ukrajna) térségében, Brodytól délre, ahol állóharcok alakultak ki. Yaseniv a Styr folyótól dél-nyugatra, Lembergtől (Lviv) keletre

• 128 •

A háború negyedik éve

található. A harcokban elesett katonákat a Yaseniv melletti erdőben, a hősök temetőjében temették el. A 34-es gyalogezred 1918 januárjától márciusig karhatalmi feladatokat látott el Lenbergben és Prágában, majd az olasz frontra szállították őket, Monte
Asolone térségébe, a Brenta folyó mellé. A II. kikülönített zászlóalj 1915 májusától az
olasz fronton harcolt, Tolmein (Tolmin) és Krn (2244 méter) térségében. Később 1917
májusától a Monte Santo (Szveta Gora Szlovénia, 681 méter), valamint Monte San
Gabriele (Skabrijel Szlovénia, 646 méter) térségében harcoltak. A zászlóalj később a
134-es gyalogezredbe olvadt bele, 1918 márciusától Ukrajnában megszálló csapatként
működött. (Forrás: A 34-es gyalogezred története)
Fabik Sándor a cs. és kir. 86-os gyalogezred katonája, aki 1887-ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Halálának helyszíneként Csirna, orosz harctér van megadva. Foglalkozása pincér, apja neve Fabik
László, anyja neve Kis Verona. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1922/58).
A 86-os gyalogezred az orosz fronton harcolt, (III. zászlóalját kivéve) 1916. augusztus 10-től 1917 júliusáig, Zborow (mai neve Zboriv) térségében, Zarudzie (Zaruddya) és Mogila (399 méter magaslat, Zborivtől keletre, Jeziernától északra, melynek
mai neve Ozerna) védőszakaszaiban, a Strypa folyó mellett, illetve a Vysushka-River
térségében. Állásban voltak Branynál 1918 márciusáig, ekkor az ezredet elszállították
Dél-Tirolba. Monte Asolone térségébe. A 86/III. zászlóalj 1915 júniusától az olasz
fronton harcolt a 7. hegyidandár kötelékében 1918 júniusáig. Részt vettek az 1917.
október 24-én lezajlott Caporetto melletti harcokban, majd november 1-től a háború
végéig Monte Asolone térségében harcoltak. (Forrás: Gaksch József-Dimics Szilárd a
86-os gyalogezred története könyvből)
Farkas János a m. kir. 11-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1883-ban született
Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása
földműves, házastárs neve Varga Regina, apja neve Farkas Mihály, anyja neve Tóth
Terézia. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1927/66).
A 11. honvéd gyalogezredet 1886-ban alapították, I. II. zászlóalja Munkácson, a III.
zászlóalja Ungváron állomásozott. A 11-es honvéd gyalogezred 1916. október 6-tól és
1917-ben egész évben az Erdély területén vívott harcokban vett részt, az Úz-völgyében,
az általuk épített Árpádházi Szent Erzsébet hadikápolna a mai napig áll. A harcok során
több mint 1000 osztrák-magyar katona lett eltemetve. A 11-es honvéd gyalogezred a
kassai honvéd gyaloghadosztály részeként, a 9-es kassai honvéd gyalogezreddel együtt
alkották a 77. gyalogdandárt. A kassai 39-es gyaloghadosztály 1916. augusztus 28-tól
Erdély védelmében harcolt, 1917. március 8. Mogyorós-tető (1340 méter) visszafoglalása, decembertől a Slanic-völgy, Ojtoz közelében, 1918 februárjáig, majd az olasz frontra
kerültek, ahol augusztus 15-től, november 2-ig a Sasso Rosso (2645 méter) hegyen harcoltak. November 3-án Perginében fogságba került az ezred (Trentótól keletre).
Horváth Sándor illetőségi hely Abony, 27 éves (1890) halálának időpontja 1917.
december 31. Foglalkozása kárpitos segéd, apja neve Horváth Ignác, anyja neve Kovács Anna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1937/51).

• 129 •

A háború negyedik éve

Locskai Mihály a cs. és kir. 69-es gyalogezred 14. század katonája, aki 1890-ben
született, illetőségi hely Jászapáti, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én
meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Gulyás Viktória, apja neve Locskai
Mihály, anyja neve Tajti Rozália. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1922/189). A
veszteséglista Nr. 184-es füzet 30. oldal alapján, ami 1915. május 28-án jelent meg,
megsebesült. Ebben az időben a 69-es gyalogezred az orosz fronton harcolt, Pyeski
és Jablonki térségében, ahol az ezred nagy veszteségeket szenvedett. Jablonki település ma Lengyelországban található, a Kárpátaljai vajdaság, Lesko járásában, Bystrétől
délre.1917. évben az ezred a román fronton és Bukovinában harcolt. A IV. zászlóalj
1917. február 23-án Gyergyóditróra került. Augusztusig harcoltak a román fronton,
majd Bukovinai frontszakaszra kerültek, ahol 1918 januárjáig voltak állásban, majd
februártól az olasz fronton harcoltak.
A 69-es gyalogezredet 1860-ban alapították, I. II. zászlóalja Pécsen, III. zászlóalja
Castelnuovóban, a IV. zászlóalja Székesfehérváron állomásozott. Az ezred kikülönített
III. zászlóalja 1915 májusától az olasz fronton harcolt. (Forrás: Crettier Ferenc: A 69es gyalogezred története).
Pásztor László a m. kir. 11-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, apja neve Pásztor János, anyja neve Birkás Viktória. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1930/117).
1917-ben a különböző alakulatokban meghalt katonák adataiban az a közös, hogy
alakulataikról kevés adatot tartalmaznak, és haláluk időpontjaként 1917. december 31
van megadva.)
Balajti Péter Pál, a halotti anyakönyv alapján, illetőségi hely Jászapáti, életkor
34 (született 1883-ban) halála időpontja 1917. december 31. Foglalkozása földműves,
házastárs neve Bolyós Julianna, anyja neve Borbás Márta. (MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1922/165).
Balla István született 1889, illetőségi helye Jászapáti, halála időpontja 1917. december 31. Foglalkozása földműves, házastárs neve Gyenes Julianna, apja neve (Palla)
valószínűleg Balla Gábor, anyja neve Varga Mária. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1920/119). Adatok halotti anyakönyv alapján. A veszteséglista Nr. 416-os füzet
4. oldal alapján, ami 1916. május 4-én jelent meg, megsebesült. Születési időpontjaként
itt 1888 szerepel. (Balla István 1888-as Jászapáti születésű 68-as gyalogezred 1-es pótszázad katonája 1914. szeptember 30-án elesett a KA 2306/44 és a HL 262/129 alapján).
Bencsik József, aki 1884-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1917.
december 31-én meghalt. Halálának helyszíne orosz harctér, Oroszország. Foglalkozása
földműves, házastárs neve Berta Rozál, apja neve néhai Bencsik József, anyja neve Nagy
Márta. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1927/170).
Bolyós István, aki 1887-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1917.
december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Nagypál Franciska,
apja neve Bolyós János, anyja neve Gordós Erzsébet. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1967/80).

• 130 •

A háború negyedik éve

Borbás Balázs, aki 1895-ben született, illetőségi helye Jászapáti, a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása szabósegéd, apja neve Borbás G.
Miklós, anyja neve Kis Jakab Borbála. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1939/48).
A veszteséglista Nr. 285-ös füzet 8. oldal alapján, ami 1915. október 6-án jelent meg,
megsebesült, a cs. és kir. 60. gyalogezred 5. század katonájaként. A veszteséglista Nr.
549-es füzet 10. oldal alapján, ami 1917. április 6-án jelent meg, szintén sebesültnek van
jelezve, mint a 60-as gyalogezred 10. század katonájaként.
A 60-as gyalogezredet 1798-ban alapították, I. III. és IV. zászlóalja Egerben, a II.
zászlóalja Zvornikban állomásozott. A 60-as gyalogezred II. kikülönített zászlóalja (5.
század) 1915. júliusban az olasz fronton, Doberdó térségében, Monte dei sei Busin védőállásban harcolt. 1917. év elején, az orosz fronton Bukovinában, Kirlibaba (Carlibaba)
térségében, majd tovább nyomultak, Watra Moldovitzaig, év végén a zászlóaljat a 125-ös
gyalogezredbe szervezték át. Az ezred többi zászlóalja 1918-ig az orosz fronton harcolt.
Borbás Balázs őrmester, aki 1883-ban született, illetőségi helye Jászapáti, a halotti
anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Apja neve Borbás Albert, anyja neve
André Erzsébet. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1936/24).
Bőszény Zsigmond illetőségi hely Jászapáti, született 1882-ben, a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása ács, házastárs neve Deli Mária,
apja neve Bőszén István, anyja neve Bolla Erzsébet. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1922/121).
Bugyi Béla illetőségi hely Jászapáti, aki 1886-ban született, a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt. Halálának helyszíneként orosz harctér van megadva. Foglalkozása földműves, apja neve Bugyi Balázs, anyja neve Lócsi Rozália. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1927/60).
Bugyi Imre illetőségi hely Jászapáti, aki 1882-ben született, a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt. Halálának helyszíne orosz harctér. Foglalkozása
földműves, apja neve Bugyi László, anyja neve Berki Julianna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1925/126).
Csőke Ferenc illetőségi hely Jászapáti, aki 1881-ben született, a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Kis
Jakab Jusztina, apja neve Csőke Alajos, anyja neve Vágó Zsuzsanna. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1937/23).
Horváth Gábor illetőségi hely Jászapáti, aki 1874-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása cipész, házastárs neve
Vincze Julianna, apja neve Horváth Gábor, anyja neve Járvás Terézia. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1920/108).
Juhász Gábor illetőségi hely Jászapáti, aki 1880-ban született, a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Birkás Erzsébet, apja neve Juhász István, anyja neve Holló Rozália. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1928/264).
Kis Tamás Pál illetőségi hely Jászapáti, aki 1884-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs

• 131 •

A háború negyedik éve

neve Tajti Julianna, apja neve Kis Tamás István, anyja neve Szentesi Katalin. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1920/140).
Kovács János illetőségi hely Jászapáti, aki 1894-ben született, a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása cipészsegéd, apja neve Kovács
József, anyja neve Sóti Jusztina. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1925/4).
Lados Balázs illetőségi hely Jászapáti, aki 1890-ben született, a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása kisbirtokos, házastárs neve Deli
Anna apja neve Lados Ferenc, anyja neve Nagy P. Eleonóra. (MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1939/27).
Lados József illetőségi hely Jászapáti, aki 1888-ban született, a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Szabari Eleonóra, apja neve Lados Ferenc, anyja neve Berdó P. Erzsébet. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1923/129).
Lakatos István illetőségi hely Jászapáti, aki 1882-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása kovácssegéd, házastárs
neve Suha Rozália, apja neve Lakatos István, anyja neve Rácz Borbála. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1922/64).
Menyhárt Vendel illetőségihely Jászjákóhalma, aki 1890-ben született, a halotti
anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Házastársa Nagy Erzsébet, apja
neve Menyhárt József, anyja neve Baráth Terézia. (17/1929. 10. 29).
Mihályi István illetőségi hely Jászapáti, aki 1878-ban született, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, apja neve
Mihályi József, anyja neve Andrási Veronika. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti
1929/254).
Molnár István illetőségi hely Jászapáti, aki 1872-ben született, a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, apja neve Molnár
István, anyja neve Ádám Viktória. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1939/85).
Nagy Bertalan illetőségi hely Jászapáti, aki 1873-ban született, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Halálának helyszíneként orosz harctér van megadva. Foglalkozása földműves, házastárs neve Ördög Marcella, apja neve
Nagy János, anyja neve Járvás Judit. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1926/223).
Nagy J. Antal illetőségi hely Jászapáti, aki 1888-ban született, a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastársa neve Járvás Katalin, apja neve Nagy J. Balázs, anyja neve Nagy G. Eleonóra. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1929/15).
Nagy J. István illetőségi hely Jászapáti, aki 1894-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, apja neve
Nagy J. Gáspár, anyja neve Bagi Judit. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1936/31).
Nagy Jóska Pál illetőségi hely Jászapáti, aki 1889-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastársa
neve Horváth Rozália, apja neve Nagy Jóska János, anyja neve Kis Katalin. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1922/297).

• 132 •

A háború negyedik éve

Nagy P. László illetőségi hely Jászapáti, aki 1885-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása ácssegéd, apja neve Nagy
P. László, anyja neve Gulyás Katalin. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1935/64).
Nagy Sz. Gábor illetőségi hely Jászapáti, aki 1882-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastársa
neve Sós Erzsébet, apja neve Nagy Sz. Mihály, anyja neve Pádár Erzsébet. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1920/274).
Nagypál János illetőségi hely Jászapáti, aki 1888-ban született a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs
neve Mihályi Julianna, apja neve Nagypál Bertalan, anyja neve Szász Julianna. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1922/252).
Pongó István illetőségi hely Jászapáti, aki 1877-ben született a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Rákosi Erzsébet, apja neve Pongó István, anyja neve Tóth Mária. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1922/188).
Réz István illetőségi hely Jászapáti, aki 1881-ben született, a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Ivanics Margit, apja neve Réz József, anyja neve Dósa Julianna. (MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1920/252). A 29-es honvédgyalogezred története könyvben (Wodlutscha
Károly) az eltűntek között szerepelt a neve, az első és második Drina-menti csaták
során Szerbiában.
Szabari Balázs illetőségi hely Jászapáti, aki 1878-ban született, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve
Nagy Julianna, apja neve Szabari Mátyás, anyja neve Lóczi Viktória. (MNL JNSZML
XXXIII. Jászapáti 1926/229).
Szabari Ferenc illetőségihely Jászapáti, aki 1895-ben született, a halotti anyakönyv
alapján 1917.december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, apja neve Szabari Ferenc, anyja neve Mihályi Klára. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1922/286).
Szepesi Mihály illetőségi hely Jászapáti, aki 1888-ban született, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs
neve Kis Veronika, apja neve Szepesi András, anyja neve Susztár Zsuzsanna. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1920/283).
Tajti László illetőségi hely Jászapáti, aki 1893-ban született, a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt, helyszíne nincsen megadva. Foglalkozása
földműves, házastárs neve Tajti Petronella, apja neve Tajti Demeter, anyja neve Hubai
Julianna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1923/91).
Tamádi István illetőségi hely Rudabánya, aki 1889-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása bányász, házastárs neve
Nagy Rozália, apja neve Tamádi Mátyás, anyja neve Nagy Jóska Veronika. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1920/294).
Tóth P. Balázs illetőségi hely Jászapáti, aki 1882-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs

• 133 •

A háború negyedik éve

neve Nagy J. Erzsébet, apja neve Tóth P. Joachim, anyja neve Krizsó Julianna. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1924/227).
Tóth S. Kálmán illetőségi hely Jászapáti, aki 1888-ban született, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs
neve Szőke Anna, apja neve Tóth Joachim, anyja neve Krizsó Julianna. (Tóth P. Balázs
testvére) (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1921/88).
Török Miklós illetőségi hely Jászapáti, aki 1879-ben született, a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Urbán Rozália, apja neve Török Miklós, anyja neve Csőke Judit. (MNL JNSZML XXXIII. 2 Jászapáti 1925/42).
Urbán István illetőségi hely Jászapáti, aki 1882-ben született, a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása napszámos, házastárs neve Császár Piroska, apja neve Urbán Péter, anyja neve Illés Julianna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1938/19).
Veli Sándor illetőségi hely Jászapáti, aki 1886-ban született, a halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs neve Bugyi Katalin, apja neve Veli József, anyja neve Amu Anna. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1920/143).
1917-ben különböző alakulatokban megsebesült katonák
Lekö János tizedes a 30-as honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 13-as honvéd
gyalogezred RgtsStb. (ezredtörzshöz), aki 1894-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 522-es 35. oldal alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett meg (hiányzik), megsebesült.
Delimagocs Sándor tizedes, a 19-es népfelkelő gyalogezred gépfegyveres osztag
katonája, aki 1891-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 524-es füzet 13. oldal
alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett meg, megsebesült.
Szőllősi István a cs. és kir. 32-es gyalogezred 14. század katonája, aki 1881-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 532-es füzet 54. oldal alapján, ami 1917. január
6. és március 23. között jelenhetett meg (hiányzik) megsebesült. A 32-es gyalogezredet
1741-ben alapították, I. II. és IV. zászlóalja Triesztben, a III. zászlóalja Budapesten állomásozott. Az ezred 1916 június és 1917 január között az orosz fronton harcolt, a Bruszilov offenzívában, majd 1917 január végén Erdélybe szállították az ezredet.
Töröcsik Sándor tüzér, az Nr. 31-es tábori tarackos ezred 4. zászlóalj katonája, aki
1886-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 537-es füzet 55. oldal alapján, ami
1917. január 6. és március 23. között jelenhetett meg (hiányzik), megsebesült. A cs. és
kir. 31. tábori tarackosezred 1916-ban az orosz fronton harcolt.
Katkó József a cs. és kir. 44-es gyalogezred katonája, aki 1874-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 537-es 26. oldal alapján, ami 1917. január 6. és március
23. között jelent meg, megsebesült.

• 134 •

A háború negyedik éve

A 44-es gyalogezredet 1744-ben alapították, I. II. zászlóalja Budapesten, III. zászlóalja Kaposváron, IV. zászlóalja Bilecán állomásozott. Az ezred 1916-ban az orosz fronton harcolt, a 2. hadsereg kötelékében, Lembergtől észak-keletre, Brody térségében.
Farkas István a cs. és kir. 2. gyalogezred (Nagyszeben, Brassó) 5. század katonája,
aki 1887-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 543-as füzet 16. oldal alapján,
ami 1917. március 27-én jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 613-as füzet
15. oldal alapján, ami 1917. október 5-én jelent meg, szintén sebesültnek van jelezve.
A cs. és kir. 2. gyalogezred 1916 szeptemberétől az olasz fronton harcolt Doberdo
térségében, részt vettek az Isonzoi csatákban, (7., 8., 9., 10. csatákban, 1916. szeptember 14. és 1917. május 27. között). Az ezred vesztesége május 11 és 27 között 58 tiszt
és 1600 legénység volt. Kiegészítések után az ezredet júliusban az orosz frontra szállították, ahol Stanislau (ma Ivano-Frankivszk) térségében kezdték meg harcaikat. Július
28-án Okna térségében csatáztak, 29-én Kisseleunál súlyos veszteségeket szenvedett a
II. zászlóalj (Farkas István 5. század). További harcaik is ebben a térségben zajlottak,
Chocimierz, (Khotymyr) Puzniki, (Puzhnyky) a Dnyeszter folyó közelében. (Forrás:
Deseő Lajos: Erdélyi ezredek a világháborúban).
Almási István a Magyar Királyi 6-os honvéd gyalogezred műszaki zászlóalj katonája, aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 545-ös füzet 6. oldal
alapján, ami 1917. március 30-án jelent meg, megsebesült. A 6-os honvéd gyalogezredet 1886-ban alapították, I. zászlóalja Szabadkán, II. zászlóalja Zomboron, a III.
zászlóalja Újvidéken állomásozott.
Utasi Gábor tizedes, a 6-os honvédgyalogezred 1. század katonája, aki 1894-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 545-ös füzet 64. oldal alapján, ami 1917.
március 30-án jelent meg, megsebesült. A 6-os honvéd gyalogezredet 1886-ban alapították, I. zászlóalja Szabadkán, II. zászlóalja Zomborban, III. zászlóalja Újvidéken
állomásozott. Az ezred a budapesti 40. gyaloghadosztályban, 80-as gyalogdandár kötelékében, együtt a 19-es honvéd gyalogezreddel harcolt. 1916 júliusában Kirlibaba
(Carlibaba) térségében voltak, majd álló háború alakult ki a Capul-Medul-Tatárka magaslatok vonalán, 1917 júliusáig.
Borbély Mihály a cs. és kir. 60-as gyalogezred 1. század katonája, aki 1895-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 549-es füzet 10. oldal alapján, ami 1917. április 6-án jelent meg, megsebesült. (60-as gyalogezred, Eger).
A cs. és kir. 60. gyalogezred I., II. és IV. zászlóalja, a kikülönített II. zászlóaljat
kivéve, az orosz fronton harcolt. A VI. hadtest 15. gyaloghadosztály, 29-es és 30-as
gyalogdandár kötelékében. A 29. gyalogdandárban a k. u. k. 66-os és 5-ös gyalogezred, a 30. gyalogdandárban a k. u. k. 60-as és 65-ös gyalogezred tartozott. A 15.
gyaloghadosztály 1916 márciusától Buczacz (Buchach) térségében harcolt, a Strypa
folyó mellett. A Brussilow-offenzíva megindulása miatt májusban, visszavonulás következett be, új állásaik Monasterzyska (Monastyryska) térségében voltak. Az újabb
visszavonulások következtében 1917 januárjában a frontvonal már Stanislaunál (Ivano-Frankivszk) húzódott. A 15. gyaloghadosztályt júliusban a román frontra szállították. (Forrás: Deseő Lajos: Erdélyi ezredek a világháborúban, k. u. k. 5. gyalogezred).

• 135 •

A háború negyedik éve

Simon Város Ferenc a 26. cs. és kir. tábori vadász zászlóalj 1. század katonája,
aki 1892-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 554-es füzet 46. oldal alapján,
ami 1917. április 14-én jelent meg, megsebesült. A zászlóalj 1916. szeptember 19-től
Bukovinában a Dadul magaslatot védte, majd 1917 nyarán Kirlibaba (Carlibaba) térségében harcolt, majd részt vett Bukovina felszabadításában.
Török Ferenc a 29-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 30-as honvéd gyalogezred 1. század, aki 1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 554-es füzet
51. oldal alapján, ami 1917. április 14-én jelent meg, megsebesült. A 30-as honvéd
gyalogezred 1916 szeptemberétől Kirlibaba térségében harcolt és épített védőállásokat, melyeket meg is tartott, a telet itt töltötték. (Paulovits Sándor összeállítása: Harmincas honvédek élete a halálmezőkön).
Rosvai (feltehetőleg Rusvai) István a m. kir. 11. honvéd gyalogezred (Munkács)
6. század katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 558-as füzet
45. oldal alapján, ami 1917. április 23-án jelent meg, megsebesült. Az ezred 1916.
május 27-től harcolt Erdély védelmében, október 6-tól a feladatuk az Uz és a Csobános völgyek lezárása volt a Keleti-Kárpátokban. 1918 februárjáig állásokban harcoltak
ebben a térségben.
Daróczi László címzetes őrvezető, a 29-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 313-as honvéd gyalogezred 3. századhoz, aki 1880-ban született Jákóhalmán, a
veszteséglista Nr. 564-es füzet 12. oldal alapján, ami 1917. május 1-én jelent meg,
megsebesült. (A 313-as honvéd gyalogezred a 70. honvéd gyalogdandárban harcolt
1916 és 1918 között az orosz fronton, valamint Erdélyben).
Horváth Miklós a 29-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 313-as gyalogezred BaonsStb (zászlóaljtörzs), aki 1878-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr.
564-es füzet 20. oldal alapján, ami 1917. május 1-én jelent meg, megsebesült.
Kiss István a 1-es népfelkelő gyalogezred 16. század katonája, aki 1879-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 564-es füzet 24. oldal alapján, ami 1917. május
1-én jelent meg, megsebesült.
A m. kir. 1. budapesti népfelkelő gyalogezred 1916 szeptemberétől Erdély és Románia területén harcolt, a Sztrígy völgyében, majd októberben a Vulkán-hágót foglalták el. 1917 januárjában a Szeret és a Putna mentén harcoltak.
Birkás Miklós a 17-es honvéd gyalogezred hidász század katonája, aki 1896-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 570-es füzet 9. oldal alapján, ami 1917. május
10-én jelent meg, megsebesült.
Dömény Mihály a 29-es gyalogezred katonája, kijelölve Nr. 18-as honvéd gyalogezred 1. századhoz, aki 1872-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 570es füzet 14. oldal alapján, ami 1917. május 10-én jelent meg, megsebesült. A 18-as
honvéd gyalogezredet 1886-ban alapították, I. II. zászlóalja Sopronban, III. zászlóalja
Kőszegen állomásozott. (Orosz front).
Farkas Ignác a m. kir. 1. honvéd gyalogezred (Budapest) 8. század katonája, aki
1878-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 570-es füzet 16. oldal alapján, ami
1917. május 10-én jelent meg, megsebesült.

• 136 •

A háború negyedik éve

Molnár Károly tüzér, a m. kir. L. reit. (lovagló) ADiv. (hadosztály) Nr. 1. (11)
üteg katonája, aki 1893-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 570-es füzet 37.
oldal alapján, ami 1917. május 10-én jelent meg, megsebesült.
Budai P. Pál a m. kir. 1-es népfelkelő gyalogezred 13. század katonája, aki 1884ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 578-as füzet 10. oldal alapján, ami 1917.
május 10. és július 21. között jelenhetett meg (hiányzik), megsebesült.
Horkai József a m. kir. 12-es népfelkelő gyalogezred 5. század katonája, aki 1890ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 584-es füzet 21. oldal alapján, ami 1917.
május 10. és július 21. között jelenhetett meg (hiányzik), megsebesült.
A 12-es gyalogezredet 1886-ban alapították I. zászlóalja Szatmárnémetiben, II.
zászlóalja Máramarosszigeten a III. zászlóalja Nagykárolyban állomásozott. A népfelkelő gyalogezred 1917. augusztusig az orosz fronton harcolt.
Nagy I. István a 8. honvéd gyalogezred (Lugos) katonája, kijelölve a m. kir. 302es gyalogezredhez, aki 1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 602-es füzet
44. oldal alapján, ami 1917. július 26-án jelent meg, megsebesült.
A 602-es gyalogezred az 51-es honvéd hadosztályban harcolt, 1915 februártól
1916 novemberéig az orosz fronton. Erdélyben harcoltak 1917 márciusáig, majd vis�szakerültek az orosz frontra, 1918. júniustól olasz front.
Valkán János a 2. honvéd gyalogezred (Gyula) katonája, kijelölve a 313-as
honvédgyalogezred 3. századhoz, aki 1878-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 602-es füzet 62. oldal alapján, ami 1917. július 26-án jelent meg, megsebesült. A 313-as honvéd gyalogezredet 1916-ban állították fel a 312, 314, és a
315-ös gyalogezredekkel együtt, a 70. gyalogdandár részeként. 1916 novemberétől Erdély védelmében harcoltak.
Szabó Mihály János a m. kir. 8. honvéd gyalogezred (Lugos) katonája kijelölve a
315-ös honvéd gyalogezred gépfegyveres osztagához, aki 1892-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 606-os füzet 46. oldal alapján, ami 1917. augusztus 9-én jelent
meg, megsebesült. A 315-ös honvédgyalogezred a 70. gyaloghadosztályban harcolt
1916 októberétől, az orosz, majd a román hadszíntéren, Erdélyben.
Nagy Balázs a cs. és kir. 82-es gyalogezred 4. század katonája, aki 1897-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 630-as füzet (39.) oldal alapján, ami 1917. november 21-én jelent meg, megsebesült.
A 82-es gyalogezredet 1883-ban alapították, I. II. és IV. zászlóalja Bécsben, III.
zászlóalja Székelyudvarhelyen állomásozott. 1916 augusztusától Erdély védelmébe
harcolt az ezred. A Magura Casinului 1167 méter magas hegy állásaiban harcoltak,
1916. december 30-tól. 1917. július 22-től 11 napon át, hatalmas támadásokat vertek
vissza, veszteségeik is igen nagyok voltak. A hegy az Ojtozi-szoros és Sósmező térségében található.

• 137 •

A háború ötödik éve

A HÁBORÚ ÖTÖDIK ÉVE, 1918
1918-ban meghalt 29-es honvéd gyalogezred katonái
A 29-es honvéd gyalogezred 1918. március 28-tól november 4-ig az olasz fronton
harcolt. Kiképzésen vettek részt és karhatalmi szolgálatot láttak el 1918. április 9.
és július 29. között Fiuméban és Károlyvárosban. Július 30-án vasúton Witorióba
szállították az ezredet. Állásba került az ezred augusztus15-től október 29-ig a Col
Caprile (1288 méter) - Monte Asolone (1520 méter) vonalban, kétheti váltásban harcoltak, pihenőik Mellame, Rivai falvakban voltak. Ez a térség a Brenta folyó és a
Piave folyó között fekszik, Monte Grappa (1775 méter) csúcstól nyugatra. Augusztus 15-én az I. zászlóalj állásai Monte Asolone 1458-as magassági pont és 1440-es
magassági pont között volt. A kopár hegy veszélyes volt a katonák számára, az olasz
tüzérség a Monte Grappáról lőtte a hegy gerincét.
A váltások alkalmával is gyakran ért találat katonákat, a vizet és élelmet, valamint
a lőszert drótkötélpálya hozta fel az állásokhoz. Az ezredparancsnokság Col Caprillen
volt. Az utolsó szolgálatuk az állásokban szeptember 28-tól október 17-ig volt, majd
október 26-án és 27-én Rocca településen hadseregtartalék volt a zászlóalj. Rocca a
Lágo di Corlo mellett fekszik, Brenta folyótól keletre. Október 28-án Sorrasra indultak
pihenőre, de 29-én délben menetkészültséget rendeltek el, Rivai településen át, Roccától északra, a hegyekbe indultak. Október 31-én Cima di Campo erődnél tartózkodtak.
Malga Cima de Campo 1512 méter magasságban egy hegy tetején helyezkedik el, az
erőd, (mai neve Forte Leona) rálátással a Monte Grappára és az Asiago-fennsíkra. Az
erődöt az olaszok építették 1906 és 1912 között, de használni nem tudták, mert a Caporetto eseményei miatt a front elkerülte. A 29-esek is november 2-án azt a parancsot
kapták, hogy vonuljanak vissza.
Az egész ezred 2-án déltől, 3-án délig, éjjel sötétben, a magas hegyekben a
megrakott vonatjukat tolva, 50 kilométert tett meg Gobberáig. November 4-én azt
a parancsot kapták, hogy vonuljanak tovább, de Imer előtt (Gobberától keletre) az
olaszok körbevették őket. Az ezredet lefegyverezték és Roccába kisérték, ahol szétválasztották a tiszteket a legénységtől. A tisztek nagyrészét később Mirabellóban
őrizték (Monferrato-Mirabello, Alessandria, Genovától északra). Adatok: „Ezredünk utolsó napjai” címmel Sződy (Szladek) Jenő, az egykori 29-es honvéd gyalogezred századosa, század és zászlóalj parancsnokának írása, mely a De Sgardelli
Caesar által összeállított, az ezred történetét bemutatott könyvben jelent meg. Ma
a Monte Asolone tetején egy kereszt emlékeztet az itt meghalt katonákra. A Monte
Grappa tetején ma egy csontkamra és emlékmű látható, amit 1935-ben építettek. Ide
gyűjtötték össze a hegyen és környékén ideiglenesen eltemetett katonákat. Az itt
zajló csatákban, főleg 1918 júniusában és októberében közel 10000 olasz és 10295
osztrák-magyar katona veszítette életét. A katonák többsége ismeretlen, körülbelül
5000 magyar nyugszik itt, közülük 146-nak a neve ismert.

• 138 •

A háború ötödik éve

Nagy István tizedes a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1877-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1918. március 29-én meghalt. Halálának helyszíne Grosetto Olaszország, hadifogság. Apja neve Nagy István, anyja
neve Magács Mária. (HL 311/2665). Grosseto város Firenzétől dél-nyugatra a
tenger közelében található.
Borocs József a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1900-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 696-os füzet, 14. oldal alapján, ami 1918. október 2-án
jelent meg, 1918. június 11-én meghalt.
Fülöp Gáspár őrmester a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1874-ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1918. június 16-án meghalt. Halálának
helyszíne Budapest Zita kórház. Temetésének helyszíne a temetőkataszter (228) alapján, Budapest Kőbányai Központi temető 18/VII. parcella, 4. sor 21. sír. Eltemetve
június 18-án. (HL 311/1794).
Bendő Mihály a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1893-ban Jászkiséren
született, illetőségi hely Jákóhalma, a halotti anyakönyv alapján 1918. június 23-án
betegségben meghalt, temetési helye Jászkisér. (HL 311/1795).
Kovács Gábor a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1900-ban született Kisújszálláson, illetőségi hely Jákóhalma, a halotti anyakönyv alapján 1918. június 28-án
meghalt. Halálának helye Budapest. Temetve július 1-én. (HL 311/1796).
Kecskés Ernő a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1896-ban született Tápióbicskén, illetőségi hely Jákóhalma, zenész, a halotti anyakönyv alapján 1918. július
9-én meghalt. Halálának helyszíne Budapest. Temetve július 10-én. (HL 311/1797).
Józsa József a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1900-ban született Kunszentmártonban, illetőségi helye Jákóhalma, a halotti anyakönyv alapján 1918. július
19-én meghalt. Halálának helyszíne Budapest, temetve július 22-én. (HL 311/1798).
Reiner Ferenc zászlós a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1898-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1918. szeptember 25-én meghalt. Halálának helyszíne cs. és kir. helyőrségi kórház, Budapest. Eltemetve Budapest, Kőbányai
izraelita temető, szeptember 27-én. (HL 454/11/3).
Birkás Miklós a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1880-ban született
Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1919. március 9-én meghalt. Halálának
helyszíne Palánka, Szerbia. Foglalkozása földműves, házastárs neve Urbán Eleonóra, apja neve Birkás Péter, anyja neve Nagy Katalin. (MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1922/163).
Bagi B. Gábor a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1920. december 31-én meghalt. Foglalkozása
földműves, apja neve Bagi B. Lajos, anyja neve Gecse Judit. (MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1928/270).
Nyitrai Gábor a 29-es honvéd gyalogezred 6. század katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 50-es füzet 28. oldal alapján, ami 1914. november 9-én jelent meg, megsebesült. A 29. honvéd gyalogezred története könyvben a
sebesültek között szerepel a neve. A halotti anyakönyv alapján 1920. december 31-én

• 139 •

A háború ötödik éve

meghalt, ebben alakulat neve nem szerepel, születési hely sem, életkorának 30 év van
megadva. Illetőségi hely Jászapáti. Foglalkozása földműves, apja neve Nyitrai István,
anyja neve Orosz Erzsébet. (MNL J NSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1933/168).
1918-tól meghalt 68-as gyalogezred katonái
Nagy András István népfelkelő trénkatona, a TrB. Nr. 5 Statt TrB. Nr. 4. vonatzászlóalj katonája, (a halotti anyakönyv alapján a 68-as gyalogezred katonája) aki 1869ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 693-as füzet 31. oldal alapján, ami 1918.
augusztus 30-án jelent meg, valamint az Nr. 705-ös füzet 67. oldal alapján, ami 1918.
december 19-én jelent meg, 1918. április 8-án meghalt. A halotti anyakönyv alapján
foglalkozása kovács, házastárs neve Bodnár Eleonóra, apja neve Nagy A. József, anyja
neve Lendvai Borbála. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1921/93).
Kovács András a 68-as gyalogezred katonája, aki 1893-ban született Jákóhalmán,
a veszteséglista Nr 538-as füzet 33. oldal alapján, ami 1917. január 16. és március 23.
között jelenhetett meg (hiányzik), megsebesült és hadifogságba esett. A veszteséglistán
sebesült hadifogolyként szerepel, a 62-es egységes evakuációs kórházban Woronesch
(Voronyezs). Moszkvától délre, a Don folyó mellett. A 171-es temetőkataszter alapján
halálának helyszíne Omsk (Omszk), időpontja 1918. április 18, temetve Omszk városi temető. A halotti anyakönyv alapján is halálának helyszíne Omszk, Oroszország.
Dél-Szibériában az Irtis folyó mellett, a kazahsztáni határ közelében található. A halotti anyakönyv alapján foglalkozása földműves, apja neve Kovács István, anyja neve
László Amália. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1936/4).
Lukácsi Sándor a 68-as gyalogezred pótzászlóalj katonája, aki 1899-ben született
Jákóhalmán, a (HL 264/1583) halotti anyakönyv alapján 1918. április 21-én meghalt.
Halálának helyszíne Prága Császári és Királyi 8. tartalékkórház. Temetésének helyszíneként kettő adat is szerepel, Prága Olsany temető, (HL 264/1583) sírszám 401/III.-II.,
valamint Prága Wolschaner temető, (HL 265/54) temetés időpontjaként 1918. április
24 szerepel. A (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1927/61) a dokumentumban
csak a halála időpontja és helye szerepel. (Az ezred pótkerete állomásozott 1918 februárjától Prágában és Budapesten).
Kiss Béla a 68-as gyalogezred 3. század katonája, aki 1895-ben született Jászapátin,
a veszteséglista Nr. 693-as füzet 22. oldal alapján, ami 1918. augusztus 30-án jelent meg,
1918. május 4-én meghalt. A (HL 264/1403) alapján halálának helyszíne Szatmárnémeti
tartalékkórház. Temetve Szatmárnémeti sátor tartalékkórház temető, május 5-én.
Kaufmann Kálmán a 68-as gyalogezred katonája, aki 1885-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1918. június 18-án meghalt. Foglalkozása nyomdász,
házastárs neve Bugyik Zsuzsanna, apja neve Kaufmann István, anyja neve Holló Mária.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1921/101).
Nagy M. József a 68-as gyalogezred 4. építő század katonája, aki 1881-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 705-ös füzet 41. oldal alapján, ami 1918. december
19-én jelent meg, 1918. június 20-án elesett. A halotti anyakönyv alapján a halálának

• 140 •

A háború ötödik éve

helyszíne Sant Andrea, Olaszország. Sant Andrea Pasigno di Pordenonétól észak-keletre,
a Piave folyótól keletre található. Foglalkozása földműves, házastárs neve Tóth Terézia,
apja neve Nagy M. János, anyja neve Molnár K. Erzsébet. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1928/243).
Kaszab László a 68-as gyalogezred 1 század katonája, aki 1892-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 164-es füzet 22. oldal alapján, ami 1915. április 21-én
jelent meg, valamint a veszteséglista Nr. 416-os füzet 23. oldal alapján, ami 1916. május
4-én jelent meg, megsebesült. A halotti anyakönyv alapján 1918. október 10-én meghalt.
Halálának helyszíne Braunau, Csehország. Braunau mai neve Broumov, a lengyel határ
közelében, Prágától észak-keletre. (A 68-as gyalogezred pótkerete 1918 februárjától állomásozott Prágában és Budapesten). Foglalkozása földműves, apja neve Kaszab László, anyja neve Hegedűs Veronika. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1919/84).
Kalmár Lajos a 68-as gyalogezred katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, a
halotti anyakönyv alapján 1918. október 27-én meghalt. Foglalkozása szabó, házastárs
neve Jusik Terézia, apja neve Kalmár Sándor, anyja neve Borbás Eleonóra. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1921/281). Halálának helyszíne Monte San Michele, Olaszország. Sagrado település közelében található ez a 275 méteres magaslat, az Isonzo folyó
mellett, Goriziától (régi neve Görz) dél-nyugatra. A háború során fontos hadászati pont
volt. Északi lejtőjén az itt harcoló és elesett magyar katonák emlékére, egy emlékmű áll
melyet a 20. honvéd hadosztály kötelékében harcoló 4. honvéd gyalogezred állított. A
háború után, karszti kőből épült emlékmű, gúla alakú és 2,5 méter magas, felirattal.
A 68-as gyalogezred 1918. október 24-től a Piave folyó mellett, Papadopoli-szigetnél
harcolt. Október 27-én kora reggel az angol csapatok megindították támadásukat, átkeltek a Piave folyón és a 7. hadosztályt, benne a 68-as gyalogezredet a San Polo-Tezze
vonalig szorították vissza. Október 29-én megkezdődtek a fegyverszüneti tárgyalások.
(Forrás. Udovecz György: 68-as gyalogezred története).
Menyhárt József a 68-as gyalogezred katonája, aki 1894-ben született Jászapátin,
a halotti anyakönyv alapján 1918. december 16-án meghalt. Apja neve Menyhárt János,
anyja neve Nagy G. Margit. Halálának helyszíne Melfi, Olaszország. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1939/47). Olaszországban Potenza megyében található Melfi, Nápolytól keletre, hadifogolytábor volt itt. Melfiben egy XI. századi norman erődben alakítottak ki hadifogolytábort 1916 júliusában, ami valamikor a Doria család birtokában volt.
II. Anjou Károly (1254-1309) jelentősen bővítette és felújította, felesége Magyarországi
Mária rezidenciájaként szolgált. A hadifogolytáborban változó létszámú foglyok voltak,
a foglyok fele magyar volt, 1918 decemberében már csak 238 fő tartózkodott a „Castello
Normano” hadifogolytáborban.
Fejes Antal a 68-as gyalogezred katonája, aki 1883-ban született Jákóhalmán, a
halotti anyakönyv alapján 1920. december 31-én meghalt. Halálának helyszíneként
Oroszország van megadva. Foglalkozása földműves, házastárs neve László Magdolna, apja neve Fejes István, anyja neve Lukácsi Mária. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászjákóhalma 1935/18).

• 141 •

A háború ötödik éve

Forgács József a 68-as gyalogezred katonája, aki 1894-ben született Jákóhalmán,
a veszteséglista Nr. 674-es füzet 17. oldal alapján, ami 1918. május 15-én jelent meg,
hadifogságba esett. Hadifogságának helyszíne Tscheljabinsk (Cseljabinszk), Orenburg
tartomány. A halotti anyakönyv alapján 1920. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, apja neve Forgács Sándor, anyja neve Gál Erzsébet. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1931/81). Cseljabinszk a Kazahsztáni határ közelében, a
Miasz folyó partján, a Transzszibériai vasútvonal mentén fekszik, 1919-ig az orenburgi kormányzósághoz tartozott.
Mihályi Vince a 68-as gyalogezred katonája, aki 1899-ben Jászapátin született, a
halotti anyakönyv alapján 1920. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves,
apja neve Mihályi József, anyja neve Mihályi Borbála. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1938/86).
Kajmár István a 68-as majd a 32-es gyalogezred katonája, aki 1886-ban született
Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1920. december 31-én meghalt. Foglalkozása gazdálkodó, apja neve Kajmár Gábor, anyja neve Virág Borbála. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1930/116).
1918-ban különböző alakulatokban meghalt katonák
Nagy Béla illetőségi hely Jászapáti, aki 1880-ban született, a halotti anyakönyv alapján 1918. január 1-én meghalt. Apja neve Nagy János, anyja neve Bátki Anna. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1935/3).
Berdó József tizedes, a m. kir. 1-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1873-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 669-es füzet 8. oldal alapján, ami 1918. április
24-én jelent meg, 1918. január 9-én meghalt. A halotti anyakönyv alapján halálának
helyszíne Besztercebánya, Országos Hadigondozó Hivatal Gyógyintézete. Elszállítva
1918. január 12-én Budapestre, ott eltemetve a Kőbányai Központi temetőben, 4/XII
a parcella, 2. sor, 12. sír, időpontja 1918. január 18-án. (HL 124/95 és 226-os temetőkataszter alapján).
Az 1-es honvéd gyalogezredet 1886-ban alapították, zászlóaljaik Budapesten állomásoztak, 1914-ben az orosz fronton, 1915 januárjától az olasz fronton, Doberdo térségében harcoltak. Ismét az orosz harctérre kerültek 1917 februárjától, szeptemberéig,
majd visszakerültek az olasz frontra, Monte San Gabriele térségébe, majd a Piave térségébe Marcador környékére. A Monte Tomba védelmi vonalba kerültek 1918. február
1-én, ahol a háború befejezéséig harcoltak. (Forrás: Dereánó Ödön: Az 1-es honvéd
gyalogezred története könyvből.)
Bajzát István a m. kir. 8. honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a m. kir. 30.
honvéd gyalogezred 2. századhoz. Jászapátin született 1896-ban, az egyik adat alapján
1918. január 11-én meghalt (valószínűleg téves). A veszteséglista Nr. 425-ös füzet 5.
oldal alapján, ami 1916. május 29-én jelent meg, halálának időpontja 1916. január 11.
A 8. honvéd gyalogezredet 1886-ban alapították, I. II. zászlóalja Lugoson, a III. zászlóalja Orsován állomásozott.

• 142 •

A háború ötödik éve

A 30. honvéd gyalogezredet 1913-ban alapították, I. II. zászlóalja Budapesten, III.
zászlóalja Kiskunfélegyházán állomásozott. A 30-as honvéd gyalogezred 1916. január
7-én került Rarancze térségébe védőállásba, január 11-én 9 orosz rohamot vertek vis�sza. Állásaikban június elejéig harcoltak. Június 3-án érkeztek meg új állásaikba Dobronoutzba, (Dobrynivtsi) ahol az ezred a 29-es gyalogezreddel együtt súlyos veszteségeket
szenvedett. (Forrás: Paulovits Sándor: Harmincas honvédek élete a halálmezőkön).
Nagy István a 8. honvéd gyalogezred katonája, aki Jászapátin született, születési
időpontja hiányzik, 1918. január 11-én meghalt. Halálának helyszíne Budapest cs. és
kir. 16. helyőrségi kórház. Eltemetve Budapest Kőbányai temető, időpontja január 21.
(HL 454/190/2, HL 469/273 és HL 298/1696).
Sipos János a 29-es honvéd gyalogezred katonája, egy másik adat szerint (HL
405/343 és HL 405/612, valamint a 111-es temetőkataszter alapján) tüzér, a cs. és
kir. fényszóró pótzászlóalj, Bécs katonája, aki 1882-ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1918. február 4-én meghalt. Halálának helyszíne Klágenfurt,
Karintia, cs. és kir. 2. tartalékkórház. Temetve: Klágenfurt városi temető, (Annabichl
városi temető) február 6-án. Foglalkozása földműves, másik adat szerint közútikalauz,
villamoskalauz, házastárs neve Terjéki Isméria, apja neve Sipos János, anyja neve Zsidó Ilona. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1919/91).
Sipos László a 29-es honvéd gyalogezred 11. század katonája, aki 1880-ban
született Jákóhalmán, illetőségi hely Jásztelek, a (HL 503/179 alapján) 1918. február 24-én meghalt. Halálának helyszíne Szeged. Temetve február 26-án, Szeged
Belvárosi temető.
Labáth József a Magyar Királyi 24-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1893-ban
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 687-es füzet 26. oldal alapján, ami 1918.
július 23-án jelent meg, és a halotti anyakönyv alapján, 1918. március 4-én meghalt.
A 24-es gyalogezredet 1886-ban alapították, I. zászlóalja Brassóban, II. zászlóalja
Csíkszeredán, III. zászlóalja Kézdivásárhelyen állomásozott. Az ezred 1914-től 1918.
március 6-ig az orosz fronton harcolt, Dnyeszter folyó térségében, valószínűleg Labáth József az orosz fronton vesztette életét. 1917. december 7-én megkezdődtek a
fegyverszüneti tárgyalások az oroszokkal, a harcok is szüneteltek. Az ezred az olasz
harctérre került át, 1918. március 10-én Matarello, (Trentótól délre) majd 12-én Vigoló Vattaro az útjuk, 13-án Monterovere, 14-én Ghertele (Asiagótól északra) voltak állomásaik, 15-én érkeztek meg Monte Zebio 1778 méter magas hegyéhez, ami
Ghertelétől dél-keleti irányban található. Az ezred júliustól októberig Horvátországban
karhatalmi szolgálatot látott el, majd a háborút az olasz fronton Val Sugana völgyében
fejezték be. (Forrás: Bíró Lajos-Antal Áron-Nemesdy Ernő: A volt m. kir. brassói 24es honvéd gyalogezred, népfelkelő gyalogezred és pótzászlóalj története).
Nagy Ficsor István illetőségi hely Jászapáti, aki 1877-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1918. március 29-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastársa Magás Mária, apja neve Nagy Ficsor István, anyja neve Orosz Anna. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1922/23).

• 143 •

A háború ötödik éve

Pádár Joachim a 32-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve az Nr.1 Radfarer-Bataillon, (kerékpáros zászlóalj) műszaki századhoz, aki 1898-ban született Jászapátin. A veszteséglista Nr. 695-ös füzet 41. oldal alapján, ami 1918. szeptember 28án jelent meg, 1918. június 15. és 21. között meghalt. Az Osztrák-Magyar hadseregben
1908-ban szerepeltek először kerékpáros gyalogosok. Átszervezések után 1918-ban
két honvéd és egy Landsturm kerékpáros zászlóalj volt a monarchia hadrendjében, és
négy vadászzászlóalj rendelkezett kerékpáros századdal.
Bódi Balázs a 29-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve az Nr. 1. honvéd kerékpáros zászlóalj 3. századhoz, aki 1886-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr.
701-es füzet 10. oldal alapján, ami 1918. november 11-én jelent meg, megsebesült.
Bertalan Antal a m. kir. 1. honvéd gyalogezred katonája, illetőségi helye Jászapáti.
Születési időpont hiányzik, halálának helye és időpontja is hiányzik. A 289-es temetőkataszter alapján eltemetésének időpontja 1918. június 4, helye Eger, Kisasszony
temető, 629. sír.
Simon László a Cs. és K. 32. gyalogezred katonája, aki 1894-ben született, illetőségi helye Jászjákóhalma, a halotti anyakönyv alapján 1918. július 6-án meghalt. Halálának helyszíne Monte San Martino. Házastárs neve Lékó Ágnes, apja neve Simon
Mihály, anyja neve Lukács Terézia. (101/1922. 11. 27).
Szikszai István a m. k. 1-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1875-ben született
Jászapátin, 1918. augusztus 11-én meghalt. Halálának helyszíne, Budapest Golghota
utcai hadikórház. Temetve Budapest Kőbányai Központi Temető, 18/XII. parcella, 4.
sor, 5. sír. (234-es temetőkataszter alapján).
Birkás Kálmán törzsőrmester, a Cs. és K. katonai élelmezési raktár katonája, aki 1889ben született Jászapátin, 1918. szeptember 20-án meghalt. Halálának helyszíne Budapest,
kórház. Temetve Budapest Kőbányai temető, 1918. szeptember 24-én (HL 452/91).
Nagy Vince a cs. és kir. 37. tábori tüzérezred katonája, aki 1895-ben született
Jászapátin, a (HL 454/24/1) alapján 1918. október 1-én meghalt. Halálának helyszíne
Budapest cs. és kir. 16. helyőrségi kórház. Eltemetési helye Budapest, kőbányai temető. A 37-es tábori tüzérezred 1908-tól tábori ágyúsezred néven szerepel, alapítása
1885-ben történt, I. és II. osztálya Zágrábban állomásozott.
Mihályi János illetőségi helye Jászapáti, aki 1874-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1918. december 15-én meghalt. Foglalkozása földműves, házastárs
neve Gecse Anna, apja neve Mihályi János, anyja neve Bordás Anna. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1957/22).
1918-ban különböző alakulatokban megsebesült katonák
László Sándor tizedes, a 29-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 32-es honvéd gyalogezred 5. századhoz, aki 1891-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr.
664-es füzet 37. oldal alapján, ami 1918. március 30-án jelent meg, megsebesült.
Gergely József tizedes a m. kir. 1. népfelkelő honvéd gyalogezred 1. század katonája, aki 1877-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 651-es füzet 16. oldal

• 144 •

A háború ötödik éve

alapján, ami 1918. február 9-én jelent meg, megsebesült. A veszteséglista Nr. 671-es
füzet 21. oldal alapján, ami 1918. május 1-én jelent meg, szintén az olasz fronton történt sebesüléséről tájékoztat.
Az 1-es népfelkelő gyalogezred 1917 szeptemberében került az olasz frontra, a Bainsizza-fennsíkra (Banjsice-fennsík Szlovénia, Görztől Goriziától észak-keletre). Az
ezred a Tolmein áttörést követően, (október 24.) a Piave folyóig jutott, június 15-én
ott az átkelés nem sikerült, az ezredet nagy veszteségek érték. utolsó harcaikat 1918.
október 28-án vívták.
Bartos János a cs. és kir. 69-es gyalogezred katonája, kijelölve a Nr. 31-es SturmBaon rohamzászlóaljához, aki 1897-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 707es füzet 7. oldal alapján, ami 1919. január 3-án jelent meg, megsebesült.
A cs. és kir. 31-es gyalogezredet 1741-ben alapították, I., II. és IV. zászlóalja Nagyszebenben, a III. zászlóalja Spalatoban (Split) tartózkodott.
Dohy Gábor főhadnagy (1877-1919) Jákóhalma főjegyzője, akit 1919 május 8-án
az abonyi református temetőben a kommunista diktatúra kivégzett. (Jászsági évkönyv
2012. 283-293)

• 145 •

A 13-as huszárezred a háborúban

A 13-AS HUSZÁREZRED A HÁBORÚBAN
A huszárezred története 1859-re tehető, ekkor szerveződtek önkéntes alapon kön�nyűlovas osztályok. A „Jász-Kun” osztály 1859. május 10-én jött létre Jászberényben.
Sorezredek közé sorolták 1859. augusztus 17-én, mint „Császári és Királyi Jász-Kun
13. Önkéntes Huszárezred” néven. Az ezred 1866-ban Olaszországban harcolt, a háború befejezése után az ezred Galíciába került. Székesfehérvár térségébe kerültek 1871
májusában, ahol a 10. huszárezreddel együtt, egy dandárt alkottak. Az ezred 5. század-a 1881-ben Boszniába került, Plevlje és Visegrád környékére, majd részt vettek az
1882-ben kitört lázadás leverésében Dalmátországban. Szarajevóba helyezték az ezred
harmadik- század, három szakaszát 1885-ben. Galíciába került az ezred 1900-ban, az
ezredtörzs Lancutra, a 6. század Kulboszowára, a 2. és 3. század Dolíny-Zukowra
került. (Adatok a „Jász-kun 13. huszárezred története 1859-1918” című könyvből, írta
Dernyei (Szlavnich) György).
Galícia ma Lengyelország része, Dolíny-Zukow és Kolbuszowa az 1867-től megyeszékhely Rzeszow város közelében található, ahol az osztrák magyar helyőrség
1910-től laktanyákat épített. Rusvai Balázs ebben a térségben tölthette sorkatonai
idejét. A sorkatonai szolgálat 21. éves kortól, a lovasságnál 3 év volt, 9 év tartalékos állomány követte azt. Az ezred 1912 tavaszán új állomáshelyekre vonult, az I.
osztály Székesfehérvárra, a II. osztály Tolnára került. Az ezredparancsnok 1913-tól
nagybányai Horthy István volt. A huszárok öltözete kezdetben igen színes volt, de az
1908-as összes fegyvernemre vonatkozó ruházati szabályzat a huszárokat is érintette.
Csuka-szürke, majd később zöldes árnyalatú szürke ruhát kaptak. A ruhacserék elhúzódtak 1915-ig, az I. világháború kezdetén a színes öltözet miatt komoly veszteségek
érték a huszárokat, mivel kitűnő célpontok voltak a harcokban. A huszárok ragaszkodtak a huszárhagyományokhoz, katonai és emberi kötelességüket minden körülmények
között teljesítették. A huszárszellem a tisztek és a legénység között erős volt. Szerették
és ápolták lovaikat, sajnos az I. világháború során a huszárok alól elfogytak a lovak, a
huszárok egy része a lövészárokba kényszerült.
A lovak pótlását a Magyar Királyi Méneskar szervezetei, a ménesek és méntelepek
biztosították. A ménesek a kiegyezés után, 1869-től a földművelésügyi minisztériumhoz kerültek, a szolgálatot katonai személyzet látta el. Külön soroztak legénységet,
lovakhoz értőkből, lovászokból, csikósokból, de különböző mesterségekből is, kovácsokból, kerékgyártókból, bognárokból. A hadsereg a katonai méneskart két részre
osztotta, a magyar királyi és császári és királyi lótenyésztő intézetek és méntelepek katonai osztagaira. A méneskar tisztjei és legénysége 1798-tól külön egyenruhát hordott.
Átszervezések során 1913-ban a magyar honvédséghez kerültek az országban levő
katonai osztagok, így a császári és királyi tisztek és legénység is. Az állami ménesek és
22 méntelep alosztálya is honvéd lett. A magyar királyi állami ménes katonai osztagai
Kisbéren, Bábolnán és Mezőhegyesen voltak.

• 146 •

A 13-as huszárezred a háborúban

A 13. huszárezred háborúban való részvétele a szerb fronton kezdődött. 1914. augusztus 1-től a 2. hadsereg, 10-es lovashadosztály, 4-es lovasdandár kötelékében, melybe
a 10-es huszárezred és a 13-as huszárezred tartozott, valamint a 10-es lovashadosztály
8-as lovasdandárja, amihez a 9-es huszárezred és a 12-es ulánus ezred tartozott. A 10-es
lovashadosztály feladata volt a Száva folyó elzárása Racától kezdve, Lacarektól nyugatra folyó Handjelovszki patakig. Később a 2. hadsereget átirányították az orosz frontra, augusztus 20-án a 13-as huszárezredet vasúton Mitrovicáról, Zágráb-Graz-Semmering-Lundenburg-Krakkó-Jaroszlaw útvonalon Lubaczowra szállították.
Augusztus 25-én Tomaszowon egyesült az ezred. Lubaczow ma lengyel város, a
lengyel-ukrán határ közelében, Lembergtől észak-nyugatra. Tomaszow Lubaczowtól
észak-keletre található, mai neve Tomaszów Lubelski. Augusztus 27-én súlyos veszteségekkel járó harcokat vívtak Tarnoszinnál, ma lengyel terület, az ukrán határ közelében, Uhnowtól, (Uhnivtól) északra. ami ma ukrán terület. Augusztus 31-től harcok
Rawa Ruska (Rava-Ruska) és Zolkiew (Zsovkva) körül, Lembergtől északra, majd
visszavonulás. Szeptember 16 Jaroszlaw, a San folyónál. Tovább folytatódott a visszavonulás Krakkó irányában.
1914-től meghalt, megsebesült és hadifogságba került 13-as huszárezred katonái
Rusvai Balázs (szerző nagyapja) Jászapátin született 1888-ban, meghalt 1965-ben
Egerben, apja Rusvai Bertalan (1860) anyja neve Kis Márta. Felesége Kiss G Mária
(1889-1970), gyermekeik, Rusvai Mária (1921-2008), Rusvai Piroska (1923-2018),
Rusvai Erzsébet (1933-). A nagyszüleim Jászapátin laktak, mint unoka csak ritkán találkoztam velük. Rusvai nagypapa az életéről később a legkisebb lányának, Rusvai
Erzsébetnek, édesanyám húgának mesélt, akivel öreg korukban együtt éltek. Rusvai
Erzsébet, elmondása szerint a nagypapa huszár volt, van is róla két fénykép az egyik
1910-ben készült, Kolbusován (Kolbuszowa, Lengyelország). A fényképen, mint egy
harminc katona látható, közülük heten fehér mundérban, ahogy a keresztmama mondta, ami valószínűleg egy fehér körköpeny, ami egy felhajtható gallérral rendelkezett,
ami ekkor a huszároknak rendszeresítve volt, fejükön fehér tollas sapka. A képen a
mellette álló katona a tiszafüredi barátja, Nagy Ferenc József. A másik fénykép a háború után készült, itt lóháton látható Jászapátin, a „Nemzeti Hadsereg” fogadása alkalmával, 1919 november 23-án. /Családi legendárium./
Varga András a cs. és kir. 13-as huszárezred pótszázad katonája, aki 1882-ben
Jákóhalmán született, (HL 378/766, KA 2897/008) alapján, 1914. szeptember 28-án
meghalt. A halálának helyszíne Cirókaófalu, eltemetve ugyanott szeptember 29-én.
Neve a 13-as huszárezred története könyvben is szerepel a hősihalottak között. A
település ma már nincs meg, a Sztarinai-víztározó létrehozásakor másik hat faluval
együtt 1980-ban kitelepítették, a falut lerombolták, területét Takcsányhoz csatolták.
A Cirókaófaluban eltemetett katonasírokat exhumálták és Takcsányban temették el.
(Takcsány, Homonnától észak-keletre található).

