PDF Text
Szöveg
fr. Varga Kamill OFM–Varga Zsolt
JÁSZBERÉNY-HAJTAPUSZTA
A tanya, ahol éltünk, nevelkedtünk egy változó korban
Varga-Kókai Andrea fotóival
Kiadja a Jász Helytörténeti Kör
Jászberény
2021
Szerző-szerkesztő:
fr. Varga Kamill OFM (Varga József)
Varga Zsolt
Fotók:
Varga-Kókai Andrea
Lektorálta:
Dr. Farkas Kristóf Vince
A szöveget gondozta:
Vincze Péter
Támogatók:
Jászok Egyesülete – Dr. Dobos László elnök
„A Jászságért” Alapítvány – Kiss Csaba kuratórium elnöke
Jászberény Város Önkormányzata – Budai Lóránt polgármester
Egri Főegyházmegye – Dr. Ternyák Csaba érsek
Előfizetők
Borítókép:
A Kisnémet család tanyája, Hajta 83., Benke László festménye 1981-ből
A festményről a fotót Varga-Kókai Andrea készítette
A tanya már nem áll.
ISBN: 978-963-89495-9-2
Kiadja:
Jászapátiak Baráti Egyesülete – Mihályi Mónika elnök
Jász Helytörténeti Kör – Dr. Farkas Kristóf Vince elnök
Felelős kiadó:
Mihályi Mónika
©fr. Varga Kamill OFM
©Varga Zsolt
©Varga-Kókai Andrea
Nyomdai kivitelezés:
Kapitális Nyomdaipari Kft.
Felelős vezető:
Ifj. Kapusi József
TARTALOMJEGYZÉK
„Adósai vagyunk szülőföldünknek” .....................................................................................................................
7
BEVEZETÉS ..............................................................................................................................................................................................
9
Mit jelent a tanya egy változó korban? .............................................................................................................
Mit jelent a Hajta szó? Mit értünk Hajta alatt? .......................................................................................
9
11
TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS ...............................................................................................................................................
14
A Hajta név említése az elmúlt századok folyamán ..........................................................................
Közoktatás ............................................................................................................................................................................................
Szent István király-kápolna ............................................................................................................................................
A Hajtai Kisgazdakör ..............................................................................................................................................................
A nád ..........................................................................................................................................................................................................
Tejszövetkezet ..................................................................................................................................................................................
A Pesti úti Kakasos csárda ................................................................................................................................................
A vendégfogadó .............................................................................................................................................................................
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei .......................................................................................
A halászat és a vadászat, valamint egyéb más megélhetési források ............................
A téeszesítés: a Szabadföld Termelőszövetkezet, a Vörös Csillag
Termelőszövetkezet és a Zagyvamenti Mezőgazasági Termelőszövetkezet .........
A homokbánya ...............................................................................................................................................................................
Közlekedés ...........................................................................................................................................................................................
A villamosítás ..................................................................................................................................................................................
Hajta-Öregerdő-Neszűr Ifjúsági Szomszédsági Közhasznú Egyesület ......................
Jászfelsőszentgyörgy-Hajta .............................................................................................................................................
Egy kis érdekesség, néha bulvár ... .........................................................................................................................
14
23
60
79
85
87
94
95
96
98
106
111
112
119
119
119
124
NÉPRAJZI ADATOK, NÉPI ÉPÍTÉSZET, TANYAI ÉLET, VISELET ...................... 138
Az épületek és az udvarok ................................................................................................................................................
A ruházkodás ...................................................................................................................................................................................
Az étkezések ......................................................................................................................................................................................
A jószágok ............................................................................................................................................................................................
Az állatorvos ......................................................................................................................................................................................
A határ őrzése ..................................................................................................................................................................................
Munka a földeken .......................................................................................................................................................................
A ragadványnevek ......................................................................................................................................................................
A gyógyítás ..........................................................................................................................................................................................
Az énekek, a népdalok és a nóták ............................................................................................................................
Néhány érdekesség ....................................................................................................................................................................
138
140
140
141
142
143
143
144
144
145
145
3
A kutusok ..............................................................................................................................................................................................
Füleki János: Tanyai legenda .........................................................................................................................................
Váci Mihály: Innen még nem látszik .................................................................................................................
Az esztendő leforgása, ahogy én láttam ..........................................................................................................
Szubjektív gondolatok a II. világháború idejéből .................................................................................
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei .......................................................................................
152
152
155
156
163
164
MUHARAY ELEMÉR ................................................................................................................................................................... 185
Élete ........................................................................................................................................................................................................... 185
A HAJTA-MOCSÁR ÉS A HAJTA-FOLYÁS .................................................................................................. 198
Magyarország vízgazdálkodási terve ...................................................................................................................
A Tájvédelmi Körzet ................................................................................................................................................................
A Hajta teljesítménytúra ....................................................................................................................................................
A Duna–Tisza csatorna tervei .....................................................................................................................................
199
203
213
218
VISSZAEMLÉKEZÉSEK A HAJTÁRÓL ............................................................................................................ 221
Elöljáróban ..........................................................................................................................................................................................
Az első hajtai látogatás a könyvvel kapcsolatosan ...............................................................................
2. túra .........................................................................................................................................................................................................
3. túra .........................................................................................................................................................................................................
4. túra .........................................................................................................................................................................................................
5. túra .........................................................................................................................................................................................................
6. csapatépítő tréning – kaláka munka .............................................................................................................
7. csapatépítő tréning – plédes piknik ...............................................................................................................
2021. augusztus 20. – A hajtai búcsú ...................................................................................................................
Hajta 2. és 2a. ....................................................................................................................................................................................
Hajta 6. .....................................................................................................................................................................................................
Hajta 11. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 13. ..................................................................................................................................................................................................
Hajta 22. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 23. ..................................................................................................................................................................................................
Hajta 32, 34, 34a, 35. ...............................................................................................................................................................
Hajta 41. ..................................................................................................................................................................................................
Hajta 44. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 46. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 49. ..................................................................................................................................................................................................
Hajta 50. – Hajta farm ...........................................................................................................................................................
Hajta 52. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 54. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 56. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 54. ..................................................................................................................................................................................................
4
221
223
225
225
226
226
226
227
227
228
229
230
231
232
232
238
239
239
240
242
244
245
245
247
250
Hajta 67. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 71. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 77. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 83. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 88. ..................................................................................................................................................................................................
Hajta 92. ..................................................................................................................................................................................................
Jászfelsőszentgyörgy – Hajta tanya 114. ..........................................................................................................
Jászfelsőszentgyörgy – Hajta tanya 117. ..........................................................................................................
Jászfelsőszentgyörgy – Hajta tanya 129. ..........................................................................................................
250
252
254
256
259
261
261
263
263
FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM .......................................................................................... 264
Újságcikkek és tanulmányok ......................................................................................................................................... 271
FÜGGELÉK ................................................................................................................................................................................................ 293
Kik laktak a Hajtán 1889 és 1906 között? ......................................................................................................
Kik laktak Hajtán 1950-ben? Egy választási névjegyzék .............................................................
Kik voltak tanyatulajdonosok? ....................................................................................................................................
A háborús keresőszolgálat ................................................................................................................................................
Földrajzi nevek Jászberény Hajtán 1960 táján ..........................................................................................
Földrajzi nevek Jászfelsőszentgyörgy-Hajtán 1960 táján ............................................................
GPS-adatok a Hajtán ...............................................................................................................................................................
293
294
302
305
308
311
312
IDEGEN NYELVŰ ÖSSZEFOGLALÓK ............................................................................................................ 316
Zusammenfassung ..................................................................................................................................................................... 316
Summary ................................................................................................................................................................................................ 317
NÉVMUTATÓ ........................................................................................................................................................................................ 319
FOTÓALBUM ......................................................................................................................................................................................... 332
Hajtapuszta a fotós szemével ......................................................................................................................................... 332
XI. ELŐFIZETŐK LISTÁJA ................................................................................................................................................. 359
5
„Adósai vagyunk szülőföldünknek”
Ezzel a címmel jelent meg Dr. Dobos László egyik könyve a Jászok Egyesülete kiadásában.1 Megtetszett a cím, ezért ezt választottam az előszó címéül, hiszen jól kifejezi mindazt, amit Hajtáról gondolok. A gyermekkoromat
a Hajtán töltöttem, 1974. augusztus 4-től 1987. december 18-ig. Sok szép élmény fűz oda. Máig megjelennek álmaimban mind az ottani helyek, mind az
ottani emberek, aztán események is, akár olyanok is, amik meg sem történtek. Ezzel az írással azoknak az embereknek kívánok emléket állítani, akik
a XIX. századtól itt éltek és művelték a földet, néha keserves körülmények
között. A másik szándékom, ami vezérelt, az volt, hogy megmutassam, egy
változó korban éltünk ott, és ez a változás azóta is töretlen. Azt senkinek sem
szükséges elmagyarázni, hogy mennyit változott az ember, a világ és a technika az elmúlt 30 évben. A változás régen is megvolt, csak ami manapság 1–2
évtized alatt valósul meg, ahhoz régen két emberöltő is kellett. Ami igaz volt
az 1700‑as években, az megváltozott a XIX. századra. Aztán jelentős változást
hozott az első világháború is, a második még jobban, utána az embertelen
diktatúra, majd a 90-es változások. Mind-mind egy-egy esemény a változások
rendjében, az emberiség kirakójában.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik a jelen munkámban segítettek, biztattak és támogattak. Az ötletet Pethő László vetette fel.
Eredetileg arra gondolt, hogy majd a Jászsági Évkönyvbe írok egy 3–4 oldalas
dolgozatot. Azonban az nem készült el. Köszönöm a segítséget Benda Borbálának, Dreska Gábornak, Ferenczy Beatrixnak és Fáy Zoltánnak, a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár munkatársainak. Urbán Mártának, az Egri Főegyházmegye levéltárosának. Dr. Hortiné Bathó Editnek és Kókai Magdolnának,
akik a Jász Múzeumban voltak a segítségemre, illetve ötletekkel is elláttak. Sok
szóbeli információt kaptam Besenyi Vendel helytörténésztől, Bolla Jánostól,
a Zagyvamenti Tsz. ny. elnökétől, valamint Parti Csabától, aki nemcsak a Városi Könyvtár könyveivel és újságaival látott el, hanem egyéb információkkal
is. Jászfelsőszentgyörgy Hajta településrészére vonatkozó adatokban Zelenai
Tibor Károlyné polgármester asszony, Petróné Pásztor Éva könyvtáros, Ménkű
János művelődésszervező és Túróczi György lokálpatrióta volt a segítségemre.
A koronavírus idején is rendelkezésemre állt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei
Levéltár, ezúton is köszönöm Csönge Attila igazgató úrnak és Bojtos Gábor
főlevéltárosnak a segítséget. Telek Béla tanár úr a tanyasi iskolák életével kapcsolatban volt a segítségemre. Patakiné Kocza Anita a Hajta-túrával kapcsolatban segített, Németh András pedig a természetvédelmi területre vonatkozó
adataimat nézte át és egészítette ki a saját gondolataival. Tanácsaival és a kézirat
1
Dr. DOBOS László: Adósai vagyunk szülőföldünknek. A Jászok Egyesülete és a „Jászságért”
Alapítvány első negyedszázada, 1990–2015. „A Jászságért” Alapítvány, Budapest, 2016.
7
többszöri átnézésével segített dr. Suba Györgyné Kocsis Julianna is, akivel néha
hetente váltottunk e-mailt, telefont, információt.
Külön bekezdést érdemel a Hajtához kötődő emberek segítsége, akik most
itt laknak, vagy régebben laktak itt, szüleikkel, nagyszüleikkel, rokonaikkal.
Velük az öcsém vette fel a kapcsolatot a Facebookon és e-mailben. Ahogy
az öcsém a könyv későbbi pontján, a Hajtáról szóló visszaemlékezésekről és
a környéken tett túrákról szóló rész bevezetésében elmeséli, mindenki kész volt
segíteni, napról napra egyre többen töltöttek ki kérdőíveket, illetve ajánlottak
további más embereket is: még ismerem ezt és ezt, itt és itt lakott, neki fényképei, emlékei stb. vannak. Fényképezőgépével állt rendelkezésre sógornőm,
Varga-Kókai Andrea, és néha a terepmunkát is elvégezte helyettem. Sok értékes
információt gyűjtöttem Bóna László kertésztől Neszűrben, és Kisnémet Antaltól és a feleségétől. Sajnos olyanok is voltak, akik nem szerettek volna részesei
lenni a folyamatnak, a régi emlékekről nem szívesen beszéltek.
Ez a könyv nem jöhetett volna létre közös összefogás nélkül.
Köszönet a rendtársaimnak, akikkel mindig megosztottam a kutatásaim állását, s elviselték. Időnként már úgy köszöntöttek: Hajta? Muharay? Bogyó-iskola?
8
BEVEZETÉS
Mit jelent a tanya egy változó korban?
A tanyafogalom tartalmáról gondolkodva hét általános vonást kell megkülönböztetnünk:
„1. a tanya mezőgazdasági üzemegység,
2. a tanya települési egység,
3. a tanya társadalom,
4. a tanya egy természetes rendszert alkot,
5. a tanya viszony a zárt településhez,
6. a tanya életmód és életforma,
7. a tanyát individualitás jellemzi.”2
A tanya ezekkel a sajátosságokkal egy önálló rendszert alkot, amely gazdálkodási, ökológiai, települési és társadalmi alrendszerekből épül fel. Ez a négy
alrendszer valamelyest egységet alkotott a virágkorában (XIX. század), egészen
a II. világháborúig. Ökológiai funkciók: a levegő, a föld és a víz megőrzése;
a zöld terek, élőhelyek védelme; a táj fenntartása; a biodiverzitás megóvása.
A gazdálkodási alrendszerhez tartozik, hogy a családtagok megélhessenek
a földből; biztosítsa az ország élelmiszerigényét; biztosítsa a rekreáció lehetőségét. A társadalmi és kulturális funkciókat is el kell látnia: a népszokások és
a hagyományok ápolása. Települési rendszer szerint ide tartozik minden, ami
nem városias. Először az ökológiai rendszer kezdett el bomlani, majd 1950-től
a gazdálkodási rendszer, azután már a települési rendszer is. 1990 tájékán az
ökológiai rendszer kezdett újra előtérbe kerülni, majd ezt követően egy kicsit
javult a gazdasági és társadalmi rendszer is.
Magyarországon a tanyarendszerek a 18. század második felétől kezdtek kialakulni. Azonban azokon a helyeken, ahol a földterületek földesúri tulajdonban voltak, csak a 19. század második felében jelentek meg. A Jászságban az
eladatás idejét kivéve nem voltak földesurak, a földterületek közös osztatlan tulajdonban voltak. Így minden esztendőben más-más területeket műveltek meg
az emberek vagy más-más legelőket használtak. A társadalmi és jogi viszonyok
az eladatás megszűnésével nagyban megváltoztak, amikor is a jászok megváltották önmagukat, vagyis visszafizették az Invalidus Háznak azt az irdatlan
2
GYENES Hajnalka: A tanyák értékeinek bemutatása, az értékek kiaknázásának módja, fenntartása és fejlesztése. In: CSÖRSZNÉ ZELENÁK Katalin: A tanyák értékei. Egyetemisták, főiskolások a tanyákról. Falugondnokok Duna–Tisza Közi Egyesülete, Kecskemét, 2013., 8.
9
Bevezetés
pénzösszeget, amelyért korábban a Jászságot és a Kunságot a Német Lovagrendtől megvásárolták. Ezt a lakosság részben kölcsönből, részben saját áldozatai árán fizette ki. Ezzel egy új réteg jött létre: a redemptus közbirtokosság. Ez is
elősegítette a tanyák, a saját birtokok kialakulását.
Jelenleg az Országgyűlés által 2013-ban megalkotott CXXII. törvény, vagyis
a földforgalmi törvény 5. § 23. bekezdése így határozza meg a tanyát: „a település külterületén fekvő, legfeljebb 1 hektár nagyságú olyan földrészlet, amelyhez
a föld mellett növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terméktárolás céljára létesített lakó- és gazdasági épület, illetve ilyen épületcsoport is tartozik, vagy az olyan földrészlet, amely az
ingatlan-nyilvántartásban tanyaként szerepel.”3
Ma az alföldi lakosság 6%-a, kb. 200 ezer ember él ebben a változó rendszerben, zömmel a Duna–Tisza közén, a Duna mentén és az Alsó–Tisza-vidéken.
Két irány is megmutatkozik a tanyai társadalomban. Az egyik az, hogy a lakosság egy része elöregedett, zömmel nyugdíjas, épületei romló állapotban vannak.
Másik irány, hogy egyre többen hagynak fel a városi élettel, a nyüzsgéssel, a rohanással és választják a tanyát.
A szegedi Gál Ferenc Főiskola megbízásából Dr. Nagyné Varga Ilona koordinátor és szerkesztő, valamint Szabó Beáta kutatásszervező készített egy tanulmányt „Jász-Nagykun-Szolnok megyei tanyavilág állapotának komplex helyzetfeltáró felmérése c. megbízásról”4 címen, Szolnokon 2015 májusában. Ebben
a tanulmányban a tanyakutatások eredményeit összegzik, csoportosítva a tanyákat az egyes nagy városok köré. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2011-ben
3%-nyi ember lakott vidéken, ill. tanyán, 7175 ingatlanban (2001-ben 9605), ez
12.065 főt tesz ki. Magas a rossz állapotú épületek a száma,5 a lakosságra jellemző az elöregedés és az alacsony iskolai végzettség. A jászsági tanyasűrűség 1,65
tanya/km2. A jászberényi járás 617 km2, ahol 1023 tanya található, a tanyasűrűség 1.658. Ebből 6% összedőlt, romos, 43% állandóan lakott, 7% lakatlan tanya,
gazdasági funkcióval, lakatlan tanya gazdasági funkció nélkül 8%, állandóan
lakott, rendszeres szociális ellátásra szoruló lakosokkal 4%, hobbitanya 13%.
A járás tanyáinak 59%-a csak saját fogyasztásra termel, 19%-a a felesleget eladja, 22%-a pedig elsősorban értékesítésre termel. Ezen tanyákon 32% foglalkozik állattenyésztéssel, 24% szántóföldi növénytermesztéssel és 44% kertészeti
tevékenységet folytat. A tanyák 60%-a villannyal ellátott, 26 %- aggregátoros,
14%-nál nincs villany. Az ott élők a vizet zömmel fúrt kutakból fogyasztják.
2013 tanyából 488-ban van telefon. A legtöbb tanyát csak földúton lehet elérni.
Forrás: Jogtár. In: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1300122.tv
A kutatásmódszertani előadás az azonos című pályázat szakmai napján hangzott el 2015.
május 29-én. A kutatási eredmények itt olvashatók: Szarvák Tibor–Nagyné Varga Ilona: Tanyáink sorsa az Alföld szívében. Acta Medicina et Sociologica – Vol 8., Debreceni Egyetem,
Debrecen, 2017, 26–44.
5
1945 előtt épült ingatlan: 71,4%, 1945–1989: 24,7%, 1990–2000: 3%, 2000 után: 1%.
3
4
10
Mit jelent a Hajta szó? Mit értünk Hajta alatt?
Jászberényben 26.622 fő lakik, ebből a külterületen 1,74%. A kutatás során
516 tanyát mértek fel. „Jászberény városban az ingatlan-nyilvántartás szerint
hrsz.-mal és házszámmal megfeleltetett tanyák száma 1084, amelyek az alábbi területeken helyezkednek el: Alsómuszáj, Borsóhalma, Érpart, Felsőmuszáj,
Meggyespele, Necső, Neszűr, Négyszállás, Neszűr, Öregerdő, Peres, Portelek,
Szentimre-tanya, Tőtevény, Újerdő, Zagyvapart, Zsombikos. A tanyák 40%-a
Újerdő és Portelek területén található.”6 A fent említett adatokat Dr. Gottdiener
Lajos jegyző, Bátonyi Attila aljegyző, Lányi László a Városüzemeltetési Iroda
vezetője, Hegedűs Veronika a Városfejlesztési Iroda ügyintézője, Bolyós Zoltán
a Városfejlesztési Iroda ügyintézője és Bozóki Jánosné intézményvezető szolgáltatta. A kérdésem a következő: hol marad a Hajta? Miért szerepel Neszűr
kétszer is? Említésre a Hajta csak a Hajta-Neszűr-Öregerdő Ifjúsági, Szomszédsági Közhasznú Egyesületnél kerül, ott is csak úgy, hogy a villanyhálózat
nem ér el a Hajtáig. Pedig emlékszem arra, hogy a villanyt bekötötték hozzánk,
még ipari áramot is kaptuk, arról ment a daráló. A néplap is beszámolt a villany érkezéséről. Az utolsó, jászberényi tanyákban is kigyulladt a fény címen:
1980. szeptember 16-án.7
Mit jelent a Hajta szó? Mit értünk Hajta alatt?
A Hajta területe a mai 31-es, Jászberény–Nagykátai főút jobb oldalán található. A vidéket rét, legelő borította. Ezt azonban nem így nevezték, hanem
„hajtó”-nak. A hajtóra kiterelték az állatokat, elsősorban szarvasmarhát. Hajtóknak a gazdákat is nevezték. Amikor keresték a gazdát, akkor azt mondták:
Hol a hajta? Amikor a terület elnevezésére került a sor, akkor ragadt rajta a hajta szó, vagyis tulajdonnévként a Hajta.
Fábián Rigó Attila, lelkes kutató a Hajta név oszét eredete mellett teszi le
a voksot, amelynek jelentése örökölt föld.8 A szerző tanulmányában kifejti,
hogy a Hajta-patak által szabdalt területeket, szigeteket, illetve az Alföld más
területeit is behálózták a szarmata települések, különösen igaz ez az általa vizsgált Farmos közeli területekre, ahol mind a mai napig 63 szarmata lelőhelyet
tartanak nyilván.
Kiss Lajos nyelvészként is vizsgálta a Hajta nevet. „A Hajta víznév etimológiája nincs kellően tisztázva. Esetleg arra gondolhatunk, hogy a magyar hajt,
(ívesen) hajlít, görbít ige a képzős folyamatos melléknévi igenevének intranzitív
I.m: Tanyáink sorsa… lásd 4. lábjegyzet
I. A.: A villamosítási programban. Az utolsó, jászberényi tanyában is kigyulladt a fény. Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember 16.
8
Vö.: FÁBIÁN RIGÓ Attila: A jászsági szarmaták története éremgyűjtő szemmel. Kézirat. Jászberény, 2021., 70.
6
7
11
Bevezetés
jelentésű változatából keletkezett, s a vízfolyás kanyargós, tekergő voltával függ
össze.”9
Buschmann Ferenc a Hajtáról vagy még inkább a Hajta-völgyről gondolkodva a következőt írja: „A Hajta-patak (vagyis az Almási-ér) mentén, Nagykáta és Farmos között található a THV-TK [Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi
Körzet] legnagyobb összefüggő területe: Nyik-rét, nagykátai I-II. Tározó, farmosi Nagy-nádas, hogy csak az ismertebb részeit említsem. Óriási, háborítatlan nádasok, nagy kiterjedésű szikes- és mocsárrétek, zavartalan löszgyepek találhatók itt – együttes előfordulásuk még országos viszonylatban is kuriózum,
természeti értékük felbecsülhetetlen! Ez a tájegység a néhai Ős-Zagyva ó-holocén korabeli hatalmas vízrendszerének maradványa. Hogy mennyire bonyolult
vízrendszere volt itt az Ős-Zagyvának, annak leírására e tanulmányban nem
vállalkozhatok, csupán annyit említek meg, hogy a valósággal rácsszerű morotva-maradványai között szó szerint el lehet tévedni, s az Erek-közében bolyongva, pl. a Nyik-réti kosboros, nőszirmos, tárnicsos mocsárréti útvesztőkön
át vagy Farmosnál vagy a Rekettyési-ér (rendszer!) mentén Portelek környékén
talál ki belőle a térségben tájékozatlan.”10
Hajtának van Jászberény-Hajta része és Jászfelsőszentgyörgy-Hajta része.
A két rész természetesen egymás mellett volt, de a nevük kifejezte, hogy melyik település birtokolta, kaszálta, szántotta az adott területet. A kátai út jobb
oldalán található középkötött talajú területet nevezték Potroknak. Ismerték
a Csárdalapost: ez a mostani iskola helyén régen a csárda földje volt. Öregerdő,
Újerdő, Tőtevény, Egreskáta: ezek a Hajta határai. Régen voltak Hajtán szigetek,
víztől el nem árasztott területek. Ilyen neveket viseltek: Kiscsépjés, Nagycsépjés, Német-sziget, Szabó-sziget, Templom-sziget, Buga-sziget, Cserta-sziget.
Természetesen voltak mélyedések is: az Itató és a Bagyi-part, valamint a Kanúr-árok. Szóbeli közlésből tudom, hogy Kanúr, vagyis Szarvas Ferenc (Hajta
6. sz.) tanyájához közeli, vízzel teli árokban a jószágokat itatták, nyáron pedig
még fürödtek is benne a gyerekek. Még ma is megvan, de víz már régen nincs
benne. Disznó-sziget: ifj. Sápi János tanyája (Hajta 16. sz.) mögötti nádas. Itt
a nádasban egy kör alakút sziget található. A Káta felől érkező szovjet hadsereg
bevonulása idején erre a szigetre hajtották az állatokat! A Hosszú-sziget a nevét
az alakjáról kapta. A szigetek közötti mélységek az 5–6 métert is elérték, amely
a szárazság idején csak 2,5–3 méter mély volt. A víz megtalálta magának az utat,
emberi közreműködés nélkül is. Besenyi Vendel helytörténeti kutató elmondása szerint a Hajta tanyáit háromszor számozták át, attól függően, hogy hogyan
tudtak bejutni az egyes tanyákra. Ismeretes még: „Almás-ér, Hajta-csatorna:
KISS Lajos: Víz-, hegy- és völgynevek a középkori Heves megyéből. In: Magyar Nyelv, 1991.,
87. évf., 1. sz., 74.
10
BUSCHMANN Ferenc: Jelentés. A Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet nagylepke (macrolepidoptera) faunájának alapállapot-felméréséről. Jász Múzeum, Jászberény, 1999. 7.
9
12
Mit jelent a Hajta szó? Mit értünk Hajta alatt?
Hajta–fojás […] Hajta-nádas: Hajta-fenek: Hajta-lapos […] vizenyős, ingoványos, vízjárta hely. […] Valamikor hajóút volt itt. Erre hajtották az állatokat
a vásárba.”11 Továbbá a könyv megemlíti a Nagy-partot, amelyet Hajta-halomnak is neveztek, mert ez egy mesterséges kiemelkedés volt a török időkből.
Az Ős-Zagyvának az egyik ágát nevezik Hajta-patak vagy Hajta-ér néven. Ma
Hajtának a Jászfelsőszentgyörgy irányából érkező patak folyását nevezzük. Másik ága a Tóalmás felől érkező Almási-ér, amelyet azonban Mikoviny 1737-ben
készült térképe szintén Hajtának, sőt Hajta-folyónak mond. A népnyelv mindig
is Almási-érnek nevezte, de a tudomány ma Hajtának, Öreg-Hajtának, esetleg
Ős-Zagyvának nevezi. A Hajta-mocsárból két vízfolyás árad déli irányba, amelyek Farmosnál egyesülnek. Ezt még Fodor Ferenc Hajta-folyás néven emlegeti.
A Hatvan–Berény 40 km-es távján a terep szintjének változása miatt a Zagyva-folyó 21 métert esik, ezért az a berényi horpadásban egy hatalmas mocsárrá
terjeszkedett széjjel. Így beszélhetünk Hajta-mocsárról is, amely Jászberénytől
10 km-re nyugatra a Hajta völgyében található. A régi mocsárvilág emlékét őrzi,
mintegy 117 hektáron. A mocsár a 31-es számú főút 70,8 kilométerénél egy
északi irányú leágazás után közelíthető meg. Ifj. Palugyai Imre a Jászkun kerületek leírásában a Hajtát a tavak közé sorolja, nem is folyóvíznek írja le.
FARKAS Ferenc–ÖRDÖGH Ferenc–BALOGH Lajos (szerk.): Szolnok megye földrajzi nevei
I. Jászberényi járás. Jászberény, Jászberényi Tanítóképző Főiskola,1986., 94.
11
13
I. RÉSZ
TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS
Az ember mindig szeretett vizek, folyóvizek vagy tavak mentén letelepedni, hiszen a víz mindig is a mindennapi élet nélkülözhetetlen eleme volt,
továbbá biztosította az ivóvízhasználatot, az élőlényei meg élelemmel látták
el az ott lakókat. Ez alól a Hajta-patak sem volt kivétel. Természetesen már
a korai emberek is a vízszintnél magasabb halmokra települtek, s onnan
jártak le a vízhez. Például: „Nagykáta ÉK-i részén, a Hajta mellékvizei táplálta, vizenyős területekből jól kiemelkedő dombok (Meggyes-halom) és
a kb. 1300 m-re, DK-re levő kisebb domb, amelyek az újkőkortól kezdve
lakott helyek. […] A másik végletet képviseli pl. az a késő szarmata falu,
amelyik a Hajta egyik mellékpatakjának északi partján, mintegy 2500 m
hosszú, kb. 2—300 m széles sávban terül el. […] A Nagykátától keletre levő,
ismeretlen nevű Árpád-kori falu több, egymás közelében levő lelőhelyre
oszlik. A falu temploma (és temetője) a Kender-halom tetején állott, körülötte terült el a falu jelentős része. A Kender-halom környékétől DNy-ra, az
egykori vízfolyást többé-kevésbé követő csatorna DNy-i partján, valamint
a halomtól északra egy-egy nagyobb, XII–XIII. századi település található. Ugyancsak a Kender-halmi falu része lehetett a Horgas-ér melletti, szigetszerű kiemelkedésen levő XIII. századi kis telepecske és az Öreg-Hajta
melletti, XII–XIII. századi település. Ez utóbbinak északi részén került elő
1964-ben egy, zömmel friesachi dénárokból álló, a tatárjáráskor földbe rejtett pénzlelet, megadva mintegy a falu pusztulásának időpontját.”12
A Hajta név említése az elmúlt századok folyamán
Selmeczi László régészprofesszor az egyik tanulmányában Jászberény városával, illetve a városba beolvadt, vélhetően a török korban elnéptelenedett
településekkel foglalkozik.13 Itt megemlíti Iva és Hacak nevű településeket is.
1350‑ben Becsei Töttös, a jászok bírája szerződést kötött az ipolysági konventtel, amelyben 10 évre 2 márka fizetségért benépesítésre bérbe veszi a két települést. 1245-ben IV. Béla király Márton bán özvegye kérésére összeírta a kolostor javait, megjelölve benne Ivát és Hacakot is. Ezen szerződésben többször
DINNYÉS István: A táj és a természet hasznosítása a régészeti leletek alapján. In: IKVAI Nándor (szerk.): Tápió-mente néprajza (Studia Comitatensia 15.) Szentendre, 1985., 11.
13
Vö.: SELMECZI László: A Jászság benépesedése és kialakulása. In: Zounuk Levéltári Évkönyv
– A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. Szolnok, 2011., 9.
12
14
A Hajta név említése az elmúlt századok folyamán
szerepel a Zagyva-folyó is, de néhol tévesen, s ez nem más, mint a Hajta-patak,
illetve a Hajta-fluvius, vagyis folyó, amelynek vize Jászfelsőszentgyörgy felett
belefolyt a Zagyvába vagy a Hajta-mocsárba.
A történészek igen gyakran a régi peres iratokból szereznek hiteles információkat az elmúlt időszakok történeteiről és történéseiről. Ránk maradt 1732-ből
egy határvitaper, amelynek kivizsgálására báró Orczy István kérésére határbejárás és tanúkihallgatás történt meg. Ennek során egy földhányásról kellett
elmondaniuk, hogy mit tudnak róla: valóban az-e a határ? „1732. március 26án, a Jász kerületben (Districtus Jazygum) fekvő Felsőszentgyörgy (Felső Szent
György) Magócsy (Mágocsy) Mihály, PPS vármegye rendes alispánja megbízásából Orczy István báró kérésére vizsgálatot tartottak a Felsőszentgyörgy és
Egreskáta (Egres Káta) közti határok megállapítása céljából.
„Határjárás”
Elindultak Szentgyörgy faluból azon az úton, amely Egreskátára visz
a Budára vivő királyi útig. Ezután dél felé kanyarodtak, a Nagykáta felé vivő
útra, majd egy Hajta-sziget nevű szigetre mentek, s ott történt a felsorolt
tanúk kihallgatása. Lengyel István, 70 éves nagykátai lakos vallja: A most
megtekintett hányást korábban is látta, nem tudja, hogy határjel-e, de azt
tudja, hogy a hányás mellett lévő folyóvíz déli részét Egreskátához bírták,
a keleti részét a berényiek bírták, s bírják. Szentgyörgyről semmit sem tud.
Tényi Mihály, 57 éves nagykátai lakos vallja: Gyakran látta vadászaton
vagy »fel s alá jártában« a mutatott egyes hányást, amelynek egyik oldalán
az egreskátai, a másikon a berényi határ van. De hogy a szentgyörgyi határ
addig menne, arról nem hallott […] Cseszkó István, Esterházy János 55 éves
szentlászlói jobbágya vallja: Szentmártonkátán szolgált 7 évig »juhászul«.
A mutatott helyet mindig Hajta-szigetnek hallotta nevezni, s az ott lévő határt
jelölő hányást határnak tartották, s ettől délre voltak az egreskátai, északra
a szentgyörgyi és keletre a berényi földek. Régi pásztoroktól hallotta, hogy
a tájon hármas határnak is kellene lenni, s kereste is eleget Cirkos István nevű
juhásztársával, de soha nem találta. […]
Egyenesen nyugat felé mentek a Hajta-völgy déli részén, elmentek a harmadik mutatott földhányás mellett, a régi úton 2000 lépést mentek, amely Szentgyörgyről Egreskáta faluba vezetett. Itt egy kis rétre értek, amely szántók között
feküdt, s itt három földhányást mutatott a tanú s ezeket Szentgyörgy, Boldogkáta és Egreskáta közti határoknak mondták. Ezekről az egyik tanú Nagy Istvántól, Sőtér Ferenc néhai ispánjától azt hallotta, hogy igaz hármas határok
Szentgyörgy, Boldogkáta és Egreskáta közt. Az egyik tanú megerősítette, hogy
15
Történeti áttekintés
hármas határtól keletre a Hajta rétje (Hajta Réttye) nevű völgyet a szentgyörgyiektől bérelte és kaszálta Nagy Jakab boldogkátai lakos.”14
Természetesen több tanút is kihallgattak, de voltak olyanok, akiknek tanúvallomása csak részben volt használható, vagy semmire sem volt jó. Az
iratokból kiderül, hogy Hajta-szigetnek vagy Hajta-farkának is nevezték területünket, valamint az is, hogy Felsőszentgyörggyel és Egreskátával volt közös
a határ.
Előfordult, hogy a Jászberény lakosainak is voltak nézeteltérései a határokkal kapcsolatban. Kerüljön ide egy eset a városi Protokollumból: „Sok
vitára és pereskedésre adott okot, hogy Jászberény város fizetett tisztviselőinek a rétjei és kaszálói barázdákkal pontosan nem voltak elkülönítve a város
önkezelésű »tilalmas« földjeitől, a közföldektől (allodium commune). Ezért
1737-ben a magistruális törvényszék egy esküdtekből álló bizottságot küldött
ki a helyszínre, amely is jó lélek szerint elvégezte az elkülönítést ilyenformán:
a város főbírájáét és a másodbíróét a Meggyes sarkától, a székbíróét és a mészárosokét a Hajta rétjétől, a plébános uramét az Ispotály földjétől, a nótárius,
a vicenotárius, a harangozó, a kántor, nemkülönben a polgárok földjét a város
földjétől.”15
Bél Mátyás (1684–1749) és Mikoviny Sámuel (1698–1750) közös műve
a Notitia Hungariae novae historico geographica 1746-ra készült el, és Bécsben
került kiadásra. A Jászság és a Nagykunság leírása valószínű, hogy 1731-ben
már befejeződött. Mikoviny térképein jelzi a nagyobb folyókat és kisebb patakokat is, így például kettős vonallal a Hajtát és a Tápiót is, valamint ezek mellékágait, de megtalálhatjuk a mocsarakat is, halványabb kettős vonallal. Tóalmás
körül ered a Hajta, és egy mocsárban végződik Jászberénytől délre.16
A Jász Múzeumban fellelhető egy irat, amelyet 1835-ben, mint jegyzőkönyvet vettek fel. Ezek szerint a Pernyész család és a Bessenyei család birtoka határos volt egymással, de az állítás szerint a Pernyészek birtoka 614 négyszögöllel
nagyobb, mint az jogos lenne. Bessenyei József kérte a vizsgálatot, akinek hajtai
tanyájára ki is szálltak. Bessenyei József a végén megnyugodott. (Birtoka a Hajta-ér folyásánál feküdt.)17
Jászberényről 1847-ből Fényes Elek munkájában ezt olvassuk: „A Zagyva két
partján a Tápió és Tarna vizektől körülövezve igen szép rónaságon fekszik. Határa
BOROSY András–SZABÓ Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái.
Igazságszolgáltatási iratok III., 1721–1740. (Pest Megyei Levéltári Füzetek 32.), Pest Megyei
Levéltár, Budapest, 2000., 509.
15
Magyar Nemzeti Levéltár, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára, Lt, Prot. 239. 1937. október 29. Idézi: KISS József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun Kerületben az 1730–40-es
években. In: Dr. BÁNSZKY Pál–Dr. SZTRINKÓ István (szerk.): Cumania 12. Bács-Kiskun
Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990., 255–294.
16
Vö.: TÖRÖK Enikő: Külső-Szolnok Vármegye, a Jászság és a Nagykunság Bél Mátyás műveiben és Mikoviny Sámuel térképein. In: Levéltári Szemle, L. évfolyam, 2000., 1. sz., 3–19.
17
Jász Múzeum Dokumentációs Adattára 96-03-2, 1835. február 5., III.
14
16
A Hajta név említése az elmúlt századok folyamán
a pusztákkal együtt 47.604 hold, s amelyeket 2950 polgár bír. Hajta nevű erdeje
és tava vaddal és szárnyasokkal szolgál. Népessége: 3131 házban, 18.343 lakos.”18
Dr. Edvi Illés László jászkerületi főorvos beadványt készített: Adatok a Jászkun Kerületek éghajlatához, és fölterjesztette Jankovich György kerületi főkapitánynak 1852. április 5-én. A Zagyvát, a városi Csincsa-folyót és a nádasokat,
néhol a lápos területet a lakosságra károsnak találja. Majd megemlíti a Hajta-patak nádasát is: „[...] ezenkívül a város határának nyugati szögletén (ugyancsak
a várostól szőlőskertek és nyárfaerdő által elválasztatva) meglehetős távolságban
a 258 holdat elfoglaló Hajta-patak nádosa áll fönn; valamint más, távolabb a’
mezőkön elszórt 6 nevezetesebb, részint a’ Zagyva áradásaiból, részint esővízből
származó; összesen 1373 holdat elfoglaló posványos lápok léteznek.”19
Weisz Adolfnak 1885-ben nézeteltérése támadt a városi közbirtokossággal a hajtai halászati joggal kapcsolatban. Az Igazgatóság árlejtést írt ki, vagyis versenytárgyalást. Két kifogása is volt Weisznek: a 135 forintos ajánlatot sokallja, illetve a szabályok szerint a kifogott halakat csak Jászberényben szabad
árulni, amelyet Barát nem tart be. Továbbá zsidóellenességgel vádolja Barátot.
„A tekintetes városi közbirtokosság igazgatósága 1884. évi szeptember havában
árlejtést hirdetett a hajtai halászatra. Ezen árlejtés következtében kivettük mi,
egy 15 tagból álló társaság e jogot – amely 15 tag között két izraelita is volt – az
egyik én, alázattal az al[ul]írott. Ez a tekintetes városi közbirtokosság igazgatóságának tudomására jutott – és a kiadott bérletet visszavonván –, mert zsidónak
a bérlők között nem szabad lenni. Szabad legyen kérdeznem és miért nem? Talán azon oknál fogva, ha egy vagy két zsidó a bérlők közt létezik, a hajtai vízből
a halak eltévednek? Ha tehát a már kiadott jogot a tekintetes városi közbirtokosság Igazgatósága visszavonta, miért nem hirdetett új árlejtést azért, mert Barát
József úrnak, ki ma a bérletet bírja, oly pártfogói vannak, kik árlejtés nélkül is
neki kiadták a bérletet. Igaz – Barát József úr nagy hatalommal bír még a Hajtán
is –, mert kardhatalommal (sic) jár ott kinn a Hajtán, gyűléseket tart, és biztatja
a jó népet, hogy zsidónak halat ne merészeljen eladni. De ha azt vesszük, hogy
ezen bérlő úrnak, jó tudomásom szerint, szerződésben áll, hogy a Hajtán kifogott halakat csakis a jászberényi piacon szabad áruba bocsátani, kérdezem tehát,
hogy miért tartja jobbnak bérlő úr a Gyöngyösi piacot, és oda szállítja a halakat.
– Erről valóban nincs tudomása a tekintetes Igazgatóságnak. Barát József úr egy
úgynevezett Sas József szatócsot tart, ki is Gyöngyösre jár és az itten, t[udni]
i[llik] Hajtán kifogott halakat ott elárusítja. A szerződésben az áll, hogy büntetés
FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára, Pest, 1851., II. kötet, 151. Idézi: NAGY
Dezső: Néprajzi és nyelvi adatok a Jászkun Kerület körözőleveleiben (1852–1855). In: KAPOSVARI Gyula és RACZKY Pál közreműködésével SELMECZI László (szerk.): Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv Szolnok, 1982–83., 213.
19
Idézi: BOTKA János: A Jászkunság klímája és uralkodó betegségek összefüggése egy 1852. évi
főorvosi jelentésben [forrásközlés]. In: Zounuk Levéltári Évkönyv – A Jász-Nagykun-Szolnok
Megyei Levéltár Évkönyve 5. Szolnok, 1990., 345.
18
17
Történeti áttekintés
terhe alatt, a Hajtán kifogott halakat csak is a helybeli piacon kell hogy elárusítsa
a bérlő. – Kérdem, és miért szabad Barát József úrnak ezt Gyöngyösön is?”20
Az Igazgatóság 1885. február 20-án tárgyalta az ügyet. Válaszukban jelzik,
hogy a legmagasabb ajánlatot fogadták el, attól függetlenül, hogy nem zsidó
származású adta. Továbbá a pénztárost utasították, hogy készítsen jelentést az
ügyről, s ha beigazolódik vád, és Barát valóban Gyöngyösön árulja a halakat,
akkor Barát Józsefet és Barát Istvánt szigorúan utasítani kell, a szerződést pontosan tartsák be! Ha nem hallgatnak a jó szóra, akkor a szerződést fel kell bontani, s a befizetett pénzt nem szabad visszaadni!
Néhány népszámlálási adat az elmúlt század évtizedeiből
Hajta népesedése, összehasonlítva a környékbeli tanyák lakossági adataival:
Alsómuszáj
Portelek
Újerdő
Pele
Rekettyés
Tőtevény
Hajta
Boldogháza
Tápiópuszta
Csíkos
Öregerdő
Neszűr
Homok
1910
450
668
1182
203
292
490
342
921
460
348
1920
531
628
1678
335
338
553
346
453
453
327
202
116
66
1930
283
641
1363
512
309
567
457
548
408
795
226
94
1960
604
1088
1034
303
363
203
1920-ból arról is tájékoztatást kapunk, hogy Hajtán a 346 főből 6–11 éves
gyermek 60 fő, a népszámláláson mindenki magyarnak vallotta magát, 267 fő
római katolikus és 79 fő református. Írni tudó ember 220 fő volt. Egyébként
hasonló az arány a környékbeli területeken is. Egyedül Újerdőben vallotta ma MNL JNSZML, A jászberényi Redemptus Közbirtokosság iratai 36/1885. Idézi: CSŐSZ László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében. In:
CSÖNGE Attila–POZSGAI Erika (szerk.): A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Közleményei 12. Szolnok, 2014, 101–102.
20
18
A Hajta név említése az elmúlt századok folyamán
gát 5 fő németnek! Ezek az adatok megjelentek a Jász Hírlap 1933. február 11-i
számában is. Kiegészítve a Jászság más településeivel, illetve Jászberény teljes
tanyavilágának adataival.
1936-ban összeállítottak egy választói névjegyzéket, ennek kapcsán megállapították, hogy jászberényi lakással bírók száma 29.175 fő. A város nyolc kerületében 19.035 fő lakik, ebből 18 éven felüli 6262 fő férfi, 6773 fő nő; 18 éven aluli
3080 fő férfi, 2920 fő nő. A város tanyakörzeteiben 18 éven felüli 3254 fő férfi,
2875 fő nő él; 18 év alatti 2078 férfi, 1933 nő. A tanyákon összesen 10.140 fő él
– írja a Jász Hírlap 1936. február 8-án. A város lakosságának a harmada tanyán
lakik! Ezt igen magas számnak tekinthetjük. Persze biztos vagyok benne, hogy
voltak olyanok is, akik mind a tanyán, mind a városban rendelkeztek ingatlannal.
1938-ban és 1950-ben számba vették a Jászberény külterületeinek tanyáit.
Hajta a 2. körzetbe tartozik, s ezek a körzet számadatai:21
1938
26
77
96
162
327
283
536
Neszűr
Öregerdő
Hajta
Alsómuszaj
Újerdő
Tőtevény
Összesen
1950
52
82
88
145
315
285
967
1943-ban Fecske Pál hét tanyai járást említ, a következőképpen beosztva:22
A tanyai járás
1
2
3
Borsóhalma, Érhát,
Necső, Négyszállás,
Túlatarna, Zsombékos
Felsőmező, Peres,
Zagyvapart, Öregerdő
Hajta, Neszűr, Tőtevény
Lakosok
Tanyánkénti
lakosság
267
1110
4,16
352
1295
3,67
435
1430
3,27
Tanyák száma
BESENYI Vendel: A boldogházi tanyavilág kialakulása. In: VELICZKY Józsefné (szerk.): Emlékek a boldogházi tanyavilágról Jászboldogháza Község Önkormányzata, Jászboldogháza,
2006., 25.
22
FECSKE Pál: Jászberény tanyavilága. In: KOMÁROMY József (szerk.): A jászberényi Jászmúzeum Évkönyve 1938–1943. Budapest, 1943., 270.
21
19
Történeti áttekintés
4
5
6
7
Alsómuszáj, Újerdő
Meggyespele, Rét,
Szentimre
Boldogháza, Portelek
Boldogháza, Csíkos,
Tápió
tanyai járások, és 22
pusztatanya
494
1989
4,02
284
1436
5,05
423
1692
4,00
340
1477
4,35
2595
10.429
4,09
1960-ban a 303 hajtai lakosból 135 volt a férfi és 168 a nő. Ebből 14 év alatti
72, 40 év alatti 99, 60 év alatti 80 fő. Az írni-olvasni tudók száma a 7 év feletti
korosztályban 263 fő, akik közül 142 a keresőképes. A mezőgazdaságban dolgozik 118 fő, az iparban, építőiparban 16 fő, egyéb munkahelyeken 8 fő.
Egy 1976-ban végzett kutatás szerint Jászberény 22.140 hektáron terül el, lakossága 29.793 fő, ebből tanyán 5791 fő lakik, 1835 tanyában, ebből Hajtán 231
lakos él 84 házban (Tőtevényen 810 lakos, 266 házban, Öregerdőn 294 lakos, 89
házban). A tanulmány szerint Hajta tanyái szórványos elhelyezkedésűek, Tőtevény dűlőmenti szórvány, Öregerdő dűlőmenti sor elhelyezkedésű. Olyan lakosok nem voltak, akik egyszerre Jászberényben és Hajtán is laktak volna. A tanyák
zömét a századforduló óta kerítették, főleg léckerítéssel, ritkábban élő sövénnyel.
A későbbi évekből nem találtam Hajtára vonatkozó adatokat, csak Jászberényre, illetve azt találtam, hogy mennyien laktak a külterületen.
Jászberény népesedése összehasonlításképpen:
178423
185024
190025
191026
10.209
16.950
26.791
29.384
DÁNYI Dezső–DÁVID Zoltán (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás (1784–1787).
Központi Statisztikai Hivatal és a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztályának közös kiadványa, Budapest, 1960., 130.
24
DÁNYI Dezső: Az 1850. és 1857. évi népszámlálás. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest,
1993., 150.
25
A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása. Első rész: A népesség általános leírása
községenként. Magyar Statisztikai Közlemények, Új sorozat, Magyar Kir. Statisztikai Hivatal,
Budapest, 1902., 250.
26
A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. Első rész: A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint. Magyar Statisztikai Közlemények, Új sorozat, Magyar Kir. Statisztikai Hivatal, Budapest, 1912., 618–619.
23
20
A Hajta név említése az elmúlt századok folyamán
192027
193028
194129
196030
197031
198032
199033
31.971
30.101
30.324
30.332
29.764, ebből 26 külterületen 19,4% lakik
31.162, ebből 23 külterületen 3708 fő lakik
30.021, ebből külterületen 2116 fő lakik
1965-ben a Hajtai-dűlőben vagy a Hajtai-halmon voltak bejárások (1965. december 31. és 1966. április 20.), 1980-ban pedig ásatás. A lelőhely 35706. számon került nyilvántartásba vételre, amely egy temetőt takar, ahonnan 12 sírhelyet tártak fel. A feltárásra Madaras László régész szállt ki, de a tényleges
munkát Kovács Györgyi végezte, továbbá találtam utalást Stanczik Ilona nevére
is. A feltárás dokumentációját Kovács Gyöngyi (1984.A.340.sz.) és Poroszlai
Ildikó régészek készítették el.34 F. Kovács Péter tanulmányában összegyűjtötte
a jászsági vaskori lelőhelyeket, amelyben a hajtairól is olvashatunk: „Több területen valószínűsíthető lelőhely-koncentráció a vizsgált térségben. Az egyik
a mai Jászberény környéke, amely a táj központi részén fekszik. Két nagyobb
temető ismert innen: Jászberény-Cserőhalom (50 sír) és Jászberény-Hajtai-halom (12 sír), amelyek leletanyaga a La Tène B periódus végére és a C periódus első felére datálható. Mindkét esetben homokbányászás során bukkantak
a sírokra, valamint feltételezhető, hogy a nekropoliszok valamikori kiterjedése
nagyobb lehetett mai ismert méretüknél.”35
Az 1920. évi népszámlálás. Első rész: A népesség főbb demográfiai adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint. Magyar Kir. Központ Statisztikai Hivatal, Magyar Statisztikai
Közlemények, Új sorozat, 69. kötet, Budapest, 1923., 244.
28
Az 1930. évi népszámlálás. I. rész: Demográfiai adatok községek és külterületi lakott helyek szerint. Magyar Statisztikai Közlemények, Magyar Kir. Statisztikai Hivatal, Budapest,
1932., 410.
29
1980. évi népszámlálás 16.a. Szolnok megye számlálókörzeti és külterületi adatai. Központi
Statisztikai Hivatal, Budapest, 1981., 6.
30
1960. évi népszámlálás 3. p. Szolnok megye személyi és családi adatai. Központi Statisztikai
Hivatal. Budapest, 1962., 220.
31
1970. évi népszámlálás 19. Szolnok Megye adatai. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, 30.
32
I.m.: 1980. évi népszámlálás 6.
33
1990. évi népszámlálás 13. Jász-Nagykun-Szolnok megye adatai. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 6.
34
Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, https://archeodatabase.hnm.hu/hu/
node/46366
35
F. KOVÁCS Péter–PAÁR Ferenc: Késő vaskori lelőhelyek a Jászságban – Előzetes tanulmány:
alapok, keretek, irányok. In: TISICUM Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve
23. 33–45.
27
21
Történeti áttekintés
F. Kovács Péter egy másik tanulmányában képeket is közöl a sírok leleteiről.
A következő érdekességeket találtam:36
1. 123. kép: Urna, Kr. e. III. sz., Hajta-halom, 1. sír. Korongolt kerámia,
29,5×15,5 cm.
2. 124. kép: Korsó, Késő vaskor, Kr. e. III-II. sz. Hajta-halom, 2. sír. Korongolt kerámia, 16×9 cm.
3. 125. kép: Fazék, Kr. e. IV-II. sz., Hajta-halom, 3. sír. Gyorskorongolt,
pereme alatt bordadísz, vállán kettős árkolás, kerámia, 36×20,4 cm.
4. 126. kép: Karperec töredéke, Kr. e. III. sz., Hajta-halom, 3. sír. Kovácsoltvas, 7,8 cm átmérőjű.
5. 127. kép: Gyöngysordíszítésű karperec, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 3. sír.
Bronz, 9,2×9 cm.
6. 128. kép: Hólyagos bokaperec töredékei, Kr. e. III. sz., Hajta-halom, 3.
sír. Öntött bronz, 3,4 cm.
7. 129. kép: Füles bögre, Kr. e. III-II. sz., Hajta-halom, 6. sír. Korongolt
kerámia, 16, illetve 9 cm átmérőjű.
8. 130. kép: Gyöngyfűzér-díszítésű karperec, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 7.
sír. Bronz lemezből, belül üreges: 8 cm átmérőjű.
9. 131. kép: Övlánc, Kr. e. III. sz., Hajta-halom, 7. sír. Csavart bronz (töredék), 29,2 cm.
10. 132. kép: Tál, Kr. e. III. sz., Hajta-halom, 9. sír. Gyorskorongolt, sima
felületű kerámia, 7, illetve 19,5 cm átmérőjű.
11. 133. kép: Vaskés töredéke, Kr. e. III. sz., Hajta-halom, 9. sír. Kovácsoltvas, 8,4×3,2 cm.
12. 134. kép: Durva szövet vas tárgyon, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 10. sír.
6,2×2,8 cm.
13. 135. kép: Szitula, Kr. e. III-II. sz., Hajta-halom, 10. sír. Korongolt, seprűzött felületű kerámia: 8,5, illetve 7,6 cm átmérőjű.37
14. 136. kép: Csat, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 12. sír. Vas: átmérője 2,3 cm.
15. 137. kép: Lánc, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 12. sír. Bronz: átmérője 0,3 cm.
16. 138. kép: Kengyel alakú gyűrű, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 12. sír. Ezüst,
átmérője 1,9 cm.
17. 139. kép: Hólyagos bokaperec-pár, Kr. e. III. sz., Hajta-halom, 12. sír.
Öntött bronz, átmérője 12 cm.
18. 140. kép: Pajzsdudor, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 13. sír. Kovácsoltvas,
átmérője 20×15 cm.
19. 141. kép: Kard, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 13. sír. Kovácsoltvas, 83,6×4,9 cm.
F. KOVÁCS Péter: Szkíták és kelták öröksége. A vaskor régészete Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Damjanich János Múzeum, Szolnok, 2017., 57–62.
37
A szitula latin kifejezés, magyarul vödröt jelent, az etruszk és a római kultúrában víz vagy
termények tárolására használt edény volt.
36
22
Közoktatás
20. 142. kép: Vésett növényi motívummal díszített kardhüvely, Kr.e. III. sz.,
Hajta-halom, 13. sír. Kovácsoltvas, 63,6 cm.
21. 143. kép: Lándzsa, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 13. sír. Kovácsoltvas, 33 cm.
Közoktatás
A római katolikus Hajtai Népiskola és a jászberényi Központi Iskola
Macsi Sándor egy tanulmányában kiemeli, hogy Homokon saját költségen
tanyai iskolát állítottak fel, és a fenntartásához a város már 1877-ben évi 100
forinttal járult hozzá. 1896-ban már 12 ilyen iskoláról tud.38 A hajtai határrészben is működtek zug- vagy vándoriskolák: alkalmi vállalkozók 4×5 méteres
kis helyiségekben oktatják a gyerekeket csekély ellenszolgáltatásért. Általában
a téli időszakban, ugyanis a gyerekek a tavaszi munkák idejére már a földeken
vannak, vagy a tanya körül végzik a feladataikat. Erről Blénessy azt írja, hogy
a hajtai iskola 1895-ben épült házilag. Az ekkor fennálló 12 tanyai iskoláról
ezt írja az 1896. július 26-i jegyzőkönyv: „A tanyai iskolák keletkezési módja
az volt, hogy az érdekelt szülők bejelentették abbeli szándékukat a városi hatóságnál, s ez a városi iskolaszék véleményes jelentése alapján a szülők üdvös
szándékát a népiskolai törvény 47. §-ra való tekintettel támogatta s megvalósította. A város tartotta fenn, s a szükséghez képest új épületekkel látta el.
A szülők csak a tanító fizetéséhez járulnak hozzá. Az iskolaszék, a népiskolák
igazgatója és a miniszteri iskolaigazgató legtöbb esetben meg volt elégedve
a tanítás eredményével; az oklevél nélküli tanítók a tanításban kellő jártasságot sajátítottak el. Megtanították a gyerekeket a vallástanra, az írásra, a számtan legszükségesebb műveleteire, sőt az olvasókönyv alapján a beszéd- és értelemgyakorlatot is felveszik; szóval az I–II. osztály részére előírt órarendet
betöltik. […] Ezért a bezáratásra vonatkozó közigazgatási rendelet hatályon
kívül helyezését kéri a képviselő-testület. 800–900 tanköteles gyermek maradna oktatás nélkül, mert a megmaradó két tanyai iskola nem tudná befogadni. Évenként egy-egy új tanyai iskola felépítését vállalja város.”39 Ebből
az időből Kovács Béla tanító neve maradt fenn, aki Beszteri Mihály házában
(azelőtt Sas Pál tanyája volt) tanított. Erről az iskoláról olvassuk: „A hajtai iskolában nedves falakkal, 40 gyermek szívja magába a bűzös levegőt. Az egyes
ablakok papírral vannak beragasztva, és azokon a szél vígan fújdogál keresz Vö. MACSI Sándor: Tanyai iskolázás a Jászságban és az iskolamúzeum szerepe az ifjúság nevelésében. In: Dr. UJVÁRY Zoltán (szerk.): A Jászság a magyar kultúrában. MTA Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Testülete, Szolnok, 1998., 222–227.
39
BLÉNESSY János: Jászberény életrajza a kiegyezés utáni évtizedekben. A Jász Hírlapban megjelent cikkek különlenyomata. Jászberény, [1940.], 105.
38
23
Történeti áttekintés
tül úgy, hogy ott állandó a légvonat. A tanítónak ülőhelye nincs. Az iskolai
padok hasznavehetetlenek.”40
Koncz Menyhért plébános 1896. május 10-én a városháza millenniumi díszközgyűlésén felveti, hogy a város a millennium emlékére állítson fel négy tanyai
iskolát. Javaslatát a testület egyhangúlag elfogadta, mégis a plébános épített iskolát Hajtán 1903-ban.
Téma volt a városi közgyűlésben a hajtai iskola építése. Koncz Menyhért
apát, plébános felajánlotta, hogy az iskola építési költségeihez 3533 koronával
hozzájárul, és a várostól is kér 600 korona támogatást. A felajánlást a képviselő
testület örömmel és egyhangúlag elfogadta. Egyben kijelölte a plébános mellé
Streitman Gyula ügyészt és Dóra Kálmán mérnököt, hogy a szükséges iskolahelyet nézzék ki, továbbá a helyszínrajzot készítsék el. Egyben kijelentik, hogy
a felépült iskola római katolikus lesz.41 Koncz Menyhért plébános 1903. április
2-án terjeszti be a terveket jóváhagyásra a Főegyházmegyéhez. Az építési engedélyt április 21-én, 2304. sz.-on kapja meg. Még arra is gondjuk volt, hogy
a fény iránya megfelelő legyen, vagyis baloldalról kapják a világosságot.
Az elkészült iskola átadási jegyzőkönyve, 1903 szeptemberéből:
„Felvétetett Jászberényben, 1903. év szeptember hó 9-én 13720/1903 számú
tanácsi végzés folytán kiküldött bizottság által, Koncz Menyhért prépost, plébános úr által építtetett hajtai tanyai iskola átadásáról, illetve átvételéről.
Jelen voltak az alulírottak.
Amely alkalommal a kiküldött bizottság a helyszínen megjelent Nagyságos
és főtisztelendő Koncz Menyhért prépost plébános úr által építtetett hajtai tanyai iskolát és tanítói lakást megtekintette és felmérte.
Az épület leírása:
az egész épület, amely áll egy tanteremből, 2 szobából, egy előszobából, egy
konyhából, egy éléskamrából, egy fáskamra- és padlásfeljáróból, 25 m. hosszú,
8,40 m. széles, 4 m. magas.
a. Tanterem hossza 11 m., szélessége 7,40 m.
b. Két szoba mérete egyenkint: hossza 4,80 m., szélessége 4,80 m., magassága 4 m.
c. Előszoba hossza 4,80 m., szélessége 2,40 m., magassága 4 m.
d. Konyha hossza 4,50 m., szélessége 2,30 m., magassága 4 m.
e. Éléskamra hossza 3,50 m., szélessége 2,30 m., magassága 4. m.
f. Fáskamra- és padlásfeljárat hossza 5 m., szélessége 2,30 m., magassága 4 m.
BOJTOS Gábor: Adalékok az elemi iskolák történetéhez. In: PETHŐ László (főszerk.): Jászberény története a reformkortól a harmincas évekig. Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény,
2015., 466.
41
Városi Közgyűlés határozta 84 kgy. 1903., 11421/ki-1902, Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
40
24
Közoktatás
A tantermen 5 drb ablak, a két szobán 2–2 drb ablak, konyhán 1 drb ablak
van, amelyek magassága 160 cm magas, 90 cm széles, az éléskamra fél ablakkal
van ellátva, az épületen 7 ajtó van, az egész épület fazsindely tetővel fedve.
Ezek felmérése és megtekintése után a bizottság kijelenti, hogy a felépített
iskola és tanítói lak, a mai, modern igényeknek és a rendeltetési czélnak teljesen
megfelelő épület, amely épületet nevezett Koncz Menyhért prépost, plébános
úrtól átvette.
Az iskola átadási jegyzőkönyve a tagok aláírásával, 1903. szeptember 3.
Megjegyeztetik még, hogy az épület előtt ásott gémeskutat is átvette a bizottság.”42
1903. szeptember 9-én felvett jegyzőkönyv. Főegyházmegyei Levéltár, Eger. Átadó: Koncz Menyhért plébános, átvevők: Muhoray Elek biz. elnök és dr. Streiman Gyula bizottsági tag, m. k. ügyész.
42
25
Történeti áttekintés
A plébános örömmel jelentette az elkészült iskolával kapcsolatban, hogy már
kifüggesztette a táblát is: HAJTAI RÓMAI KATHOLIKUS NÉPISKOLA. Bár
azt is megemlíti, hogy a megígért 1000 korona támogatást, építkezési segélyt
kéri kiutalványozni. Az Érseki Hivatal jelzi, hogy mihelyt bemutatásra kerül
a telekkönyvi másolat, s az jogerőre is emelkedik, meg lesz az utalványozás.43
A jászberényi Királyi Járásbíróság 1903. november 18-án állította ki a telekkönyvi másolatot. Az okirat szerint 335 négyszögölnyi a telek a Hajtára
a 18844/20. számon, „Csárdaföld” megjegyzéssel, 1869. november 22-től Suba
Balázs részére volt bejegyezve mint legelőföld. Koncsek István végzéséből pedig
az derül ki, hogy Suba Balázsnak nem ismeretesek az örökösei, ezért az 50 korona vételárat Dr. Hudra Flórián ügyvéd veszi át, és őrzi meg, arra az esetre, ha
az előkerülő örökösök ellenmondással élnének.44
A hajtai iskola alaprajza a Jász Múzeum Adattárában
A tanítói állás pályázati felhívását a Népnevelő című folyóirat 38. számában
tették közzé: „Jászberény r.t. város róm. kath. iskolaszéke az újonnan épült hajtai tanyai iskolához október 5-re pályázatot hirdet. Javadalom évi 800 korona
a városi közpénztárból havi előleges részletekben, beíratási címen a tanulóktól
átlag 60 korona, 2 szoba, konyha és kamrából álló lakás és kert. Kötelessége:
Vö. 6804/1903. sz. levél, Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
Vö. 10238. sz. okirat, 1903. november 28., Királyi Járásbíróság, Jászberény, Főegyházmegyei
Levéltár, Eger.
43
44
26
Közoktatás
az iskolaszék által reábízott vegyes osztály és ismétlősök vezetése. Pályázhatnak okleveles férfi- és nőtanítók. Fölszerelt kérvényeiket Nagys. és főtisztelendő
Koncz Menyhért prép., esp., iskolaszéki elnökhöz Jászberénybe adják be. Kertész Gusztáv iskolaszéki jegyző.”45
A hirdetésre hat pályázat érkezett:
1.
2.
3.
4.
5.
6.
Medve András Gyergyóremetéről,
Csergő Venczel Gyergyószárhegyről,
Balogh János Sárfalváról,
Fodor Erzsébet Jákóhalmáról,
Sztráska Ilona Egerből,
Farkas Ilona Túrterebesről.
Farkas Ilona pályázata fennmaradt a Főegyházmegyei Levéltárban, amely
1903. szeptember 24-én kelt, és amelyben kéri az állásba való felvételét. Arra
hivatkozik, hogy tanulmányait az egri angolkisasszonyok intézetében elvégezte, a képesítő vizsgát sikeresen kiállta, azt is megemlíti, hogy az orvosi igazolás
erősnek és egészségesnek mondja. Továbbá megtudjuk, hogy még csak 17 és fél
éves, de sürgősen szeretne elhelyezkedni, mert édesanyját is szeretné támogatni.
Az első tanítónő Farkas Ilona lett, akit 1903. október 11-én választott meg az
iskolaszék, a jegyzőkönyv 69/903 sz. bejegyzése szerint. Kötelessége volt a vegyes (fiú-lány) osztályt tanítani, illetve rá volt még bízva egy ismétlő osztály
is. Mindezekért évente 800 korona készpénzt kapott a várostól, 60 korona beíratási díjat a szülőktől, illetve szolgálati lakást, valamint a 400 négyszögölös
kert használatát.46 (Az iskolaszolgai feladatokat Pintér János látta el.) Az ismétlő
osztályt, illetve tanulókat szombaton tanította. A tanítás egyébként októberben
kezdődött és májusban már nem tanultak. A gazdák kérték, hogy a gyermekeik
a tavaszi és az őszi munkák idején munkára foghatóak legyenek. Attól függően,
hogy a munkák mikor kezdődtek, illetve meddig húzódtak el, úgy kellett az
egyes diákokat felzárkóztatni, pótoltatni velük az elmaradt tananyagot, ezért
ismételtek ők szombatonként.
Farkas Ilona 1911-ig tanított Hajtán, amikor is hivatalosan lemondott. Ekkor a Népművelő című folyóirat XVII. számában újra meghirdették az állást.
Október 14-ig négyen pályáztak: Hencz Matild jászberényi okleveles tanítónő,
Nyitrai Sándor cséffári okleveles tanító, Képes Anna somodi okleveles tanítónő és Poór Júlia daruvári okleveles tanítónő. A Főegyházmegyei Levéltárban
megőrizték Hencz Matild szeptember 8-án kelt pályázatát, amelyhez eredetileg
bizonyítványát, oklevelét és keresztlevelét is csatolta. Muhoray Titusz iskolaszé Népnevelő, Budapest, 1903. szeptember 20., 311–312.
Vö. Koncz Menyhért és Kertész Gusztáv által 1903. november 15-én kelt Díjlevél, Főegyházmegyei Levéltár, Eger. 6399. számon Samassa József érsek 1903. december 2-án hagyta jóvá.
45
46
27
Történeti áttekintés
Farkas Ilona tanítónő Díjlevele
ki tag indítványozta Hencz Matild megválasztását. „Az indítványt az iskolaszék
részéről egyhangúlag elfogadatott, az elnök Hencz Matild jászberényi okl. tanítónőt az iskolaszék határozta folytán a hajtai tanyai iskolához véglegesen megválasztott tanítónőnek jelenti ki.”47 A Díjlevél szerint I–VI. évfolyamok vegyes
osztályait kellett tanítania. Alapfizetése 800 korona, fizetéskiegészítése 300 korona volt. A feladat ellátásához szolgálati lakás is járt, amelyhez kert tartozott.48
A város vezetése elhatározta, hogy tanyai népkönyvtárakat állít fel. Ezt
Muhoray Elek népkönyvtáros szervezte meg. A kérvénnyel a Múzeumok és
Kivonat a Jászberény r.t. város róm. kath. Iskolaszékének az 1911. október 15-én tartott tanítóválasztói üléséről. 49 27/1912. Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
48
Jászberényben 1911. október 16-án kelt Díjlevél. 6824/1911. sz. Főegyházmegyei Levéltár,
Eger.
47
28
Közoktatás
Könyvtárak Országos Tanácsához fordult. Czigány István polgármester július
13-án előterjesztést tett a népkönyvtárak felállítására, amelyet a közgyűlés 100
koronával támogatott is, valamint a minisztérium is ugyanekkora összeget tett
mellé.49 A városban már 1898-ban megnyílt a szerény népkönyvtár, ahova 3951
személy iratkozott be. Az akciót a későbbi években a tanyákra is kiterjesztették.
„Az önművelődés ezen szembeötlő mozgalma indította a városi kormányzatot
azon lépésre, hogy a tanyák nagyarányú lakosai számára is nyittassék alkalom
az önművelésre, erre pedig – és ez bizonyos – sokkal nagyobb szükség van, hol
is a közlekedési folytonosság hiánya miatt lapot is alig olvashatnak.”50 1904‑ben
800 példányos irodalmi témájú könyveket tartalmazó csomagot küldtek ki.
Ebből a szállítmányból jutott Portelekre, Hajtára és a négyszállási iskolába is.
Muhoray irányítása mellett a tanítók voltak a könyvtárosok is. Ezzel is a tanyai
lakosok ismereteit kívánták gyarapítani.51
A felállított iskola azonban kicsinek bizonyult, így a közbeszédben és a városi közgyűléseken is felhozták a témát. Azonban mindig oda jutottak, hogy az
igény jogos, de most nem alkalmas a gazdasági helyzet. Egyébként Portelken
is hasonló volt a helyzet. 1912-ben már ezt olvassuk az egyházmegyei tanfelügyelő levelében: „ J.N.K. Szolnok vármegye kir. tanfelügyelője f. évi január hó
26-ról 493 és 494. sz. felkérik Eminenciádat az iránt való intézkedésre, hogy
mivel úgy Hajta-tanyán, mint Portelek-tanyán a meglévő egy-egy tantermű
a rk. iskola. Ez az iskola utóbb tankötelesek befogadására elégtelen a f. évi
szeptember 1-re még egy új tanterem létesíttessék és tanítói állás szerveztessék.”52 A városi közgyűlés június 4-én tartott közgyűlési jegyzőkönyvéből azt
is megtudjuk, hogy a testület az iskolabővítést elutasította. Ugyanakkor azt
is jelezte, hogy a minisztérium állami iskolákat kíván létesíteni a tanyákon.
Mindezek ellenére a város még így is a pótadójának 25%-ával járul hozzá az
iskolák fenntartásához.53
Ez a probléma még 10 évvel később is fennállt. Az egyik városi képviselő-testületi gyűlés jegyzőkönyvében ezt találtam:
„Tárgyaltatott Jásznagykun Szolnok vármegye közigazgatási bizottságának
4369-kb-1922. sz. a portelki és a hajtai rom. kath. iskolák fejlesztése tárgyában
kelt leirata.
A városi közgyűlés határozata: 235 kgy. 9828. ki. 1898. Idézi: Jászberény és Vidéke, 1901. május 5., 4.
50
Népkönyvtár a tanyákon. Jászberény és Vidéke, 1904. január 31., 5.
51
Vö. Népkönyvtáraink gyarapodása. Jászberény és Vidéke, 1904. november 27., 3.
52
Az Egri Egyházmegye Tanfelügyelői Hivatala. Venczel Z. egyházmegyei tanfelügyelő,
749/1912. sz. 1912. július 9-én kelt levele Samassa József érseknek. Főegyházmegyei Levéltár,
Eger, 4927/1912.
53
Vö. Városi közgyűlés 315 kgy/3747-ki-1912. sz. 1912. június 4-én kelt határozata. Főegyházmegyei Levéltár, Eger. Az Iskolaszék 13/1912. sz. 1912. június 25-én kelt határozatával tudomásul vette a döntést. Erdős András plébános június 28-án kelt levelével együtt továbbította
a polgármesteri értesítést is a főegyházmegyei tanfelügyelőnek.
49
29
Történeti áttekintés
Ezen leirattal értesíti a közigazgatási bizottság, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter úr 11049-1922 sz. rendeletével kimondotta, hogy Jászberény
város külterületén az állam mai rendkívüli nehéz, súlyos helyzetében állami
iskolák létesítését csak abban az esetben teheti megfontolás tárgyává, ha a város iskolák elhelyezéséről gondoskodik és az iskolák fenntartásával mindazokat
a terheket vállalja, amelyek a város többi iskolájánál reá hárulnak.
Állandó bizottság javasolja, hogy a portelki és hajtai tanyákon szerveződő,
illetve fejlesztendő állami elemi iskolák létesítése céljából ajánlja fel és adja meg
mindazon kikötéseket a város, amelyeket a vallás és közoktatásügyi miniszter
úr 48801-1906 sz. rendeletével előírt.
Határozat:
A képv. testület a portelki és hajtai tanyai iskolák fejlesztése, illetve állami
elemi iskolák létesítésére felajánlja és megadja mindazon feltételeket, kikötetményeket, amelyeket a vallás és közoktatásügyi miniszter úr 48801-1906 sz.
rendeletével előírt. Felkéri a város képv. testülete Jásznagykun Szolnok vármegye közigazgatási bizottságát, hogy a tervezett iskolák felépítése iránt a kellő
lépéseket a vallás közoktatásügyi miniszter úrnál megtenni méltóztassék.
Egyidejűleg a képv. testület a polgármester elnöklete alatt a főmérnököt és
Erdős Andrást küldi ki, hogy az iskolák helyének kijelölésére nézve tegyenek
a közgyűlésnek javaslatot – az esetleges kisajátításáról vagy terület megvételéről tárgyaljon az érdekeltekkel.”54 1928-ban még mindig fennállt a helyzet.55
Fennmaradt az iskola leltára 1927-ből. A berendezés tárgyai mellett általában
a „használt” kifejezés szerepelt, csak néhánynál szerepelt a „rossz” megjelölés.
Nézzük a leltárt:
1. Tanítói asztal
2. 2 szék (rossz)
3. vonalazott tábla állvánnyal
4. szekrény
5. számológép
6. 12 db beszéd- és értelemgyakorlat tantárgyhoz készült szemléltető kép
7. Magyarország politikai térképe
8. Földgömb
9. Feszület
10. vaskályha csővel
11. 14 db pad (rossz)
12. 8 fogas
13. ivókupa
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, 618 kgy/16117-ki-1922, Jászberény közgyűlésének
határozatai, 1922. december 29., Jászberényi Közgyűlés Jegyzőkönyvei 1922., 159.
55
Vö. Városi közgyűlés, Jász Hírlap, 1928. február 5., 2.
54
30
Közoktatás
14. 3 ivóbögre
15. Horthy-kép, üvegezett, kerettel: új
16. A Föld képe felvételekben: új
17. Himnusz tábla: új
18. Jászberény r.t. város térképe
19. Házirend
20. Természettan szemléltető kép
21. Mosdóállvány, mosdótál
22. dörzsölési világító készülék: új
23. Mágnes patkó: új
24. Iránytű: új
25. Földrajzi beszínezett szemléltető kép
26. Hőmérő
27. I. o. olvasótábla
28. Tört. szemléltető kép
29. Természetrajzi szemléltető kép
30. Irredenta kép56
Elfogadhatónak találom, mi is hasonló felszereléssel tanultunk Tőtevényen.
A Jász Hírlap minden esztendőben hozza a jászberényi iskolák vizsgáinak
sorrendjét, így a katolikus iskolák évzáró vizsgáinak rendjét is. 1932 tavaszán
így ír: „I. Általános és gazdasági továbbképző iskolák. 1. Négyszállás g. 2. Portelek á. 3. Hajta á. 4. Rekettyés g. 5. Alsóboldogháza á. 6. Szelei út á. Május hó
28-án szombaton. Vizsgaelnök: Haraszty József […] Június hó 4-én, szombaton, de. 9 órakor […] Hajtai iskolában de. elnök: Szentiványi Béla […] Június
hó 13-án, hétfőn reggel 8 órakor, a plébániatemplomban Te Deum, utána az
értesítőkönyvek kiosztása. Június hó 14–15-én, kedden és szerdán reggel 8–11
óráig, a következő tanévi beiratkozások, az összes elemi és továbbképző iskolában, úgy bel-, mint külterületen.”57 1937 tavaszán így: „A jászberényi róm.
kat. bel- és külterületi elemi-, valamint a róm. kat. általános és gazdasági és továbbképző iskolák 1936–37. tanévi évzáróvizsgarendje: Általános és gazdasági
továbbképző iskolák: 1. Négyszállás, 2. Hajta, 3. Portelek, 4. Rekettyés, 5. Szelei
úti, 6. Alsóboldogháza. Évzáró vizsgák: 1937. május 29-én, szombaton de. 8
órakor. Vizsgaelnök: Bathó József helyi lelkész (Porteleken és Rekettyésen) és
a rk. el. isk. igazgatója […] Június hó 12-én, szombaton de. 8 órakor Te Deum
a plébániatemplomban, utána az értesítő könyvecskék kiosztása. Délután 4 órakor a Kultúrházban hazafias évzáró ünnepély, amelyre az iskolafenntartó városi
Leltár. 1927. október 15., 6450/1927., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
A jászberényi róm. kat. bel- és külterületi elemi iskolák évzáróvizsgái sorrendje. Jász Hírlap,
1932. május 14., 9.
56
57
31
Történeti áttekintés
hatóságot, a szülőket és az érdeklődőket tisztelettel meghívja az iskolaszék. Június hó 14-én, hétfőn és június 5-én, kedden reggel 8 órától de. 11 óráig a következő tanévi beiratkozások az összes elemi és továbbképző iskolában […]
Pótbeíratás: szept. 1-én és 2-án de. 8-11-ig. 3-án Veni Sancte. 4-én rendes előadások.”58 Minden esztendőben érdemben azonosak a vizsgák, de a vizsgaelnök
személye változik. Az évzárónak fontos része volt a Te Deum, vagyis a hálaadási
szentmise a tanév végén.
Egy 1936-os, a tanyai utakról szóló cikk, ami még 1990-ben is folyamatosan aktuális volt: „Azok a kicsi, iskolás gyerekek, akik télen és ősszel, a legnagyobb esők és sarak idején a tanyák között, mint apró ázott verebek húznak
az iskola felé, ezek az iskolás gyerekek tapossák ki maguknak simára azt a pár
centiméternyi gyalogösvényt, amely a közvetlen tanyai utak mentén vonul, és
amit persze, a felnőttek és a biciklisták is szívesen felhasználnak […] Sajnos, ezt
a gyerekek által kitaposott és felhasznált gyalogösvényt újabban a szekeresek és
kocsisok is használják, még pedig úgy, hogy az egyik kerékkel ráhajtanak az ösvényre […] ezzel tönkreteszik a gyalogösvényt, a kocsi vasa felvágja, a ló patája
feltöri, és az éles nyomokban megáll az esővíz és a hólé. Tud-e azután ezen a sok
száz, apró, iskolás gyerek közlekedni? – ezt a kérdést ezeknek a kocsisoknak és
szekereseknek szegezzük! Nem sokat kell gondolkodni rajta! Nemcsak a tanítói
kar, hanem a tanyai szülők is felkérik a kocsisokat és szekeres gazdákat, gondoljanak erre; ne hajtsanak rá az útra és ne használják azt a kis gyalogösvényt,
hagyják meg az iskolás gyerekeknek!”59
Pataki Albert tanítósága60
Jászberényben született 1902. január 15-én. Szülei: Pataki László és
Oláh Julianna. Tanítói képesítést 1921. június 28-án szerzett Jászberényben
a Magyar Királyi Állami Tan. Képezőben. 1922-ben Szolnokon testnevelési
tanfolyamon vett részt. Tanított Jászalsószentgyörgyön 1922. március 12. és
1922. szeptember 14. között. Hajtára került 1922. szeptember 15-én, ahol
1923. április 1-ig „rendes tanítói” állásban volt. Állami esküt tett 1922. március 16-án, egyházi hivatali esküt tett 1924. március 25-én. A minisztérium
1923-ban a 44446.VIII. c. szám alatt erősítette meg, az egyházi főhatóság
pedig 1923. május 30-án, 2672. számon. 1923. szeptember 1-én a Szentkúti iskolában kezdi a tanítást. Törzsfizetését 1000 koronában állapították
meg, 1923-tól pedig 36.000 Koronában. Házasságot kötött László Ilonával
1931. május 20-án, gyermekei: Ilona, Albert, Éva és Erzsébet. 1946–1952 között iskolaigazgató is volt.
Évzáró vizsgák sorrendje. Jász Hírlap, 1937. május 22., 2.
A tanyai gazdák figyelmébe. Jász Hírlap, 1936. február 1., 2.
60
Az adatokat A jászberényi róm. kath. bel- és külterületi elemi népiskolák tantestületeinek
törzskönyvéből vettem. Jász Múzeum Adattára, 1.
58
59
32
Közoktatás
1922–23. tanévben 74-en jártak iskolába 1–5 osztályosak:
Osztály
1.
2.
3.
4.
5.
Fiú
15
17
3
4
1
Lány
10
16
2
5
1
Az iskolaszolga Pintér János volt.
Rohonczy Pongrác Emil tanítósága Hajtán
Rohonczy Pongrác Emil Szatmár vármegyében, Misztótfalu községben
született 1901. május 5-én. Szülei: Rohonczy Pongrác (1836–1917) bányamegbízott és Papp Emília (1875–1961) háztartásbeli voltak. Rohonczy Pongrác Emil elemi iskoláit a faluban végezte, majd a Nagybányai Állami Gimnáziumban tanult, ezt követően pedig Jászberényi Állami Tanítóképzőbe járt,
1917–1922 között, ami ekkor még a Morgó Iskolában volt. 1923. március 8-án
adott be pályázatot a Hajtai Elemi R.k. iskolába, amelyet március 23-án fogadott el a Jászberényi Iskolaszék. „Pataki Albert belterületi osztálytanítóvá történt megválasztása folytán megüresedett hajta-tanyai tanítói állásra rendelte
el a választást, illetőleg
a szavazást, amelynek
alapján megállapította és
határozatilag kimondja,
hogy az iskolaszék Pataki
Albert külterületi tanítónak, a belterületi iskolához történt megválasztása folytán megüresedett
hajta-tanyai tanítói állásra
egyhangúlag: Rohonczy
Pongrác Emil menekült,
állás nélküli tanítót vá- A hajtai iskola előtt Rohonczy Pongrác Emil, felesége, Kisnélasztotta meg, kinél fi- met Julianna és Rohonczy Ödön
gyelembe vette az állásra
pályázók közül még azon körülményt, hogy a legjobb képesítése van, és másodízben pályázott a jászberényi róm. kath. iskolánál megüresedett tanítói
33
Történeti áttekintés
állásra. Állását április hó
1-én foglalja el.”61 Hivatali
esküt 1923. július 4-én, az
egyházi esküt 1924. március 25-én tette le.
A gyermekek tanításának-nevelésének nagy
lelkesedéssel fogott hozzá, de a társadalmi élet
egyéb területein is megállta a helyét. Nevéhez
A kézimunka oktatás résztvevői Kisnémet Juliannával
fűződik a Kisgazdakör
megszervezése, amelynek
tanfolyamain maga is részt vett, illetve szervezte a közösség táncmulatságait is.
1924-ben elvégezte a karnagyképző tanfolyamot, amelyet Budapesten a Magyar Dalosszövetség szervezett. A kápolnában ellátta a kántori feladatokat is.
1931. november 11-én Budapesten, a Belvárosi Plébánián kötött házasságot
Kisnémet Juliannával62, akivel három gyermeket neveltek fel: Ödön, Andrea
Júlia Mária és Viktor György.
A népiskolai tanítóknak el kellett végezniük a leventeoktatói tanfolyamot, amely
után működési bizonyítványt kaptak.
Pongrácz tanítói a bizonyítvány birtokában
a leventeifjúság oktatásán kívül felvilágosító előadásokat is tartott.
A helybeliek nem kis örömére Rohonczy
tanító és felesége időnként színdarabokat és
pásztorjátékokat tanított be a gyerekeknek.
Pl. ilyenek voltak: A gyermek, Melyiket a kilenc közül? című színjátékok. A Jász Hírlap
1936. december 25-én részletesen beszámolt az előadásról, ismertetve a szereplőket
is. Külön kiemelve, hogy Rohonczy Ödike,
az egyik szereplő, alig múlt 3 éves.
Az 1937-es színjáték igen különleges
volt, hiszen a leventékkel közösen rendezBóta István levente sapkában, Bóta család tagjaival, Cicel néni, a nagymama
ték. Az eseményről így számolt be a Hírlap:
Jegyzőkönyv a Róm. Katholikus Iskolaszék 1923. március 23-án tartott üléséről. Idézi: ROHONCZY Viktor: Egy jászberényi néptanító életútja. In: PETHŐ László (szerk.): Jászsági Évkönyv 2014. 329. https://epa.oszk.hu/02200/02295/00022/pdf/
62
Kisnémet Julianna 1909. május 29-én született Jászberényben, szüleinek Hajtán volt egy kis
birtoka.
61
34
Közoktatás
Pásztorjáték Hajtán, Jász Hírlap, 1936.
december 25.
Karácsonyi színjáték Hajtán, Jász Hírlap, 1937. december 25.
„A hajtai rk. elemi isk. tanulói és a leventék ez évben is megtartották a szokásos
ünnepi játékokat. Színre került: 1. Pásztorok keljünk fel! c. hazafias betlehemes
játék, amelyet az elemi iskola tanulói adtak elő igen ügyesen. 2. Karácsony a leventéknél c. színjáték, amelyben Beszteri Mihály s. oktató, Pista bácsi szerepében igazi
magyart alakított a tőle megszokott ügyességgel. Kiváló szereplésükkel magukkal
ragadták a hallgatóság gyönyörködését: Kovács Erzsike, Babucs Mihály, Beszteri
Ferenc, ifj. Beszteri Géza, Mizsei István, Nyíri Kálmán, Szaszkó József, Sárközi
Kálmán s. okt., Besenyi Kálmán, Nyíri Pál, Szaszkó István és Szikszai István hajtai
leventék. Az előadás nagy
érdeklődés mellett folyt le.
A környék színe-java ott
volt, hogy gyermekeik gyönyörű játékán elmélkedjenek, s szellemi táplálékkal
felfrissülve
készüljenek
Krisztus megtestesülésének méltó megünneplésére. Az ünnepi játékok rendezői Rohonczy rk. tanító
és neje.”63
A színjátszó csoport
Karácsonyi színjáték Hajtán. Jász Hírlap, 1937. december 25., 4.
63
35
Történeti áttekintés
Rohonczy Pongrác Emil kimagasló tevékenységet folytatott az iskolai
könyvtár fejlesztésében is, illetve az országos vándorkönyvtár-hálózat hajtai kiépítésében is. Az olvasók nemcsak a diákok, hanem a szülők és a nagyszülők
köréből kerültek ki.
Az iskolaszék és város közösen úgy határozott, hogy a hajtai iskolát még
egy tanteremmel bővíteni kell, és mindenképpen szükséges egy második tanerő felvétele, nem csak egy ideiglenes segédtanító. Így ír az iskolaszék jegyzőkönyve: „Az iskolafenntartó, a város a hajtai külterületi, eddig egytanerős,
túlnépes népiskolához az államtól kisegítő tanerőt kért, aki f.é. április 18-án,
a fent nevezett iskolánál mint állami beosztott helyi kisegítő, a város részéről
biztosított 20%‑os helyi javadalommal és fiz. kieg. államsegéllyel, a működését
meg is kezdte. A 129 kgy-6062 ki/1939 sz. városi képviselő-testületi határozat
az iskolaszékhez f.é. június hó 9.-én érkezett. Ez utal arra, hogy a hajtai kerületi
rk. el. iskola túlzsúfoltsága szükségessé teszi, amit a kisegítő tanítónő kiküldése
is igazol, az ottani iskolába az iskolafenntartó város hatósága az iskolaszéket,
hogy a szervezésre vonatkozó javaslatát, részletesen és kellőképpen indokolva,
mielőbb terjessze elő. […]
Megállapítást nyert, a hivatalos iskolai anyakönyvekből, hogy a fenti iskolánál évről-évre, a tankötelesek száma eléri a 100-at, sőt vannak évek, amikor azt meg is haladja. Ilyen túlzsúfolt osztály nemcsak a tanítóra ró, szinte
alig teljesíthető rendkívüli feladatokat, de ilyen körülmények mellett, a kívánt
eredmény sem biztosítható […] Az iskola a szervezett II. tanítónői állás betöltése után, két tagozatra oszlana: I–II. és III–VI. osztályokra. A tanítónő
az I–II. osztályt vezetné.”64 A jegyzőkönyv még kiemeli, hogy az első tanítói
állást férfi tanító tölti be, így szükséges lenne a női tanerő is az iskolában, aki
a nagyszámú leánytanulókat kézimunkára is tanítaná. Az egyik esztendőben
200 diák is tanult az iskolában, ezért Kele István 1933. május 16-án kelt levelében engedélyt kér az érsektől, hogy május 21-én a szentmisét tábori oltáron
végezhesse, mivel ezen a napon különösen nagy a szentmisékre érkezők száma, sőt az iskola kb. 200 növendéke ekkor végzi el a húsvéti szentgyónását is.
Nem tudom, hogyan jött össze a létszám. Talán az analfabéta tanfolyamot is
beleszámította?
Az iskolaszék ülésén Szentiványi Béla igazgató beszámol arról, hogy megkapták a hajtai iskola második tanítói állásra vonatkozó két miniszteri rendeletet. Ezek szerint Cserna Józsefné Cseh Irént alkalmazzák kisegítő tanítónak,
a második rendelet pedig jelzi, hogy lehetséges a második tanítói állást is betölteni (nemcsak a kisegítőit!). Az iskolaszék elhatározza, hogy a pozícióra álláshirdetést ad fel.65
Jászberényi Róm. Kath. Iskolaszéktől 17-1939. sz. jegyzőkönyv kivonat. Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
65
Vö. A Róm. Kath. Iskolaszék üléséről. Jász Hírlap, 1940. május 11., 2.
64
36
Közoktatás
A Néptanítók Lapjában
tették közzé az álláslehetőségét: „Jászberény-belterületi és Jászberény-hajtai külterületi róm. kat.
elemi iskolánál egy-egy
tanítónői állásra 21 napi
határidővel pályázatot hirdetünk. Mindkét iskolánál
a fizetés és a lakbér törvényes. Ha esetleg a belterületi iskolához külterületi Hirdetés a Néptanítók Lapjában 1940-ben
iskolai tanerő választatnék
meg, úgy egyidejűleg még egy külterületi iskolai tanítónői állás is betöltésre
kerül, az előbb közölt feltételekkel.”66
A hajtai tanítói állásra négy pályázó volt. Hermann Valéria (2 szavazat),
Koháry Erzsébet (24 szavazat). A másik két jelölt nevét nem említik, bár a rekettyési állásra Koháry Erzsébet is pályázott és Hermann Valéria is, így lehet
átfedés a két állás között, illetve jelöltek között.67
Koháry Erzsébet 1914. október 24-én Jászberényben született. Az Esztergomi
Érseki Római Katholikus Tanítónőképző Intézetben szerzett diplomát 1934. június 23-án. 1937-ben Pusztamonostoron szociális tanfolyamot végzett el a Népművelési Nővéreknél, valamint Győrben 1939-ben ipariskolai rajztanfolyamot is.
1938–39-ben Jászjákóhalmán tanított a rk. elemi iskolában, 1939–40-ben a jászberényi Központi Iskolában volt ideiglenesen megbízott tanítónő. 1940. augusztus 10-én választották meg Hajtára, augusztus 17-én tett Szolnokon állami esküt,
és szeptember 1-én foglalta el helyét.
Koháry Erzsébet azonban nem sokáig taníthatta a hajtai gyerekeket, mert
a következő évben már Veprőbe kapott állami kinevezést, s ezért újabb pályázat
kiírására lett szükség. Négy pályázó volt az állásra: Pokorny Marcella okleveles
tanítónő, jászberényi lakos, Kovács Lajosné, sz. Iványi Ilona, okleveles tanítónő,
budapesti lakos, Varga Erzsébet, okleveles tanítónő, jászberényi lakos és Régi
Rozália Ilona, okleveles tanítónő, székesfehérvári lakos. Az első körben titkos
szavazással nem jutott dűlőre az iskolaszék. Így a második körre is szükség volt,
amelynek a következő lett az eredménye: Pokorny Marcella 17, Kovács Lajosné pedig 14 szavazatot kapott. Így Pokorny Marcella lett a nyertes pályázó.68
Kispesten született 1919. szeptember 4-én. Képesítést Székesfehérváron szer Néptanítók Lapja, 1940., 14. szám, 626.
Vö. Tanítóválasztás volt. Jász Hírlap, 1940. augusztus 17., 2.
68
Jászberényi Róm. Kath. Iskolaszék üléséről. Jegyzőkönyv. 1941. szeptember 22., 5792/1941.
sz., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
66
67
37
Történeti áttekintés
zett a Ferenc József Nőnevelő Intézetben 1938. június 28-án. Szolgálatát 1941.
január 7-én a jánoshida-tótkéri községi népiskolánál kezdte, ahol a tanító katonai szolgálatra vonult be. Egyéb tanfolyamokat is végzett: vertcsipke készítő,
gépi varró, gép- és gyorsíró, ápolónő, légvédelmi oktató, valamint németül is
beszélt. Állami esküt 1941. február 19-én, egyházi esküt pedig 1942. február
2-án tett. 1941. szeptember 22-én foglalta el állását.
Először egy évre kapott megbízást: próbaszolgálatos-segélydíjas tanítónő,
majd 1942. január 7-én „helyettes tanítónőnek” nevezeték ki. Az iskolaszék
egyhangúlag szavazta meg a kinevezést, mert „a fenti idő alatt […] kifogástalan hivatali- és társadalmi magatartást tanúsított, nevelő-tanítói működésében lelkiismeretes, pontos kötelességtudással látta el hivatását, az iskolán
kívüli munkában pedig ugyancsak igen eredményes működést fejtett ki. […]
Ellene semmi címen panasz nem emeltetett, vizsgálat nem indíttatott.”69 Mivel leánykört szervezett és vezetett, legény leventecsoportot alakított és vezetett, továbbá népművelési előadásokat is tartott, így az egyházi hatóság és
a szülők elismerését is kivívta. Így 1943. január 7-től „rendes tanítónővé” minősítették.70
A II. világháború idején (1944. november 15 körül) az iskola megrongálódott. A tetőgerendák anyagát a szovjet katonák a sárban elakadt katonai járművek mentésére használták, az egyéb építési anyagokat a helybeliek saját használatra elhordták. A háború után, 1946-ban a tejcsarnok használaton kívüli
helyiségében is tanultak diákok. A szülők deszkát adtak a padokhoz, valamint
kályhát és tüzelőt is. A régi iskolának már csak helye van meg a templom mellett, illetve a kerítés sarkán állott kőkereszt maradt meg.
Rohonczy tanítót kétszeri katonai szolgálat után 1946-ban, 23 év tanyai működés után, a jászberényi Központi Iskolába helyezték. Az 50‑es években a hajtai
rész erőszakos téeszesítésre való buzdítását is rábízták. 1963. június 22-én ment
nyugdíjba. Néhány hónapot még tanított a tőtevényi iskolában, 1965. május 26‑ig.
1971. szeptember 24-én hunyt el.
Pokorny Marcella lemondásával megüresedett a tanítói állás. Így azt a Köznevelés című folyóiratban hirdették meg, egyébként a négyszállási tanítói állassal együtt: „Jászberény róm. kat. iskolaszéke 21 napos határidővel pályázatot
hirdet a lemondás folytán megüresedett hajta-tanyai XXX. sz. tanítói állásra.
Természetbeni lakás nincs. Pályázhatnak férfiak-nők.”71
A tanítóválasztásra az iskolaszék 1947. november 29-én ült össze, Pataky
Albert elnöklete alatt. Az állásra Baráth Béla okleveles tanító jelentkezett Jász Jegyzőkönyv kivonat a Róm. Kath. Iskolaszék üléséről. 1941. december 27. 320. sz., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
70
Vö. Kele István plébános, 1943. január 13-án, 4.1943. sz. Róm. Kath. Iskolaszéktől kelt levele,
Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
71
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium rendeletei és közleményei. Köznevelés, 1947. november 1., 194.
69
38
Közoktatás
berényből, Németh József
okleveles tanító Tiszapüspökiből és Tóth Bertalanné Karácsondról. Az első
titkos szavazás alkalmával
a leadott 24 szavazatból
Baráth Béla 21-et kapott,
Németh József pedig 3-at.
Így az elnök kihirdette,
hogy a XXX. sz. szervezett
tanítói állásra Baráth Béla
került megválasztásra.72
Lékó Béla esperes 1947. Az iskola fiú tanulói 1937–38-ban
december 20-án, 122/1947
számon tájékoztatja az egri érseket, hogy az iskolaszék november 29-én Pokorny
Marcella helyére Baráth Bélát választotta meg, akit rövidesen ki is neveztek, amelyről olvashatunk az eperesnek küldött levélben: „Az üresedésben levő jászberény-hajtai róm. kath. XXX. tanítói
állomás betöltése végett
múlt hó 29‑én megtartott
választásról folyó hó 20-án
fölterjesztett jegyzőkönyv,
valamint a bemutatott és
itt visszazárt bizonyítékok
alapján Baráth Béla okleveles tanító a jászberény-hajtai róm. kat. iskolához róm.
kat. rendes tanítóvá ezennel kinevezem és megerősítem.”73 A díjlevélből azt
is megtudjuk, hogy a helyi Az iskola leány tanulói 1937–38-ban
javadalma 20%-át Jászberény közpénztárából kapja, ezen felül lakbértámogatást is onnan kap, azonban
fizetéskiegészítéshez államsegély alapján jut. A december 15-én aláírt szerződés
szerint a rábízott osztályok vezetése volt a feladata, továbbá a Szívgárda és az Actio Chatolica szervezése, bekapcsolódás az iskolán kívüli népművelésbe, valamint
háromévente zárt lelkigyakorlaton való részvétel.74
Az Iskolaszék jegyzőkönyve. 7143. sz., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
Czapik Gyula érsek 1947. december 24-én 7143/1947. sz. Egerben kelt levele Lékó Béla esperesnek Jászjákóhalmára, Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
74
Vö. 7143/1947., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
72
73
39
Történeti áttekintés
Statisztikai adatok:
Fiú
1903
190576
190777
190978
191079
191280
191381
191482
191683
191884
191985
1923–2486
1924–25
1925–26
1926–27
1927–28
1928–29
1929–30
1930–31
1931–32
75
96
98
100
92
117
94
76
72
68
50
39
32
32
39
32
38
46
47
Vegyes
115
89
Lány
Ismétlő iskola
43
36
42
19
35
42
41
38
36
45
30
36
33
41
38
38
48
64
41 (18+23)
42
55 (31–24)
28 (15+13)
21 (11+10)
24 (10+14)
18 (6+12)
16 (8+8)
17 (8+9)
Ez az adat nem az adattárból származik, hanem, iskolai statisztika, Jászberény és Vidéke, 1903.
december 27., 5.
76
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1905. Agriae, 26.
77
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1907. Agriae, 26.
78
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1909. Agriae, 27.
79
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1910. Agriae, 32.
80
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1912. Agriae, 32.
81
Schematismus cleri Archi-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1913. Agriae, 32.
82
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1914. Agriae, 32.
83
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1916. Agriae, 32.
84
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1918. Agriae, 32.
85
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1919. Agriae, 31.
86
A jászberényi és a külterületi iskolák statisztikája, a tanítók fizetési táblázata: 1923–1934.
A Jász Múzeum Adattára. A Schematismus és a statisztikai adatjelentés számai nem egyeznek
az 1923–24-es tanévben!
75
40
Közoktatás
1932–33
1933–34
193687
193788
193889
193990
194091
194192
1942
93
38
40
76
88
90
84
96
92
I–II.o. 39
108
I–II.o. 33
52
42
III–VI.o. 53
27 (14+13)
30 (10+20)
43
44
42
41
32
41
41
20
III–VII.o. 75
Későbbi adatokat nem találtam.
A háború után az iskola a gazdaköri épületbe, a partra költözött át. Ezt az
épületet sokáig „Parti Bözsi néni” használta. Szerintem Beszteri Erzsébet néven
nem mindenki ismerte. Ezt az épületet Fodor István Ferenc Koller-féle épületnek, illetve a környékét Koller-féle szőlőnek nevezi. A tulajdonosa korábban
Koller Imréné volt.
1947-ben az iskolákat körzetesíteni kívánták. Elkészült a felterjesztés a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszternek. A Földbirtokrendező Tanács 54/33/1947.
számú határozata alapján a minisztérium bizonyos épületeket, kastélyokat
a minisztérium rendelkezésére bocsájthatott. Így ezekben az épületekben a diákokat bentlakásos módon szerették volna elhelyezni. Nyolc ilyen internátust
terveztek Szolnok megyében:
1. Besenyszög-Felsőszászberek, Kóhner Adolf 54 termes kastélya. Ide kerültek volna Portelek, Rekettyés és a Szeli úti iskola diákjai, 73 tanuló
2. Kenderes–Bánhalma, br. Piret de Bihaim kastélya
3. Tiszabura Pusztataksony, gr. Szapáry-kastély
4. Kisújszállás, gyógypedagógiai intézet
5. Cibakháza, Jakabffy Vilmos kastélya
6. Törökszentmiklós, Pusztakengyel, Léderer Andor kastélya
89
90
91
92
93
87
88
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1936. Agriae, 56.
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1937. Agriae, 61.
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1938. Agriae, 61.
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1939. Agriae, 64.
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1940. Agriae, 75.
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1941. Agriae, 76.
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1942. Agriae, 64.
41
Történeti áttekintés
7. Jászkisér, dr. Hegedűs Kálmán kastélya, 11 lakószobával és mellékhelyiségekkel. Ide kerültek volna a hajtai és kerekudvari diákok. Együtt
tanultak volna a következő iskolásokkal, összesen 304 tanulóval: Jászkisér, Réti-tanya, Hetényi-tanya, Kettősdűlő, Jászapáti, Város-dűlő, Pethes-dűlő, Virágos, Jászárokszállás, Nagy-árok, Jászberény, Borsóhalom,
Pusztakerekudvar 141 tanulója, Jánoshida, Tótkér, Jászkisér, Pusztakürt,
Boldogháza, Jánoshida, Pusztamizse, Hevesivány, Középhalom, Nagyhalom, Jészfényszaru, Nagyhalom, Vasút-tanya, Jászjákóhalma Kapitányrét, Varjas, Jászszentandrás, Alsó- és Felső-tanya, Járási-tanya és
Teleki-tanya, Jásztelek, Nyári-járás és Füged-halom
8. Br. Csetei örököseinek kastélya
Az ötlet szerint a népiskolákat általános iskolává akarták alakítani, megszüntetve a 83 darab egytanerős iskolát.94 A beadvány valamilyen oknál fogva
nem valósult meg!
1948. június 16-án vették állami tulajdonba és irányításba a nem állami iskolákat, illetve ezen a napon fogadta el az országgyűlés az 1948. évi 33. törvényt az
iskolák államosításáról. Ekkor már a tanév vége felé járt, így nehezebben lehetett
mozgósítani a tanárokat, a szülői munkaközösségeket és a diákokat. A törvényt
jól előkészítették: előbb elvették az egyházi tulajdonban lévő földeket, ezzel
megnehezítették az iskolák fönntartását. 1947-ben fakultatívvá tették a hitoktatást. Propaganda indult az államosítás mellett: egy tanítói küldöttség a minisztériumot kérte az iskolák államosítására, egyben aláírásgyűjtésbe is kezdtek az
egyházi iskolák ellen. Nagy nyilvánosság előtt megrendezték a „pócspetri-esetet”, amely alkalmat adott az egyházak elleni uszításra. 1948‑ban 6505 iskola került állami tulajdonba, amely az ország iskoláinak kétharmada volt, ezzel együtt
18 ezer pedagógus vált állami alkalmazottá.
A pártállami időkben a Hajta lakossága folyamatosan csökkent, más tanyákéhoz hasonlóan. 1956-ban hét tanyasi iskola felső tagozata szűnt meg, ott ahol
nem voltak biztosíthatóak a szakos képzés lehetőségei. Ezen diákok a fiúiskolába jártak, a későbbi Székely Mihály Általános Iskolába. 1973-ban megszűnt
az iskola. Előbb a felső tagozatok, majd az alsó tagozatok bezárásának tervét
dr. Zalai Ernő Kossuth-díjas pedagógus terveiből ismerhetjük meg, aki a már
korábban, 1956‑ban megírt Kultúrával a népünkért című kiadványában mindezt szorgalmazta. Szerinte adatokkal bizonyítható, hogy tanyai iskolákból kevés
fiatal jut el középiskolákba. Később így ír: „Azok a tanyai tanulók, akik legalább
a hét-nyolc osztályt szakosított és pedig rendszerint úgynevezett körzetesített
Vö.: Dr. HORVÁTH Ferenc: Jász-Nagykun-Szolnok megye tanfelügyelőjének előterjesztése
a körzeti internátusos általános iskolák kiépítéséről. Szolnok, UMKL VKM IV. 1947-107876.
In: DANCS Istvánné (szerk.): Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról, 1945–1948.
Források a magyar népi demokrácia történetéhez, III. kötet. Kossuth Könyvkiadó, Budapest,
1979., 653.
94
42
Közoktatás
iskolákban végezték el,
gyorsabban és eredményesebben be tudtak illeszkedni a középiskola követelményei közé.
Jászberény külső területen az idén öt körzeti
általános iskola működött. Ezzel párhuzamosan hét tanyai iskolában megszűnt a felső
tagozat és ezek növendékei a szakosított körzeti iskolákba járnak.
Bejárásuk bizony még
eléggé változatos, Jászboldogházán, Portelken, Homokon gyalog,
kerékpáron, alkalmi
kocsikon, Tőtevényen
az állami gazdaság
sátorlappal fedett kocsiján, a jászberényi
fiúiskolába pedig autóbuszon. Ez a megoldás
jelenleg körülbelül száz
tanulónak, így a tanyai
tanulók 16–17 százalékának biztosítja a magasabb rendű, szakszerűbb oktatást.”95 Ennek
szellemében apukám Varga József bizonyítványa a hajtai iskolában 1966/67-es tanévben
1963–1967-ig járt a
hajtai iskolába, a Koller-féle házba, az 1–4. osztályt, majd az 1967–1968-as tanévtől a Székely Mihály Általános Iskolába.
