Dublin Core
Cím
Szentháromság-kápolna, (Homoki kápolna)
Leírás
1895-ig Ézsiás Ferenc tanyájába jártak imádkozni a katolikus vallású homoki emberek. A családi ház viszont kicsinek bizonyult. Csányi István és neje, Molnár Julianna 400 négyszögöl földet adományozott a leendő templom számára. Ez a terület a jelenlegi temető közelében, a Kalmár-tanya bejáratánál a parton volt, és már 1896-ban fel is épült ezen a helyen a kis Kolomposi templom.
1932-ben az épület nagyon rossz műszaki állapotban volt. Tetőszerkezete meggyengült, több helyen beázott. 1932 novemberében a homoki hívek a minisztériumhoz fordultak segítségért. A Katolikus Vallásalapból az illeték levonása után 397 pengő 60 fillért, mint rendkívüli segélyt kaptak.
1936-ban dr. Kele István apátplébános segítő közbenjárásával telket vettek a tervezett templom és az Olvasóegylet részére. Az imaházat, amely negyven évig szolgált a homoki hívők vallásgyakorlásának épületéül, lebontották. Ablakait a Kör épületéhez használták fel, - az eltelt évtizedekben pedig a Kolomposi templomnak még a nyomai is eltűntek a felszínről.
A háború és a hadifogság poklában úgy nőtt a vallásosság az emberekben, ahogy a hazatérésre vágyódás. Így történt ez Kispál Jánossal is. Megfogadta, ha hazakerül, templomépítésen fáradozik legszűkebb szülőföldjén, Homokon. Vallásossága és ez a gondolat híven végigkísérte egész későbbi életét. Kispál János a fogságból való szerencsés hazatérése után a templomépítési szándékával hamarosan társakra talált a közeli tanyaszomszédjai közül Katona János és Gulyás Pál szintén volt hadifoglyokban.
1931-ben Plenk Adél úrnő az építendő templom javára 1600 négyszögöl földet ajándékozott. Az itt lakók úgy ítélték meg, hogy ez a terület nem lesz alkalmas a templom felépítésére. Ezért ezt a földterületet Kispál Imre megvásárolta.
1934. augusztus 18-i dátummal a városi képviselő-testülethez fordultak anyagi támogatásért. Szerették volna, ha a boldogházi tanyákon felépült templomhoz adományozott összeget a homokiak is megkapták volna.
Az itt lakók nemcsak a segélyeket várták, hanem adakoztak is, és bálokat rendeztek, amelyek bevételét a tervezett templomépítésre szánták.
1934 novemberében 1000 pengőt utalt ki a Magyar Királyi Vallásügyi és Közoktatási Minisztérium a jászberényi új erdő-homoki római katolikus templom építésére rendkívüli segély címén.
1934 decemberében a Magyar Királyi Vallásügyi és Közoktatási Minisztérium 500 pengő segélyt utalványozott.
A lovaskocsival rendelkező gazdák közül néhányan - egyházi pecsétes papírral a zsebükben - elkezdték a környékbeli falvak lakóit felkeresni. A másik pénzforrást a tárgysorsjátékok, valamint a városon tartott bálok bevétele jelentette.
1938 augusztusában a beérkezett költségvetések közül ifjú Bíró-Fekete Lajos építőmester munkáját találta a legjobbnak Hevesy Sándor építészmérnök.
1938. szeptember 27-én Kispál János és Társai megbízásából elvállalta ifjú Bíró-Fekete Lajos építőmester, Jászberény, Liliom utca 17. szám alatti lakos a templom építését.
1939. június 4-én a templomot - az ekkor már nagyon idős Szmrecsányi Lajos érsek úr megbízásából - dr. Kele István pápai prelátus, főesperes apátplébános, mintegy 2000 hívő jelenlétében felszentelte.