• 147 •

A 13-as huszárezred a háborúban

Limanowa környéki harcok november 28. és december 13. között. Krakkótól
dél-keletre. Az oroszok nagy erőkkel támadtak a térségbe, a harcok során válságosra
fordult a 10. lovashadosztály helyzete. December 10-én a 9-es Nádasdy huszárezredet
és a 13-as Jász-kun huszárezredet bízták, meg hogy váltsák fel a Jablonieci állásokban
lévő csapatokat. Az ellenség betört az állásokba és az odaérkezőkkel és a már felváltás
alatt lévő csapatokkal súlyos csatát vívott. A kézitusa során sok halott és sebesült volt,
itt halt meg Muhr Othmár a Nádasdy huszárezred frissen kinevezett parancsnoka. A
magyar csapatok visszafoglalták állásaikat.
Muhr Othmár (1860-1914) katonai pályáját Szolnokon a 68-as Jász-kun gyalogezredben kezdte 1880-ban. A Császári és Királyi 9-es Nádasdy huszárezredben szolgált
1886-tól, 4-5 évet szolgált Szarajevóban, majd Kőszegre került. A Nádasdy huszárezred
parancsnokává 1914. november 26-án nevezték ki, december 8-án vette át alakulata parancsnokságát Limanowánál. Emlékmű áll a Limanowa-Jablonieci temetőbe, a harcokra
emlékezve, a temető kápolnájába lett eltemetve Muhr Othmár huszárjaival együtt.
A 10. lovashadosztályt december 12-én kivonták az állásokból és Gruszewicére
meneteltek. A 13-as huszárezred 45 beteg lovát Kecskemétre szállították, az ezred létszáma 178 volt. December 13-án az elesett tiszteket a Tumbarki temetőbe, az elesett
legénységet a Limanowai műút mellett, és attól délre temették százas tömegsírokba. A
13-as huszárezred története könyv alapján az ezred vesztesége december 8-11 között
50 halott, 52 sebesült és 20 főnek holléte ismeretlen volt.
Ma Limanowa külterületén lévő Jabloniec dombján áll a nyolc-szögletű kápolna,
Muhr Ottmárra emlékezve, a közelében egy négyzetes kőoszlop, egy gömbbel koronázva, amelyen 24 huszár neve van felírva, akik a sebesült ezredesük megmentéséért
küzdöttek. A temetőben 489 katona nyugszik, kőtömbökkel jelölt sírban. A kőtömböket katonai kereszt díszíti, melyet babérkoszorú övez.
Limanovánál esett el Ragó István, aki a 13-as cs. és kir. huszárezred 1. század huszárja volt. Jászapátin született 1892-ben, a halotti anyakönyv alapján 1914. december
11-én halt meg. Halálának helyszíne a Limanowa melletti ütközet Galícia. Eltemetve a
harctéren december 13-án. A neve „A 13-as huszárezred története” című könyvben is
szerepel a hősi halottak között. A halotti anyakönyv alapján foglalkozása kovács, apja
neve Ragó István, anyja neve Szikszai Erzsébet. (HL 378/2259, KA 2897/032, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1915/371). A Dernyey György: Császári és
Királyi Jász-Kun 13. huszárezred története könyvben részletes leírás található a december 11-én történtekről. A III. védőszakasz parancsnoka Spilka százados, valamint
az 1-es század ideiglenes parancsnoka Prónay Pál elbeszélése alapján. Limanowától
1-kilométerre az országút két oldalán levő állásokban helyezkedtek el az 1-es és 2-es
századok. Az oroszok kora reggel 5 óra 30 perckor kezdték meg támadásukat, a 13as huszárok csak nehezen tudtak védelmet találni az előző időben rosszul kiépített
állásokban. Az orosz tüzérség erősen támadta állásaikat. A könyv 108. és 109. oldalán
olvasható „Spilka védőszakasz 10 óráig állta az ellenség nehéz gránátjainak tüzét, de
a 2. század állásainak elfoglalása után itt csak az 1. század maradt. Az ellenség megkísérelte ezt a századot is kivetni állásaiból. Meg kell említeni, hogy az össze nem függő

• 148 •

A 13-as huszárezred a háborúban

lövészárkok miatt, a megszálló csapatok kis részekre voltak felbontva, az ágyútűz miatt az összekötetés nem lehetett küldöncökkel fentartani. Spilka százados két küldönce
Székely Zsigmond káplár és huszár Rágó István, amikor jelentést akart vinni Bauer tábornokhoz, elestek, úgy, hogy Spilkának ezen szándékárol le kellett mondani”. (Bauer
tábornok a védvonal parancsnoka volt, a könyvben Ragó István Rágó Istvánként szerepel, születési hely és időpont egyezik).
A 10-es lovashadosztályt a 3. hadseregbe osztották be, 1914. december 12. és 1915.
február 12. között. Decemberben Dukla és Rimanow térségében harcoltak. December
27-én Bártfán és Tylicz hágón át, Krynicára meneteltek, feladatuk a hágó elzárása,
utak biztosítása volt. Ma lengyel-szlovák határ közelében találhatóak.
Farkas Pál Imre szakaszvezető a cs. és kir. 13-as huszárezred huszárja, aki 1891ben Jákóhalmán született, a halotti anyakönyv alapján 1915. január 1-én meghalt. Halálának helyszíne: tartalék kórház Trencsén. Eltemetve január 4-én, Trencsén köztemető, VI. 11 sír. Neve a 13-as huszárezred története könyvben is szerepel a hősi halottak
között. (HL 379/4642).
1915. január 15-én Eperjesen át Lapispatakra meneteltek, ahol január 28-ig maradtak. Január 29-én Kassára meneteltek, ahol berakodtak és vasúton Nagyszőllősre szállították az ezredet, majd Egresre meneteltek, ahol beszállásoltak, mint hadsereg tartalék, ott maradtak február 13-ig. Újabb átcsoportosítások miatt, a 10-es lovashadosztály
báró Planzer-Baltin lovassági tábornok csoportjához került. Február 12. és március 23.
között, az ezredet vasúton Máramarossziget és Kőrősmezőn át Worochtára szállították. Máramarosszigettől észak-keletre (Vorohta). A 10-es lovashadosztály feladata az
ellenség üldözése Kolomeától (Kolomia) északra, Ottynia (Otynia) felé. Februárban
Tysmencia (Tysmenytsya) környékén harcoltak. A nemrég megalakult lövész század,
amely a ló nélkül maradt huszárokból alakult, súlyos veszteségeket szenvedett február
28-án Medina és Sokol térségében. Március 10-12. nagy havazás, mellmagasságig érő
hó, gyakoriak a fagyások, az ezred létszáma 207 lovas. 1915. március 23. és június 3. között feladatuk a Dnyeszter folyó biztosítása Niezwiskánál (Nezvysko), majd
Zaleszczykitől (Zalishchyky) keletre. Szeptember 4-ig harcok Kolomeától (Kolomia)
északra, a Dnyeszter folyó mentén.
A 10-es lovashadosztályt a 4. hadseregbe osztották be, Csernowitzból vasúton
Lembergen át Kamionka Stumilowára (Kamjanka-Buzka) szállították. Innen tovább
meneteltek Luckon át, majd harcoltak Nowy Staw körül (Novyi Stav). Szeptember
14-től harcok Lucktól keletre a Styr folyó mentén. A 4. hadsereg, amelybe a 10. lovashadosztály is tartozott, szeptember 30-ig a Olyka-Koryto vonalig jutott. Az ezred
október, november hónapokban Lucktól észak-keletre, Kukli (Kukly) és Rudka térségében harcolt. Ez egy igen mocsaras vidék, október 29-én súlyos harcokban az ezred
vesztesége 3 halott és 58 sebesült volt.
Itt esett el Csöke (Csőke) Lajos a cs. és kir. 13-as huszárezred 3. század huszárja
is, aki 1892-ben Jászapátin született, a (KA 2897/070, és a HL378/1811). alapján 1915.
november 5-én halt meg, helyszíne Rudka melletti ütközet, Volhínia. Eltemetésének
helyszíne, harctér, időpont november 6. Haláláról a veszteséglista Nr. 543-as füzet 12.

• 149 •

A 13-as huszárezred a háborúban

oldalán lehet olvasni, ami 1917. március 27-én jelent meg. Neve a 13-as huszárezred
története könyvben is szerepel a hősi halottak között. Az ezrednaplóba bevezetett és
felterjesztett kitüntetési javaslatok között, a 316. és 317. oldalon a következő olvasható. „A következő 188 főnyi legénység bronz vitézségi éremmel való kitüntetését
hozom javaslatba, mert a háború kezdete óta 1915. november 1-ig megszakítás nélkül
a harctéren bátor és hű szolgálatot teljesítettek”. 3. század Csöke Lajos huszár.
A 13-as huszárezred könyvben szerepel a hősi halottak között „Csőke Gábor huszár Jászapáti 1915 Stryj”. Más helyen nem találtam róla adatot.
Novemberben téli állásokat építettek ki a Styr folyó mentén, az ezredet a védőállásokból kivonták, február 18-án Kaszówkán (Kashivka) beszállásoltak. Február 20-án
70 lovat és 40 főnyi legénységet vasúton mezőgazdasági munkára elszállítottak Cholm
vidékére, Wladimir Wolynskijtől (Volodymyr-Volynsky) nyugatra. A hadseregfőparancsnokság, hogy az esetleges élelmiszerhiányon segítsen, elrendelte a megszállt területeken az elpusztított nagybirtokok művelés alá vonását. A munkákhoz az igavonó
állattokban volt a legnagyobb hiány, a területeket felosztották, a tiszti lovak kivételével
minden lovat igénybe vettek a szántásokhoz és vetésekhez. Júniusban megindultak a
nagy orosz támadások, megkezdődtek a csapatok visszavonulása. A 10-es lovashadosztály június 12-én Lokaczy (Lokachi) körül tartózkodott, majd a 13-as huszárezred
tovább vonult Chorow (Khoriv) felé. Itt június közepén harcoltak, majd június 22-től
az oroszok vonultak vissza.
Chorownál (Khoriv) esett el Illés Gábor őrvezető, a cs. és kir. 13-as huszárezred 5.
század huszárja, aki 1889-ben született Jászapátin. A halotti anyakönyv alapján 1916.
június 16-án halt meg, helyszíne Chorow (Khoriv) Lokaczytől (Lokachi) délre, a Svyharka folyónál, Volhínia. Eltemetve június 17-én Chorow (Khoriv) templom mellett.
A temetőkataszter alapján, katonatemető 21-es számú sír. A halotti anyakönyv alapján
foglalkozása földműves, apja neve Illés Károly, anyja neve Karancs Erzsébet. (Adatok:
veszteséglista Nr. 540-es füzet 22. oldal alapján, ami 1917. január 16. és március 23.
között jelenhetett meg (hiányzik), HL 378/2309, valamint a 180-as temetőkataszter és
a MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/283). A huszárezred történeti könyvben a
230. oldalon található részletes leírás a Chorow (Khoriv) melletti csatáról. Chorownál
az oroszok 16-án 2 órakor a 4. század hátába kerülve elfoglalták a hidat és a községet.
Az ezredtartalék 5. század Szakonyi százados vezetésével ellentámadást hajtott végre
és 5 órakor már ismét a 13-asok birtokába került a község. A százados jelentésében az
szerepel, hogy vesztesége 1 halott és két sebesült.
Az ezred július közepén Bubnow, (Bubniv) Swiniuchy, (mai neve Pryvitne) körül
harcolt. Július 28-tól az úgynevezett „koveli csata” kezdődött, az ezred Korytnica,
(Korytnytsya) körül foglalta el állásait. A harcok folyamán igen nagy veszteségek érték az ezredet, szeptember 16-án már csak 310 lovasa volt az ezrednek.
Kis Barnabás a cs. kir. 13-as huszárezred 2. század huszárja, aki 1892-ben született
Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. július 24-én meghalt. Halálának helyszíne
cs. és kir. 7/3-as tábori kórház Vladimir Volinskij. Eltemetve július 25-én Vladimir Volinskij katonatemető, 593-as számú sír. Luck városától észak-nyugatra, az ukrán-lengyel

• 150 •

A 13-as huszárezred a háborúban

határ közelében. Kis Barnabás neve a 13-as huszárezred története könyvben is szerepel a
hősi halottak között, halála időpontjaként 1916. július 26. Kostroma van megadva. A település Oroszországban található, Moszkvától észak-keletre, mai neve Kosztroma, ahol
hadifogolytábor volt. A halotti anyakönyv alapján foglalkozása földműves, apja neve
Kiss György, anyja neve Birkás Judit. (Adatok: a veszteséglista Nr. 576-os füzet 27.
oldal alapján, ami 1917. május 10. és július 21. között jelenhetett meg, (hiányzik) a HL
379/3285 és a MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/30).
Újabb átszervezések történtek, új lovasosztályok és lövészosztályok alakultak, egy
lovasosztály 3 lovasszázadból állt. A lövészosztályok a lövészszázadokból alakultak.
Nevük cs. és kir. huszárezred lovasosztálya, vagy lövészosztálya. A századok elnevezése, huszárezred 1., 2., 3. lovasszázad, vagy lövészszázad. Október 24-én az ezred felkészült a vasúti szállításra. A 10-es lovashadosztályt az erdélyi frontra szállították.
1916. november 3-án foglalták el állásaikat az erdélyi frontszakaszon, a lovasszázadok Gyergyószentmiklós és Tekerőpatak érintésével érkeztek Gyergyó Vaslábra. December 1-én az állomásuk Dornawat (Dornavatra) a Dorna és a Bistrita folyók összefolyásánál. Marosvásárhelyre szállították őket vasúton, 1917. január 17-én, majd menet
a Gyimesi-Szorosba. Január 27. Parajd, 29. Csíkjenőfalva, február 8. Csíkszépvíz. A
hadsereg főparancsnokság 1917. március 18-án elrendelte a 1., 2., 4., 5., 6., és 10-es lovashadosztályok átalakítását. Az ezred lóállománya csak annyi lehetett, mint a gyalogezredekben, a többi lovat le kellett adni. Az eddigi lovas és lövésszázadokat megszüntették.
A frontszakaszon kisebb csatározások voltak, december 3-án megindultak a tárgyalások
az oroszokkal Brest Litowskban. (Breszt, Fehéroroszország) Az egész hadosztály 1918.
április 3-tól 30-ig a Csíki medencében táborozott, készülődtek az olasz frontra.
Hadosztály Csíkszenttamásról május 1-én indult, a 13-as huszárezred május 1-én
és 2-án indult Madéfalváról. A vasúti szállítás útvonala Marosvásárhely-Kocsárd-Nagyvárad-Békéscsaba- Hódmezővásárhely-Szeged-Zombor-Brod- Nagy Gradiska-Sziszek-Károlyváros-Laibach-Assliny-Santa Lucia-Görz-Udine-Fonta Fredda, (Fontanafredda, Vitorio Veneto városátol keletre) Az ezred Sacilén rakodott ki, majd Tamaira
(Fontanafreddától délre) menetelt és beszállásolt. Június 22-én foglalták el állásaikat
a harctéren, az ezred Assiago térségébe került. Erős tüzérségi tűzben tartották állásaikat, angol és francia támadásokat kellett visszaverniük. Augusztus 29-én hátra vonták
az ezredet Val de Nosba, szeptember végén a lovashadosztály Vigolo Vattaroba vonult,
Tridenttől (Trento) délre. Október 19-én kivonták az első vonalban lévő századokat és
a Forno melletti táborba vonultak. Október 20-tól menetelések Lariciből (Fiume Tagliamento folyónál) Materellóba, (Trentótól délre) ahol az ezred vasúti szállításra berakodott. A balkáni frontra, Kövess tábornagy hadseregéhez akarták szállítani az ezredet, de
Nagykanizsán átirányították az ezredet és november 5-én Kecskemétre érkeztek, a háború itt ért vége számukra. (Forrás: „A Jász-Kun 13. Huszárezred” története 1859-1918.
című könyvből, írta Dernyei (Szlavnich) György.)
A halotti anyakönyv alapján Varga Mihály (a 13-as huszárezred története könyvben
a hősi halottak között Vargha Mihály) a cs. és kir. 13-as huszárezred huszárja, aki 1890ben született Jákóhalmán, 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves,

• 151 •

A 13-as huszárezred a háborúban

házastárs neve Hegedűs Mária, apja neve Varga Sándor, anyja neve Lukácsi Erzsébet.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1928/22).
Urbán István a cs. és kir. 13-as huszárezred 1-es lovasszázad huszárja, aki 1891ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 702-es füzet 62. oldalán, amely 1918.
november 26-án jelent meg, sebesültként szerepel. A 13-as huszárezred története
könyv veszteségei között, hősi halottként szerepel a neve, Urbán D. István huszár
néven, halála időpontja 1919.
A 13-as huszárezred története című könyvben a veszteségek között, mint hősi halott
szerepel még „Horváth Flórián huszár Jászapáti 1915 olasz harctér”, de az ezred ekkor
az orosz fronton harcolt, a veszteséglistán sem találtam róla adatot.
Szintén nem találtam adatot „Török Miklós huszár Jászapáti 1915 olasz harctér”
bejegyzés alapján, sem a veszteséglistán, sem a hallotti anyakönyvi adatokban. Találtam
viszont Török Miklós nevű 3. honvéd gyalogezred 9. század katonáját, aki 1915. július
23-án esett el az olasz fronton, és Török Miklós Jászapáti illetőségű katonát, aki 1917.
december 31-én vesztette életét.
A 13-as huszárezred története könyvben a hősi halottak között szerepel „Vágó Imre
huszár, Jászapáti, 1914 XII. 11” a veszteséglistán nem találtam róla adatot.
A cs. és kir. 13-as huszárezred 1917 januárjában Erdély védelmében harcolt a 10es lovashadosztály kötelékében, többek között a m. kir. 1-es népfelkelő huszárezred, a
cs. és kir. 9-es és 10-es huszárezredekkel. Védővonaluk Gyimesbükk, Hosszúhavas és
Bálványos térségében húzódott. Itt építettek ki állásokat, itt voltak 1918. áprilisig, innen
indultak az olasz frontra.
Sebesültként szerepel, Deli Balázs a cs. és kir. 13-as huszárezred huszárja, aki 1892ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 498-as füzet 13. oldal alapján, ami 1916.
december 6-án jelent meg.
Ádám Péter a cs. és kir. 13-as huszárezred 4. lovasszázad huszárja, aki 1892-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 558-as füzet 5. oldal alapján, ami 1917. április
23-án jelent meg, megsebesült.
A veszteséglista Nr. 558-as füzet 37. oldal alapján, ami 1917. április 23-án jelent
meg, Nagy Balázs József a cs. és kir. 13-as huszárezred 3. lovasszázad huszárja, aki
1890-ben született Jászapátin, megsebesült.
Szintén a veszteséglista Nr. 558-as füzetének 25. oldal alapján, ami 1917. április
23-án jelent meg, Kátai Péter a cs. és kir. 13-as huszárezred 5. lovasszázad huszárja,
aki 1895-ben született Jákóhalmán, megsebesült.
Ádám István a cs. és kir. 13-as huszárezred huszárja, aki 1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521-es füzet 5. oldal alapján, ami 1917. január 6. és
március 23. között jelenhetet meg (hiányzik), hadifogoly, a veszteségi eset helyszíne, Tomsk, Rusland. Több adat nincs róla. Tomszk város Oroszországban, Szibéria
dél-nyugati részén található.
Molnár László a cs. és kir. 13-as huszárezred 4. lovasszázad huszárja, aki 1890ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 601-es füzet 40. oldal alapján, ami 1917.
július 21-én jelent meg, hadifogoly. Helyszíne Petrosawodsk, Olonez tartomány,

• 152 •

A 13-as huszárezred a háborúban

Oroszország. Szentpétervártól észak-keletre, az Onyega tó partján. Olonyec városa, a
valamikori tartomány, (kormányzóság) központja a Ladoga tó partja közelében fekszik.
Petrozavodszk ma Karélia fővárosa, az orosz-finn határ közelében. Városi rangot 1777ben kapott, a város körül nagy erdőségek terülnek el, a város épületei fából készültek.
Nagy Kálmán a cs. és kir. 13-as huszárezred huszárja, aki 1893-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 601-es füzet 41. oldal alapján, ami 1917. július 21-én jelent meg, hadifogoly. Petrosawodsk, Olonez tartomány, Oroszország a hadifogságának
a helyszíne.
Szintén Petrosawodsk a hadifogságának a helyszíne Lékó András cs. és kir. 13as huszárezred 5. lovasszázad huszárjának. A veszteséglista Nr. 591/34 alapján, ami
1917. május 10. és július 21. között jelenhetet meg (hiányzik), ad róla hírt, ő 1893-ban
született Jákóhalmán.
1914-től különböző huszár alakulatokban meghalt, megsebesült és hadifogságba
került huszárok
Szőke István a m. kir. 1. honvéd huszárezred 6. század huszárja, aki 1891-ben született Jászapátin. A (HL 506/88 és a 236-os temetőkataszter alapján) 1915. január 20-án
meghalt, helyszíne, Szombathely Vas vármegye tartalékkórház. Temetésének időpontja január 22. helye Jászapáti, hősi temető 1 sor.
Az 1-es huszár ezredet 1874-ben alapították, az 1-osztály Budapesten, a 2-osztály
Vácon tartózkodott. Az ezredben 1914 szeptemberében jelennek meg a kolera és tífusz
betegségek, 1915. január 18-án kezdik el a kolera és tífusz elleni védőoltásokat. Az
1-es honvéd huszárezred története könyvében szerepel 1914. október 30-án Wycziow,
(Przemysltől délre) hogy „A 6. századnál három huszár kolerás tünetek közt megbetegedett, a századok fele gyengélkedő és különösen a kolera elharapódzására alkalmas
bélhurutban szenved”.
Lukácsi András a m. kir. 1. honvéd huszárezred huszárja, aki 1888-ban született
Jákóhalmán, a (HL 380/157 és a HL 389/661) alapján 1916. december 9-én elesett.
Halálának helyszíne Mestecanesti, 1252. magaslat, Bukovina Kimpolung (Moldvahosszúmező) járás. Eltemetve Mestecanesti 1252 magaslat, december 9-én. A halotti
anyakönyv alapján foglalkozása földműves, apja neve Lukácsi Dávid, anyja neve Szőllősi Erzsébet. Az 1-es huszárezred története könyvben a 369-es oldalon található, hogy
czokanestiei védőparancsnokság, a „Szaploncai századot” a tüzérségi tűzön keresztül,
a Mesticanestie hegyen lévő támpontra rendelte, elesett két huszár, öt megsebesült.
A harcokban az ezred vesztesége 4 halott és 17 súlyos sebesült. Az 1-es huszárezred
története könyvben a 370-es oldalon található december 9-et taglaló írás, amiben az
áll, hogy az oroszok heves tüzérségi támadást indítottak az állások ellen. A géppuskás
osztag 8 halottat és 6 sebesültet veszített. A harcok december 10-ig Czokanestie (Ciocanesti) és Mesticanestie (Mestecanis) körül zajlottak, Lacobenitől északra.
Tóth Gábor a Magyar Királyi 1 honvéd huszárezred géppuskás lovas század katonája, aki 1878-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 617-es füzet 53. oldal alap-

• 153 •

A 13-as huszárezred a háborúban

ján, ami 1917. október 13-án jelent meg, 1917. augusztus 6-án elesett. A (HL 380/186 és
HL 389/1603) alapján halálának helyszíne, Kimpolungból Slatiorára vezető úttól jobbra,
a 1163 magaslati pont Vrf. Mare, Bukovina. Temetve augusztus 7-én, a helyszíne, Kimpolung 892 magaslati ponton az erdő szélén. A halotti anyakönyv alapján a házastárs
neve Rőth Julianna, apja neve Tóth Péter, anyja neve Andrási Rozália. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1937/86). Az 1-es honvéd huszár ezred története könyvben is szerepel a neve a 460. oldalon. Az 1-es honvéd huszárezred 1917. augusztus 5-én szakadó
esőben indult Kimpolungból, (mai neve Moldvahosszúmező, Campulung Moldovenesc)
a Moldva folyó mellett, Slatiora (Slatioara) felé, dél-keletre a Par Caselor völgybe, ahol
a 8. huszárezreddel együtt éjjeleztek. Másnap augusztus 6-án támadták a 927-es magassági pontot, az orosz állások kulcs pontját. A harcok során a következőket jegyezték le
augusztus 6-án. „Elesett a század egyik lőszeres málhásló vezetője: Tóth Gábor huszár,
akinek lovát gránáttelitalálat érte.” A délután 4 órakor indult támadás során kézitusára
is sor került, amelyben sok halott és sebesült, valamint eltűnt katona volt a veszteség.
Az ezred ezekután állásépítésekbe kezdett, huzamosabb ideig ebbe a térségbe harcolt.
(Forrás: A Magyar Királyi 1-es huszárezred története).
Horváth Ferenc a m. kir. 5. honvéd huszárezred 3. lovasszázad huszárja, aki 1892ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1917. augusztus 3-án elesett. Halálának helyszíne, D. Dea hegy, Kimpolungtól északra, Bukovina. Eltemetve augusztus
3-án, D. Dea csúcson, Kimpolungtól északra. Kimpolung (Moldvahosszúmező) Romániában Suceava megyében található, a Moldva folyó mellett. A halotti anyakönyv alapján foglalkozása földműves, apja neve Horváth Péter, anyja neve Urbán Eleonóra. (HL
384/156 és HL 389/1702, valamint MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1919/80). A m.
kir. 5-ös huszárezred 1916. augusztus 1-én érkezett az orosz frontról Erdély védelmére. 1916 decemberétől az Aranyos Beszterce (Bistrita Aurie) folyótól északra harcoltak,
Kimpolungtól északra. Az ezred története könyv, 259. oldalán augusztus 3-án ez áll. „A
fél ezred elővéd-század (Beöthy) a hozzá beosztott két géppuskával a D. Deiit ötszáz
lépésre megközelítve, heves puskatüzet kapott. A század erre rohamra fejlődött és az
orosz előállást 7,30-ra elfoglalta, de itt olyan puska és géppuskatüzet kapott a főállásból,
hogy előnyomulását be kellett szüntetnie.” A segítségül érkező csapatok együttes erővel
4-én elfoglalták az orosz állásokat. A vesztesége az ezrednek igen nagy volt, 17 huszár
hősihalált halt, 26 megsebesült. (Forrás: a Magyar Királyi 5. huszárezred története).
Tajti Miklós a cs. és kir. 10-es huszárezred huszárja, aki 1886-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1918. augusztus 9-én elesett. Halálának helyszíne Asiago,
Olaszország. A 10-es és 13-as huszárezred a 4-es lovasdandárban együtt harcolt, a 10-es
lovashadosztály keretei között. Asiago az Alpokban egy fennsíkon található, Trentótól
dél-keletre. A halotti anyakönyv alapján foglalkozása földműves, házastárs neve Balajti
Franciska, apja neve Tajti Balázs, anyja neve Kalmár Anna. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1920/169).
A 10. huszárezredet 1741-ben alapították, ők voltak a „Fehérvári Huszárok”. Dernyey György: A Császári és Királyi Jász-Kun 13. huszárezred története könyvben is utal
rá, hogy a 10-es és 13-as huszárezred együtt harcolt. A 10-es lovashadosztály, köztük a

• 154 •

A 13-as huszárezred a háborúban

13-as és a 10-es huszárezred 1918. május 1-én indult Csíkszenttamásról az olasz frontra,
Assiago térségébe. A térség állapotáról a könyvben, Horthy tábornok (Horthy István,
Miklós bátyja) naplója ad képet. „Az egész völgyben nem látni zöldet, teljesen fölszántották a lövedékek, tele van gránáttölcsérekkel. Assiagóban és 11 községben egyetlen
egy ház, vagy templom nincsen, amelyik romokban ne heverne. Csak a magában álló
Mária szobor áll.” A francia és angol csapatok harcoltak ebben a térségben, tüzérségük
éjjel is lőtt az állásokra. A 13-asok történetében szerepel 1918. augusztus 9-én a következő: „Az angolok éjfélkor hatalmas pergőtüzet fektettek állásainkra és 3 óra 30 perckor
megtámadták a 10-es huszárok jobb szárnyát. A támadás visszaverésénél a 10-eknek
nagy veszteségeik voltak.” Szeptember végén a 10-es lovashadosztály pihenőbe vonult
Vigolo Vattaro vidékére, (Trentótól dél-keletre) 1918. október 30-ig maradt olasz földön.
Pataki Péter a m. kir. 1. honvéd huszárezred huszárja, aki 1876-ban született Jászapátin, foglalkozása szabó, a (HL 380/312, HL 389/2749, valamint HL454/3/3) alapján 1918. szeptember 21-én meghalt. Halálának helyszíneként több helyszín is szerepel,
egyik a 6. tartalékkórház Budapest, egy másik helyszín cs. és kir. 16. helyőrségi kórház
Budapest. Eltemetve szeptember 25-én a kőbányai temetőbe.
Rácz József a m. kir. 1. honvéd huszárezred huszárja, aki 1875-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr 548-as füzet 42. oldal alapján, ami 1917. április 4-én jelent
meg, megsebesült.
A huszárezred 1917 januárjától a Cokanestie (Ciocanesti) és Jakobeny (Lakobeni)
térségében harcolt.
Kalmár Ferenc szakaszvezető címzetes őrmester, a m. kir. 1. honvéd huszárezred
katonája, aki 1873-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 570-es füzet 26. oldal
alapján, ami 1917. május 10-én jelent meg, megsebesült. Az 1-es huszárezred története
könyvben is szerepel a neve, a 326. oldalon. 1916 eseményeit írják le. „Július 30. Konstantinowka. Az éj folyamán a tartalékban levő II/5. lovaslövészosztálytól Déri Imre és
Kalmár Ferenc szakaszvezetők parancsnoksága alatt az ellenség részletesebb felderítésére Prónay őrnagy két járőrt küld előre. Ezek reggel 9 órakor bevonulva igen értékes
jelentéseket hoznak és a velünk szemben álló ellenséges vonalat pontosan megállapítják.
Prónay őrnagy mindkettőt kitüntetésre hozta javaslatba”.
A harcok 1916. július 28-án a Bortniki (Bortnyky) ütközettel kezdődtek, majd attól észak-nyugatra levő Konstantinowka és Tarnowicza Polna (Ternovytsya) térségében
zajlottak. Ez a térség Ivano-Frankivszk városától dél-keletre, a Dnyeszter folyó közelében található. Az 1-es huszárezred története könyvben a 739. oldalon fényképe és rövid bemutatása olvasható. „Kalmár Ferenc tartalékos őrmester. Kitüntetései: Nagyezüst
Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt és Sebesülési Érem. 1915/1916-ban az I/5 és II/5
lovas-lövészosztálynál szolgált s részt vett annak harcaiban. 1915. szeptember 19-én
Czarny-Potoknál megsebesült. Bortnikinál 2 orosz géppuskát 20 foglyot ejtett. 1917-ben
pótcsendőr lett”.
Kasperowce (Kasperivtsi) térségében 1915. szeptember 16-án ütközet zajlott, ez a
térség a Dnyeszter folyó és a Szeret (Seret) folyó mellett található, Csernovictól északra.
A Károly-Csapatkereszt katonai emlékérem kitüntetést, IV. Károly király 1916-ban ala-

• 155 •

A 13-as huszárezred a háborúban

pította. Az első világháborúban teljesített katonai szolgálat során lehetett kiérdemelni. A
fegyveres erők bármely tagja kiérdemelhette 12 heti frontszolgálattal az első vonalban.
Tajti László a m. kir. 1. honvéd huszárezred lövészszázad járőrvezetője, aki 1879ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 601-es füzet 21. oldala alapján, ami 1917.
július 21-én jelent meg, megsebesült.
A huszárezred 1916 decemberétől harcolt Czokanestie és Mesticanestie térségében, majd 1917. február 5-től május 27-ig, Jakobeny (Lacobeni) közelében, Dorna
Watrán (Dornavátra) és a mellette levő Chilia völgyben harcolt és állásokat épített.
Dornavátra az Aranyos-Beszterce és a Dorna folyó összefolyásánál található, ezer-méter feletti hegyekkel körülvéve. Az 1-es huszárezred története könyvben szerepel, Tajti
László járőrvezető neve is, az 1917-ben „Bronz Vitézségi Éremmel” kitüntetett katonák között. (Forrás: a „Magyar Királyi budapesti 1. honvédhuszárezred és Magyar
Királyi 1. népfelkelő huszárosztály története 1869-1918”.)
Nagy P. Pál a m. kir. .7 honvéd huszárezred 2. lovasszázad huszárja, aki 1892-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 692-es füzet 36. oldal alapján, amely 1918.
augusztus 24-én jelent meg, hadifogságba esett. A (HL 386/d/180 és a HL 389/1390)
alapján 1918. április 16-án meghalt. A halálának helyszíneként két hely is meg van
adva, az egyik Jelisavetgrad, a várost 1924-ig hívták így, mai neve Kropivnicki, Kijevtől dél-keletre található az Inhul folyó partján. A másik megadott helyszín, innen keletre Jakaterinoslav, melynek neve 1926 és 2016 között Dnyipropetrovszk, ma Dnyipro, a
Dnyeper folyó partján. Temetésének helyeként is a két város római katolikus temetője
van megadva, időpontja április 19.
A m. kir. 7. huszárezredet 1874-ben alapították, I. osztály Pápán, a II. osztály Érsekújváron tartózkodott. Az 5. honvéd lovashadosztály része volt a zalaegerszegi 23.
lovasdandár, melyben a 6. és 7. honvéd huszárezredek tartoztak. 1918 márciusától a
9. honvéd lovasdandár számozást kapták. A keleti orosz fronton harcoltak, majd 1916
szeptemberétől Erdély védelmében harcoltak, Vatra Dornei (Dornavátra) térségében.
1918 márciusától a mai Ukrajna területén vasútbiztosítási, helyőrségi és karhatalmi
feladatokat láttak el.
Ádám Imre a cs. és kir. 6. huszárezred 2. lovasszázad huszárja, aki 1883-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 696-os füzet 9. oldal alapján, ami 1918. október
2-án jelent meg, 1918. június 18-án meghalt. A halotti anyakönyv alapján halálának
helyszíne, Kaposvár, cs. és kir. tartalékkórház. Temetve június 21-én, Kaposvár keleti
temető, V. sor 99-es sír. (Adatok: HL 478/511, 237-es temetőkataszter, valamint MNL
SML XXXIII. 1. Kaposvár 1926/415).
Tajthi Sándor a cs. és kir. 18-as huszárezred 4. lovasszázad huszárja, aki 1895ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 601-es füzet 58. oldal alapján, ami 1917.
július 21-én jelent meg, hadifogoly. A veszteségi eset helyszíne, Slobodskoj, Wjatka
tartomány, Oroszország. Slobodskoj mai neve Szlobodszkoj, a régi Wjatka tartományban, a mai neve a városnak és a területnek Kirov. Szlobodszkoj Kirov városától, melynek neve 1781 és 1934 között Vjatka volt, 35 kilométerre észak-keletre fekszik. A
terület Vyatka folyó mellett, Moszkvától észak-keletre található.

• 156 •

A háború után elhunytak, vagy holttá nyilvánítottak

A HÁBORÚ UTÁNI ELHUNYTAK,
VAGY HOLTTÁ NYILVÁNÍTOTTAK
1920-ban hadifogságban elhunyt, illetve az 1920. 12. 31. vélelmezett időponttal
holttá nyilvánított katonák
Berente Béla illetőségi hely Jászapáti, életkora 22 (1898) a halotti anyakönyv alapján
1920. december 31-i vélelmezett időponttal holttá nyilvánították. Foglalkozása földműves, apja neve Berente Bertalan, anyja neve Faragó Anna. (MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1923/246).
Bugyi István illetőségi helye Jászapáti, született 1881-ben, a halotti anyakönyv
alapján 1920. december 31-i vélelmezett időponttal holttá nyilvánították. Foglalkozása
földműves, házastárs neve Szabari Anna, apja neve Bugyi Bertalan, anyja neve Nagy
G. Rozália. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1922/208).
Deli István, aki 1896-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1920.
december 31-i vélelmezett időponttal holttá nyilvánították. Foglalkozása mezőgazdasági munkás, apja neve Deli István, anyja neve Magócs Erzsébet. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1966/16).
Dósa János illetőségi hely Jászapáti, életkora 36 (1884) a halotti anyakönyv alapján 1920. december 31-i vélelmezett időponttal holttá nyilvánították. Halála helyeként Oroszország, hadifogság van megadva. Foglalkozása földműves, házastársa neve
Pongó Franciska, apja neve Dósa Ferenc, anyja neve Balla Rozália. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1928/263).
Gordás István, akinek illetőségi helye Jászapáti, született 1884-ben, a halotti
anyakönyv alapján 1920. december 31-i vélelmezett időponttal holttá nyilvánították.
Foglalkozása földműves, házastársa neve Utasi Piroska, apja neve Gordás István, anyja neve Sike Borbála. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1924/12).
Gulyás Kálmán, aki 1880-ban született Jászszentandráson, illetőségi helye Jászapáti, a halotti anyakönyv alapján 1920. december 31-én meghalt. Foglalkozása
földműves, házastárs neve Csató Katalin, apja neve Gulyás József, anyja neve Farkas
Franciska. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1970/41).
Kis Berdó Bertalan illetőségi helye Jászapáti, aki 1879-ben született, a halotti
anyakönyv alapján 1920. december 31-i vélelmezett időponttal holttá nyilvánították.
Foglalkozása földműves, házastárs neve Birkás Teréza, apja neve Kis Berdó Albert,
anyja neve Ádám Franciska. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1944/36).
Menyhárt Ferenc illetőségi helye Jászapáti, aki 1886-ban született, a halotti anyakönyv alapján 1920. december 31-i vélelmezett időponttal holttá nyilvánították. Foglalkozása földműves, házastárs neve Járvás Julianna, apja neve Menyhárt Menyhért,
anyja neve Andrási Katalin. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1924/152).

• 157 •

A háború után elhunytak, vagy holttá nyilvánítottak

Nagy Dávid illetőségi helye Jászapáti, aki 1878-ban született, a halotti anyakönyv
alapján 1920. december 31-i vélelmezett időponttal holttá nyilvánították. Foglalkozása
földműves, házastársa neve Nagypál Rozália, apja neve Nagy János, anyja neve Bogár
Anna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1923/112).
Pataki Lajos a 1. honvéd gyalogezred katonája, kijelölve 17-es népfelkelő gyalogezred
1. századhoz, aki 1881-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 592-es füzet 41. oldal
alapján, ami 1917. március 10. és július 21. között jelenhetett meg, (hiányzik) megsebesült.
Pataki Lajos a 29-es honvéd gyalogezred katonája, kijelölve a 29-es népfelkelő
gyalogezred hidász századhoz, aki 1881-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr.
543-as füzet 39. oldal alapján, ami 1917. március 27-én jelent meg, megsebesült. A két
Pataki Lajos (1881) valószínűleg ugyanaz a személy, a 17-es népfelkelő gyalogezred
és a 29-es népfelkelő gyalogezred 1916 augusztusától együtt harcolt Erdélyben, a Gyimesi-szorosnál, majd Erdély felszabadításában.
Pataki Lajos illetőségi helye Jászapáti, alakulat nincs jelölve, születési időpontja 1885. halotti anyakönyv alapján 1920. december 31-én meghalt. Halálának helye
Montenegró. Foglalkozása földműves, házastárs neve Locskai Rozália, apja neve Pataki István, anyja neve Takács Anna. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1948/163).
Pataki János született 1882, testvére Pataki Lajosnak, ő 1916. augusztus 17-én vesztette életét.
Pávai István a 4. szekerész zászlóalj katonája, illetőségihely Jákóhalma, aki 1885ben született, a halotti anyakönyv alapján 1920. december 31-i vélelmezett időponttal
holttá nyílvánították. Foglalkozása földműves, házastárs neve Lehoczki Erzsébet, apja
neve Pávai István, anyja neve Horváth Rozália. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1938/49).
Tóth R. József illetőségi helye Jászapáti, aki 1877-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1920. december 31-i vélelmezett időponttal holttá nyílvánították. Foglalkozása csizmadia, házastárs neve Ludányi Terézia, apja neve Tóth Gergely, anyja
neve Berdó Terézia. (MNL JNSZML XXXIII. 2. 1926/191).
Vágó A. János illetőségi helye Jászapáti, aki 1895-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1920. december 31-i vélelmezett időponttal holttá nyilvánították.
Foglalkozása földműves, apja neve Vágó A. János, anyja neve Ádám Terézia. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1936/162).
1921. 12. 31. vélelmezett időponttal holttá nyilvánítva
Forgács Sándor a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1869-ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1921 december 31-i vélelmezett időponttal holttá nyilvánították. Foglalkozása földműves, házastárs neve Bankovics Mária,
apja neve Forgács Sándor, anyja neve Gál Erzsébet. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászjákóhalma 1930/54).

• 158 •

Hadifogolytáborok

Hadifogolytáborok
A hadifogolytáborokat kutatva, több nagy tábort is találtam, a táborok közép és dél
Olaszország területén létesültek, ilyen volt Avezzano tábora, Abruzzo régióban,
LAquila tartományban, Rómától 100 kilométerre keletre, ahol különböző nemzetiségű
foglyok voltak. A várost súlyos károk érték az 1915-ben ért földrengésben, a helyreállítási munkálatokhoz szükség volt a hadifoglyok munkájára is. A tábort 1916 nyarán
kezdték építeni, mint egy 30 hektár területen, a város külső részén, Borgo Pineta településen 15000 fogoly számára. Szicíliában is létesítettek hadifogolytáborokat, ahová
az osztrák-magyar foglyok kerültek, ilyenek voltak Piazza Armerina, Termini Imerese,
Cefalu, Marsala, Milazzo, Bagheria, Sciacca, Vittoria és Paterno. Ezekben a hadifogolytáborokban, mint egy 30000 fogoly volt. A foglyok a mezőgazdaságban és útépítéseknél
dolgoztak, de Palermo melletti Termini Imerese kikötőjében is dolgoztak foglyok.
A veszteséglistán több Jákóhalmai és Jászapáti olasz hadifogoly adatai is szerepelnek, egyikük Borics József a cs. és kir. 68-as gyalogezred katonája, aki 1893-ban született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján hadifogságba 1917. május 23-án került.
Halálának időpontja 1918. október 8, a (HL264/1416) alapján, helyszínnek Termini
Imerese (Szicilia) szerepel, apja neveként István, anyja neveként Jakobine szerepel.
A temetőkataszterben (53) a halálának időpontja 1918. október 8. és helye Avezzano,
ahol a községi temetőben temették el. Megjegyzésben itt is szerepel, hogy internálva
Avezzanóba, itt is szerepel szüleinek neveként István és Jakobine. Az Avezzánoban
meghalt foglyokat 1917 és 1919 között, mint egy 635 főt a Chiusa Resta temetőben
temették el, de az összes holttestet exhumálták 1969 és 1991 között, és Assiago katonai
temetőjében helyezték el. A Leiten-hegyen (1058 méter) 1936-ban épült emlékhelyen
54286 olasz és osztrák-magyar katona maradványai vannak elhelyezve, ebből 11762
ismeretlen osztrák-magyar.
Egy másik jákóhalmai, Balkanyi (Balkányi) Imre a cs. és kir. 31-es gyalogezred
póttartalékos katonája, aki 1881-ben született, a veszteségi lista 1918. október 2-án
megjelent 696-os füzetének 11 oldala alapján hadifogságának helyszíne Avezzano.
A cs. és kir. 31-es gyalogezredet 1741-ben alapították, I., II., IV. zászlóalja Nagyszebenben, a III. zászlóalja Spalatóban (Split, Dalmácia) állomásozott. Az ezred az
orosz fronton harcolt 1916 őszéig, majd az olasz hadszíntérre került, részt vettek a
10. és 11. Isonzo-csatákban. (1917. május 12. és szeptember 12. között) Újra az orosz
frontra szállították őket, de 1918 júniusában már Olaszországban, Assiago térségében
harcoltak, Trienttől (Trento) dél-keletre.
Cassino város Lazio régióban, Frosinone megyében, Róma és Nápoly között található, Nápolytól északra.
A tábor az osztrák magyar hadifoglyok számára épült (1915-18), az épületeket fal
vette körül, a foglyok szét voltak választva nemzetiségük szerint, és külön voltak a
tisztek is. Első foglyai magyarok voltak, mint egy kétszázan, 1916 tavaszán érkeztek
ide újra erdősítési munkára. A tábor 1916 vége és 1917 eleje között épült ki teljesen,

• 159 •

Hadifogolytáborok

ekkor 27 épületből állt. Kápolna is épült, XV. Benedek pápa (1854-1922) kezdeményezésére, aki a pápai delegáció jelentése után, kérte az istentiszteleti hely felállítását.
A tábor 1920-ig állt fen, a vöröskereszt adatai alapján, mint egy 2000 tiszt és 35 000
legénység befogadására volt alkalmas.
Kutatásom során találtam egy listát, amin a táborban meghalt katonák egy részének nevei szerepelnek, az elhalálozás helyének az „Ospedale Militari Caira” (katonai
kórház) Cairát adták meg. A táborban sok volt a haláleset, a háború során szerzett sebesülések és betegségek, valamint különböző járványok következményeként. Az „Elenco dei prigionieri di guerra austro-ungarici internati nel campo di concentramento di
Cassino-Caira” 2016-os kiadványában felsorolt 912 halott katona nevét és a halála
időpontját. Továbbá felsorolt 770 fogoly katona adatát, születési hely, időpont, valamint mely alakulatban szolgált. A felsoroltak galíciai, dalmát, osztrák, hercegovinai,
bosnyák és bukovinai katonák, de akadt közötük magyar is.
A tábor Monterotondo területén, a Caira faluba menő út mentén épült, Cassino
várostól északra, 3,5-kilométerre a központtól. A tábor halottjait Caira temetőjében
temették el. A táborban 1919. április és augusztus között tífuszjárvány volt.
Nagypapa elmondása alapján a fogsága egy részét, a táboron kívül, felgyógyulása
után is a kolostorban töltötte. Ez a kolostor lehetett a „Monestario Santa Maria della
Rupe”, ami Monte Cassino és a város között helyezkedett el, domboldalon egy sziklán
épült. Nagypapa elmondása szerint őt a kolostorban dolgozó olaszok lecsalták a kocsmába, ahol különböző dalokat tanítattak vele, amiből baj származott, tehát egy magaslaton állhatott a kolostor. A régi kolostor az 1944-es bombázásokban elpusztult, de a
háború után újjáépítették. A harcok során az egész város és környéke megsemmisült,
ma a városban is van egy kolostor a „Monestario St. Scholastica” templommal, plébániával. A nagypapa sebesüléséről és fogságárol sajnos semmiféle információt nem
találtam. Találtam két Lukácsi Imrét is Jákóhalmáról, de nem a nagypapám adatai.
A Verlustliste 1915. január 16-án megjelent Nr 104-es füzetének 25 oldalán, „Lukácsi Emmerich Inft. IR.Nr. 68. 8 komp. Ungarn. Jász-Nagykun-Szolnok Jákóhalma
1887 verw.” Lukácsi Imre a 68-as gyalogezred, 8. század katonája, aki Jákóhalmán
született 1887-ben, megsebesült.
A Verlustliste 1915. június 11-én megjelent Nr. 192-es füzetének 30 oldalán, „Lukácsi Emerich Inft. IR. Nr 68. 8 komp. Ungarn. Jász-Nagykun-Szolnok Jákóhalma
1884 kriegsgef.” Lukácsi Imre a 68-as gyalogezred, 8. század katonája, aki Jákóhalmán született 1884-ben, fogságba esett.
A 68-as gyalogezred 1917. április 14-től került állásokba az isonzói fronton, ahol
a X. isonzói csata folyamán súlyos veszteségeket szenvedett.
A Verlustliste 1917. október 5-én megjelent 613-as füzetének 19. oldalán található a következő. „Gyurkó Johann ErsRes Infst. IR. Nr 68, 13 Komp. Ungarn
Jász-Nagykun-Szolnok Jákóhalma 1882 gefalen (19. 4. 1917). Gyurkó János, póttartalékos a 68-as gyalogezred 13. század katonája, aki Jákóhalmán 1882-ben született, 1917. április 19-én elesett. A halotti anyakönyv alapján a halálának helyszíne
Lukatic, Görz kerület, Tengermellék (ma szlovén terület, Jamianótól északra). Te-

• 160 •

Hadifogolytáborok

metve Berje 3-as számú katonai temető, április 19. Berje mai neve Brje pri Komnu,
Szlovénia. (HL 264/1144).
Egy másik jákóhalmai, a 68-as gyalogezred katonája, Terjéki András. A veszteséglista Nr. 521-es füzet 53. oldal alapján, ami 1917. január 6 és március 23 között
jelenhetett meg, (hiányzik) Terjéki András a 68-as gyalogezred 8. század katonája
megsebesült. A veszteséglista 1918. június 13-án megjelent, Nr 680-as füzetének 55
oldalán a következő található. „Terjeki Andreas LstInfst IR Nr 68, 14 Komp. Ungarn,
Jász-Nagykun-Szolnok Jákóhalma 1896, gefalen 13/5 1917.” Terjéki András a 68-as
gyalogezred 14. század katonája elesett, 1917 május 13-án. A halotti anyakönyv adataiban helyszínként Selo települést adták meg, ma Szlovéniában található, Sela na Krasu
néven, az eredeti település a háború során elpusztult, az új település Sela néven szerepelt 1952-ig. 1917 május 16-án temették el, helye Berje III. számú katonai temető,
1222 sír. Adatai a (11.) temetőkataszterben is megtalálhatók, de ott „Terjeki János”
néven szerepel és temetési helyként Boriano van megadva. Ma Boriano Szlovéniához
tartozik, közvetlenül az olasz határ mellett. Mai neve Brje pri Komnu, a településen
négy osztrák-magyar temető is van. Az I. számú temetőben 2300, a II. számú temetőben 1300, A III. számú temetőben 1200, a IV. számú temetőben 2300 különböző
nemzetiségű osztrák-magyar katona van eltemetve, akik 1915 és 1917 között az Isonzo-fronton, vagy a Brjében létesített kórházban haltak meg. Az I. világháború alatt
az Isonzo front hátsó védelmi vonala húzódott itt. Terjéki András foglalkozása napszámos, apja neve Terjéki András, anyja neve Kovács Erzsébet. (HL 264/1167, MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1919/21).
Brjétől észak-keletre található Gorjansko település, ahol a Klanec pri Komnu felé
vezető út mellett található az egyik legnagyobb osztrák-magyar katonatemető, ahol
10000 különböző nemzetiségű, osztrák-magyar hadsereg katonája van eltemetve. Az
Isonzo-fronton vesztették életüket 1915 és 1917 között.
Különböző alakulatokban szolgált, a veszteséglista alapján megtalált Jákóhalmai
és Jászapáti születésű, Olaszországban levő hadifoglyok, valamint az olasz fronton
elesett katonák adatai. A hadifogságba kerülés időpontja bizonytalan, a veszteséglista
megjelenése előtt többhónap, vagy év is lehet.
Különböző alakulatok katonái, akik hadifogságba kerültek, vagy meghaltak
Olaszországban
Hubai Ferenc a 29-es népfelkelő gyalogezred 2. század katonája, aki 1880-ban született Jászapátin, a veszteséglista 566-os füzet 22. oldal alapján, ami 1917. május 4-én
jelent meg, hadifogságba került Olaszországban. A népfelkelő gyalogezred 1915. július 18. és 31. között zajló II. Isonzo-csatában már harcolt, miután megérkezett az olasz
frontra. Harcoltak Doberdo térségében, majd Görztől (Gorizia) északra, Osztavijánál
(Oslavia) majd újra Doberdo térségébe kerültek. Az ezred 1916 májusáig volt az olasz
fronton, majd az orosz frontra szállították őket.