Fodor István Ferenc tanulmánykötetében a következő tanítókat nevezte meg
mint hajtaiakat: „Abonyi András, Baráth Béla, Császár János, Cserna Józsefné,
[sz. Cseh] Irén, Farkas Ilona, Hajós István, Hábel Anna, Hencz Matild, Horváth
Ilona, Movik János, Pataki Albert, Pokorny Marcella, Rohonczy Pongrácz Emil,
Jól bevált a körzetesítés. Szolnok Megyei Néplap, 1956. június 23., 1.
95
43
Történeti áttekintés
Redler László, Szikszai Béláné, [sz.] Nagy Mária, Török Éva.”96 Sajnos életrajzi
adataikat nem találtam meg részletesebben. A tisztelet jeleként azonban álljanak legalább itt a neveik.
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa): Tanyai iskolások voltunk
1967-ben lettem első osztályos tanuló a hajtai tanyai iskolában. Egy négy
padsoros tanteremben, az elsősöktől a negyedikesekig, egy osztályba összevont
diákok mind együtt tanultunk. Imádott tanító nénink Szikszai Béláné, Marika
néni volt. Mielőtt az iskola padjaiba kerültünk, nem jártunk se bölcsődébe, se
óvodába vagy olyan zártabb közösségbe se, ami segíthetett volna bennünket
a beilleszkedésben. Korábbról azonban ismertük egymást, hiszen sokat találkoztunk és játszottunk együtt.
Csapatba verődve, a kicsikre odafigyelve együtt gyalogoltunk az iskolába, ami
sokunk számára több kilométer is volt. Szüleink talán csak az első napon kísértek
el bennünket. A tanító nénit is ismertük már. Családlátogatásra is eljött, emlékszem. Mindenki nagyra becsült asszonynak tartotta, az ő szava szent volt. Szüleimnek még akkor sem mertem volna panaszkodni, ha sérelem ért volna. A tanító
néni megoldotta jó szóval vagy kellő szigorral, rögtön akkor, amikor az eset megtörtént. Meglehetősen hosszú életem során többször is hálát adtam a sorsnak,
hogy ilyen kis, zárt, családias közösségben kezdhettem meg tanulmányaimat.
Nem volt villany, vezetékes víz, telefon, angol WC. Az udvari WC-t használtuk, lavórban mostunk kezet, mindenki külön saját törölközővel bírt. Ha télen
reggel még nem volt elég világos, Marika néni felolvasást tartott. A tanévnyitóra szépen felöltözve, szülői kísérettel mentünk, és büszkék voltunk rá, hogy
mi már iskolába járunk. A tanórák úgynevezett „csendes” és „hangos” órákból álltak össze. Például, ha a negyedikes osztály foglalkozott „hangosan”, kérdezz-felelek stílusban, akkor a többi három osztály csendben, írásbeli feladaton
dolgozott. Így négy éven keresztül négyszer is hallottuk a tanulnivalókat, mert
a feladatok megoldása közben teljesen nem tudtuk kizárni a tanító néni magyarázatát és a diákok feleleteit sem. Sokszor előfordult, hogy én tudtam a helyes választ, a kisdiák társam meg nem. Gyöngybetűkkel tanultunk meg írni, és
elsajátítottuk a helyesírás szabályait is, valamint a szótagolásos módszerrel az
olvasást. Az olvasás szeretete megmaradt számomra 55 éven keresztül.
Az énekórát is nagyon szerettük. Ugyanis minden osztály együtt énekelt,
a szép, napsütéses napokon kinn az udvaron, a nagy hársfa alatt, törökülésben.
Mindannyian felszabadultan énekeltünk. Kár, hogy az énekeskönyvünk nem
maradt meg az utókornak. A tornaórák is közösek voltak, az is kinn az udvaron.
Kicsit lazább foglalkozások voltak, labda és sorjátékok: kiütősdi, kislabdadobás,
FODOR István Ferenc: A jászsági oktatás végvárai. Jászsági Füzetek 53., Jász Múzeumért Alapítvány, Jászberény, 2016., 37.
96
44
Közoktatás
távolugrás, magasugrás, szekrényugrás. Futás nem volt, hiszen a tanító néni tudta, hogy 5–8 km is lehetett az út oda-vissza, amit gyalog tettünk meg. Kerékpárt
én csak 13 éves koromban kaptam először. Fegyelmezettek voltunk, de mégis kisdiákok. Kisebb-nagyobb csínytevések azért előfordultak. A kedves tanító
néninknek vagy kellő szép szóval vagy szigorral sikerült elérnie, hogy mindig
tisztelettel, szeretettel legyünk iránta. Emberileg is nagyon sokat tanultunk tőle,
nemcsak az előírt tanmenet alapján foglalkozott a tanyasi kisgyermekekkel.
Példaként említem, hogy a környezetismeret órán közösen gyógynövényeket, hársfa- és akácfavirágot gyűjtöttük. Ezt az iskola padlásán szárítgatta,
majd vászonzacskóba csomagolta. Fagyos téli reggeleken, amikor térdig erő
hó volt, Marika néni már kora reggel begyújtott a nagy, öntöttvas kályhába,
és a tetején egy óriási fazékban vizet melegített. Mire odaértünk az iskolába,
ő már teatojásba tette a szárított csipkebogyó-, akác- és hársvirágot, kellemes illat lengte be a tantermet. Mi már nagyon átfagytunk, mire odaértünk.
Levetettük az átázott cipőt, csizmát, és sorba álltunk a kis bögréinkkel, saját
cukrunkkal. Mindenki kapott meleg teát, még mielőtt az óra elkezdődött volna. Míg a teát szürcsölve megmelegedtünk, addig néhány szóban elmondta az aznapi teendőket, érdeklődött a hiányozók felől, és kijelölt valakit, aki
az aznapi leckét elviszi nekik. Utólag már értem, ez azért volt fontos, hogy
megtudja, a távollevővel mi történt, és azért is, hogy mi is fontosnak érezzük
magunkat, mert bennünket választott ki erre a feladatra. Aztán aki beteg volt,
annak is nagyon jól esett, hogy érdeklődnek felőle. Így nem maradt senki
magára. A nagy fazék teafőzet egész nap ott párolgott a teremben, ami a téli
időszakban kedvező hatással volt gyerekek egészségére. A reggeli és az uzsonna minden gyereknek szinte egyforma volt (zsíros kenyér, lekváros kenyér,
kelt kalácsféle vagy esetleg keksz).
Volt egy osztálytársam, sajnos már ő sem él, akinek az anyukája még pici
korában meghalt, a nagymamája nevelte. A szokásosnál is szegényebbek voltak. Jancsi csak üres kenyeret, esetleg diót, almát, ősszel paprikát hozott mellé.
Szerény, sovány fiúcska volt, sajnáltuk is őt. Mikor az olvasásórán Móra Ferenc Bice-bóca történetével ismerkedtünk, mindannyian Jancsira gondoltunk.
Azonban nem mertük őt megkínálni uzsonnánkból, ami most, utólag meglepő
számomra. Valószínűleg azért, mert nem akartuk megsérteni vagy éreztetni
vele a helyzetét. Ezt azonban akkoriban nem tudatosan csináltuk. A szünetben
Marika néni mindig kiküldött minket az udvarra levegőzni. „Jancsi marad!” –
szólította meg. A nagyobb fiúk kíváncsiságukban meglesték, miért kellett neki
ottmaradnia. Marika néni leültette, és az ő uzsonnájából tört neki. Máskor, ha
kalácsot vagy süteményt vitt, azt is megfelezte vele, megetette a kis Jancsikát. Ez
a történet is mutatja a tanító néni szeretetét, és a felé irányuló tiszteletet, hogy
senki nem kérdezte meg később Jancsit, miért kellett ottmaradni a szünetben.
Farsang idején „Cicabált” rendezett, nem maskarás- vagy álarcosbált. Mindenki a legszebb, ünnepi ruhájába öltözött (általában karácsonykor kaptunk
45
Történeti áttekintés
új nadrágot, pulóvert stb.). Tudta, hogy nagyon kevés kiemelkedő, ünnepi
nap jut nekünk, ezért lehetett ez a rendezvény is. Tombolát vehettünk, amin
hasznos, és főleg a számunkra izgalmas dolgokat lehetett nyerni: édességeket,
pl. Boci csokit, gyümölcsízű, porállagú, vízben felpezsgő cukorkát pici üvegben. Az anyukák süteményeket és finom kalácsokat sütöttek, csatos üveges
bambit ittunk és táncoltunk, valaki harmonikázott, élő zene volt. Sápi Jancsika is, ha jól emlékszem. Téli időszakokban a szánkózás, a hóemberépítés volt
a nagy kaland.
Élménynek számított a fényképezkedés is. Gyönyörű, fehér színű koszorúvirág-bokor volt az iskola udvarán, több is. Ha az elkezdett pompázni, már jött
is a fényképész Jászberényből. Mindenki szépen felöltözött, hajat vágatott, vagy
masnit kötött, és elkészült az osztálykép is és az egyéni kép is, az utókornak.
Azonban 1971-ben a hajtai kis iskolámat végleg bezárásra ítélték. Ugyan én
már éppen negyedikes voltam, de tesóm még csak elsős (igaz, egyedül volt az
első osztályban). Tőtevényre kerültünk, ami további 3 km gyaloglást jelentett,
valamint új iskolát, új tanárokat, külön tantermeket és osztályokat, valamint
más módszert. A szülők is, mi is nagyon sajnáltuk és sirattuk az iskolánkat és
a tanító néninket! Most is köszönet neki mindenért! 2021-ben is!
Az iskola szomszédságában van a hajtai kis kápolna (mindenki templomnak
hívta). A kápolna falai adtak helyet a ritkaságszámba menő esküvőknek. Sajnos
a tanyák számának csökkenésével a lakodalmak száma is csökkent. Így tehát
annál nagyobb eseménynek számítottak. Emlékszem, a szomszédságból Hábencius Magdika készült férjhez menni Sipeki Mátyáshoz. Mindketten súlyos
látássérültek voltak. Ott ismerkedtek meg a vakok iskolájában. A lakodalom
hetében már folytak az előkészületi munkák, mindenki izgatott volt, természetesen mi, gyerekek is. Az esküvői szertartás szombaton délelőtt volt. Akkor még
szombaton is volt tanítás, a szüleim nem engedték meg, hogy otthon maradjak.
De kérték a tanító nénit, hogy majd a nászmenethez csatlakozhassak, aztán pedig már ne kelljen vissza mennem az iskolába. 8–9 éves lehettem. Már reggeltől vártam, hogy megjelenjen a nászmenet az iskola vonalában, amihez csatlakoztam volna. Azonban történt valami magatartási, fegyelembeli vagy tanulási
hiba, biztos a nagy izgalmamban, és az életem első, igazi „pofonját” a tanító nénitől megkaptam. Ugyanis a büntetésem az lett, hogy nem vehettem részt az esküvőn, és nem engedett haza sem. Messziről hallottuk, hogy szól a rezesbanda,
csujjog a vőfély, énekelnek a vendégek. Minden tanuló az ablakból megnézhette
a menyasszonyt, de én nem mehettem a nászmenettel. Szomorúan hallgattam
a cigányzenét, a szívem teli volt keserűséggel, még biztos az egereket is itattam.
Amit egész hónapban, egész héten, egész nap vártam, nem teljesülhetett be.
Emlékszem arra, hogy jön visszafelé a násznép, és hallom a boldog, daloló sereget, és hallom anyukám szavát is, amikor megfenyeget: „Zsuzsa, ezért még otthon előveszlek!” Tudta az anyukám, hogy valamit nagyon nem helyesen tettem.
A tanító néni szava azonban olyan súlyos volt, hogy a szüleimnek eszébe sem
46
Közoktatás
jutott megkérdőjelezni azt, vagy számon kérni a döntését. Ugyan a lakodalmi
vacsorán, mulatozáson már részt vehettem, de így 55 év után sem felejtem el
ezt, ugyanis én egy jó kislány voltam, csak éppen aznap nem. Tanulságos történet a mai időkben!
Kőkereszt az iskola udvarán
Bár semmilyen megerősítő levéltári adatot, forrást nem találtam, de a felirat
szerint feltételezhető, hogy az iskola udvarán felállított kőkeresztnek Kisnémet
Béla volt az adományozója.
Felirata:
Isten dicsőségére
Állíttatta
K.N.B.
1912.
Máj. 20.
Csák J. J.berény
47
Történeti áttekintés
A tőtevényi Iskola97
A hajtai oktatás megszűnésével az egyik beiskolázási lehetőség a tőtevényi
iskola volt, amely 1903-ban nyílt meg. Ahogy már szó esett róla, előtte már itt is
működtek zug-, illetve vándoriskolák is. Az építés esztendejében egy tanteremmel és tanítói lakással rendelkezett, de később a szükségleteknek megfelelően
kibővítették. Nem messze tőle helyezkedett el a Moller-iskola, amely 1950-től
három tanteremmel bírt. Az iskola a tanyasi oktatás központjává vált.
„Ismert tanítók voltak az iskolában: Adamek József, Árvai Mártonné, [sz.]
Velkei Mária, Baranyi Tibor, Barth Ferenc, Baráth Ferencné, [sz.] Gömöri Mária, Bartos Irén, Bábel Gyula, Bendász Ilona, Bodnár Éva, Borssza Ödönné,
Boros Aranka, Császár Béla, Császár János, Farkas Lászlóné, [sz.] Buschmann
Mária, Gubicz Györgyné, [sz.] Nagy Éva, Gulyás Antal, Gyurkó Miklósné, Hajcserné Kiss Eszter, Horváth Anna, Iványi Margit, Járomi Béla, Járomi Béláné,
[sz.] Maráth Mária, Kalas Zoltán, Kalla József, Kis Károly, Kispál Béláné, [sz.]
Horváth Anna, Koppány Lenke, László Anna, Máté Lajos, Molnár Béla, Montvai János, Rácz Pálné, [sz.] Gábris Anna, Radler László, Rigó Lehelné, [sz.] Zölei Ilona, Rohonczy Pongrácz Emil, Rusz János, Sas János, Sebők Lászlóné, [sz.]
Szabó Mária, Szentirmai Jenő, Szentkirályi Tóth Mária, Szécsi Antal, Telek Béla,
Telek Béláné, [sz.] Mizsei Éva, Telek Gyula, Tiborcz Tibor, Török Éva, Tukora
István, Varga Antal.”98
Az országban egyedülálló, hogy az iskola telkén az I. világháborús hősök neveivel ellátott emlékmű is található. A leventecsoport és a tanyavilág lakosságának adományából beszerzett országzászlót és az emlékművet 1942. június 7-én
10 órakor avatták fel. Az avatás előtt dr. Kele István apát, plébános mutatott be
tábori misét, amelyen Nádházy Sándor karnagy vezénylete alatt közreműködött a leventék zenekara. Ezzel egy időben Halassy Miklós református lelkész
mutatott be istentiszteletet az iskolában. Ünnepi beszédet mondott dr. Pénzes
Sándor polgármester, a honvédség nevében Koritsánszky Koháry Endre m. kir.
alezredes, dr. Bathó Károly a Tűzharcos Szövetség elnöke, valamint Ring Károly
igazgató is. Varga Antal leventeparancsnok, tanító vezetésével a fiatalok műsort
is adtak az ünnepségen:
1.
2.
3.
4.
5.
Muhari József levente szavalata: Dal a zászlóról
Levente zenekar: magyar dalegyveleg
Szabó Marcella leventelány szavalata: A zászló előtt
Ring Károly igazgató avatóbeszéde
Leventecsapat szavalókórusai
Jászberény-Tőtevény, 0743/2 hrsz.
FODOR István Ferenc: A jászsági oktatás végvárai. Jászsági Füzetek 53., Jász Múzeumért Alapítvány, Jászberény, 2016., 37.
97
98
48
Közoktatás
6. Nagy János levente szavalata: Boldog szunnyadók
7. Levente zenekar: indulók
8. Szózat
Az ünnepségen részt vett még Szentgyörgyvári Lajos a mezőgazdasági iskola igazgatója, Ruszt János állami iskolai igazgató, Rónaszéky Lajos levente-nyilvántartó, Rohonczy P. Emil tanító, környékbeli iskolák diákjainak küldöttsége
és természetesen a környező tanyák érdeklődő lakossága. A városi vendégeket
a gazdák meghívták ebédre.99
Az 1954-es iskolai évzáróról tudósított a Néplap. Az udvart zászlókkal díszítették. Ebben az időben Baráth Ferenc volt az iskola igazgatója, aki természetesen a tanévzáró beszédet is mondta. A beszédében megemlítette, hogy Velkei
Erzsébet tanítónő, aki az 1–3. osztályt tanította, osztályában alig volt hiányzás,
sőt a 201 tanítási napból 117-ben senki sem hiányzott. Ebben az időben Bartos
Irén tanította a 7–8. osztályt, az osztályoknak 3,7 volt a tanulmányi eredményük. A negyedik tanítónő Gömöri Mária volt. A cikk kiemeli, hogy 1909–1945
között egyetlen tanuló folytatta tanulmányait középiskolában, míg 1946–1954
között 18-an! Sőt, Kardos János fia az egyetem gépészmérnöki karán tanult tovább. A kiállítás egyik része a kézimunka szakkör munkáit mutatta be: terítőket
és sálakat. A fizika szakkör éves munkájának eredménye a házi füzetek színes
rajzai voltak.100 Ezen év júniusában nyerte el Baráth Ferenc a „kiváló tanító”
címet is, amelyet a tanyai iskolák fejlesztése területén elért eredményével érdemelt ki.
Riport két tanárral, Kiss Károllyal és feleségével, „Mati nénivel”, akik tanyán
kezdték a pályafutásukat, így személyes élményeik lehetnek Hajtáról és Tőtevényről: „1957. augusztus 15-én őket is nyugdíjazták. S most idehaza vannak.
[...] Hogyan is volt 48 évvel ezelőtt?
Kiss Károly: Hivatásom első napjainak teljesítése sokkal nehezebb volt, mint
a mai fiatal kollégáknak. Tanmenet akkor még nem volt. Az idősebb tanítók
nem szívesen engedtek betekintést munkájukba, s segítséget is csak olykor-olykor nyújtottak. Nehéz volt az elindulás, de erős akarattal s állandó tanulással,
továbbképzéssel ment a munka. 27 esztendeig tanítottam a tőtevényi tanyai iskolában. Ezután a jászberényi Bercsényi úti iskolában 11 esztendeig. Később
a Kossuth úti általános iskola igazgatója és egyben számadója lettem. [...]
Mati néni: Mint fiatal pedagógus én is a legnehezebb helyen, a tanyán kezdtem el működésemet. 8 évet a hajtai, majd 17 évet a tőtevényi tanyán tanítottam.
[…] Míg élek, emlékezni fogok a második világháború nehéz éveire. Amikor
már fizetést nem kaptunk, a tanyasi édesanyák látva nehéz helyzetünket önként
V.ö. Országzászló-avatás Tőtevényen, Jász Hírlap, 1942. június 21., 2.
V.ö. LÁZÁR Barna: Évzáró ünnepélyen Jászberény tanyavilágában. Szolnok Megyei Néplap,
1954. június 27., 2.
99
100
49
Történeti áttekintés
hoztak élelmet. S ez akkor nekünk nagyon jól esett. Később innen a jászberényi
Bercsényi úti iskolához kerültem, s itt tanítottunk férjemmel együtt – nyugdíjazásunkig.”101
Hát ilyen is volt még akkor: „A Porteleki 1368. sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapat elhatározta: az általuk patronált tőtevényi csapatnak bemutatnak egy táborozást, hogy a tőtevényi újoncpróbás pajtások jobban felkészüljenek tábori ismeretekből próbázásukra. Szombat délelőtt 11 órakor érkezett a riadóparancs.
A riadólánc jól működött és félóra múlva már menetkészen állt a csapat. […]
A nyolc kilométeres úton, hogy jobban teljen az idő, énekeltünk.
Fecske Ferenc vezette az előőrs csapatot. A tőtevényi pajtások már vártak
bennünket. Rövid ismerkedés, barátkozás után nyomban hozzáláttunk a táborveréshez. Amint elkészültek a sátrak, berendezkedtek az őrsök, vacsora és utána tábortűz következett. […] Alig szenderedtek el a pajtások – Riadó! Riadó!
– kiáltották az őrök. Ellopták a tábori pénztárt, vissza kell szerezni. Izgalmas
üldözés után, a friss nyomokon sikerült elfogni a tettest. [...] Másnap a legnagyobb izgalommal várt esemény a számháború volt, Portelek és Tőtevény között. A vendéglátó tőtevényiek győztek. […] A labdarúgó csatában viszont mi
győztünk, 1:0 arányban.”102
1962. június 17-én arról tájékoztat minket a Néplap, hogy még szakköri élet
is folyt az iskolában. Ennek keretében a tanévzáró alkalmával olvasómozgalmi
kiállítást is tartottak.
Az iskola helyiségeit mások is igénybe vették. A Néplapban 1970. február
4-ére, 14 órára hirdették meg Vajda Jenőné dr. megyei tanácstag beszámolóját.
Az újságban a Jászsági Építőipari Szövetkezet büszkén számolt be arról, hogy
többek között a tőtevényi iskolát is felújította.103
1974-ben több tanyasi iskola is megszűnt. Ebben az évben a tőtevényi iskolában 104 főről 46 főre csökkent a diáklétszám. Annak ellenére is, hogy itt volt
a leglátogatottabb a szülői értekezlet. Sok felnőtt tanult este a dolgozók iskolájában, s végezte el a 8 osztályt.
A Szolnok Megyei Néplapban megjelent egy cikk a tanyai iskolákról, többek
között Tőtevényről is. Ebből megtudhatjuk, hogy Sas János fiatal tanító feleségével hat éve költözött ide, de nem szeretnek tanyán élni. Kb. 800 ember lakik
az iskola vonzáskörzetében, 20 fő jár az iskola alsó tagozatába, a felsősök mind
bejárnak Jászberénybe. A riporter szerint a tanterem kicsi, de barátságos. Tizenötféle újság jár az iskolába és lóg a faliújságon. Az iskola megkapta a környékben megszüntetett iskolák könyvtárait, így ez a könyvtár immár háromezer kötetesre bővült, amelyet nem csak a gyerekek használnak, hanem délután
GÁL Katalin: Nem felejtünk… Beszélgetés két nyugdíjas pedagógussal. Tiszavidék, 1957. november 13., 5.
102
VASS Ilona: Kétnapos táborozás Tőtevényen. Szolnok Megyei Néplap, 1960. november 10., 5.
103
Vö. Jó eredménnyel zárják az évet. Szolnok Megyei Néplap, 1971. december 23., 3.
101
50
Közoktatás
a szülők is; ez 130 olvasót jelent. Az iskola takarításáról és fűtéséről a tanító
felesége gondoskodik. Délutánonként tartják a felnőttek esti iskoláját, ahova
három csoportban 59 ember jár, továbbá a tanító által szervezett gépjárművezető-tanfolyamon is részt vesz 50 tanyasi lakos.104
Az újság egy évvel későbbi egyik számából megtudhatjuk, hogy a könyvtár
leglelkesebb olvasója a hetvenhárom éves Pernyész Ferenc volt, aki néha egész
éjszaka is olvasgat, főleg vadászkalandokat, meg Mikszáthot, Gárdonyit, Móriczot. Elmondása szerint köbméternyi könyvet olvasott már el.105
1980-ban az iskola tornakertje körüli 30 éves nyárfákat kivágta a tsz, ezen
azonban a szülők felháborodtak. A Néplap cikkében olvasható, hogy a tornakert területét a Jászsági Állami Gazdaság ajándékozta az iskolának. A szülők
a gyerekek támogatásával alakították ki a kertet futballkapukkal, tornaszerekkel. Ekkor ültették a fákat is, amelyekkel teljes egészében körbevették a létesítményt. A terület később a Vörös Csillag, majd Zagyvamenti Tsz tulajdonába
ment át. Mivel a fák elérték a vágási kort, ezért kivágták, s hamarosan szelíd
gesztenyefákkal pótolták őket.106
1982-ben 53 ezer általános iskolás és 6400 középiskolás összesen 12 millió
622 ezer forintot takarított meg OTP-s takarékbélyegben. A kis létszámú általános iskolák közül kiemelkedett a tőtevényi is, mint az egyik legjobb eredményt
elérő iskola.107
1983-ban Montvai Jánossal is riportot
készítettek. Abban az évben 12-en tanultunk az iskolában. Elmondja: „Ma már az
osztály egyik részét magnetofonnal foglalkoztatom. Rengeteget fejlődtek a technikai
feltételek, és ez az oktatás színvonalának
növekedését is jelenti. […]
– Megsüvegelik-e a tanítót a tanyasi
emberek? – Ha arra gondol, van-e a tanítónak tekintélye, akkor azt mondom, hogy
igen. Sok szülőt, ha nem is kisdiákként,
de a dolgozók iskolájában már tanítottam.
Egyébként nagyon meg kell ám gondolnia
az embernek, hogy mit és hogyan csinál. Készül a papírlánc Montvai János segítségével
Vö. SZABÓ János: A művelődés földútjain. Szolnok Megyei Néplap, 1978. január 13., 5.
Vö. SZABÓ János: Dűlőutakon – olvasók között. Tanyasi esték drága kincse a könyv. Szolnok
Megyei Néplap, 1979. december 4., 4. Biztosan minden korban, minden népcsoportban voltak olvasni szerető emberek. A cikk olvasása közben felvetődött bennem, hogy az újságírót
felbiztatták-e a könyvek, könyvtárak propagálására?
106
Vö. ILLÉS: Szóvá tették, megvizsgáltuk. Ha a fák sírni tudnának, avagy mikor öreg a nyárfa.
Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus 31., 5.
107
Vö. A diákok 12 millió forintnál többet gyűjtöttek. Szolnok Megyei Néplap, 1982. július 21., 8.
104
105
51
Történeti áttekintés
Mondjuk, ha a kertben mákot vagy bármit termelek, annak
szépnek kell lennie,
mert figyelemmel kísérik az arra járók.
[…] A területi pótlék
elég alacsony, a kijárás jóval több pénzt,
fáradtságot emészt fel.
Viszont lehet kertészkedni, nekem ötven
család méhem is van.
De mindezek ellenére
azt mondom, hogy ezt
nem pénzért, hanem
a tanyán élő emberek
szeretetéért érdemes
csak csinálni. Az iskolába kerülő gyerekek
sokszor szinte a nulláról indulnak, szókincsük sekélyes. Viszont
rettentően fogékonyak,
őszinték, fantasztikus
módon tudnak lelkesedni, hegyeket lehet
velük megmozgatni.
Számomra az igazi
öröm az a munkában,
ha a tanítványaimat
nyugodt lelkiismerettel
1980–1984-ig jártam az iskolába, tanítóm Montvai János volt
engedhetem tovább az
ötödik osztályba.”108
4. osztályos koromban – egyedül voltam ebben az évfolyamban – a tanáriba
kellett menjek, hogy ott tanuljam az orosz nyelvet, egy magnetofon segítségével.
Az igaz, hogy nem is vittem sokra az orosz nyelv tanulásában, mert először azt
gondoltam, hogy a magyar szavakat cirill betűkkel kell leírni! A Kossuth Lajos
úti iskola két 5. osztályaiból három orosz nyelvi csoportot alakítottak: profik,
108
FEKETE Sándor: A tanyavilág „lámpásai.” Szolnok Megyei Néplap, 1983. december 30., 4.
A cikk másik fele az öregerdei általános iskoláról szól. A riport Járomi Béla tanítóval készült.
52
Közoktatás
haladók és mi, a „betűfelismerők”.
1996. november 20‑án
Hagymabűzös elmúlás címen jelent meg cikk az Új
Néplapban. Az elhanyagolt épület és emlékmű
láttán a következőn gondolkodik a névtelen tudósító: „Ablakain betekintve
a korabeli tantermekben
a tavalyi hagyma rothadó,
csírázó kupacait, szemét- A felújított emlékmű 2021-ben
és törmelékhegyeket fedeztünk fel. […] Az épület nagy, a tetőzet ép, sorsára hagyni a szebb napokat
látott intézményt még korai volna. A hasznosítással viszont illenék sietni, mert
az enyészet lassan az ablakon is belép.”
Az 1942 júniusában emelt háborús emlékművet a környék lakóinak támogatásával és kezdeményezésére, valamint a Jász Múzeumnak köszönhetően
1997-ben teljesen felújították. Azóta minden évben tartanak megemlékezéseket, amelyről a Jászkürt újság is beszámol.
A Zagyvamenti Tsz az iskola és a hozzátartozó 4800 m2-es telek eladását 1998 februárjában hirdette meg. Az Új Néplapban 1998 júniusában még
mindig hirdetik, amely cikkből azt is megtudhatjuk, hogy a 9 helységes iskola
217 m2‑es.109 A 2000. június 21-én megjelent hirdetésben már 226 m2-re növekszik az iskola területe. Magántulajdonba került, előbb bolthelyiség volt benne,
jelenleg erdei iskolaként és rendezvényházként működik. A visitjaszbereny.hu
honlap szerint 17 főt tudnak elhelyezni a négy szobában, az év bármely napján.
Jól felszerelt konyhával rendelkezik.
A gyakorló és a tanyai diákok kollégiuma
Az 1919 októberében alakult Gyakorló Iskola adott otthont azoknak a tanyasi diákoknak, akik nem tudtak olyan iskolákba beiratkozni, mint például
a tőtevényi. Az 1971-ben készített statisztika szerint a jászberényi általános iskolások 15%-a, 265 gyermek a tanyáról járt be a városba. Felmerült tehát egy tanyai kollégium megépítése és a körzetesítés. A város vezetői, valamint a Megyei
Tanács VB Művelődési Osztálya összefogott a Tanítóképző igazgatóságával, és
együtt kérték a Művelődési Minisztérium segítségét. Egy új általános iskola épí Vö. A kereskedelmi hirdetés így kezdődik: „A jászberényi Zagyvamenti Szövetkezet ELADJA
az alábbi külterületi ingatlanjait.” Új Néplap, 1998. február 18., 6.
109
53
Történeti áttekintés
tését határozták el, 8 millió forintos beruházási költséggel. 1971 augusztusában
adták át az új intézményt, amelynek érdekessége az volt, hogy egy 60 fő befogadására alkalmas kollégium is tartozott hozzá. 1974-ben bezárták a tanyai
iskolák egy részét. „Az átszervezés bizonytalansággal járt, ahogyan a helyi lap
tudósítója is beszámolt róla. A rekettyési kisiskolások autóbusszal járnak majd
át Portelekre (ahol már 1952 óta szakosított felső tagozat működött), míg a kormospartiak nem tudják, hogy hová és mivel fognak járni. Gulyás Antal tanító
igen plasztikusan fogalmaz erről a helyzetről. ”Kormosparton egy nagy család
volt mindenki: a szülők, a gyerekek, a tanító. Most mintha szétesne ez a család,
és egyelőre talajtalanok vagyunk.” Ezek a gondolatok magukban hordozták azt
a jövőképet, amibe a kisgyermek kiszakítása a családból meggondolatlannak
bizonyult. A kollégium a gyakorlatban nem vált népszerűvé a szülők között.
Számosan gondolták úgy, gyermekeik helye a családban van, ezért többnyire
magukra vállalták a beszállításukat a környező iskolákba a kollégiumi elszállásolás helyett.”110 A 80-as években ez a lehetőség megszűnt.
Jelenleg
Egy 2017-ben keletkezett tanulmány szerint, amelyből tájékozódhatunk az
általános iskolai körzetekről, Jászsági Apponyi Albert Általános Iskola és Alapfokú Művészeit Iskola (Székely) neve alá van besorolva a Hajta-tanya, így választhatják ezt az iskolát is.111 Nem tudom, hogy mennyire mérvadó ez a körzeti
beosztás: én is, és négy évvel később az öcsém is, a Kossuth Lajos úti Általános
Iskolába jártunk. Ez különösen manapság kérdéses, amikor szabad iskolaválasztás van, sőt az iskoláknak küzdeniük kell minden tanulóért.
A földműves iskola
Mivel az egész Jászság, így Jászberény is, jelentős mértékben az agrárágazatból élt, Sipos Orbán 1870. november 18-án javasolja a városi képviselő-testületnek egy földműves iskola felállítását. A testület támogatta az ötletet, de az anyagiak szűkösségére való tekintettel átmenetileg elodázta a megvalósítást. 1889.
március 21-én elhatározza a közgyűlés, hogy elérkezett az idő az iskola felállítására. A vasút közelében kijelölt előbb 50, majd 100 hold földet, hozzácsatolta
a közeli 3 holdas faiskola területét is, ehhez pedig hozzá rendelt 145 Ft pénzügyi
MOLNÁR Marietta: Az oktatásügy hat évtizede. In: PETHŐ László (főszerk.): Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig. Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2017.,
446.
111
DR. BOZÓ Andrea hivatalvezető: Tájékoztató az általános iskolai körzetek kijelöléséről és
a pedagógiai szakszolgálatot ellátó intézmény működési körzeteiről. Jász-Nagykun-Szolnok
Megyei Kormányhivatal, Szolnoki Járási Hivatal, Szolnok, 2017. Iksz.: JN-07/22/0002547/2017. 2017., február 24. Forrás: www.kormanyhivatal.hu
110
54
Közoktatás
alapot. Még ugyanezen év szeptember 15-én kötelezi magát a város, hogy 10
szegény sorsú gyerekek tanítási költségeit magára vállalja. Mivel a földművelésügyi miniszter még további 60 hold megajánlását kéri (tangazdaság), ezért
a nagykátai út baloldalán lévő magánföldekből vásárolnak. Végül azonban
210 hold területet sajátítanak ki e célra, amelynek értéke 700 ezer korona, de
rendelkezett 60 ezer korona alaptőkével is az iskola. Az intézet 1896 tavaszán
felépült, és Magyar Királyi Földmíves-Iskola néven működött. Bizonyítványt
adott gazdasági altiszti, majoros- és béresgazda állások betöltésére. Az iskola
tanárai később Hajtán a mezőgazdasági kérdések egyes területeiről előadásokat és tanfolyamokat is tartottak. Továbbá szerveztek még négyhetes nyári tanfolyamokat is a tanítók részére, akik ezáltal saját mezőgazdasági ismereteiket
bővíthették. Bár korábban már megjegyeztem, hogy a hajtai tanítók maguk is
részt vettek a többi gazda számára szervezett téli tanfolyamokon, sőt ezeket ők
maguk szervezeték és készítették elő.
Azok a fiatalok kerülhettek be, akik elvégezték a 6 elemit, vagy a polgári
iskolát. Bár a Jászberény és Vidéke újság egy cikkében arról ad hírt, hogy nagyon nehezen fogadják el a berényi gazdák ezt az iskolát. Bár később beszámolt
arról is, hogy a 10 szegény sorsú parasztgyerek helyére is vannak már bőven
jelentkezők. Így a Hajtán lakó szegényebb sorsú fiatalok is választhatták ezt a lehetőséget.
Az Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság, 1920–1944
Az általános népművelés gondolata a térségben 1889-ben vetődött fel először, amelyet Szalay Károly főgimnáziumi tanár hirdetett meg a Jászberény és
Vidéke c. lapban. Sajnos azonban az éppen hogy elinduló mozgalom a politikai
csatározásoknak köszönhetően elhalt.
Az iskolán kívüli népművelés bevezetése, célja
és működése Magyarországon (1920–1944)
„A trianoni Magyarországban a háborús veszteség
hatásain túl számos egyéb
belső feszültség megoldásával is foglalkozni kellett.
Egyik ilyen probléma volt
a paraszti társadalom alacsony képesítése és képzettsége, amin a magyar állam
változtatni kívánt, még- Varrótanfolyam az iskolában, a felső sorban balról: Kiss
pedig úgy, hogy az ország Julianna. A kép Turbuczné Szarvas Tímea tulajdona.
55
Történeti áttekintés
gazdasági termelésének fokozását a szegényparaszti társadalom művelődési állapotának feljavításával kötötte össze. Magyarországon ennek megvalósítására
jött létre az iskolán kívüli népművelés intézménye a 20. század első felében Gróf
Klebelsberg Kunó elvei alapján. […] Az iskolán kívüli népművelésen (vagy népoktatáson) elsősorban felnőttek oktatását, az 1920-as években leginkább az
analfabéta tanfolyamokat értették. A megfontolásokat csakhamar tettek követték. 1923. június 19-én szakértekezletet hívott össze Klebelsberg Kunó oktatásügyi miniszter. Ezen az értekezleten két irányba határozta meg az iskolán
kívüli népművelést: a nemzeti érzés erősítése és a széles néptömegek gazdasági
kultúrájának fejlesztése.”112
Még ugyanebben az évben Jászberényben Erdős András plébános Balázs
Béla tanítóképzői igazgató támogatásával szeretett volna újat alkotni ezen a téren, bár ők népfőiskolában gondolkodtak. A helyi bizottság szervezése a Tanácsköztársaság diktatúrája után indult el. Először a városban kezdték oktatni
az embereket: a katonaságot, a közbirtokosságot és a kerületi olvasókörök tagjait. Miután a ferences kultúrház elkészült, ez is helyet biztosított ilyen előadásoknak. Majd ezt követték a tanyasi iskolák és gazdakörök. A helyi bizottság
vezetői természetesen az értelmiség, a középréteg soraiból kerültek ki. Így volt
elnök Józsy Ferenc, majd Móczár Miklós (a tanítóképző igazgatója), tiszteletbeli elnökök Kele István apát, plébános és Friedvalszky Ferenc polgármester,
társelnökök: Korber Ernő a gimnázium igazgatója, Ring Károly elemi iskolai
igazgató és Suba Lajos városi főszámvevő is. Az előadók is a helyi értelmiség
soraiból kerültek ki: főgimnázium, tanítóképző intézet, földműves iskola tanári
kara. 1921-ben már biztosan volt előadás a Hajtán is, az első időben Markscheidt Károly igazgató-tanító szervezésében. Az előadások főleg gazdasági témájúak voltak, és vasárnap tartották őket, hétköznapokon az analfabétáknak
hirdettek írás-olvasás-számolás tanfolyamot.
A vallás és közoktatásügyi miniszter 1935-ben rendeletet adott ki vándorkönyvtárak szervezéséről és létesítésről, amelyet valamennyi Iskolán Kívüli
Népművelési Bizottságnak végre kellett hajtania. „Miután a rendelkezésre álló
anyagi erők elégtelensége nem nyújt kellő biztosítékot arra nézve, hogy a fennálló nagy hiányok belátható időn belül fokozatosan csökkenthetők és kiküszöbölhetők legyenek, a helységek könyvellátását más úton, még pedig ún. vándorkönyvtárak létesítésével kívánom megoldani.”113
A minisztérium egyébként 8 év alatt 1260 községben 1614 népkönyvtárat létesített, de még így is 2140 községnek nem volt semmilyen könyvtára. Az alapot
ehhez a már létrehozott könyvtárak szépirodalmi anyaga szolgáltatta, amelyben
KOSZTYÓ Gyula: Iskolán kívüli népművelés Kárpátalján 1940–1944 között. KMMI-FÜZETEK XVIII., Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, Ungvár, 2014., 5.
113
A magyar királyi vallás és közoktatásügyi miniszter 1935. évi 89800. sz. rendelete vándorkönyvtárak létesítéséről. Magyarországi Rendeletek Tára, 1867–1945, Rendeletek tára, 1935., 1547.
112
56
Közoktatás
1500 népkönyvtár könyvanyaga, mintegy
80–90 szépirodalmi könyvet bocsájtottak
közforgalomra, amelyet minden esztendő
szeptember 1. és 15. között elindítottak.
A határozatban szerepelt, hogy a könyvtárak kapjanak ismeretterjesztő könyvsorozatokat is. Ennek a rendeletnek a megvalósítása a Jászságban országosan is példaértékűvé
vált, amely később vetítésekkel és ismeretterjesztő előadásokkal is kiegészült.
1936-ra a következőket tervezték a bizottság tagjai: „5 tanyai iskolában 60–60
órás elemi ismeretterjesztő tanfolyam,
13 tanyai iskolánál pedig iskolánként 25
népművelési ismereterjesztő előadás tartását határozta meg. Városunk belterületén
a hét olvasókörben egyenként 3, a leventék
részére 95 órás, a Kat. Legényegyletben 9
nőnevelési, a Kultúrházban 15 órás, a Polgári Kaszinóban 4, az Ipartestületben 2
ismeretterjesztő előadás megtartását vette
tervbe. Az elemi iskolás gyerekek részére
30 órás mesedélutánt, az újonnan bevonult
írni-olvasni nem tudó katonák részére pedig 60 órás analfabéta tanfolyamot tart.”114
Érdekességképpen néhány előadó és cím:
Kertész Károly (kántor a ferences templomban): énektanfolyam, Szemes Gábor: Részlet az egyik népművelési beszámolóMiért és hogyan pusztítsuk a házi legyet?, ból (Jász Hírlap, 1937. június 10., 1.)
Vitárius Endre és Hajmási József ismeretterjesztő tanfolyama, Jankovics Magda: A gyermeknevelés kiskátéja, Bathó Róza:
Mesedélután, Rohonczy P. Emil a hajtai rk. iskolában elemi ismeretterjesztő tanfolyamai, Cserkő Árpád: A hangosfilm felvételéről és működéséről.
Tehát 1946-ban a bevonuló analfabéta fiatal katonáknak tanfolyamot tartottak. Cseh Sándor tanító két csoportban 45 katonát tanított meg írni-olvasni.
Ebben az időben Hajtán 42 fő vallotta magát analfabétának. Újerdő állt az élen,
ahol 173 fő vallotta magát ebbe a csoportba tartozónak, Pelén 172, Szentimrén
141, Tőtevényen 123 fő. A város mindenképpen javítani akart a helyzetén, hiszen 1930-as népszámlálás szerint 18%-os volt az analfabéták aránya!
Az Helyi Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság október 25-én népes gyűlést tartott. Jász Hírlap, 1935. november 9., 3.
114
57
Történeti áttekintés
Rendszeresen megjelent a hírlapban a Helyi Bizottság következő időszakra vonatkozó terve. Így pl. 1938. január 9-én a fél 4-től Rohonczy P. Emil tanító: Hogyan védekezzünk a monília ellen? és Szabad-e a békát és a denevért
bántani? címmel tartott előadást. 1939-ben Móczár Miklós elnök is felkereste
a hajtai iskolát, méghozzá az V. évfolyamos tanítóképzős diákokkal, valamint
Bognár Gyula tanárral, akivel mintaelőadást tartott. Az 1940-es év végi beszámoló szerint Rohonczy P. Emil 12 népművelő előadást tartott a tanév folyamán.
„A Helyi Bizottság az 1937–38-as beszámolójából kitűnik, hogy 17 tanyai iskolában 278 ismeretterjesztő előadást tartottak, az iskolás gyerekeknek 61 órás „szórakoztató és kedélynevelő” mesedélután is volt, 19 alkalommal tartottak a tanyai
iskolákban vetített képes előadást. Ebben a munkában a tanítóképző 29 végzős növendéke is részt vett, két tanár irányításával. A városban 109 órában tartottak előadásokat, 60 órás volt az analfabéta tanfolyam. Szerveztek még 24 órás női kézimunka, háncsfonó tanfolyamot, és 72 előadó 546 órában tartott népművelési órát”.115
Soós József megyei népművelési ügyek titkára említi egy vele készült riportban (Jász Hírlap, 1939. február 4.), hogy húsz tanyai iskolában helyeztek el rádiót az elmúlt időben. Céljuk az volt, hogy ezeken a helyeken „valami kaszinóféle
is kialakuljon, amely a zene, az irodalom, az ismeretek gyarapításának örömét
ismerteti meg az ottani lakókkal.”
Természetesen az előadókat ki is kellett képezni, a „nem iskolai jellegű” feladatra. A Jász Hírlap 1942. május 23-án ilyen tanfolyamról adott hírt, amelyet Balatonlellén tartottak meg a Mária-üdülőben. A tanfolyam részvételi díja 80 pengő volt, és június végén előbb a férfiaknak, majd a nők számára rendezték meg.
Még egy érdekesség: Bús István 1943-as halála után felesége és két lánya, Mária és Ilona a tánctanfolyamokat tovább folytatta, sőt kiterjesztették a városon
kívülre is, Portelekre, Farmosra, Boldogházára, valamint a Hajtán, a Sas-kocsmában is indított ilyen „képzést”.
Az Iskolán Kívüli Szabadművelődési Tanács 1945–1950
A tanács alakuló ülésére 1946. április 4-én került sor, amely egyébként a Vallás
és Közoktatásügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozott, és elnöke Karácsony
Sándor, alelnöke pedig Sík Sándor volt. Feladata az iskolán kívüli nevelés ügyének felkarolása és javaslatok készítése volt. A tanácsba 110 tag tömörült, továbbá
rendelkezett Elnöki Tanáccsal, amely gyakran ülésezett, és kis létszámú volt, valamint kerületi és helyi tanácsokkal is bírt. Feladatait 1949-ben átvette a Népművelési Minisztérium, a koalíciós időszak után átadta helyét a „szocialista kulturális
forradalomból fakadó közművelődésnek és népművelési gyakorlatnak.”116
Vö. A Helyi Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság év végi beszámoló ülése. Jász Hírlap, 1938.
június 11., 5.
116
NAGY Sándor (főszerk.): Pedagógiai Lexikon IV. R–Z. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979., 120.
115
58
Közoktatás
1947-ben a Tanács szervezésében vándorkönyvtárat avattak a hajtai Gazdakörben. Így ír erről a hírlap: „December 8-án hétfőn du. 3 órai kezdettel
a Szabadművelődés Tanács felavatta a vándorkönyvtárát a hajtai gazdakörben.
A könyvtár avatását követő megbeszélésen a művelődni és haladni akaró hajtai
gazdák elhatározták, hogy gazdasági, öntözési és szövetkezeti tanfolyam szervezésére tesznek lépéseket.”117
Részletesen ír a vándorkönyvtárról Bognár Gyula tanítóképző tanár, aki az
ügy lelkes támogatója volt. Sőt, annyira sikeres volt az akció, hogy a berényi
megvalósítás országos példává nőtte ki magát. Készített is róla egy beszámolót,
amelyet a Magyar Népi Művelődési Intézet értekezletén el is mondott. 1946
decemberében a város kiutalta a Tanács részére jóváhagyott pénzösszeget. Ebből szerezték be a Magyar Élet 600 Ft-os könyvsorozatát, valamint Népi Ifjúsági Szövetség könyvtárszolgálata által ajánlott könyveket. Elhatározták, hogy
jól felkészült könyvtárosok alkalmazásával megszerettetik az olvasást a tanyai
olvasókkal. Ezt segítette elő az a 30–50 órás tanfolyam, amelyet úgy kell elképzelni, mint egy olvasóköri felolvasást. Ki-ki beszámolt róla mit olvasott,
s azt, hogyan hatott rá. A felvetett témát azután megbeszélték, amelyhez természetesen egy kis kvaterkázás is tartozott. A tanfolyamnak fontos része volt
a vándorkönyvtár kezdő-felavató ünnepsége. Ennek keretében a tanítóképző
egy-két diákjával, a helyi iskolásokkal közösen készítettek egy műsort, amely
felolvasásokból, szavalatokból és népdaléneklésből állt. Ezen alkalmak megszervezésekor Muharay Elemér A magyar játékszín című könyvét használták.
Pl. Az egyszeri király kenyere, Dolgozz macska!, a Mátyás király aranyszőrű báránya című darabjait adták elő vagy esetleg a szerző valamelyik énekes balladáját.
Továbbá része volt a műsornak jászsági népi bábszínjáték is. A várostól hetente
kétszer kaptak lovas kocsit. Ezzel szállították a Tanács elnökét és a könyvtár
anyagát. A vándorkönyvtár kb. 8 hétig maradt egy helyen. A tanfolyam zárásaként szintén tartottak egy összegző, műsorszámokkal összekötött délutánt, és
volt utóélete is. „A tanfolyam munkájából következik […], hogy a tanfolyamot
ún. szaktanfolyamok követik. A hallgatóság maga kívánja, hogy az általános
jellegű gazdasági ismeretek után jöjjön a részletes gazdasági tudnivalók sora,
a szövetkezeti kérdések teljesen alapos bemutatása, még több irodalmi mű,
részletes társadalmi és történelmi ismerek, a magyar népdal teljes megismerése, a népi színjátszás elsajátítása.”118 Volt még egy érdekes továbbélése, vagy
hozadéka a könyvtárszervezésnek, ez pedig közművelődési szövetkezetek szervezése volt. Mindenki beadott havi 2 forintot, s ebből több folyóiratot tudtak
járatni, amelyeket közösen olvastak, sőt jutott pénz olyan könyvek vásárlására
is, amelyek helyben maradtak.
Vándorkönyvtár Hajtán. Jászkürt, 1947. december 20., 3.
BOGNÁR Gyula: A jászberényi vándorkönyvtárak munkája. A „Magyar Népi Művelődési
Intézet” kis tanulmányai IV., Budapest, 1947., 21.
117
118
59
Történeti áttekintés
Ugyancsak a tanács szervezésében 1947. február 2-án a Gazdakörben tartottak egy előadást, amelynek keretében a tanítóképző színjátszó csoportja két
egyfelvonásos darabot, az énekkar pedig Bartók és Kodály műveiből énekelt,
valamint népdalokat adott elő. A mosolygó Petőfi címmel pedig Bognár Gyula
a tanítóképző intézet tanára tartott előadást.
Az elpusztult iskola felújítása helyett átalakították a gazdaköri épületet, és
ebben 1948. október 4-én Baráth Béla tanító esti iskolát szervezett felnőtt dolgozók részére. Az első alkalommal 30 „diák” vett részt a képzésen. Egy év alatt
átvették az 1–4. osztály tananyagát. A Jász Kürt riporterének kérdésére az iskola céljáról így nyilatkozott a tanító: „Azok, akik idejöttek, pótolni akarják
mindazt, amit annak idején körülményeik folytán nem tudtak elvégezni, egyszóval a tanulás és a többlet tudás vágya hozta ide őket. A létrehozás gondolata
is közösen született meg, a további nehéz munkát is közösen fogjuk megoldani.
Nem lesz könnyű a hallgatók feladata, mert egy év alatt az általános iskola négy
osztályát kell letenni, de a jelentkezettek komoly elhatározással fogtak a tanulásnak, és minden bizonnyal eredményesen is fogják végezni.”119
Szent István király-kápolna
A hajtai kápolna kezdeteiről igen nehéz információkat gyűjteni. Az érseki levéltárban mégis találtam egy levelet, ami kicsit eligazít bennünket. A levelet Samassa József érseknek írta egy hajtai: „Mély tisztelettel írom ezen pár
sor írásomat, ő nagyméltóságos és főtisztelendő Érsek Urunknak, ezen pár sor
írásomat méltóztassék elolvasni, hogy a jászberényi hajtai római katholikus iskolát közakaratból felépítettük úgy, hogy nagyságos és főtisztelendő úr Koncz
Menyhért is segítségünkre volt. De mi oly feltétellel voltunk, hogy nem csak
iskolának, hanem imaháznak is, de azt nem engedte meg. Mi kérnénk alássan a nagyméltóságú érsek urat, hogy engedje meg, mert mi messze vagyunk
a templomhoz, és nem mehetünk a templomba.”120 A levelet kézzel írták egy
iskolai füzetből kitépett vonalas lapra. Az író inkább szokott kétkezi munkához,
mint betűvetéshez.
Koncz Menyhért 1904. február 17-én kelt Samassa érseknek küldött levelében a kérést nem találta teljesíthetőnek. Farkas Ilona tanítónő korábban már
panaszt tett, hogy mindig háborgatják őt nyugalmában, hétköznap hajnalban
felzörgetik roráte ájtatosság végzése miatt. Az egri érsek válaszában Koncz
Menyhértnek azt írta, hogy tájékoztassa a nemleges válaszáról a hajtaiakat, de
ugyanebben a levélben 1000 koronát ígért az iskola építési költségeire.121
Megnyílt az ország első dolgozók általános iskolája Hajtán. Jász Kürt, 1948. október 9., 3.
1203/1904. , Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
121
1904. február 29., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
119
120
60
Szent István király-kápolna
A hajtaiak azonban
nem hagyták az ügyet elveszni, és szereztek egy
telket. A szerződés így
szól: „Egyrészről Csányi
Mária, özv. Babucs Mihályné Jászberény-Hajtai
tanyai lakos mint ajándékozó, másrészről a Jászberényi Római Kat. Egyház,
képviselve: Erdős András
plébános, jászberényi lakos által mint megajándékozott között az alant
kitett helyen és időben az
alábbiakban köttetett meg.
Csányi Mária özv., Babucs Mihályné ezennel
ajándékozás
jogcímén
átruházza 40 kor. becsértékben a Jászberényi Róm.
Kath. Egyházra a jászberényi 4722 sz. betétben A+1
sorsz. 16226. hrsz. alatt
foglalt s tulajdonát képező A hajtai lakosok kérvénye
szántóföldnek az egyidejűleg kiállított és ezen okirat kiegészítő részét képező vázrajzon 2-vel jelölt s
60, azaz hatvan négyszögölet kitevő terület részét, amelyen a jászberényi hajtai
határrészi rom. kath. ájtatos hívek Isten nagyobb dicsőségére imaházat emeltek.
Ajándékozó ezennel föltétlen beleegyezését adja abba, hogy ezen 60 négyszögöl
terület tulajdonjoga az ő minden további megkérdezése nélkül jelen szerződés
és annak kiegészítő részét képező vázrajz alapján a megajándékozott Jászberényi Róm. Kath. Egyház javára ajándék jogcímén telekkönyvileg bekebeleztessék.”122 A hivatalos telekkönyvi bejegyzés augusztus 21-én meg is történt.
A telekügyletet a járásbíróság 5112/1913. tk. számon hagyta jóvá. Az egri
érsek mielőtt ellenjegyezte volna, Erdős András plébánosnak azt írja, hogy
a 1211/1913.02.28-i levelében felhívta a figyelmét, hogy ne legyen rajta teher,
jelzálog és egyéb bejegyzés. Dr. Pénzes Sándor ügyvéd járt utána az esetnek,
Jászberényben 1913. február 19-én kelt a szerződés, özv. Babucs Mihályné, sz. Csányi Mária
és Erdős András plébános között, dr. Pénzes Sándor és Andrássy Béla tanúk előtt, 3159/1913.
sz., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
122
61
Történeti áttekintés
aki tehermentesnek jelentette ki. Erről a plébános 333/1913.03.05. sz. levelében adott tájékoztatást. Azonban a végzés „a tulajdonjog a haszonélvezeti jog
részbeni átvitele mellett íratott át a jászberényi róm. kath. egyház javára.”123 Ezt
az érsek nehezményezte. A levélre nem találtam választ. Folytatták a szervezőmunkát is. A plébános tudtával egy kis épületet emeltek az iskola mellett. Erről
így tájékoztatta az Egyházmegyei Hatóságot, illetve kért jóváhagyást: „A jászberényi határban levő hajtai-pusztán lakó buzgó híveim saját költségükön egy
téglából épült, cseréptetővel ellátott szilárd épületet emeltek, amelyet majd főpásztori engedély mellett közös imahelységül óhajtanak használni. Az épület
közvetlen a hajtai róm. kath. iskola mellett van. Ugyanott a múlt évben egy
tanyai lakos díszes kőkeresztet is emeltetett. Ez épület fenntartására környékbeli lakosság örökalapítványt is fog tenni, de ezt csak azon esetben vehetem át tőlük, ha a telek ügye teljesen rendben van.”124 Az építési vállalkozó Horti László
volt, aki az építési költséget (anyag és munkadíjat) 3400 koronában állapította
meg.125 A hajtaiak ezt az épületet az egyházmegyének kívánták ajándékozni. Az
érsek a 138/1913. számon úgy nyilatkozott, hogy az „ajándék elfogadásának
nincsen semmi akadálya”. Március 15-én a plébános még a leltárt is elkészíti:
„Az épület mészhomok téglából szilárdan van építve, cserépzsindellyel fedve,
egy 14 m hosszú és 8 m széles helyiségből áll, egy tölgyfa ajtóval és 4 ablakkal ellátva. Az épületben van 16 fenyődeszka pad, 6 darab kép, amely ábrázolja Szent
István királyt, Szent Józsefet, a Lurdi Máriát, Fájdalmas Máriát, Jézus és Mária
Szívét. 14 db stációs kép, 6 db réz gyertyatartó, 2 db csillár, egy db emelvény
a gyertyatartók részére. A fölszerelések hozzávetőleges értéke 500 korona.”126
A lelkipásztor leveléből azt is megtudjuk, hogy a hívek 120 korona alapítvány
akarnak tenni az imaház fenntartására, a világítási és biztosítási költségeket pedig a közösség tagjaitól kívánják összegyűjteni. Az alapítványról egy nyugtát
állított ki a pénztáros: „Nyugta 120 korona – fillérről, azaz egyszázhúsz korona – fillérről, amely összeg a jászberényi plébánia részéről 922/1913 szám alatt
kelt egyházhatósági rendelettel, tőkésítés végett, az egri főegyházmegyei ájtatos
alapítványok pénztárába, a mai napon befizettetett.”127 Kicsivel később írtak egy
„Kötelező nyilatkozatot is”: „Alulírott jászberényi hajta-pusztai tanyai lakosok
kijelentjük, hogy a hajtai imaház fenntartási és tűzbiztosítási költségeit, ha az
imaház jövedelméből ki nem telnék, mindaddig a sajátunkból fogjuk fedezni,
míg az alapítványul letett 120 korona […] kamataival 400 koronára […] fel
Szmrecsányi Lajos érsek Erdős András plébánosnak címzett levele. 1913. augusztus 23-án
kelt, 4357/1913. sz., Jász Múzeum Adattára.
124
Erdős András plébános Főegyházmegyei Hatósághoz címzett levele Jászberényben. 1913. február 20-án kelt, 230/1913.sz. , 1211.számon, Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
125
Vö. Nyilatkozat, 1913. március 15-én. 1211/1913, Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
126
Ugyanazon a számon kelt leltár.
127
1913. június 24., 2922/1913., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
123
62
Szent István király-kápolna
nem gyarapszik.”128 Fennmaradt a levéltárban Pernyész Ferencnek és Szikszai
Józsefnek mint alapítványtevőknek a jelentése május 10-ről, amelyből megtudjuk, hogy évi 4,80 koronát jövedelmez az alapítvány. Ebből kötelessége a mindenkori plébánosnak karbantartani az épületet.
1913-ban Pernyész János vásárolt egy kis, 80 kg-os harangot is, amely nem
a templomban lett elhelyezve, hanem a kereszttől nem messze, az iskola udvarán. Az Egerből érkezett levél így szólt: „Folyó hó 2-tól adott jelentéséből tudomásul veszem, hogy a Pernyész János költségén fogják állványra helyezni. Annak
hangsúlyozásával, hogy a fenntartási alap hiányában e kis harang fenntartására
vonatkozóan az egyházmegyei hatóság semmi kötelezettséget nem vállal, kérelme szerint meghatalmazom Uraságodat, hogy a kis harangot a Rituáléban előírt
szertartás szerint, szentelt olajok használata nélkül megáldhassa.”129
1927-ben készítettek egy leltárt a Főplébánia ingatlanállományáról. A hajtai
templomra vonatkozóan a következőket találtam: „Jászberény városától délnyugatra, a kátai út mellett 100 ől területen 12 m és 12 cm hosszú és 7 m és
10 cm széles […] magas kápolnát építettek a gazdák 1912-ben, téglából s a kápolna külseje is fehértégla-burkolatú. Teteje cserép. Belsejét 4 ablak világítja
meg, szárnyas ajtóval, stukatúros és téglapadlójú. A szentély oszlopos utánzatú
festéssel van ékesítve. A mennyezet aranycsillaggal van ékesítve, a falak bordűrje gipszminta. Oltára egyszerű, teljes felszerelésű, csak az oltárkő hiányzik.
Oltárképe Szt. István királyt ábrázolja, 2 m 30 cm hosszú és 11 m és 50 cm széles méretű oltárszőnyeg.130 I öröklámpa, I luszter 6 gyertya részére, 2 búcsúkereszt, 8–8 pad 2m 30 cm hosszú. I gyóntatószék, 2 beépített kő szenteltvíz tartó.
I pacificalé. I könyvállvány, I 4 és fél octav 5 változatú harmónium, 2 lobogó,
I előkészületi asztal, 6 szent kép, 3 szobor, 14 db miniatűr stációs kép. Az oltárhoz 3 antipendium terítő tartozik. A haranglábon Slezák L. bpesti harangöntő
64,9 kg-os harangja van felszerelve.”131 Látható, hogy az 1913-as leltár szerint
mennyit gyarapodott a kápolna, nyilván a helybeli hívek adományaiból. Az
eredetileg 60 öl terület 100 ölre növekedett, amelyről írást nem találtam, vagy
emlékezetből készült a leltár és nem pontos az adat. Gyarapodtak gyóntatószékkel, örökmécsessel, búcsúi keresztekkel, szenteltvíztartóval, terítőkkel és
harmóniummal.
Az imaházat azonban még tovább szerették volna bővíteni és toronnyal
is ellátni. A Belügyi Közlönyben találtam egy adománygyűjtési engedélyt:
„A m. kir. belügyminiszter megengedte, hogy a Jászberény-Hajtai tanyai lako Pernyész Ferenc és Szikszai József nyilatkozta Kállay József és Barcha Béla tanúk előtt Jászberényben, 1913. április 12-én., 2922/1913., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
129
Begovcsevich Róbert érseki helyettes 1877/1933-as számú, 1913. április 5-én kelt levele Erdős
András lelkésznek, Jász Múzeum, Adattára.
130
Ennek a méretét nem tudom átlátni!
131
A Jászberényi róm. kath. plébániatemplomhoz tartozó templomok, kápolnák, keresztek, szobrok és temetők és ingatlan javainak leltára, 326/1927., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
128
63
Történeti áttekintés
sok a hajtai határrészen levő kápolnának toronnyal való ellátásához és a kápolna felépítéséhez szükséges anyagi eszközök részbeni megszerzése céljából 1929.
évi augusztus hó 15. napjától számított hat havi időtartamon át gyűjtőkönyvekkel Jászberény város bel- és külterületén pénzbeni és természetbeni adományokat gyűjthessenek.”132 Kele István plébános beszámol az imaházról 1929-ben,
illetve a bővítési szándékról. A levél szerint: „Jászberény határában, a várostól
14 km‑re fekvő Hajta tanyán, amelynek körzetébe mintegy 200 tanya tartozik, a hívek 25 évvel ezelőtt saját adakozó készségükből egy kápolnát építettek,
amely most helyreállításra szorul, hogy az épület kápolna jellege kiteljesedésre
jusson kis toronnyal való ellátását óhajtják a hívek. Tekintettel a nehéz gazdasági viszonyokra s arra a körülményre, hogy a szóban levő tanyakörzet lakosainak
nagy része zsellérekből és napszámosokból áll, s így az érdekelt hívek a költségeket maguk erejéből fedezni nem képesek.”133 A szövegben az szerepel, hogy
25 évvel ezelőtt emelték a kápolnát. Ez nem jön ki 1912-re, hanem 1904-re!
Az egri sematizmus 1929-ben említi először Hajtát, mint Szent István magyar
király tiszteletére szentelt kápolnát.134
A városi közgyűlés 1740kgy.1930. sz. határozatában 1930. április 8-án kelt
határozatával kimondta, hogy a kápolnaépítésre 600 Ft-ot ad, segély címén.135
A munkák és az adománygyűjtések nem haladtak olyan jól, ezért Pernyész és
Szalóki 1932-ben pénzsegély kiutalását kérelmezi. Ezen a kézzel írt papíron
megtaláltam a kápolnabizottság pecsétjét. A pecséten körben ez a szöveg áll:
Jászberény-Hajtai R. Kath. Kápolna Pecsétje. Közepén vízszintesen: 1913.
Egy levél szerint közben a telket is megnagyobbították: „Múlt hó 26-án
kelt előterjesztése szerint a Jászberényhez tartozó „Hajta” nevű tanyakörzetben lakó hívek a jelenlegi kápolnájuk kibővítésére, illetve új templom építési
céljaira a kápolna tőszomszédságában 250 n.öl területű ingatlant vásároltak.
Az erre vonatkozóan elkészített közjegyzői okiratban foglalt és egyidejűleg
bemutatott szerződést jóváhagyván, annak eredeti és egyik másolati példányát, a vázrajzzal és a hozzájárulási nyilatkozat eredeti és egyik másolati
példányával együtt visszazárom.”136 Az érsek még rendelkezik arról is, hogy
az egyházközségi képviselőtestületnek a vásárlást, az okmányokat, illetve
a pénztárkönyvet be kell mutatni, és az ügyet le kell tárgyalni. Intézkedni kell
továbbá a telekkönyvi átírásról is.
253.105/1929.B.M. sz. Belügyi Közlöny, 1929., 37. sz., 849. ABudapesti Közlöny 1929. augusztus 14-én, 2. 5.722./1929. számon hozza ugyanezen szöveget.
133
Eger, 1929. május 10., 2045/1929. A címzett a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium, Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
134
Schematismus cleri Archi-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1929. Agriae, 89.
135
Vö. A polgármester 1930. július 10-én kelt határozatában értesíti Pernyész Ferenc és Szalóki
Imre hajtai lakosokat.
136
Szmrecsányi Lajos ések levele Kele István plébánosnak 1935. december 3-án. Főegyházmegyei Levéltár, Eger
132
64
Szent István király-kápolna
A telekvásárlás az iskola mellett történt özv. Babucs Mihálynétól: „Alul írott
özv. Babucs Mihályné, Csányi Mária jászberényi (Hajta-tanya) lakos ezennel
kijelentem, hogy a dr. Tarnay Tibor jászberényi kir. közjegyző által folyó évi
október 18. napján 123/1933 ügyszám alatt felvett közjegyzői okiratba foglalt
adás-vételi szerződéshez, amely előttem teljhatalmilag ismeretes, s amely szerint a Jászberényi Római Katholikus Egyháznak a hajtai templom melletti földemből 250 öl területet 250 pengő vételárért eladtam, a magam részéről is hozzájárulok, a szerződési vételár hiánytalan felvételét ezennel elismerem. Tanuk:
Bugyi Albert, Kovács Ferenc.”137
Az 1933-as ferences sematizmus szerint a rendház tagjai a következő tanyákra jártak misézni: Alsó-Boldogháza, Felső-Boldogháza, Hajta, Homok, Kerekudvar, Négyszállás, Peres, Szele, Tápió-major.138 Az 1948-as sematizmusban139
vannak változások a tanyák számát illetően, de Hajta még mindig szerepel.
A könyvben négy paptestvérnél szerepel az excurrens, vagyis vidékre, tanyákra
kijáró kifejezés: Kámán Celerin, Csertő Jakab és Veres Géza, Szita Imre Gergely. Szita Imre Gergely, amikor megvonták a szerzetesek működési engedélyét,
a jászberényi Főplébániára került káplánnak (1968–1992). Így ismét kijárhatott
misézni Hajtára, illetve a többi tanyára. A rendház történetét vezető házfőnök
így ír a kijárásokról: „Sok gondot okoznak a tanyai kiszállások. Akárhányszor
3–4 felé kell mennünk egy-ugyanazon vasárnapon vagy ünnepen, a tanyai hívek
mindig nagyobb és nagyobb igényekkel lépnek föl. Igyekszünk ezen igényeknek
eleget tennünk: de kötelességünk is eleget tenni. [...] Igyekszünk mindent úgy
rendezni, hogy a tanyai hívek is mindent maradék nélkül megkapjanak, ugyanakkor nekünk se kelljen túl hosszú időt künn töltenünk, s a híveket se terheljük meg túlságosan a fuvarral. Ezt a célt szolgálta az is, hogy az egyik tanyára
– Hajtára – ezentúl autóbusszal megyünk ki 1⁄4 9-re, és vissza is van autóbusz
1⁄2 11-kor. A közbeeső időtartam bőven elegendő a szentmise és szentbeszéd és
a szükséges gyóntatás elvégzésére. Ez utazásra egyszer s mindenkorra a Strompf
autóbusz vállalat megértő vezetése ingyen szabadjegyet biztosított a kiszálló páternek. Ezzel az ottani híveken is nagyban segítve van, mert mentesítve vannak
a kocsival való fuvarozástól, ami nekik ugyan nagy probléma, lévén arra nagyon
kevés a lovas gazda. Eddig alig volt náluk évente 3–4-szer szentmise éppen emiatt. Ezentúl náluk is minden hónapban lesz egyszer szentmise.”140
Jászberény, 1935. október 20., Főegyházmegyei Levéltár, Eger. A közjegyzői okiratból megtudjuk még azt is, hogy az ingatlan a jászberényi 4722. számú betétben az A+1 sor, 16226/2
helyrajzi szám alatt foglalt helyen található.
138
Schematismus almae provinciae Sancti Joannis a Capistrano ordinis fratrum minorum S.P.
Francisci in Hungaria Anno MCMXXXIII. Typis Kapisztrán Nyomda, Vác.
139
Jelentése: névjegyzékben, beosztásban.
140
A háztörténetet idézi: fr. VARGA Kamill OFM: A ferences templom, kolostor és plébánia
jelenkori történetéből. In: i.m.: PETHŐ László (főszerk.): Jászberény története a harmincas
évektől az ezredfordulóig. 119., lásd 110. lábjegyzet
137
65
Történeti áttekintés
1936. január 6-án tisztújító közgyűlést tartott a kápolna vezetősége. „Vízkereszt napján délelőtt szentmisét mutattak be a kápolnában, amelyre a környékbeli hívek oly nagy számmal jöttek össze, hogy ember-ember hátán szorongott,
szinte préselve volt a kápolna, sokan az Isten szabad ege alatt hallgatták a szentmisét és prédikációt. Elérkezett már az idő, hogy a város elöljáróságának anyagi
támogatásával a város külterületének legszebb és legforgalmasabb részén, úgy
esztétikailag, mint terjedelmileg megfelelő kápolna épüljön. Az istentisztelet
után tisztújító közgyűlés volt. Tisztviselők lettek: Pócz Balázs és Kovács József
gondnokok, Kis B. István pénztáros, Kisnémet János jegyző, Sz. Kovács és id.
Farkas István ellenőrök. A tisztviselők 3 évre lettek megválasztva. A kápolna
építésére szánt vagyon 2400 pengő 50 fillér.”141
A Jász Hírlap 1936. augusztus 22-iki beszámolója szerint több ezres hívősereg részvételével tartotta meg Kele István apát, plébános a búcsúi szentmisét.
Majd az olvasókörben társasebéd volt, ahol dr. Pénzes Sándor polgármester is
jelen volt, továbbá az újság felelős szerkesztője „közkívánatra ismertette kül- és
belpolitikai helyzetünket, vázolta a mai magyarság helyzetét és célkitűzéseit, s
a mai vezetők iránti hűségre és kitartásra buzdította a hallgatóságot.”142
1938. április 5-én mutatja be Oláh József kőműves vállalkozó az alaprajzi és
oldalnézeti terveket. A rajzon a vállalkozó neve nyomtatott betűvel és dátummal olvasható. Továbbá a városi főmérnök aláírása, láttamozása és a Mérnöki
Hivatal körpecsétje, valamint dr. Kele István prelátus, plébános aláírása is olvasható.
Oláh József kőműves mester április 22-én adja be a költségvetést.
”Ezek szerint:
1. A kápolna homlokzati fala teljes egészében lebontva, a kibontott tégla
gondos megtakarításával s a helyszínen összerakva. Átalányár 42.- P.
2. Alapárokásás az új falak részére hordképes talajilag, de legalább 1 m
mélyen terv szerinti méretekben, 8 köbmtr. 7,20 P.
3. Alapfalazat készítése I. oszt. nagyméretű falazógéptéglából és a kibontott téglából hosszabbított mészhabarcsba rakva, 8 köbmtr. 224.- P.
4. Szerkezet és torony homlokzati fal falazás külső széleken ugyanolyan
mészhomok téglából, mint a kápolna régi falai, a kápolna belső oldalfalai ugyanolyan I. oszt. égetett géptéglából, mint az alapfalak mészhabarcsba rakva a homlokzati falak hézagolva, terv szerint méretben, 41
köbmtr. 1394.- P.
5. Mennyezetdeszkázás 3/4-es zsaluzó deszkával, a kápolna mennyezetén
csak alulról, nádazása, vakolása és simítása mészmalterral, a kápolna
meghosszabbított mennyezetén, 26 négyzetmtr. 104.- P.
A hajtai kápolna tisztújító közgyűlése. Jász Hírlap, 1936. január 11., 3.
Búcsú Hajtán. Jász Hírlap, 1936. augusztus 22., 4.
141
142
66
Szent István király-kápolna
6. Oldalfalvakolás és simítás a kápolna belső oldalfalain a torony belső
falait is beleértve meszes habarccsal, egyszer meszelve, 76 négyzetmtr.
76.- P.
7. 4 drb. régi ablak kibontása, helyébe 4 drb. félkör alakú vasablak behelyezése, utánfalazása és boltozása, a belső vakolat rendbehozatalával. 56.- P.
8. A templom padozatának kijavítása a két sor pad közötti részen és a hozzáépített részen újra burkolva mészhomoktéglával, hosszabbított malterba rakva, a hézagok cementtel kiöntve, ugyanúgy, mint a régi burkolat. Átalányár: 60-. P.
9. Tetőcserepezés ugyanolyan cseréppel, mint a régi tető, 30 négyzetmtr.
84.- P.
10. Tetőszerkezetkészítés ugyanolyan kivitelben és méretezésű fákból, mint
a meglévő tetőszerkezet, a toronytető szerkezete a terven feltüntetett
méretezésű fákból és méretben bádog alá deszkázva, gyalult homlok és
ereszdeszkázattal ellátva. Átalányár: 460.- P.
11. Bádogfödés a toronyra 18-as számú horganyzott vaslemezből galvanizálva, 22 négyzetmtr. 176.- P.
12. Hajlatkészítés az oromfal s a torony mögötti tetőszerkezethez 18-as
számú horganyzott vaslemezből, 35 cm. Kiterített szélességben, 14 fm.
42.- P.
13. Keresztkészítés a toronyra rajz szerinti méretben és kivitelben horganylemezből, 40 cm átmérőjű gömbbel felhelyezve. 36.- P.
Összesen: 2761.20 P.”
Ezen munkák minden anyag-, fuvar-, állványozási költséggel és az összes
munkával együtt értendők. Hogyha a kápolna meghosszabbítása elmarad, kimondottan csak a torony lesz felépítve a rajz szerinti méretekben, akkor a vállalati összeg 2120.- P.143
A levél géppel íródott, majd tollal a következő kiegészítést tették hozzá:
Szóbeli megbeszélés szerinti méretű kóruskészítés és a legújabb terv szerinti
torony építése a vállalati összegnél 358.80 Pengő többletet tesz ki, így a vállalati
összeg 3120.- Pengő, azaz Háromezeregyszázhúsz Pengő. Oláh József kőműves
mester.
1938. május 8-án írták alá megbízási szerződést:
„Amely szerint egyrészről Oláh József kőműves mester elvállalja a hajtai
kápolna kibővítését és torony építését az általa benyújtott terv és költségvetés
részletezése és méretezése szerint, I. osztályú anyagból készítve, minden anyag
állvány és fuvarral együtt.
Oláh József kőműves mester 1938. április 22-én írta alá a Költségvetés a Hajtai Kápolna hozzáépítési és toronyépítési munkáiról dokumentumot. MNL JNSzML V.73b. 6957/1940.
143
67
Történeti áttekintés
Alulírottak vállalatba adják Oláh József
kőműves mesternek
a torony fölépítését és
a kápolna kibővítését
következő
feltételek
mellett. A vállalkozó
köteles a munkát megkezdeni 1938. jún. 7-én
és bevégezni 1938. július hó 20-án. A vállalati
összeg a vállalkozónak
munka előhaladás arányában lesz kifizetve
a fennmaradó összeg
a munka bevégeztének
és átadásának napjától számított 15 napon
belül. A vállalati összeg
P. 3120.-, azaz Háromezer egyszázhúsz pengő”.144
Minden
bizon�nyal a munkákat előbb
kezdte el a kőműves
Oláh József tervei a kápolnáról
mester, mert a főmérnök május 14-én már
összeírta a hiányokat, amelyekkel dr. Kele István prelátus, plébános május 17‑én
egyetértett. Oláh József a következő gépelt nyilatkozatot tette május 23-án:
A városi Főmérnök úr által átvizsgált és észlelt hiányzó munkák:
„A régi ajtó áthelyezése az új homlokzati falra, egy új lépcsőfeljáró a karzatra
8/16-os fűrészelt pofafába vésett 4/4-es lépcsőfokokkal, terv szerinti méretű egy
drb. beépített gerébtokos zsalus ablak, 3 drb. ugyanilyen félablak, az oromfal 18-as
horganyzott vaslemezből galvanizálva, a kórus a templom oldalfalába és a toronyfalba épített 16/18-as gyalult gerendára 5/4 nútféderes hajópadlóval padolva, 1 mtr.
magas 10/13-as karfával és 4/4-es gyalult lécráccsal lesz elkészítve. Ezen munkák
minden anyag és munka hozzáadásával a vállalati összegben bennfoglaltatnak.”145
A munkaegyezmény Jászberényben 1938. május 8-án kelt Pernyész Ferenc és Oláh József kőműves mester aláírásával, valamint a mester hosszú bélyegzőjével. A pecséten ez áll: OLÁH
JÓZSEF kőműves mester Jászberény. III. Sármány u. 4., MNL JNSzML V.73b. 6957/1940.
145
MNL JNSZML V.73b. 6957/1940.
144
68
Szent István király-kápolna
A hajtai kápolna
A kápolna a bővítés után
A felújított, bővített és toronnyal ellátott kápolna felszentelésére 1938-ban,
Szent István király ünnepén került sor, amelyet dr. Kele István prelátus, plébános végzett. A felújításhoz a város 600 pengővel járult hozzá. Jelentékeny
összeget adományozott még dr. Szabó József földbirtokos és Pernyész Ferenc
kisbirtokos. A költségek előteremtéséből a tanyai nép hívő közössége is kivette
a részét. Az ünnepi szentmisére és prédikációra a templom előtti téren került
sor, hiszen több mint háromezer hívő vett részt az ünnepségen. Így a körmenet is a Kátai úton, valamint a szántóföldeken hullámzott végig. A szentmise
után fogadást tartottak a Gazdakörben, amelyen több felszólalás is elhangzott.
Az ünnep megrendezése Rohonczy tanító és felesége munkáját dicséri. Benke
László festőművész kifestette a kápolnát, azonban az erre vonatkozó egyházmegyei engedélyeket nem őrizte meg sem a jászberényi főplébánia, sem a Főegyházmegyei Levéltár. Már pedig addig Benke László biztosan hozzá nem foghatott, amíg erre érseki engedélyt nem kapott. Dr. Kele István prelátus, plébános
megáldotta a kápolnát, viszont erre vonatkozó engedélyt sem találtam sem
Jászberényben, sem Egerben!
A hírlapban később részletesen közzétették, hogy kik adakoztak a kápolna
javára: „A hajtai kápolna építkezésére adakoztak: Jászberény Elöljárósága 600
pengőt, Közbirtokosság 250 pengőt, dr. Antal István 40 pengőt, dr. Lovag Szabó
József – a kápolna keresztapja – 30 pengőt, özv. Babucs Mihályné 20 pengőt, id.
Pernyész László 20 pengőt, dr. Kele István 10 pengőt, id. Oláh József 10 pengőt
és 1 db küszöbfát, Sárközi Ágoston 7 pengőt, özv. Ézsiás Jánosné 50 kg rozsot, id.
Kocsis János 3 pengőt, Krasnyánszki István 7,50 pengőt, Szikszai György 7,50
pengőt. Ablaküvegezésre adakoztak: Schwarz Sámuel 15 pengőt, Pernyész Imre
7,50 pengőt, Szikszai György 7,50 pengőt, Kovács Ferenc vadőr 7,50 pengőt és
69
Történeti áttekintés
Repka Lajos 3 db üveget a kórus ablakára. Rozettát ajándékoztak: Kisnémet
János, Szikszai Imre és Grünhut festékkereskedő. Missziós keresztet: Redler József temetkezési vállalkozó, amelyekért hálás köszönetet mond az adakozóknak
a kápolna vezetősége.”146
A kápolna bizottsága 1940-ben terjeszti be a kápolnaépítés teljes bevételi és
kiadási elszámolását:
„Alulírottak tisztelttel felterjesztjük a hajtai Kápolna építési költségeinek bevételi és kiadási jegyzékét.
Bevételek:
Gyűjtés a Város bel- és külterületén, kamataival:
Városi segély:
Közbirtokosság:
Adományokból:
Bálokból jövedelem és felülfizetés:
Régi cserepek eladásából:
Régi téglák eladásából:
Harangpénzből:
Összesen:
2585.97
600.250.212.191.39
100.64
39.42.P. 4021.-
Kiadások:
A kápolna bővítése, kórus és a torony építése, új cserepezés, a hibás szarufák kijavítása, vasablakok beépítése, földkihordás, anyagok megtisztítása és a régi padozat kicserélése cementlapokkal, fuvarozással együtt:
Mázolás és olajozás:
Üvegezés színes és színtelen üvegekkel:
Vasablakok:
Rajzok (Beleznay 30 p. Ézsiás 50 p.):
Helyszínelés:
Összesen:
3576.-
200.60.90.80.15.P. 4021.-147
Köszönetnyilvánítás. Jász Hírlap, 1939. január 1., 5.
Jászberény-Hajta, 1939. január 24., Kisnémeth János jegyző, Kovács Ferenc pénztáros, Pernyész Ferenc elnök, MNL JNSzML V.73b. 6957/1940.
146
147
70
Szent István király-kápolna
1940. április 13-án Pernyész Ferenc
a városi számvevőségnél is járt elszámolás végett. Az ott keletkezett jegyzőkönyv
szerint az Alispán 9.051/930. számon
adott engedélyt a gyűjtésre, amely összesen 3746.71 Pengőt tett ki. Oláh Józsefnek kifizettek 3576 pengőt, Tarnay Tibor
közjegyző részére még közben kifizettek
7,50 pengőt bélyegköltség címén, vagyonátruházási illeték címén 17,50 pengőt,
a templom részére még vásároltak telket
250 pengő értékben, a tervrajzért kifizetett
50 pengőt, a hirdetményekre 5,30 pengőt,
a templomfestésért 200 pengőt stb. összesen 4284.30 pengőt. A túlfizetés összege
így 537.59 pengő volt, amit valószínűleg
perselyezésből, harangozási díjakból és
egyéb bevételekből fizetetett ki.148 Az 1940.
április 18-án készült pótjegyzőkönyv szerint még megtudjuk, hogy a templom
üvegeit Repka Lajos üveges készítette,
a cementlapokat pedig Szappanos József
kereskedőtől vásárolta 200 pengő értékben. Benke László neve itt sem szerepel!
Ezzel a templom elnyerte mai formáját:
15×7 méteres, 4 méteres belmagassággal
bír, egyhajós, belső tere osztatlan, men�nyezete síkmennyezet. Az apszis trapéz
alakú és három falrésze van. „Az ablakok
csúcsívesek, de a falrészen kimetszett nyí- Hajtai hírek, Jász Hírlap, 1939. január 14.
lás már félköríves. […] A bejárat fölött kis
kórus található. A faldíszítmények román kori elemek felhasználásával készültek. Rokon vonások fedezhetők fel a jászberényi Zárdakápolna díszítményeivel,
amelyek szintén román stílus jegyeit dolgozzák fel. […] A mennyezeten négyszög alakú mező helyezkedik el, amelyet román kori ornamentika fut körbe.
A négyszögek középső mezőjében csillagok és jelek egyszerű megoldása látható.
[…] A mennyezeten a díszítőfestésen túl hat mennyezetkép látható: a bejárattól jobbra láthatjuk a félalakos Kapisztrán Szent János, Szent Erzsébet és Szent
László alakját egy-egy medalionban. A bal oldalon Szent Gellért, Szent Margit
V.ö. Jászberény, 1940. április 13., 6957/1940. sz. irata: A számtiszt és Penyész Ferenc engedélyes aláírásával, MNL JNSzML V.73b. 6957/1940.
148
71
Történeti áttekintés
és Szent149 Imre alakja
helyezkedik el a megszokott attribútumokkal.”150
Az 1938. év szentév
is volt, mégpedig Szent
István király halálára
emlékeztünk. Dr. Kele
István apát, plébános
egy jelentős misszióval
kívánta lezárni az évet.
Ezt olvassuk a Közlönyben: „A jászok metropolisza valóban méltóképpen fejezte e be
a kettős szentévet: közvetlen karácsony előtt
kéthetes nagy misszió
tette maradandóvá az
eucharisztikus szentév
és első apostoli szent
királyunk jubiláris évének lelki gyümölcseit.
Dr. Kele István prelátus-plébános már a
nyár folyamán érintkezést keresett a Manréza
lelkigyakorlatos
ház
vezetőjével, P. Tímár
A templomi költségek elszámolása, 1939. január 24.149
Mátéval, akit aztán harmadmagával sikerült
is lekötni december 12-től december 24-ig tartandó jászberényi misszió számára.
A missziót hatalmas előkészületi munka előzte meg, részint a szószékről, részint
a Jász Hírlap hasábjain, részint pedig a plakátok százainak s a röpiratok ezreinek
segítségével. A várakozás igazán a legmagasabb fokra emelkedett, mikor elérkezett
a misszió, amely aztán nemcsak a várakozást múlta felül, hanem a legtitkosabb reményeket is túlszárnyalta. A bevezető szentbeszéd után, december 13-án egyszerre
négy helyen kezdődött a munka. A leányok részére P. Timár Máté SJ a Szt. Ferenc MNL JNSzML 102.625.
EGRI Mária–JÁNOSI Gyöngyi: Benke László élete és festészete. Hamza Múzeum Alapítvány,
Jászberény, 2001., 51.
149
150
72
Szent István király-kápolna
rendiek templomában, a legények és leventék részére pedig P. Kerkai Jenő SJ a főtemplomban tartottak 3–3 napos lelkigyakorlatot. Ugyanezen időben a boldogházi
s a környező tanyavilág lakosai számára P. Lovas Pál SJ a boldogházi templomban, a hajtai s a környékbeli tanyák hívei számára pedig Bánhegyi Béla jászfelsőszentgyörgyi plébános a hajtai kápolnában tartott ugyancsak 3–3 napos missziót.
A misszió alatti szentgyónások száma 18,000-ren, a szentáldozások száma pedig
24,000-ren felül emelkedett, amely fényes eredmény nagyrészt annak a lelkipásztori
okosságnak köszönhető, hogy dr. Kele István prelátus-plébános kivitte a missziós
atyákat a tanyavilág központjaiba, ahol eddig még soha misszió nem volt és a tanyai
híveknek nem kellett 10–20 kilométereket gyalogolniok, hanem a saját fészkükben
hallgathatták a bűnbánat igéit. Ez az újítás szemmel látható nagy könnyebbséget
szerzett a híveknek.”151
1948-ban a templom vezetősége kéri a városi tanácsot, hogy a misepénz
hozzájárulást emelje fel. A városi tanács határozata szerint „évi 50 Ft-ról évi
250 Ft-ra emeltessék fel, a hozzájárulást az 1947/1948. évi háztartási költségvetésben felvett összegre évi 60 Ft-ra emeli fel.”152
Kele István plébános 1949. június 8-án 320. sz. felterjesztett kérésére az egri
érsek engedélyt adott arra, hogy a „hajtai tanyakörzetben lévő kápolnában június 12-én és 16-án a szentmise az Oltáriszentség kitétele mellett legyen végezhető, és ezzel kapcsolatban szentséges körmenet legyen tartható.”153
A templom a jászberényi főplébániához tartozott. 1950 őszétől, amikor
megvonták a szerzetesek működési engedélyét, a ferencesek már nem járhattak
ki misézni. Ez alól a már említett Szita Imre Gergely a kivétel, aki egyházmegyés papként a nagytemplomban is szolgált. 1950-ban még kaptak engedélyt
a tanyavilág ellátására, pedig már működött a jászberényi internáló tábor. Az
érseki levélben ezt olvassuk: „A jászberényi tanyavilág pasztorálásával kapcsolatosan a Szent Ferenc rend részéről emellett évi 7000 forintos tiszteletdíj igénylése ügyében értesítem Főtisztelendőségedet, hogy a folyó évben, de a jövőben
sem lehet mint jogos járandóságot ezen a címen a Főplébánia költségvetésébe
bármit is beállítani. Mindaddig azonban, amíg a rendkívüli idők következtében
a Ferencesek elesnek a mondikációs jövedelemtől, méltányosságból valamelyes
összeget költségvetésileg is biztosítani kell a tanyai kiszállások tiszteletdíjaként.
[…] Addig is maradéktalanul élvezzék a Ferencesek a Tóth Ottokár, Máriaföldi
Lukács, Merk Tiborc és Szántó Konrád atyáknak járó illetményeket. Kérem,
szíveskedjék őket jelen iratom hitelesített másolatával értesíteni.”154
Nagyarányú misszió Jászberényben. Egri Egyházmegyei Közlöny, Eger, 1939. január 15., 7–8.
Tóth György István polgármester és dr. Gedei János főjegyző levele a városi tanács 10/kgy. 534
ki./1948. Véghatározatáról. 1948/219, Jász Múzeum Dokumentációs Adattára – 88.522.1.
153
Czapik Gyula érsek ugyanebben a levélben a homoki kápolnára is engedélyezi ezt a szentmisét. Eger, 1949. június 10.
154
Czapik Gyula érsek Egerben 1950. július 7-én kelt, 3066. számú levele dr. Kele István főesperes
plébánosnak, Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
151
152
73
Történeti áttekintés
A II. Vatikáni Zsinatot követően az egyház bevezette a magyar nyelven való
misézést, így a főoltár mellett szükség volt egy egyszerű népoltárra vagy szembemiséző oltárra is. Ezeknek a változtatásoknak is szemtanúi lehettek a hajtaiak
a hatvanas, hetvenes években.
Templomi tolvajok
„Elloptak két perselyt a benne levő pénzzel együtt ismeretlen tettesek vasárnap hajnalban Jászberényben, a nagykátai úton található Hajtai templomból.
Az elkövetők, akik 120 ezer forint kárt okoztak, falat bontottak, és úgy jutottak
be az épületbe.”155
Templomfelújítások
2005-ben a templom új tetőt kapott, és a csatornázását is felújították.
A templom 2014-es felújítását Jászberény városa 1 millió forinttal támogatta.156
Ugyanehhez a felújításhoz az egyházmegye 2014. november 18-án kelt 412. sz.
levelében 3 millió forintnyi támogatást adott. A kivitelezési munkákat Pócs és
Társa Kft. vállalta, amit Bakki József képviselt. A vállalkozási szerződést 2014.
október 15-én kötötték meg.
Szent Antal-szobor
Rohonczy Viktor a felújítás idején még látott a Szent Antal út dűlőjén egy
szobortalapzatot: „A hajdani nagykátai úti kápolna előtti S-kanyarból nyíló
Szent Antal-dűlőn [ma a Hajtai Túra jelzett útvonala] a névadó szobrának talpazati kőtömbjei láthatóak, amelyek már évtizedek óta fekszenek háborítatlanul az útszélen. Ha valóban azok, akkor még megmenthetőek lennének, hisz
hosszú időn keresztül vetett tisztelettel keresztet vagy emelt kalapot az előtte
elhaladó jóindulatú emberek sokasága. Magáról a szobor hollétéről nincs információm.”157 A szobrot talán Bóna Mihály emeltette a második világháború
idején.158 Bizonyos, hogy a fia meghalt 1942-ben.159 Bajor Istvánné elmondása
szerint a szobrot elsodorta egy lovas kocsi a 60-as évek elején. Mivel a 60-as
évek elején volt az S-kanyar kiegyenesítése, többen ezzel kötik össze a szobor
eltűnésének idejét.
Templomi tolvajok. Új Néplap, 2000. február 22., 12.
Jászberény Város Önkormányzata Képviselő-testületének 220/2014. (VII.16.) határozata az
önkormányzathoz benyújtott kérelmek támogatásáról/ h) pont. Forrás: www.jaszbereny.honlap.hu
157
A Nagyboldogasszony Főplébánia honlapjáról.
158
Lásd Hajta 13., Bóna Mihály, fr. Ivó.
159
Lásd 144. old. A bába keresztelte meg szükségből.
155
156
74
Szent István király-kápolna
Sas Istvánné, sz. Szórád Mária és Sas
Irén, a szobor gondozói
A Szent Antal-szobor talapzata 2021
augusztusában
A vallásos és a szentségi élet a Hajtán
A Hajtán jelenleg minden hónap harmadik vasárnapján reggel 8 órakor van
szentmise. Egyre kevesebben laknak a vidéken, így a templomlátogatók száma is rendkívül alacsony. A 80-as években még Vajk Atanáz káplán rendszeresen kijárt misézni, sőt elsőáldozási felkészítőt is tartott. Ma ez már lehetetlen!
Templom gondnoka 1970-től Bada Istvánné, Lengyel Magdolna volt, 1997-től
pedig Kisnémeth Antalné (született: Bada Éva) látja el ezt a szolgálatot. A harangozói szolgálatot még Farkas Jóska bácsi látta el, aki a templommal szemben
lakott. Őt megelőzőleg pedig Bóna Miska bácsi, aki előtte ferences szerzetes
volt, és még a jászberényi-szentkúti templomnál is volt sekrestyés.
A Nagytemplom anyakönyveiben keresgettem: az első személy, aki hajtai lakos volt és a Nagytemplomban keresztelkedett meg, az Kudász Rozália
volt. 1866. február 4-én született, szülei Kudász István és Maszlag Veronika,
keresztszülei pedig Szikra Rozália és Kispál György voltak. A keresztelésére
1866. február 5-én került sor. A következő itt megkeresztelt hajtai lakos pedig
Tukora Dezső és Kosár Veronika lánya, Julianna volt, 1867-ben. Ugyanezen év
augusztus 16-án született, és augusztus 17-én keresztelték meg. Keresztszülei:
Tukora Ferenc és Raiz Veronika voltak. Az anyakönyvekben ennél korábbi bejegyzést Hajtára vonatkozólag nem találtam. Aki nem Jászberényben született,
ott a következő kifejezéseket találtam: inter villas160, inter hortas, in horto, in
villa, in domo seqularia, esetleg praedium vagy Kerekurdvar, amelyek legtöbbje
Jelentése: vidéken.
160
75
Történeti áttekintés
a településen kívüliségre utal. 1865-től találtam a következőket még: Rekettyés,
Alsómuszaj-tanya, Ökörjárás. A „Homoki marhajárás” kifejezést megtaláltam
Bedekovich Lőrinc térképén, s a következő területeket fedi le a mai térképen:
Rekettyés, Homok, Tőtevény, Jászberény-Hajta, Jászfelsőszentgyörgy-Hajta.
A Nagyboldogasszony Plébánia Kereszteltek Anyakönyve 17–20. kötetei
szerint, amely 1889-től 1906-ig őrzi a keresztelteket, 82 hajtai lakosnak szolgáltatták ki a keresztség szentségét. Nem sikerült megtalálnom, vagy a nyomára
akadni annak, hogy ki volt az első személy, akit a hajtai kápolnában kereszteltek
meg. Az egyházmegyei sematizmusok 1929-től ismertetik a kápolnát úgy, hogy
ott rendszeresen mutatnak be szentmisét. Az ünnepi alkalmakon kívül csupán
ferencesek miséztek itt. A keresztelő pap státuszában pedig a nagytemplom
káplánjai, ritkában a plébános szerepel a már említett keresztelteket tartalmazó
anyakönyvekben. 1950-ben 5 személyt találtam, akit Hajtán kereszteltek.
Bizonyosan feltételezhető, folyamatosan egyre kevesebb és kevesebb keresztelő volt a Hajtán. 1950-től pedig különösen, hiszen a diktatúra nem nézte jó
szemmel a gazdákat, sok-sok szenvedést okozva nekik igyekeztek őket a városba kényszeríteni. 1974-ben például csak az én nevem mellett szerepel, hogy
a Hajtán kereszteltek, augusztus 4-én. Szerencsére azon a lapon én voltam a leg-
Elsőáldozás Hajtán, 1987. augusztus 24-én A fiúk balról jobbra: Bada István, Kun Ferenc, Benedek
István, Pesti Tamás. A lányok: Benke Zsuzsanna, Malodeczky Anikó, Száraz Piroska, Kisnémet
Tímea, Antal Éva, Kun Mária, Kun Rozália, Kun Erzsébet. (A háttérben Hajta 44., Bajor István és
Boriska néni tanyája.)
76
Szent István király-kápolna
felső, mert előbb beírták,
hogy elsőáldozó voltam,
majd bérmálkoztam. Továbbá szerepel benne még
az örökfogadalom, a diákónusszentelés és a papszentelés eseménye is, de
ezek már csak a fölötte
levő „Megjegyzés” rubrikába fértek bele. A későbbiekben sem fogyott
el a keresztelők száma, Sipeki Mátyás és Hábencius Magdolna esküvője Hajtán,
hiszen 2000-ben és 2001- 1970. szeptember 26-án.
ben is volt még keresztelő.
Az elsőáldozásoknak nincs külön anyakönyve a plébániákon! Hanem a keresztelés dátumához írják be az elsőáldozást is. Biztos azonban, hogy akiket
a korábbi időkben megkereszteltek, azoknak jelentős része, túlnyomó többsége
elsőáldozó is volt. Kisnémeth Tímea megosztotta az 1987. augusztus 24-én elsőáldozók fényképét és névsorát.
Hajtán bérmálkozásra soha nem került sor.
A házasságkötést nehezítette, hogy a XIX. század végén kötelezővé tették az
állami anyakönyvezést. Így sok esetben az anyakönyvezetőtől könnyebb volt
a nagytemplomig elmenni.
Kerüljön ide Sipeki Mátyás és Hábencius Magdolna házasságkötésének képe,
akikről fentebb megemlékezik Kecskésné Szappanos Zsuzsa írásában. Sipeki Mátyás 1926. március 15-én Mezőkövesden
született, szülei Sipeki Mátyás és Vámos
Katalin voltak, foglalkozása szerint pedig
kefekötő volt. Felesége pedig Lakatos Rozália, hajtai lakos, Hábencius József és Lakatos Rozália gyermeke. Ő 1936. december
17-én született.
Az iskoláról szóló fejezetben olvashatjuk
Szappanos Zsuzsa beszámolóját, hogy miért emlékezetes számára ez az esküvő.
A szentgyónás szentségét rendszeresen kiszolgáltatták, különösen a vasárnapi
szentmise előtt. A ferences rendház főnöke
a Háztörténetben megemlíti, hogy az autóbusz már jóval a mise előtt megérkezik,
és így bőven van idő a szentgyónás szentségét kiszolgáltatni. Kele István plébános Kelemen Norbert és Mózes Irén, 2017.
77
Történeti áttekintés
leveléből pedig azt is tudjuk, hogy a nagyobb ünnepek – így a templombúcsú
és természetesen a húsvét – előtt még nagyobb számban kellett a szentséget kiszolgáltatni. Gyanítom, hogy ilyen alkalmakkor nem csak a plébános érkezett
meg a misére, hanem egy káplán vagy egy ferences is.
Bár a Hajta 13-ban találtak egy temetőt, illetve a még Hajta-halmon is tártak
fel csontokat, ennek ellenére az emlékezet mégsem őrizte meg egy nagyobb,
hosszabb ideig fennálló temető helyét. Így a hajtaiak Jászberény temetőibe temetkeztek.
Halványan őrizte meg az emlékezet, hogy az Oláh Liba családban a lányok közül többen is a szerzetesnővéri hivatást választották. De erről bővebb információt
nem sikerült találnom. A Bóna család egyik tagja, Bóna Mihály, Ivó testvér néven ferences szerzetes volt. „fr. Bóna Mihály Ivó, 1911. szeptember 2-án született
Jászberényben. Szülei Barna István és Baráth Rozália. 1929. február 20-án öltözött be Gyöngyösön. 1929. augusztus 28-án kezdi meg a noviciátust Szécsényben.
1930. augusztus 29-én tett egyszerű fogadalmat Szécsényben. 1931-ben Egerben
sekrestyés és kapus. 1933-tól kertész is. 1934-ben a rendház házitanácsának szavazásán nem kap elég fehér babot,161 ezért el kell hagynia a rendet.”162
Ezt követően a hajtai templom sekrestyése, harangozója is volt, majd a Jászberény-Szentkúti plébánia harangozója és sekrestyése lett.
A kaszás kereszt
Bár nem a templom udvarán áll, mégis idesorolom, mert róla részletes információt nem találtam. A 31-es főúton, ahogy Káta felé haladunk, és a megyehatárt jelző tábla előtt jobbra lefordulunk, majd miután egy kis hídon túlhaladunk, úgy 3 km megtétele után találjuk meg a keresztet.
Felirata: A Boldogságos Szűz Anya tiszteletére készíttette Kaszás Mihály és neje,
Bóta Ilona, 1940.
A történet szerint Bóta Ilona nagyon beteg volt, és felgyógyulása után állíttatta a keresztet. A feszületet 1944-ben elmozdították a helyéről, s elrejtették
a nádasban. A front átvonulása után visszahelyezték talapzatára. A fából készült
keresztet beton talapzatra helyezték, s erre került rá a fémből öntött korpusz.163
„Nem babra megy a játék.” Talán mindenki ismeri ezt a mondást. A ferences növendékházakban van egy nevelői tanács, mely a közösség örökfogadalmas tagjaiból áll. Minden esztendőben megvizsgálják, hogy a növendék hogyan fejlődött az elmúlt időszakban. A tanácskozás
végén titkos módon szavaznak a jelöltről. Aki úgy gondolja, hogy jó irányba fejlődött az fehér
babot dob, aki úgy gondolja, hogy a növendék nem vagy nem jó irányba fejlődött, az fekete
babbal szavaz. Nálunk babra megy a játék!
162
fr. VARGA Kamill OFM: Szerzetesek Jászberényben. Jász Helytörténeti Kör, Jászberény,
2019., 170.
163
Vö. FARAGÓ László: Rejtőzködő keresztek a Hajtában. Berényi Kármentő, A Jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesület Lapja, XVI. évfolyam, 2. szám, 2009. december, 6.
161
78
A Hajtai Kisgazdakör
Takács Jolán a következő hozzászólást
tette a kereszt facebook bejegyzéséhez:
„Kaszás Elek unokája vagyok. A Tatáéknál laktam. A Krasnyánci-féle tanyán születtem, amely bent volt a szigeten balra.
Hogy hány szám volt, nem tudom, mert
kicsi voltam, de Halasi-sornak hívták, az
biztos. A keresztet a Tatám anyukája készítette, mert meggyógyult Kaszás Mihály,
a fia. Mihály a feleségével később Budapestre költözött. Gyermekeikkel ott éltek,
minden héten hazajöttek a Hajtára a Tatáékhoz, és sok időt voltunk együtt. Kaszás
Józsi bácsiékkal is. Ő sajnos már eltávozott
közülünk, ahogy a fia is, a Tibike.”
Kaszás-kereszt
A Hajtai Kisgazdakör
Amint arról a bevezetőben egy birtokhatár megállapítás kapcsán írtam, különböző embereknek voltak Hajtán földjeik. Jelentős jogokkal bírt a Jászberényi
Redemptus Közbirtokosság is, amelyet a városi tanács és a redemptus gazdák
alapítottak. Ennek vezetősége adott engedélyt pl. a nádvágásra és a halászatra.
1857-ben a város költségvetése jelentős hiányokat mutatott, amelynek csak részben volt a gazdasági válság hatása az oka. „Ekkor döntött úgy a Közbirtokosság,
hogy a tőkeföldes közbirtokossági tagok között felosztja a város határában lévő
négyszállási és hajtai közföldek egy részét. Az osztási kulcsot a meglévő tőkeföldek alapján állapították meg, nem vették figyelembe a belsőségek (kert, szőlő,
rét, legelő, nádas) használati jogát, amelyekben a tőkeföldjüket elvesztett vagy
csak kevés szántóval rendelkező redemptus leszármazottak is részesültek. Maga
az osztási kulcs is igazságtalan volt, mert úgy állapították meg, hogy minden 3
kataszteri holdnyi tőkeföld után 2 kataszteri hold területet osztottak ki a közföldekből. Ez a szegényparasztságot rendkívül kedvezőtlenül érintette, mert aki
csak 6 kataszteri hold tőkefölddel rendelkezett, az csak 10 kataszteri holdra növelhette birtokát, de akinek pl. 60 kataszteri holdja volt, ezúttal 100 kataszteri
holdas gazdaparaszt lett.”164
1869-ben határozza el a császári hadvezetés, hogy az országot fel kell mérni, és ki kell javítani a II. József által készíttetett térképeket. 1873. június 14én rendelték el a Jászság és a Kunság kataszteri felmérését. A Hajta fölméré PERNYÉSZ Lívia: A város gazdaságtörténete. In: i.m.: PETHŐ László (főszerk.): Jászberény
története a reformkortól a harmincas évekig. 203., lásd 40. lábjegyzet.
164
79
Történeti áttekintés
sét, ezzel együtt az illegális birtokfoglalások megszüntetését a városi tanács
1861. szeptember 15-én Kaczvinszky József mérnökre bízta. 1870. június 12-én
a képviselőtestület úgy döntött: „A hajtai földek rectificionális165 munkálatait
Kaczvinszky József mérnök mielőbb fejezze be, hogy a hajtai osztályt is keresztülvihessék.”166
A tejcsarnok és a templom között áll egy épület a főút mellett. Ezt az épületet
úgy emlegette nagymamám, hogy a Kör, természetesen akkoriban a kisgazda
jelzőről szó sem eshetett.
A Hajtai Kisgazdakör megalakulásáról nem találtam közvetlen információt.
Az újságban azonban leltem egy cikket, amelyben a Magyar Gazdaszövetség az
országos közgyűlésén elhatározza, hogy minden községben alakítanak egy-egy
gazdakört, ahol van erre egy alkalmas vezető: intelligens gazda, lelkész, tanító vagy jegyző. „A gazdakörök feladata: a község és a tagok összes gazdasági
érdekeinek előmozdítása, mezőgazdasági ismeretek terjesztése, tenyészállatok
beszerzése, hatósági intézkedések, rendeletek, községi és iskolaügyek megbeszélése, a jótékonysági és felebaráti szeretet fejlesztése, gazdasági szükségletek
közös beszerzése, termények közös értékesítése […] olvasókör és könyvtár létesítése.”167 Március hónapban folytatódott a gazdaszövetség ismertetése az újságban. Immár egy fél hasábot foglalt el az előnyökről szóló tájékoztatás.
Mikor alakulhatott meg a hajtai Kör? Evvel kapcsolatban a hírlap egyik cikkében olvastam néhány információt, egy március 15-i ünnep kapcsán. „A múlt
év végén alakult a ”Hajtai Kisgazdakör”, amely szép keretek között ünnepelte
meg a magyar szabadság ünnepének nyolcvanadik évfordulóját.”168 Tehát 1927
telén alakult meg a Kör, amelynek megalapításában jelentős szerepet vállalt Rohonczy tanító is. Továbbá az ünnepség résztvevőit 30 terítékes vacsora várta.
Tehát legalább ekkora tagsággal rendelkezett a közösség.
A Kör a tanyasi lakosság más ünnepeit és találkozási alkalmait is szervezte.
