PDF Text
Szöveg
Jászberény Zsidóssága
Jászberénybe sokáig nem települhetett be a zsidóság. Az 1840. évi XXIX. törvénycikk
lehetővé tette a zsidók lakhatását az egész országban, ám a jászok és az itt élő görög
kereskedők évekig ellenálltak. A betelepülésre csak 1850-től volt lehetőségük. Az első
„fecske”, Buck Gábor aszódi kereskedő után sorra érkeztek más zsidó családok is főként
Aszódról, Gyöngyösről, Pécelről. Ők leginkább kereskedelemmel, földbérlettel foglalkoztak,
de akadt köztük kocsmáros, iparos is. A zsidó közösség hamar megszervezte intézményeiket,
még 1850-ben temetkezési helyet kértek a városi tanácstól, egy évvel később egy tanítójuk
kapott letelepedési engedélyt, 1854-ben rabbit is választottak Natonek József személyében.
1852-ben pedig már imaházuk is lett, ami azonban hamar kicsinek bizonyult a gyarapodó
közösség számára. 1870-ben 413 zsidó élt Jászberényben, 1880-ra pedig már 733-ra nőtt
létszámuk.
1944-ben még 627 jászberényi zsidó származású polgárból 100-an munkaszolgálatos
katonaként szolgált a hadseregben. Május 13-án hat jászsági községből még 49 főt telepítettek
a jászberényi gettóba, amely a mai Dózsa György út – Zoltán utca – Zirzen Janka utca –
Táncsics Mihály utca – Bercsényi út által határolt területen állt. Június 30-án a gettó létszáma
már csak 494 fő volt, őket Monorra, majd Auschwitzba szállították, ahol túlnyomó részük
odaveszett.
A holokauszt után az 1950-es, 1960-as évek a jászberényi hitközség fogyatkozását –
1949-ben még 140 fő –, majd megszűnését hozták el.
Zsinagóga
Schwarz Herman 1886-ban vetette fel az önálló zsinagóga építésének ötletét, e célból
egy évvel később megvásárolták a mai Dózsa György út – Bercsényi út sarkán álló
Jankovich- és Beleznay-féle telkeket. Pályázat útján választották ki az épület tervét, amelyet
Kovács Károly mérnök készített. A kivitelezői munkákat az Ursitz L. és Fia nyerte el. A
költségeket 25-26 ezer forintra becsülték, a hitközség gyűjtést indított, Moskovitz Jónás, a
hitközség elnöke 500, Buck Gábor és Neuberger Ignác 200-200 forintot adományoztak.
Jászberény város tanácsa 1200 forinttal, Apponyi Albert, Jászberény országgyűlési
képviselője 50 forinttal járult hozzá az építkezés költségeihez. A templom üléseit is előre
kiárusították, a hiányzó összeget a Jászkerületi Népbank hitele biztosította.
Az építkezés 1889-1890 telén kezdődött el, a laza talaj miatt rendkívüli alapozásra volt
szükség, ezért a terveket többször is módosították.
A zsinagógát 1890. szeptember 10-én vehette át a hitközség, ez alkalomból Lőw
Immánuel szegedi főrabbi mondott ünnepélyes beszédet. Az ünnepségen a város vezetői
mellett más felekezetek képviselői is megjelentek. Az átadott imaház mór stílusú, hosszú
hajós belső terű épület volt, főhomlokzata szimmetrikus, két gömbkupolás toronnyal. A
zsinagóga befogadóképessége mintegy 5-600 fő lehetett. Az imaház 1912-ben orgonával
gyarapodott, és kórust is kialakítottak benne. 1922-ben az I. világháború zsidó áldozatait
felsoroló emléktábla került a zsinagógába, 1947-ben pedig a holokauszt jászberényi
áldozatainak nevét tartalmazó emléktáblákat helyezték el az épületben.
1944-ben még 627 jászberényi zsidó származású polgárból 100-an munkaszolgálatos
katonaként szolgált a hadseregben. Május 13-án hat jászsági községből még 49 főt telepítettek
a jászberényi gettóba, amely a mai Dózsa György út – Zoltán utca – Zirzen Janka utca –
Táncsics Mihály utca – Bercsényi út által határolt területen állt. Június 30-án a gettó létszáma
már csak 494 fő volt, őket Monorra, majd Auschwitzba szállították, ahol túlnyomó részük
odaveszett.
A holokauszt után az 1950-es, 1960-as évek a jászberényi hitközség fogyatkozását –
1949-ben még 140 fő –, majd megszűnését hozták el. Az egyre elhanyagoltabb zsinagógát
1965-ben eladták a városi tanácsnak 325 ezer forintért, azzal a kéréssel, hogy az épületet
kulturális célra hasznosítsák. 1967-ben az emléktáblákat a zsidó temetőben helyezték el.
1968-ban a zsinagógát lebontották, helyére a városi könyvtár épületét emelték 1970-ben. Ezt
az épületet 2005-ben Sáros László tervei szerint építették át, mely részleteiben megidézi az
egykori zsinagógát.
Források:
Bathó Edit: Adatok az első zsidó család életéből. In: Jászsági Évkönyv 1993.
Besenyi Vendel: Emlékezés a holokausztra. In: Szülőföldünk a Jászság. Jász
Múzeumért Alapítvány, Jászberény, 2011.
Csősz László: Jászsági zsidóság a vészkorszakban. In: Jászsági Évkönyv 2006.
Kiss Erika: A jászsági zsidóság emlékeiből. Pro Domine Bt., Jászberény, 2015.