• 161 •

Hadifogolytáborok

Pásztor Vince a 29-es népfelkelő gyalogezred katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521/40 alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között
jelenhetet meg (hiányzik), hadifogságba esett Olaszországban. Helyszíne Viterbo, Provinz. Rom. Viterbo ma a Lazio régióban található, Rómától 60 kilométerre északra.
A 29-es népfelkelő gyalogezred 1915. július 16-án érkezett meg az olasz frontra,
Doberdó térségébe, állásaik a Serli-La Rocca szakaszon voltak, októberben a III. Isonzo-csata idejében a Cotici, Monte San Michele és Monte San Martino állásaiban harcoltak, melynek során az ezred vesztesége igen nagy volt (60%). Az olasz fronton 1916
májusáig harcoltak. Ma Viterbo San Lazzaro temetőjében egy emlékmű emlékeztet az
első világháborús osztrák-magyar katonákra, akik a hadifogságban haltak meg.
Szabó Lajos a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 566-os füzet 50. oldal alapján, ami 1917. május 4-én
jelent meg, hadifogságba esett Olaszországban. Helyszíne Narni, ma Terni megyében,
Terni városától dél-nyugatra található, Róma és Perugia között. (Valószínűleg a 29-es
népfelkelő gyalogezred katonájaként került hadifogságba, mert a 29-es honvéd gyalogezred az orosz fronton harcolt, csak 1918-ban került ki az olasz frontra).
Mihályi József a 17. honvéd gyalogezred (Székesfehérvár) katonája, aki 1896-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 534-es füzet 3-. oldal alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett meg (hiányzik), hadifogságba esett Olaszországban. Helyszíne Narni, ma Terni megye, Terni városától dél-nyugatra található, Róma
és Perugia között. A 17-es honvédgyalogezred 1915 júliusa és 1917 februárja között
harcolt az olasz fronton Doberdó térségében.
Tóth János a 29-es honvédgyalogezred katonája, aki 1877-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 696-os füzet 55. oldal alapján, ami 1918. október 2-án jelent
meg, hadifogságba esett Olaszországban. Helyszíne Orvieto, ma Terni megye városa,
Perugiától dél-nyugatra található Umbria régióban. A 29-es honvéd gyalogezred 1918.
augusztus 14-től harcolt az olasz fronton, Col Caprile (1288 méter) és Monte Asolone
(1520 méter) térségében, Trient (Trento) városától dél-keletre.
Urbán Pál a cs. és kir. 69-es gyalogezred katonája, aki 1897-ben született Jászapátin, a veszteséglista 584/55 alapján, ami 1917. május 10. és július 21. között
jelenhetett meg (hiányzik), hadifogságba esett Olaszországban. Helyszíne Padula, ma
Salerno megye, Campania régiójában található.
A cs. és kir. 69-es gyalogezredet 1860-ban alapították, I. II. zászlóalja Pécsen, a III.
zászlóalja Castelnuovóban, a IV. zászlóalj Székesfehérváron állomásozott. Az olasz
fronton a 69-es gyalogezred III. zászlóalja harcolt, a 47. gyaloghadosztály, 4. hegyidandár keretében, 1915 májusától 1918 februárjáig. A zászlóalj 1916 augusztusában
Görztől (Gorizia) északra, Oslavija térségében harcolt, ahol augusztus 7-én a zászlóaljból 3 század, is fogságba került. Augusztus 11-én ellentámadásban vettek részt és
sikerrel visszafoglalták a Sveta Katarina (307 méter) hegyen lévő állásaikat. A hegy
az Isonzo folyótól keletre fekszik, Görz és Monte San Gabriele között, a háború során
véres harcok folytak itt. A zászlóalj 1916 szeptemberétől novemberéig Görz (Gorizia)
térségében harcolt. (Adatok Crettier Ferenc 69-es gyalogezred története). Certosa di

• 162 •

Hadifogolytáborok

Padula Salerno megyében, Salernótól dél-keletre található. A hadifogolytábort 1916ban alakították ki, a használaton kívüli Szent Lőrinc kolostorban, amit a karthauzi
szerzetesek a XIV. században alapítottak. Az első foglyok osztrák-magyarok voltak,
mint egy 2000 fő, pár év alatt a tábor 13000 főre bővült. Ebben a táborban is külön
helyezték el a tiszteket, a foglyok útépítéseken és különböző helyreállítási munkákon
dolgoztak, valamint a vetési és aratási munkákban vettek részt. Megnőtt a cseh és
szlovák nemzetiségű foglyok száma 1917-től, itt szervezték meg a „cseh légiót” is.
Alexander Pál őrvezető, a cs. és kir. 46-os gyalogezred 1. század katonája, aki
1895-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1915. június 8-án elesett.
Halálának helyszíne Freikofel-magaslat, Karintia. Eltemetve Freikofel-magaslat, június 8-án. (KA 1979/2/59, valamint HL 224/292).
Az ezred 1915. június 8-án foglalta vissza a magaslatot az olaszoktól, de később
az olaszok visszafoglalták. Ma az osztrák-olasz határnál található a magaslat, Kötschach-Mauthentől délre. A Freikofel-magaslaton ma is látható a kiépített alagút és
véd-rendszer, 1150 métertől a csúcs 1757 méterig. Sírkövek és egy kápolna emlékeztet
a harcokban elesett katonákra. Az ezred vesztesége az itteni harcokban 34 hősi halott,
35 eltűnt, 97 sebesült. (Forrás: „Ajtay Endre: A volt Cs. és K. 46. gyalogezred világháborús története 1914-1918”.)
Horváth Gáspár a m. kir. 1-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916. február 19-én meghalt. Halálának
helyszíne, Monte San Michele, Osztrák Tengermellék. Temetve február 20-án, helyszíne Cotici. (HL 293/852/19/41). Cotici Savogna DIsonzo az Isonzo folyó közelében,
a mai olasz-szlovén határ mellett található. Egy másik adat szerint, (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1920/49) halálának helyszíne Lakovica, ma szlovén terület, Lokvica a neve, a mai határ közelében.
Az 1-es honvéd gyalogezred a 20. honvéd gyaloghadosztály, 81. gyalogdandár keretében a 17-es honvéd gyalogezreddel együtt harcolt. Az olasz frontra 1915. május
végén indultak, júniustól a Krn hegységben harcoltak, (2244 méter) majd júliustól
Doberdo térségébe kerültek, 1916. február 16-tól Monte San Michele északi és déli
állásaiban harcoltak, az ezred egy része Coticiban dandártartalék volt. Február 20-ig
erős tüzérségi tűzben küzdöttek, 20-án felváltották őket és Coticiban 25-ig dandártartalékok voltak. (Forrás: Dereánó Ödön: Az 1-es honvéd gyalogezred története). Ma
emlékmű áll Monte San Michele északi lejtőjén, melyet a 20. honvéd hadosztály részeként harcoló 4-es honvéd gyalogezred állított a háború után, megemlékezve az itt
elesett magyar katonákról.
Hisberger (Hirsberger) András vagy Ferenc, a m. kir. 1-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1878-ban született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1916.
március 18-án meghalt. Halálának helyszíne Ranziano, Osztrák Tengermellék. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/218, illetve 1917/232, egyiken András, a másikon
Ferenc néven szerepel). Ranziano mai neve Rence, Szlovéniában található az olasz
határ mellett, Görztől (Gorizia) dél-keletre. Az 1-es honvéd gyalogezred részt vett az
ötödik Isonzo csatában 1916. március 9. és 17. között, állásaik Monte San Michele

• 163 •

Hadifogolytáborok

térségében voltak, az ezred március 15. és 20. között tartalékban volt. (Forrás. Az
1-es honvéd gyalogezred története). A veszteséglista, hírek sebesültekről és betegekről
füzet Nr. 496-os füzet 14. oldalán ez található. „Hirsberger András Inft. k. u. LIR. Nr.
1. 11 Komp. Jászapáti 1877. 18, 3. 1916 gestorben im Feldspital Nr. 7/8, beerdigt am
Militarfriedhof in Ranziano”. (Meghalt 1916. március 18, Nr. 7/8-as hadikórházban,
temetve Ranziano (Rence) katonatemető). Rence településen található a temető, ahol
közel 400 sír van, közöttük közös és tömegsírok is. Az 1-es, 3-as, 4-es és a 17-es honvéd gyalogezredek elesett katonái vannak itt eltemetve. A közeli Zigoni temetőben is
vannak magyar katonák eltemetve.
Kovács Lajos a cs. és kir. 51-es gyalogezred katonája, aki 1877-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 638-as füzet 18. oldal alapján, ami 1917. december 22-én
jelent meg, 1916. április 21-én meghalt. A (KA 2065/113) alapján halálának helyszíne Vattáro Tirol, Olaszország. Eltemetve a vattároi csatatéren, 1916. április 27-én. A
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/69) alapján halálának helyszíne Volto
Osztrák Tengermellék. Vattáro Trient (Trento) városától dél-keletre található, Lago di
Caldonazo tó közelében.
Az 51-es gyalogezredet 1702-ben alapították, I. zászlóalja Domanovicon, II. és
III. zászlóalja Marosvásárhelyen, IV. zászlóalja Kolozsváron állomásozott. Az ezred
I. zászlóaljában harcolhatott Kovács Lajos, mert a többi zászlóalj 1916-ban az orosz
fronton harcolt. Az I. zászlóalj pedig, a XVII. hadsereg, 181-es dandárjának kötelékében az 1916 tavaszán megindult Dél-Tiroli offenzívában vett részt. A Brenta folyótól
északra, Borgo (Borgo Valsugana) térségében, majd június végén, Borgotól dél-keletre
a Civaron-hegy (1082 méter) keleti lejtőjén harcoltak. (Forrás: Deseő Lajos: Erdélyi
ezredek a világháborúban).
A veszteséglista Nr. 451-es füzet 27. oldal alapján, ami 1916. augusztus 12-én jelent meg, Kovács Lajos a cs. és kir.63-as gyalogezred 2. század katonája, aki Jákóhalmán született, időpont hiányzik, megsebesült. A 63-as gyalogezredet 1860-ban
alapították, I. zászlóalja Mostarban, a II. III. IV. zászlóalja Besztercén állomásozott. A
kikülönített I. zászlóalj az 1-es hegyidandár kötelékében 1916 tavaszán szintén Dél-Tirolban harcolt, április 16-án Fratasecca, majd Vottora térségében. Malga Fratasecca
(1520 méter) Mezzanától és Trentotól észak-nyugatra található. A zászlóalj április 19én súlyos veszteségeket szenvedett, hősihalált halt 126 fő, 392 fő megsebesült. (Deseő
Lajos: Erdélyi ezredek a világháborúban). (Lehetséges a két Kovács Lajos ugyan az a
személy, mivel az 51-es gyalogezred és a 63-as gyalogezred kikülönített zászlóaljai is,
a Dél-Tiroli hadműveletekben vettek részt).
Lengyel József a cs. és kir. 26-os tábori vadászzászlóalj 1. század katonája, aki
1894-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 481-es füzet 30. oldal alapján, ami
1916. október 24-én jelent meg, 1916. május 24-én meghalt. A halotti anyakönyv alapján halálának helyszíne Coldinana Dél-Tirol, Olaszország. Apja neve Lengyel Vendel,
anyja neve Demény Rozália. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1918/74).
A zászlóalj 1916. május 11-én foglalta el harcállásait Monte Gallonál. Május 17-én
indult el a gyalogsági támadás, tüzérségi előkészítés után, a 2214-méter magas Col Sa-

• 164 •

Hadifogolytáborok

nto hegy ellen, amit 19-én foglaltak el a többi csapatokkal együtt. Május 24-én sikertelen támadást hajtottak végre Passubio térségében, Roveretotól dél-keletre, majd 29-én
véres kézitusában foglaltak el egy 953 méteres magaslatot. A Dél-Tiroli harcokban
nagy veszteségeket szenvedett a zászlóalj, 6 tiszt és 600 fő legénység maradt csupán.
Júniusban az orosz frontra szállították a zászlóaljat. (Forrás: Németh Lajos: Aranylapok az egykori magyar tábori vadászzászlóaljak történetéből). Lengyel József halálának helyszíne a halotti anyakönyv alapján Coldinana, ami lehetséges, hogy elírás. Col
di Lana egy hegycsúcs a Dolomitokban 2462 méter tengerszint feletti magasságban.
Ez Roveretotól észak-keletre található, Bolzanotól keletre. A háború során az olaszok
sorozatos támadásokat vezettek elfoglalására, sikertelenül. Az olaszok 1916 tavaszán
titokban fúrásokat végeztek a hegyben, majd április 17-én felrobbantották a hegyet. A
nagy erőségű robbanás következtében a nyugati oldala leomlott, mint egy 200 katonát
temetett el, a hegynek azóta két csúcsa van. Az olaszok nem tudták az egész védvonalat áttörni, mert a védők a szomszédos Monte Siefre (2124 méter) vonultak vissza, és
ott meg is tartották állásaikat. Vissza is foglalták a Col di Lanát 1917 novemberében, a
caporettói-áttörés után. Ma a hegycsúcs közelében egy emlékkápolna található.
Berdó János a cs. és kir. 69-es gyalogezred pótzászlóalj-parancsnokság katonája,
aki 1897-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 584-es füzet t. oldal alapján,
ami 1917. május 10. és július 21. között jelenhetett meg (hiányzik), meghalt. A halotti anyakönyv alapján 1916. augusztus 12-én halt meg. Halálának helyszíne Quisca,
Olaszország, olasz királyi 106-os tábori kórház. (HL 273/477). Quisca mai neve Kojsko, Szlovéniában található a szlovén-olasz határ közelében, Görztől (Goriziától és
Oslaviától észak-nyugatra). A neve szerepel a 69-es gyalogezred története könyvben is
a 344. oldalon, (szerkesztette Crettier Ferenc). A hősi halottak névjegyzékében „Berdó
János gy. Jászapáti 1897 1916 aug. 12”.
A 69-es gyalogezred kikülönített III. zászlóalja 1914. július 26-tól 1915. május
25-ig a szerb fronton harcolt, majd az olasz frontra kerültek Görz (Gorizia) közelében,
az Isonzo folyó és Oslavia térségében. 1916. május 10. és 12. között súlyos harcokat
vívtak, főleg a 10. század vesztesége volt nagy. A zászlóaljból 55 katona meghalt,
161-en megsebesültek. Augusztus 5. és 18. között zajló VI. Isonzo-csatában, melynek
során elesett Görz (Gorizia) a hídfőállást védelmező csapatok súlyos veszteségeket
szenvedtek. A 69-esek augusztusi harcairól előzőleg Urbán Pálnál van adat. (Forrás:
Crettier Ferenc 69-es gyalogezred története).
Dobozi Bertalan, halotti anyakönyvben Doboczi Bertalan néven szerepel, a m.
kir. 1-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1885-ben (1886) született Jászapátin, 1916.
október 11-én meghalt. A halotti anyakönyv alapján halálának helyszíne Dameniczi
Osztrák Tengermellék. Foglalkozása földműves, apja neve Doboczi Mihály. (MNL
JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1918/34). Egy másik adat alapján (22-es adatlap) Segeti katonai temetőben temették el, október 11-én.
Az 1-es gyalogezred az olasz fronton a 20. honvéd hadosztályban, a 184-es dandárban, a 17. gyalogezreddel együtt Nova Vas térségében harcolt. A Segeti tábor volt
az ezred pihenő helye, a 8. Isonzo csata idején (1916. október 9-12.) a Oppacchiasella

• 165 •

Hadifogolytáborok

(Opatje Selo Szlovénia) Nova Vas állásokban harcoltak, október 10-én tartalékba kerültek, de az I. zászlóalj még 11-én is harcban volt. Nova Vas ma Szlovéniában, az
olasz határ mellett található. (Forrás: „Dereáno Ödön, Az 1 honvédgyalogezred története” című könyvből.) Nova Vas település központjában egy emlékmű áll, melyet
a háború után a 20. honvéd hadosztály keretében harcoló 4-es honvéd gyalogezred
állított, karszti kőből, gúla alakú, 2,5 méter magas, feliratos. Az itt elesett magyar
katonáknak állít emléket.
A m. kir. 40. honvéd tábori tüzérezred katonája volt Faragó Sándor tüzér, aki
1892-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1917. január 25-én meghalt. Halálának helyszíne Jászapáti. Foglalkozása földműves, apja neve Faragó Ferenc.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1917/272).
Pap János őrvezető címzetes tizedes, a cs. és kir. 63-as gyalogezred katonája, aki
1883-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 638-as füzet 35. oldal alapján, ami
1917. december 22-én jelent meg, 1917. augusztus 18-án meghalt.
A 63-as gyalogezred I. zászlóalja Mosztárban, a II. III. IV. zászlóaljak Besztercén állomásoztak. A 63-as gyalogezred II. III. IV. zászlóalja az orosz fronton harcolt
1917 májusáig, az olasz frontra május 26-án érkeztek. A Hermada térségében voltak
állásaik, a Hermada, vagy Monte Ermada hegy legmagasabb pontja 323 méter, ma
olasz és szlovén területen fekszik. Az ezred a X. Isonzo-csata részeként az úgynevezett „Flondár-csatában” vett részt, melyet 1917. június 3. és 6. között vívtak, melynek
során, mint egy 10000 olasz került hadifogságba. A csata az Ermada-hegy és „Fajtji
hrib” 434 méter között zajlott, (Kostanjevica na Krasutól, Szlovénia) északra. A XI.
Isonzo-csata 1917. augusztus 18-án kezdődött, az olasz nehéztüzérség tüzével. Az ezred emberfeletti küzdelemben védte meg állásaikat, nagy veszteségeket szenvedett el.
A kikülönített I. zászlóalj 1915. júniustól harcolt az olasz fronton, különböző helyszíneken, 1916. április Dél-Tirol, 1917. október Plava (Plave, Goriziától északra, itt
már együtt harcoltak a 63-as gyalogezred zászlóaljai). (Forrás: Deseő Lajos: Erdélyi
ezredek a világháborúban).
A cs. kir. 51-es gyalogezred katonája volt Gyenes Mihály is, aki 1898-ban született
Jászapátin. A veszteséglista Nr. 672-es füzet 19. oldal alapján, ami 1918. május 11-én
jelent meg, 1917. május 30-án elesett. A halotti anyakönyv alapján halálának helyszíne
St. Giovanni, Osztrák Tengermellék (Monfalconétól keletre). (MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1919/76). 1917. május 12. és június 8. között zajlott a 10. Isonzo-csata, az
51-es gyalogezred májusban érkezett az orosz frontról. A Jamiano-S. Giovanni-Flondar
vonalban harcoltak.
Kiss István a cs. és kir. 86-os gyalogezred katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 618-as füzet alapján, ami 1917. október 17-én jelent meg, és a
halotti anyakönyv alapján 1917. augusztus 20-án meghalt. Halálának helyszíne Tolmein,
Osztrák Tengermellék. Foglalkozása földműves, apja neve Kiss János, anyja neve Gonder Viktória. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1919/77).
A 86-os gyalogezredet 1883-ban alapították, az I. és IV. zászlóalja Szabadkán, a II.
zászlóalja Budapesten, a III. zászlóalja Visegrádon állomásozott. Az ezred önállóan ki-

• 166 •

Hadifogolytáborok

különített III. zászlóalja 1915 májusától kezdve harcolt az olasz fronton. Tolmein (Tolmin, Szlovénia) térségébe kerültek, állásaik Selo (Sela pri Volcah, Szlovénia) település
mellett voltak, Tolmintől délre az Isonzo folyó mellett. A zászlóalj harcolt a XI. Isonzo-csatában 1917. augusztus 18. és szeptember 12. között ezekben az állásokban. (Forrás: Gaksch József-Dimics Szilárd: A volt szabadkai cs. és kir. 86-os gyalogezred története), a veszteségek között szerepel Kiss István is, az 1917. augusztus 17. és szeptember
12. között elesettek névsorában. A könyvben szerepel, hogy az Isonzo-arcvonalban elesett 86-os hősöket Selo, Kozmarice és Santa Luzia községek temetőiben temették el. Az
Isonzo-arcvonal más helyszínén elesett 86-os hősöket haláluk helyszínének közelében
temették el. Voltak, akiket a Tolmeinben az Isonzo folyó hídja közelében temettek el.
Zsidó László a cs. és kir. 39. gyalogezred 16. század katonája, aki 1880-ban született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1917. augusztus 21-én vagy 23-án elesett.
Halálának helyszíneként Kostanjevica melletti ütközet (Tengermellék) van megadva. Eltemetve Lipa, 1917. augusztus 29-31. (HL 196/1994). Egy másik adat alapján augusztus
23. a halálának időpontja, helyszíne Kortongenicze. Foglalkozása kisbirtokos, házastársa
neve Labát Anna, apja neve Zsidó András, anyja neve Baráth Anna. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1922/86).
A 39. gyalogezredet 1756-ban alapították, I. III. IV. zászlóalja Bécsben, II. zászlóalja
Debrecenben állomásozott. Az olasz fronton Kostanjevica (mai neve Kostanjevica na
Krasu) és Fajti Hrib (433 méteres hegykúp) térségében harcoltak. Fajti Hrib hegykúp
Kostanjevicától északra található, az osztrák-magyar csapatok a háború során védőbástyává alakították át. 1917-ben kemény harcok zajlottak itt. Az itt harcoló katonák a
hegyben kialakított földalatti üregekben éltek és harcoltak, az olaszok teljes egészében
soha nem tudták elfoglalni és megtartani. Az ezred augusztus 10-től részt vett a XI. Isonzo-csatában, augusztus 19-én az olaszok betörtek az ezred IV. zászlóaljának III. védőkörletébe, és súlyos veszteségeket okoztak, a veszteségek pótlására a 16. század került a
védőkörletbe (Zsidó László 16. század). Augusztus 21-én többször is támadták az állásaikat, ágyútüzet zúdítottak a védőkörletre. A harcok során kézitusára is sor került, majd
22-én ismét súlyos harcok dúltak a védőkörletben, de a 61-es és a 39-es gyalogezred katonái hősiesen harcoltak. Augusztus 23-án felváltották a csapatokat, a III. védőkörletben,
IV. zászlóalj csapatai Stal (629 méter) és Trstelj (643 méter) magas hegykúpok között
helyezkedtek el, ez a térség Lipától északra található. Lipa Kostanjevica na Krasutól
keletre található. A térség a mai szlovén-olasz határ közelében fekszik. Kostanjevica na
Krasu új település a II. világháború után épült, a katonai temető Temnica és Lipa között
található Lipától dél-keletre, ahol ma egy elfüvesedett területen, keresztek nélkül, egy
központi emlékművel található. (Forrás: Lépes Győző-Mátéfy Artur: a cs. és kir. 39.
gyalogezred világháborús története)
Tóth Samu a cs. és kir. 51. gyalogezred V. géppuskás alakulat katonája, aki 1898ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 629-es füzet 56. oldal alapján, ami 1917.
november 19-én jelent meg, 1917. szeptember 4-én elesett.
Az 51-es gyalogezredet 1702-ben alapították, I. zászlóalja Domanovicon, II. III.
zászlóalja Marosvásárhelyen, IV. zászlóalja Kolozsváron állomásozott. Az 51-es gya-

• 167 •

Hadifogolytáborok

logezred a háború kezdetétől az orosz fronton harcolt, az olasz frontra 1917. augusztus
17-én kerültek, a Kostanjevicától (Kostanjevica na Krasu) délre eső Brestovica (mai
neve Brestovica pri Komnu) térségébe. Június 4-én, 5-én és 6-án részt vettek a „Flondar” vonal visszafoglalásában, Jamiano-S. Giovanni-Flondar. A nagyszabású hadműveletek során az olaszok 1400 halottat, 8000 sebesültet és 12 500 foglyot veszítettek.
Az 51-es gyalogezred újabb támadást intézett a teljes Flondar vonal visszaszerzéséért,
ami szeptember 4-én és 5-én történt, de a sorozatos harcokban az ezredből elesett 98
fő, megsebesült 743 fő. (Forrás: Deseő Lajos: Erdélyi ezredek a világháborúban).
Szabó József szintén az 51-es gyalogezred katonája volt, ő az 5. század katonájaként harcolt a „Flondar” vonal visszaszerzéséért. Jászapátin született 1887-ben, a
veszteséglista Nr. 649-es füzet 51. oldal alapján, ami 1918. február 4-én jelent meg,
1917. szeptember 16-án meghalt.
Ferjéki (Terjéki) István a 13-as népfelkelő gyalogezred katonája, kijelölve a cs.
és kir. 76. gyalogezred 2. századhoz, aki 1895-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 659-es füzet 17. oldal alapján, ami 1918. március 13-án jelent meg, 1917.
november 25-én elesett.
A 13. honvéd gyalogezredet 1896-ban alapították, zászlóaljaik Pozsonyban állomásoztak. A 76-os gyalogezredet 1860-ban alapították, I. zászlóalja Sopronban, a II.
és IV. zászlóalja Esztergomban, a III. zászlóalja Trebinjén állomásozott. Az ezred I,
II, és IV. zászlóalja a 14. gyaloghadosztály, 28-as gyalogdandár keretében harcolt a
48-as gyalogezred három zászlóaljával együtt. A háború kezdetétől az orosz fronton
harcolt, 1916. október 28-án került át az ezred az olasz frontra. Görz (Gorizia) térségében kerültek állásba, a Tolmeni (Tolmin) áttörés után, (1917. október 27.) előbb a
Taglimentó folyóig, (október 30.) majd a Piave folyóig nyomultak, állásaikat 1918
júniusáig tartották.
Papp József a cs. és kir. 48-as gyalogezred katonája, aki 1887-ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt, olasz hadifogságban. Foglalkozása földműves, apja neve Papp Mátyás, anyja neve Horváth Terézia.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1923/21). Halálának helyszíne S. Giorgio
di Vigario, Olaszország.
A 48-as gyalogezredet 1798-ban alapították, I. zászlóalja Szarajevóban, II. zászlóalja Nagykanizsán, III. és IV. zászlóalja Sopronban állomásozott. A 14. hadosztály
keretében a 28-as gyalogdandárban a II. III. és IV. zászlóalja harcolt, a 76-os gyalogezred három zászlóaljával együtt. A kikülönített I. zászlóalj a 48-as gyaloghadosztály
keretében a 10. hegyidandárban harcolt. Az orosz frontról 1916 októberében került át a
48-as gyalogezred három zászlóalja, az olasz Doberdo-fennsíkra. Itt harcolták végig a
9. és 10. Isonzo-csatát, (1916. október 31. és november 4., valamint 1917. május 12. és
június 5. között zajlottak). A 11. Isonzo-csatát (1917. augusztus 18. és szeptember 12.)
Monte San Marco (227 méter) térségében vívták, Görztől (Nova Goricától dél-keletre,
ma Szlovénia, mai neve a hegynek Markov hrib). A caporettói-áttörés (október 24.)
után a többi csapatokkal együtt a Piave folyóig nyomultak.

• 168 •

Hadifogolytáborok

Fodor László a cs. és kir. 34-es gyalogezred 6. század katonája, aki 1886-ban
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 504-es füzet 13. oldal alapján, ami 1916.
december 19-én jelent meg, megsebesült. A halotti anyakönyv alapján 1917. december
31-én meghalt. Halálának helyszíneként „olasz harctér” van megadva. Foglalkozása
földműves, házastársa neve Fodor Mária, apja neve Fodor András, anyja neve Balázs
Rozália. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1926/44).
A 34-es gyalogezred alapítása 1733, az I. III. és IV. zászlóalj Kassán, a II. zászlóalj
Rogaticán állomásozott. A 34-es gyalogezred az orosz fronton harcolt, de a II. zászlóalj, a 6. század ide tartozott, az 1. gyaloghadosztály, 7. hegyidandár keretében 1914ben a szerb fronton, majd 1915 májusától az olasz fronton, Tolmein (Tolmin Szlovénia) térségébe harcolt Modrejcénél, majd július 30-tól Tolmintól északra vonultak Krn
hegy (2244 méter) területére. A 2000 méter magasban található szikla-fennsíkon nehéz
helyzetbe kerültek. Az állások építésére és javítására az anyagokat nagy nehézségek
árán tudták csak felhozni, a lőszer, élelem és víz szállítása is veszélyes volt az állandó
ellenséges tűz miatt. Télen a nagy hideggel, hóviharokkal és a hótakarítással is sok
gondjuk volt, több katonának is elfagyott valamelyik végtagja. A zászlóalj 1916. április elején Tolmein és Dolje közötti állásokba került. 1916. november és 1917. január
között Biglia (Bilje) térségébe került a zászlóalj, majd Monte Santót (Szent Hegyet
681 méter) védték, az olaszok számtalan támadást intéztek állásaik ellen, a tüzérségük
pedig rombolta állásaikat. A zászlóalj május 21-ig az öldöklő harcokban kétharmad
részét elveszítette. A pihenő után augusztus 17-én újra frontvonalba került a zászlóalj a
Monte Santónál szeptember 3-ig. Átszervezések után, 1917. október 24-én részt vettek
a Tolmeinnél a csatában, ahol áttörték az olaszok vonalát és a frontvonal a Piave folyó
vonalába került. (Forrás: A 34-es gyalogezred története).
Farkas István a 32-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1899-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1918. január 18-án elesett, halálának helyszíne
Selo, Sesanai kerület, Tengermellék, Olaszország. Eltemetve 1918. január 19-én, Selo
katonai temető. (HL 314/442, és HL 314/1972). A 32-es honvéd gyalogezred a 41.
honvéd gyaloghadosztály kötelékében, a 40. gyalogdandárban (12-es és 32-es honvéd
gyalogezred) harcolt. Részt vettek az 1917. október 24-én zajló kaporettói-áttörésben,
1918. január 15. és február 12. között a 6. hadsereg II. hadtestének tartaléka volt, Lago
és Tarzo területén, (Vittorio Venetótól észak-nyugatra) majd állásharcot folytattak Mariago és Falze di Piave között (Vittorio Venetótól dél-nyugatra).
Fajti Gábor a 32-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1899-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1918. január 19-én meghalt. Halálának helyszíne
Selo, Tengermellék, eltemetve ugyanott. (HL 314/443). A település ma Szlovéniában
található (Sela na Krasu). Egy másik helyen Cajti Gábor néven szerepel ugyanezekkel
az adatokkal. A 32-es honvéd gyalogezredet 1913-ban alapították, I. zászlóalja Désen,
II. zászlóalja Besztercén, III. zászlóalja Zilahon állomásozott. Az olasz fronton Selo
(Sela na Krasu) térségében 1917 májusától, a 41-es honvéd gyaloghadosztály, 40. gyalogdandárjában harcoltak (12-es, 32-es gyalogezredek).

• 169 •

Hadifogolytáborok

Fejes Sándor címzetes őrvezető a 34-es gyalogezred kijelölt katonája, a cs. és kir.
46-os gyalogezred 13. századhoz. Jákóhalmán született 1883-ban, a veszteséglista Nr.
688-as füzet 16. oldal alapján, ami 1918. augusztus 1-én jelent meg, 1918. március
8-án meghalt. A halotti anyakönyv alapján halálának helyszíne Piave, Olaszország.
Foglalkozása földműves, házastársa neve Fekete Rozália, apja neve Fejes István, anyja
neve Forgács Verona. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1919/19). (46-os
gyalogezred Vígh Jánosnál leírva).
A 46-os gyalogezred I, II és IV. zászlóalja 1915. június 1-én került az olasz frontra.
A mai osztrák-olasz határ közelében, az 1757-méter magas Freikofel és a 1867 méter
magas Kleine Pal térségében harcoltak. Június 27-től Doberdo térségébe, San Martinótól délre, Marcottini térségébe kerültek, az ezred 1916 októberéig végig harcolta
az Isonzo-csatákat, majd Kostanjevica, Fajti térségébe kerültek, itt harcoltak 1917.
október végéig. A 46-os gyalogezred 1918 márciusában a Piave folyó mellett Susegana
és Santa Lucia di Piave térségében harcolt, a folyótól észak-keletre, az úgynevezett
„Montello-csatában”. Február 24-én Fejes Sándor 13-as század állásait, C. Caldivie
területén heves tüzérségi tűz érte, a század katonái elszóródva kerestek menedéket a
terepfedezékek mögött. A századot este Mandrére helyezték át. (Susegana és a Piave
folyó közé). Március 8. és 9. közötti éjjelen váltották egymást a zászlóaljak a védőállásban, a IV. zászlóalj (13. század) ekkor került első vonalba. (Forrás. Ajtay Endre: A
volt Császári és Királyi 46-os gyalogezred világháborús története).
Vígh János a cs. és kir. 46-os gyalogezred katonája, aki 1899-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1918. január 1 és december 31 között meghalt.
Halálának helyszíneként Mervesa, Olaszország van megadva. Valószínűleg Nervesa
della Battaglia településről van szó, ami a Piave folyó mellett található, Montello hegy
közelében. Foglalkozása földműves, apja neve Vígh Demeter, anyja neve Utasi Terézia. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1920/199).
A 46-os gyalogezredet 1762-ben alapították, I. II. IV. zászlóalja Szegeden, III. zászlóalja Actovacon állomásozott. A 17. gyaloghadosztály keretében, a 34. gyalogdandárban a 33-as gyalogezreddel együtt harcoltak. A 46-os gyalogezred 1915 májusától az
olasz fronton harcolt, S. Martinói védőszakaszon, majd 1917-ben Fajti körzetében,
(Fajti 432 méteres hegykúp, előzőleg Zsidó Lászlónál leírva). 1918. februártól a Piave
mentén Mandre térségében harcoltak. Részt vettek a június 15-én indult támadásban,
az ezred egyik része Minánál kelt át a Piave folyón, pontonokon és ladikokon, de az
ellenség ezeket megsemmisítette. Az ezred másik része Mercadellinél kelt át a folyón,
harcaiknak a helyszíne Nervesa és St. Andrea, valamint Sovilla térsége volt. A vis�szavonulásra 22-én kaptak parancsot, erős ellenséges tűzben kellett visszavonulniuk
és újra átkelni a folyón. A harcokban az ezred vesztesége a következő: hősihalott tiszt
3 fő, legénység 105 fő, megsebesült tiszt 24 fő, legénység 574 fő, eltűnt 150 fő, nagy
részük a Piave folyóba veszett. (Ajtay Endre: A volt cs. és kir. 46. gyalogezred világháborús története 1914-1918).
Szabari Bertalan népfelkelő tüzér, a cs. és kir. 4. hegyi tüzérezred 1. zászlóalj
katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 695-ös füzet 53. ol-

• 170 •

Hadifogolytáborok

dal alapján, ami 1918. szeptember 28-án jelent meg, június 5. és 23. között elesett. A
halotti anyakönyv alapján 1918. június 21-én meghalt. Halálának helyszíne Franzela-szakadék Olaszország. Eltemetésének helyszíne Franzela-szakadék, június 22. (HL
404/5209). A Val Frenzela völgy Asiagótól észak-keletre, Gallio településtől dél-keletre, és Sasso di Asiago (925 méter) között húzódik. Az utolsó nagy offenzíva 1918.
június 15-én indult az olasz fronton, súlyos harcok dúltak Col del Rosso (1281 méter)
és Monte di Val Bella, (1314 méter) valamint Monte Melago térségében. Maximilian Lauer ezredes, az 59-es gyalogezred parancsnoka írta, „Az ellenséges tűzcsapás a
viszonylag védett Frenzella-szakadékban csaknem minden barakkot megsemmisített.
Ezek a barakkok kizárólag az időjárás ellen nyújtottak menedéket”. Írásában beszámol
sok halottról és sebesültről, valamint az utánpótlás szállításának nehézségeiről. Keserűen írja 1920-ban „Az ezred 4 háborús év alatt számos nehéz ütközetet vívott, súlyos,
kritikus és véres helyzeteket élt át és férfiasan mindig helyre tudta állítani megszokott
lelkierejét. Ezek a Col del Rosson vívott szörnyű harcok azonban teljesen felőrölték
fizikai és morális erőiket, ellenállóképességüket”. (Forrás: Bence László: Piave-Front)
Ezen a frontszakaszon az olaszok mellett angol és francia csapatok is harcoltak. Sasso
településen ma emlékhely és múzeum található az itt elesett katonák emlékére. Valstagnától Sassoig egy 1398-ban épült út vezet, a 750 méteres szintkülönbséget 4444
faragott kőlépcsőn lehet leküzdeni. A cs. és kir. 4. hegyi tüzérezredet 1913-ban hozták
létre Nevesinjében, ma Bosznia-Hercegovina Föderáció része, a Boszniai Szerb Köztársasághoz tartozik, Mostartól dél-keletre, a 3. hegyi tüzérdandár (Mostar) kötelékében, a 7-es és a 13-as hegyi tüzérezredekkel együtt harcoltak. Az egész ezred 1918-ban
a 11. hadsereg kötelékében harcolt az olasz fronton, Asiago és Valstagna körzetében.
Kocsis Gábor tartalékos hajtótüzér, a cs. és kir. 131. tábori tüzérezred 1. üteg katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1918. június 19-én
meghalt. Halálának helyszíne Montello harctér, Olaszország. Temetve június 19-én,
Colla della Sotta. (HL 403/165).
A cs. és kir. 131-es tüzérezred a 11. hadsereg részeként harcolt a térségben. A
Montello hegy 371-méter magas, a Piave folyó mellett emelkedik, a térség Treviso
városától északra található. A Montellonál zajló harcok 1918. június 15. és 23. között
zajlottak, súlyos veszteségeket szenvedtek a főleg magyar katonákból álló csapatok.
Június 15-én hajnalban a Piave folyónál, Nervesától északra több pontonhídon és ladikokon megkezdődött az átkelés a túl partra. Délelőtt folyamán a csapatok birtokba
vették a Montello hegyen lévő állásokat, további egységek azonban nem jutottak át,
mivel az olasz repülők lebombázták a pontonok nagy részét. Június 19-én az olasz
csapatok nagyszabású rohamra indultak, de ekkor már négy és fél hadosztály, és húsz
könnyű tüzérségi üteg harcolt a Montellón, és sikeresen visszaverték a támadást. Az
ellenséges tüzérségi tűz miatt azonban sok volt a halott és sebesült. A csapatok nagy
része azonban a megáradt Piave folyón nem tudott átkelni, ezért június 20-án elrendelték a visszavonulást a Piave folyó keleti partjára, a harcok során sokan a Piave folyóba
fulladtak, nehézségekbe ütközött a sebesültek ellátása és szállítása is. Június 24-én az
utolsó csapatok is elhagyták Montellót. (Bence László: Piave-Front.)

• 171 •

Hadifogolytáborok

Pásztor Sándor a 1/11-es honvéd lovastüzér ezred katonája, aki 1894-ben született
Jászapátin, a halotti anyakönyv alapján 1918. június 28-án meghalt. Halálának helyszíneként Piave van megadva. Valószínűleg a június 15-én indult offenzíva áldozata lett,
ami a Piave folyó teljes hosszában indult, de sikerre nem vezetett. Foglalkozása asztalos, apja neve Pásztor János, anyja neve Birkás Viktória. (MNL JNSZML XXXIII. 2.
Jászapáti 1920/200). Testvére Pásztor László, a 11-es honvédgyalogezred katonája, aki
1895-ben született, a halotti anyakönyv alapján, 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves, (apja neve és anyja neve megegyezik, MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1930/117).
Szőllősi József, aki 1895-ben született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1918. július 15-én meghalt, halálának helyszíne Olaszország. Foglalkozása
földműves, apja neve Szőllősi Sándor, anyja neve Tóth Anna. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1957/45). A veszteséglista Nr. 415-ös füzet 45. oldal
alapján, ami 1916. május 2-án jelent meg, sebesültnek van jelezve, de a neve ott
rövid ö-vel van írva. Szöllösi József, aki 1895-ben született Jákóhalmán, alakulata
a 17. népfelkelő gyalogezred 12. század. A 17-es népfelkelő gyalogezred 1915
júniusa és 1916 júniusa között harcolt az olasz fronton, Mt. San Michele és Görz
térségében. A 17-es népfelkelő gyalogezred 1918-ban nem volt az olasz fronton,
1918. június és szeptember között Romániában megszálló helyőrségi szolgálatot
látott el. A 17-es honvéd gyalogezred viszont 1918 júliusában az olasz fronton
harcolt, a Piave folyó mellett, Monte Tomba (868-méter) hegytől észak-keletre,
Quero és Segusino térségében, itt is fejezték be a háborút.
Nagy László tüzér, a m. kir. 40. honvéd tábori tüzérezred katonája, aki 1899-ben
született Jászapátin, az 56-os temetőkataszter alapján 1918. szeptember 13-án meghalt. Eltemetési helye Bivio Mandrielle, katonatemető 281-es sír. Bivio Mandrielle
Ghertelétől 7-kilométerre található, a Verena hegy (2000 méter) közelében, a hegyen
állt az olaszok által 1910 és 1914 között épített erőd, amit 1916. május 22-én a monarchia csapatai elfoglaltak, amit a háború végéig meg is tartottak. (Tirolban Roveretotól
észak-keletre). Az erőd romjai (Forte Verena) ma is láthatók, Malga Mandrielle 1562
méter magaságban található, mint kirándulóhelyet turistautakon lehet megközelíteni. A gyaloghadosztályokhoz általában a hadosztály számát viselő tábori tüzérdandár
tartozott. A 40. tüzérdandárhoz tábori ágyús ezred, tábori tüzérezred és nehéz tábori
tüzérezred, valamint hegyi tüzérosztag tartozott. A 40. gyaloghadosztály 1918 augusztusától a 11. hadsereg XVI. hadosztály kötelékében harcolt, gyalogságát a 79. gyalogdandár 29-es és 30-as honvédgyalogezrede, valamint a 80. gyalogdandár 6-os és 19-es
honvédgyalogezrede adta. Lovasságát a Császári és Királyi 8-as huszárezred 5-ös és
6-os ezrede adta. Harcaik Valstagnától észak-keletre a Brenta folyó mellett, Sasso Rosso és Monte Asolone (1522 méter) körzetében folytak.
Mag József a 68-as gyalogezred 15. század katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 620-as füzet 23. oldal alapján, ami 1917. október 25-én
jelent meg, megsebesült. Az Nr. 521/32 alapján, hadifogságba esett. A 68-as gyalogezred 1917 februárjától 1917. júniusig az olasz fronton harcolt.

• 172 •

Hadifogolytáborok

Hubai Imre illetőségi helye Budapest, életkora 36-éves, a halotti anyakönyv alapján 1920. december 31-én meghalt. Halálának helyszíneként olasz harctér van írva.
Foglalkozása földműves, apja neve Hubai Ferenc, anyja neve Farkas L. Veronika.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1922/287).
Különböző alakulatokból oroszországi hadifogolytáborokba került katonák
Az Oroszország területén hadifogságba került jákóhalmai és jászapáti katonák névsorát kutatva igen sok hadifogoly került a Pensa (Penza) táborába. Penza város Oroszország európai részén, Moszkvától dél-keletre található, a Szura folyó partján, elsősorban a szesz és gabonakereskedelem, valamint a malomipar központja volt. Több
kisebb, nagyobb üzem, gyár működött itt, valamint papírgyár. A „Csehszlovák légió”
1918-ban itt indította el a felkelést a vörösök ellen. A légió fegyveres alakulatai részt
vettek az ellenforradalmi erők oldalán a fegyveres harcokban, majd a transzszibériai
vasútvonalat szálták meg, hogy csapataik Vlagyivosztokba juthassanak. A vasútvonalat 1891-ben kezdték el építeni, 1903-ban indult el rajta a forgalom, 1905-től már a
Bajkál tavat megkerülve, Szentpétervár és Vlagyivosztok között közlekedtek a vonatok. A vasútvonal egyik jelentős állomása volt Penza. Penzában jelent meg a „Világszabadság” című magyar internacionalista újság. Az itt létrehozott hadifogolytábor,
mint elosztó tábor is működött, innen szállították tovább a foglyokat más táborokba.
Przemysl erőd bekerítése folytán 1915 elején 120 000 osztrák-magyar katona került
orosz fogságba, nagyrészük magyar. Az 1916-os harcok során közel fél-millió hadifogoly került Oroszországba. A 68-as gyalogezred 1916. április 29-én indított támadása
után a 4. és 5. század nagyrésze fogságba esett. A hadifoglyok igen nehéz helyzetbe kerültek. A hadviselő felek általában betartották az 1907-es hágai konvenciót, amelynek
17. cikke kimondja „a hadifogoly tiszteknek olyan fizetést kell adni, amilyenre az őket
fogságban tartó ország hasonló rendfokozatú tisztjeinek igénye van. Ezt az illető kormány megtéríteni köteles.” A legénység nagyrésze azonban semmilyen pénzforrással
nem rendelkezett. A hadifoglyok egy része üzemekben és építkezéseken, valamint a
mezőgazdaságban dolgozott, mert nagy volt a munkaerőhiány. Ők valamennyi fizetést
is kaptak, de az ellátásuk nem volt megfelelő. A parasztgazdaságokban dolgozóknak
az ellátásuk valamivel jobb volt, de igen sokat dolgoztak. A vasútépítéseken és egyéb
objektumok építésén dolgozók egészségtelen körülmények között dolgoztak, ott nagy
volt a halálozási arány. Az 1917-es forradalom következtében sok üzem tönkrement,
sok lett az orosz munkanélküli, a foglyok kiszorultak a gyárakból. A táborokban megindultak a különböző politikai agitációk, toborzások. A szovjet kormány 1918 elejétől
megszüntette a hadifogoly tisztek fizetését, a békeszerződés szerint már nem tekintette
őket hadifogolynak. Penza hadifogolytáborába került jákóhalmai és jászapáti katonák,
akiket sikerült a listában megtalálni.

• 173 •

Hadifogolytáborok

Farkas L. Lajos a 29-es honvéd gyalogezred 2. század katonája, aki 1893-ban
Jászapátin született, a veszteséglista Nr. 322-es füzet 15. oldal alapján, ami 1915. november 24-én jelent meg, hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Farkas József póttartalékos a 68-as gyalogezred katonája, aki 1881-ben született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 398-as füzet 17. oldal alapján, ami 1916. március 24én jelent meg, hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Varga András póttartalékos egészségügyi katona, aki 1880-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 418-as füzet 50. oldal alapján, ami 1916. május 6-án jelent meg,
hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Járvás Miklós a 29-es honvéd gyalogezred 2. század katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 430-as füzet 23. oldal alapján, ami 1916. június
9-én jelent meg, hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Szikszai Ferenc szakaszvezető a 68-as gyalogezred katonája, aki 1881-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 451-es füzet 52. oldal alapján, ami 1916. augusztus
12-én jelent meg, hadifogságba esett. Pensa, Oroszország. A veszteséglista Nr. 104-es
füzet 37. oldal alapján, ami 1915. január 16-án jelent meg, sebesültnek van jelezve, a
68-as gyalogezred 7. század tizedeseként, még a szerb fronton.
Kis T. Mihály a 68-as gyalogezred 15. század katonája, aki 1886-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 490-es füzet 26. oldal alapján, ami 1916. november
16-án jelent meg, hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Kovács Miklós a 68-as gyalogezred katonája, aki 1890-ben született Jászapátin,
a veszteséglista Nr. 490-es füzet 29. oldal alapján, ami 1916. november 16-án jelent
meg, hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Lékó József a 68-as gyalogezred katonája, aki 1892-ben született Jákóhalmán,
a veszteséglista Nr. 490-es füzet 32. oldal alapján, ami 1916. november 16-án jelent
meg, hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Sinkó-Káli Gábor a 68-as gyalogezred 8. század katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 490-es füzet 50. oldal alapján, ami 1916. november 16-án jelent meg, hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Tóth János a 68-as gyalogezred 10. század katonája, aki 1889-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 490-es füzet 57. oldal alapján, ami 1916. november
16-án jelent meg, hadifogságba esett. Pensa, Oroszország. A veszteséglista Nr. 44-es
füzet 36. oldal alapján, ami 1914. november 3-án jelent meg, pedig sebesüléséről ad
hírt, amit az előző harcok során szenvedett el.
Csohány István a 68-as gyalogezred katonája, aki 1887-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 538-as füzet 14. oldal alapján, ami 1917. január és március
között jelenhetett meg, (hiányzik) hadifogságba esett. Pensa, Oroszország. A veszteséglista Nr. 164-es füzet 10. oldal alapján, ami 1915. április 21-én jelent meg, pedig
sebesüléséről ad hírt, amit az előző harcok során szenvedett el.
Bagi Mihály a 68-as gyalogezred katonája, aki 1885-ben született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 538/6 alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett meg (hiányzik), hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.

• 174 •

Hadifogolytáborok

Birkás Balázs a 68-as gyalogezred katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 538-as füzet 10. oldal alapján, ami 1917. január 6. és március 23.
között jelenhetett meg (hiányzik), hadifogságba esett.
Deák István a 68-as gyalogezred katonája, aki 1889-ben született Jászapátin,
a veszteséglista Nr. 538/15 alapján, ami 1917. január és március között jelenhetett
meg (hiányzik) hadifogságba esett. Pensa, Oroszország. A veszteséglista Nr. 674-es
füzet 12. oldal alapján, ami 1918. május 15-én jelent meg, hadifogságának helyeként Briketnaja, Oroszország van megadva. Későbbi időpontban tovább szállíthatták
Pensaból.
Gál Barna a 68-as gyalogezred katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 538/19 alapján, ami 1917. január 6, és március 23. között jelenhetett meg (hiányzik), hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Kis Berdó István a 68-as gyalogezred katonája, aki 1887-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 538/30 alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között
jelenhetett meg (hiányzik) hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Kocka István egyévi önkéntes őrmester a 68-as gyalogezred katonája, aki 1888ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 543-as füzet 4. oldal alapján, ami 1917.
március 27-én jelent meg, hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Nagy Sándor a 68-as gyalogezred katonája, aki 1883-ban született Jákóhalmán,
a veszteséglista Nr. 541-es füzet 33. oldal alapján, ami 1917. március 23-án jelent
meg, hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Pongó Ferenc a 68-as gyalogezred katonája, aki 1887-ben született Jászapátin,
a veszteséglista Nr. 541-es füzet 39. oldal alapján, ami 1917. március 23-án jelent
meg, hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Nyitrai Péter a 68-as gyalogezred katonája, aki 1878-ban született Jászapátin,
a veszteséglista Nr. 541-es füzet 35. oldal alapján, ami 1917. március 23-án jelent
meg, hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Urbán Balázs a 13-as huszárezred huszárja, aki 1893-ban született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 521/56 alapján, ami 1917. január 6 és március 23 között jelenhetett meg, (hiányzik) hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Urbán László a 68-as gyalogezred katonája, aki 1888-ban született Jászapátin
a veszteséglista Nr. 541-es füzet 52. oldal alapján, ami 1917. március 23-án jelent
meg, hadifogságba esett. Pensa, Oroszország. A veszteséglista Nr. 108-as füzet 39.
oldal alapján, ami 1915. január 20-án jelent meg, sebesüléséről ad hírt, amit az
előző harcok során szenvedett el.
Tajti Béla a 29-es honvéd gyalogezred 3. század katonája, aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 566-os füzet 52. oldal alapján, ami 1917. május
4-én jelent meg, hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Demeter Béla az 51-es gyalogezred katonája, aki 1885-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 585/15 alapján, ami 1917. május 10. és július 21. között
jelenhetett meg (hiányzik) hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Kakuk István a 68-as gyalogezred katonája, aki 1886-ban született Jászapátin,

• 175 •

Hadifogolytáborok

a veszteséglista Nr. 674-es füzet 27. oldal alapján, ami 1918 május15-én jelent
meg, hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Tóth Balázs az Nr. 674-es veszteséglista 61-es oldalán, ami 1918. május 15-én
jelent meg a neve „Tóth Blasius des Wasil” a 68-as gyalogezred katonája, aki 1882-ben
született Jászapátin, a veszteséglista alapján hadifogságba esett. Pensa, Oroszország.
Penzától dél-keletre a Volga folyó mellett fekszik Saratov városa, a térség központja, fontos vasúti csomópont, folyami kikötővel. A hadifogságba esett német, osztrák és
magyar katonák állomáshelye, 1941-ig a volgai németek egyik központja volt, ekkor
kitelepítették őket Szibériába, Üzbegisztánba és Kazahsztánba. Egyik hadifogolytábor
színhelye Nikolayevsk volt, 1835 és 1919 között hívták így, mai neve Pugachyov. Saratovtól észak-keletre, a Volga folyótól keletre található.
Borbás István a 68-as gyalogezred katonája, aki 1890-ben született Jászapátin,
a veszteséglista Nr. 674-es füzet 7. oldal alapján, ami 1918. május 15-én jelent meg,
hadifogságba esett. Nikolajewsk, Samara Oroszország.
Szőke Bertalan a 68-as gyalogezred katonája, aki 1888-ban született Jászapátin,
a veszteséglista Nr. 674-es füzet 59. oldal alapján, ami 1918. május 15-én jelent meg,
hadifogságba esett. Nikolajevsk, Samara Oroszország. A veszteséglista Nr. 202-es füzet 43. oldal alapján, ami 1915. június 30-án jelent meg, sebesültnek van jelezve.
Urbán Miklós a 68-as gyalogezred katonája, aki 1884-ben született Jászapátin,
a veszteséglista Nr. 541-es füzet 53. oldal alapján, ami 1917. március 23-án jelent
meg, hadifogságba esett. Nikolajevsk, Samara Oroszország.
A veszteséglista alapján igen sok hadifogoly került Perm tartomány hadifogolytáboraiba is:
Béres László a 68-as gyalogezred katonája, aki 1885-ben született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 674-es füzet 8. oldal alapján, ami 1918. május 15-én jelent meg,
hadifogságba esett. Perm, Oroszország.
Járvás Tamás a 68-as gyalogezred katonája, aki 1896-ban született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 674-es füzet 25. oldal alapján, ami 1918. május 15-én jelent meg,
hadifogságba esett. Perm, Oroszország.
Perm tartományhoz tartozott Irbit városa is, Jakatyeringburgtól 200 kilóméterre
észak-keletre, az Urálba található, a Nyica folyó mellett.
Molnár János őrvezető, a 13-as honvéd gyalogezred (Pozsony) 3. század katonája, aki 1895-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 589/34 alapján, ami 1917.
május 10 és július 21 között jelenhetett meg, (hiányzik) hadifogságba esett. Helyszínként Saartana an der Jekaterin-Bahn, Oroszország van megadva.
Andrási József szakaszvezető a 68-as gyalogezred katonája, aki 1890-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 538/6 alapján, ami 1917. január 6. és március 23.
között jelenhetett meg (hiányzik), hadifogságba esett. Irbit, Perm tartomány, Oroszország. A veszteséglista Nr. 104-es füzet 6. oldal alapján, ami 1915. január 16-án jelent
meg, megsebesült. (Valószínűleg még a szerb fronton). Egy másik veszteséglista, az
Nr. 521-es füzet 6. oldal alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett
meg (hiányzik), megsebesült. Valószínűleg sebesülten kerülhetett hadifogságba.

• 176 •

Hadifogolytáborok

Pál Péter a 68-as gyalogezred katonája, aki 1889-ben született Jákóhalmán, a
veszteséglista Nr. 541-es füzet alapján, ami 1917. március 23-án jelent meg, hadifogságba esett. Irbit, Perm tartomány, Oroszország.
Bádi István a 11-es honvéd gyalogezred (Munkács) katonája, aki 1896-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 677-es füzet 6. oldal alapján, ami 1918. június 3-án
jelent meg, hadifogságba esett. Irbit, Perm tartomány, Oroszország.
Üveges Sándor a 68-as gyalogezred katonája, aki, 1885-ben született Jákóhalmán,
a veszteséglista Nr. 674-es füzet 63. oldal alapján, ami 1918. május 15-én jelent meg,
hadifogságba esett. Irbit, Perm tartomány, Oroszország.
A valamikori Perm tartományhoz tartozott Schadrinsk (ma Sadrinszk Kurgan vidék) ahol hadifogolytábor volt. A mai terület központja Kurgan városa, Jakatyerinburgtól dél-keletre található, a Tobol folyó mellett. Kurgántól 140 kilométerre észak-nyugatra fekszik Sadrinszk. Az Uraltól keletre, a Nyugat Szibériai hegyvidék dél-nyugati
lábánál, a Iszety folyó mellett, ma a mezőgazdasági terület központja.
Császár József a 68-as gyalogezred katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 538/13 alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett
meg (hiányzik), hadifogságba esett. Schadrinsk, Perm tartomány, Oroszország.
Csortos Balázs a 68-as gyalogezred katonája, aki 1884-ben született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 538/14 alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett
meg, hadifogságba esett. Schadrinsk, Perm tartomány, Oroszország. A veszteséglista
Nr. 52-es füzet 46. oldal alapján, ami 1914. november 10-én jelent meg az áll, hogy
megsebesült, mint a 68-as gyalogezred 16. század katonája. (Még a szerb fronton).
Gulyás János a 68-as gyalogezred katonája, aki 1882-ben született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 538/22 alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett meg (hiányzik), hadifogságba esett. Schadrinsk, Perm tartomány, Ororszország.
A halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. A halál helyszíneként
Oroszország van megadva. Foglalkozása földműves, házastárs neve Sóti Erzsébet,
apja neve Gulyás József, anyja neve Gulyás Verona. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1932/105).
Kalló Lajos a 68-as gyalogezred katonája, aki 1881-ben született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 674-es füzet 58. oldal alapján, ami 1918. május 15-én jelent meg
hadifogságba esett. Schadrinsk, Perm tartomány, Oroszország.
Fergenes Imre a 13-as honvéd gyalogezred (Pozsony) 3. század katonája, aki
1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 493-as füzet 14. oldal alapján, ami
1916. november 25-én jelent meg, hadifogságba esett. Ochansk, Perm tartomány,
Oroszország. A település mai neve Ohanszk, Perm városától 119 kilométerre nyugatra
található, a Káma folyónál kialakított víztározó jobb partján.
Warga Károly őrvezető a 68-as gyalogezred katonája, aki 1888-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr 674-es füzet 65. oldal alapján, ami 1918. május 15-én
jelent meg, hadifogságba esett. Ossa, Perm tartomány, Oroszország. A település mai
neve Osza, Permtől 140 kilométerre dél-nyugatra, a Káma folyónál kialakított víztározó bal partján terül el.