Évente több alkalommal táncmulatságok is megrendezésre kerültek. Erről csak
egy igen rövid mondattal számolt be a hírlap: „A Hajtai Kisgazdakör táncmulatságán felül fizettek még Rohonczy Pongrácz Emilnek 10.- P-t, Vallus Istvánnak 5.- P-t, amelyért ezúton mond köszönetet az elnökség.”169
A Kör nemcsak helyben tartotta az összejöveteleit, hanem Jászberényben is.
Például 1935. december 26-án 8 órakor a Pannónia Szálló termében. A belépti
díj 80 fillér volt, a bál védnöki tisztét Friedvalszky Ferenc polgármester, dr. Szabó József bankigazgató és Bartal Béla földbirtokos látták el. A Kör elnökei ebben az időben Balogh Péter és Szalóki Imre voltak. A pénztárnok Bugyi Albert,
Értsd: a hibák helyesbítését, javítását végezze el.
BLÉNESSY János: Jászberény életrajza a kiegyezés utáni évtizedekben. A Jász Hírlapban megjelent cikkek különlenyomata. Jászberény, Pesti Könyvnyomda, [1940.] 46.
167
Gazdakörök szervezése a községekben. Jászberény és Vidéke, 1902. február 9., 9.
168
1848. március 15. megünneplése Hajtán. Jász Hírlap, 1928. március 25., 2.
169
A Hajtai Kisgazdakör… Jász Hírlap, 1931. február 21., 2.
165
166
80
A Hajtai Kisgazdakör
a jegyző Kisnémeth János, az ellenőrök
Sass Péter, Sz. Kovács Ferenc és Pócz Balázs, a cigánybíró Kis B. István, a gazda
Farkas István volt – tájékoztat minket
a Jász Hírlap 1935. december 21-én. Arról
nem esik szó, hogy a cigánybíró beosztás
mit takar. Egy évvel később egy ugyanilyen táncmulatságról számol be az újság.
De ott együttesen az újerdei, a tőtevényi és
a hajtai ifjúság rendezte meg a táncmulatságot, a kápolna javára.
A Jász Hírlap még arról is beszámolt,
hogy a Kisgazdakör társas vacsorával ünnepelte meg a március 15-ét. 1936-ban az
ünnep 88. évfordulója éppen vasárnapra
esett. Az est folyamán beszédet mondott
Oláh Liba Frigyes, id. Beszteri Ferenc, Farkas János, a Kör elnöke és Rohonczy Emil,
a Kör alelnöke is. Az est folyamán elénekel- Márciusi ünnepségek a tanyavilágban,
ték a Kossuth-nótát, elszavalták a Nemzeti a Hajtai Kisgazdakör, Jász Hírlap, 1936.
dalt, a Magyar Hiszekegyet és a Himnuszt március 21., 3.
is. Az ünnepség késő éjjel ért véget.170
A templom számára a Szent István király-napi búcsú minden esztendőben
nagy ünnepély volt. Egy szomorú hír kapcsán, a Szórád testvérek ittas állapotban
elkövetett késeléséről tudósítva, a hírlap megemlékezik arról, hogy a Körben minden esztendőben nagy táncmulatság szokott lenni ezen a napon. Ilyen alkalmakkor sátrakat is állítottak, s megjelent a környék apraja-nagyja, több száz ember.
1939-ben a Gazdakör udvarán fogadták vitéz Takách-Tolvay József grófot,
aki elindult a képviselő-választáson. „Hajta lakói gazdakörük udvarán du. 3 órakor lelkesedéssel fogadták vitéz Takách-Tolvay József gróf képviselőjelöltünket.
Elsőnek Balogh Péter kisgazda üdvözölte, majd Farkas János kisbirtokos nyitotta meg a gyűlést és felkérte képviselőjelöltünket a programbeszédének megtartására. Takách-Tolvay József gróf az udvart megtöltő közönség lelkes éljenzése
között mondotta el programbeszédét.”171
1940-ben a Magyar Faluszövetség szabászati és varrási tanfolyamot szervezett. A hajtai tanfolyamra 1940. december 4. és 1941. március 8. között került
sor, Bakos Mária okleveles szaktanítónő vezetésével. A résztvevők száma 24 fő
volt. A záróvizsga után kiállítást rendeztek a tanfolyamon készült munkákból.
Vö. Márciusi ünnepségek a tanyavilágban: A hajtai kisgazdakör. Jász Hírlap, 1936. március 21., 3.
A hajtai tanyavilág népe lelkesen fogadta a vasárnap délutáni programbeszédet. Jász Hírlap,
1939. május 27., 1.
170
171
81
Történeti áttekintés
Ezeket Kánya Terézia, a faluszövetség szakosztályvezetője tekintette meg és értékelte. A sikeres vizsgázókat Muhoray Zoltán főjegyző köszöntötte. A hajtai
Kör képviseletében Kisnémeth István elnök mondott köszönetet a tanfolyam
lebonyolításáért, illetve a város vezetőinek a támogatásért.
A Gazdakör szervezésében több gazdasági tanfolyam is megrendezésre került
a tanyai gazdák számára. A Jász Hírlap szerint 1942. január 2-án már a második
két hónapos téli tanfolyam indult el, s ezen mintegy száz helyi gazda vett részt.
Ekkor jelen volt Muhoray Zoltán főjegyző is, a polgármester képviseletében, valamint Bartal Béla, a Kör díszelnöke is. A tanfolyam vezetője Szentgyörgyvári
Lajos, a mezőgazdasági szakiskola igazgatója volt.172 A tanfolyam utolsó alkalma
és vizsgája március 8-án zajlott le. Ezen jelen voltak: Kele István plébános, aki
szentmisét mutatott be a templomban, dr. Koncsik Béla a közbirtokosság elnöke,
gróf Széchenyi Miklós egreskátai nagybirtokos, dr. Sárközy Ferenc a jászberényi ezüstkalászos gazdák elnöke. A gazdák lankadatlan lelkesedéssel vettek részt
a tanfolyamon, nem törődve a 30 fokos hideggel sem! „Az ezüstkalászos gazdatanfolyamot az alábbiak végezték el: Ambrus József, Ács Demeter, Ács Ferenc,
Badari István, Bajor B. István, Benke János, Besenyi Demeter, Besenyi Kálmán,
Beszteri Ferenc, Beszteri János, Beszteri Lajos, Beszteri Mihály, Bóna Mihály,
Bóta István, ifj. Bugyi Albert, Bugyi József, Csajbók Sándor, Csirke János, Ézsiás
Mihály, Farkas András, Farkas István, Farkas János, Fehér Kaplár Vendel, Habencius József, Hájos János, Házkötő Vendel, Juhász Péter, Kiss B. József, Kiss
József, Kisnémeth Ferenc, Kisnémeth István, Kisnémeth János, Kisnémeth József, Kisnémeth László, Kocsis János, Kocsis József, Kocsis Dávid, Kovács János, Kövér József, Kövér Sándor, Krasnyászky István, Matók János, Németh Ferenc, Nyíri András, Nyíri József, Oláh István, id. Oláh József, ifj. Oláh József,
Pernyész István, Pócz Balázs, Rédei István, Rédei Sándor, Rohonczy P. Emil,
Rohonczy P. Emilné, Sass József, Sass Péter, id. Sárközi József, Szarvas István, Szikszai József, Szikszai Sándor, Telek Antal, Varga János, Veres János.”173
1944. február 12-én, vasárnap délután furcsa jelenséget tapasztalhatott az,
aki akkoriban a kátai országúton járt. Egy karaván vonult végig az úton, Jászberénytől a Gazdakörig, öt teherhordó kocsin. A cserkészponyvák alatt a tanítóképző intézet 24 növendéke utazott vidám hangulatban, Farkas István hittanár
vezetésével. Rohonczi P. Emil tanító hívta meg őket Hajára. A mintegy kétórás
oktatás után megrendezett műsoros est legkiemelkedőbb pontja Hajdú Kálmán
V. évfolyamos tanítójelölt Az édesanya alakja népünk költészetében című zeneszámokkal kísért előadása volt. Az est műsorvezetője Barcs Sándor volt, de fellépett Páldi János verssel, Mojzes Sándor és Várnagy Miklós zeneszámokkal.
Kulla István és Varga Mihály tréfás jelentet írt a közösség szórakoztatására.
Vö. Gazdasági tanfolyam Hajtán. Jász Hírlap, 1942. január 10., 2.
Nagy sikerrel folyt le az ezüstkalászos gazdaavatás a hajtai tanyákon. Jász Hírlap, 1942. március 14., 2. Az újságban Pernyósznak írták az egyik résztvevőt, pedig ez biztosan sajtóhiba!
172
173
82
A Hajtai Kisgazdakör
83
Történeti áttekintés
Nagy sikerrel folyt le az ezüstkalászos gazdaavatás a hajtai tanyákon, Jász Hírlap, 1942. március
14., 1–2.
Sajnos a háború végén a gazdaköri épület megsemmisült, de később nagy
áldozatok árán újjáépítették. Ebből az alkalomból, 1946. október 27-én Dr. Kele
István prelátus, plébános szentmisét mutatott be a templomban, majd megáldotta az új épületet. Az avató beszédet Baráth Endre nemzetgyűlési képviselő
tartotta. De előadást tartott még Gubu Ferenc is, aki a Parasztszövetség célkitűzéseiről és terveiről beszélt. A Parasztszövetség járási elnöke, Beszteri Ferenc
is megjelent a szentmisén, majd az azt követő ebéden is. Később az épületének
elpusztulása után az iskola költözött ide a tejcsarnok raktárából. Erről a Jászkürt számolt be, a november 2-án megjelent számában. A 60-as években még
működött itt egy mozi, amelyet egy Moszkvics-motor táplált árammal.
Mivel a Hajta jelentős részét időnként víz borította, csak nagyon kevés helyre lehetett szőlőt telepíteni. Az ehhez megfelelő földet az itteni gazdák leginkább a Neszűrben vásárolhattak vagy bérelhettek. Így nálunk is lehetőség nyílt
vidám szüreti mulatságok megrendezésére. A Jászkürt 1948. október 2-án beszámolt arról, hogy erre az alkalomra a Kör szervezett egy felvonulást, ahol Salamon cigánybandája szolgáltatta a zenét, magyar ruhás lányok vonultak fel, sőt
a Szikszai réten tartottak még egy mezítlábas labdarúgó mérkőzést is: Tőtevény
csapatát 11:1-re elpáholták. A sikeren felbuzdulva 26-án Portelek csapatával is
megmérkőztek, akiket 9:1 arányban vertek meg. A Körrel kapcsolatban a cikk
megemlíti még, hogy vezetője, Beszteri Mihály lemondott, és egyhangúlag Sápi
Józsefet, az egyik alapító tagot választották meg helyette.
84
A nád
A nád
A Hajtán az egyik megélhetési forrás a nádvágás és a nádaratás volt. Persze
nem ment mindig minden tisztességes úton. Az ilyen hírekből következtetünk
néhány dologra. Ezeket, mint valami szenzációt, mint valami rendkívülit hozza
le az újság, és adja az olvasók tudtára. Itt a hírlap egy ilyen cikke:
„Egy budapesti cég megbízottja, amelyik stukatúrlemezt készít nádból, leutazott Hajtára, az egyik hajtai lakoshoz. A tanya mellett egy hirdetőtáblára
kiírta: Nádat veszek kicsinyben és nagyban. Gyűlt a nád szépen, s a megbízott
2,50 forintot fizetett minden kéve nádért, amelynek azonban olyan átmérőjűnek kellett lennie, hogy abból négy normális kéve kitellett volna. Ez azonban
még nem lett volna baj.
A baj ott kezdődött, hogy a jászberényi közbirtokosság tulajdonát képező
Hajtáról egyre fogyott a nád. A terület őrzésével megbízott kerülő vette észre
a lopást, és jelentette a Közbirtokosság vezetőségének. A helyszíni szemle után
megállapították, hogy kb. 200 holdas területről több mint 2000 kévének megfelelő nádat loptak el ismeretlen tettesek. A Közbirtokosság vezetősége megtette
a feljelentést a rendőrségen, amelynek alapján megindult a nyomozás a tettesek
kilétének megállapítására.
Nem hivatalos megállapítás szerint úgy tudjuk, hogy eddig több mint 15
súlyos gyanúsítottja van az ügynek, akiknek nagy része nőtlen hajtai fiatalemberekből adódik, s akik a budapesti cég megbízottjának felhívására hosszabb
időn át lopkodták s adták el a nádat. A rendőrségi nyomozás az ügy teljes tisztázására folyik.”174
Náddal foglalkozó következő cikk egy évvel később jelent meg az újságban:
„A hajtai árverésből kimaradt a Redemptus Közbirtokosság tulajdonát képező kb. 10.000 kéve nád most már mindenki részére kapható. Érdeklődni lehet
a Közbirtokosság irodájában (Szabadság tér 19.)175 Vajon a két cikk összefügg?
Vagy már újabb nádról van szó?
Egy 1810-es összeírás szerint Jászberény-Hajtán 13 hold és 800 nsz területen vágtak nádat, de tartozott hozzá még 459 hold és 224 nsz tanyaföld is.
A redemptus közbirtokosság működése a legjobban egy részvénytársaságéhoz
hasonlítható. A részvényesek minden esztendőben kaptak nádat. Ezt úgy hívta
a nyelv, hogy ángyám. Az 1930-as népszámlálás kapcsán jegyzi meg a hírlap,
hogy Jászberényben a „...cseréptetős házak száma 3078, zsindelyes 226, a nádfedelű 3547.”176 Jól látható, hogy a zsindelyes tetők száma nem jelentős, viszont
a nádfedelű tetők száma vetekszik, illetve meghaladja a cseréptetők számát. Ez
a szám nyilván a hajtai nádnak is köszönhető!
Elloptak a Hajtáról 200 hold nádast. Jászkürt, 1947. november 15., 1.
Jászkürt, 1948. november 27., 3.
176
Jászberény népszámlálási adatai. Jász Hírlap, 1933. február 11., 5.
174
175
85
Történeti áttekintés
Sápi János a következőket mondta el a nádaratással kapcsolatban. A nádvágó kasza eltért a többitől:
kb. 40 cm hosszú volt,
méteres nyéllel, s a derékszöget egy összekötővel
rögzítették. Télen használtak tolószánt, tolókaszát és
jégvasat is. Miután levágták a nádat, akkor „hoztuk
a szánkót. A szánkó négy
Bóta család a Hajta jegén (Bóta István János, Kiss Mária, Jásarkára négy karó volt felnos és Ilona) 1959-ben
szerelve. Mikó’ megpakoltunk, akkó’ meg lekötöttük, a szánkónak elejibe vót kötve kötél. Azt’ a szánkót az egyik a kötélen húzta.
Ugyancsak mind a két lábán vót jégvas, a másik meg hátulról tóta [...] a villával.”177 Amíg a jég engedte, egész éjjel vágták a nádat, ha megvékonyodott, akkor
már nem bírta meg az embereket, illetve a szánkót sem. Természetesen nappal
otthon dolgoztak, ellátták az állatokat és végezték a napi, ház körüli munkát.
Ha befagyott a Hajta, lehetett aratni.
Arról nem találtam semmilyen összeírást, hogy Hajtán mit is termeltek ebben az időben. De álljon itt Fodor Ferenctől idézett néhány számadat az 1920–
1930 közötti időszakból.178 Jászberény szántóföldjei 28.887 kh terület volt. Azt
biztosan tudható, hogy Hajtán nem volt jellemző a szőlő.
Termés
Búza
mennyisége
q-ban
75.185
%-ban
34,51
Rozs
Árpa
Zab
21.198
11,30
21.616
10,47
1.780
1,00
Kukorica
52.714
22,18
Burgonya
36.897
3,61
Az állatállomány 1925-ben így alakult: szarvasmarha 4220 db, ló 2676 db, sertés 6232 db, juh 9797 db.179 Az állattenyésztés errefelé már hosszú évszázadokkal
ezelőtt megkezdődött, tehát megvoltak már a hagyományai, hiszen mind a Jászság, mind a Kunság igen alkalmas volt a legeltetésre. A XVIII. században Homok,
Tőtevény és Hajta területe nem volt beépítve. Már Bedekovich Lőrinc is ráírta egy
helyütt a térképére a „Marharjárás” feliratot. Talán az állattenyésztés fejlődésé Sápi János a nádvágásról.
FODOR Ferenc: A Jászság életrajza. Jászok Egyesülete – „A Jászságért” Alapítvány, Budapest,
1991., 318.
179
I.m. A Jászság életrajza. 308–309., lásd 178. lábjegyzet.
177
178
86
Tejszövetkezet
nek és hagyományának volt köszönhető, hogy a vármegyei Gazdasági Egyesület
1887. május 15-én nálunk rendezte meg a tenyészállat-kiállítást. A vásárok idejére a város 5630 Ft-ért istállókat építtetett. Egyébként az 1857. november 8-án
alakították meg a Külső-Szolnok megyei Lovas- és Gazdasági Egyletet, amelynek természetesen Jászberényben is voltak tagjai. Az egylet pártolta, hogy a szilaj
marhatartásról álljunk át az istállózó állattartásra. 1870-ben lótenyésztés elősegítése céljából a minisztérium engedélyezte a városnak a ménállomás felállítását.
Tejszövetkezet
A Hajta területén a szántóföldek mellett legelők is találhatók, amelyek nemcsak bárány tenyésztésére, hanem a szarvasmarha legeltetésére és a tejelő marhák tartására is igen alkalmasak. Azonban mindig is felmerült az értékesítés
kérdése. Egy jól tejelő tehén akár húsz liter tejet is képes adni, de ennyit a városba naponta beszállítani képtelenség. A sajt-, a túró- és a vajgyártás összetettebb
feladat. Így előbb-utóbb felmerült a gazdákban a szövetkezés kérdése.
Lachmann József, a mezőgazdasági iskola vezetője 1922-ben úgy számolta, hogy a gazdaságokban 2600 tehén található, amelyek évente 15.600 liter
tejet adnak.
1905-ben a fogyasztási szövetkezet felállításáról ad hírt a Jászberény és Vidéke újság. A Redemptus Közbirtokosság szeretett volna felállítani egy tejárusítási és húsvágó szövetkezetet, hogy ezzel a gazdák tejeladását elősegítse. A cikk
szerint ilyen felvetés már korábban is elhangzott, csak nem volt, aki kivitelezze:
„Már régebben és sokszor tárgyaltunk ezen szövetkezeti eszmének a fontosságát, de soha sem, legalább ez ideig, nem találkozott olyan vállalkozó szervezet,
amely a fogyasztó közönségre nézve ezen üdvös és hasznos dolgot nyélbe ütötte
volna.”180 Itt jegyzem meg, hogy az első tejüzemet a Szombathelyi Tejszövetkezet létesítette 1882-ben, tehát alig csak 20 évvel maradtunk le a felvetéssel.
1922-ben megalakult az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ is, de
a mi megyénkben csak 1928-tól számíthatjuk megalakulásukat, jelenlétüket. Ebben az esztendőben jött létre Szolnokon a Vármegyei Központi Tejszövetkezet is.
A Jász Hírlap egyik cikke 1930-ban így foglalkozik ezzel a kérdéssel: „Az
anyagi helyzet rosszabbodásának egyik legfőbb oka a rossz értékesítés, helyesebben az értékesítés szervezetlensége. Mert a helyzet, mint tudjuk az, hogy
ha a gazdának szüksége van ásóra, kapára, vagy egyéb szerszámra, vagy ha
a lányát ki akarja házasítani, méregdrágán kell a kaszát, vagy azt a kelengyét,
ruhának valót a kereskedőtől megvennie. De ha ő kiviszi a tejét vagy a tojását,
búzáját a piacra, azt csaknem ajándékba kell odaadnia, 14–16 fillér egy liter
tej, 8–9 fillér egy tojás, a búzáért sokkal kevesebbet adnak, mint Budapesten,
Fogyasztási szövetkezet. Jászberény és Vidéke, 1905. július 9., 3.
180
87
Történeti áttekintés
ez az, ami a gazdát tönkreteszi.”181 Ebben az időben már volt Hangya Szövetkezet, Juhtartó Gazdák Szövetkezete, illetve a Jászberényi Hitelszövetkezet.
A tejtermelő gazdák összefogásának mozgatója Czettler Jenő dr. közgazdasági egyetemi tanár volt, akinek az egyetemen megírt tanulmányából kiderült,
hogy Dániában a tejszövetkezetek száma 1235, míg Magyarországon 75! Egy
szövetkezet megalapításához legalább 250 tehénre van szükség, illetve arra,
hogy a tag elkötelezze magát a felesleg állandó beszállítására. A szervezést
a Közbirtokossági Iroda vállalta magára. Jászberényből Budapestre már ebben az időben is szállítottak tejet, méghozzá naponta 4000 litert.
1934. január 26-án a városháza nagytermében alakul meg a Jászberényi Tejszövetkezet. A tanácskozás előadója Freytag Béla, az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ kiküldöttje volt. Ismertette a szövetkezet célját, alapszabályát. A szövetkezet elnöke Koncsik Béla, munkatársai Bartal Béla, Rigó Ferenc
és Velkei Antal lettek. A Jász Hírlap az eseményről 1934. február 10-én számolt
be, megemlítve azt a tényt, hogy 364 gazda lépett be 540 üzletrésszel.182 Egy üzletrész névértéke 10 pengő volt. 1934. március 15-én nyílt meg az első csarnok
a Hold utca 1. szám alatt. „Napi 1200–1300 literre tehető az a tejmennyiség,
amelyet a szövetkezet a termelőktől átvesz, és ezen felül még vagy 3000 liter
tejfölösleg a városban, amelyet kénytelen a nagykátai és a farmosi tejszövetkezetnek átengedni. A tejet ugyanis a központ kétféle árban veszi át, magasabb
árat fizet az úgynevezett fogyasztási tejért és jelentékenyen alacsonyabb az ára
az ipari tejnek.”183 Jelentős fejlődés volt tehát a szövetkezet megszervezése, de
a gazdák által leadott tejnek csak 44 %-át vette át teljes áron, a többit olcsóbban.
A gazdák így csak annyit nyertek, hogy nem kellett minden nap a piacra menni.
Egy liter jó minőségű tejért 14 fillért fizettek ki a gazdáknak.
A szövetkezet tagsága minden esztendőben éves rendes közgyűlésre összejött. Így 1934. február 14-én is összegyűltek a városháza nagytermében, ahol
a beszámolók meghallgatása és elfogadása után újraválasztották az elnökséget.
Bartal Béla beszámolt a Juhtartó Gazdák Szövetkezetével való egyesülésről, valamint kizárták a tagságból Nagy János boldogházi tagot összeférhetetlen és
szövetkezetellenes magatartása miatt.
A Jász Hírlap arról tájékoztat minket 1940-ből, hogy a Tejszövetkezet gyűjtőállomásokat létesített Jásztelken, Boldogházán, Meggyespelén és legutoljára
Hajtán. Sajnos azt a cikket nem találtam meg, ami az átadásról vagy az építkezésről szólt, de Kiss Erika azt írja, hogy 1939-ben adták át a hajtai tejgyűjtő
állomást, és Varga Kálmánt alkalmazták átvevőnek.184 A cikk központi témája az volt, hogy a szövetség az Országos Szövetség támogatásával tejgazdasá ERDŐS István: Tejszövetkezetet létesítenek a jászberényi gazdák. Jász Hírlap, 1930. február 2., 1.
Vö. Megalakult a Jászberényi Tejszövetkezet. Jász Hírlap, 1934. február 10., 4.
183
A Tejszövetkezet vette kezébe a helyi piac megszervezését. Jász Hírlap, 1934. május 19., 5.
184
Vö. KISS Erika: Amikor tejben, vajban fürödtünk – A Tejszövetkezet alapításáról. Jászkürt,
2007. július 14., 4.
181
182
88
Tejszövetkezet
Tejszövetkezet vette kézbe, Jász Hírlap, 1934. május 19., 5.
gi tanfolyamot szervezett, amelyen 70 gazda vett részt. Az előadók között ott
volt Zajtay Artúr (takarmánytan), Grátz Ottó (tejgazdaságtan), Piacsek Andor
(szarvasmarha-tenyésztés), dr. Jakab László (tejszövetkezeti ismeretek), Zimay
János (tejértékesítései kérdések), Szentgyörgyi Lajos (takarmánytermesztés),
Blahó Flórián (állatorvosi ismeretek). Blahó Lajos gazdaságában a gazdák gya-
89
Történeti áttekintés
korlati oktatáson is részt vettek, de ugyanakkor elméleti képzés keretében részletesen el is magyarázták nekik a tejszövetkezeti gépek működését és a tejvizsgálati gyakorlat menetét is. A tanfolyam utolsó alkalmára január 27-én került
sor. A résztvevőknek ekkor osztották ki a bizonyítványaikat, illetve ekkor adták
át az értékes szakkönyv ajándékokat is.185
Sass Józsefné, Szikszai Ágnessel készített riportból megtudható, hogy szülei
kereskedők voltak, akik a hajtai tejgyűjtő céljára a városnak egy telket adományoztak. Ugyanis ettől remélték, hogy a szomszédos fűszerüzletük forgalma
megnövekszik.186
A hajtai gyűjtő vezetője Varga Kálmán után id. Hagyó Miklós lett, aki
Csermajorban elvégezte a tejkezelő iskolát. Később ifj. Hagyó Miklós is dolgozott itt tejkezelőként. „Ifj. Hagyó Miklós visszaemlékezése szerint a hajtai
tejátvevő mellett volt egy jégverem is, mert a tej minőségét biztosítani kellett,
a hűtőlánc nagyon fontos volt. A jászberényi jéggyár a Bercsényi úton volt.
A hosszú téglatest alakú jégtáblákat onnan vitték ki Hajtára, s ott a verembe
betárolták. Télen a befagyott Zagyván vágtak jeget.”187
Természetesen a szocializmus éveiben a szövetkezet nem működhetett önállóan. 1948-ban államosították, 1949. március 1-től kezdve a Nagybudapesti
TEJÉRT Nemzeti Vállalat része lett. A takarmányhiány, a gazdák bántalmazása
és gyakori ellehetetlenítése nem tett jót a tejiparnak sem. 1950-ben sokan álltak
sorban a jászberényi tejcsarnok előtt tejért és vajért. A párt ideküldte a megfigyelőket, akik rossz hangulatról számoltak be, mondván a „reakció” bujtogat.
1950. január 23-án a Tejtermékek Magyar Állami Ellenőrző Állomásán kiállítottak egy iratot, amely szerint a Tejszövetkezet engedélyét visszavonták, s ezzel
együtt a hajtaiét is! Az én időmben innen a Tejipari Vállalat központjába szállították a tejet, a Szolnok megyei Tejipari Vállalat jászberényi üzemébe. A vállalat több kisebb egységgel is rendelkezett, mint pl. jászfényszarui üzemegység.
Természetesen a tejtermelés is visszaesett az 50-es években.
1955-ben tömegével kobozták el a tejtermékeket a gazdáktól. Akik magánúton próbálták eladni a tejet vagy a tejterméket, azokat üzérkedéssel vádolták.
A gazdák nem nagyon merték vizezni a tejet, mert a minőségromlás kevesebb
pénzzel járt. A középvezetők azonban, ha tejre volt szükségük, akkor a megfelelő mennyiséget kivették, majd vízzel pótolták. Ezt a népen kívánták megtorolni.
Fennmaradt egy plakátszöveg 1958-ból:
„Felhívás tanyai termelő gazdák részére!
Felhívjuk a tanyai tejszállítóink szíves figyelmét, hogy a jövőben csak kifo Vö. Dr. ERDŐS István: Tejgazdasági tanfolyam Jászberényben. Jász Hírlap, 1940. február 3., 2.
Vö. KÁRPÁTI Márta: Fiatalos kilencvenes. in: BerényCafé, 2019. február 8., http://jku.
hu/2019/02/08/fiatalos-kilencvenes. Idézet A kocsma fejezetben. Szikszai Imre és neje, Pernyész Borbála kereskedők 1901-ben születtek és a Hajta 62. szám alatt laktak.
187
KISS Erika: Amikor tejben, vajban fürödtünk, 3. rész. Jászkürt, 2007. szeptember 3., 7.
185
186
90
Tejszövetkezet
gástalan, édes, hamisítatlan, jó minőségű tejet fogunk felvásárolni. Ez annyit
jelent, hogy tiszta istállóban, tiszta edénybe, tiszta körülmények között kifejt és
kezelt tej 2–3 órán belül átvételre kerüljön.
A TANYAI FUVAROSOK 2–3 ÓRÁNÁL RÉGEBBEN KIFEJT TEJET NEM
VEHETNEK ÁT!”
Tehát amennyiben a kocsijárat csak este megy ki a tejet átvenni, a reggel fejt
tejet már nem veheti át. Viszont ha csak reggel megy, akkor az esti tej már nem
vehető át. A tej frissességét, illetve édességét a fuvaros a helyszínen vegyszerrel
fogja ellenőrizni, és a már megindult savfokú tejet nem fogja átvenni. Természetesen ott, ahol érdemes – mert a napi tejmennyiség eléri a 400 litert –, ott
kétszer: reggel is és este is át fogja venni a tejet a tanyai kocsijáratunk. Fentiek
előrebocsátása után kérjük a tanyai kocsijárattal szállító tanyai termelőinket,
legyenek segítségünkre, hogy a városok dolgozóit egészséges, jó minőségű, édes
tejjel láthassuk el.
Az elmúlt évek melegebb időszakaiban éppen a felületes tejátvétel következtében csak szódázott tejet tudtunk a városokban lakó dolgozók részére kiszolgáltatni. A szódázott tej az emberi szervezetre káros és egészségtelen, éppen
ezért a hatóságok annak használatát, illetve a tejbe való keverését a legszigorúbb
büntetés terhe mellett eltiltották. A szódázás viszont csak úgy küszöbölhető ki,
ha tejszállítóink friss fejésű, édes, tisztán kezelt tejet adnak át vállalatunknak
a felvásárló tanyai fuvarosainkon és tejcsarnokainkon keresztül.
Ismételten felhívjuk Önöket, hogy a fentieket jól szívleljék meg, annál is inkább, mert tejtermelésünket a jövőben csak a fentiekben leírt módon fogják
tudni biztonságosan értékesíteni.
SZOLNOK MEGYEI TEJIPARI VÁLLALAT.”188
Azonban az is elképzelhető, hogy voltak hiányosságok. De én emlékszem arra,
hogy a tehén tőgyének megmosása után vödörbe fejtük a tejet, ezt ezután egy
tejszűrő ruhán keresztül átszűrtük, majd a tejes kupát beletettük a vályúba hűlni!
Egy 1960-as Tejértékesítési szerződés szerint nemcsak tejet, hanem külön
tejszínt is átvettek. Erre külön rubrikák szerint kellett szerződni. A vállalat
a megfelelő minőségű tejért a mindenkori állami szabadfelvásárlási árat fizette:
„a) 3,6% zsírtartalmú tejért literenként 2,20.- Ft. A 3,6 feletti zsír ára kg-ként
50.- Ft, és ugyanezen áron történik levonás is, abban az esetben, ha a tej zsírtartalma a 3,6%-ot nem éri el.
b) A tejszínért zsír/kg-ként 50.- Ft […]
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tejipari Vállalat felhívása a tanyai tejtermelő gazdák részére.
Szolnok, 1958. Digitalizálva a MaNDA Kulturális Közmunka Mintaprogram keretében, 2014.
Forrás: portal.vfmk.hu/node/2786
188
91
Történeti áttekintés
Korpajuttatás.
Megrendelő a szállító által a 2. pontban meghatározott minőségben leszállított tej, illetve tejszín után a mindenkori rendeletekben megállapított korpamennyiségre a tárgyhót követő 15-ig igazolást tartozik kiadni. Ennek az
igazolásnak alapján a Terményforgalmi Vállalat a mindenkori hatósági áron
utalványozza a korpát.
Göngyöleg.
Amennyiben a szállító igényli, úgy a tej, tejszín szállításához szükséges göngyöleget a megrendelő a tej, tejszín átadása helyén díjmentesen bocsátja rendelkezésre.”189
A Hold utcai tejátvevő, ahová a hajtai tejet is beszállították, egy idő után
kicsinek és korszerűtlennek bizonyult. 1961-ben egy új üzem létesült a Kossuth
utca 114. szám alatt, amelyet 1962. április 1-én helyeztek üzembe. Egy ideig
még itt vették át a tanyai tejet, de a Klapka György Ipari Szakmunkásképző Intézet építésekor lebontották. 1967 óta a tejgyűjtő helyét az iskola udvara foglalja
el. Az új tejgyűjtő naponta 25 ezer liter tejet vett át. Ebben az időben 2590 tejelő
tehén volt Jászberényben, egy tehén átlag 2590 liter tejet adott évente. 1965-ben
már csak a tanyákon maradtak meg a lovas kocsis tejösszegyűjtők. A tejcsarnok
5000 literes, krómozott tartállyal ellátott tehergépkocsikat szerzett be, amelyek
a vidéki tejgyűjtő állomásokról szállították a városba a tejet. Ettől kezdve 60
ezer liter tejet vettek át, ennek kb. a felét Budapestre szállították. 1970-ben új
német gépsorokat vásároltak. Növelték a napi átvételt 100 ezer literre, és 12-féle
tejterméket is előállítottak. Az itt készült, a jászberényi sajtokat csak külföldre
szállították. A felét részben juhtejből készítettek.
1972-ben központi szarvasmarha programot indítottak, amelyben meghatározták a termelési célokat, továbbá a módszereket is, a tejhozam, a tehénállomány növelésére. Ugyanakkor szükséges volt növelni a felvásárlást és a feldolgozó kapacitását is. Az árakat adminisztratív úton központilag határozták meg.
A tejiparnak jelentős állami támogatásokat juttattak. A támogatás a tej árának
35%-át tette ki. Egyes exporttermékek 70%-os támogatásban részesültek.
Az IMF-hitel felvétele után – a 80-as évek elején – megindult a támogatások folyamatos csökkenése, megszűnését pedig 1992-re tehetjük. A tejtermelés
„vége” a 90-es években volt, megszüntették a Tejipari Trösztöt is. A Szolnoki Tejipari Vállalat hirdetést jelentetett meg az Új Néplapban 1991. december 27-én,
amelyben vállalkozásba vonja a tulajdonában vagy a kezelésében lévő tejgyűjtőket Karcag, Kunszentmárton, Jászberény és Szolnok területén 1992. január 1-től.
Az átszervezés akkoriban nem jelentett semmi jót! Ennek következtében a vállalat 700 millió forint adósságot halmozott fel. A cég 1993‑ban nevet változta Tejértékesítési szerződés. Szolnok, 1960. Digitalizálva a MaNDA Kulturális Közmunka Mintaprogram keretében, 2014. portal.vfmk.hu/node/4700
189
92
Tejszövetkezet
tott: Szolnoktej Rt. néven működött tovább. A Jász-Gyöngy Tej Kft. 1995-ben
jött létre, több mint 20 millió forintos tőkével. Alapítói voltak a Mátratej Kft.,
a Jásztej Kft. és a Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Az átszervezés
azonban nem hozott sikereket, csak 2000-ig működött. Közben a Szolnoktej
tulajdonosa, az ÁPV Rt. értékesítette a vállalatot. Így az a WÉS Tejipari és Kereskedelmi Rt. érdekeltségébe került, amely a máltai érdekeltségű McCoy and
Partners 1885 Ltd. tulajdona. 1998-ben a holland Royal Nutricia tejipari vállalat vette meg a céget, amely felvásárolta a Jász-Gyöngyöt is. Később újabb és
újabb átláthatatlan felvásárlások és átszervezések követték egymást. Igazából
a konkurenciát szüntették meg!
A magyar szarvasmarha állomány – a két világháborút leszámítva – 2 millió körül volt. 1989-ben 1.600.000 egyedet számlált, 1995-ben az állatok száma 900.000 körül volt. Az elmúlt száz évben kétszer is fajtát váltott az ország.
A XIX. század végén az alacsony tejhozamú magyar szürke szarvasmarha fajtát,
amely a tejszükségletet nem tudta kielégíteni, keresztezték a Svájcból importált
szimentáli fajtával. 1950-ig az állomány 80%-át cserélték le. Ezt a fajtát ismerjük magyar tarka szarvasmarha néven. A téeszesítés idején megszűnt a szarvasmarha igavonó erejének használata. Egyre több nagyüzem átállt a gépi fejésre,
amelyre már nem volt alkalmas a magyar tarka tehén, ezért is kezdtek elterjedni a holstein-fríz fajták. A magyar tarka aránya 1980-ra alig haladta meg
a 10%-ot. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a hústermelés szempontjából
a magyar tarka sokkal jobb kondíciókkal rendelkezett. Az is igaz, hogy magyar
tarka 2300–2500 liter tejet adott évente, addig fríz tejhozama 4600–4800 liter
körül volt. Mára természetesen ettől többet is képes adni, de ezt én már csak
tejcsárdának nevezném. Egy borjút 3 évig kell nevelni, míg képes lesz tejet adni.
Régebben az első időben kb. 10 litert adott naponta, később pedig a 20 körüli
átlag volt egész jónak nevezhető. A Holstein-fríz akkoriban képes volt akár a 40
litert is adni, de azt csodának nevezetük. Az országos állatállomány évente 2,8
milliárd liter tejet adott, a korábbi 1,8 milliárd liter helyett. A rendszerváltozás
idején a minisztérium támogatta a tehénkivágásokat! Kiváló tenyészállatokat
vágtak ki! A 89-es változás legnagyobb vesztese a tehénágazat volt.
A hajtai tejcsarnokban dolgozott a nagymamám. Egyik főnöke Hagyó
Miklós volt, aki Jászberényből VW bogár típusú autójával járt ki. Legtöbbször
azonban egyedül vette át a gazdák által beszállított tejet. A bejáratnál a régebben feltehetően a jég tárolására használt kádakra egy asztallapot fektettek
keresztbe. Az átvevő ezen jegyezte be a szövetkezettel leszerződött emberek
neve mellé a tejmennyiséget. Ezután következett a mintavétel. Egy fiolában
9 cm3 tejet és 1 cm3 vörös lúgot kevert össze. Ha a tej megfelelő zsírtartalmú
volt, akkor a fiola tartalma fehér színű maradt, ha vizezettet vagy lefölözött
volt, akkor enyhén bordó színezetet kapott. A villany bevezetése előtt a tejet
egy csőrendszeren is át kellett engedni, később az már csak a kompresszoros
tartályba került. A tartály teteje el volt fordítva 90 fokkal. Erre rátettek egy
93
Történeti áttekintés
mosóteknő alakú kádat, amelynek az alja szitaszerűen lyukacsos volt, ehhez
raktak még egy tejszűrő ruhát is. Naponta kb. 1200 liter tejet vett át. A munka
végeztével (8–12 óra között volt átvétel) a tej minőségét ellenőrizni kellett.
A zsírtartalmát egy centrifuga segítségével kellett megállapítani. Csak a 4%
fölötti zsírtartalommal rendelkező tejet szállítottak csak be délután a központba. Valamikor úgy 15 óra tájban jött a tejszállító kocsi. Egyetlen névre
emlékszem csak, Parti Jánoséra, aki mindig egy IFA típusú tartálykocsival
érkezett meg, s szállította el a tejet. Valamikor úgy 16 óra tájban kellett vis�szamenni, majd elmosni a tartályt, felmosni a csarnokot és előkészülni a másnapi munkarendre. Ebben a munkában néha segítettem a mamának, máskor
magam végeztem. A csarnok udvarán állt egy fészerszerű épület, amely inkább egy pincére hasonlított. Ha jól emlékszem, azt mesélték, hogy a villamosítás előtt itt őrizték jégtáblákat. Én ezt már nem láttam. Volt a csarnoknak
egy nem használt raktára, amelyben talán egyszer, ha voltam. Talán ebben
lehetett az iskola a háború után. Rendelkezett egy pincével. Itt tárolták a fát és
a szenet. Evvel a fával az
irodát lehetett télen befűteni. Volt egy albérlője is
a csarnoknak. Talán Bözsi
néninek hívták, akinek
igazi nevét talán nem is
tudta senki, hiszen csak
úgy hívták „Csarnokos
Bözsi néni”.
Ismert tejmesterek: Varga
Kálmán, id. Hagyó Miklós, ifj. Hagyó Miklós, Varga Józsefné, Manci néni,
Pethő Sándorné, Rózsika,
A tejgyűjtő 2021-ben
Kormos Albertné, Erzsike.
A Pesti úti Kakasos csárda
A „csárdák” eredetileg afféle fészerszerű építmények voltak, amelyek az
utazónak rövid időre védelmet adtak az időjárás viszontagságaival szemben.
A török kor után jöttek létre. A falvak és a városok határában elhelyezkedő
csárdákat később vendégfogadóvá alakították, ekkor már akár 2–3 szobával is
rendelkeztek. Utazók, főleg a kereskedők vették igénybe őket, de ezt követően
a főutak mellett álló ezen intézmények a postai szolgáltatások biztosításában
is szerepet játszottak. A csárdák 200 éven keresztül hálózták be az Alföld egész
94
A vendégfogadó
területét. Jelentős része volt ebben a vásároknak, valamint a nagy állatok terelésének is.
„A 19. századi összeírások Jászberény határában a homoki, a kerekudvari
és a Hajta-mocsár szélén, a Pest felé vezető út mellett álló Kakasos csárdát
említik. 1802. július 15-én a hajtai fogadó bérlője, Szabó Ferenc kéri a tanácsot, »hogy a vendégek elszállásoltatására egy vendégszobát építtetni, és az
elromlott kútja reparálni el rendeltessen«.”190 1824. július 27-én kelt városi
összeírásban is szerepel a vendégfogadó. Ebben megjegyzik, hogy 12 hold
legelője és 6 hold szántója is van, évente 400 Ft adót fizet. 1837-ben 725 Ft,
1847‑ben 910 Ft és 1848-ban 905 Ft, 1851-ben 955 Ft, 1857-ben 601 Ft adót
fizetett a városnak.
Gyakori volt az illegális cefrekészítés és a zugkimérés is, sőt a kocsmákban is ilyen házi italokat mértek ki. Az egyik alkalommal meg is jegyzeték:
„Hajtán egyetlen bál sem múlik el verekedés nélkül, Portelekről jobb nem is
beszélni.”191 Valószínű, hogy ezeket a nem túl jó minőségű italok forgalmazása okozhatta.
A vendégfogadó
Feltehetően a XVI. században már állt Jászberény-Hajtán valamilyen csárda.
Régen erre a területre még használták a „csárdalapos” kifejezést is. Egyre több
ház, tanya épült fel itt a századok folyamán. A XVIII. században a városi kocsmák száma is néggyel emelkedett. Így összesen kilenc állt a vendégek rendelkezésére. „A kocsmákhoz, csárdákhoz jelentős föld és állattartási lehetőség is járt.
Így 1824-ben a 3 mészárszékhez 1421 h vágómarhajárás, a hajtai fogadóhoz
12 h legelő és 6 h szántó...”192
Egyesült Jászsági ÁFÉSZ boltja kocsmaként is működött:
306. sz. Vegyesbolt, Jászberény-Tőtevény, 33a.
352. sz. IV. oszt. Italbolt, Jászberény-Tőtevény, 33a.
Érdekességként jegyzem meg, hogy „Hajtai bolt” és „Hajtai kocsma” néven
emlegették, jóllehet a tőtevényi oldalon áll az épület!
BATHÓ Edit: Adatok a jászberényi vendégfogadás történetéhez. In: i.m.: PETHŐ László
(főszerk.): Jászberény története a reformkortól a harmincas évekig, 472., lásd 40. és 164. lábjegyzet.
191
Idézi: SEBŐK Balázs: A város társadalma a szocializmusban. In: i.m.: PETHŐ László
(főszerk.): Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig, 297., lásd 110. és 140.
lábjegyzet
192
BAGI Gábor: A Jászkunság központja az eladatás után. In: PETHŐ László (főszerk.): Jászberény
története a kezdetektől a reformkorig, Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2014., 257.
190
95
Történeti áttekintés
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
A kocsma
Tudomásom szerint az 1950-évek végétől az 1970-es évek elejéig a kocsmáros Sevacsek Illésné, Beszteri (Guri) Erzsébet volt. Mindenki csak Guri Bözsinek vagy kocsmáros Bözsi néninek hívta.
Bözsi néni nagyon értette a szakmáját. Akkor még minket, gyerekeket is
kiszolgáltak, apukánk bennünket küldött el a családi, csatos, nagyüveges sörért.
Velünk, gyerekekkel nagyon kedves, aranyos volt. A felnőttek tisztelték. Igen
határozott, nagyhangú és termetes asszony volt, tekintéllyel bírt a férfiak körében is. Igazságosan döntött, határozott szavakat használt. Olykor nem finomkodott, pl. ha látta, hogy a vendég „többet lát kettőnél”, nem szolgálta ki, hanem
egyszerűen csak hazazavarta.
Egy biztos, hogy nem engedte meg azt, hogy a család kárára a heti vagy
a havi fizetés a kocsmában maradjon. Ott asszony nem jelent meg „reklamálni”.
Mivel az emberek más szórakozási lehetőséget egyáltalán nem találhattak, így
mindenki oda tért be, főleg sörözni, nagyfröccsöt inni és beszélgetni.
Az udvar hátsó részén lengőteke is működött. Olykor-olykor nagy csatákat
vívtak. Egy jégveremre is emlékszem, ott hátul. Vasszékeket és asztalokat raktak
oda a vendégek számára, amelyeket aztán nyári időszakban a kocsma elé helyeztek ki. A 31-es számú főút átmenő forgalmának utasait is kiszolgálta.
A kocsma berendezéséhez tartozott még maga a kiszolgáló pult is. Nagy
alumínium hordókban érkezett a Kőbányai, a Kinizsi sör, ami itt csapolva felszolgálásra is került. Korsó vagy pohár volt kérhető. A szóda hatalmas ballonban állt, a fröccs és a házi készítésű málna- és egyéb szörpök hígítására szolgált.
A röviditalok hosszú üvegekben, a szájánál kis fémkiöntő, amivel adagolni
tudta a 3 centet, a felest vagy a decit. Kevert, rum, császárkörtelikőr, diólikőr és
pálinkák (vegyes, körte, törköly, barack). Hát, ezek vannak meg emlékeimben.
A bor, vörös vagy fehér, alumíniumból készült, süllyesztett, henger alakú
tartályokban voltak tárolva, amelyet a tartályra akasztott, hosszúnyelű, fogóval
ellátott fémmércével mért ki Bözsi néni a pohárba. Tisztán vagy fröccsnek szolgálta fel. Sok-sok éven keresztül szorgalommal, becsülettel vezette a kocsmát.
Már nincs közöttünk, több éve meghalt.
A bolt
A „Szatócs” boltban az én emlékezetem szerint Magyar Anna (Pannika) és
Babucsné, Jucika voltak a kiszolgálók. Az a típusú bolt volt, ahol még a pult
mögött és alatt voltak a polcok elhelyezve, minden terméket kérni kellett az
96
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
eladótól. A csendes, szorgalmas Pannika férjhez ment Tóth Bélához, akivel később együtt vezették az üzletet. A mi régi tanyánkban, a Hajta 23. szám alatt
laktak. Hosszú pult volt a boltban. A polcokon, villany hiányában, csak tartós
élelmiszereket tarthattak, romlandó termékeket nem. Turista szalámit viszont
tudtunk venni.
Sok-sok mindent, ami szükséges volt a tanyasi élethez, azt mind meg lehetett itt vásárolni. Néhány dolgot felsorolok:
− kenyér (nagy, kétfüles vesszőkosárban érkezett, és aki segített kipakolni,
soron kívül kiszolgálásra került),
− kifli, nagyon jóízű, vajas kifli, ami ropogósra volt sülve és mosolygós
zsemle is,
− konzervek (zöld dobozos, „K” különleges vagdalt, sertésmájkrém, nagydobozos löncshús),
− hitlerszalonna, ami nagy fából készült ládában érkezett, és abban is tárolták (vegyesgyümölcs ízű),
− egyéb termékek: méteres bugyigumi, cérna, raffia kötözőmadzag, ragacsos légyfogó, kékkő, azaz rézgálic, petróleum (nagycsőrű, bádogedényben tárolták, ami volt legalább 30 literes), ecet, gyufa (tucatban, vagy
családi kiszerelésben),
− tisztálkodási szerek és mosószerek,
− kevésféle édesség is: Dunakavics, francia drazsé, ezen belül csokoládék:
Tibi, Boci, Sport szelet, Bohóc szelet, krumplicukor, Szerencsi szeletek,
szőlőcukor, ébenfekete gumicukorból bocskorszíj, télifagyi. (Egyébként
ekkoriban sem rágógumi, sem dobozos bonbonok nem voltak még.)
Édességet csak ritkán vehettünk. Az 1960-as és 70-es években, ha elküldtek
100 forinttal a boltba, akkor azon sok mindent lehetett vásárolni. Leginkább
akkor mentünk vásárolni, mikor a tejet reggel elvittük a csarnokba. Anyukám
felírta, mit kell hozni, és mi nagy örömmel már mentünk is a boltba, hiszen
azért egy-egy csokira való csak meg volt engedve. Az árak nagyon ritkán változtak. A vásárlók igényei és a szokások merőben eltérőek voltak a mostanihoz
képest, hiszen szinte önellátóak voltak a tanyák.
Tényleg csak a legszükségesebb dolgokra kellett pénzt költeni. Az alapvető
élelmiszerek, a liszt, a cukor, a zsír, a tej és a tejtermékek. A hús, a kolbász, a szalonna, a zöldségfélék és a gyümölcsök adottak voltak, illetve megteremtek a földeken, a háztáji gazdaságokban. Mindent feldogoztak, gondolva a hosszú télre
is. Szolgalmas tanyasi asszonyok eltárolták a spejz, a kamra, a verem, a padlás
falai között.
Majdnem minden háznál sütöttek kenyeret. A 2–3 kg-os, nagy, gyönyörű, fehér, ropogós héjú cipókat, finom lángost és kelt kalácsokat. Köpülték az
aranyszínű vajat, és „szakajtották” a hófehér túrót, ritkábban sajtokat is készítet-
97
Történeti áttekintés
tek, sokáig a sós lében tartósítva. A tanyasi emberek semmit sem hagytak kárba
veszni, így tudták megvalósítani az igazi spórolást.
Ismert kocsmárosok: Sevecsek Illésné (Beszteri Erzsébet), Babucs Istvánné,
Tóth Béla.
Ismert boltosok: Szikszai Imre és Pernyész Borbála, Bibák Istvánné (Babucs
Anna), Tóth Béláné (Magyar Anna, Pannika), Kocsis Julianna, Nagy Imre.
Kárpáti Márta a BerényCafé főszerkesztője 2019-ben riportot készített Sass
Józsefné, Szikszai Ágnessel, akit a város 90. születésnapja alkalmából felköszöntött. Ezt olvassuk: „Ágnes néni a Hajtán született, kereskedő család gyermekeként. Három testvére közül már csak ő van életben. Mint mesélte, annak idején
édesapja egy darab földet adott a városnak, hogy azon a területen épülhessen
fel a Nagykátai úti tejcsarnok. Jó kereskedő lévén nagyobb forgalmat remélt
fűszerboltja számára a szomszédban üzemelő csarnok működésének okán. Arról már nem tudott beszámolni Ágika, hogy megvalósult-e édesapja számítása.
Férje szintén a Hajtáról származott, az anyós tulajdonában volt a Sass-kocsma,
amelynek emlékét ma a Nagykátai úti buszmegálló elnevezése őrzi. Talán van
még, aki emlékszik a vendéglátóegység hívogató tréfás feliratára: „Hopp, itt
megállj, hol a sas leszáll, itt a jogod, itt igyál!”193 Ezek szerint kereskedő család
gyermekeként született, édesapja Szikszai Imre (1901), édesanyja Pernyész Borbála (1901) kereskedők voltak, tanyájuk a Hajta 62. volt.
A Szolnok Megyei Néplap 1976-os számaiban többször is adtak fel pályázati
hirdetést, amelyben „szabadkasszás, egyszemélyes egységvezetői munkakörök
betöltését” hirdették meg.194 1981-ben pedig a pályázati felhívás az üzletek szerződéses rendszerben történő üzemeltetésére 1982. január 1-től 1985. december
31-ig terjedő időszakra.195 Ezekkel együtt más üzlethelyiségeket is meghirdettek.
2020 októberében jártam arra, akkor éppen a tetőszerkezetet szedték le.
2021 márciusában már új tetőszerkezettel láttam. Sőt az udvarán épült egy garázsfunkcióval bíró melléképület is. Úgy értesültem, hogy a bolt megszűnt, és
magánházként szolgál tovább.
A halászat és a vadászat, valamint egyéb más megélhetési források
A Hajta-patak lehetőséget kínált a halászatra is. Ugyan a város bevételei között nem tesz ki jelentős összeget a halászati jog bérbeadása, de azért mégis
számon tartották. 1806-ban 80 Ft-ért adták bérbe a Zagyva és a Hajta halászati
jogát. Amint a könyv elején idézett iratban olvashattuk, ezeket csak a berényi
KÁRPÁTI Márta: Fiatalos kilencvenes. In: BerényCafé, 2019. február 8. http://jku.
hu/2019/02/08/fiatalos-kilencvenes/. Lásd 186. lábjegyzet.
194
Vö. 1976. augusztus 27., 6.
195
Vö. 1981. november 5., 6.
193
98
A halászat és a vadászat, valamint egyéb más megélhetési források
piacon volt szabad árulni. Aki ezt megszegte, az 6 Ft büntetést kapott. Az egyes
halászok fejenként 8 Ft-ot fizettek a hajtai halászatért. Azonban a saját földeket
elöntő vizekben nem lehetett csíkászni.
Az 1872-ben megalkotott állami törvény szerint a kóbor halászok és vadászok nem üzérkedhettek a maguk hasznára. Még ugyanebben az évben a város
10 forintot kért a halászati jogért és 5 forintot a vadászati jogért. 1873. június
28-án a város vezetése elhatározza, hogy a halvédelem érdekében nem szabad
nagy húzóhálót használni.
Gyurgyák János néprajz szakos egyetemi hallgató adatokat gyűjtött A népi
halászat a Hajta tanyavilágában címmel.196 Az adatokat a következő gazdák
szolgáltatták: Szappanos Antal és Szappanos Antalné, Hábenczius Rozália, Hajta-tanya 25., Sápi János, Hajta-tanya 41. és Kaszás Elek, Hajta-tanya 43.
A halászok többen összefogtak egymással, volt egy vezetőjük vagy más néven főbérlőjük. Utóbbi általában egy idősebb szakember volt. Így mesél erről
Sápi János: „Az úgy vót az a terület, hogy mondjuk, vót egy-két ember, aki
kivette azt attól a birtokosságtól, azzal hogy megegyeztek, és ők tizenketten-tizenhárman, illetve ahányan vótak a halászok, annyian összevették egymás közt
azt a pénzt, úgyhogy mindenki egyformán fizetett.”197 Kaszás Elek az egyes évek
főbérlői közül megemlíti Sápi Józsefet és Szappanos Ferencet is. Farkas András
szóba hozza a haljegyet. Évi 200 pengőbe került egy ilyen engedélyt szerezni. „A haljegy tenyérnyi nagyságú keménypapírból készült, rá volt festve a hal,
a dátum […] pl. augusztus elejétől július elsejéig, mert egy hónapot vagy kettőt
nem volt szabad halászni, mikor a halnak ívása van. Kinek jegye volt, az lépjéllekoma!” A Jászberény és Vidéke újság 1906. június 10-én Halászati tilalom
című cikke szerint sokan nem tartják be ezeket a korlátozásokat. Külön megemlíti, hogy április 1-től 15-ig márnára és keszegre, július 15 előtti időben pedig
a pontyra és a potykára van tilalom. „A hal fajok termőképességére nézve ezt
a tilalmat is jó lenne halászainknak betartani.” – írta az újság.
Még meg kell említeni a halászjegyet is. A városi tanács bocsájtotta ki, és
ez biztosította, hogy a kifogott halat a piacokon el is adhatta. Tehát külön ki
kellett váltani Nagykátára is és Jászberényre is! A halat nem kilóra árulták,
hanem rakásra, amelyben 5–6 darab hal volt. Később néhányan bevezették
a „tányéroskilót”, vagyis a tányéros mérleget.
Reggel korán és esténként halásztak. Utóbbi néha bele is nyúlt az éjszakába,
viszont csak éjszakára nem mentek ki.
A halászat rekesztéses módszerrel ment. Nádból készítettek egy csapdát
(az oldalszárnyai kb. 1,5 m magasak voltak), amibe a hal kíváncsiságból beóvakodott, de kijönni már nem tudott. „...a hal nekiment ennek, és igaz-e ta Jász Múzeum Adattára 172-79, 1978. július, 39 db A/5-ös cédula. Gyurgyák János néprajz
szakos egyetemi hallgató (ELTE BTK Néprajzi Intézet) gyűjtése.
197
Sápi János, 1978. július 22.
196
99
Történeti áttekintés
pogatózott, tapogatózott,
amire az bement ide, innen azután nem tudott
kijönni. Mert ezt a lyukat
nem találta meg soha […]
nem tudott kijönni […]
vissza ebbe a kis lukba.”198
A csapda egyik része kürt
alakú volt. Kicsit magasabbra készítették, hogy
a hal ne tudjon kiugrani belőle. Ugyanakkor az
Bóta István halászjegye 1957-ből
egykilós csukák már simán átugrották a csapda
oldalát! Egyes gazdák vejsze néven is emlegették. Azonban ha patkány érte, akkor abba a hal többet be nem ment. (A pézsmapatkány képes volt magát kirágni
belőle.) A kürtnek a szárnyát vécnek nevezték, a hal nekimenve, addig-addig
veregette magát, míg rá nem akadt a nyílásra. Így nyilatkozott Sápi a kürtök
számáról: „Az én apámnak vót, amikor vót benne abba területbe százhúsz kürtje, vót amelyiknek kevesebb vót meg, tehát az mán nem vót mondjuk ő köztük
[…], a bérlők közt kitűzve, hogy má’ pedig ennyivel szabad halászni.”199 A patak
szélessége 12–15, máshol 20–30 darab kürt felállítását engedte meg.
A csapdák folyamatosan a vízben voltak, télen-nyáron. A fogás néha 50–60
darab is lehetett, persze előfordult, hogy semmi sem! A nádból készült csapdát
jobban szerették a halászok, mert tovább tartott. Ha gyékényből készítették, az
hamarább elhasználódott. A vejszék készítéséhez csak puha gyékényt lehetett
használni, mert a kemény megtört. Használtak gyékényt még a kürtök összekötözésére is. Télen jegelővel verték ki a kürtről a jeget, az összetört jeget kihányták, és úgy halászták meg.
Használtak még húzóhálót és kecét is, amelyet a Velencéről érkezett nádvágók
terjesztettek el a hajtai halászok között. Ezt a 3–4 m hosszú húzóhálót kenderspárgából készítették. Két ember húzta a mederben gázolva, a harmadik pedig
velük szemben kézzel csapkodva zavarta feléjük a halakat, így közeledtek egymás
felé. Az alacsony vízben még lehetett tapogatóval is halászni. Ez egy volt 60 cm
átmérőjű és 1 m magas fűzfavesszőből készült kas volt, amelynek az alja is hiányzott. Belenyomták a vízbe, és kézzel kotorásztak benne, hátha akad valami.
A hetvenéves Kaszás Elek elmondja, hogy 1978-ban még evvel halászott. Úgy
látszik, hogy utána a patak vizének elterelése után felhagytak a halászattal. Mintha
keserűen jegyezné meg Sas Kálmán, hogy valamikor az Almási-ér táplálta a Hajtát!
Szappanos Antalné, Hábencius Rozália, 1978. július 17.
Sápi János, 1978. július 22.
198
199
100
A halászat és a vadászat, valamint egyéb más megélhetési források
Nyáron visszahúzódott
a víz. A halászok belegázoltak, és úgy fogták ki
a csíkot. Ezt a halat azért
is szerették, mert tisztítás után gyorsan elkészült
belőle a paprikás. Farkas
András elmondása szerint:
„Nyáron a víz visszaszorult, leapadt. A kisebb vízbül mélyebbre szorul a hal
a meleg végett, mert a mélyebb vízben több a hűvös Farkas András horgászjegye
víz. Ilyenkor belegázoltak
a vízbe és kézzel fogták a halat. Ha a halat nem fogták meg, akkor az megfúlt,
akkora nagy sár volt.” Szigonyt nem használtak, mert a nádban, gazban nem
lehetett látni a halat.
A halászathoz használt csónak fenyődeszkából készült, és legalább négy méter hosszú volt. Az ennél kisebb csónak nem tartotta meg magát a vízen, illetve
nehéz volt a halakat belehúzni. A csónakot rúddal hajtották a kürtök között,
egyébként a nádasban nem is alkalmas az evező használata. Farkas András elmondása szerint a környék legjobb csónakjait Kocsis János készítette Tőtevényen. „Az ő építése még a vízen is másképp járt, mint a másiké. Olyan könnyű
volt, hogyha az ember a farában állt, az oldala így felfelé, mintha hegynek menne, az olyan könnyen siklott. Úgyhogy a vízen csak két és fél méter feküdt, a többi már úszott a levegőben.”
A kifogott halakat lőcsös kocsira rakták, illetve felhányták, s úgy vitték
a piacra. Sokan nem is
foglalkoztak azzal, hogy
kasokba rakják, annyit
fogtak. A kifogott halakat
a gazdák ebben az időben hétfőn és csütörtökön Bóta János gyermekeivel, Pityuval, Erzsikével és Edével 1958
körül
Nagykátára, kedden és
pénteken Jászberénybe szállították. A piacokon kedveltek voltak a hajtai halak:
csuka, ponty, compó, halcsík, keszeg és leginkább a kárász. Volt egy mondás
is: olyan, mint a halcsík. Olyan emberre mondták, aki gyorsan csinál valamit.
Ismerős volt már abban az időben is a meghalászás, vagyis az, hogy a másik
ember kürtjéből kimerik a halat. Ez ellen használták a víz alatt átdugott nádszálat. Ezt az idegen nem ismerte, így rájöttek a lopásra. Ha kiderült a személy,
101
Történeti áttekintés
akkor a csónakhajtó rúddal lerendezték! De a rosszindulatú emberek kezében
ugyanezen rúd alkalmas volt arra is, hogy egy halász kürtjét megrongálja.
A vadászati jogot 80 Ft-ért lehetett megvásárolni. Ennyit kértek a pesti
származású Reuss Györgytől és Ujj Ferenctől. Később nemigen jelentkeztek az
árendára, pl. 1812-ben sem, pedig a város 280 Ft-ot remélt a halászatért, csíkászatért és vadászati jogért. Természetesen nem mindenhol lehetett vadászni,
viszont a káros állatokat kötelesek voltak irtani. Pl. évente 12 farkast kellett kilőniük. 1885-ben a város a vadászati jogot Almásy Árpádnak, évi 310 forintért,
1889‑ben Sipos Istvánnak pedig 6 évre, évi 200 Ft-ért adta. Később úgy határoztak a város vezetői, hogy a jogot nem egyben, hanem hét tagban adják ki.
A Jászberényi Vadásztársulat 1883-ban 20 személy belépésével alakult meg.
De erről a Vadász Lapban csak egy évvel később kapunk tájékoztatást: „A Jászberényi Vadásztársulat – mint velünk közlik – már végleg megalakult, s tisztviselőit is megválasztotta. Elnök: Lakatos Imre törvsz. bíró; titkár: Muhoray Titusz
ügyvéd; pénztárnok: Tischler Emil; ügyész: Takátsy Endre; igazgató: dr. Király
Gáspár.”200 A Közigazgatási Értesítő szerint a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter az alapszabályt 1884/43, 604. számon hagyta jóvá.
1884 és 1888 között 4763 nyulat, 2600 foglyot, 1674 fürjet, 74 harist, 1153 vadrucát, 379 szárcsát, 132 gémet, 37 erdei szalonkát, 261 vízi szalonkát, 115 vadgalambot, 34 húrosrigót, 1 vidrát, 6 rókát, 3 gödényt, 11 menyétet, 39 sast, 19 sólymot, 176 kányát és vércsét, 70 baglyot, 1353 varjút és szarkát, 159 kóbor ebet, 22
macskát és más különféle állatot ejtettek el, összesen 13.375 darabot – tájékoztat minket dr. Király Gáspár igazgató a Vadász Lap 1889. április 4-i számában.
Vadászterületek, például 1902-ben, a következő személyek béreltek: Dr. Gyárfás Ferenc, Dr. Almásy László, Török Aladár, Elefánty Sándor, Muhoray Béla,
Dr. Márkus József helybeli lakosok. Azért került a nevük az újságban ismertetésre, mert a bérleti díjat november végéig nem fizették be. A városi képviselő
testület gyűlésén szóba került a téma, és mindezt peres útra kívánták terelni. Az
illetők még egy kis haladékot kértek, mert egymás között még nem egyeztek
meg a díj elosztásáról.201
Halmay Márius egy vadászati beszámolót jelentett meg, s ebben megemlíti
Jászberény határát, a Zagyvát és a Hajtát is: „A legkülönb hely a jászberényi
„Hajta” és a jászfényszarui „Bugyogó” volt. Említésre méltó […] a jászberényi
Necső, Horgas-ér, Nyavajka-ér, a Külsőmalom nádasa, a kerekudvari Zagyva-nádas, a jászberényi Zsombikos, Nagy-Fehér-tó, a Borsóhalma, Négyszállás, a Felsőszentgyörgyön Mézes András tava, Pap tava, a szentlőrinczkátai és
fényszarui Gyilkos-tó, Békavár stb., végül a boldogházi Tápió-lapos. Ezer és
ezer holdakra rúgott ezen náddal, csuhival, sással, gyékénnyel, harmatkásával,
páfránnyal, bojtorjánnal, vízitökkel, tóronggyal, békalencsével, sulyommal, li Vadász Lap, 1884. november 25., 459.
Vö.: Az inkvizíció kora. Jászberény és Vidéke, 1902. november 30., 2.
200
201
102
A halászat és a vadászat, valamint egyéb más megélhetési források
liommal, nympheával, bürökkel, csomorikával s más ilyen hasznos és haszontalan tavi növényekkel belepett terület. Hellyel-közzel a szép, szikes alapú tavak
is előkerültek. Bezzeg volt akkor válogatni való területe a vadásznak. Hiszen
az egész vidéken bármely község határa nyitva volt a vadásznak, csak időre és
patronra volt szükség. Sem tréfa, sem nagy mondás nem akar lenni, midőn
állítom, hogy egy-egy vadászati kirándulás után a vadat külön kocsin kellett
beszállítani a községbe vagy tanyára.
De volt is azután válogatás a feltűnő és különös példányokban! Akkor még
nem volt valami nagy eset, ha kócsag, daru, kanalasgém, kárókatona, batla, gulipán, sőt emlékezetem szerint még hattyú, gödény és fekete gólya is esett. Igaz,
hogy télen át teljesen megszűnt a vízi vadászat, s ez a különbség az ottani és
az itteni (Budzsák) vízi vadászat között, hiszen a tavak, mocsarak mind befagytak. Alig kezdett azonban a jég olvadni, már „Jégtörő Mátyás” meghozta
a jeges kacsák, bukók, búvárok, vöcskök, hattyúk, gödények, ludak, darvak stb.
seregeit. Nosza meg is indult a vadászat, pedig még magas szárú csizma meg
bekecs kellett hozzá, hiszen a rendes vadász a „lápon” vágott neki a Hajta zajló
jegének. (Megjegyzem, hogy a láp egy pár szál gerendából összeütött s hosszú
rúddal tolt tutajt jelent, nem pedig egy nagy tóságot.) A lábalás meg a pákász
csolnak még nem volt ilyenkor alkalmasnak látszó. Ügyeskedett is ezzel a láppal
azután „Sisa Bangyi”, meg a „Nedve Laczi”, kik a Hajta vidék utolsó pákászai valának. Szegények! De hamar elmúlt előlük ez a gyöngyélet. Megszűnt a pákász.
Odalett a „csikászat”, meg a tollyazás! Jóízű czompót, fúrúhalat, meg kárászt
nem süt már a Sisa és a Nedve. Se nem kínálgatják már szerelmes bojtároknak
a kiczos gazdalegényeknek a „tollyút”, reásózván méreg drágán némely tudatlanra a gém-tollat daru helyett.
Tudták ők, hogy a „kutúban” kell keresni a vadmadarat. Pedig az a „tavalyi”
nád szélein gyülemlik meg. Nehéz küzdelem árán tologatták hát a nád közé
a lápot, s előkerült a „kaczor”, a nádvágó görbe kés. Egy-kettőre ki volt vágva
a láb elől a nád, s biztos kézzel, de meg művészi ügyességgel tűzködte tele a láp
széleit a náddal. Nekimehetett már a vadász a „kutúnak”!
Ilyenképpen azután, a mit sem sejtő vad hamarosan aggatékra is jutott. Más
volt megint a kora nyári vadászat. Szénakaszálás idején már mindig lehetett
cserkészni a tavak széleiben. Különösen ekkor volt alkalma a professzionatus vadásznak az itt nagy számban kelt „lotyó” snepffeket lőni. Mert már ezek
ilyenkor repülősek lettek. No meg a lohos kácsák és a kajtárok után is eredményes volt a fáradtságos víztaposással vegyes csolnakázás.
A legszebb azonban e téren az augusztusi „busisorzás” vala, amely összeköttetésben állott a foglyászással, meg egy-egy elé kerülő márcziusi süldő lepuffantásával is. Este sohasem maradt el a les. Ilyenkor kellett azután külön
kocsi a vadnak. A jászfelsőszentgyörgyi, meg a fényszarusi határ tavai csak úgy
ontották a vízi vadat. A délután foglyászattal kezdődött, s hovatovább közeledett a vadász rajvonal a mocsárhoz, annál inkább dobogott a szív. Végre a tónál
103
Történeti áttekintés
előkerültek a vízi ruhák, a szőrharisnya, fűzős bakancs, meg a durva vitorlavászon-nadrág a kocsik fenekéről.
Ígyen felkészülve neki lehetett fogni a valódi élvezetnek. Itt azután előbb
a különböző szalonkák, czankók, gólyatöcsök, partfutók, lillék, godák, gulipánok stb. felriasztása után a gémek jöttek sorra. Majd beljebb a kácsák csapatai
jelentkeztek. Végül ki-ki elhelyezkedett az előre megbeszélt leshelyre, s azután
kellő „hopp-hoppozás” után, hogy mindenki biztosan tudomással bírjunk társainak leshelyéről, kezdetét vette a valódi tűzharcz. Bizony 60–70 patron alól
senki sem adta egy-egy ilyen délután. A les végén azután jött a vadak bemutatása. Volt ilyenkor ámulás egy-egy különlegesség színrehozatalokor.
Ősszel meg a nádasszélben a legszebb mulatság volt a nyúlra vadászni. Különösen szeles időben. Alig, hogy a „jász-eső” elkezdett zúgni, morogni, a jó vadász, nem törődve a csípős idővel, nekiindult a nádnak. [...] A letarolt nád-torzsa
közt megint a fogoly ütött tanyát, szedegetve a rovarféléket, a csigát és a harmatkása magvát. Ilyenkor 60–70 darabból álló csapatokba verődtek össze,
számtalan fészekalj társulása után. De már itt nem egy-két vadásznak, hanem
5–6-nak kellett rajvonalat alkotni, ha eredményes vadászatot akartak csinálni.
Mert a fogoly nem igen várt. S inkább hajtásszerűleg sikerült vámot kivenni.
Végezetül jött a lúd-les. Különös járása volt a lúdnak. Minden esztendőben másmás tavat szemeltek ki maguknak, aszerint ahogy a vetésforgó hozta magával.”202
Így vadásztak tehát 1880–1890 tájékán a Hajta és a Zagyva nádasaiban.
A következő írás szintén egy vadászati témájú visszaemlékezés, de ez már
a múlt század elejéről, a „Nagy háború” alatti időkből:
„A Hajta-folyás fent valahol a Cserhát tövében indul útnak, de mivelhogy az
útja nem sietős, szép lassacskán ballagdogál a síkon tova, sok helyen terjedelmes fertőket alkotva, míg végre lent, valahol a Tisza körül a Tápióval egyesül.
[…] Az itt gyülekező madárság a fajták sokfélesége tekintetében éppen úgy,
mint az egyes fajok számgazdagsága szerint a legfokozottabb igényeit is kielégítheti bármely vadásznak. Igaz ugyan, hogy sok olyan fajta hiányzik, vagy csak
csekélyebb arányban található, aminő az alföld kötöttebb talajú területein pazar
mennyiségben fordul elő, de viszont itt meg sok olyan fajta él, ami a másik talajon hiányzik.
Mindenekfölött való a sárszalonka szaporasága. Ezek mellett a szárcsa, a vöcsök minden fajtája és a halászkák valóságos eldorádójukat találják fel e helyen.
Ha nem nagy tömegben is, de jókora mennyiségben fordulnak elő szőrszalonka, pettyes és apró vízi csibe, fehérszemű ruca, kanálos ruca, sipoló ruca, sirályok, vörös gém, éji gém. Tisztes számban fordulnak elő bibic, haris, dobosgém,
kis, nagy és közép búvár, nyílfarkú ruca, kendermagos ruca, csörgő ruca, nádi
fülesbagoly. Azon fajok közül, amelyek általában téli vándoroknak tekintenek,
HALMAY Márius: Az alföldi vadászterületek a 80–90-es években. Vadászat és Állatvilág,
1909. április 15., 92–94.
202
104
A halászat és a vadászat, valamint egyéb más megélhetési források
szintén érdekes vadászatok eshetnek akár tél szakán is egyes fajokra, mert a Hajtán vannak helyek, hol a felszín egész télen jégmentes. Ezen különösnek látszó
tünemény a környék talajának geológiai alakulásával látszik összefüggésben
lenni, mert a most leírt helytől néhány kilométerre már 80–100 méter mélységben langyos-meleg artézi kutakat lehet találni. Az ezen jégmentes foltokon tartózkodó fajok közül megemlítendők a jeges kacsa, bársony kacsa, lármás kacsa,
telelő kacsa, jeges búvár, sarki búvár, hegyi kacsa, kontyos ruca, amely két utóbbi fajt különösen nemcsak télen, hanem később is megtalálhatjuk. Csekélyebb
létszámban fordulnak elő, már csak tavasztól őszig, a nagy sárszalonka, feketefarkú lotyósneff, vízi guvat, vadgalamb, gerlegalamb, kékcsőrű kacsa, sólymok, héják, kányák, ölyvek. Előfordulnak még szórványosan törpegém, batla,
gulipánsneff, szürke gém, selyemgém, fekete gólya, hajas kócsag, kanálos gém,
örvös galamb, halászsas, réti sas, szürke lúd, vetési lúd, nagy és kis kárókatona.
Az érem másik oldalát tekintve gojzerek, parti sneffek, esőmadarak s a szikes
talaj sajátos alakjai s az ártereken előforduló számos vadfaj e helyütt elvétve is
alig fordul elő. A Hajtával szomszédos 7–800 holdnyi vegyes fajú erdőben erdei
szolnak minden húzáskor található, olyan igen nagy számban.
Ami a vizslával való vadászatot illeti, erről a Hajta vizein le kell mondanunk,
nemcsak a lélekvesztők ingatag egyensúlya miatt, hanem azért is, mert a sok
hínár még a vizslát is akadályozza az úszásban, vagy legalábbis halálosan kimeríti. Ellenben a műkedvelő uszkár – ha akad – bizonyos kockázatok mellett
hasznot is tehet.
Ennyi vad és ennyi lövési alkalom mellett nem csoda, ha vígan szól a puska. Egyik cimbora a numerussal is megelégszik, és lőhet szárcsát akármen�nyit, a másik már válogatósabb. Különösen a papi státus a fekete lábú kacsára
fektetett súlyt, mert ezt böjtös eledelnek tartja, s ha ilyent nem lőhet, kicseréli
saját veres lábúját másnak fekete lábújával; a harmadik a gémfajonkért bomlik;
a negyediknek gyengéje a mindenfajta vöcsök, amelynek bőrét karmantyúkká alakíttatja; van, aki az itatóra szálldosó vadgalambfajták lövését tartja a legszebb lövési esélynek; némelyik a gyakran fel-feltűnő orvmadarakra leskelődik;
szóval mindenki megtalálhatja, amit szíve, szeme, szája megkíván.”203
Egy 1789-es összeírás szerint Hajta 687.288 nsz. öl területén van 209.129
kaszáló, 369.552 szántó terület, 12.823 út, 72.260 homokos és 21.544 vizes rész.
1798-ban 583 személynek osztottak tanyahelyeket Hajta, Tőtevény, Rekettyés és
Boldogháza határterületén. Ebben az időben még nem laktak kint az emberek,
inkább karámokat, istállókat építettek.
A Hajta árterét és környékét felosztották és fákkal ültették tele. Egyébként
Mária Terézia korát idézi a Jászberény környéki fásítás is. Például a Homok
majdnem egybefüggő legelő terület volt! Öregerdő és Újerdő neve is ilyen erdősítések emlékét őrzi.
KULLOGÓ: Lord Flatiron. Vadászlap, 1916. március 16., 93–94.
203
105
Történeti áttekintés
Gyermekkoromban a határunkban még volt eperfa, amelyről szívesen csemegéztünk nyári estéken. Persze színesek is lettünk tőle. A sok-sok fát selyemtenyésztés fellendítésére ültettek még a XVIII. században. Ezt később is
folytatták. Erről így olvasunk az újságban: „A gazdasági szempontból felette
előnyös fa az eperfa termelése. A földmívelésügyi miniszter most újabban
nagyobb alkalmat nyitott, amidőn is a városok és községek részére minden
felé eperfa magvakat küldött szét díjmentesen. Az eperfák meghonosítása általában nyílt helyek, országutak mellékén igen kívánatos gazdaságilag és az
esetleges selyemtenyésztésre nézve is. Más vidéken már a hasznavehetetlen
vadfák helyet az útszéleken még gyümölcs és hasznos fákat ültetnek. [...]”204
Külön a Hajtára vonatkozó kimutatást nem találtam, de az újság hozza a megyei adatokat: 1898-ban 63 selyemtermelő volt a megyében, 758 kg-ot termeltek, 1285 korona értében. 1900-ban 40 család foglalkozott vele, 208 kg-ot termeltek. A megye kapott 18 kg eperfa magot, és 100.350 db 2–3 éves csemetét.
1900-ban 397 koronát kerestek a megyei selyemtermesztők. A Jászság újság
szépirodalmi és társadalmi lap egy részletes cikkében még azt is megtaláltam,
hogy 1896-ban a megye selyemtermelésének kb. felét adta a Jászság 3411 Forintból 1797 Forintot.205
A téeszesítés: a Szabadföld Termelőszövetkezet, a Vörös Csillag
Termelőszövetkezet és a Zagyvamenti Mezőgazasági Termelőszövetkezet206
Magyarországon a szocialisták három hullámban, igen erőszakosan kollektivizálták az ország termőföldjeit, s tették tönkre a kisparaszti birtokokat és
a gazdákat. Az első hullám 1949–53-ban, a második 1955–56-ban, a harmadik
1959–61-ben volt. Olyan szocialista szövetkezeti formát hoztak létre, amelyben a tagok a beadott javaktól függetlenül, a közösen végzett munka arányában
részesültek. Ez volt az elmélet, de a nem a gyakorlat. Rákosi Mátyás a szovjet
típusú kolhozrendszert kívánta kiépíteni, amelynek fontos eleme volt, hogy
a tagokat megfosztották magántulajdonuktól. A kezdeti nehézségeket a kulákok üldözésével kívánták leplezni. Bevezették a kényszerű beszolgáltatást, de
még a kényszerű kollektivizmust is. Nagy Imre miniszterelnöksége alatt rövid
enyhülés állt be, hogy aztán a Kádár-rezsim idején újra szigorítsanak.
A jogi háttér első feltételét az 1945/600-as rendelet teremtette meg, amely
a földmíves-szövetkezetek megalakulását támogatta. Ezt a gondolatot viszi tovább
Mód az eperfatermelésre. Jászberény és Vidéke, 1902. április 13., 5.
Vö. Jászság, 1896. augusztus 22., 2.
206
A cikk megírásához felhasználtam BOLLA János ny. tsz elnök, Besenyi Vendel agronómus,
helytörténész és Varga József, édesapám szóbeli közléseit is.
204
205
106
A téeszesítés
a Földművelésügyi Minisztérium által 1945 szeptemberében kiadott rendelet,
amelyben a szövetkezetek
tagságáról rendelkeztek.
Jászberényben 1948‑ban
indult meg a szervezés.
Bérlőszövetkezetet hoztak
létre, azonban a később,
1949. március 19-én induló Kossuth Mgtsz sokkal
tartósabb lett: „Jászberényben a földmívesszö- A Vörös Csillag Termelőszövetkezet irodájában Beszteri
Ferenc és Bugyi Imre bácsi
vetkezeti tagokból alakult
a Kossuth Tsz Ambrus József elmondása szerint. A szövetkezeti vezetők jártak el, hogy Kispál Józsefék
is megkapják Szolnok megye első szőlőművelési termelő csoportjának engedélyét. […] »A Magyar Köztársaság Kormányának 14.000/1948. korm. sz. rendelete 1. paragrafusának (1) bekezdése alapján engedélyezem, hogy a Jászberényi
Földmívesszövetkezet […] a szőlőt közösen termelők szövetkezeti csoportja
a III. mintaszabályzat szerint működjék«.”207 Márciusban létrejött a Petőfi Tsz,
1950-ben pedig a Március 15. Tsz, majd a Harcos, Talpra Magyar, Rákóczi és
a Dózsa Tsz-ek. 1959-től kezdve 24 tsz jött létre 17.195 kat. holdon, taglétszámuk 3374 fő volt. 1973-ben a Rákóczi és Kossuth Tsz egyesült, majd 1976-ban
a Március 15. Tsz is csatlakozott hozzá. A Vörös Csillag, a jászfelsőszentgyörgyi
Egyetértés és pusztamonostori Búzakalász Tsz-ekből pedig létrejött a Zagyvamenti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet.
A városban működött (1959) a Városi Termelőszövetkezeti Fejlesztési Bizottság. Ők adták ki az Új úton című lapot. A megyei pártbizottságtól 15 fős brigádot
küldtek ki, és a népnevelők naponta 10 órát kocsikáztak a tanyák között, és hangosbemondóval serkentették az embereket a belépésre. Emellett kihasználták még
a politikai manipulációt, a propagandát, az egzisztenciális és pszichikai zsarolás
eszközeit is. Cseh Dániel történész ezt írja: „Fontos szerepe volt a megfélemlítésnek is a kampány során. Nap mint nap több tíz parasztot idéztek be a Tanácsházára
»elbeszélgetés« céljából, amelynek rendszerességét idővel csökkentették. A rendőrkapitányságot is igyekeztek bevonni a szervezkedésbe, elsősorban a kulákokra való
nyomásgyakorlással.”208 Szóbeli közlés szerint az egyik embert úgy kívánták rábeszélni az önkéntes belépésre, hogy fejét vizes hordóba nyomták, és ezt annyiszor is BORZÁK Lajos: Szövetkezeti magvetők. A MÉSZÖV jubileumi kiadványa, Szolnok, 1971., 124.
CSEH Dániel: A jászberényi téesz-szervezés társadalomtörténeti látószögei. In: GULYÁS Martin
(szerk.): Studia Vincentiana, Történelmi-ismeretterjesztő folyóirat, Piliscsaba, 2/2015., 215.
207
208
107
Történeti áttekintés
mételték meg, amíg önként
be nem lépett a tsz-be. Ezeket a renitens embereket
rendszerint télen kiküldték
a mocsár területére nádat
aratni. Tavasz felé közeledve több alkalommal beszakadt a jég, és így az emberek
felfáztak, megbetegedtek,
többen meg is haltak.
A későbbi időszakról elmondhatjuk, hogy a téeszHázkötő Vendelné tagsági könyve
csék folytonosan alakultak,
átszerveződtek, megszűntek vagy beolvadtak egymásba. Termelni, mindig azt termeltek, amit a szocialista gazdaság megkívánt tőlük. A Zagyvamenti Tsz 1980-ban már 7500 hektáros területen gazdálkodott. 1977-ben már 80 hektáron termelt zöldborsót,
50 hektáron paradicsompaprikát. 1978-ban folyamatosan növelte a zöldség,
a gyümölcs, a zöldpaprika, pritaminpaprika, dinnye, burgonya, fejes saláta, paradicsom, retek, meggy (40 h) termesztését. 20.000 négyzetméter fóliás kerttel is rendelkezett. 58 hektáron foglalkoztak szőlőtermesztéssel. Ezt
kezdetben traktorral permetezték, de később a Jászsági Állami Gazdasággal
karöltve repülőgépet vásároltak. A tsz a későbbi időszakban termelt még
cukorrépát is, amit a hatvani cukorgyárba szállítottak. Foglalkoztak juhval,
szarvasmarhával, sertéssel, ugyanakkor kivették részüket a tejtermelésből is.
A tőtevényi központhoz tartozott az almaültetvény, más néven az almáskert.
Itt golden, starking és jonatán fajtájú almát termeltek. Rendelkeztek szilvással, őszi- és sárgabarackfákkal. Ez utóbbi terület Tőtevény távolabbi részén
feküdt. Telepítettek nyárfaerdőket is. A nyárfát a kitermelés után a tőtevényi
ládagyárban használtak fel. Ez segítség volt a tanyai lakosságnak, így télen is
munkához juthattak. A fűrészport és a leszélezésből visszamaradt hulladékot
a tőtevényi iskola tornapályáján tárolták. Ezt az iskolában mindig felhasználtuk, a téli időszakban gyújtósnak. A Néplap 1980. augusztus 15-én arról adott
hírt, hogy az üzembe lengyel fafeldolgozó gépeket rendeltek, és a tsz erdészeti
és fafeldolgozó főágazata évente 4000 köbméter rönkfát dolgozott fel. Volt
miből, hiszen a gazdaság ekkor már 1300 hektáros erdővel is rendelkezett.
Szabolcsi típusú ládát gyártottak, de további más bérmunkákat is elvállaltak
a Hűtőgépgyár, valamint a FOTK (Földműves-szövetkezeti Országos Mezőgazdasági Termékeket Felvásárló és Értékesítő Központ) részére, ez utóbbi
a libamáj exportálásához rendelt pár ezer ládát.
A Hajta területén biztos, hogy vetettek napraforgót, továbbá gabonaféléket,
mint búza, rozs, árpa, de termeltek még repcét és kukoricát is. Azonban szá-
108
A téeszesítés
mítottak a háztáji gazdaságokra is, tőlük 1978-ban 8000 mázsa zöldpaprikát,
1987-ben 17 hektárról 45 vagon paprikát és 33 hektárról 107 vagon krumpli
került átvételre. A tejcsarnok mellett egy mázsaház helyezkedett el, illetve egy
olyan hosszú mázsa, amire egy lovas kocsi képes volt felállni. Bár a mi időnkben
már semmire sem használták, régen ott vették át a gazdáktól a háztájiban megtermelt paprikát és paradicsomot. Korábban itt volt az állatfelhajtó is. Nyilván
ide a sertések és a borjúk érkeztek.
A tsz-dolgozók évente kedvezményes áron jutottak szemestakarmányhoz.
Ezt a szarvasmarhák etetésére és a sertések hizlalására használtuk fel. A hatvani
cukorgyárból rendszeresen érkezett a cukorrépa-gyártásból visszamaradt répacsík, ez is megfelelt az állatok takarmányozására. Aztán cukor kedvezményes
vásárlására is volt lehetőség. A 80-as években valamelyik tőtevényi táblán sok
dinnye termett. Ekkor én is részt vettem a leszedett és halomba rakott dinnyék
őrzésében, míg azokat el nem szállították. A Hajta belső részein a Pócs család
is termelt dinnyét.
Jászberényben, a vasúthoz közel volt egy 1901-ben épült dohánybeváltó
üzem. A hajtai gazdák is ide szállítottak dohányt. Egyébként eredetileg egy ideiglenes dohánybeváltója is volt a városnak, amelynek véglegesítését 1887. március 10-én állandósította a közgyűlés. A pénzügyminisztérium minden esztendőben meghatározta, hogy a leszedett, megszárított dohányleveleket mikor
lehet leadni. 1907-ben Jászberényben január 2-től február 7-ig volt a dohánytermékek beváltása. Egyben azt is közölték, hogy a kiküldött, évi közigazgatási
biztosok Mallár József és Eigen Pál lesz.209 A Sas-dűlő buszmegállójában lévő
tanyán a góréban nem kukoricát, hanem dohányt szárítottak. 1978-ban a Zagyvamenti Tsz a pálmonostori fajtából hektáronként 26 mázsát termelt, amint
arról 1978. szeptember 23-án a Néplap beszámolt. A kerekudvari telepen két
óriási, góréra emlékeztető hombárt építettek, amelyekben zsákokban fellógatva szárították a dohányt. Apukám pótkocsis IFÁ-val szállította ide a terményt,
részben Hajtáról. 1982-ben már 70 hektáron ültettek dohányt, és más fajták is
megjelentek: Virginia, VP-9-es, Kerti és Burley.
A Néplap 1977. november 12-én arról tájékoztat, hogy a jászberényi gyerekek szeptemberben 700 órát dolgoztak, napi hat órában. Ebből az egyik munkaterep a Zagyvamenti Tsz volt, a másik pedig a Jászsági Állami Gazdaság.
1980-ban 240 millió Ft értékű terményt takarítottak be. A Kossuth Iskolából
is minden évben jártunk szüretelni. A Volán vállalat biztosított autóbuszokat.
A Klapkából szintén jártunk szüretelni. De az egyik esztendőben a Tiszazugba
vonatoztunk, méghozzá Csépára, ahol csehekkel együtt szedtük a szőlőt.
1978-ban belépett a tsz abba az alakulatba, amely több más tsz-szel közösen
létrehozta a Kossuth Tsz húsfeldolgozó üzemét. 1979. január elsejétől nyitott
meg a húsüzem. 16 millió forintból építettek fel, 900 négyzetméter alapterüle Vö. Dohány-beváltás. Jászberény és Vidéke, 1906. december 2., 4.
209
109
Történeti áttekintés
ten folyt a munka, és 45 dolgozónak adtak biztos megélhetést. Ebbe az üzembe
bizony Hajtáról is számtalan sertés került.
A tsz a jászberényi piacon rendelkezett üzlethelységgel. De emellett
a ZÖLDÉRT-tel is megállapodást kötött minden esztendőben. Például 1977‑ben
arra, hogy 150 vagon gyümölcsöt és 60 vagon vegyes zöldséget szállítson és
juttasson el az ország különböző ÁFÉSZ boltjaiba. A hatvani és a nagykőrösi
konzervgyár 1978-ban 350 vagon árura kötött szerződést. A kertészet ideiglenes sátrakat is felállított. Például Jászberényben a Kossuth úton, ahol 1980-ban
november 11‑ig 700 mázsa zöldséget adott el.
A szövetkezet segített egyébként ahol tudott. Részt vettek a pusztamonostori tornaterem építésében, tartottak nyugdíjas napokat, évről-évre télapóünnepségeket a városi moziban. Utóbbira mindig nagy örömmel készültünk. A tsz
1978-ban 1000 vadgesztenye facsemetét adott a város fásításárhoz. Ugyancsak
ekkor besegített 8000 köbméter föld szállításába, amelyre a „Tiszta, virágos
Jászberény” akció keretében a fiatalok a parképítési akciójukhoz vettek igénybe.
1979. szeptember 29–30. között helyt adott az ifjú kertészszakmunkások szakmai versenyének, amelyen a fiatal kertészek magültetéssel, palántaneveléssel,
tápkocka készítéssel és kertészeti gépek kezelésével foglalkoztak. Amikor a szövetkezet lucernát vetett, akkor a tagok az állatok takarmányozására bérelhettek
kisebb-nagyobb területeket. A 80-as évek végén nagyapám is bérelt ilyen területet. Hétvégén, mikor meglátogattam együtt kaszáltunk, szinte versenyeztünk.
Hát, nem mindig én nyertem! Igaz a terület talán négy rend lehetett!
1980-ban Hajta villamosításában is segített a tsz: „Feltérképezte a tanyák
fekvését, és idejében kijelölte a területen áthúzódó villamosvezeték helyét, hozzájárult ahhoz, hogy ha kell, művelés alatt álló földjén is elhelyezhessenek el
a villanyoszlopokat.”210
A tsz támogatta a fiatal házasokat is, részben házhelyekkel és kölcsönökkel.
Amint arról a Néplapban olvashatunk, 1983-ban három telket osztott ki, és az
igénylőknek még 21-et készített elő a kiosztásra. A telket töredék áron biztosította, csak ún. használatbavételi díjat számolt fel.
Természetesen szomorú dolgok is történtek a csoportban. A Néplap beszámolt róla, hogy egyes traktorosok ittasan vezettek. Valamint arról is, hogy
a Zagyvamenti Tsz fáziseltolódásban van. Itt is működött pártalapszervezet,
ahol megtartották a „fejtágításokat”. Erről a fáziseltolódásról panaszkodtak
a taggyűlésen, ami 1980. január 17-én az újság témája lett.
Lassan átalakult minden. A privatizáció során a tsz helyzete több ok miatt
gyorsan átalakult. A megváltozott körülmények miatt a tsz számos dolgozóját elbocsájtották, vagyonát pedig vitatható módon osztották fel. Hajdanában
60 működőképes IFA típusú járműve volt a szövetkezetnek, azután már csak
négy, kettőt javítani kellett, kettőt pedig alkatrésznek használtak fel. A Néplap I.m. I. A.: A villamosítási programban. 8., lásd 7. lábjegyzet.
210
110
A homokbánya
ban 1998-ban eladásra kínálta az üresen álló tőtevényi iskolát, telekkel együtt,
valamint egyéb ingatlanokat. 2001 júniusában eladási hirdetést jelentettek meg
lánctalpas traktorra és 356 db öntözőcsőre. Bérbe adták az irodaépület reprezentatívabb helyiségeit. Jelenleg magánkézben vannak a termőterületek. Tőtevényen már alig-alig dolgoznak a régi központban. A gyümölcsfákat még 1990
tájékán kivágták. 2021-ben a már korábban, a tsz ideje alatt lepusztult állagú
kerekudvari központ jelentős részét (az egykori Gosztonyi-uradalamat) ledózerolták, és az építőanyagot feldarálták. A Zagyvaparti Központ még működik.
A homokbánya
Jászberény város határában több helyen is működött homokbánya. Az egyik
bánya megnyitásáról így számolt be a Néplap: „A Jászberényi Zagyvamenti Tsz
három éve nyitott homokbányát Jászfelsőszentgyörgy határában. A falazásra,
vakolásra alkalmas minőségű homokot közületek és magánszemélyek egyaránt
keresik, havonta ezer-ezerötszáz köbméterre van igény. Ha a termelőszövetkezet szabad szállítókapacitása engedi, házhoz is szállítják a bányából kitermelt
homokot.”211 A városban jelentős számban folytak építkezések, amelyekhez
nagy mennyiségű homokra is szükség volt. A nyolcvanas évek elején Hajtán is
volt homokbánya a templom mögötti tanyák, a 58. sz., a 49. sz. és a 52. sz. tájékán, de elnyúlhatott egészen a Koller-féle házig (az utolsó épületig, az iskoláig
is). Ami szabad kapacitása volt tsz-nek, nyilván a késő őszi és téli hónapokban,
az mind a város felé irányuló homokszállításra volt felhasználva. Kovács Károly
Zoltán a Facebook oldalunkra küldött visszaemlékezésében arról számolt be,
hogy a tsz akkortájt nyitott egy homokbányát, és innen szállítatta a homokot az
építkezésekhez, be a városba. Volt olyan, mikor a fejtéskor emberi csontvázak
kerültek elő, a felszíntől kb. két méter mélyről, meg különféle edények is. A leleteket a Szolnoki Múzeum régészei elszállították. De sajnos nem rendelkezünk
több adattal a leletekről.
Egyesek megjegyzik, hogy a 70-es évek végén, az egyik alkalommal a markoló kanala megakadt. Nézik, nézik, hogy mi lehet az. Hát arra jutottak, hogy
egy orosz katona gépfegyvere akasztotta meg. Ugyanis egy darabig itt állt
a front. Először Nagykátáról lőttek Hajta irányába, azután meg viszont, Nagykátáról szórták meg a Hajtát. Többször ment ide-oda a nyomás. Egyszer egy
akácfában megakadt a láncfűrész, fűrészeléskor aknaszilánkot találtak benne.
A háború idején a lányokat és az asszonyokat földbe vájt vermekbe rejtették
el vagy a mocsár egyes részein. Ugyanis ekkoriban számos erőszakos esemény
történt. Mások szerint ezen a területen egy temetőt is találtak. Kocsis Jani bácsi
tanyáján állt is néhány zsákkal emberi csontmaradvány egy darabig.
A jászberényi Zagyvamenti… Szolnok Megyei Néplap, 1988. október 17., 4.
211
111
Történeti áttekintés
Ami azonban sokkal érdekesebb, hogy máig közbeszéd tárgya a galvániszap
elhelyezése. A helybeliek úgy tudják, hogy a bányagödröt „Gorjáncz Ignác feltöltette galvániszapot tartalmazó hordókkal és más műanyagokkal”. Ezek a hordók az elmúlt negyven évben elrozsdásodtak, és szennyezik a talajt és a vizet.
Mi a galvanizáció? Mi is a galvániszap? A galvanizáció egy kémiai folyamat, amely során elektromos feszültséget keltenek két folyadékba mártott fém
között. Az a cél, hogy az egyik fémet feloldják, amellyel aztán a másik fémet
bevonják. Ezt az eljárást elsősorban korrózióvédő bevonatok készítésére használják. Ez manapság is használt technika; a réz, nikkel és króm bevonatokat
leginkább az autóipar alkalmazza.
Ezen eljárás során keletkezett melléktermék a galvániszap, ami veszélyes
hulladék. Az előbb leírt folyamatban az oldódás révén az oldatba fémsók kerülnek, amelyek jelentős mennyiségű, többnyire savas, igencsak mérgező nehézfémeket tartalmaznak, például ként és foszfort.
Ezt olvassuk a Néplapban: „Az előzmények a 70-es évek végére nyúlnak
vissza, amikor a Hűtőgépgyárban üzembe helyezték a Gavopol ipari szennyvíztisztító-berendezést. Ez a telep minőségi változást hozott az addigi szennyvízkezelésben, mert már nem a Zagyvába szállították minimális tisztítás után
a vegyi fürdők és más mérgező folyamatok csurgalékvizét, hanem az iszapot
leválasztották. Nos, éppen ez okozott később gondot. Igaz, most már nem a vízügyi igazgatóságnak, hanem a szőlősgazdáknak, mert a szennyvízből kivont
mérget azóta a zárkert közelében egy ideiglenes tárolóba szállítják.
A gyárból évente 3–4000 tonna veszélyes hulladék kerül a Zagyvamenti
Tsz elhagyott homokbányájába.”212 Később azt is megtudjuk, hogy a tsz nemcsak galvániszapot, de festék- és zsírhulladékot is tartalmazó hordókat szállított a bányákba. Itt olvastam még: „a korábban ingyen és bérmentve létesített
vadlerakók megszüntetéséért a természet tetemes számlát nyújt be: az eredeti
állapot visszaállítása várhatóan jóval meghaladja a százmillió forintos nagyságrendet.”213 A nevezett cikk nem a hajtai homokbányáról szól, de az itt lakók
emlékezete megőrizte, hogy éjszakánként a teherautók érkeztek ide a Hűtőgépgyárból. Talán valamilyen detektoros vizsgálat vagy légi fotózás deríthetne
fényt a kár mértékére.
Közlekedés
Mi milyen messze van? A Jászság a Zagyva és a Tarna öntésterülete. A közlekedés igen nehéz volt, főleg esős-saras időkben. Veresegyházi Béla egy cikkében
LUKÁCSI Pál: Fórum a veszélyes hulladék elhelyezéséről. Szolnok Megyei Néplap, 1988. október 4., 4.
213
Hordófelesleg a föld alatt. Szolnok Megyei Néplap, 1990. október 9., 1.
212
112
Közlekedés
összegyűjtötte, hogy mi-milyen távolságra volt Jászberénytől. Így két órát határoz meg Jákóhalma, Kerekudvar, Mihálytelek irányából, 4 órai utazást Dósa,
Monostor és Fényszaru felől, 6 órát számol Alattyán, Jánoshida, Farmos, Nagykáta, Szentmártonkáta felől. Mivel a Hajta kb. fél úton fekszik Nagykáta felé, így
három órát kell számolni. Hetente egyszer biztosan volt piac. Ha reggel 5-kor
már lehetett vásárolni, akkor már 2-kor elindulhattak cókmókjukkal.214
A városi közgyűlés határozatai között szerepelt a Jászberény–Nagykáta útszakasz kikövezése. „A jászberény–nagykátai kövesút építési költségeire megajánlott 29 ezer korona hozzájárulási összegéből a közgyűlés 28 ezer koronát
utalt ki, a vármegyei alispán leiratához képest 1000 koronát pedig visszatartott
az út rövidülése folytán előállott megtakarításból a várost illető hányad fedezése
végett.”215
A Hajta-patak állandóan elöntötte a területet, de az utakat is, sőt még a házakat, a tanyákat és a kisgazdaságokat is veszélyeztette. Nemegyszer keletkezett árvízkár a területen. Matolcsy Mátyás képviselő216 egy alkalommal az országgyűlésben is interpellált erről: „Azért vetem fel a felelősség kérdését, mert
konkrétumokkal jövök a Ház elé. Itt van Pest megyében, a mi vidékünkön, az
északkeleti határ mentén végig a Hajta, a Tápió, a Zagyva folyók szabályozatlan,
rendezetlen medre. Ma ott tenger áll, és százszámra dőlnek össze a házak, pedig
ott nem a Tisza és a Duna lépett ki a medréből, hanem csak az történt, hogy
már tíz év óta képtelenek vagyunk elintézni egy Hajta-szabályozást, egy-egy
folyómeder tisztogatást, mert beleütközünk a közigazgatásba és egyesek érdekébe.”217
Általában jónak nevezném az utakat. Egyedül a sarat nem szerettem, csúszott, ragadt, tapadt, és összekent mindent. Fontos közlekedési eszközünk volt
a kerékpár, amit soha nem neveztünk kerékpárnak, hanem csak biciklinek.
1980-ban, amikor szüleim beírattak a Tőtevényi Általános Iskolába, akkor kaptam egy 24-es biciklit, amellyel naponta megtettem az utat. Emlékszem a bicikli
kormányának óriási, kecskeszarv alakja volt, lehetett bele kapaszkodni. Mindig a Csillik-dűlőn közlekedtem, mert a kocsma dűlőjét a tsz járművei a nagy
kerekeikkel feltörték. Így vagy gödrös, vagy hepehupás volt, vagy homokos.
Később kaptam egy Toldi-típusú kerékpárt, amely legjobban a mai mountain
bike kerékpárokra hasonlított, annyiban, hogy vastag gumii, vastag kerekei voltak. Amikor 1984-ben felső tagozatra kerültem a Kossuthba, akkor a biciklit
Vö. VERESEGYHÁZY Béla: Utak, távolságok a Jászságban és a Nagykunságban a folyószabályozások előtt, I. rész. In: Redemptio, A jász és kun települések honismereti lapja, XXVII. évf.,
6. szám, 2020. december, 29–30.
215
Városi ügyek. Jászberény és Vidéke, 1906. június 3., 7.
216
Matolcsy Miklós Mátyás Károly (Budapest, 1905. február 24. – Budapest, 1953. június 20.) magyar agrárközgazdász, jobboldali politikus. Gyermekkorát a farmosi családi birtokon töltötte.
217
A Hajta-szabályozása. In: Az 1939. évi június hó 10-re hirdetett Országgyűlés Képviselőházának naplója, V. kötet,.Atheneum, Budapest, 1940., 197-198.
214
113
Történeti áttekintés
a tejcsarnok udvarán lelakatoltuk, s a Volán megfelelő járatával utaztunk az
iskolába, majd 14 órakor haza. Szerencsére ezek a buszjáratok szinte percek
alatt megtették a távolságot!
Az autóbusz-vállalat
Igen messze estek a tanyák a várostól, ezért a húszas években felvetődött egy
nagyobb volumenű autóbusz-vállalat felállításának a terve. Először egy szegedi
vállalkozó kért 10 évre kizárólagos jogot, de a közgyűlés elvetette a tervét. Végül
három személy kapott személyszállításra jogot: Gál Ferenc, egy szegedi vállalkozó, a Jászberény–Jákóhalma–Jászapáti–Jánoshida útvonalon, valamint Pusztamonostorra. A Hanga és Társa cég, akik a Start autóvállalatot üzemeltették, és
a Jászberény–Jászárokszállás–Vámosgyörk útvonalon közlekedtettek. Azonban
Strompf Pált tekinthetjük a jászberényi, jászsági autóbusz-közlekedés megteremtőjének.218 „Strompf Pál mérnök, akkor még váci lakos, a Jászberény–Nagykáta
közötti közlekedés megindítására kapott engedélyt. A Jászberény Apponyi tér és
Nagykáta vasútállomás közötti úton megállókat alakítottak ki: így a Jászberény
vasútállomásnál, a Földmívesiskolánál, a Neszűr szőlőknél, a Hajtai iskolánál,
a Keglevich kastélynál és végül Nagykáta vasútállomáson.”219 1926. október 3-án
indult meg az első autóbusz Jászberény és Nagykáta között. Bár korábban szerette volna indítani Strompf Pál a járatokat, de a karosszériagyáros késedelme
miatt ez nem volt lehetséges. A város autóbusz szabály-rendrendeletet is adott
ki, amelyben kikötötte, hogy naponta négy járatot kell biztosítani a vállalkozóknak, kettőt oda és kettőt vissza. A Jász Hírlapban 1926. október 24‑én jelent meg
a menetrend, amelyből nem csak azt tudjuk meg, hogy a hajtaiak nemcsak a kátai vasútállomásig juthattak el, hanem csatlakozhattak is a Bicske felé menő autóbuszjáratokra. Bár a négy járat nem valósult meg. Jászberényből 4.20, 8.30 és
12.20-kor indult járat, a menetidő 45–50 perc volt. Visszafelé pedig 7.05, 11.05,
Strompf Pál (1876–1952) Csetneken született (a község jelenleg Szlovákiában található, a kassai kerületben, a rozsnyói járásban). 1901-ben Berlinben szerzett gépészmérnöki diplomát,
gyakorlatot pedig a helyi fegyver és autógyárban. Itthon pedig a Magyar Ruggyantaárugyár
Rt-nél alkalmazták, majd a Weiss Manfréd konszernnél, főmérnöki állásban. 1926-ban Nagykátán lakott. Postajáratokat üzemeltetett és a városi mentőautót is ő kezelte. 1930-ban már 5
járműve volt: 2 db Renault, B 48-528 és B 48-566, 1 db Fiat, 1 db Latil és 1 db Ford-típusú.
A háború után pedig 2 Rába-Krupp, 2 db MÁVAG-Mercedes, 1 db Rába Super, 2 db lengyel
Chevrolet busz és 1 db Opel Kapitan társaskocsi. 1943-ban várótermet épített. Megvásárolta
az utolsó házat, az Obercián-féle házat, a vendéglőt, amely akadályozta a Rákóczi út kinyitását
a Kőhíd felé! 1944-ben már 22 db járműve közlekedett, melyek közül később sokat a németek magukkal vittek. 1948-ban államosították vállalatát, az épület emeletéről albérletbe kellett
költöznie. 1952-ben hunyt el. A Fehértói temetőben nyugszik.