Jászberénybe sokáig nem települhetett be a zsidóság. Az 1840. évi XXIX. törvénycikk
lehetővé tette a zsidók lakhatását az egész országban, ám a jászok és az itt élő görög
kereskedők évekig ellenálltak. A betelepülésre csak 1850-től volt lehetőségük. Az első
„fecske”, Buck Gábor aszódi kereskedő után sorra érkeztek más zsidó családok is főként
Aszódról, Gyöngyösről, Pécelről. Ők leginkább kereskedelemmel, földbérlettel foglalkoztak,
de akadt köztük kocsmáros, iparos is. A zsidó közösség hamar megszervezte intézményeiket,
még 1850-ben temetkezési helyet kértek a városi tanácstól, egy évvel később egy tanítójuk
kapott letelepedési engedélyt, 1854-ben rabbit is választottak Natonek József személyében.
1852-ben pedig már imaházuk is lett, ami azonban hamar kicsinek bizonyult a gyarapodó
közösség számára. 1870-ben 413 zsidó élt Jászberényben, 1880-ra pedig már 733-ra nőtt
létszámuk.
1944-ben még 627 jászberényi zsidó származású polgárból 100-an munkaszolgálatos
katonaként szolgált a hadseregben. Május 13-án hat jászsági községből még 49 főt telepítettek
a jászberényi gettóba, amely a mai Dózsa György út – Zoltán utca – Zirzen Janka utca –
Táncsics Mihály utca – Bercsényi út által határolt területen állt. Június 30-án a gettó létszáma
már csak 494 fő volt, őket Monorra, majd Auschwitzba szállították, ahol túlnyomó részük
odaveszett.
A holokauszt után az 1950-es, 1960-as évek a jászberényi hitközség fogyatkozását –
1949-ben még 140 fő –, majd megszűnését hozták el.
Zsinagóga
Schwarz Herman 1886-ban vetette fel az önálló zsinagóga építésének ötletét, e célból
egy évvel később megvásárolták a mai Dózsa György út – Bercsényi út sarkán álló
Jankovich- és Beleznay-féle telkeket. Pályázat útján választották ki az épület tervét, amelyet
Kovács Károly mérnök készített. A kivitelezői munkákat az Ursitz L. és Fia nyerte el. A
költségeket 25-26 ezer forintra becsülték, a hitközség gyűjtést indított, Moskovitz Jónás, a
hitközség elnöke 500, Buck Gábor és Neuberger Ignác 200-200 forintot adományoztak.
Jászberény város tanácsa 1200 forinttal, Apponyi Albert, Jászberény országgyűlési
képviselője 50 forinttal járult hozzá az építkezés költségeihez. A templom üléseit is előre
kiárusították, a hiányzó összeget a Jászkerületi Népbank hitele biztosította.
Az építkezés 1889-1890 telén kezdődött el, a laza talaj miatt rendkívüli alapozásra volt
szükség, ezért a terveket többször is módosították.
A zsinagógát 1890. szeptember 10-én vehette át a hitközség, ez alkalomból Lőw
Immánuel szegedi főrabbi mondott ünnepélyes beszédet. Az ünnepségen a város vezetői
mellett más felekezetek képviselői is megjelentek. Az átadott imaház mór stílusú, hosszú
hajós belső terű épület volt, főhomlokzata szimmetrikus, két gömbkupolás toronnyal. A
zsinagóga befogadóképessége mintegy 5-600 fő lehetett. Az imaház 1912-ben orgonával
gyarapodott, és kórust is kialakítottak benne. 1922-ben az I. világháború zsidó áldozatait
felsoroló emléktábla került a zsinagógába, 1947-ben pedig a holokauszt jászberényi
áldozatainak nevét tartalmazó emléktáblákat helyezték el az épületben.
1944-ben még 627 jászberényi zsidó származású polgárból 100-an munkaszolgálatos
katonaként szolgált a hadseregben. Május 13-án hat jászsági községből még 49 főt telepítettek
a jászberényi gettóba, amely a mai Dózsa György út – Zoltán utca – Zirzen Janka utca –
Táncsics Mihály utca – Bercsényi út által határolt területen állt. Június 30-án a gettó létszáma
már csak 494 fő volt, őket Monorra, majd Auschwitzba szállították, ahol túlnyomó részük
odaveszett.
A holokauszt után az 1950-es, 1960-as évek a jászberényi hitközség fogyatkozását –
1949-ben még 140 fő –, majd megszűnését hozták el. Az egyre elhanyagoltabb zsinagógát
1965-ben eladták a városi tanácsnak 325 ezer forintért, azzal a kéréssel, hogy az épületet
kulturális célra hasznosítsák. 1967-ben az emléktáblákat a zsidó temetőben helyezték el.
1968-ban a zsinagógát lebontották, helyére a városi könyvtár épületét emelték 1970-ben. Ezt
az épületet 2005-ben Sáros László tervei szerint építették át, mely részleteiben megidézi az
egykori zsinagógát.
Források:
Bathó Edit: Adatok az első zsidó család életéből. In: Jászsági Évkönyv 1993.
Besenyi Vendel: Emlékezés a holokausztra. In: Szülőföldünk a Jászság. Jász
Múzeumért Alapítvány, Jászberény, 2011.
Csősz László: Jászsági zsidóság a vészkorszakban. In: Jászsági Évkönyv 2006.
Kiss Erika: A jászsági zsidóság emlékeiből. Pro Domine Bt., Jászberény, 2015.