• 177 •

Hadifogolytáborok

Szilák János a 68-as gyalogezred katonája, aki 1883-ban született Jászapátin, a
veszteséglista Nr.674-es füzet 58. oldal alapján, ami 1918. május 15-én jelent meg,
hadifogságba esett. Krassnoufimsk, Perm tartomány, Oroszország. A település mai
neve Krasnoufimsk, Permtől dél-keletre található az Ufa folyó partján. Mezőgazdasági
vidék, Jakatyeringburgtól 224 kilométerre.
Lékó Péter a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1887-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 451-es füzet 30. oldal alapján, ami 1916. augusztus 12-én
jelent meg, hadifogságba esett. Torshok, Perm tartomány, Oroszország. A települést
Perm tartományban nem találtam, viszont találtam Twer városától észak-nyugatra,
mai neve Torzsok, más hadifoglyoknál is Tver tartományt nevezik meg. Tver városa
Moszkvától észak-nyugatra 160 kilométerre a Volga folyó partján található, attól 60
kilométerre található Torzsok, a Tvertsa folyó mellett.
Török Ferenc a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 451-es füzet 54. oldal alapján, ami 1916. augusztus 12-én
jelent meg, hadifogságba esett. Torshok, Tver, Oroszország.
Donáth Zoltán tartalékos zászlós a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1896ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 614-es füzet 3. oldal alapján, ami 1917.
október 8-án jelent meg, hadifogságba esett. Kaljasin, Tver, Oroszország. Kaljasin,
(Kalyazin) Tver városától észak-keletre, a Volga folyónál kialakított víztározó mellett
található.
A Volga folyó mellett, Moszkvától észak-keletre fekvő Kostroma (Kosztroma) hadifogolytáborában volt fogoly Urbán Gábor hidász, a 29-es honvéd gyalogezred 3.
század katonája, aki 1881-ben született Jászapátin. A veszteséglista Nr. 521/5- füzet
alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett meg (hiányzik). Kosztroma ősi kereskedő város a terület központja.
Kis András a 68-as gyalogezred 7. század katonája, aki 1887-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 416-os füzet 23. oldal alapján, ami 1916. május 4-én
jelent meg, hadifogságba esett. A halotti anyakönyv alapján 1916. szeptember 20-án
meghalt. Halálának helyszíne Kostroma (Kosztroma) Oroszország. Eltemetésének
helyszíne Kostroma, új temető. Apja neve Kis András, anyja neve Szőke Brigitta.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1919/78).
Podmaniczki András huszár a 4-es honvéd huszárezred 1 század huszárja, aki
1884-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 556-os füzet 40. oldal alapján, ami
1917. április 18-án jelent meg, hadifogságba esett. Kineschna, Kostroma Oroszország.
Kineschna ma Kinesma, Kosztromától dél-keletre a Volga folyó mellett fekszik, a várost a XVI. században alapították.
Nagy P. János a 68-as gyalogezred katonája, aki 1888-ban született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 541-es füzet 34. oldal alapján, ami 1917. március 23-án jelent meg,
megsebesült és hadifogságba esett. Kaluga, 35. egységes evakuációskórház, Oroszország. Kaluga az Oka folyó partján, Moszkvától 188-kilométerre dél-nyugatra található.
Juhász János a 68-as gyalogezred katonája, aki 1884-ben született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 674-es füzet 26. oldal alapján, ami 1918. május 15-én jelent meg, ha-

• 178 •

Hadifogolytáborok

difogságba esett. Orel, Oroszország. Orel mai neve Orjol, Moszkvától 368-kilométerre
dél-nyugatra, az Oka folyó mellett fekszik.
Budai Gábor a 68-as gyalogezred katonája, aki 1872-ben született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 674-es füzet 10. oldal alapján, ami 1918. május 15-én jelent meg,
megsebesült és hadifogságba esett. Nr. 46. egységes evakuációskórház Rjazany, Oroszország. A város a Kelet-európai-síkság központi, alacsonyan fekvő részén fekszik, a
Trubezs folyó mellett, ami az Oka folyó mellék folyója, és a város közelében folyik. A
város Moszkvától 180 kilométerre dél-keletre található.
Fekete Frigyes a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 566-os füzet 16. oldal alapján, ami 1917. május 4-én jelent meg, hadifogságba esett. Spassk, Riasan Oroszország. A település mai neve (1929től) Spassk-Ryazansky, Rjazanytól 50 kilométerre dél-keletre, az Oka folyó partján.
Bolyos Balázs a 68-as gyalogezred katonája, aki 1885-ben született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 538/10 alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett
meg, (hiányzik) hadifogságba esett. Tartózkodási helye ekkor Moszkva, Nagy Péter
Császár központi katonai kórház, Oroszország.
Deli István a 68-as gyalogezred 15. század katonája, aki 1891-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 538/10 alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között
jelenhetett meg, (hiányzik) megsebesült és hadifogságba esett. Nr. 10-es egyesült evakuációskórház Moszkva, Oroszország.
Budai István a 68-as gyalogezred katonája, aki 1891-ben született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 674-es füzet 11. oldal alapján, ami 1918. május 15-én jelent meg,
megsebesült, és hadifogságba került. Nr. 16-os egyesült evakuációs kórház, Moszkva,
Oroszország.
Orosz hadifogolytáborok egy másik régiója a régi Vyatka (Vjatka) kormányzóság
területén volt, a kormányzóság központja Vjatka városa, 1781 és 1934 között szerepelt
ezen a néven. Mai városnak és régiónak a neve Kirov.
Borbély Imre a 68-as gyalogezred katonája, aki 1896-ban született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 538/10 alapján, ami 1917. január 6 és március 23 között jelenhetett
meg, (hiányzik) hadifogságba esett. Slobodskoj, Wjatka Oroszország. Slobodskoj mai
neve Szlobodszkoj, a Vyatka, Vjatka folyó mellett, Kirovtól 35 kilométerre észak-keletre található.
Budai Imre a 68-as gyalogezred katonája, aki 1889-ben született Jákóhalmán, a
veszteséglista Nr. 538/12 alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett
meg (hiányzik), hadifogságba esett. Jaransk, Oroszország. Jaransk mai neve Jaranszk,
a régi Vyatka kormányzóság területén, a mai Kirov régióban, Kirov városától 260 kilométerre dél-nyugatra található. A Volga folyótól és Csebokszári, illetve Kazán városoktól északra, a Yarani folyó mellett.
Molnár Imre a 68-as gyalogezred katonája, aki 1894-ben született Jákóhalmán, a
veszteséglista Nr. 541-es füzet 31. oldal alapján, ami 1917. március 23-án jelent meg,
hadifogságba esett. Sarapul, Wjatka Oroszország. Sarapul mai neve Szarapul, a régi
Wjatka kormányzóság területén, ma Udmurföldön, a köztársasági főváros Izsevszktől

• 179 •

Hadifogolytáborok

66 kilométerre dél-keletre található. Kazántól keletre a Káma folyó mellett fekvő régi
kereskedő város volt, majd a második világháború után iparosodott.
Zsidó Béla a 68-as gyalogezred katonája, aki 1896-ban született Jákóhalmán, a
veszteséglista Nr. 674-es füzet 67. oldal alapján, ami 1918. május 15-én jelent meg, hadifogságba esett. Kurmysh, Ssimbirsk Oroszország. Simbirszki kormányzóság 17961928 között állt fenn, Simbirszk fővárossal. A város mai neve Uljanovszk, 1924-ben
nevezték el a város szülöttéről, Leninről. A város a Volga folyó mellett található, a
régi kormányzóság egyik részét nevezték Kurmyshnak. A régiót később Csuvasföldhöz csatolták, melynek mai fővárosa Csebokszári, a Volga mellett. Ma is található egy
Kurmysh település a Szura folyó és Csuvasföld határa mellett, Nyizsegorodszki régió
területén. Uljanovszktól észak-nyugatra. A halotti anyakönyv alapján 1920. december
31-én meghalt, foglalkozása földműves, apja neve Zsidó János, anyja neve Molnár
Gizella. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1923/61).
Bagi László a 68-as gyalogezred katonája, aki 1885-ben született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 674-es füzet 6. oldal alapján, ami 1918. május 15-én jelent meg,
hadifogságba esett. Spassk, Kasan Oroszország. A város mai neve Bolgar, Tatárföldön a Volga folyó mellett található, Uljanovszktól észak-keletre, ma járási székhely.
A veszteséglista Nr. 193-as füzet 5. oldal alapján, ami 1915. június 14-én jelent meg,
megsebesült. (Valószínűleg az előző harcok során).
Tajti István a 68-as gyalogezred 7. század katonája, aki 1887-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 541-es füzet 49. oldal alapján, ami 1917. március 23-án
jelent meg, hadifogságba esett. Nishnyi Novgorod, Oroszország. Nyizsnyij Novgorod
városát 1221-ben alapították, a Volga és az Oka folyó összefolyásánál található. A
veszteséglista Nr. 202-es füzet 44. oldalán is szerepel Tajti István, ami 1915. június
30-án jelent meg, ekkor sebesüléséről tájékoztatott.
Márton Gábor a 29-es honvéd gyalogezred 12. század katonája, aki 1886-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 566-os füzet 34. oldal alapján, ami 1917.
május 4-én jelent meg, hadifogságba esett. Nischnij-Nowgorod Oroszország. A város
Nyizsnyij Novgorod, de régen különbözőképen írták.
Nagy István őrvezető a 68-as gyalogezred katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr 541-es füzet 34. oldal alapján, ami 1917. március 23-án
jelent meg, hadifogságba esett. Saratow, Oroszország. Szaratov város a Volga folyó
mellett, Uljanovszktól délre található, fontos folyami kikötő, a várostól délre található
a Volgográdi-víztározó. A veszteséglista Nr. 44-es füzet 26. oldal alapján, ami 1914.
november 3-án jelent meg Nagy István őrvezető, aki 1889-ben született Jászapátin,
a 68-as gyalogezred 1. század katonájaként megsebesült. A sebesülése, még a szerb
fronton történt.
Farkas János a cs. és kr. 32-es gyalogezred katonája, aki 1886-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 643-as füzet 14. oldal alapján, ami 1918. január 18-án
jelent meg, hadifogságba esett. Tscheernyj-Jar, Astrachan Oroszország. Asztrahán városa a Kaszpi-tenger közelében, a Volga folyó mellett, a Volga deltájának 11 szigetén
található, történelmi város, a XI. században alapították. Csornij Jar település járási

• 180 •

Hadifogolytáborok

székhely, Asztrahántól észak-nyugatra, a Volga mellett fekszik. A Császári Királyi 32.
gyalogezredet 1741-ben alapították, I. II. és IV. zászlóalja Triesztben, a III. zászlóalja
Budapesten állomásozott.
Mihály János a 13-as honvéd gyalogezred (Pozsony) katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr 589/33 alapján, ami 1917. május 10. és július 21.
között jelenhetett meg (hiányzik), hadifogságba esett. Orenburg, Oroszország. Orenburg városa az 1744-ben létrejött kormányzóság központja volt. A város az Ural folyó
partján, a kazahsztáni határ közelében fekszik. Az itt lévő hadifogolytáborok foglyai
főleg a mezőgazdaságban dolgoztak.
A mai Üzbegisztán területén több hadifogolytábor is volt. Forgács Márton: „Közép-Ázsia egzotikus világa egy I. világháborús magyar hadifogoly képeslapjain.” című
írása, (Hadtörténeti Múzeum Értesítője 15. szám) bemutatja a térség világát. Palkovics
Ferenc hadifogoly levelezése 1914. december 29-től 1917. novemberéig tartott, végig
követhető útja Skobelev (Fergana) hadifogolytáboráig. Egy 1916-os vöröskereszt jelentés szerint a taskenti hadifogolytáborokban 672 magyar tiszt és 37 orvos, valamint
7019 katona élt. Buharában 46 tiszt, 1 orvos, 720 katona, Szamarkand két táborában
1289 katona, illetve 183 tiszt, 3 orvos és 3300 katona volt. Kokandban is két tábor volt,
egyikben 5987 katona volt, melynek 25-százaléka volt magyar, a másik táborban 55
magyar tiszt élt. Andizsánban 4 tiszt, 1 orvos és 546 katona volt. Skobelevben (Fergana) ahol Palkovics Ferenc tartózkodott 550 tiszt volt, 20 százalékuk magyar. Kokand
Taskenttől dél-keletre, a Szír-darja folyó közelében van. Andizsan Kokandtól keletre,
Ferganától észak-keletre található.
Bagi József tüzér, aki 1879-ben született Jászapátin, a Magyar Királyi 7. honvéd
tábori ágyús- ezred, 3-as lőszerkolónia katonája. A veszteséglista Nr. 145-ös füzet 6.
oldal alapján, ami 1915. március 20-án jelent meg, hadifogságba esett. Taschkent,
Oroszország. Taskent ma Üzbegisztán fővárosa, egy sík vidéken az Altaj hegység lábánál fekszik.
Magyar István tüzér szintén a Magyar Királyi 7. honvéd tábori ágyúsezred pótüteg katonája, aki 1879-ben született Jászapátin. A veszteséglista Nr. 145-ös füzet 28.
oldal alapján, ami 1915. március 20-án jelent meg, hadifogságba eset. Hadifogságának
helyszíne Taskent.
Nagy János Gáspár tüzér a Magyar Királyi 7. honvéd tábori ágyúsezred, 3-as
lőszerkolónia (muníciós oszlop. lőszeres oszlop) katonája, aki 1880-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 145-ös füzet 32. oldal alapján, ami 1915. március 20-án
jelent meg, hadifogságba esett. Hadifogságának helyszíne Taskent.
Mind a három tüzér a Magyar Királyi 7. tábori tüzérezred katonája volt, amely
1914. április 1-én alakult Hajmáskéren. A frontra 1914. augusztus 17-én indultak, a
41. honvédhadosztály kötelékében. (Később 1918 februárjától a nevük 41. honvéd tábori tüzérezredre változott). A frontra indulók létszáma 762 ember és 590 ló. Az ezred
ezredtörzsből és I. és II. osztálytörzsből állt, az I. osztálytörzshöz 1-es és 2-es üteg
tartozott, a II. osztálytörzshöz 3. és 4. üteg. Az ütegekhez ütegparancsnok, elsőtiszt,
két szakaszparancsnok. egy mozdonyostiszt és egy felderítőtiszt tartozott. A lőszer-

• 181 •

Hadifogolytáborok

telep parancsnoksághoz tartozott egy orvos és egy állatorvos, valamint négy gyalog
lőszeres oszlop (1, 2, 3, 4-es) és négy ágyús lőszeres oszlop (1, 2, 3, 4-es). A hajtótüzérek irányították a lovakat a lövegek, mozdonyok (lövegmozdony) és lőszereskocsik
mozgatásakor. A vontató lovakon egy-egy hajtótüzér ült menetek alkalmával, ilyenkor
a kétkerekű löveg és a mozdony ősze volt kapcsolva, valamint a löszereskocsi is egy
mozdonyhoz volt kapcsolva, ütközet alatt a hajtótüzérek az úgynevezett mozdonyállásban voltak fedezékben. Menetek alkalmával a lövegkezelők a lövegeken, lőszereskocsikon
és a mozdonyokon ültek, a tisztek és tisztesek lóháton kisérték a menetet. Egy-egy összekapcsolt szerelvényt három pár ló húzott.
Az ezred az orosz frontra augusztus 27-én érkezett Mosciska (Mostyska, Ukrajna)
településre, Przemysltől keletre, majd a 41. honvédhadosztály kötelékében Wolka-Mazowieckától (Volytsya) észak-nyugatra vonult és augusztus 27-én részt vett egy ütközetben
Uhnownál (Uhniv). A csata után megkezdődött az előnyomulás Lemberg (Lviv) irányába.
Szeptember 6-án foglalták el állásaikat, a már folyó lembergi csatában, de 11-én már vis�szavonulásra kaptak parancsot. Szeptember 15-én Baricsnál átkeltek a San folyón, (Przemysltől észak-keletre) majd állást foglaltak Sosnica és Dusowce között, a visszavonuló
csapatok biztosítására. Siedleczka (Siedliska, Rzeszówtól dél-nyugatra) az útjuk, ahol egy
napot pihentek, majd 23-án Jaslo az állomásuk, majd innen észak-nyugatra Ryglice az útjuk, ahol állásokat építetek igen nehéz terepviszonyok között, a körülöttük lévő csapatoknál megjelent a kolera betegség. Október 4-én megindult az előnyomulás, október 13-án
már Jaroslauban (Jaroslaw) álltak. A San folyó mellett építettek ki állásokat, november
4-ig harcoltak itt, majd újabb visszavonulás következett. November 7-én Rzeszów, 8-án
Tarnow volt az útjuk. November 12-én érték el Krakkó térségét, ahol részt vettek a város
védelmében vívott harcokban. November 23-án Krakkótól észak-keletre, a Visztula folyó
mellett Morskonál voltak állásban, ahol súlyos harcokat vívtak, majd visszavonultak Krakkó védelmére. Az I. osztály november 24-én Wawrzenczycéról, Nowe-Brzeskon keresztülvonult Krakkó irányába, Kujawyba (ma Krakkó része) ahol értesültek, az I. osztály ütközetvonat, hadifogságba került. November 28-tól Krakkó védelmében harcoltak, Wrzasowice, Biskupice, Slawkowice térségében (Krakkótól dél-keletre). December 12-től az ezred
Krakkótól keletre vonult, 16-án Driwinia, 17-én Brienkowice az útjuk, majd a Raba folyó
hadihídján átkelve Dolegára értek, ahol éjjeleztek. Reggel folytatták útjukat és december
23-án Wal-Ruda és Zabawa közötti út mentén lévő állásaikban töltötték a karácsonyt és az
újévet. Január hónapban beköszöntött a zord tél, téliesítették állásaikat, a harcok is elcsendesültek. (Forrás: Földesi Ferenc: A m. kir. 7. honvéd tábori ágyúsezred és utódalakulata,
a 41. honvéd tüzérezred első világháborús története). A három tüzér hadifogságba eséséről
a veszteséglista 1915. március 20-án megjelent füzetében lehetett olvasni, ezek a füzetek
több hónappal az esemény után került kiadásra.
Kálmán Vince a 68-as gyalogezred katonája, aki 1891-ben született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 538/28 alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett
meg, (hiányzik), hadifogságba esett. Hadifogságának helyszíne Skobelev, Oroszország. A város mai neve Fergana (Üzbegisztán), Taskenttől 420 kilométerre dél-keletre,
a kirgiz határ közelében.

• 182 •

Hadifogolytáborok

Orosz Gábor a 68-as gyalogezred katonája, aki 1890-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 541-es füzet 36. oldal alapján, ami 1917. március 23-án jelent meg, hadifogságba esett. Skobelev, Fergana.
Ádám Ferenc tüzér, az Nr. 3-as m. kir. honvéd tábori ágyúsezred, 1-es lőszerkolónia
(lőszeroszlop) katonája, aki 1889-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 148-as füzet 5. oldal alapján, ami 1915. március 24-én jelent meg, hadifogságba esett. Samarkand,
Oroszország. Samarkand (Szamarkand) városa ma Üzbegisztánban található, Taskenttől dél-nyugatra, a Zeravshan folyó mellett.
A 3. m. kir. honvéd tábori ágyúsezred alapítási éve 1914. ezredtörzse elhelyezési
körlete Kassa és Eperjes volt. Az ezred három üteggel a 39. honvéd gyaloghadosztály,
4. hadsereg, VI. hadtest kötelékében harcolt. Az orosz fronton a gyaloghadosztály augusztus 26. és szeptember 1. között esett át a tűzkeresztségen Tarnavka térségében
(Rzeszowtól dél-keletre). Október 12-én elérték a San folyót, majd visszavonulás következett Krakkó irányába, a város védelmében harcoltak december 7-ig. Limanowa
környéki harcok következtek december 11-12, majd Dobrotyn következett, ahol állásokba kerültek 1915. áprilisig. Dobrotyn egy magaslat 517 méter magas, Ryglice
településtől délre, ez a vidék Tarnow városától dél-keletre található. Azt, hogy Ádám
Ferenc mikor kerülhetett hadifogságba pontosan nem lehet megállapítani, a veszteséglista 1915. március 24-én adott hírt róla, valószínűleg hónapokkal előbb.
László Pál a 68-as gyalogezred katonája, aki 1884-ben született Jákóhalmán, a
veszteséglista Nr. 139-es füzet 26. oldal alapján, ami 1915. március 10-én jelent meg,
hadifogságba esett. Samarkand, Oroszország. A cs. és kir. 68-as gyalogezred 1915 januárjában érkezett az orosz frontra, a 7. hadosztály, 14. dandár kötelékében harcoltak.
Január 30-ig visszafoglalták az Uzsoki-hágót, majd Tarnawa (a San folyó mellett, ma
Lengyelország) térségében tartózkodtak.
A szibériai hadifogolytáborok közé tartozott Tobolsk (Tobolszk), és Tjumen (Tyumeny). Ma Tobolszk a Tyumenyi területhez tartozik, Nyugat-Szibériában az Irtis folyó
partján fekszik, Tyumenytől 250 kilométerre észak-keletre. Szibéria egyik legrégebb
orosz alapítású városa, a XVIII. század elejéig a szibériai orosz területek katonai, egyházi és közigazgatási központja volt. A Szibériai-alföld sík, tajgával és mocsarakkal
borított vidékén fekszik. Tyumeny városa Moszkvától 2100-kilométerre a Transzszibériai vasútvonal mentén található, a Tura folyó partján.
Balla Lajos kürtös, a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1881-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 566-os füzet 6. oldal alapján, ami 1917. május 4-én
jelent meg, hadifogságba esett. Tobolsk, Oroszország.
Szintén a veszteséglista Nr. 566-os füzet 54. oldala, ami 1917. május 4-én jelent
meg, ad tájékoztatást arról, hogy Vágó II. Ferenc tizedes a 29-es honvéd gyalogezred
katonája hadifogságba esett, Jászapátin született 1894-ben. Hadifogság helyszíne Tobolsk, Oroszország.
Mike István a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 430-as füzet 36. oldal alapján, ami 1916. június 9-én jelent meg,
hadifogságba esett. Tjumen, Tobolsk Oroszország.

• 183 •

Hadifogolytáborok

Pongó Gábor a 68-as gyalogezred tartalékzászlóalj katonája, aki 1893-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 405-ös füzet 41. oldal alapján, ami 1916. április
7-én jelent meg, hadifogságba került. Tjumen, Tobolsk Oroszország. A veszteséglista
Nr. 379-es füzet 36. oldalán, ami 1916. február 19-én jelent meg, Pangó Gábor néven
szerepel, aki hadifogságba esett Oroszországban.
Tyumenytől keletre található Tomsk (Tomszk) városa, a Tom folyó partján fekszik,
itt is jelentős hadifogolytábor volt.
Deli István a 68-as gyalogezred 3. század katonája, aki 1888-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr 538/11 alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között
jelenhetett meg (hiányzik), hadifogságba esett. Tomsk, Oroszország. A veszteséglista
Nr. 44-es füzet 10. oldala, ami 1914. november 3-án jelent meg, sebesüléséről ad hírt,
ami még a szerb fronton történt.
Scipiades Adalbert tizedes a cs. és kir. 60. gyalogezred 1-es tartalékszázad katonája, aki 1882-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 154-es füzet 33. oldal
alapján, ami 1915. április 2-án jelent meg, hadifogságba esett. Tomsk, Oroszország.
Az 1918. március 9-én megjelent Nr. 658-as füzet 47.oldalán Szipiades Adalbert néven szerepel, hadifogságának helyeként Spasskoje Tomsk, Oroszország van megadva.
A cs. és kir. 60. gyalogezred alapítása 1798-ban történt, az I., III., és IV. zászlóalj
Egerben, a II. zászlóalj Zvornikban állomásozott. Zvornik ma Bosznia-Hercegovina
területén, a Drina folyó bal partján található. Spasskoje település 1753-ban jött létre,
1788-tól Golopupovo néven említik. A XIX. században a felépült templomáról Spasskoje (Szpaszkoje) nevet kapta, A település és a járás neve, Vangerovo (magyar) nevű,
oroszul a „venger” magyart jelent. Egyes kutatók szerint ez a vidék a magyarok őshazája volt, az Irtis és a Ob folyók között. (Szargatkai kultúra). Valószínűleg a Scipiades név
a helyes, mert megtaláltam a halotti anyakönyv alapján Scipiades Iván százados a 10. honvéd gyalogezred katonáját, aki 1885-ben született Jászapátin, 1914. szeptember 12-én halt
meg. Halálának helyszíneként Zagvice, Galícia van megadva. Apja neve Scipiades József,
anyja neve Kientzl Jusztina. A m. kir. 10. honvéd gyalogezredet 1886-ban alapították, 1.
zászlóalj Miskolcon, a 2. zászlóalj Egerben, a 3. zászlóalj Sátoraljaújhelyen állomásozott.
A volt 10-es honvéd gyalogezred „Világháborús Emlékalbum” alapján, amit Sássy Csaba
állított össze, az ezred szeptemberben a II. Lembergi csatában vett részt. Szeptember 6 és
11 között Zagorcze térségében harcolt, majd 12. és 14. között visszavonulások zajlottak.
Tajti Ignác a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1893-ban született Jászapátin,
a veszteséglista Nr. 521/5- alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett
meg (hiányzik), hadifogságba esett. Bijsk, Tomsk Oroszország. Bijsk (Bijszk) település
Novoszibirszktől dél-keletre 356 kilométerre, a kazahsztáni határ közelében a Bija folyó
mellett található.
Gellért Jenő tartalékos hadnagy, a cs. és kir. 2. gyalogezred III. pótzászlóalj
katonája, aki 1887-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 223-as füzet 4. oldal
alapján, ami megjelent 1915. július 29-én, hadifogságba esett. Krasnojarsk, Enisejsk
Oroszország. Krasznojarszk a Transzszibériai vasútvonal és a Jenyiszej folyó mellett
fekszik, Tomszktól keletre.

• 184 •

Hadifogolytáborok

A cs. és kir. 2. gyalogezredet 1741-ben alapították, I. zászlóalja Nagyszebenben, II. III.
és IV. zászlóalja Brassóban állomásozott. Az ezred 1914 augusztusától az orosz fronton harcolt Stanislau, (Ivano-Frankivszk) majd Lemberg térségében. November 9-én
az ezredet vasúton Nyugat-Lengyelország területére szállították, Rudzisko térségébe,
Lodz és Piotrków-Tribunalski városoktól dél-keletre. Ebben a térségben harcoltak
1915 májusáig, a tél egy részét Rozenek és Wójcin állásaiban töltötték, Piotrków-Tribunalskitól dél-keletre. (Forrás: Deseő Lajos: Erdélyi ezredek a világháborúban).
Kindl Gyula hadnagy, a 9. honvéd gyalogezred (Kassa) 4. század katonája, aki
1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 234-es füzet 5. oldal alapján, ami
1915. augusztus 11-én jelent meg, hadifogságba esett. Krasnojarsk, (Krasznojarszk)
Eniseysk Oroszország. A veszteséglista Nr. 61-es füzet 4. oldal alapján, ami 1914.
november 18-án jelent meg, megsebesült.
A 9. honvéd gyalogezred a m. kir. 39. honvéd gyaloghadosztályba tartozott,
melynek gyalogságát a 77-es kassai gyalogdandár, (9. és 11. gyalogezred) és a miskolci 78. gyalogdandár, (10. 16. gyalogezred) alkotta. 1914 októberében Visloka és a San
folyó térségében harcoltak, majd december 7-ig Krakkó városát védték. December 1112 között részt vettek a győztes limanowai csatában, majd állásban harcoltak Dobrotyn
térségében (Tarnow városától dél-keletre, Dobrotyn 517-méters magaslat Ryglicétől
délre). A Mackensen-sergcsoportba kerültek 1915. április 24-én, május 2-án részesei
voltak a gorlicei áttörésnek.
Rusvai István őrvezető, a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1892-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 566-os füzet 45. oldal alapján, ami 1917. május
4-én jelent meg, hadifogságba esett. Krasnojarsk, (Krasznojarszk) Oroszország.
Szabari Miklós a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1882-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 449-es füzet 52. oldal alapján, ami 1916. augusztus 7-én
jelent meg, hadifogságba esett. Pereslawl Zaljeskij, Wladimir Oroszország.
Vlagyimir város, a térség központja Moszkvától észak-keletre található, Pereszlavl-Zalesszkij település Moszkvától 140 kilométerre észak-keletre található, ahol a
Trubes folyó a Plestyejevo tóba ömlik. Az 1917. január 6-án megjelent Nr. 510-es
füzet 49. oldal alapján Szabari Miklós hadifogságának helyszíne Bijsk, Tomsk Oroszország.
Kijev városa is szerepel a veszteséglisták oldalain, mint hadifoglyok tartózkodási
helye. Sok hadifogoly került a „Militarhospital” katonaikórház területére, de kerültek
hadifoglyok Kijevtől délre található, a Dnyeper folyó melletti „Tscherkassy” Cserkaszi városába is. Bagi Mátyás a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1882-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 566-os füzet 5. oldal alapján, ami 1917. május
4-én jelent meg, hadifogságba esett. Kijev, Oroszország.
Farkas András szakaszvezető a 68-as gyalogezred 4. század katonája, aki 1886ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 104-es füzet 14. oldal alapján, ami 1915.
január 16-án jelent meg, megsebesült, (még a szerb fronton). A veszteséglista Nr. 521es füzet 15. oldal alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett meg
(hiányzik), megsebesült, mint a 68-as gyalogezred 13. század katonája. A veszteség-

• 185 •

Hadifogolytáborok

lista Nr. 538/17 alapján, ami 1917. január 6, és március 23, között jelenhetett meg
(hiányzik), Farkas András szakaszvezető a 68-as gyalogezred katonája hadifogságba
esett. Kijev, Oroszország.
László Péter Pál a 29-es honvéd gyalogezred 2. pótszázad katonája, aki 1894-ben
született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 459-es füzet 32. oldal alapján, ami 1916.
szeptember 2-án jelent meg, hadifogságba esett. Kijev, Oroszország.
Lékó Géza a 29-es honvéd gyalogezred 3. század katonája, aki 1887-ben született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 459-es füzet 32. oldal alapján, ami 1916. szeptember
2-án jelent meg, hadifogságba esett. Kijev, Oroszország.
Orosz Lajos a 29-es honvéd gyalogezred 1 pótszázad katonája, aki Jászapátin született, időpontja nincs feltüntetve, a veszteséglista Nr. 459-es füzet 39. oldal alapján,
ami 1916. szeptember 2-án jelent meg, hadifogságba esett. Kijev, Oroszország.
Szaniszló Pál a 29-es honvéd gyalogezred 2. pótzászlóalj katonája, aki 1892-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 459-es füzet 51. oldal alapján, ami 1916. szeptember 2-án jelent meg, hadifogságba esett. Kijev, Oroszország.
Kurkus Balázs, illetőségi hely Jászapáti, aki 1897-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Halálának helyszíne Bojarka, Oroszország. Bojarka (Boyarka) Kijevtől dél-nyugatra található. Foglalkozása cipészsegéd,
apja neve Kurkus Mihály, anyja neve Nagypál Franciska.
Bugyi János a cs. és kir. 26. tábori vadász zászlóalj katonája, aki 1881-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr 563-as füzet 10. oldal alapján, ami 1917. április
30-án jelent meg, megsebesült és hadifogságba esett. Nr. 83-as egységes evakuációskórház Charkow, Oroszország. Harkov (Harkiv) városa Kijevtől dél-keletre található.
A 26. vadászzászlóaljat 1915 áprilisában szervezték ujjá, az orosz frontra 1916.
július 3-án érkeztek Delatyn (Deljatin) térségében. Oslaw-Bialy (Bili Oslavi) állásaikban súlyos harcok zajlottak július 4-én, a zászlóalj fele hadifogságba esett. A zászlóaljat szeptember 19-én Bukovinába szállították. (Forrás: Németh Lajos: Aranyoldalak az
egykori magyar vadászzászlóaljak történetéből).
Ozsváth Sándor a 29-es honvéd gyalogezred 5. század katonája, aki 1884-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 566-os füzet 39. oldal alapján, ami 1917.
május 4-én jelent meg, hadifogságba esett. Shillowsky-Rudnik Jekaterinoslav Oroszország. Jekaterinoszlav neve 1926-tól Dnyipropetrovszk, majd 2016-tól Dnyipro. A
város Kijevtől délre a Dnyeper folyó partján fekszik.
Utassy István zászlós, a gyulai m. kir. 2. honvéd gyalogezred katonája, aki 1886-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 661-es füzet 5. oldal alapján, ami 1918. március
19-én jelent meg, hadifogságba esett. Irkutsk, Wojennyj Gorodok Oroszország.
Jelentős számú magyar hadifogoly került az úgynevezett „Transbaikalien” Bajkálontúli határterület hadifogolytáboraiba is. A mai terület központja Csita városa, régi
neve Tschita. A város a Transzszibériai vasútvonal és az Ingoda folyó mellett fekszik. Érdekesség, hogy a város melletti hadifogolytáborban volt Rákosi Mátyás is, aki
1915 áprilisába került hadifogságba. 1917 januárjában a hadifogoly tiszteket tovább
szállították Dauriába, a kínai határ mellé. A tábor 1918 januárjában a fehérek kezére

• 186 •

Hadifogolytáborok

került, a bolsevik agitációban részt vett Rákosi Mátyás megszökött a táborból és 1918
májusában haza érkezett. „Rákosi Mátyás Kdt. k. u. LIR. Nr. 6. 3. Komp. Ungarn,
Bács-Bodrog, Ada 1892 kriegsgef. Tschita, gebiet Transbaikalien Ruszland. A veszteséglista Nr. 488-as füzet 4. oldal alapján, ami 1916. november 9-én jelent meg.
Simon István lovassági őrmester, az 1-es honvéd huszárezred 5. század katonája,
aki 1885-ben született, illetőségi helye Jákóhalma, a veszteséglista Nr. 563-as füzet 46.
oldal alapján, ami 1917. április 30-án jelent meg, megsebesült, hadifogságba került.
Simon István fogságának kezdete nem ismert, 1917. április 30-án jelent meg róla a hír,
de több hónappal előbb kerülhetett fogságba.
Tschita, Transbaikalien Oroszország. A halotti anyakönyv alapján 1917. május
31-én meghalt. Apja neve Simon István, anyja neve Víg Erzsébet. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1917/42). A Magyar Királyi 1-es honvéd huszárezred története könyvben is sikerült megtalálni Simon Istvánt. A könyvben több Simon István
is szerepel, de egy helyen, a 280. oldalon ez szerepel: „Március 6. Bojanczuk. A mai
ezredparanccsal Fráter ezredes a harctéren tanúsított kiváló magatartásukért Simon István (1885) és Jenei Mihály tizedest szakaszvezetővé lépteti elő”. A 792. oldalon pedig
egy fényképen látható, másik két szakaszvezetővel, a neve szerepel a 750. oldalon is
az 1917-ben Bronz Vitézségi Érmet kapott legénység névsorában, de itt Simon István
őrmesterként tüntették fel.
Az 1-es honvéd huszárezred 1916-ban az orosz fronton harcolt, márciusban Dobronoutz (Dobrynivtsi) mellett Bojanczugnál, (Boyanchuk) a Ramentsi folyó mellett,
a Dnyeszter folyótól dél-nyugatra található. Itt az ezred a 8-as honvéd huszárezreddel
együtt a 19. lovasdandárban harcolt. Az ezred 1916 áprilisában két részre szakadt, mert
felsőbb utasításra a lovakat és velük huszárokat, mezőgazdasági munkákra, szántásra
és egyéb munkákra osztották be. A lovak nem is tértek vissza a huszárokhoz, a huszárokból lövésszázadok alakultak. A tavaszi mezőgazdasági munkákat a Czeremos
folyó menti területeken Kalinestie (Kalnivtsi) és attól északra Czartoria területén végezték. Júniusban megindultak az orosz támadások, az ezred Kolomeától (Kolomija)
észak-keletre harcolt. Júliusban Bortniki (Bortnyky) és Konstantinowka térségében
voltak állásban. Augusztus 7-én erős orosz támadás érte őket, az ezred veszteségei
igen nagyok voltak, volt olyan század, ahol 178 főből csak 62 fő maradt. A maradék
ezredet augusztus végén a román frontra szállították. Szeptember 5-én Czokonestinél,
(Ciocanesti) majd Dorna Kanderenynél (Dorna Candrenilor) harcoltak. Novemberben
Breaza térségében, majd az ezredet több részre tagolták, Jakobeny (Lacobeni) és Ciocanesti, valamint Dornavátra körüli harcokban vettek részt. Az ezred 1917 januárjában, súlyos harcokban 600 főből, 57 halottat, 139 sebesültet veszített, 39 fő beteg volt
és 182 fő eltűnt.
Vágó János a 11-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 676-os füzet 56. oldal alapján, ami 1918. május 31-én jelent
meg, hadifogságba került. Tschita, Transbaikalien Oroszország.
A m. kir. 11. honvéd gyalogezred alapítása 1866-ban történt, 1. és 2. zászlóalja
Munkácson, a 3. zászlóalja Ungváron volt.

• 187 •

Hadifogolytáborok

Mihályi István a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1884-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 566-os füzet 35. oldal alapján, ami 1917. május 4-én
jelent meg, hadifogságba esett. Dauria, Transbaikalien Oroszország.
Mihályi László a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1884-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 566-os füzet 35. oldal alapján, ami 1917. május 4-én
jelent meg, hadifogságba esett. Dauria, Transbaikalien Oroszország.
Fodor Pál a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1883-ban született Jákóhalmán, a halotti anyakönyv alapján 1915. július 30-án meghalt. Halálának helyszíne
Habarovszk, Oroszország. Foglalkozása földműves, házastársa neve Lencse Erzsébet,
apja neve Fodor István, anyja neve Molnár Verona. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1924/92).
Krizsó Barnabás a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1886-ban született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 566-os füzet 29. oldal alapján, ami 1917. május 4-én
jelent meg, hadifogságba esett. Spasskoje, Gebiet Primorsk, Oroszország.
Ádám István a 29-es honvéd gyalogezred 5. század katonája, aki 1892-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 601-es füzet 5. oldal alapján, ami 1917. július 21-én
jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban.
Ágocs-Palócs Sándor a 29-es honvéd gyalogezred 9. század katonája, aki 1885ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 601-es füzet 5. oldal alapján, ami 1917.
július 21-én jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban.
Andrássi József a 29-es honvéd gyalogezred 3. század katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 345-ös füzet 6. oldal alapján, ami 1915. december
29-én jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban.
Berdö (Berdó?) Lajos a 29-es honvéd gyalogezred 7. század katonája, aki 1884ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 190-es füzet 7. oldal alapján, ami 1915.
június 8-án jelent meg, hadifogságba esett.
Böszén Kálmán a cs. és kir. 86-os gyalogezred 6. század katonája, aki 1888-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 290-es füzet 9. oldal alapján, ami 1915. október 12-én jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban.
A 86-osak 1914 szeptemberétől 1917 júliusáig az orosz fronton harcoltak, a III.
kikülönített zászlóaljat kivéve. Az ezredet 1886-ban alapították, I. és IV. zászlóalja
Szabadkán, II. zászlóalja Budapesten, a III. zászlóalja Visegrádon állomásozott.
Budai Sándor a 29-es honvéd gyalogezred 10 század katonája, aki 1883-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 601-es füzet 10. oldal alapján, ami 1917. július
21-én jelent meg, hadifogságba esett. Helyszíne, Oroszország.
Csík János a 68-as gyalogezred 9. század katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a veszteségilista Nr. 192-es füzet 12. oldal alapján, ami 1915. június 11-én
jelent meg, hadifogságba esett. A cs. és kir. 68-as gyalogezred 1915. január 20-tól az
orosz fronton harcolt.
Dzurik József dr. főhadnagy a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1873-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 698-as füzet 4. oldal alapján, ami 1918. október
11-én jelent meg, hadifogságba esett, de csere útján hazatért.

• 188 •

Hadifogolytáborok

Erdős Andor a 29-es honvéd gyalogezred 10. század katonája, aki 1881-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 566-os füzet 15. oldal alapján, ami 1917. május 4-én
jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban. A veszteséglista Nr. 698-as füzet 20. oldal, ami 1918. október 11-én jelent meg, pedig arról tájékoztat, hogy csere útján hazatért.
Farkas Béla tizedes, a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1895-ben született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 703-as füzet 17. oldal alapján, ami 1918. december 4-én
jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban, de csere útján hazatért.
Farkas Lajos a 68-asgyalogezred 6. század katonája, aki 1885-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 398-as füzet 17. oldal alapján, ami 1916. március 24-én
jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban.
Fuck István járőrvezető a cs. és kir. 5. huszárezred 3. század huszárja, aki 1889ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 447-es füzet 17. oldal alapján, ami 1916.
augusztus 1-én jelent meg, hadifogságba esett. A cs. és kir. 5. huszárezredet 1798-ban
állították fel, 1. zászlóalja Győrben a 2. zászlóalja Komáromban tartózkodott.
Gonzalesz (Gonzálesz) József a 29-es honvéd gyalogezred 5. század katonája, aki
1890-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 585/22 alapján, ami 1917. május 10
és július 21 között jelenhetett meg, (hiányzik) hadifogságba esett Oroszországban.
Győr István a cs. és kir. 67-es gyalogezred katonája, aki 1888-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 409-es füzet 18. oldal alapján, ami 1916. április 17-én jelent meg,
hadifogságba esett Oroszországban. A cs. és kir. 67-es gyalogezred alapítási éve 1860, I.
II. és III. zászlóalja Bécsben, a IV. zászlóalja Eperjesen állomásozott.
Horváth Sándor a 68-as gyalogezred katonája, aki 1892-ben született Jászapátin,
a veszteséglista Nr. 538/25 alapján, ami 1917. január 6 és március 23 között jelenhetett
meg, (hiányzik) hadifogságba esett Oroszországban.
Kontzek István a 68-as gyalogezred 3. század katonája, aki 1890-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 440-es füzet 23. oldal alapján, ami 1916. július 13-án jelent
meg, hadifogságba esett Oroszországban.
Kovács János a 68-as gyalogezred 12. század katonája, aki 1887-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 440-es füzet 24. oldal alapján, ami 1916. július 13-án jelent
meg, hadifogságba esett Oroszországban.
Lassányi Rudolf a 68-as gyalogezred 7. század katonája, aki 1890-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 461-es füzet 34. oldal alapján, ami 1916. szeptember 7-én
jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban.
László Péter a 29-es honvéd gyalogezred 10. század katonája, aki 1886-ban született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 521/30 alapján, ami 1917. január 6. és március 23. között jelenhetett meg, (hiányzik) hadifogságba esett Oroszországban.
Lukácsi Béla a 29-es honvéd gyalogezred 10. század katonája, aki 1893-ban született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 585/36 alapján, ami 1917. május 10. és július 21.
között jelenhetett meg, (hiányzik) hadifogságba esett Oroszországban.
Molnár Manó (Emánuel) a m. kir. 17-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1881ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 705-ös füzet 40. oldal alapján, ami 1918.
december 19-én jelent meg, hadifogságba esett, de csere útján hazatért.

• 189 •

Hadifogolytáborok

A 17-es honvéd gyalogezredet 1886-ban alapították, I. és II. zászlóalja Székesfehérváron, III. zászlóalja Kaposváron állomásozott.
Nagy I. Mihály póttartalékos a 29-es honvéd gyalogezred 3. század katonája, aki
1879-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 510-es füzet 37. oldal alapján, ami
1917. január 6-án jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban. A veszteséglista Nr.
709-es füzet 42. oldalán, ami 1919. január 14-én jelent meg pedig az áll, hogy Nagy
Mihály csere útján hazatért.
Pásztor István szakaszvezető, a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1881-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 521/40 alapján, ami 1917. január 6. és március
23. között jelenhetett meg (hiányzik), hadifogságba esett Oroszországban.
Sipos János a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1885-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 167-es füzet 39. oldal alapján, ami 1915. április 27-én
jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban.
Szaszkó József a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1885-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 698-as füzet 55. oldal alapján, ami 1918. október 11-én
jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban, de csere útján hazatért.
Szikszai Kálmán a 29-es honvéd gyalogezred 7. század katonája, aki 1888-ban
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 331-es füzet 42. oldal alapján, ami 1915.
december 8-án jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban. A halotti anyakönyv
alapján 1920. december 31-én meghalt, életkorát itt 35-évben adták meg, ami nem
egyezik a veszteséglista adatával. Foglalkozása földműves, házastársa neve Ádám Terézia, apja neve Szikszai Joachim, anyja neve Ádám Terézia. (MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1935/104).
Szőllősi Sándor a 29-es honvéd gyalogezred 6. század katonája, aki 1881-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 566-os füzet 52. oldal alapján, ami 1917. május
4-én jelent meg, hadifogságba esett. Helyszíne, Oroszország.
Szőllősi Sándor a cs. és kir. 32-es gyalogezred katonája, a halotti anyakönyv alapján, 30-éves (1887) és 1917. augusztus 4-én meghalt. Halálának helye, orosz hadifogság. Foglalkozása kisbirtokos, házastárs neve Lukácsi Mária, apja neve Szőllősi
Gergely, anyja neve Lékó Rozál. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászjákóhalma 1925/4).
Szűcs Samu a 29-es honvéd gyalogezred 5. század katonája, aki 1885-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 601-es füzet 57. oldal alapján, ami 1917. július 21-én
jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban.
Tajti Ferenc a 68-as gyalogezred 11. század katonája, aki 1886-ban született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 192-es füzet 48. oldal alapján, ami 1915. június 11-én
jelent meg, hadifogságba esett. Az ezred 1915 elejétől az orosz fronton harcolt. A veszteséglista Nr. 52-es füzet 70. (34.) oldal alapján, ami 1914. november 10-én jelent meg,
a 68-as gyalogezred 16. század katonája sebesüléséről ad hírt. A 68-as gyalogezred a
szerb fronton harcolt 1914. december végéig.
Tajti I. Ferenc a 29-es honvéd gyalogezred 2. pótzászlóalj katonája, aki 1892-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 382-es füzet 50. oldal alapján, ami 1916. február 26-án jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban.

• 190 •

Hadifogolytáborok

Tajti János a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki 1895-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr, 440-es füzet 44. oldal alapján, ami 1916. július 13-án
jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban.
Tasnádi Mátyás a m. kir. 10-es honvéd gyalogezred 1. század katonája, aki 1894ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr 171-es füzet 40. oldal alapján, ami 1915.
május 4-én jelent meg, hadifogságba esett. A 10. honvéd gyalogezredet 1886-ban alapították, I. zászlóalja Miskolcon, II. zászlóalja Egerben, a III. zászlóalja Sátoraljaújhelyen állomásozott. A veszteséglista Nr. 204-es füzet 39. oldal alapján, ami 1915. július
3-án jelent meg, Tasnádi Mátyás a 10-es honvéd gyalogezred 1. század katonája, a m.
kir. 30. honvéd gyalogezredhez kijelölve került hadifogságba. A 30-as honvéd gyalogezredet 1913-ban alapították, I. és II. zászlóalja Budapesten, a III. zászlóalja Kiskunfélegyházán állomásozott. Az ezred 1915. januárban került az orosz frontra. Stinszka-Csorbadomb térségében harcolnak, majd az Uzsoki-hágó védelme volt a feladatuk.
Tatai László a 68-as gyalogezred 6. század katonája, aki 1894-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 440-es füzet 44. oldal alapján, ami 1916. július 13-án
jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban.
Tóth Gáspár a cs. és kir. 19-es gyalogezred 2. század katonája, aki 1895-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 554-es füzet 52. oldal alapján, ami 1917. április
14-én jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban.
A 19-es gyalogezredet 1734-ben alapították, I. zászlóalj Sesana, II. zászlóalj Tolmain, III. zászlóalj Győr IV. zászlóalj Karfreitben állomásozott.
Tóth G. József a 29-es honvéd gyalogezred 12. század katonája, aki 1892-ben
született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 585/55 füzet alapján, ami 1917. május 10. és
július 21. között jelenhetett meg (hiányzik), hadifogságba esett Oroszországban.
Tóth Imre a 29-es honvéd gyalogezred 3. század katonája, aki 1893-ban született
Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 698-as füzet 57. oldal alapján, ami 1918. október 11én jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban, de csere útján hazatért.
Tóth Mihály a 68-as gyalogezred 9. század katonája, aki 1890-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 192-es füzet 50. oldal alapján, ami 1915. június 11-én jelent
meg, hadifogságba esett. A 68-as gyalogezred 1915 nyarán, az orosz fronton harcolt.
Urbán István a 68-as gyalogezred katonája, aki 1886-ban született Jászapátin, a
veszteséglista Nr. 379-es füzet 50. oldal alapján, ami 1916. február 19-én jelent meg,
hadifogságba esett Oroszországban.
Utasi István a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1872-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 708-as füzet 64. oldal alapján, ami 1919. január 29-én
jelent meg, hadifogságba esett, de csere útján hazatért.
Zsidó István a 29-es honvéd gyalogezred 2. század katonája, aki 1884-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 449-es füzet 60. oldal alapján, ami 1916. augusztus 7-én jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban. A 29-es honvéd gyalogezred
1916. május 22. és június 4. között Dobronoutz (Dobrynivtsi) térségében volt állásban.
Június 4-én súlyos veszteséget szenvedett az ezred, az orosz támadás során. Az ezred
négy-ötöd része megsemmisült, a II. zászlóalj parancsnoka elesett, az I. zászlóaljpa-

• 191 •

Hadifogolytáborok

rancsnok hadifogságba esett. (Forrás: Huszonkilences honvédek hadtörténeti emlékkönyve: De Sgardelli Caesar).
Vachs Oszkár póttartalékos a 29-es honvéd gyalogezred 2. század katonája, aki
1882-ben született Jászapátin, a veszteséglista Nr. 322-es füzet 52. oldal alapján, ami
1915. november 24-én jelent meg, hadifogságba esett Oroszországban. A 29-es honvéd gyalogezred 1915. augusztus 4-27 között a Luga (Luha) folyó mentén, Zimno
(Zymne) térségében harcolt, Lembergtől (Lviv) észak-keletre, Lucktól nyugatra.
Velensi Adalbert a 68-as gyalogezred 1. század katonája, aki 1892-ben született
Jászapátin, a veszteséglista Nr. 337-es füzet 51. oldal alapján, ami 1915. december 18án jelent meg, hadifogságba esett. A 68-as gyalogezred 1915 őszén, az orosz fronton,
Luck városától dél-keletre harcolt.
Willner Béla a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1895-ben született Jákóhalmán, a 29-es honvéd gyalogezred története könyv 365. oldalán szerepel. Foglalkozása kereskedő, házastársa neve Goldmann Erzsébet. Az 1915. május 15-én vonult
be és az orosz fronton harcolt, a nyár folyamán hadifogságba került, de 1918 elején
sikerült neki megszöknie és hazatért. Szabadsága után az olasz fronton harcolt az ös�szeomlásig. Leszerelt 1918. november 1-én. Sógora Goldmann Lajos az orosz fronton hősi halált halt.
Oroszországon kívül, később Romániában is létrejöttek hadifogolytáborok, sok
magyar katona is megfordult ezekben. Egyik ilyen táborban „Lager bei Isalnitza” táborában volt hadifogoly Farkas Géza a 13-as pozsonyi honvéd gyalogezred katonája
is, aki 1895-ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 580/23 alapján, ami 1917.
május 10. és július 21. között jelenhetett meg, hadifogságba esett. Isalnita település
Craiova városától északra, a Zsil folyó közelében található, ma egy erőmű működik itt.
Szintén az Isalnita hadifogolytáborában, Romániában volt Kátai Gábor őrvezető,
a 13-as honvéd gyalogezred 3. század katonája is, aki 1895-ben született Jákóhalmán,
a veszteséglista Nr. 580/37 alapján, ami 1917. május 10. és július 21. között jelenhetett
meg (hiányzik).
Kövér József a m. kir. 1-es népfelkelő gyalogezred 1 század katonája, aki 1879ben született Jákóhalmán, a veszteséglista Nr. 564-es füzet 27. oldal alapján, ami 1917.
május 1-én jelent meg, hadifogságba esett Romániában.
Az 1 honvéd gyalogezredet 1886-ban alapították, mind a három zászlóalja Budapesten tartózkodott. A népfelkelő gyalogezredet 1914-ben hozták létre, 1914-ben a
szerb frontra irányították. 1915-ben a Szerémségben láttak el határvédelmi feladatokat, majd októbertől az újabb szerbiai támadás résztvevőiként Belgrádtól Ipekig (Pec)
és Djakováig (Gjakova ma Koszovó) harcoltak, Szerbia és Montenegró területén. 1916
szeptemberétől Erdély védelmében harcoltak, 1917 januárjában a Szeret és Putna folyók mentén.

• 192 •

Hadifogolytáborok

Különböző alakulatokból szerbiai hadifogolytáborokba került katonák
Nisbe került, mint hadifogoly, a Jászapáti Borbás Ferenc is, aki 1882-ben született
és a 29-es honvéd gyalogezred pótzászlóalj katonája volt. Róla a veszteséglista Nr.
184-es füzetének 9. oldalán található adat, ami 1915. május 28-án jelent meg. A halotti
anyakönyv alapján is találtam Borbás Ferencet, illetőségi helye Jászapáti, életkora 35
év (1882-es születés) halálának időpontjaként a 1917. december 31-i vélelmezett halálozási időpont van megadva. Foglalkozása cipész, apja neve Borbás István, anyja neve
Ádám Franciska. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1923/281). Lehetséges, hogy a
29-es gyalogezred katonájára vonatkozik az adat. Neve szerepel a 29-es honvéd gyalogezred története könyvben, a III. Drina-menti csata, valamint a visszavonulás alatti
veszteségek között, mint hadifogságba került katona.
A veszteséglista 1915. június 11-én megjelent Nr. 192-es füzetének 11. oldalán találni,
Csajági Gábor a 29-es honvéd gyalogezred 12. század katonáját, aki 1885-ben született
Jászapátin, aki szintén Nisben került hadifogságba. Neve szerepel a 29. honvéd gyalogezred története könyv hadifogságba esett katonái között.
Tajti A. István póttartalékos, a 68-as gyalogezred pótzászlóalj katonája szintén Nisbe
került, ő 1888-ban született Jászapátin, róla a veszteséglista Nr. 225-ös füzetének 47. oldalán lehet olvasni, ami 1915. július 31-én jelent mer. Halotti anyakönyv alapján, halála 1915.
április 17. Foglalkozása földműves, házastárs neve Urbán Mária, apja neve Tajti Albert
János, anyja neve Járvás Márta. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1921/95).
A veszteséglista Nr. 225-ös füzet 46. oldalán olvasható, ami 1915. július 31-én jelent
meg, hogy Szelényi István póttartalékos, a 68-as gyalogezred katonája, aki Jászapátin született 1892-ben hadifogságba került Nisbe.
Ugyanebbe a füzetben az Nr. 225-ösben található a 49. oldalon, Urbán István János
a 68-as gyalogezred 2. század katonája, aki 1890-ben született Jászapátin és szintén Nisbe
került hadifogságba.
Szintén az Nr. 225-ös füzet 49. oldalán található Vágó Béres Antal póttartalékos,
a 68-as gyalogezred pótzászlóalj katonája, aki 1889-ben Jászapátin született és hadifogolyként Nisbe került.
A veszteséglista 1915. április 21-én megjelent Nr. 164-es füzetének 47. oldalán
olvasható Zagyi Gáborról, aki Jászapátin született 1886-ban, címzetes őrvezető a 68as gyalogezred 15. század katonájaként került Nisbe hadifogságba. Halotti anyakönyv
alapján 1917. december 31-én halt meg. Foglalkozása földműves, házastárs neve Szabari Rozália, apja neve Zagyi Gábor, anyja neve Bolla Franciska. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1923/248).
A veszteséglista 1915. október 3-án megjelent Nr. 282-es füzet 23. oldalán olvasható,
hogy a Jászapáti születésű Kitovan Radics a hadifogságban, az Nr. 7-es katonai kórházban
1915. március 1-én Nisben meghalt.
Szerbiában került fogságba Birkás Ferenc póttartalékos a 29-es gyalogezred 3-as gépfegyveres osztag katonája, aki Jászapátin született 1887-ben. Megsebesült és az I. katonai
kórházba került Cacakra. Róla az 1915. július 13-án megjelent veszteséglista Nr. 209-es

• 193 •

Hadifogolytáborok

füzet 9. oldalán lehet olvasni. Neve szerepel a 29. honvéd gyalogezred története könyv
hadifogságba esett katonáinak nevei között.
Szintén ebben az Nr. 209-es füzetben, a 37. oldalon olvasható, hogy Mihály János
a 29-es honvéd gyalogezred 12. század katonája, aki 1884-ben született Jászapátin,
Szerbiában hadifogságba esett. Tartózkodási helye Kragujevac. A halotti anyakönyv
alapján Mihályi János, 1917. december 31-én meghalt. Foglalkozása földműves,
házastárs neve Pongó Anna, apja neve Mihályi József, anyja neve Mihályi Borbála.
(MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1938/85). Neve szerepel a 29. honvéd gyalogezred története könyv hadifogságba esett katonái között.
Kragujevácon volt fogságban Sárvás János póttartalékos is, aki 1884-ben született Jászapátin, a 29-es honvédgyalogezred 1-es pótzászlóaljának katonája. Róla a veszteséglista
1915. december 29-én megjelent Nr. 345-ös füzetének 38. oldalán található adat.
Kálmán Lajos Antal, illetőségi hely Jászapáti, aki 1882-ben született, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Halálának helyszíne Kragujevac, Szerbia.
Foglalkozása földműves, házastárs neve Antal Katalin, apja neve Kálmán Joachim, anyja
neve Borsák Katalin. (MNL JNSZM XXXIII. 2. Jászapáti 1932/104). A 29-es honvédgyalogezred története könyvben, a III. Drina-menti csata, valamint a visszavonulás alatti veszteségek között az eltűntek között szerepel a neve.
Szerbiában esett fogságba Szentesi Ferenc a 68-as gyalogezred 14. század katonája,
aki Jászapátin született 1886-ban, pontosabb helyszín nincsen megadva. Róla a veszteséglista Nr. 411-es füzetének 51. oldalán lehet olvasni, ami 1916. április 20-án jelent meg.
Szerbiában Vrujci (Valjevotól dél-keletre) tartalék katonai kórházában volt Molnár
János őrvezető, címzetes tizedes a 29-es népfelkelő gyalogezred 10. század katonája is,
ő 1878-ban született Jászapátin. Róla a veszteséglista Nr. 200-as füzet 31. oldalán lehet
olvasni, ami 1915. június 25-én jelent meg.
A szerbiai Prokuplje volt a tartózkodási helye, a hadifogságba került póttartalékos
Radics Istvánnak, aki a 68-as gyalogezred pótzászlóaljának katonája volt. Jászapátin
született 1881-ben, róla a veszteséglista Nr. 215-ös füzetében a 38. oldalon lehet olvasni, megjelent 1915. július 20-án.
Mihalik János a 68-as gyalogezred 16. század katonája, aki Jászapátin született 1892ben, szintén szerb hadifogságba esett, róla a veszteséglista Nr. 411-es füzet 35. oldala ad
felvilágosítást, ami 1916. április 20-án jelent meg.
A veszteséglista 1917. május 4-én megjelent Nr. 566-os füzetének 5. oldalán található
„Bagi Gergely ErsRes Infst. K. U. LIR. Nr. 29, Ungarn, Jász-Nagykun-Szolnok, Jászapáti
1882 kriegsgef. (In serbischer Kriegsgefangenschaft. Asinara Rep. Elena Italien.) Bagi
Gergely póttartalékos a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki 1882-ben Jászapátin született, hadifogoly. Szerbiai hadifogságból Olaszországba, Asinara-szigetére került, Elena
részlegébe. Neve szerepel a 29. honvéd gyalogezred története könyv hadifogságba esett
katonái között. Szintén az előző Nr. 566-os füzet 62. oldalán megjelent adatok alapján tudható, hogy Asinara-szigetére „Reparto 2 Italien” (Olaszország, 2. részleg) került a szerbiai
Pirot hadifogolytáborából, (Nistől dél-keletre található) Császár József őrvezető, a 29-es
honvéd gyalogezred 2. gépfegyveres osztag katonája, aki 1887-ben Jászapátin született.

• 194 •

Hadifogolytáborok

A veszteséglista Nr. 584-es füzet 11. oldal alapján, ami 1917. május 10. és július 21.
között jelenhetett meg (hiányzik), hadifogságba szintén Olaszországba Asinara-szigetére,
a „Reparto 1” részlegbe került a szerbiai hadifogságából Csintó Gábor a cs. és kir. 69-es
gyalogezred katonája, aki 1897-ben született Jászapátin. (Az ezred 1914. szeptember 1-ig
harcolt Szerbiában, a kikülönített III. zászlóalja 1915. május 25-ig).
A veszteséglista Nr. 538-as füzet 27. oldal alapján, ami 1917. január 6. és március 13.
között jelenhetett meg (hiányzik), szintén hadifogságba került Járvás József, Olaszországba Asinara-szigetére, a „Reparto 1” részlegébe (szerb hadifogság), aki a 68-as gyalogezred
szakaszvezetője volt és 1886-ban született Jászapátin.
A veszteséglista Nr. 584-es füzet 57. oldal alapján, ami 1917. május 10. és július 21. között jelenhetett meg (hiányzik), hadifogságba, Olaszországba Asinara-szigetére, a „Reparto
1” részlegbe került szerb hadifogságból Völgyi Balázs a cs. és kir. 69-es gyalogezred 3.
század katonája, aki 1890-ben született Jászapátin. (A 69-es gyalogezred 1914 szeptemberéig harcolt a szerb fronton).
A (HL 311/2668) alapján, Nyitrai Béla a 29-es honvéd gyalogezred katonája, aki
Jászapátin született, születésének időpontja hiányzik, 1916. január 24-én meghalt. A
halál helye Asinara-sziget, Stretti, Portotorres hadifogság Olaszország.
A halotti anyakönyv alapján Bódi István, aki 1880-ban született, születési helye hiányzik, illetőségi hely Jászapáti, 1917. december 31-én meghalt. Halálának
helyszíneként szerb harctér van megadva. Foglalkozása földműves, házastárs neve
Nyitrai Mária, apja neve Bódi József, anyja neve Vágó Julianna. (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1925/64).
A halotti anyakönyv alapján Kis P. Gábor életkora 44 év, (1873) illetőségi hely Jászapáti, hadifogságban Szerbiában meghalt. Halálának időpontjaként 1917. december 31
van megadva. Foglalkozása földműves, házastárs neve Nagy Sz. Anna, apja neve Kis P.
Mihály, anyja neve Bárdos Katalin. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1926/75).
Bíber Mihály, aki 1893-ban született, illetőségi hely Jászjákóhalma, a halotti anyakönyv alapján 1917. december 31-én meghalt. Halálának helyszíne Levkovac (Leskovac)
Szerbia. Leskovac Nistől délre található. Foglalkozása földműves, házastárs neve Csőke
Mária, apja neve Bíber András, anyja neve Kiss Mária. (MNL JNSZML XXXIII. Jászjákóhalma 1948/43).
Kálmán Mihály, illetőségi hely Jászapáti, aki 1879-ben született, a halotti anyakönyv
alapján 1919. március 11-én meghalt. Halálának helyszíne Palánka, Szerbia. Foglalkozása
földműves, házastárs neve Nagy G. Jozefa, apja neve Kálmán Ferenc, anyja neve Rusvai
Klára. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1933/50).
A Szerbia elleni harcok során 1914/1915-ben hadifogságba esett osztrák-magyar katonák száma a következő volt, De Sgardelli Caesár alezredes, a „29-es Honvédek Hadtörténete” című könyvében leírtak alapján. Hadifogságba esett 1494 tiszt, 74903 legénység,
ebből a 1915-ös offenzíva során kiszabadult 2000 fő. Szerbia visszavonulásakor, a szerbek
olaszoknak, osztrák-magyar tisztet 460-at, és osztrák-magyar legénységi állományú hadifoglyot 21000 adtak át. (Asinara sziget) Ennek alapján 1034 tiszt és 51903 legénységi
hadifogoly halt meg szerb hadifogságban.