219
METYKÓ Béla: A város gazdaságtörténete 1930–1950 között. In: i.m.: PETHŐ László
(főszerk.): Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig. 52., lásd 110., 140. és
191. lábjegyzet.
218
114
Közlekedés
és 18.45-kor indult. November 28-án már megvolt a negyedik járat, amikor is
a járatokat már így osztották be: 5.30, 8.10, 12.20 és 17.00, valamint visszafelé:
7.05, 9.45, 15.35 és 18.50. Az autóbuszjárat elősegítette, hogy a hajtai termelők
áruikat előbb Kátára, majd onnan vasúton Budapestre vihessék.
Szomorú eseményeknek is tanúi voltak az utasok, illetve a hajtaiak. „A Jászberény–nagykátai autóbusz utasainak reggel fél 9 óra tájban borzalmas látványban
volt részük. A nagykátai autóbusz reggel 8 óra előtt a menetrendszerű időben
indult utasaival az Apponyi-téri megállóhelyről. Amikor a kocsi, amelyet Czigány
Sándor sofőr vezetett, a hajtai iskola elé ért. Itt történt a borzalmas szerencsétlenség. A sofőr az előtte haladó néhány marhát meglátva teljesen lassított menetben, megfelelő dudálás után előzni akart. Az állatokat Kocsis Péter hajtai, 16 éves
pásztorfiú hajtotta, aki abban a pillanatban, amikor az autóbusz jobbra akart
előzni, pontosan a kerekek elé futott. Ebben a pillanatban már az sem segített,
hogy a váratlan ugrástól a meglepett sofőr egészen az országút széle felé csavarta
a kormányt. A bal sárhányó és a reflektor elütötte a fiút, aki a kerék alá került. [...]
A kiszállott rendőri bizottság megállapította, hogy a sofőrt nem terheli a gázolás
ügyében mulasztás, és a véres baleset oka a fiúnak az indokolatlan elugrása volt.
Kocsis Pétert borzalmas belső sérüléseivel az Erzsébet-közkórházba vitték,
ahol az orvosok megállapították, hogy felsőkartörést is szenvedett a súlyos hasi
sérülésein kívül. A fiún nem lehetett segíteni. Délután fél 4-kor a baleset okozta
lépszakadásból származó elvérzés következtében meghalt.”220
Hasonlóan szomorú esetről olvashatunk később is. Annyi az öröm az esetben, hogy a gyermeket a busz munkatársai és utasai meg tudtak menteni: „Az
autóbusz személyzete mentett meg két gyermeket a tűzhaláltól. A múlt vasárnap fél 10-kor a menetrendszerű autóbuszjáratot a hajtai úton megállította
Nyíri Sándor tőtevényi lakos. A személyzet segítségét kérte, mert Kovács László
Hajta 63. sz. tanyaházából füst szivárgott elő, és segélykiáltások hallatszottak.
Szabó Albert vezető, Pernyész Gyula jegykezelő és néhány utas az úttól nem
messze lévő házhoz rohant. Rögtön látták, hogy komoly veszedelemről van
szó. Betörték a házba vezető, valamint a szobába nyíló ajtót. Rettenetes látvány
tárult szemük elé. Az egyik ágyban, félig elégett ágynemű között feküdt egy
kétéves gyermek borzalmasan összeégett holteste, míg három gyermek a tehetetlen félelemtől borzongva sírt és zokogott. A mentők rögtön látták, hogy
itt azonnali segítségre van szükség. A meghalt gyermeket áttették az épségben
lévő másik ágyra. Ez volt lakótanyás Kovács László kétéves István fia, az ötéves
Klárát rendkívül súlyos égési sebekkel átvitték a nem messze lévő Besenyi Mihály-féle tanyára a másik két gyermekkel, Erzsébettel és Lászlóval együtt.
Amint a vizsgálat megállapította, Kovács László és felesége az előző órákban
azzal távozott otthonról, hogy a kimosott fehérneműt az új tanyába elszállítják,
négy gyermekre rázárták az ajtót, sőt vasvillával be is támasztották. A bezárt
Borzalmas autóbusz-gázolás a hajtai országúton. Jász Hírlap, 1935. november 2., 3.
220
115
Történeti áttekintés
gyerekek az ágyban játszadoztak, és az ötéves Klára égő papírt vitt szegényes
játékaik közé, amitől az ágy azonnal lángra lobbant. Az apró gyermekekben volt
annyi öntudat, hogy a szobában lévő vizet az égő ágyra öntötték. Ez a vízmen�nyiség azonban már nem tudta megakadályozni a kétéves István teljes szénné
égését. Kovács Klárát nem sokkal a tűz felfedezése után a közkórházba vitték,
ahol súlyos sebeibe másnap belehalt. A másik két gyermek is a szerencsétlenség
áldozata lett volna, ha az autóbusz személyzete testi épségének kockáztatásával
a további szerencsétlenséget meg nem akadályozza.”221
1947. április 12-én a közlekedési miniszter a cégnek még további 5 útvonalra
adott engedélyt. Ebből az egyik természetesen a Jászberény–Nagykáta viszonylat volt. Megjegyzendő, hogy a ponyvás teherautókkal járt Budapestre, melyen
a gazdáknak terményeket is lehetett szállítani! 1948 júniusában az állam megvonta az engedélyt, és államosította a vállalatot. Szikszai Mihály kutatásai szerint
a Budapesti Autóbusz-közlekedési Rt. (később Budapestvidéki Autóbusz-közlekedési Rt., BART) vette át a járatokat. A BART egyesült a MÁVAUT-tal, ebből
lett a MÁVAUT Jászberényi Kirendeltség. Majd pedig ebből 1953 táján létrehozták a Jászberényi 10. sz-ú, később az 54. sz-ú AKÖV‑öt.222 1961-ben megyei
szintű autóbusz-közlekedés kialakítására törekedtek. Később már 7. sz. Volán
Vállat szállította az utasokat, a rendszerváltozás után pedig Jászkun Volán Közlekedési Zrt. néven alakult át.
Az államosítás után, bár egyre kevesebben utaztak áruikkal, a buszjáratok sűrűsége nemhogy csökkent volna, hanem még meg is növekedett. A tanyai iskolák
bezárásával a Jászberény felé közlekedő, reggel 7 órai járaton a gyermekek száma
megnőtt, illetve értelemszerűen délután, hazafelé is. Ebben az időben már természetesen nem a Stromfeld cég, hanem a Volán Vállalat szállította az utasokat.
A gazdasági kisvasutak
Már 1918-ban felmerült, hogy „A polgármester előterjesztést tesz aziránt,
hogy a hadvezetőség tulajdonában levő s a háború után felszabaduló mezei vasutakból 9,1 kilométer út kiépítésére alkalmas sínpár és hozzávaló szerelvények
a háború után a város részére átengedtessenek. A m. kir. Földművelésügyi miniszter úrhoz felirattal fordulunk ebben az ügyben. A föld- és szőlőbirtokosok
már értekezletet tartottak, s itt nyert megállapítást az a hálózat, amelynek kiépítése a mezőgazdaság érdekeit figyelembe véve feltétlenül szükséges volna. […]
A Képv. Testület a polgármester előterjesztését, annak a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó nagy horderejű voltát belátva, teljes egészében elfogadja
Két gyermek bennégett egy hajtai tanyai házban. Jász Hírlap, 1941. február 1., 1.
A Szolnok Megyei Levéltár Alispáni iratát 12966/1947 és az Országos Levéltár XXIX.
H-1.a. íratait idézi SZIKSZAI Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete,
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7., Szolnok, 2005., 61–62.
221
222
116
Közlekedés
s határozatilag kimondja, hogy a bemutatott térképen berajzolt útvonalakon,
s azon felül, az állandó bizottság által javasolt útvonalakon, vagyis az alább
felsorolt utakon, nevezetesen I-el jelölt, Jászberény vasúti állomástól a Kátai
úton a Határig, az öreg tanyák, Tőtevény szélén a Szelei útig, a Szelei úton
a városba a Mária utcán a vasúti állomásig terjedő 29,00 km hosszú szakaszon és a II.-vel jelölt Kátai úttól s a Neszűr sarkától a város erdeje melletti
dűlőúton a Szelei útig terjedő 4,80 km hosszú szakaszon a XIII. vasútvonal
terve készüljön el.”223
A háborús viszonyok, a Tanácsköztársaság rombolása, a trianoni békediktátum elfeledtették az ügyet vagy a megvalósítás szorult a háttérbe. A Jász Hírlapban 1923-ból találtam róla az első híradást: „A Magyar Agrár és Járadékbank
megkeresést intézett a városhoz egy gazdasági vasúthálózat létesítésére szolgáló
törzsrészvények jegyzése tárgyában. Nevezett bank ugyanis ki akarja építtetni azt
a gazdasági vasutat, amely Nagykátát és a jász községeket összekötné városunkkal.
A hálózat központja Jászberény lenne. Az alaptőke nagy részét egy belga pénzcsoport adná, a többit a részvényesek biztosítanák. Ezeket pedig gabonáért akarja adni
a vállalkozó bank. Városunkra 2210 mázsa búza esnék. A nagy horderejű ajánlat
megvizsgálására, illetve a szükséges tárgyalásokra egy bizottságot küldtek ki.”224
Ezután különböző bizottsági értekezletek, összejövetelek és gyűlések kerültek
megtartásra, de az ügy lassan haladt. „Egy jászközségbeli lakos” 1923. május 6-án
a hírlap első oldalán A gazdasági kis vasút körül címen cikket jelentetett meg.
Ebben kifejti, milyen fontos is lenne ez az ügy, de kérdéseket is tesz fel, például,
hogy sokba kerül-e? Kinek az érdeke a megvalósítás? Illetve elmondja véleményét, hogy szerinte nem kellene megkérdezni a szűk látókörű egyszerű embereket erről a kérdésről, mert csak megakasztják a megvalósítást. 1924. május 30-án
megtudjuk a hírlapból, hogy a kisvasutak ügyének mozgatói Sármezey Elemér
bankigazgató, kormányfőtanácsos és Czettler Jenő dr. nemzetgyűlési képviselők
voltak. A városban elakadt az ügy, pedig a jász községek megajánlották a részvényvásárláshoz szükséges gabonát, illetve Cegléd és Heves már megelőzött bennünket a megvalósításban.
Mivel nem haladt előre a kisvasút ügye, a községek nem akartak belépni
a társaságba részvényesként, illetve nem annyival, amennyi a rájuk eső rész lett
volna. Így Heves megye új tervvel állt elő: „A Heves megyeieket természetesen
velünk kapcsolatban az vonal érdekli, amely Kálkápolna–Tarnabród–Boconád–
Tarnaméra–Zaránk–Erk–Tarnaőrs–Jászdózsa–Jákóhalma–Jászberény állomásokat érintené. A vonal Heves megyei része már el van intézve, s most Jászdózsa,
Jákóhalma és Jászberény határozata kell ahhoz, hogy ez a vonal kiépüljön.”225
Jászberény közgyűlési jegyzőkönyvei 1917–1919., 1918. május 10., 169 kgy/ 8060-1918., Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára.
224
Jászberény város közgyűlése. Jász Hírlap, 1923. január 7., 2.
225
Még mindig nem építjük a gazdasági kisvasutakat. Jász Hírlap, 1924. június 15., 1.
223
117
Történeti áttekintés
Még mindig nem építjük a gazdasági kisvasutakat, Jász Hírlap, 1924. június 15.,
1927. október 28-án a város képviselőtestülete a „nehéz gazdasági viszonyokra” hivatkozva elutasította a megvalósítást. Sármezey Elemér azonban
nem hagyta annyiban a dolgot, újabb tervekkel áll elő:
„Mi Jászberényből nem 4, hanem 6 irányba tervezzük a Jászsági gazdasági
vasúthálózatot:
1. Jászberény–Nagykáta (19,5 km.), egy menet ára vasúton 60 f., autóbuszon 2,60 P., munkásoknak, katonáknak féljegy, egy menet ára vasúton
30 f., autóbuszon 1,60 P., tanulóknak egy hónapra 2,5 P. Egy út ára vasúton 5 f., autóbuszon [?]
2. Jászberény–Jászdózsa (14km) […]
3. Jászberény–Jászapáti (19,5km) […]
118
A villamosítás
4. Jászberény–Jászladány (30 km) […]
5. Jászberény–Szentandrás (28 km) […]
6. Jászberény–Tápiószele (23 km) […]
Mindeme vonalak meghosszabbításaikkal együtt Kálig, Hevesig mintegy
200–210 km érdekeltségét kapcsolja Jászberénybe.”226
Sajnos ezek után már nem találkoztam több felvetéssel, javaslattal a kisvasutak ügyében!
A villamosítás
A villanyvezeték 1980-ban ért a Jászberénytől a legmesszebb levő tanyára,
a Hajtára. Az ÉMÁSZ Gyöngyösi Üzemigazgatósága volt a kivitelező. Egy kilométert tett ki a „lecsatlakozó” magasfeszültséget továbbító vezeték. Hajta egy transzformátorállomást is kapott. November végéig 33 tanyába vezették be a villanyt,
amelyhez a lakosok 18–18 ezer forintot adtak, a város pedig félmillió forintot.
Ez volt a tanyavillamosítási program utolsó eleme, amelyben öt év alatt száznál
több tanyát is elláttak villamos árammal. A tanyák villamosításához jelentős segítséget nyújtott a Zagyvamenti Tsz is, hiszen sokan ott dolgoztak a lakók közül.
Hajta-Öregerdő-Neszűr Ifjúsági Szomszédsági Közhasznú
Egyesület
Az egyesület 2005. november 5-én alakult meg, elnökének Nagy Jánost
választották. Az egyesület a nevében szereplő terület közösségi életét alakítja, amelynek központja az önkormányzat kezelésében és tulajdonában lévő
Öregerdei Gyermektábor. Az Egyesület lakossági fórumokat, szemétszedési
akciót és majálist is szervezett. 2007. január 23-án az Új Néplapban felvetették,
hogy a város erre a területre részönkormányzatot hozzon létre. Kérték továbbá,
hogy növeljék a mobil hálózatok térerejét, valamint, hogy a város javítassa ki az
utakat és növelje a közbiztonságot.
Jászfelsőszentgyörgy-Hajta
Részletesebben írnunk kell még arról is, hogy volt idő, mikor a Hajta részben Jászfelsőszentgyörgyhöz tartozott. Ott azonban sokkal kevesebb intézmény
A jászsági gazdasági kisvasutak újabb tervezete. Jász Hírlap, 1928. január 1., 2.
226
119
Történeti áttekintés
alakult ki, mint a mi részünkön. Ennek okát abban vélem felfedezni, hogy a térkép szerint Jászberénytől 8–12 km-re vannak a hajtai földek, viszont Jászfelsőszentgyörgytől csak egy főút választja el. Így akinek a településen volt a háza, az
kijárhatott a megvásárolt vagy bérelt földjére, valamint gyorsan haza is érhetett
onnan.
Erről ezt olvassuk Fodor Ferencnél: „A Hajta közelében lévő határrész még
ma is sívó futóhomok. Tanyavilága a homokon elég sűrű, úgyhogy 1925-ben
mintegy 156 tanyája volt, tehát fele a falu belső részében lévő házak számának,
s mintegy 615 lélek állandóan a tanyán lakott.”227 Fodor szerint Jászfelsőszentgyörgy fejlődését hátráltatta, hogy a folyók a település határát mocsarassá változtatták. Így azon sem növénytermesztés, sem állattartás nem volt lehetséges.
Nézzünk néhány statisztikai adatot. Jászfelsőszentgyörgy a következő külterületi településrészekkel rendelkezett: Pusztakerekudvar, Gosztonyi-tanya,
Hajta, a Feketeoldali tanyák. Túlnyomó többségben magyarok lakják és római
katolikusok.
Jászfelsőszentgyörgy-Hajtára vonatkozó statisztikai adatokat sajnos csak keveset találtam. Ha összehasonlítjuk a mieinkkel, feltételezni lehet, hogy 1949‑től
kezdve rohamos fogyásnak indult az itteni népesség.
Jászfelsőszentgyörgy teljes népessége
1910228
1920229
1930230
1941231
1949232
1960233
1970234
1980235
1990236
2529
2724
2728
2770
2807, ebből külterületen 1703
2485
2185
1967
1865
I.m.: FODOR Ferenc: A Jászság életrajza. Lásd 178, 179. lábjegyzet.
I.m.: 1960. évi népszámlálás 40. Lásd 30. lábjegyzet.
229
I.m.: 1960. évi népszámlálás 40. Lásd 30. és 228. lábjegyzet.
230
1930. évi népszámlálás 346. Lásd 28. lábjegyzet.
231
1941. évi népszámlálás 2. Demográfiai adatok községek szerint. Központi Statisztikai Hivatal,
Budapest, 1976., 82.
232
1949. évi népszámlálás 9. Demográfiai eredmények. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest,
1950., 129.
233
I.m.: 1960. évi népszámlálás 40. Lásd 30., 228. és 229. lábjegyzet.
234
I.m.: 1970. évi népszámlálás 468. Lásd 31. lábjegyzet.
235
I.m.: 1980. évi népszámlálás 594. Lásd 29. és 32. lábjegyzet.
236
I.m.: 1990. évi népszámlálás 148. Lásd 33. lábjegyzet.
227
228
120
Jászfelsőszentgyörgy-Hajta
Népesség életkori adatok szerint Hajtán:
Népesség
1910 416
1930
1990
412
34
0–6 éves 6–11 12–14 15–19 20–39 40–59
64
73
75
17
35
125
65
60–
22
1990-ben 34 fő él 11 lakóegységben.
Jászfelsőszentgyörgy, a Hajtai Iskola és a Bogyó-iskola
Itt 1929–1972 között folyt az oktatás. Ebben az iskolában tanított Bogyó
Béla. Az iskolát a visszavonuló németek 1944-ben felgyújtották. A szomszédos jászberényi határból
is jártak ide gyerekek, mivel a város határának ezen
a részén nem volt másik
iskola. Így az 1950-ben elkészült új épület már igen
tekintélyes méretűre készült, az akkori állapotokhoz viszonyítva jól felszerelve, két tanteremmel és
tanítói lakással. 1969-ben
megszűnt a felső tagozat,
Bogyó-iskola 1941-ben, Bóta Rózsi és Matók Erzsébet osztálya
majd 1972-ben az alsó is.
A néplap így tájékoztat minket: „A tanyavilág
szűkülésével Szolnok megyében minden évben több
tanyai iskola, külterületi
művelődési otthon szűnik
meg. Az elnéptelenedett tanyasi épületeket a tanácsok
értékesítik vagy lebontják,
és anyagát belterületi létesítmények építéséhez használják fel. A jászfelsőszentBogyó-iskola 1955-ben, Baranyi Tibor tanító, Kisnémet Rogyörgyi Hajta tanyai iskola zália, az első sorban jobbról a harmadik, Farkas Mária, a felső
épületét a helyi Petőfi Ter- sorban jobbról a harmadik, mellette jobbról Rédei Mária, Fomelőszövetkezet vette meg. dor Ábel, a középső sorban jobbról a második
121
Történeti áttekintés
Bata Julianna bizonyítványa 1963/64-ben
Ellenértékeként a gazdaság egy foglalkozási teremmel és kiszolgáló helyiséggel
bővítette a községi óvodát.”237 Hasonlóan szűnt meg a tanítás Réten, Rekettyésen, Kormosparton, Meggyespelén és Újerdőn is. Anyukámat ezek a változások
még nem érintették. 1960-ban a Bogyó-iskolába iratkozott be, és ott is fejezte be
tanulmányait. (Utána a budapesti Gyapjúfonó-, Szövő-, Műszövő Ipari Szakmunkásképző Iskolába iratkozott be.)
Elnéptelenedett tanyai iskolákból óvodák, művelődési házak. Szolnok Megyei Néplap, 1973.
április 11., 1.
237
122
Jászfelsőszentgyörgy-Hajta
„Ismert tanítók: Bogyó Béla, Ferenczy Ella, Kadbedó Matild, Kiss Szidónia, Pintér Imre, Rácz (Fenyvesi) László.”238 A felújított épületben ma vadászház
működik.
Turjáni kereszt
Isten dicsőségére állíttatták Nagy Teréz és gyermekei, 1918.
A kereszt felirata: Áldás és Béke a Földön Mindörökké. Ámen.
Az I. világháború idején Turjáni Istvánné, sz. Nagy Teréz fiát besorozták
katonának. Hosszú időn keresztül nem kapott információt a fia hogylétéről.
A háború végén azonban egészségesen kapta vissza gyermekét, ezért hálából
állíttatta a keresztet. A család hosszú időn át gondozta a keresztet. Ma viszont
gazdátlanul áll!239
Keresszegi Roland jászfelsőszentgyörgyi
lakos a következő üzenetet küldte a kereszt
facebook bejegyzéséhez: „Ezt a keresztet
az én üknagyanyám, Nagy Teréz állíttatta,
amikor a fiai hazajöttek az első világháborúból: dédnagyapám, Turjáni István és testvérei, Turjáni József és Turjáni Imre.”
Turjáni kereszt
Török-híd
A település egyik határrészét mindmáig Tábornak nevezik. Fodor Ferenc
szerint azért, mert a törökök szívesen telepedtek itt le. Az ő emléküket őrzi az
Öreg-Hajta hídja, amelyet a legenda szerint a törökök építettek, kőből. Manapság természetesen már új híd áll ott, vasbetonból. Kicsi, jelentéktelen híd. Az
emlékezet 1979-re teszi az új híd építését.
I.m.: A jászsági oktatás végvárai. 83., lásd 96. és 98. lábjegyzet.
Vö.: FARAGÓ László: Rejtőzködő keresztek a Hajtában. Lásd 163. lábjegyzet.
238
239
123
Történeti áttekintés
Itt azonban meg kell jegyezni, van egy kis nézeteltérés. Nem találtam magyarázatot arra, hogy a helybeliek szerint a Török-híd nem ez, hanem az Öreg-Hajta hídja! Mindenki emlékezetében így él.
Az Öreg-Hajta hídja
A hídnak az Egységes Hídnyilvántartási Rendszer (Közlekedésfejlesztési
Koordinációs Központ) szerinti hivatalos neve: Jászfelsőszentgyörgy Hajta-csatorna-híd. Építési éve 1958.
Szerettem volna többet megtudni az Öreg-Hajta-hídról, de sajnos sem a kultúrházban, sem a könyvtárban nem akadtam több adatra, ismertetésre.
Egy kis érdekesség, néha bulvár ...
Bársony István: A nagykátai homokon240
(részlet egy vadászati leírásból: a madarakról és a mocsárról)
„Mindegy! Azért mi ketten nekivágunk a pocsogóknak. […] Nem is vadászat ez, csak olyan pákosztoskodás. Kimondhatatlan öröme a szabad levegő
dús élvezetének. Menni, csak menni előre, a végtelenség felé! Felkapaszkodni
a zsombikra; egyensúlyozó akrobata mozgással derék-csavarodással billenni
át egyik földpúpról a másikra, be a mocsár közepe felé. Micsoda munkája ez
a petyhüdő tüdőnek!
Az ember úgy lép, mintha tojás közt járna; óvatosan teszi le a lábát; próbálgatja a zsombikot: megbír-e? Minden izma feszül a nagy vigyázatban, úgy
fárasztja ki a tüdejét. Lihegünk s olyanokat fújunk, mint egy kis lokomotív. S
a vége mégiscsak az, hogy megcsúszunk egyszer és lesiklunk a vízbe, nagy cuppanással. Baj is az! Alig ér a víz féllábszárig, abban még bátran gázolhatunk.
Bátran, de lassan – mert nem ereszt az iszap. Abban nem könnyű a mozgás.
Csak úgy meggondolva ballagunk egymás mellett; öreg vizslánk buzgón keres
előttünk – hajh, de hiába már! Elmentek szép madaraink, a hosszú csőrűek.
Hogy végre mégis kiröppen egy: szinte nekiszelesedünk. Ilyen távolságra dehogy lőnénk máskor! Most olyan sortüzet adunk ketten, hogy aki hallja, azt
hiszi, belekerültünk egy sneff-eldorádóba.
Verőfényes tavasz mosolyog ránk, s hamarosan leszedi rólunk a kabátot.
Még ingujjban is elér az izzadás. A magas égen mintha gyönge füstfátyol szállna,
a bárányfelhőknél is finomabban. Száz meg száz pacsirta libeg odafent: le-lehull
némelyik a sűrű vetés közé, s aztán megint csak elkezd emelkedni, lassan, rezgő
szárnnyal, dalos szóval, amelyben szerelmi vallomás van.
Új Idők, 1899., I. kötet, 505.
240
124
Egy kis érdekesség, néha bulvár ...
Pocsogó mindenütt. Amerre járunk, egy-egy zöld fejű gácsér röppen ki a vizes aljú rétből, magányosan. Azok a „remeték”, a pár nélkül maradtak. Amelyik
szert tudott tenni feleségre, az a világért se hagyná el a párját. Az most mézesheteit kezdi élni. Együtt van mindig iromba jércével, amelyet a légi sétákon
udvariasan ereszt maga elé. Ő gácsérsága kíséretnek áll be ilyenkor rendesen.
Sok a remete gácsér, minthogy egyáltalában jóval kevesebb a kácsa-hölgy, mint
a réce-gavallér. Nem juthat pár mindenkinek. Megösmerni a remetét nagy
éberségéről, messziről látni, hogy nyújtogatja nyakát a fű között. A párok sokkal közelebbre várnak.”
Hajtai Ferenc
Hajtai Ferenc (Eperjes, 1878. február 26. – Berlin, 1956. július), tanár. A budapesti egyetemen az Eötvös-kollégium tagja volt, és ott magyar-latin szakos
tanári oklevelet szerzett. Majd 1901-ben a jászberényi gimnáziumban kezdett
tanítani. 1902-től rendes tanári „kinevezést” kapott. 1913-ig magyart, latint,
görögöt tanított, később természetrajzot is. Őrizte az iskolai éremgyűjteményt,
több éven át vezette az énekkart, gyakran szervezett kirándulásokat: Mátra, Gödöllő, Szolnok. Jól zongorázott, rendszeresen kísérte az iskolai hangversenyeket
és az egyéb műkedvelő előadásokat. Tagja volt az Úri Kaszinónak, ahol megalapították a Jászsági Közművelődési Egyesületet, amelynek kidolgozta szabálytervezetét. A gimnáziumban került kapcsolatba a munkásmozgalommal az egyik
tanártársa, Varjas Sándor révén. A Tanácsköztársaság idején a közoktatásügyi
népbiztosságon dolgozott. Részt vett az első magyarországi szocialista középiskolai reformterv kidolgozásában. A Tanácsköztársaság bukása után előbb
Bécsbe, majd Németországba emigrált. 1926-ban a leobeni bányamunkásság
körében működő agitátorképző iskola tanára volt. A fasizmus leverése után Németországban az „új tanítók” képzésének egyik szervezője. A Német Demokratikus Köztársaságban, Berlinben a pedagógiai főiskola tanára.241
Eredeti neve Hirschmann Ferenc, anyja neve Belovics Amália. Izgatás,
személyes szabadság megsértése miatt elítélték. Ekkortájt Budapesten lakott,
a VIII. Népszínház utca 37., IV. 1. sz. lakásban.242
Földrengés a Hajtán
„Folyó hó 9-én este 8 órakor […] az ingoványos hajtai tanyákon óriási földrengés riasztotta meg az ottani lakókat. Két lökést éreztek, amelyet a szokásos
moraj előzött meg. A rázkódás oly mérvű volt, hogy kémények dőltek be és
Magyar Életrajzi Lexikon: https://mek.oszk.hu/00300/00355/html//index.html
Budapest Főváros Levéltára, A jogszolgáltatás területi szervei, Budapesti Királyi Ügyészség
iratai, Büntetőperek iratai, HU BFL.18.d – 13/5063-1919. VII. 18.d.
241
242
125
Történeti áttekintés
a mozdítható tárgyakon álló edények s más egyebek darabokra törtek. A földrengés mintegy 30 másodpercig tartott.”243
„Késsel támadtak a ... testvérek a csendőrre, aki szuronyát volt kénytelen használni
Szent István napján délután és este különös és megdöbbentő eseménynek
volt színhelye a nagykátai út hajta felé eső része. A Hajtai Kisgazdakör a nagy
nemzeti ünnepen minden évben mulatságot szokott tartani, amelyen megjelenik a tanyakörnyék apraja-nagyja. Ez alkalommal is több százan lepték el a Hajtai Kisgazdakör előtti térséget és az emelt sátrakat. […] Ember-ember hátán
szorongott. Az ünnepségre délután 5 óra tájban indult. A két ... testvér, István
és Kálmán már ittas volt. Elhatározták, hogy megjelennek a hajtai mulatságon.
S az történt, hogy kifelé menet elővették késeiket a meglehetősen forgalmas
országúton – amelyen idegen városbéli motorosok és autók egymást érték –, s
a szembejövő kocsikat és kerékpárosokat megállították. Meg is szurkálták volna
azokat, ha el nem menekülnek. A két garázda testvér elől menekülni kellett.
Így a szembejövő kocsikon ülők mind a közeli nádasokba és gyümölcsösökbe
futottak, mert különben megsebesültek volna.
Ezek után ...-ék a hajtai kör mulatságán jelentek meg. Először az egyik sátorba néztek be. Itt rögtön kötekedni kezdtek, és az első szóra elővették a késeiket.
A kések láttára pánik tört ki, de pár rövid pillanat múlva ott termett a csendőrjárőr. Közrefogták a támadó legényeket. Azonban ...-ék a csendőröknek sem
engedelmeskedtek. Sőt ... István még a kezét is felemelte, hogy a kését az egyik
csendőr vállába mártsa. Ebben a pillanatban a csendőr megfordult, és szuronyát a támadó legény karjába döfte.
Erre … István, akinek a vér elöntötte a karját és ruháját, megadta magát.
Azonban a nagy zűrzavarban a másik támadó, … Kálmán elmenekült, de még
aznap éjjel sikerült elfogni. Mindkettőjüket letartóztatták.
A jászberényi csendőrparancsnokság a fegyverhasználatról azonnal vizsgálatot indított és megállapította, hogy a csendőrjárőr jogosan járt el.”244
„Emberronccsá zúzta a mozdony a hajtai búcsú látogatóját”
Személyazonosságát 24 óra alatt sikerült megállapítani.
A múlt heti számunkban lapzárta miatt, röviden megírtuk, hogy az augusztus 21-én hajnalban Hatvan felől jövő vonat borzalmas módon végzett egy ismeretlen jászfényszarui lakossal.
Jászság, 1896. április 25., 5.
Betyárvilág a nagykátai úton. Jász Hírlap, 1935. augusztus 24., 2.
243
244
126
Egy kis érdekesség, néha bulvár ...
Az ismeretlen, elgázolt hullának a kilétét azóta sikerült megállapítani. Azonos Csecsulics Jánossal, akinek a szülei valamikor jómódú gazdálkodók voltak,
és 600 hold földet is béreltek, de most szerény körülmények között élnek.
A nőtlen, 37 éves Csecsulics Jászberényből, a hajtai búcsúról indult gyalogosan hazafelé. A már italos ember útközben több kocsmába is benézett, és elázott
állapotban a vasúti töltésen akart hazamenni.
A 11-es őrház előtt, Jászberény és Pusztamonostor határán rosszullét fogta
el Csecsulicsot. Sötét volt és különben részegsége miatt sem vette észre a közeledő személyvonatot, amely éppen akkor ért oda, amikor Csecsulics rosszul
léptében előrehajolt a sín és talpfák fölött. A borzalmas szerencsétlenség ebben a pillanatban következett be. […] A rendőri bizottság maga is megborzadt
a rettenetes látványtól, amely fogadta. […] Zsebében mindössze három pengő
tíz fillért találtak, meg néhány összevérzett levelezőlapot.”245
Cupák Béla bácsi
A II. világháború előtt történt, hogy az egyik barátjával elment egy bálba.
Jó hangulatba kerültek, lehetséges, hogy a bálon felszolgált italoktól. Hazafele jövet elhatározták, hogy az első szembejövő embert leszúrják. Na, a tett
követte is a gondolatot ! Meg is szúrtak valakit. A bíróság szabadságvesztésre ítélte őket. Amikor azonban a háború előrehaladt, szükség lett katonákra,
ezért felszólították a börtönök lakóit, hogy vállaljanak katonai szolgálatot,
cserébe pedig utána elengedik a szabadságvesztésük idejét. Így is történt.
A háború után hazatérhetett. Amikor katonák az Öregerdőben járták, mindig
tőle vették a bort.246
Ezt olvassuk a Jász Hírlapban:
„Egy véres éjszaka a bíróság előtt
Borzalmas bűncselekmény történt múlt év október 17-én éjjel Nagykáta
előtt: vadállati kegyetlenséggel agyonverték ifj. Somló István gazdalegényt.
A szétvert fejű fiatalember holtestét hatalmas vértócsában találták meg másnap reggel. Három nap múlva megbilincselve szállították a csendőrök a pestvidéki törvényszék fogházába a tetteseket: ifj. Bíró János 25 éves és Szarvas Béla
29 éves jászberényi földműveseket, akiket a nagykátai véres éjszakáért kedden,
szándékos emberölés bűntette miatt vont felelősségre az pestvidéki törvényszék
Márton Albert tanácsa.
Mindkét vádlott beismerte bűnösségét. Azzal védekeztek, hogy nem volt
szándékukban megölni Somlót, akit nem is ismertek.
Emberronccsá zúzta a mozdony a hajtai búcsú látogatóját. Jász Hírlap, 1936. augusztus 29., 2.
A cikkből kihagytam a balesetet részletező véres részleteket!
246
Szóbeli közlés alapján lejegyzett történet.
245
127
Történeti áttekintés
– Ha nem énekelt volna Somló, akkor nem történt volna semmi baja, –
mondta mindkét öles termetű vádlott.
– Ugyan? – csodálkozott az elnök.
– Hát azért kellett meghalni annak a szerencsétlennek, mert énekelt?
– Azért – hangzott a válasz.
Elmondták a vádlottak, hogy valami biciklivétel miatt mentek át Jászberényből Nagykátára, és amikor boros fejjel hazaindultak, hatalmas doronggal
a kezükben előre elhatározták, aki szembejön velük, azt megverik.
Ekkor meghallották a nótázást s behúzódtak az országút menti bokrokba.
Két pörge kalapos csizmás legény tűnt fel a holdfényben. Rájuk kiáltottak:
– Állj! – és még mielőtt azok feleszmélhettek volna, a fejükre sújtottak a nehéz husángokkal.
Ifj. Somló István, akit Bíró ütött meg, véres fejjel esett térdre. Társának,
Oláh László gazdalegénynek azonban sikerült a patakon át elmenekülnie, mert
Szarvas dorongja rosszul találta el.
– No komám, üssünk egyszerre! – mondta Szarvas Bírónak, és a most már
a földre bukott, könyörgő, vértől borított ember fejére egymás után zuhantak
a halálos ütések.
Amikor láttuk, hogy Somló elterül a földön – mondta Bíró –, az elmenekült
Oláh László után vetettük magunkat, de nem találtuk, pedig egy nádkúpot is
széthánytunk, és mindenfelé kerestük.
– Mi történt ezután? – kérdezte az elnök.
– Visszamentünk – felelte Bíró –, hogy megnézzük, mit csinál Somló, mert
segíteni akartunk rajta. Én – folytatta – a csizmám orrával oldalba rugdostam,
majd lehajoltam, hogy megnézzem van-e benne élet. Még lélegzett.
– Gyönyörű mákvirág maga – jegyezte meg az elnök. – Irgalmas szamaritánus, aki oldalba rugdos egy haldokló embert. Arról beszéljen inkább, kiforgatták-e a zsebeit Somlónak, és hogy hova lett az áldozat pénztárcája?
A pénztárcáról egyik vádlott sem akart tudni.
– Nagyon hihetetlenül hangzik – csattan fel a tanácselnök hangja, amit itt
maguk be akarnak beszélni a bíróságnak, hogy a nótázás miatt verték agyon azt
a szerencsétlent!
Tóth László és Huszilka András törvényszéki orvosszakértők szerint
ifj. Somló István fejét négy olyan ütés érte, amelyik mindegyike halálos volt.
A bizonyítási eljárás során harminc tanút hallgatott ki a bíróság. A perbeszédek elhangzása után a bíróság a vádbeli cselekményért ifj. Bíró János 12 évi,
Szarvas Bélát pedig 14 évi fegyházra ítélte.
Az ügyész súlyosbításért, a vádlottak és a védőik enyhítésért fellebbeztek.”247
Mi történt a jászberényi országúton? Jász Hírlap, 1938. december 12., 1.
247
128
Egy kis érdekesség, néha bulvár ...
„Akik megmentették a Hajtát”
Ha valaki nem látta, nem is tudhatja, mit jelentett ez a néhány szó: ég a Hajta! Amely mostanság is, szerdán délelőtt elterjedt a városban. Sokan nem is tulajdonítottak nagyobb jelentőséget neki, hiszen már máskor is égett már. Csak
nem ilyen körülmények között, mint most. A valóság az volt, hogy a csekély
létszámú és hiányosan felszerelt tűzoltóságunk a legnagyobb erőfeszítés mellett
sem bírt a mindjobban elharapódzó tűzzel. Az orkánszerű szél pedig egyre szította a tüzet, és hordta az égő zsarátnokot, egyre siettetve a kibontakozni látszó
katasztrófát. A tűzoltóság a rendőrkapitányság útján kért segítséget, tekintettel
arra, hogy a környék lakói közül alig tartózkodott otthon valaki a vásár miatt.
A kapitányság ügyeletes tisztje hirtelen ötlettel a Tanítóképzőt hívta fel telefonon, és azt kérte fel a segítségre. 10 percen belül kb. 60 főnyi izgatott diáksereg
várt kipirult arccal a gépkocsikra.
Néhány perc és a gépkocsik száguldva rohantak a vész színhelye felé. Még
szinte meg sem állt a gépkocsi, már ugráltak is le a diákok, és hatalmas lendülettel fogtak hozzá a megfelelő irányítás mellett a mentéshez. Hatalmas küzdelem
indult meg a lángok ellen. Két-három méter magasra csaptak fel a lángok, s a diákok, rendőrök, tűzoltók és minden ott lévő épkézláb ember küzdött a mindent
elemésztő tűz ellen. Felszerelésük bot, villa és ásó jól alkalmazva hasznos oltószer.
Nem egy diák kapott már az első percekben égési sebeket, de ezzel mit sem törődve, egymást túllicitálva harcoltak. És győztek, mert győzni kellett. Hogy mit
mentettek meg önfeláldozó munkájukkal, nem is lehet felmérni, csak azok tudják, akik nekik köszönhetik, hogy kis otthonuk nem lett a tűz martaléka.
Most pedig az egész város társadalma, de főként a megmentett tanyák lakóinak nevében mondunk köszönetet mind a tanárok vezetése mellett küzdő tanítóképzősöknek, mind pedig a rendőrségnek és azoknak, akiknek nagy szerepük
volt abban, hogy kemény munkájukkal megakadályoztak egy újabb tragédiát.248
Bóta József: A kedves kis tó249
Itt éltem még mindég
E kedves vidéken
Egy tó partján közel
Homokos rétségen
E tólat alkotója
Almás patakocska
Csendes kicsi patak
Néha megáradva
A nevét itt kapja
Ezen kis tólacska
Hajta vizét innen
Tavasszal sodorja
Jászkürt, 1948. március 27., 3.
BÓTA József: Gondolataim gondos papírra vetése. Kézirat. Jászberény-Hajta 71., 1949. december 27. (A versben időnként tó szerepel, máskor pedig „tól”, vagy „kistól”. A vers címét így
írta: A kedves kis tół: az l-betűt áthúzva!)
248
249
129
Történeti áttekintés
A lejjebb valókra
Lakótanyásokra
Hóleve okozta
Szép nagy hullámokban
Rohan árjuk az ár
Néha úgy álmainkban
Álmainkból fölverten
Látják az udvarban
Falalját bontogat
Szürke sodraival
Ilyenkor a Hajtát
Illetik átkokkal
Pedig aztán ismét
Az árja leszalad
Egész nyáron végig
Ő már csendes marad
Csendesen ringatta
Sokszor kis csónakom
Mint valami bölcsőt
Nyugodtan gondoltam
Mentem rajta vígan
A halakat fogni
Sima tükrén ladikon
Örömest siklani
Kedvemet növelte
Hogy ha nagyot fogtam
A csukáknak az anyát
Erősen markoltam
Szeretetem úgy eltelt
Nádsusogásában
Nádszálakon pihenő
Madár lakásában
Benne levő tojáskák
Avagy kicsi madárkák
Boldog szunnyadozásában
Úgy szerettem hallgatni
Nádrigó füttyét
Friss hajnalon fölzengő
Isten dicsérését
Dicsérték ők a napot
Első sugaráért
Szeretetben ők vannak
130
Ezen boldogságért
És amikor a szép nyár
Szunnyadóra hajlott
Elnémultak a rigók
Nem halhattak hangot
De én akkor is voltam
Elég vidámságban
Mert a kedvem úgy eltelt
Jégen csúszkálásban
Korcsolyázni nemegyszer
Gyűltünk jó barátok
Kistó partján lakozó
Kedves jó pajtások
Öröm volt és nevetés
Ilyenkor a tónak
Valamennyi szegletén
A kis mulatóknak
Eljátszódtunk ünnepen
Sok-sok órahosszát
Nem gátolta előttünk
Senki a jégpályát
Akkor lehettem boldog
Tiszta örömökben
Gyermekjátéknak kedvelt
Örökös gyönyörben
De az élet másként rendelkezett végül
A természet vizet, jeget
Így vevé el tőlünk
Nem volt mostan pár éve
A drága rigófütty
Kiapadt a víz és
A nád is hogy ki nem sült
Olyan kopár most e
Kis tólacska nékem
Jégpályának nem látni
Még csak a színét sem
Magas tőzet borítja
E tólnak fenekét
Nem is ad már örömet
Csak a melegséget
Nem hallották vidáman
Csúszkálók kacaja
Egy kis érdekesség, néha bulvár ...
Csak az tőzetett vágók
Erősebb moraja
Lehet ismét boldogság
E tólnak partja
Hogyha megjön az a víz
Mi a nádat hajtja
Rugót visszacsalja
A jegével gyerekek
Kedvét vidámítja.
Bóta József: A Jászság250
Szép vagy nekem, gyönyörű vagy
Jászság
Lelkem legyen benned bús kiáltvány
Minden rögödre száll egy imádság
A szívemből feléd te szép látvány
Hogy ne volnál, mikor itt születtem
Földed sorját, mint kenyeret ettem
Ifjúságom minden örömébe
Édesapám drága örökébe
Szép a körém elterülő síkság
Nem akadályozza a hegy a látást
Van itt hála elég nagy vidámság
Szülőföldnek leve mivel táplál
Búzafölded lengedezni láttam
Friss szelek, ha rajtuk átcikáztak
Gyönyörködve csak mellettük álltam
Az aranyló tengernyi kalásznak
Láttam olykor friss hajnal palástnak
Rajtuk égő kis mécses hadának
Milliónyi gyöngyharmat tündökölt
Mint a csillár, hogy a nap rásütött,
Hogy megakadt ilyenkor a vágyam
Ha elmentem, ismét visszavágytam
Nem volt nyugtom, sehol merre jártam
Szép vagy Jászság, legszebb ez országban
Kettéhasít a Zagyva folyása
Jászság vizét a Tiszának hordja
Áldott patak néha folyam majdan
Hogy ha télen sok hózivatar van
De különben mint aranyló parton
Szép hajadon fején pántlikája
Gyönge szélbe meglebegve aranynapsugárba
Úgy kanyarog rajtad végig bele
a Tiszába
Tisza folyó védangyalként a keleti
szélén
Lassan ballag el melletted védőbástya
lévén
Zöme benne a halaknak ízes étek ez
még
Halpaprikás jászföldinek ez is csak reménység
Dúsan fejlett lombos fáid
Rezgő nyár és akácaid
Madárlakó hűs erdeid
Lanyha szélbe suttogva beszélök
Madaraknak a fészkeit, mint két kar
úgy tartva
Megvéditek a szellőktől gallyakon
ringatva
Suttogástok is nekik szól, pelyhes madárkáknak
Ringatózó kis fészkek boldog lakójának
Lomberdeid suttogását hallani úgy
vágytam,
Mit suttognak kíváncsian néha
meg-megálltam
De hiába én ezeket soha meg nem
értem,
BÓTA József: Gondolataim gondos papírra vetése. Kézirat. Jászberény-Hajta 71., 1949. január
18.
250
131
Történeti áttekintés
Egy árva bús kismadarat tolmácsolni
kértem
E kismadár sem szólt semmit, tova
már elrebbent
Mint egy álom a Jászságba, az idő úgy
elment
Napok, hetek, havak, évek egymás
után nyeltek,
Mint a vihar úgy futottak itt a kedves
helyen
Szép is volt itt minden ékes
Zagyva, Tisza lágy ölelésbe
Bóta József kéziratának első lapja
132
Szép Jászságot elfeledni soha sem leszek képes
Mert jó anyám itt ringatott álomra
ölébe
Szép volt minden szülött rózsád
Úgy szerettem benned Jászság
Elém tárult vadvirágos rónád
Százezernyi éji zenésztől árad imádság
Kis viola fehér szirma, hűsítő illata
Megtanítottak szeretni jászsági ibolya
Szép is vagy hol mindenem van
Nekem legszebb ezen kis országban
Egy kis érdekesség, néha bulvár ...
Szunyogháti Prücsökházi Dongóvári Péter251
Legeltette nyáját, erdőben, erdőben,
Egyszer két nagy cserebogár zúg a levegőben.
El is kapta kalapjával le is borította.
Görbe szárú kis ekébe mindjárt be is fogta.
Szántogatott a sánc partján, meg is fordult kétszer
Szunyogháti Prücsökházi Dongóvári Péter.
Bevetette kendermaggal, meg is nőtt a kender,
Font is mindjárt egy nagy ostort, nézze meg az ember.
Pattintott is mindjárt vele mindjárt kétszer,
Szunyogháti Prücsökházi Dongóvári Péter.
Pattintása elhallatszott Bergengóciába,
S megfogadta kocsisának a gócék királya.
„1956-os forradalom idején történt”252
Pethő István földműves, Jászfelsőszentgyörgy-Hajtai tanyai lakos vezetése
alatt keresték fel a hajtai iskola igazgatóját. Koncsik Imre földműves a hajtai
iskola igazgatóját piszkos kommunistának nevezte, társaival meg akarták verni,
majd a lakása ablakait beverték.
„Jogosítvány nélkül motoroztak”253
Növekedett a közutakon a jogosítvánnyal nem rendelkező motorosok száma. A jászberényi rendőrkapitányság szabálysértési csoportja ilyen szabálysértésekért Kövér Lászlót […], Besenyi Mihályt […] és Bata Istvánt (Jászfelsőszentgyörgy, Hajta-tanya) 2–2 ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta.”
A hírhez az is hozzá tartozik, hogy Bata István a nagyapám volt. Viszont
arról nem tudok, hogy valaha motorozott is volna. Bata István a fia, a nagybátyám, akinek több motorkerékpárja állt nálunk, sőt mind a mai is napig motorral jár. Az eset Jászberény és Nagykáta között, a 31-es főúton történt.
Kézirat a Jász Múzeum Adattárában, JMA 565-94; CSANÁDI Sándor: Hajta (Történeti adatok). Füzetlapokra írt kézirat, 3 példányban. A szerző egy nyári szünetre meghirdetett pályázatra adta be, miután a városi vetélkedőn első helyezést ért el. Dátum nélkül.
252
KÓRÓDI Máté: A város az 56-os forradalom idején. In i.m: PEHTŐ László (főszerk.): Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig. Lásd 110., 140., 191. és 219. lábjegyzet.
A Bogyó-iskoláról van szó.
253
Jogosítvány nélkül motoroztak, Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember 3., 8.
251
133
Történeti áttekintés
„Konyhástól az udvarba”254
A 6-os útról leszakadt és nekiütközött egy épületnek pénteken, hajnali fél
kettőkor egy pótkocsis IFA teherautó Pakson. Jászberényből indult előző este 10
órakor. 57 mázsa paprikát vitt volna Pécsre, a MÉK-nek. A jászberényi Zagyvamenti Tsz gépkocsivezetője, Szracska Mihály és Lakatos József kertész ült a fülkében. Szerencsére nagyobb sérülés nem történt, csak a kocsivezető egyik kézfeje zúzódott meg, és a szekszárdi kórházban gipszbe is rakták még hajnalban,
3 órakor. Utána visszamentek a karambol helyszínére, és várták a rendőrséget.
A kertész elmondása szerint a kocsivezető tudott előző nap pihenni. Mindenesetre tegnap egész délelőtt kényszerpihenőt tartottak az árokparton, a felfordult
kocsi közelében, várták a rendőrségi műszaki vizsgálat elvégzését.
A Csónak utca sarkán lévő ház nyári konyháját és gazdasági épületeit szétnyomta a felborult teherkocsi és a lakóház egyik sarkán is észrevehető rongálás
keletkezett.
A vizsgálat nyilván kideríti majd, hogy volt-e műszaki hiba vagy a kocsivezető fáradtsága miatt szaladt le az útról a nehéz jármű.
Megjegyzés: Kovács Zoltán Károly emlékezett az eseményre és megjegyezte,
hogy ő ment értük és a pótkocsiért. Egyébként a sofőr nevét is helyesbítette:
Izracska Mihály.
Györffy Ákos:255 Hajta256
Reggel hat, harmatos pingpongasztalok.
Fröccsöspohárban halott darázs.
A szoborszent mosolyog, szeme helyén
két söröskupak. Belefényképezek az
égbe, ötször egymás után.
Nem látni nagyon messzire,
elhagyott tanyák és a gesztenyefák,
ahogy csorog róluk a por.
Újra megkötik a kutyákat, a lánc
sötét nyomot hagy a homokon.
Egy baleset tartalmi összefoglalója: Konyhástól az udvarba. Tolna Megyei Népújság, 1976.
augusztus 14., 8.
255
(Vác, 1976. május 8.) József Attila-díjas magyar költő. 1996 óta jennek meg versei jeles irodalmi folyóiratokban: Holmi, Alföld, Mozgó Világ, Élet és Irodalom, Litera stb.
256
„1998. őszén jártam a Hajtán. Akkoriban egy mozgássérült gyerekekkel foglalkozó iskolában
dolgoztam. Az egyik kollégám rokonainak volt ott egy kis házuk. Hétvégi osztálykirándulásra
mentünk. Ráérő időmben nagy sétákat tettem a környéken. Hegyvidéki ember vagyok, de
mélyen megérintett ez az alföldi vidék a tanyáival, kertjeivel, őszi csendjével. Annak a hétvégének az emlékeiből született ez a vers.” Györffy Ákos személyes közlése.
254
134
Egy kis érdekesség, néha bulvár ...
Beköszön a szomszéd, kaszája csillog a
ferde fényben. Mintha a holdsarlót
vinné a vállán. Szavaink fűben zörgő
gyíkok.257
Balassa Sándor: Hajta virágai, cimbalomra, op. 38.
Az Országos Széchényi Könyvtár katalógusában találtam ezt a titokzatosnak
ható kéziratot, kottát. Balassa Sándor (Budapest, 1935. január 20. – Budapest,
2021. május 14.) a Nemzet művésze, Kossuth-díjas és Erkel Ferenc díjas magyar
zeneszerző, érdemes és kiváló művész.
A következőket tudtam még meg: Bakki József emlékezetére készült; OSZK
Zeneműtár és Színháztörténeti Tárban található Ms Mus. 11.973. számon.
A keletkezéséről az egyik bejegyzésben ez olvasható: Budakeszi, 1984. november 25. Egy másik dátum is szerepel a kézirat legvégén: 1986. január 16. Arról
semmit sem sikerült kideríteni, hogy hogyan kötődik Hajtához!
A mű tételei:
1. Introduzione,
2. Rondo I.
3. Rondo II.
„Legalább ezer hektár állt lángokban”258
Ide a berényiek mellett még Szolnokról, Nagykátáról, Ceglédről is érkeztek
hivatásos tűzoltók, de segítettek a boldogházi és tápiógyörgyei önkéntesek is.
[…] [A kárt] egyelőre még becsülni sem lehet, de legalább ezer hektáron lángolt
a Jászberény és Nagykáta közötti határszakaszon a Hajta. A Tápió-Hajta Vidéke
Tájvédelmi körzet egy jelentős részre szenvedett óriási kárt a tűzvészben. Egy
a tűztől veszélyeztetett, lakott tanyán rendezték be a Szolnokról, Jászberényből,
Tóalmásról, Jászárokszállásról, Nagykátáról, Hatvanból, Gyöngyösről érkező
hivatásos és önkéntes tűzoltók bázisát. A tűz tombolását végül este tízre sikerült
megfékezni. Egyébként másnap is voltak még tüzek a térségben.
Megjegyzés: egy évvel később a hajtai tűz ismét téma volt a Néplapban.
Nagy Attila alezredes, berényi tűzoltóparancsnok szerint a tűz kialakulásában
az aszályos nyár is közrejátszott. Ugyancsak szerinte még a szándékos gyújtogatás is lehetséges volt. Már csak azért is, mert a nádasbeli tűz egyszerre több helyen lobbant fel. További problémát jelentett a katasztrófaturizmus. Egy anyuka
a két éves kisfiával akarta megnézni a tüzet, illetve magát az oltást. Vidra Tamás
tájegységvezető elmondta, hogy a 70 hektár nádas leégése maradandó károkat
Mozgó Világ 1999/5., 74.
Új Néplap, 2007. január 15., 3.
257
258
135
Történeti áttekintés
okozott a területen. Az ilyen tűzesetek az állatállománynak és az értékes, védett
növényvilágnak is jelentősen komoly károkat okoznak, még akár kipusztulással
is fenyegethetnek.259
„A mocsárnál is kutattak”260
Vö. BANKA Csaba: Veszélyes tűznéző a Jászságban. Új Néplap, 2008. február 19., 5.
BANKA Csaba: A mocsárnál is kutattak. Új Néplap, 2010. május 22., 5.
259
260
136
Egy kis érdekesség, néha bulvár ...
„Polgárőrök fedezték fel az elhunyt idős asszonyt”
A Jászberény-Nagykáta határában fekvő Hajta vidékének egyik tanyáján fedezték fel a neszűri polgárőrök egy 84 esztendős asszony holttestét. Tóth István,
a Neszűr Polgárőr Egyesület elnöke elmondta, hogy a szokásos járőrszolgálat
során két polgárőr kereste fel az idős hölgy hajtai tanyáját. Igaz, a megyehatáron
fekvő vidék már nem a berényi polgárőrök járőrterülete, viszont korábban az
idős hölgyet rendszeresen látták, mert az egyik neszűri kisboltba járt vásárolni. Az egyedül élő asszonyt azonban néhány napja egyetlen polgárőr sem látta,
ezért keresték meg a házban. Sajnos a rossz előérzetük beigazolódott. A tanya
körül semmi mozgást nem tapasztaltak és az ajtaját is zárva találták. Az ablakon benézve vették észre az idős hölgyet az ágy mellett összeesve. A kiérkező
mentők sajnos csak a halál beálltát tudták megállapítani, amelyet valószínűleg
betegségből adódó rosszullét, és nem a kihűlés okozott.261
B.CS.: Polgárőrök fedezték fel az elhunyt idős asszonyt. Új Néplap, 2011. február 28., 1.
261
137
II. rész
NÉPRAJZI ADATOK, NÉPI ÉPÍTÉSZET,
TANYAI ÉLET, VISELET
A Jász Múzeumban ráakadtam két érdekes néprajzi gyűjtésre. Ezek alapján
készült e fejezet. Az egyiket Domonkos János egyetemi hallgató és Kocsis Gyula
muzeológus gyűjtötte 1976 júliusában, egy nyári néprajzi gyűjtőtábor alkalmával. 112 db A/5-ös cédulából áll. A gyűjtemény címe: Vegyes néprajzi adatok
Jászberény-Hajta tanyavilágából (tanyai élet, építkezés, állattartás, viselet, halászat).262 A másik gyűjteményt Kocsis Gyula muzeológus gyűjtötte, amelynek
címe: Népi műemlékkutatás, népi építkezés Jászberényben és tanyavilágában.
Utóbbi Hajtáról, Tőtevényről, Öregerdőről és Négyszállásról szól. Természetesen csak a hajtai részt vizsgáltam. Ez a gyűjtemény 83 db A/4-es lapból, 169 db
fotóból, 7 db fénymásolt épületfelmérésből és 1 db települési térképből áll. Szintén 1976 júliusában készült.263
Milyen volt a tanyai élet régen?264 Mivel az élet folyamatos változásban van,
a felhasznált irodalmat a saját emlékeimmel is kiegészítettem. Tehát szem előtt
tartottam azt, hogy ami 1950 előtt természetes volt, az még töredékesen ugyan,
de megmaradt a 60-as és 70-es évekre. Ami meg még a 80-as években megszokott volt, az a 90-es évekre megváltozhatott, és mára pedig már rég nem
igaz. Rendkívül nagy változást jelent, hogy manapság alig laknak kint emberek
a Hajtán. Sokan beköltöztek a városba, az idősebbek közül pedig sokan már
régen nem élnek.
Az épületek és az udvarok
A századforduló tájékán az volt szokásos, hogy életvitelszerűen laktak a Hajtán, nem is volt házuk a városban. Földjeik pedig szerteszéjjel, több tagban.
A vizsgált épületek a XIX. században épültek. Általában vert falat készítettek,
a rokonok segítségével. A házak egy vagy két szobával, konyhával és kamrával épültek. Minden házhoz tartozott egy gömbölyű vagy négysarkos kemence
is. Nagymamáméknál nem volt kemence, már születésem előtt lebonthatták.
Ugyanis úgy emlékszem, hogy mesélték, amikor Bata nagyapám megvette
Nyíri Jani bácsitól a tanyát, akkor apukám egy csákánnyal lebontotta a kemen A Jász Múzeum Adattára 153-79.
A Jász Múzeum Adattára 164/1,2-79.
264
Megkérdezett személyek: Szappanos Ferencné, Hajta 22., Farkas András, Hajta 88., Beszteri
János, Hajta 89.
262
263
138
Az épületek és az udvarok
cét. Egyébként a kemencék építéséhez mindig igénybe vették a „szakember”
segítségét. Például „Kórusét”, a négyszállási kántorét. A lakóház mellett istálló
volt, néha a házzal egybeépítve. Tartozott hozzá fészer, góré (terménytárolásra)
és háztáji kert. A fő tartózkodási hely az épület konyhája volt. Itt zajlottak a közös családi összejövetelek, de helye volt ez a kvaterkázásoknak is, sőt a konyhaasztalnál tanultak a gyerekek (íróasztal nem lévén). A konyhának régen része volt az almárium, később a fából faragott kredenc, majd a Rákosi-érában
a pozdorja kredenc, amelyet zöld színben lehetett vásárolni. Nem maradhatott
el a két rocska sem, bögrével. A konyha előtti eresz alatt volt a „póc”. Itt szárították a sajtot, itt helyezték el a tejet is aludttejnek. Minden udvaron volt gémeskút, amely az emberek számára is használatos volt, de egy vályúval kiegészítve
leginkább az állatok itatására is szolgált. A gémeskút föld alatti része téglából
volt, amely megakadályozta a bedőlést (pl. Hajta 49., nagyszüleim tanyáján).
Fölötte pedig deszkából kávát készítettek. A későbbi időkben „falazóanyagnak”
cementgyűrűt is használtak (pl. Hajta 56.). Ez a föld felett kb. 50 cm-ig emelkedett. Erre szintén deszkából készítettek kávát. A vályúkat eredetileg fából készítették, később betonból is.
A tanyai udvarokon szokás volt egy vagy két katlant építeni, egyes helyeken
a kút közelében. Ezt több mindenre használták: disznóvágások alkalmával hús
és rizs főzésére vagy zsírsütésre, máskor a jószágoknak való krumpli megfőzésére, de itt készült nyáron a szilvalekvár is. A felfűtése nem igényelt se szaktudást, se drága fát, akár hulladékkal is neki lehet kezdeni, vesszővel, szárízikkel
(kukoricaszárral).
Szőlőt senki sem ültetett a hajtai háza környékére, csak legföljebb a Neszűrben. Ez azonban nem zárja ki, hogy borházak ne lettek volna, pl. Hajta 15-ben,
a Babucs-tanyán és a 89-ben, a Farkas-tanyán. Az említett tanyákon a borházak egybeépültek a lakóházzal. Az egyik gazda azt mondta, hogy neki 730 liter
bor kell minden évben: minden napra egy liter nekem, no meg a cimborák,
ha átjönnek, nekik is egy liter! De arra törekedtek, hogy minden évben kétévi
termést szüreteljenek a szőlőből, mert várható volt, hogy az a következő évben
elfagy. Szokásban volt, hogy a szőlőt fordították. Egy vagy két méter mélyen
kidobták a földet hátra, vagy oldalra, négy méter szélesen. És szakították bele
a tetejét alulra, és így tovább. Így a nem használt, pihent föld felülre került,
az „elfáradt föld” pedig alulra. Minden szőlőbe gyűrűs kutat kellett telepíteni.
A kutat úgy építették, hogy letették a földre az első gyűrűt. Majd egy háromlábú
állvánnyal, amelynek az alján egy pengékből álló szerkezet volt, forgatni kezdték a földet kifelé. Mivel a talaj homokos volt, így a gyűrű folyamatosan ment
lejjebb. Amikor egy másik módszert alkalmaztak, akkor ferdén kezdtek ásni
lefelé. Az előálló lejtőn legurították a gyűrűket, majd haladtak felfelé tovább, és
rakosgatták a gyűrűket egymásra. Időnként tisztítani kellett a kutat egy kanakúttal. Ekkor az alsó iszapos, földes réteget kiszedegették, meg azokat, amiket
időközben beleengedtek.
139
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
Az udvarhoz hozzátartozott az általában az udvar és a kert határán elhelyezkedő verem. A földbe ásták, kb. 1 m mélyre. Általában rendelkezett egy
kb. 1,5 m magas gerinctetővel. A termények téli tárolására használták. Láttam,
nagyapám hogyan készíti a vermet: a gerendákra nádat tett, az egészet földdel
temette be, sőt egy formás cseréptetőt is készített rá.
A ruházkodás
Az emberi élet fontos eleme a ruházkodás. Egy asszony említette, hogy annak idején, 1936-ban a ruháját még maga varrta. A krepdesin szoknyát pisszírozott fodorral, amelyhez az anyagot Jászberényben vagy Szolnokon lehetett
megvenni. A ruha alatt kombinét és melltartót is viseltek. Kiegészítő darab volt
a ridikül, amelyet nem készítették el, hanem a városban vették meg. Kocsis Gyula közli, hogy az egyik válaszadó amulettet tartott a ridiküljében. Ez igazából
a bérmavédőszentjét ábrázoló Lisieux-i Kis Szent Teréz szobrocska volt, amelyet semmiképpen sem nevezhetünk amulettnek. Kiegészítő eszköz volt még
a bőrből készült buksza, amelyet a hónuk alatt hordtak. Ebben a kiegészítőben
tartották a díszzsebkendőt, valamint a Szűz Mária, Szent Antal vagy Szent Teréz szobrocskát. Aztán ide kerülhetett még a rózsafüzér is, amelyet általában
a bérmaszülők vásároltak a szentségfelvétel alkalmával vagy maga a tulajdonos,
egy-egy búcsú alkalmával. Természetesen a mi időnkben már az áruházban vásároltunk meg minden ruhaneműt. Ezen alkalmak mindig az iskolakezdéshez
kapcsolódtak, de ruhaneműt kaptunk karácsonyi ajándék gyanánt is. Az iskolában már nem hordható ruhát otthon még el lehetett használni vagy munkára,
vagy játék közben.
A ruházkodással kapcsolatban meg kell jegyezni a házalás intézményét. Még
emlékszem Marika nénire, aki a nyár folyamán végigjárta a tanyai házakat. Talán a fővárosban szerezte be az árukészletét, s ezzel házalt. Amikor a tanyára ért,
kiterítette a portékáit, az ember meg odament hozzá, és megkérdezte az árát.
Az apukám az egyik évben egy pulóver kapcsán azt mondta: „Hát, már magam
sem érek annyit”.
Az étkezések
Természetesen olyan ételeket készítettek, illetve ettek, aminek alapanyaga
a háztájiban megtermett: főzelékféléket (pl. babfőzelék, tökfőzelék, meggyfőzelék), a vasárnapokon pedig csirkehúslevest, illetve sült vagy rántott csirkét,
illetve pörköltet. Hétköznap fontos szempont volt, hogy az ebéd egy óra alatt
elkészüljön. Anyukám a húslevest csíktésztával készítette, amelyet a nyújtó-
140
A jószágok
deszkán a nyújtófával maga nyújtott ki, és éles késsel a felhengerített tésztát
csíkokra szelte. A legkiválóbb ételek krumpliból készületek: akár levesnek, akár
főzeléknek. Finomak voltak, de a paprikás krumpli is könnyen-gyorsan elkészült. Aztán ezt még készítettük köretnek is, a húsok mellé. A boltban lehetett
rizst kapni, hála Istennek nem vásároltuk! (Nem szerettük!) A tejleves az egyik
kedvenc csemegénk volt. Érdekes, hogy eddig csak egy rendtársam emlékezett
erre az ételre gyermekkorából, aki tapolcai volt.
Még további édességek és érdekességek. Az egyik a pampuska. Ezen sütemény
neve sehol sem volt ismerős senkinek. Amikor azonban elmondtam, hogy ezt
farsangkor készítettük, s a középre lekvárt tettünk, akkor már hamar rájöttek,
hogy ez a farsangi fánk vagy csak egyszerűen a fánk. A másik ilyen sütemény
a herőce, amelyet máshol csörögefánknak mondtak. Ugyanígy a herőce szót sem
ismerték. Volt még egy ebédre készített étel, amire nem találtam példát: ez pedig
a gombócleves, amelyet anyukám lisztből és zsírból készített. Amikor ezt főzte,
a második fogás a következő volt: ha nem tévedek, lisztet, zsírt és főtt krumplit
gyúrt össze, amit kb. 1 cm vastag tésztává nyújtott ki. Majd ezt olajban vagy zsírban kisütötte. Lisztet is lehetett vásárolni a boltban, amit anyukám leginkább habarásokhoz vagy nokedli készítésére használt. Télire különféle befőtteket tettünk
el: piszkét, szilvát, meggyet és cseresznyét. Szilvából egy egész katlannyi lekvárt
készítettünk. Az őszi nagy melegben hosszú órákat ácsorogni a katlan mellett
és kavargatni a készülő lekvárt, mondhatom, nem volt a legkedvesebb foglalkozásom. Télen-nyáron hozzátartozott az étkezéseinkhez a vöröshagyma, amit
mind este ettünk, mind a főzésekhez is használtunk. Termeltünk saját használatra
krumplit, zöldséget, sárgarépát, karalábét, káposztát, borsót, babot, hagymát stb.
Voltak gyümölcsfáink: szilva, barack és körte. Sohasem sikerült a dinnye. Mindig
csak kicsi, apró dinnyéink lettek. Ezekből nem készítettünk savanyúságot. Reggelire lekváros kenyeret, zsíros kenyeret és szalonnát ettünk. Később már volt lecsókolbász, amelyet egy időben a 28-as kolbásznak mondtak: 28 Ft volt egy kiló.
A jószágok
Fontos állat az volt, amely képes volt az igavonásra. Különösen a ló, amelyből legalább egy, de néha kettő is rendelkezésre állt. Egyeseknek pedig ökrei
vagy bivalyai is lehettek. Ezek a jószágok mindent elhúztak, de ha vizet láttak,
akkor irány a dagonya. Mikor a fürdést már megunták, akkor a szekeret is kihúzták! Ezután következtek a tehenek, amelyek biztosították a család részére
a friss tejet, vajat és aludttejet. A tej leadásából is lett pénze a családnak. Fontos
bevételi forrás volt a fiatal borjak eladása! Soha nem vágtunk borjút! A háború
előtt sok tanyán még birka is volt, sőt egész nyájjal is. De a 70-es évekből ilyenre
már nem emlékszem, házanként ha 1–2 darab előfordult. Ezt követték rangban
a sertések, külön az anyakoca, és a hízók. Az anya évente 8–12-őt is fialt. Ebből
141
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
került ki a levágásra szánt jószág, a többit pedig eladtuk, ritkábban a vásárokon,
de sokkal inkább a vágóhídon. A szükséges takarmányt a terményboltból vásároltuk meg, illetve a tsz a dolgozóinak kedvezményesen némi gabonát is adott.
A cukorgyárból rendeltünk egy kocsi répacsíkot, amelyet télire szárízikkel raktunk körbe.
Ezek után következtek a szárnyasok (pulykák, csirkék stb.), amelyek a vasárnapi ebédeket biztosították. Fontos volt a napi 5–10 tojás is, amelyet nemcsak reggelire, de a főzés más területein is hasznosítottunk. A Szappanos család
foglalkozott libákkal is. Elmondták, hogy a két évesnél idősebb libákat három
héten át tömték kukoricával. Majd a nagykátai vasúttal Budapestre szállították
őket. Az angol libák márciusban kezdenek tojni, minden másnap. Az állomány
naponta 18-at tojik, és ez is szép bevételi forrás lehetett a berényi vagy a kátai
piacon. A hajtai gyerekek összecsapták a rájuk bízott libákat, és közösen legeltették őket. Természetesen közben játszottak is, múlatták az időt. Az egyik népi
„bölcsesség” az volt, hogy ha márciusban hó esett, azt összesöpörték és odaadták a kislibáknak.
Az előnevelt kiscsirkékkel a Csajbók család foglalkozott. A Hajta 54-ben
több garázsban is csirkeólat létesítettek. Sanyi bácsi a csirkéit Żuk típusú teherjárművén szállította faluról-falura, így házalt vele.
A tejszövetkezet udvarán volt az éves eboltás, amely természetesen mindig
együtt járt a nagy hangzavarral, az ugatással és persze sok vidámsággal. Azt
nem tudom, hogy az állatorvos is így élte-e meg! Én csak a kutyák fajtáin és
szépségükön csodálkoztam.
Az állatorvos
Bizonyos időközönként kijárt az állatorvos a tanyákra, akit csak úgy hívtunk,
a „nyakkendős”. A kocsma mögötti tőtevényi úton volt egy tanya. Előterében állt
a „fogadóállomás”, vagyis az „állatorvosi rendelő”. Persze ez csak annyit jelentett,
hogy két tehenet is be lehet állítani, be lehetett kötni. De én csak olyat hallottam,
hogy befolyatás265 céljára járt ide, betegségekre nem emlékszem. Bent, a Hajta
belső részén volt olyan gazda, akinek volt bikája. Csupáncsak egy alkalomra
emlékszem, hogy odahajtottuk a tehenet. A bikák azonban igen vadak voltak,
elszántság kellett a tartásukhoz. Ráadásul nem sok haszonnal kecsegtettek. Az
állatok gyógyításában még segédkezett a Sas-dűlőn lakó kovács is, aki egyben
Kovács vezetéknevű is volt. Ő ápolta és tisztította a tehenek körmét, de ő végezte
Befolyatás egy állatorvosi eljárás. A tehenek évente csak egyszer voltak fogamzó képesek.
Ilyenkor „megvadultak”. Elvittük az állatokat Tőtevényre. Ott az állatorvos egy vállig érő gumikesztyűt húzott. Eltávolította a végbélnyílásban található ürüléket, és egy igen hosszú injekciós tűvel elvégezte a megtermékenyítést.
265
142
A határ őrzése
a lovak patkolását is, általában házhoz jött. Állatgyógyászatnál meg kell még említenem Bajor Pista bácsit, aki az éles bicskájával a frissen született hím kismalacokat kiherélte. Ugyanis kan disznót soha nem lehetett levágni, mivel a húsa és
a húskészítményei büdösek. Egyébként nekünk nem is volt otthon kan disznónk
sohasem. A tanyákon ismertük olyan a gazdákat, akik viszont tartottak. Természetesen ezeket a jószágokat is etetni kellett. Úgy emlékszem, kevés pénzt kértek
el a búgatásukért, mivel nem sok haszon volt rajtuk.
A határ őrzése
Jászberény városa a határ őrzésére két hadnagyot fizetett (1860-ban), az
egyik tanyai hadnagy volt, továbbá még lovas csőszt, aztán a homoki ökörjárás
csőszét és három hajtai csőszt, ezen felül még egy erdei csőszt is. Ezt a szolgálatot a későbbi időkben mezőőrnek hívták. Bujdosó Lajos bácsi nevét tudom
felidézni, aki motorkerékpárral járta be a határt. Előtte még Bóna János (Hajta
13.) töltötte be mezőőr szerepét.
Munka a földeken
1950 előtt a háztájik mellett voltak más földek is. Ezek távolabb helyezkedtek
el, és területük az 1–2 holdtól a 20–30 holdig terjedt. A gazdák természetesen
korán keltek (3–4 óra tájban). Először ellátták a ház körüli teendőket, beleértve
a jószágokat is, majd mentek a határba. Ha közel volt a föld, akkor délre hazajöttek ebédelni és az állatokat megitatni, ha meg távolabbi földre mentek, akkor
vittek magukkal élelmet és estig maradtak kint.
A fiataloknak az ebédet a nagyszülők is elkészíthették. Odahaza maradtak,
mert a ház körüli további teendőket látták el vagy a gyerekekre vigyáztak.
A háború előtt a tanyához tartozott a szántó területe, valamint legelőé is.
A legelőn az első kaszálást hosszúra hagyták. Ezt korábban kalákában kézzel,
később traktoros fűkaszával kaszálták le. A kaszálás után meg kellett forgatni,
majd összegyűjteni. Ezt követően boglyába kellett rakni és hazahordani, végül
otthon meg kazalba kellett rakni.
Ritka eset, bár előfordult, hogy a gazdák bérmunkában eljártak más földekre.
Szappanos család tagjai például Kerekudvaron kaszáltak vagy a „Keglevich-birtokon”, esetleg Boldogházán. Ez még a két háború között történt.
Télen nem kellett a földekre járni. Elvégezték a ház körüli munkát, utána nekiláttak az eszközök javításához, karbantartásához. A háború előtti téli estéken
eljártak egymáshoz az emberek, akár este tízig is kártyáztak. Kedvenc játékaik
voltak a zsír és a durák.
143
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
A ragadványnevek
Mindenkinek volt ragadványneve a Hajtában, hiszen Szappanos, Beszteri,
Kisnémet családok is kiterjedt rokonsággal rendelkeztek. Ezek: Tökmag, Suta,
Csutka Vera (Kovács Istvánné), Áron Pista (Kovács István), Csuli (Kovács
Áronné, született Csampel Julis, Alsóegreskátán laktak, de Hajtára jártak), Kanúr (Szarvas Ferenc), Cupák (Szappanos Béla), Morzsa (Besenyi Balázs), Bazsó
(Bóta család), Konter (Beszteri János), Kovács (bár a vezetékneve is kovács volt,
de a szakmája miatt szólították így), Tojásos (Kisnémet János), Piperkőc (Kocsis János), Parti Bözsi néni vagy Kocsmáros Bözsi néni (Sevacsek Illésné, Beszteri Erzsébet), Tejcsarnokos Manci néni (Varga Józsefné), Gyura (Bóta család).
Példa lehet még a Zsupp ragadvénynév vagy a Csarnokos, utóbbi annak a Bözsi
néninek a neve, aki ott lakott. Szappanos Antalt például Kolenak hívták, mert
volt neki egy kétkerekű kulija, ami az úton végig klattyogott, ebből a jellegzetes hangból maradt a Kole név. Mások szerint a daráló hangjára emlékeztette
őket, s innen a név. Tikli Bözsi néni (Beszteri Erzsébet vagy Parti Bözsi néni).
A Beszteri név helyett még használnák a Guri nevet is. Tökszár (Sápi János),
Kajkó (Szabó József Béla).
A gyógyítás
A környéken ismert bába és gyógyító volt Csányi Mária, aki a 60-as években
halt meg, és 90 év fölötti kort élt meg. Hozzá jártak gyógynövényből készült
főzetekért és kenőcsökért, ha valami betegség ütötte fel a fejét. Bóna László
elmondása szerint, akinek egyébként a családjába tartozott, Budapesten lakott.
A gyógyászat területén Semmelweis Ignácnál, vagy valamelyik tanítványánál,
esetleg a közelükben végzett kórházi munka során szerezhetett némi tapasztalatot. A gyógynövény főzetekért természetben kért fizetséget: szalonnát, egyéb
disznóságokat, zöldségeket és gyümölcsöket. 1959 táján László lábát bekapta
a kerékpár küllője. A jászberényi rendelőben ellátták, de nem javult. Egy rokonát, Pesti Máriát kiküldte a mezőre virágokat szedni, majd egy napon keresztül
főzték a kenőcsöt, amely leginkább a spenótra hasonlított. Majd a sérült testrészt ellátták vele. Három hét múlva a kontrollvizsgálaton az orvos nem hitte
el a gyógyulást: „Ez nem az a láb! Hol gyógyították? Budapesten?” Egyébkén
nem volt ritka, hogy az emberek a 100 éves kort is megérték, de akár ezen felül
további 3–4 évet is még eléltek.
A bábáknak feladata volt a szükségkeresztség kiszolgáltatása is. Találtam
a főplébánia anyakönyvében egy ilyen bejegyzést: „Szükségből a bába, Molnár Anna, Harián Ezékiásné keresztelte meg.”266 Egy másik Bóna Mihályé, aki
Kereszteltek Anyakönyve. Nagyboldogasszony Főplébánia, Jászberény, XVII. kötet, 126.
266
144
Az énekek, a népdalok és a nóták
1942. szeptember 10-én született, és ekkor is keresztelték meg, szülei Bóna Mihály rk. földműves és Pócz Rozália rk. háztartásbeli volt, Hajta 60. számban
laktak. (A Kisgazda Kör épülete a tejcsarnok mellett.) Az anyakönyvi bejegyzés
szerint szükségből keresztelte Szikszai Rozália szülésznő. A baba fél órát élt.
Az énekek, a népdalok és a nóták
Erre a kérdéskörre nem találtam semmilyen anyagot sem! Úgy nézett ki
a dolog, hogy nem tudok semmit sem írni. Mígnem kiderült, hogy apukám
jó barátja, ifj. Sápi János nagyon jól tangóharmonikázott. Pályafutását a hajtai
kocsmában kezdte, de sokfele hívták zenélni. A jó harmonikások között Garai
Pistát is emlegették. Idős Sápi János és Szabó Károly tudott citerázni, és Kocsisfalváról is ismert volt egy jó citerás. Abban az időben nyomót használtak és libatollal pengettek. Amint már korábban említettem, a hajtaiaknak mindig volt
egy kis boruk, pálinkájuk. Szívesen átjártak egymáshoz, ezt tanyázásnak hívták.
(Ez a szokás a 80-as évekre teljesen eltűnt!) Ilyenkor előkerültek a népdalok és
nóták is.
Néhány érdekesség
Sass-dűlő: Jászberény felől érkezve, a jobb oldalon volt a 11–12. dűlő, a baloldalon a másik: Újerdőben, a Sass-dűlő.
Sass-Kocsma: aztán az úton befelé haladva a második ház a Sass-Kocsma
volt. Kocsisfalu: ezen a településen több tanya is állt egymás mellett. A helyiség
elnevezése onnan származik, hogy több Kocsis vezetéknevű élt itt.
Görbe-ér: a vízfolyás a nevében a hajdani alakját őrzi.
Szűcs-part: a Hajta 49. számú tanya korábbi tulajdonosa, Szappanos Szűcs
István volt, s a tanyája víz mellé, patak oldalára épült.
A Templom-dűlő útja: A templomhoz vezet ez az út, amely a templomot
összeköti a Hajta 51. és Hajta 58. számú tanyákkal.
A Bartali-földek és a Bartali-fasor: a közelben lakó tulajdonosról nevezték
el őket.
A tejcsarnok környéki autóbusz-megállóhelyeket még a régi nevükön nevezik ma is. Hajtai iskola elnevezésű autóbusz-megállóhely: bár a templom mellett elhelyezkedő iskolát már régen elbontották, ez mégis megőrizte a korábbi
nevét. Hajtai-híd nevű autóbusz-megállóhely: a csarnok utáni első megálló,
ahol a patak keresztezi a főutat.
Pálinkafőző-dűlő, ill. Moller-dűlő: a szeszfőzdéről, illetőleg az ott lakó személyről, családról nevezeték el még régen.
145
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
Kovács Lajos tanyája: a pálinkafőző a fentit megelőzően és huzamosabb ideig itt, Tőtevényen működött.
A népdalok közül az emlékezet ezeket őrizte meg267
Jászkunsági gyerek vagyok
Kilenc zsandár kísér engem a jászkunsági főutcán,
Még akkor is betekintek a kisangyalom ablakán.
Éppen akkor, éppen akkor vetette be az ágyát,
Rozmaringgal, rozmaringgal söpörte a szobáját.
Még akkor is utánam szól: barna legény, gyere be!
Adj egy csókot, egy utolsót, kacsintsál a szemembe!
Nem mehetek kedves rózsám, mert be vagyok sorozva,
A budapesti nagy kaszárnya nyitva van a számomra.
Felszántatom, felszántatom, a jászkunsági főutcát,
Vetek bele, vetek bele, piros pünkösdi rózsát.
Ha az a föld, a fekete föld, piros rózsát teremne,
Minden szőke, barna kislány csak engemet szeretne.
A népdalokat citerán és klarinéton játszottam, és feltettem a Puszta Hajta facebook oldalra.
A visszajelzések ide érkeztek! A kottákat Linux MuseScore programmal készítettem.
267
146
Néhány érdekesség
Új a csizmám
Új a szűröm, a szögre van felakasztva.
Gyere, babám, akaszd a nyakamba!
Így is, úgy is ott annak a helye,
Még az éjjel betakarlak, babám, vele.
Szomszédunkban van egy magas jegenyefa,
Jaj, de sokat megáztam alatta.
Megázott a fehér selyemkendőm,
Nem tagadom, barna legény a szeretőm.
Megyen már a hajnalcsillag lefelé
147
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
Amerre mégy, édes rózsám, kívánom,
Hogy előtted a rét is piros rózsává váljon,
A zöld fű is előtted édes almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen!
Juhászkutyák ugatnak
Szénát eszik az ökröm,
Ha jól lakik, bekötöm,
Aztán elmegyek a babámhoz,
Tudom, ölel magához.
Szomszéd asszony kakasa,
Felszállott a kőfalra,
Mindig csak azt kukorékolja,
A berényi kislány mind csalfa.
Kerek ez a zsemle
148
Néhány érdekesség
Kerek ez a zsemlye, nem fér a zsebembe.
Haragszik a rózsám, nem ül az ölembe, én sem az övébe.
Kerek ez a zsemle nem fér a zsebembe,
Kétfelé kell vágni, úgy kell megpróbálni, úgy kell megpróbálni.
Refrén ismétlésekor:
Kétfelé kell vágni, úgy kell megpróbálni, Kossuth Lajost várni!
Szennyes az én ingem, Szennyes a gatyám is,
Majd ad Kossuth tisztát,Türr Pista meg puskát is, Éljen Garibaldi!
Jó bor, jó egészség, Szép asszony, feleség.
Szép asszonynak jónak, Jó járású lónak, Kár megöregedni.
„A Hajta vize a történelem során sokszor megkeserítette az itt lakók életét.
Az esőzések idején hatalmas területeket öntött el. A nagykátai lakosság és a vármegye között a Hajta és csatornái miatt hosszú pereskedés is folyt. 1803 nyarán
ugyanis a Hajta elöntötte a nagykátai polgárok rétjeit, ahol szénát gyűjtöttek és
zabot termesztettek. A víz megállt és a széna hasznavehetetlenné vált. A dolog
hátterében azonban az állt, hogy Kovács Mózes bérlő kanálist ásott a Hajtától
a Rót-kútig (Rovott-tó), ahonnan a víz azonnal elárasztotta a réteket…”268 Erről
maradt fel az alábbi szentmártonkátai dal, amelyet Lázár Katalin gyűjtött Szentmártonkátán.269
LANGÓ Zsuzsanna–BALÁZS Zoltán: „Nádváros” Farmostól-Egreskátáig. In: Hidrológiai
közlöny, 2013. október-november-december, 93. évf., 4. sz., 47–48.
269
LÁZÁR Katalin: Tápió-menti népdalok. In: IKVAI Sándor (szerk.): Tápió-mente néprajza.
Studia Comitensia 16., Szentendre, 1985., 920–921.
268
149
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
A nóták közül előkerült:
Ki tanyája ez a nyárfás?
Ki tanyája ez a nyárfás?
Nem hallik be a kurjantás.
Vagy alusznak, vagy nem hallják,
Vagy talán nem is akarják.
Egy kislány meghallotta,
Az anyjának mindjárt mondta,
Kelljen fel hát, édesanyám,
Búcsúzni jött az én rózsám.
Vékony héja, vékony héja van
Vékony héja, vékony héja van a piros almának,
Szíp szeretője, szíp szeretője van a hajtai kislánynak.270
Szíp szeretője, de vékony karcsú a dereka
Jobb válláról a bal vállára, bal válláról a jobb vállára,
Sej, haj göndörödik a haja, de a haja.
Akácos út
Akácos út, ha végig megyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép regény:
Nyáreste volt, madár dalolt a fán,
S itt kóborolt, csavargott egy cigány,
Megszólítám: de jó hogy megtalállak itt,
A legszebb lány tudod-e, hol lakik?
Ott arra lenn, túl az akácsoron,
Ma estelen, egy ház elé osonj! (este még)
Refrén:
Egy ablaknál állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány,
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás.
De csak csendesen, Ne hallja senki más.
A YouTubon így találtam meg: Szép szeretője van a magyar bakának
270
150
Néhány érdekesség
Száz forintnak
Száz forintnak ötven a fele,
Egye meg a fészkes fekete fene.
Nem lehet az ember fából,
Ki kell rúgni a hámfából.
Még azt mondják, részeges vagyok,
Pedig csak a jó bort szeretem nagyon.
Megverem a csizmám szárát,
Csókolom a babám száját.
Bakkecskének nagy szakálla van,
Az én anyósomnak nagy pofája van.
Rusnya állat mind a kettő,
Verje meg a jeges eső!
Leveles a május, virágos a rét271
Leveles a május, virágos a rét,
Majálisra menni, jaj de csuda szép.
Búzavirág koszorú, ma senki sem szomorú,
Ránk ragyog az ég, sej-haj, május csuda szép hónap.
Vár reánk az erdő, vár a zöld határ.
Szabad ágra röppen, a dalos madár.
Búzavirág koszorú, ma senki sem szomorú,
Ránk ragyog az ég, sej-haj, május csuda szép hónap.
Tizenhárom részből van az én gatyám,
Tizenhárom részből varrta a babám
Egyik szára rövid lett, a másik meg hosszú lett,
Látod-e babám, jól elszabtad a gatyám szárát!
A tábortűzi játék menete: A fiúk és a lányok párt választanak, majd egymás
mögé felsorakoznak – egyik oldalon a lányok, másik oldalon a fiúk –, és a magasban összeteszik a kezüket. Azoknak, akiknek nem jutott pár az így kialakult
„folyosó” legvégére állnak. Elkezdődik a Leveles a május című népdal éneklése.
A hátul állók elindulnak, és tetszőleges helyen – ha fiúról van szó, egy lányt,
ha lányról van szó, egy fiút – lekér a már a sorban állók közül, és magával viszi
egészen a „folyosó” elejéig. Ott a „folyosó” elé állnak, ugyanúgy a magasban
Ez vajon nóta-e? Az interneten mozgalmi dalszöveggel is megtaláltam. A cserkészek mint
közösségi, tábortűzi játékot ismerik!
271
151
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
összetett kézzel. Így az egész sor, szép lassan halad előre, ahogy a hátul lévők
mennek előre. Több tíz-száz métert is megtehet így az egész társaság.272
A kutusok
Szalóki Klári emlékei szerint (Hajta 92.) a hajtai embereket „kutusoknak”
hívták. A nád miatt, mert az ottaniak azt kutunak hívták. Nemcsak a tetőfedéshez használták. Tüzeltek is vele. Csak az volt a hátránya, hogy folyamatosan
kellett rakni, mert könnyen elaludt. Volt egy hajtai nóta is, amit a papa sokat
énekelt. Valahogy így szólt:
Leégett a hajtai kutunád,
Bennégett 13 barna lány!
Verd meg uram azt a tűzoltóbandát,
Aki engedte leégni a Hajtát!
Dr. Bathó Edit információi szerint kotunak, jászosan kutunak a nád belét
hívták, illetve a törmelékes nádat. „Többször hallottam gyermekkoromban,
hogy kutus a nád, vagyis már nem jó tetőfedésre.”
„A hajtai mocsár nádrengetegje két részre osztható, az É-ÉK-it részt Kis-Hajtának nevezik, ez a terület már a Jászság része, a déli a Nagy-Hajta, amelynek
nagy része Pest megyében található. A Nagy-Hajta kotus tőzeg talaja nagyobb
nedvességtartó képessége miatt az itt növő nád erőteljesebb, élénkebb zöld
színű. A nád uralja a területet, a vízi csillaghúron (Myosoton aquaticum) kívül
más faj nem is található itt.”273
özv. Bathó Jánosné, Baranyi Erzsébet szerint ismeretes az alábbi szólás: Úgy
áll, mint Hajtában a kutu! Olyankor mondták, amikor valami nem úgy állt,
ahogyan kellett volna, rossz állagú, törmelékes vagy zúzalékos volt.
Füleki János: Tanyai legenda274
„Napfényben fürdik az alsóegreskátai iskola öreg épülete. Körülötte gyerekek hancúroznak. Jókedvvel köszöntik az ébredő tavaszt. A nagyobbak kezében
ásó, kapa, gereblye: a virágágyásokat porhanyósítják. Ünnepre készülnek, április 4-re.
https://tengeriszarvas-ors-622gg.webnode.hu/jatekok/
I.m.: „Nádváros” Farmostól - Egreskátáig. 47., lásd 163., 239. lábjegyzet.
274
Pajtás, Magyar Úttörők Szövetsége, 1963. április 17., oldalszám nélkül. (A cikk az 1963. év 620.
oldalából a 187-en található.)
272
273
152
Füleki János: Tanyai legenda
Ez az ébredő tavasz az alsóegreskátai gyerekek életében egy kicsit hasonlatos
ahhoz a tizennyolc év előtti tavaszhoz. Most őket is a győzelem deríti jókedvre.
A csapatkrónikájukban ez a csatakiáltásnak is beillő mondat árulja ezt el: „Zord
tél, hurrá, legyőztünk!” A történet szeptemberben kezdődött. A hetedikesek és
a nyolcadikosok két őrse – a Gyöngyvirág és az Űrhajós – összedugta fejét. „Ez
a tíz hónap legyen a mi úttörőtanévünk. Fogadjuk meg, hogy egyetlen napot
sem hiányzunk az iskolából” – mondták. S akként cselekedtek.
De mintha a természet összeesküdött volna ellenük. Az ősz – amely máskor
rozsdaszínű verőfénnyel árasztotta el a kátai határt – most didergető szelet és
jeget lehelő esőt hozott. Az iskolába siető kerékpáros gyerekeket gyakran leparancsolta az ülésről. Futva kellett folytatni útjukat. De azért nemhogy hiányzó,
még elkéső sem akadt köztük.
A tél nem jó szemmel nézte az ősz tehetetlenségét. „Majd én megmutatom,
hogyan kell elkedvetleníteni őket!” – mondta, és már a november végi napokban is heves hóvihart kavart. A gyerekeknek eleinte tetszett a hó. Hancúroztak
az úton. Egymást alaposan megdobálták hógolyóval. Egy szó, mint száz: frissen,
jókedvvel érkeztek az iskolába.
Most lett csak igazán haragos a tél. „Hát jó! – gondolta magában. – Ha ez
nem elég, tudok én mást is.” Decemberben meg januárban olyan hideget lehelt,
hogy a hőmérő higanyszála fázósan a mínusz huszonöt fok alá húzódott. Városi
és falusi pajtások, akik csupán egy ugrásnyira laktok az iskolától, el sem tudjátok képzelni, tanyai barátaitok mennyit dideregtek és fáztak ekkoriban. Halasi
Mari, Pali, Kisnémet Mari és mások mindennap tizennégy kilométert gyalogoltak a végeláthatatlan pusztaság farkasordító hidegében. Amikor hajnalban ti
még a másik oldalatokra fordultatok, ők már talpon voltak. Pirkadatkor indultak el. Az utat éjjelente befújta a hó, s mindennap újból ki kellett taposniuk az
ösvényt, egészen az iskoláig. A csizmájuk, a ruhájuk rendszerint átnedvesedett.
A tanterembe érve a kályha köré kuporodtak és átölelkeztek. Az úttörőcsapat
ugyanis a megtakarított pénzéből vásárolt néhány melegítőt. A zord tél nem
fogott ki rajtuk. Senkinek sem került a neve a hiányzók listájára.
A január végi szénszünet egy kis könnyebbséget hozott számukra. De gondot is. „Ki öntözi a virágaikat? Ki eteti a madaraikat?” A tanyai gyerekeknek
ugyanis Pistán, Jóskán, Marikán kívül két barátjuk van még: a virág és a madár. Tantermeikben szebbnél szebb virágok virítanak még télen is. Mintha virágkertészet lenne. Tízpercekben öntözgetik, ápolják mindegyiket. A szünidő
előtti utolsó tanítási napon egy terembe hordták össze a virágokat. Megkérték
az igazgató bácsit, hogy néha-néha fűttessen be ide. Nehogy megfázzanak a virágok. Megbeszélték, hogy mindennap eljön valaki öntözni. Főleg a közelebb
lakók közül. Ugyanakkor megeteti a madarakat is. Az iskola udvarára ugyanis
két madáretetőt tettek ki. Az egyiket – a díszesebbet – a nyolcadikosok készítették. A hatodikosoké egyszerű kis tákolmány volt. (Érdekes, a cinkék mégis ezt
keresték fel leggyakrabban.)
153
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
Ám mi történt? Nemcsak egy-egy közel lakó pajtás jött el, hanem többen is.
Sőt, Bata Erzsi, Bata Kálmán meg Halasi Mari hét kilométerről is bebattyogott
majd minden másnap. Féltek, hogy a közel lakók elfeledkeznek a virágokról,
meg a madarakról. De az iskolai, az közös, arra mindegyiküknek egyformán
gondolniuk kell. Bata Erzsit meg Kálmánt még más is izgatta. December elején
észrevették, hogy egyes lelketlen emberek csapdát állítanak a foglyok részére.
(Így akarnak ingyen fogolyhúshoz jutni.) Pedig a fogoly hasznos madár. Pusztítja a burgonya ellenségét, a kolorádóbogarakat. Mikor Erzsiék reggelenként
jöttek az iskolába – vagy amikor délután hazafelé siettek – figyelték, hol van
elrejtve a csapda. Néha négyet-ötöt is ártalmatlanná tettek. Már csak emiatt
sem tudtak volna nyugodtan ülni otthon.
Így történt, hogy az alsóegreskátai gyerekek még a szénszünetben is fittyet
hánytak a zord télnek. Néha tizenöten-húszan is összejöttek. A virágöntözés és
a madáretetés után rendszerint játszottak. Különösen akkor volt jó hangulatuk, amikor a KISZ-es ifjúvezetőjük, Inges Vendel is eljött közéjük. Rögtönzött
klubdélelőttnek is beillett egy-egy ilyen szünidei találkozás.
Hanem a zord tél egyre haragosabb lett. De aztán gondolt egyet. Megálljatok! – vigyorgott csúfondárosan. – Van még egy ötletem, de ezt nem ússzátok
meg szárazon! Mindenki sejtheti, hogy mi következett. A tél úgy vigyorog, úgy
nevet, hogy megerednek a könnyei. De mennyire megeredtek. Március eleje
volt. A kis Hajta-folyócska a puszta nagy részét tengerré varázsolta. A gyerekek
alig mentek négy-ötszáz métert, máris az Óperenciás-tenger partján érezhették
magukat. De van úttörő-leleményesség is a világon! Nosza, kihozták a legközelebbi tanyából a teknőt, meg a sütőlapátot, és máris vígan eveztek. A hatodikos
Halasi Mariskának kétszer is „csónakba” kellett szállnia, míg az iskolához ért.
De ott volt a tanítási órán, és ott voltak a többiek is. A zord tél ezek után mit
tehetett mást: megpukkadt mérgében. Az alsóegreskátai gyerekek pedig utána
kiáltották: „Zord tél, hurrá, legyőztünk!”
Győzelmükről Kádár János elvtárs is értesült: Risai Erzsike, a Gyöngyvirág
őrs vezetője írta meg. Kádár elvtárs a következő sorokkal köszönte meg Erzsike
levelét:
„Kedves Erzsike! Leveled – amelyben írod, hogy a kispajtások a távolság és
a rossz téli útviszonyok ellenére egy tanítási napon sem mulasztottak – megkaptam. Ez az állhatatosság dicséretes. Nagyon örülök neki. Egészséget és sikereket kívánok mindnyájatoknak a tanuláshoz. Nevelőiteket és szüleiteket tiszteltetem. Szívélyes üdvözlettel: Kádár János.”
Az alsóegreskátai 2456-os számú Petőfi Sándor úttörőcsapat történetének
legszebb lapjaira kerül ennek a télnek a krónikája.”
154
Váci Mihály: Innen még nem látszik
Váci Mihály: Innen még nem látszik275
„Az itt következő írásom Halasi Marikáról szól, aki a nagykáta–alsóegreskátai iskola VI. osztályos tanulója. Az iskolától hét kilométerre lakik. Naponként
tizennégy kilométert gyalogol. Jeles tanuló. […] Halasi Marika fél hatkor ébred.
[…] Marika sietve felveszi a ruháját, kimegy a konyhába. A konyhán át kilép
az udvarra. [...] Girhes malacok kopognak hozzá, ríva, döfődve; jönnek a tyúkok a kazlak alól, panaszkodva; észreveszik a galambok, mind köré szállnak. És
a nyulászásból loncsosan Zsandár, a fekete kutya. [...] Megy a hodályhoz, kirángatja, az udvarközépre vonszolja a három méter hosszú vályút. Mikor a juhok
ezt meglátják, mint a halálra ítélt vénemberek, még jobban jajonganak. Marika
a vályúba szórja az abrakot. [...] Kihozza a konyhából a lavórt, a kúthoz megy.
[...] A kislány a kúthoz megy. […] A lavórba önti a vizet. Meg kell mosdania,
reggeliznie, amíg a juhok esznek. A lavórral az eresz alá megy. Ott áll a kis lóca.
Kerül egy pucér szappan. És Marika gyorsan megmosakszik úgy, ahogy ilyen
körülmények között mosdani lehet. […]
Kész vagyok, indulhatunk. És Halasi Marika a nagykáta–alsóegreskátai általános iskola hatodik osztályos tanulója elindul az iskolába. [...] Marika vis�szamegy egy kilométert, ahol édesanyja várja. A vízparton találkoznak. Gyere,
kislányom, átviszlek. Az útról letérnek, szittyós, süppedékes szőnyegen lépkednek. Itt a víz. A táj teljes tenyerét kitöltve hallgat, ragyog az égre ez a nagy összefüggéstelen tavakból álló nádas vízterület. Körülnyalja a tanyák alját, az eperfák
gyökeréig ér el. A vizek fényes hátának tutajára vett házak libegnek a párákban,
s víztükörbeli remegésüket a szem visszalátja rájuk is; a tanyaépületek is remegni látszanak. Az első tavat egy alacsony töltés vágja át. A tanyáig visz. A töltésen
megy Marika és az édesanyja. A fűlevelek alján víz, sár, tócsa. Marika kerülheti.
Megméri, meghajlik, groteszk mozdulatba görnyed, ugrik egy toccsanót. Fröc�csen a sár, lábra, ruhára. Itt a másik. Újra ugrani kell. Hóna alatt a táska, bal
kezében az új szandál – amit az iskolában majd felvesz. Ugrik, görnyed, hajlik,
ugrik, tócsába, pocsolyába. Átértek. Itt a tanya. A színaljáig, a sok éves szalmaboglyáig, az ólig és a kamráig is fellocsog a víz. A falakról a vakolat lerühesedett.
A konyhaajtó előtt egy fiatal kanadai nyárfa. […] Marika és édesanyja a vízhez
mennek. Ott a ladik. Kikötve. A békák a vízbe cuppannak. A széles vízen túl
egy embert látni. Hé! Pali bácsi! Add ide a ladikot. Átviszem a gyereket. Cseng,
pattog a kiáltás, verődik a vízen, mint a gyermekek lapos kavicsa. Vigyed! […]
Eloldják a ladikot a vaskarótól. Itt csinálhatták valahol, gyalulatlan fenyődeszkából. Benne egy keresztbe tett deszka az ülés. Egy vas merőlapát, vizet merni.
In: VÁCI Mihály: A zsezse-madár. Tanulmányok, cikkek, vallomások. 1960–64. Szépirodalmi
Könyvkiadó, Budapest, 1964., 220–239. Váci Mihály olvasta a Pajtás újság 1974. április 17-én
megjelent számában Halasi Marika, illetve az alsóegreskátai iskola történetét. Ezután felkereste az iskolát és a Halasi családot. Majd megírta az Innen még nem látszik c. novelláját.
275
155
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
Marika belép a billegő ladikba. Leül. Meri a vizet. Édesanyja utána lép. Veszi
a hosszú rudat, a ladik legvégébe áll. […]
Megáll. Messze néz. Felderül.
– Már nincs is olyan messze!
– Honnan tudod, Marika?
– Ott van. Tetszik látni azokat a fehér, nagy ablakos, palatetős, magas, szép
épületeket a fák között? Már csak addig kell menni.
– Az már az iskola, Marika?
– Dehogyis! Azok a tsz-ünk új ólépületei. Az iskola egy kis régi ház, az ólak
mögött van. Még innen, tőlünk nem látszik.”
Az esztendő leforgása, ahogy én láttam
Az egyházi naptár szerint az esztendő Adventtel kezdődik, amely Szent András napját követő első vasárnap van. A világi naptár december 31-ről január elsejére fordul. Nem így Hajtán. Az esztendő fordulóját augusztus 20-ra kell tenni!
Ez volt az esztendő legvidámabb ideje. Nagyszüleim a házukat kívülről bemalterozták, kimeszelték, az alját kb. 50 cm magasságban vizes cementtel szürkésfeketére húzták. A portát még jobban feltakarították. Nálunk a tejleadás hamar
megvolt, s a lovas kocsi hátuljába betettünk egy ülést, amely valamikor egy autóbuszon lehetett alkalmazva, s már indultunk is a búcsúba. Az emberek, akiket
egyébként csak szétszórva láttunk, mind vonultak, s gyülekeztek. Biztosan voltak
olyanok is, akik elmentek szentmisére is. Még a 80-as évek elején sergőt is láttunk
a laposon, de egyébként az Áfésszel szemben, a mázsaház területén vásárosok
is voltak. Itt mindenféle dolgot lehetett kapni. Természetesen érdekelt a cukorka, talán először még a puska is, de később már nem igen vásároltam semmit,
olyan feleslegesnek tűnt. Talán csak a Mamának egy-két vallásos képet. A kocsmában rengeteg ember volt, mind vidáman beszélgettek, italoztak, jó kedvük
volt. Megjegyzem, hogy éneket összesen egyszer hallottam, egy téli hideg estén,
mikor hazafele jöttem Berényből a hat órai busszal. Az ebéd ilyenkor Mamáéknál
volt. Ott jött össze a család apraja-nagyja. Játszottunk és vidámak voltunk. Egyszer azonban megrendültem. Az évre már nem emlékszem, de arra igen, hogy
apukám és keresztapám nem vett részt az eseményeken: elmentek egy házat elbontani. Na, ne, ilyen nincs! S akkor éreztem, hogy a világ nem jó felé halad.
A nyár végét jelezte az is, hogy elsárgult a háztáji kert, s egyre több dolgot
ástunk ki, szedtük fel: krumplit, zöldséget a verembe, szilvát az üstbe: lekvárnak. Volt még egy jellegzetes mozzanata az ősznek, amikor a hagyma szárát el
kellett taposni, hogy ne magvasodjon. A hagymára szükségünk volt télen, de
a dughagymát a piacon vettük. Itt az ősz! Az őszben szerettem a szárvágást.
Általában a kukoricát lábon törtük és fosztottuk. Csak egyetlen esetre emlékszem, hogy Mamáéknál le volt öntve egy kocsi kukoricacső, s fosztani kellett.
156
Az esztendő leforgása, ahogy én láttam
Mamával és unokatestvéremmel, Böbivel fosztottunk. Közben ő verset tanult.
Ketten fosztottuk, ő szedte a zsákba. A vers vége így hangzott: „fütyül a rigó!”
Ehhez azonban minden átmenet nélkül hozzátette: szedtem egy zsák kukoricát.
Ezen nagy vidáman kacagtunk. Szóval a szárvágás közben négy sort vittünk
egyszerre. A szárvágó egy kb. 1 méter hosszú nyélre szögelt acéllemez volt,
mintegy elfordított horoló. A szárízíket össze kellett rakni, majd bálamadzaggal
összekötözni. A szárból összeálló kévéket kocsira rakni, otthon pedig kúpázni.
Ezt használhattuk arra is, hogy a répacsíkot, amelyet a hatvani cukorgyárból
vásároltunk a jószágok etetésére, jól körbe lehetett rakni: ne fagyjon össze télen.
Egy-egy szárízik csomót beadtunk a tehén elé, s azt elrágta hideg téli napokon.
A lerágott íziket újra csomóba kötöttük, s a szénakazal alá lehet tenni.
Ősszel iskolába kellett menni. Én Tőtevényen kezdtem a tanulást, az első
négy évet Montvai János tanítónál végeztem. Az első szeptemberben csak egyszer mutatták meg, hogy hol az iskola, majd onnantól fogva magam mentem át
a nagykátai úton, ott, ahol Tőtevényben az első tanya, a Csillik család tanyája
volt. Aztán onnan már Vecával együtt mentünk. Később már teljesen egyedül
jártam, kerékpárral vagy gyalog. Egy alkalommal a tanító bácsi beírta az ellenőrzőnkbe, hogy valami miatt a tanítás délután lesz. Én ettől annyira megijedtem, hogy otthon el sem mondtam. Azon a napon, mintha mi sem történt
volna, reggel elmentem iskolába, és 13 óráig vártam a tanításra. A tanító bácsi
haza engedett aznap!
Disznóvágás (a tél folyamán, decemberben)
Mindig voltak anyakocáink. Fialás után felneveltük a jószágokat, majd eladtuk, vagy a vásáron, vagy a vágóhídra. A vágóhíd a 150–160 kg-os hízókat
szerette. Talán hasonló súlyúak lehettek a levágott állatok is. A disznóvágás
mindig a hideg, téli napokon volt. Már előző napon nekiálltunk az előkészítésnek, az edények, az eszközök mosogatásával, valamint a hagyma és a fokhagyma pucolásával. Az esemény általában reggel, jó sötétben kezdődött, egy
kis pálinkával. A disznó szájába egy kötélhurkot tettek, s kihúzták az ólból.