A felszentelési ünnepségen Streitmann Károly röviden ismertette a templomépítés történetét. „...A homoki nép hálával tartozik Kispál Jánosnak, mert az Ő törhetetlen igyekezete nélkül templom itt soha nem épült volna fel!" - mondotta többek között, köszönve dr. Kele István és dr. Friedvalszky Ferenc polgármester jóakaratú támogatását is. De megköszönte a híveknek is, hogy fillérjeikkel és munkáikkal lehetővé tették, hogy egy modern, gyönyörű kis katolikus templomot tudtak építeni Homokon. Az utána felszólalók között volt dr. Kele István, dr. Friedvalszky Ferenc, Kispál János, Borköles Béla néptanító és dr. Angyal Kálmán ny. miniszteri tanácsos is. Mindannyian megköszönték Streitmann Károly odaadó, a templomépítésben kifejtett fáradhatatlanul kitartó munkásságát, szellemi vezetését. De megköszönték ifjú Bíró-Fekete Lajos építőmester és Benke László festőművész munkáját is.
Ám nemcsak a gyűjtőmunka folyt tovább, hanem a homoki emberek lelkesedése, frissen épült templomuk iránti áldozatvállalásuk sem lankadt. Fél év is alig telt el, s már lettek benne padsorok is. A családoknak lehetett padokat vásárolni, ezek a családok attól kezdve mindig az saját padsorukban ültek a mise alatt. Az első vásárlók Kispál János, Katona János és Gulyás Pál voltak. Gulyás Pál ezen kívül még úgy gondolta, hogy a minístralo unokáinak legyen is mivel csengetni, a leendő sekrestyeajtónál és az oltárnál használt csengettyűket vásárolta meg. A sekrestyeajtó csengettyűjére a szép selyemszalagot Hegedűs Gézáné ajándékozta. A „Mária mennybemenetele" képet a Jászsági család adományából fizették ki. A Jézus és Mária szíve szobrot, ami a szentély két oldalát díszíti, Katona Jánosné (sz. Szórád Julianna) vásárolta. A stációs képekre Katona Jánosné (Háfra Mária) és Horti Jánosné (Herkules Mária) kéregetett. Muhari Ferenc és családja hálából a lourdesi barlangot rendelte meg 1944 februárjában. A szobor a készítőtől a családhoz érkezett, ahol néhány hétig a tanyájuk legféltettebb értéke volt. Hájos László és József egy-egy Szentháromságot ábrázoló lobogót ajándékozott. Az oltárt Kármán István és neje Gortva Rozália 1949-ben hálából Istennek (a családban sorozatos betegségekből való gyógyulásukért) két angyalka szoborral tette díszesebbé. Fecske Béla jászberényi hentes és felesége - akiknek szőlőbirtokuk volt kint Homokon -, az örökmécsessel tették szebbé a templomot. Hegedűs István takácsmester nemcsak a ministránsok ruhaanyagát adta, de ő maga is szőtte. Az ügyes kezű Kiss Hermina egy oltárterítőt hímzett. Ugyanezzel a motívummal Katona Julianna a Szt. Antal szoborhoz készített terítőt. Pozsonyi István és neje a piros fedelű misekönyvet vásárolta, Pernyész Lajos és neje (1960-ban) egy talpas fémfeszülettel gazdagította a templomot. Ettől kezdve ezt a keresztet a halottas házhoz mindig elvitték.
Nagyon sokan igyekeztek évtizedeken át a templom berendezését gyarapítani, egyházi kellékek beszerzését segíteni: Pozsonyi Jánosné, Horváth László, Pernyéz László és mások. Egyházi textíliák beszerzésében főleg Kispál Imréné (Tóth Anna), a bábaasszony szorgoskodott. A miseruhát Mezőkövesdről hozták, de Katona Jánosnéval Budapestre is elmentek vásárolni. A térítőket sokáig ők mosták, majd később ezt is a Misi család végezte. Ok voltak a harangozok is. A Misi család nemcsak harangozott, hanem tisztán tartotta a templomot, díszítette az oltárt, sőt, Béla bácsi vezette a hajnali miséket, a lourdesi és keresztúti ájtatosságokat is. A nagycsütörtöki, nagypénteki szertartásoknak is aktív résztvevője volt.
Igen gyakran az ifjabb Kispál János kántorkodott, és nagy odaadással szinte mindig ő tanította be a színdarabokat is. Kántorkodott olykor Mizsei Árpád és Csirke Balázs is (ő később Békési Balázs néven a jászberényi Szentkúti templom kántora is volt), Beniczki János, majd időnként fia, Beniczki Béla, aki a jászberényi Főtemplom kántora lett. A homoki táj fokozatos elnéptelenedése miatt viszont az utóbbi években - egészen haláláig - már csak Misi Mária kántorkodott.
