Ex libris

Ha valaki egy könyvet a kezébe vesz előbb annak külső tulajdonságaival ismerkedik. A szép kötés, a szép külső és belső illusztrálás mintegy előhangolja azt a Művészi vagy tudományos élményanyagot, amiért a könyvet kézbevettük. A modern könyvnyomtatás kialakulása óta óriási fejlődésen ment keresztül a könyv külalakja, belső illusztrációs lehetősége s maga a nyomdai, a nyomási technika is - nem is szólva a kialakult betűtípusok sokaságáról. és szépségéről. Ezek a külső és belső jegyek tehát mind elősegítik a könyv tartalmi mivoltát is.

A nyomtatott könyvek ősei a kéziratos könyvek, kódexek kevés példányszámuk miatt ritka és becses tulajdonná váltak. Ezek készítésében - mint pl. a híres Mátyás corvinák is - jelentős volt a kötési és díszítési elemek felhasználása. E könyvek ritkaságszámba mentek, értéket képviseltek, s a tulajdonos rendszerint jelezni is kívánta, hogy a mű az ő tulajdona, ezért belső tábláját elláttatta címerével. Az ilyen könyvjegyek képezték az első ex libriseket, az úgynevezett super ex libriseket. Ma a könyv belső táblájára ragasztott - a könyvnek valakihez való tartozását jelentő - sokszorosított kisgrafikai lapok az ex librisek. Az ex libris pontosabban azt jelenti, hogy könyveiből, vagyis valakinek a könyveiből.

A tulajdonjelzés mellett ma már elsősorban gyűjtési célokat szolgálnak a remekművű kisgrafikai alkotások, könyvjegyek. A könyvnyomtatással szinte egyidőben láttak napvilágot a mai értelemben vett grafikai ex librisek. A műfaj első példányai Németországban 1470-ből maradtak fenn, ezeket svájci, lengyel, francia, cseh, itáliai, dán, angol, svéd, holland, majd magyar ex librisek követték.