Keresztapám megmerte szúrni a disznót. A vér felfogása egy kis, fehér tálban, kavargatás közben történt. Előfordult, hogy a kapálózó jószág kirúgta
a kezemből az edényt. Nagymamáméknál a padláson volt egy kézzel hajtós,
fatüzelésű pörzsölő, de jobban emlékszem a gázpalackos pörzsölőre. Pörzsölés közben a nagyobb sörtéket lapáttal kellett lekaparni. Ez a művelet addig
tartott, míg az állat fekete nem lett. Ezután következett a kés és a sikárkefe.
Ilyenkor mindig elhangzott: na, ez a disznó ennyit egész életében nem fürdött-tisztálkodott. A négy sonka és a fej levétele után a vita tárgyát képezte,
hogy hátáról bontsuk vagy a hasáról. Ezek közül az egyik az orjára bontás
volt. Fára soha nem húztuk! Az értékes belsőségeket teknőkbe, műanyag ládákba tettük, majd megmostuk. Ilyen fateknőbe került a bél is, melynek gon-
157
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
dos tisztításához a nagymamám mindjárt neki is látott, vigyázva, hogy a bél
ki ne szakadjon. Miután az első tisztítási sor megvolt, már kellettem én is,
hogy a vizet öntögessem, a bél tartalmát eltávolítani. Egyszer egy táborban
a gyerekekkel hurkát ebédeltünk. Szóba került, hogy a bélben korábban bélsár volt, az egyikük szörnyülködve távozott a körünkből! Nagymamám a mosáshoz hagymát és ecetet használt, még ultrát is. Addig kellett a belet mosni,
míg „az utolsó vizet meg nem lehetett inni”. Egyszer kóstolót vittem Szegedre,
1995-ben, akkortájt voltam ott növendék. Az erdélyi testvérek megjegyezték,
hogy ez tiszta hurka, tiszta bél, pedig ez nem minden magyarországi hurkáról
volt elmondható!
9 óra tájban reggeliztünk, húsokat, sült vért, a disznó eszét, amelyekhez
friss, puha fehérkenyeret és uborkát is ettünk. Reggeli után jött az előkészítés.
Külön lett válogatva a kolbásznak való, amelyet le kellett darálni, majd ízesíteni. Ilyenkor mindig elhagytam a terepet, mert mindenki hozzá tett valamit: „szerintem még só kell bele”, „nem az már elég”, „még paprika kell bele”.
A kolbász és hurka ízesítésekor előkerültek olyan fűszerek, amit egyébként
nem használtunk. Ezeket nem is nagyon ismertem: a majoránnát jegyeztem
meg a legjobban, mert a rádiós sorozat dramaturgja Major Anna volt! A hurkához a húsokat és a belsőségeket megfőztük, majd óvatosan (szilánkmentesen) szétválogattuk, ledaráltuk. A rizs kifőzése önálló tudomány volt. Abálevet mértünk hozzá, amiben megelőzőleg a hús főtt – minden kiló rizshez egy
fél liter abálé jött. A rizst állandóan kavargatni kellett, de úgy, hogy ne törjön
össze. Az abálében kifőtt rizs íze nem hasonlítható össze semmilyen vasárnap
használt, főtt rizshez, hiszen a rizst nem járta át a főtt hús íze. Az elkészült
rizst teknőbe kellett tenni, letakarni, hogy kipattogzon. Amit akkoriban nem
értettem, mert semmilyen pattogást nem hallottam. Aztán a kimosott belekbe
beletöltöttük előbb a kolbászt, majd a hurkát. A töltő egy tekerős, alumíniumból és acélból készült fogasléccel ellátott szerkezet volt. Nagy odafigyelést
igényelt, de ránk bízták. A hurkák közül legfinomabb a vastagbélbe töltött
hurka volt. Ezek után következett a szalonnák előkészítése: a zsírnak, a tepertőnek és a pörcnek való. Ennek kisütése is nagy odafigyelést igényelt: ne égjen
le, állandó kavargatás mellett se törjön össze. Tejet, vagy szódát kellett tenni
a bográcsba! Az elkészült tepertőt barnaszínű fémbödönbe tettük. Egész sokáig kitartott az év folyamán. A zsírt nagy, piros zsírosbödönökbe szűrtük, s
félretettük, a megdermedésig. Készültek húsok, fehér szalonnák, abárolt szalonnák, paprikás szalonnák. Időnként készítettünk disznósajtot is. De nem
mindig, mert az ebbe való húsok tölteni is jók voltak. Nagymamáméknál már
öreg este volt, mire vacsoráztunk. Nálunk azonban (talán gázpörzsölőnek
is köszönhetően) úgy dél, vagy félegy tájban indult a mosogatás. Amikor az
egyes húsok és kolbászok már konyhakészek voltak, anyukám mindig vitt be
belőlük, s elkészítette a levest, valamint az ebédhez való sülteket is. Egy óra,
fél kettő tájban ebédeltünk. Mindenki egy kicsit megnyugodott, már a pálin-
158
Az esztendő leforgása, ahogy én láttam
ka is jól elfogyott, mindenki eltelt a zsírnak az illatával. Természetesen apukám még kint ténykedett az elpakolással, a zsír és a tepertő elraktározásával. E
naphoz sohasem tartozott hozzá az éneklés! Igaz, más alkalmakhoz sem mindig. Továbbá soha nem készítettünk töltött káposztát. Így is eléggé bőséges
volt a nap! Mivel hűtőnk csak 1980 után lett, fagyasztónak meg még a hírét
se hallottuk, ezért a tartósítás egyik módja az volt, hogy adtunk ajándékba
„kóstolót” a szomszédoknak: húst, szalonnát, kolbászt. Persze amikor meg
a szomszédok vágtak, akkor mi is kaptunk tőlük. Másik tartósítási forma a sózás volt, nagy teknőkben álltak a fehér szalonnák, amelyet mindig az apukám
kezelt. Füstölőnk nem volt otthon, és nem is emlékszem rá, hogy elvittük-e
valahová füstölni. Harmadik tartósítási mód tehát a füstölés volt. A füstölnivalók egy hétig álltak a sóban. Majd lemosásra kerültek, forró vízben. Ezután
beleraktuk a páclébe, amelyben babérlevél, só, bors, köménymag, fokhagyma
és vöröshagyma volt. A szalonnát Bóna László füstölés előtt abálében még
főzi is. Nem abált szalonnát készít, de hogy az jobban felvegye a sót, 8 percig
főzi. A sült hurkát pedig úgy készíti, hogy a hurka alá 5 cm vastagon savanyú
káposztát is tesz, így nem kell a hurkát forgatni, és nem reped meg.
A jószágnak minél több részét igyekeztünk felhasználni. Ott van például
a háj. Ezt az ebéd tájékán le kellett fejteni a hártyáról, majd ledarálni. Ebből
készült a hájas sütemény, amelyhez foghatót nem találtam sehol. A család as�szonyai generációról-generációra adták tovább a süteménykészítés receptjét,
valamint csínját-bínját is, pl. hányszor kell áthajtogatni, s a hajtogatás irányát
gyufaszállal megjegyezni. Az elkészült tésztát tepsibe kellett tenni, s lekvárral
kellett tölteni. A sütés az egész lakást finom illattal töltötte be! A sütemény
egyébként hosszú ideig elállt volna, ha jóval előbb meg nem esszük!
(A disznóvágásról még egyszer szó esik majd, Kecskés Lászlóné, Szappanos
Zsuzsa visszaemlékezései között.)
Birgevágás
Sok birkát levágtunk az évek folyamán, ha mindre nem is emlékszem, de
arra igen, hogy báránybőrök voltak az ágyakon díszként, sőt még a földön is.
Természetesen ezeket előbb lesóztuk, majd egy szakember kikészítette. A birkavágásra a szomszédságból Kis Tibit kértük fel vagy Pistát. Ezen a napon apukám leakasztotta az udvaron álló hintát. (Ez egy fára volt fölakasztva, amelynek
pont megfelelő magasságban volt egy vízszinteshez közeli ága.) Tibi leszúrta
a jószágot, majd a két hátsó lábánál fogva erre a fára felakasztotta. Máig jól
emlékszem rá, hogy milyen szakszerű, gyakorlott mozdulatokkal dolgozott:
hogyan fejtette le a bárány bundáját, majd ezt követően hogyan darabolta föl
a jószágot.
159
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
A nagy ünnepek
Talán egy alkalommal Mamáéknál aludhattam, s elmentünk a roráté misére.
Az egész eseményből nem maradt meg semmi, csak annyi, hogy reggel mentünk, még sötétben, s vittünk magunkkal egy viharlámpát.
A karácsony vidám esemény volt. Az iskolában Montvai tanító bácsival
karácsonyi díszeket készítettünk. Például színes kivágó mintákat daraboltunk
fel csíkokra, és úgy ragasztottuk össze őket, mintha egy lánc lenne. Karácsony
előtt érdekes és ritka illat töltötte be a házat: a banáné és a narancsé. Ezt az
egész évben csak egyszer előforduló gyümölcsöt apukám hozta. Sokat kellett
Jászberényben sorban állnia érte. A mennyiség is korlátozva volt, ha jól emlékszem 1–1 kg-ban. Karácsony napjára sütöttünk és főztünk. Nem maradhatott
el a bejgli, meg a zserbó, de még a kocsonya sem. Délután feldíszítettük a karácsonyfát. Voltak rajta gömbök, amelyek törtek, ha leejtettük őket. Biztosan volt
rajta fényfüzér, amely soros kapcsolású volt, ha egy égő kiégett, akkor nem égett
az egész sor. Karácsonyi ajándékokat is kaptunk, elsősorban hasznos dolgokat,
mint például a ruhaneműt. Biztosan kaptunk társasjátékokat is, mellyel természetesen az egész család közösen tudott játszani. Így él emlékeim között a Gazdálkodj okosan! Talán viccesen hangzik: konyhabútor 15.000 forint, szobabútor
25.000 forint, pingpongasztal 2000 forint. Másik évben Egri János vetélkedő
műsorát utánzó betűkirakós játékot kaptunk. Természetesen valamikor átmentünk Varga mamáékhoz is: ott is állt egy kicsi karácsonyfa, ott is volt bejgli,
zserbó. A karácsonyhoz mindig hozzátartozott a szánkózás. Mamáék a parton
laktak, s ahová nyáron a teheneket pányváztuk, ott ekkor vidáman csúsztunk
le. Jászsági viszonylatban ez hosszú pálya volt, kb. 15 méter. Egyszer elmeséltem
egy bélapátfalvi rendtársamnak, aki a nevetéstől alig tudott megszólalni: náluk
olyan pálya volt, amin egy délután maximum ha kettőt tudtak csúszni, olyan
hosszú volt. Karácsony és Szilveszter alkalmával megnéztük a televízió műsorát. Először egy kis Tünde típusú tv-nk volt, majd Videotont vettünk. Nagymamáméknál meg egy barna színű Junoszty típusú tv volt, ez még akkumulátorról
ment. Nagyapám az akkumulátort kb. hetenként egyszer áttolta hozzánk egy
taligán, hogy töltsük. Így addig csak a Kossuth Rádió ment, egy Szokol típusú
készüléken. A rádiót átalakítottak: a csatlakozót két vezetékkel és saruval kihozták a készüléken kívülre, aztán két lapos elemet gumiztak rá.
Ezekben a hónapokban csak gyalog lehetett iskolába járni, akár Tőtevényre
jártam, akár Jászberénybe. A havat Sápi Jani bácsi húzta el, méghozzá egy házilag hegesztett, ék-alakú, fémből készült szerkezettel, amelyre ő maga állt rá,
miután a lovát befogta elé.
Tavasszal megindult az olvadás. Ezt az időt abból a szempontból nem igazán szerettem, hogy minden út csupa sár volt. Pedig a 80-as évek elején a tsz
kiigazította a kanyargós utat egyenessé, és a két oldalán mély árkokat is ásatott,
legalábbis gyermekfejjel mélynek tűnt. Néha a gépjárművek is mély árkokat
160
Az esztendő leforgása, ahogy én láttam
szántottak az útba, s mi meg megpróbáltunk magunknak az út szélén vagy az
út mellett egy gyalogjárót kitaposni, amin kerékpárral is lehet közlekedni.
A tavasz más szempontból jó volt: életre kelt a természet és a kert is. Kezdődtek a tavaszi munkák, a konyhakert felszántása, a háztáji növények elvetése.
Előkerült az ásó, a kapa, a gereblye, az útalló,276 később a horoló és a locsolókanna. Ekkora a pince már kezdett hiányt mutatni, s a kamrában is megcsappantak a befőttek és a lekvárok. A gyepet, amelyet a teheneknek béreltünk,
évente felmérték. Két tetőlécet derékszögben összeszögeltek, amelyek megfelelő
hosszúságú szárai kiadtak egy ölet, ezt forgatták nagy ügyességgel. A fű első
alkalommal jó hosszúra megnőtt, talán 60–80 cm-nyire. Még értem olyat, hogy
kalákában kaszálták le, de azt is, hogy traktor érkezett az oldalán két tárcsával, s
az kaszálta le. A füvet utána egy villával meg kellett fordítani, hogy az alul lévő
oldal is alaposan kiszáradjon. Ha vizesen raktuk volna kazalba, akkor bepenészedett volna. Néhány alkalommal a petrencékbe gyűjtöttük, és petrencerúddal
vittük haza (a tanya közelében elhelyezkedő legelőkről). A legtöbb alkalommal
azonban boglyákba raktuk, és lovas kocsival szállítottuk haza. Ilyen alkalmakkor a lovas kocsi oldalát leemeltük és megtoldottuk a vendégoldallal, amely által
a plató alapterülete megnőtt. Erre lehet feladogatni a szénát. Egyszer hazafelé
haladtunk a szénával és mindenestől az árokba borultunk, még a kocsi bakja is
leesett. Kár azonban nem történt. Kaszálás után a fű már másodszor nem tudott megnőni oly hosszúra, mert naponta kipányváztuk a teheneket, és néhány
óránként odébb pányváztuk őket. Délben meg megitattuk és árnyékba tereltük
őket, kérődzeni. Itt jegyzem meg, hogy a kasza vásárlása külön tudományt igényelt. Az volt a jó kasza, ami a megütése után még néhány másodperc múlva is
jól pengett. A kaszaverés tudományát sem tanulta meg mindenki. Én az első alkalommal olyan hullámosra vertem, hogy a Balaton vize ahhoz képest síkvidék
volt, még viharban is. Tokmánynak kétfélét láttam használni: a tehénszarvat
vagy a boltban vásárolt fémtokmányt. Ha utóbbit megvettük a boltban, akkor
vásároltuk hozzá kaszakövet vagy fenőkövet is. A kaszáláshoz nem használtunk
takarót, a fűhöz és a lucernához nem kellett, de régen a búzához használták.
A húsvétvasárnapi események közül nem maradt meg bennem semmi sem.
A húsvéthétfő azonban annál inkább vidám esemény volt. Otthon is készülődtünk, verseket tanultunk, mint például a Zöld erdőben jártam kezdetűt. Szépen
felöltöztünk, sötét színű, vasalt nadrágban, fehér ingben mentünk locsolkodni.
Először a szomszédokban jártunk, házról-házra. Egyszer Csillikéknél be volt
kapcsolva a televízió, s valamilyen remek mese ment benne. Én meg reméltem,
hogy sokáig maradunk! 11 óra körül indult Jászberénybe az autóbusz. S az ottani rokonokat is végig kellett járni. Az ilyen találkozások alkalmával mindig
kötelezően el voltak csodálkozva, hogy mennyit nőttünk, milyen szép verset
Az útallónak egyik oldalán három-, a másik oldalán pedig kétfogú „gereblye” van. A veteményes sorok egymástól való távolságát lehetett kimérni, illetve pontosan kiszabni vele.
276
161
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
mondunk. A locsolkodásból már elegük lehetett, mert a kölnik olyan illatosak
voltak, hogy az már rettenet. Általában csokitojást és pár forintot kaptunk ajándékba. Utána kötelező volt leülni és enni. Nekem már sok volt. Ugyanis ha mindenütt egy szendvicset meg egy szelet tortát kellett volna csak megenni, még
akkor is délre már a vacsorán is túl lettünk volna, de még a másnapi reggelin
is! Öcsémnek az egyik évben nagyon megtetszett a szendvics tetejére tett pirospaprika, de lehet, hogy gulyáskrém volt. Utána rendszeresen előfordult nálunk
is. Na, a találkozásnak egyszer csak vége szakadt, kezdtünk búcsúzkodni. Ilyenkor mindig mindenki elmondta, hogy idén többször fogunk találkozni, akár
minden héten is, nemcsak húsvéthétfőn! Ezt minden húsvéthétfőn elmondtuk,
de nagyon ritkán tartottuk be, vagy egyáltalán nem!
A tanév vége is elérkezett, a bizonyítványosztások időszaka. Első osztály
végén Montvai tanító bácsi kiemelte, hogy ilyen csúnya írású kisfiút egész eddigi pályafutása során még nem látott, pedig ezt-azt megtapasztalt már. Ezen
a helyzeten második osztályra csak kicsit, harmadik osztályra csak még egy
kicsit tudtam javítani. Aztán negyedikben eljött az orosz nyelv tanulása, s így
a cirill betűk újabb fejtörést okoztak. Mivel 1984-ben negyedik osztályos csak
egymagam voltam, egy magnóval a tanári szobába lettem beeresztve. Azt gondoltam, hogy a magyar szavakat cirill betűkkel kell majd leírni, s már meg is
van az orosz nyelv.
A koranyár és a július sok munkával telt. Hiszen a ház körül mindig akadt
valami teendő. De igazán mondhatom, hogy volt időnk játszani is. Játékunk
kevés volt, de az egész tanya, az erdő, a legelő mind-mind rengeteg alkalmat
kínált a játékra. Hektár számra állt a „játszótér”. Amikor Winnetou-t vetítették
a tv-ben, akkor természetesen íjakat készítettünk, amikor sárkányeregetés volt
a tv-ben, akkor nádszálakból és papírból sárkányokat készítettünk. Focizásra
összesen hárman voltunk! Az én időmben nem voltak fiúk a mi dűlőnkben.
Talán néha Rohonczy Viktor jött ki Jani bácsi tanyájára. Nagyapámnál mindig
volt cigaretta a szekrény tetején: Kossuth, de láttam Fecskét is, meg Románcot.
Ezt is kipróbáltam, de éppen a szénakazal mögött! Szerencsére azonban nem
történt baj! Egyik erdélyi rendtársam is a szénakazal mögött gyújtott rá, oda is
lett a tehenek és a lovak téli takarmánya!
Az egyik esztendőben valamilyen tejsavót hozatott a nagymamám, amelyet
100 literes fémhordóban tároltak a tanya egyik részén. A hízók leadásának az
ideje volt. A legnagyobb megdöbbenésemre mind egyszerre elpusztult! Valamit
tárolhattak a hordóban előtte, ami nem tett jót a jószágoknak. Teljes volt a kár!
Egyébként a kismalacok születése is nagy esemény volt. Egy malac képes volt
akár 9–12 fiat is a világra hozni.
Egy másik alkalommal az öreg tehenünk, az „Ami” bornyút kellett hogy
a világra hozzon. Azonban az ellés körül gondok akadtak, a kisbornyú kidugta
a lábát, de fejjel előre akart megszületni, így beledöglött. Az állatorvos kijött
megnézte, s javasolta a mihamarabbi vágóhídra szállítást. Aki a biztosítótól ér-
162
Szubjektív gondolatok a II. világháború idejéből
kezett, meglepetésemre az Amál nevet írta be a nyomtatványára, és csak fele
pénzt fizetett, mert túl öreg volt a tehén! Egyébként a kis bornyúk érkezése is
mindig vidám esemény volt. Izgalommal vártuk! A legnagyobb öröm az volt,
ha üsző született, vagyis nőnemű tehén, és nem bika. A kisbornyúkkal szívesen
játszottunk, vidáman ugrándozott az anyja mellett a legelőn. Mindegyik állat,
így a kismalacok és a bornyúk ellése általában természetes úton zajlott, vagyis
állatorvost vagy kovácsot nem hívtunk hozzá. A gazda inkább csak ellenőrizte,
hogy minden rendben van-e. A legtöbb tehenünk magától megellett. A születés
után lenyalta róla a burkot, sőt szárazra nyalta, majd magától teljesen megszáradt. Varga nagyapámat viszont néha elhívták elletésre. Egyszer ikrek születtek
az egyik tanyán, de az egyik elpusztult. Nagyapám a kezét tördelte: nem akartam, nem akartam. A háziak a végén már nagyapámat sajnálták: hát tudják,
hogy nem akarta, meg azt is, hogy néha elpusztulnak a kisbornyúk! Nincs harag. Vigyázni kellett arra, hogy a tehén, bár nagyon szereti, soha ne menjen
a lucernára. A friss lucernától ugyanis felfúvódtak! Soha nem kellet nálunk
szúrócsapolást végezni.
Bata nagyapám nyugdíjazásáig az erdőgazdaságnál dolgozott. Az egyik alkalommal valami tuskók érkeztek hozzánk, amelyeket együtt daraboltunk fel.
Arra emlékszem, hogy éket vert bele, utána, hagyta egy ideig, „hadd pihenjen”.
S kicsivel később vertük tovább. Az már igaz, hogy lassú munka volt, közben
megállt időnként a fejszét élezni, máskor meg pipadohányt vágott, s tömködte.
Gyerek fejjel ez eléggé unalmas volt.
Szubjektív gondolatok a II. világháború idejéből
Bóta József277: Sír egy nemzet278
Sír egy nemzet, minden zokog
Fű, fa, virág elhervadott
Ember s állat csak sanyarog
E szabadság rabnak adott
Ím a számat befoghatom
Mert ép kezem s lábam rakom
Csak egy szócska, de nem mondom
Vele gondom másnak hozom
Vagy látásom korlátozom
Szemem is ép, nem tagadom
Síró arcok hát, mér’ vagytok
Derült mosolyt rajonghatok
A szabadság mindent adott
Szitkot, átkot rátok rakott
Dülledt szemek nehéz könnye
Patakként hull e bús földre
Pribék hordák vad rabigát
Hoznak mindég hej, de nem mást
Hajta 71., édesapja Bóta József (1894), édesanyja Matók Viktória (1897), testvérei: Rozália
(1926), Margit (1930). József 1924-ben született, földműves.
278
Bóta József: Gondolataim gondos papírra vetése, kézirat. A verset 1954-ben írta.
277
163
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
Szép szavukra mért hallgatsz hát
Magyar nemzet hord az igát
Szolnok hozzád oly hírrel gyön
Józan elméd megtévesztőn
Tört agyadnak kuszált gondja
Magyar nemzet jajt sokallja
Keservekbe lesüllyedtünk
Porba, sárba, ha tiportak
Szent lobogónk s bízó hitünk
Ily szörnyűn még nem mocskolták
Várunk tovább hát még tűrjük!
Magyar magyart egy mást üssük
Mint hű ebek meg lapulva
Ringó lábnak talpát nyalva
Női nemzet szennybe hozta
Vad ármány szép elvakultan
Törtek reánk, mint a vihar
Bolsevizmus állatival
Állati sors alá mélyen
Süllyesztette e nemzedéket
Erkölcstelen húll a métely…
E drága hont kicsi fészket
Szeretőt, hű feleséget
Kit az ár még nem dönté meg
Nincs is, nincs már, ki megvédje
Mért haltatok honi fajok
Vérbe fagyva harcoltatok
Diadaltok elkárhozott
Egész nemzet ezért zokog
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
Tanyázások a 60-as években
Ezekben az években a közösségi életet és a kikapcsolódást a tanyázások
jelentették. Villany nem volt, televízió sem, csak rádió, az is telepes. Ekkor,
a hosszú téli estéken adták át az idősebbek a régi történeteiket, anekdotáikat,
generációkon át. Szüleim nagyon szerették a közeli-távoli szomszédokat felkeresni, és ők is szívesen látták őket esténként. Senkihez sem kellett előre bejelentkezni, természetes volt a látogatás.
Ezek a tanyázások névnapok, nagyobb ünnepek alkalmával, de csak bármikor, egy-egy téli estén, akár hétköznap is, bármilyen aktualitás nélkül, csak úgy
történtek. Mivel hamar sötétedett, az esti munkálatok, pld. a fejés után a szüleim megpakolták a kályhát, jól felöltöztettek bennünket meleg ruhába, és viharlámpa fényénél elindultunk valamelyik tanyába. Nekünk, gyerekeknek már
csak az út is izgalmas volt, a befagyott pocsolyákon és ereken „iringáltunk,”
aminek nem örültek, hiszen a csizma talpa kopott. Egy-egy róka vagy eltévedt
őzike is felkeltette a figyelmünket. Egy kis szaladgálás után, kipirosodott orral
megérkeztünk. Mielőtt átléptük volna a küszöböt, levertük a kabátunkról, csizmánkról a havat, a sarat a pitvarajtónál.
„Aggyon az Isten jó estét!” – köszönt be az apukám. A házigazda és családja szívesen fogadta a „vendégeket”. Mindenki elhelyezkedett a szokott módon. A felnőtt férfiak az asztalhoz ültek a székekre vagy a lócára. Az asszonyok
a gyerekek közelében kis faszéken, a gyerekek a kemence padkán, a „suckóban”
164
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
vagy egyszerűen csak a földön a rongy-gyékény szőnyegeken. A téli időszakban
általában csak egy helységben volt fűtés, leginkább a kemencében, így a szobában. Ha a konyhában, akkor a gazdasszony dobott még a tűzre, és az asztal felett
lógó petróleumlámpa fényét is feljebb „csavarta”, hogy kicsit világosabb legyen.
Gyorsan előkerültek a borospoharak, a „butella,” esetleg egy kis kupica pálinka
is. Neszűri bora szinte mindenkinek volt.
Az asszonyok és a gyerekek szörpöt, vagy csak vizet ittak, ha megszomjaztak.
A beszélgetés elindult, ami az állatokról, a napi eseményekről, a tanyán történtekről szólt: kivel mi történt a tanyán?, volt e róka?, hányat fialt a koca?, mikor
kezdődik a nádaratás?, a disznóvágás kinél lesz?, mennyi tejet adott a Szegfű?
Az asszonyok is tereferélni kezdtek: ki mit hallott a csarnokban?, elült-e
a kotlós?, ki mit főz holnap?, fáj a baba hasa?, szakad a gyerekeken a ruha?, melyik lánynak ki udvarol?, Jóska-Pista megint részegen imbolygott haza. A gyerekek is megélénkültek, játszani kezdtek, kicsit hangoskodtak, ekkor leintették
őket: „ne te ne, a fene egye meg, nem értik!” Gyakran, ha hosszabb időt töltöttünk ott, előkerült a magyar kártya, és „durákoltak”, „zsírt” játszottak a felnőttek, jó nagyokat csapva az asztalra a kártyával.
A háziasszony elővette a maradék pogácsát, kelt kalácsot vagy csak a sütőtököt, tökmagot, napraforgómagot, pattogatott kukoricát. Az idősebb férfiak
pipáztak, nagyapám még rágta a „bagót”. A pipa füstje táncolt a petróleumlámpa fényében. Ha jeles névnapot ünnepeltek, nótáztak, egy kicsit felszabadultak
a mindennapok nehézségei közül. Telt-múlt az idő. A kisebb gyerekek elaludtak
az anyjuk ölében, a nagyobbacskák is kijátszották magukat, ásítozni kezdtek.
És ekkor apukám kiadta a parancsot az indulásra. „Na, akkor tegyük el magunkat holnapra!” Fáradt, tüzes arcok (bortól, csóktól), öltözködés, „Aggyon
az Isten jó iccakát!”, és elköszöntünk, majd a viharlámpa fényénél elindultunk
haza. Az úton a szüleim megbeszélték a hallottakat, és a hideg, zord időben
anyukám mindig megkérdezte: „Ugyan apjuk, a mi tüzünk kialudt-e nálunk?”
– persze sosem aludt ki. Gyors mosakodás után békésen nyugovóra tértünk.
Így maradt meg emlékeimben, a régi idők közösségi életének ereje. Nagyon
szívesen emlékezem vissza ezekre az időkre, e sorok írásakor is érzem a pipadohány illatát, és látom a füstjét is, ahogy gomolyog a petróleumlámpa piciny
fényénél, hallom a tűz pattogását, és látom a fejkendős néniket, a csintalan gyerekeket, a felszabadult felnőtteket, talán még az éneküket is hallom: „Ki tanyája
ez a nyárfás…?”
Az István király-napi búcsú
Minden évben augusztus 20-án volt a hajtai búcsú, úgy mondtuk, „István
királykor”. Nagy eseménynek számított, mi, gyerekek izgalommal vártuk. Az
előkészületek már 1–2 héttel előbb megkezdődtek. A tanyákat szorgos asszonyi kezek hófehérre, esetleg sárgára, mutatósra meszelték. Az épületek falának
165
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
alja pedig ultramarinkék színt kapott, a madzag kicsapatásával. Neszűri homok
került a lecsepegett festék tetejére, majd elgereblyézték azt. Ha kopott volt a fából készült nagyajtó, vagy az ablak, vagy a tornác garádicsa, akkor zöld színű
olajfestékkel felújították. A lécből és deszkából épített kerítéseket fehér homokos mésszel kenték be. (Nem minden tanya volt körbekerítve, de amelyik igen,
annak kerítését gondozni kellett.) Az összhatás melengette a tanyasi emberek
lelkét. Élénkpiros muskátlik az ablakokban, vakítóan fehér falak, sötétzöld ablakszemek, ajtók. Magyarságunk jelképei.
A tanyaudvart vesszőseprűvel felsöpörték, a gazdasági épületek előtt is „rendet” tettek. Mivel minden tanyában volt baromfi is, és ekkora a kiscsibék is legalább rántani valók lettek, a háziasszonyok feladata, az ünnepi ebéd elkészítése
nem okozott nagy gondot. Zöldségfélék a konyhakertben sorakoztak. A friss
tojások sárgára színezték a levesbetétet, a nokedlit.
Eljött a búcsú napja. Reggel a jószágok ellátása után mindenki ünnepi ruhába öltözött. Mi kislányok masnit kötöttünk a hajunkba, „laggos”, kopogós cipőt
húztunk a fehér, nylon harisnyára, hímzett blúzt és pliszírozott rakott szoknyát
vettünk fel.
Boldogan vártuk a vendégeket. Szüleim testvérei Budapestről, Kenderesről, „Birinyből” jöttek velünk ünnepelni. A pap bácsi kis kápolnában ünnepi
misét mondott, körmenettel záródott a felemelő szertartás. Majd átmentünk
a tejcsarnok melletti kis térre, ahol kirakodó vásárosok, céllövölde, sergő várt
mindenkit.
Mi gyerekek kaptunk egy kis búcsúpénzt, amit gyorsan el is költöttünk:
törökmézre, krumplicukorra, ébenfekete bocskorszíjra, nyalókára, színes mézeskalácsokra, csak ilyenkor kapható fagylaltra. A vásári forgatagban búcsúfiát
(babát, húzós lepkét, Fekete Péter kártyát, gyűrűt, csillogó kalárist, karkötőt)
vásároltunk. A nagyobb, eladó lányokat a siheder fiúk elvitték sergőzni, és tükrös szív alakú mézeskaláccsal ajándékozták meg. A céllövöldében „csúnyácska”
babát, színes similabdát próbáltak lőni a kiszemelt leánykának. Déli órákban
nagy lakomát csaptunk a tanyánk udvarán. Körbeültük a kihúzós nagyasztalt.
Voltunk jó sokan, hála Istennek. Volt ott aranyló, sárga tyúkhúsleves csigatésztával, zöldségekkel, főtt hússal (erős bogyiszlói zöldpaprikával). Rántott csirke
petrezselymes krumplival. Birkapörkölt sós burgonyával, aki nem szerette annak csirkepaprikás nokedlivel (volt, aki hófehér tanyasi tejföllel fogyasztotta).
Savanyúságnak friss uborkasalátát vagy kovászos uborkát adtak. Aprósütemények, kelt kalács, kapros, túrós lepény, vízen kullogó (bőven megszórva csillogó
kristálycukorral). A tanya gyümölcsei, sárgabarack, korai szőlő, őszibarack, ill.
a gémeskútban lehűtött „csányi” görögdinnye.
Családi sör (csatos üvegben), neszűri bor (díszes butellában), egy-egy kupica pálinka a felnőtteknek. Szódavíz és házi szörpök, esetleg Bambi üdítő a gyerekek részére. Ezekben az időkben még nem volt a kávézás a „divatban”.
Délután cigányzenészek járták a tanyákat, és pár forintért a hegedűvel min-
166
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
denkinek elhúzták a saját nótáját. A felnőttek nótáztak, mókáztak, lehet egy
kicsit többet is ittak, felszabadultak voltak. A tanyákon a nyári tikkasztó melegben egész nap hangos gyermekkacaj zengett mindenfelé. Előkerült a kártya
(durák, zsír) és a sakktábla is. Mi gyerekek labdáztunk vagy az újonnan kapott
játékokkal játszottunk.
Gyorsan telt az idő, a vendégek hazaindultak. A felnőtteknek és a nagyobb
lányok és fiúk részére később, sötétedéskor tánceste volt a ”Körben”. Guri Bözsi
néni kocsmájában is egész este csapolta a sört, de császárkörtét, kevertet, rumot
vagy fröccsöt is lehetett fogyasztani. Ott is nótával, beszélgetéssel és mulatozással telt el az este.
Izgalmas, örömteli, kicsit bohókás, de meghatározó nap volt a „búcsú napja” – a családok összetartozását, a közösségi élet erejét, „István király” emlékét őrizve meghatározó ünnep volt. A kalászérlelő hőség igazi lezárása volt,
és méltó várakozás a „békanyálas”, szűrt, őszi fények ígéretével a szüretnek és
a betakarításnak.
Gyermekkorom gyöngysorából
Ez a fejezet a boldog gyermekkor gyöngysoráról egy-két kedves, válogatott
darab. Hatan voltunk unokatestvérek. A szünidő kezdetén, június végén megérkeztek a nagymamához az unokatesók. Kettő lány Budapestről, kettő fiú Kenderesről. És mi, ketten lányok a kis testvéremmel, akik odaszülettünk a Hajtára. Már vártuk a találkozást, ugyanis abban az időben, télen disznóvágáskor és
a nyári szünetben tudtunk csak együtt lenni. Ekkor kezdődött el számunkra
a gondtalan és boldog gyermekélet.
Mi a szomszéd tanyán laktunk, alig vártuk, hogy elvégezzük reggel a ránk
bízott feladatokat, és azután „usgyi” a mamához, játszani. Az egész Hajta a miénk lehetett. Facsónakban a Hajta vizén evezve, olykor lubickolva és a tágas
réteken, legelőkön labdával vagy anélkül, a neszűri homokban a lehullott gyümölcsöket megdézsmálva. Az idősebb unokatesók a tanyasi cimborákat is felkeresték (a lányoknak hevesen udvaroltak is). Az Öregerdő szélén is találtunk
számunkra érdekes játékokat. Eső után gombásztunk, a fiúk még horgászni is
próbáltak. Sok játékunk nem volt (a mai értelemben véve), esetleg kártyák, társasjátékok, tollaslabda, foci, babák azonban igen. Jellemzően másban találtuk
meg a játékot. Sutyinkáztunk, ha az érben megállt a víz, bunkert építettünk,
fára másztunk, bújócskáztunk, a nagyobbak „tornaórát” tartottak.
Az esetleges sérülésekkel nemigen foglalkoztunk. A mama leöntötte egy kis
ecettel vagy bekötötte ruhaanyagú zsebkendővel és kész. Kéztörés többször is
előfordult. Lali nevű unokatesóm felcsimpaszkodott a Beszteri-árok szélén lévő
fűzfára. Megpróbált az ágakkal átlendülni a másik partra. Az ág leszakadt, Lali
lepottyant, és eltörött a keze. A legidősebb Marika busszal bevitte Jászberénybe,
ahol begipszelték. A szülők számára erre csak akkor derült fény, amikor au-
167
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
gusztus 20-án jöttek a gyerekekért. Telefon nem volt, néha postai levelezőlapot
írtak a szülőknek. Évről évre szinte mindig a szöveg ugyanaz volt: „vigyázzatok
magatokra és a kicsikre, segítsetek mamátoknak, ne egyetek túl sok zöld gyümölcsöt, viselkedjetek rendesen”. A gyerekek a két hónap alatt vagy híztak, vagy
úgy megnyúltak, hogy csak csodálkoztak a szülők, amikor meglátták őket.
A tanyasi idős emberek türelemmel, játékosan adták át a nagy tudásukat, nevelgettek bennünket. Mi akkor még nem tudtuk, hogy ez pedagógia. A nagymamának a sok-sok nehéz munka közben is volt ideje az unokákra. Reggel a jószágok ellátása után jött a „früstök”. Ami éppen a kertben, padláson, veremben,
kamrában, spejzban és az udvaron megtalálható volt, azokból az alapanyagokból
készült. „És mi legyen az ebéd?” Nagyon szerettük a nyári leveseket és a frissen
gyúrt tésztákat. Akkor mindenki kapott egy kis darab tésztát, amit kukorica, ízik
szárával nyújtottunk. A sparheltben már égett a tűz, és ezt a kis tésztát a platnin
megpirítottuk. Gyorsan megkentük kacsa- vagy libazsírral. Mindenki elfogyasztotta a saját tésztáját. Miután a mama a tésztát kinyújtotta, gyors mozdulatokkal
fel is vágta. Már forrt is a víz, beledobta, és hamar már kész is volt. Következett
a kérdés, ki mit kér rá? Persze hatan hatfélét: diót, mákot, pirított grízt, lekvárt,
káposztát, túrót vagy paprikás krumplit. A sajt nagy kincs volt, csak ritkán lehetett. Nagymama a főzések alkalmával a tanya minden kincsét felhasználta, frissen
a konyhakertből. Borsólevesek, grízgaluskával, galamb- és csibelevesek, főzelékek (hús nélkül is) felejthetetlenek, az ízük még most is a számban van. A semmiből is tudott mindig tenni valamit az asztalra, az ő kedves unokái számára.
A nagymamám minden nap ebéd után kb. 20 percre a nagy diófa árnyékában lepihent. Még a 40 fok melegben is fejkendő volt a fején. Ilyenkor árnyékolónak használta, eltakarta vele az arcát. Elővillant a csillogó, hófehér haja,
amit minden reggel „megfűsűt” és befont, kicsi kontyot csinált, amit hajtűvel
rögzített. Ez a pár perc, ennyi rövid idő elég volt ahhoz, hogy tovább tudja folytatni a napot a délutáni teendőkkel. Az állatok itatását, „hívesre” pányvázását,
mireánk, a gyerekekre bízta. Ment a vízzel való csata, a favályúban a kicsik még
fürödtek is. Sikítoztunk a hideg víztől, de percek alatt meg is száradtunk.
Délután a Neszűrbe vonulás következett. Mivel elhagytuk a tanyát, mamánk
a kötényét, ”kékfestő anyagból volt a ruházat nagy része”, megfordította a tiszta
felére, a kendőjét „előre” kötötte, „dorcót” húzott a lábára. Behajtotta a nagyajtót, és indulás. A hat gyerek, a nagymama együtt ment, és egy kutya is csatlakozott. A másik kutyus, aminek „kolonc” volt a nyakában, kikísért bennünket,
és leült abba az irányba, amerre indultunk. A szomszédok így tudták, hogy
Nagykátára a piacra vagy Jászberény felé ment a mama, a Neszűrbe vagy reggel
a piacra. Estéig ott ült és várta, hogy hazaérkezzünk.
Az út is élmény volt számunkra, nemcsak a szőlőben töltött idő. A távolabbi
tanyából kiszaladt Sápiné, Gizike néni. Pár jó szót váltottak. Mivel megszomjaztunk, mindenki ivott a jó hűvös kútvízből, a favödörből, amit a kút kávájára
támasztottak a nagyok. Távolabb haladva a három Babucs-tanya következett.
168
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
Simon Rozi és Simon Mari néni is kiszaladt a tanyájukból a kutyaugatásra és
a gyerekek hancúrozására. Ott is pár jó szó hangzott el, ismét megszomjaztunk,
újból ott is ittunk. Ha ott voltak az ő unokái, azok is csatlakoztak hozzánk.
Mondták is mamámnak: „Ilka néni jól meggyerekesedett megint”, nagyokat
nevettek. Végre megérkeztünk a 12. dűlőbe, a Benke-szőlőkbe. Ahogy előbb
mondtam, hat sor szőlőt örökölt mama is, és minden testvére is, 6–6 sort. Éppen az aktuális munka következett. Ha tudtunk, segítettünk mi is, megkaptuk
a feladatainkat. Bekapcsolódtunk a kötözés, a horolás, a gyümölcsszedés munkájába, a vesszőket hordtuk a sor végére vagy a vizet a permetezéshez. Hát, ezek
voltak a feladatok. Mi kisebbek csak néztük, de ezzel is tanultunk. Alig vártuk,
hogy a nagymama azt mondja: „mehettek, csak el ne csatangoljatok messzire,
a kicsikre meg vigyázzatok!”
A közelben volt egy ásott kút, és a Neszűr is homokos talajú volt, homokvárat
építettünk. Máskor meg gallyakból bunkert emeltünk, fára másztunk, a Beszteri-árok vizében pancsoltunk, bújócskáztunk, a közeli Öregerdőben hársfavirágot
gyűjtöttünk vagy gombát. Sajnos virágokat is szedtünk, csokorba, de akkor még
volt bőven a réteken és a mezőkön. Énekelte is a mama: „csokort kötöttem mezei virágból, mert mezei virágnak gunyhóban a helye”. Nem vittünk magunkkal
sem játékot, sem ennivalót. A természetben talált dolgokkal játszottunk, és a sok
gyümölcsöt is csak úgy, mosatlanul ettük meg – igaz, nem is volt permetezve.
Mindig pirospozsgás volt az arcunk, gyermeki mosollyal. Élveztük a szabadságot, a gondtalan gyermekéveket erdőn, mezőn. Nagyon szerettük egymást, és
nagyon szeretett bennünket a nagymamánk. Kivételezés nem volt, úgy nevelt
bennünket, hogy egyforma unokái vagyunk. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ott
élhettem, és minderre még 55 év után is szívem dobbanásával gondolok vissza.
Hálás vagyok Istennek, hogy a mai napig minden évben egyszer találkozunk
– „unokatestvér-találkozó” a program neve. Fájó szívvel gondolunk ilyenkor
a legidősebb Marikára, aki már nem lehet a földi pályán velünk, de tudjuk,
hogy Nagymamával együtt látnak bennünket, és hallják a sok-sok visszaemlékező történetet, amiket mindig felidézünk.
Ezeken a napokon mi újra gyerekek vagyunk, így 60 éven túl is. Ami számomra nagyon felemelő és biztató a jövőre nézve, hogy a mi gyermekeink unokáink is, a „másod, harmad unokatesók” is részt vesznek ezeken a találkozókon. Ilyenkor a napocska is fényesebben süt az égbolton. Az éjszakában pedig
a csillagok ragyogják be a múló időt.
Szőlőszüret a Neszűrben
A Neszűrben majdnem minden családnak volt pár sor szőlője. Legtöbb esetben apáról fiúra szállt ez is. A megművelése nehéz fizikai munka volt. A 60-as
években csak kézi erővel végezték a kora tavaszi metszést és a nyitást. (Erre
a célra külön nyitókapát használtak.) A metszés tudományát is az idősebbek
169
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
adták át a fiatalabb generációnak. Sokszor hallottam nagyapámtól is, „a metszésen múlik a szüret is, ha rosszul csinálod, akkor már márciusban le is szüretelsz!” Később kötözés, kacsolás, tetejezés, permetezés, horolás volt esedékes.
A kötözés raffiával történt, a permetezés rézgáliccal. Tetejezéskor a karóhoz kötözött növény magasságát mérnöki pontossággal egyformára vágták.
A megfelelően megmunkált szőlősorok (sárga raffia, a kékes színű rézgálic
és a szépen feltöltött szőlőtőkék haragoszöld levelei, zsendülő egészséges fürtök) dicsérték a szorgos szőlősgazda munkáját. Többféle szőlőfajta is volt, pl.
a korai érésű (Anna-nap környékén júliusban már fogyasztható volt), a fehér és
a „fekete”, utóbbi a vörösbornak való volt.
Mielőtt eljött a szüret ideje, a gondos gazda előkészítette a szükséges eszközöket. Kénnel, sóderral tisztára mosta a hordókat és az üvegeket, amik a bor tárolására voltak alkalmasak. Előkerültek a faputtonyok, a vödrök, a daráló és a prés is.
Akinek nem volt lova vagy kocsija, megbeszélte a komájával a szüret idejét
és egymást kisegítették. Nagy, de örömteli munka volt a szüret! Összegyűltek
a szomszédok, barátok, rokonok, komák és korareggel lovas kocsival megérkeztek a szünidőnk egyik kedvenc helyszínére, a Neszűrbe.
Nagymamának az apai örökségből 6 sor szőlő jutott a 12. dűlőben (ahogy
arról szó esett, minden gyerek 6 sort kapott). Izgalommal vártuk a szüretet is!
Az általában kalákában végzett munkáknak megvolt a maga varázsa. Sajnos ez
már kihalni látszik. A megérkezés után a férfiak lepakoltak, majd a hagyományokhoz hűen a csontszáraz venyigéből „früstökhöz” tüzet raktak. A szőlőtőkék hamarosan izzó parazsat biztosítottak. Szállt a füst, megbeszélték a munka
menetét, mókáztak a lányok-legények.
A jó nagy és vastag szelet kenyeret fából faragott nyársra tűzték. A parázstól megfelelő távolságra elhelyezték, és a kenyér nemsokára megpirult.
Következett a téglalap alakúra vágott szalonna nyársalása. A szalonna bő
zsírját a „piritusra” csepegtették, és hagymát raktak rá, amit előzőleg „bugyli
bicskával” vágtak fel. Jóízűen falatozni kezdték. (Még ma is érzem az ízét.) Leöblítették a tavalyi borral vagy csak nagy „kupatető” vízzel. Ekkora megjelent
a reggeli aranyló őszi napsugár is, odavonzotta a szomszédos tanya méheit,
a mézédes szőlőfürtöket megtámadva.
A lányok puttonyosfiút választottak maguknak. Szorgos lány és asszonykezek munkálkodtak, és a szőlőtőkék megszabadultak nehéz terheiktől. Gyűltek
a vödrökben a ragadós fürtök. Nekikezdtek mókázni: „Hol van már a puttonyos? Talán átment egy másik menyecskéhez?”, „Aki éjszaka legény, legyen
nappal is az!” A puttonyokból a kocsira helyezett fadézsákba öntögették a szőlőt. Folyt a munka lelkesen, kicsit megropogtatva a derekakat, de vidáman,
mókázva. Ugyanakkor figyelmesen: vigyáztak, hogy a szőlőszemek ne a tőkék
aljára guruljanak, mert azokat mind fel kellett szedegetni.
Ami azonban mégis ott maradt, nem veszett kárba. „Isten madarainak is
kell élni” – mondta drága nagymamám. Ez alatt a rézbográcsban már javában
170
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
főtt a birkapörkölt, ami szintén elengedhetetlen hagyománya volt a szüretnek.
Nagyon jó illatok keveredtek a levegőben, a szőlő édeskés és a bográcsos hús
étvágygerjesztő illata is.
Érdekes, hogy a jó bográcsos ételek főzését inkább a férfiakra bízták, más
alkalommal is. Mire a munkát befejezték, megfőtt a finom pörkölt is. „Nem kell
ahhoz krumpli Ilka néni, azt ehetünk otthon is, csak a jó, puha fehérkenyér és
a sok tavalyi bor legyen elég” – így tréfálkoztak a férfiak. Egy kupica pálinkát is
kaptak. Jóízűen megebédeltek, rágyújtottak egy pipára, majd egy kis pihenő után
így szólt nagyapám: „Na, fogjunk neki, mert marok a nap, estére sem végzünk”.
Következett a szőlő darálása, majd a préselése. Folyt az aranyló, mézédes
must, ha fehér szőlőt szüreteltünk, és ha meg kék szőlő volt, akkor sűrű pirosas-vöröses színe volt, mint a vérnek. Abból mi, gyerekek is kaphattunk, azonban nem sokat. „Ne igyál annyit, mert befosol” – mondták a felnőttek. Nagymamám paradicsomos üvegekbe szűrte a mustot, szalicilt rakott a tetejére,
majd celofánnal lezárta és raffiával lekötötte.
Hűvös, sötét helyre, a verembe rakta, nagyon sokáig elállt, jó üdítő volt később is. A szép, egészséges, nagy fürtöket kiválogatta, és raffiával megkötve
a padláson felakasztgatta a „kolbászos” rúdra, amiről sajnos már őszre lefogyott
a kolbász. Leszemezve az aszaló gyékényre is rakott, abból mazsola lett.
Karácsonykor alig vártuk, hogy felküldjön bennünket a padlásra a fürtökért és a mazsoláért, ami ugyan egy kicsit megaszalódott, de az őszi mézédes
ízeket megőrizte nekünk. (Az év folyamán más gyümölcs is aszalásra került.)
A préselés végeztével hordókba került a must, és várta a forrást, a fejtést, majd
borrá lett. „Legalább kétszer forrjon, koma”, most is, meg majd karácsony táján
is, a fazékban egy kis csípős paprikával, hívjál el, akkor is meg kell kóstolni!”
Mindig volt valami tréfás megjegyzés a nap folyamán.
A törkölyből pálinka
készült. Igaz akkor a pálinkafőzés tilos volt, fináncok járták a tanyákat.
Azonban a leleményes tanyasi emberek ezt is meg
tudták oldani, semmi sem
ment veszendőbe. A szőlő
minden részét felhasználták. A venyigét a kemence
fűtésére, az erősebbeket
a konyhakert kerítésére
használták. A tuskó is jó
célt szolgált a kályha, spar- Szüretel a Matók család, 1956. szeptember 16., Hajta 69. (Hahelt használatakor. A na- tárdűlő) Id. Matók János, Matók Jánosné, Pernyész Margit,
ifj. Matók János, Matók Imre, Matók Erzsébet, Matók Antal,
gyon jó illatú füstjére még Matók Árpád, Matók Boriska, Matók Ferenc
171
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
ma is emlékszem. Metszés alkalmával szaporító vesszőket dugtak a földbe,
ami biztosította az elhalt tőkék pótlását. Nagyapám mondása szerint, aki szereti és tiszteli a szőlőt, azt a gazdát a szőlő többször is „danolásra hívja”. Kora
tavasszal, nyáron, szüretkor és karácsony tájékán, amikor a „butellába” kerül.
Csínytevések
1. A nagymamám a petróleumlámpa fényénél esténként a tojásokat vizsgálta át, hogy van-e „szem” bennük, tehát alkalmas-e kotló alá, keltetésre. Nagy
kincs volt a tojás, hiszen az éves csirkehúst és a jövő évi tyúkállományt biztosította. Válogatás után gondosan egy gyékény szakajtóba helyezte, és a kemence
„suckóba” rakta. Mi éppen ezután kezdtünk bújócskázni. Mivel hatan voltunk,
érdekes játék volt ez is. Zoli unokatesóm, aki Kenderesre való, kunsági tájszólással beszélt, számunkra szokatlan volt egy kicsit. A játék közben ő a kemence
sutban szeretett volna elbújni, azonban a tojással teli szakajtó útban volt neki.
A nagy izgalomban egy rossz mozdulattal kiborította, illetve leverte a padkáról,
és sok-sok tojás eltörött. Kicsit megijedt,
és gyorsan kiszaladt mamához, kicsit dadogva, kunsági tájszólással izgatottan elhadarta:
– Mamám, mamám, maga sem ültet
ma este kotlóst!
– Dehogyisnem kisfiam, még ma, ha
Isten is megsegít.
– Hát magát már Isten sem segíti meg,
mert levertem a tojásokat, és összetörtem
őket.
– A nehíssíg (nehézség) üssön meg
benneteket, mindig bajt csináltok!
Ez volt a legcsúnyább szava, mondata szegénynek, ha valami rosszat tettünk.
(Református volt, istenhívő. Nem használt
káromkodást.) Persze sajnálta a jó tojásokat, de újabb lámpázás után másnap kotló
alá kerültek az új tojások.
2. Anyukám csak akkor engedett át
a másik tanyába a mamához, ha elvégeztük a ránk bízott feladatokat. Igyekeztünk
mielőbb befejezni, és megkérdeztük hány
órára kell este hazamennünk. A Mamának
megmondtuk az érkezésünkkor. A nagy
Csínytevésre készen: Szappanos Zsuzsa
172
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
játékban gyorsan telt az idő, sokáig volt világos, nyári esték voltak. Észre sem
vettük, hogy már rég otthon kellene lenni. Tudtuk, hogy baj lesz belőle.
– Mama, kísérjen már el bennünket, mert anyu nagyon megver.
Szegénynek elég sok esti munkája volt az állatokkal és a gyerekekkel, mégis
tiszta oldalára fordította a kötényét, és hogy megvédje az unokáit, elindultunk
velünk haza. Mindenki, a hat gyerek, a mama, a kutya. Nem szeretett volna
időzni, és azt sem szerette hallgatni, ha anyu megdorgál bennünket, így már
a tanya kerítésénél bekiabált anyukánknak:
– Mariska, a gyerekeket ne bántsad, mert nekem segítettek. Azért nem jöttek előbb, én vagyok a hibás!
Anyukánk tudta jól, hogy nem így volt, és már válaszolt is:
– Jól van, tudom én, mit segítettek! Majd odabenn megadom a napjukat!
A mama, az unokatesók és a kutya gyorsan elmentek. Anyu ilyenkor ugyan
nagyon megszidott, de most nem kaptunk ki. (Kézzel való verés előfordult abban az időben.) Az idősebbek szava tekintélyt jelentett a családban, generációkon keresztül. Tisztelték, becsülték az „öregeket”. Halálukig gondjukat viselték.
Így tett anyukám is a saját édesanyjával és az anyósával is. Amit fiatal korukban
segítséget az idősebbektől megkaptak, azt nem feledve, később visszaadták. Egy
családban, egy tanyában, több generáció élt, többnyire békességben.
3. A szomszéd tanyában lakott egy idősebb házaspár, Lakatos Istvánék. A feleséget Panni néninek hívták. Mi gyerekek szerettünk a réten, a két tanya között
játszani. Biztos néha hangosabbak is voltunk. Panni néni sokszor ránk szólt.
Úgy gondoltuk, hogy nem nagyon szereti a gyerekeket. Így mi sem szerettük őt
igazán. Azt szoktuk meg, hogy a tanyasi asszonyok óvják, szeretik, tanítgatják
nemcsak a saját, hanem mások gyerekeit is. Közeledett a búcsú napja, ezért
a szomszéd néni is tiszta, fehér mésszel lekente a léckerítését a tanya bejáratánál. Csillogott is a napfényben. Egy alkalommal éppen a teheneket legeltettük,
mikor láttuk, hogy a biciklivel, kupakosárral Panni néni elhagyta a tanyát. Pista
bácsi sem volt otthon. Onnan tudtuk, hogy a Csillag nevű lovat ismertük, és az
nem volt kipányvázva, meg a lovas kocsi sem volt otthon.
Sajnos valamelyikünk azt találta ki, hogy a friss „tehénlepénnyel” kenjük le
a gyönyörű léckerítést. A forró nap sugara miatt azonnal rászáradt a „barnás”
csúnyaság. Tudtuk, hogy ebből nagy baj lesz, de nem volt időnk gondolkodni, vagyis azt hittük, ha gyorsan hazamegyünk, nem tudódik ki a pimaszság.
Gyermeki fejjel a csínytevésünkkel mást megkárosítottunk. Eljött az este. Tudta
a szomszéd néni, hogy apukám későn jön meg a tsz-ből, ezért megvárta, míg
hazaér. Átjött és elmondta, hogy mi történt. Csak mi tehettük, mert mindig
„brancsolunk”! Beszélgettek még, és elment békével. Nem a szülőkre haragudott, egy hangos szó sem esett. Következett, aminek következni kell, apukánk
nagyon megszidott. (Ő nem vert meg bennünket soha.)
Elmondta, hogy a méltó büntetésünk az lesz, hogy holnap reggel, aki ma ott
volt, seprűvel, vödörrel, kefével, gyönyörűen lemossuk a gyalázatot, majd újra
173
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
meszeljük az egészet. Mivel ezt tettük, a kerítés mellé homokot kell hordani taligával a Neszűrből, és azt szépen elgereblyézni. Ha kész vagyunk, Panni néninek
megmondjuk, hogy ne haragudjon ránk. Ha meg ezután valami segítség kell
nekik, készséggel rendelkezésükre kell állnunk. Ez a történet is legalább 50 éves,
de a mai napon is azt mondhatom, a legjobb megoldást választotta édesapánk.
A szeretett tehénke szomorú története
Ez a történet nem a csínytevés kategória lesz, hanem egy szomorúbb vis�szaemlékezés. A nagymamám nagyon szegény, tanyasi asszony volt, semmi jövedelemmel nem rendelkezett. Főleg az állatok tartása jelentette a megélhetést.
A kiscsibe, a kiskacsa és a kisliba már napos korában a piacra került. Egy-két
kecske mindig volt az udvarban, előbb tejet, később húst adott az asztalra. Tehénkéje is volt, szinte családtag, jól tejelő, amiből túró, sajt, tejföl, készült, és
a „tejhaszon a csarnokból” forintot jelentett. Minden jószága nagyon hozzánőtt, ugyanis egyedül élt a tanyában évtizedekig.
A baj egy kora nyári napon történt. Nyári záporok, zivatarok gyorsan kialakultak az alföldi síkságon. A tanyasi emberek ismerték a felhők járását, megtanulták a felhők formájából, hogy a zivatar milyen veszélyt jelenthet. Tudták,
hogy „milyenre kell odafigyelniük” „Biriny” felől, „Káta” felől érkezőre, amely
üllő alakú, nagyméretű, fekete és szürke színű, az jeget hoz, és gyors járású szél
követi. Az egyik napon a mama szaladt a legelőre, mivel látta a zivatar közeledtét, és tudta, hogy égiháború lesz. Az egyetlen tehénkéjét Szegfűnek hívták, oda volt kipányvázva a legelőre. A pányvát akarta felhúzni, hogy a jószág
a vihar elől gyorsan haza tudjon szaladni az istálló fedezékébe. Sajnos, azonban a villám gyorsabb volt, és belecsapott a jószágba. Vaslánc volt akkoriban
és a pányva is vascövekből volt, a nyaklója sem kötélből, hanem vasláncból készült. A villám másodpercek alatt megölte a Szegfűt. Mire mama odaért, csak
a csattanást hallotta, és az elszenesedett jószágot találta ott. Szegény mamám,
vigasztalhatatlan volt! Szeretett tehénkéjét végleg elveszítette, és végig kellett
néznie a pusztulását is!
A „családtag” elvesztésén túl még le kellett mondania a tejről, a tejtermékekről, a forintokról is.
Erős férfiak vigasztalták
avval, hogy az a szerencse,
nem Ilka nénibe csapott
a villám, mert ha megfogta volna a láncot, ő maga
is áldozat lett volna. Nagyon sokáig üres maradt
az istálló. Csak a villásfarkú fecskemadarak lakták,
Csínytevések után jól esik egy kis házi szörp szódáva
174
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
amik az öreg gerendára fészkeltek. Sok időbe telt a lelki seb gyógyulása, és kitartó, szorgalommal teli, sok időbe telt, míg egy magyar tarka, barna foltos,
gyöngyöző orrú kis, üszőborjú került a régi istállóba, akit Szegfűnek szólított
édes mamám.
A tanyai életről
Képzelj el egy világot, amelyben nincsen áram, a meleget és a fényt a nap és
a tűz lángja adja, amelyben a folyóvíz nem a csapot, hanem a patakot, az ereket
jelenti, amelyben a mező és az erdő tölti be az illatával a levegőt és a szíveket
is, amelyben az élelem nem a boltok polcairól származik, hanem fáradságos,
nehéz munkával kerül a kertből a kamrába, pincébe, padlásra és verembe. Ide
aszfaltos út nem vezet, csak sár és ingovány, és ezt az utat nem kilométerekben
mérik, másként létezik. Ez az út a megpróbáltatások, kudarcok, a mindennapi
kenyér hiánya, ütközetek helyszíne, de ugyanakkor csodákról, szívmelengető
történetekről, szeretetről, emberségről, egyszerűségről is szól. Egy egész családmese is lehetne arról a nagybetűs életről, ami a világ vége után öt méterrel
volt, a Hajtáról!
Nagymamám, Ilka néni élete
Özv. Házkötő Vendelné, született Benke Ilona Hajta 35. számú tanyában
1904. március 8-án látta meg a napvilágot. Nagy szegénység, éhínség jellemezte
a századforduló elejét. Nem volt ez másképp a Benke család életében sem. „Sok
gyerek, sok száj, kevés kenyér!” Ő is a parasztlányok keserű sorsára ítéltetett. Iskolába nem járhatott, először a szükség, később az első világháború zaja miatt.
A lányok is már nagyon kicsi korukban munkára voltak fogva. Így ő is libákra
vigyázott, kisebb házimunkákat végzett el, később a kemény földműves feladatokat kapta meg: kapálás, vetés, aratás, szüret és az egyéb betakarítási munkák
végzése. Hosszú kemény telek voltak. A családnak a háború után szüksége volt
az „életre”, a kenyérre.
Ezekben az időkben a lányok nagyon hamar felnőttek. Fiatalon, iskolázatlanul adták férjhez őket. „Eggyel kevesebb”, így gondolkoztak a szülők. Benke
Ilonkát is ”elkommendálták”, Szappanos Lajoshoz. Még szinte gyerekek voltak mindketten. Sajnos szerelmi házasságról szó sem lehetett, csupán két kis
földdarab került egymáshoz. Ők talán sosem. (Nagyon keveset tudhattam meg
tőle, nemcsak a szemérmessége miatt, hanem amiatt is, hogy az 1960-as években nem volt „ildomos” az első és a második világháború borzalmairól vagy
1956‑ban átélt eseményekről beszélni.)
Azonban mikor már élete vége felé járt az idő (90 évet élt), és már mi is
felnőttek lettünk, elég sok mindent hallhattunk tőle. A napi események alkalmával, ha elégedetlenkedtünk vagy ellenkeztünk, sokszor mondta: „Ez semmi,
175
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
ahhoz képest!”, ”Csak egíssíg, meg kenyér légyen.”, „Csak igazi háború ne légyen, világégés.” Ezek a mondatok mindig éppen egy adott, a helyzethez illő,
aktuális gondolatok voltak. Szavai türelemre intettek minket. Ha például valaki összeszólalkozott a házastársával: „Minél nagyobb a harag, annál ídesebb
a kibékülés.”, „Kanál sincs csörgés nélkül.”, „Amilyen virágot szakítottál, olyat
szagulj!” Ha meg a barátjával, komájával, szomszédjával veszett össze az ember:
„Bolond lyukból, bolond szél fúj”, „Kottyos tyúk alól, nem kél csibe.”, „Amelyik
kutya ugat, nem harap.” Ha pedig anyós-meny közötti vita volt: „Mindig az
öregebb tuggya ... tűrnyi kell, tűrnyi. Nem lehet mást csinyáni.” Persze a nézeteltérések amilyen gyorsan jöttek, úgy el is múltak. A türelem, a kiszolgáltatottság, a napi teendők, a család, a tanyasi környezet, az élet nagyon keményen
ítélkezett. A változásokat ő sem ismerhette előre, ilyenkor a sors szele sodorta.
Ott tartottam, hogy Szappanos Lajosné lett a kis Ilonkából. 1924-ben megszületett az első gyermekük, Lajos, majd 1928-ban Ilona nevű kislányuk. A nagyapám tüdőbeteg (tbc-s) volt már gyerekkorában is, és ifjú házasként is. Mások
hiteles elmondásból tudtam meg, hogy a nagyapám hirtelen haragú, sokszor
agresszív legény, majd férj lett. Betegsége miatt az egészséges fiatal feleségére irigy volt. Mivel szerény, jószívű, de tanulatlan, alkalmazkodó nagymamám
nem tehetett mást, kénytelen-kelletlen tűrte a megaláztatásokat, és ápolgatta
a két pici gyerek mellett a férjét is. Nagyapát rövid időn belül „elvitte” a tüdővész.
A Jóisten azonban még tartogatott egy meglepetést. Nagymamám megtudta, hogy újra gyermeket vár. 1931. május 18-án (az apja halála után) megszületett Szappanos Géza, a mi édesapánk. Így Nagymamám 27 évesen, három pici
gyermekkel az első világháborút átélve özvegyen maradt, „egyedül a világban”.
Egyébként 25 évig volt özvegy.
Ekkortól, az 1930-as évektől próbálta csak igazán az élet megtörni ezt a törékeny, 40 kg-os, pici, fiatal özvegyasszonyt. Felelősséggel tartozott a három
pici gyermekének, a megértő, ám szigorú szüleinek. Ezeken túl még a tanyasi
embereknek és szokásoknak is meg kellett felelni. Szülei nyakára maradt negyedmagával, a gyerekek mindig éhesek voltak. A kilátástalanság, a szegénység
közepette keményen kellett dolgoznia a földeken, a neszűri szőlőkben, a tanyai élet minden terén. Sok-sok év telt el így, küzdelmekkel, kudarcokkal, mire
a gyerekek közül „cselédkorú lett mindkettő”, Lajos is, Ilona is.
El kellett válnia tőlük. Ilona Túrkevére került mindenes lánynak (Madarász
Katalin nótaénekes családjához). Lajos, a fiúk sorsának megfelelően, a béresekhez, kanászokhoz állt be. Legkisebb fia Géza (az édesapánk) János nagypapája
kedvence lett, ezért otthon maradhatott a tanyasi gyerekek sorsán velük, egészen halálukig.
Az írástudatlan, de szorgalmas, halk szavú, szerény, de életerős nagymamám
is cselédnek állt, egy zsidó családhoz. Először „kuli” munka jutott neki, majd
a konyhára osztották be kisegítőnek. Gyorsan megtanulta a munkafolyamatokat, a konyhán a sok, számára ismeretlen fűszer ismeretét, és új főzési szokáso-
176
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
kat is elsajátított. Elmondása alapján az ebédet sokszor ő vihette be a magatehetetlen, ágyhoz kötött, de szellemileg ép öreg nagyságának.
Az idős zsidó asszony gyorsan felfigyelt Ilonára, meglátta benne az igyekezetet. Az idő múlásával többször magához hívatta, segédkezni az üres, sivár
mindennapjaiban. Mivel tudta, hogy betegsége miatt nemsokára megvakul, felolvasást kért tőle. Kiderült, hogy Ilona sajnos analfabéta. Mivel megbecsülte hű
cselédjének az odaadó ápolását, olyan kincset adott a kezébe, amit addig az élet
nem adott meg neki. Megtanította írni és olvasni! Megszerettette vele az „irodalmat”. Többet nem érezte magát egyedül, az imakönyvét is kezébe vehette.
Hosszú élete során reggel és este hű társa volt az imádság. (Hála Istennek én
örökölhettem meg az imakönyvét, amelynek címe: Sion hegyén.) 90 éves korában is szemüveg nélkül olvasta a Szabad Föld újság piciny betűit is, pedig csak
a petróleumlámpa fényénél olvashatott. Az így megkeresett garasokból tudta
támogatni a gyerekeit és szüleit, akik a kis Gézából nagyszerű embert faragtak.
Majdnem elégedett lehetett volna sorsával, ha nem jön a zsidóüldözés és
a második világháború zaja. Az öreg nagysága bármilyen kincset adhatott volna
cselédjének, de inkább egy ajánlólevelet, cselédkönyvet adott neki, hogy annak
segítségével később máshol is el tudjon helyezkedni, valamint az írás, olvasás
és viselkedés tudományát. Elbúcsúzott a világtól, majd kiitta a „méregpoharat”
mielőtt a családtagjait megcsillagozva elhurcolták volna. Soha többet nem hallott felőlük a nagymamám. Emlékeiben azonban az élete végéig vele éltek. Az
élete ezen borzalmak után ismét a hajtai tanyavilág nehéz éveivel folytatódtak.
A „hit, remény, szeretet” vezérelte, és fontos útitársa maradt az imakönyve, amit rongyosra olvasott. A háború után Ilonka lánya férjhez ment a hajtai
Beszteri Ferenchez. Budapesten próbáltak szerencsét, és hosszú életük végéig ott is éltek, angyalföldi otthonukban. Két lánygyermekük született, Marika
és Györgyike. Nagymamám Lajos fia is felnőtt, katonai szolgálata után megismerkedett egy kenderesi lánnyal, nem sokkal később feleségül is vette. Két fiúk
született, Lali és Zoli. Hosszú életű volt Lajos is. Kenderesen halt meg. Géza
fia (édesapánk) élete a nagyszülőkkel telt. Majd 1958-ban feleségül vette Varga
Máriát (édesanyánkat). Nekik is két lányuk született, én, Szappanos Zsuzsanna
1961‑ben, majd kistestvérem Katica 1964-ben. (Állítólag a babámat hívtam Katicának, ezért lett a tesóm Katalin.)
A nagymamám mindennapjai ezt követően is nehéz körülmények között
folytatódtak. Küzdelem az időjárással, az állatokkal, a földdel, a szőlő megművelésével. Keresete nem volt, csupán, amit megtermelt, illetve a felnevelt állatok, ezek hozták számára a megélhetést.
Azonban „jó az Isten, jót ád”. A szomszédos tanyában éldegélt egy öreg özvegyember. Házkötő Vendel volt a neve. 1876-ban született. Mint szomszédok,
mindketten özvegyek, segítették egymást ebben-abban, a tanyasi élet nehézségeiben. Nagyon sokáig, évtizedekig. (Homály fedi a kapcsolat érzelmi részét.)
Csak mégis összetartoztak. Kezdődtek a tszcs-be való agitálások. Vendel tata
177
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
nagyon öregedett, írástudatlan volt, mégis okos. A nagymamám igyekezetét,
erőfeszítéseit és mindenki iránti szeretetét látva és érezve 1954-ben, a tata eképpen mesélte, azt mondta neki: „Te, Ilona, öltözz, megyünk a tanácsba, mert én
elveszlek feleségül téged. Így tudom, hogy lesz valami nyugdíjad utánam, és
nem leszel más cselédje többet, ha én meghalok. Megérdemled, és én csak ezt
tudom adni neked.” Ezzel meg is történt a „lánykérés”. Ekkor nagymamám 50
éves volt és Vendel tata 78 éves. Az érzelmi vonalat nem ismertem, de mindennap láttam, hogy szeretetben, megértésben, sok munkával teli további 12
évet éltek házasságban, Vendel tata haláláig. Én már nagyon öreg embernek
ismertem meg, kevés emlékem maradt róla. Néhányat azonban leírok, hogy
megemlékezzek róla is.
Ahogy meséltem, a négy unokatesóm a nyári szünidőt a Hajtán töltötte, velünk együtt, augusztus 20-ig. Tehát hatan voltunk ott gyerekek. A reggelinél
a mamánk azt készítette, ami éppen a kertben, a kamrában vagy a veremben
volt. „Früstököljünk anyjuk, szólt a tata”, gyertek gyerekek, hagy lássam éhesek vagytok-e?” Sorba álltunk, és megnyomta az orrunkat, egyenként, „látod,
anyjuk, milyen éhesek? Puha mindegyiknek az orra.” Megettük a reggelit, újra
odahívott bennünket. „Lássuk, jól laktatok-e, megnyomta a homlokunkat. Látod anyjuk jól laktak, kemény a homlokuk!” Elmesélte egyszer, hogy ezt a nagy
nyomorban, kenyér hiányban, az ő idejükben is „játszották” az öregek, csak
éppen fordítva. Mivel nem volt mit enni adni a gyerekeknek, a homlokukat
nyomták meg, és azt mondták nekik nagy szomorúan. „Kemény a homlokotok,
nem is vagytok éhesek, majd esztek holnap!” Ez is jellemezi az akkori időket.
A következő párbeszéd is az ő egymás iránti szeretetükről szól: ”Mit főzzek
ma, apjuk?”„Azt főzzél Ilona, amit te szeretsz!” – jött a válasz. Persze az ebéd
azonban általában mégis az volt, amit Vendel tata is szeretett, vagy amit mi,
gyerekek kitaláltunk.
Ezek a mondatok számomra megmutatják a soha ki nem mondott igazi ös�szetartozást, idős koruk ellenére is. Majd nagymamám ismét özvegyasszony
lett, és végleg „egyedül” maradt. Példás élete során azonban sohasem érezhette
magát egyedül, aki mindig vele volt, és mindig, minden nap megsegítette az az
Isten volt. Mi is vele voltunk, a családja, a jó szomszédjai, komái, komaasszonyai.
Én 1961-ben születtem, a szomszédos tanyában. Ő ekkor már 57 éves volt,
ősz hajú, hajlott hátú, fejkendős, törékeny, pici asszony. Példaképem marad
örökre, a szeretete, az alázata, a türelme, a becsületes, szorgos élete, amit ránk,
unokáira hagyott. Azt hiszem, büszke lehet ránk, a hat unokájára és azoknak
családjaira. Hálás szívvel emlegetjük ma is 2021-ben, így már 60 évesen is. Az
életem során sokszor merítettem erőt szavaiból, tetteiből. Nem hullottunk szét,
mint meséltem, minden évben egyszer „unokatesó-találkozót” szervezünk,
minden évben más családnál.
Sajnos, mint az előbb írtam, a legidősebb unokatesó, Marika, már csak az
égiekből láthat bennünket. Azonban az összetartozásunk erejét példázza, hogy
178
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
három gyermeke és családjuk velünk folytatják e szép hagyományt. Felettünk
is eljárt az idő, már túl vagyunk a 60-on, de óriási örömünkre a mi gyerekeink,
akik már szintén családosak, és csak másod, harmad unokatesók, tartják a kapcsolatot, személyesen és az új technikai készülékek segítségével is.
„Ember bízva, bízzál!” A magot elültette drága nagymamánk, és lám kikelt!
Mi csak remélni tudjuk, hogy a „szárba szökkenést” is megérhetjük. Nagymamánk, dédikénk, örök nyugalmában, mosolyogva tekint le ránk, amikor ugyanazokat a kedves történeteket százszor is, újra és újra elmondjuk, amiket vele
élhettünk át. HÁLA ISTENNEK és HÁLA, ILKA MAMA!!!
A Termelő Szövetkezeti Csoport
A tanyasi paraszti világ családjai számára minden egyes növény termesztése
és felhasználása a túlélést jelentette. Az 1960-as években már elindultak a tszcs‑be
való agitálások. A szegény tanyasi emberek az egyéni önellátó gazdaságot nem
tudták fenntartani, megkezdődtek a tsz és az Állami Gazdaság közös termelési
tervei, elvárásai. Akik tsz-tagok lettek, azok a földekből úgynevezett „háztájit”, 1–2
holdas parcellákat kaptak megművelés céljából. A „háztáji” szó a valóságban nem
azt jelentette, hogy a tanya környékén való földeket jelölték ki a család számára.
Volt, mikor olyan jutott a tagoknak, hogy több kilométerre el kellett gyalogolni
vagy biciklizni, hogy a növényeket gondozzák. Ezek a növények általában a kukorica, a cukorrépa, később a burgonya volt. Az életet adó búzát közösen művelték.
A kukorica
Hasznos és könnyebben művelhető növénynek számított. Mindegyik részét
fel tudták használni a családok. A háztáji területét a családok számára számozott vagy névvel ellátott, fából készült karókkal jelölték ki. Rendszerint hosszú
sorok, dűlőtől-dűlőig tartó pár sor volt az az 1–2 hold. Volt, aki jól termő, nagy
aranykoronás földet kapott, másnak a szikes, tarackos, lapos, belvizes rész jutott. Az egyenlőség elve már a kijelöléskor sem érvényesült.
A korai években lóval vontatott vetőgéppel, később a traktorok megjelenésével gépi vetéssel került a mag a földbe. Ha szerencsésen kikelt a kukorica, elég
vízigényes volt egy darabig. A kikelete után az első kapálás következett, lóval
ekekapálás a sorok között és kézi kapával a tövek között. Ez az asszonyok dolga
volt leginkább, illetve a nagyobb fiatal lányoké, de a legények is besegítettek.
A kisebb gyerekeket a kerékpár gyerekülésén vitték ki a földekre, a nagyobbak
vigyáztak rájuk, ha nem volt nagyszülő, aki otthon maradt volna velük. Ezt
a munkát legalább kétszer-háromszor meg kellett ismételni, mire a kukorica
szára megerősödött. Ez idő tájt már a hajnali pára és a harmat is segítette a növény fejlődését, mert a kukorica összegyűjtötte a tölcséres leveleivel a nedvességet. Az utolsó kapáláskor a „fialást” is elvégezték, illetve a töveket is feltöltötték
179
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
egy kis földdel, hogy a zivatarok idején a szél ne törje ki a növényt. A kukorica
tövénél kis hajtások jelentek meg, általában kettő darab. Ezeket kézzel kicsavarták, és a jószágok nagyszerű takarmánya lett. Friss, zöld, tápanyagban gazdag,
pici kukoricahajtások voltak. A sorok közé szokás volt futóbabot, tököt és marharépát is ültetni. A zsenge kukoricacsöveket egy vízzel teli üstben megfőzték,
egy pici sót és cukrot tettek bele. Igaz, nem csemegekukorica volt, de nekünk,
gyerekeknek a sárgálló, illatos és édes ízű – mégiscsak igazi csemege.
Eljött az ősz, a levelek megsárgultak, a csövek lefelé hajtották fejüket, és az
égi madarak jelezték, beérett a termés. Ismét megtelt a tanya, eljött a törés ideje. Kaláka munka volt ez is. Jöttek a komák, a komaasszonyok, a szomszédok.
Egyik nap az egyik, másik nap a másik gazdának segítettek. A törést megelőző
napon a gazdasszony őszi csirkét vágott, pörkölt lett belőle, nokedlivel, kovászos uborkával. Sütött egy kis pogácsát vagy kelt tésztát. A gazda a „górét” gondosan letisztította, előkészítette a vesszőkosarakat.
Kora reggel indultak, lovas kocsival. Még harmattól puhák voltak a levelek,
így könnyebben ment a törés. Amikor a harmat már felszáradt, az igen éles és
poros levelek felsértették a dolgozók karjait. A kukoricatörés kétféleképpen történhetett. Volt olyan gazda, aki az egész csövet egyben csuhéval törette le, volt,
aki a szárán csuhé nélkül, csak a termést. A csuhé nélküli a kocsiról egyből a góréba került, ahol egész évben jól szellőzött, és jól ki is száradt. Amelyik gazda a
csuhéval együtt törette, az a szállítás után a tanya udvarába tette.
A finom pörkölt elfogyasztása után elkezdődött a fosztás. Körbeülték a rakást, és gyors mozdulatokkal megszabadították a kukoricacsöveket a csuhétól.
Nekünk, gyerekeknek ez is jó móka volt. Mindenki énekelt és anekdotázott,
a fiatalabbak csipkelődtek egymással. A tanyagazda egy kis neszűri bort hozott,
a felesége pogácsát. Nagymamám kukorica görhét is sütött vagy hideg tejjel
puliszkát. Régen darából és lisztből kenyeret is sütöttek. Télen a pattogatott kukorica is igen közkedvelt volt. A morzsolás és a darálás után a termés a góréba került, ami a jószágok egész évi takarmányozását biztosította. A beáztatott
szemek kiválóak voltak a liba és a kacsa tömésére. A csuhéból az asszonyok
ügyes kezekkel használati tárgyakat fontak. Mi, gyerekek a csuhéból babákat,
figurákat próbáltunk készíteni, ami ezután is megmaradt, azt is az állatoknak
adták. Természetesen a földön maradt kukoricaszárat is fel tudták használni.
Szárvágóval srégen, egy mozdulattal elvágták, kévébe kötötték, cirokból készült
kötelekkel. A szállításig a kévéket „kupákba” rakták a földeken, majd a tanya
udvarában újra nagy „kupákat” raktak belőlük.
A kukorica egész télen a tehén, a kecske, a birka és a ló takarmányozását biztosította. A leveleket és a csuhét lelegelték, maradt a ”szárízík”, amit vagy a tavaszi napokon konyhakerti kerítésnek, vagy télen a kemencében fűtésre tudták
felhasználni. Nagyon szegény időkben még a kukorica gyökerét is kiásták, és
a sparheltben azt is eltüzelték. Tehát ez a növény nagyon hasznos és fontos volt
a tanyán. Minden részét hasznosítani tudták.
180
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
A cukorrépa
A répa ültetését géppel végezték. Miután kikelt a növény az egyelés következett, meghatározott távolságra való ritkítás, egyelő kapával. Ekekapázás lóval
a sorok között, és kézi kapálás a tövek között. Ezt az év folyamán többször is
meg kellett ismételni. Nehéz fizikai munka volt, kapálás közben szinte minden
egyes répához le kellett hajolni.
A betakarítás úgy folyt, hogy a répákat a kézi répavilla segítségével egyenként a földből ki kellett forgatni, nekünk, gyerekeknek pedig kupacokba kellett
dobálni. Ha nem ugyanazon a napon volt a „fejelés”, akkor a répa leveleivel
le kellett takarni a kupacokat, hogy ne érje őket a nap, ne fonnyadjanak meg
a szállítás előtt. Fejelő répakés segítségével megtisztították a sártól, majd éles
késsel a répa „fejét” egy határozott mozdulattal levágták. Mivel jó nagyra megnőttek, ez sem volt egy könnyű és egyszerű feladat. Újabb kupacokra dobálták,
újra letakarták. Majd ha a szállító jármű megérkezett, egyenként a pótkocsira kellett dobálni őket. A leveleket is felhasználták. Szecskavágóval elvágták és
a jószágoknak adták. A répaföldeken a munka igen sok nehézséggel és izzadtsággal járó feladat volt. A tsz-tagok az egész évre szükséges cukor mennyiséget
50 kg-os papírzsákokban kapták meg. Nagy kincs volt a cukor egy háztartásban. Nagyapám szerint „sokszor meg kellett érte hajolni évközben”. Ebben is
igaza volt!
A tanyákhoz tartoztak még konyhakertek is, amik a mindennapi főzéshez
felhasznált zöldségféléket adták az asztalra. A szorgalmas tanyasi asszonyoknak
volt még egy kis virágoskertjük is az udvarban, illatos estikével, legényrózsával,
bársonyvirággal, a gang előtt pedig felfuttatták a violát, a kaskantyút és a futórózsát. Szokásos volt még néhány cserép piros muskátli, pletykavirág és a legyek
ellen a büdöske is.
A disznóvágás
A hajtai családok mindegyike tartott sertést. Még időben, süldő korukban
kiválasztották, hogy a téli időszakban, karácsony előtt, melyik jószágot fogják
a család részére felnevelni. Már disznóvágást megelőző napokban megtörténtek
az előkészületek. Előkerültek a „vágási” edények, az üstök, a szükséges használati eszközök, a fűszerek, a rizs, a savanyított káposzta és a csigatészta a levesbe.
Másnapra előre megpucolták a vöröshagymát és a foghagymát is. Az asszonyok
sütöttek egy kis böllérpogácsát, a gazda a fogópálinkáról és a forralt bornak
valóról gondoskodott. A jószág már előző nap nem kapott enni, csak inni, hogy
ürüljön a bélrendszere. Természetesen a böllér, a komák és a vendégek is illően
meg voltak invitálva a nagy eseményre.
Apukám nagyon sok családnál vágott hízót, szívesen böllérkedett. Kora reggel „kapcát” csavart, és bőrcsizmát húzott a lábára. Az akkori időkben nagy hi-
181
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
degek voltak, fontos volt a bekecs is. Már előző nap átvitte a felszereléseit ahhoz
a családhoz, ahol a vágás volt. Ott már mindenki talpon volt. Az üstökben vizet
melegítettek, pattogott az akác, égett a tűz.
Az első és legfontosabb szabály a fogópálinka elfogyasztása volt, a jószág
tiszteletére. Na, meg az emberek lelkét is megmelegítette. A gazda kötelet vitt
az ólba, annak a segítségével fogták meg többen a hízót, apukám meg a szúrókéssel megszúrta. Egy asszony tartotta a virágos, zománcos, nagy tálat, amiben
a vért „felfogták”. A vérből finom reggeli készült, sok-sok hagymával, majoránnával, piros paprikával és hófehér kenyérrel. A „perzselés” nagy utat járt be
az évek alatt. Én még emlékszem, hogy szalmával, hagyományos módon, később kézipörkölővel, amibe csutkát, keményfát raktak és petróleumos ronggyal
gyújtották be. Ezt kézzel kellett tekerni. Még később már gázpalackkal fűtötték
a pörzsölő szerkezetet. Utóbbit a mai napig használják. Perzselés után a pucolás
következett. Kaszapengéből készült kaparókéssel és erős sikárkefével, langyos
vizet használva a disznót tisztára mosták. Volt, aki a füléből már azonnal, úgy
nyersen vágott egy darabot. Megkezdődhetett a sertés szétszedése, amit lehetett
„orjára” a hátáról vagy „karajra” a hasáról bontani, a gazda kérése szerint.
Ezt követően az asszonyok dolga a nem éppen népszerű, de szükséges bélmosás volt. A vastag- és vékonybelet, a bendőt (vagyis a gyomrot, amelyet
pucornak hívtuk) ecet, ultrapor, só, hideg víz segítségével addig kellett mosni, nagyon sűrű vízcserével, amíg tiszta, szagmentes nem lett minden. Nagyon
hideg volt, odafagyott a víz a fateknő oldalára, a gazdaasszony az asszonyokat
is forralt borral kínálta.
A gazdaasszony a forralt bort szegfűszeggel, szegfűborssal, fahéjjal, vagy aki
úgy szerette, erős paprikával ízesítette. A jó, erős forralt bor jól esett mindenkinek. „Ángyom” és apukám nagyon szerették a tréfát, mindig ugratták egymást.
Vitte ángyika a belet szagoltatni, apukámnak persze olyan darabot, ami még
bélsár szagú volt. „Sógor, jó lesz-e már, szaguld már meg!”, és egy mozdulattal
apukám orrához nyomta, jó sokáig, ami nem volt kellemes. „Vidd már innen!
De nem baj, majd visszakapod ezt máma még!” Minden évben eljátszották, és
minden évben jókat nevettek, nevettünk rajta. Közben elkészült a finom, fűszeres vér, amit a reggelihez kínáltak fel, és egy kis bor és a böllérpogácsa is
előkerült. Még nagyon sok feladat várt rájuk!
A hízó szétbontása után a húsok darabolása történt. Az „abalébe” belekerültek a belsőségek, a véresebb, kisebb darab húsok és a fej is. A másik üstben
pedig a „kását” főzték. Kb. 5 kg mennyiségű rizst kimostak ki, és majoránna,
babérlevél, só kíséretében nem teljesen készre főzték, sűrű kevergetés mellett.
Az előre odakészített fateknőbe beborították, és letakargatták asztalterítővel,
pléddel, régebben nagyméretű vasutasbundával. A gőzben fél óra alatt „kipattogott”, megpárolódott a rizs. Leszűrték az abalében lévő darabokat, ledarálták
a húsdarálóval és a rizshez kavarták. A keverést többször megismételték, fűszereket adagoltak hozzá. Ebből lett a hurka, amit a hízó vastag- vagy vékonybe-
182
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
lébe töltöttek. Ha elfogyott a bél (hiszen a kolbászt is ebbe töltötték), „dedelka”,
„dedus” lett. Ezt vékony „fátyolhájba” csomagolták, kisebb-nagyobb pogácsa
alakú hurkatöltelékekkel.
A disznósajtnak valót késsel nagyon apró darabokra vágták, fűszerezték és
beletöltötték a „pucorba”, amit zsineggel bevarrtak. Ezeket még a leszűrt abalében egy kicsit főzték. Végül a sütés után a hurka is fogyasztható lett. A disznósajtot lesúlyozták még egy éjszakára, hogy a felesleges lé kicsepegjen belőle. Volt,
aki füstölte is a sajtot. Ezt akkor tették, ha azt nem fogyasztották el napokon belül. Én füstölve jobban szerettem. Az értékes húsok feldolgozása is megtörtént.
A sütésre szánt pecsenyének valót az asszonyok már bele is rakták a tepsikbe,
és nekiálltak az „ebédhez” megsütni. Csupán csak sóval és foghagymával ízesítették. Mivel még nagyon sok munka volt hátra, csak úgy egyszerűen állva,
finom, puha kenyérrel, savanyúsággal, főtt krumplival fogyasztották el. (Volt,
aki az eszét is megsütötte hozzá). Neszűri borral leöblítették, és már folytatták
is a munkát. Amit a kolbászba szántak, azt húsdarálóval ledaráltak, majd fűszerezték, alaposan összekeverték és végül beletöltötték a vékonybélbe. Volt,
aki másnap töltötte be, hogy az ízek jobban összeérjenek. A hús darabolása legtöbbször a gazdaasszony kérése alapján ment végbe. Ő tudta, hogy a különböző a részeket mire szeretné majd használni. Megszámolta hány családhoz küld
kóstolót, melyik részét fogják füstölni, melyeket tárolják majd sütés után forró
zsírral leöntve és bödönökbe rakva, hogy majd a későbbi időkben felhasználják. Ez a módszer egész évre való konzerválást jelentett. És így „dologidőben”,
tavasszal és nyáron, pillanatok alatt kerülhetett finom hús az asztalra. (Volt, aki
kolbászt is tartósított így.) Ez alatt az idő alatt az asszonyok mosogattak, besegíttetek a férfiak munkájába, vizet hordtak, és főzték a finom disznótoros vacsorát.
Egy másik nagyon fontos munka még hátra volt, a szalonna előkészítése.
A tanyasi ember fő eledele volt egész év során. Egyik részét, a vastagabbat sózóteknőkben nagyon sok sóval megszórták, aztán a sót jól beledörzsölték. Ezeket
a darabokat a saját levével a hét folyamán többször meglocsolták, átforgatták.
Kiválogatták és valamennyi darabot, így sósan, fehéren a padlásra akasztották.
A többit később megfüstölték. Így lett fehér szalonna a kenyér mellé és még
nyársalni, sütni, főzni is.
A toka és hasaalja részekből abált szalonna készült, jó foghagymásan, pirospaprikával megszórva. Isteni volt. A felfüstölt részekről valamennyi bőrt
lehúztak. Az elkészült szalonnát a húsvéti kocsonya főzésekor használtak fel.
Ami szalonna még maradt, azt feldarabolták és kisütötték egy nagy üstben. Ebből lett a tepertő. A sütésnél fontos volt az odafigyelés, hiszen az egész évben
felhasznált zsírról volt szó. Nem „éghetett le”, mert akkor keserű, csúnya barna
lett volna az értékes zsír. Zománcos bödönökben tárolták. A kedvencünk volt
a zsíros kenyér, hagymával, paprikával és paradicsommal.
Így estére a sertésnek már minden része, a fülétől a farkáig hasznosítva lett.
A hajnali kezdés után mindenki kivette a részét a munkákból. Hamar besöté-
183
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
tedett. A kóstolókat elkészítette a gazdaasszony, és a gyerekek nagy örömére,
a közeli családokhoz „széthordták”. Akik kaptak kóstolót, azoknak illett egy kis
„hurkapénzt” adniuk. (Volt, sajnos, aki nem tudott, de mikor náluk volt a vágás, visszaküldtek ők is.) Mindenki jól elfáradt. Közben az asszonyok megfőzték
a disznótoros vacsorát: orjalevest csigatésztával, toros káposztát, sült hurkát,
kolbászt. Ez volt a szokás. Fehér puha kenyérrel, savanyúsággal (az én családom
befőttel is szerette. A főtt húst erős tormával).
A disznóvágás jó alkalom volt, hogy a távoli testvérek hazajöjjenek. Így
sokan voltunk, és a finom vacsora elfogyasztása után beszélgetés, borozgatás,
kártyacsata és éneklés következett. A kemence melege is, és a család melege is
befűtötte a kis konyhákat, szobákat. „Adjon az Isten jó éccakát!” – köszöntek
el a szomszédok. Majd a lámpaoltás után mindenki nyugovóra tért. Szívesen
emlékeztem ezekre a napokra is, a férjem szerint ismételni kellene.
184
III. rész
MUHARAY ELEMÉR
Élete 279
A Gyöngyösi Gyöngyi szép szerelme című daljátékában Muharay ezeket
a szavakat adja a vén pásztor szájába: „Azt látom, hogy ésszel bizony igen csak
mindnyájan értjük már a világot. Csak a szíve marad hideg közülünk is soknak.
Ugyan kinek nem pirosodik ki az arca a sok épülés, szépülés láttán? Hanem bizony ezt a pirosságot még csak keveseknél hevíti át a szív melege. Hét mérföldes
csizmába lépett a világ, és sok minden olyan egy-kettőre megvalósul, mint valami valamikor csak a mesében. Úgyis volt az, hogy a mesebeli legényt még a madarak röpítették a hold háta mögé. A mai világjárót – úgy ítélem, nem is sokára
– még a táltosnál is sebesebb szárnyasgép viszi oda. Hovatovább, alig győzünk
ámulni a megvalósult csodákon, egyik ámulatból esünk a másikba. Hát így csak
előbb-utóbb ki kell az arcnak pirosodnia, a tekintetnek fényesednie, ami azonban csak akkor igazi, ha a pirosságot a szív melege okozza, a fényességet pedig
a lélek tüze. Ha már itt tartok, kimondom,
hogy ezzel a daljátékkal is melegíteni akarjuk a szíveket és fényesíteni a szemeket.”280
Muharay Elemér egész életében ezt
igyekezett megvalósítani, sőt minden
daljátékában is: melegíteni a szíveket és
fényesíteni a szemeket. Talán a mesebeli szegénylegény ő volt, akit a Holdnál is
messzebb repített az élet vagy a hétmérföldes csizma. De ki is volt ő?
Muhari Vendel 1901. október 20-án
született Hajtapusztán. Keresztelésére
22‑én került sor a Nagyboldogasszony Plébániatemplomban. A kereszteltek anyakönyvében keresztnévként csak a Vendel
szerepel.281 Keresztszülője Velkei Marcella,
Kisnémeth Erzsébet hajadon leánya volt.
A keresztapa vezetékneve ki van húzva, és Muharay Elemér 279
A Muharay Elemér Népművészeti Szövetségtől kapott kép.
MUHARAY Elemér: Gyöngyös Gyöngyi szép szerelme. Daljáték. Első bemutató: Gyöngyös,
1959. szeptember 12.
281
Kereszteltek Anyakönyve. Nagyboldogasszony Főplébánia, Jászberény, XX. kötet, 807. szám, 2.
279
280
185
Muharay Elemér
csak egy Antal keresztnév szerepel a rubrikájában. Október 20-dika Szent Vendelnek, a juhászok és a pásztorok védőszentjének ünnepe. Nevét 1926. január
15-i bejegyzéssel a Szolnoki kir. Törvényszék 1931-1925. számú végzése alapján
Muharay névre változtatja.282 A jászberényi anyakönyvi hivatalban nem szerepel az Elemér név, sem a Főplébánia Kereszteltek Anyakönyvében sem!
Nagyszülei Velkei Antal és Kisnémet Erzsébet Rekettyésen lakott. 14 gyermekük született (meg 98 unokájuk), így köztük Velkei Amália is, aki 1878. október 19-én látta meg a napvilágot. Egyik gyermekük így nyilatkozott róluk:
„Anyám is, apám is parasztok voltak, keménykötésűek és birkatej szagúak.”
Elemér édesapja, Muhari Mihály, aki Jánoshidán született 1870. április 21-én,
és 1893. május 15-én kötött házasságot Jászberényben Velkei Amáliával. Foglalkozása szerint néptanító volt, méghozzá Jászberény-Rekettyésen. Nagyapjának
itt volt tanyája. Később Hajtára költöztek. Velkey-tanyákat még mai is emlegetik Rekettyésen, Portelken. A tanya azonban olyan szerény jövedelmet biztosított, hogy egy idő után Debrecenbe költözött. A vasútnál helyezkedett el. De
itt csak rövid időt töltött a család, mert 1911-ben ismét Jászberényben találjuk
őket. A vasút tisztes megélhetést biztosított a családnak. Előbb altisztként szolgált, majd a főtávírászi-tanfolyam elvégzése és a vizsga letétele után főtisztként
dolgozott. A szolgálati helyek néha változtak. Így laktak Szolnokon 1913-tól, de
Kispesten is éltek 1919-ben. Az évek folyamán Mihálynak és Amáliának egyébként hat gyermeke született: Julianna Marcella, Mihály Elek, Elemér, Kálmán,
Béla és Matild.
Elemér az elemi iskola elvégzése után szintén a vasútnál helyezkedett el, de
egyéb alkalmi munkái is voltak. 1921-ben az Anyagvizsgáló Intézet napszámosa volt, majd raktárkezelő-segéd lett. Emellett szorgalmasan tanult. Elvégezte
a polgári iskolát, majd a gimnáziumi tanulmányait is megkezdte.
1919-ben beállt a Lenin-fiúk közé.
1918 októberétől 1919. szeptemberéig a forradalmi, majd a Vörös Hadsereg
tagja volt, ahol 1919 májusában szakaszparancsnoki rangot is kapott a kecskeméti 48-as Gyalogezrednél. Katonaként harcolt a csehekkel és a románokkal,
majd román hadifogságba került 1919 októberéig.
Később Budapesten helyezkedett el napszámosként. De tanulmányaival
sem hagyott fel, s elvégezte a Bolváry-Mattyasovszky-féle színi- és rendezőiskolát. Mivel filmes tervei nem vezettek sikerre, a Ganz-gyárba ment dolgozni.
1926–28 között Franciaországban és Németországban keresett alkalmi munkát
és megélhetést. De ismereteit is bővítette, tanulmányozta a színházi életet. Látta
munkában Erwin Friedrich Maximilan Piscatort, a nagy hatású német színházi
rendezőt, a baloldali avantgardista politikai színház kiemelkedő képviselőjét,
A család a XVI. században települt át Nógrád megyéből, Mohora községből. A századok folyamán az anyagi helyzet változásával változott a család neve is: Muharay, Muharai, Muhorai,
Muhari.
282
186
Élete
valamint Emil Frantisek Burian rendezőt is. A külföldi tartózkodás alatt mélyült el benne népi kultúra ismerete és szeretete. Ez vezette arra, hogy Bartók és
Kodály tudományos munkásságát felhasználva a színjátszás megújításáért kötelezze el magát. Hazatérése után Pesterzsébeten az Erzsébet Színház rendezője
és színésze lett, ahol munkásbérlet bevezetésével is próbálkozott. 1929 márciusában a színház igazgatója Erdélyi Rezső megbetegedett, így átadta a feladatot
Muharaynak, aki addig titkárként és színészként dolgozott ott, 1928 szeptemberétől. Tevékenysége alatt igyekezett színesíteni a színház programját. Például
1928. március 27-én Rákosi Szidit hívta meg vendégszereplésre, továbbá Csiky
Gergely vígjátékát is műsorra tűzte: A nagymamát. A címszerepet játszó Rákosi
Szidi mellett Zombori Annie Mártha szerepét, Örkényi bárót pedig Muharay
alakította, de ő volt a darab rendezője is.
Muharayval a Budapest Környéke újságban jelent meg egy riport, a kőszínház építésének tervezete kapcsán: „Pesterzsébeten az Erzsébet Színháznak,
amely a város főterén, a római katolikus plébániatemplom közelében van, Muhoray Elemér az igazgatója. Fiatalember vakmerő erős, így délelőtt 11 órakor is,
amikor nem lovagdrámák csillogó vértje feszül a mellén, hanem kevéske pénzkészletét számolja, és azon töri a fejét, kinek mennyi előleget adjon, mert bizony hősiesség, bátorság kell ahhoz, fiatalság és fanatikus hit, hogy valaki Pesterzsébeten színigazgató legyen. A kis irodában, amely a színházépület mellett
húzódik meg, és amely egyben jegypénztár is, csak hamar végez a direktor…
A direktorral most a színházhoz fogtuk az utat. A lapos tetejű, nagy skatulyára
hasonlító színházépület mellett a színésznők és színészek sütkéreztek gyér lombú fa alatt a napfényben.
– Háromszázhetvenen férnek el a nézőtéren – mondta a színigazgató. – En�nyi a táblás ház. Most három előadást tartunk hetenként. Számozott székek,
fapadok a nézőtéren. A színpad kicsi.
– Már Rákosi Szidi és egy híres pesti bonviván is játszott ezen a színpadon
– jegyezte meg a direktor.”283
A Színházi Élet című újságban Kellér Dezső (akkoriban még újságíró volt)
tollából jelent meg egy cikk: Ahol a színház kizárólag a szereplők darabjait adja
elő címmel. Már a cím sem bátorító jellegű! Egyébként megemlíti, hogy Ormos
Béla szólója után nem virágcsokorból kapott koszorút, hanem jó kövér szafaládékból, továbbá ruhaféléből, pléh cigarettatárcából, tükörből és más ehhez
hasonló dologból. „Valamit az előadásról? Ha a közönség hangulatáról ítélkezünk: kitűnő volt. Mert itt percenként felcsattant a nevetés. Az egyik pláne oly
dübörgő hahotát okozott, hogy sokáig szünetelt az előadás...
Pesterzsébeten új kőszínházat építenek? Budapest és Környéke, 1929. június 9., 1–2. Idézi:
TÓTH Anita: A színházi kulturalizáció diszkontinuitása egy urbanizálódó peremközségben. A hivatásos színjáték története Erzsébetfalva nagyközségben, majd Pesterzsébet városában (1989–1931). Doktori értekezés. 2020. Forrás: https://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/
pea/23575/toth-anita-phd-2020.pdf?sequence=1&isAllowed=y , 252.
283
187
Muharay Elemér
– Ez még semmi – mosolygott az igazgató –, látta volna, mi volt itt, mikor
a Szerelmes vagyok én szépasszony magába című operettet adtuk. Pótszékeket
kellet beállítani.”284
A munkások és kispénzűek részére szervezi meg a Klasszikus-sorozat olcsó
bérletben akciót. Az évad új darabjai túlnyomó többségében operettek voltak,
kisebb részben pedig népszínművek. Ezzel együtt igyekezett előmozdítani az új
kőszínház építését. 1929 szeptemberétől Erzsébet Színpadnak kezdték nevezni
a színházat. Az első előadás színdarabja a Magyar Rapszódia egy változata volt,
amelyet zsúfolt nézőtér előtt játszottak. Ezzel egy időben Miklósy Imre, a Blaha
Lujza Színház főigazgatója konkurens előadással és színtársulattal jelentkezett
Pesterzsébeten. A város vezetése azonban nem kívánta támogatni a színházat,
inkább az ötödik mozi megnyitására adott engedélyt. „A pesterzsébeti, utoljára
Erzsébet Színpadnak nevezett deszkaszínház története itt véget ér. Az épületet
lebontják, de nem tudjuk pontosan mikor. 1930. január 26-án tartja Muhoray
az utolsó általunk ismert előadását az épületben.”285
Dolgozott egy rövid időt az Új Magyar Színpadon is. A Színigazgatók Szövetsége rövid idő alatt feketelistára tette, mivel a fiatal színészeket igyekezett
felkarolni és támogatni. A szegedi Móra Ferenc Múzeumban van egy levél,
amelyet Muharay írt dr. Buday Györgynek.286 Ezt írja: „Természetes, hogy az Új
Magyar Színpad ügye ebben a formában nem sikerült. Persze, hogy mindenki
nagy kerdájkot csinált, bármennyire felém is volt fordulva, és még segítettek is
lenyomni a sárga földig. [...] Annyira azonban mégis bosszantott a dolog, hogy
úgy-ahogy talpra álltam – talán még azt is mondtam, hogy az anyátok istenit –
és elmentem a Kamara Színházba.”287
Később elindította az Új Tháliát, ezt követően a Művész Stúdiót. 1936-ban
Dunakeszin amatőr színészekkel adták elő első ízben néhány mesefeldolgozását.
1935-ban elvállalta a Kelet Népe című folyóirat szerkesztését is, amelyet Szabó Pál és Barsi Dénes szerkesztett Biharugrán, de a budapesti kis szerkesztőséget
előbb egy trafikban, később pedig Püski Sándor lakásán, a Váci utcában Muharay vezette. Püski Sándorné, Zoltán Ilona így nyilatkozott: „Én Muharay Elemért
ismertem meg előbb, 1936 tavaszán, mikor a Kelet Népe budapesti szerkesztőségének, vagyis a szerkesztő Muharay Elemérnek a Váci u. 75. sz. alatti lakásunkban helyet adtunk. Ő később népi együttest szervezett.”288 Férje, Püski Sándor
KELLÉR Dezső: Ahol a színház kizárólag a szereplők darabjait adja elő. Színházi Élet, 1929/49.
60–61.
285
I.m: TÓTH Anita: A színházi kultúralizáció diszkontinuitása… 245–246., lásd 285. lábjegyzet.
286
Dr. Buday György (Kolozsvár, 1907. április 7. – Coulsdon, Anglia, 1990. június 12.) magyar
grafikus, fametsző, könyvművész, díszlettervező. Buday Árpád régész fia.
287
Muharay Elemér levele Dr. Buday Györgynek Szegedre, 1934. november 25-én. https://mandadb.hu/dokumentum/957063/mfm_it_2002_146_5.pdf
288
ÖRDÖG Margit–MUHORAY György–VELKEINÉ, Pócz Ilona: Muhoray Mihály (1898–
1969). Püski, Budapest, 1995., 46.
284
188
Élete
önéletrajzi írásában így emlékezik meg erről: „Alig költöztünk be az új lakásunkba, helyet adtunk a Kelet Népe pesti szerkesztőségének, Muharay Elemérnek, és
meghívtuk a Vésztőn élő Sinka Istvánt. Jött is, kisebb megszakításokkal fél évig
nálunk lakott. Ismerve a Kelet Népe és más folyóiratok nehéz helyzetét (néhány
száz előfizetőnél nem futotta többre), s számítva arra, hogy az akkor még csak
kis körben ismert írók könyveit nehéz terjeszteni, óvatosan akartam hozzálátni
a könyvkiadáshoz. [...] A beruházáshoz szükséges pénzt elég szűkmarkúan adták
a Honszeretet-beliek, a most már nálunk nyomott Kelet Népe költségét is nekem
kellett fedezni, ha nem akartam, hogy megszűnjék, meg a nyomdai zaj miatt
hamarosan költözni is kellett.”289 Egyetlen lakásban négy ember, egy szerkesztőség, meg egy nyomda, az újság előfizetői pedig csak páran vannak. Hát, mit ne
mondjak, eléggé szűkös körülmények! Ugyancsak Püski Sándor adta ki a Magyar Játékszín című könyvet is, amelyet ebben az időben írt Muharay Elemér.
Ekkor dolgozta ki és jelentette meg az újság hasábjain az eljövendő magyar
népszínház programtervezetét. Sajnos a lap csekély számú előfizetővel rendelkezett, ezért állandó nehézségekkel küzdött. Annak ellenére, hogy feleségével
több előadóesetet, sajtóestet szerveztek az ország különböző városaiban. Csak
akkor javult a lap helyzete, amikor a Kisgazda Párt és Eckhardt Tibor gondozásába került, valamint amikor Móricz Zsigmond vette kezébe a lap szerkesztését.