1932-ben az épület nagyon rossz műszaki állapotban volt. Tetőszerkezete meggyengült, több helyen beázott. 1932 novemberében a homoki hívek a minisztériumhoz fordultak segítségért. A Katolikus Vallásalapból az illeték levonása után 397 pengő 60 fillért, mint rendkívüli segélyt kaptak.
1936-ban dr. Kele István apátplébános segítő közbenjárásával telket vettek a tervezett templom és az Olvasóegylet részére. Az imaházat, amely negyven évig szolgált a homoki hívők vallásgyakorlásának épületéül, lebontották. Ablakait a Kör épületéhez használták fel, - az eltelt évtizedekben pedig a Kolomposi templomnak még a nyomai is eltűntek a felszínről.
A háború és a hadifogság poklában úgy nőtt a vallásosság az emberekben, ahogy a hazatérésre vágyódás. Így történt ez Kispál Jánossal is. Megfogadta, ha hazakerül, templomépítésen fáradozik legszűkebb szülőföldjén, Homokon. Vallásossága és ez a gondolat híven végigkísérte egész későbbi életét. Kispál János a fogságból való szerencsés hazatérése után a templomépítési szándékával hamarosan társakra talált a közeli tanyaszomszédjai közül Katona János és Gulyás Pál szintén volt hadifoglyokban.
1931-ben Plenk Adél úrnő az építendő templom javára 1600 négyszögöl földet ajándékozott. Az itt lakók úgy ítélték meg, hogy ez a terület nem lesz alkalmas a templom felépítésére. Ezért ezt a földterületet Kispál Imre megvásárolta.
1934. augusztus 18-i dátummal a városi képviselő-testülethez fordultak anyagi támogatásért. Szerették volna, ha a boldogházi tanyákon felépült templomhoz adományozott összeget a homokiak is megkapták volna.
Az itt lakók nemcsak a segélyeket várták, hanem adakoztak is, és bálokat rendeztek, amelyek bevételét a tervezett templomépítésre szánták.
1934 novemberében 1000 pengőt utalt ki a Magyar Királyi Vallásügyi és Közoktatási Minisztérium a jászberényi új erdő-homoki római katolikus templom építésére rendkívüli segély címén.
1934 decemberében a Magyar Királyi Vallásügyi és Közoktatási Minisztérium 500 pengő segélyt utalványozott.
A lovaskocsival rendelkező gazdák közül néhányan - egyházi pecsétes papírral a zsebükben - elkezdték a környékbeli falvak lakóit felkeresni. A másik pénzforrást a tárgysorsjátékok, valamint a városon tartott bálok bevétele jelentette.
1938 augusztusában a beérkezett költségvetések közül ifjú Bíró-Fekete Lajos építőmester munkáját találta a legjobbnak Hevesy Sándor építészmérnök.
1938. szeptember 27-én Kispál János és Társai megbízásából elvállalta ifjú Bíró-Fekete Lajos építőmester, Jászberény, Liliom utca 17. szám alatti lakos a templom építését.
1939. június 4-én a templomot - az ekkor már nagyon idős Szmrecsányi Lajos érsek úr megbízásából - dr. Kele István pápai prelátus, főesperes apátplébános, mintegy 2000 hívő jelenlétében felszentelte.
A felszentelési ünnepségen Streitmann Károly röviden ismertette a templomépítés történetét. „...A homoki nép hálával tartozik Kispál Jánosnak, mert az Ő törhetetlen igyekezete nélkül templom itt soha nem épült volna fel!" - mondotta többek között, köszönve dr. Kele István és dr. Friedvalszky Ferenc polgármester jóakaratú támogatását is. De megköszönte a híveknek is, hogy fillérjeikkel és munkáikkal lehetővé tették, hogy egy modern, gyönyörű kis katolikus templomot tudtak építeni Homokon. Az utána felszólalók között volt dr. Kele István, dr. Friedvalszky Ferenc, Kispál János, Borköles Béla néptanító és dr. Angyal Kálmán ny. miniszteri tanácsos is. Mindannyian megköszönték Streitmann Károly odaadó, a templomépítésben kifejtett fáradhatatlanul kitartó munkásságát, szellemi vezetését. De megköszönték ifjú Bíró-Fekete Lajos építőmester és Benke László festőművész munkáját is.