• 195 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban
A Rusvai család több tagja is részt vett az I. világháború harcaiban, akadt olyan,
aki sebesülten, de hazatért, olyan is akadt, aki a harctéren, vagy kórházban vesztette életét. A veszteséglistákat kutatva találtam több közelebbi és távolabbi rokon
Rusvait is Jászapátiból.
A Rusvai Balázs, nagypapám I. világháborús helyeit nagyon nehéz kutatni. Keresztmamám elmondása alapján a következő helyeket említette (nem sorrendben),
Trieszt, Graz, Bosznia, Szarajevó, Dalmácia, Torino, ez utóbbi lehet, hogy Trento
vagy Trident hangzású lehetett, mivel Torino környékén nem voltak harcok. Egy
bizonyíték van, egy fénykép, ami a szarajevói kórházban készült, de dátum vagy
egyéb támpont nem szerepel rajta.
A monarchia csapatai 1908-ban szállták meg Boszniát és Hercegovinát. Szarajevóban gyilkolták meg Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét 1914. június 28-án,
akik egy nyári hadgyakorlatot jöttek megszemlélni Szarajevó és Konjica között. Szarajevóban működött a 25. cs. és kir. helyőrségi kórház, valószínűleg itt ápolták nagypapát is, de hogy mikor azt nem lehet tudni. A képről valószínűsíthető, hogy nyáron
lehetett, mert külső felvétel és csak egy ing van rajta, nyakában a medál, ami az életét
mentette meg, amikor egy golyó az érmét érintve a vállába fúródott. Körülötte leanderek láthatók. A medált a nagypapa édesanyja vitte fiainak, mind a négynek, amikor a
mozgósítások után, utánuk ment és felkereste őket csapataiknál. A négy fiú, Rusvai
János 1886, Balázs 1888, Kálmán 1890, Ferenc 1892-ben született. A mozgósítás
után a csapatokat a határ közelében helyezték el, a Jászságból bevonulók a 13-as
Jász-kun huszárezred katonájaként a Szerémségbe, Kuzminba, a 68-as cs. és kir.
gyalogezred tagjaként Zimonyba kerültek. A 38-as cs. és kir. gyalogezred Péterváradon állomásozott, Újvidéktől a Duna választja el a települést, ugyanitt volt a Magyar Királyi 1. népfelkelő huszárosztály is. A 29-es m. kir. honvéd gyalogezredet
augusztus 7-én Budapestről vasúton Szarajevóba indították. A nagypapa édesanyja
valószínűleg augusztus végén vagy szeptember elején kereshette fel fiait. Elmondása
szerint vonattal és gyalog ment, egy helyen nem akarták tovább engedni, mivel „arra
már a szerbek lőnek”, de ő az éjszakát az árokparton töltötte, reggel folytatta útját,
végül mind a négy fiát megtalálta.
A szerb csapatok szeptember- 6-án törtek be a Szerémségbe, Jarak és Mitrovica
között a Száván hidat verve. A szerb erőket másnap már visszaszorították, vagy elfogták. Azt, hogy a fiúk melyik csapatnál szolgáltak nem ismert, egy támpont van,
Balázs nagypapa tábori lapja, amit Kálmánnak írt 1916. május 17-én. Ezen a címzett,
Rusvai Kálmán 29. H. Gy. ezred zenelovász, Budapest, Kelenföld honv. laktanya. A
Magyar Királyi Honvéd gyalogezred laktanyája volt itt Budapesten, a Budaörsi úton
1914 őszén adták át az új laktanyát. Meghökkentő a címzett, zenelovász, de minden
ezrednek volt zenekara, egy 1867-es törvény szerint az ezredzenekar létszáma 43 fő
volt. Egy korabeli újságcikk szerint, 1915 karácsonyát a 40. honvéd hadosztály, melynek része volt a 29-es gyalogezred is, a gorlicei áttörés után, Bug-Styr-Ikva térségében

• 196 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

ünnepelték és a zenét a 29. gyalogezred zenekara szolgáltatta. A nagypapa lapjának
feladási bélyegzője, K. U. K. Feldpostamt 224 18 V 16. A 224-es tábori posta, amely
1916-ban Dél-Tirolban, Trientben (Trento) működött. A képen öt katona egy hordót
vesz körbe, egy katona a hordó tetején ül, ketten két oldalt állnak, míg a nagypapa és
egy társa a hordó két oldalán ülnek. Az ülő katonák kezében hosszú nyakú tambura,
mely jellegzetes balkáni húros hangszer, a nagypapa a képet nézve a jobb oldalon ül. A
mögötte álló kezében kürt, a háttérben egy kocsikerék látszik. A hordó elejére a következő van írva, 1916 V/15 E. T. Z. 38/4. Ez talán rövidítése a lap hátulján látható rózsaszínű bélyegzőnek, amelyen ez olvasható „Etappen-Tranzug No 38./4 Kommandant
Leutnant Paul Beet” ez utóbbi a parancsnok, hadnagy neve. A levél így szól, „Kedves
Öcsém, leveledet megkaptam s előbb azért nem válaszoltam, erre a lapra vártam, haza
is küldök”. Itt az írás nem olvasható rendesen, további folytatása „minden jót kívánva
maradok szerető testvéred Balázs”. A kép alapján ekkor nagypapa hadtáp csapatban
szolgálhatott, a kocsikerék láttán.
Az úgynevezett csapatvonatok ugyanis ló által húzott kocsikból álltak. Idézet a
Tábori Csendőr 1905/4. kiadványából. „A vonat a hadra kelt seregek azon szükségleteit szállítja, melyek annak táplálkozására, továbbá a harcképességének és a hadi
működési képességének fenntartására és előmozdítására nélkülözhetetlen.” Zászlóalj,
illetve ezred szinten a csapatvonatok feladata volt az utánpótlás szállítása, míg hadosztály, hadtest és hadsereg szintjén, a seregvonatok állományába szervezett szállítóoszlopok feladata volt. A csapatvonat két részre tagozódott, az ütközetvonat, ami a harchoz
szükséges anyagot, lőszert, mozgókonyhát szállította, az eleség és málhavonat pedig a
naponta elfogyasztott élelmet pótolta, valamint a málhavonat a különböző felszereléseket, ruházati és egészségügyi tartalékokat szállította. A szerb fronton az úgynevezett
hegyi felszerelést alkalmazták, mozgókonyha helyett zászlóaljanként tíz főzőládát alkalmaztak. A vonat pedig kistermetű boszniai és hercegovinai hegyi lovakat kapott.
A nagypapa (Rusvai Balázs) talán a szarajevói kórházból kikerülve került a 38/III
zászlóalj vonat csapatához. A nagypapa sorkatonaként a 13-as Jász-kun huszárezredben szolgált, de ők csak 1914. augusztus 1-től, augusztus 20-ig tartózkodtak a szerb
fronton, a 2. hadsereg kötelékében, járőrszolgálatot láttak el, a Száva folyó mentén,
majd az orosz frontra szállították őket. Szarajevó környékéről indult, a Szerbia elleni
támadásba, a 29-es gyalogezred és a 38-as gyalogezred III. zászlóalja is. Szarajevótól
észak-keleti irányba harcoltak, 1914. december elejéig, amikor is a csapatok visszavonultak a Száva folyó mögé. A nagypapa ezekben az alakulatokban is szolgálhatott.
Egy másik lehetőség, hogy a nagypapát már a háború elején a „traindivision” (vonat
zászlóalj) egységhez irányították, mert 1914-ben, mint egy 7000 járműre és 100 000
emberre számítottak szállításkor, de ez a háború kitörésekor kevésnek bizonyult. Ezért
a vonatzászlóalj tartalékosaiból és a lovasság tartalékosaiból kellett képezni csapatokat. Háború megkezdése előtt a „traindivision” volt a szolgáltatás tényleges egysége,
függetlenül működött, a személyzetből, gyakornokokból és helyettesítő káderekből
állt. Kiképző helyek voltak Klosterneuburgban, Budapesten és Szarajevóban. Külön
egyenruhával rendelkeztek, barna lovaskabátot, világoskék parolist (parolin) viseltek.

• 197 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

A nadrág és csizma, ugyan az, mint a dragonyosoknak. Rangjelzésük egy csillag őrvezető, két csillag tizedes, három csillag szakaszvezető, (zugsführer). Lovas kardot a
tisztek, kadétok, őrmesterek és a „trompeter”, trombitás viselhetett. A szállításhoz kezdetben különböző kocsikat alkalmaztak, különböző szállítási célokhoz, de később már
csak egységes kocsianyag állt rendelkezésre. Szállításkor nélkülözhetetlenek voltak a
katonai térképek, ahol fel voltak tüntetve a különböző utak, műút, országút, karbantartott kocsiút, kocsiút, taligaút (mező és erdei út), öszvérút, gyalogút. A lovak vezetését
a „trainsoldat”, lóvezető végezte. A hadtesteknek „trainbataillon”, (zászlóalj) volt kiépítve, 16 helyen, a XV. hadtest részére Szarajevóban. A nagypapa által küldött képen
a hordón ülő katonának három csillag van a parolison, a mellette álló trombitásnak
(trompeter) is három csillagja van, tehát szakaszvezetők (zugsführer), a nagypapának
két csillag van a parolison, tehát tizedes, (korporal) a másik két katonának egy csillag
van a parolison, tehát őrvezetők (gefreiter) voltak. A nagypapa és a hordó mellett ülő
másik katona lábán csizma látható, (a huszárok kaptak csizmát) míg a hordón ülőnek a
jobb lábán fűzős cipő látszik és az alsó lábszárán lábszártekercs. A képen látható tamburák lehet, hogy az előző szerb frontról származtak. (A 38/III. zászlóalj harcai 1915.
szeptember 15. és 1916. február 10. között).
A szerbiai harcok egyik helyszíne a Drina folyó mente. (Légrády Elek „A volt M.
K. pécsi 19. honvéd gyalogezred és alakulatainak története” című könyve alapján).
Drina folyó a Tava és Piva patakok összefolyása révén keletkezett, neve csak Humtól
fogva Drina. Bosznia és Hercegovina, illetve Ó-Szerbia határa volt. Elvadult partjai,
főleg a középső részein, ahol a harcok folytak, meredek sziklásak. Szélesége változó,
100-150 méter, mélysége 2-12 méter. Lim folyó beömlésétől vízbősége megnövekedik, gázlója csak kevés van, csak a felső folyásnál. Olyan sebes a folyása, hogy télen
sem fagy be. Szarajevótól a Drináig vezető út mellett a Romanja Planina hegység
húzódik, létezik egy fennsík 1000 méter magasságban, 1600 méteres hegyei is vannak. Hegyoldalai meredekek, sziklásak, vízhiány uralkodik rajtuk, földművelés csak a
völgyekben. Drina folyó keleti partján a Jadar hegység nyúlványai húzódnak 600-900
méter átlagos magassággal. Szállítás igen nehéz, taligákon, vagy málhás állatokkal.
Összeépült települések csak a nagyobb utak mentén vannak.
A 29-es gyalogezred 1914. augusztus 18-án Staribrod és Vlahorac körül harcolt, a
38-as gyalogezred III. zászlóalja pedig, mint a 6. hadsereg, XIV. hadtest, 18. gyaloghadosztály, 6. hegyi dandár csapata, augusztus 13.-án Foca-nál a Drina folyó mentén
vonult fel. Augusztus 14.-én pedig támadták az Oklanik (1372 m) magaslatot. Lehet,
hogy a nagypapa valahol Szarajevó közelében sebesülhetett meg, de mivel a pontos
időpontot sem tudjuk, az egész Szerbia elleni támadás során megsebesülhetett.
A 38/III. zászlóalj további harcai, (Forrás: vitéz Doromby József ny. alezredes:
„A volt cs. és kir. 38. Gyalogezred Története és Emlékkönyve”) augusztus 17-én Vis
(1432 m) magaslat elfoglalása, majd augusztus 21-én részt vettek a Priboj melletti ütközetben. Priboj ma szerb város a Lim folyó mellett, Montenegró és Bosznia-Hercegovina határánál. Rudón pihentek 24 és 25-én, majd 26-án vasúton Pracadlra szállították
őket. A következő tíz nap alatt, állandó meneteléssel eljutottak Szabácstól 50 kilomé-

• 198 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

terre. Augusztus 27. Citluci, 29. Micivode, 30. Kusace, Vlasenica augusztus 31., majd
szeptember 5-ig pihenő. Szeptember 10-én támadás Jagodja magaslat ellen, II. Drina
menti csaták, súlyos harcok, a zászlóalj vesztesége 52 halott, 215 sebesült. Jagodnja
egy alacsonyabb hegy, a Drina folyótól észak-keletre, legmagasabb pontja 939 méter.
További harcok, november 6. Obodnik (762 méter) és Gradina (784 méter) magaslatok elfoglalása, ezek a csúcsok egy 7 kilométer hosszú hegyháton helyezkednek el,
keleti nyugati irányban meredek lejtőkkel. November 8. Zdrela magaslat, november
9. Ravnob, november 11. Bircan. Bevonulás Valjevoba november 15-én, itt maradtak
november 20-ig. Valjevo város a Kolumbara folyó partján fekszik, amely folyó később a Száva folyóba ömlik. A város 1393-tól ismert, 1459-től török uralom alá került,
1815-17-es szerb felkeléskor szabadult fel. November 27. Siljak magaslat, december
3-án Krivareka, szerb támadás, majd visszavonulás, áthajózás a Száván december 12én Ovasacnál. A zászlóalj 1915. január 19. és február 7. között Sid, majd március 24-ig
Andasevci területén állomásozott, állománykiegészítések után május 11-én Sid vasútállomásról az olasz frontra szállították a zászlóaljat.
A 38-as gyalogezred I, II. és IV. zászlóalja, valamint a 68-as gyalogezred észak
felől lépte át Szerbia határát. A 68-as gyalogezred 1914-es harcairól a szerb fronton,
korábban már írtam.
A 38-as gyalogezred I, II. és IV. zászlóaljai, mint a XIII. hadtest, 7. hadosztály, 14.
gyalogdandár részeként 1914. július 27-től Péterváradon tartózkodtak, határőrizetben
vettek részt, Klenák és Zimony térségében. Augusztus 11. Batajnica, Szurcsin járőrözés a Száva folyó mentén. Augusztus 16. Majur, dobrici ütközet, majd 22-én Szabács
elleni felvonulás. Szeptember 5-én szerbek betörése Kupinovónál, majd 6-tól azok
visszaszorítása. Szeptember 12. Vajka, Új Pazua, 21-én harcok Pricinovicnál. November 2. Szabács, november 13-án átkelés az Ub folyón, majd harcok a Kolumbara folyó
mentén. December 4-én Molovan magaslat körüli harcok, december 10-től visszavonulás a Száva folyó mögé. Január 7. én a 38-as gyalogezred I, II. és IV. zászlóalját az
orosz frontra szállították.
Az 1915. év elején, a szerb fronton jelentős harcok nem történtek. A 38-as gyalogezred III. zászlóalját, az olasz frontra szállították, 1915. május 13. és szeptember 12.
között, a 6. hegyidandár kötelékében az Isonzo védelmi vonalában harcoltak. Május
15-én Zágrábon át Prvacinára érkeztek itt tartózkodtak május 20-ig, Goriziától (Görz)
dél-keletre, majd Gargavára meneteltek, 21-én pedig a Tolmein melletti Zabcenre és itt
maradtak 26-ig. Tolmin város ma szlovén terület, Goriziától északra, az Isonzó és Tolminka folyó összefolyásánál. Május 29-én kerültek állásba az Auzza-Canale védőszakaszba. Harcoltak az I. Isonzo csatában, június 23. és július 5. között a Doberdo fennsíkon, Palazzo-Redipuglinál. Goriziától 13 kilométerre délre, az Isonzo folyó mellett.
Ma itt található Olaszország legnagyobb katonai temetője, 39857 azonosított és
69330 ismeretlen olasz katona holtestét tartalmazza. Egy közeli temetőben pedig
14000 osztrák-magyar katonát temettek el. A zászlóalj véres veszteségei a harcok során igen nagyok voltak, 476 fő, az ütközetállomány fele. A II. Isonzo csata július 18-tól
augusztus 10-ig tartott, itt a zászlóalj Selz térségében harcolt, július 31-én részt vettek

• 199 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

a Palazzo melletti ütközetben, ezekben a harcokban is nagy veszteség érte a zászlóaljat. Augusztus 2-től tartalékba került a zászlóalj Nikoliban.
Szeptember 1-én Malidolra meneteltek pihenés és állománykiegészítés céljából.
Szeptember 13-án a 38/III. zászlóalj Reifenberg vasútállomáson berakodott és ismét
a szerb frontra indult. Szeptember 15-én érkeztek Rumára, a zászlóalj létszáma ekkor
40 tiszt, 1042 legénység, 184 ló, 4 géppuska, 2 kerékpár, 5 lovas, 1 kétfogatú jármű.
A 38/III. zászlóalj a 6. hegyidandár, 57. gyaloghadosztály, VIII. hadtest kötelékében
kezdte meg harcait. Az 1915. szeptember 28.-án újjászervezett 3. hadsereg, melynek parancsnoka Köves Hermann (1854-1924) lett, a Szerbia elleni támadást október
5-én indította el, a 38/III. zászlóalj október 9-én érkezett meg a már szerb csapatok
által elhagyott Belgrádba. Október 10-én Vk Vracor térségében harcoltak, majd 11-én
tartalékba kerültek. Október 13-án Erino brd, majd Bolec melletti ütközet, további
előnyomulás a 6. hegyidandár kötelékében. Október 25-én Zagorica, Zabar, október
29-től Cumic melletti ütközet, november 1. a zászlóalj tartalékba került. Menetelések
kezdődtek a Morava völgyben, november 6. Krivaja. A szerbek Trsteniknél felrobbantották a Nyugat-Morava folyó hídját, a dandár kénytelen volt várakozni Bogdanje-ban, 12-én keltek át a folyón, az épített hadihídon. A Nagy-Morava folyó a Duna
jobb oldali mellék folyója, ennek egyik alkotója a Nyugat-Morava folyó. Trstenik a
folyó völgyében, Belgrádtól 200 kilóméterre található. A zászlóalj november 14-én
Drenova, november 17. és 25. között Dl. Levie területén tartózkodott, november 20. és
25. között egy utászszázaddal együtt Trecakról Sudimjén át egy utat készítettek hegyitarackok számára. A szerb csapatok harc nélkül feladták Kragujevacot, a 38/III. zászlóalj november 26-án Brusra menetelt és ott maradt december 1-ig, december 12-én a
6. hegyidandár egy oszlopban délre menetelt, Stubaljon át Blace-re, 14-én folytatták
az előre nyomulást Prokuplje-Nova Bozurnjan át, Grn. Razovaca körzetébe. A 38/III
zászlóalj Dl. Razovaca-ra került, itt az állandó esőzések és havazások miatt sokat szenvedtek a csapatok. December 18-tól előnyomulás Pristina felé, a menetvonat Szerbia
igen zord vidékén, a Prepolac hágón át vezetett, dermesztő hidegben és hóviharban.
December 18-án a dandár Prokuplje-ra menetelt, ott szállásolt el, december 19-én Dl.
Plocnik-ra került a 38/III. zászlóalj. Itt fedél nélkül volt kénytelen éjszakázni, a megrongált, kevés férőhely miatt. December 20-án Samokov, majd nagy hóviharban 21-én
Prepolac hágón át (800 méter) Prevelicára, 22-én Drlupa Svetil körzetébe meneteltek.
December 23-án a zászlóalj egy része és az ütközetvonat a szerb Babinmost, még a
másik része az eleségvonattal a török Babinmost községben lett elhelyezve. December
24., 25., 26., pihenő volt, majd december 27-től január 8-ig Babinmost környékén
gyakorlatozott a zászlóalj. Ez a terület a gyászos emlékű „Rigómezei-csata” helyszíne.
A 3. hadsereg 1916. január 5-től kettévált, a VIII. hadtest Montenegró keleti határához vonult, a másik része, a XIX. hadtest, benne számos magyar egységekkel, Cattaro
(Kotor) felé vonult. Kotor ma Montenegró városa, a tengeröbölben magas hegyekkel
körülvéve fekszik.
A város mellett emelkedő hegyen, a Lovcenen volt a montenegróiak hadászati objektuma. A Lovcen hegy a Dinári hegység nyugati, tengerparti része, 1748 méter ma-

• 200 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

gas csúcsával. A Dinári hegység Szlovéniától Albániáig nyúlik, legmagasabb pontja,
Maja Jezerve 2694 méter magas, kőzete mészkő. A Lovcen hegyet 1916. január 8-án
foglalták el az osztrák-magyar csapatok, a haditengerészet tüzérségi támogatásával.
Pár nap múlva elfoglalták Cetinjét is, a régi Montenegrói királyi fővárost.
A 38/III. zászlóalj 1916. január 9-én Pristina vasútállomásán át, Ugljaren át Prejace-ra menetelt. Pristinát körülvevő síkság a talajvíz miatt majdnem járhatatlan volt.
A 6. hegyidandár január 11-én egy oszlopban Laplje-Selon, Grokovón át Davidovce-Godance körzetébe menetelt. Január 12-én Zapluzane, majd zord természeti viszonyok, hóviharok és erős szél kíséretében menetelt Suharjeka felé. Január 13-án a 6.
hegyidandár Prizrendbe érkezett és ott elszállásolt. Január 14-én a zászlóalj elindult
Djakova felé, majd 15-én megérkezve elszállásolt, 16. és 30. között itt tartózkodott.
Djakova (Gjakova) városa nyugat Koszovó területén található, az Adriai-tengertől 100
kilométerre. Január 31-én a zászlóalj Krusa-mazéban, február 1-én Prizrenden, 2-án
Suharjekán, 3-án Stimlján szállásolt el. Február 4. és 5. pihenő, majd 6-án Frezovicra
menetelt, a község mellett táborba szált.
A zászlóaljvonat és két géppuskás osztag berakodott és vasúti szállítmányként elindult az olasz front felé, 7-én követte az egész zászlóalj. Üsküb (Skopje) városát nézték
meg, várakozva a vasúti tovább indulásra. Február 8-án Vranja és Nis városon haladt
át a szállítmány. Február 9. Cuprija, majd Vk, Planán át este Belgrádba érkeztek, az
állomáson vesztegeltek másnapig. Február 10-én Újvidékre érkeztek, ahol kirakodtak és
elszállásoltak, 11. és 12. pihenő, 14-én indultak tovább Szabadkán és Baján át. Február
15. Újdombóvár, Zágráb, Károlyvároson át haladt a szállítmány. Február 16-án Laibach, (Ljubljana) Krainburg, Assling, Villach, Lienz városokon haladtak át. Február 17-én
Franzenfeste, Bozenen át Lavisba érkeztek, itt kirakodtak és Trient városon és Ponte
községen át Gabbioloba meneteltek, ott elszállásoltak és maradtak március 15-ig.
A 3. hadsereg egységei 1916. február végére megszállták Montenegrót és Albániát.
Köves vezérezredes 3. hadseregét 1916. március 17-én Cattaróból Tirolba szállították.
Az itt tartózkodó 38-as gyalogezred III. zászlóalja is a 3. hadseregbe került, a 6. hegyidandár kötelékében. 1916. március 16-án a zászlóalj Volánóba menetelt, 17-én hajnali
3 órakor érkeztek meg, ott elszállásoltak és ott maradtak május 12-ig, május 13-án
Roverétóra menetelt, ott elszállásolt. A város közelében található a Castel Dante hegy,
melynek tetején áll egy emlékmű építmény, ahol az I. világháború ismert és ismeretlen
katonái vannak eltemetve.
Május 15-én indult meg a támadás a Zugna Torta hegy elfoglalásáért. A Zugna
hegy választja el a Vallarsa és az Adige völgyet, ezért stratégia fontosságú hely. Az
osztrák-magyar erők még a háború előtt terveztek ide egy erődöt építeni. 1912-ben
meg is kezdték az előkészítő munkálatokat. Az olaszok 1915 májusában elfoglalták
a területet, egészen Roverétóig. Az olaszok is építkeztek a Monte Zugnán. A hegy
csúcsa 1864 méter magas, ma egy háborús emlékeket bemutató ösvény és emlékhely,
valamint 1620 méter magasságban egy csillagvizsgáló található rajta. A 38/III. zászlóalj először a 682 méter magassági pontot foglalta el, tüzérségi előkészítés után, majd
estig a 752 méter magassági pontig jutottak. Május 16. és 17-én jutottak el az 1255

• 201 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

méteres pontig, amit nagy áldozatok árán elfoglaltak, a zászlóaljat itt leváltották és a 6.
hegyidandár 23 órakkor megkezdte az előre nyomulást Coni Zugna felé. A nagypapa
a lapját 17-én írta, a bélyegzőn 18. van. A május 16. és 17-én lezajlott csatákban a
zászlóalj legénysége közül 471 fő halt meg, a nehéz terep miatt a sebesültek szállítása
akadozott, az élelmezés és a víz szállítása is elakadt. Május 19-én a dandárt megállásra
kényszerítette az ellenség jól kiépített állása 1515 méter magasságban. Május 20-án
a zászlóalj tartalékba került, az 1515 méter magasban levő állásokat a 6/ I. zászlóalj
foglalta el. Május 21. és 22-én is tartalék volt a zászlóalj, 23. és 24-én a további támadások szüneteltek, nagy köd és esőzések miatt. Május 25-én a támadás megkezdődött,
de elakadt, 26-án sem változott a helyzet. A dandár 27-én Roverétóba menetelt és ott
elszállásolt, 28. pihenő, majd 29-én a Posina völgyébe menetelt, ott a 59-es Hadosztályparancsnokságnak rendelték alá. A Borcola hágón át folytatta menetét a zászlóalj,
zuhogó esőben május 30-án hajnalban érkezett meg Masoba. A Borcola hágó 1207
méter magasan található, átjáró Trento és Vicenza tartományok között. Kijelölt állását
elfoglalta a zászlóalj 31-én, majd június 1-én támadás indult a Feldere megerősített
állásai ellen. A terv a Mte. Alba és a Cole di Posina elfoglalása volt. Június 6-ig változó
erősséggel harcoltak a csapatok, a zászlóaljvonat telephelyén ellenséges tüzérségi tűztől 4 fő, 4 hátasló és 6 málhásállat megsebesült, 5 málhásállat elpusztult. Június 1-től
23-ig a harcokban a zászlóaljból 1 tiszt, 5 főnyi legénység halt meg, megsebesült 4
tiszt és 121 főnyi legénység, megbetegedett 122 fő. Június 24-én megérkezett a hegyidandárparancsnokság intézkedése az állások kiürítésére, mivel az orosz fronton megindult a (Bruszilov-offenzíva) és csapatokat kellett az orosz frontra átcsoportosítani.
A 38/III. zászlóalj 1916. június 25-én érkezett meg Piazzába és ott pihenőt tartott.
Június 16-án Matarellóba menetelt és a pályaudvar közelében táborba szállt. Itt megtörténtek az intézkedések a zászlóalj eddigi málhaállat-vonat átalakítására, kocsizóvá
való tételére. A zászlóalj 16 országos járművet vételezett fel. Június 27-én megkezdődtek az előkészületek a zászlóalj orosz frontra való szállítására. Három lépcsőben
történt a szállítás, az indulás 17 óra 45 perckor történt. Bozenbe 21 órakkor érkezett,
június 28. Wörgl, Saalfelden, Bischofshofen, Salzburg. Június 29. Wien Marchegg,
Pozsony, június 30. Budapest, Miskolc, Sátoraljaújhely, július 1. Lavoczne, Strij, Stanislau (Ivano-Frankivszk). Július 2-án Delatynba érkezett a 6. hegyidandár, mely az
59. hadosztályhoz tartozott.
Július 3-án a dandár elfoglalta helyét, majd a 38/III zászlóalj tovább nyomult és
átgázolt a Prut folyón, majd Taboryszcse-től északra levő hídtól keletre meneteltek.
Delatyn (Deljatin) város a Prut folyó mellett található, Ivano-Frankivsz-Deljatin Raho
vasútvonal mentén. A vonal Visovölgynél csatlakozik a romániai vasúthálózathoz. Július 5-én a zászlóalj fele a 9. dandárparancsnoksághoz került és Dorára irányították.
Dora egykori falu, ma Jaremcze (Jaremcse) város része, a Prut folyó mellett, 525 méter
tengerszint feletti magasságban. A zászlóalj másik fele a 47. dandárparancsnoksághoz
került. Az oroszok július 4-én és 5-én erősen támadtak, az Oszlaw bialy-Potok czarny
szakaszon, ez Jaremcsétől észak-keletre van. Július 6-án ütközet zajlott a Dil magaslaton, a 93. ezrednél áttörtek az oroszok, súlyos helyzetbe hozták a 26. vadászzászlóaljat

• 202 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

és a fél 38/III. zászlóaljat, sokan meghaltak, vagy fogságba estek. A megmaradt fél 38/
III. zászlóaljból csupán 63 fő tudott védőállást felvenni. Az egész arcvonal a Prut folyó
mögé vonult vissza (Hungaricana fejz-orosz hadszíntér 1916. július 12 térkép).
A Prut folyó 953 kilométer hosszú, ma ukrán területen, a Máramarosi-havasokban,
a Hoverla csúcs (2061 méter) lábánál ered és 711 kilométeren Románia és Moldova
határa, Galatinnál ömlik a Dunába. A Prut folyó mentén található a Tatár-hágó is, a
Keleti-Kárpátok gerincén vág át, 921 méter tengerszint feletti magasságban. A másik
fél 38/III. zászlóalj előbb tartalék volt, majd július 10-én az Olchowiec-Lojowa útkereszteződéstől nyugatra került. Lojeva Jaremcsétől északra található. A zászlóalj állománya ekkor 25 tiszt és 1072 fő legénység. Július 12-én a 38/III. zászlóalj ismét a 6.
hegyidandár parancsnokságához került. Július 13-án a zászlóalj Lojowára menetelt, és
ott táborba szált. Ide érkeztek 14. és 15-én a dandár többi csapatai is, a dandárt innen a
Lubiznia völgybe irányították. A zászlóalj ellátása itt akadozott, mert a kocsizó vonatrészek a felázott utakon nehezen közlekedtek. A zászlóaljnak 51 magas és 79 alacsony
növésű lova volt. Július 18-22 között a dandár Nadwornában tartózkodott. Július 20tól az arcvonalparancsnok Kövess Hermann gyalogsági tábornok lett, a III. hadsereg
parancsnoka, a 6. dandár az 59-es hadosztályhoz és a VIII. hadsereghez tartozott. A
feladatuk az oroszok áttörésének megakadályozása a Tatár-hágón át.
A hágó a Keleti-Kárpátok gerincén vág át 921 méter tengerszint feletti magasságban. Az Észak-Keleti Kárpátok a mai lengyel határtól, dél-keleti irányba, mintegy 240
kilométer hosszan és 110 kilométer szélességben húzódik. A hegység gerincén több
hágó is található, ilyen az Ung folyó völgyében az Uzsoki-hágó (889 méter), a Latorca
völgyében a Vereckei-hágó (841 méter), a Fekete-Tisza völgyében a Tatár-hágó (961
méter) tengerszint feletti magasságban. Ezt a vidéket Ukrán-Kárpátoknak is nevezik, a
gerinctől északra futó folyók a Prut kivételével, a Bisztrica Nadvirnyanszka, Bisztrica
Szolotvinszka és a Limnica a Dnyeszter folyóba futnak. A déli oldalon találjuk a Tiszát,
ami a Máramarosi havasokban ered, az 1680 méter magasságban eredő Fekete, illetve az
1600 méter magasságban eredő Fehér Tisza összefolyásából, Rahótól nem mesze északra születik meg a Tisza. Mellékágai, a Tarac, Talabor, Nagy-ág és a Borzsa folyók. A
hegy-csoportokat mély és széles keresztirányú völgyek választják el egymástól.
A zászlóalj július 23-án Lubizniába, majd 24-én Luh-ba menetelt, majd délután a
Pirs-Dora (964 méter) hegyre, mint hadosztály tartalék vonult és ott maradtak július
29-ig. Műszaki munkálatokat végeztek, utat javítottak a Klewa (1138 méter) hegyen.
Július 30. és augusztus 2. között állásba kerültek, Kamionka-Polinától északra. Augusztus 8-án a Pirs-Doráról ütegeket szállítottak a Swiniarkára (1138 méter). Orosz
támadások miatt 11-től visszavonulások történtek, a zászlóalj 13-án Maniawára menetelt, Manyava ma turista látványosság, közelében található egy XVII. századi kolostor
és egy 20 méter magas vízesés. Augusztus 14-től állások építésén dolgoztak, Bogrowka (Bohrivka) mellett, a Bystrzyca-Solotwinska folyótól észak-nyugatra, a folyó a
Dnyeszter folyóba ömlő, Bystrzyca folyó mellékága. A zászlóalj itt a térségben harcolt
szeptember közepéig. Augusztus 27-én értesültek Románia hadüzenetéről, szeptember
18-án értesítették a csapatokat, hogy az egész 59. hadosztályt felváltja az 5. hadosztály,

• 203 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

a 38/III. zászlóaljat szeptember 20-án az 54-es gyalogezred váltotta fel. Az egységeket
vonaton Kilibaba térségébe szállították.
A 38/III. zászlóalj 21-én indult, a zászlóaljvonat és a lovak Krechowiczére meneteltek, a zászlóalj kisvasúton érkezett ide, Krekhovychi település Sztrij városától
dél-keletre található, a Kalus-Dolyna-Strij vasútvonal mentén. A rendes nyomtávu
szerelvényre való átrakodás után, két részletben indultak útnak. Krekhovychi-Dolyna-Bolekhiv-Sztríj útvonalon. A zászlóalj útvonala továbbiakban a Sztríj folyót követve Nyzhnia Stynava, majd az Opir folyó mellett Dubyna, Skole, (ma Skolivski
Beskydy National Park található itt). Az út továbbra is az Opir folyó mellett halad,
Hrebeniv-Tukhlya-Slavske-Lavochne útvonalon. További útvonal Oporets-Kisszolyva, itt található a Kisszolyvai-hágó (az Észak-Keleti Kárpátok egyik hágója), az Opor
és Vicsa folyók völgye között helyezkedik el, 1014 méter tengerszint feletti magasságban. További útvonal: Zúgó, közelében egy vasúti viadukt, Volóc járási székhely,
Hársfalva, a Felső Latorca folyó völgyében. Szolyva településen az I. világháború katonatemetőjének szomszédságában, egy emlékpark található, az 1944 novemberében
itt létesült gyűjtőtábor áldozatainak emlékére, akiket az oroszok hoztak ide „malenkij
robotra”. Az útvonal folytatása Újtövisfalva, Kishídvég, Beregvár (itt a Rákóczi család
valamikori birtokán, 1890-95 között épült Schőnborn kastély és parkja található). Az
útvonal tovább Kölcsény és Munkács. Munkács és vára a Latorca folyó mellett fekszik, az Észak-Keleti Kárpátok lábánál.
A 38/III. zászlóalj szeptember 23-án Máramarosszigetet (ma Románia) érintve
estére Borsára érkezett, és táborba szállt. A zászlóalj 24-én állásaikba vonult a 6-os
hegyidandár többi csapataival együtt, Fruntea (1350 méter) és Dadul (1307 méter) magaslatok körül lévő állásokba, ahol tartós védekezésre rendezkedtek be. Ez Kirlibaba
(Calibaba) Radnalajosfalva település mellett található. A település 935 méter tengerszint feletti magasságban található, a XVIII. században alapították a közelben nyitott
ezüst és ólombányák munkásai miatt, akik felsősziléziai bányászok voltak. A település
közelében van Dadul hegyhát, mely 1527 méter magas, a településtől nyugatra folyik
össze az Aranyos-Beszterce és a Cibó patak. Szeptember 28-án már orosz támadás érte
őket, de sikeresen visszaverték. A zászlóalj állománya ekkor 22 tiszt, 1088 fő legénység. Október 14-én indult meg a Dadul magaslat elleni támadás, súlyos harcok során
véglegesen sikerült elfoglalni az 1462 méter magasági ponton levő állásokat október
17-én. A zászlóalj veszteségei igen nagyok voltak, 12 halottat tudtak csak eltemetni az
ellenséges tűz miatt, 268 sebesültet láttak el, 378 fő holléte ismeretlen volt, egyrésze
meghalt, vagy megsebesült. Az elkövetkező időkben a zászlóaljat fel kellett tölteni.
Október 25-től december 12-ig műszaki erőkkel az 1462 méter magasságban levő állások kiépítésén dolgozott a zászlóalj. Az élelmezés is akadozott, csak este lehetett az
Aranyos-Beszterce völgyéből az élelmet felhozni az erős nappali tűz miatt. Teljes vízhiány volt, mert a Fruntea magaslaton nem voltak források, az 1300 méter magas nyeregtől nyugatra levő mélyedésből kellett felhordani a vizet kulacsokban. Aranyos-folyó 290 kilométer hosszú, a Szeret folyó jobboldali mellékága, a Keleti-Kárpátokban,
a Radnai-havasokban ered. December 12-én a 38/III. zászlóaljat 15. vadászzászlóalj

• 204 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

váltotta fel az állásokban, öt nap elteltével újra váltották egymást, így a karácsonyt és
az újévet ismét a 38-asok töltötték az állásokban. 1917. január 20. és 21. igen hideg
napok voltak, nappal is -14, -18 oC fokos hideg volt az állásokban.
Március 31-én a zászlóalj a Borsa-Óradna útelágazáshoz került, mint hadsereg tartalék és ott is maradt április 20-ig. Május 1-én Kövess Hermann szemlélte meg a
csapatokat, Krausz tábornok és Albrecht főherceg kíséretében. Május 25-én a zászlóalj részben gyalogmenetben, részben kisvasúton Jakobeny felé vonult. A 38-asok egy
része tartalékba került, másik része a 30/III. honvéd zászlóalj mögött helyezkedett el
tartalékként. Fondoju közelében kisebb-nagyobb összecsapások zajlottak, július 29-én
megkezdődött az előre nyomulás, július 31-én a zászlóalj Fondul moldvai községben
volt, ott is maradt augusztus 2-ig. A zászlóalj augusztus 12-től Kimpolung térségében
harcolt. Augusztus 24-től szeptember 19-ig a zászlóalj második vonalbeli állásokat
épített ki, műszakiak irányítása mellett. Szeptember 20-án a zászlóalj Frumosába menetelt, majd 23-án Putna érintésével Sucavica (Sucevita), 24-én Mardginába. Putnán és
Sucevita településen keleti ortodox kolostorok láthatók, melyek a XV. XVI. században
épültek. Ez a terület Kimpolungtól észak-keletre található, szeptember 25-én az 59-es
hadosztályparancsnokság intézkedése folytán a zászlóalj, a 24-es népfelkelő zászlóaljat váltotta fel Solka mellett. A 38/III. zászlóalj Szolkán november 8-ig maradt, 9-én
Mardginába kerültek, mint hadtest tartalék.
A fronton változások álltak be, december 8-án fegyverszünet az oroszokkal, majd
9-én a románokkal. A zászlóalj december 15-én kilépett az 59. hadosztály kötelékéből
és a 7. hadosztályhoz került. A hadsereg átszervezések következtében az ezred zászlóaljainak a számát négyről háromra csökkentették, így a 38-as gyalogezredtől a 38/
III. zászlóaljat a 68-as gyalogezredhez sorolták, mint 68/III. zászlóalj. A 68/III. és IV.
zászlóaljhoz hozzácsatolták a 32/I. zászlóaljat és ebből lett a 132. gyalogezred. Az új
7. hadosztály hadrendje így alakult, 14. gyalogdandár a 68-as és az új 132-es gyalogezred, a 71. gyalogdandár a 38-as és a 37-es gyalogezred.
A 68-asok december 23-án kapták meg az újabb olasz frontra rendelő parancsot. A
68-as gyalogezred gyalogmenetben Kostelekre, majd tovább Palánkára vonult. Kostelek a Csíki-havasokban található 846 méter tengerszint feletti magasságban. A település az 1764-es mádéfalvi vérengzések után 1771-től jött létre, az elmenekült székelyek
és a Moldva felől érkező görögkatolikus románok telepedtek itt le. Palánka Kostelektől északra fekszik. Károly király 1918. február 10-én Mádéfalván megszemlélte az
ezredet, 13-án menetet hajtottak végre Csíkszépvízre, majd 20-án visszatértek Kostelekre. Mádéfalva a Csíki-medencébe található, a falut már 1333-ban említik, de önálló
településsé csak 1567-től válik. Az 1764-ben történt vérengzés tette ismerté, ekkor
január 7-én az itt tartózkodó székely vezetőket, akik tiltakoztak a kötelező székely és
román határőrezred felállítása ellen, a székelyek ugyanis ragaszkodtak az évszázados
hagyományukhoz, különállásukhoz. Az ide vezényelt katonaság ágyútűzzel támadta
meg a székelyeket, akik közül 200 fő halt meg, közötük asszonyok és gyermekek. Ma
emlékmű emlékezik meg a „siculicidium”, (székelygyilkosság) áldozatairól. Március 10-én az ezred visszatért Palánkára, ott készültek fel az olasz frontra. Gimesbük-

• 205 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

kön bevagoníroztak március 29-én és április 3-án érkeztek Völerdorfba (Ausztria).
Az 1918-as évben már nagy elégedetlenség volt a hátországban, így osztrák és cseh
területen is. A katonaságot, mint rendfenntartó erőket alkalmazták több helyszínen is.
Így került például ki a 38-as gyalogezred két zászlóalja Prágába 1918 áprilisában, négy
hónapig tartózkodtak ott. A 7. hadosztály más egysége is került ilyen feladatok elé, így
csapatok tartózkodtak Wien, Steinfeld, Baden, Neunkirchen, Graz és Leoben területein. A
68-as gyalogezred további olasz fronton történt eseményei, a háború vége és hazatérés, a
Lukácsi nagypapánál találhatóak.
A Rusvai Balázs életét megmentő medál ma is meg van legfiatalabb lányánál, az ezüstből készült medál füle törött, közép részén egy kis mélyedés, sérülés látható rajta. Átmérője
22 milliméter, szecessziós ezüst medál Jézus Szíve Szűz Mária, egyik oldalán Szűz Mária
ülő helyzetben kis Jézussal, jobb karja kinyújtva melyen a skapuláré látható, fejükön koronával. Kis Jézus kezében is skapuláré, háttérben napsugarak, alul felhőábrázolás látható.
A másik oldalán egy Jézus mellkép, középen a szív ábrázolása, itt látható a sérülés nyoma,
Jézus bal keze mutat ide, jobb keze felfelé mutat. Ez az úgynevezett „Skapuláré Érme”
Kármelhegyi Boldogasszony és Jézus Szíve tiszteletére. Ezt a típusú érme viselését, nem
rendtagok számára 1910-ben X. Pius Pápa (1835-1914) pápasága 1903-tól hagyta jóvá.
Jézus Szent Szívének tisztelete, Alacogue Szent Katalin (1647-1690) látomásai után terjedt
el (1673-75). Az egyház hivatalos liturgiájába 1765-ben XIII. Kelemen Pápa (1693-17699)
pápasága 1758-tól engedélyezte a Jézus Szíve miséjét. IX. Pius Pápa (1792-1878) pápasága 1846-tól kiterjesztette az egész egyházra Jézus Szíve ünnepét. Hasonló érme a
„Szeplőtelen Fogantatást” ábrázoló kegyérem. Ennek története, hogy Labouré Szent
Katalin (1806-1876) akit boldoggá 1933-ba, szenté 1947. július 27-én avattak, 1830ban Párizsban belépett az Irgalmas Nővérek Rendjébe, majd július 19-én első alkalommal jelent meg neki Szűz Mária a kápolnában. Több alkalommal ismétlődött meg
a jelenés, Szűz Mária kérése volt az érme készítése, azt mondta, „akik bizalommal
hordják, sok és nagy kegyelemben részesülnek”. Elkészülte után a terjesztése 1832-től
kezdődött el. A kegyérem ovális alakú, Boldogságos Szűz Mária egy földgömbön áll,
kezéből sugarak indulnak ki, lábával egy kígyó fejét tapossa. Kőrben felírat „Ó bűn
nélkül fogant Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk”. A hátlapon
tizenkét csillag, keresztel koronázott Mária monogram, alatta Jézusnak töviskoronával
körülvett szíve, és Mária tőrrel átdöfött szíve látható. A keresztmamánál van még a
nagypapa „Legfelségesebb Oltáriszentség Oltáregyletének” dokumentuma, amin a dátum 1920. december- 4, valamint őrzi nagypapa „Örökös Rózsafüzér Imajegyét”, amin
a rózsafüzér imádkozásának időpontjaként december- 25, éjjel 2-től 3-ig szerepel. A
háború borzalmait három fiú túlélte, a legfiatalabb Ferenc viszont elesett fronton.
Rusvai Ferenc a legfiatalabb testvér 1892-ben született, róla eddig a következőket
sikerült megtudni a K. U. K. Kriegsministerium Nr. 215-ös füzet, 40. oldal alapján,
ami 1915. július 20-án jelent meg. A veszteséglista tartalma: „Rusvai Franz Inft. IR.
Nr. 68, ErsBaon, Ungarn, Jász-Nagykun-Szolnok, Jászapáti, 1892, kriegsgef. (Nis,
Serbien.) Ezek alapján Rusvai Ferenc a 68-as cs. és kir. Joseph von Reicher báró nevét
viselő gyalogezred, pótzászlóaljának katonája volt. Hadifogságának helyszíne a Szer-

• 206 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

bia területén lévő Nis városa. Egy későbbi halotti anyakönyv (MNL JNSZML XXXIII.
2. Jászapáti 1939/86) szerint 1917. december 31-i vélelmezett halálozási dátummal
holttá nyílvánították. A 68-as gyalogezred harcait a szerb fronton a Lukácsi nagypapánál már ismertettem, azt, Rusvai Ferenc mikor kerülhetett fogságba nem lehet
megállapítani, lehet, hogy az 1914. decemberi visszavonulások alkalmával, a Belgrád közelében zajló harcok során. A 68-as gyalogezred első zászlóaljának kellett
biztosítani a hadosztály visszavonulását. A veszteséglisták csak jóval később adtak
hírt az eseményekről.
Nis városa Belgrádtól dél-keletre, a Bolgár határ közelében található. A rómaiak fontos bástyája volt a város. I. Constantinus (272-337) uralkodása 302-től (Nagy
Konstantin császár) itt született. A város váltakozva bolgár, szerb, bizánci fennhatóság
alatt állt. Török kezén volt 1448-tól, az orosz-osztrák-török háború során (1735-37)
osztrák kézen is volt, majd ismét török fennhatóság alá került, 1878-ban vált a Szerb
Fejedelemség részévé.
A hadifogolytáborról Szőllősy Aladár festő és grafikus, a 32. Népfelkelő gyalogezred tisztje, akit 1914. december 14-én szállítottak Nis-be, „Szerb Hadifogság” Szerbia,
Albánia, Itália című naplójában ír. A 2. szerb gyalogezred laktanyájában helyezték el
a hadifogoly tiszteket, körülbelül 600-700 főt. A legénység a város más pontján volt
táborban. Az összes Szerbiában lévő hadifoglyok száma körülbelül 80000 fő volt, de
rohamosan csökkent a járványos betegségek, a harcok során szerzett sebesülések és
betegségek következtében. Faragó László „Népének, Hadseregének, Hadifoglyainak
Halálmarsa” című könyvében írja, hogy 1915 októberében már csak 34 629 hadifogoly szerepel a nyilvántartásban, ő is hadifogolytiszt volt, később tanár. Részletesen
beszámol könyvében a hadifoglyok embertelen útjáról. Az osztrák-magyar monarchia
csapatai 1915 október 5-én indították el újabb offenzívájukat Szerbia ellen, október
9-én Belgrádot is elérték, a visszavonuló szerb csapatok dél felé vonultak. Nis városát
október 19-én ürítették ki, a hadifoglyokat maguk előtt terelve Prokupljébe indultak,
megkezdődött a halálmenet. A legénységet és a tiszteket külön választva kisérték, csak
kevés dolgot hozhattak magukkal hátizsákjaikban, írta naplójában Szőllősy Aladár.
Nis-től dél-nyugatra található Prokuplje város, az oszmánoktól 1877-ben szabadult
fel, ezt követően az albán lakosságot elűzték, ma már szerbek lakta város. A hadifoglyok szakadó esőben tették meg az utat, majd a tiszteket egy raktárba terelték be, a
legénység esőben a szabadban éjszakázott. Október 24-én indultak tovább Kursumlijába, továbbra is dél-nyugati irányba. Kursumlija a Kopaonik hegység dél-keleti részén
fekszik, 1877-ben itt is etnikai tisztogatás történt, az albán lakosságot elűzték. A hadifoglyok itt sátortáborban voltak elhelyezve, de október 27-én a felhőszakadás elmosta
a sátortábort. Október 28-án indultak tovább, a Toplica folyó megáradt és elöntötte az
utakat, nehezen voltak járhatók. A folyó 130 kilométer hosszú, a Kopaonik hegységben ered, és a völgye Észak-Kelet-Szerbiát köti össze Koszovóval.
A menet a Rigómező felé menetelt, Szőllősy Aladár naplója szerint késő délután
keltek át a Prepolac hágón, ahol a mi katonáink javítgatták az utat, a szerbek számítottak arra is, hogy ez az út lesz a visszavonuló szerb hadsereg útja is. Az éjszakát

• 207 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

szabadban töltötték Podujevo faluban, (ma város) és 29-én indultak tovább Pristinába,
ahová szintén csak késő este érkeztek meg. A városba érkezve már több embernél
jelentkeztek egészségi problémák, többeknek a lába sérült, a nem megfelelő lábbelik
miatt, enni már csak egy kis kenyeret kaptak. A városból november 1-én Síimre vonultak, majd 2-án Suvareka és 3-án Prizrendbe érkeztek. (Pristina és Prizren leírása a 38/
III. zászlóalj 1916. január 9-től 14-ig tartó útvonalánál.)
A hadifoglyok november 3-tól 12-ig tartózkodtak Prizrendben. A városba igyekezett ekkor már a menekülő lakosság egy része és a szerb katonaság. Az utakat Kursumlijától kezdve halott hadifoglyok szegélyezték, akiket szerb csendőrök, vagy komitácsik fegyvere, esetleg éhhalál és különböző betegségek váltottak meg a szenvedéstől.
Prizrenben maradtak a szerb sebesültekkel és betegekkel a súlyos hadifogoly betegek
és rokkantak is. November 12-én kezdődött az Albániai menetelés a Drin folyó mellett,
Ljumkulánál. Következő állomás a vonulásban Bicanje albán falu. November 13-án
innen már csak málhás állatokkal lehetett közlekedni a meredek keskeny hegyi utakon. November 16-án indult a menet tovább Szlatina faluhoz, ahová 17-én érkeztek, a
legénység az éjszakát átázva a szabadba töltötte. Az ezerméter feletti magasságban a
havaseső áztatta utakon kellett haladniuk. A lerongyolódott hadifoglyok szédítő szakadékok szélén vánszorogtak, aki elesett ottmaradt, belepte a hó.
November 19-én érkeztek Debárra. Debár ma macedón területen fekszik, Albánia
határánál, történelme során volt bolgár, szerb és török irányítás alatt, mai lakói főleg
albánok. A városból 22-én indultak tovább dél felé, a Drin folyó mentén Lukovo, majd
23-án az Ohridi tó mellett, Ohrid város mellett szállásolták el a foglyokat. Sokan foglalkoztak a szökés gondolatával is, a legénységből sokan őrizet nélkül mászkáltak,
koldultak, elmaradoztak, macedon vagy albán házakba kértek menedéket. A hegyekben, barlangokban, vízmosásokban próbáltak elbújni. A szerb kiséret is egyre tanácstalanabb lett, különböző parancsokat teljesítve vezeték a menetet. Volt olyan, hogy
vissza kellett menetelni és új irányba menni. A hegyek között volt olyan eset, hogy
150 főnyi szökni készülő hadifogoly éjszaka a nagy hóviharban megfagyott. A menet
útvonala november 24 Monastir felé, Oponci falu, majd visszafelé Sztruga, hóesésben
este Perenes. Sztruga ma Macedon város, az Ohridi tó észak-keleti partján, a Fekete
Drin folyó szeli ketté. November 29 Miraka, 30 -án indulás Elbassan felé a Skumbi
folyó mentén.
A menet Elbassanban pihenőt tartott, majd december 4-én indult tovább Pekinjébe, majd tovább Kavajába. Itt pihentek december 9-ig, majd indultak visszafelé, mert
kiderült, hogy Durresből nem tudták a hadifoglyokat hajóval elszállítani. December
10-én átszállították a foglyokat a Skumbi folyón, majd 11-én egy mocsáron keresztül
vezetett az útjuk. Ezen az útszakaszon sokan vesztették életüket, a legyengült, kimerült
foglyok a mocsárba gázolva, belefulladtak az ingoványba. December 12-én a Semeni
folyónál, Fieri községnél táboroztak, itt találkoztak olasz katonasággal. December 13án indultak tovább a Vojusa folyóhoz, ahol az olaszok 14-én átvették a hadifoglyokat,
majd délután indultak Valona városa felé, éjjel táboroztak, majd 15-én érkeztek meg
a városba.