1937. október 15-én feleségül vette Zakar Editet, aki költőnő is volt, Margittay Edit álnéven publikált. Családja eredetileg Erdélyben, Margittán élt, ahol
az apja vezette a bankot. Az első világháború után Budapestre költöztek, amint
erről a Nők Lapja 1999/42. számában beszél. Az egyházi házasságkötés május
19-én volt Erzsébetvárosban.290 Házasságkötésük után már együtt dolgoztak
Kelet Népe újság felvirágoztatásán. Ekkoriban a folyóiratot már Tatay Sándor
lakásán szerkesztették. Igyekeztek a Válasz című folyóirat helyét átvenni, s a népi
mozgalom országos orgánumaként kívántak működni. 1938-ban a Művész Stúdiót rendészeti okok miatt bezárták. Az utolsó előadásuk talán a Betlehemes
játék volt, amelyet december 25–27-én a Vígszínházban adtak elő.291 Ha már
a Művész Stúdióval nem is adhatták elő többet a betlehemest, akkor a Magyar
Karácsony együttesével újra bemutatták, ad hírt erről a Tudósító. Az együttes
„amely nagy sikerrel szerepel a Magyar Művelődés Házában, népi betlehemes
játékot mutat be szabadtéren. Ez a téli szabadtéri játék Európában is egyedülálló
kezdeményezés és a Népművelési Bizottság régi terve valósul meg a betlehemes
játék bemutatásával. A szabadtéri játékot a főváros több közterén mutatják be.
A szabadtéri betlehemes játékot Muharay Elemér állította össze és rendezi az új
PÜSKI Sándor: Könyves sors – Magyar sors. Püski Kiadó Kft., Budapest, 2002., 23–24.
Kereszteltek Anyakönyve. Nagyboldogasszony Főplébánia, Jászberény, XX. kötet, 807.
szám., 2.
291
BERCZELI A. Károlyné: A Vígszínház műsora 1896–1949 (Adattár). Színháztörténeti füzetek
33., Színháztudományi Intézet, Országos Színháztudományi Múzeum, Budapest, 1960., 93.
289
290
189
Muharay Elemér
szempontoknak megfelelően.”292 Amint arról a Magyar Országos Tudósító tájékoztat 1940. december 22-én a Mindenki karácsonyfái akció keretében a darabot
24-én, 16.15-kor előadták a Kassai téren, a Hermina úti plébánia előtt, aztán 17
órakor a Kón utcai elemi iskola előtt, éjfélkor pedig a Ferenciek terén, a templom
előtt.293 Püski Sándor önéletírásában megemlíti, hogy a könyvkiadásaihoz támogatás Dobrowolszky Gyula, a Nemzeti Bank egyik főtisztviselőjétől érkezett,
aki egyébként szintén támogatta kölcsönökkel Muharay stúdióját és előadásait.
1939-ben Fóton hozta létre első népi együtteseit. Ezeket tekinthetjük a Faluszínpad mozgalom első kezdeményezéseinek. Az MTI 1939. november 20-án
a fóti Vörösmarty Kultúrház ünnepéről így adott hírt: „A magyar falu életében
nagy jelentőségű eseményt jelent az első Faluszínpad felállítása. A Faluszínpad
anyagánál és a faluhoz méretezett eszközeinél fogva a falu önművelő kultúráját
van hivatva minél szélesebb körben szolgálni. Műsorában felöleli a nép minden
szellemi megnyilvánulását. Anyagát a teljes néphagyomány szolgáltatja, s így
gyermek, fiatal és öreg egyaránt szereplői a játékoknak. A fóti bemutató műsorát
egyrészt az emlékezetes népszínpadi játékok adják, másrészt a helyi ének, tánc
és játékhagyományok. A bemutatót országos érdeklődés kíséri. Minden megyéből, de a határokon túlról is érkeznek lelkész, tanító- és gazdaifjú küldöttek az
avatóra. Az első magyar Faluszínpadot a fóti gazdakör állítja fel, s a több mint
170 személyt szerepeltető előadást helyi munkatársaival együtt Muharay Elemér
rendezi.” Ez a kezdeményezése annyira maradandó volt, hogy a Pest Megyei
Hírlap 1993. június 9-én még emlegette annak továbbélését, amikor is a Kultúrházban a Fóti Gyermek Faluszínpad Utazás Fót múltjába című előadására
hívja fel a figyelmet. A műsoron szerepelt Muharay A király kegyence című darabja is. A Faluszínpadot lelkes önkéntesekből hozta létre, felesége varrta a jelmezek jelentős részét, miközben két leányukat is nevelte. A műsor összeállítását
Muharay mellett írásaival segítette Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Féja Géza,
Kovács Imre, Szabó Pál, Veres Péter és természetesen Bartók és Kodály gyűjtései és munkái. Azonban többeknek nem tetszett az előadás, így például báró
Wlassics Gyulának sem, aki író is volt, és ekkor államtitkárként kultúrpolitikával is foglalkozott. S hamarosan Muharayt az ország összes falujából kitiltották.
A betiltás után Töltési Imre, a Frangepán utcai református templom alagsorában működő Angyalföldi Református Ifjúsági Egyesület és Leányegyesület
elnöke felkereste Muharayt, és egy leventeszínpad tervével állt elő. Eddig a fiatalok beszélgettek, népdalokat tanultak, társasjátékoztak. Azonban a helyzet
megismerése után elkezdték a közös munkát, bevitték a közösségi alkalmakra a népmeséket, illetve népmese földolgozásokat. Haáz Sándor bevonásával
néptáncokat tanítottak be, Láncz László és Gálna Sándor közreműködésével
Szabadtéri betlehemes játék Budapesten, Magyar Országos Tudósító, Budapest, 1940. december 20.
293
Vö. Magyar Távirati Iroda, 1940. december 22., 18.30.
292
190
Élete
pedig rendszeres kóruspróbákat tartottak. Egy idő után a lelkész nem nézte jó
szemmel a próbákat, így ezután a Soli Deo Gloria református diákszövetség
Kálvin téri központjában gyűltek össze, ahol már korábban is tartott Balla Péter
kórus összejöveteleket, ill. tanított be népdalfeldolgozásokat. Most már a Levente Egyesület égisze alatt szervezték a próbákat. 1940. május 19-én a Magyar Színházban egy jótékonysági estet hirdettek az árvízkárosultak javára, de
a rendőrség betiltotta az alkalmat. Ezt követően Angyalföldi Munkásfiatalok
néven a Zeneakadémia kistermében léptek föl nagy sikerrel.
Úgy tervezte, hogy országszerte faluszínpadok alakulnak, 5000 faluszínpad
lebegett a szeme előtt. Azonban ez a terve nem valósult meg. De biztosan elindítója és támogatója volt a mozgalomnak. Itt jegyzem meg, hogy tanítványa
Vass Lajos a pávakörök megalakulását szorgalmazta, nevéhez füződik a Röpülj,
páva televíziós vetélkedő 1969-ben. Meg az is biztos, hogy amit egymaga nem
tudott megvalósítani, azt megtették a tanítványai.
1940-ben a KALOT, vagyis a Kerkai Jenő jezsuita által alapított Katolikus
Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete mellett kötelezte el magát,
amely egyházi indíttatású, világi szociális reformmozgalom volt. Itt hagyományművelést tanított. Központjuk az érdi népfőiskolán volt. A KALOT
keretein belül Muharay szintén a magyar néphagyomány, néptánc, ének és
zene értékeit képviselte és oktatta. Ezt olvassuk: „A KALOT műsorközpontja, amely eddig a magyar népkultúrát szolgálta, most újabb örömöt szerez
mindazoknak, akik szívükön viselik népművészetünk sorsát. Muharay Elemér, a Magyar játékszín összeállítója egy farsangi vidám est műsorát dolgozta
ki kizárólag magyar néphagyomány elemekből. A műsorban kórusdarabok,
néptáncok, mesejátékok, népdalok, legénybeszédek szerepelnek gyönyörű
csokorba kötve.”294
1941 májusában Molnár Istvánnal Csíksomlyón nagy seregszemlét
rendeznek, amelyen hetvenezer néző és érdeklődő jelent meg. A műsoron
határkerülő búcsú, Mátyás király és az aranyszőrű bárány mesefeldolgozás is szerepelt, valamint
a Gazdag és a szegény Lázár című színdarab. 295
KALOT-jelvény295
Népi farsangi műsor. Tolnamegyei Újság, 1945. január 25., 3.
KALOT-album XII. Piusnak. Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára,
Fényképgyűjtemény V. 3.
294
295
191
Muharay Elemér
1942-től szerkesztője
volt az Ifjúságunk című országos hatású KALOT-lapnak. Az Ifjúságunk a
falukultúra és a hagyományőrzés szolgálatában
álló lap volt, amely Rozsnyón és Budapesten jelent
meg. További szerkesztői
voltak Kovács Gyula és
Kákonyi István. 1933-ban
indították, 1944 szeptemGazdag és szegény Lázár296
berében296 jelent meg utoljára. „Muharay Elemér tehetséges falusi fiatalok sokaságát indította útnak. Így
nála jelentkezett első írásával Simon István, Szeberényi Lehel és Faragó József,
a jeles erdélyi etnográfus. Muharay Elemér meghonosította a néhány oldalas lapocskában Móricz Zsigmond szerkesztői asztalát. 1943 októberében azonban
a KALOT megelégelte a sok néprajzi adatot, profán költeményt és a lapot elvette
Muharay Elemértől.”297 Az újság hasábjain falukönyvtár-mozgalmat indított. Az
1943. októberi számban kéri az olvasókat, hogy értékes könyvek ajándékozásával támogassák a mozgalmat. Gömörszőlősön a Keresztyén Ifjúsági Egyesületben alapítja meg az első könyvtárat.
Ezután még rendszeresebben kivette részét ifjúsági konferenciák, nyári táborok szervezésében, illetve előadóként is szívesen szerepelt, amikor is újra és
újra felhívta a falukultúra és a faluszínpad fontosságára a figyelmet. Szervezője
és előadója a Magyar Élet Könyvkiadó által támogatott a balatonszárszói irodalmi konferenciáknak, ezeken népi játék bemutatót is tartott. Gombaszögön
együtt táborozott a regösökkel is. 1941 májusában a Katolikus Legényegylet fiataljaival passiójátékot rendezett Csíksomlyón.
Bekapcsolódott a leventék életébe és munkájába is. Budapest XII. kerületében 1940-ben elvállalta leventeegyesület színpadának irányítását, 1942-ben
már a Levente Központi Színjátszó csoportot is vezette, akikkel Firenzében és
Weimarban is vendégszerepelt.
Tagja volt a Nemzeti Parasztpártnak, és mint annak képviselője tagja lett
a Budapesti Nemzeti Bizottságnak. A filmhíradó 1945. szeptember 4-én adott
hírt az Országos Nemzeti Tanács megalakulásáról, amely rövid ideig az ország
vezetését is ellátta, illetve arról is határozott, hogy mely pártok vehettek részt
a választásokon. Elnökének Tildy Zoltánt választották meg. „Székfoglaló be I.m: KALOT-album, lásd 295. lábjegyzet
TASI József–Sz. FEHER Judit–G. Merva Mária (szerk.): Móricz Zsigmond, a Kelet népe szerkesztője. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988., 439.
296
297
192
Élete
szédében Tildy Zoltán többek között a következőket mondotta: »Az Országos
Nemzeti Bizottság a politikai élet útmutató szerve kíván lenni. Ezt a feladatát
teljesítenie is kell a közeljövőben, mert a választójogi törvény az Országos Nemzeti Bizottságra bízza annak elbírálását, melyek azok a pártok, amelyek a választáson indulhatnak.«”298 A Parasztpártot többek között Kovács Imre képviselte.
Az alakuló üléssel összhangban alakultak meg a városi bizottságok, így a budapesti is, amelynek elnöke Szakasits Árpád lett. A bizottságba tagokat delegált
az SzDP, az MKP, az FKGP, a Szakszervezeti Tanács és a Nemzeti Parasztpárt.
Ezen párt delegáltjai voltak: Darvas József, Farkas Ferenc, Kovács Imre, Muhoray Elemér és dr. Zayzon Béla. A bizottságok közül időnként az 5-ös Bizottság
ülésezett, de máskor a 18-as Bizottság.
Ránk maradtak a Bizottság jegyzőkönyvei, ebben Muharay neve is megjelenik néhány alkalommal. A Bizottság az első ülésen a következő határozatot
hozta:
„Farkas Ferenc bejelenti, hogy mivel a BNB ezentúl kizárólag politikai szerv,
mondja ki, hogy színháznyitási engedélyek ügyében nem foglal többé állást.
Utoljára azonban javasolja, hogy engedélyezze a Muharay Elemér vezetésével
induló munkásszínházak megnyitását április 1-re.”299 A hozzáfűzött jegyzet szerint a színházak megnyitásáról nincs semmilyen információ. A Magyar Színészek Szabad Szakszervezete augusztus 2-án a Művészeti Tanácshoz fordult, és
kérte, hogy Muharay megbízását vonják vissza.300 Egyébként az egyes színházak
vezetőit még február 16-án kijelölték, a Munkás Színházakról csak az a megjegyzés szerepel, hogy az Erzsébetvárosi, Józsefvárosi és a Kisfaludy színházak
helyiségeiben, de a Magyar Színészek Szabad Szakszervezete által kiküldött
igazgató tanács fogja vezetni. (BNB, 1945. február 16. XI/7.)
A februári 26-i ülésen téma volt az igazoló bizottságok felállítása. A városházán és a közüzemeknél nyilvánvalóan nyilasérzelmű tisztviselőket fel kell függeszteni (XV/1. sz. határozat.). Ehhez a témához Muharay is hozzászólt, és kérte,
hogy az igazoló bizottságokba a szakszervezetek megbízottjait is küldjék be.301
Vezette a Parasztpárt kulturális osztályát is. Tagja volt a Színházi Plenáris
Bizottságnak, valamint a Szabadművelődési Tanácsnak is. 1950-ben a Fővárosi Operettszínházba küldték dramaturgnak, de ez nem állt közel a szívéhez,
érdeklődéséhez. A társadalmi rendben beállt változások megtörték az addigi
lendületét. A népi kultúrával kapcsolatban is beteljesült a jóslata, miszerint
Az Országos Nemzeti Bizottság alakuló ülése. Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum. https://
filmhiradokonline.hu/watch.php?id=5929
299
GÁSPÁR Ferenc–HALASI László–SÁGVARI Ágnes–KÁLLAI Gyula (szerk.): A Budapesti
Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945–1946. Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai,
Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 1975., 64., Jegyzőkönyv, 1945. március 28-án, Határozat: XXIV/11.-1945. BNB.
300
I.m.: A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 77., lásd 299. lábjegyzet.
301
I.m.: A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 268., lásd 299. és 300. lábjegyzet.
298
193
Muharay Elemér
a kollektivizmussal nemcsak a tulajdonától fosztják meg a parasztságot, de
a kultúrájától és a hagyományaitól is. A párton belüli politizálásának a fő célkitűzése leginkább a falu, a vidék lakosságának felemelése, kulturális művelése
volt. 1939. február 21-én a Szabad Szó irodájában Falukönyvtár Szövetkezetet
alakítanak. A szerkesztőségben Muharay mellett jelen voltak: Jékely Zoltán, Il�lyés Gyula, Nagy Ferenc, Tersánszky J. Jenő, Sárközi György, Nánási László,
Darvas József, Féja Géza, Györffy István és mások. „A szövetkezet egyelőre kétszáz falut lát el népkönyvtárral. Gazdakörökben, földmunkás olvasókörökben
helyezzük el a népkönyvtárakat. [...] Hisszük, hogy szövetkezetünk egy-kettőre
nagyra nő, s a népkönyvtárak után megkezdheti a falusi kultúrházak és népi
színpadok szervezését is.”302
1951-től a Népművészeti vagy később Népművelési Intézet néprajzi osztályára került, ahol pártolta a néptánc-kutatás széles körű megindítását és a magyar népzene katalógusának felállítását. Amikor a diktatúra még erősebb, végső
támadást intézett a hagyományos életforma ellen, amikor a gazdálkodók földjét, birtokát és állatait elvették, akkor hirdették meg – szovjet mintára a „szocialista tartalom – nemzeti forma” zavaros ideológiáját. „Ez az ideológia azt
hirdette, hogy össze kell gyűjteni a népművészet haladó hagyományait, s ebből kell megformálni a szocialista művészetet. Nagyon fontos szerepet szántak
éppen ezért az 1950-ben létrehozott Népművészeti Intézetnek, ami tekintélyes
anyagi támogatás mellett, több száz belső és külső szakember foglalkoztatásával
mindenekelőtt hatalmas, az egész országra kiterjedő gyűjtő akciót szervezett.
A Széll Jenő által igazgatott intézet egyik erőssége az ún. Néprajzi Osztály lett,
Muharay Elemér vezetésével. Az elmúlt évtizedek népi mozgalmából jól ismert
Muharay minden előítélet, pártállás félretételével igyekezett a legjobb szakembereket maga mellé állítani, s ezek munkáját támogatni.”303
A NÉKOSZ eredetileg a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége volt, amelyet 1946. július 16-án alapítottak, és 1949. július 10-én olvasztottak bele a diákotthoni rendszerbe. A népi írók ösztönzésére egy kollégiumot igyekeztek
létrehozni a fővárosban a falusi vagy paraszti származású fiataloknak, azzal
a céllal, hogy a fővárosba felkerülő fiatalok ne olvadjanak bele a középosztályba, ne tagadják meg népi gyökereiket. Részt vettek a szervezésben: Darvas
József, Németh László, Veres Péter, Györffy István (Györffy Kollégium). Az
országos szövetség létrehozását az indokolta, hogy 1948-ra 9500 fiatalt fogadtak be a 158 népi kollégiumba, akik között voltak leventék, regös cserkészek,
különböző vallási közösségek tagjai. Ezekből a vidéki származású fiatalokból
Muharay Elemér tánccsoportot szervezett. Először Levente Együttes néven
FÉJA Géza: Könyvtárakat adunk a magyar falunak. Szabad Szó, 1939. február 26., 3. Idézi: SZEREDI Pál: A Parasztpárt két évtizede. 1939–1960. Barangoló Kiadó, Pilisszentkereszt,
2014., 87.
303
VARGA Gyula: Debrecen népművészeti öröksége. 1945–1980. In: A debreceni Déri Múzeum
Évkönyve 1994, Debrecen, 1996., 247.
302
194
Élete
táncoltak és énekeltek közösen, később bővültek tovább. Muharaynak az volt
a terve, hogy a fiatalokból olyan együttest hozzon létre, amely néptáncegyüttes, kórus, ugyanakkor színjátszó kör is egyben. (Az együttes tagjai – életüket, épségüket kockáztatva – a háború vége felé bekapcsolódtak az ellenállási
mozgalomba. Zömmel futárszolgálatot láttak el az ellenálló csoportok között,
de voltak olyanok is, akik részt vettek a nyilasok lefegyverzésében.) Felhasználták az autentikus népi folklór elemeit, hiteles népi koreográfiát készítettek,
népdalokat énekeltek. A korábban gyűjtött anyagokat időnként szabadon értelmezték, néha improvizáltak, ezzel együtt népdalfeldolgozásokat énekeltek,
zömmel Bartók Béla műveit. Jellemző volt továbbá népballadák és népmesék
feldolgozása is.
Muharay-együttes néven 1945-ben egy színjátszó csoportot alapított.
1946‑ban megalakult a Muharay Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttese. Bemutatkozó előadásukra a Nemzeti Színházban került sor 1946. február 18-án. Major
Tamás igazgató a Vallás- és Közoktatási Minisztériumba írt levelet az előadás
megszervezés ügyében: „Muharay Elemér úr, a Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttes vezetője avval a kéréssel fordult hozzám, hogy társulata bemutatkozó előadását a Nemzeti Színház színpadán tarthassa meg. […]
Amikor ezt jelentem a Miniszter Úrnak, egyben hozzáfűzöm azt is, hogy
a Nemzeti Színháznak egyik legelsőbbrendű kötelessége a népi kultúra támogatása és fejlesztésének elősegítése. Munkamenetének során még nem tudott
kellő mértékben eljutni e céljának megvalósításához, és ezért igen nagy örömmel üdvözli a Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttes létrejöttét, és a maga részéről
is igyekszik segítségére lenni.
Nagyon kérem Miniszter urat, hogy a tervezetet jóváhagyni, és nekem az
együttes minél nagyobb mérvű támogatására lehetőséget adni szíveskedjék.”304
1946-ban megalakult a Magyar Szabadszínjátszók Országos Szövetsége,
amelynek első elnöke Muharay lett. „A Kultuszminisztérium és az Országos
Szabadművelődési Tanács kezdeményezésére a pártok és az ifjúsági és kulturális egyesületek közreműködésével a közelmúltban alakult meg a Szabadszínjátszók Országos Szövetsége. Az alakuló közgyűlés elnökének Muharay Elemért,
a Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttes vezetőjét, alelnöknek pedig Kovács Györgyöt, a Szociáldemokrata Párt Kulturális osztályának vezetőjét és Kelemen Sándort, a Parasztszövetség kulturális ügyeinek vezetőjét választotta meg. A Szövetség célja, hogy a különféle műkedvelő csoportok munkáját összefogja, és
nívóját tanfolyamokkal emelje.”305
Major Tamás igazgató levele Keresztury Dezső miniszterhez. Budapest, 1946. február 1.,
UMKL XIX-I-1-i-16033-1946. In: KERÉNYI Ferenc (szerk.): A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. 1946–1949. Színháztörténeti könyvtár 25., Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Budapest, 1990., 313.
305
Magyar Távirati Iroda, 1946. november 6., 11.40, 20. kiadás.
304
195
Muharay Elemér
Zenés darabjait országszerte játszották. Egy alkalommal Hunyadi-estet tartottak Jászszentandráson, a Felsőbányai Általános Iskolában, ahol egyéb költemények mellett „Muharay Elemér két gyermekszíndarabja, A furfangos öreg és
az Igazmondó juhász került színre. Mindkét est sikeres a Felső-tanyai általános
iskola felső tagozatos tanulóinak és nem utolsósorban Jász László tanító és Szilágyi Dezső igazgató odaadó munkájának gyümölcse.”306 Hasonló sikerről ad
hírt a CSEMADOK szlovákiai magyar szervezet is, amikor Ligetfaluban a tanítónő irányításával szavaltak, énekeltek és táncoltak, majd előadták a Palkó és az
öreg szamara, valamint a Furfangos öreg című mesejátékokat.307
Közben Muharay országszerte tartja előadásait, beszámolóit, mindenkit
buzdít a népi hagyományok, a kultúra ápolására és néptáncegyüttesek alapítására. A Keleti Újság ismerteti a Kolozsváron 1943. május 3-án az EMKE308 Zenei Népfőiskolán Ádám Jenő zeneakadémiai tanárral közösen tartott előadását.
„Muharay az Új szellem – új lélek című előadásában széles távlatokra bontotta
ki azt, amit Ádám Jenő a zene terén mutatott ki. Megállapította, hogy a falvakat
két kategóriába: a selejtes kultúrájú és az ősi hagyományokat őrző falvakra lehet
osztani. Továbbiak során megállapította, hogy a selejtes kultúrájú falvak a fajta
szempontjából is értéktelenebbek, mert itt találjuk az egykézést s az erkölcsi élet
általános lazulását. Ezzel
szemben az ősi életformát
őrző nép ereje töretlen marad. Előadása során továbbá azt is hangoztatta, hogy
az új magyar szellemnek
ebből az ősi művelődési
alapból kell ismét naggyá
növekednie. Mindenekelőtt meg kell teremteni
a népi hagyományokon települő új magyar szellemet,
hogy ezután megteremthető legyen az egészséges magyar nemzeti élet.”309
Nem feledkezett meg
a gyűjtőmunkáról sem,
amelyben fáradhatatlan
Szabó Iván: Muharay Elemér plakettje (Dr. Dobos László
volt. Fercsik Mihály a Mumagánygyűjteményéből)
Hunyadi-est Jászszentandráson. Szolnok Megyei Néplap, 1958. január 10., 1.
Egységben az erő. A Hét, 1972. augusztus 25.
308
Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, 1885-ben alakult, 1947-ben megszüntették, 1991ben újjáalakult.
309
„Az ősi életformát őrző nép ereje töretlen marad.” Keleti Újság, 1943. május 4., 3.
306
307
196
Élete
haray Elemér Népiegyüttes 40. évfordulóján a galgamenti gyűjtés kapcsán így
ír: „Muharay Elemér többször járt vidékünkön, gyűjtőmunkája mellett tanácsaival, szakmai ismereteivel segítette a működő egyesületeket. A galgahévíziek
Májusfaállítás című népi játékát a helyiek segítségével állította össze, s vezette
az együttes néhány próbáját is, majd rábízta annak végleges betanítását Pesovár
Ernőre. Az ötvenes években Muharay Elemér nem ismerte a napi 8 órás munkaidő fogalmát. Délelőtt érkezett Galgahévízre, s házról házra járt, úgy gyűjtötte a májusfaállítás szokásait, dalait. Este próbált, s amikor szálláshelyére az idős,
Győri Jánoshoz ment, bizony sokszor az egész éjszakát is átbeszélgették.”310
1951 és 1958 között Muharay ösztönzésére különböző kataszterek létesültek:
népzenei, népköltészeti dalszöveg, népszokás, népi sportjáték, népviselet, népi
tánc és népi gyermekjáték. A népi kultúra egyes ágain belül az addig gyűjtött,
publikált és közöletlen adatvariánsok rendszerezett feldolgozása megtörtént.
A népi sportjáték kataszter – ez különösen szívügye volt Muharaynak –, amely
10.000 cédulát tartalmaz, 1958. december 5-én került a Néprajzi Múzeum adattárába, mikor a Népművészeti Intézetet „átszervezték”311
1959-ben „átszervezték” az Intézetet, amely számára óriási csapás volt, szobájából kiebrudalták, s a következő intézkedések törték meg: „Az eredményekben gazdag és ígéretes munkának vetett véget a forradalmat követő retorzió,
amelynek a Néprajzi Osztály is áldozatul esett. Széll Jenőt – ki nagyra becsülte
Muharay Elemér munkásságát és korábban megvédte a belső és külső támadásokkal szemben – eltávolították az Intézet éléről és bebörtönözték.”312 A Néprajzi Osztály egy kicsi szobácskában kucorgott, Martin Györggyel és Lányi Ágostonnal.
Muharay egészsége megromlott. Talán ezeket a megpróbáltatásokat már
nem bírta elviselni. 1960. február 2-án hunyt el. A Farkasréti temetőben nyugszik (2/7. parcella, 12–16.) A Népújság így adta hírül a halálhírét: „Néhány
nappal ezelőtt az egyik szürke budapesti klinikán csendesen, szenvedés nélkül
fejezte be fáradhatatlanul munkás életét Muharay Elemér, a gyöngyösiek közkedvelt Elemér bácsija. […] Mi, akik munkatársai voltunk, s akik közelebbről
ismertük őt, úgy érezzük, hogy megemlékezésünk nem a csupán a végső tiszteletadás szomorú kötelességének a levonása, hanem a fájdalom, amely eltölt
bennünket, őszinte és mély.”313
FERCSIK Mihály: Sok-sok ajtón kopogtatott. Pest Megyei Hírlap, 1991. február 2., 6.
Vö. FORRNI Ibolya: Kéziratgyűjtemény. In: FEJŐS Zoltán (főszerk.): Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Néprajzi Múzeum, Budapest, 2000., 631.
312
PESOVÁR Ernő: Muharay Elemér hagyományőrző műhelyében. Folk Magazin, 2019/3., 33.
313
FÜLÖP Lajos–SZABÓ Tivadar: Búcsú Muharay Elemértől, a gyöngyösi „Szüreti Daljáték”
szerzőjétől… Népújság, 1960. február 6., 2.
310
311
197
IV. rész
A HAJTA-MOCSÁR ÉS A HAJTA-FOLYÁS
Az Alföld két szintre különül el: amfibikus (változóan vagy nedves, vagy
száraz) árterekre és ármentes terekre. Ezen belül azután az ártér lehet alacsony vagy magas. Az alacsony árterek közé soroljuk a Sárközt, a Szatmár-Beregi síkságot, a Temes mellékét, a Bodrogközt és a Körösök-vidéke területét.
„Az alacsony árterek láp- és mocsárvilága a feudális kori környezetgazdálkodás egyik sajátos ökológiai típusát alkotta (pl. az Ecsedi-láp, a Szenna és
a Blatta-mocsár, a Rétköz, a Taktaköz, a Zagyva-völgy alsó szakaszán a Hajta-mocsár).”314
A Jászságot rendszeresen elöntötte vagy árvízzel fenyegette a Zagyva és
a Tarna folyó. Bedekovich Lőrincet315 1779. június 2-án választották meg
a Jászság, a Nagykunság és a Kiskunság közös földmérőjévé. Ebben az időben
a földmérők végeztek minden mérnöki munkát. Első feladata a Jászkunság
teljes felmérése volt, de hozzá tartozott az elvadult vizek, mocsarak rendezése, lecsapolása, a Zagyva, a Tarna és a Galga folyók szabályozása. Feladatát
nehezítette, hogy a folyók különböző szakaszán vízimalmok álltak, amelyek
működéséhez folyamatosan és elegendő mennyiségű vizet kellett biztosítani.
„Balla Antal a Pest vármegyei Szentlőrinckáta határának víztelenítésére 1783-ban készített tervében javasolta, hogy a Zagyvának a fényszarui és
a felsőszentgyörgyi vízimalom közötti szakaszát kb. 1,0 m-rel mélyített új,
egyenes mederben vezessék, mellette töltést építsenek, s a Hajta felé vezető
régi Zagyva-meder torkolatából a töltést távolítsák el. E terv ellen azonban
Felsőszentgyörgy tiltakozott, mivel ez vízimalma üzemét megszüntette volna. Bedekovich kerületi mérnök Balla tervéhez csatlakozva előbb megtervezte a Szentlőrinckáta határában építendő zagyvai gátat, majd 1785 januárjában ezt kiegészítette a fényszarui és felsőszentgyörgyi tavak lecsapolásáról,
a vízfolyások szabályozásáról és a közutak feltöltéséről készített tervével.
Javasolta továbbá e két község határában a Zagyva bal oldalán a fokok elgátolását, a Galga-patak ásott medrének folytatását, a Hajta-folyás felső szakaszának bekötését a Zagyva folyóba Felsőszentgyörgy felett. A Bedekovich
terve szerint végrehajtott vízrendezés után a felsőszentgyörgyiek vízimalma
FRISNYÁK Sándor: Antropogén tájformálás az Alföldön. In: ALMÁSSY Katalin–ISTVÁNOVITS Eszter (szerk.): A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 43., XLIII. évfolyam,
Jósa András Múzeum, Nyíregyháza, 2001., 557.
315
Jászapáti, 1751. augusztus 8. – Jászfényszaru, 1823. november 15. Redemptus család sarja.
1779-ben a budai Királyi Egyetemen földmérői képesítést szerzett. 1819. október 22-én, 40
évi munka után vonult nyugdíjba. Tovább folytatta azonban a térképek készítését. A hivatalát
a fia ifj. Bedekovich Lőrinc vette át.
314
198
Magyarország vízgazdálkodási terve
a helyén maradhatott. E munkálatokkal a jászsági Felső-Zagyva-völgy vizeit
szabályozta.”316
A folyók szabályozásuk előtt különféle erekben kanyarogtak, mégpedig arra,
ahol a vizek utat találtak maguknak. Néha a Zagyvát is nevezték Hajtának. Különösen érdekes az a kérdés, hogy Jászfelsőszentgyörgy falujából mi, mikor és
merre folyhatott. A Zagyva medreiről megemlítik: „Felszőszentgyörgytől délre
még a mai katonai térképek is feltüntetik az ősi meder több részletét, amelyek
innét a Hajta mocsarába vezettek. A ma már nagyobbrészt kiszárított Hajta-mocsárból két vízfolyásban szakadt ki az ősi Zagyva dél felé. […] A két ág
Farmos felett egyesülvén egymással, attól kezdve Hajta-folyás nevet viseli. Ez
a vízfolyás is Farmostól nyugatra egy nagy mocsárba vezetett bele, amiből újból
Hajta-folyás néven lépett ki.”317 Fodor a tágasságot és a görbületi sugarat egy
táblázatban még össze is hasonlítja. Az Ős-Zagyva Hajtából kiszakadó nyugati
ágáról megjegyzi, hogy ez a régebbi, nagyobb esésű, de kevesebb vizű ág volt
(a kanyarok távolsága 350 m, a görbületi sugara 100 m), a keleti ágról pedig azt,
hogy ez a Farmosig folyó, fiatalabb ág és egyben bővebb vizű is (a kanyarjainak
távolsága 500 m, a görbületi sugara pedig 250 m).
Magyarország vízgazdálkodási terve
Cservenka Ferencné országgyűlési képviselő az Országgyűlésnek az
1973. március 22-ei, 18. ülésén elhangzott, az országos vízhiányról szóló tájékoztatója politikai feszültségeket okozott. „A társadalmi szervek tanácskoztak a lakossággal, és ennek hatására elismerésre méltó mozgalommá nőtt
a víztársulatok alakítása. Az egyszerű és regionális víztársulatok révén […]
1975-ig mintegy 100 községben oldódik meg a vezetékes vízzel való ellátás.”318
Ebbe a sorba illeszkedik bele a területünkön megalakult vízgazdálkodási társulat is: „1958. április 27-én Nagykáta központtal megalakul a Tápió-Hajta
Vízgazdálkodási Társulat. A Társulat elnökévé Szarvas Pált választották, aki
nyolc éven át volt a szervezet vezetője.”319 A társulás öt Hajta menti járás 672
gazdálkodójából alakult. Tervezték, hogy 4600 holdat víztelenítenek. Erre
8,5 millió forintot fordítanak, amelyhez az állam további négy milliót ad hozzá. A tervek között szerepelt szántóföld kialakítása, legelők használhatóvá té NEMES Gerzson: Bedekovich Lőrinc, a Jászkunság első vízépítő mérnöke. In: Vízügyi Közlemények, 1984., 66. évfolyam, 2. szám, 272.
317
FODOR Ferenc: A Zagyva alföldi medencéjének régi vízrajzi viszonyai. In: Vízügyi Közlemények, 17. évfolyam, 2. szám, 1935., 230.
318
Az 1971. évi május hó 12-ére összehívott Országgyűlés Naplója, Hiteles kiadás, II. kötet, 17–
34. ülés, 1973. III. 21- 1975. IV. 11. Budapest, 1978. 1329-1330. hasáb.
319
FEJÉR László (írta és szerkesztette): A víztársulatok 200 éve. Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010.
316
199
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
tele, valamint ipari nád termelése is. A terv végül 19 millió forintos állami
támogatással valósult meg.
1961-ben a csatornák és árkok tisztítását végezték el. Ezzel kívántak védekezni
a belvizek ellen. Újjászervezték a Társulást, ekkor már 37 községet érintett a terv,
és közel 27 ezer holdnyi földterületet. A munkára 17 millió forintot irányoztak elő,
s a tervek szerint 93 ezer köbméter földet láttak szükségesnek megmozgatni.320
A Közép-Tisza és Mátravidék vízgazdálkodási keretterve 1965-ben Budapesten készült el. Ennek generáltervezője az OVF Vízügyi Tervező Vállalat,
társtervezője pedig a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, altervezője
pedig a szolnoki Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság volt. Korábban úgy
gondolták, hogy a víz a korlátlanul rendelkezésre álló természeti javak egyike,
de később a népszaporulat, valamint a mezőgazdaság fejlődése egyre nagyobb
vízigénnyel járt. A kormány 2001/1961. január 17. sz. határozatával rendelte el
az új keretterv elkészítését. Az elkészült anyag egy, az egész országra vonatkozó
tervből és 13 területi tervből állt, amelyből a 8. vonatkozik környékünkre.
Az írás foglalkozik a vízgazdálkodás szerepével, a természeti adottságokkal, az árvízvédelemmel, a folyók szabályozásával, a vízrendezéssel, az öntözéssel, a halászati vízhasznosítással, az ivó- és ipari vízellátással, a csatornázással,
a vízvédelemmel, a vízi utakkal, a kikötőkkel, a víztárózással, a gyógyvizek és
hévizek hasznosításával, az üdüléssel, a fürdőzéssel, a természetvédelemmel,
a vízi sportokkal és a nemzetközi kapcsolatokkal.
Hajtáról a következőket találjuk. „A Hajta-ér vízvidéke a gödöllői erdős
domboktól az Alföld-széli síkságig nyúlik le. Völgyesedése alul 0,25-1,0‰, feljebb 2-7‰, míg a vízválasztó alatti részen már 6-7‰. Tóalmás felett csatlakozik
a fővölgyhöz a Valkóig és Dányig felnyúló Nagyvölgy, illetve a Dányi-völgy. Ezek
esése 2–3‰ körül van. Keleti részén kiterjedt mocsarak és nádasok vannak,
amelyeknek időnként felduzzadó vizei Farmos község belsőségét is elöntéssel
fenyegetik. A Nagykáta környéki lecsapolások 1880-ban indultak meg 230 ha
érdekeltségi terület mentesítésére. Ezt követte 1882-ben a Nagykáta-farmosi belvízelvezetés 1560 ha terület mentesítése érdekében. A torkolati szakaszon 1953–
54-ben új medret építettek ki. Az első átfogó jellegű terv a MÉLYÉPTERV-nél
– a Tápió rendezésére vonatkozó terv szerves részeként – 1954-ben készült el.
Magában foglalja a Hajta-vízvidék vízgazdálkodási tervét is.
A jelenlegi nagyobb befogadóképességű vízállások és terepmélyedések víztárolókká lesznek átalakítva és továbbvezetésre legfeljebb 10,4 m3/s kerül. A tárózás megvalósítására első lépésként a Hajta-völgy alsó szakaszán – a farmosi
Nádas-tó déli végénél – 1959–60-ban zsilip épült. Ugyanakkor elkészült a Hajta
torkolati szakaszának jó karba helyezése is. Tápiószele határában a meder új
nyomvonalra került, és az esés csökkentésére 1,0 m-es fenéklépcső épült.
Vö. TENKELY Miklós: Huszonhétezer hold vizenyős föld jól termővé válik. Pest Megyei Hírlap, 1961. június 18., 1.
320
200
Magyarország vízgazdálkodási terve
A Hajta-meder műszerelvényének méretei: fenékszélesség 3,0 m, oldalrézsűk hajlása 1:2.
A vasúti híd 1958-ban épült, így mérete már megfelel.”321
A következő adatok szerepeltek a Tápió-Hajta vízügyi terveiben:322
Megnevezés
Jelenlegi víz- Kialakítható Ált. víz- Tározó
állásterület tófelület
mélység vízmen�(ha)
(ha)
(m)
nyiség
(m3)
Farmosi Nagynádas-tó
460
205
1,0
2,05
Göbölyjárási tó
130
121
0,6
0,73
Gólyahalmi tó
130
125
0,9
0,73
Nyikrétjei tó
150
90
1,2
1,10
Nagykátai Hajta-tó
250
70
0,6
0,42
Jászberényi Hajta-tó
270
90
1,4
1,26
Tóalmási Csíkos-tó
360
144
1,1
1,60
Bagi tó
100
70
1,1
0,77
1850
915
-
8,66
Összesen
Külön kiemelték, hogy a Hajta mentén meg kell oldani a terület víztelenítését, amelyet 1700 hektár területen kell megvalósítani, a lecsapoló árok hosszúságát 125.000 fm-re tervezték. Bár a szűk és vizenyős völgyekben a legelőgazdálkodás biztosítását elsőrendű feladatnak tekintették.
Nyolc tározót szerettek volna kiépíteni a Hajta-vidéken: Farmosi Nagynádas, az Öreg és az Újhajta között (az újszászi útvonalon), Gólyahalmi tó, Göbölyjárási tó, Nagykátai Hajta-tó, Jászberényi Hajta-tó, Nyík-rétje Nagy-tó,
Bagi tó, Csíkos-tó. Tervbe vették, hogy a víztározó egyben halastó is lehetne,
illetve nádtermelést is szolgálhatna.
A VII. fejezet foglakozott a halászati vízhasznosítással, vagy járulékos haltenyésztéssel.323
Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve. I. kötet. Országos Vízügyi Főigazgatóság, Budapest, 1965., 171–172.
322
I.m.: Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve. I. kötet. 187., lásd 321. lábjegyzet
323
I.m.: Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve. I. kötet. 168., lásd 321. és 322.
lábjegyzet
321
201
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
Tervezett évi halhozam: fajlagos
Tervezett összes
halhozam
Tározható bruttó vízmennyiség
Halasításra tervezett vízterület
Kiépítésre tervezett terület
Befogadó
Tápláló
Neve
Farmosi Nagynádas
Hajta Hajta 205,0 102,0 2,050 230,0
2,25
Göbölyjárási tó
Hajta Hajta 121,0 60,0
0,726 134,5
2,25
Gólyahalmi tó
Hajta Hajta 125,0 62,0
1,125 139,5
2,25
Nyík-rétje Nagy-tó
Hajta Hajta 90,0
45,0
1,100 102,0
2,25
Nagykátai Hajta
Hajta Hajta 70,0
35,0
35,0
0,420
78,7
Jászberényi Hajta
Hajta Hajta 90,0
45,0
1,260 102,0
2,25
Tóalmási Csíkos
Hajta Hajta 144,0 72,0
1,600 162,0
2,25
Bagi tó
Hajta Hajta 70,0
0,770 78,7
2,25
35,0
A Hidrológiai Közlöny 1960-ban már magáról a vízrendezés tényéről számolt be: „A MÉLYÉPTERV általános tervei szerint megindított munkák célja
a nád- és gyékénytermelés belterjessé tétele és a kiterjedt rétterületek lecsapolása. A vízrendezést a Tápió-patak torkolati szakaszának szabályozása tette
lehetővé.”324 Még ugyanezen évben a folyóirat az 5. számában beszámol arról
is, hogy a Vízügyi Építő Vállalat belvízzsilippel látta el a területet. A Néplapban több olyan hirdetést is olvastam, amelyekben egész brigádokat keresnek
a szabályozáshoz: „Kubikos brigádokat, csatornaépítési munkára felveszünk.
Tápió-Hajta Vízgazdálkodási Társulat, Nagykáta.”325
A Társulás fontos feladata a belvizek elvezetése mellett a melioráció volt,
vagyis az a talajjavítási tevékenység, amely a talaj természetes termékenységnek megőrzését, tartós növelését alapozza meg. Ez az aszálykárok kivédésének
egyik leghatékonyabb eszköze. A MSzMP Pest Megyei Bizottsága számba vette
a területén lévő vízi társulatokat. Az egyik ülésének jegyzőkönyve az 1. mellékletében nyolc ilyen társulatot nevez meg, amelyből a 6. a Tápió-Hajta, székhelye
Nagykáta, alakulás éve 1958., érdekeltségi területének 157.000-et jelöl meg és
258,1 km vízfolyást számol.326 Ennek kapcsán irányelvek készültek el, amelyeket
V. I.: A budapesti Vízügyi Igazgatóság… In: Hidrológiai Közlöny, 1960., 3. szám., 254.
Szolnok Megyei Néplap, 1967. március 29., 5.
326
Az MSzMP Pest Megyei Bizottságának iratai és jegyzőkönyvei, 2/71., Pártbizottsági ülés
1–75., 1967. szeptember 30., 1. sz. melléklet. Továbbá: Irányelvek Pest Megye mezőgazdasági
vízgazdálkodásának megjavítására. Forrás: Hungaricana.hu
324
325
202
A Tájvédelmi Körzet
a társulatok tagságának át kellett tanulmányozniuk. A határozatok egyik fontos
eleme a belvizek elvezetése és a vízelvezető árkok folyamatos karbantartása volt.
1962-ben a takarmánytermesztésben a következő eredmények voltak a Tápió-Hajta vízgyűjtő területén: szárazanyag: 90.087 tonna. Meliorációval ez
120.170 tonnára növelhető, és ezen eljárással a termények minőségét is lehet
javítani .327 A Néplap egyik cikkéből kiderül, hogy mésziszapot és gipszet használtak a talajjavításhoz, pl. Pusztamonostoron 300 hektárt kezeltek így. A Hajtának is löszös talaj a jelentős része. A lösz nagyon apró szemcséjű por, ami leülepszik, tömörül, mint a szekrény tetején a por, amikor nem takarítunk. És ha
ez az apró, porszerű anyag évmilliók alatt összeáll, akkor azt löszös talajnak nevezzük. Ha az apró, púderszerű szemcsék összetömörödnek, akkor az nem tesz
jót a levegő vízháztartásának. Ezért alkalmazták a gipsz, valamint a mésziszap
kijuttatását. A mésziszap vagy más néven melasz a cukorgyártás mellékterméke. A cukor előállításakor keletkező barnás anyag nagy mennyiségű meszet és
cukorrépapépet (amiből a cukrot kivonták) tartalmaz.
A vízügyi munkálatok a Vízügyi Társulásban évtizedeken keresztül folytak.
A csatornák és a patakok tisztítását végezték, és foglalkoztak a belvízvédelemmel is. A Hajta-patakon még 1985-ben és 1986-ban is folytak nagyobb munkák.
Ezek főleg iszapkotráshoz és kaszáláshoz kapcsolódtak.328 Az 1990-es évekre
azonban egyre kevesebb pénzt kapott a társaság. A gazdaságok nem fizették
a hektáronkénti 100 forintos éves költséget, az állami támogatás is csökkent.
A Társaság fennmaradása volt a tét, bár 31 millió forintról 40 millióra növelték
az éves bevételt. A Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének elnöke,
Vámosi Tibor a nagykátai közgyűlésen 1993-ban elmondta, hogy a 67 társulásból 20 működik veszteségesen, a hajtai társulás bevétele épphogy elég a megmaradáshoz.329
A Tájvédelmi Körzet
A Jászság, illetve az Alsó-Zagyva-sík a Közép-Tiszavidék kistájai közé sorolható. Jellemző folyásai a Galga és Zagyva, Tarna, valamint az Ágói-patak,
a Gyöngyös-patak és a Bene-patak. Körülöttük hordalékkúpok alakultak ki.
Csak kevéssel emelkedik föléjük a Tápió-Hajta hordalékszintje. A kistáj jelleg
nem pontosan fedi a történelmi határvonalakat, attól kicsivel szűkebb, hiszen
nem szerepel benne például Jászszentandrás és Jászfényszaru sem.
Dr. MARTOS Károly: A melioráció szervezése. In: SZABÓ János (szerk.): A melioráció kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977., 336. és 406. oldal adatai.
328
Vö. KONVALINKA László–PÓTOR Pálné (szerk.): Tápió-Hajta Vízgazdálkodási társulat.
Tények és adatok a 40 év tevékenységéről. Tápió-Hajta Vízgazdálkodási társulat, Nagykáta,
[1998.], 41–42.
329
Vö.: TÓTH: Tápió-Hajta közgyűlése. Pest Megyei Hírlap, 1993. június 2., 7.
327
203
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
A felszínt a jelenlévő folyók feltöltő tevékenysége alakította ki. Ezek a vizek természetesen évezredekkel ezelőtt nem pont a mai medrükben folytak.
Pl. a Hajta-patak valószínű, hogy az Ős-Zagyvának volt a medre. A Jászság egy
vadvizekkel teli ország volt, ezért a talaja löszössé, laza szerkezetűvé vált. S mivel ez a lösz vizes környezetben alakult ki, ezért infúziós lösz szerkezetű talajjá
vált, amely durva kőzetlisztből álló, jelentősen meszes, néhol meredek falakban
megálló, állékony üledék. Kialakulásában a szél, csapadék és növényzet együttes hatásai segítették.
Dr. Endes Mihály és Dr. Harka Ákos javaslatot tettek a Jászság kimagasló értékeinek védetté nyilvánítására. Az 1984-es tanulmányuk, beadványuk első helyén a Hajta-mocsár áll, de szerepel benne az újszászi parkerdő, az Alsó-Zagyva
hullámtere, a jászdózsai Papfertő, Kerekudvar és Jászberény közötti Zagyvapart. A Hajta-mocsárról elmondják, hogy a Zagyva alakította ki a buckákkal
tarkított felszínét. A mocsár területén pedig a szél is erőteljes hatást gyakorolt.
Találtak itt homokot, amelyet az ősi Hajta-patak, valamint a Tápió medréből
származtattak. Értékei között a nádast, a zsombékost, a homokpusztarétet emelik ki. Állatvilágából pedig a terület gazdag lepkevilágát, az emlősök közül pedig a rovarevőket és rágcsálókat említik.
Javasolnak intézkedéseket is: „A téli és tavaszi csapadékvíz elfolyásának
megakadályozásával biztosítani kell, hogy a mocsár vízszintje nyáron és ős�szel is megfelelő legyen. […] Területileg korlátozni kell az esetleges nádvágást,
a nádégetést viszont az egész területen meg kell tiltani. Meg kell akadályozni,
hogy a mocsárba műtrágyák vagy mérgező vegyszerek jussanak.
Márciustól októberig biztosítani kell a védett terület háborítatlanságát. Az
átvonuló és áttelelő madarak érdekében kívánatos lenne a vadászatot teljesen
megszüntetni.”330
Buschmann Ferenc a Jász Múzeum munkatársa már 1972 óta kijárt a Hajta
területére. Először főleg lepkéket kutatni, megfigyelni, gyűjteni. Ekkor figyelt
fel a terület gazdag élővilágára, amelyet fokozatosan feltérképezett, sőt egy
átfogó Hajtáról szóló tanulmányt is megjelentetett. A hetvenes években még
puszta kézzel ki lehetett fogni a csukákat a patakból. A terület hatalmas értéke
volt, hogy a különféle társulások együtt jól megéltek: vízi-mocsári, löszpusztai, szikesréti és homoki növények. A szikesedés miatt az arra lakók nem igazán foglalkoztak takarmánytermesztéssel, de meg tudtak élni a halászatból és
nádaratásból. A szikesedés oka részben az volt, hogy az akkori tulajdonos egy
csatornában elvezette az Almási-ér vizét a farmosi víztározóba, ezzel megszüntetve a mocsár vízutánpótlását. Részben Buschmann Ferenc agilisságának köszönhetően Szolnok megye tanácsa 1987-ben 12 új természeti értéket helyezett
ENDES Mihály–HARKA Ákos: Javaslat a Jászsági-sík főbb természeti értékeinek védetté nyilvánítására. 1984. Gépelmény, 44. Forrás: Arcanum
330
204
A Tájvédelmi Körzet
védelem alá, ezek között az első a Hajta-mocsár és a Zagyva-mente volt.331 Faragó Laci bácsi és Feri bácsi először maguk készítette táblát helyeztek ki a Hajtán.
Majd a következő évben állította a Magyar Természetjáró Szövetség a ma is utat
mutató TVK táblák elődjét.
A csatornaépítés, vízszabályozás azonban károkat is okozott: elvonta a vizet
a patakból, illetve a mocsárból. De a Hajta területén található kutakban mindenütt megfigyelhető volt, hogy két métert apadt a vízszint. Már igen korán
felvetődött annak a kérdése, hogy a Hajta-mocsár és -patak az állatvilág és növényvilág biodiverzitása érdekében vissza kellene hogy kapja a vizét, valamint
annak az igénye is, hogy a szóban forgó környéket természetvédelmi területté
kellene nyilvánítani: „Ha nem történik megfelelő intézkedés a vízutánpótlásra a Jászságban, akár az elsivatagosodás veszélye is fennállhat. […] A Jászságra, a berényi Hajta-mocsárra régebben oly jellemző vízi világ megszűnésével
megváltozott a térség élővilága, hangulata. Mostanra egy-két szívósabb állatfaj
maradt csupán. Az utóbbi évtizedek csapadékszegény időjárása, a gyakran átgondolatlan agrárgazdálkodás, valamint a felszíni vízfolyások forrásvidékein
nagymértékben tapasztalható vízkivétel azt eredményezte, hogy az évek folyamán a térség talajvízszintje másfél-két méterrel, négy-hat méterre süllyedt.
[...] A problémára tökéletes megoldás lenne a tanulmányszinten már meglévő
Jászsági-főcsatorna megépítése. […] Ezt a megoldást nemcsak a mezőgazdaság fejlesztésére, hanem a Jászság és a Hajta-mocsár természetes környezetének
újraélesztésére is fel kell használni. Bő fél éven belül, körülbelül 5500 hektáros
területen létrejöhet a Tápió-Hajta tájvédelmi körzet.”332
A Jászsági Önkormányzatok Szövetsége és a Tápiósági Önkormányzatok
Szövetsége 1996-ban folytatták az összefogást, ennek egyik fontos eleme volt
a hajtai és a farmosi vízivilág megmentése. Dr. Kis Zoltán, a Felső-Jászság akkori parlamenti képviselője a kezdeményezés mellé állt. Szerinte mindenképpen
nagyobb régióban kell gondolkozni, és akkor még az összefogásnak is nagyobb
ereje lesz.333 Urbán Sándor, a Jászkun Természetvédelmi Szervezet titkára azt is
felvetette, hogy alakuljon egy védett területekből álló láncolat: Szolnok, Jászberény, Szászberek, Újszász térségben, amelyet Alsó-Zagyva Menti Természetvédelmi Terület néven lehetne bejegyeztetni, illetve megszervezni.334
Vidra Tamás, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi tájegységvezetője időnként beszámol a Néplap hasábjain arról, a vízhiány mellett
az emberek is pusztítják a területet, különösen azok, akik terepjáróval kirándulnak, időnként látni lehet a kiforgó kerék nyomát. A tájegység területének külső
útjain pedig quadok közlekednek. Pozitívum azonban, hogy a természetszerető
Vö. Új védett területek. Kelet-Magyarország, 1987. március 19., 2
A főcsatorna híján elsivatagosodhat a Jászság. Tápió-Hajta tájvédelmi körzet alakult. Új Néplap, 1996. augusztus 31., 1.
333
Vö. Berényben ülésezett a JÖSZ. Új Néplap, 1996. január 20., 1.
334
Vö. K.J.: Folytatódik a Zagyva menti területek védetté nyilvánítása. Új Néplap, 1995. április 6., 6.
331
332
205
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
emberek is szívesen járnak, szívesen kirándulnak erre. Ha a szikes terület víz
alatt van, akkor az elszántabbak gumicsizmával is felkeresik a madárlest.335
A Néplap 1991. április 12-én a Hajtáért végzett akcióról számol be, amelynek keretében négyezer nyárfát telepítettek a természetvédelmi terület területén. A munkában minden közreműködő segítségére számítottak.
2020-ban a National Geographic folyóirat pedig azt közli, hogy a Duna-Ipoly
Nemzeti Park Igazgatóság Európai Uniós pályázatot adott be, amelynek címe:
Tápió-mente komplex élőhelyvédelmi infrastruktúra fejlesztése. A pályázatot meg
is nyerték, 2021 tavaszán elkészült a gátrendszer, és elkezdték a vizes élőhelyek
rehabilitációját a Hajta-patak időszakos visszaduzzasztásával.
Ökológiai szempontú vízgazdálkodás és hatása
A Nemzeti Park célja a természetvédelmi vízgazdálkodással az éltető víz
megtartása a tájban. A patak időszakos visszaduzzasztásának és a vizes élőhelyek rehabilitációjának köszönhetően a víz megtartása szabályozhatóvá válik
a területen, illetve a kotrási munkálatokkal együtt több hektáros nyílt vizű élőhelyek alakíthatóak ki. A projektnek köszönhetően javul a térség mikroklímája.
Ezen hatás, illetve a talajban tárolt vízkészlet révén a beavatkozási terület szomszédságában elterülő mező- és erdőgazdasági területeken a gazdálkodók kevésbé lesznek kiszolgáltatva az éghajlatváltozás negatív hatásainak, mint például az
egyre gyakoribb aszály. A beruházás másodsorban az itt potenciálisan fészkelő,
vízhez kötődő madarak állományát növeli.
A bíbicek, bakcsók, bölömbikák vagy éppen a nagy kócsagok, nyári ludak
és cigányrécék megfigyelésére jó lehetőséget kínál majd a projekt keretében felépülő új madárfigyelő torony. A terület rehabilitációjának köszönhetően várhatóan más vízhez kötődő védett fajok, így pl. a lápi szitakötő, réti csík vagy a mocsári teknős állománya is növekedni fog. Sőt a vízellátottság stabilizálódásával
számolhatunk a vidra tartós megtelepedésére is.
A táj formálása
A komplex természetvédelmi kezelés kiterjed a vizes élőhelyeket övező
özönnövényekkel (akác, ezüstfa, aranyvessző vagy a selyemkóró) fertőzött természetvédelmi oltalom alatt álló erdők és legelők természetvédelmi kezelésére
is. A projekt keretében továbbá elszállítjuk a területen lévő hulladékokat, valamint ismeretterjesztő táblákat helyezünk el. A munkálatok a Hajta-mente Pest
megyei oldalán a 2010-es évek első felében végrehajtott hasonló célú fejlesztésekkel egy közös, régiókon átívelő, azokat összekötő ökológiai rendszer pilléreit alkotják. A Nemzeti Park hosszú távú céljai közt szerepel az Öreg-Hajta
Vö. DARÁZS Melinda: A Hajta nem gépnek való! Új Néplap, 2010. április 10., 5.
335
206
A Tájvédelmi Körzet
újjáélesztése, ennek megvalósulása esetén országosan is egyedülálló módon egy
majd 15 km hosszan kanyargó alföldi kisvízfolyás revitalizációját, és a hozzá
kapcsolódó Jászberénytől Farmosig húzódó, az ember és a természet által harmóniában formált táj fenntartható fejlesztését jelentené.
Jelen projekt egyik legfontosabb elemének, a vízvisszaduzzasztó műtárgynak az építése 2020 augusztusában kezdődik el. A teljes kivitelezés várhatóan
2021 elejére készül el. Az élőhelyek állapotában bekövetkező kedvező változások évek alatt várhatóak. A természetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő
beruházás hatásait a térségben jelenleg mező- és erdőgazdálkodásból élők, illetve a kedvezőbb, kiszámíthatóbb környezeti feltételekre építkező, vagy épp
a belföldi turizmust kiaknázó helyi vállalkozások is tapasztalhatják. A helyben
élő és gazdálkodó emberek által nyújtott szolgáltatások által a projekt közvetett
módon a rekreációs lehetőségek feltételeinek javulásához járul hozzá, így a pozitív hatások a szélesebb lakosság számára is tapasztalhatóak.”336
A szakemberek szerint a rehabilitációs munkával egy több hektáros nyílt vizű
tórendszer alakul ki. Ezzel jelentősen növekszik a területre visszatérő, vízhez kötődő madarak életterülete (pl. bíbicek, bakcsók, nyári ludak, nagy kócsagok).337
A szoljon.hu hírportál 2020. november 1-én arról tájékoztat, hogy már folyamatban van a vizes élőhely rehabilitációja, amely által újból vízhez jut az
élőhely, az élővilág. Németh András természetvédelmi őrkerületi vezető szervezésében olyan kirándulásra hívta az érdeklődőket, ahol azok a nádasban, a csapásokon ismerték meg a természeti értékeket. Ez egy időablaknak tekinthető,
amely azonban néhány hónapig lesz látható. A természet ismét birtokba veszi
régi helyét az élőhely rekonstrukció következtében. Ezzel egy időben régi-új
madárfajok visszatértét is várják a területre.338
A DINPI igazgatóság munkatársai április 8-án már élő bejelentkezésben
számoltak be arról, hogy a jászberényi Hajta-mocsárban visszaadták a vizet
a nádasokkal, rétekkel borított kiszáradt területnek. Így a területre jellemző állatvilág lassan újra birtokba veheti a Hajtát.
A munkafolyamatokról és a kivitelezésről a Magyar Televízió Kék Bolygó
című műsora filmet készített, amelyet 2021. április 26-án vetítettek. Ebben látható a rehabilitált, illetve kikotort mocsár. Láthatjuk az elkészült gátat, amelyen
keresztül vizet engedtek a mederbe. De azt is láthatjuk, hogy egyes állatok –
békák, madarak – visszafoglalták a területet. Számomra külön érdekes látvány
volt a hattyú, a vöcsök és az unka.
Visszaadni a vizet a Hajta-mentének. National Geographic, 2020.08.13., https://ng.24.hu/termeszet/2020/08/13/visszaadni-a-vizet-a-hajta-mentenek/
337
Vö.: Az élővilág újra birtokba veszi a védett Hajtát. www.szoljon.hu, Jász-Nagykun-Szolnok
megyei hírportál, 2020. november 1., https://www.szoljon.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/az-elovilag-ujra-birtokba-veszi-a-vedett-hajtat-3023419 /
338
Vö.: ILLÉS Anita: Az élővilág újra birtokba veszi a védett Hajtát. www.szoljon.hu , lásd 338.
lábjegyzet
336
207
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
A terület jelenleg tájvédelmi körzet, amely összesen 4516 hektár területű,
amelyből 182 hektár fokozattan védett. A Duna–Tisza köze, a Tiszántúl és az
Északi-középhegység határolja. A területhez tartozik Farmos, Gomba, Nagykáta, Szentmártonkáta, Tápióbicske, Tápiógyörgye, Tápióság, Tápiószecső. Pest
megyében, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megyében egész Újszász város határáig elnyúlik. A körzetet 1998 júliusában hozták létre. Legnagyobb egybefüggő területe a Farmos-Nagykáta határában elhelyezkedő Nagy-nádas. Meg kell
még említeni a Nyíki-rétet, a Nagy-rétet és a patakvölgyet, az egreskátai Sós-tavakat, a Székesrekeszi-legelőt, az Ős-Zagyva egykori medrében lévő Rekettyést,
a tápiógyörgyei legelőket, a Bata-tavat és az Erek-közét.
A növényvilág érdekességei
A következő oldalakon a Hajta növény- és állatvilágának érdekességeiről lehet majd olvasni. Én azonban nem vagyok szakértője ennek a kérdésnek, így
jobbára a tőlem jobban hozzáértőktől idézek. Ez a mű azonban nem is zoológiai, botanikai vagy malakológiai szakírás. Azokat az írásokat a pontos hivatkozásoknál kell keresni, vagy a városi könyvtárban, vagy személyesen Buschmann
Ferencnél, aki egyébként így ír:
„Növényzetét egészében tekintve talán leggazdagabb része a Jászságnak.
Nyugodtan kijelenthetjük, nem is véletlenül, hiszen két nagy természetföldrajzi tájegység, a szakmai berkekben Praematricumnak és Crisicumnak nevezett,
vagyis a Duna–Tisza közi és a tiszántúli flórajárások találkozási sávjában terül
el. Természetesen ennek megfelelően itt mindkét térség flóraelemeivel találkozhatunk, sőt, hegyvidéki fajok is előfordulnak. […] A Hajta rétjeiről – beleértve
a vízi-vizenyős-nádas részektől a száraz homokig az egész területen eddig közel
600 növényfaj került feljegyzésre.”339
Buschmann Ferenc a Jászság növényvilágának ismertetésekor a következő
csoportokba sorolja be az összesen 215 darabból álló, Hajtán is előforduló növényeket:340
ALISMATACEAE – HÍDŐRFÉLÉK
ASCLEPIADACEAE – SELYEMKÓRÓFÉLÉK
BORAGINACEAE – ÉRDESLEVELŰFÉLÉK
CARYOPHYLLACEAE – SZEGFŰFÉLÉK
CHENOPODIACAE – LIBATOPPFÉLÉK
COMPOSITAE (ASTERACEAE) – FÉSZKESVIRÁGZATÚAK
BUSCHMANN Ferenc: Jászberény környékének természeti szépségei és értékei. Faragó László fotóival. Védett növények és állatok. Jászberény, 2000., 29. Forrás: Arcanum
340
BUSCHMANN Ferenc: A jászberényi Jász Múzeum növénygyűjteménye. In: GULYAS Katalin (szerk.): Tisicum – A Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve XXII., Damjanich János Múzeum, Szolnok, 2013., 259–292.
339
208
A Tájvédelmi Körzet
CYPERACEAE – SÁSFÉLÉK
EUPHORBIACEAE – KUTYATEJFÉLÉK
GENTIANACEAE – TÁRNICSFÉLÉK
GRAMINEAE (=POACEAE) – PÁZSITFŰFÉLÉK
GUTTIFERAE (=HYPERICACEAE) – ORBÁNCFŰFÉLÉK
JUNCACEAE – SZITTYÓFÉLÉK
LABIATAE – AJAKOSVIRÁGÚFÉLÉK
ORCHIDACEAE – KOSBORFÉLÉK
PAPAVERACEAE – MÁKFÉLÉK
PLANTAGINACEAE – ÚTIFŰFÉLÉK
PLUMBAGINACEAE – KÉKGYÖKÉRFÉLÉK
POLYGONACEAE – KESERŰFŰFÉLÉK
POTAMOGETONACEAE – BÉKASZŐLŐFÉLÉK
PRIMULACEAE – KANKALINFÉLÉK
SANTALACEAE – ZSELLÉRKEFÉLÉK
SOLANACEAE – BURGONYAFÉLÉK
TYPHACEAE – GYÉKÉNYFÉLÉK
ZANNICHELLIACEAE – TÓFONALFÉLÉK
„Az egykori ős-zagyvai ártér néhol öböl-, máshol tószerű mélyedéseiben
ma is jellegzetes mocsári növényzet uralkodik, benne szép számú mocsári
páfrány-állományokkal díszített zsombékos társulásokkal, a lecsapolás következtében sajnos elpusztulás veszélyes állapotban.”341
Néhány érdekesebb nevű védett növényfaj:
tőzegpáfrány
rucaüröm
csikófark
erdei szellőrózsa
fekete kökörcsin
réti iszalag
tavaszi hérics
nádi boglárka
selymes boglárka
buglyos boglárka
fehér tündérrózsa
törpe mandula
fehér májvirág
homki varjúháj
szártalan csűdfű
érdes csűdfű
nagy pacsirtafű
sziki kocsord
homoki kocsord
borzas len
kornistárnics
vidrafű
pusztai meténg
báránypirosító
homoki vértő
szennyes ínfű
macskahere
nagyvirágú gyíkfű
festő csülleng
réti őszirózsa
selymes peremizs
magyar zergevirág
kisfészkű aszat
sadler-imola
konkoly
homoki fátyolvirág
buglyos szegfű
kései szegfű
tartós szegfű
BUSMANN Ferenc: 25 éve védett a Hajta-mocsár Természetvédelmi Terület. In: Berényi Kármentő, A Jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesület Lapja, 2012. július, 4.
341
209
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
fényes poloskamag
szürkés poloskamag
kúszó csalán
fehér zászpa
alhavasi zászpa
homoki kikerics
bunkós hagyma
bugás hagyma
nyúlánk madártej
vetővirág
fátyolos nőszirom
szibériai nőszirom
homoki nőszirom
tarka nőszirom
fehér madársisak
piros madársisak
kardos madársisak
mocsári nőszőfű
vörösbarna nőszőfű
széles levelű nőszőfű
szúnyoglábú bibircsvirág
pókbangó
agárkosbor
poloskaszagú kosbor
vitézkosbor
mocsári kosbor
elegáns kosbor
hússzínű ujjaskosbor
széles levelű gyapjúsás
keskenylevelű gyapjúsás
homoki árvalányhaj
csinos árvalányhaj
kálmos
Közülük a mocsári kosbor a Hajta címervirága, egykor jellegzetes növény
volt, ma már kevés egyedszámban megjelenő, mutatós virág.
Az állatvilág érdekességei
„A Hajta-mocsár gazdag élővilágában – a halaktól az emlősökig – a gerincesek valamennyi osztálya képviselteti magát. Jellemző halfaja a réti csík (Misgurnus fossilis), amely a tavas vadvizekkel – átmenetileg – a környező réteken
is megjelenik. Itt a leggyakoribb a pettyes gőte (Triturus vulgaris) és a nagyobbra növő tarajos gőte (Triturus cristatus). A farkatlan kétéltűeket legnagyobb
számban a vörös hasú unka (Bombina bombina) képviseli, de mivel ez a faj
más élőhelyeken is gyakori, a területet jobban jellemzi a bitóp, a hosszúlábú
mocsári béka (Rana arvalis Wolterstorffi) magas aránya. A mocsaras környezet
felel meg leginkább a vízisikló (Natrix natrix) és a mocsári teknős (Emys orbicularis) igényeinek is.”342
Halak közül a legérdekesebb hal a mocsárban élő réti csík (Misgurnus fossilis). 1987-ben az év hala volt Németországban. Nevezték még barnacsíknak
és csíkkirálynak is. Akár 15–35 cm-nyi nagyra is megnő, súlya 150 grammig
terjedhet. Szája körül 10 bajuszszálat találunk, amelyek a vízfenéken való tájékozódásban segítik. Az oldalán, a szemétől a farokúszóig, jellegzetes csíkok húzódnak, amelyek sötétbarna színűek. Rejtőzködő életmódot folytat. Az iszapba
lehúzódva keresi táplálékát: ízeltlábúakat, férgeket, rovarokat. Igénytelen álltat,
a víz időleges kiszáradását is képes egy ideig elviselni. Ha a mocsárban kevés az
oxigén, akkor felúszik a felszínre és szippant egyet-kettőt.
Másik érdekes halfaj a Compó (Tinca tinca), más néven doktorhal vagy digányhal. A 2016-ban az év hala volt. Hosszúsága 20–70 cm közé tehető, de el
Dr. ENDES Mihály–Dr. HARKA János: A Jászsági-sík gerincesállat világa, Jász Múzeum, Jászberény, Jászsági Füzetek 14., 1985., 8.
342
210
A Tájvédelmi Körzet
érheti a 7,5 kg-ot is. Zömök testű, erőteljes felépítésű hal. Szemei kicsik. Megtalálható fekete, sárga és piros színváltozatban is. Szereti az iszapos fenekű, sekély
tavakat, a lassan folyó vizet, a sűrű növényzetet, így a Hajtát is. Étrendjében
növények, szúnyoglárvák, férgek és csigák is előfordulnak.
A Hajta-patakban még megtalálható a naphal is, továbbá a csuka, vágócsík
és ezüstkárász is.343
A kétéltűek közül érdekes lehet a tarajos gőte, a barna ásóbéka és a hosszú
mocsári béka.
A tarajos gőte (Triturus cristatus) a farkos kétéltűek rendjébe és a szalamanderfélék osztályába tartozik. A szaporodására alkalmas helyek csökkenése, illetve az emberek gyűjtőszenvedélye következtében sokat szenvedett jószág és veszélyeztetett mivolta okán védett állat. Hossza 14–18 cm lehet, bőre szemcsézett,
sárga és hosszú lábujjai sötéten gyűrűzöttek. Farka legalább olyan hosszú, mint
a test többi része. Fő táplálékai a meztelencsigák, ebihalak, ikrák, férgek és rovarok.
A barna ásóbéka (Pelobates fuscus) rejtőzködő életmódot folytat. Párzási
időszakban jellegzetes hangjáról felismerhető.
A hosszú mocsári béka (Rana arvalis Wolterstorffi) a valódi békafélék
családjába tartozó faj, amelynek Magyarországon előforduló alfaja a hosszú
mocsári béka. A testének hossza elérheti a 7 cm-t is, amelynek színe a barna
többféle árnyalatát mutathatja, egészen a sötétbarnáig. A hátoldalán sötét csík,
közepén pedig világos és széles szalag fut végig. Szaporodás idején a hazai békafajok közül egyedüliként a hímek azúrkék színűvé válnak. Éjszakai életmódot
folytat, gilisztákat, ízeltlábúakat, csigákat és férgeket zsákmányol.
A hüllők közül a mocsári teknős (Emys orbicularis) lehet a legérdekesebb.
Magyarország egyetlen őshonos teknősféléje. A mérsékelten fenyegetett fajok
közé sorolják, a betelepített vörös fülű ékszerteknős agresszív szaporodása
miatt. Páncélja 12–38 cm hosszú, ovális, hátrafelé szélesedő, bőre barnásfekete, esetleg zöldes, amelyet sárga vagy sárgásfehér pettyek vagy csíkok díszítenek. Reggeli és esti órákban aktív, télen az iszapba húzódik. A tojásaiból
szeptemberben kelnek ki az egyedek, és azonnal el is indulnak a víz irányába.
Zsákmánya a puhatestűek, kétéltűek és ízeltlábúak közül kerül ki.
Természetesen nem feledkezhetünk meg a madarakról sem, amelyek szívesen telepszenek, élnek vizek, tavak, folyók, patakok, illetve némelyikük mocsarak mellett. Néhány érdekesebb madár: „A víz színén a kis vöcsök, nádasban
a törpegém és a mély hangú bölömbika fészkel. A vadkacsákat a tőkés réce,
a böjti réce és a cigányréce, a ragadozókat a barna rétihéja képviseli. A mocsárnövényzet sűrűjében a szárcsa, vízityúk, guvat és számos más nádi énekesmadár talál otthonra. A mocsárszél nedves, zsombékos rétjén rendszeresen
Vö. HEGYESSY Gábor: Adatok Magyarország északkeleti részének gerinces állatairól. (Vertebrata) I. – Ingolák (Petromyzontiformes), halak (Pisces), kétéltűek (Amphibia), hüllők
(Reptilia). In: A Miskolci Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XLV., Miskolc, 2006., 499–521.
343
211
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
költ a nagy goda, a piroslábú cankó és sárszalonka, valamint a sárga billegető és
a rozsdás csaláncsúcs.”344
Nagylepkék a Jász Múzeumban – a Hajtáról
A Jász Múzeum nagylepke gyűjteményét Buschmann Ferenc alapította
1983-ban. Tóth János múzeumigazgató bízta meg evvel, amikor az intézményben dolgozni kezdett. Magával hozta a 7500 példányos magángyűjteményét is,
amely átkerült a múzeum kezelésébe. Eredményes kutatásainak, gyűjtésének
köszönhetően jelenleg 1217 nagylepke fajtól 40.625 példány található a gyűjteményben.
Buschmann Ferenc 1995-ben és 1999-ben is készített állapotjelentést,
utóbbit magam is forgattam a múzeumban.345 2011-ben jelentette meg a gyűjtemény katalógusát. Ebből gyűjtöttem egybe néhány Hajtához köthető példányt ill., fajtát:
Nagy busalepke – Pyrgus fritillarios: 25–34 mm méretű, barnába játszó fekete színű, pettyezett lepkefaj. Április és július között repül.
Ezüstkék boglárka – Plebeius coridon: 33–37 mm méretű, az ezüskék színű
hímek mellett a nőstények barna színűek. Júliustól szeptember elejéig repül.
Kis pávaszem – Eudia spini: 50–80 mm méretű, sárgás színű szárnyakkal
bír, a feje barna színű, a tor színe kissé vörhenyes, négy darab pávaszemmel.
Védett faj. Március végétől április végéig repül.
Dongószender – Hemaris tityus: 38–48 mm méretű, szárnyai szélén szélesebb sávok találhatóak, illetve sötét középfoltja ketté van választva.
Vörhenyes szürkearaszló – Trichopteryx polycommata: 28–32 mm méretű,
szürkés színű, nem védett faj.
Mocsári fehéraraszoló – Scopula caricaria: hernyója téglaszínű, az oldalán
széles fehér vonal húzódik, amely hasonló a hátán lévőhöz. Május és augusztus
között repül, kis megszakításokkal.
Szürke zuzmószövő – Eilema griseola.
Mocsárréti fűbagoly – Apamea unanimis.
Csontszínű lápibagoly – Chortodes extrema.
Barnásszürke őszibagoly – Agrochola laevis.
Dr. HARKA Ákos: Jászság (Jászberényi Hajta-mocsár). In: ZELENYÁNSZKI András (szerk.):
Szolnok megye természeti értékei. Szolnok, 1989., 36.
345
BUSCHMANN Ferenc: i. m.: Jelentés. A Tápió-Hajta Vidéke Természetvédelmi Körzet nagylepke…, 749–799. Lásd 10. lábjegyzet
344
212
A Hajta teljesítménytúra
A Hajta teljesítménytúra
Az ember legyőzhetetlen címmel adott hírt a Néplap 1992-ben az első Hajta-50 gyalogos túráról. Buschmann Ferenc helyi természetkutató és Faragó
László szintén tősgyökeres jászberényi pedagógus és Úttörőház vezető hívta fel
a figyelmet a várost körbevevő alföldi táj szépségeire, méltatlanul ismeretlen
egyedi természeti értékeire. Az útvonal vezetését és a leírását így ők ketten, tanár és a tanítványa, dolgozták ki. Az akkor az országban már jelen lévő teljesítménytúra-mozgalomnak hamarosan részéve tették a Hajtát is, abból a célból,
hogy minél többen ismerkedjenek meg a tájjal. A szervezők a túrát mindjárt az
első évben felvetették az országos teljesítménytúrák közé. Ezen első alkalommal hatvanhárom résztvevő vágott neki az embert nem kímélő feladatnak, nem
tántorította el őket a borongós idő és a néhány esőcsepp sem. Később, mikor
kiadós nyári záporra zendített az ég, csak négy fő adta fel. Valószínű, hogy az
ország kipróbált túrázói vágtak neki a feladatnak, 13 településről, Hódmezővásárhelytől Pécsig. A legidősebb versenyző 63 éves volt, a legfiatalabb pedig 8,
a legkülönösebbek pedig a Szurdokpüspökiből kerékpárral érkező fiatalemberek voltak. Két résztvevő futva tette meg a táv jelentős részét, és 5 óra 45 perc
alatt teljesítette, az utolsó versenyző pedig hét órával később érkezett be!346
Ezt a túrát így ajánlotta Faragó Laci bácsi a sporttársaknak: „A túra megrendezésével kettős célt kívánunk szolgálni: a résztvevőkkel meg szándékozunk
ismertetni a néhány éve természetvédelmi területté nyilvánított Zagyvamentét
és a jászberényi, de egy részében már Pest megyébe is átnyúló Hajtát, az erdős,
ligetes jászberényi határt, valmint a városunkban is népszerűsíteni kívánjuk
a túrázást itt csak kevesek által ismert formáját, s hogy a résztvevők ebben az
alföldi környezetben tegyék próbára akaraterejüket és kitartásukat egészségük
megőrzése érdekében.”347
Az első sikeren felbuzdulva a Jászsági Diáksport Bizottság és a Gyermekek
Háza 1992. október 24-én megrendezte a Hajta-50 kerékpáros teljesítménytúrát. Útvonaluk a következő volt: nevezés a JSE Sporttelepen, majd Zagyva
gát–Hűtőgépgyár–Kerekudvar–Jászfelsőszentgyörgy–Hajta TVT–Egreskáta–
Homoki kápolna–Újerdei Állami Gazdaság központja-Öregerdei gyermektábor–Hűtőgépgyár–Zagyva gát–JSE sporttelep. Faragó Laci bácsi beszámolója
szerint a túrára hatvannégy biciklista indult el, két állomáson légpuskalövészet
és KRESZ-totó is megtalálható volt a feladatok között.348 A hivatalos beszámo Vö. SZÁNTAI: Hajta-50 teljesítménytúra: Az ember legyőzhetetlen. Új Néplap, 1992. június 8., 7.
BUSCHMANN Ferenc–FARAGÓ László–PATAKINÉ KOCZA Anita: Jelzett túraútvonalak
Jászberény határában a Zagyvamenti és a Hajta-mocsár Természetvédelmi Területeken. Jászberény, 2017., 20.
348
Vö. A túrameghirdetés: SZ. T.: Hajta-50 kerékpáros teljesítménytúra. Új Néplap, 1992. október
14., 15. Beszámoló a túráról: FARAGÓ László: „Hajta-50” – teljesítménytúra. Új Néplap, 1992.
november 9., 4.
346
347
213
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
lók között ugyan nem szerepel, de 1993-ban Párizsból cserkészek érkeztek Jászberénybe, az Egyházi Szociális Otthonba. Ott velük egész héten át dolgoztunk:
tököt szedtünk, téli befőzésre zöldségeket pucoltunk, bútorokat festettünk.
Szerepelt a programban egy kirándulás is. A teljesítménytúra egy részét jártuk
be, a Homoki kápolnától indultunk. Eléggé csodálkoztak, amikor a tőtevényi
iskolánál mondtam, hogy ide jártam, a Hajtán ez volt a tejcsarnok, itt dolgozott
a nagymamám, én is dolgoztam itt. Nagymamám a 49-es szám alatt lakott, mi
pedig az 56-os szám alatt. Itt lakott a Kocsmáros Bözsi néni is, akit nem is így
hívtak ám. Anyukám pedig többek között a Jászfelsőszentgyörgy-Hajtai iskolába is járt, közismert nevén a Bogyó-iskolába. Az egyik tanyatulajdonos pedig
dinnyét nyújtott át a kerítésen nekünk! Úgy emlékszem, hogy még magja sem
maradt, már az úton megettük, nehogy cipelni kelljen.
1994-ben a fiatalok részére egy 30 km-es távot is kitaláltak, de ezen csak
15-en indultak, közülük négyen mégis úgy döntöttek, hogy jó nekik az 50-es
is.349 Évről-évre nőtt a résztvevők száma, így a második gyalogtúrán már 305-en
vágtak neki a túrának.
1996-ban alakult meg a Jászberényi Turista Egyesület. Még ugyanebben az
évben Keszthelyi Gyula vezetésével fel is festették az 50 kilométeres turistaútvonal jelzéseit. Ennek segítségével jóval könnyebbé vált a tájékozódás. Táblákat
helyeztek ki, a túraútvonalakat tisztították meg a lerakott vagy elhagyott szeméttől, a kezdetektől, tíz éven át. Ezekért a tevékenységekért Vásárhelyi-emlékplakettet vehették át 1997 májusában.350
1997-ben a túra egy érdekességgel kezdődött. Már az induláskor célba értek
vagy nem? „Újdonság még,
hogy a rendezők megfordították a korábbi túrák útvonalát, abból a meggondolásból, hogy a kevésbé
érdekes szakaszokon minél hamarabb túljussanak
a még frissebb indulók.
A Hajta-patak hídján átérve új (piros) útjelzés vezeti a gyaloglókat a ligetes
részekre, ahol a frissítőállomáson hűtött tej és ásványvíz oltja a szomjazók
Turista jelzések festése. (Fotó Faragó Laci bácsi hagyatékából)
Vö.: Hajta-50 gyalogtúra. Több mint félszáz indulóval. Új Néplap, 1994. június 1., 10.
Vö. BANKA Csaba: Első alkalommal. Turistatalálkozó Berényben. Új Néplap, 1997. szeptember 29., 3.
349
350
214
A Hajta teljesítménytúra
szomját.”351 A kezdetektől fogva, 30 év óta töretlenül, minden évben a Jászsági
Rádiósok Egyesülete is várja a túrázókat az ellenőrző pontokon. A szervezők
a kezdeti években mindenre figyeltek. Például a leírásban előre figyelmeztették
a túrázókat: „a hajtai kutyák mogorvák, az egyes tanyákból kirohannak, ugatva
és vicsorogva!” Több alkalommal módosult a túra útvonala. Az évek folyamán
a korábban meghirdetett 30 km-es táv 25 km-re módosult, az 50 km-es távot pedig utoljára 2005-ben rendezték meg. A kerékpártúra 2011-ben 80 km-es távval
bővült, amelynek útvonala Farmoson át Tápiószeléig vezetett.352
A teljesítménytúra lapja 2013-ban
A túrák érintik a kiserdei, a Zagyva-mentibeli, kerekudvari, öregerdei, Hajta-mocsárbeli, újerdei, Erek-közibeli, tőtevényi és homoki – ma már alig lakott
– külterületeket.
A Hajta túra 2016-ban volt negyedszázados. A cikkekből úgy látom, hogy
egyre sikeresebb és sikeresebb lett. „Az előző évekhez hasonlóan most is két
távból választhattak a vándorok az állatkerti rajtnál. A vállalkozó kedvűeknek
a szervezők indítottak egy 26 kilométeres terepfutó rajtot is. A rövidebbik útvonalat, a tíz kilométeres távot most is jóval többen választották, pedig a még barátságosnak mondható 26 kilométernyi távolság sem nyújt valódi képet a Hajta
A túra meghirdetése: Bakancsos berényiek. Új Néplap, 1997. május 16., 5.
Vö. CZIMER: Homoktengerben küzdöttek. Új Néplap, 2011. október 3., 11.
351
352
215
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
környezetének valódi szépségeiről. A hosszabbik szakaszon köszön vissza valamelyest az a változatos flóra és fauna, amely az érintetlen Jászságot egykor
jellemezte a maga mocsárvilágával, az ártéri ligetekkel, az ott otthonra lelő madarakkal, rovarokkal.”353
Épp idén 30 év óta minden tavaszon megrendezik a gyalogos, ősszel pedig
a kerékpáros túrát. Ugyan az 50 km-es távot már régóta nem rendezik meg, de
a kisebb távok viszont egyre sikeresebbek. A túrák hossza és útvonala az elmúlt
évek alatt sokat változott, de ami fontos: népszerűsége a teljesítők számát tekintve megtízszereződött!
Nagyrészt azért maradt el az 50 km-es táv, mert Tőtevényt nem szerették
még a kerékpárosok sem: „A többség azért kihasználta a szabadidőt és kényelmes tempóban hagyták maguk mögött Tőtevény és Homok dűlőútjait. Apropó
homok, amit az erre felé edző bringások csak egyszerűen az Alföld hegyének
neveznek most nem kényszerítette kerékpártolásra a szerényebben felkészülőket. Az elmúlt években nehézséget jelentő süppedős homokot az előző napok
esőzései összetömörítették ugyan, de azért a néhány felázott, ragadósan sáros
szakasszal meg kellett küzdeni a túrázóknak.”354
A 2020-as év túrája minden tekintetben különleges volt, hiszen a COVID-19
világjárvány átírta a terveket. A túrázni vágyók a XXIX. kirándulásra nem júniusban, hanem szeptember 12-én gyűltek össze, mintegy hétszázan. Szerveztek
egy Zagyvakerülő 10 km-es sétát, amely érintette a Gosztonyi-uradalmat Kerekudvaron. „Ha már itt tartunk, fontos megjegyezni, hogy a túrák teljesítéséért
járó egyedi kitűző a Gosztonyi kúriát ábrázolja Bugyi László Guriga fotográfus
még 2008-ban készült felvételén. Épített örökségünk pontosan két évszázadot
megélt és ebben az esztendőben lebontott, a túrák alkalmával mindig érintett
ódon kastélyáról kívántak így megemlékezni a szervezők.”355 Egy 16 km-es túra
a Zagyva–Bán hegy útvonalon haladt, a leghosszabb táv a 28 km-es Zagyva–
Hajta volt. Ez utóbbi útvonalon éppen a már korábban említett tájrehabilitációs
munkálatokat végezték, így egy járatlan nádasösvényre is rámerészkedhettek
a túrázók, és egészen a régi madármegfigyelő toronyig is eljuthattak a lecsapolt
nádason át. A résztvevőket évek óta ásványvízzel, fröccsel, abárolt szalonnával
és dinnyével várják a Halasi (Király)-tanyánál.
Az újságcikkekből nem derült ki pontosan, hogy mikor, milyen túrákat valósítottak meg, szerencsére a szervezők – Faragó Laci bácsi – pontos kimutatást
készített a távok hosszáról, a résztvevők létszámáról, az érkeztető településekről,
valamint a legfiatalabb és a legidősebb teljesítőkről. Ezek szerint 1992–93‑ban
csak 50 km-es túra volt, 1994 és 2005 között 50 és 35 km-es, 2006-től 35 és
20 km-es, 2010-től pedig 35, 20 és a 10 km-es sétatúra. A legmagasabb létszám
Negyedszázados a Hajta gyalogtúra, Berény Café. 2016. május 12., www.jku.hu
DEMETER Gábor: Kerékpárral a Zagyva-Hajtán. Berény Café, 2020. október 6., www.jku.hu
355
DEMETER Gábor: Más volt az idei Zagyva-Hajta. Jászkürt, 2020. szeptember 24., 8.
353
354
216
A Hajta teljesítménytúra
2016-ban 720 fő volt. A kerékpárosok 1992–1996 között csak 50 km-esen indulhattak, 1997 és 2011 között volt 50 és 80 km-es is, 2006-tól pedig 20 km-es
tekergő táv is. A legmagasabb létszám a 661 fő volt, 2017-ben.356
Patakiné Kocza Anita, aki a Jászkerület Kulturális és Művészeti Közhasznú Nonprofit Kft. munkatársa, készített egy videósorozatot, egy virtuális túrát
a Hajtáról. A filmeken még én is sok újdonságot láttam, hiszen gyerekkorunkban csak egy szűk szeletét ismertük meg a Hajtának, pl. Bajor-dűlő, templom,
Áfész, tejcsarnok, tőtevényi iskola. A filmet bátran ajánlom azoknak, akik szeretnének a túrán részt venni majd a pandémia után, vagy már részt is vettek, és
szeretnének egy kicsit nosztalgiázni. A sorozat egyik részében, még ha romosan
is, de látható az akkor még álló kerekudvari kúria. Ez az utolsó élő felvétel az
épületről (3. rész, Különkiadás, Kerekudvari kúria és környezete). A sorozat elérhető a YouTubon is, Virtuális Hajta túra amatőr szemmel címen. Folytatása
is várható.
Ilyen címmel találhatóak meg a különböző részek:
1. rész. A vasúti hídtól az állatkertig
2. rész. Az állatkerttől Kerekudvarig
3. rész. A kerekudvari kúria és környezete
4. rész. Kerekudvartól a néhai Hajta-mocsárig
5. rész. Takács hegy–Bán hegy–Öregerdő
6. rész. Öregerdő–néhai Hajta mocsár
7. rész. Öreg-Hajta hídja–JNSZ-Pest megye határa–Török híd
8. rész. Hajta-mocsár–Öregerdő–a szentgyörgyi nyárfás
9. rész. 25–30 km, befejező szakasz–Zagyvamenti TVT (Kerekudvar-Jászberény)
2017-ben készült egy igényes kiadvány: Jelzett túraútvonalak Jászberény határában a Zagyvamenti és a Hajta-mocsár természetvédelmi területeken címmel.
A füzet szövegét Buschmann Ferenc írta, a fotókat Faragó László készítette,
a szerkesztői munkát Patakiné Kocza Anita végezte. Dr. Szabó Tamás polgármesteri köszöntője után bemutatják a Zagyvamenti Természetvédelmi Területet, részletesen leírva a növény és állatvilág érdekességeit, ugyanígy jártak el
a Hajta-mocsár természetvédelmi terület ismertetésével is. A kiadvány közepén
színes térkép található. Ezen zölddel és pirossal jelezik a túraútvonalakat. A térkép igen jól használható, lévén, hogy 2019-ben újra festették az eredeti útvonal
jelzéseit. A füzet rendkívül igényesen került megszerkesztésre, a szép fotók pedig külön kiemelik a tartalmi mondanivalót.
Ezúton is köszönöm az adatokat Patakiné Kocza Anitának, új szám https://www.youtube.
com/watch?v=rT2OBkWtsA4
356
217
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
2021 tavaszán Patakiné Kocza Anita készített egy fotóválogatást is tartalmazó összefoglalást a Hajta-túrák 30 évéről. Ez megtekinthető a Jászberényi Kulturális Programok facebook oldalán.
Az itt már többször is említett Faragó László – Buschmann Ferencnek, tanítványának a javaslatára – számtalan fotót készített a Hajta épített és természeti értékeiről, az itt élőkről, a táj szépségéről, és ezen felvételeit több mint 20 kiállításán
mutatta be a nagyközönségnek. A fotóin az elmúlt 30 év összes változását mind
nyomon követhetjük (a letűnő tanyasi életet, az egyre csökkenő vízhozamot és
ennek következtében az ilyen élőhelyeket kedvelő állatok elvándorlását). Fotói
mintegy szociográfiai tájrajzot adtak Jászberény külterületi környezetéről. A túrák megszervezésével pedig jelentős mennyiségű ismeretet nyújtott át a vidékkel
megismerkedni kívánók számára. Laci bácsi mind túraszervezői, természetjárói,
fotós és társadalomtudományi munkásságának jelentősége kétségbevonhatatlan
és megkerülhetetlen a Hajta mint földrajzi tájegység és mint szociológiai élettér vonatkozásában. Túlzás nélkül állítható, hogy a tanár úr tette a legtöbbet az
elmúlt 30 évben a Hajta-mocsár teljes körű megismertetésében. Hisz az évek
során az ország számos településéről értesültek a túrákról, és mintegy 8000-en
jöttek is, és végig is járták a környéket bemutató kirándulásokat, illetve számosan meg is tekintették a táj és a tanyasi élet lenyomatát hordozó fotókiállításait.
A Duna–Tisza csatorna tervei357
A századok folyamán többször felvetődött a Duna és Tisza összekötését célzó csatorna elkészítése, amelyhez felhasználták volna a Hajta-patakot is. Evvel
kívánták volna elősegíteni az országon belüli hajózást, különös tekintettel a kereskedelmi hajózásra.
Az első helyen említhető a mondák világából jól ismert Csörsz király árka,
amelynek a nyomát Gödöllőtől kiindulva Jászfényszarun keresztül egészen
a Tiszáig lehet követni.
Már nem a mondák világába tartozik III. Károly 1723-as pozsonyi dekrétuma, amelyhez felhasználta Dillher bárónak, Szolnok parancsnokának előterjesztését 1715-ből. Ebben szó esik a Pest és Szolnok közötti hajózásra alkalmas
csatorna tervéről. Az 1722-es országgyűlés előtt pedig felvetették a Vác és Szolnok, ill. Kalocsa és Zombor összekötését is.
1729-ben a bécsi udvar Mikoviny Sámuelt nevezte ki kamarai mérnöknek,
akinek a tervei között szerepelt a Dráva–Balaton–Duna–Tisza-csatorna terve
is, amelyet azonban nem tudott megvalósítani.
Vö. Dr. DOBOS Irma: Évszázados tervek a Duna–Tisza-csatorna megvalósítására. In: A Magyar Hidrológiai Társaság vándorgyűlései. 1979–2012., A Magyar Hidrológiai Társaság XIII.
Országos Vándorgyűlése I. kötet, Baja, 1995. július 4–6., 278–291.
357
218
A Duna–Tisza csatorna tervei
Duna–Lókos–Ipoly–Galga–Zagyva–Hajta–Tápió–Tisza vízátvezetés, I. változat
Duna–Tisza–Duna-csatorna, más néven Ferenc-csatorna megvalósítása
Kiss József és Kiss Gábor mérnökök tervei alapján 1793 és 1802 között kivitelezésre is került, amelynek útvonala: Baja–Bezdán–Zombor–Sztapár–Verbász–Szenttamás–Óbecse. Az addigi dunai hajózási útvonalat 227 km-rel és 20
nappal rövidítette meg.
219
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
II. József annak ellenére, hogy a császárság pénzügyi helyzete nem tette lehetővé a megvalósítást, E. I. Marie francia mérnököt megbízta, hogy készítésen
a monarchia vízi úthálózatának fejlesztésére egy tervet. II. Lipót 1792-ben szeretett volna az országgyűlés elé terjeszteni egy olyan tervet, amelyben minden
akadály megszűnik a hajózás előtt. Ezt 1789-ben Schönstein Ferenc tanácsos
– Balla Antal tervei alapján – Péteri–Pilis–Irsa–Cegléd–Abony nyomvonalon
javasolta megvalósítani. Egy másik terv is született Pest–Haraszti–Kecskemét–
Csongrád nyomvonalon. Vedres István pedig a Pest és Szeged közötti nyomvonal mellett állt ki. 1836 után a Pest–Csongrád nyomvonalról készített terveket,
illetve javaslatot. A javaslat addig jutott, hogy Vécsei Mikós szatmári főispán,
Széchenyi István, Deák Ferenc és Kossuth Lajos megalapította a Duna–Tiszai
Csatorna Társaságot, amelynek jogait és kedvezményeit az 1840. évi XXXVIII.
törvénycikk biztosította. Ebből a javaslatból azonban sem lett semmi. A kiegyezés után újabb tervek születtek, amelyekről sokáig beszéltek mind a szakma
tagjai, mind az egyszerű emberek.
1947 és 1950 között indult meg a Ráckevei Dunaágban a Dunaharaszti és
Sári közötti 22 km-es csatornaszakasz elkészítésének megvalósítása.
A következő térképek maradtak fenn: Duna–Lókos–Ipoly–Galga–Zagyva–
Hajta–Tápió–Tisza vízátvezetés, I. változat, illetve II. változat.
220
V. rész
VISSZAEMLÉKEZÉSEK A HAJTÁRÓL
Elöljáróban
Kedves Olvasó!
Többet szeretnél tudni a Hajta-puszta múltjáról és jelenéről? Akkor ez
a könyv a te könyved, mert ez erről szól! Mikor a bátyám azt mondta, hogy meg
szeretné írni a Hajta történetét, akkor rögtön éreztem, ebben én is részt szeretnék venni. Így felajánlottam a segítségemet. Akkor még nem tudtam, hogy
milyen nagy munka lesz, csak azt, részt szeretnék venni benne!
A könyv minden szakmai, történelmi munkájához testvérem Varga József
Kamill OFM ért, feleségem Varga-Kókai Andrea és jómagam pedig mindenben
próbáltuk segíteni a projektünket.
A kezdetek kezdetén kiválasztottam egy levelező programot, és létrehoztam
a hajta49@freemail.hu email-címet. Regisztráltam a facebookra: https://www.
facebook.com/puszta.hajta.
Mivel a Hajtán voltunk gyerekek, több nevet ismertem a tanyavilágból. Így
hát elkezdtem keresni: Bajor, Garai, Kisnémet, Torma, Csirke, Kocsis, Hagyó,
Rohonczy, Kis, Csajbók, Csillik, Hájos, Sápi családnevek után. Ugyanis ezek
voltak az elsők, amik elsőként eszembe jutottak. Nekiálltam ismerősöket jelölni, majd messenger üzeneteket küldözgetni. Leírtam, kik vagyunk, min dolgozunk, és kértem, segítsenek, információkkal, történetekkel, képekkel, mindennel, ami a Hajtával kapcsolatos.
Nagyon élveztem a dolgot, és felpörgetett. Így sokszor késő éjszakáig kutattam újabb hajtai ismerősök után, akik a munkánkat esetleg információkkal
tudják segíteni. Közben testvérem már javában kutatott a levéltárakban, poros
könyvek és íratok közt, régi, Hajtával kapcsolatos adatok után. Írta már a szakmai részt. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, de volt, aki azt mondta,
„hülyeség”, amit csinálunk, a Hajtán nincs semmi kutatnivaló, „csak egy pusztulat az egész.”
Gyorsan megjelentek az érdeklődők, egyre többen jelöltek ismerősnek, egyre többen szóltak hozzá a posztjainkhoz vagy küldtek privát messenger üzeneteket. Kimentünk a Hajtára a feleségemmel, aki egyben könyvünk fotósa is. Lelkesen elkezdtük fényképezni a Hajtát, a kápolnát, a kápolna melletti keresztet.
Felkerestük a volt tanyáinkat, a Hajta 49-et és Hajta 56-ot, és a jelenlegi tulajdonosok engedélyével bejártuk a portát. Köszönet ezért a Hábencius és Simon
családnak! Sajnos a Hajta 49. már csak tanyahely. Nagyon szomorú látvány volt,
hogy az erdő teljes mértékben visszavette. Ugyanakkor tengernyi élmény jutott
221
Visszaemlékezések a Hajtáról
az eszünkbe. Sajnos nemsokára az 56-os is csak tanyahely lesz, hacsak csoda
nem történik.
Személyesen elsőként Kisnémet Antalnál és kedves feleségénél, Évike néninél tettük tiszteletünket, és beszélgettünk. Javaslatokat tettek, kiket keressünk
meg mindenképp, történeteket meséltek.
„Törpöltünk” párommal, mit lépjünk még meg, hogy jól haladjon a könyv
gyűjtőmunkája. Megismerkedtünk Kisnémet Tímeával és két tündéri gyermekével. Találkozni hívott minket, és sétálunk egyet a Hajta-mocsár irányába.
Édesapja, Kisnémet Kálmán tanyájától indultunk. Megnéztük a Hajta-mocsarat, és csak fényképeztünk és fényképeztünk. Nem hittünk a szemünknek! Nagyon nagy munka eredményeként a Hajta-mocsár tele volt vízzel, a környezet
szépen rendezett volt, és láttuk az élővilágot is: vadkacsákat, két hatalmas hat�tyút, szárcsát, rengeteg növényt stb.
Továbbsétáltunk, és láthattuk a Hajta régi és új fakeresztjeit, a fahidat és
a Halasi- vagy Király-tanyát. Szép nap volt! Posztoltunk rengeteg képet, a túránk kis történetével együtt. Ezt látva még többen érdeklődtek, vonzotta az embereket, jöttek az újabb ismerősnek jelölések és megkeresések. Miként lehetne
még több érdekes történethez jutni? Szervezzünk hát túrát a Hajtába a közösségi oldalon! Na, nem az oly népszerű Hajta – 50 teljesítménytúrára gondoltunk,
csak egy 2–3 km-esre, hogy sétáljunk, beszélgessünk.
Az első túránkra 12-en jöttünk össze. Úgy alakult, hogy összességében 6,5
órát sétálgattunk, beszélgettünk, és 17 km-t mentünk. Mondanom sem kell:
„Nem szokta a cigány a szántást!” Úgy elfáradtunk, hogy napokig tartott, míg
kipihentük a túrát. Viszont hatalmas élményt adott és sok emléket hívott elő.
Azóta már a második túrát szervezzük. Remélhetőleg még többen leszünk,
és nem hiszem, hogy ez lesz az utolsó! Bátyám előállt egy újabb ötlettel. Felhívásunk jelenjen meg a BerényCaféban és Jászkürt Újságban. Szólítsuk meg
a Hajtát ismerőket, és legyenek benne pontokba szedett kérdéseink is. Adjuk
meg a postai levelezési címem: 5100 Jászberény, Gerevich Aladár utca 4., valamint e-mail-címünket és facebook elérhetőségünket is.
Jó legyen! De hogy jut el ez a Hajtára is? Ugyanis a külterületen nem terjesztik az újságokat! Hm… Merjünk nagyot álmodni! Kértem levélben Bódis Béla és Balog Donát képviselő urak segítségét. Segítettek, minden hajtai
postaládába került egy-egy újság, és azóta is „zaklatom” őket kéréseimmel.
Hol az 1950-es hajtai választási jegyzékhez kértem további információt, hol
egyéb segítségért fordultam hozzájuk. Nincs megállás! A testvérem megkérte
az engedélyt az apát úrtól, hogy a hajtai kápolnában 2021. augusztus 20-án
a 11 órakor kezdődő szentmisét ő celebrálhassa. Az engedély megérkezett,
gőzerővel szervezzük.
222
Az első hajtai látogatás a könyvvel kapcsolatosan
Az első hajtai látogatás a könyvvel kapcsolatosan
2021. március 13., szombat
Résztvevők: 3 fő, Varga-Kókai Andrea, Varga Zsolt és Varga József Kamill OFM
Ezen a napon nagyon elérzékenyültem, mert felkavart a múlt. Ismerősök
útján és a Facebookon keresztül kértünk engedélyt a számunkra fontos helyek
alapos felderítésére. Köszönet a lehetőségért a jelenlegi tulajdonosoknak!
Az első utunk a hajtai kápolnához vezetett. Fényképeket készítettünk a kápolna külsejéről, az udvaráról és a mellette lévő keresztről. Majd elsétáltunk
a volt tejcsarnok irányába, elhaladtunk az egykori Kör épülete mellett. Én úgy
tudtam, hogy bátyám bérmaszülőjének, Balogh Jánosnak volt a kis tanyája. Elértük a tejcsarnokot. Miközben kívülről szemre vettük, rengeteg szép emlék jött
elő, hiszen rengeteg időt töltöttünk itt, ugyanis nagymamánk, Varga Józsefné,
szül. Ambrus Varga Margit (Tejcsarnokos Manci néni) itt dolgozott. Gyakori
mondogatta, miután befejezte a napi munkáját, és már a csarnokot törölte fel:
„A káposzta laza, mindjárt mehetünk haza!” Kisgyermek koromban rengeteg,
igazi, finom, friss tehéntejet ittam meg itt. Aki az ilyen tejet még nem kóstolta,
csak az Auchan 0,1 % -os tejtartalmú italt, annak tanácsolom, kóstolja meg ezt,
az igazi tejet.
Annak idején míg a mama a tejcsarnok kis irodájában és „laborjában” dolgozott, addig én rajzolgattam. A túránkon most folyamatosan fényképeket készítettünk. Sajnos az épület erősen felújítandó állapotban van. A szemben lévő
buszmegállóról is beszélgettünk, ahol rengeteget vártuk a buszra, a Nagykáta és
Jászberény közt közlekedőt, amivel a bátyámmal az iskolába jártunk, és amivel
a húgunkat az óvodába kísértük. Történetek jöttek elő a hajtai boltról és kocsmáról. Anno még kisgyermeként is bemehettünk oda, és kaptunk üdítőt, csokoládét. Itt helyezkedett el a hajtai postaládák sora is. Sajnos már nem tudtuk
felidézni, hányas számú tartozott a mi tanyánkhoz, a Hajta 56-hoz, és hányas
számú láda volt a mamáéké, a Hajta 49-é. Majd felelevenítettük az egykori augusztus 20-ai nagy búcsúk kirakodó vásárjainak helyszínét, a tejcsarnok melletti üres területen, ami régen mázsával is rendelkezett, és többek közt paprikaátvevő helyként is szolgált.
Felelevenítettük a vásárokat, ahol mindig kaptunk vásárfiát: játékokat,
nyalókát, cukorkát. Az egyik ilyen játék, amire emlékszem, egy zöld és fehér
színű, Wartburg típusú rendőrautó volt, ami vezetékes távirányítóval rendelkezett. Ilyen ma esetleg már csak gyűjtőknél létezik, de ez akkoriban nagy kincs
volt nekem. Emlékszem, aznap az igazi, bordó Wartburg 353-as személygépkocsinkkal (frsz.: ZK 80-41) Budapestre utaztunk, a tűzijátékra. De engem ott
is csak a távirányítós kisautóm érdekelt. Anya mindig díszkerámiákat kapott.
Sokat a mai napig megőriztünk, pld. egy hamutartó, amelyen két szépen megformázott őz a díszítés. Mamának pedig mindig kegytárgyakat vásároltunk.
Tata a tanya előszobájában rendre felszögelte őket, sorban a petróleumlámpá-
223
Visszaemlékezések a Hajtáról
val szemben. Így késő éjszaka, a lámpa pislákoló fénykörében sokat néztem
őket, még elalvás előtt. Majd miközben a kápolnához sétáltunk vissza egy kedves, régi ismerősünkkel találkoztunk, Csajbók Tamással, akivel a Hajtán együtt
rosszalkodtunk, és 3 év korkülönbség van köztünk. Ők a Hajta 54-es tanyájában
laktak, ők voltak a legközelebbi szomszédjaink. Tamásnak és családjának a Hajtára való visszatérése folyamatban van. Jelenleg a kápolna mögötti tanyának
a tulajdonosai, amit éppen szépen felújítanak. Be is invitált minket. Megnéztük
a barátságos, kellemes hangulatú tanyát. Nagyon tetszett mindannyiunknak. El
tudnám képzelni magamat itt, a kis családunkkal, hogy ez az állandó lakhelyünk. Gratulálunk nektek a tanyához, és minden jót kívánunk!