Ám nemcsak a gyűjtőmunka folyt tovább, hanem a homoki emberek lelkesedése, frissen épült templomuk iránti áldozatvállalásuk sem lankadt. Fél év is alig telt el, s már lettek benne padsorok is. A családoknak lehetett padokat vásárolni, ezek a családok attól kezdve mindig az saját padsorukban ültek a mise alatt. Az első vásárlók Kispál János, Katona János és Gulyás Pál voltak. Gulyás Pál ezen kívül még úgy gondolta, hogy a minístralo unokáinak legyen is mivel csengetni, a leendő sekrestyeajtónál és az oltárnál használt csengettyűket vásárolta meg. A sekrestyeajtó csengettyűjére a szép selyemszalagot Hegedűs Gézáné ajándékozta. A „Mária mennybemenetele" képet a Jászsági család adományából fizették ki. A Jézus és Mária szíve szobrot, ami a szentély két oldalát díszíti, Katona Jánosné (sz. Szórád Julianna) vásárolta. A stációs képekre Katona Jánosné (Háfra Mária) és Horti Jánosné (Herkules Mária) kéregetett. Muhari Ferenc és családja hálából a lourdesi barlangot rendelte meg 1944 februárjában. A szobor a készítőtől a családhoz érkezett, ahol néhány hétig a tanyájuk legféltettebb értéke volt. Hájos László és József egy-egy Szentháromságot ábrázoló lobogót ajándékozott. Az oltárt Kármán István és neje Gortva Rozália 1949-ben hálából Istennek (a családban sorozatos betegségekből való gyógyulásukért) két angyalka szoborral tette díszesebbé. Fecske Béla jászberényi hentes és felesége - akiknek szőlőbirtokuk volt kint Homokon -, az örökmécsessel tették szebbé a templomot. Hegedűs István takácsmester nemcsak a ministránsok ruhaanyagát adta, de ő maga is szőtte. Az ügyes kezű Kiss Hermina egy oltárterítőt hímzett. Ugyanezzel a motívummal Katona Julianna a Szt. Antal szoborhoz készített terítőt. Pozsonyi István és neje a piros fedelű misekönyvet vásárolta, Pernyész Lajos és neje (1960-ban) egy talpas fémfeszülettel gazdagította a templomot. Ettől kezdve ezt a keresztet a halottas házhoz mindig elvitték.
Nagyon sokan igyekeztek évtizedeken át a templom berendezését gyarapítani, egyházi kellékek beszerzését segíteni: Pozsonyi Jánosné, Horváth László, Pernyéz László és mások. Egyházi textíliák beszerzésében főleg Kispál Imréné (Tóth Anna), a bábaasszony szorgoskodott. A miseruhát Mezőkövesdről hozták, de Katona Jánosnéval Budapestre is elmentek vásárolni. A térítőket sokáig ők mosták, majd később ezt is a Misi család végezte. Ok voltak a harangozok is. A Misi család nemcsak harangozott, hanem tisztán tartotta a templomot, díszítette az oltárt, sőt, Béla bácsi vezette a hajnali miséket, a lourdesi és keresztúti ájtatosságokat is. A nagycsütörtöki, nagypénteki szertartásoknak is aktív résztvevője volt.
Igen gyakran az ifjabb Kispál János kántorkodott, és nagy odaadással szinte mindig ő tanította be a színdarabokat is. Kántorkodott olykor Mizsei Árpád és Csirke Balázs is (ő később Békési Balázs néven a jászberényi Szentkúti templom kántora is volt), Beniczki János, majd időnként fia, Beniczki Béla, aki a jászberényi Főtemplom kántora lett. A homoki táj fokozatos elnéptelenedése miatt viszont az utóbbi években - egészen haláláig - már csak Misi Mária kántorkodott.