• 208 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

A hadifoglyok menete december 16-án kezdte meg a behajózást a kikötőbe. A
„Dante Alighieri” olasz személyszállító gőzös szállította a hadifoglyok első csoportját
a Szardínia észak-nyugati csúcsánál lévő Asinara-szigetére (Szamár-sziget). Egy-egy
hajóút során naponta 80-100 fogoly halt meg a behurcolt kolera betegségben. December 16-án a hajón már az olaszok élelmezték a foglyokat, kielégítő módon, a tiszteket
és legénységet egyformán. December 17-én reggel a hajó a messinai szoroson haladt
át, és 18-án érkezett meg Asinara szigetéhez és megkezdődött a kihajózás.
Hadifoglyokat még december 27-én is szállítottak a szigetre, 8-10 000 embert, akiket sátorokban helyeztek el. (A hadifogoly szállítások a szigetre 1916. március 8-ig
folytatódtak.). A szigeten kitett 23 339 osztrák-magyar hadifogolyból fél év alatt több
mint 6000 halt meg az úton szerzett kolerában, vagy egyéb betegségekben. A halottakat az öböl hullámsírjaiba helyezték, később a térségben a hatóságoknak ezt meg
kellett tiltani és a parti térségben halászati tilalmat rendeltek el. A szigeten a halottakat
tömegsírokban temették. Az olaszok a szigeten több tábort is létesítettek, később a
táborok hadifoglyait összeírták, nemzetiség szerint. Campo Perdu és Cala Reale táborában 6459 fő volt. Stretti táborában 5628, Tumbarino táborában 2481, Fornelli táborában 2175 fő volt. Magyarországról összesen 11 352 fő, ebből 2395 magyar, 295
orosz, 860 román, 7215 horvát, szerb és 587 rutén, tót, lengyel fogoly volt. Ausztriából
összesen 5079 fő, ebből osztrák 1366, szlovén 93, olasz 300 és 3320 cseh fogoly volt.
Asinara szigetén kívül is dolgoztak hadifoglyok, közötük magyarok, Szardínia szigetén bányákban, útépítésen, gátépítésen és mezőgazdaságban is. A hadifoglyok a szigetről 1916 nyarán kerültek át Franciaországba, a túlélők csak 1920-ban térhetett haza. A
„halálmarsnak” összesen körülbelül 16 000 hadifogoly áldozata volt. Rusvai Ferenc,
nagypapám legkisebb testvére hol és mikor halt meg nem tudni, a veszteséglistából
csak a hadifogság helyszíne, Nis állapítható meg. A halotti anyakönyv alapján halálának időpontjaként 1917. december 31 van megadva. (Több Nisbe került hadifogoly
későbbi halálának időpontjaként ez az időpont van megadva.)
A Szerbia területén hadifogságba esett katonáknak a sorsa nehezen kutatható, a jóval későbben megjelent veszteséglisták is csak kevés adatot tartalmaznak róluk. A már
a 29-es gyalogezred veszteségeinél leírt jákóhalmai Forgács Imrén és a nagypapám
testvére, a jászapáti Rusvai Ferencen kívül, akik Szerbiában Nisbe kerültek hadifogságba, több Jászapáti katona is került szerb fogságba, a veszteséglista adatai szerint.
Rusvai Balázs nagypapám felesége Kiss G Mária (1889-1970), volt. Első férje
Nagy Pál Bertalan (1888-1914.10.15.) hősi halált halt. A háború kitörése előtt egy
évig élhettek együtt, fiúgyermekük is született (István), aki pár hónapos korban meghalt. Nagy Pál Bertalanról a következőket találtam, a veszteséglista (hírek sebesültekről és betegekről) című 1914. december 3-án megjelent, Nr. 120 füzetének 152 oldalán. „Nagy P. Bertalan Korp. k.u. LIR. Nr. 29 1 Komp. Jászapáti 1888. (15. 10. 1915
gestorben) In Stadt Franz Joseph-Vereinsspital in Újvidék, beerdigt dortorts am Röm.
Kath. Friedhof”. Nagy P. Bertalan tizedes a m. kir. 29-es honvéd gyalogezred 1. század
katonája, az Újvidéki Ferenc József kórházban 1914. október 15-én meghalt. Eltemetve helyben a Római Katolikus Temetőben. Megtaláltam a „A 29. Honvéd Gyalogezred

• 209 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

Története.” című könyv 83. oldalán is, ahol az első és második Drina menti csata,
(augusztus 18.-október 17.) veszteségeit sorolják fel a szerzők, Wodlutschka Károly
és Freissberger Gyula. A hadihelyzet szerint a 29-es gyalogezred október 3-tól védte a
Kuliste (700 méter magas) hegycsúcsot, amely a Gucevo hegyhát legmagasabb pontja.
A szerb erők tömegtámadások sorozatát indították el, amelyek két hétig tartottak. A
csata helyszíne a Drina folyótól keletre, Loznica városától délre található.
Nagypapám Rusvai Balázs unokatestvére, Rusvai János (1889-?) édesapja Rusvai
Gergely (1848-?), testvére (a dédapám) Rusvai Bertalan (1860-?).
Rusvai János a k. u. k. 68-as gyalogezred 13. század katonája volt. Veszteséglista,
(Nachrichten über Verwundete und Kranke) „hírek sebesültekről és betegekről” című
1914. december 30-án megjelent, Nr. 174 füzetének 41 oldalán találtam, hogy az újvidéki kórházában van. „Rusvai János Infr. IR. Nr. 68 13. Komp. 1889 Allg. krankenhaus in
Újvidék.” Későbbi 1915. január 14-én megjelent Nr. 212 füzetben, a 149 oldalon már az
szerepel, hogy Budapesten a Pannónia utcai háborús kórházban tartózkodott. Az 1915.
február 12-én megjelent Nr. 285 füzet 39 oldalán pedig az szerepel, hogy Szolnokon
van kórházban. Az 1915. február 24-én megjelent Nr. 314. füzet 38. oldalán az szerepel,
hogy a Jászapáti tartalék kórházban folyik gyógykezelése. A veszteséglista Nr. 104-es
füzet 33. oldal alapján, ami 1915. január 16-án jelent meg, szintén sebesültnek van
jelezve. A családi iratokban szerepel, hogy 1918-ban született meg fiuk Zsigmond.
Jászapátin is működött úgynevezett „Vöröskeresztes kórház”, de 1916 szeptemberétől a gimnázium épületében megalakult a 4. számú katonai tartalékkórház is, ami
1917. április 24-ig működött.
Egy másik Rusvai János az I. világháború hősi halottja lett. 1884-ben született, apja
Rusvai Ferenc (1854-?), anyja Ádám Lenor, (Eleonóra) felesége Bugyi Jusztina, fiuk
Ferenc, aki 1911-ben született. A veszteséglista „hírek sebesültekről és betegekről” 1915.
március 5-én megjelent Nr 330. füzetének 38. oldalán olvasható, hogy „Rusvai János
Inft. K. u. LIR. Nr. 29 2. Komp. Jászapáti 1884. Universitats Klinik in Budapest”. Rusvai
János a m. kir. 29-es honvéd gyalogezred katonája, budapesti kórházban tartózkodik.
Egy későbbi időpontban, 1915. március 12-én megjelent Nr. 336. füzet 40. oldalán már
tartózkodási helyként a budapesti IX. kerületi „Hangya” tartalék kórház szerepel. Az
1915. április 7-én megjelent Nr. 366. füzet 42. oldalán pedig tartózkodási helyként a
Jászapáti tartalék kórház került feltüntetésre. Elhalálozásának időpontja, a halotti anyakönyv alapján 1919. december 31. (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1934/7).
Rusvai Balázs 1893-ban született, szintén a rokonsághoz tartozott, ő is az I. világháború hősi halottjává vált. Apja Rusvai Balázs (1857-?), anyja Vágó Lenor. Róla kevés adatot adott az olasz „Ministero della guerra direzione generale leva sottufficiali e
truppa” kiadvány. Az 1915-1918 között Olaszországban, az Osztrák-Magyar Monarchia
valamint török katonák, hadifogságban, kórházakban, harctereken meghaltak Olaszországban kiadott listáján, nem tüntették fel sem a születési időpontját, sem a helyét. „1606
Sold. 68 fant. (apja neveként Bernardó van feltüntetve) Ungheria 8. 6. 17 Osp. campo 204-San Giorgio di Nogaro”. A k. u. k. 68-as gyalogezred katonájaként kerülhetett
fogságba, majd kórházba. San Giorgio di Nogaro település Olaszország Friuli-Venezia

• 210 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

Giulia régió, Udine megyéjében található. A település kórházát az I. világháború idején
1916-17. hozták létre, a vészhelyzet miatt. Itt képezték az orvosokat, ápolókat, itt látták
el a fronton sérült katonákat és hadifoglyokat is. Ebben az időben a kórház havonta
1800-2400 beteget látott el, a „Castense Egyetem” a padovai egyetem része volt. A tanuló orvoshallgatók részt vettek a betegek kezelésében, több kórházi egységben folyt a
gyógyítás. A listán szereplő szám a „N 204 frazione di Torre Zuino”, a „Localita di morte
e sepoltura”, a halál és temetés helyeként szerepel. Időpontja 1917. június 8.
Rusvai Balázs (szül.: 1896) a halotti anyakönyv alapján, illetőségi hely Jászapáti,
életkora 21 év, halál időpontja 1917. december 31. Foglalkozása földműves, apja neve
Rusvai Bernát, anyja neve Tajti Viktória. (MNL JNSZML XXXIII.2. Jászapáti 1928/287)
A két Rusvai Balázs adatai kérdésesek, az utóbbi túlélte a háborút, családot alapított.
(Adatok a „Rusvay Had családi krónikájából”, összeállította Dr. Rusvay Lajos) Rusvai
Balázs (1896), házastársa neve Berente Ilona, fiuk László 1942). Az olasz lista alapján a
Bernardo apja neve, egyezik a Bernát névvel.
Rusvai János 1894-ben született, (testvére Balázsnak, aki 1893-ban), ő szintén hősi
halált halt a háborúban. Róla a következő adatot találtam a veszteséglistában. A „hírek
sebesültekről és betegekről” 1915. május 22-én megjelent Nr. 407. füzetének 44. oldalán. „Rusvai Johann Inft. IR. Nr. 69 3 komp. Juas Apak 1894. Landeskrankenhaus in
Graz.” A k. u. k. 69 gyalogezred katonája volt, feltehetőleg a kikülönített III. zászlóaljhoz
tartozhatott, mivel az anyaezred ebben az időben az orosz harctereken harcolt. A III.
zászlóalj pedig a szerb frontról 1915. május 25-én érkezett meg az olasz doberdói harctérre. Rusvai János kórházba került Grazba. Egy 1915. június 16-án megjelent „hírek
sebesültekről és betegekről” Nr. 419-es füzet 48. oldalán pedig ez áll. „Rusvai Johann
Inft. IR. Nr. 69. Jas-Apad 1894. 8. 5. 1915 gestorben im Landeskrankenhaus in Graz
beérdigt dortorts am Zentralfriedhof Gruppe 48 Reihe VII. Grab Nr. 12” Rusvai János
1915. május 8-án meghalt. Grazban a központi temetőben van eltemetve, 48-as csoport,
7. sor, 12. sír. A halotti anyakönyv alapján foglalkozása földműves, apja neve Rusvai
Balázs, anyja neve Vágó Eleonóra (MNL JNSZML XXXIII. 2. Jászapáti 1916/163). A
69-es gyalogezred története könyvben is szerepel a neve a 358. oldalon, az ezred hősi
halottai névjegyzékében. „Rusvai János gy. Jászapáti 1894 1915. május 8”.
Rusvai Imre 1889-ben született, apja Rusvai Miklós (1865-?), anyja Birkás Rozália,
róla a veszteséglista „hírek sebesültekről és betegekről” 1915. január 2-án megjelent Nr.
180-as füzetének 143 oldalán a következőket találtam. „Rusvai Imre Korp. K. u. LIR Nr
29 Jozopati 1889. Res Spit in Nagykikinda d. z. in Slav. Brod.” Rusvai Imre a Magyar
Királyi 29-es honvéd gyalogezred tizedese, Slavonski Bród kórházában van. A háború
után családjával Jászapátin élt.
Rusvay Gábor őrvezető, aki 1881-ben született, apja Rusvay Gábor (1850-?),
anyja Bathó Viktória, róla a veszteséglista 1918. február 21-én megjelent Nr. 653as füzetének 43 oldalán lehet olvasni, valamint a veszteséglista Nr. 642-es füzet 42.
oldalán. „Rusvay Gábor Infst. HIR. Nr. 9. Ungarn Jász-Nagykun-Szolnok. Jászapóti,
1881 gestorben (9. 11. 1917)”. Rusvay Gábor a m. kir. kassai 9-es honvéd gyalogezred
katonája volt, az ezrede a keleti fronton, majd 1916 szeptemberétől a román fronton

• 211 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

harcolt. Halálának időpontja 1917. november 9. A (HL 469/108) alapján a halála helye cs. és kir. 3. tartalék kórház Budapest, eltemetve a Jászapáti köztemetőben 1917.
november 15-én.
Rusvai Ferenc 1880-ban született, személyével a rokoni kapcsolatot nem sikerült megtalálni, valószínűleg a születési év nem pontos. A veszteséglista 1915.
október 25-én megjelent Nr 300 füzet 37 oldalán ez olvasható „Rusvai Ferenc
Korp. k. u. Lst IR Nr 29. 3 komp. Jász-Nagykun Szolnok Jászapáti 1880 verw. Ungarn. Rusvai Ferenc a m. kir. 29. 3. népfelkelő gyalogezred tizedese megsebesült,
további adat róla nem ismert.
A Rusvai család történetét és családfáját, melyből az adatok származnak Dr Rusvay Lajos (1901-1999) nyugalmazott főjegyző, közgazdász, a „Jászságért Díj” kitüntetettje (1992) írta 1985-ben. Néprajzkutatásai a Jászság történetét dolgozzák fel, így
Jászapáti, Jásztelek és Jászalsószentgyörgy történetét. „A Rusvay Had Családi krónikája, egy paraszt család életútja négy évszázadon át”, a család történetét írja le. Az első
ismert ős Rusvay György (1605-1705), aki családjával betelepült, vagy visszatelepült
Jászapátira, a török visszahúzódása után. A család nevében, kezdetben y a végződés,
de az évszázadok során keveredik i végződéssel, a veszteséglistákon szinte mindenütt
i végződések szerepelnek. Rusvay Lajos összeállításában főleg y szerepel, ő is külön
megemlékezik az első és második világháború során meghalt ősökről, vagy sebesültekről. Feljegyzései között szerepelnek a következők.
Rusvay Bertalan (1897-?) gabonakereskedő, apja Rusvay Joakhim (1855-?), anyja Mihályi Petronella, ő a k. u. k. 68-as gyalogezred őrmestereként szerelt le.
Rusvay Miklós (1889-?) apja Rusvay Antal (1858-?), anyja Ádám Petronella, ő 5
év orosz fogságból tért haza. A veszteséglista 1917. május 4-én megjelent Nr. 566-os
füzet 45. oldalán az szerepel, hogy Rusvai Miklós őrvezető, a 29-es honvéd gyalogezred 5. század katonája fogságba esett. A születési időpontjaként 1891 szerepel. A hadifogság helye „Wesselaja Gora Gouvernement Jekaterinoslaw, Ruszland”. A tartomány
Jekaterinoslaw újabb neve Dnyipropetrovszk, 2016-tól Dnyipro. A város Kijevtől
dél-keletre a Dnyeper folyó partján fekszik. Dnyiprotól keletre, a donyecki régióban
található egy település, mai nevén Vesela Hora, a Samara folyó mellett, Kamatorsztól
dél-nyugatra. Egy másik Vesela Hora is van, a Donyec folyó mellett, Luhanszk városától északra, itt egy másik I. világháborús hadifogolytábor nevével is találkoztam, több
veszteséglistán szerepel, Slavjanoserbsk, Slovyanoserbsk a mai neve.
Rusvay László (1897-?) apja Rusvay Péter (1873-?) főbíró, anyja Béres Hermina,
(Rusvay Lajos a családfa készítőjének testvére). Isonzónál fejsérüléssel került hadifogságba, mint csere rokkant került haza.
Rusvay István (1895-?) apja Rusvay József (1871-?) anyja Mihályi Piroska, ő
megsebesült, majd az ott szerzett betegségben halt meg később.
Rusvay Gábor (1881-?) apja Rusvay Gábor (1850-?) anyja Bathó Viktória, az I.
világháború egyik hősi halottja. Fia, szintén Rusvay Gábor 1913-ban született, Horthy
Miklós testőre volt 1936 és 1944 között. (az apa neve az I. világháborús veszteségi
listán is szerepel).

• 212 •

A Rusvai család tagjai az I. világháborúban

Dr. Rusvay Kálmán fő állatorvos (1895-?) apja Rusvay József (1870-?), (belrendőr) anyja Vágó B. Borbála. A k. u. k. 68-as gyalogezred katonájaként került hadifogságba, 30 hónap múlva tért vissza.
Rusvay Zsigmond (1881-?) apja Rusvay Károly (1851-?), anyja Utassy Lenór, ő
is a háború hősi halottja, a veszteséglistán nem találtam adatot róla. A (MNL JNSZML
XXXIII. 2. Jászapáti 1942/47) halotti anyakönyvben az szerepel, hogy foglalkozása
kisbirtokos, házastárs neve Csőke Julianna, Jászapátin született 35 éves, a halálának
időpontja 1916. június 18.
Az I. világháború veszteséglistái alapján nem mindig sikerült beazonosítani a Rusvaiakat. A név szerepel Kocsér községnél is, mivel a mai Pest megyei község valaha a
jászapátiaknak legeltető, állattartó pusztája volt. A legdélibb jász település, mint puszta
1649-ben szerepel oklevélben, később a pesti invalidusház birtokába került, Jászapáti
város 1745-ben 8000 forintért visszaváltotta. Kocsér 1877-ben vált nagyközséggé. A
településre Jászapátiról sokan költöztek át, így a Rusvai családból is. A családfa is feltünteti, hogy Rusvai Károly (1845-?) és testvére István (1872) Kocsérra költöztek. Az
I. világháborús veszteséglistában is szerepel kocséri Rusvai, az 1916. március 16-án
megjelent Nr 393. füzet 40. oldalán. „Rusvai Bertalan Inft. IR. Nr 68 4 Komp. Ungarn.
Pest Kocsér 1881 Verw.” Rusvai Bertalan a k. u. k. 68-as gyalogezred katonájának
sebesüléséről ad hírt a veszteséglista. Az 1915. január 20-án megjelent Nr 108-as füzet 32 oldalán pedig ez található, „Rusvai István Inft. K. u. Lst. IR. Nr 29. 1. Komp.
Pest-Pilis- Solt-Kiskun. Kocsér Verw.” Rusvai István a 29-es népfelkelő gyalogezred
katonájaként sebesült meg.
A Dernyey György által írt „A 13. huszárezred története” című könyvben, a legénységi névjegyzékben szerepel „Rusvai Ádám huszár, 1896. Kocsér”.
Találtam Rusvaiakat születési hely és időpont nélkül is. A Wodlutschka Károly és
Freissberger Gyula által írt „A 29. Honvéd Gyalogezred Története” című könyvben,
ami 1928-ban jelent meg, szerepel a veszteségek között két sebesült Rusvai is, ők
1914. november 29. és december 9. közötti harcok során, a szerb fronton sebesültek
meg. A veszteséglista is feltünteti őket, de ott sem szerepelnek születési adatok.
Verlustliste (veszteséglista) 1914. december 18-án megjelent Nr. 81-es füzetének 25.
oldalán „Rusvai Pál Inft. K. u. LIR. Nr 29. 8 Komp. Ungarn. Verw.” A 29-es gyalogezred katonájaként sebesült meg, a később megjelent listákban sem találtam róla hírt.
A veszteséglista 1915. január 10-én megjelent Nr 98-as füzetének 36. oldalán
„Rusvai János Inft. K. u. LIR. Nr 29. 11. Komp. Ungarn. Verw.” Szintén a 29-es
gyalogezred katonájaként sebesült meg. Valószínű, hogy Jászapáti, vagy Kocséri születésűek mind a ketten.

• 213 •

Egy hadtörténeti emlékkönyvben szereplő katonák

EGY HADTÖRTÉNETI EMLÉKKÖNYVBEN
SZEREPLŐ KATONÁK
(De Sgardelli Caesar: A Magyar Királyi budapesti 29-es honvéd gyalogezred és népfelkelő gyalogezred hadtörténeti emlékkönyvében szereplő jákóhalmai és jászapáti katonák, akikről más dokumentumban nem találtam adatot.)
Ádám Miklós tizedes, Jászapátin született 1890-ben. Bevonult 1914 augusztusában a 29-es honvéd gyalogezredhez, a szerb fronton több ütközetben harcolt,
majd az olasz frontra került, ahol megsebesült. Rövid kórházi kezelés után ismét
az olasz harctéren harcolt, majd az orosz fronton részese volt a „Bruszilov offenzíva” elleni harcoknak. (Itt téves dátumok vannak, és nem a 29-es honvéd gyalogezred, hanem a népfelkelő gyalogezred katonájaként harcolt). A népfelkelő gyalogezred 1915 júliusa és 1916 áprilisa között harcolt az olasz fronton, majd az orosz
frontra került, ahol a „Bruszilov offenzíva” 1916 júniusában kezdődött. Részt vett
a Kirlibaba körüli harcokban és az 1917 júliusában indult áttörésben, majd Szentendrén kapott beosztást. Foglalkozása kereskedő, házastárs neve Mucska Erzsébet.
Kitüntetései: 2. osztályú Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem és Károly
Csapatkereszt. (Emlékkönyv 309. oldal, fénykép 394. oldal).
„balajti és jeszti” Balajthy Andor Jászapátin született 1880-ban. Bevonult
1914 júliusában a 29-es honvéd gyalogezredhez, Kelenföldön nyert irodai beosztást. Csendőr különítménybe osztották be 1915-ben, előbb a román, majd az orosz
fronton Wolhyniában harcolt. Közérdekből felmentést nyert 1916 őszén, a forradalom kitörésekor szerelt le. Házastárs neve Tóth Erzsébet. Kitüntetései: Károly
Csapatkereszt, Háborús Emlékérem. (Emlékkönyv 309. oldal, fénykép 394. oldal).
Berdó Lajos Jászapátin született 1884-ben. Gyakorlatra vonult be 1914. július
24-én, ott érte a háború kitörése, augusztus 20-án a szerb harctérre vezényelték,
ahol december 16-ig harcolt. Az orosz fronton 1915. április 11-én súlyosan megsebesült és egy évi szabadságot kapott. Mint rokkant szerelt le, házastársa neve
Horváth Aloisa. Kitüntetései: Sebesülési Érem, Károly Csapatkereszt, Háborús
Emlékérem. (Emlékkönyv 312. oldal, fénykép 395.oldal).
Budai 3. István rendőrtörzsőrmester Budapest, Jászapátin született 1897-ben.
Bevonult 1915-ben a 29-es honvéd gyalogezredhez Budapestre. Decemberben indult az orosz frontra Wolhyniába, ahol több helyszínen is harcolt. Az olasz fronton
több ütközetben is részt vett, (az 1917-es időpont valószínűleg téves, mert a 29-es
honvéd gyalogezred csak 1918. augusztus elején érkezik az olasz hadszíntérre.)
Leszerelt 1918 novemberében. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Háborús Emlékérem. A nemzeti hadseregben szolgált 1920-21-ben,
majd 1923-tól az állami rendőrség szolgálatába lépett. Bátyja Budai Gábor, aki
1887-ben született, szintén a 29-es honvéd gyalogezred katonája volt, hősi halált

• 214 •

Egy hadtörténeti emlékkönyvben szereplő katonák

halt 1917. október 23-án Radautznál, az orosz fronton. Sógora Krasznár József
szintén a 29-esek hősi halottja. (Emlékkönyv 314. oldal, fénykép 398. oldal).
Csőke Antal Jászapátin született 1898-ban. Bevonult 1916-ban a 29-es honvéd
gyalogezredhez Budapestre. Részt vett a Gyimesbükk-Ojtoz-szoros melletti csatákban, 1916 decemberében járőrszolgálaton orosz hadifogságba esett. Sok viszontagságok után az olasz frontra, majd a bolgár határra került, ott érte az összeomlás.
A nemzeti hadseregben szolgált 1919-20-ban. (A története alapján Csőke Antal a
29-es népfelkelő gyalogezredben szolgálhatott). Foglalkozása cipőkereskedő, házastársa neve Őze Karolin. (Emlékkönyv 317. oldal, fénykép 398. oldal).
Csőke Lajos Jászapátin született 1883-ban. Bevonult 1914. augusztus 14-én a
29-es honvéd gyalogezredhez. Az olasz fronton harcolt 1916 decemberéig, majd
betegen a laibachi (ma Ljubjana) kórházba került. (Története alapján, ő is a 29es népfelkelő gyalogezredben szolgálhatott, a 29-es népfelkelő gyalogezred 1916
májusáig harcolt az olasz fronton). Felgyógyulása után a póttestnél, mint szakmunkás teljesített szolgálatot. Leszerelt 1918-ban, foglalkozása szabó, házastársa neve
Nagy Julianna. (Emlékkönyv 317. oldal, fénykép 398. oldal).
Fabik János Jákóhalmán született 1896-ban. Bevonult 1916. augusztus 28-án
a 29-es honvéd gyalogezredhez. Az orosz fronton harcolt Kirlibaba (Carlibaba) és
a Cibo-völgyi harcokban. Itt gránátsérülést szenvedett, Máramaros, Nyíregyháza,
Besztercebánya és Budapest a gyógykezelésének állomásai. Az összeomlás után
leszerelt. Foglalkozása cipészmester Jászberény, házastársa neve Pócz Julianna.
Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Emlékkönyv 321. oldal, fénykép 400. oldal).
Feurerer Ferenc őrvezető, Jászapátin született 1891-ben. Bevonult 1915-ben
a 29-es honvéd gyalogezredhez, részt vett az ezred galíciai harcaiban, ahol 1915.
szeptember 3-án orosz hadifogságba esett. Háromszor kísérelt meg szökést, míg
negyedszerre sikerült és 1918 áprilisában tért haza. Az összeomlás után leszerelt,
foglalkozása kereskedő, házastársa neve Schossberger Ilona. Fivére Mihály, aki
szintén 29-es honvéd gyalogezred katonája volt, 1915 július 27-én az orosz fronton
hősi halált halt. (Emlékkönyv 322. oldal, fénykép 401. oldal).
Fraknói (Fuchs) Kázmér (270. oldal) Jászapátin született 1876-ban. Mozgósításkor bevonult a népfelkelő hadtápzászlóaljhoz. Részt vett a szerbiai második
offenzívában, hosszabb ideig a Szandzsákban teljesített szolgálatot, az összeomlásig
Szerbiában volt. Leszerelt 1918. november 21-én. Foglalkozása adóellenőr, házastársa neve Kiss Mária. Kitüntetései: Koronás Vasérdemkereszt a Vitézségi Érem szalagján, Károly Csapatkereszt. (Emlékkönyv 270. oldal, fénykép 375. oldal).
Gulyás László szakaszvezető, Jászapátin született 1887-ben. Az első mozgósításkor bevonult a 29-es honvéd gyalogezredhez, az orosz harctérre vezényelték
1914. november 24-én a 302. kombinált ezredhez. Részt vett az uzsoki és a sianki
ütközetekben és a nagy előnyomulásban. Drohobycznál (Drohobics) megbetegedett és kórházba utalták. (Valószínűleg 1915. május). Felgyógyulása után pótzászlóaljnál őrszolgálatot teljesített. Leszerelt az összeomlás után. Foglalkozása

• 215 •

Egy hadtörténeti emlékkönyvben szereplő katonák

gazdálkodó, házastársa neve Vágó Erzsébet. Kitüntetése: Károly Csapatkereszt. Sógóra
Vágó Imre Wolhíniában (Volhínia) 1915. október 24-én hősi halált halt. (Emlékkönyv
326. oldal, fénykép 403. oldal).
Horváth István Jászapátin született 1884-ben. Az első mozgósításkor bevonult
a 29-es honvéd gyalogezredhez. A szerb frontra indult 1914. augusztus 7-én és részt
vett az ezred harcaiban. Súlyos betegen hadikórházba került 1915 márciusában. Felgyógyulása után Budapesten, Cegléden és Szolnokon, mint számvevő teljesített
szolgálatot. A nemzeti hadseregben 1919-től Őrkény, Debrecen, Hajdúnánás és
Nyíregyházán teljesített szolgálatot 1922-ig. Foglalkozása főszámvevő, okleveles
gazdász, birtokos. Házastársa Jeney Eleneora. Kitüntetése: Károly Csapatkereszt.
(Emlékkönyv 329. oldal, fénykép 404. oldal).
Kiss (7.) Lajos rendőr főtörzsőrmester Budapest, aki Jákóhalmán született
1891-ben. Bevonult 1915. május 15-én a 29-es honvéd gyalogezredhez. Az orosz
fronton harcolt augusztustól, Lublin, Toporuc, Rarance körüli harcokban (mai nevek Toporivtsi, Ridkivtsi). Rownónál könnyeben megsérült, Dobronoucnál (Dobrynivtsi) 1916. június 4-én orosz hadifogságba esett. Két és fél év után tért haza
és leszerelt. Kitüntetése: Károly Csapatkereszt. Az állami rendőrség kötelékébe
1923-ban lépett. (Emlékkönyv 334. oldal, fénykép 407. oldal).
Kiss Sándor őrmester, kereskedő Jászapáti, Tarnaörsön született 1880-ban.
Bevonult 1914. augusztus 2-án a 29-es honvéd gyalogezredhez. Kiképzése után
a Vöröskeresztnél nyert beosztást. 32-hónapig teljesített háborús szolgálatot, géppuskás tanfolyamot végzett. Leszerelt az összeomlás után. Kitüntetései: Vöröskereszt Bronzérem, Koronás érdemkereszt, Károly Csapatkereszt. (Emlékkönyv 334.
oldal, fénykép 407. oldal).
Lassányi Manó őrvezető, Jászapátin született 1895-ben. Bevonult 1915. május
15-én a 29-es honvéd gyalogezredhez. A Kelet-galíciai harctéren küzdött majd, mint
távírász volt a harctéren 1916 decemberéig. Ekkor megbetegedett, felgyógyulása
után 1917-ben az olasz harctérre került, Sant Michele és Assiago harcaiban többször
kitüntette magát. Megbetegedve hadikórházba került, felépülése után a 40. honvéd
nehéz tüzér ezrednél nyert beosztást. Az összeomlás után leszerelt, foglalkozása gabonakereskedő, házastársa neve Füzi Ilona. (Emlékkönyv 338. oldal).
Menyhárt Zsigmond őrmester, Jászapátin született 1882-ben. Az első mozgósításkor bevonult a 29-es honvéd gyalogezredhez, részt vett az ezred szerb fronton zajló harcaiban, ahol a 77. kombinált zászlóaljhoz nyert beosztást. Súlyosan
megbetegedett, felépülése után segédszolgálatosnak minősítették, az ezredtörzshöz nyert beosztást. Közérdekből szabadságoltatott, gazdasága részére 1917-ben.
Foglalkozása birtokos, házastársa neve Tóth K. Rozália. (Emlékkönyv 340. oldal,
fénykép 411. oldal).
Molnár János dr. tartalékos hadapródjelölt, őrmester. Jászapátin született
1899-ben. A tartalékos tiszti iskolát 1918-ban végezte, és a 29-es népfelkelő gyalogezrednél nyert beosztást. Romániában harcolt 1918 szeptemberéig, Korábia
(Aranyos-melléki hegység 1351-méter), majd az Ojtozi-szoroson át vonult ezred-

• 216 •

Egy hadtörténeti emlékkönyvben szereplő katonák

ével, itt érte a háború vége. Leszerelt 1918. december 20-án. A szegedi tudományegyetemen nyert jogi doktorátust, házastársa neve Jancsó Aloisa. Kitüntetése Háborús Emlékérem. (Emlékkönyv 288. oldal).
Molnár K. János szakaszvezető, MÁV főmozdonyvezető, Jászapátin született
1889-ben. Tényleges katonai szolgálatra bevonult 1910 októberében, a m. kir. 2.
honvéd gyalogezredhez, mint szakaszvezető szerelt le. Az első világháború alatt,
mint mozdonyvezető 43-hónapig teljesített felelőségteljes hadszíntéri szolgálatot.
Házastársa, Buday Rozália. (Emlékkönyv 342. oldal, fénykép 412. oldal).
Papp Kálmán tizedes, Jászapátin született 1896-ban. Bevonult 1916. január
10-én, a 29-es honvéd gyalogezredhez. A román fronton harcolt 1916. október
5-től, részt vett a Gyimesbükk körüli harcokban, 1918-ban a megszálló csapatokkal Románia területén tartózkodott, majd a Békás szoroshoz vezényelték. Az ös�szeomlás után leszerelt, a nemzeti hadseregben szolgált 1920. februártól szeptemberig. Foglalkozása bőrkereskedő, házastársa neve Glonek Margit. Kitüntetései:
Bronz Vitézségi Érem kétszer, és Károly Csapatkereszt. (Emlékkönyv 347. oldal,
fénykép 414. oldal).
Pilinyi István Jászapátin született 1884-ben. Bevonult 1914-ben a 29-es honvéd gyalogezredhez, a szerb fronton több ütközetben is részt vett 1914. november 12-ig. Az orosz harctéren harcolt 1915-ben, február 20-án orosz hadifogságba
esett. 1920. november 20-án tért haza és leszerelt. Házastársa Nyitrai Viktória.
(Emlékkönyv 348. oldal, fénykép 415. oldal.)
Práger István Jászapátin született 1898-ban. Bevonult 1918 tavaszán a 29es honvéd gyalogezredhez, kiképzése után gazdasági munkásosztagnál teljesített
szolgálatot az összeomlásig. Kilenc hónapig szolgált a nemzeti hadseregben. Édesapja, Práger Mihály is harcolt az első világháborúban, ahol meghalt. Foglalkozása
kereskedő, házastársa neve Grosz Rózsi. (Emlékkönyv 348/349. oldal).
Susztár István tizedes, Jászapátin született 1885-ben. Bevonult 1914 júliusában a 29-es honvéd gyalogezredhez, augusztus 6-tól a szerb fronton több ütközetben harcolt, 1914. november 26-án a valjevói ütközetben súlyosan megsebesült.
Felgyógyulása után 1915 januárjától ezredével az orosz harctéren küzdött, március
26-án Stríjnél súlyosan megsebesült, hosszú ápolás után 1917-ben felülvizsgálaton
hadirokkantnak nyilvánították és leszerelt. Unokatestvérei, mint a 68-as gyalogezred katonái, Susztár Pál (1887) 1914. szeptember 30-án Tabanovicnál (Szerbia)
hősi halált halt, Susztár Mátyás (1885) 1915. június 3-án Gaje Wyznénél (Galícia) hősi halált halt. (Emlékkönyv 354. oldal).
Szikszai Gábor tizedes, Jászapátin született 1899-ben. Bevonult 1914 augusztusában a 13-as huszárezredhez, majd ismételten bevonult december 12-én a 29-es
honvéd gyalogezredhez. Az orosz fronton harcolt Kárpátok, Homonna, Uzsok, Sianki, Turka körüli ütközetekben. Turkánál 1915 májusában súlyosan megsebesült.
Felgyógyulása után az ezredével tovább harcolt, Zuranovnónál újból megsebesült,
1915 nyarán. Felgyógyulása után 1917 júliusában, felülvizsgálaton hadirokkantnak nyilvánították és leszerelt. Házastársa Németh Margit. (Emlékkönyv 357. oldal).

• 217 •

Egy hadtörténeti emlékkönyvben szereplő katonák

vitéz Török Ferenc Jászapátin született 1894-ben. Bevonult 1915 augusztusában a 29-es honvéd gyalogezredhez. Az altiszti iskola elvégzése után 1915 októberétől az orosz fronton harcolt. Részt vett a Toporuc, Rarance, Kirli-Baba és a Cibo-völgyi (mai nevek Toporivtsi, Ridkivtsi, Carlibaba) harcokban, ahol megsebesült.
Felgyógyulása után, felülvizsgálaton egy évi szabadságot kapott, az összeomlás után
leszerelt. A veszteséglista Nr. 554-es füzet 51. oldalán szerepel a neve, mint sebesült.
Megjelent 1917. április 14-én, de ott úgy szerepel, hogy a 29-es honvéd gyalogezredtől kijelölve a 30. honvéd gyalogezredhez, a két ezred együtt harcolt. Foglalkozása
római katolikus főgimnázium altisztje, házastársa neve Andási (Andrási) Eleonóra. Kitüntetései: I. osztályú Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesülési Érem,
Háborús Emlékérem. Vitézzé avatták 1926. július 20-án. (Emlékkönyv 361. oldal,
fénykép 422. oldal).
Vincze József tizedes, Jászapátin született 1898-ban. Bevonult 1916. május
9-én a 29-es honvéd gyalogezredhez, augusztus 23-tól az orosz fronton harolt,
Kirli-Baba, Delatin, Solka, Dorna-Watra, és a Cibo völgyben (mai nevek Carlibaba, Deljatin, Szolka, Dornavátra). Az olasz fronton harcolt 1918 augusztusától, ahol megsebesült, Budapesten érte a forradalom és leszerelt. Foglalkozása
cipőkereskedő, házastárs neve Horgos Ilona. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem
háromszor. Édesapja Vincze József 29-es őrvezető, a harctéren szerzett betegségében halt meg 1932-ben. (Emlékkönyv 364. oldal).

• 218 •

Katonai temetők

KATONAI TEMETŐK
Emlékhelyek és katoni temetők a mai Lengyelország területén
Brzeskóban az egyik katonatemető a zsidótemető déli részéhez csatlakozik, ez a
276-os számú, melybe 441 osztrák-magyar, 63 orosz és 3 német katonát temettek.
A 275-ös katonatemető a zsidótemető észak-nyugati részén található, itt az I. világháború 21 osztrák-magyar zsidó katonáját temették el. A 277-es katonatemető
a park peremén van, ahol egy obeliszk alakú emlékmű van, tetején urnával, oldalfalain kilenc katonának állítanak emléket. Brzesko Lengyelországban található,
Tarnow városához 25-kilométer nyugatra. A környéken több I. világháborús temető is van. A 273-as Szczepanowban Brzeskótól 9-kilométerre észak-keletre. Innen
dél-keletre a 279-es temető Sterkowiec külterületén, egy erdő mellett található.
A környékbeli harcok során 270 osztrák-magyar, 400 orosz katona halt itt meg.
Közülük néhányat itt temettek el. Osztrák-magyar katona 108, orosz katona 40
van itt eltemetve 1914. november 20 és 21-én. Egy 1915-ben felállított obeliszk is
emlékeztet az itt eltemetett katonákra, van 6 egyéni és 3 tömegsír. Jadownikiben a
278-as számú katonatemető található, Brzeskótól 3-kilométerre keletre.
Brzeskótól dél-keletre, Gorlice irányában található Staszkówka, az itteni és a
közelben lévő Biesna és Zborowice katonatemetőiben összesen 1357 katonát temettek el, akik az 1915-ös évelejei téli hadjárat során estek el. A katonák közül 871
neve ismert, ebből 710 magyar. Az itt nyugvó magyarok többsége a 9-es és 16-os
honvédgyalogezred katonái voltak. Az ezredek 1914 decemberétől 1915. május
3-ig (gorlicei áttörés) Staszkowka térségében voltak állásban, Sedziszowa-Zborowice között. Az oroszok 1914. december 31-én betörtek állásaikba és súlyos
harcok árán tudták megtartani azt, nagy veszteségeket szenvedtek. (Deseö Lajos:
16. honvéd gyalogezred története).
A gorlicei támadás (1915. május 3.) északi pontján található Tarnow, tőle délre
Tuchow melynek környékén több katonatemető is található. A harcok Tarnowtól
délre zajlottak Tuchow, Staszkowka, Luzna, Gorlice térségében. A Tuchow melletti
164-es számú katonatemetőben nyugvó hősihalottak közül a magyarok részaránya
a legnagyobb. A temetőben 199 osztrák-magyar, 100 orosz katona van eltemetve.
Az itt harcolt a 38-as honvéd gyaloghadosztály, melyben a 75. és 76. gyalogdandár
kötelékében, a 21-es, 22-es, 23-as, 24-es gyalogezredek, nagyrészt Erdélyből származó katonái harcoltak. Tuchow területén található a 160-as katonatemető, ahová
103 osztrák-magyar, 1 német és 60 orosz katonát temettek el. Az osztrák-magyar
katonák közül a legtöbb, a császári és királyi 62-es gyalogezred katonája volt.
Szintén Tuchowban található a 163-as számú katonatemető, a 313-méter magas
Furmaniec-hegy tetején, a temetőben 1914 és 1915 években 137 osztrák-magyar
és 97 orosz katonát temettek el, akik 22 tömegsírban és 106 önálló sírban vannak
eltemetve. Az osztrák-magyarok közül 68 neve ismert, többségük a magyar királyi

• 219 •

Katonai temetők

24-es gyalogezred (Brassó) katonái voltak. Az ezred 1914. december 20-tól harcolt
itt, öt napon át súlyos harcok zajlottak, az ezred beásta magát a kolostor előtti részen,
december 30-ig maradtak itt, nagy veszteségeket szenvedett az ezred. (Forrás: Bíró
Lajos-Antal Áron: A volt magyar királyi brassói 24-es gyalogezred története).
Lazna-Pustki 123-as katonatemető a Pustki hegyen található. A gorlicei csata
áldozatait temették itt el. A temető kápolnáját 1917-ben építették, a temetőben 46
tömegsír és 829 önálló sír található. Osztrák-magyar katona 912 van eltemetve, a kápolna körül körívben levő sírokban vannak eltemetve a magyar katonák, többségük
névvel megjelölve, a parcellák két szélén Szent Koronával díszített oszlopok állnak.
131 honvéd nyughelye található itt.
Tuchowtól dél-keletre található Bistuszow, (mai neve Bistuszowa) ahol a 165ös számú katonatemető található, ahová 1914 decemberében és 1915. május 4 és
7 között temettek el katonákat. A temetőben 13 tömegsír és 14 önálló sír található,
melyekben 87 osztrák-magyar katona van eltemetve. Név szerint ismert 53, akik
a császári és királyi 62. gyalogezred katonái voltak. Az ezred 1915. május 4-én
Tuchownál harcolt, ahol veszteségük 60 halott és 300 sebesült volt. Május 7-én
Tuchowtól keletre, a Wisloka folyó mellett lévő Brzostek településnél csatáztak, itt
a veszteségük 87 halott és 300 sebesült volt. (Forrás: Deseő Lajos: Erdélyi ezredek
a világháborúban). Brzostek 225-ös számú katonatemetőben, 4 tömegsírban és 19
önálló sírban van eltemetve 164 katona. Ebből osztrák-magyar 67 és orosz 97. Az
osztrák-magyar katonák között a császári és királyi 62-es gyalogezred katonái közül
is van itt eltemetve.
Tuchowtól dél-nyugatra található Siemiechow, ahol a 183-as katonatemető található. A temetőben az 1915. május 2-án és 3-án, a Gorlicei-csata során elesett 178 katonát temették. A 21 tömegsírban és 91 önálló sírban 159 osztrák-magyar és 19 orosz
katona van eltemetve. Szintén Siemiechowban található a 183-as katonatemető, ahová 1914. december és 1915. május között temettek el 132 osztrák-magyar és 6 orosz
katonát, 15 tömegsírban és 92 önálló sírban, 126 katona neve ismert. Siemiechow
település szélén található a 182-es számú katonatemető, ahová 45 osztrák-magyar
katonát temettek, közöttük találhatóak a cs. és kir. 5. gyalogezred Eperjes, Szatmárnémeti, Kisszeben környéki katonái. Siemiechownál voltak az állásaik a császári és
királyi 24-es tábori vadászezrednek is, 1914. december és 1915. január között, az itt
elesett katonákat is Siemiechov temetőiben temették el.
Siemiechowtól dél-nyugatra található Brzozowa település, ahol a templomtól
800 méterre található a 184-es katonatemető, ahol egy 1903-ban épült kápolna áll,
benne az „Isten Anya” szoborral. A temetőben 1914 októberében temettek katonákat,
78 osztrák-magyar és 25 orosz katona van itt eltemetve 7 tömegsírban és 24 önálló
sírban. Az osztrák-magyar hadseregből 20 katonát azonosítottak, ők a magyar királyi 16-os honvédgyalogezred katonái voltak, Besztercebánya környékéről. Az ezred
veszteségei október 26-ig 11 halott és 36 sebesült, egy jelentés szerint Brzozowán 35
kolerás beteg meghalt. (Forrás: Deseő Lajos: A magyar királyi besztercebányai 16.
honvéd gyalogezred története).

• 220 •

Katonai temetők

Lichvin település Tuchowtól nyugatra található, a 185-ös számú katonatemető a
Grodek hegy tetején fekszik 436 méter magasságban, a temető 1916-ban épült. Az
osztrák-magyar hadsereg 273, az orosz hadsereg 341 katonája van itt eltemetve, 51
tömegsírban és 215 önálló sírban. A magyar elesett katonák a miskolci 10-es, 16-os,
a nyitrai 15-ös, a veszprémi 31-es, és a szatmárnémeti 32-es honvéd gyalogezredekből kerültek ki.
A 186-os Lichwin-Zagorze katonatemetőben 105 katona van eltemetve, 8 tömegsírban és 47 önálló sírban, 104 osztrák-magyar és 1 orosz katona. Az osztrák-magyar katonák közül 81 azonosított. A temető egy erdő mellett található, és
fel van újítva.
159-es katonatemető Lichvin-Lazy, szintén felújított temető, ide 100 katonát
temettek el, 11 tömegsírban és 32 önálló sírban. Osztrák-magyar katona 69, ebből
9 lengyel légiós, az orosz hadsereg katonáiból 69 van itt eltemetve.
A 187-es katonatemető Lichwinben található, ahová 1915-ben temettek katonákat. A gorlicei áttörés osztrák-magyar elesett katonái közül 199, az orosz hadsereg
elesett katonái közül 138 van itt eltemetve, 33 tömegsírban és 30 önálló sírban. Az
osztrák-magyar elesettek közül a többség a császári és királyi 14-es és az 59-es
gyalogezred katonáiból került ki.
Tuchowtól délre található Gorlice, itt az I. világháborús temetőben 3930 osztrák-magyar katona van eltemetve. Innen dél-keletre fekszik Sekowa, a 80-as számú katonatemetőben 468 osztrák-magyar, 378 német, 360 orosz katona van eltemetve, akik 1914 év során és 1915 májusában estek el.
Ropica Ruska, ma Ropica Górna település Sekowától dél-keletre található,
ahol a 67-es katonatemető külterületen, egy réten található, ahol 7 tömegsírban és
2 önálló sírban vannak eltemetve a katonák. Az itt eltemetettek 1914 telén, az állásokban és a gorlicei áttörés folyamán estek el. A település területén, egy domboldalon található a 67-es katonatemető, itt 110 katonát temettek el, 13 tömegsírban
és 4 önálló sírban. Ebből 58 osztrák-magyar, 52 orosz katona, többen a császári
és királyi 26-os (győri) gyalogezredben harcoltak. A 77-es katonatemető a faluban
található, ahová 408 katonát temettek el, 1915. március és május között. A 39 tömegsírban és 10 önálló sírban 215 osztrák-magyar, 31 német és 162 orosz katona
van eltemetve. A 78-as katonatemető is a faluban található, ebbe a temetőbe 1915
év elején temettek 287 katonát, ebből 122 osztrák-magyar, 165 orosz katona volt.
Ropica Górna településtől délre található Malasztow, annak külterületén egy
domboldalban, erdőtől körülvéve található a 66-os számú katonatemető. Ide a
temetőben 1915-ben temettek 41 osztrák-magyar és 77 orosz katonát. Az osztrák-magyar katonák a cs. és kir. 18-as és 28-as cseh gyalogezredből, valamint a cs.
és kir. 33-as gyalogezredből (Arad) kerültek ki.
Szintén itt található a 65-ös Malasztow-Kornuta katonatemető, a Kornuta-hegy
nyugati lejtőjén, ahol 111 osztrák-magyar és orosz katona van eltemetve.
Malasztowtól délre található a 60-as számú Petna-Malasztowka katonatemető,
a Malasztowka-hágón, Petna falu nyugati részén. A temetőben egy fából épült ká-

• 221 •

Katonai temetők

polna is van, melyen a Czestochowai Szűzanya kép másolata látható. A temetőben
174 osztrák-magyar katona 4 tömegsírban és 63 egyéni sírban van eltemetve, 36nak neve ismeretlen.
Malasztowkai temetőtől délre található Gladyszow település, melynek külterületén van az 55-ös számú katonatemető. A temetőben 1915. február és május között
temettek 104 katonát, 12 osztrák-magyar és 92 orosz katonát. Az osztrák-magyar
hadseregből az osztrák 24-es és 25-ös Landwehr-gyalogezred, valamint a 28-as
tüzérezred katonáiból került ki. Szintén Gladyszow keleti részén található a 61-es
számú Gladyszow-Wirchne katonatemető, ahová 1915-ben 194 osztrák-magyar és
5 orosz katonát temettek el.
Gladyszowtól nyugatra található Uscie Gorlickie település, ahol a 57-es számú
katonatemető található. A temetőben, két tömegsírban és 45 egyéni sírban 48 osztrák-magyar, közöttük a Császári és Királyi 96-os gyalogezred katonái, (horvát-magyar) és 11 orosz katona van eltemetve.
A mai lengyel-szlovák határ közelében található Regietow település, ami 1945
után jött létre, Regietow Nizny területén, Regietow Wyzny mára elnéptelenedett, itt
található a 48-as számú katonatemető. A Jaworzynka-hegy (869 méter) észak-keleti lejtőjén fekvő temetőben, 4 tömegsírban és 7 önálló sírban 210 katona van
eltemetve, 74 osztrák-magyar, 136 orosz. A temetőben 1914. november és 1915
májusa között temettek katonákat. Szintén Regietow területén, a Rotunda-hegy
(771-méter) tetején található az 51-es számú katonatemető. Ide 1915. február és
március hónapokban temettek 42 osztrák-magyar és 12 orosz katonát.
Regietowtól dél-keletre, közvetlenül a mai lengyel-szlovák határ mellett található Konieczna település. A falu dél-nyugati részén a 46-os számú katonatemetőben, 6 tömegsírban és 48 önálló sírban 168 osztrák-magyar és 135 orosz katonát
temettek el 1915. januárban és februárban. A 168 osztrák-magyar katonából 163nak ismert a neve, közöttük megtalálhatóak a császári és királyi 5. gyalogezred
katonái is, akik Eperjes, Szatmárnémeti, Kisszeben vidékéről kerültek ide. Szintén
Konieczna településen, az ortodox templom melletti magaslaton található a 47-es
számú katonatemető, itt 18 osztrák-magyar és 108 orosz katona van eltemetve.
Koniecznától észak-keletre fekszik Czarne település, attól északra az 53-as katonatemető található, ahová 1915 januárjában temettek el 61 osztrák-magyar és
316 orosz katonát, 4 tömegsírban és 10 egyéni sírban.
Emlékhelyek és katonai temetők a mai Olszország és Szlovénia területén
Olaszországban ma több helyen is található katonatemető, illetve különböző emlékhelyek, az I. világháborúban elesett magyar katonák emlékére. Egy ilyen hely a
Doberdo-fensíktól észak-keletre, a mai olasz-szlovén határ közelében lévő, Devetachi településtől dél-nyugatra található Visintini faluban a „Magyar Kápolna”. A
valamikori 17-es hadosztály temetője közelében kezdték építeni még 1916-ban. A
front vonalak mögött, a temetők közelében, ahol sokszor tömegsírok sorakoztak,

• 222 •

Katonai temetők

több helyen is építettek kápolnákat, ilyen volt a Visintiniben épült is. Az 1918
januárjában hadszíntérre látogató I. Károly király is szorgalmazta a kápolnák építését. A Visintiniben épült kápolna 1918 októberében készült el, de a háború vége
nem tette lehetővé teljes befejezését, 2009-ben újították fel és adták át. A kápolna
közelében lévő temetőt és sírokat időközben felszámolták, a hamvakat a Fogliano
Redipuglia területén kialakított osztrák-magyar temetőben helyezték el. A település az Isonzo folyó mellett található, a Doberdó-fennsíktól észak-nyugatra. A temetőben 12000 ismeretlen és 2550 ismert katona van eltemetve, közöttük számos
magyar névvel is találkozhatunk.
Az Isonzo fronton találhatóak a 4-es honvéd gyalogezred által karszti kőből
épített, 2,5 méter magas, gúla alakú, felirattal ellátott emlékművek. Ezeket a harcok színhelyein állították fel a háború után, az itt elesett magyar katonák emlékére. A 4. honvéd gyalogezred a 20. honvéd hadosztály keretei között harcolt, az
1-es, 3-as, valamint a 17-es honvéd gyalogezredekkel együtt. Ilyen emlékmű áll a
Monte San Michele északi lejtőjén, San Martino Carso településen, a „Templom
dombon”, valamint Monte San Gabriele déli lejtőjén. A mai Szlovénia területén,
Nova Vas településen áll a negyedik emlékmű.
A Trieszttől északra található település Prosecco osztrák-magyar temetőjében
van eltemetve 5050 katona, akik a Karszt-vidéken harcoltak. Közülük 1369-et
1970-ben a Doberdó környéki temetőkből hoztak ide. A piedmontai temetőből
1103 katona földi maradványai kerültek ide. Az ötvenes években Prosecco környékéről, mint egy 800 osztrák-magyar katonát temettek itt el.
Aurisina (régi neve Nabrezina) település Trieszttől északra, a tenger mellett található, 1915 és 1917 között Monfalcone és a Hermada-hegy között elesett osztrák-magyar katonák vannak itt eltemetve. Ezen a területen a 11. Isonzo csata során súlyos
harcok folytak. Ebben az osztrák-magyar katonai temetőben 1934 katona nyugszik.
Szlovéniában található Sveto település, régebbi neve Süta, vagy Sutta. A valamikori Magyar Vöröskereszt tábori kórházában elhunyt katonákat temették a
templom közelében létrehozott temetőbe. Az itt eltemetett 1170 hősihalottból 678an magyarok voltak.
Ma Szlovénia területén található Solkan település, az egykori Görz, ma Gorizia
(Olaszország) és a (Szlovénia területén épült) Nova Gorica mellett, amihez ma tartozik. Az egykori város szélén, a Sabotin és Monte Santó hegyek között kanyargó
Isonzo folyó partján található temetőben 1500 osztrák-magyar katona van eltemetve, ebből 700 magyar katona. A település nevezetessége az 1905-ben épített kőhíd,
mely az Isonzo folyón ível át. Teljes hossza 220 méter, középső ívének hossza
85-méter, a vasútvonal Jesenicét köti össze Nova Goricával.
Oslavia ma Gorizia (Olaszország) része, a város északi részén. Az 1938-ban
épült nagyszabású emlékmű 57741 katona földi maradványait őrzi, ebből 36000
kiléte ismeretlen, osztrák-magyar katonák 540-en vannak.
Goriziától északra, Tolmintól délre (ma Tolmin része) található Modrejce, ahol
az osztrák-magyar katonatemetőben főleg a tolmini hídfőállásban harcolt és elesett

• 223 •

Katonai temetők

katonák vannak eltemetve. A sírokat egyforma sírkövek jelölik, van egy központi
emlékmű is.
Tolmintól észak-keletre található Ukanc, ahol az osztrák-magyar katonatemetőben az 1915 és 1917 közötti harcok során, főleg a Krnsko-hegység területén
elesett katonákat temették. A temetőben 282 sír van, 221 sír névvel, a több nemzetiségű katonák nevei között sok magyar is található.
Ukanctól észak-nyugatra található Soca település, (az Isonzo folyó neve szlovén nyelven is Soca) a temetőjében vannak eltemetve azok az osztrák-magyar katonák, akik 1915 és 1917 között a Javorscek és Krn környékén harcoltak. A temetőben 1400 katona van eltemetve.
Socától észak-nyugatra található a hegyek között Log pod Mangartom település. Katonai temetőjében 800 különböző nemzetiségű osztrák-magyar katona van
eltemetve, a temető mellett 1916-ban egy mecset is épült az ebben a térségben
harcoló bosnyák katonák számára. A mecsetet 1918 után lebontották.
Socától észak-keletre található Trenta település, a Trenta hegységben ered, 900-méter
magasságban a Soca, olasz nyelven Isonzo folyó. Trenta közelében van eltemetve
200 osztrák-magyar katona, akik az itteni katonai kórházban haltak meg, és itt vannak eltemetve azok az orosz hadifoglyok is, akik aVrsic hegyen útépítés közben
haltak meg.
Goriziától észak-nyugatra található Cormons település, ahol az osztrák-magyar
temetőben 250 kereszt és egy kőobeliszk található, ahol 282 katona földimaradványai vannak eltemetve.
Az Isonzo-folyótól nyugatra, Udine és a tenger között található Palmanova, ahol az I.
világháború során hadifogolytábor is volt. A város közelében az osztrák-magyar temetőben, kápolna és katonasírok emlékeztetnek az itt eltemetettekre.
Stanjel település is ma szlovén területen található, közel a mai olasz határhoz. A településen létrehozott katonatemetőben azok az osztrák-magyar katonák vannak eltemetve,
akik a közeli fonton, vagy a XVII. században épült, régi nevén, a Sankt Daniel kastélyában működő kórházban hunytak el. Az osztrák-magyar temetői kataszter alapján itt 993
azonosított katona van eltemetve.
Stanjeltől észak-nyugatra található Branik (régi neve Rifenberg) település, a
település és annak közelében található két osztrák-magyar temető. Az itt eltemetettek a közeli harctéren, vagy a braniki katonai kórházban hunytak el. Olasz adatok
alapján 275 katona van itt eltemetve.
Szintén Szlovéniában található Rance-Vogrsko település Goriziától dél-keletre
található, az itteni osztrák-magyar katonatemetőben a közeli katonai kórházban
elhunyt katonákat temették.
Volcja Draga település szintén Goriziától dél-keletre található, az osztrák-magyar temetőben főleg a soproni 76-os gyalogezred katonáit temették, a 10. és 11. Isonzo csatában elesett katonákat, akik a Vrtojba-Bile hegységekben harcoltak, Goriziától délre. Egy kőgúla
emlékmű emlékeztet reájuk. A temetőben később a környékbeli kisebb sírkertekből is ide
temették a katonákat. A temetőben 1599 osztrák-magyar katona nyugszik.

• 224 •

Katonai temetők

Bovec település Szlovéniában, a Júliai-Alpokban, a mai olasz határ közelében található, az osztrák határtól 30 kilométerre. A település keleti határában, ahol a Korotnica folyó
az Isonzo folyóba ömlik, található a temető. Itt 1922 egyforma sírkő látható, ahová az osztrák-magyar katonák vannak eltemetve. Bovectől 4 kilométerre áll, a Korotnica patak 60
méter mély szurdokja felett a Kluze erőd. A ma is látható erődöt 1882-ben építették, fontos
stratégiai pont volt mind két világháború során.
Tolmin az Isonzo és a Tolminka összefolyásánál fekszik, közel a mai olasz határhoz,
Goriziától északra. Az 1916-ban létesített osztrák-magyar temető a Vogel és a Krn hegyek
közötti területért folyó harcokban elesett 3300 katona végső nyughelye. Tolmintól északra
található Javorca Szentlélek Emléktemplom, a Tolminka patak felett emelkedő magaslaton
épült a templom, az elesett osztrák-magyar katonák emlékére 1916-ban. A templom alul
kőből, felül fából épült, ma felújítva látható. A templom falán, lőszeres ládák deszkáiba
égetett 2564 elesett katona neve olvasható. Tolmintól észak-nyugatra található Kobarid, a
régi Caporetto. A település felett a Szent Antal-dombon épült fel az osszárium (csontház) és
az olasz katonák emlékhelye, 2748 ismeretlen és 7014 ismert katona emlékére.
Monte Grappa hegység, melynek legmagasabb pontja 1775 méter, Roveretotól dél-keletre, a Piave folyótól nyugatra található. A két világháború között az olaszok a Monte
Grappa tetején egy monumentális emlékművet és osszáriumot építettek, az itt elesett katonáknak, de ide gyűjtötték a környékből az eltemetett katonák földi maradványait is. Ez a
hely lett 12615 olasz (ebből ismeretlen 10332) és 10295 osztrák-magyar (ebből ismeretlen
10000) elesett katona végső nyughelye.
Dél-Tirol hegyei között, a Nasswand-hegy (2254 méter) meredek lejtőjén, Toblach településtől délre található egy osztrák-magyar temető. A háború alatt hadikórház is működött
itt, és az itt elhunytakat ide temették. A temetőben 1259 túlnyomórészt nem német anyanyelvű katonák, szlovének, horvátok, magyarok és olaszok vannak temetve 463 sírban. Az
osztrák katonákat később Brixen (Bressanone) temetőjébe temették át. A temetőkápolna
és egy obeliszk a névtelenül itt nyugvó katonákra emlékeztet. Ebbe a temetőbe temették el
azt a 13 magyar katonát is, akit a Spondigna/Spondinig temetőjéből temettek át, több nem
német ajkú katonával együtt. Az Adige-völgyében a Stilfser Joch felé vezető út mellett
fekvő temetőben egykor 150 sír volt, de a temető rendezése során több sírt felszámoltak. A
temetőben ma is láthatók a magyar katonák sírkövei. A térségben Stilfser Joch 2757 méter
magaságában harcoltak 1915 és 1918 között a Császári és Királyi 29-es gyalogezred IV.
zászlóalj katonái is, akik közül többeket itt temettek el. Az Otler-csúcson (3905 méter)
emléktábla őrzi emléküket.
A Császári és Királyi 29-es (Loudron) gyalogezred I. zászlóalja Nagybecskereken, a
II., III., és IV. zászlóalja Temesváron állomásozott.
A Fiemme-völgy a Dolomitok déli peremén, Bolzánótól dél-keletre található, itt található a Paneveggio-tó partján épített Buso erőd, mely fontos stratégiai pont volt az I. világháború során. Ettől észak-keletre található a Valles-hágó 2032-méter magasságban, itt egy
1914-ben épített, majd 1948-ban átépített kápolna áll, ez a „paneveggioi katonai temető”
kápolnája, az I. világháború során elesett katonák emlékére.

• 225 •

Katonai temetők

Bolzanótól észak-keletre található Bruneck, mai neve Brunico itt az első világháború alatt több katonai kórház is működött. Az itt meghalt katonákat és a
Dolomit fronton elesett katonák eltemetésére hoztak létre egy temetőt 1915 júliusában. Az itt eltemetett olasz katonákat 1932-ben, a német katonákat 1938-ban
más helyre szállították, és temették el. A temetőben az osztrák-magyar hadsereg
669 katonája, 103 orosz hadifogoly és 13 szerb, valamint 7 román van eltemetve.
A második világháború 19 német és osztrák katonája is itt nyugszik.
Rovereto egy dombján az olaszok építettek egy osszáriumot, itt nem csak olasz
katonák földi maradványai vannak eltemetve, de környékbeli temetők felszámolásakor ide temették az osztrák-magyar katonákat is.
Verona város külterületén található egy temető, amit 1851-ben nyitottak meg.
Az első világháború alatt és után ide temették a meghalt osztrák-magyar foglyokat
(5684 fő). A temetőt 1994-ben újították fel.