Miután elbúcsúztunk tőle, gondoltunk egyet, ugorjunk be Kisnémet Antalhoz és feleségéhez, Évike nénihez, a közeli tanyájukba. Nagyon meglepődtek,
és őszinte szeretettel fogadtak minket. Nem akartunk hosszan maradni, nem
akartuk zavarni őket, de elbeszélgettük az időt. Pontosan nem emlékszem, de
kb. két órát beszélgettünk a hajtai régi, szép időkről. Ajánlották, hogy a Hajtához köthető emberek közül kiket keressünk meg adatgyűjtés céljából. Egyébként gyermekkorunkban Tóni bácsi sokat járt át hozzánk, pl. füvet kaszálni.
Édesapánk barátja volt.
Itt is elköszöntünk, a következő megállónk már a Hajta 49. volt, nagyszüleink tanyája. Miközben alaposan megtekintettük a tanya helyét, rengeteg történet elevenedett meg. Amint már utaltam rá, sajnos, a telket ma már visszavette
magának a természet. Sűrű akácos borította, rengeteg, magas fű nőtt mindenfelé, és gaz vetette fel.
Mondom, mégis annyi történet elevenedett meg! Meghatódva meséltünk
a történeteket feleségemnek, Andreának, miközben a gémeskút maradványait
is megtaláltuk. Mellette anno óriási eperfa állt. Erősen édes volt a kútnak a vize,
de akkoriban szerettük fogyasztani a sok tehéntej mellett. (Kis kitérő: friss fejéskor, kupatetőben próbáljátok ki a meleg, habos tej ívását, szűretlenül!) Oly
sokszor húztunk vizet a kútból a favályúba a tehenek itatására! De ugyanebbe
a kútba, láncon tejes kannákat is leengedtünk: így hűtöttük a tejet. Engedtünk
még le vederben dinnyét, sört, de még párizsira és egyéb termékekre is emlékszem. Áram nélküli tanya volt mindig, és az is maradt! Hol álltak a disznóólak,
és hol a terményes és hol a konyhakert? Hogy volt a tanya kialakítva? Hol volt
a kis konyha, a góré, csirkeólak, a verem? Az ezekre való visszaemlékezés közben előjött érzéseket nem is tudom leírni nektek. Aki volt már hasonló helyzetben, tudhatja. Áthatolva az akácoson, a magas füveken és gazon, eljutottunk
a hatalmas legelőhöz, amin annyit szaladgáltunk és pányváztuk a teheneket. Ha
egyszer nyernék a lottón, ide is szívesen építenék egy modern tanyát! Furcsa
érzésekkel telve tovább haladtunk a Hajta 56. tanya felé. Közben elhaladtunk
az egykori szomszédjaink tanyái előtt: Csirke, Hagyó, Rohonczy, Kiss, Csajbók.
A volt tanyánkat meglátva, újra fura érzés járt át. Sajnos a látvány hasonlóan szomorú volt, mint nagyszüleink tanyájánál. Ugyan ez a tanya még áll,
224
2. túra
de a melléképületek erősen felújítandók, az istállók épp összedőlőben vannak.
Itt is felidéződött sok-sok jó és fájó emlék. Benézve a kisméretű ablakon megpillantottuk a kis, gerendás szobát, ahol öten éltünk. Édesanyánk, édesapánk,
húgunk, bátyám és jómagam. A tanya másik szobájában anyai nagyapánk, Bata
István élt. Az udvaron az akác és a gaz még csak csemete korban jár, de sajnos
erősödni fog. Az egykori kertben csak nagy fű és gaz van. Elindultunk haza, sok
régi emlék visszaköszönt. Szép nap volt!
2. túra
2021. március 18., vasárnap
Résztvevők: Kisnémet Timi és két gyermeke, Lili és Balázs, feleségem, Andrea
és jómagam
Indulás Kisnémet Kálmán, Timi édesapja tanyájából. Már a tanya végéből
látjuk a nádas egy részét. Befelé az erdei úton sok fajta virágot fotóztunk. Végre megpillantottuk az újjáéledt hajtai mocsarat! Csodálkozva, örömmel telve
néztük és fényképeztük, hogy a természet kezdi újra birtokba venni. Egy szép,
nagytestű, fehér hattyúpárban gyönyörködtünk. A vadkacsák és az egyéb állatok is visszatértek. Majd elértük a hajtai fakeresztet, aztán továbbsétálva a fahidat, majd a Halasi-tanyát. Balázska „energiabombaként” szaladt előttünk, és ez
nagyon tetszett nekem, igen bőbeszédű fiú. Mondtam is a kis csapatnak, engem
„megvett!” Innen ugyanezen az úton mentünk vissza a Kisnémet-tanyához.
Aztán még kis pihenő és beszélgetés következett, végül indulás haza. Gyönyörű
táj, jó csapat, nagyon jó túra volt!
3. túra
2021. április 5., Húsvéthétfő
Résztvevő: 17 fő, a képeink szerint.
Kb. egy 3 km-es, könnyű sétát terveztünk. Végül egy 17 km-es túra és 6,5,
természetben eltöltött óra lett belőle. Találkozó és indulás Kisnémet Antal és
felesége, Évike néni tanyája elől volt, a „lovainkat” is ott hagytuk. 10 órakor
kezdtük meg a befelé hatolást a Hajtába.
Lassan haladtunk, több tanya előtt is megálltunk. Beszélgettünk arról, hogy
kié most, kié volt, kié volt azelőtt, és egyéb tanyákkal kapcsolatos történetek is
felelevenítettünk. Túránk a Kisnémet-tanyától a Halasi-(Király-)tanyáig tartott
és vissza. Nagyon szép és tartalmas túra volt, örültünk, hogy bővült a kis csapat. Hát, „nem szokta a cigány a szántást!” Miután hazértünk, forró zuhanyt
vettünk, és a fáradtságtól a „tyúkokkal feküdtünk”. De megérte!
225
Visszaemlékezések a Hajtáról
4. túra
2021. május 1., szombat
Résztvevők: 21 fő, csoportszelfi készült.
Gyülekező 9 órakor, ismételten Kisnémet Antalék tanyája előtt. Ezúttal
a Hajta 1. számtól a Török-hídig sétáltunk. A túrán résztvevők sok történetet meséltek, jól éreztük magunkat. Történeteket hallottunk például a Hajta
2., Kovács-, becenevén „kovács”-tanyáról, mert aki ott lakott, ő volt a hajtai
kovácsmester, aztán történetek következetek a Bogyó-iskoláról, a Hajta-patakról, az Almási-érről, a Török-hídról. Ezúttal is kellemesen elfáradtunk.
5. túra
2021. május 22., szombat
Résztvevők: 30 fő, csoportkép készült.
Találkozó 8.50-kor, ismételten Kisnémeték tanyája előtt. Ezúttal kocsival
mentünk, és a nagykátai úton haladtunk, majd a Határ-dűlőhöz érve elfordultunk jobbra. Vendéglátóink Kelemen Norbert és Kelemenné Mózes Iréntanyája felé vettük az irányt, ahol a túra végeztével egy nagyon finom, bográcsban készült paprikás krumplit is elfogyasztottunk. Esős, szeles nap volt,
de ez nem ijesztett el senkit! Ismételten a Halasi-tanya volt a cél, viszont egy
másik dűlőn megközelítve. Ismételten több történet hangzott el az aktuális
tanyákkal kapcsolatban. Megunhatatlan volt a Hajta-mocsárnak és környékének a látványa. Miután visszatértünk vendéglátóink tanyájába ebéd következett és a süteménycsodák megkóstolása, majd ismét beszélgetés. Bátyám
citerázással és népdalok éneklésével is készült. Remek nap volt, és a csapat
ismételten bővült.
6. csapatépítő tréning – kaláka munka
2021. június 19., szombat
Résztvevők: 6 fő + a vendéglátóink
Helyszín: Szatmári Márti és családjának a tanyája
A Mártiéknál tett korábbi látogatásunk alkalmával a feleségemmel láttuk,
hogy itt segíteni kell. Meg is hirdettem a közösségi oldalon, lettek is jelentkezők és meg is csináltuk. Az idő remek volt: 30 °C. 8 órakor álltunk neki: fahulladékokat vágtunk össze robbanómotoros és elektromos fűrésszel, kerítést
javítottunk, talicskát újítottunk fel, hegesztéssel, karbantartással. Majd a munka végeztével finom csirkepörköltet kaptunk, nokedlivel. Elfogyasztottuk.
226
7. csapatépítő tréning – plédes piknik
Név szerint szeretnék köszönetet mondani: Szabó Károlyné, Erzsikének,
Kecskésné Szappanos Zsuzsának, Kecskés Lászlónak, Bóna Lászlónak, a bátyámnak és vendéglátóinknak: Szatmári Mártinak, Medve Mártának és Medve
Hajnalkának, hogy ötletemmel nem marattam egyedül. Nagyon szépen köszönöm! Fényképek készültek.
7. csapatépítő tréning – plédes piknik
2021. július 24., szombat
Résztvevők: 16 fő
Helyszín: Király-tanya udvara
Kellemes idő, jó társaság, kezdés 9.30-tól. A piknik kosarakból szalonna,
hagyma, paradicsom, paprika és szendvicsek kerültek elő. De ettünk még csokoládétortát, görögdinnyét stb. Nem éheztünk. Kellemes beszélgetések folytak,
hallgattuk egymás történeteit, ettünk, ittunk. A magyarkártya-játékok már
nem fértek bele az időbe, talán majd legközelebb. Kb. 16.30-ig voltunk együtt.
2021. augusztus 20. – A hajtai búcsú
Az előző nap már szabadságon voltam, izgatottan vártam a másnapi búcsút.
Kapóra is jött a szabadság! Sajnos a templomkertben lecsapott a vihar, és az
egy héttel korábbi kertrendezésünk meg se látszott! Így Bóna Laci, Kelemen
Norbi és jómagam újra kimentünk, és rendbe raktuk a területet. A kertet megszabadítottuk a rengeteg letört gallytól és a falevelektől. Lévén másnap búcsú
meg körmenet, ne a falevelekben kelljen gázolnunk. Rendben végeztünk vele,
kellemesen elfáradtunk. Még aznap Andim sajtos pogácsákat sütött, a másnapi
agapéra, én meg elmentem a felajánlásban érkezett szikvizekért és poharakért.
Itt a búcsú napja, végre! Reggel 6-kor már felkeltem, és készülődtünk… 10
után nem sokkal már kint is voltunk. A nosztalgia- és édességárus már kipakolt, kicsit megidézve a régi hajtai búcsúk emlékét. Kiraktuk a pogácsákat és
vizeket a már korábban felállított asztalra. Bátyám először a 10.30-kor kezdődő keresztelőkre készült elő, ahol két tünemény kislányt keresztelt meg. Kicsit
aggódtam, hogy nem sokan jönnek majd. De a keresztelő után csak jöttek és
jöttek az emberek a 11 órai kezdettel meghirdetett búcsúra. Elsőnek a templomudvar telt meg autókkal. Kisnémet Tóni bácsi ügyelt rá, hogy a parkoló autók
úgy álljanak, hogy ne zavarják a körmenetet. Majd a 31-es út kápolna környéki
mindkét oldala is szépen megtelt járművekkel. Nagyon sokan eljöttek, jó volt
látni! Tóni bácsi kérte, kérjek fel embereket a körmenethez segítségnek. A kereszt, a lobogók és a baldachin körbevitelére. Gyorsan összejött a 8 fő. Nagyon
227
Visszaemlékezések a Hajtáról
jó érzés volt, én vihettem a keresztet a menet elején! De ne szaladjunk előre…
Megvolt tehát a kislányok megkeresztelése. Majd aki csak befért a kápolnába
a miséhez, bezsúfolódott, de kint is sokan hallgatták.
2022. augusztus 20-ára már kivetítővel és hangosítással kell készülnünk,
hogy a kint helyetfoglalók is követhessék a szentmisét. Jó volt végignézni a kápolnán, sok ismerős arc, rengeteg ember. Andim végig fényképezett,
mindent dokumentált. Vagy 150 fényképet és több rövid videót is készített
a búcsú közben.
Jó volt hallgatni testvérem prédikációját, amiben a hajta múltjára is kitért,
beszélt a készülő könyvünkről is. Néha egy kis tréfát is elengedett: „a felén
már túl vagyunk, nyugalom!” Majd megtörtént a kenyér és bor megszentelése is. Majd következhetett a körmenet. Felsorakoztunk a kápolna előtt,
elől voltam a kereszttel, érkeztek a lobogók, majd a baldachin, alatta pedig
a bátyám vitte az Oltáriszentséget. Szép lassan, teljes nagy kört mentünk
a kápolna körül. A körmenet után szépen kipakoltuk a süteményeket, amik
a barátok és ismerősök felajánlásaiból érkezett, és elkezdtük az agapét. Közben megérkezett a megszentelt, felkockázott kenyér és kóstolásra a bor is. Kis
pogácsa, szódavízzel. Mindez jólesett, közben beszélgettünk. Nem emlékszem pontosan, de kb. 14 óráig voltunk ott. Elszaladt az idő. Összepakolás,
kápolna bezárása és indulás haza. Remélhetőleg jövőre is találkozunk itt, és
még többen leszünk!
Hajta 2. és 2a.
Kovács Ferenc és Kovács Ferencné, született
Balla Rozália
Mózes István, Mózesné Czalbert-Halasi Irén
és Kovács István
Kovács István (1940. február 9.), ragadványneve: Kovács-kovács, mert főállásban a Zagyvamenti Tsz-ben kovácsként dolgozott, de mesterségét otthon is
gyakorolta.
228
Hajta 6.
Kovács Ferenc és Balla Rozália ezüstlakodalma Hajtán
Hajta 6.
Benke László, Szarvas Ferenc és Csermák Viktória
Viki néni, Feri bácsi és lányaik
229
Visszaemlékezések a Hajtáról
Szarvas Ferenc „tata”, Csáki Ferenc, ifj. Szarvas Ferenc és
Benke János
Hajta 11.
Többször előkerült Beszteri Mihály neve, pl. a Kisgazdakörnél, a tanfolyamot végzettek között. A család így emlékezik vissza rá:
Jászberényben született 1916. február 10-én. A családi Biblia bejegyzése szerint 1859 óta jászberényiek. Szülei kisbirtokosként gazdálkodtak. A Hajtában
lakott családos emberként, ott gazdálkodott, zöldségtermesztéssel és szőlőműveléssel foglalkozott. A megtermelt növényeket, a többi termelővel együtt vitte
Budapestre piacra.
1948 nyarán a Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt előterjesztése alapján, némi huzavona után, polgármester lett Jászberényben (32 évesen).
1950. június 15-én a Szolnok Megyei Tanács VB elnökhelyettesévé választották.
1953-ban Jászberény országgyűlési képviselője lett. 1954. június 7-től a Jászberényi Városi Tanácshoz helyezték át, a VB elnökhelyettesének. A Hajtáról
1955 októberében Jászberénybe költözött, a Kossuth úti házába. A Szolnok Megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztálya 1960. január 1-én áthelyezte a Lenin
Mgtsz-be elnöknek. 1965. szeptember 1-től a Rákóczi Szövetkezetben dolgozott agronómusként. 1966. április 1-jétől a jászberényi Városi Tanács Mezőgazdasági Osztályárának főelőadói munkakörét töltötte be. 1966. augusztus 1-től
nyugdíjazásáig a Városi Tanács gondnokságát irányította.
Kitüntetései: 1970. Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, 1975. Munka Érdemrend ezüst fokozata.
Életének vége felé súlyos betegség után kórházban, 77 éves korában,
1993. május 21-én hunyt el.
230
Hajta 13.
Hajta 13.
Bóna László családjának tanyája.
Ez a tanya a Sas-dűlő végén volt, az Öregerdő sarkán és a Bóna család tanyája
volt. Mára már csak a romok maradtak meg. Valamikor a tanya területén találtak egy temetőt is, mivel a tanya egy temetődombra épült. A 60-as évek elején
végeztek feltárásokat is. A kétméteres homok alatt csontokat és cserépedényeket
találtak. Mélyszántáskor más területeken is kerültek elő csontok.
Bóna János, nekem, Bóna Lászlónak volt az édesapám. A II. világháború
idején határvadász katona volt. A fogságból féltüdővel érkezett haza, és még
40 évet élt. Kassa bombázása idején egy vagonban lecsatolták édesapám fél
tüdejét. Így nem került ki az orosz frontra, ugyanis éppen akkor indították
volna őket kifele. Itthon maradt, aztán fogságba esett. A Velencei-tóba beledobták a puskáikat, és visszafordultak. Veszprém környékén estek fogságba.
Hentes és mészáros volt a szakmája. Mesélte volt egy este, mikor körbejártak
az oroszok egy tolmáccsal, és hentest és mészárost kerestek. Voltak a majorban
vagy kétezren. Jelentkezzünk. Volt ott egy másik berényi is, az nem jött haza,
kivitték. A papa jelentkezett. Ezután odavezettek hozzá egy tehenet, és három
darab benzines hordót, utóbbiakat téglákra rakták: reggelre főzzön gulyást.
Később olyan szerencséje volt, hogy annak ellenére, hogy a transzportokat
folyamatosan vitték ki, ő mindig itthon maradt. Az utolsónál azt mondta az
írnok, hogy őket is fel kellett írni a listára. De végül őket sem vitték ki, hanem
Pesten várták, hogy a Magyar Demokratikus Hadseregben újszerű gyakorló
egyenruhákat kapjanak. De a papát a fél tüdeje miatt közülük is hazaengedték.
46 kilóval érkezett haza. Ő volt a legkisebb a családban, és megkapta a Hajta
13-at. Akkor ismerkedett meg édesanyámmal, egy Babucs-lánnyal (Babucs Erzsébettel).
A gyerekek, ha elvégezték a napi munkát, nyáron mehettek fürdeni. A szülők szavajárása volt: „Ha belefúttok, haza ne gyertek!” A tanyavidéken mindenkinek köszönni kellett, nem úgy, mint ma, ha valakivel szembetalálkozom, akkor letúrom az útról. Ha nem köszöntünk, akkor az rövid időn belül papámnak
a tudomására jutott, hogy: „Ez a gyerek nem tanult meg köszönni!”
Régen a leánykérés sem ment romantikusan. Elment Boldogházára, és megkérdezte a lányt: „Gyüssz, vagy nem gyüssz?” Egyébként a férfi mindig tegezte az
asszonyt, az asszony meg magázta az urát. Egyszer kérdi a nagyanyám: „Kend,
nem éri meg sosem tisztán az estét?” A férfiak egy kicsit mindig boroztak, úgy
ültek le estére kártyázni, s iszogattak! Dohány is volt mindig az iszogatáshoz.
Régen az emberek kalákában dolgoztak, besegítettek egymásnak a begyűjtésben és egyéb mezőgazdasági munkában. A szegényebbeknek is segítettek,
odaadták az akácfát gallyáért és tuskójáért, ha körbeásta, elvihette. Régen,
mondjuk, kisebbek voltak az igények is.
231
Visszaemlékezések a Hajtáról
Hajta 22.
Özv. Szappanos Ferencné358
Az első épületet 1850 körül építették, amelybe aztán 1891-ben belecsapott
a villám, ezért elbontották és újjáépítették. Az istálló 1890-ben, a disznóól
1940-ben készült, a marhaállás 1941-ben, a nyári konyha 1942-ben, az 50-es
években pedig a dohánypajta, a fészer és a vermek, végül a garázs 1973-ban.
A tanya örökföldön létesült, mindig a tulajdonos és családja lakott benne.
A lakóépület keresztgerendákon álló szarufás tetőszerkezettel bírt, nád héjazattal. A szoba és a kamra földpadozatos, a konyha keramitlapokkal van
kirakva, a falak vert falúak. Az épület ácsolt tokos nyílászárókkal rendelkezik,
tapasztott kőporos homlokzatú, az oromfal világoskék, a kőporos rész okkersárga színű. A konyhámban kaminkémény van, amelyet „bóthajtás” néven
emlegetnek, ajtóval lezárt előteréből fűthető a szobai kemence. A disznóól
egybeépült a takarmányos kamrával, valamint a marhaállással, amelyet később toldottak hozzá. A vermek 1,2 m mélyen földbe ásott, felmenő fal nélküli építmények, a szelement elől ollóláb tartja, hátul a földre támaszkodik.
A héjazata földdel borított nád. A nyári konyha vályogfalú, szarufás tetőszerkezettel, nád héjazattal, ácsolt tokos nyílászárókkal. Benne az ajtóval szemben
rakottsparhelt katlannal. A századfordulón még 20 kh-on gazdálkodtak, később pedig 15 kh-on. A tanyaudvar kb. 600 négyszögöl területű. A századfordulón kerítették le. 1950 előtt foglalkoztak gabonatermeléssel, állattartással,
baromfitenyésztéssel, zöldségtermesztéssel, halászattal is. Tulajdonukban volt
2 ló, 8 marha, 2 anyadisznó fiaival, 20 tyúk, 10 lúd. Mára ebből 3 tehén, 2
anyadisznó és 20 tyúk maradt.
Hajta 23.
Kecskés Lászlóné, született Szappanos Zsuzsanna vagyok. A Hajta 23. sz.
alatti tanyába születtem 1961-ben, és ott is éltem 1972-ig. A tanyán álló épület
régi falai vert falak, az újabbak vályogból készültek. A tető anyaga hajtai nád
volt, 1965-ben a nád meghagyása után cserép került fölé. Építési idejét nem
tudom. Az eredeti épület egy szobából és egy konyhából állt. Születésem után
építették be a tornácot, egy „kiskonyha” és egy spejz bővítésével.
Gyűjtötte: Kocsis Gyula. A Jász Múzeum Adattára 164/1, 2-79. Népi műemlékkutatás, népi
építkezés Jászberény tanyavilágában és belterületén. Hajta, Tőtevény, Öregerdő, Négyszállás.
Épület felmérési adatlapok, fotók, negatív a Néprajzi Múzeum, ill. az OMF (Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség) részére beküldve. A gyűjtés ideje: 1976. július., 83 db A/4-es lap, 7
db fénymásolt épületfelmérés, 169 db fotó, 1 db település térkép.
358
232
Hajta 23.
A melléképületek:
– istálló;
– disznóól;
– tyúkól;
– tárolók, kukoricagóré, takarmányos, tüzelőtároló.
A tanyához tartozó földterület nagyságát nem tudom pontosan. Ez egy nagy
tanyaudvarból, kerti veteményeskertből és a hátulsó gyümölcsfákból állt. Saját
szántó vagy legelő nem volt, nem tartozott a tanyához. Az állatok legeltetését
a nagyterületű rét megosztásával, a szomszédok egymás között oldották meg.
Ez nem magántulajdon volt. Szüleim elég szegényesen éltek. Nagy állatállomány nem volt.
Az állatállomány:
– egy tehénke (Rózsa volt a neve), ha kisborjú született az eladásra került;
– anyadisznó (2 db);
– kismalacok, süldők (saját felhasználásra 2 db), a többi eladásra került;
– baromfiállomány: legtöbbször még anyukám sem tudta megmondani,
hány darab van. Ugyanis a kotlósok időnként megjelentek valamennyi kiscsibével, azok megmaradtak (már amelyiket el nem vitte a gólya, a héja, a szarka
vagy a róka). Baromfiból került az asztalra a legtöbb hús. Apukám szerette a galambokat, az is volt kb. 50 db. Anyukám a kacsát és libát nem szerette, mert nem
volt a tanyához közel víz.
1972-ben költöztünk Jászberénybe. A költözés oka az volt, hogy a tanyasi iskolákat bezárták, először a hajtai Koller-féle iskolát, és Tőtevényre kellett utána járni.
Úgy döntöttek szüleim, ők is elhagyják a szülőktől örökölt, szeretett kis tanyát.
Tudomásom szerint a volt tanyánk a mai napig megvan. Mivel nagyon régen
nem jártam arra, csak remélni tudom, hogy jó állapotban van, hiszen a mai napig életvitelszerűen lakják. Terveim szerint nemsokára fel fogom keresni.
A kulák időkről nem
igazán tudok beszámolni,
hiszen a környezetemben
csak szegény sorsú parasztok éltek. Azokban az időkben nem is volt tanácsos
beszélni róla (ahogy ezt
későbbi történelmi tanulmányaimból megtudtam).
Az mgtsz megalakulása
után születtem, apukám
már akkor is ott dolgozott
mint gépkocsivezető, ké- A templombúcsú utáni családi összejövetel: Varga Józsefné,
sőbb anyagbeszerző. Meg- Varga Ferenc és neje, Szappanos Géza és neje, valamint az
alakulásakor Vörös Csillag unokák: Szappanos Zsuzsa, Varga Ferenc és Beszteri Györgyi
233
Visszaemlékezések a Hajtáról
Mgtsz volt a neve, később Zagyvamenti Tsz lett. Nyugdíjazásáig a szövetkezetnek megbecsült tagja volt. A tsz-be agitálásról vagy a tsz-be kényszerítésről
nincs tudomásom, hiszen később születtem. Szinte nem is ismertem olyan családot, akinek nem a tsz-ben dolgozott valamelyik családtagja. Önálló iparosról
nem tudok, Sápiék maradtak talán, akik saját földjükön gazdálkodtak és gazdálkodnak ma is. Jászberénybe, a Hűtőgépgyárba is talán csak Sápi Jani járt el
dolgozni, de a család többi tagja otthon maradt.
Emlékek
Én már a jászberényi kórházban láttam meg a napvilágot, nem a tanyaépületben. Édesapám Szappanos (Kole) Géza. Mivel több azonos vezetéknevű
egyén volt, ezért különböző ragadvány nevekkel látták el őket.
– Szappanos (Kole)
– Beszteri (GURI)
– Nagy József (Kormos)
– Szarvas (Gugi), volt külön, aki csak Gugi hivatalosan.
A bemutatkozásban már említettem, apukám mindig az mgtsz dolgozója
volt. Anyukám háztartásbeli volt, de a tsz-ben idénymunkákban, illetve háztáji és részes földek, például tanító és pap földek művelésében is részt vett. Két
gyermeket nevelt, állatokat tartott, háztartást vezetett és a tanyasi asszonyok
életét élte. Főleg kukoricát, cukorrépát kapáltak és egyeltek, valamint a betakarítási munkákban is segédkeztek. Nekünk, gyerekeknek már az igen korai
gyerekkorunkban be kellett kapcsolódni a munkába: az állatok gondozásába,
a konyhakert és a háztartási munkák ellátásába. Az aprójószágok ellátása, a lábas jószágok legeltetése, itatása is a feladatunk volt. Mindezeket játékos formában sajátítottuk el, főleg a nagyszülők tanítása alapján. Ez nagyon hasznos, egy
életre szóló tanítás lett. Módszerüket a sok humor, a türelem és a szorgalom
jellemezte. A munkaeszközök apáról-fiúra szálltak. A feladatokat nem kellett
előírni, minden évszakban természetes volt, hogy kinek mi a feladata.
A tanyán élő állatokról néhány dolog. Lovat természetesen nem minden tanyán tartottak, de ahol volt, ott nagyon hasznosnak bizonyult. Kisebb földterületek szántásakor, vetéskor, ekekapáláskor, majd a betakarításkor a szállítási
munkák során is nagyon sokat jelentettek. Télen, ha a Hajta befagyott, a nád
és a gyékény aratásakor is hasznosak voltak. Ha nagy hó esett, szánkót húztak
nagy örömünkre. Olyan háziállat volt a ló, amivel hosszú időn keresztül együtt
élt a család, és nagy kedvencé vált. Minden lónak saját neve volt. Talán a Csillag
névvel találkoztam leggyakrabban. Ha kiscsikó született, nagyon örültünk neki,
pajkos játékos természetüknek voltak.
A szarvasmarha már minden tanyán megtalálható volt. Ők is saját névvel
voltak ellátva, például: Rózsa, Szekfű, Boris, Tarka, Foltos, amit a gazda kiválasztott. Ellátta a családot tejtermékkel, és a tejhaszon is jól jött, amit a tejcsar-
234
Hajta 23.
nokban leadott tejmennyiség után fizettek. Hagyó Miklós és felesége, később
Vargáné Mancika néni voltak a tejcsarnokosok. A tejtermékeket a szorgalmas
háziasszonyok készítették, kiváló minőségű sajt, túró, tejföl, néha tejszín, orda,
író került az asztalra. Ritkábban borjú, vagy marhahús. Télen az istállóban szalma volt alom az állatok alatt, a jászolban széna, kukoricaszár és abrak volt az
eledelük. Nyalósót is kaptak. Természetesen tiszta vödörből itatták őket. Ha
nem volt túl hideg, egy kicsit jártatták őket, és akkor az egész istállót kitakarították. Minden nap talicskával kitolták a trágyát, és új szalmát kaptak. Néha
azt is megkóstolták. A tavaszi, nyári időszakban pányvára kötve legeltek. Az
is a gyerekek feladata lehetett, ahogy egy másik helyre átpányvázzák őket. Ezt
esetleg naponta többször is meg kellett tenni, attól függően, mennyi fű volt a réten. A szomszédék tehenét is átkötöttük, ez természetes volt számunkra. A jószágok megszoktak bennünket, mi sem féltünk tőlük. A réten sok fajta növény
volt, szinte mindegyiket szívesen lelegelték, kivéve a szúrós növényeket, például
a szamárkórót és a „tüskét”. A tehén fejése is nagyon fontos feladat volt. Reggel,
este és néha délben is fejni kellett. 10 éves voltam, amikor megtanultam ezt
a műveletet. A tejjel kapcsolatos munkákat tisztán és gondosan kellett elvégezni, hiszen fontos élelmiszerként hasznosult.
Volt olyan tanya, ahol birkát és kecskét is neveltek. Nagymamámnak is volt
kecskéje. Hasznos kis jószágok voltak azok is, a kecsketejet anyatej hiányában
a csecsemőknek is adták. Én magam is azon nőttem fel. Az anyakecske aranyos
kis gidákat fialt, azok fürgék, szertelenek, játékosak és sokszor rosszalkodóak
voltak.
Sertés minden tanyán nevelkedett. Anyadisznó több is lehetett, a kismalacok a vásárba kerültek. A süldőkből kiválasztották a család számára a hízót,
legalább két darabot. Akkoriban szinte az összes kis- és nagysúlyú sertést felvásárolták, ez sok háztartás bevételét jelentősen növelte. Az etetéshez szükséges
terményeket megtermelték, majd a kismalacok felhizlalása után azok eladásával a szorgalmas emberek munkája megtérült.
A baromfi nélkül nem volt tanya a tanya. Az aprójószágok ellátásában a gyerekek is képesek voltak részt venni, ugyanis egyszerű feladat volt. A kotlós előjött a szalmakazalból a több-kevesebb kiscsibéjével, amit fel is nevelt, ha a héja
vagy gólya, szarka, parlagi sas el nem vitte. Néha a róka is megpróbálkozott.
A konyhai hulladékon kívül kukoricadarát, napraforgót és gabonát is kaptak.
Egész nap a tanya környékén jártak és a mezőn kaparásztak. Ha azonban olykor
véletlenül a konyhakertbe beszabadultak, aminek a kerítésén könnyen átjutottak, lévén az napraforgóból és kukoricaszárból vagy fonott venyigevesszőből
volt, igen nagy károkat okozhattak. Ugyanis ekkor megcsipegették és kikaparták a kerti növényeket. A baromfi fontos táplálék volt a család asztalán, a sertéshús mellett. Galamb, kacsa, liba is volt a tanyákon, főleg azoknál, akik a Hajta
szélén laktak, mert ott sok víziszárnyas nevelődött. A rókára azonban nagyon
kellett vigyázni, azok a nádasból elő-előbukkantak.
235
Visszaemlékezések a Hajtáról
A tanyák általában „tisztes” távolságban helyezkedtek el egymáshoz képest,
így jutott minden jószágnak elegendő legelő, nagy tanyaudvar, konyhakert. Voltak azonban ún. tanyabokrok is, ahol közel egymáshoz több tanya is épült. Én is
egy ilyen tanyán laktam, ahol középen három tanya is volt egymás mellett. Az
épületeket vert falból, később vályogból építették. A vályogvetés nehéz fizikai
munka volt. Emlékszem vándorcigányokra, akik szorgalmasan dolgoztak egész
nap. Kiásták az agyagot, szalmatöreket és vizet adtak hozzá, összetaposták lábbal, majd vetőkádakba rakták. Később a formából kivették, majd többször megforgatták, hogy jól kiszáradjon. Gúla alakban rakták fel, hogy szellőzni tudjon.
A folyamatot vályogvetésnek hívták. A nagy vályogvető gödrökben megállt az
esővíz, amit a madárvilág nagyon szeretett. A vályogot, miután felépült a tanya,
betapasztották „sárral”. Szalmatörek, agyag, víz és lócitrom keverékével. Nagyon
tartós, időtálló volt, ha jól kiszáradt. A tanyasi asszonyok a házukat minden évben húsvétkor és „István királykor” hófehérre vagy sárgára meszelték. Az alját
„kicsapták” kenderzsineggel, és ultramarinkék színű festékpor és mész keverékével bemeszelték. A tetőre hajtai nád, később piros cserép került. Az ablakok,
bejárati „nagy” ajtók, a gang fakerítése általában zöld színű lett. Így nagyon mutatósak és csinosak lettek a tanyák. Érvényesült a piros, fehér, zöld, ami szívet és
lelket melengető és magyarságot is kifejező egyben. Nem lehet véletlen.
A tanyaépület általában egy szoba, egy konyha, egy spejz és előtte elhelyezkedő nyitott gangból állt. Később már igény volt több szoba, nyári konyha kialakítására is, ahogy nőtt a család. A nyárikonyhát különálló épületben helyezték el vagy a ház legvégében. A szobabelső is fehérre volt meszelve. Később
a „piktorasszonyok” széles gumihengerek segítségével ki is díszítették. Elhúzták
a léniát, ami egy csík volt, elválasztotta a plafont és a hengerezendő falat. A padozat előbb döngölt földből volt, amelyet legalább hetente felmázoltak. Vízzel
bespriccelték, hogy ne poroljon annyira, felsöpörték, majd agyaggal (amibe tehéntrágyát is tettek) és vízzel elkeverték, és egy puha rongy vagy kefe segítségével bekenték. Ezt hívtuk mázolásnak. Későbbi időkben hajópadlónak hívott
fapadozatot raktak a szobába. A tanyákat sok helyen kerítéssel vonták körül. Ez
leginkább falécekből és deszkákból készült. Sok helyen ezt is bemeszelték oltott
mésszel. A konyhakerteket is kerítéssel védték, ahogy arról fentebb szó volt,
napraforgó, kukoricaszár, venyige felhasználásával. A nagy tanyaudvarokat illett tisztán tartani, nagy vesszőseprűvel felseperni és meggereblyézni. Ennek
eredménye a rend és tisztaság szemet gyönyörködtető látványa lett.
Nem volt villany, vezetékes víz, telefon, gépkocsi, köves utak. Petróleumlámpa, viharlámpa égett. Ezek mellett tanultunk meg írni, olvasni, ezek
mellett kártyáztunk. A vizet ásott kutakból húztuk. A legtöbb esetben iható
is volt. Nagyon sok víz fogyott egy nap, mert a jószágok itatásához és a háztartáshoz jelentős mennyiségűre volt szükség. A virágoskertet és a kisebb
méretű konyhakertet is innen locsolták. Voltak olyan emberek, akik értették a kúttisztítás folyamatát. A kútágast használták különböző jelzésekre is.
236
Hajta 23.
A szomszédok, ha messzebb laktak, a jelzéseket ismerve tájékozódni tudtak
egymásról, az ellátszódott jó messzire. A tanyákhoz vezető utak, dűlők mind
földutak voltak. Esőzések után szinte dagonyává váltak, a „vendégmarasztaló” fekete föld miatt. Amikor azonban szárazság volt, annyira porzott, hogy
jól látható volt, ha valaki lovas kocsival arra járt, esetleg a tsz gépjárműjével.
Telefont csak segélyhívásra lehetett használni a „Körben”, a 31. számú főút
melletti moziépületben. Gépkocsija talán a Sápiéknak volt először, Moszkvics
vagy Wartburg, már nem emlékszem. Egy biztos, semmiben sem szenvedtünk hiányt. Ezek a dolgok egyáltalán nem hiányoztak, mindent megoldottak
az ott élő emberek.
A tanyasi emberek ismerték, tisztelték egymást, szorgalmasak, szavahihetőek voltak. Az idősebbek átadták tudásukat a fiatalabb generációknak. Mivel
majdnem mindenki egyformán „szegény” volt, nagy irigységek, rosszindulat
nemigen jellemezte a kapcsolatokat. Természetesen kivételek abban az időben is előfordultak. Forrófejű legények udvarláskor vagy ha valakit vérig sértettek. A tanyán élők segítették egymást, amiben csak tudták. Tisztelték az
időseket, akik játékosan tanítgatták a gyerekeket. A munkákat is sokszor közösen, kalákában végezték. Sok esetben egymásra voltak utalva. Tanult ember
kevés volt közöttük, hiszen nagyon korán munkára fogták őket. Volt olyan,
aki sem írni, sem olvasni nem tudott, azonban a számokkal elbírt. Az idők
során a természeti jelenségeket kitapasztalták, generációkon keresztül átadták, ezért nagy tapasztalattal rendelkeztek a mindennapi munkákkal kapcsolatosan. A jószágokhoz is nagyon értettek, például mikor kell tyúkot ültetni,
mikor kell a malac fogát elvenni vagy a kanmalacot kiherélni, ha meg valami
betegség jelentkezett, mivel kell gyógyítani, az elléseknél szükséges lesz-e segítség a marhának vagy a lónak. Tudták, mikor jön a vihar, a jégeső vagy csak
egy nyári zápor lesz. A felhők járásából tudták ezeket. A növényeket hogyan
kell ültetni, gondozni, később tárolni. Ha a felnőttek vagy a gyerekek megbetegedtek, mivel csak Jászberényben volt orvos, tudták milyen gyógynövényekkel kezeljék őket, a lázat hatékonyan hogyan csillapítsák, vagy a sebeket
mivel tisztítsák, kenjék. A még sokszor nagyon fiatal anyák a csecsemők, pici
gyerekek gondozását hogyan végezzék.
Ha nagy baj történt, mindenki próbált segíteni, ahogy tudott. Egy biztos,
embert faragtak belőlünk, úgy, hogy közben mi azt játéknak gondoltuk.
Emlékszem:
− Egy csípős hideg hajnalon a gazdaasszony begyújt a sparheltbe, és az
akácfa füstje belengi az udvart, a leszálló köd mindent körbeölel.
− A kakas kukorékol, a tyúk leszáll a tojásról, a hízó visít a fagyos hajnalokon, de a pogácsa és a bor forró, a pálinka meg hideg.
− A tehenek csendesen kérődznek a jászol előtt.
− Húsvétra és „István királyra” hófehérek a tanyák és az istállók, mint a tanyasi gyerekek lelke.
237
Visszaemlékezések a Hajtáról
− Elvetik a magokat, nyikorog a kútgém, mert hiszen van kinek, minek
vizet húzni.
− A nyárillatú szénát szálal a jószág, és reménykedve várjuk a kikeletet.
− Az öreg, tapasztott istállók, a gerendás otthonok várják vissza a villás
farkú, szénfekete tollú kis és nagy madarainkat.
− Nyáron a száraz, forrón izzó alkonyokon a hűvös vályogfal öleli át a lakóit.
− Minden egyes gyermek és minden egyes jószág születésével, a mag szárba szökkenésével bizonyítást nyer, hogy van élet.
− Amíg szárízík kerül a kemencébe, amíg a sparhelt ég a konyhában, és
életet lehel belé a tűz, és ott az izzó parázs látványa, ekkor a villany nélküli tanyákon is érezhetjük a világosságot és a fényt.
− Amikor megcsókoltuk a földre hullott kenyeret, és amikor a foszlós kalács illatát éreztük, erre is emlékszünk.
− Karácsonykor örültünk a fenyőágaknak, a templomba járásnak és a szeretetalapú kölcsönös segítségnek, kicsivel való megelégedésnek, meg
annak, hogy a másik is boldogulni képes legyen.
− Emlékszem a gazda dolgos, barázdált kezére, emlékezem az aggodalom
sötét felhőire, az álmatlan éjszakákra.
− Jámborságot, türelmet, alázatot, embertársaink tiszteletét, az adott szó
szentségét.
− És talán a legfontosabbra is emlékszem, a letérdelésre, de nemcsak a jószág mellé, hanem az élet és főleg Isten elé.
Hajta 32, 34, 34a, 35.
Hajta tanya 16. és 40. számok mellett korábban állt négy tanya, illetve mostanában már csak három. Ebből az egyik a 35. számú, a Házkötő Vendel és neje,
Benke Ilona tanyája. Ez
a tanya már nem áll, csak
a gémeskút helye van meg.
Továbbá itt állt id. Beszteri
Ferenc (Hajta 32.), Házkötő
Sándor és Matók Erzsébet
tanyája, ami később Sápi
Kálmán tanyája lett. Ifj.
Beszteri Ferenc (Hajta 34a.).
Házkötő Vendelnéről
olvashatunk Kecskésné
Szappanos Zsuzsa visszaemlékezésében, amikor
Házkötő Vendel, Házkötő Vendelné és Kocsis János a szomnagymamájáról, Ilka nészédból
238
Hajta 41.
niről ír. Kocsis Jánosról pedig annyit kell tudni, hogy egy kicsivel beljebb,
a nádasban állt a „Kocsisfalva”: Kocsis István, Kocsis János, Kocsis Flórián
tanyái.
Hajta 41.
Szabó Károlyné, szül: Sápi Erzsébet
Szüleim tanyáját gyep vette körül, a Zagyvamenti Tsz-től béreltek, kb.
6 ha‑t. A tanya anyai nagyapámék tanyája volt. Nem tudom, hogy mikor és ki
építette. Nagyapám, Nyíri Pál 1886-ban született. Ő is és a testvérei is ott nőttek
fel. Anyukám lakott ott sokáig (Nyíri Gizella 1930–2006). Az épület eredetileg
nádtetős volt, szüleim 1966-ban cserepezték. A 2006 óta lakatlan tanya még áll,
de romos állapotú. 1967-ben építették az istállót, a borházat, a szerszámos kamrát, 1970–71-ben pedig a disznóólakat és a tyúkólat. Tartottak teheneket, minden évben voltak borjak, növendék üszők, sertések, egy lovuk is volt, valamint
sok baromfi: kacsák, libák, tyúkok, természetesen az ilyen udvarokból a kutya
és a macska sem hiányozhatott. A beszolgáltatási időket nagyon megsínylették.
Még évtizedek múlva is panaszkodtak azokra az időkre, törvényekre. Rendkívül megsínylették a téeszesítés időszakát is, amúgy is szegényesen élt a család,
de azután még jobban.
Nagyon szép gyermekkorom volt. Szívesen segítettem nekik az állattartásban, a szőlő körüli munkában, meg a kukoricatermesztésben, aztán a széna behordásában és összerakásban is. Rossz emlékként csak a sáros utakat tudom említeni, meg hogy viszonylag későn, csak 1980-ban lett villannyal ellátva a Hajta.
Aki tanyára születik, és ott is nőtt fel, abba beleivódik a tanyai élet szeretete.
Viszont aki városból, esetleg panelból akar vagy szeretne tanyára költözni, annak azt üzenem, hogy okvetlenül gondolkozzon el azon, hogy megvan-e benne
a természet és állatok iránti szeretet, mert ha az nincs, akkor nem tud beleszeretni a tanyai életbe. Mert ha csak nyaralónak költözik is a tanyára, a földművelésnek, állattartásnak akkor is zaja és szaga van. Ezt tudni kell! Bele lehet tanulni a tanyai életbe, de a tapasztalt, régóta ott élő emberek tanácsát, segítségét,
szívlelje meg mindenki!
Hajta 44.
Bajor Istvánné, született Matók Boriska
A tanya 1956-ban épült. Férjem, István és testvére, Sándor építette. Eredetileg azon a helyen nem állt tanya. A vájkot saját kezükkel verték. 1966-ban bővítettük kiskonyhával, műhellyel, majd 1970-ben garázzsal. Itt a tanyán 1999-ig
239
Visszaemlékezések a Hajtáról
éltem, mert a férjem meghalt, és utána beköltöztem
Jászberénybe.
A tanyához fél hektár
veteményeskert is tartozott, amelyben zöldségféléket és krumplit termesztettünk, volt néhány
gyümölcsfánk is. Az épület mögött ólak is voltak
Bajor Sándor, Bajor Julianna, Bajor Istváné sz. Barát Julianna, Bajor Julianna, id. Bajor István, ifj. Bajor István, aki
csirkék, disznók számára.
1951-ben bevonult katonának Szerencsre
A Bajor család a Hajta 58-ban lakott, a Matók
család pedig 69-ben. Férjem 1958-ban az aprító gépgyárba került lakatosnak,
ahonnét brigádvezetőként ment nyugdíjba. Biztos megélhetés volt, havi rendes
fizetéssel. Én nyolc általánost végeztem, majd a tsz-ben helyezkedtem el. Igen
nehéz munka volt, különösen az elején: 13 munkaegységet kellett teljesíteni,
de keresni alig lehetett. A férjemet is megfenyegették, ha nem lép be a tsz-be,
akkor kirakják a gyárból.
A beszolgáltatások idejéről annyi emlékem van, hogy elvitték a padlásról
a búzát. Azt mondták, kenyérnek kell Berénybe, de addigra mindig elfogyott.
Elkobozták Csillag nevű, szép lovunkat és a hozzá való kocsit is.
Gyermekkoromban vidáman éltünk a Hajta szélén. Nyáron mezítláb jártunk, a patakban gyakran megfürödtünk, télen pedig csúszkáltunk a jégen.
A búcsú mindig nagy ünnep volt, sokan voltunk, ráadásul István névnapokat is
tartottunk, és az elszármazott testvérek meglátogattak.
Hajta 46.
Kisnémet Antal
A tanyát édesapám, Kisnémet István vásárolta 1968-ban, addig Szórád Antal bácsi tanyája volt. Antal bácsi építette, de már a 80-as években is rossz állapotú volt. Tartozott hozzá pince, fészer, kishonyha, disznóól és istálló is. De
csak disznó és kutya volt a portán, más állatot nem tartottam. Földterület nem
tartozott hozzá, de a telek nagy volt, mintegy 3600 m2. A régi tanyát, a lakóépületet és a melléképületeket is lebontottam. Varga József szerzett egy rezgőgépet,
egy salakblokk verőt, ezzel vertem elegendő mennyiségű blokkot. Az új tanya
egy szobából, konyhából és garázsból állt. 1988-ig laktam itt, amikor összeházasodtam Évával, és az Újerdő 110. szám alá költöztem. Igazából csak pár házzal
költöztem odébb. Rövid idővel ezelőtt a tanyát eladtam, egy nagykátai illetőségű ember vásárolta meg.
240
Hajta 46.
A tsz-be sosem próbáltak beszervezni, de rekvirálni jöttek: elvitték a búzánkat és a zsírt. Sok kedves emlékem van a hajtai évekről. Például testvéremmel,
Kálmánnal sokat rosszalkodtunk. Fontos mérföldkő volt az életünkben, amikor
testvéremmel, aki villanyszerelő volt, vásároltunk egy aggregátort, evvel állítottunk elő a villanyáramot. Villany nélkül sokkal nehezebb volt az élet a tanyán.
Rossz élményem volt, hogy Egreskátára jártunk iskolába, minden évszakban rossz minőségű utakon gyalogoltunk. A legrosszabb talán a sár volt, az út
pedig igen-igen hosszú.
A tanyai élet sok vesződséggel jár. Csak olyan emberek költözzenek tanyára,
akik szeretik a sok munkát, vesződséget az állatokkal, a földművelést és a növénytermesztést.
A későbbiekben fémcsiszoló és galvanizáló szakmát szereztem és a Hűtőgépgyárban kezdtem el ebben dolgozni, mintegy 10 éven keresztül. 1974-ben
egy tűzoltó ismerősöm segítségével váltottam, és felszereltem tűzoltónak. A kiképzés után 21 évet töltöttem állományban, főtörzsőrmester rangban szereltem
le. A hajtai nádtüzekhez szinte minden évben kivonultunk! Elsőszeren voltam
tűzoltó, ami annyit jelent, hogy minden tűzhöz azonnal vonultunk, nem volt
apelláta.
Újerdő 110.
Kisnémet Antal és Kisnémet Antalné, született Bada Éva
A tanya 120 éve épült, és mi 1973-ban költöztünk ide a Hajtáról az első férjemmel (†Csillik Imre). Eredetileg az Inges család tulajdona volt, valószínű,
hogy ők is építették. Az épület vegyes szerkezetű, vert fal és tégla cseréptetővel.
Jelenleg jó állapotúnak mondható, karbantartott. Tartozik hozzá istálló, disznóól meg tyúkól. A disznót Csörőkének hívtuk. De az istállót már csak raktárnak használjuk, teheneink már nincsenek, de voltak birgék, nyulak. Természetesen a tanya nem lenne meg kutyák nélkül, most is van három: Bogi, Pajti,
Mazsi. A ház körül 1 hektár szántóföld, konyhakert található. Máig itt termeljük
a konyhára szükséges zöldségféleléket. A ház előtt pedig kis virágoskert van.
Amikor kijártam az iskolát, apukámmal elmentünk aratást vállalni. Apukám abban az időben már a tsz-ben dolgozott, így nem kellett beszervezni. Elvenni tőlünk nem tudtak semmit, mert jóformán semmink sem volt.
Legkedvesebb emlékeim a Körhöz kötődnek. Oda jártunk szórakozni, bulizni. Egy időben – míg nem volt a villany bevezetve – egy aggregátort használtak a mozigép üzemeltetéséhez. Egyébként áram nélkül a tanyában rossz volt.
Akkor javult egy kicsit a helyzetünk, mikor akkumlátort szereztünk, s azzal
tudtunk fényt gerjeszteni, a tv is erről ment.
A fiataloknak azt üzenem: a tanyán sok munka van. Csak az költözzön tanyára, aki szeret dolgozni. Este a munkát nem befejezzük, hanem csak abbahagyjuk.
241
Visszaemlékezések a Hajtáról
A hajtai kápolna gondnoka vagyok, 1997-től. Előtte édesanyám, Bada Istvánné, született Lengyel Magdolna volt a gondnok. Még előtte Farkas Jóska bácsi, őelőtte pedig Bóna Miska bácsi voltak ismert gondnokok. Augusztus 20-a,
a kápolna búcsúnapja. A mai napig nagy szeretettel jönnek az emberek ide,
a kápolnába. Sokan kedves szavakkal, puszikkal, öleléssel köszöntenek.
Itt, a szomszédunkban volt a háború előtt és után is egy faszéngázos, később
pedig benzines gatter.359 Sok nyárfadeszkát vágtak fel rajta. Ugyancsak itt, a mi
oldalunkon volt egy kis bolt is.
Hajta 49.
A Szűcs-féle melléképületek lassan elbontásra
kerültek, előbb a fészer,
majd az ólak fele, végül az
egész. Az ól meghosszabbított vonalától kicsit balra
volt még egy istálló, amelyet a tsz használt lóistállóként, de úgy 1980 tájékán
a dolgozók lebontottak.
Varga Zsolt
Nagyszüleink tanyája
Lakótanya, kert és góré, 1985 körül
volt, Varga Józsefé és Varga
Józsefnéé, született Ambrus Varga Margité. Gyermekorrunk legszebb helye! Egy áram nélküli, kis tanya
volt, ahol az istállóval egybeépült a ház. Volt egy külön „kis” konyhája is, 2×2,5
méteres, fatüzelésű sparhelttel, ahol időnként reggelente a nagymamánk a kis
konyha melletti, a góré alá épített tyúkólból a frissen szedett tojásból, a kertből
a frissen szedett hagymából, a házi szalonnából olyan reggelit készített, amit
a mai „műanyagételek világában” sokan nem is tudnak elképzelni. Ahol az egykori, hajtai jelentős ünnepeken, például augusztus 20-i búcsún, nagymamánk
nagy családi ebédeket készített: friss, házi tyúkhúslevest és rántott tyúkot, bejgliket, süteményeket. Az ételek a sparhelten készültek el. Majd pedig tálalt a 11
fős, nagy családunknak. Ezen étkezéseknek a mai napig nincs párja!
A német Gatter szóból: keretes fűrész. A keretfűrész vaskeretbe illesztett, több vágólemezű
fűrészgép, amellyel a farönkből egyszerre több, azonos vastagságú deszkát lehet vágni. Egy
munkás elég volt hozzá.
359
242
Hajta 49.
Ez volt az a kis tanya,
ahol egy kétcsatornás, kis
orosz tv üzemelt, használt
akkumulátorról. (Hétfőnként adás sem volt.) Ahol
egy piros kis vászonzacskóban, kb. 10 darabból
álló faépítő kockajátékunk
volt, mégis nagyon jól
éreztük magunkat! Ahol
a mai Xboxon felcseperedő fiatalok, nem tudhatják
már meg, milyen élmény
a petróleumlámpa pislákoló fénye mellett a mamával, a tatával és a bá- Varga Józsefné és Ifj. Varga József, 1960-as években. Az út
tyámmal magyar kártyával mellett eperfák sora látható
zsírt játszani!
Szinte mindig nagymamánk nyert! Ahol nagyapánk mindig úgy megrakta az
egész tanya fűtését ellátó román kályhát, hogy izzott a teteje, és emiatt gyakran
meg is repedt a felső öntvénylemez. Ahol minden
második évben más-más
henger nyomattal festettük
ki a szobákat. Ahol a nagymamánk a bátyámmal,
mikor ő már nagy testvérem volt, minden húsvét
környékén közösen kimeszelték a tanyát. Ahol már
kisgyermekként az óriási
legelőn szaladgálhatunk,
teheneket pányvázhattunk
arrébb legeltetés céljából, és közben érezhettük
a friss levegőt, a friss fű Varga József és Bata Julianna és ifj. Varga József, 1974.
illatát, és időnként a min- augusztus 4.
denféle illattal összekeverhetetlen friss „tehénlepény” illatát! Ahol sokat sétáltunk a hajtai dűlőúton
a tejcsarnokból a munkából megérkező nagymamánk elé, időnként mezítláb
a nyári nagy melegben a forró földes úton. Rengeteg élmény köt ide minket!
243
Visszaemlékezések a Hajtáról
Gémeskút 2021-ben
Szomorú látvány 2021-ben
Hajta 50. – Hajta farm
Korábban itt lakott Csirke István (Jászberény, 1897) és neje Balla Margit
(1899), illetve fiúk Csirke János (1921). Jani bácsi a tsz-ben dolgozott. De leginkább arról vannak emlékeim, hogy nagy vadász volt. Az ő portáján láttam
először karón varjút!
Jelenleg a Szatyorbolt működik a tanyán. „Gál Andi és családja gazdaságukat 2002-ben alapították, Pest és Jász-Nagykun-Szolnok megye határán, Jászberényben, a Hajta-tanyán. Kezdetben juh- és sertés-, de leginkább
mangalicatartással foglalkoztak. Később tejelő tehenek tartásával bővítették az
244
Hajta 52.
állattenyésztés körét. Állataiknak saját maguk termelik meg a takarmányt is.
A kezdetektől maguk dolgozzák fel sertéseiket, amit szalonna, kolbász és füstölt
áru formájában értékesítenek.”360 „A sajtkészítést Andrea kezdte el, amelyhez
később csatlakozott Ádám, a legnagyobb fiú is. Ma már ő készíti a sajtokat a vevők és az éttermek legnagyobb megelégedésére. Különlegessége a tekert sajtok
készítése, amelyet sajtkurzusokon is megmutat az ez iránt érdeklődő résztvevőknek. Rendszeres résztvevői vagyunk Jászberényben a Magyarok Vásárának,
Csángó Fesztiválnak és a Jász Világtalálkozónak.”361
Hajta 52.
Kisnémeth János362
A tanya örökföldön épült, és mindig is a tulajdonos lakott benne, aki 6 kh
földön gazdálkodott. 1920-ban az egyik oldalát sövénnyel kerítették, a tanyaudvar nincs kerítve, és kb. 500 négyszögöl területű. Gabonatermeléssel és állattartással foglalkoztak. Volt 2 lovuk, 1 tehenük, 1 anyadisznó kismalacokkal,
8 tyúk, 3 lúd. Az épület 1860 körül épült, és az istálló egybeépült a lakóházzal.
A ház vert falú, egyik végén ágasfás, a többi részben ollólábas, a héjjazat nád,
ácsolt tokos nyílászárókkal. A homlokzat tapasztott, meszelt. A konyha eredetileg szabadkéményes volt, ma lepadlásolt. A szobából a kemencét az 50-es években elbontották. A kocsifészer lomtárként szolgál. Az udvaron található ásott,
kitéglázott kút is található, akácfából faragott vályúval látták el.
Hajta 54.
Terjékiné Szabó Julianna, valamint fia Csajbók Tamás
A vert falú tanyát 1974-ben vásároltuk Csajbók Sándorral Pozsonyi Lászlótól, előtte pedig Babucs-tanya volt. Felújításkor az egyik gerendán az 1894-es évszámot találtuk. A melléképületek már megvásárláskor is voltak az épület udvarán, illetve mi is építettünk többet: fészert, disznóólat, csirkeólat, garázst, utóbbit
a mezőgazdasági gépek részére. A nyitott verandát téglával építettük be, illetve
a melléképületek is téglából készültek. 600 kvadrát körül (fél hold) van a porta
és a tanya körül 5 hektárnyi földön helyezkedik el. Például kukoricát termel www.szatyorbolt.hu
www.hajta-sajtja.webnode.hu
362
Gyűjtötte: Kocsis Gyula. A Jász Múzeum Adattára 164/1, 2-79. Népi műemlékkutatás, népi
építkezés Jászberény tanyavilágában és belterületén. Hajta, Tőtevény, Öregerdő, Négyszállás.
Épületfelmérési adatlapok, fotók, negatív a Néprajzi Múzeum, ill. az OMF részére beküldve.
A gyűjtés ideje: 1976. július. 83 db A/4-es lap, 7 db fénymásolt épületfelmérés, 169 db fotó, 1
db település térkép. Lásd 358. lábjegyzet.
360
361
245
Visszaemlékezések a Hajtáról
tünk, amit a szomszédokkal törtünk, de termeltünk
kalászosokat, gyümölcsöt
és burgonyát is. Nagy
számban tartottunk állatokat is: csirkét, tehenet,
borjút, anyadisznót, malacot, lovat, libát és kutyát.
Sándor előnevelt csirkéket
tenyésztett (néha 30.000
darab is volt a tanyán),
amelyeket Żuk típusú koCsaládi összejövetel
csijával hordott a környékbeli falvakba.
Voltak állatok, amelyeknek nevet adtunk: a lónak Kriszti, teheneknél már
nem emlékszem, a kutyának Szimat, Jolánka és Bogyó. 33 évig életünk ezen
a tanyán, 1974 és 2007 között. Előtte Tőtevényen éltünk, majd 2007-től a fiaimnál, 2012-től pedig Jászárokszálláson élek, a férjemmel. A hajtai tanya jelenleg
karbantartott, felujított, sőt lakott is. (Tamás 2015-ig élt itt, majd Nagykátára
költözött. Mostanában megvásárolta a Hajta 58. szám alatt lévő tanyát, a templom mögött, amelyben valamikor a Bajor család lakott.)
A beszolgáltatások idejéből nem sok emlékem van. A disznóvágásnál bizonyos mennyiségű zsírt be kellett szolgáltatni, előre be kellett jelenteni a vágást!
14 évesen, a nyolc általános után már a tsz-ben dolgoztam. Szegények voltunk,
nem tanulhattam tovább, pénzt kellett keresnem. Arattunk, cukorrépát szedtünk.
A KISZ-iskolába küldtek Hódmezővásárhelyre, így KISZ-titkár lettem a tsz-ben.
Szép emlékem, hogy biciklivel, busszal jártunk a városba. A szomszédokkal fosztani jártunk egymáshoz, télen meg kártyázni jártunk össze. Augusztus
20-án, a hajtai búcsúkor, több alkalommal is 3 tagú cigányzenekart fogadtunk,
zenéltettünk, mulattunk és énekeltünk. Minden gyermekem lagzija a hajtai tanyán volt. Születés- és névnapokon 30–40 fő is összejött, nagyokat ünnepeltünk.
A rossz élményem a tanyai életről a saras út volt, meg hogy a villamosítás
előtt csak petróleumlámpát használhattunk, illetve csak 1975-ben lett generátorunk. A generátor az előnevelt kiscsirkék miatt éjszaka is üzemelt. Az akkori
szomszédunk úgy gondolta, hogy a generátorral sugározzuk őt, ezért réz drótokat és mindenféle dolgot feszített ki a köztünk lévő kerítésre, hogy ne kapjon
sugárzást. Csak a hetvenes évek végén vezették be a villanyt.
Sokat dolgozunk a saját föld mellett a bérelt földeken is.
Tanyára az költözzön, aki szereti a jószágot, aki saját állatot akar nevelni
magának és az, aki szeret szabadabban élni, mint a városban. Ajánlani tudom
a fiataloknak a tanyavilágot, nagy földterületen lehet gazdálkodni.
246
Hajta 56.
Csajbók Tamás kiegészítései:
Kedves emlékeim a tanyáról, hogy gyerekkoromban a szomszéd tanya tulajdonosa, Varga Jóska bácsi a lovas kocsi után szánkókat kötött, és húzott bennünket, gyerekeket. Sokat
voltunk a Hajta-mocsár
területén, télen együtt
korcsolyáztunk és jégkorongoztunk, nyáron meg
a Hajta-patakban sokat
fürödtünk,
pecáztunk,
még nagyon kis halakat is
sikerült kifognunk. Felfedeztük a Hajtát, egészen
Jászfelsőszentgyörgyig. A
Hajtán sok eperfa állt, szerettünk alattuk játszani.
Lakodalom egy részlete a 80-as években: Kis Istvánné, SzarNem voltak rossz él- vas Ferencné, sz. Csermák Viktória és Bata Julianna.Viki néni
ményeim a tanyavilágról, lakoldalmak alkalmával szívesen vállalta a sütést-főzést.
csak jókat tudok róla elmondani. Talán csak egy,
hogy a nagy faszállító-autók rendszeresen szétrongálták a hajtai utat.
Az költözzön tanyára,
aki szereti a természetet,
aki szeret dolgozni, és aki
nem félős! Megnyugvás
ide haza térni, kikapcsol az
egész napos munka után
és nincs közeli szomszéd.
Lakodalom egy másik részlete. A képen: Kovács József, Kocsis
János és Bajor István
Hajta 56.
Eredeti tulajdonos Nyíri János, aki a Sass-dűlőre költözött. Nagyapánk, Bata
István 1969-ben vette meg.
Varga Zsolt visszaemlékezése
Szüleink Varga József János (1957), Bata Julianna (1954–2020) és anyai
nagyapánk, Bata István tanyájában már volt áram, de szegények voltunk. Két
247
Visszaemlékezések a Hajtáról
Bata István
szoba volt a tanyáépületben. Az egyikben anyai nagyapánk élt. A szoba fűtését egy román kályhával oldottuk meg, a másik szobában pedig egy burkolat
nélküli olajkályha állt, amelynek kitört az üvege, és azt alufóliával pótoltuk. Veszélyes egy szerkezet volt. A szobában öten (!) éltünk, ami a mai világban, ahol
minden gyermeknek saját szobája kell legyen, szinte elképzelhetetlen. Szüleink,
bátyám, Varga József (1974), húgunk, Varga Edina (1980) és jómagam, Varga
Zsolt (1978) laktuk. Egy hozzáépített, külön udvari bejáratú konyha volt hozzá,
és a konyhából egy „fürdő” nyílt. Víz nem volt bekötve. A fürdőkádba a meleg
vizet édesanyánk egy gázpalackos tűzhelyen melegítette az egész család számára, illetve egy fém állványban állt ott még egy zománcozott, kopott festékű lavór
is. Itt már egy teljesen különálló épületben helyeztük az el állatainkat: a lovat,
teheneket, csirkéket, disznókat. Az épület végében pottyantós illemhely volt.
Már nagyon kis gyermekként muszáj volt egyedül gyalog kisétálni a néhány
kilométerre található hajtai buszmegállóhoz és felszállni a Nagykáta–Jászberény buszjáratra. Húgomat az egykori Hold utcai óvodába kísértem be, jóma-
248
Hajta 56.
gam a Kossuth Lajos Általános Iskola alsó tagozatába jártam, a Kossuth úton,
bátyám pedig a Kossuth Lajos Általános Iskola felső tagozatába, a Rákóczi úton,
amely egy újabb séta volt!
Télen és nyáron, jégben és hóban, sárban és esőben meg szélben is, ezért
nem nagyon szerettem iskolába járni. Leginkább azért, mivel időnként megjegyezték a suliban, na, megjött a tanyasi, a sáros hótaposóban! Ahogy említettem szegények voltunk, egymás kinőtt ruháit, cipőit hordtuk! Nem voltak a mai
igényeknek megfelelő „pipás” vagy „háromcsíkos” melegítőruhánk és cipőnk,
ráadásul minden napra egy-kettő, és nem voltak márkás farmernadrágjaink,
ingjeink, mint manapság szokás.
Sok évtizeddel később, egyszer a bátyám már ferences szerzetesként egy
Jászfényszarun tartott szentmisén a prédikációjába belevette, hogy szegény család
voltunk, és hogy egymás kinőtt ruháit, cipőjét hordtuk. Aki nem hiszi, mondta,
kérdezze meg a hátsó padsorokban, az oszlopnál ülő öcsémet. Ekkor sokan hátra
néztek, kerestek engem a szemükkel. (Nem volt nehéz megtalálni, ugyanis, ahogy
mondják is, nagyon hasonlítunk). Teljesen meghatódtam, megkönnyeztem.
Az útviszonyokhoz kicsit visszakanyarodva, 1987 telén akkora hó esett,
hogy szó szerint egy hétig ki se mozdulhattunk, nem mehettünk iskolába se.
(Élveztem a helyzetet!) A szüleink igazolták a távollétünket az ellenőrzőben,
a tanító néni meg megjegyezte: nem igaz, hogy tanyáról nem lehet bejárni, és
a szülő csak 3 napot igazolhat. Így ebben az évben a bizonyítványomban szerepelt 2 nap igazolatlan hiányzás.
Mindezek ellenére szüleink, nagyszüleink tisztességgel felneveltek bennünket, amiért hálás köszönettel tartozunk! Szaladgáltunk a nagy legelőkön, pányváztuk a teheneket, hajtottuk az állati erővel vont járművet (lovas kocsit), nem
volt videójátékunk, nem volt színestévénk, de volt tengernyi élményünk, tanyasiak voltunk (vagyunk!). A családunkban van diplomás, van felsőfokú végzettségű, van szakközépiskolai végzettségű, vannak szakmáink.
Akkoriban sem mobiltelefon, sem vezetékes telefon nem volt! Pedig nagyon eleven, nagyon rossz gyermek voltam, mindig ért valami baleset. Íme,
néhány példa:
– Szülői engedély nélkül egy régi rossz falétrán felmásztam a tehénistálló feletti padlásra, hogy megzavarjam a házi galambjainkat. Mikor már fent voltam,
megcsúsztam és lezuhantam. Ordítottam, a karomat fájlaltam. Édesanyánk átrohant a szomszéd tanyába, ahol tudta, van autó. Átjöttek értem, és be a kórházba. Szilánkosra tört a jobb karom, gipszbe rakták, majd a szomszéd hazahozott.
– Sietős dolgom volt, mert valószínűleg a bátyámat piszkáltam, és neki is
rohantam az olajkályha fémrészének, ami tűzforró volt. Megégettem magam,
több helyen is. Édesanyánk rohant a szomszédba, hogy segítsenek bevinni
a kórházba. Súlyos égési sebeim voltak, amit hűtöttek, végül bekötözték.
– Rohantam a legelőn egy gyík után. De nem vettem észre, hogy a fémcövek, amihez a tehenet szokás kikötni, le van verve, és rajta ott a hosszú lánc.
249
Visszaemlékezések a Hajtáról
Pedig még a tehén is ott volt! A fémcövek beleállt a bal bokámba, nagyon mélyen! A mai napig megvan a heg. Édesanyánk rohant a szomszédhoz, kórházba
vittek, tetanuszt kaptam. A sebet kitisztították és bekötözték.
Sok évtized telt el, de nagyon szépen köszönöm: Csajbók és Kis család!
Hajta 54.
Szomorú látvány 2021-ben
Hajta 67.
Kisnémet Tímea, kiegészítéssel szolgált özv. Garai Andrásné
Apai Nagyszüleim tanyája a Jászberény, Hajta 67. Több mint száz éve,
1901‑ben épült a tanya, a dédszüleim építették (Pernyész László dédtata és Kisnémet mama). A tanyát egyik oldalról a Hajta-mocsár egy része veszi körül,
többi oldaláról rét szegélyezi. Mint minden tanyán, itt is sok állat volt: tehenek,
250
Hajta 67.
borjak, sertés, baromfiak és kacsák. Nem tudom pontosan, mennyi földterület
tartozott a tanyához, de volt az Öregerdőben egy rész, ahol kukoricát termesztettek, és a Neszűrben volt 9 sor szőlő néhány gyümölcsfával. Garainé szerint
10 hold tartozott a tanyához, amelynek fele legelő volt, de termeltek még búzát,
rozsot és napraforgót is. Nagyszüleim hat gyermeket neveltek itt fel. Nagyapám,
Kisnémet István 1994-ben, nagymamám, Sápi Erzsébet 2010-ben hagyott itt
minket. Garainé 15 éves korában költözött el a tsz elől menekülve Budapestre.
A tanya megvan még, Édesapám, Kisnémet Kálmán lakik benne. A tanya
eredetileg nádtetős volt. Az 1980-as évben átcserepezték és 3 helyiséggel kibővítették. A tanyához tartozik egy istálló, tyúkóllal és disznóóllal amit a gyermekkoromban építették újjá.
Csakis szép emlékeim vannak az itt töltött időkről. Gyermekkorom nyarai itt
teltek, sok unokatestvéremmel együtt. Segítettünk az állatok körül. A teheneket
kivittük a mezőre, behoztuk itatni őket. Az egyik maradandó, szép emlékem,
mikor Nagyapa visszatért a pányvázásból, a kalapja teli volt illatos szegfűgombával. És mikor Mama finom buktákat, almás pitéket sütött a kemencében, és
a drága jó keze bírta a meleg tepsiket. Jártunk kukoricatörésre és szüretelni. Szüret után a finom csemegeszőlőt felkötöztük, és felakasztottuk egy rúdra a padlásra, amiből sokáig csemegéztünk. A fejéssel is próbálkoztam, de az soha nem
ment. De nagyon szerettem a frissen fejt meleg tejet. Sokszor hordtam a tejet
biciklivel a tejcsarnokba Mancika nénihez. Disznóvágások után én vittem el
a kóstolót a közeli tanyákban élő rokonokhoz, ami nagy öröm volt számomra.
Felejthetetlen volt az augusztus 20-án tartott hajtai búcsú. Misével, körmenettel, búcsúfiával, sergővel. Ilyenkor az egész nagycsalád összejött, együtt
ünnepeltünk. A búcsú napját még a mai napig is tartjuk, minden évben. Vasárnaponként eljártunk a kis kápolnába misére. Örömként éltük meg, hogy
mennünk kell a templomba a nagyszülőkkel.
Legszebb emlékem Hajtán, hogy itt voltam elsőáldozó 1986. augusztus 21-én,
Vajk Alajos atyánál. Nagyszüleimnek köszönhetem, hogy megismertem Jézust,
és elvetették a szívemben a hit magját. Hálás vagyok Nekik ezért mindörökre!
Ez az élet annak való, aki szereti és tiszteli a földet, az állatokat. Teljes szívvel
és odaadással lehet csak csinálni.
Rácz Istvánné született Kisnémet Piroska kiegészítései:
Kedves emlékeim a tanyáról, hogy nagyon szerettem ott lakni. A Hajta-patak a tanyánk végénél folyt. Volt ott egy kis hidunk, átjártunk rajta, a teheneket
pedig a vízben hajtottuk át. A teheneinket Fátyolnak és Szegfűnek hivtuk, a lovunkat pedig Gyémántnak. A patak nem volt ott mély. Emlékeim szerint csak
egyszer öntött ki nagyon a Hajta–patak, a 60-as évek elején. Akkor körbe vette
a víz a tanyánkat, de szerencsére nem érte el a falakat. Nyáron minden délben
fürödtünk a Hajta-patakban, télen csúszkáltunk rajta, korcsolyáztunk és szánkóztunk. A fűtéshez való anyagot kutúnak neveztük. Télen, amikor befagyott
251
Visszaemlékezések a Hajtáról
a Hajta-patak, innen termeltük ki, tolikaszával, amivel egyszerre sokat lehetett
vágni. Anyukánk mindent a kemencében sütött meg. Egyszerre 4–5 tepsi kalács
sült, amit alig vártunk, hogy megsüljön. Akkoriban kelt kalácsot volt szokás
sütni. Ritkán sütött benne bélest. Újévre a szőlősbéles soha nem maradhatott el.
Itt minden évszak szép volt! Tavasszal jöttek először a bíbicek, azután a többi költöző madár. A Hajtában az első virág a kikerics volt, majd a mocsári gólyahír, nyáron tündérrózsák nyíltak. Utóbbiból is sok volt. Szerettem a Hajtában
lévő sok szigetet, ugyan a nevükre már nem igen emlékszem. Talán Veres Paja-sziget, Disznó-sziget.
Néha elmentünk kirándulni is a Hajtában, az egyik szigetről a másik szigetre. Mindig nagyon vártam az iskolai nyári szünetet. Az első négy osztályt a hajtai iskolában, az ötödiktől pedig a Majorba (Alsóegreskáta) jártam, ami már
messze volt, 4 km-re tőlünk. Nyáron, délutánonként az állatokat kellett őrizni,
a tehenet, a malacot, a libát. Közben azért játszottunk is, többen is voltunk kint
a Hajta szélén. Nagyon váruk az István király-napi búcsút, akkora kaptunk új
ruhát és egy kis zsebpénzt, búcsúfiára. Nyári munka volt a szőlő gondozása is,
ekkortájt sokat jártunk a szőlőbe. A Neszűrben volt a szőlőnk. Ide mezítláb
nem lehetett menni, olyan forró volt a homok. Egyébként általában mezítláb
jártunk. A csizmánk fekete volt és gumis szárú.
Még a karácsony jut az eszembe. Akkor még a szaloncukorral, mézeskaláccsal és kicsi, piros almákkal díszített karácsonyfa volt az ajándék. A fenyő
hosszúlevelű volt. Reggel mire felébredtünk, ott állt az asztalon. Az itt töltött
évek szépek voltak, és mindig szívesen gondolok rájuk. Még ma is hazalátogatok a testvéreimhez, és jól érzem ott magam.
Rossz élményem volt, amikor a cigányok jöttek, edényeket árultak tollért
cserébe. Anyukánkat egy alkalommal jól becsapták!
A fiataloknak csak jót tudok mondani a tanyai életről. Kinn élsz a természetben, és szabadságod van. Jó a levegő. Csend van, legfeljebb a madarak énekelnek. A kulturált élethez szükséges feltételek is megvannak.
Garai Andrásné szerint nagyon jó a levegő, a tér és a szabadság, valamint az
emberek segítik egymást!
Hajta 71.
Arnóczki Ferencné
Bóta Erzsébet néven születtem, és a Hajta 71-ben laktunk. Szüleim voltak
a tanyatulajdonosok, Bóta István János és felesége, Matók Viktória. Vert fal és
vályogszerkezetű volt a tanya. Volt melléképület: istáló, disznó- és tyúkólak, kis
konyha. A tanya körül voltak az állataink: ökör, liba, tyúk, tehén. A háztáji kertben sokféle dolgot termesztettünk, pl. szőlőt, kukoricát, zöldségféléket. Sajnos
már csak a tanya helye van meg.
252
Hajta 71.
Kedves emlékeim a Hajtában a lepkék hajkurászása volt, meg a futkorászás
szabadban. Pancsolás. Sok pióca volt a vízben, majd a testemen is. Fantasztikus
élmények voltak! A jó élmények közé tartozik még a villany nélküli tanya is,
több petróleumlámpát üzemeltünk. A tyúkokkal feküdtünk és keltünk. Rossz
élményem, amelyre máig is könnyezve emlékszem vissza az, mikor jöttek és
a nagy vízelvezetőket ástak, hogy lecsapolják a Hajtát.
Minden fiatalt megismertetnék a tanyai élettel. Jó és rossz oldalaival együtt!
Jó oldala több van! Ismerje meg minden fiatal az állatokat, a természetes, vegyszermentes növénytermesztést! Ha lenne segítségem, felújítanám a tőtevényi
iskola közelében fekvő, elhagyott tanyánkat, és már holnap ki is költöznék!
Ifj. Bóta István és felesége, Kiss Mária esküvője,a koszorúslányok: Bóta Rozália és Ézsiás Mária
Szüret 1938-ban
253
Visszaemlékezések a Hajtáról
Hajta 77.
Kelemenné Mózes Irén emlékei
A tanya kb. az 1850–60-as években épült. Az akkori lakói Czalbert-Halasi József és neje, Szatmári Mária, gyermekeik: József, Sándor, Miklós, János és Mária
voltak. 1956-ban költözött haza Miklós
fia családjával a Zagyvapartról, mikor
a tata elhunyt. A mama kérte meg rá.
Czalbert-Halasi Miklós 1913. december
12-én született. A Bogyó-iskolába járt
(ami a 70-es években megszűnt). Majd
Egerben volt katona, és megjárta Fehéroroszországot, a Don-kanyart. Nagyon
jól beszélt oroszul, így szanitéc is volt.
A katonaságból hazatérve Peresre járt
udvarolni Bíró Juliannához, akivel házasságot is kötött 1947-ben. 1949-ben
megszületett az első lányuk, Julianna,
1952-ben Miklós fiúk, majd 1958-ban
Irén lányuk, aki az én anyukám.
Az 1960-as 70-es években kiöntött
a Hajta-patak. Homok gátakkal védték
a tanyákat, és csónakokkal közlekedtek.
Abban az időben az asszonyok házCzalbert-Halasi Miklós
tartásbeliek voltak. Kenyeret és cipót
sütöttek minden héten. Ezen kívül mostak, főztek, vasaltak és állatokat is tartottak. Volt a tanyán mindenféle szárnyas meg kutyák, macskák, tehenek, borjak,
lovak, disznók, birkák. Az állatállomány ellátta a családot élelemmel, és a feleslegből tudtak árulni is. Mama csirkét, kacsát, gyöngytyúkot, pulykát keltetett.
A keltetett állományt és a tojást is a nagykátai piacra vitte. A tejet feldolgozta:
túrót, sajtot is sokat vitt a piacra. Halottam, hogy volt Jászberényben egy felvásárló, aki nagyobb tételben vett sajtot (Szarvas Lajosné, Eszti néni). A friss
tejet a tata a hajtai tejcsarnokba vitte minden nap. Itt volt bolt is és kocsma is.
Ide beültek egy kávéra meg egy kevertre, várták a tejes kupákat. Nagyon szép
időszak volt ez, mert itt még szántak időt egymásra az emberek.
A lovak nevei, amik az évek során követték egymást, a következők voltak:
Berci, a beszolgáltatás után a tsz-ből hazaszökött (azt mondják, a jó ló hazatalál), Szellő, Pajkos, Tündér. A tehenek nevei: Kávé, Bimbó, Viola, Rózsa, Zsömle, a bikaborjú neve: Zsandár. Volt egy kedvenc bárányunk, aminek masni volt
a nyakán. Úgy hívták, Muci. Kutyák nevei: Bogár, Csibész, Poli. Macskák nevei:
Cirmos, Kormos, Picur. A lovakat Kovács István patkolta időközönként, akit az
erre lakók csak Kovács-kovácsnak hívtak.
254
Hajta 77.
Régen, amikor a legény udvarolni járt, bakfazekat vitt a lánynak, tele édességgel és gyümölccsel, jelezve, hogy kedves számára. Ha a legény sértve érezte
magát, akkor összetört cserepet tett a fazékba.
A tata tsz-tag volt, így tarthatott állatokat, lehetett földje, azonban a lovakat
be kellett szolgáltatni a Bartali-tanyába. Sokan nem léptek be a tsz-be, azokat
üldözték, nem hagyták békén.
Vallásos emberek voltak: imádkoztak, betartották a böjt időszakát, vasárnaponként a hajtai templomba jártak, nem dolgoztak. Augusztus 20. mindig
nagy ünnep volt. Ekkora kimeszelték a tanyát, a családot összehívták ebédre:
tyúkhúsleves, birkapörkölt volt és sok sütemény. Nem maradhatott el a gazda
saját termesztésű, gyümölcsből készült bora, pálinkája sem.
Összejártak a szomszédok, még kaszálni, kapálni, morzsolni és gyűjteni is.
Nagyon szerették a disznóvágásokat. Ez egy jelentős program volt, és a nap végét
nótázással, kártyázással zárták. Nem mindig volt felhőtlen az életük. Meséltek
a padlássöprés időszakáról, amikor elásták a bort, és éjszaka vágták a disznót.
Tata mondta, fiam, manapság is van padlássöprés, csak már nem jönnek házhoz!
A fiataloknak volt szórakozási lehetősége: a hajtai Kör, a KISZ helységben,
tánc, versköltés, -felolvasás, -szavalás, kirándulás, például Visegrádra. Majd
amikor ez megszűnt, Berénybe jártak ismerkedni a fiatalok, a tánciskolába és
a moziba, a Lehelbe és a Pannóniába.
Akkoriban még sátras lagzikat tartottak. Sok tanyában villany sem volt, így
aki tudott, aggregátorral világított. Gázos hűtő volt és akkumulátoros tv, telepes
rádió. A petróleumlámpa volt a legelterjedtebb.
Amint a tatám mondta, a mai fiataloknak nincs elég türelmük és kitartásuk.
Szava járása volt: „Adj Uram, Teremtőm!” A mai fiataloknál már máshogy van:
„Adj Uram, Teremtőm, de most azonnal!” Örülök, hogy ilyen jóságos tatám
volt! 96 évet élt. (Sajnos a mamát 1989-ben elütötték, ahogy a piacra tartott.
Nehéz időszak volt mindenkinek a földi távozása!)
Annyira rossz élményeim nincsenek. A nagyszüleimnek több volt a félnivalójuk: a háború, néha az élelmiszerhiány, a bántalmazások. Sokan nem tértek
haza a háborúból, fogságban voltak. Állatokkal művelték meg a földeket. Az
időjárástól nagyon függött a mindennapjuk és a terméseik. Én csak az útviszonyok miatt zsörtölődök, amikor sár van. Jelentősen megnehezíti a közlekedést,
persze a közvilágítás sem lenne rossz. A tanyasi élet egy életmód, itt gondolkodni kell előre, nincs az, hogy kimegyek a sarki boltba.
Ahogy a tatám mondta, a pénz az ördög párnája, a családok megrontója Én
ezt megpróbálom szem előtt tartani. A családi egység mindenhol jó, de a legjobb
a tanyán. Mindenkinek ajánlom a tanyasi életet, már minden komfortot és kényelmet meg lehet valósítani, amit a városon is, de a friss levegő, a csend, a nyugalom, a zöld fű és a sok fa, a szép naplemente, a csillagos égbolt, a tücsökciripelés,
a jó illatú nyári zápor, a szép, havas táj csak itt van, és ideális a családalapításhoz
és a hosszú élethez.
255
Visszaemlékezések a Hajtáról
Zárszó: a tatámnak nagyon sokat jelentett a Halasi-tanya, ahol több generáció nőtt fel, ezért egyszer azt mondta, rám íratná, mert tudja, hogy nekem is
sokat jelent. Akkor, még lányként úgy éreztem, két tanyát nem tudok rendben
tartani, de nem szerettem volna, hogy az enyészeté legyen, mint a Halasi-sor
többi épülete. Végül sikerült találni olyan vevőt, aki beleszeretett ebbe a legendás tanyába, és megőrizte régi mivoltát. 2008-ba így megvette a Király és a Nagy
család. Azóta a Hajta-túra egyik pihenőállomása. Felújították a kishidat, a Kaszás-keresztet, mert szívügyük lett e táj. Azóta időnként betérünk a tanyába, és
jól eső érzés volt, amikor keresztanyám Julianna, aki ott nőt fel, azt mondta az
autóból kiszállva, hazajöttem. A tanya ugyan tulajdonost válthat, de amíg a falak még állnak, addig Halasi-tanya lesz, mert egykor ő építette.
Hajta 83.
Kisnémet László
A tanyánkat nagyapám, Kisnémet István építette 1907-ben. Az épület szerkezete vert fal. A lakóépület mellett volt istálló, ól és fészer is. A tanyához tartozott 16 hold földterület. Ebből a területből közvetlenül a tanya körül kb. 6–8
hold volt, kicsivel távolabb pedig a legelő és a szántó. Termeltek gabonaféléket,
kukoricát, cukor- és takarmányrépát. Voltak gyümölcsfák, kb. 500 négyzetméter területen. A házhoz közel eső részen zöldségfélék: burgonya, paprika, paradicsom termett. A tanyától távolabb eső területeken volt egy kisebb erdő, meg
a szőlő, a többi pedig gabonaféle. A tanya közelében is volt egy kisebb akácos,
innen volt a tüzelő. A hajtai nádasból pedig télen nádat lehetett vágni a kemence fűtéséhez. 1956 után volt export paradicsom termelés is. Ezt a hajtai kocsmával szemben lévő mázsáló helyen vették át (ez e hely a könyvben is szerepel).
Az állatállományunk a második világháború előtt két ló volt, amiről mai
napig megvan a fénykép. A többi állatról azt tudom, hogy voltak tehenek,
sertések és apró jószágok. A háború alatt mindet elvitték, csak egy öreg fejőstehenet hagytak meg az oroszok, mert látták, hogy kis gyermekek vannak, és
kell a tej. Háború után ezzel az egy tehénnel kezdték újra az életet, ezt fogták
be a kocsiba és a munkaeszközökbe. A későbbi időszakban általában kettő
fejőstehén volt és a szaporulatuk (neveik: Szegfű és Viola, valószínű viola a virág nevéből eredt). Háború után az 1961-es évig újra talpra állt a gazdaság, de
ekkor elvittek a tsz-be mindent. Ekkor már nem bírt Édesapám tovább ellenállni, és aláíratták vele a belépési nyilatkozat. A téeszesítésnek sokáig ellenállt.
A testi kényszer és az éjszakai zaklatások után megtört. Ezután csak egy lova
volt, a neve Pompás volt.
Hála Istennek Édesapám megérte a tsz-ben töltött évek után a nyugdíjazását. Ekkor, nyugdíjasan újraéledt. Lett újra két lova (Tündér és a másik Bogár
névre hallgatott), tehenet is tartott és egyéb jószágot. A szüleim a halálukig itt
256
Hajta 83.
éltek, amely a 90-es évek közepére esett. Ahogy idősödtek egyre kevésbé tudtak dolgozni. Kevesebb állatot tartottak, és vettek egy tanyát. Az a tanya a hajtai kocsma és bolt mögött van. (Ma már egyik tanya sincs a tulajdonunkban).
A Hajta 83. számú tanyát megvették, és egy idő után lebontották.
A kuláküldözést szerencsére szüleim megúszták, mert sikerült időben a régi
Kisnémet birtokot szétíratni, ezért mint 16 holdas ember kisgazdának számított. Édesapám elég jól gazdálkodott, és a kiszabott beszolgáltatást nehézségek
árán, de mindig megoldotta.
Mai napig szívesen emlékszem vissza a tanyai évekre, legszebb emlékeimet
innen őrzöm.
Az üzenetem a fiataloknak: a tanyavilágban élni egy egészen más életforma,
mint a mai városi élet. Már régóta én is a városban élek és a gyermekeim és az
unokáim is. A tanyai életmód megtanít az önálló életre, gazdálkodásra, az egymás iránti tiszteletre, a segítségnyújtásra, az erkölcsi normákra és még sorolhatnám. Aki ma elégedetlen és követelődző kérem, próbálja meg ezt az életformát,
és utána egész másképp látja majd a világot.
Lengyel Lajosné (szül. Kisnémet Katalin)
Szüleim 1940-től 1995-ig a Hajta 83. szám alatt laktak, gazdálkodtak.
Édesapám Kisnémet László (édesanyja: Pernyész Mária), édesanyám Lantos
Rozália (édesanyja: Bujdosó Anna). Sajnos a tanya az eladás után nagyon hamar tönkrement. Már csak az alapja ismerhető fel a fűben. Az eladásig nagyon jó állapotú (vert falú, jó hűvös) volt a tanya, ami 1907-ben épült.
Hárman vagyunk testvérek. A „Bogyó-iskolában” végeztük el a nyolc
osztályt. Majd mindhárman a Lehel Vezér Gimnáziumban érettségiztünk.
Négy km-re volt a buszmegálló (a Sas-dűlő végén,
a 31-es úton). Naponta
nyolc km-t tettünk meg
gyalog. Ha nagyon nagy
hideg és hó volt, akkor
jászberényi
rokonoktól
jártunk az iskolába. Érett- Kisnémet László tanyája, Hajta 83.
ségi után Szegeden lettem
kollégista, de a szüleimhez hazajártam. Volt, hogy egy-egy vizsgára vagy szigorlatra otthon készültem (például: karácsonykor), a petróleumlámpa fényénél.
Sok érdekes emlékem van gyerekkorunkból (kinek mi volt a feladata, langyos
nyári esők utáni „szaladgálás” a zöld fűben, a „csúszkálás” a jégen, a nádvágás
257
Visszaemlékezések a Hajtáról
a befagyott Hajtában, kukoricafosztás, disznótorok
stb. stb.). De igen érdekes
történetem van az árvízről. Az árvíz, 1963-ban
volt, ha jól emlékszem, elvitte a kétórás magyar dolgozatomat, nem tudtam
megírni azt az imádott
osztályfőnökömnél (Halmai Györgynénél), és még
sorolhatnám. Gondolom,
Kisnémet László
másnak is rengeteg emléke
van. Én nagyon szerettem
a Hajtát, fájnak az emlékek, de már tudok róluk beszélni, írni, ha esetleg még
szükség van rá, illetve belefér az időbe, szívesen írok.
A szüleim 1981-ben még gazdálkodtak. Benke Laci bácsi festőművész ekkoriban keresett új témát, így kivittem a tanyára. A szüleim szeme láttára és nagy
boldogságára készült el a tanyánkról a könyv borítóján található festmény, ha
jól emlékszem három nap alatt.
Az árvíz
A tanya alacsonyabb részeit elég gyakran elöntötte a víz. Együtt éltek vele az
emberek. De az 1963-as év kivételes volt. Szüleink, emlékezetem szerint, nem
beszéltek arról, hogy a víz valaha is körülzárta volna a tanyát.
Amikor az árvíz ideje alatt hazamentem, a korábban már említett magyar
dolgozat előtt egy könyvért, délután már csónakkal jöttek (az arra illetékes
emberek), hogy kimentsék a szüleimet és a legfontosabbakat. Az udvar szélén
„lötyögött” a Hajta vize. Ott időztek a csónakkal, és mérték a vízszint emelkedését. Bizony óránként mérhetően emelkedett. Félelmetes volt. Akkor még száraz
lábon ki lehetett volna jutni a tanya Jászberény felőli végén az Öregedő felé.
Viszont a szüleim nem akarták magára hagyni az otthonukat, az apróbb-nagyobb állatokat, a kutyákat. Bíztak abban, hogy majd megáll a vízszint emelkedése. Ma már én sem tudnék visszamenni Jászberénybe. Reggel mindig
kigyalogoltunk a ”Sas-dűlő” végére, a buszmegállóhoz (4 km), úgy jártam
a gimnáziumba.
Végül maradtunk az emelkedő vízszint ellenére. Reggel arra ébredtem, hogy
szóltak a szüleim, körbezárta a víz a tanyát. Száraz lábon nem lehet az udvarról
kijutni, viszont reggelre a vízszint emelkedése megállt. Az épületeket a legmagasabb pontra építették, ezért az éplületek és benne lévő állatok is megmenekültek. Így én, 10. osztályos gimnazistaként, nagyon örültem, hogy nem kell
258
Hajta 88.
iskolába mennem, és a szó nem szoros értelmében megúszom a kétórás magyar
dolgozatot (holott úszhattam volna, és akkor nem úszom meg, bocsánat).
A családi összetartozásra, a gyermek felelősségtudatára a szülők felé, példának még leírok egy esetet. Amikor én nem tudtam iskolába menni, délután
a bátyám, az árvízi hírek hallatán, kiment a tanyára és térdig érő vízen átgázolva
ment, hogy megnézze, mi van velünk. Utána hamarosan levonult az ár, és vis�szaállt az eredeti helyzet.
Hajta 88.
Nagy Jánosné (szül: Farkas Mária 1943), Farkas András (1953), Farkas Lászlóné (szül: Farkas Katalin 1956)
A tanyát az 1900-as évek elején nagyszüleink, Farkas János (1877–) és Czigány Amália (1879–) építették nagyméretű vályogból, nádtetővel. Emiatt nyaranta mindig kellemesen hűvös volt a házban. 1963-ban a teljes nádtetőt leszedték, és cseréptetőt kapott a lakóépület.
Édesapánkat a háború idején besorozták, majd az orosz fronton hadifogságba esett. Innen 27 hónap múlva, 1947-ben, betegen, legyengülve tért haza.
Felépülése után nagyapánkkal együtt folytatták a gazdálkodást. Nagyszüleink
halála után a szüleink, Farkas András (1916-) és Kisnémet Mária (1915–) örökölték meg a tanyát, és laktak ott életvitelszerűen, folytatva a nagyszüleink által
megkezdett gazdálkodást.
A tanya körül volt egy konyhakert, amelyben megtermett az egész éves
zöldségszükséglet. A tanyához tartozott még nagyméretű istálló, tyúkól, disznóól, kukoricagóré, pévás (száraztakarmánytároló-épület). A vízellátást ásott
gémes kút biztosította. 2–3 hold termőföldön gazdálkodtak és haszonállatokat
(teheneket, disznókat, birkákat, igavonónak ökröket, baromfikat) tartottak,
amelyeket a Hajta-laposon, 2 hold legelőn legeltettek. A tanya körül volt még
3600 nm szőlő (mézesfehér, kövidinka, kadarka, kecskecsöcsű, utóbbit aszalás céljából a padláson felkötöztük, így karácsonykor is lehetett fogyasztani).
A szőlős területén rengeteg gyümölcsfa volt (cseresznye, szilva, alma, körte).
De sajnos ezt a tsz 1967-ben kiszántatta és nyárfaerdőt telepítetett a helyére.
A tehenek és a birkák tejéből sajtot, túrót készítettek, vajat köpültek, a fölösleget piacon értékesítették. A bevételt petróleumra, ruházkodásra fordították.
Édesapánk halászati engedéllyel halászott a hajtai nádas tóban.
Az idősek elmondása alapján hallottunk a kuláküldözésről, a padláslesöprésről, tojásbeszolgáltatásról, valamint arról is, hogy disznóvágásra engedélyt
kellett kérni. A városi agitálók járták a tanyavilágot, akik erőszakkal próbálták
rávenni őket a tsz-be való belépésre.
A téeszesítés után paradicsompaprikát termesztettünk a Hatvani Konzervgyár részére. A paradicsompaprika nagy vízigénye miatt kiapadt az ásott víz-
259
Visszaemlékezések a Hajtáról
tározó, így a gyerekek kézzel fogták a halakat. Később édesapánk juhászként
dolgozott a tsz-ben, és a közösség megbecsült tagja volt.
Ebben a tanyában a nagyszüleinknek tíz gyermeke született, akik elkerültek
az ország legkülönbözőbb pontjaira. De amíg ők éltek, évente visszajártak az
augusztus 20-i búcsúra, és lovas kocsikkal együtt mentünk a hajtai kápolnához
misére. Majd visszatérve elfogyasztottuk a birka- és kakaspörköltet, süteményeket. És borozgatás közben nagy családi beszélgetések folytak, amik estére
nótázásba torkolltak.
Édesapánk megtanulta a disznóvágás fortélyait, ezért a szomszédságba is
hívták böllérkedni. Lakodalmakba is járt birkapörköltet főzni, és őt kérték fel
hangulatfelelősként nótafának, mert nagyon szeretett és tudott nótázni.
Kellemes emlékeink közé tartozik még az is, hogy a karácsonyi éjféli misére a hó tetején tudtunk menni, mivel akkora fagy volt, hogy nem szakadt
be lépteink alatt a hóréteg, aztán a korcsolyázás a befagyott vályogvetőgödör
jegén, nyáron meg a langyos eső utáni fűben szaladgálás, fáramászás, őszi estéken a kukoricafosztás közben hallgattuk az idősebbek történeteit. 1968-ben
ifjú horgászengedéllyel kapitális, közel háromkilós csukát fogtam a Hajta-patakban. Erre azóta is szívesen emlékszem.
Tanulmányainkat a Bogyó-iskolában kezdtük, és egészen a bezárásáig (1966)
oda jártunk. Majd az öregerdei iskolába kerültünk, ami jelenleg gyermektáborként funkcionál. Az általános iskolai tanulmányaink után szakmunkás képzőben tanultunk Jászberényben, illetve Nagykátán.
A Bogyó-iskolás éveink alatt tanított minket többek között Rácz László, aki
kitűnő kézügyességgel rendelkezett. A folyosó falát akkoriban az ’56-os eseményeket ábrázoló monumentális freskója díszítette.
1967-ben Fábián tanár úr nagy megtiszteltetésben részesített, felkért engem (ifj. Farkas Andrást), hogy segítsek a felmérni a Hajtát a villanyhálózat
kiépítéséhez, mivel én ismertem a területet. Végül sajnos a villanyhálózat kiépítésére nem került sor. 1969-ben saját kezűleg villamosítottam a tanya főépületét, akkumulátoros megoldással. Ekkor került az első Videoton televízió
a háztartásba.
Összességében az iskolás éveink pozitív emlékként maradtak meg bennünk,
bármilyen megerőltető is volt oda naponta 4 km-t gyalogolni.
Ijesztő élményként emlékszünk vissza az 1963-as hajtai árvízre, amely a tanyánkat 80%-ban körülvette. De szerencsére nem kellett elhagynunk a tanyát.
A szüleink egészen idős korukig itt éltek, majd egészségi állapotuk miatt
1986-ban Jászberénybe költöztek. Az elköltözés után a tanyát eladtuk. Azóta
több tulajdonosa is volt. Jelenleg fiatalok lakják, akik tudomásunk szerint gazdálkodással foglalkoznak.
260
Hajta 92.
Hajta 92.
Szalóki Klára
Apai nagyszüleim tanyája. Szalóki Péter neje Túróczi Ilona volt, aki Jászfelsőszentgyörgyön született. Felesége halála után nagyapám újraházasodott.
Bozsvári Anna lett az új felesége. Nagyapám kisbirtokos gazda volt, de nem
nagyon értett a megörökölt gazdasághoz. Sajnos fokozatosan elszegényedett. Szerintem az 1800 évek végén épülhetett a tanya. Vályog és vert fal volt.
A melléképületben voltak a tehenek, a lovak és a tyúkok. A teheneknek volt
neve, de sajnos nem emlékszem rájuk. A terület az úttól kezdődően a nádasig
nyúlt le. Hatalmas, vastagtörzsű fák álltak az út mellett. Szemestakarmány, kukorica, búza, amire emlékszem és még szőlő és dinnye. A nagyapám a 60-as
években halt meg. Haláláig ott élt. A mostoha halála után üresen állt a tanya.
A 80-as években még megvoltak a falak és a tető is, igaz, rossz állapotban.
Azután fokozatosan leomlott. Ma már csak abból tudom, hol állt a tanya, hogy
egy kis dombocska van a helyén. A tanya romjai.
6 gyerek született itt, 2 lány és 4 fiú, akik szétszéledtek, csak kettő maradt
helyben. A többieknek Budapest és Amerika lett az új otthonuk.
Nekem nem sok emlékem van: a kirándulások a papával, kerékpárral. Apukám mesélt sok történetet. Sajnos ő már nem él. Én meg már sokat elfelejtettem.
Például azt mondta, hogy a tanya mellett van elásva egy német katona motorja. Abból a célból, hogy jobban hallja a nagyapám a híreket a rádióból. Az
volt a „földelés”. Mesélte, hogy hogyan bombáztak, hogy hol esett le a bomba. Látta, ahogy az ablakból a légnyomás kihúzta az üveget. Látták, onnan
a Hajtáról, ahogyan bombázták Pestet. Úgy emlegette, olyan volt, mint egy
tűzijáték. Fényben úszott Pest. Aztán találtak lőszereket is. Mesélte, hogyan
robbantották fel azokat. Aztán mesélte azt is, hogyan hajtották el az állatokat,
mikor elkobozták. Ő is fürdött a „piócásban”: mikor kijöttek a vízből, tele voltak piócával. Le kellett pisilni a piócákat, és úgy jöttek csak le.
Jászfelsőszentgyörgy – Hajta tanya 114.
Pernyész Ilona
A tanya építésének ideje ismeretlen, de építői Pernyész János és neje, Cserta Julianna voltak. Az épületet vályogból építették. A lakóépület mellett áll
még egy kiskonyha, góré (takarmánytároló), pelyvás (széna és pelyva tárolására, de itt tároltuk a vasfogast és a vetőgépet is). Az istálló a kiskonyhával szemben állt, erre merőlegesen pedig a disznóól és a csirkeól. Az épület
mellett állt a körmös cséplőgép is. Nálunk álltak a szomszéd tanyák csépelni
kívánt gabonái is.
261
Visszaemlékezések a Hajtáról
A tanyához 18 hold szántó is tartozott, amelyet búzával, kukoricával, dohánnyal és árpával vetettünk be. Természetesen voltak állataink is: 2 ló (Deres
és Matyi), kacsák, csirke, liba, 3 tehén, bika, kutya (Pici) és macska.
1971-ig éltünk itt, amikor szüleimmel Jászfelsőszentgyörgyre költöztünk.
A faluban építkeztek, az akkori korban modernnek számító „kockaházat” húztak fel. A tanyáink megszűntek, a földjeink pedig a tsz-éi lettek. Nem sokra emlékszem a tsz-agitációból, mivel gyermek voltam, de annyira igen, hogy a szüleimet sokszor felkeresték az agitátorok. Egy ideig ellenálltak, de végül aláírták
az eléjük tett, előre kitöltött papírokat.
Tanyai emlékeim közé tartozik, hogy csodálatos gyermekkort mondhatok
magaménak. A tanya szabadságot és gondatlanságot jelentett, bár rengeteget
dolgoztunk öcsémmel, nővéremmel és bátyámmal. (Nagyobb testvéreim 14
éves korukban tanulmányaik miatt elköltöztek albérletbe. Én akkor még kisgyerek voltam, ezért a legtöbb időt öcsémmel töltöttem, hisz közöttünk csak
1,5 év van.) Segítettünk a ház körül, az állatoknál. Általában a teheneket őriztünk, iskola után, és a nap árnyékából becsültük meg az időt. A tanya közelében
lévő kanálisban tanultam úszni. Télen pedig korcsolyáztunk a befagyott tavon,
persze csak a fiúk viselhettek a bakancsukon „patkót”, és csak azzal lehetett igazán suhanni a jégen. Petróleumlámpánál tanultam esténként. Lyukakat fúrtunk
a szalmabálákba és bújócskáztunk. Jól el lehetett rejtőzködni még a kúpában
is. Édesanyám óriási kenyereket sütött, hetente egyszer. Úgy betanítottuk a kutyánkat, hogy ma már keresőkutyának hívják az ilyen képességekkel rendelkező
okos állatokat. Nosztalgiával emlékszem az ott eltöltött évekre. Akkor az énem
úgy gondolta, hogy ahol élek, az a világ közepe.
A tanyákról semmilyen rossz emlékem nem maradt.
Számomra is történelem már az ottani élet. Mai fejjel, városban és a modern
kor kényelmét élvezve már magamat is nehezen tudnám újra elképzelni ott.
Csodálatos volt az ottani élet. Aki kedvet érez az önellátáshoz, a természet szabadságához, a nyugalomhoz, az éjszakai sötétséghez és nem riad meg a sok-sok
fizikai munkától, annak mindenképp javaslom. De persze a valós tanyasi életet
csak akkor érheti el, ha az elektromos, képernyős eszközeit távol tartja magától.
Hajta tanya 114.
262
Jászfelsőszentgyörgy – Hajta tanya 117.
Jászfelsőszentgyörgy – Hajta tanya 117.
Máig áll ez a tanya, szomorú a látványa: romos épületek, gazos udvar. Pedig
a tornácán nagyon szépen kivitelezett oszlopsor látható a mai napig. A tanya
a Pesti út és Paskom-dűlő sarkán áll. A tulajdonosa Kispál Pál és Koncsik Veronika voltak, a melléképületben pedig kovácsműhely volt. A házaspár fia Halasi
Marikát vette el, akiről Váci Mihály Innen még nem látszik című novellájában
olvashatunk.
Jászfelsőszentgyörgy – Hajta tanya 129.
Bata István
1957-ben születtem Jászfelsőszentgyörgy-Hajtán, ahol 4 tanya állt egymáshoz közel:
– Hajta-tanya 129.: Bata István, Bata
Istvánné, Andócs Viktória és gyermekeik: Bata Ferenc, Bata Ilona, Bata Julianna, ifj. Bata István;
– Hajta-tanya 128., Bodzsár István;
– Hajta-tanya 130., Pethő Gyula;
– Hajta-tanya 131., Cserta János.
Mind a 4 tanya megsemmisült, elbontva, beszántva! Vályog szerkezetű,
alap nélküli tanyaépület volt, nyereg- Id. Bata István 1953-ban
tetővel. Az udvarban melléképületek:
disznó-, csirke-, libaólak, tehénistálló. Kb. 2 hold föld tartozott a tanyához. Disznóink, csirkéink, libáink, teheneink, kutyáink voltak. Nevükre sajnos már nem
emlékszem! 1973-ig laktam itt. A munkalehetőség miatt költöztem Budapestre.
Kedves emlékeim közé tartozik, hogy szabadok voltunk. A tanya melletti
erdőkben fára másztunk, rosszalkodtunk. Az Almási-érben sokat fürödtünk,
akik úgy jobban ismerik Hajta-patakban! Sok piócát szedtünk le a testünkről
fürdés után.
Rossz emlékem az áram nélküli tanya! Sáros, sokszor járhatatlan utak! Közvilágítás semmi, vak sötét.
Csak olyan költözzön tanyára, aki gazdálkodni akar, és szeret is ebben dolgozni!