• 226 •

Függelék

FÜGGELÉK

• 227 •

Függelék

Táblázatok
Jelmagyarázat
+ =
-.=

az anyakönyvben is szerepel a neve
az anyakönyvben nem szerepel a neve
Jászapáti
Emlékművön
szereplő nevek

Ádám Ferenc
Ádám Imre
Ádám István
Ádám Pál
Andrási Béla
Andrási István
Andrási István
Andrási János
Andrási József
Andrási József
Andrási Miklós
Andrási Miklós
Andrási Pál
Bagi Alajos

anyakönyv
másolatokban a
szolnoki levéltárban
+
+
Ádám József
+
+
+
+
Andrási Győző Pál
Antal Miklós
B. Kiss Kálmán
B. Nagy Bertalan
-

Lukácsi Imre István
által gyűjtött,
a könyvben szereplő
hősök neve
+
+
+
Ádám István (halott)
+
+
Alexander Pál (hal.)
+
+ (Andrássi I.)
+
+ (sebesült)
+
+
+
Andrássi Ferenc (h.)
+
B. Kis Kálmán
Nagy G. Bertalan
Bagi Lajos (sebesült)

• 228 •

Születési év

1878.
1883.
1884.
1874.
1894.
1877.
1895.
1887.
1878.
1882.
1889.
1890.
1883.
1895.
1876.
1893.
1888.
1889.
1884.

Függelék
Bagi András
Bagi B János
Bagi István
Bagi József
Bagi Kálmán
Bagi Zsigmond
Balajti Bertalan
Balajti István
Balajti István
Balázs Szilveszter
Balla János
Balla Lajos
Balla Vince
Bárdos Ignác
Bárdos István
Bárdos Joachim

Bagi B. Gábor
Bagi János
Bagi Bertalan
Bagi Gábor
Bagi István
+
Balajti Imre
+
Balajti Péter Pál
Balla Ferenc
(Palla) Balla István
Balog István
Balogh József
Bálint Jakab
Bárdos János
+

+
+
+
+
+
+
+
+
+
Bajzát István (halott)
Baki János (Bagi) h.
+
+
Balajti Miklós (hal.)
+
Balázs Mihály (hal.)
+
Balla Benő Sándor h
+
Balla István (hal.)
Balla István (hal.)
+
Balla Lajos orosz hf.
+
+
+
Bárdos István (seb.)
+

• 229 •

1893.
1883.
1880.
1870.
1887.
1888.
1893.
1897.
1881.
1896.
1895.
1894.
1888.
1876.
1883.
1895.
1887.
1886.
1897.
1888.
1889.
1884.
1881.
1895.
1892.
1873.
?77-es mz.
1875.

Függelék
Bárdos József
Bárdos Kálmán
Belner Ferenc
Berdó László
Berdó Mihály
Berente Béla
Berente József
-

+
Bárdos Mihály
Bencsik János
Berdó Bertalan
Berdó István
Berdó István
Berdó P. József
+
+
-

Bárdos József (seb.)
+
+
+
Bencsik József (hal.)
+
+
+
Berdó János (hal.)
Berdó János (hal.)
Berdó József (hal.)
+
+
+
+
Bertalan Antal (hal.)

1884.
1878.
1884.
1894.
1884.
1891.
1879.
1889.
1883.
1897.
1880.
1889.
1883.
1898.
1894.
?, temetése
Eger 1918.

Béres Imre
Béres István
Besze Károly
Birkás Balázs
Birkás Bertalan
Birkás István
Birkás János

Béres Deák János
+
+
Birkás Barnabás
+
Birkás Ignác
Birkás István Mátyás
+

Bertalan István (hal.)
Borzák Miklós (hal.)
+
Béres Dezső (hal.)
+
+(Birjás) ?
+
+
+
Birkás Imre (hal.)
+
+

1896.
1877.
1887.
1893.
1882.
1884.
1883.
1878.
1881.
1885.
1892.
1888.

• 230 •

Függelék
Birkás János
Birkás Mihály
Birkás Miklós
Bolyós István
Bolyós József
Borbás József
Boros József
Borzák Miklós
Bősze József
Bőszén Zsigmond
Budai Andor
Budai Gábor
Bugyi Béla
Bugyi Gábor

+
Birkás Lajos
+
Bódi Cs. Szilveszter
Bódi István
Bodnár József
+
Borbás Balázs
Borbás Balázs
Borbás Ferenc
+
Borbás János
Bordás János
Borbás Kálmán
Borzák Áron
+
+
+
Budai Sándor
Bugyi B. András
Bugyi Balázs
+
-

+
Birkás Kálmán (hal.)
+(Birkus) ?
Birkás Lajos (hal.)
+
+
+
+
Bolyos István (hal.)
+
+
+
+
+
+
+
+
BorbélyJános (hal)
Borocs József (hal.)
+ (Boross, hal.)
+
+(Berzák) ?
+(Bőszény) ?
+
Budai János (hal.)
+
+
+
+
+

• 231 •

1894.
1889.
1900.
1899.
1880.
1895.
1880.
1893.
1874,
1887.
1895.
1883.
1882.
1891.
1894.
1884.
1879.
1890.
1900.
1898.
1891.
1877.
1882.
1887.
1879.
1892, 1
1891.
1875.
1886.
1886.

Függelék
Bugyi Imre
Bugyi István
Bugyi Lajos
Bugyi Miklós
Busai István
Busai Mihály
Csaplár Gábor
Csikós Bertalan
Csikós Bodiszil ?
Csintó István
Csőke Ferenc
Csőke Lajos
Csuka István
Deli Ferenc
Deli Sándor
Demény János
Dósa János
Dósa József
Dósa Vince
Faragó Gábor

+
+
+(Alajos)
+
+
+
Cs. Nagy János
Csikós Bódi István
+
Csordás István
+
+
+
Deutsch Miklós
Dobóczi Bertalan
Dósa Elek
+
+
+
-

+
+
Bugyi József (hal.)
+
+(Bucsai) ?
+
+
Csékmány
(Czékmány) Sándor
Czekus Andor
Cseh Ferenc (hal.)
+
+
+
+(Gordás) ?
+
Csőke Gábor (hal.)
+
Deli István (hal.)
+
+
+
+(Dobozi)
+
+
+
+
Dózsa Balázs (hal.)
Fajti Gábor (hal.)
-

• 232 •

1882.
1881.
1891.
1888.
1891.
1896.
1879.
1889.
1885.
1884.
1884.
1889.
1882.
1884.
1881.
?
1892.
1896.
1886.
1891.
1898.
1885.
1890.
1884.
1892.
1884.
1892.
1899.
-

Függelék
Faragó István
Farkas Antal
Farkas Gábor
Farkas István
Farkas István
Farkas István
Farkas János
Farkas József
Farkas L. Balázs
Farkas Szilárd
Füzér István
Gál Gábor
Gojsza József
Grosszmann Jenő
Gulyás Andor
Gulyás Ferenc
Gulyás Kálmán
Gulyás Lajos
Gulyás Pál

Faragó Sándor
Farkas Alajos
Farkas A. Sándor
+
+
+
+
Fehér Dezső Károly
Fehér István
+
G. Nagy László
+
Gecse István
+
Gulyás András
Gulyás János
+
+
+

+
+
+
+
+
+
+
+ (sebesült)
+
Farkas János B. (ha.)
Farkas L. József (h.)
Farkas Balázs
Farkas László (hal.)
+
+
Fekete Szilárd (hal.)
+
+
+
Gecse András (hal.)
+
Gecse János (hal.)
+(Golysza)
+
+
Gulyás József (hal.)
+
+
+

• 233 •

1892.
1894.
1886.
1890.
1894.
1895.
1899.
1887.
1878.
1887.
1899.
1883.
1894.
1895.
1891.
1873.
1884,
1890.
1890.
1897.
1884.
1875.
1879.
1883.
1882.
1875.
1880.
1870.
1878.

Függelék
Gulyás Vince
Gyenes Gábor
Gyenes János
György István
Halász Gábor
Horváth Balázs
Járvás Imre
Járvás István
-

+
Gyenes Elek
Gyenes István
+
Győri István
Hajnal István
Háfra Károly
Hirsberger András
(Ferenc)
Holló Márk
Horváth Ferenc
Horváth Gábor
Horváth Gáspár
Horváth János
Horváth Sándor
Hubai Imre
Illés Gábor
Ivanics István
Ivanics József
Ivanics Mihály
Járvás Ferenc
+
Járvás János
-

+
+
+
+
+
+
+
+

1890.
1895.
1889.
1894.
1882.
1889.
1881.
1878.

+
+
Horváth Béla (hal.)
+
Horváth Flórián (h.)
+
+
+
Horváth Kálmán (h)
+
+
+
Illés János (hal.)
+
+
+
+
+
+ (két sebesült Járvás
István)
+
Járvás Miklós (hal.)

1896.
1881.
1868.
1892.
?
1874.
1894.
1893.
1889.
1890.
1884.
1889.
1889.
1886.
1885.
1898.
1894.
1886.
1890, d.
és 1880.
1875.
1896.

• 234 •

Függelék
Jász János
Jónás István
Juhász Gábor
Juhász Mátyás
Kálmán D. Mihály
Kálmán Lajos Antal
Kalmár Balázs
Kalmár József
Kalmár Miklós
Kiss J. Balázs
Kiss P. Gábor
Kiss P. János
Kiss P. Kálmán
Kiss P. Lajos
Kiss T. Pál
-

+
+
+
K. Kovács József
Kajmár István
Kalló Mátyás
Káli Ferenc
Kálmán Mihály
Kálmán József
+
Kálmán Mihály
Kalmár Árpád
+
Kalmár Balázs
Kalmár Lajos
Karkus Balázs
Kaufmann Kálmán
Kecskés Tóth János
Kis András
Kis Barnabás
Kis Berdó Bertalan
Kis István Sándor
Kis János
Kis P. Gábor
Kis Tamás Pál
Kiss Gábor

+
+
+
Juhász K. Mátyás
+ Kovács K. J.
+
+
+ (Ráli F.)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+ (Kurkus B.)
+
+
+
+
+
+
+
Kis Balázs (sebesült)
+
Kis P. János
+(sebesült)
+
Kiss Béla (halott)
+

• 235 •

1886.
1883.
1880.
1893.
1891.
1886.
1888.
1886.
1879.
1883.
1882.
1879.
1882.
1884.
1895.
1899.
1889.
1897.
1885.
1874.
1887.
1892.
1879.
1892.
1889.
1892.
1873.
1889.
1892.
1884.
1895.
1896.

Függelék
Koczka József
Kocsis Gábor
Kommlóssi István
Kovács Barna
Kovács K. József
Kozma Ferenc
Kubenyi Imre
Lados Alajos
Lados Balázs
Lados József
-

Kiss István
Kiss József Jakab
Koczka József Aladár
Kocsis Kálmán
Komlósi István
Kontrek Mihály
Kovács Ferenc
Kovács János
Kovács Miklós
Kökény István
Krizsó Béla
+
Lados István
+
-

Lados Miklós
Lakatos András
Lakatos István
Lakatos Mihály
Léhi József
Lóczi Balázs
Lóczi Barnabás

+
+
Lakatos István
Lázár Zoltán
+
Lendvai Balázs
Lóczi Barna

+
+
Kitovan Radics (ha.)
+
+
Kocsis Béla (halott)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
Kubinyi I. (sebesült)
+
+
+
Lados Mihály József
(halott)
+
+
+
+
+
+
+
+(sebesült)
+

• 236 •

1895.
1883.
?
1885.
1892.
1894.
1887.
1880.
1895.
1897.
1884.
1894.
1891.
1887.
1894.
1894.
1891,
1890.
1889.
1888.
1892.
1896.
1889.
1890.
1882.
1888, (89).
1896.
1895.
1889.
1894.

Függelék

Lóczi Ferenc
Lóczi Imre
Lóczi Mihály
Locskai Mihály
Lőrik Ernő
Magócs Antal
Makkos József
Menyhárt Miklós
Mihályi Imre
Mihályi István
Mihályi István
Mihályi József
Mihályi Kálmán
Mihályi Mátyás
Mihályi Miklós
Mihályi Vince

+
Lóczi Ferenc László
Lóczi Lőrinc
+
+
Ludas Balázs
Ludas Mihály József
Menyhárt Ferenc
Menyhárt József
Mezei Szabó Gyula
Mihályi B. Lajos
Mihályi Gábor
+
Mihályi János
Mihályi János
Mihályi József
Gergely
+
+
Mihályi V. István
+

+
+
+
+
+
+(Lórik)
Lados Balázs
Lados István (hal.)
Lados József (hal.)
Lados Mihály József
Lados Miklós (hal. )
+(Magocs)
Malnár Antal (hal.)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+

• 237 •

+
+
+
+

1895.
1884.
1895.
1891.
1890.
1879.
1890.
1889.
1888.
1892.
1896.
1870.
1893.
1886.
1894.
1894.
1890.
1890.
1878.
1892.
1884.
1874.
1885.
1884.
1879.
1886.
1883.
1899.

Függelék
Miklós Balázs
Molnár Ignác
Molnár István
-

Nagy Ferenc
Nagy G Bertalan
Nagy G. József
Nagy I. Ferenc

Móga Tivadar
+
Molnár Kálmán
Antal
Nagy András István
Nagy Béla
Nagy Bertalan
Nagy (József) Dávid
Nagy Ficsor Gábor
Nagy Ficsor István
Nagy Cs. János
Nagy G. István
Nagy I. Antal
-

Nagy I. János
Nagy I. Pál
Nagy L. Mihály

Nagy I. István
Nagy J. István
Nagy István Dávid
Nagy Jóska Pál
Nagy L. István
-

-

-

-

Miklós László (hal.)
+
+
+
+
+
Nagy Dávid
Nagy G. Ferenc
+
+
+
Nagy G. János
Nagy G. II. József h.
Nagy István
+(sebesült)
Nagy J. Antal
Nagy István Ferenc
(sebesült)
Nagy János
Nagy II. János (hal.)
Nagy J. Pál (seb)
Nagy J. István
Nagy István (hal.)
+
+
+
Nagy László (hal.)
Nagy Sz. István
Nagy Mihály Z.
L. Nagy Mihály
Nagy Mihály (hal.)

• 238 •

1890.
1881.
1872.
1877.
1869.
1880.
1873.
1878.
1870.
1892.
1877.
1889.
1878.
1891.
1877.
1891.
1888.
1889.
1892.
1887.
1882.
1891.
?
1894.
1892.
1889.
1899.
1878.
?
1875.

Függelék
Nagy Vince
Nagypál Ferenc
Nagypál László
Nyitrai Béla
Nyitrai Ferenc
Nyitrai László
Pádár Joachim
Pádár Mihály
Pongo Gábor
Pongo István
Pongo János
Rácz Dezső
Rácz István

Nagy M. József
Nagy P. László
Nagy Pál József
Nagy Samu István
Nagy Sz. Gábor
Nagypál János
Nagy Pál László
Nyitrai Gábor
Pádár Antal
Pásztor László
Pásztor Sándor
Pataki János
Pataki Lajos
Pócsik István
+
Pongó István
(Dezsö és Illés néven
is szerepel)
-

+
+
Nagy P. Pál (hal.)
Nagy Pál Bertalan h.
+
+
+
Nagy Sz. István (ha.)
+
+
Nagypál László
(Asinara hft. hal.)
+
+
Orosz József (hal.)
+
+
+
+
+
+
Pataki Péter (hal.)
Plocskoi Mihály (h.)
+
+ (orosz hf.)
(Pongó I.)
(Pongó I.)
Dezső

1881.
1885.
1892.
1888.
1896.
1891.
1882.
1878.
1895.
1888.
1889.
?
1881.
1889.
1874.
1877.
1898.
1895.
1894.
1882.
1885.
1876.
1890.
1891.
1893.
1887.
1877.
1893.

+

1888.

• 239 •

Függelék
Radics Ferenc
Radics Sándor
Rago István
Rajki Ferenc
Rákosi Menyhért
Rákosi Mihály
Réz Antal
Réz István
Réz János
Rusvai Ferenc
Rusvai Gábor
Rusvai János
Rusvai János
Rusvai Zsigmond
Sági H. László
Sári Béla
Scirlades Iván
Sinkó K. Ferenc
Solymosi Mihály
Sóti István
Sóti József

Rácz Sándor József
Radics Miklós
+
Rajki József
Rédei János
+
+
Réz Móricz
Rusvai Balázs
+
+
+
+
Sápi Béla
Scipiades Iván
+
Sóti Bertalan
+
-

+
+
+ (Ragó, Rágó)
+
+
Reiner Ferenc (hal.)
+
+
+
+
+
+
+ (Rusvay)
+
+
+ (Rusvay)
Sági Gábor (hal.)
Sági János (hal.)
+
+
+
Solymosi (Frikk)
Mihály
Somoskövi János
(halott.)
+
+
-

• 240 •

1885.
1890.
1892.
1881,
1892,.
1898.
1895.
1889.
1881.
1890.
1896.
1892.
1881.
1894.
1884.
1881.
1878.
1885.
1897.
1885.
1891.
1896.
1896.
1883.
1891.
-

Függelék
Sóti Kálmán
Stadler József
Sterák József
Susztár Mátyás
Susztár Pál
Szabari Bertalan
Szabari Ferenc
Szabari Pál
Szabó András
Szabó Gyula
Szabó Imre
Szabó János
Szentesi Ferenc
Szepesi Mihály
Szikszai Kálmán
Szilák Joachim
Tajti A Ferenc
Tajti A István

+
Stupek József
+
+
Szabari Balázs
+
Szabari Ferenc
+
+
+
Szanyi Ferenc
+
+
Szőke Mihály
+

Sóti Péter (hal.)
Szterák J.
+
+
+
+
+
Szabari Elek (hal.)
+
Szabari Ferenc (hal.)
+
+(Szabori)
Szabary Pál (hal.)
+
Mezei Szabó Gyula
+
Szabó János (hal.)
Szabó József (hal.)
+
Szekeres István (ha.)
+ (Szerb hf.)
+
Szikszai István (hal.)
+
Szilak Ljubomir (h.)
Szőke István (hal.)
+
Szterák József (hal.)
Tajti Ferenc (hadif.)
+

• 241 •

1894.
1885.
1886.
1885.
1887.
1878.
1892.
1891.
1884.
1881,
1895.
1891.
1878.
1884.
1894.
1885.
1872.
1887.
1890.
?
1886.
1888.
1875.
1888.
1881.
1891.
1873.
1885.
1886.
1888.

Függelék
Tajti András
Tajti Bálint
Tajti Elek
Tajti Gábor
Tajti J. Gábor
Tajti János
Tajti K. János
Tajti László
Tajti Miklós
Tasnádi István
Tasnádi József
Tóth K. Gábor
Tóth István
Tóth K. Sándor
Tóth Kecskés János
Tóth P. Balázs
-

+
+
Tajti István
+
+
Tajti Károly
+
Tajti Mihály
+
Tajti Sándor
+
Tóth Ferenc
Tóth Gábor
+
Tóth István
Tóth János
Tóth K. Miklós
+
+
Tóth P. Kálmán

+
Tajti G. Gábor
Tajti Imre (hal.)
+
Tajti István (hal.)
+
+
+
Tajti János (hal.)
+
+
+
+
Tajti Péter Pál (h.)
+
Tajthy István (hal.)
(Tamádi) ?
+
+
+
Tóth István (hal.)
Tóth R. József néven
házastárs, anyja neve
mh. 1917. jún. 15
Tóth János mh. 1917.
máj. 20 (30.gy.e.)
+
+
Kecskés Tóth János
+
(Tóth S. ?) Balázs
testvére

• 242 •

1893.
1897.
1889.
1889.
1890.
1890.
1896.
1880.
1895.
1880.
1893.
1884.
1886.
1893.
1894.
1852.
1889.
1887.
1878.
1896.
1876.
1877.
1879.
1879.
1893.
1887.
1874.
1882.
1888.

Függelék
Tóth Rigó József
Török M. Barnabás
Urbán Balázs
Urbán Barnabás
Urbán Béla
Urbán Ferenc
Urbán István
-

Török András
Török Miklós
Barnabás
+
+
+
+
-

Urbán János
Utassy István
Utassy István
V. Patócs József
Vágó Ferenc

+
Urbán János
Urbán János Gábor
Utasi István
Vágó A. János
-

Vágó Imre
Vágó József
Varga Miklós
Verbőczi Gábor
-

+
+
Velemi Nándor
+
-

Vígh János
Vígh János
-

+
-

+
Tóth Samu (hal.)
+ Török Miklós

1877.
1898.
1879.

Török Miklós (hal.)
+ (orosz hadifogság)
+
+
+
(hal. 1917. dec. 31)
Urbán István mh.
1915. nov.1 (29. gy.)
Urbán István (hal.)
+
+
+
Urbán László (hal.)
+
+ (orosz hadifogság)
Veres Patocs József
+
Vágó Ferenc (seb.)
Vágó Ferenc (seb.)
+
+
Varga István (hal.)
+
+(Verbóczi)
(Veli Sándor)
Deli Sándornál
+
Virágh Pál (hal.)

1881.
1893.
1884.
1886.
1877.
1882.
1882.

• 243 •

1891.
1886.
1876.
1891.
1890.
1882.
1886.
1878.
1895.
1892.
1890.
1898.
1880.
1894.
1874.
1886.
1899.
1865.

Függelék

Vízi Miklós
Zagyi Gábor
-

Vógó József
+
-

Vizi Sándor (hal.)
+
Zoboják (Füredi)
István (hal.)

1897.
1886.
1885.

Jászjákóhalma

Emlékmű névsor
2009-es felvétel
(Borbély Miklós)
Dohy Gábor fh.
Rónai Miklós hn.
Farkas László
Kózler Oszkár
Andrási János
Bakai Imre
Bárdos Sándor
Bella József
Bíber Mihály
Bóna L Sándor
Bóna S Sándor
Borics L. József
Csipe Ferenc
Csipe János
Csőke Péter
Csombor Antal
Csombor Ágoston

Anyakönyv Szolnok

Nagypapák

Megjegyzés

Andrási János
Bárdos Sándor
Bella József
Bíber Mihály
Bóna Sándor
Csipe János
Csőke Péter
Csontos Ágoston
Csombor Antal
-

Dohy Gábor (hal)
+
Balog II. József (h.)
Barát Imre (hal.)
+
Bella Béla József
Bendő Mihály (hal.)
+
+
Bona Sándor (hal.)
Borics József (hal.)
Csipe Ferenc (hal.)
+
+ (Csöke)
+
+
-

1877, .
1895,
1892,
1889,
1892,
1888,
1893
1893,
1877,
1885,
1893,
1874,
1887,
1893,
1892,
1891,
-

• 244 •

Függelék
Csombor János
Csordás Imre
Demény F. Ir…?
(Imre)
Demény Mihály

Csordás Imre
Demény Imre

Deszpot István
Deszpoth László

Deszpot István
-

Deszpot Pál
Dovicsényi
Zsigmond
Elek József
Erdélyi Lehel
Erdélyi Mihály
Fabu Sándor
Farkas Benedek
Farkas I. Béla
Farkas A. István
Farkas János
Farkas M. János
Farkas Mátyás
Farkas Pál

Deszpot Pál
Dovicsényi
Zsigmond
Elek József
Fabik Sándor
Farkas Benedek
Farkas Béla
Farkas János
-

Fazekas Jakab

Fazekas Jakab
(57/1918, 05. 14
Fejes Antal
Fejes Antal
Fejes István
Fejes István
Fejes Sándor
Fodor László
Fodor Sándor
Fodor Pál

Fejes I. Antal
Fejes N. Antal
Fejes E. István
Fejes J. István
Fejes Sándor
Fekete János
Fodor László
Fodor Sándor
-

-

+
+

1894, .
1882, .

+ Dömény Mihály
(sebesült)
+
+ (Deszpot László
sebesült)
+
+

1872,

+
Erdélyi Lehel (hal.)
+
+
+
Farkas János (hf.)
(F. Benedek testvére)
Farkas Pál Imre
(hal.)
+

1890, .
1894,
1887,
1877,
1878
1886,
1883,
1891,

• 245 •

+
+
+
+
+
+
+
+

1881,
1898,
1893,
1891,

1890,
1883,
1894,
1876,
1894,
1883,
1886,
1889,
1883,

Függelék
Forgács M. Imre

Forgács Imre

Forgács S. József
Forgács I. László
Forgács S. Sándor

Forgács József
Forgács Sándor

Füll János
Sika..Gálffy Béla
alezredes
Gyurkó János
Herkules Ferenc
Horváth István
Horvát G. János
Horvát Péter
Juhász Pál
Ignác Ferenc
Kalmár Gábor
Kapcella István
Kaszab László
Katkó Lajos
Kálai Gábor
Kis Sándor
Kerékgyártó Imre
Kispál József
Kovács L. András
Kovács Imre
Kovács Lajos

Füle János
Gál József
Horváth János
Kapczella István
Kaszab László
Katkó Lajos
Kiss Sándor
Kerékgyártó Imre
Kovács András
Kovács Imre
Kovács Lajos

+ (hf. Szerbia)
(12/1957 o5. 25)
+
(54/1930 10. 09)
F. József testvére
Forgács Sándor
mh. 1915. 04. 24
+ (Fülle)
Fülöp Gáspár (hal.)
+
Sikabonyi Gálffy
Béla (hal.)
Gyurkó János (hal.)
Herkules Ferenc (h.)
+ (sebesült)
+
Józsa József (hal.)
+
Kalmár Gábor (hal.)
Kangha Péter (hal.)
+
+
+
+ (Kátai Gábor hf.)
+
Kecskés Ernő (hal.)
+
+
+
Kovács Gábor (hal.)
+

• 246 •

1884,
1894,
1869,
mh.1921.
1894,
1888, .
1874,
1887,
1868,
1882,
1890,
1892,
1889,
1900,
1882,
1896,
1894,
1890,
1892,
1876,
1895,
1892,
1896,
1889,
1893, .
1882,
1900,
1877,

Függelék
Korik József
Kozmócki László
Kucora Elek
Labáth Antal
Labáth László
Labáth József
Labáth N. Pál
Lajkó Sándor
Lágner Mátyás
László L. Imre
László I. István
László N. István
László Gy. József
Lehocki István
Lengyel József
-

Kozik József
Kozmóczki László
Labát Antal
Lajkó Sándor
László István
Lehóczki István
Lengyel József
-

Lékó István
Lékó K. József
Lékó L. László
Lékó P. László
Lékó A. Sándor
Lénárt József
Loór Imre
Lócska Gábor
Ludányi Gábor
Lukácsi András
Lukácsi I. István
Lukácsi István
Lukácsi Jakab
Lukácsi József
Lukácsi Károly
-

Lékó István
Lékó József
Lékó László
Lékó Sándor
Loór Imre
Ludányi Gábor
Lukácsi András
Lukácsi István
Lukácsi Jakab
Lukácsi József
Lukácsi Károly
-

+
+ (Kozsmónki)
Kuczora Aleszim h.
+
Labát László (hal.)
Labáth József (hal.)
+
+ (sebesült)
+
+ (sebesült)
+
+
Léha (Léka) József
(hal.)
+
+
+
+
Lénárd Ferenc (hal.)
+ (Lohr)
+
(68/1918. 05. 15) +
+
Lukácsi István (hal.)
(102/1917. 12. 31) +
+
+
Lukácsi Károly (h.)

• 247 •

1875,
1897,
1878,
1894,
1874,
1893,
1890,
1895,
1894,
1889,
1884,
1894,
1891,
1893
1892,
1890,
1892,
1890,
1874,
1885,
1888,
1877,
1884,
1892, 5
1888,
1891,
1888,

Függelék

Lukácsi Pál
Lukácsi P. Péter
Lukácsi S. Péter
Lukácsi S. Sándor
Menyhárt István
Menyhárt Pál
Menyhárt Péter
Menyhárt Vendel

Molnár András
Molnár I. István
Molnár Károly
Móri Alajos
Murzsa Sándor
Nagy János
Pap Cs. János
Pap Dávid
Papp József
Pávai István
Péter Jakab
Prodman Ferenc
Rostás Rafael József
Rusvai István
Sas Géza
Sas Imre
Sas István
Sas József
Sárközi Pál
Simon László

Simon Péter

Lukácsi Pál
Lukácsi Péter
Lukácsi Péter
Lukácsi Sándor
Menyhárt Pál
Menyhárt Péter
Menyhárt Vendel
any. Baráth Terézia
ap. M. József
Molnár András
Molnár István
Molnár Károly
Móri Alajos
Murzsa Sándor
Nagy János
Papp József
Pávai István
Prodman Ferenc
Rostás Rafael
Sas Géza
Sárközi Pál
Simon István
Simon László
any. Lukácsi Terézia
ap. Simon Mihály
Simon Péter

+
+
+
+
Menyhárt István (h.)
+
+
(17/1929. 03. 01.) –
mh. 1917. 12. 31.
27 éves
+
+
+ (seb.) meghalt
1923. 05. 04.
+
+
+
Pap János (hal.)
+ (Papp Dávid seb.)
+
+
+
+
Ruszvai István (hf.)
+
+ (hal.)
Sas István (hal.)
Sass József (seb.)
+
+
(101/1922. 11. 27)
mh. 1918. 07. 06
24 éves
(107/1917. 12. 31) +

• 248 •

1885,
1892,
1890,
1899,
1887,
1884,
1895,
1890,

1883,
1893
1893,
1877,
1886,
1870,
1883
1895,
1887,
1885,
1884,
1882,
1892,
1892,
1881,
1876,
1887
1887,
1885,
1894,

1896,

Függelék
Sipos András
Sipos István
Sipos J. János
Sipos J. József
Sipos Zsigmond
Siska Mihály
Sóspataki István
Szabó K. Béla
Szabó J. István
Szabó K. Imre
Szabó K. János
Szabó K. Péter
Szabó Sándor
Szakali József
Szilágyi András
Szilágyi Béla
Szőllősi András
Szőllősi G. István
Szőllősi I. István
Szőllősi József
Szőllősi Sándor
Terjéki András
Terjéki S. Imre
Terjéki L. István

Sipos János
Szabó Béla
Szabó István
Szabó János
Szabó Péter
Szakali József
Szilágyi András
Szilágyi Béla
Szőllősi András
Szőllősi István
Szőllősi István
Szőllősi József
Szőllősi Sándor
Terjéki András
Terjéki Imre
-

Tóth György
Tóth István
Tóth B. József
Varga András
Varga Mihály

Tóth István
B. Tóth József
Varga Mihály

+
+Sipos József (seb.)
Sipos László (hal.)
Sipos Zsigmond (h.)
+
+ (Szabó R. István)
+
+
+ (Szakáli)
+
+
Szilágyi Péter (hal.)
+
+ (Sz. András testv.)
+
+
+
+
+
(Ferjéki ?) Terjéki
István (hal.)
+
Tóth István (hal.)
+
Tóth József (hal.)
Varga András (hal.)
+

• 249 •

1882,
1894,
1880,
1895.
1895,
1892,
1872,
1884,
1889,
1896,
1887,
1886,
1892,
1884,
1890
1895,
1887
1896,
1886,
1895,
1891,
1879,
1885,
1896,
1882,
1890,

Függelék
Varga Péter Pál
Vámos Béla

Varga Péter Pál
-

Zelenka Ferenc
Zsidó Béla
Zsidó István
Zsidó László
Zsidó Sándor
Zsótér József

Zsidó Béla
Zsidó István
Zsidó László
-

+
Vámos Albert Béla
(halott)
Zelenka Ferenc
(hal.)
+
+
+
Zsidó Sándor (hal.)
Zsótér József (hal.)

1893,
1893,
1873,
1896,
1881,
1880,
1893,
?

Emlékmű hátsó
részén, 1938-as
feliratozás.
Fekete Ferenc
Tuza Sándor
Nagy Imre
Forgács István
Lékó Sándor
Tajti József
Lukácsi István
Bollók Ernő
Soos István
Bella András
Bella László
Tüske János
A táblázat szerint összegezve:

Település neve

emlékművön
avatáskor/jelenleg

anyakönyv

könyvben szereplő
hősök

Jászapáti

?/251 fő

447 fő

455 fő

Jászjákóhalma

127/181 fő

113 fő

157 fő

• 250 •

Függelék

A fenti táblázatban szereplő hősök száma között fennálló eltérések okai:
Az 1924-ben felállított emlékművön szereplő nevek egy része – az esetleges felújítások
következtében is – nem pontos, ezért előfordul, hogy a halotti anyakönyvben
és a veszteséglistán (ami szintén nem mindig pontos) eltérések lehetnek. A régi
értelmezésben az számított hősi halottnak, aki a harctéren esett el, de később az
is hősi halottnak számított, aki valamelyik kórházban halt meg, sebesülése vagy
betegsége következtében. Több helyen találkoztam olyan esettel, ahol a veszteséglista
feltüntette a halál tényét, időpontját, a kórház helyét, de sem az anyakönyvben, sem
az emlékművön nem szerepel a név. Az emlékművön szereplő nevek között is akadtak
olyanok, melyeket nem találtam semmilyen dokumentumban. A veszteséglistán
található neveknél a születési hely, vagy illetőségi hely szerepel (esetleg mindkettő).
Találtam olyan esetet is, melynél az elhunyt katona (Józsa József) születési helye
Kunszentmárton, de illetőségi helyként Jákóhalma volt megadva, vagy Jákóhalmán
született, de Jásztelek volt illetőségi helyként feltüntetve. A veszteséglisták sem
teljesek, az idők során sok dokumentum megsemmisült, vagy sérülhetett, ezért maga
az összesítés sem lehet teljesen pontos.

• 251 •

Függelék

Jászapáti hadifoglyok
születési évszám
Ádám Ferenc
Ádám István
Ádám István
Agócs-Palócs Sándor
Andrássi József
Bádi István
Bagi Gergely
Bagi I. József
Bagi József
Bagi László
Bagi Mátyás
Bagi Mihály
Balla Lajos
Barbás (Borbás)
István
Berdő (Berdó) Lajos
Beres (Béres) László
Birkás Balázs
Birkás Ferenc
Bolyos Balázs
Borbás Ferenc
Borbély Imre
Böszén Kálmán
Budai Gábor
Budai István
Csajági Gábor
Császár József
Császár József
Csík János
Csintó Gábor

1889
1895
1892
1885
1894
1896
1882
1893
1879
1885
1882
1885
1881
1890
1884
1885
1894
1887
1885
1882
1896
1888
1872
1891
1885
1895
1887
1894
1897

(halott 1917. 12. 31)

• 252 •

Függelék
Csortos Balázs
Deli István
Deli István
Demeter Béla
Donáth Zoltán
Dósa János
Farkas Antal
Farkas L. Lajos
Farkas Lajos
Fekete Frigyes
Fergenes Imre
Fuck István
Gál Barna
Gellért Jenő
Gulyás János
Győr István
Horváth Sándor
Hubai Ferenc
Járvás József
Járvás Miklós
Járvás Tamás
Jász János
Juhász János
Kakuk István
Kalló Lajos
Kálmán Vince
Kindl Gyula
Kis András
Kis Berdó István
Kis T. Mihály
Kitovan Radics
Koczka István
Kontzek István
Kovács János

1884
1891
1888
1885
1896
1884
1890
1893
1885
1889
1895
1889
1889
1887
1882
1888
1892
1880
1886
1894
1896
1886
1884
1886
1881
1891
1894
1887
1887
1886
?
1888
1890
1887

(halott 1920. 12. 31)
(halott 1917. 12. 31.)

(halott 1917. 12. 31)

(halott 1917. 5. 5)

(halott 1916. 09. 20)

(halott 1915. 03. 01)

• 253 •

Függelék
Kovács Miklós
Krizsó Barnabás
Lassányi Rudolf
Mag József
Magyar István
Márton Gábor
Mihalik János
Mihály János
Mihály János
Mihályi István
Mihályi József
MihályiLászló
Mike István
Molnár János
Molnár László
Nagy János Gáspár
Nagy Kálmán
Nagy P. János
Nagy Samu István
Nyitrai Béla
Nyitrai Péter
Orosz Gábor
Orosz Lajos
Ozsváth Sándor
Pásztor István
Pásztor Vince
Podmaniczki András
Pongó Gábor
Pongó Ferenc
Radics István
Rusvai Ferenc
Rusvay (Rusvai)
Miklós
Sárvás János

1890
1886
1890
1895
1879
1886
1892
1884
1895
1884
1896
1884
1892
1895
1890
1880
1893
1888
1891
?
1878
1890
?
1884
1881
1895
1884
1893
1867
1881
1892

(halott 1917. 12. 31)

(halott 1914. 11. 5)

1891
1884

• 254 •

Függelék
Scipiades Adalbert
Sinkó-Káli Gábor
Szabari Miklós
Szabó Lajos
Szaniszló Pál
Szelényi István
Szentesi Ferenc
Szikszai Ferenc
Szikszai Kálmán
Szilák János
Szőke Bertalan
Szűcs Samu
Tajthi Sándor
Tajti A. István
Tajti Béla
Tajti Ferenc
Tajti I. Ferenc
Tajti Ignác
Tajti István
Tajti János
Tasnádi Mátyás
Tatai László
Tóth Balázs
Tóth Ferenc
Tóth G. József
Tóth János
Tóth Mihály
Török Ferenc
Urbán Balázs
Urbán Gábor
Urbán István
Urbán István János
Urbán László
Urbán Miklós

1884
1889
1882
1895
1892
1892
1886
1881
1888
1883
1888
1885
1895
1888
1896
1886
1892
1893
1887
1895
1894
1894
1882
1887
1892
1877
1890
1894
1893
1881
1886
1890
1888
1884

• 255 •

Függelék
Urbán Pál
Utassy István
Vachs Oszkár
Vágó II. Ferenc
Vágó János
Vágó Béres Antal
Varga András
Valensi Adalbert
Völgyi Balázs
Warga Károly
Zagyi Gábor

1897
1886
1882
1894
1895
1889
1880
1892
1890
1888
1886

Jászapáti hadifoglyok csere útján haza tértek
Dzurik József
Erdős Andor
Molnár Manó
Nagy I. Mihály
Utasi István

1873
1881
1881
1879
1872

Jákóhalmai hadifoglyok
születési évszám
Balkányi Imre
Budai Imre
Budai Sándor
Csohány István
Deszpot István
Farkas András
Farkas Géza
Farkas János
Farkas József

1881
1889
1883
1887
1881
1886
1895
1886
1881

(halott 1917. 07. 15)

• 256 •

Függelék
Forgács Imre
Forgács József
Gonzalesz József
Kátai Gábor
Kovács András
Kövér József
Lajkó Sándor
László Pál
László Péter
László Péter Pál
Lékó András
Lékó Géza
Lékó István
Lékó József
Lékó Péter
Lukácsi Béla
Lukácsi Imre
Menkü László
Molnár Imre
Molnár János
Nagy Sándor
Pál Péter
Ruszvai (Rusvai)
István
Sándor István
Simon István
Sipos János
Szőllősi Sándor
Szőllősi Sándor
Tóth Gáspár
Tóth János
Üweges Sándor
Zsidó Béla
Zsidó István

1884
1894
1890
1895
1893
1879
1890
1884
1886
1894
1893
1887
1893
1892
1887
1893
1884
1892
1894
1895
1883
1889

(halott 1915. 01. 15)
(halott 1920. 12. 31)

(halott 1918. 04. 18)
(halott 1917. 12. 31)

(halott 1917. 12. 31)

1892
1881
1885
1885
1881
1887
1895
1889
1885
1896
1884

(halott 1917. 08. 02)
(halott 1917. 05. 31)

(halott 1917. 08. 04)

(halott 1920. 12. 31)

• 257 •

Függelék
Jákóhalmai
hadifoglyok csere
útján haza tértek
Farkas Béla
Szaszkó József
Tóth Imre

1895
1885
1893

• 258 •

Függelék

Forrásjegyzék
Magyar ezredek az I. világháborúban (magyarezredek hu.) – Alakulat történetek
A m. kir. budapesti 1. honvéd huszárezred és a m. kir. 1. népfelkelő huszárosztály
története 1869-1918
http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/25245#page/1/mode/1up
A volt m. kir. kassai 5. honvéd-huszárezred története 1868-1918
http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/62524#page/1/mode/1up
Ajtay Endre: A volt cs. és kir. 46. gyalogezred világháborús története 1914-1918 http://
magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/12728#page/1/mode/1up
Bíró Lajos-Antal Áron-Nemesdy Ernő: A volt m. kir. brassói 24. honvéd gyalogezred,
népfelkelő gyalogezred és pótzászlóalj története
http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/62542#page/1/mode/1up
Crettier Ferenc (szerk.): A volt csász. és kir. 69. „Hindenburg” vezértábornagy nevét
viselő gyalogezred története
http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/25247#page/1/mode/1up
De Sgardelli Caesar: Huszonkilences honvédek hadtörténete
http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/12722#page/1/mode/1up
Dereánó Ödön: A 1. honvéd gyalogezred története
http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/25249#page/1/mode/1up
Dernyey György: A cs. és kir. Jász-kun 13. huszárezred története http://magyarezredek.
hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/25258#page/1/mode/1up
Deseő Lajos: A m. kir. besztercebányai 16. honvéd gyalogezred története
Deseő Lajos: Erdélyi ezredek a világháborúban – http://magyarezredek.hu/onlineviewer-webapp/onlineviewer/62526#page/1/mode/1up
Doromby József: A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve
http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/25246#page/1/mode/1up
Gaksch József-Dimics Szilárd: A volt szabadkai cs. és kir. 86. gyalogezred története
1882-1918
http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/25250#page/1/mode/1up

• 259 •

Függelék

Herczegh Géza: A m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred története
http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/25274#page/1/
mode/1up
Kun József Jenő (szerk.): A cs. és kir. 23. gyalogezred hadi albuma http://magyarezredek.
hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/25243#page/1/mode/1up
Kurtz Géza: A cs. és kir. 44. gyalogezred története 1914-1918
http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/25261#page/1/
mode/1up
Légrády Elek:(összeáll.): A m. kir. pécsi 19. honvéd gyalogezred és alakulatainak
története http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/25251#page/1/
mode/1up
Makkai Pál: A cs. és kir. 101. gyalogezred története
http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/12731#page/1/
mode/1up
MolnárJózsef összeállítása: Debreceni honvédek a harcban
http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/12735#page/1/
mode/1up
Németh Lajos: Aranylapok az egykori magyar tábori vadászzászlóaljak történetéből
http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/12734#page/1/
mode/1up
Paulovits Sándor (összeáll.): Harmincas honvédek élete a halálmezőkön
http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/25262#page/1/
mode/1up
Reschner Róbert-SebestyénJózsef (szerk.): A 68-as Jász-kun gyalogezred háborús
albuma
http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/25259#page/1/
mode/1up
Sassy Csaba (összeállítása): A volt m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred
világháborús emlékalbuma
http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/62539#page/1/
mode/1up

• 260 •

Függelék

Sipos Gyula (szerk.): A m. kir. székesfehérvári 17. honvéd gyalog- és
népfelkelő ezredek története – http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/
onlineviewer/25248#page/1/mode/1up
Wodlutschka Károly-Freissberger Gyula: A 29. honvéd gyalogezred története
http://magyarezredek.hu/online-viewer-webapp/onlineviewer/25256#page/1/
mode/1up
Udovecz György: Königgratztól Litomelig a Császári és Királyi 68-as gyalogezred
története (könyv)
Szőllősy Aladár naplója: Szerb hadifogság Szerbia, Albánia, Itália. http://mtda.hu/
books/szollosy_aladar_szerb_hadifogsag.pdf
Faragó László: „Népének, Hadseregének, Hadifoglyainak Halálmarsa”. https://mtda.
hu/books/farago_laszlo_szerbia_osszeomlasa.pdf
Forgács Márton: Közép-Ázsia egzotikus világa egy I. világháborús magyar hadifogoly
képeslapjain. https://militaria.hu/uploads/files/81884400_1460288039.pdf
Katonatemetők Lengyelországban.
https://pl.wikipedia.org/wiki/Cmentarz_wojenny
Halkabban járjon, aki él. (Osztrák-magyar első világháborús emlékhelyek Galíciában).
/Przemysl, Limanowa, Gorlice/
http://krajczarosalapitvany.hu/letoltes/Archivum/Przemysl[1].pdf
Dr. Rusvay Lajos: „Rusvay had” családi krónikájából (Családi kézirat másolat).
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (veszteséglista) – https://katonahoseink.militaria.hu
aktakaland.wordpress.com. Az Osztrák-Magyar Monarchia I. világháborús
veszteséglistája – https://aktakaland.wordpress.com/2016/02/22/az-osztrak-magyarmonarchia-i-vilaghaborus-veszteseglistaja
Anyakönyvi másolatok MNL JNSZM Levéltár (Besenyi Vendel másolatában)
felhasználva az egyeztetéshez
A jászapáti hősök emlékművére felírt nevek jegyzéke (Dr. Suba Györgyné)
https://library.hungaricana.hu/hu/view/JNSM_Ek_14/?pg=393&layout=s 2021. 11.
03. – Jász Hírlap 1923. 11. 18. 02.; 1924.06.01.02.

• 261 •

Függelék

Képek forrásjegyzéke
Utassy Miklós, Rusvai Miklós – adományozó: Tóth Istvánné Utassy Anna
Lukácsi Imre, Rusvai Balázs – adományozó: Lukácsi Imre István
A jászapáti és a jászjákóhalmi településről készült képek – adományozó:
Lukácsi Imre István
Berki Miklós 1893–1961. és Császár Pál – adományozó: Berki Béla
Kocsis Gábor – adományozó: Lados Imréné Holló Katalin
A jászapáti Városi Könyvtár gyűjteményéből:
Csörgő András (1914) – adományozó: Szundi Erzsébet
Csörgő Pál (1914) – adományozó: Szundi Erzsébet – megj.: „Pilis-Csaba”
Gulyás János (1914.nov.29 –adományozó: Gulyás Piroska- megj.:Szolnok
(+ jelölve a felső sorban)
Kiss Ferenc (1914) adományozó: Verseghy József
Mihályi József (1914)- adományozó: Bátor Józsefné – Budapest- i kaszárnyában
Mihályi József (1914) – megj.: A képen középen látható
Perlaky József (1914) – adományozó: Perlaky Józsefné –megj.: Vonul a szakasz,
szakaszvezető Perlaky József
Tajti Ferenc (1914) – adományozó: Rozmaring János –megj.: Géppuskás tizedes
Tajti János (1914) – adományozó: Polónyi Zoltánné
Vincze Pál (1914) – adományozó: Perlaky Józsefné – megj.:„Táborban” (szakács)
Ismeretlen katona (1914) – megj.: Menetkészen!
Ismeretlen katona (1914) – adományozó: Szundi Erzsébet
Ismeretlen katona (1914) – megj.: Fényképész: Lázár A. Bp.
Csoportkép (1914 aug.)- megj. Ezt a képet Utassy Juliska kapta Andortól.
Torba László, Ádám István sírja Szerbiában (1914. okt.)- megj.: Torba László szakaszvezető
Jászszentandrás , Ádám István honvéd Jászapáti 68.gyalogsági ezrednél teljesítettek
szolgálatot.
Harangok (1914-1918)- adományozó: Koczka József-megj.:
A harangok a háborúba mentek…
Béres János és hidász –társai (1915)- adományozó: Perlaky Józsefné- megj.: Béres János
(x)baloldalon látható a képen.
Bugyi András (1915)- megj.: A kassai kórházban, Bugyi András (x), hátsó sor jobbról
a harmadik.
Bősze Ferenc (1915)- adományozó: Nagypál Istvánné
Seres János, Erdődi János, Vágó Béres Antal (1915)- adományozó: Bagi Józsefné
id. Gál János (1915)- adományozó: Rozmaring János-megj.:” A legidősebb Gál János az I.
világháborúban sebesült meg és a jászapáti kórház iskolában ápolták.”
Gecse János (1915)- adományozó: Perlaky Józsefné – 68.gyalogezred 4. század
Lázár Mihály és bajtársai (1915) – adományozó: Perlaky Józsefné
Mihályi József (1915) – adományozta: Báthor Józsefné

• 262 •

Függelék
Mike Miklós –(1915) – adományozó: Mike Erzsébet-megj.:
Veliki Jugoszlávia. Mike Miklós (x)
Rusvai Gábor (1915) – adományozó: Perlaky Józsefné – Prágába való indulás előtt.
Készült: Szolnokon.
Vincze Pál (1915) – adományozó: Perlaky Jószefné – megj.: A fogarasi várkaszárnyában.
István (1915. nov.24)- megj.. István tiszti lovász volt Prágában.
Szakácsok, vagy szanitécek? (1915)
Lóápolók (1915)- adományozó: Báthor Józsefné
29. honvéd gyalogezred 1. számú telefon osztag. - adományozó: Antal Lajosné
Magyar királyi 1 honvéd gyalog zászlóalj Gazdasági Hivatala (1915.jún.23)- adományozó:
Kátai Margit. Tábori posta.
Újonc század (1915)- adományozó: Rozmaring János- megj.: „1915-ben az újonc század.
Szeptembertől decemberig kiképezték, karácsonykor már Galíciába vitték őket a frontra.
fogságba esett 1916 szeptemberében, 1000 emberből 35-en maradtak.”
Csoportkép (1915)- adományozó: Demeter Eleonóra
Csoportkép (1915.nov.27) - megj.: Rusvai Eleonóra kapta az udvarlójától ezt a képet.
Béres István (1916) – adományozó: Simonváros Pálné
Kiss István János (1916) – adományozó: Török Józsefné
Lóczi Zsigmond (1916) – adományozó: Vágó Ferencné
Mihályi Istvánné (1916) – adományozó: Csőke Ferencné –megj.: Mihályi Istvánné
született, Szalai Terézia a férje sírjánál az ungvári temetőben.
Nagy Szép Sándor (1916.jún.25) – megj.: Nagy Szép Sándor K.u.K. honvéd levelezőlapja
a FELDPOST 217. címről az édesapjának.
Novák Bianka – Jászjákóhalma képeslap
Tajti Gábor (1916.nov. 22) –megj.: Tajti Gábor ezt a képet küldte a szüleinek.
Árvay Nagy Ferenc, Mitrofán Alekszej Aniszmaf. (1917)- adományozta: Árvay Kálmánmegj.: Orosz hadifoglyok az I. világháborúból.
Birkás Kálmán (1917)- adományozó: Csécsey Kálmánné
Farkas Gábor (1918) – adományozó: Kátai Ilona
Tolvaj Ferenc (1918) – adományozó: Simonváros Pálné
Szőllősiné Kiss Katalin – Jászapáti képeslap
Vágó István (1919) – adományozó: Perlaky Józsefné – megj.:Kórházban készült,
középen kalapban Vágó István.
Bukovina (1918) – adományozó: Gulyás Piroska
Bajtársak (1918.márc.10) – adományozó: Nagypál Istvánné
Komának (1918.jún.1) – megj.: Ezt a képet Berndorfból küldték a jászapáti komának.
Bősze Ferenc –adományozó: Nagypál Istvánné – megj.: Katonakórház az I. világháborúban.
Pataki István – megj.: Ebéd előtt az I. világháborúban. A nyíllal jelölt Pataki István.
Magyar katonák, lengyel fényképen.
Katonák az I. világháborúban- adományozó: Nagypál Istvánné
Hősök ligete képei dr. Suba Györgyné, Borbás Ferencné és Szentes Bíró Ferenc felvételei
Jászjákóhalmi képeslapok, Lukácsi Imre magángyűjtemnénye
Címlapfotók Bugyi László felvételei
Összeállította: Csintalan Dóra

• 263 •

Függelék

Elsővilágháborús emlékművek
Az első világháborús emlékművek az első világháború eseményeiről és áldozatairól való
megemlékezésre szolgálnak. Ezen háborús emlékművek közé tartoznak a polgári emlékművek, a nagyobb nemzeti emlékhelyek, a háborús temetők, a magánjellegű emlékművek, valamint számos olyan, egyébként hétköznapi hely, amelyet a háború érintettjeiről
való megemlékezés céljából hoztak létre, ilyenek például a csarnokok és a parkok.
Az 1920-as és az 1930-as évek során nagyszámú emlékművet létesítettek az
országban, így a Jászság településein is: Jászdózsa 1923.; Jászapáti 1923.; Jászárokszállás 1924.; Jászfényszaru 1924.; Jászjákóhalma 1924.; Jászszentandrás 1925.;
Jánoshida 1925.; Jászberény 1926.; Jászalsószentgyörgy 1926.; Jászladány 1926.;
Pusztamonostor 1927.; Kunszentmárton 1929.; Jászkisér 1930.; Jászfelsőszentgyörgy 1930.; Jásztelek 1932.1
Jászapáti első világháborús emlékműve
Jászapáti hősi emlékművét 1923. november 11-én leplezték le.
Az emlékmű alkotója Görömbey Imre szobrászművész.2
A felhasznált anyag műkő. A szobor magassága 2, 25 m, az alapzaté 2,5 m.3
A Jász Hírlap is megemlékezett az emlékmű avatásáról:
Szoborleleplezés (Jászapátin)
„Jászapáti hálás közönsége a világháborúban elesett és eltűnt hős fiának dicsőséges
emlékezetét örökítette meg a főtemplommal szemben elterülő piactéren felállított rohamra induló magyar honvéd szoborral.
F. hó 11-én volt az emlékmű kegyeletes hazafiúi érzéssel teljes ünnepi leleplezése.
Délelőtt 11 órakor Dr. Markovics esperes plébános a templomi nagymiséről kijövő
buzgó néptömeg jelenlétében megszentelte az impozáns emlékművet, a világi hatóságok képviselői pedig a d.u. 3 órakor tartandó ünnepély keretében áldoztak az elesett
hősök emlékének
Vágó Pál festőművész, mint a szoborbizottság elnöke miután átadta a városnak a
hősök szobrát, Szemán Béla főjegyző ígérte annak sértetlen épségben való megőrzését,
gondozását. Az ünnepi beszédet K. Pethes László nemzetgyül. képviselő tartotta, mely
után következett a szobor megkoszorúzása az egyes társadalmi egyesületek és erkölcsi
testületek részéről. Egy szavalat, valamint az iparos Dalárda és a főgimnáziumi énekkar precíz énekei tették magasztossá az ünnepély programsorozatát. Az emlékbeszédek
legkiemelkedőbb pontjára Dr. Horváth József járási főszolgabíró emelkedett, aki maga
1 https://library.hungaricana.hu/hu/view/JNSM_Ek_14/?pg=379&layout=s 2021. 11. 05.
2 Jász Hírlap 1922. 11. 18.
3 https://library.hungaricana.hu/hu/view/JNSM_Ek_14/?pg=393&layout=s 2021. 11. 03.

• 264 •

Függelék

is meghatottan tudta érzésben a mélységes vallásos és hazafias szép gondolataival
közel hozni az emlékműhöz a kis hadiárvák és bánatos özvegyek szívét.
A honvédelmi minisztérium képviseletében Vitéz Keserű (dr. Keserű József szerk.)
vezérigazgatóhelyettes jelent meg. A katonai díszcsapatot a jászberényi Zászlóalj 1-ső
százada szolgáltatta.
Este 92 terítékes bankettel ünnepelt az úri kaszinó, melyen Markovics esperes plébános az ország Kormányzóját, Pethes képviselő a közel és távolból megjelent vendégeket, Hild Viktor a magyar nemzeti hadsereget, Magyar János jákóhalmi plébános pedig a szép visszaemlékezéssel világított reá arra a nagy mozgósításre, amikor
Ő mint jászapáti vezetőképlán (helyesen Egerben 1914–1918 között káplán. Az első
világháborúban tábori lekész volt. 1918–1921 között Jászberényben káplán. szerk.)
ezen megdicsőült hős férfiakkal vonult be katonai szolgálattételre ezzel kapcsolatban
a magyar anyákat és magyar nőket éltette. Szamosi György jászszentndrási főjegyző a
jász testvériségre és Sokorópátkai Szabó István v. miniszter a magyar jövendő boldogságára ürítettek poharat.
Az ünnep fényét homályosította az hogy sem a Kormányzó úr Őfőméltósága környezetét, sem a Vitézi Széket, sem Jásznagykunszolnokvármegyét, sem a jászközségeket, Jákóhalma, Jászszentandrás és Jászladány községeket kivéve hivatalosan sem
képviselte.” (Egy jelenlévő hazafiú)4
Jászjákóhalma első világháborús emlékműve
Jászjáhólami hősök emlékművét 1924. május 29-én leplezték le.
Az emlékmű alkotója Siklódy Lőrinc szobrász.5
A szobor magas talapzaton álló katona, egyik kezében zászlót, másik kezében babérkoszorút tart. Az emlékmű anyaga műkő, a szobor 2,2 m magas, az alapzat magassága 2,5 m.
A talapzaton tüntették fel a 127 hősi halott nevét.6
A Jász Hírlap beszámolt a szoboravatásról:
Hősök szobrának leleplezése Jákóhalmán
„Gyönyörű szép ünnepség keretében leplezte le Jákóhalma közönsége a háborúban
elesett hőseinek emlékére emelt művészies kivitelű emlékművét. A külső fény és a belső
átérzés remek harmóniában párosulva emelték ki Jákóhalma, község ünnepét a sablonok merev formái fölé.
Már kora reggel megindult a zarándoklás a jász községek irányából a szép Jákóhalma fala közé, hogy az ott ujonnan felállított honvédtüzért ábrázoló szobor köré
csoportosulva várja a szoborleleplezés kezdetét. Az érdeklődést csak fokozta a csendőr
zászlóalj 24 tagú zenekara, mely nagyszerűen hangulatossá tette Jákóhalma ünnepet.
4 Jász Hírlap 1923.11. 18. 02.
5 Jász Hírlap 1922. 11. 18.
6 https://library.hungaricana.hu/hu/view/JNSM_Ek_14/?pg=379&layout=s 2021. 11. 05.

• 265 •

Függelék

Pontban 9 órakor kezdte meg Magyar János plébános a tábori szent misét, melyen a
katonazenekar ősrégi egyházi énekeket játszott. A szent mise után Vozárik Antal, a szoborbizottság elnöke mondott megnyitó beszédet, mely alkalommal a lepel lehullott a szoborról.
Az ünnepi beszédet a kerület népszerű, kedvelt képviselője dr. Czettler Jenő mondotta, kinek gyújtó szavai alatt hangosan zokogott az árvák és özvegyek nagyszámú tömege.
Váradi Zoltán kitűnően szavalta saját költeményeit, mely minden tekintetben megállja a legszigorúbb kritikát is. Közben a Róm. Kath. Dalkör szép készültséggel adta
elő két énekét „Drága Pozsony-”t és a „Riadó-”t.
A község nevében a szobrot Tolonics József jegyző vette át, a vármegye nevében a
beteg alispán helyett dr. Mallár Sándor főszolgabíró szólt néhány lelkes szót.
Ezután jött a szobor megkoszorúzása. A szobor talpazatára a következők helyeztek
koszorúkat: Három kis hadiárva, kik közül Fejes Imre szavalt bátran és szépen. Lukácsi István h. főbíró a község elöljárósága és a képviselőtestület nevében, Gály Sándor
tanuló a tantestület nevében, Dudás László az iskolaszék világi elnöke, Gubicz János a
Kath. Olvasókör nevében, László János az iparoskör nevében, Lukácsi P. István a Gazdakör nevében, Lékó János a hadirokkantak nevében, Wellmann Emil a jászberényi
tisztikar nevében, Friedvalszky Ferenc dr. Jászberény városa, Szémán Béla Jászapáti,
Szamosy György Szentandrás nevében stb.
Délben 150 terítékes bankett volt a községháza udvarán, honnan üdvözlő sürgönyöket küldtek Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltóságának, dr. Szmrecsányi Lajos
érsek úrnak és dr. Almásy Sándor főispán úrnak.
A társasebéd első szónoka Magyar János plébános volt, ki szépen formált poetikus
beszéddel köszöntötte Magyarország legelső emberét, Horthy Miklós kormányzó ur őfőméltóságát. Hunyadi Jánoshoz hasonlította őt, kire ma époly sulyos feladatok várnak,
mint hajdan nagy elődjére Hunyadira. Tolonics József főjegyző a vendégeket üdvözölte.
mire dr. Czettler Jenő mondott lelkes beszédet, melyben a szegény hadiárvákat, és özvegyeket és rokkantakat üdvözölte. Kiss Ferenc ezredes, a dandárparancsnokság nevében
köszöntötte Jákóhalmán közönségét, Koller Andor a közig. nevében szólalt fel, mig Markovics Pál esperes az alsó jászság és Jákóhalma között fennálló meleg kapcsolatot emelte ki. Dr. Friedvalszky Ferenc polgármester Jászberény város részéről mondott beszédet,
Fazekas Ágoston a jelenlévő Früchwirth Mátyás képviselőt s a felszolgáló hölgyeket
üdvözölte, mire Früchwirth képviselő nagyszabású beszédben válaszolt.
Az ünnepélyen megjelentek között ott láttuk a következőket: Markovits Pál esperest,
Horváth József és Mallár Sándor főbírókat, Bozóki János és Aczél József plébánosokat, Kiss Ferenc és Wellmann Emil ezredeseket a tisztikarral, a jász községek jegyzőit,
Jászberény város hatóságát a polgármesterrel élükön s igen sok számottevő egyént ugy
városunkból, mint a községekből.
Az egész ünnepet egy rendkívül szerény, de annál megindítottabb aktus zárta be.
Délután 5 órakor osztották ki a hadiárváknak és özvegyeknek 31 pár cipőt, Magyar
János és dr. Czettler Jenő szívből jövő szavai mellett.”7
7 Jász Hírlap 1924. 06. 01. 02. o.

• 266 •

Függelék

Jászapáti emlékmű az 1930-as években

Jákóhalmi emlékmű az 1930-as években

• 267 •

Függelék

Hősök ligete
A Hősök ligetének létrehozása már a világháború harmadik évében megfogalmazódott. A Magyarország c. folyóirat 1916-ban írt az országos Közművelődési Tanács
mozgalmáról, amely felhívással fordult a községekhez, hogy az elesett hősök emlékét szederfa –ligetek ültetésével örökítsék meg, aminek neve Hősök ligete legyen.1
A megvalósítása azért még váratott magra.
Debrecenben, 1927-ben létrehozták a Hősök erdejét, melyről a jászberényi Jász
Hírlap tudósított: „Debrecenben a leventék minden elesett debreceni hős emlékére
fákat ültetnek s azokat pár éven át gondozzák. Így alakult erdőt Hősök erdejének nevezik el. Ennek mintájára vármegyénkben (JNSZ. szerk) is mozgalom indult meg hősi
fák ültetése céljából, még pedig olyféleképpen, hogy vagy utak szélére, vagy pedig,
ahol ez lehetséges, erdők formájában fognak leventéink fákat ültetni.”2
Ez a mozgalom egy évvel később, 1928-ban került az érdeklődés középpontjában, amikor Horthy Miklós kormányzó az ország fásítási programjával kötötte össze
a „hősök ligete” gondolatát.3 Ezt követően a főispánok feladata volt, hogy felhívják
a polgármesterek és főszolgabírák figyelmét ennek az eszmének a megvalósítására.
Ennek hatására az ország községeiben az elesett hősök emlékére éveken át folyamatosan ültették az emlékfákat a legkülönbözőbb formában kijelölt területeken:
Eger városában az Érsekkerttől a Sas útig terjedő útvonal hossza 659 méter. Négyes fasorba 8 méter tőtávolságra hársfákat ültettek, a fákra folyamatosan helyezték el
zománctáblákat, melyeken a hősök neve szerepelt. Az egriek a Kisasszony temetőben
– a hősök temetőjében is kialakított területen – folytatták a hősök fáinak ültetését. 4
Gyulán egy 9 holdas vízállásos területet, a Bödös-érgát környékén az ínségmunka keretében alakították ki. „A terület nyugati részét feltöltötték, az ehhez szükséges
földet a másik részen tervezett tó kialakítása során nyerték. … Az így kialakított tavat
Hősök tavának nevezték el. A tó körüli területet művelés alá vonták, s mintegy 500
gyümölcsfával ültették be.”5
Dunaharaszti község közepén egy kb. 3,5 holdas ingoványos mocsár éktelenkedett. A területet iszap, nád, süppedő zsombék borított. Az ingoványos területet
egy homokbányából töltötték fel. Ezt követte a parkosítás, aminek keretében az első
világháború dunaharaszti hősi halottjai mindegyikének emlékére egy-egy fát ültettek
a tér útjai mentén, és a fa elé ovális alakú domborúan zománcozott táblát helyeztek
el. A táblán a hősi halott neve, születési és halálozási évszáma szerepelt. A liget elkészülte után a hősi emlékművet korábbi helyéről áthelyezték a Hősök terére.6
1 Magyarország 1916. 04. 08. 99. szám.
2 Jász Hírlap (Jászberény) 1927.06.12.05.
3 https://mnl.gov.hu/mnl/hml/hirek/hosok_ligete_kezdemenyezesek_egerben_a_nagy_haboruban_elesettek_emlekere#_ftn6
4 https://mnl.gov.hu/mnl/hml/hirek/hosok_ligete_kezdemenyezesek_egerben_a_nagy_haboruban_elesettek_emlekere#_ftn6
5 https://www.gyulaihirlap.hu/4591-insegmunka-es-hosi-kultusz-a-hosok-ligete 2021. 10. 30.
6 http://dhbiblio.hu/a-hosok-tererol/

• 268 •

Függelék

Martonvásáron a település központjában a Szent Anna templom közelében ültettek
fákat a hősök emlékére.
Szentmártonkátán a római katolikus templom mellett alakították ki a hősök ligetét.
Szentmártonkátai templom mellett az íves kapu, a HŐSÖK LIGETE felirat emlékeztet az elsett hősökre

Szentmártonkátai templom mellett az íves kapu,
a „Hősök ligete” felirat emlékeztet az elsett hősökre
Kiskundorozsmán az első világháborúban elesett katonák emlékére, a Fogadalmi
kápolna és a stációk körül faültetéssel alakították ki a Hősök ligetét. A ma már elkorhadt
fákat balesetveszélyessége miatt, kivágták és pótlásul gömbjuhar fákat ültettek az út mellé, 2012-ben. Kiskundorozsma alapításának 300 éves évfordulója alkalmából, 2019-ben
a Hősök ligetének bejáratához a stációk útjának elején az Összetartozás Kapuját állították fel.7 Az ünnepségen a betelepülők származási helyéről népes delegáció vett részt.

Hősök ligete Kiskundorozsmán,
Fogadalmi templom, a stációk
az „Összetartozás” kapujával

7 Szentesi Bíró Ferenc: 300 küzdelmes év krónikája 34. o. Dorozsmai füzetek 23. Kiskundorozsma 2019.

• 269 •

Függelék

Hősök ligete Jászapátin
„Halott katonák emlékére teremtették meg ezt a ligetet és ez mégsem temető. A temető a gyász és az elmúlás helye. Ez itt a lelkes emlékezés, a vigasztalást nyújtó lelki
találkozás helye. Nem a halottak helye ez, hanem az élő hősök temploma, kiknek
lelke itt suttog a fák leveleiben, itt él a nap játszi sugaraiban. És ha ti fiaitokat vesztett anyák, apát nélkülöző gyermekek, férjeiteket sirató hitvesek már nagyon elfáradtatok az élet küzdelmeiben, jertek ki ide, itt vigaszt fogtok találni. Megvigasztal
benneteket hőseitek élő, halhatatlan szelleme.” 8
Sokan már nem is emlékeznek arra, hogy Jászapátin is volt hősök ligete. Gyermekkoromban iskolába menet naponta mentem keresztül e szép, árnyas, hangulatos kis ligeten.
Az első világháborúban sok család gyászolta a háborúban odaveszett hozzátartozóját, többségüknek nem adatott meg a lehetőség, hogy szeretteik sírjánál róhassák
le kegyeletüket.
A hősök ligetének létrehozása már 1916-ban megfogalmazódott, de valójában
csak 1928-ban teljesedett ki, miután csatlakozott Horthy Miklós fásítási programjához.9 Ezt követően a főispánok feladata volt, hogy felhívják a polgármesterek és
főszolgabírák figyelmét ennek az eszmének a megvalósítására. Ennek hatására az
ország községeiben az elesett hősök emlékére éveken át folyamatosan ültették az
emlékfákat a legkülönbözőbb formában kijelölt területeken. Jászapáti főszolgabírája, dr. Horváth József komolyan vette a felhívást, és szorgalmazta a városkertnek
nevezett területből a vasútállomás, a városi kertészet és a csárda által határolt rész
kijelölését erre a célra.
A Hősök ligetének megvalósítását Kalapos Béla tanító, főhadnagy, kapta
meg, aki a fák ültetését, sőt azok későbbi gondozását a mindenkori leventékre
bízta. A tölgyfa csemetéket a város biztosította, és ezeket a családok ültették el.
A kis csemetékre fatáblákat helyzetek, amelyre ráírták a hősi halottjuk nevét. A
liget közepére, egy mesterséges dombra terméskőből obeliszket emeltek, tetejére
keresztet illesztettek.
A fákat gondozták és a ’40-es,, az ’50-es évekre már szép, magas, sudár fákkal
teli kis liget alakult ki. A hősök ligete a halottak napjára megszépült,, ünneplőbe
öltözött. Ekkorra a fák környékét a leventék rendbe tették. A hozzátartozók virágot
kötöttek a fák derekára, gyertyát gyújtottak, imádkoztak, itt emlékeztek a háborúban
odaveszett hozzátartozójukra.
A kis liget önálló életet élt a városban. A vasútállomásról a vonatok reggel hét óra,
és délután két óra körül érkeztek és indultak Vámosgyörk és Újszász irányába. Akik a
járási hivatalokban intézték ügyeiket, vagy a piacon, vásáron adták-vették portékáikat,
már 10–11 órától benépesítették a ligetet.
8 http://dhbiblio.hu/a-hosok-tererol/
9 https://mnl.gov.hu/mnl/hml/hirek/hosok_ligete_kezdemenyezesek_egerben_a_nagy_haboruban_elesettek_emlekere#_ftn6

• 270 •

Függelék

A fák árnyékában, a fűben telepedtek le, portékáikat maguk mellé pakolták, beszélgettek. Gyakran
oldaltóra dőlve, összegömbölyödve szunyókáltak. De itt „pihenték
ki fáradalmaikat” a csárdában „elgyengült” polgárok is.
Nyáron a gyermekek szívesen
futkároztak az árnyas fák alatt, télen havas időben az obeliszk dobjáról szánkóval csúszkáltak lefelé.
A madarak hangja télen-nyáron betöltötte a kis ligetet. Volt
időszak, amikor az ifjúság a madarak és fák napját itt ünnepelte.
Az idő eljárt, a közvetlen hozzátartozók fogytak, a kis fatáblák
a fákkal együtt egyre magasabbra
kerültek, a nevek elmosódtak, és
már csak a még élő hozzátartozók
tudták, melyik hősre is emlékeztet
egy-egy fa.
A MÁV Gépjavító dolgozóinak 1970–72 között megépítették
az első, majd később a többi, többszintes kockaházat. Az emlékmű
jó állapotban megmaradt, de úgy
körbeépítették, hogy az utcáról
sem lehet megközelíteni, se látni
A hősök ligetében épített obeliszk
nem lehet. Az ott élők dicséretére
legyen mondva gondozzák a környékét és virágokkal veszik körül.
A hősi halottak hozzátartozói is eltávoztak, velük a hősök emléke is elhalványult,
ma már, egy bő évszázad után – szinte feledésbe merült.
összeállította: Dr. Suba Györgyné Kocsis Julianna

• 271 •

Függelék

Jászjákóhalma község a 20. század elején

Jászjákóhalma 1905 előtti felvételen

Jászjákóhalma Fő utca részlet az első világháború éveiben

• 272 •

Függelék

Jászapáti község, járási székhely
a 20. század elején

Jászapáti Főtér a kávéházzal

Jászapáti temető 1913-ban feladott képeslapon

• 273 •

Függelék

Katonaképek

Lukácsi Imre és Tóth Ágnes

Rusvai Balázs 1916.05.15-én
írt lapja Kálmán testvérének

Hivatalos gyászjelentés
Kocsis Gábor haláláról

Kocsis Gábor 1896–1918.

• 274 •

Függelék

Reich Sándor hadnagy részvét levele Kocsis Gábor hozzátartozóihoz

Bodnár János küldte a csoportképet, mely a géppuskaosztagról készült 1915-ben
A kép hátoldalán olvasható:
Hegyesi Béla Pál hadnagy a géppuska osztag parancsnoka, a hadjárat alatt lett
fényképezve 1915. január 2-án (itt vagyok rajta keresd meg… )

• 275 •

Függelék

Csoportkép

Csoportkép

• 276 •

Függelék

Balla János katonaképe

Balla János siratása, a szülők, a bajtársak és az ápolónők

• 277 •

Függelék

Özv. Balla Jánosné és három közös gyermekük

A családi sírbolt a jászapáti temetőben

• 278 •

Függelék

Rusvai Miklós amikor a fogságból hazatért, akkor készült
a fotó két testvérével, Margittal és Petronellával

Utassy Miklós

• 279 •

Függelék

Szolgálati időm emlékére címmel készült sablon Utassy Miklós arcképével kiegészítve

• 280 •

Függelék

Utassy Miklós, Álló sorban, jobbról a harmadik

Utassy Miklós a fogságban, ezzel a fakanállal evett

• 281 •

Függelék

Berki Miklós

Császár Pál

• 282 •

Függelék
A képek a jászapáti Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteményéből valók

1. Csörgő András (1914)

2. Csörgő Pál (1914) Piliscsabán

• 283 •

Függelék

3. Gulyás János (1914. nov. 29.) Szolnok

4. Kiss Ferenc (1914)

• 284 •

Függelék

5. Mihályi József (1914) Budapesten kaszárnyában

6. Mihályi József (1914). A képen középen látható

• 285 •

Függelék

7. Perlaky József (1914) Vonul a szakasz, szakaszvezető Perlaky József

8. Tajti Ferenc (1914) Géppuskás tizedes

• 286 •

Függelék

9. Tajti János (1914)

10. Vincze Pál (1914) Táborban (szakács)

• 287 •

Függelék

11. Ismeretlen katona (1914) Menetkészen

12. Ismeretlen katona (1914)

• 288 •

Függelék

13. Ismeretlen katona (1914)

14. Csoportkép (1914 aug.) Ezt a képet Utassy Juliska kapta Andortól

• 289 •

Függelék

15. Torba László, Ádám István sírja Szerbiában (1914. október)

16. Harangok (1914–1918) A harangok a háborúba mentek…

• 290 •

Függelék

17. Béres János és hidász-társai (1915)

18. Bugyi András (1915) A kassai kórházban, Bugyi András

• 291 •

Függelék

19. Bősze Ferenc (1915)

20. Seres János, Erdődi János, Vágó Béres Antal (1915)

• 292 •

Függelék

21. id. Gál János (1915)

22. Gecse János (1915) 68. gyalogezred 4. század

• 293 •

Függelék

23. Lázár Mihály és bajtársai (1915)

24. Mihályi József (1915)

• 294 •

Függelék

25. Mike Miklós – (1915) Veliki Jugoszlávia

26. Rusvai Gábor (1915) Prágába való indulás előtt

• 295 •

Függelék

27. Vincze Pál (1915) A fogarasi várkaszárnyában

28. István (1915. nov. 24) Tiszti lovász Prágában

• 296 •

Függelék

29. Szakácsok, vagy szanitécek (egészségügyi katonák) (1915)

30. Lóápolók (1915)

• 297 •

Függelék

31. 29. honvéd gyalogezred 1. számú telefon osztag

32. Magyar királyi 1 honvéd gyalog zászlóalj Gazdasági Hivatala (1915. jún. 23.)

• 298 •

Függelék

33. Újonc század (1915) Újonc század.

34. Csoportkép (1915)

• 299 •

Függelék

35. Csoportkép (1915. nov. 27)

36. Béres István (1916)

• 300 •

Függelék

37. Kiss István János (1916)

38. Lóczi Zsigmond (1916)

• 301 •

Függelék

39. Mihályi Istvánné (1916) Mihályi Istvánné született, Szalai Terézia
a férje sírjánál az ungvári temetőben.

40. Nagy Szép Sándor (1916. jún. 25.) Nagy Szép Sándor K.u.K. honvéd
levelezőlapja

• 302 •

Függelék

41. Tajti Gábor (1916.nov. 22)

42. Árvay Nagy Ferenc, Mitrofán Alekszej, Aniszmaf (1917)
Orosz hadifoglyok az I. világháborúból

• 303 •

Függelék

43. Birkás Kálmán (1917)

44. Farkas Gábor (1918)

• 304 •

Függelék

45. Tolvaj Ferenc (1918)

46. Vágó István (1919) Kórházban készült, középen kalapban Vágó István

• 305 •

Függelék

47. Bukovina (1918)

48. Bajtársak (1918. márc. 10)

• 306 •

Függelék

49. Komának (1918. jún. 1) Berndorfból küldték a jászapáti komának

50. Bősze Ferenc Katonakórház az I. világháborúban

• 307 •

Függelék

51. Pataki István Ebéd előtt az I. világháborúban

52. Magyar katonák, lengyel fényképen

• 308 •

Függelék

53. Katonák az I. világháborúban

54. Nagyistván Lajos és Kalmár Rozália katonai esküvője

• 309 •

Függelék

Emlékhelyek, temetők
Jándi István képei

Monte San Michele, Schönburg alagút bejárata.
(A hegygerinc alatt fúrt alagút bejárata)

Monte San Michele, emléktábla

• 310 •

Függelék

Monte San Michele, emléktábla

San Martino del Corso.
A nagyváradi 4. honvéd gyalogezred emlékműve

• 311 •

Függelék

A foglianói temető. A doberdói fennsíkon elesett katonákat temettek ide

A foglianói temető. A doberdói fennsíkon elesett katonákat temettek ide

• 312 •

Függelék

Kilátás a Kolovatról.
A Júlia-Alpok hegygerince, Szlovénia és Olaszország határánál,
az Isonzo folyó mellett

Visintini I. világháborús magyar kápolna, (Nemzeti Emlékhely).
A doberdói harcok során elesett katonák tömegsírjai
közelében kezdték építeni 1918-ban

• 313 •

Függelék

Visintini I. világháborús magyar kápolna, (Nemzeti Emlékhely).
A doberdói harcok során elesett katonák tömegsírjai
közelében kezdték építeni 1918-ban

Monfalcone lövészárkok, I. világháborús szabadtéri múzeum

• 314 •

Függelék

Monfalcone lövészárkok, I. világháborús szabadtéri múzeum

Monfalcone lövészárkok, I. világháborús szabadtéri múzeum

• 315 •

Függelék

Névmutató
(A katonák nevét tartalmazza 1)
Ádám Ferenc 128, 183
Ádám Imre 156
Ádám István 20, 32, 76, 126,
152
Ádám József 52
Ádám Lajos 78
Ádám Miklós 214
Ádám Pál 101
Ádám Péter 152
Ágocs-Palócs Sándor
Alexander Pál 163
Almási István 135
Andrási Győző Pál 12
Andrási István 19
Andrási János 39, 52
Andrási József 87, 176
Andrási Mátyás 33
Andrási Miklós 115
Andrássi Ferenc 16
Andrássi István 77
Andrássi József 188
Andrássy József 88
Antal Miklós 28
Apró Pál 68
Asztalos Ferenc 97
B. Kis Kálmán 43
B. Tóth József 97
Bádi István
Baghi (Bagi) Kálmán 110
Bagi Adalbert 40
Bagi B. Gábor 139
Bagi Bertalan 65
Bagi Gábor 96
Bagi Gergely 194
Bagi I. József 30

1

Bagi István 13, 125
Bagi János 25, 120
Bagi József 118, 181
Bagi Kálmán 108
Bagi Lajos 99
Bagi László 180
Bagi Mihály 174
Bagi Sándor 59
Bagi Zsigmond 86
Bajzát István 142
Bajzáth Ferenc 112
Baki János 65, 70
Balajthy Andor 214
Balajti Imre 50
Balajti István 62
Balajti Kálmán 102
Balajti Miklós 14
Balajti Péter Pál 130
Balázs József 152
Balázs Mihály 92
Balázs Szilveszter 62
Bálint Jakab 75
Balkanyi (Balkányi) Imre 159
Balla Benő Sándor 21
Balla Ferenc 96, 123
Balla István 20, 46, 130
Balla Lajos 183
Balog II. József 22
Balog István 115
Balogh Ignácz 79
Balogh József 128
Barát Imre 30
Bárdos István 36, 37, 89
Bárdos Joakim 93
Bárdos József 89

Összesen 1039 nevet tartalmaz. Összeállította: Dr. Suba Györgyné.

• 316 •

Bárdos Kálmán 53
Bárdos Mihály 61
Bárdos Sándor 73
Barics Menyhért 71
Barkóczy-Klopsch Béla 36
Bartos János 145
Bata Alajos 56
Bathó István Dr. 37
Bátor Lajos 99
Bella István 99
Bella János 33, 55
Bencsik János 118
Bencsik József 130
Bendő Mihály 139
Berdó Adalbert 33
Berdó Bertalan 10
Berdó István 54, 66
Berdó János 103, 165
Berdó József 142
Berdó Lajos 214
Berdó Mihály 29
Berdó P. József 49
Berdó Piroska János 37
Berdö (Berdó?) Lajos
Berente Béla 157
Berente István 88
Berente József 44
Berente Kálmán 24
Béres Deák János 94
Béres Deák Kálmán 89
Béres Dezső 104
Béres István 55
Béres László 176
Berki Imre 87
Berki István 110

Függelék

Berki Miklós 89
Berki Pál 123
Bertalan Antal 144
Bertalan István 106
Bíber Mihály 195
Bieber Sándor 79
Birjás (Birkás) Balázs 19
Birkás Balázs 31, 75
Birkás Barnabás 19
Birkás Bertalan 102
Birkás Elek 55
Birkás Ferenc 193
Birkás Gábor 89
Birkás Ignác 16
Birkás Imre 127
Birkás István 89
Birkás István Mátyás 51
Birkás János 44, 97
Birkás Kálmán 144
Birkás Lajos 118
Birkás Miklós 136, 139
Birkás Péter 31
Birkus (Birkás) Lajos 119
Bódi Balázs 144
Bódi Cs. Szilveszter 65
Bódi István 195
Bódi János 37
Bodnár Józsefnek 102
Bogár István 68, 177
Bojos Lajos 31
Bojus István 112
Bolyó (Bolyós) István 58
Bolyos Balázs 179
Bolyos István 127, 130
Bolyós János 33, 112
Bolyos Mihály 98
Bóna Sándor 10, 95
Borbás B. Lajos 14
Borbás Balázs 131
Borbás Ferenc 111, 193
Borbás István 56, 110, 176
Borbás János 43

Borbás József 115
Borbély Imre 179
Borbély János 46
Borbély Mihály 135
Borbély Sándor 57
Bordás István 14
Bordás János 83
Bordás Kálmán 53
Borics József 159
Borics Pál 88
Borocs József 139
Boros Gyula 33
Boross József 101
Borzák (Berzák) Miklós 124
Borzák Áron 75
Borzák Ferenc 89
Borzák Gábor79
Borzák Vince 79
Böszén Kálmán 133
Bőszény Zsigmond 131
Bucsai István 71
Budai 3. István 214
Budai Gábor 115, 179
Budai Ignác 37
Budai Imre 179
Budai István 89, 179
Budai János 126
Budai Kálmán 31
Budai Kálmán 99
Budai Lajos 123
Budai P. Pál 137
Budai Péter Pál 37
Budai Sándor 19, 188
Bugi (Bugyi, vagy Bagi) József
33
Bugyi András 58
Bugyi B. András 74
Bugyi Balázs 106
Bugyi Béla 131
Bugyi Ferenc 14, 90
Bugyi Gábor 46, 58
Bugyi Imre 131

• 317 •

Bugyi István 157
Bugyi János 186
Bugyi József 46
Bugyi Lajos 53
Bugyi Mihály 90
Burai Zsigmond 60
Busai (Bucsai) István 107
Busai Mihály 54
Czekus Andor 127
Czibat Károly 34
Cs. Nagy János 10
Csajági Gábor193
Csajági Miklós 97
Csaplár Gábor 94
Császár József 34, 177, 194
Cseh Ferenc 103
Cseho Béla Adalbert 90
Csékmány Sándor 19
Csík János 188
Csikós Bódi István
Csikós István 34
Csintó Gábor 195
Csintó István 26
Csipe Ferenc 94
Csipe János 44
Csohány István 174
Csombor Antal 128
Csontos Ágoston 102
Csordás Imre 73
Csortos Balázs 177
Csöke (Csőke) Gábort
Csöke (Csőke) István 97
Csöke (Csőke) János 59
Csöke (Csőke) Lajos 149
Csöke (Csőke) Péter 47
Csőke Antal 225
Csőke Ferenc 131
Csőke Gábor150
Csőke Lajos 215
Csőke Sándor 100
Csuha Gábor 31
Csuha István 98

Függelék

Daróczi Imre 58
Daróczi László 136
Deák Béla 70
Deák István 175
Deli Balázs 152
Deli István 55, 157, 179, 184
Deli János 59
Deli Sándor 29
Delimagocs Sándor 134
Demény Gábor 57
Demény Imre 109
Demény János 92
Demény Lajos 55
Demeter Béla 175
Deszpot István 114
Deszpot László 122
Deszpot Pál 44
Deutsch Miklós 125
Dezső Károly 93
Doboczi Mihály 165
Dobozi Bertalan 165
Dohy Gábor 145
Doka János 88
Donáth Zoltán178
Dósa Elek 27
Dósa János 157
Dósa József 43, 109
Dósa Vince 86
Dovicsényi Zsigmond 81
Dózsa Adalbert (Béla) 39
Dózsa Balázs 94
Dózsa Gyula 99
Dózsa József43
Dozsa Lajos 69
Dömény Mihály 136
Dragos Ernő 37
Dzurik József dr. 188
Elek József 82
Ér Antal 79
Erdélyi Lehel 30
Erdős Andor 189
Fábián Menyhért 68

Fabik János 215
Fabik Sándor 129
Fajti (Tajti) László 55
Fajti (Tajti) Mihály 60
Fajti Gábor 169
Farkas A. Sándor 11
Farkas Alajos 51
Farkas András 185
Farkas Antal 120
Farkas Balázs (Farkas L. Balázs)
75
Farkas Béla 100, 189
Farkas Benedek 99
Farkas Ferenc 55, 87
Farkas Gábor 84
Farkas Géza 192
Farkas Ignác 17, 136
Farkas István 92, 135, 169
Farkas János 95, 129, 180
Farkas János B 48
Farkas József 174
Farkas L. Ferenc 34
Farkas L. József 128
Farkas L. Lajos 174
Farkas Lajos 189
Farkas László 90, 108
Farkas Miklós 110
Farkas Pál 149
Farkas Sándor 31
Fazekas Barnabás 122
Fazekas Jakab 50
Fazekas László 31
Fehér István 43
Fejes Antal 22, 141
Fejes István103, 116
Fejes Sándor 68, 170
Fekete Frigyes 179
Fekete Szilárd 124
Fergencs Imre 177
Ferjéki (Terjéki) István 168
Feurerer Ferenc 215
Fodor István 56, 91

• 318 •

Fodor Károly 17
Fodor László 169
Fodor Pál 68
Fodor Sándor 53
Forgács Imre 15
Forgács József 142
Forgács Sándor 48, 158
Fraknói (Fuchs) Kázmér 215
Friewalszki János 91
Frik István 90
Fuck István 189
Füle János 50
Fülöp Gáspár 139
Fülöp Imre 70
Füredi Fábián 91
Fürész Gábor 110
Füzér (Füszer) István 53
Gaál János 97
Gál Barna 175
Gál Gábor 105
Gál János 90
Gál József 45
Gál Pál 34
Gecse András 86
Gecse István 14
Gecse János126
Gecse József 17
Gellért Jenő 184
Gergely József 144
Giszert György 12
Goisza (Gojsza) József 93
Gojcza (Gojsza) Péter 58
Gojsza János 25
Gonda Mihály 17
Gonzálesz) József 189
Gordás István157
Gömöri Gergely 90
Gömöri Péter 32
Gulyás András 11, 99
Gulyás János 177
Gulyás József 100
Gulyás Kálmán 90, 157

Függelék

Gulyás Lajos 100
Gulyás László 215
Gulyás Mihály 113
Gulyás Pál 16, 111
Gulyás Vince 13, 101
Gyenes Elek 105
Gyenes Gábor 47
Gyenes Mihály 166
Gyetvai Antal 112
Gyetvai József 5 8
Győr István 189
György István 104
György József 113
Győri István 13
Gyurkó János 160
Háfra Károly 16
Háfra Sándor 89
Hajnal István 125
Helle András 110
Heller Vilmos 31
Herkules Ferenc 47
Herkules István 15
Hisberger Ferenc 163
Holló Ferenc 17
Holló Márk 105
Holló Zsigmond 40
Horkai József 137
Horváth Adalbert Béla 56
Horváth Balázs 47
Horváth Béla 104
Horváth Ferenc 154
Horváth Flórián 152
Horváth Gábor 131
Horváth Gáspár 163
Horváth István 14, 216
Horváth János 29, 40, 53
Horváth Kálmán82
Horváth Miklós 136
Horváth Sándor 129, 189
Hubai Ferenc 161
Hubai Imre 173
Illés Ferenc 90

Illés Gábor 150
Illés János 62
Illés József 57
Imrik Gyula 87
Ivanics István 11, 79
Ivanics János 49
Ivanics Mihály 118
Ivanits József 49
Jakab J. Vince 15
Jakus Antal 37
Járvás Ferenc 14, 75
Járvás Imre 25
Járvás István 35, 56
Járvás János 113, 116
Járvás József 14, 195
Járvás Miklós 88, 124, 174
Járvás Pál 99
Járvás Péter 97
Járvás Tamás 176
Jász János 119
Jónás István 107
Jónás Zsigmond 71
Józsa József 139
Juhász Gábor 131
Juhász István 87
Juhász János 178
Juhász K Mátyás 45, 57
Juhász K. József 34
Juhász Pál 52
Juhász Zsigmond 97
Kajmár (Kalmár) István 142
Kakuk István 175
Kakuk József 56
Kakuk László 60
Káli Ferenc 74
Káli István 67
Kalló Lajos 177
Kalló Mátyás 120
Kálmán József 24
Kálmán Lajos Antal 194
Kálmán Mihály 195
Kálmán Miklós 87

• 319 •

Kálmán Pál 70
Kálmán Vince 182
Kalmár Árpád 26
Kalmár Balázs 26, 109
Kalmár Ferenc 122, 155
Kalmár Gábor 107
Kalmár József 120
Kalmár Lajos 141
Kalmár Vince 35
Kangha Péter 74
Kapcela (Kapczella) István 32,
115
Kaszab László 141
Kátai Gábor 192
Kátai Péter 152
Katkó József 134
Katkó Lajos 60
Kaufmann Kálmán 140
Kazinczi Mihály 110
Kecskés Ernő 139
Kecskés Tóth János 82
Kemény András 33
Kerékgyártó Imre 85
Kerékgyártó István 72
Kerékgyártó Péter 90
Kertész József 122
Khindl Pál 72
Kindl Gyula 185
Király János 32
Király Vince 76
Kis András 178
Kis Balázs 123
Kis Barnabás 150
Kis Berdó Bertalan 157
Kis Berdó István 175
Kis Imre 90
Kis István Sándor 28
Kis János 45, 55
Kis József 56
Kis P. Gábor 195
Kis P. János 54
Kis Sándor 58

Függelék

Kis T. Mihály 174
Kis Tamás Pál 131
Kiss (7.) Lajos 216
Kiss Béla 140
Kiss Gábor 82
Kiss István 136, 166, 167,
Kiss J. Ferenc 122
Kiss János 57, 90
Kiss József Jakab 13
Kiss P. Kálmán 111
Kiss Sándor 216
Kitovan Radics 193
Koczián József 35
Koczka (Kocka) István 22, 175
Koczka Andor 22
Koczka József Aladár 22
Koczka Pál Péter 71
Kocsis Adalbert (Béla) 64
Kocsis Gábor 171
Kocsis Kálmán 74
Komlósi István 101
Kontrek Mihály 53
Kontzek István 189
Kovács András 140
Kovács Antal Ignácz 37
Kovács Barna 100
Kovács Ferenc 27
Kovács Gábor 139
Kovács Imre 11
Kovács István 59
Kovács János 132, 189
Kovács K József 50
Kovács Kálmán 37
Kovács Lajos 164
Kovács László 14
Kovács Miklós 86, 174
Kovács Pál 99
Kovács Sándor 33
Kozik József 105
Kozma József 39
Kozsmónki László 103
Kökény István 85, 113

Kövér József 192
Krizsó Barnabás
Krizsó Béla 118
Krizsó István 112
Kubinyi Imre 68
Kuczora Aleszim 108
Kuli János 37
Kulinai József 69
Kurkus (Karkus) Balázs 186
Labát Antal 95
Labát József 98
Labát László 94
Labáth József 143
Lados Balázs 132
Lados Bertalan 90
Lados István 105
Lados József 85, 132
Lados László 98
Lados Mihály 84
Lados Miklós 84
Lajkó Ferenc 58
Lajkó Imre 31
Lajkó Sándor 37, 116
Lakatos András 63
Lakatos István 75, 132
Lankos Márton 88
Lassányi Manó 216
Lassányi Rudolf 189
Laszlavik Adalbert 69
László András 101
László Imre 122
László István 34, 50
László Pál 183
László Péter Pál 186, 189
László Sándor 76, 104, 144
Lázár Zoltán 37
Léha vagy Léka (Lékó) József
12
Léhi István 98
Léhi József 124
Lehóczki István 96
Lékó Géza 186

• 320 •

Lékó István120
Lékó József 10, 174
Lékó László 22
Lékó P. József 34
Lékó Péter 178
Lékó Sándor 28
Lekö János 134
Lénárd Ferenc 21
Lendvai Balázs 66
Lendvai Imre 91
Lengyel József 164
Lengyel Péter 87
Lipták Imre 67
Lipták Sándor 69
Lóczi Balázs 25
Lóczi Barna 44
Lóczi Elek 24
Lóczi Ferenc 66
Lóczi Ferenc László 12
Lóczi József 59
Lóczi Lőrinc 45
Lóczi Mátyás József 25
Lóczi Mihály 60, 83
Locskai Mihály 130
Lohr Imre 95
Lórik Ernő 78
Löczi (Lóczi) Mihály 60
Ludányi Gábor 116
Ludányi Mátyás 56
Lukács Alajos 76
Lukács István 77
Lukács József 127
Lukács Lajos 113
Lukács Péter 69
Lukácsi András 153
Lukácsi Antal 111
Lukácsi Béla 189
Lukácsi Imre 160
Lukácsi István 38
Lukácsi Jakab 12
Lukácsi József 120, 127
Lukácsi Károly 73, 96

Függelék

Lukácsi Pál 29
Lukácsi Péter 120
Lukácsi Péter 30, 120
Mag József 172
Mag László 32
Magocs Antal 119
Magyar Albert 69
Magyar István 181
Malnár (Molnár) Antal 30
Márton Gábor 180
Mártón János 69
Matántovics … 56
Mecsik Ferenc 57
Menkü László 30
Menyhard László 72
Menyhárt Ferenc 157
Menyhárt István 21
Menyhárt József 141
Menyhárt Pál 121
Menyhárt Péter 44
Menyhárt Vendel 132
Menyhárt Zsigmond 216
Mészáros György 113
Mezei Szabó Gyula 44
Mezei Szilveszter 123
Mihalik János 194
Mihaly (Mihály) István 70
Mihály István 57, 58, 60
Mihály János 181, 194
Mihály Miklós 112
Mihályi B. János 63, 98
Mihályi B. Lajos 63
Mihályi Gábor 54
Mihályi István 17, 45, 132, 188
Mihályi János 144
Mihályi József 74, 162
Mihályi József Gergely 83
Mihályi Kálmán 61
Mihályi László 90, 99, 188
Mihályi Mátyás 20
Mihályi Menyhért 57
Mihályi Mihály 79

Mihályi V. István 108
Mihályi Vince 142
Mike István 183
Miklós Bálint 35
Miklós Gábor 15, 76
Miklós László 21
Móga Tivadar 125
Molnár András 121
Molnár Imre 179
Molnár István 73, 132
Molnár János 176, 194,
Molnár János dr. 216
Molnár József 67
Molnár K. János 217
Molnár Károly 137
Molnár László 152
Molnár Manó (Emánuel) 189
Móri Alajos 106
Móri Lajos 106
Muhari Pál 37
Murzsa Sándor 19
Nagy András István 140
Nagy Balázs 137
Nagy Béla 142
Nagy Bertalan 132
Nagy Dávid 158
Nagy F. Gábor 82
Nagy Ficsor Gábor82
Nagy Ficsor István 143
Nagy G. Bertalan 21
Nagy G. Ferenc 96
Nagy G. II. József 45
Nagy G. János 62
Nagy G. József 32
Nagy G. Kálmán 99
Nagy G. László 21
Nagy Gábor 17, 34
Nagy I. István 137
Nagy I. József 98
Nagy I. Mihály 190
Nagy II. János 70
Nagy István 57, 90, 99, 139,

• 321 •

143, 180
Nagy István András 69
Nagy István Dávid 27
Nagy István Ferenc 98
Nagy István Miklós 60
Nagy István Sámuel 26
Nagy J. Antal 132
Nagy J. Gábor 90
Nagy J. István 92, 132
Nagy J. Pál 71
Nagy János 28, 116
Nagy János Gáspár 181
Nagy Jóska Pál 132
Nagy Kálmán 153
Nagy László 172
Nagy M. József 140
Nagy Mihály 75
Nagy Mihály Z. 13
Nagy Miklós József 51
Nagy P. Bertalan 37
Nagy P. János 178
Nagy P. László 134
Nagy P. Pál 156
Nagy Pál 123
Nagy Pál Bertalan 209
Nagy Pál József 114
Nagy Pál László 34
Nagy S. József 33
Nagy Samu István 26
Nagy Sándor 34, 78, 175
Nagy Sz. Gábor 133
Nagy Sz. István 101
Nagy Sz. János 113
Nagy T. Imre 87
Nagy T. János 12
Nagy Vince 144
Nagypál Gábor 59
Nagypál János 133
Nagypál László 63
Núber István 34
Nyári Sándor 59
Nyitrai Béla 195

Függelék

Nyitrai Elek 78
Nyitrai Gábor 14, 139
Nyitrai István 71
Nyitrai Péter 175
Orosz Gábor 183
Orosz József 127
Orosz Lajos 186
Ozsváth Sándor 186
Pádár Antal 105
Pádár Joachim 144
Pál Péter 177
Pap István 87
Pap János 15, 166
Papp Dávid 123
Papp József 168
Papp Kálmán 217
Pásztor Barna 17
Pásztor István 190
Pásztor László 130
Pásztor Sándor 172
Pásztor Vince 162
Patai Ferenc 37.
Pataki István 111, 122
Pataki János 96
Pataki Lajos 158
Pataki Péter 155
Patócs István 33
Pávai István 158
Pilinyi István 217
Plocskoi Mihály 46
Poczik József 98
Pócsik István 52
Podmaniczki András 178
Polgár Illés 37
Pongó Ferenc 175
Pongó Gábor 184
Pongó István 20, 133
Práger István 217
Prodman Ferenc 54
Rácz Dezső (Illés) 83
Rácz Gábor 91
Rácz István 62

Rácz János 76
Rácz József 155
Rácz Pál 34
Rácz Sándor József 74
Radics István 113, 194
Radics László 57
Radics Miklós 52
Ragó István 148
Ragó József 98
Rajki József 67
Rákosi Mihály 49
Ráli Ferenc 73
Rapi József 88
Rédei János 82, 89
Redei János 89
Reiner Ferenc 139
Réz Antal 84
Réz István 88, 133
Réz Móric 25
Rigó József 37
Rigó Mihály 60
Rostás Rafael 84
Rusvai (Resvai) János 88
Rusvai (Rosvai) István 136
Rusvai Ádám 213
Rusvai Balázs 147, 196, 210,
211
Rusvai Bertalan 213
Rusvai Ferenc 206, 212
Rusvai Imre 211
Rusvai István 185, 213
Rusvai János 67, 88, 150, 211,
213
Rusvai Pál 213
Rusvay Bertalan 212
Rusvay Gábor 211, 212
Rusvay István 212
Rusvay Kálmán dr. 213
Rusvay László 212
Rusvay Miklós 212
Rusvay Zsigmond 213
Sági Gábor 103

• 322 •

Sági János 119
Sándor István 119
Sándor Miklós 87
Sápi Béla 93
Sápi János 56
Sárközi Pál 11
Sárvás János 194
Sás Geyfa 22
Sas Géza 21
Sas István 78
Sass Imre 13
Sass József 101
Scipiades Adalbert 184
Selyem Ambrus 122
Sikabonyi Gálffy Béla 109
Sike József 109
Simkó Balázs 78
Simon István 187
Simon László 144
Simon Mihály 37
Simon Pál 15
Simon Péter 75
Simon Város Ferenc 136
Sinkó K. Ferenc 107
Sinkó Káli Ferenc 107
Sinkó-Káli Gábor 174
Sipos Dávid 32
Sipos János 32, 143, 190
Sipos József 76
Sipos László 143
Sipos Sándor 35
Sipos Zsigmond 66
Solymosi (Frikk) Mihály 126
Somoskövi János 102
Soti (Sóti) Lajos 32
Sóti Bertalan 86
Sóti István 19
Soti Mihály 91
Sóti Péter 73
Stupek József 50
Susztár István 217
Susztár Mátyás 217

Függelék

Susztár Pál 20
Susztár Pál 20
Susztári Mátyás 50
Szabari (Szobori) Pál 61
Szabari Balázs 133
Szabari Bertalan 170
Szabari Elek 51
Szabari Ferenc 26
Szabári Illés 58
Szabari Miklós 185
Szabary Pál 38
Szabó András 39
Szabó Béla 107
Szabó Dadics László
Szabó János 26, 94
Szabó József 168
Szabó K. László 89
Szabó Lajos 162
Szabó László 35, 110
Szabó Mihály János 137
Szabó Péter 121
Szabó R. István 64
Szakáli József 63
Szalai Pál 32
Szalkári János 60
Szamgrazky János 91
Szaniszló Pál 186
Szanyi Ferenc 115
Szaszkó József 190
Szekeres István 48
Szelényi István 193
Szentesi Ferenc 194
Szikszai Ferenc 174
Szikszai Gábor 217
Szikszai István 144
Szikszai Kálmán 190
Szilágyi András 84
Szilágyi Béla 27
Szilágyi Péter 22
Szilák János 178
Szilak Ljubomir 73
Szillágyi Vendelin 35

Szipiades Adalbert 184
Szobori Pál (Szabari Pál) 60
Szőke Bálint 77
Szőke Bertalan 176
Szőke István 153
Szőke László 35, 123
Szőke Mihály 116
Szőllősi András 56, 121
Szőllősi István 98, 121, 134
Szőllősi János 76
Szőllősi Sándor 98, 190
Szölösi József 112, 172
Szterák József 74
Szűcs Imre 72
Szűcs Samu 190
Tajthi Sándor 156
Tajthy István 62
Tajti (Fajti) Mihály 60
Tajti A. István 193
Tajti Béla 37, 175
Tajti Bertalan 102
Tajti Elek 118
Tajti Ferenc 24, 190
Tajti Gábor 93
Tajti I. Ferenc 190
Tajti Ignác 184
Tajti Imre 54, 58
Tajti István 20, 128, 180
Tajti J. Gábor 83, 87
Tajti János 58, 77, 119, 191
Tajti Károly 84
Tajti László 133, 156
Tajti Mihály 24, 154
Tajti Péter Pál 38
Takács József Péter 37
Tamádi István 133
Tarjanyi László 89
Tasnádi Mátyás 191
Tatai László 191
Terenyi István 122
Terjéki András. 161
Terjéki Antal 32

• 323 •

Terjéki Imre 21
Terjéki István 168
Tihaly István 56
Tornai Béla (Adalbert) 91
Tóth András 59, 98
Tóth B. Antal 59
Tóth B. János 91
Tóth B. Pál 32
Tóth Balázs 176
Tóth Béla 111
Tóth D. István 32
Tóth Ferenc 121
Tóth G. József 191
Tóth Gábor 153
Tóth Gáspár 191
Tóth György István 37
Tóth Imre 191
Tóth István 33, 33, 60, 85, 96,
116
Tóth János 33, 126, 127, 162,
174,
Tóth József 37, 96, 98
Tóth K. Sándor 85
Tóth Káli Miklós 85
Tóth Mihály 14, 191
Tóth P. Balázs 133
Tóth Pál 59, 60
Tóth R. József 158
Tóth Rigó Sándor 88
Tóth S. Kálmán 135
Tóth Samu 167
Tóth Sándor 57
Törőcsik Sándor 134
Török Ferenc 136, 178, 218
Török Miklós 66, 134, 152
Urbán Balázs 175
Urbán Barnabás 48
Urbán Béla 94
Urbán Ferenc 78
Urbán István 77, 134, 152, 191
Urbán István János 193
Urbán János 74, 76, 107

Függelék

Urbán János Gábor 27
Urbán Lajos 59
Urbán Lajos 91
Urbán László 52, 58, 175
Urbán Miklós 176
Urbán Pál 162
Utasi Gábor 135
Utasi István 191
Utasi István 83
Utasi Sándor 31, 35
Utassy István 186
Üveges Sándor 177
Vachs Oszkár 192
Vágó A. János 158
Vágó Béres Antal 193
Vágó Bertalan 91
Vágó Ferenc 68, 112
Vágó Gáspár 87
Vágó II. Ferenc 183
Vágó Imre 35, 122, 152, 216
Vágó János 187

Vágó József 95
Vágó Miklós 55
Valkán János 137
Vámas Pál 55
Vámos Adalbert (Béla) 29
Varga András 147, 174
Varga István 17, 115
Varga János 37, 88
Varga Mihály 151
Varga Péter 28
Velemi Nándor 73
Velensi Adalbert 192
Veli Sándor 134
Verbóczi (Verbőczi) Gábor 85
Verböczi Ferenc 59
Verebes Alajos 37
Veres Patócs József 103
Vígh János 170
Vincze József 218
Virág János 123
Virágh Pál 96

Elsővilágháborús képeslap

• 324 •

Vizi János 88
Vizi Sándor 126
Völgyi Balázs 195
Warga Károly 177
Weiner István 89
Weiszpeck Sándor 78
Willner Béla 192
Zagyi Gábor 193
Zagyi Gyula 122
Zelenka Ferenc 96
Zoboják (Füredi) István 29
Zordo (Zsidó) István 84
Zsidó Béla 180
Zsidó István 191
Zsidó László 167
Zsidó Sándor 81
Zsidro (Zsidró) Adalbert 57
Zsótér József 103

Támogatók, előfizetők névsora

Támogatók (előfizetők) névsora
Budakeszi
Urbán Lajos ny. művezető
Budapest
Balla Gábor dr. jogász
Czifra György dr. állatorvos
Dobos László dr. közgazdász,
szociológus
Fehér Melitta gyógytornász
Gerőczyné Horváth Erzsébet ny. főtanácsos
Gulyás Gáborné nyugdíjas
Jámbor Zoltánné gyógypedagógus
Korényiné Horváth Mária közgazdász
Laczkó Gyuláné nyugdíjas
Palócz Dorina orvosi diagnosztikai képalkotó
Szőllősi Anett dr. orvos gyakornok
Utassy Istvánné nyugdíjas
Cibakháza
Dr. Maczkó Sándorné ny. óvónő
Eger
Elekesné Utasi Margit altatósnővér
Horváth Gábor Miklós dr. orvos
Horváth Gábor nyugdíjas
Göd
Patócs József nyugdíjas
Gödöllő
Bolyós Márta élelmiszeripari mérnök
Utassy István agrármérnök
Inárcs
Rusvai Miklós dr. egyetemi tanár, víruskutató

Jászapáti
Ádám Miklós gépészmérnök
Ádám Miklósné nyugdíjas
Agócs Gáborné óvónő
Agócs József karbantartó
Bagi Józsefné könyvelő
Ballagó Gyuláné nyugdíjas
Balláné Szabó Ilona ny. könyvtáros
Barta István honism. szakkörvezető
Barta Istvánné nyugdíjas
Berdó Pálné nyugdíjas
Birkás Balázsné nyugdíjas
Bodor Józsefné gyógypedagógus
Borbás Ferenc E.J.N.K. kapitány
Borbás Ferencné nyugdíjas
Borbás László
Borbás Zoltán
Farkas Ferenc polgármester
Friczné Urbán Magdolna ny. könyvtáros
Fülöp Ferenc
Gojszáné Ádám Szilvia kabinet vezető
Gulyás Piroska nyugdíjas
Gulyásné Balla Ágnes gyógypedagógus
Ivanics Gyuláné ny. óvónő
Katona Zoltánné ápolónő
Kis Józsefné szociál pedagógus
Kiss Béla id. nyugdíjas
Kiss Béla üzemmérnök
Kiss László gépkezelő
Mihályi János nyugdíjas
Mihályi Jánosné ny. könyvelő
Mihályi József ny. törzskönyvező
Nagy Józsefné Mihályi Irén
Nagy Pál Sándor hivatásos tűzoltó
Rusvai Lászlóné Lóczi Ilona nyugdíjas
Rusvai Lászlóné Rusvai Marianna rendészeti alkalmazott
Solymosi József
Szabari Lászlóné nyugdíjas
Szlávik Ferencné Rusvai Erzsébet ny. tanár

• 325 •

Támogatók, előfizetők névsora

Tajti Gergő Zsolt
Tóth Anna közgazdász
Tóth D. Csaba
Tóth Istvánné üzletvezető
Törőcsik Ildikó művelődésszervező
Turgyán Györgyné nyugdíjas
Utasi János törzskönyvező
Városi Könyvtár
Zagyiné Fülöp Ágnes

Mihályiné Balla Zseraldina önkorm.
alkalmazott
Tari András polgármester

Jászberény
Aszódi Ferencné nyugdíjas
Besenyi Vendel ny. agrármérnök
Bolla János ny. agrármérnök, jászkapitány
Boros Zoltán
Dr. Gledura Lajosné Bóna Éva ny. tanítónő
Hortiné dr. Bathó Edit etnográfus
Jász Múzeum
Ónodi Lászlóné
Suba György dr. nyugdíjas orvos
Szőllősi Zoltán TÉBA-Tüzép
Városi Könyvtár
Jászivány
Ádám Mihályné nyugdíjas
Berente Miklós nyugdíjas
Kálmán Miklós önkorm. alkalmazott
Kelemen Béláné nyugdíjas
Kiss Ernőné nyugdíjas
Kökény Gizella falugondnok
Kökény Istvánné nyugdíjas
Községi könyvtár
Lóczi Béláné nyugdíjas

Jászjákóhalma
Berki Lászlóné Szőllősi Erzsébet
Forgács István dr. alpolgármester
Könyvtár, Információs és Közösségi
Hely
Nagy Dezsőné nyugdíjas
Papp István közgazdász
Sípos-Tuza Anita dr. jogász
Szabó Boldizsárné nyugdíjas
Szalkári József nyugdíjas
Szőllősi István vállalkozó
Szőllősi Károly nyugdíjas
Szőllősiné Kiss Katalin
Jászszentandrás
Solymosi Gabriella
Mezőtúr
Sinkó Káli Róbert dr. orvosigazgató
Pázmándfalva
Novák Bianka
Szeged
Benyovszky István dr. pszichiáter-neurológus
Szolnok
Horváth Gáborné nyugdíjas

A szerző, Lukácsi Imre István hálás köszönetét fejezi ki a kiadónak,
a támogatóknak és mindazoknak, akik a könyv megjelentetésében
közreműködtek.

• 326 •

Tartalomjegyzék
Bevezető...............................................................................................................................6
Általános tényezők a háború kitörése előtt....................................................................................7
A HÁBORÚ ELSŐ ÉVE, 1914.................................................................................................10
1914-ben meghalt 29-es honvéd gyalogezred katonái................................................................10
1914-ben megsebesült 29-es honvéd gyalogezred katonái.........................................................14
1914-ben meghalt 29-es népfelkelő gyalogezred katonái............................................................16
1914-ben megsebesült 29-es népfelkelő gyalogezred katonái.....................................................17
1914-ben meghalt 68-as gyalogezred katonái.............................................................................19
1914-ben megsebesült 68-as gyalogezred katonái.........................................................................31
1914-ben különböző alakulatokban meghalt katonák.................................................................38
1914-ben különböző alakulatokban megsebesült katonák..........................................................39
A HÁBORÚ MÁSODIK ÉVE, 1915........................................................................................43
1915-ben meghalt 68-as gyalogezred katonái.............................................................................43
1915-ben megsebesült 68-as gyalogezred katonái......................................................................55
1915-ben különböző alakulatokban meghalt katonák.................................................................60
1915-ben különböző alakulatokban megsebesült katonák.........................................................67
1915-ben meghalt 29-es honvéd gyalogezred katonái.................................................................73
1915-ben megsebesült 29-es honvéd gyalogezred katonái.........................................................76
1915-ben meghalt 29-es népfelkelő gyalogezred katonái...........................................................77
1915-ben megsebesült 29-es népfelkelő gyalogezred katonái....................................................78
A HÁBORÚ HARMADIK ÉVE, 1916....................................................................................81
1916. január és 1917. február között meghalt 68-as gyalogezred katonái..................................81
1916. január és 1917 április között megsebesült 68-as gyalogezred katonái..............................87
1916-ban meghalt 29-es honvéd gyalogezred katonái.................................................................91
1916-ban és 1917 évelején megsebesült
29-es honvéd gyalogezred katonái................................................................................................97
1916-ban meghalt 29-es népfelkelő gyalogezred katonái...........................................................99
1916-ban megsebesült 29-es népfelkelő gyalogezred katonái...................................................101
1916-ban különböző alakulatokban meghalt katonák...............................................................102
1916-ban különböző alakulatokban megsebesült katonák........................................................109
A HÁBORÚ NEGYEDIK ÉVE, 1917....................................................................................114
1917-ben meghalt 29-es honvéd gyalogezred katonái..............................................................114
1917. február és június között meghalt 68-as gyalogezred katonái...........................................117
1917-ben megsebesült 68-as gyalogezred katonái....................................................................122
1917-ben különböző alakulatokban meghalt katonák...............................................................124
1917-ben különböző alakulatokban megsebesült katonák........................................................134

A HÁBORÚ ÖTÖDIK ÉVE, 1918.........................................................................................138
1918-ban meghalt 29-es honvéd gyalogezred katonái..............................................................138
1918-tól meghalt 68-as gyalogezred katonái.............................................................................140
1918-ban különböző alakulatokban meghalt katonák.............................................................142
1918-ban különböző alakulatokban megsebesült katonák.......................................................144
A 13-as HUSZÁRZRED A HÁBORÚBAN...........................................................................146
1914-től meghalt, megsebesült és hadifogságba

került 13-as huszárezred katonái...............................................................................147
1914-től különböző huszár alakulatokban meghalt,

megsebesült és hadifogságba került huszárok...........................................................153
A HÁBORÚ UTÁN ELHUNYTAK,
VAGY HOLTTÁ NYILVÁNÍTOTTAK................................................................157
1920-ban hadifogságban elhunyt, illetve az 1920. 12. 31.

vélelmezett időponttal holttá nyilvánított katonák......................................................157
1921. 12. 31. vélelmezett időponttal holttá nyilvánítva............................................................158
Hadifogolytáborok................................................................................................159
Különböző alakulatok katonái, akik hadifogságba kerültek,

vagy meghaltak Olaszországban................................................................................161
Különböző alakulatokból oroszországi

hadifogolytáborokba került katonák.........................................................................173
Különböző alakulatokból szerbiai

hadifogolytáborokba került katonák.........................................................................193
a Rusvai család tagjai az I. világháborúban....................................196
EGY HADTÖRTÉNETI EMLÉKKÖNYVBEN

SZEREPLŐ KATONÁK......................................................................................214
KATONAI TEMETŐK...........................................................................................................219
Emlékhelyek és katonai temetők a mai Lengyelország területén..............................................219
Emlékhelyek és katonai temetők a mai

Olaszország és Szlovénia területén...........................................................................222
FÜGGELÉK...........................................................................................................................227
Táblázatok................................................................................................................................228
Forrásjegyzék...........................................................................................................................259
Képek forrásjegyzéke.............................................................................................................262
Első világháborús emlékművek...............................................................................................264
Hősök ligete.............................................................................................................................268
Képmelléklet .......................................................................................................................... 272
Támogatók (előfizetők) névsora...............................................................325