263
FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM
1920. évi népszámlálás, Első rész: A népesség főbb demográfiai adatai községek
és népesebb puszták, telepek szerint. Magyar Kir. Központ Statisztikai Hivatal,
Magyar Statisztikai Közlemények, Új sorozat, 69. kötet, Budapest, 1923., Forrás: Hungaricana
1930. évi népszámlálás, I. rész: Demográfiai adatok községek és külterületi lakott helyek szerint. Magyar Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1932., Forrás: Hungaricana
1941. évi népszámlálás 2. Demográfiai adatok községek szerint, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1976. Forrás: Hungaricana
1949. évi népszámlálás 9. Demográfiai eredmények, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1950., Forrás: Hungaricana
1960. évi népszámlálás 3. p. Szolnok megye személyi és családi adatai, Központi
Statisztikai Hivatal, Budapest, 1962., Forrás: Hungaricana
1970. évi népszámlálás 19. Szolnok Megye adatai, Központi Statisztikai Hivatal,
Budapest, 1970., Forrás: Hungaricana
Az 1971. évi május hó 12-ére összehívott Országgyűlés Naplója, Hiteles kiadás,
II. kötet, 17–34. ülés, 1973. III. 21- 1975. IV. 11. Budapest, 1978.
1980. évi népszámlálás 16. Szolnok megye számlálókörzeti és külterületi adatai,
Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1981., Forrás: Hungaricana
1990. évi népszámlálás 13. Jász-Nagykun-Szolnok megye adatai, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, Forrás: Hungaricana
A magyar királyi vallás és közoktatásügyi miniszter 1935. évi 89800. sz. rendelete vándorkönyvtárak létesítéséről. Magyar Rendeletek Tára 1867–1945/Rendeletek tára, 1935., 1547., Forrás: Hungaricana
A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása, Első rész: A népesség
leírása községenkint. Statisztikai Közlemények, Új sorozat, Magyar Kir. Statisztikai Hivatal, Budapest, 1902., Forrás: Hungaricana
A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása, Első rész: A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint. Magyar Statisztikai Közlemények, Új sorozat, Magyar Kir. Statisztikai Hivatal, Budapest,
1912., Forrás: Hungaricana
264
Felhasznált és ajánlott irodalom
Az MSZMP Pest Megyei Bizottságának iratai és jegyzőkönyvei, 2/71., Pártbizottsági ülés 1–75., 1967. szeptember 30., 1. sz. melléklet. Továbbá: Irányelvek
Pest Megye mezőgazdasági vízgazdálkodásának megjavítására. Forrás: Hungaricana.hu
Az Országos Nemzeti Bizottság alakulóülése. Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum. https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=5929
ÁRKUS József: Lenin-fiúk, Emlékezés a Magyar Tanácsköztársaság hős védelmezőire. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1960.
BAGI Gábor: A Jászkunság központja az eladatás után. In: PEHTŐ László
(főszerk.): Jászberény története a kezdetektől a reformkorig. Jászsági Évkönyv
Alapítvány, Jászberény, 2014.
BATHÓ Edit: Adatok a jászberényi vendégfogadás történetéhez. In: PETHŐ
László (főszerk.): Jászberény története a reformkortól a harmincas évekig. Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2015.
BERCZELI A. Károlyné: A Vígszínház műsora 1896–1949 (Adattár). Színháztörténeti füzetek 33., Budapest, 1960.
BLÉNESSY János: Jászberény életrajza a kiegyezés utáni évtizedekben. A Jász
Hírlapban megjelent cikkek különlenyomata, Jászberény, é.n., [1940].
BOGNÁR Gyula: A jászberényi vándorkönyvtárak munkája. A „Magyar Népi
Művelődési Intézet” kis tanulmányai IV., Budapest, 1947.
BOJTOS Gábor: Adalékok az elemi iskolák történetéhez. In: PETHŐ László
(főszerk.): Jászberény története a reformkortól a harmincas évekig, Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2015.
BOROSY András–SZABÓ Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak
regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III., 1721–1740., Pest Megyei Levéltári Füzetek 32., Budapest, 2000., Forrás: Hungaricana.
BORZÁK Lajos: Szövetkezeti magvetők. A MÉSZÖV jubileumi kiadványa,
Szolnok, 1971.
BOTKA János: A Jászkunság klímája és uralkodó betegségek összefüggése egy
1852. évi főorvosi jelentésben [forrásközlés]. In: Zounuk Levéltári Évkönyv –
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5., Szolnok, 1990.
BUSCHMANN Ferenc: A Jászberényi Jász Múzeum növénygyűjteménye. In:
Gulyás Katalin (szerk.): Tisicum – A Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve, XXII., Damjanich János Múzeum, Szolnok, 2013.
265
Felhasznált és ajánlott irodalom
BUSCHMANN Ferenc: Jászberény környékének természeti szépségei és értékei, Faragó László fotóival. Védett növények és állatok. Jászberény, 2000., Forrás: Arcanum
BUSCHMANN Ferenc: Jelentés. A Tápió-Hajta Vidéke Természetvédelmi Körzet nagylepke (macrolepidoptera) faunájának állapot felméréséről. Jász Múzeum, Jászberény, 1999. JMA 749-99., ill. Arcanum.
CSŐSZ László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok
megye történelmében. In: CSÖNGE Attila–POZSGAI Erika (szerk.): A Magyar
Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12.,
Szolnok, 2014.
DÁNYI Dezső–DÁVID Zoltán (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás
(1784–1787). Központi Statisztikai Hivatal és a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztályának közös kiadványa, Budapest, 1960.
DÁNYI Dezső: Az 1850 és 1857. évi népszámlálás. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1993.
DINNYÉS István: A táj és a természet hasznosítása a régészeti leletek alapján.
In: IKVAI Nándor (szerk.): Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15.),
Szentendre, 1985.
Dr. DOBOS László: Adósai vagyunk szülőföldünknek. A Jászok Egyesülete és
a „Jászságért” Alapítvány első negyedszázada, 1990–2015., „A Jászságért” Alapítvány, Budapest, 2016.
Dr. BOZÓ Andrea (hivatalvezető): Tájékoztató az általános iskolai körzetek kijelöléséről és a pedagógiai szakszolgálatot ellátó intézmény működési körzeteiről. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal, Szolnoki Járási Hivatal,
Szolnok, 2017. Ik.sz. JN-07/22/00025-47/2017. 2017. február 24., Forrás: www.
kormanyhivatal.hu
Dr. ENDES Mihály–Dr. HARKA Ákos: Javaslat a Jászsági-sík főbb természeti
értékeinek védetté nyilvánítására. 1984., Gépelmény, Forrás: Arcanum
Dr. HORVÁTH Ferenc: Jász-Nagykun-Szolnok Megye tanfelügyelőjének előterjesztése a körzeti internátusos általános iskolák kiépítéséről. Szolnok, UMKL
VKM IV. 1947-107876. In: DANCS Istvánné (szerk.): Dokumentumok a magyar közoktatás reformájáról 1945-1948. Források a magyar népi demokrácia
történetéhez III. kötet. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1979.
Dr. DOBOS Irma: Évszázados tervek a Duna–Tisza-csatorna megvalósítására.
In: A Magyar Hidrológiai Társaság vándorgyűlései 1979–2012. A Magyar Hid-
266
Felhasznált és ajánlott irodalom
rológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Baja, 1995. július 4–6.
Dr. ENDES Mihály–Dr. HARKA János: A Jászsági-sík gerincesállat világa. Jászsági Füzetek 14., Jász Múzeum, Jászberény, 1985.
Dr. HARKA Ákos: Jászság (Jászberényi Hajta-mocsár). In: ZELENYÁNSZKI
András (szerk.): Szolnok megye természeti értékei. Szolnok, 1989.
Dr. MARTOS Károly: A melioráció szervezése. In: SZABÓ János (szerk.):
A melioráció kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977.
EGRI Mária–JÁNOSI Gyöngyi: Benke László élete és festészete. Hamza Múzeum Alapítvány, Jászberény, 2001.
FARKAS György: Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete (KALOT). In: HERVAY Ferenc–GÁL Ferenc–BÍRÓ Imre–KONCZ Lajos
(szerk.): Magyar katolikus Almanach II., A Magyar Katolikus Egyház élete
1945–1985. Szent István Társulat, Budapest, 1988.
FECSKE Pál: Jászberény tanyavilága. In: KOMÁROMY József (szerk.): A jászberényi Jászmúzeum Évkönyve 1938–1943. Budapest, 1943.
FÉJA Géza: Könyvtárakat adunk a magyar falunak. Szabad Szó, 1939. február 26.
Idézi: SZEREDI Pál: A Parasztpárt két évtizede, 1939–1960. Pilisszentkereszt, 2014.
FEJÉR László (írta és szerkesztette): A víztársulatok 200 éve. Vízgazdálkodási
Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010.
FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára II. kötet, Pest, 1851. Idézi:
NAGY Dezső: Néprajzi és nyelvi adatok a Jászkun Kerület körözőleveleiben
1852–1855. In: SELMECZI László (szerk.): Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv,
1982–83. Szolnok, 1983., 83.
FODOR Ferenc: A Jászság életrajza. Jászok Egyesülete – „A Jászságért Alapítvány”, Budapest, 1991.
FODOR István Ferenc: A jászsági oktatás végvárai. Jászsági Füzetek 53., Jász
Múzeumért Alapítvány, Jászberény, 2016.
FORRNI Ibolya: Kéziratgyűjtemény. In: FEJŐS Zoltán (főszerk.): Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Néprajzi Múzeum, Budapest, 2000.
Földforgalmi törvény. Forrás: Jogtár. In: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1300122.tv
fr. VARGA Kamill OFM: Szerzetesek Jászberényben. Jász Helytörténeti Kör, Jászapátiak Baráti Egyesülete, Jászberény, 2019.
267
Felhasznált és ajánlott irodalom
fr. VARGA Kamill OFM: A ferences templom, kolostor és plébánia jelenkori
történetéből. In: PETHŐ László (főszerk.): Jászberény története a harmincas
évektől az ezredfordulóig. Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2017.
FRISNYÁK Sándor: Antropogén tájformálás az Alföldön. In: ALMÁSSY Katalin–ISTVÁNOVITS Eszter (szerk.): A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 43. Nyíregyháza, 2001.
GÁSPÁR Ferenc–HALASI László (szerk.): A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945–1946. Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai, Budapest
Főváros Levéltára, Budapest, 1975.
GYENES Hajnalka: A tanyák értékeinek bemutatása, az értékek kiaknázásának
módja, fenntartása és fejlesztése. In: CSÖRSZNÉ ZELENÁK Katalin: A tanyák
értékei. Egyetemisták, főiskolások a tanyákról. Falugondnokok Duna–Tisza
Közi Egyesülete, Kecskemét, 2013.
Hajtai Ferenc. In: Magyar Életrajzi Lexikon: https://mek.oszk.hu/00300/00355.
htm
HALÁSZ Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda népművelésben a Rákosi-rendszer idején. Pest megye múltjából 16. Magyar Nemzeti Levéltár, Pest
Megyei Levéltára, Budapest, 2013.
HEGYESSY Gábor: Adatok Magyarország északkeleti részének gerinces állatairól. (Vertebrata) I. – Ingolák (Petromyzontiformes), halak (Pisces), kétéltűek
(Amphibia), hüllők (Reptilia). In: A Miskolci Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XLV. Miskolc, 2006.
ifj. LELE József: Gyöngyösbokréta Tápén. In: Múzeumi kutatások Csongrád
Megyében. Szeged, 1983.
Jegyzőkönyv. Jász Múzeum Dokumentációs Adattára 96-03-2, 1835. február 5.,
III.
KERÉNYI Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1.,
1946–1949. Színháztörténeti könyvtár 25. Országos Színháztörténeti Múzeum
és Intézet, Budapest, 1995.
Kereszteltek Anyakönyve XX. kötet. Nagyboldogasszony Főplébánia Jászberény
KISS József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun kerületben az 1730–40-es években. In: Dr. BÁNSZKY Pál–SZTRINKÓ István (szerk.): Cumania 12. Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990.
268
Felhasznált és ajánlott irodalom
KÓRÓDI Máté: A város az 56-os forradalom idején. In: PEHTŐ László
(főszerk.): Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig. Jászsági
Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2017.
KOSZTYÓ Gyula: Iskolánkívüli népművelés Kárpátalján 1940–1944 között.
KMMI-FÜZETEK XVIII. Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, Ungvár,
2014.
Közép-Tisza és Mátra vidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet. Országos Vízügyi Főigazgatóság, Budapest, 1965., Forrás: Hungaricana.
LÁZÁR Katalin: Tápió-menti népdalok. In: IKVAI Sándor (szerk.): Tápió-mente néprajza. Studia Comitensia 16. Szentendre 1985.
MACSI Sándor: Tanyai iskolázás a Jászságban és az iskolamúzeum szerepe az
ifjúság nevelésében. In: Dr. ÚJVÁRY Zoltán (szerk.): A Jászság a magyar kultúrában. MTA Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Testülete, Szolnok
1998.
MATOLCSY Mátyás: A Hajta-szabályozása. In: Az 1939. évi június hó 10-re
hirdetett Országgyűlés Képviselőházának naplója V. kötet. Atheneum, Budapest, 1940.
METYKÓ Béla: A város gazdaságtörténete 1930–1950 között. In: PETHŐ
László (főszerk.): Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig.
Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2017.
MOLNÁR Marietta: Az oktatásügy hat évtizede. In: PETHŐ László (főszerk.):
Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig. Jászsági Évkönyv
Alapítvány, Jászberény, 2017.
NAGY Sándor (főszerk.): Pedagógiai Lexikon IV. Akadémiai Kiadó, Budapest,
1979.
ÖRDÖG Margit–MUHORAY György–VELKEINÉ Pócz Ilona: Muhoray Mihály (1898–1969). Püski, Budapest, 1995.
ÖRDÖGH Ferenc: Szolnok megye földrajzi nevei. I., Jászberényi járás. Jászberény, 1986.
PERNYÉSZ Lívia: A város gazdaságtörténete. In: PETHŐ László (főszerk.):
Jászberény története a reformkortól a harmincas évekig. Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2015.
PÜSKI Sándor: Könyves sors – Magyar sors. Püski Kiadó Kft., Budapest, 2002.
269
Felhasznált és ajánlott irodalom
ROHONCZY Viktor: Egy Jászberényi néptanító életútja. In: PETHŐ László
(szerk.): Jászsági Évkönyv 2014. https://epa.oszk.hu/02200/02295/00022/pdf/
Schematismus almae Provinciae Hungariae Santi Joannis a Capistrano Ordinis
Frantrum Minorum S.P.N. Francisci... Anno MCMXXXIII. Typis Kapisztrán
Nyomda, Vác.
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1905–
1918. és 1936–1942.
SEBŐK Balázs: A város társadalma a szocializmusban. In: PETHŐ László
(főszerk.): Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig. Jászsági
Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2017.
SELMECZI László: A Jászság benépesedése és kialakulása. In: Zounuk Levéltári Évkönyv – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. Szolnok,
2011.
SZIKSZAI Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete,
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. Szolnok, 2005.
TASI József–Sz. FEHER Judit–G. Merva Mária (szerk.): Móricz Zsigmond,
a Kelet népe szerkesztője. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988.
TÓTH Anita: A színházi kultúralizáció diszkontinuitása egy urbanizálódó
peremközségben. A hivatásos színjáték története Erzsébetfalva nagyközségben, majd Pesterzsébet városában (1989–1931). Doktori értekezés. 2020., Forrás: https://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/23575/toth-anita-phd-2020.
pdf?sequence=1&is
TÖRÖK Enikő: Külső-Szolnok Vármegye, a Jászság és a Nagykunság Bél Mátyás műveiben és Mikoviny Sámuel térképein. In: Levéltári Szemle L. évfolyam.
2000/1. sz.
VÁCI Mihály: Innen még nem látszik. In: VÁCI Mihály: A zsezse-madár. Tanulmányok, cikkek, vallomások. 1960–64. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1964.
VARGA Gyula: Debrecen népművészeti öröksége, 1945–1980. In: A debreceni
Déri Múzeum Évkönyve 1994. Debrecen, 1996.
VELKEY Józsefné (szerk.): Emlékek a boldogházi tanyavilágról. Jászboldogháza Község Önkormányzata, Jászboldogháza, 2006.
www.muharay.hu
270
Újságcikkek és tanulmányok
Újságcikkek és tanulmányok
Az alábbi folyóiratokból és újságokból olvastam. A könyvben vagy szó szerint
idéztem őket, vagy csak az információkat használtam fel belőlük, ezért is ajánlom őket olvasásra.
Történelmi visszatekintés vegyesen
1848. március 15. megünneplése Hajtán. Jász Hírlap, 1928. március 25., 2.
A hajtai árverésről, Jászkürt. 1948. november 27., 3.
A hajtai kápolna tisztújító közgyűlése. Jász Hírlap, 1936. január 11., 3.
A Hajtai Kisgazdakör… Jász Hírlap, 1931. február 21., 2.
A hajtai tanyavilág népe lelkesen fogadta a vasárnap délutáni programbeszédet.
Jász Hírlap, 1939. május 27., 1.
A Jászberényi Vadásztársulat. Vadász Lap, 1884. november 25., 459.
A jászsági gazdasági kisvasutak újabb tervezete. Jász Hírlap, 1928. január 1., 2.
A selyem. Jászság, 1896. augusztus 22., 2.
A Szolnoki Tejipari Vállalat vállalkozásba adja… Új Néplap, 1991. december 27.
A Tejszövetkezet vette kezébe a helyi piac megszervezését. Jász Hírlap, 1934.
május 19., 5.
A térerő is kevés Jászberény külterületén. Új Néplap, 2001. november 23., 5.
(Neszűr)
Akik megmentették a Hajtát. Jászkürt, 1948. március 27., 3.
Az inkvizíció kora. Jászberény és Vidéke, 1902. november 30., 2.
Az Iskolánkívüli Népművelési Helyi Bizottság év végi beszámoló ülése. Jász
Hírlap, 1938. június 11., 5.
Az Iskolánkívüli Népművelési Helyi Bizottság október 25-én népes gyűlést tartott. Jász Hírlap, 1935. november 9., 3.
BANKA Csaba: Veszélyes tűznéző a Jászságban. Új Néplap, 2008. február 19., 5.
BÁRSONY István: A nagykátai homokon. Új Idők, 1899., I. kötet, 505.
Dohány-beváltás. Jászberény és Vidéke, 1906. december 2., 4.
271
Felhasznált és ajánlott irodalom
Dr. FODOR Ferenc: A Zagyva alföldi medencéjének régi vízrajzi viszonyai.
Vízügyi Közlemények, 17. évfolyam, 2. szám, 1935.
Elloptak a Hajtáról 200 hold nádast. Jászkürt, 1947. november 15., 1.
Emberronccsá zúzta a mozdony a hajtai búcsú látogatóját. Jász Hírlap, 1936.
augusztus 29., 2.
ERDŐS István: Tejgazdasági tanfolyam Jászberényben. Jász Hírlap, 1940. február 3., 2.
ERDŐS István: Tejszövetkezetet létesítenek a jászberényi gazdák. Jász Hírlap,
1930. február 2., 1.
Fogyasztási szövetkezet. Jászberény és Vidéke, 1905. július 9., 3.
Gazdakörök szervezése a községekben. Jászberény és Vidéke, 1902. február 9., 9.
Gazdasági tanfolyam Hajtán. Jász Hírlap, 1942. január 10., 2.
HALMAY Márius: Az alföldi vadászterületek a 80–90-es években. Vadászat és
Állatvilág, 1909. április 15., 92–94.
I.A.: A tanyavilágban. Egy kicsit központ is a bolt. Szolnok Megyei Néplap,
1980. március 4., 3.
Jászberény népszámlálási adatai. Jász Hírlap, 1933. február 11., 5.
Jászberény város közgyűlése. Jász Hírlap, 1923. január 7., 2.
Két gyermek bennégett egy hajtai tanyai házban. Jász Hírlap, 1941. február 1., 1.
KISS Erika: Amikor tejben, vajban fürödtünk – A Tejszövetkezet alapításáról.
Jászkürt, 2007. július 14., 4.
KISS Erika: Amikor tejben, vajban fürödtünk, 3. rész. Jászkürt 2007. szeptember 3., 7.
KISS Lajos: Víz-, hegy- és völgynevek a középkori Heves megyéből. Magyar
Nyelv, 1991., 87. évf., 1. sz., 74.
KULLOGÓ: Lord Flatiron. Vadászlap, 1916. március 16., 93–94.
LANGÓ Zsuzsanna–BALÁZS Zoltán: „Nádváros” Farmostól – Egreskátáig. In:
Hidrológiai közlöny. 2013. október-november-december, 93. évf., 4. sz., 47–48.
Legalább 1000 hektár állt lángokban. Új Néplap, 2007. január 15., 3.
272
Újságcikkek és tanulmányok
Márciusi ünnepségek a tanyavilágban: A hajtai kisgazdakör. Jász Hírlap, 1936.
március 21., 3.
Még mindig nem építjük a gazdasági kisvasutakat. Jász Hírlap, 1924. június 15., 1.
Megalakult a Jászberényi Tejszövetkezet. Jász Hírlap, 1934. február 10., 4.
Megtisztítják a Neszűrt és az Öregerdőt. Új Néplap, 2010. április 17., 5.
Mód az eperfatermelésre. Jászberény és Vidéke, 1902. április 13., 5.
Nagy sikerrel folyt le az ezüstkalászos gazdaavatás a hajtai tanyákon. Jász Hírlap
1942. március 14., 2.
NEMES Gerzson: Bedekovich Lőrinc, a Jászság első vízépítő mérnöke. Vízügyi
Közlemények, 1984. évi 2. füzet., 272.
NÉMETH Ferenc: A tanya és a falu. Jászság, 1930. április., 1–2.
Pályázati felhívás a Jászsági Áfész boltjaira. Szolnok Megyei Néplap, 1989. június 30., 12.
Részönkormányzatot hoznának létre. Új Néplap, 2007. január 23., 5. (Neszűr)
TÚRÓCZY Györgyné: Kelta hólyagos lábperecek restaurálása. In: SZABÓ
László–TÚRÓCZY Istvánné: Múzeumi Levelek 41–42. Szolnok, 1983.
VÁGNER János: Tőtevényi maradók. Szolnok Megyei Néplap, 1983. január 11., 3.
Vándorkönyvtár Hajtán. Jászkürt, 1947. december 20., 3.
Városi ügyek. Jászberény és Vidéke, 1906. június 3., 7.
VERESEGYHÁZY Béla: Utak, távolságok a Jászságban és a Nagykunságban
a folyószabályozások előtt, I. rész. In: Redemptio. A jász és kun települések honismereti lapja. XXVII. évf., 6. szám, 2020. december, 29–30.
Iskolák
A jászberényi róm. kat. bel- és külterületi elemi iskolák évzáróvizsgái sorrendje.
Jász Hírlap, 1932. május 14., 9.
A Róm. Kath. Iskolaszék üléséről. Jász Hírlap, 1940. május 11., 2.
A tanyai gazdák figyelmébe. Jász Hírlap, 1936. február 1., 2.
273
Felhasznált és ajánlott irodalom
A Zagyvamenti Tsz. külterületi ingatlanjainak értékesítéséről. Szolnok Megyei
Néplap, 1998. június 18., 6.
A Helyi Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság év végi beszámoló ülése. Jász
Hírlap, 1938. június 11., 5.
Az Iskolánkívüli Népművelési Helyi Bizottság október 25-én népes gyűlést tartott. Jász Hírlap, 1935. november 9., 3.
Egy iskolai statisztika az iskola felszereltségéről. Jászberény és Vidéke, 1903.
december 27., 5.
Egy javaslattétel a városi közgyűlésnek az iskola helyének kijelöléséről. Jász Hírlap, 1928. február 5., 2.
Egy városi közgyűlési határozatról a népkönyvtár támogatásával kapcsolatban.
Jászberény és Vidéke, 1901. május 5., 4.
Eladó tanyasi iskolák. Szolnok Megyei Néplap, 1973. március 31., 1.
Elnéptelenedett tanyai iskolákból óvodák, művelődési házak. Szolnok Megyei
Néplap, 1974. április 11., 1.
Évzáró vizsgák sorrendje. 1937. május 22., 2.
FEKETE Sándor: A tanyavilág „lámpásai”. Szolnok Megyei Néplap, 1983. december 30., 4.
GÁL Katalin: Nem felejtünk… Beszélgetés két nyugdíjas pedagógussal, Tiszavidék, 1957. november 13.
ILLÉS: Szóvá tették, megvizsgáltuk. Ha a fák sírni tudnának, avagy mikor öreg
a nyárfa. Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus 31., 5.
Jászberény iskolaszékének álláspályázatáról. vö. Népnevelő, Budapest, 1903.
szeptember 20., 311–312.
Jászberény róm. kath. iskolaszék álláshirdetése. A Vallás- és Közoktatásügyi
Minisztérium rendeletei és közleményei. Köznevelés, 1947. november 1., 194.
Jászberény-belterületi… Néptanítók Lapja, 1940., 14. szám, 626.
Jászberény-beterületi és Jászberény-hajtai külterületi róm. kat. elemi iskolánál
egy-egy tanítónői állásra, pályázatot hirdetünk. Néptanítók Lapja, 1940/14.,
626.
Jó eredménnyel zárják az évet. Szolnok Megyei Néplap, 1971. december 23., 3.
274
Újságcikkek és tanulmányok
Jól bevált a körzetesítés a jászberényi tanyavilágban. Szolnok Megyei Néplap,
1956. június 23., 1.
Karácsonyi színjáték Hajtán. Jász Hírlap, 1937. december 25., 4.
LÁZÁR Barna: Évzáró ünnepélyen Jászberény tanyavilágában. Szolnok Megyei
Néplap, 1954. június 27., 2.
Megnyílt az ország első dolgozók általános iskolája a Hajtán. Jászkürt, 1948.
október 9., 3.
Népkönyvtár a tanyákon. Jászberény és Vidéke, 1904. január 31., 5.
Népkönyvtáraink gyarapodása. Jászberény és Vidéke, 1904. november 27., 3.
Országzászló-avatás Tőtevényen. Jász Hírlap, 1942. június 21., 2.
SZABÓ János: A művelődés földútjain. Szolnok Megyei Néplap, 1978. január
13.
SZABÓ János: Dűlőutakon – olvasók között. Tanyasi esték drága kincse
a könyv. Szolnok Megyei Néplap, 1979. december 4., 4.
Tanítóválasztás volt. Jász Hírlap, 1940. augusztus 17., 2.
Vándorkönyvtár Hajtán. Jászkürt, 1947. december 20., 3.
VASS Ilona: Kétnapos táborozás Tőtevényen. Szolnok Megyei Néplap, 1960.
november 10., 5.
Kápolna
A hajtai kápolna tisztújító közgyűlése. Jász Hírlap, 1936. január 11., 3.
A m. kir. belügyminiszter megengedte… Belügyi Közlöny, 1929., 37. sz., 849.
Továbbá: Budapesti Közlöny, 1929. augusztus 14-én, 2.
Búcsú Hajtán. Jász Hírlap, 1936. augusztus 22., 4.
FARAGÓ László: Rejtőzködő keresztek a Hajtában. Berényi Kármentő, A Jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesület Lapja, XVI. évfolyam, 2. szám, 2009.
december, 6.
Köszönetnyilvánítás. Jász Hírlap, 1939. január 1., 5.
Nagyarányú misszió Jászberényben. Egri Egyházmegyei Közlöny, 1939. január
15., 7–8.
275
Felhasznált és ajánlott irodalom
Templomi tolvajok. Új Néplap, 2000. február 22., 12.
Termelőszövetkezet
„Tüske” ismét csatasorban. Szolnok Megyei Néplap, 1979. november 16., 7.
13. Fazekas család. Szolnok Megyei Néplap, 1993. november 12., 13.
A 75. nemzetközi nőnap alkalmából. Szolnok Megyei Néplap, 1985. március
9., 3.
A dohányosoknak sem kedvezett az időjárás. Szolnok Megyei Néplap, 1978.
szeptember 23., 1.
A falu reggel kiürül. Szolnok Megyei Néplap, 1984. május 11., 4.
A hulladék is érték. Szolnok Megyei Néplap, 1979. július 5., 8.
A jászberényi Zagyvamenti Mgtsz. Szolnok Megyei Néplap, 1987. március
28., 13.
A Jászberényi Zagyvamenti Szövetkezet eladja. Szolnok Megyei Néplap, 2001.
június 21., 11.
A jászberényi Zagyvamenti Szövetkezet eladja... Szolnok Megyei Néplap, 1998.
február.
A Jászberényi Zagyvamenti Tsz három éve nyitott homokbányát... Szolnok Megyei Néplap, 1988. október 17., 4.
A jászberényi Zagyvamenti Tsz. felvételre keres... Szolnok Megyei Néplap,
1981. szeptember 13., 14.
A jászberényi Zagyvamenti Tsz... Szolnok Megyei Néplap, 1980. október 19., 3.
A jövő évi termés alapozása. Szolnok Megyei Néplap, 1977. december 2., 3.
A kitüntetettek névsora. Szolnok Megyei Néplap, 1988. április 5., 4.
A párás meleg időben fontossá vált... Szolnok Megyei Néplap, 1978. június 7., 3.
A száraz idő nehezíti... Szolnok Megyei Néplap, 1985. október 7., 1.
A városi pártbizottsági ülésekről jelentjük. Szolnok Megyei Néplap, 1988. november 26., 1.
276
Újságcikkek és tanulmányok
A Zagyvamenti Tsz azonnali belépéssel felvesz... Szolnok Megyei Néplap, 1978.
május 6., 6.
A Zagyvamenti Tsz. felvételre keres. Szolnok Megyei Néplap, 1983. június 5., 13.
A Zagyvamenti Tsz. Jászfelsőszentgyörgyi varrodájába... In: Szolnok Megyei
Néplap, 1985. május 4., 13.
A Zagyvamenti Tsz-ben metszik a fákat, a kertészetben készítik a melegágyakat. Szolnok Megyei Néplap, 1976. január 15., 3.
Ahol már megfiadzott az ötlet. Szolnok Megyei Néplap, 1979. április 30., 5.
Almaszüret a Zagyvamenti Tsz-ben. Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember
15., 3.
Almaszüret az utcán. Szolnok Megyei Néplap, 1980. október 9., 8.
Almaszüret Jászberényben. Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember 2., 1.
Amiből haszna van a közösnek. Szolnok Megyei Néplap, 1988. november 11., 1.
Aszály után fagykár. Szolnok Megyei Néplap, 1991. február 8., 2.
Asztalitenisz, Két szomszédvár... Szolnok Megyei Néplap, 1981. május 9., 7.
Átadás 1978-ban. Évi 10 ezer sertés vágására és feldolgozására lesz alkalmas.
Szolnok Megyei Néplap, 1978. január 8., 3.
Átalakult a Zagyvamenti Tsz. Szolnok Megyei Néplap, 1992. október 28., 5.
Az elmúlt hét végén... Szolnok Megyei Néplap, 1981. január 20., 8.
Az eső volt a legnagyobb ellenfél. Szolnok Megyei Néplap, 1989. május 23., 9.
Az idén több, jövőre még több. Szolnok Megyei Néplap, 1988. december 27., 3.
Balesetet okozott az alkohol. Szolnok Megyei Néplap, 1984. április 25., 8.
BANKA Csaba: Katasztrófa fenyeget a Jászságban. Szolnok Megyei Néplap,
1997. június 13., 3.
BESZE Imre: Utolsó forduló a búzamezőn. Szolnok Megyei Néplap, 1988. július
28., 3.
Biztosító mérleg. Szolnok Megyei Néplap, 1979. január 26., 8.
Bobi kirándulása. Szolnok Megyei Néplap, 1981. április 22., 8.
277
Felhasznált és ajánlott irodalom
BORZÁK Lajos: Korhad a régi Jászfelsőszentgyörgyön. Szolnok Megyei Néplap, 1960. április 26., 3.
BRAUN Ágoston: Egy, csak egy boltos van talpon e vidéken. Szolnok Megyei
Néplap, 1976. szeptember 28., 3.
BRAUN Ágoston: Miért kevesebb? Mitől drágult meg a zöldség és a gyümölcs?
Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus 15., 3.
BRAUN: Szombaton, a jászberényi piacon. Szolnok Megyei Néplap, 1978. július 11., 3.
Búcsúzunk… Török Imre. Szolnok Megyei Néplap, 2009. augusztus 4., 14.
Búza kupa. Szolnok Megyei Néplap, 1989. június 14., 8.
Csak a hőség nehezíti az aratást. Szolnok Megyei Néplap, 1987. július 23., 3.
CSEH Dániel: A jászberényi téesz-szervezés társadalomtörténeti látószögei. In:
GULYÁS Martin (szerk.): Studia Vincentiana, Történelmi-ismeretterjesztő folyóirat. 2/2015., 215.
Diákok a földeken. Szolnok Megyei Néplap, 1980. december 9., 1.
Diákok a szünidőben. Szolnok Megyei Néplap, 1978. június 17., 5.
Díjátadás és könyvbemutató Jászberényben. Szolnok Megyei Néplap, 1992. november 25., 1.
Dolgozó diákok. Szolnok Megyei Néplap, 1977. június 19., 8.
Éber őr. Szolnok Megyei Néplap, 1999. április 16., 16.
Egy baleset tartalmi összefoglalója. Konyhástól az udvarba. Tolna Megyei
Népújság, 1976. augusztus 14., 8.
Éjszakai pótlék, célprémium. Szolnok Megyei Néplap, 1978. október 13., 1.
Elhalasztották a fák kivágását. Szolnok Megyei Néplap, 1985. február 19., 8.
Elismerések a munkában élenjáróknak. Szolnok Megyei Néplap, 1984. április
6., 3.
Elnök nélkül. Szolnok Megyei Néplap, 1995. január 21., 4.
Előny a Szolnoki Papírgyár... Szolnok Megyei Néplap, 1981. október 29., 3.
Előtérben a tagtoborzás a bevétel növelésére. Szolnok Megyei Néplap, 1983.
január 22., 15.
278
Újságcikkek és tanulmányok
Esőszünet a földeken. Szolnok Megyei Néplap, 1988. július 18., 1.
Észt vendégek a Zagyvamenti Tsz-ben. Szolnok Megyei Néplap, 1989. augusztus 19., 16.
Étolaj lesz belőle. Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember 5., 8.
Fáziseltolódás a Zagyvamenti Tsz-ben. Szolnok Megyei Néplap, 1980. január
17., 3.
Felhőszakadás Szolnokon, jégeső Jászberényben. Szolnok Megyei Megyei Néplap, 1961. május 20., 1.
Félidejéhez érkezett. Szolnok Megyei Néplap, 1980. november 11., 8.
Félmillió nemesnyár- és akáccsemete. Szolnok Megyei Néplap, 1987. december
21., 1.
Fészekrakók a Zagyvamentiben. Szolnok Megyei Néplap, 1983. április 27., 8.
Fiatalok a városért. Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus 4., 5.
Fokozott gondossággal megelőzhető a baj. Szolnok Megyei Néplap, 1988. július
15., 4.
Folytatódik az erdőtelepítés. Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus 11., 3.
Gazdaságosan növelhető zöld foltok. A fásítási hónap megyei fóruma Pórtelken. Szolnok Megyei Néplap, 1988. április 13., 1.
Gépjavító központ. Szolnok Megyei Néplap, 1983. április
Gépszemle a Zagyvamenti Tsz-ben. Szolnok Megyei Néplap, 1981. június 24.,
3.
Gyászhírek. Szalay József. Szolnok Megyei Néplap, 1982. február 23., 6.
Gyászhírek. Nagy Sándor. Szolnok Megyei Néplap, 1985. január 3., 6.
Gyászhírek. Szórád Demeter. Szolnok Megyei Néplap, 1990. július 3., 8.
Heti pártnap február 24. Szolnok Megyei Néplap, 1978. február 19., 16.
Ha a fák sírni tudnának, avagy mikor öreg a nyárfa. Szolnok Megyei Néplap,
1980. augusztus 31., 5. (Tőtevényi iskola)
Hagyományőrzők színpompás seregszemléje. Szolnok Megyei Néplap, 1991.
április 4., 1.
279
Felhasznált és ajánlott irodalom
Háztáji földre… Szolnok Megyei Néplap, 1983. április 20., 8.
Háztáji pritaminpaprika nagyban. Szolnok Megyei Néplap, 1981. július 24., 3.
Hirdetmény. Szolnok Megyei Néplap, 1980. november 11., 6.
Hirdetmény. Szolnok Megyei Néplap, 1986. március 13., 6.
Hírek. Pusztamonostor… Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus 13., 8.
Hírek. Az Állami Erdőgazdaság… Szolnok Megyei Néplap, 1978. április 8., 8.
Hírek. Balesetmentes közlekedésért… Szolnok Megyei Néplap, 1983. április
26., 8.
Hírek. Tisztújítás. Szolnok Megyei Néplap, 1991. április 25., 5.
HIRJÁK Balázs: Negyven gyermek az országúton. Szolnok Megyei Néplap,
1978. június 28., 4.
Hónapos vendég a hétvégi házakban. Szolnok Megyei Néplap, 1986. július 14., 4.
Hordófelesleg a föld alatt. Szolnok Megyei Néplap, 1990. október 9., 1.
Hozzászólás cikkünkhöz. Szolnok Megyei Néplap, 1984. október 10., 4.
I.A.: A villamosítási programban. Az utolsó, jászberényi tanyákban is kigyulladt a fény. Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember 16. (Villany Hajtán)
I.A.: Paprika, paradicsom, zöldborsó. Nem csökken a Jászságban a zöldségtermő terület. Szolnok Megyei Néplap, 1978. január 20., 1.
ILLÉS Antal: Az öregség évei számolatlanul. Szolnok Megyei Néplap, 1988. április 30., 10.
ILLÉS: A város büszkesége a lovarda. Szolnok Megyei Néplap, 1991. szeptember 16., 4.
ILLÉS: Hányatott sors. Szolnok Megyei Néplap, 1988. december 7–8.
ILLÉS: Örömet lelnek a dalban. Szolnok Megyei Néplap, 1989. szeptember 15., 13.
Jászberény, Köszöntő, majális. Szolnok Megyei Néplap, 1985. május 2., 3.
Jászberényben versenyre készülnek. Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember
14., 3.
Jászberényben. Mi van a piacon, a zöldségboltokban? Szolnok Megyei Néplap,
1977. július 6., 4.
280
Újságcikkek és tanulmányok
Jászberényi városépítők. Szolnok Megyei Néplap, 1986. január 4., 5.
Jászfelsőszentgyörgy nem utazott el. Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember
2., 7.
Jászfelsőszentgyörgy új útja. Szolnok Megyei Néplap, 1982. július 17., 10.
Jászsági lovasbandérium? Szolnok Megyei Néplap, 1990. április 14., 7.
Jászsági öregek találkozói. Szolnok Megyei Néplap, 1979. november 18., 16.
Javuló felvásárlás, kínálat, árak. Szolnok Megyei Néplap, 1977. július 8., 3.
Kényelmes, gyors autóbusszal a munkahelyre. Szolnok Megyei Néplap, 1977.
január 18., 8.
Kérdések és válaszok a jászberényi piacról. Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember 9., 3.
Keresztúton az akarat(erő). Szolnok Megyei Néplap, 1989. február 11., 10.
Kerítéselemek, kapuk… Szolnok Megyei Néplap, 1985. március 20., 1.
Kevésbé kilátástalan a helyzet. Szolnok Megyei Néplap, 2004. szeptember 14., 7.
Kiemelkedően jó dohánytermés a Jászságban. Szolnok Megyei Néplap, 1982.
október 15., 1.
Kilencvenöt taggal üzemi bank. Szolnok Megyei Néplap, 1982. február 27., 5.
KISS Erika: Áram nélkül maradnak a tanyák? Szolnok Megyei Néplap, 1994.
június 7., 6.
KISS Erika: Új gazdák Jászberényben is. Szolnok Megyei Néplap, 1992. december 16., 7.
Kitüntetések április 4-e alkalmából. Szolnok Megyei Néplap, 1985. április
Kitüntetések kiváló munkáért. Szolnok Megyei Néplap, 1987. november
Kitüntetettek névsora. Szolnok Megyei Néplap, 1982. november 6., 3.
Kitüntetettek névsora. Szolnok Megyei Néplap, 1989. április
Kiváló munkáért az élenjáróknak. Szolnok Megyei Néplap, 1986. november
10., 4.
Komolytalanság, elmaradt mérkőzések. Szolnok Megyei Néplap, 1979. október
13., 7.
281
Felhasznált és ajánlott irodalom
Korszerűbb lesz a juhtenyésztés. Helikopterrel bővül a géppark. Szolnok Megyei Néplap, 1978. január 19., 3.
Körzetesített közművelődés. Szolnok Megyei Néplap, 1983. március 19., 7.
Közbiztonsági őrjáraton. Szolnok Megyei Néplap, 1978. december 5., 3.
Közepes károkat okozott a jég. Szolnok Megyei Néplap, 1982. június 15., 3.
Közgyűlés, ismétléssel. Szolnok Megyei Néplap, 1993. február 10., 5.
Kukoricatermelési pályázaton. Szolnok Megyei Néplap, 1987. március 24., 1.
Különjárattal a gyümölcsösben. Szolnok Megyei Néplap, 1980. január 24., 8.
Lovashagyományok felelevenítése Jászberényben. Szolnok Megyei Néplap,
1990. június 18., 1.
Lovasverseny. Szolnok Megyei Néplap, 1983. június 12., 7.
LUKÁCSI Pál: A kerekudvari kastély. Pénzesgazda kerestetik. Szolnok Megyei
Néplap, 1983. október 9., 5.
LUKÁCSI Pál: Adják, veszik a földet. Szolnok Megyei Néplap, 1990. március
15., 6.
LUKÁCSI Pál: Elfeledett Kerekudvar. Szolnok Megyei Néplap, 1988. február
27., 10.
LUKÁCSI Pál: Fórum a veszélyes hulladék elhelyezéséről. Szolnok Megyei
Néplap, 1988. október 4., 4.
LUKÁCSI Pál: Védett temetőkert Jászberényben. Szolnok Megyei Néplap, 1988.
november 16., 5.
LUKÁCSI: Jászsági Művészeti Szabadiskola. Szolnok Megyei Néplap, 1991. február 16., 9.
Már a tavaszra gondolnak. Szolnok Megyei Néplap, 1988. december 6., 1.
Március 15-én… Szolnok Megyei Néplap, 1983. március 11., 1.
Másodeleség, takarmány másodvetésben. Szolnok Megyei Néplap, 1981. június
27., 3.
MEDVE János: Segítették a betakarítást. Népújság, 1980. december 7.
Megalakulásának 10… Szolnok Megyei Néplap, 1983. június 15., 8.
282
Újságcikkek és tanulmányok
Megkezdődött a búza aratása. Szolnok Megyei Néplap, 1987. július 14., 1.
Megkezdődött a paprikapalánta… Szolnok Megyei Néplap, 1979. március 11., 16.
Megtartotta kongresszusi küldöttközgyűlését a Teszöv. Szolnok Megyei Néplap,
1986. október 6., 1.
Megváltozik a határ a Zagyva mentén. Szolnok Megyei Néplap, 1981. november 26., 3.
Megyei díszünnepség Jászberényben. Szolnok Megyei Néplap, 1983. április 6., 1.
Megyei ifjúsági parlamentet tartottak a mezőgazdasági üzemek képviselői.
Szolnok Megyei Néplap, 1976. december 5., 3.
Meggyet szüretel ma. Szolnok Megyei Néplap, 1982. június 27., 8.
Melléküzemágak a Zagyvamenti Tsz-nél. Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember 26., 1.
Mezőtúr után Budapesten. Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus 30., 8.
Munkalehetőség nőknek Jászfelsőszentgyörgyön. Szolnok Megyei Néplap,
1986. január 18., 3.
Nagy küzdelmek kispályán. Szolnok Megyei Néplap, 1983. december 15., 7.
Nagy méretű napraforgó-tározó épül... Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus 15., 1.
NDK-beli gyerekek üdülnek Jászberényben. Szolnok Megyei Néplap, 1983. április 21., 8.
Nem futnak ki a nyárból. Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus 10., 7.
Nemcsak az áruellátásba… Szolnok Megyei Néplap, 1983. április 23., 16.
Népdalok Egerben. Népújság, 1986. május 23., 5.
Nyeregben, Berényben. Szolnok Megyei Néplap, 1989. június 21., 7.
Nyugdíjas találkozót rendeztek. Szolnok Megyei Néplap, 1981. június 3., 8.
Okok a kölcsönös sértődésre. Szolnok Megyei Néplap, 1991. január 22., 4.
Október az idősek hónapja. Szolnok Megyei Néplap, 1985. október 18., 8.
Parképítők és parkrongálók Jászberényben. Szolnok Megyei Néplap, 1987. május 19., 3.
283
Felhasznált és ajánlott irodalom
Pártépítés a Jászságban. Szolnok Megyei Néplap, 1986. január 17., 3.
PATAKI: Keresztül-kasul a futballpályán. Szolnok Megyei Néplap, 1979. április
15., 15.
Pótszülők a bocsnak. Szolnok Megyei Néplap, 1983. április 28., 8.
Primőrökből van elegendő. Szolnok Megyei Néplap, 1979. május 4., 1.
Pusztamonostor a kétarcú falu. Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember 28., 4.
Rendezik a teret. Szolnok Megyei Néplap, 1989. október 12., 1.
Részarány-földtulajdont veszek. Szolnok Megyei Néplap, 1993. március 6., 6.
Retekcsomózás képen… Szolnok Megyei Néplap, 1982. január 30., 3.
Sátrak a faluban. Szolnok Megyei Néplap, 1988. április 16., 5.
Sikerült csökkenteni a hiányt. Befejező szakaszához érkezett az őszi betakarítás.
Szolnok Megyei Néplap, 1976. november 17., 1.
SZ. D.: Heti témánk: a tsz-tervezési rendszer 1. Pest Megyei Hírlap, 1968. december 19.
Szabálysértés minden mennyiségben. Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember 28., 8.
Szavukra mozdul a falu. Szolnok Megyei Néplap, 1981. február 8., 3.
Százötven vagon paprika és burgonya a háztájiból. Szolnok Megyei Néplap,
1987. augusztus 17., 1. és 3.
Szerényebb reprezentáció. Szolnok Megyei Néplap, 1979. január 11., 5.
Szerződéses üzemeltetésre… Szolnok Megyei Néplap, 1983. március 27., 14.
Szezon végével dicsérjük az évet! Szolnok Megyei Néplap, 1986. június 25., 3.
Szokni kell még az önállóságot. Szolnok Megyei Néplap, 1986. január 22., 4.
Szövetkezeti pávakörök és citerazenekarok bemutatója. Szolnok Megyei Néplap, 1982. november 12., 4.
Szüretelő diákok. Szolnok Megyei Néplap, 1977. november 12., 8.
Tanácsülés Jászberényben. Korszerű üzem- és munkaszervezéssel növelik terméseredményeiket a mezőgazdasági üzemek. Szolnok Megyei Néplap, 1976.
december 18., 2.
284
Újságcikkek és tanulmányok
Társadalmi munka három községben… Szolnok Megyei Néplap, 1981. január
24., 3.
Társtalan társközségek. Szolnok Megyei Néplap, 1980. február 10., 10.
Tél a tanyán, Szolnok. Megyei Néplap, 1978. február 18., 3.
Teljes a nagyüzem. Szolnok Megyei Néplap, 1979. március 9., 1.
TEMESKÖZY Ferenc: Tereprendezéstől átadásig egy év. Szolnok Megyei Néplap, 1983. december 6., 3.
Termelési rendszerek bemutatója Gödöllőn. Szolnok Megyei Néplap, 1978. november 16., 1.
Területi labdarúgó bajnokság. Szolnok Megyei Néplap, 1979. október 11., 7.
Tízmilliót adnak az üzemek, vállalatok. Szolnok Megyei Néplap, 1981. május
13., 4.
Tornaterem épül Pusztamonostoron. Szolnok Megyei Néplap, 1978. február
14., 8.
Tornaterem gyermeknapra. Szolnok Megyei Néplap, 1981. május 31., 16.
Tornaterme lesz Pusztamonostornak is. Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus 19., 4.
TÓTH: Halló! Zagyvamenti Tsz. Szolnok Megyei Néplap, 1989. szeptember
23., 16.
Tömegsport minden mennyiségben. Szolnok Megyei Néplap, 1986. június 20., 15.
Történelmi lovastúra Jászberényből. Szolnok Megyei Néplap, 1990. április 2., 8.
Túlélési stratégiák Jászfelsőszentgyörgyön. Szolnok Megyei Néplap, 1991. január 24., 14.
Új faültető gépet vásárolt. Szolnok Megyei Néplap, 1987. november 28., 5.
Új húsüzem a Jászságban. Szolnok Megyei Néplap, 1978. október 29., 1.
Új műhelycsarnok. Szolnok Megyei Néplap, 1977. január 14., 8.
Újabb üzemek fejezték be az aratást. Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus
3., 1.
Üdülőt bérelt Bogácson… Szolnok Megyei Néplap, 1983. április 24., 8.
285
Felhasznált és ajánlott irodalom
Ülésezik a képviselő-testület. Szolnok Megyei Néplap, 1990. december 19., 8.
Ünnepi taggyűlésen… Szolnok Megyei Néplap, 1981. május 30., 8.
Üzemanyag-takarékosság a gazdaságokban. Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus 9., 3.
Üzlet vagy támogatás? Szolnok Megyei Néplap, 1984. március 1., 4.
Vámszedők a gabonaszárítóban. Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus 5., 8.
Varroda vagy fóliasátor? Szolnok Megyei Néplap, 1985. július 2., 4.
Versenyképes ipari termékek. Szolnok Megyei Néplap, 1980. február 19., 4.
Vízhiány… Szolnok Megyei Néplap, 1985. február 5., 4.
Zagyvamenti napok Jászfelsőszentgyörgyön. Szolnok Megyei Néplap, 1982. november 24., 8.
Zöldborsó, paradicsompaprika a „Zagyvamenti”-ből. Szolnok Megyei Néplap,
1977. január 13., 8.
Egy kis bulvár
Akik megmentették a Hajtát. Jászkürt, 1948. március 27., 3.
Borzalmas autóbusz-gázolás a hajtai országúton. Jász Hírlap, 1935. november
2., 3.
B.CS.–B.A.: Legalább ezer hektár állt lángokban. Új Néplap, 2007. január 15., 3.
B.Cs.: Polgárőrök fedezték fel az elhunyt idős asszonyt. Új Néplap, 2011. február
28., 1.
Betyárvilág a nagykátai úton, Jász Hírlap. 1935. augusztus 24., 2.
BANKA Csaba: A mocsárnál is kutattak. Új Néplap, 2010. május 22., 5.
Egy hajtai földrendésről. Jászság, 1896. április 25., 5.
Emberronccsá zúzta a mozdony a hajtai búcsú látogatóját. Jász Hírlap., 1936.
augusztus 29., 2.
Jogosítvány nélkül motoroztak. Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember 3., 8.
286
Újságcikkek és tanulmányok
Muharay Elemér
A Faluszínpad főti hagyományai. Pest Megyei Hírlap, 1993. június 9., 10.
A tánc mindig benne volt az életemben. Szekszárdi Vasárnap, 2007. április 22.
(Muharay-díj)
Ankét. Szolnok Megyei Néplap, 1956. május 15.
Az ősi életformát őrző nép ereje töretlen marad: Ádám Jenő és Muharay Elemér
előadása az EMKE Zenei Népfőiskolán. Keleti Újság, 1943. május 4., 3.
CSOÓRI Sándor: A sugalmazó ember. Tiszatáj, 1981/10., 22–25.
Dunakömlődön. A Faluház Ispiláng Színpada előadta Muharay Elemér Az
igazmondó juhász… Tolnai Népújság, 1998. november 3., 3.
Faluszínpad Fóton. Magyar Távirati Iroda, 1939. november 20.
Faragó Ödön színházat nyit Budapesten… Prágai Magyar Hírlap, 1934. augusztus 12., 12.
Felvidéki betlehemes játék. Muharay E. Művész Stúdiója. Felvidéki Magyar
Hírlap, 1938. december 4., 12.
FERCSIK Mihály: A hagyományőrzés tisztelete. Sok-sok ajtón kopogtatott.
Pest Megyei Hírlap, 1991. február 2., 26. (Bag)
FÜLÖP Lajos–SZABÓ Tivadar: Búcsú Muharay Elemértől, a gyöngyösi „Szüreti Daljáték” szerzőjétől… Népújság, 1960. február 6., 2.
Gyöngyösi szüret. Népújság, 1959. szeptember 1., 1.
Hagyományőrző nemzedék. Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus 30., 4. (Bag,
Muhary Néptáncegyüttes)
HAVAS Ferencné: Egységben az erő. A Hét, 1972. augusztus 25.
Hunyadi est Jászszentandráson. Szolnok Megyei Néplap, 1958. január 10., 1.
Jancsó Miklós levelei Muharay Elemérhez. Tiszatáj, 1981/10., 26–32.
KANYAR József: a Somogy Megyei Népi Együttes megalapítása. Somogyi Néplap, 1989. augusztus 12., 8.
KELLÉR Dezső: Ahol a színház kizárólag a szereplők darabjait adja elő. Színházi Élet, 1929/49. sz., 60–61.
287
Felhasznált és ajánlott irodalom
MÁRKUSZ László: Szüreti napok Gyöngyös – 1959. szeptember. Népújság,
1959. szeptember 16., 5.
Még egyszer le kell kopognom. Feltámadás a Somlyó oldalán. Pest Megyei Hírlap, 1990. október 1., 4.
Megalakult a Magyar Művelődési Szövetség. Magyar Országos Tudósító, 1947.
november 7., 12.15
Megalakult a magyar szabadszínjátszók országos szövetsége. Magyar Távirati
Iroda, 1946. november 6., 11.40
Mindenki karácsonyfái. Magyar Távirati Iroda, 1940. december 22., 18.30
Mindenki táncolt. Közös irányítással többre jutnak. Gödöllő és Vidéke, a Pest
Megyei Hírlap különkiadása, 1977. március 25., 1. (Bagi Muharay Néptáncegyüttes)
MJ: Muharay Elemér: Magyar játékszín. Keresztyén Igazság, 1944. június, 142.
Muharay Elemér: Hagyományunk, művelődésünk, életünk c. könyve most jelent meg a KALOT kiadásában. Esztergom és Vidéke, 1942. május 13., 2.
MUHARAY Elemér: Levél egy ifjú költőhöz. Tiszatáj, 1981/10., 20–21.
Muharay Elemérnek, a Népművészeti Intézet igazgatójának felszólalása a megyei népművészeti értekezleten. Néplap, 1954. január 30., 2.
MUHARAY M. Edit: Életemnek volt tavasza, 1. rész (Zakar Edit). Nők Lapja,
1999. 42., 56–57.
Népi farsangi műsor. Tolnamegyei Újság, 1945. január 25., 3.
Népi farsangi műsor. Tolnamegyei Újság, 1941. január 25., 3.
OHATAI NAGY László: Muharay Elemér életútja. Forrás, 1985/11., 52–66.
Őrzők vigyáznak a gálán. Tolnai Népújság, 2008. február 25., 2. (Muharay-díj)
PATKÓS Magdolna: Muzsikáló Gyöngyös. In: Hidy Pálné (szerk.): Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Közleményei, Tanulmányok a kultúra és köznevelődés köréből, Új sorozat, XXX. kötet. Eger, 2003., 34.
PESOVÁR Ernő: Hagyomány és korszerűség. In: Savaria, A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995–1998). Szombathely, 1999., 55.
PESOVÁR Ernő: Muharay Elemér hagyományőrző műhelyében. Folk Magazin, 2019/3., 33.
288
Újságcikkek és tanulmányok
Szabadtéri betlehemes játék Budapesten. Magyar Országos Tudósító, Budapest,
1940. december 20.
Szabadtéri népi karácsonyi játék a „Mindeki karácsonyfái” alatt. Magyar Országos Tudósító, 345. sz., 1940. december 22., 18.30,
Szent Iván-éji fesztivál. Nógrád Megyei Hírlap, 2014. június 25., 1., 3.
T. K.: Az ország minden részéből jönnek a találkozóra. Tolnai Népújság, 2009.
szeptember 5., 5.
T. M.: Muharay Elemér nevét vette fel a bagi népi együttes. Gödöllő és Vidéke
a Pest Megyei Hírlap különkiadása, 1976. április 29., 1.
TASI József: „Népművészet tanár úr”. Tiszatáj, 1981/10., 17–19.
VITÁNYI Iván: A magvetés embere. Tiszatáj, 1981/10., 33–35.
VIZIN Balázs: Hűen őrzik hagyományaikat. Tolnai Népújság, 2014. május 22.,
4. (Muharay-díj)
Hajta-mocsár, Hajta-folyás
A Déryné Művelődési Központban Sárközi János Hajta 2006. elnevezésű fotókiállítása október 16-ig tekinthető meg. Új Néplap, 2006. október 9., 13.
A főcsatorna híján elsivatagosodhat a Jászság: Tápió-Hajta tájvédelmi körzet
alakul. Új Néplap, 1996. augusztus 31., 1.
A Tápió-Hajta Vízgazdálkodási Társulat ma délelőtt… Pest Megyei Hírlap,
1961. november 23., 5.
B. CS.: Középpontban a víz. Új Néplap, 2000. május 30., 4.
BANKA Csaba: Első alkalommal. Turistatalálkozó Berényben. Új Néplap, 1997.
szeptember 29., 3.
BANKA Csaba: Veszélyes tűznéző a Jászságban. Új Néplap, 2008. február 26., 5.
Berényben ülésezett a JÖSZ. A Jászság és a Tápióság összefog. Új Néplap, 1996.
január 20., 1.
BUSCHMANN Ferenc: 25 éve védett a Hajta-mocsár Természetvédelmi Terület. Berényi Kármentő, A Jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesület Lapja,
2012. július, 4.
289
Felhasznált és ajánlott irodalom
DARÁZS Melinda: A Hajta nem gépeknek való! Új Néplap, 2010. április 10., 5.
Erdőt ültetnek a Zöldek. Új Néplap, 1991. április 12., 4.
Évi ötmillió forint többletjövedelmet hoz a vízredezés. Pest Megyei Hírlap,
1958. augusztus 7., 1.
FIEDLER Anna Mária: Különleges gázlómadarak, értékes hüllők otthona. Kíméletért kiált a Tápió-Hajta vidéke. Pest Megyei Hírlap, 1990. március 10., 5.
ILLÉS Anita: Az élővilág újra birtokba veszi a védett Hajtát. Szoljon, Jász-Nagykun-Szolnok megyei hírportál, 2020. november 1., www.szoljon.hu
Ismét mocsár a Hajta-mocsár. Új Néplap, 2000. február 7., 12.
Jászok világtalálkozója. Színes kavalkád mindennap. Új Néplap, 1995. augusztus 2., 1.
K. J.: Folytatódik a Zagyva menti területek védetté nyilvánítása. Új Néplap,
1995. április 6., 6.
KERÉKGYÁRTÓ Mónika: Újjászületik-e a Hajta? Új Néplap, 1991. február 28., 9.
KOCSIS Kinga–CSONTOS Attila: Hagyományteremtő céllal. Alkotótábor
Öregerdőn. Új Néplap, 1994. július 12., 6.
KOVÁCS Tibor: A Mátra Múzeum bogárgyűjteménye. Cerambycidae (Coleoptera). In: A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994), Folia Histrorico Naturalia. Gyöngyös, 153., 154. és 162.
KOVÁCSNÉ FÖLDESSY Mariann: A Mátra Múzeum Heteroptera gyűjteménye. In: VARGA András (szerk.): A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 13, Folia Histrorico Naturalia. Gyöngyös, 1988., 66.
Kubikos brigádokat csatornaépítési munkára felveszünk. Szolnok Megyei Néplap, 1967. március 29., 5.
Négy járás, három vígyűjtőrendszer. Pest Megyei Hírlap, Tápió-mente, 1966.
november 10., 1.
TENKELY Miklós: Huszonhétezer hold vizenyős föld jól termővé válik. Pest
Megyei Hírlap, 1961. június 18., 1.
Természeti értékek védelem alatt. Új Néplap, 2008. január 8., 5.
Természeti szépségek és értékek. Új Néplap, 2005. március 29., 3.
Természetszeretők csapata. Új Néplap, 1995. május 30., 7.
290
Újságcikkek és tanulmányok
Testben és lélekben egészségesen az Észak-Alföldön. Észak-Magyarország,
2008. július 26., 21.
TÓTH: Égett a nádas. Az emberi gondatlanság károkat okoz. Pest Megyei Hírlap, 1993. május 4., 4.
TÓTH: Nemzetközi természetvédő tábor. A csodaszép Tápió-mente. Pest Megyei Hírlap, 1993. július 6., 6.
TÓTH: Tápió-Hajta közgyűlése. Pest Megyei Hírlap, 1993. június 2., 7.
Új védett területek. Kelet Magyarország, 1987. március 19., 2.
V. I.: A budapesti Vízügyi Igazgatóság… In: Hidrológiai Közlöny. 1960., 3.
szám., 254.
Visszaadni a vizet a Hajta-mentének. Natiaonal Geographic, 2020. augusztus
13., https://ng.24.hu/termeszet/2020/08/13/visszaadni-a-vizet-a-hajta-mentenek/
Hajta teljesítménytúra
A teljesítménytúra hagyomány Berényben. Új Néplap, 2006. május 16., 5.
BANKA Csaba: Első alkalommal. Turistatalálkozó Berényben. Új Néplap, 1997.
szeptember 29., 3.
CZIMER: Homoktengerben küzdöttek. Új Néplap, 2011. október 3., 11.
DEMETER Gábor: Kerékpárral a Zagyva-Hajtán. Berény Café, 2020. október
6., www.jku.hu
DEMETER Gábor: Más volt az idei Zagyva-Hajta. Jászkürt Újság, 2020. szeptember 24., 8.
FARAGÓ László: „Hajta-50” – teljesítménytúra. Új Néplap, 1992. november
9., 4.
Gyalogosan teljesíteni. Új Néplap, 1994. május 26., 12.
Hajta-50 gyalogtúra. Több mint félszáz indulóval. Új Néplap, 1994. június 1.,
10.
Hajta 50 és 30 km-es túra: Bakancsos berényiek. Új Néplap, 1997. május 16., 5.
Kerékpáros Hajta-50 teljesítménytúra. Új Néplap, 1993. október 1., 11.
291
Felhasznált és ajánlott irodalom
Negyedszázados a Hajta gyalogtúra. Berény Café, 2016. május 12., www.jku.hu
SZ. T.: Hajta-50 kerékpáros teljesítménytúra. Új Néplap, 1992. október 14., 15.
SZÁNTAI: Hajta-50 teljesítménytúra. Néplap, 1993. június 4., 11.
SZÁNTAI: Hajta-50 teljesítménytúra: Az ember legyőzhetetlen. Új Néplap,
1992. június 8.,
SZÁNTAI: Hajta-50, Remek időben – csúcsnevezés. Új Néplap, 1994. október
7., 15.
SZÁNTAI: Hajtai gyalogos teljesítménytúra: Jászsági barangolás. Új Néplap,
1998. május 15., 5.
292
FÜGGELÉK
Kik laktak a Hajtán 1889 és 1906 között?
Az adatbázis elkészítéséhez a Nagyboldogasszony Plébánia Kereszteltek
Anyakönyveit használtam fel.363 Tehát ezek a szülők elvitték gyermeküket megkereszteltetni a nagytemplomba. Így az idősebb házaspárok, akiknek ebben az
időben már nem született gyermeke, nem szerepelnek benne.
Ács Imre és Cserépi Rozália
Ács István és Nagy Mihály Erzsébet
Ács János és Szőrös Mária
Babucs János és Bathó Mária
Babucs Mihály és Csányi Mária
Babucs Péter és Ivanics Julianna
Besenyi Balázs és Vékás Kovács Rozália
Besenyi Pál és Ézisás Julianna
Bíró János és Konkoly Mária
Czakó Mihály és Saika (?) Mária
Czalbert-Halasi István és Muhari
Rozália
Czalbert-Halasi Mária
Czibora János és Sárközi Juliána
Csillik László és Kocsis Erzsébet
Dés József és Sárközi Erzsébet
Ézsiás János és Molnár Erzsébet
Ézsiás József és Cseh Rozália
Farkas János és Czigány Amália
Farkas János és Miklósi-Mizsei Teréz
Farkas Pál és Váczi Erzsébet
Gugi János és Kaszás Viktória
Hájos (Cserépi) István és Lakatos Anna
Juhász István és Dudás Rozália
Juhász László és Dancsa Terézia
Juhász-Andriska János és Barát Verona
Kaszás Mihály és Bóta Erzsébet
Kaszás Mihály és Bóta Ilona
Kispál László és Sas Julianna
Kisnémet Ferenc és Baranyi Julianna
Kisnémet Imre és Kisnémet Erzsébet
Kisnémet János és Vacs (?) Rozália
Kocsis András és Kisnémet Julianna
Kocsis László és Palotai Mária
Kocsis Mihály és Krupánszki Zsuzsanna
Koncsik Péter és Terenyi Viktória
Kovács István és Sápi Anna
Kovács János és Boda Mária
Kovács László és Darabont Erzsébet
Kovács László és Molnár Anna
Kovács Szórád Alajos és Katona
Teréz
Kurdi László és Hallgat Rozália
Matók János és Pernyész Erzsébet
Matók József és Pernyész Mária
Menyhárt Antal és Veres Julianna
Muhari Mihály és Velkei Amália
Nagy-Mihály István és Csordás Rozália
Nyíri György és Tukora Julianna
Oláh Liba János és Németh Cziczelle
Oláh Liba József és Hunyadi Mária
A Jászberényi Róm. Kath. Egyház Kereszteltei (és szülöttei) anyakönyveinek XVII. kötete,
1889. június 1-től 1893-ig; Jászberény Kereszteltek anyakönyve XVIII., 1893–1896; Kereszteltek anyakönyve XIX., 1896–1901; Kereszteltek anyakönyve XX., 1901–1906.
363
293
Függelék
Oláh Mihály és Verseghi Terézia
Oláh Pál János és Farkas Kukoricza
Teréz
Pál József és Baranyi Mária
Pap András és Sánta Erzsébet
Pap József és Kohári Erzsébet
Pernyész János és Teréki Erzsébet
Piroska István és Mézes Erzsébet
Sánta István és Maczák Ilona
Sápi János és Halasi Mária
Sápi Kálmán és Halasi Mária
Sárközi András és Turóczi Rozália
Sárközi József és Móczó Teréz
Sárközi László és Bárkányi Mária
Sárközi Pál és Kukoricza Mária
Sas István és Kohári Rozália
Sas János és Földházi Viktória
Sas Kálmán és Kohári Rozália
Sas Péter és Bugyi Rozália
Simon Kis Mátyás és Durnek Julianna
Szabó István és Porhajas Amália
Szabó Pál és Mózes Terézia
Szelei Mihály és Mitró Anna
Takács Mihály és Kukcsicza Anna
Takács Rozália
Tassi Ignácz és Pozsonyi Erzsébet
Vahoda Imre és László Veronika
Velkei Vendel és Mézes Terézia
Kik laktak Hajtán 1950-ben? Egy választási névjegyzék364
27. Szavazókör, II. körzet: Jászberény-Hajta
Hajta Név
Születés helye
1
Beszteri Lajos
Jászberény
1
Neje: Szappanos Mária Jászberény
365
2
Kovács András
Jászberény
2
Neje: Bajor Mária
Jászberény
3
Özv. Beszteri Istvánné
Jászberény
3
Sevacsek Illés
Örkény
3
Neje: Beszteri Erzsébet Jászberény
5
Kovács Sándor
Jászberény
5
Neje: Szarvas Mária
Jászberény
6
Szarvas Ferenc
Jászberény
6
Ifj. Szarvas Ferenc
Jászberény
6
Neje: Csermák Viktória Budapest
7
Csontos István
Jászberény
7
Neje: Kun Rozália
Jászberény
Ideje
1900
1900
1913
1917
1875
1910
1919
1892
1895
1893
1925
1925
1880
1888
Foglalkozása
Földműves
Htb.
Napszámos
Htb.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
Napszámos
Htb.
A listát Besenyi Vendel helytörténeti kutatótól kaptam. A teljes jászberényi tanyavilágára vonatkozó jegyzék a Jász Múzeum Adattárában található.
365
A listában valamiért nem szerepel: Hajta 2/a., Kovács Ferenc és neje, Balla Rozália. 1972-ben
pedig ideszületett a lányuk: Kovács Julianna, jelenleg: Beszteriné Kovács Julianna.
364
294
Kik laktak Hajtán 1950-ben? Egy választási névjegyzék
8
8
9
9
10
10
10
11
11
12
12
12
12
13
13
14
14
14
15
15
15
Für Lajos
Neje: Szarvas Piroska
Szarvas Béla
Neje: Oláh Anna
Oláh Liba József
Oláh Liba Mária
Oláh Liba Rozália
Mizsei Antal
Neje: Gávai Erzsébet
Beszteri Ferenc
Beszteri Ferenc
Neje: Bugyi Margit
Beszteri Géza
Bóna János
Neje: Babucs Erzsébet
Babucs Antal
Neje: Pesti Mária
Babucs Ferenc
Babucs József
Neje: Simon Mária
Ifj. Babucs József
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1905
1911
1908
1921
1878
1912
1914
1921
1928
1888
1918
1921
1920
1919
1923
1896
1899
1929
1892
1894
1921
16
16
Babucs István
Neje: Simon Rozália
1894
1902
16
16
17
17
19
19
19
20
Babucs Marcell
Babucs Margit
Benke László
Neje: Nyári Mária
Benke István
Neje: Kurdi Borbála
Benke Sándor
Benke Klára
1926
1929
1892
1890
1888
1891
1929
1893
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Htb.
Htb.
20
Nyíri József
Jászberény
Jászfelsőszentgyörgy
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászkisér
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászfelsőszentgyörgy
Jászberény
Fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
fm.
Piaci árus
Htb.
Fm
Htb.
fm.
Fm.
Htb.
Asztalos
segéd
fm.
Htb.
1891
fm.
295
Függelék
20
20
21
22
22
22
22
23
23
24
24
25
25
25
26
26
26
27
27
28
28
29
29
30
30
30
31
31
32
32
32
33
296
Ifj. Nyíri József
Nyíri János
id. Nyíri Pál
Szappanos Ferenc
Neje: Dávid Margit
Szappanos Antal
Neje: Hábencius Rozália
Házkötő Vendel
Özv. Szappanos Lajosné
Benke Ilona
Lakatos István
Szatmári Rozália
Kövér Sándor
Kövér József
Hudra Rozália
Özv. Lakatos Istvánné,
Nagy Anna
Hábencius József
Neje: Lakatos Rozália
Farkas Frigyes
Neje: Halasi Rozália
Maszlag István
Neje: Szajka Erzsébet
Sárközi József
Neje: Torma Rozália
Özv. Oláh Józsefné
Oláh József
Neje: Ács Ilona
Hajek Károly
Neje: Kalla Rozália
Beszteri János
Neje: Szarvas Erzsébet
Beszteri Ferenc
Kovács István
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1921
1929
1886
1896
1903
1926
1925
fm.
fm.
fm.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Jászberény
Jászberény
1879
1904
fm.
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1902
1908
1885
1909
1909
1875
fm.
Htb.
fm.
fm.
fm.
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászapáti
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Bécs
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1910
1906
1922
1925
1901
1897
1879
1885
1899
1926
1930
1909
1914
1888
1892
1924
1904
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Htb.
Gazdálkodó
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
Kik laktak Hajtán 1950-ben? Egy választási névjegyzék
33
34a
34a
34
34
34
35
35
36
36
36
37
37
37
37
38
38
38
39
39
39
39
39
40
40
40
41
41
Neje: Nyíri Julianna
Beszteri Ferenc
Neje: Beszteri Margit
Özv. Házkötő Sándorné,
Pernyész Teréz
Házkötő Sándor
Neje: Matók Erzsébet
Benke János
Neje: Szarvas Erzsébet
Kocsis Imre
Sápi Istvánné, Kocsis
Anna
Sápi István
Kocsis János
Neje: Nagy Margit
Kocsis Árpád
Kocsis Kálmán
Kocsis Flórián
Neje: Birgés Verona
Palotai Istváné, Kocsis
Verona
Kocsis József
Neje: Pál Róza
Kocsis Mária
Ifj. Kocsis József
Kocsis Sándor
Özv. Szabó Menyhértné, Sebestyén K. Teréz
Szabó József
Neje: Oláh Liba Irén
Nyíri Pálné, Beszteri
Mária
Sápi János
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1908
1910
1912
1894
Htb.
fm.
Htb.
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1919
1925
1876
1876
1887
1924
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Jászberény
Jászberény
Budapest
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1922
1879
1897
1927
1922
1883
1888
1919
fm.
fm.
Htb.
fm.
fm.
fm.
Htb.
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1897
1901
1924
1926
1929
1883
fm.
Htb.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
Jászberény
Jászfelsőszentgyörgy
Jászberény
1923
1927
fm.
Htb.
1890
Htb.
Jászberény
1874
fm.
297
Függelék
41
42
42
43
43
43
45
46
46
47
47
47
47
47
48
48
49
49
50
50
50
51
52
53
53
54
54
55
298
Sápi Jánosné, Nyíri
Gizella
Csirke János
Csirke Jánosné, Oláh
Mária
Özv. Sass Péterné, Hegyi Rozália
Sass István
Neje: Szórád Mária
Mizsei Jánosné, Kovács
Ilona
Özv. Kovács Ferencné,
Szikszai Rozália
Kovács Imre
Koller Imréné, Misova
Tilda
Dózsa Dávid
Neje: Koller Erzsébet
Kenese Sándor
Neje: Váli Erzsébet
Torma Ferenc
Neje: Nyíri Rozália
Szappanos Szűcs István
Neje: Szalóki Teréz
Csirke István
Neje: Balla Margit
Csirke János
Ifj. Kocsis János
Kisnémet János
Gugi István
Neje: Palotai Rozália
Ifj. Gugi István
Neje: Dudás Mária
Szabó László
Jászberény
1930
Htb.
Pusztamonostor
Jászberény
1903
1904
fm.
Htb.
Jászdózsa
1881
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1903
1907
1907
fm.
Htb.
Htb.
Jászberény
1890
Htb.
Jászberény
Felsőszászberek
1923
1884
fm.
Htb.
Ajton
Felsőszászberek
Jászberény
Balassagyarmat
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1895
1905
1911
1914
1906
1914
1912
1916
1897
1899
1921
1903
1900
1881
1888
1908
1909
1914
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
fm.
Napszámos
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Kik laktak Hajtán 1950-ben? Egy választási névjegyzék
55
56
56
57
57
57
58
58
60
60
61
61
62
62
62
62
64
64
65
65
66
67
67
67
68
68
69
69
69
70
70
Neje: Krasnyánszki
Erzsébet
Nyíri János
Neje: Kiss Julianna
Özv. Sárközi Ágostonné,
Farmosi Rozália
Szikszai György
Neje: Sárközi Rozália
Bajor B. István
Neje: Barát Julianna
Bóna Mihály
Neje: Pócz Rozália
Varga Kálmán
Neje: Szőke Rozália
Szikszai Imre
Neje: Pernyész Borbála
Szikszai Ágnes
Szikszai Borbála
Besenyi József
Neje: Sass Ilona
Besenyi Balázs
Neje: Nagy Piroska
Pernyész Istvánné,
Mizsei Julianna
Kisnémet Istvánné,
Pernyész Mária
Kisnémet István
Neje: Sápi Erzsébet
Kasza András
Neje: Tógyer Jolán
Matók János
Neje: Pernyész Margit
Matók Antal
id. Matók Mihály
Neje: Kisnémeth Mária
Jászberény
1922
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászfelsőszentgyörgy
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1916
1922
1865
fm.
Htb.
Htb.
1904
1907
1902
Jászberény
Jászberény
Jánoshida
Jánoshida
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Alsópeszár
Jászberény
1911
1911
1903
1903
1901
1901
1929
1930
1905
1910
1910
1913
1914
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Tejmester
Htb.
fm.
Htb.
Htb.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Htb.
Jászberény
1911
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1889
1918
1928
1928
1893
1898
1930
1895
1893
fm.
Htb.
Segédmunkás
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
299
Függelék
70
71
71
71
71
71
73
73
Ifj. Matók Mihály
Bóta István
Neje: Matók Viktória
Bóta József
Bóta Margit
Bóta Rozália
Kovács Elek
Neje: Szabó Rozália
74
Özv. Kovács Mihályné,
Bóta Ilona
Halasi Pál
Neje: Nyitrai Mária
Ifj. Halasi Pál
Neje: Zsótér Teréz
Halasi László
Neje: Mizsei Mária
Halasi József
Neje: Szatmári Mária
Halasi Miklós
Neje: Bíró Julianna
Halasi Mária
Kisnémeth János
Neje: Sós Rozália
Sas Menyhért
Neje: Farkas Mária
Kisnémet László
Neje: Lantos Rozália
Sass Péter
Neje: Sárközi Viktória
Sass Péter
Bóta József
Neje: Turai Cicel
Bóta István
75
75
75
75
76
76
77
77
77
77
77
81
81
82
82
83
83
84
84
84
85
85
85
300
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászfelsőszentgyörgy
Jászberény
1925
1894
1897
1924
1930
1926
1908
1906
fm.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Htb.
fm.
Htb.
1882
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1882
1887
1923
1924
1901
1901
1879
1885
1913
1923
1927
1908
1915
1924
1924
1914
1913
1898
1899
1930
1901
1905
1929
fm.
Htb.
fm.
Thb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
fm.
Kik laktak Hajtán 1950-ben? Egy választási névjegyzék
86
86
86
87
87
87
87
87
88
88
88
88
88
88
89
89
89
90
90
91
91
92
92
93
93
93
94
94
95
95
96
Farkas Imre
Neje: Kiss Mária
Farkas István
Farkas Pál
Neje: Szabó Mária
Farkas László
Farkas Julianna
Ifj. Farkas Pál
id. Farkas János
Neje: Czigány Amália
Farkas András366
Neje: Kisnémeth Mária
Farkas Antal
Farkas Antalné
Farkas István367
Rédei István
Neje: Farkas Mária
Koncsik Balázs
Neje: Szabó Erzsébet
Kisbalázs József
Neje: Nyíri Erzsébet
Szalóki Péter
Neje: B (?) Erzsébet
Sápi József
Neje: Szőrös Anna
Sápi János Ferenc
Sápi Kálmán
Neje: Szappanos Erzsébet
Bajor János
Neje: Bóna Mária
Koncsik Rozália
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1901
1901
1929
1904
1904
1930
1928
1927
1878
1881
1916
1915
1920
1926
1887
1910
1919
1892
1895
1915
1926
1907
1912
1899
1902
1924
1893
1896
fm.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1876
1881
1911
fm.
Htb.
Htb.
Gyermekei: Farkas András és Farkas Katalin.
Később: Ács István és neje, Rédei Mária.
366
367
301
Függelék
Kik voltak tanyatulajdonosok?368
Tanyák, Hajta, II. körzet: a Jászberényi Földhivatal adatai alapján, 1950. (Tanyaszámok és tulajdonosok)
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
Beszteri Lajos
Kovács András
Beszteri Imréné
Kovács Sándor
Szarvas Ferenc
Csontos István
Fűr Lajos
Szarvas Béla
Szarvas József
Beszteri Mihály
Beszteri Géza
Bóna János
Babucs Antal
Babucs József
Babucs István
Benke László
Oláh Liba József
Mizsei Antal
Benke István
Nyíri József
Nyíri Pál
Szappanos Ferenc
Házkötő Vendel
Lakatos István
Kövér Sándor
Hábencius József
Farkas Frigyes
Maszlag István
Besenyi Vendel helytörténész kutatásait használtam fel. A teljes Jászberény határát felölelő
lista a Jász Múzeum adattárában található.
368
302
Kik voltak tanyatulajdonosok?
29
30
31
32
33
34a
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
Sárközi József
Oláh József
Hajek Károly
Beszteri István
Kovács István
Beszteri Ferenc
Házkötő Sándor
Benke János
Sápi István
Kocsis János
Rakotai Istvánné
Kocsis József
Szabó József
Nyíri Pálné
Csirke János
Sass István
Bajor István
Mizsei Jánosné
Barna Mihály
Koller Imréné
Torma Ferenc
Kovács Imre
Szarvas Szűcs
István
Csirke István
Kocsis János
Kisnémeth János
Gugi István
Gugi István
Szabó László
Nyíri János
Szikszai György
Bajor István
Gazdakör
Bóna Mihály
303
Függelék
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
304
Varga Kálmán
Szikszai Imre
Besenyi József
Besenyi Balázs
Pernyész Istvánné
Kisnémet István
Kasza András
Matók János
Matók Mihály
Bóta István
Pócz Ferenc
Kaszás Elek
Kaszás Mihályné
Halasi Pál
Halasi László
Halasi Miklós
Bóta Oszkár
Halasi Sándor
Halasi János
Kisnémeth János
Sass Menyhért
Kisnémeth László
Sass Péter
Bóta József
Farkas Imre
Farkas Pál
Farkas János
Rédei István
Koncsik Balázs
Kisbalázs József
Szalóki Péter
Sápi József
Sápi Kálmán
A háborús keresőszolgálat
95
96
Bajor János
Koncsek Rozália
Hajtai választói névjegyzék: 1954. október 23.
A háborús keresőszolgálat369
Egyedül Farkas András neve került elém, aki 1916-ban született és a szegezsai hadifogolyok névsorában szerepel. Apját Farkas Jánosnak hívták. Szü Forrás: http://www.haboruskeresoszolgalat.hu/ Böröczki Imre szintén Szegezsán volt hadifogoly. Hagyatékában található egy kis füzet, s benne 1200 név szerepel, apja nevével, születési
idővel és lakcímmel, néhol ranggal, foglalkozással kiegészítve. A különleges, papírra vetett
névsort valószínű, hogy a hadifogságban állította össze.
369
305
Függelék
Kisnémet István földműves: 1889–1915.
május 31.
Név
Rendfokozata
A születés
ideje
letésének helyeként a Jászberény-Hajta
II. 88. szerepel. Lengyel Lajosné (sz.
Kisnémeth Katalin) közlése alapján a következőket tudtam meg róla:
„1948-ban került haza. A felesége (Kisnémet Mária) édesapám testvére volt,
szomszédok voltunk. Élnek a leszármazottai (3 gyermeke született). Az
unokatestvérem Nagyné Farkas Mária
(a lánya) többet tudna róla mondani.
Az I. világháborúban részt vett nagyapánk, Kisnémet István. Sajnos elesett.
Galíciában van eltemetve, legalábbis a neve ott volt olvasható a halottak
névsorában.”
A szovjet táborok magyar hadifoglyai a következő honlapról: www.adatbazisokonline.hu. A személyek Jászberényben születtek, nevük olyan hajtai
hangzású.
Száma
A fogságba esés
helye
ideje
A fogolytábor
távozás
Bata István
Honvéd
1919
40665
Szeben
1945.05.15
1948.08.11
280/36.
Benke Kálmán
Honvéd
1922
51333
Asszonymisiekij
1945.04.01
1947.09.12
146.
Benke Kálmán
Honvéd
1922
513335
Pozsonysesnive
1945.04.01
1945.06.24
10/251.
Benke László
Honvéd
1918
51378
Csigya
1945.03.30
1948.09.22
453.
Besenyi István
Főtörzs
1922
61455
Budapest
1945.02.12
1950.11.26
82.
Besenyi Károly
Tizedes
1911
614459
Muraszombat
1945.04.01
1947.06.08
148/11.
Beszteri Áron
Őrvezető
1905
60409
Pusztasomorja
1945.04.02
1948.07.01
181.
60429
Ispotál
1944.11.20
Beszteri Kálmán
Honvéd
1901.
06.19
60417
Budapest
1945.02.05
1946.09.10
333/1
Beszteri Lajos
Honvéd
1899
60419
Káld
1945.08.20
1946.08.20
62/21.
2950.12.12
82.
Beszteri Ferenc
Bóna Mihály
Őrvezető
1911
94987
Jászberény
1944.11.13
Csirke József
Honvéd
1923
766901
Kaplice
1945.05.10
103.
157.
Csirke Ferenc
Honvéd
1918
766879
Felsőkamaróc
1944.12.12
1947.05.29
177
Csirke István
Őrvezető
1920
766855
Steyr
1945.05.10
1947.09.08
299. 8/66
306
A háborús keresőszolgálat
Csirke János
Honvéd
1921
766893
Steyr
1945.05.10
1947.09.17
299. és
8/66
Csirke Sándor
Őrmester
1913
766887
Sankt Florian
1945.05.03
1947.06.01
148/3
Farkas András
Őrvezető
1916
733293
Bezenye
1945.04.03
1947.08.22
212.
Farkas István
Honvéd
1923
734883
Horigziveranu
1945
1948.10.28
280/27.
Farkas János
Őrmester
1914
737543
Dunakiliti
1945.06.01
1945.06.06
62/2.
Farkas László
Honvéd
1915
735837
Pest
1945.02.06
1945.10.01
144/15.
Halasi József
Honvéd
1908
160089
Zvogenszkamypcsa
1945.04.03
1948.06.28
148/2.
Kisnémet Béla
Honvéd
1916.
10.09.
382765
Dupiszerfhoj, Hu
1945.04.22
376.
Kisnémet Imre
Szakaszvez
1922
3825527
Freistadt
1945.05.10
1948.08.14
223.
Kisnémet József
Honvéd
1914
914609
Osztrogorszk
1943.01.20
+1943
64.
Kisnémet
László
Honvéd
1923
382523
Németo. Taszila
1945.04.30
Jászberény
1945.03.14
1947.07.07
217.
Honvéd
1912
415277
Vajnor
1945.04.01
1946.09.01
242/9.
Koller József
Koncsik István
1911
183.
Kovács István
Főtörzs
1930
394339
Felsőszentgyörgy
1945.05.01
1947.06.27
199.
Krasznyászki
István
Honvéd
1919.
10.31
431729
Kethely
1945.03.28
1948.03.28
181.
Lakatos László
Tizedes
1922
4492265
Graz
1945.05.10
1948.08.10
242/1
Maszlag András
Honvéd
1923
487925
Stemberg
1945.05.10
1947.08.18
2074.sz
Maszlag András
Honvéd
1923
476223
Geinberg
1945.04.10
1945.08.19
101.
Maszlag József
Honvéd
1923
487879
Horvátfalu
1945.04.01
1948.10.28
280/27.
Mizsei Ányos
Tizedes
1909
503397
Sopron
1945.04.02
1946.09.07
263.
Mizsei János
Honvéd
1908
503337
Budapest
1945.02.06
1947.07.07
144.
Mizsei János
Honvéd
1910
503391
Szerencs
1944.12.12
1948.07.12
41.
Mizsei József
Honvéd
1908
503381
Zalacséb
1945.04.02
1947.06.12
333/1
Mizsei László
Őrmester
1917
503329
Kresevina
-
1948.07.09
159-2
Mizsei Vendel
Honvéd
1915
503325
Sopron
1945.04.01
1947.05.25
62/13.
Nyíri Lajos
Szakaszvez.
1912
o-485146
Strakonice,
Csehszl.
1945.05.06
1946.08.16
144.
Oláh Ferenc
Őrvezető
1911
572259
Buda
1945.02.05
1945.09.30
82.
Pernyész Albert
Honvéd
1908
779340
Csáj
1945.03.29
1947.08.22
115/6-1.
Pernyész László
Honvéd
1914
649474
Márkos
1944.06.09
1947.07.04
137.
Pernyész László
Honvéd
1915
601883
Jászkarajenő
1944.11.27
1945.02.13
242./4.
Pernyész László
Honvéd
1914
601881
Márkos
1944.06.09
1947.07.04
137.
Sápi András
Szakaszv
1911
779527
Sankt Pölten
1945.05.14
1947.09.17
299/13;
8/66
Sápi Kálmán
Honvéd
1913
779585
Kolbino
1943.01.15
64.
Sápi László
Honvéd
1905
779605
Mátyásdomb
1945.04.01
270.
Sas Balázs
Őrvezető
1911
782453
Velemér
1945.04.02
1948.11.20
181.
Sas István
Honvéd
1901
785545
Sopron
1945.05.01
1947.05.25
62/13.
Sas János
Honvéd
1922
782673
Székelykocsárd
1944.09.07
1945.08.20
108.
307
Függelék
Szappanos Béla
Honvéd
1905
289695
Budapest
1945.02.12
1947.07.07
158.
Szappanos
Ferenc
Honvéd
1921
908233
Muraszombat
1945.04.01
+1946.4.03
199.
Szarvas János
Honvéd
1913
290199
Cinkota
1944.12.28
1948.04.29
154.
Szarvas László
Honvéd
1923
2901123
Freistadt
1945.05.09
1948.04.28
306/2
Szarvas Pál
Honvéd
1913
322663
Lisza, Csehszl.
1945.01.22
1948.06.26
234.
Szikszai Árpád
Őrmester
1911
308463
Steyr, Ausztria
1945.05.10
1945.09.30
82.
Torma József
Honvéd
1921
678355
Nagyradna
1945.01.25
1947.07.05
242/9.
Az álló alak: Bóta István János (Bóta
István és Cserépi Mária gyermeke),
Jászberényben született, 1894. december 25-én, Katona József káplán december 28-án keresztelte meg, keresztszülei
Pócz Rozália és Cserépi János voltak.
Foglalkozása kisbirtokos volt. Felesége
Matók Viktória (Matók János és Pernyész Erzsébet gyermeke), aki 1897.
december 17-én született, és 1921. szeptember 19-én kötöttek házasságot. Az I.
világháború idején a „Csizma sarkában”
szolgált. A lakónyilvántartó-könyv szerint 1927-ben költözött a Hajta 71. szám
alá. Gyermekei: István (1922), József
(1924), Rozália (1926), László (1928),
Margit (1930), Ilona (1932), János
(1934). 1959. október 22-én hunyt el.
Bóta István János
Földrajzi nevek Jászberény Hajtán 1960 táján370
Kiskeny: egy erdősáv
Kisnémet-tanya
Szalóki-part
Hábencius József tanyája
Sápi-tanyák
1389
1390
1391
1392
1393
Szappanos-tanyák
Kövér-gyep
Kövér István tanyája
Görbe-ér
Potrogi-déllő:
Szűcs-déllő
A fejezet a következő adatgyűjtés alapján készült: ÖRDÖG Ferenc–FARKAS Ferenc: Szolnok
Megye földrajzi nevei I. Jászberényi járás. Jászberényi Tanítóképző Főiskola, Jászberény, 1986.,
93–111.
370
308
Földrajzi nevek Jászberény Hajtán 1960 táján
Tótok útja: Szentgyörgyre vezet
Halasi János tanyája
Almás-ér, Hajta-csatorna, Hajta-fojás, Hajtai-nádas, Hajta-fenek, Hajta-lapos,371 Hajta372
Mudrák-tanya
Bóna István tanyája
Halasi-tanyák: két tanya
Halasi József tanyája
Kaszás Elek tanyája
Bóta István tanyája
Sápi József tanyája
Itató-árok
Babucs-tanyák: három tanya
Beszteri-tanyák: négy tanya
Nyíri János tanyája
Liba Rozi tanyája
Szarvas Béla tanyája
Öreg-erdi út
Matók tanyák
Katona András tanyája
Pernyész István tanyája
Szabó István tanyája
Nyíri Pál tanyája
Benke István tanyája
Nyíri József tanyája
Babucs József tanyája
Benke László tanyája
Szarvas Ferenc tanyája
Bori János tanyája
Sas-déllő: a Sas kocsmához vitt
Nagy-part: Hajtai halom: mesterséges
kiemelkedés a török időkből
1393
1395
1396
Besenyi János tanyája
Kocsis János tanyája
Csirke János tanyája
1397
1398
1399
1400
1401
1424
1425
1426
1424
1428
1429
1430
1431
1432
1433
1434
1435
1436
1437
1438
1439
1441
1474
1475
Szűcs-part
Kovács Jánosné tanyája
Szűcs István tanyája
Torma Ferenc tanyája
Szikszai Imre tanyája
Beszteri János tanyája
Házkötő Vendel tanyája
Tukora László tanyája
Bartali-déllő
Bujdosó Lajos tanyája
Kisnémet-tanya
Szappanos Antal tanyája
Bajor István tanyája
Koller-part
Koller-tanya
Templom-déllő
Szencsi Illés tanyája
Bóna-tanya
Szikszai György tanyája
Bajor István tanyája
Hajtai templom
Csárda-lapos
Kisnémet-tanya
Bartali-földek
1476
1477
Bartali István tanyája
Bartali-fasor
Mélyen fekvő, ingoványos, vizenyős, vízjárta hely.
Valamikor hajtó út volt itt. Erre hajtották az állatokat a vásárba.
371
372
309
Függelék
Benke Ilona tanyája
Kocsisfalu: több tanya füzére
Kocsis János tanyája
Sápi János tanyája
Hábencius-tanya
Hajtai iskola buszmegállója
Határ-déllő
Besenyi Balázs tanyája
Hajtai-híd
1478
1479
1480
1481
1483
1518
1519
1520
1521
Kormos István tanyája
Hajtai tejcsarnok
Magyar István tanyája
Hajtai bolt, Hajtai kocsma
Hajtai iskola
Hajtai-híd megálló
Besenyi József tanyája
Szűcs Kálmán tanyája
Sós-ér: aszály idején
vízmentes
Földrajzi nevek Jászberény Hajtán373
I.m.: Szolnok megye földrajzi nevei, lásd 11. lábjegyzet., lásd 11. lábjegyzet.
373
310
Földrajzi nevek Jászfelsőszentgyörgy-Hajtán 1960 táján
Földrajzi nevek Jászfelsőszentgyörgy-Hajtán 1960 táján374
156-158
202
206
203-205
230
231-233
234-240
241
257
258
259
260-261
262-266
283
285
286-290
296
297
298
299-303
304-306
307-309
310-314
315
316-318
ismeretlen
Ér-mellék, Túróczi Árpád tanyája, Kántor-tó
Halasi-tanya
Marha-járás
Pap-tó, Ér-híd: Almási-híd, Vas Sándor tanyája
Fogler-tanya
Cserta-tanya, Pethő Pista tanyája, Bóta-tanya
Kisdülő-tó, Almási-tanya, Almási-ér, Tucsak-tanya: Almási
Vendel tanyája, Fogas, Szabó Laci tanyája, Laska Panni tanyája
Talán-tanya
Fogler útja
Velkei Laci tanyája
Szabó-tanya
Nagy gulya-tó, Király István tanyája
Kispál Albert tanyája, Pesti út, Pál kovács tanyája, Gyepföld,
Vadászház: Bogyó-iskola
Középhalom-tó
Koncsik Pistáné tanyája
Török-híd, Domer-tó, Balázs-tanya, Domer-part, Rühös-tó
Hajta, Hajtai tanyák
Koncsik Péter tanyája
Német-tanyák (2)
Koncsik-tanya, Horti-tanya, Bíbic-halom, Hajtai út, Bíbic-tó
Kis gulya-domb, Kis gulya-tó, Nagy gulya-domb
Nagy gulya-tó, Polgár Józsi tanyája, Sas Balázs tanyája
Sóst-tó, Eszes-tanya, Öreg Velkei-tanya, Járomi-tanya, Versegi-tanya
Fekete-tó
Pernyész Jani tanyája, Mézes-tanya, Halasi Pista tanyája.
Határ-halom: Hármas-halom
A fejezet adatgyűjtése a következő forrás alapján készült: I.m: Szolnok Megye földrajzi nevei,71–77., Lásd 11. és 373. lábjegyzet
374
311
Függelék
GPS-adatok a Hajtán
Ezeket sikerült beazonosítani
Sas-dűlő bejárata
1
2
Kovács
2c Kovács
3
4
5
6
Szarvas Ferenc és Csermák Viktória
7
8
Szarvas Béla
9
10
11
12
13
14
15
16
47.462703, 19.825636
47.464629,
19.824926
Nyíri János
47.466428, 19.823510
Beszteri Géza
47.467023, 19.822255
47.468930, 19.820096
47.466832, 19.819211
47.466611, 19.819823
47.462962,
19.815545
17
18
19
20 Benke
21
22
23
24
25? Szappanos Antal
26
27
28
312
47.458720, 19.841975
47.458067, 19.837973
47.460664, 19.837574
47.460631, 19.837576
47.460943, 19.837027
47.462931, 19.819728
47.462220, 19.819466
47.461074, 19.819270
47.460777, 19.818937
47.459907, 19.817489
47.457840, 19.821577
GPS-adatok a Hajtán
29
30
31
32
33
34a
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
44a
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
Beszteri
47.456045, 19.812178
Beszteri Ferenc, majd Matók Mihály
Házkötő Sándorné, majd Sápi Kálmán
Házkötő Vendel tanyahelye
Sápi
Kocsis János tanyahelye
47.459262, 19.813254
47.458464, 19.812524
47.460416, 19.813737
47.460018, 19.811388
47.460569, 19.811723
Kocsis József tanyahelye
Szabó Károly
47.461824, 19.810219
47.462916, 19.811676
A Bajor-dűlő, Csajbók-dűlő bejárata, Szent
Antal szobor helye
47.456125, 19.836291
Sápi-tanya
Ismeretlen új építésű tanya és gyümölcsös
Szent István király-templom
Kereszt, régen az iskola állt itt
Kocsis Flórián
Szűcs-tanya, majd tsz, Varga József tanyája
Csirke János
47.456692, 19.834883
47.460060, 19.811398
47.455831, 19.834409
47.45477178559686
47.454646, 19.832560
47.461337, 19.812407
47.459534, 19.830494
47.459142, 19.829271
47.458417, 19.827522
47.459991, 19.827254
47.460716, 19.828284
47.460404, 19.826396
47.460527, 19.825784
313
Függelék
56
57
58
59
60
61
62
47.461281, 19.822374
47.455127, 19.827661
47.456289, 19.829996
Bóna Mihály, Kisgazda Kör, Mozi
Tejcsarnok, ismeretlen számon
Új építésű, ismeretlen számú tanya
Régen bolt és kocsma, jelenleg magánház,
Tőtevény 33a.
Bartali-dűlő bejárata
Új építésű tanya, kutyafarm
47.454346, 19.831543
47.453780, 19.829329
47.453359, 19.829624
47.453802, 19.827788
47.453388, 19.830556
47.450664, 19.823350
63
47.455473, 19.817512
63?
47.448838, 19.817833
Régi Bartali-tanya, ismeretlen számú
47.452738, 19.819306
Ismeretlen számú tanya, Bujdosó Lajos mezőőr 47.454719, 19.817651
Ismeretlen számú tanya, Bóta Lajos tanyája
47.455506, 19.817509
64
65
47.448440, 19.816554
66
47.454236, 19.811835
67 Kisnémet Kálmán
47.455982, 19.811119
Felhagyott sertéstelep, ismeretlen számon
47.456055, 19.812203
68
47.454843, 19.809703
69 1858-as építésű tanya
47.461545, 19.804105
Török-híd
47.462820, 19.798233
70 Már romok sincsenek
47.463183, 19.800021
71 Már romok sincsenek
47.463357, 19.799686
72 Már romok sincsenek
47.463495, 19.799356
73
Kaszás-kereszt
47.465474, 19.797597
74 Özv. Kaszás Mihályné
47.465474, 19.797597
75 Kaszás Pál feltételezett tanyahelye
47.465583, 19.797251
76 Halasi László feltételezett tanyahelye
47.466052, 19.796861
77 Halasi Miklós, majd Király-tanya
47.468032, 19.793598
314
GPS-adatok a Hajtán
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
Bóta Oszkár feltételezett tanyahelye
Halsai Sándor feltételezett tanyahelye
Halasi János feltételezett tanyahelye
Kisnémet János tanyájának feltételezett helye
Takács-, Bóta-, most Szabó-tanya
Bóta Tibor és Boros Mária
Sas Péter tanyájának feltételezett helye
Bóta József
Farkas Imre tanyájának felt. helye
Farkas Péter tanyájának felt. helye
Farkas András tanyájának feltételezett helye
Rédei István, Ács István t. felt. helye
Koncsik József tanyájának feltételezett helye
Kisbalázs-tanya feltételezett helye
Szalóki-tanya feltételezett helye,
régen: dr. Lelkik
Lomábrd-tanya feltételezett helye
47.467100, 19.795282
47.468424, 19.793139
47.468671, 19.792654
47.474088, 19.802317
47.474172, 19.804829
47.477103, 19.806450
47.476340, 19.804808
47.478082, 19.807469
47.477360, 19.808803
47.476018, 19.810520
47.476117, 19.810355
47.474688, 19.810376
47.471601, 19.811617
47.469779, 19.814021
47.468925, 19.809489
47.468742, 19.817140
315
IDEGEN NYELVŰ ÖSSZEFOGLALÓK
Zusammenfassung
Unsere Kindheit verbrachten wir auf dem Gebiet Hajta. Viele schöne Erlebnisse halten uns dort fest. Auch bis heute erscheinen in unseren Träumen sowohl die Orte, als auch die Menschen von dort. Mit diesem Buch möchten wir
derjenigen gedenken, die seit dem 19. Jahrhundert hier lebten und manchmal
sich unter mühsamen Umständen mit Landwirtschaft beschäftigten.
Wir lebten dort in einem veränderlichen Zeitalter und diese Veränderung
hält immer noch an. Niemandem soll erklärt werden, wie sich der Mensch,
die Welt und die Technik in den vergangenen 30 Jahren verändert hat. Diese
Änderungen gab es auch früher, doch was heutzutage in 1-2 Jahrzehnten verwirklicht wird, dazu brauchte man früher 2-3 Generationen. Was im 18. Jahrhundert richtig war, veränderte sich bis zum 19. Jahrhundert. Dann brachte
der erste Weltkrieg auch eine bedeutende Veränderung, der zweite brachte
noch mehr Veränderungen, danach die unmenschliche Diktatur, dann die
Änderungen in den 90er Jahren. Je ein Ereignis ist ein Teil der Veränderungen,
im Puzzlespiel der Menschheit.
Wir sind die letzten, lebenden Zeugen des sich verändernden Zeitalters. Die
heutige Umgebung, Hajta ist nicht mehr das, was sie in unserer Kindheit war.
Nach ein paar Jahren oder Jahrzehnten sollte man vielleicht sogar ein neues
Buch schreiben.
Im ersten Teil des Buches bekommt der Leser eine geschichtliche Übersicht.
Er wird mit dem Namen Hajta, und mit den Lebensumständen der Menschen,
die in historischen Zeitaltern hier gelebt haben, vertraut gemacht. Was uns besonders interessiert, ist das Ende des 19. und der Anfang des 20. Jahrhunderts:
Dann wurden mit Unterstützung vom Pfarrer Menyhért Koncz die Schule und
die König-Sankt-Stephan-Kirche gebaut. Die Landwirte von hier wollten etwas
Besseres, Schöneres und Fortdauerndes schaffen. Sie gründeten ihren eigenen
Bund und auch eine Milchgenossenschaft, doch die Weltkriege zerstörten alles,
es musste wieder alles neu aufgebaut werden. Als das Land und das Leben sich
neu geordnet hatten, kam die Landwirtschaftliche Produktionsgenossenschaft.
In einem Kapitel können wir über das „andere” Hajta-Gebiet lesen, das zum
Jászfelsőszentgyörgy gehört. Im Kapitel Kuriositäten können wir zeitgenössische Zeitungsartikel in vollem Umfang lesen. Wir glaubten, dass diese das Leben, die Verhältnisse von damals gut wiederspiegeln.
Wir sind zwar keine volkskundigen Fachleute, trotzdem widmeten wir auch
diesem Thema ein Kapitel. Wie lebten wir in den 60er, 70er, 80er Jahren. Davon
können vielleicht nicht nur Fachleute profitieren.
316
Summary
Andere machten mich darauf aufmerksam, dass Elemér Muharay auf diesem Gebiet geboren wurde. Ehrlich gesagt hörte ich von ihm nichts! Auch sein
Name wurde niemals erwähnt! Wir machten auch Nachforschungen zu seiner
Person!
In einem Kapitel kann man über den Hajta Sumpf, den Hajta-Lauf und über
das Landschaftsschutzgebiet lesen. Für uns war das auch ein Geheimnis: wir
wussten nur, dass wir auf einem schönen Gebiet leben.
Der interessanteste Teil ist für mich das Kapitel der Erinnerungen. Wir erstellten die Facebook Seite Puszta Hajta, wurden in der Stadtzeitung veröffentlicht und warteten auf Meldungen von den Menschen, mit denen wir dieses
Kapitel schreiben könnten. Und wir wurden nicht enttäuscht, langsam kamen
die Erinnerungen an. Mehrmals organisierten wir persönliche Treffen, oder
führten Interviews mit denjenigen, die sich nicht zu äußern wagten, durch.
Im Anhang sammelten wir die Angaben, Kenntnisse und Tabellen über das
Gebiet Hajta zusammen, die den historischen Teil auseinanderrissen hätten.
Hinten, im Anhang zugefügt, sind alle Daten aufbewahrt, die wir von den letzten Zeitzeugen erhalten konnten.
Im letzten Kapitel fand das Fotoalbum seinen Platz. Die meisten Bilder wurden von Andrea Varga-Kókai gemacht, die während unserer Ausflüge zahlreiche Fotos erstellte.
Summary
We used to spend our childhood in Hajta. Lots of wonderful memories
bind us there. Places and people keep appearing in our dreams even today.
We intend to commemorate those who lived there and cultivated the land,
sometimes under severe conditions.
We lived there in a changing era, which change has been the same ever
since. It is well-known how much mankind, the whole world and technology
has changed in the past 30 years. Changes used to be present, however, changes
which need one or two decades now, used to take two or three generations’
lifetime. Anything which was true about the 1700’s was different in the 19th
century. The first world war brought about significant changes and then the
second, which was followed by a ruthless dictatorship and finally the 90’s. Each
of them is an event in the puzzle of mankind.
We are the living witnesses of the changing era. Hajta these days is not the
place which it used to be in our childhood and maybe in a few years’ time we
should write another book.
In the first part of the book the readers may read a historical review, in which
they get to know the name of Hajta and the people living there in different
periods in history. The two events, towards the end of the XIX. century and
317
Idegen nyelvű összefoglalók
in the first half of the XX. century, which are highly fascinating for us is that
the local school was built here with the support of vicar Menyhért Koncz and
King Saint Steven Church was erected, too. Local farmers wanted to leave
something better and nicer behind. They established their own communities
for farmers which later on was ruined during the world wars and they had to
start everything from the beginnings. When after all these they could restart
their life, they were forced to enter certain cooperative farms.
In one separate chapter, you may read about „another Hajta”, the region
belonging to Jászfelsőszentgyörgy. In another chapter, a few interesting,
complete, contemporary articles may be read. We believed they perfectly
describe and tell about circumstances that time.
Although we are not ethnographers, we dedicated a full chapter to how
people lived in the 60’, 70’s and 80’s. We hope not only experts will find it useful
to read.
Others drew my attention to a man, Elemér Muharay, who was born here.
Before that I had not heard about him. We looked into his life work.
You may also read about Hajta-marsh, Hajta-stream and the protected areas,
which was a secret even for us, we just knew we live at an eye-catching place.
The most intriguing part of the book for me is the one titled: reminiscence.
We have created Puszta Hajta Facebook site and it has been mentioned in the
local newspaper. We were not disappointed because slowly but surely memoirs
started to arrive, many times we even held get-togethers and interviews were
made with even those who were not willing to do so first.
In the appendix data, facts and charts considering Hajta have been collected,
which is supposedly the last chance to preserve.
In the very last chapter you may find the photo album. Most of the
photographs were taken by Andrea Varga-Kókai.
318
NÉVMUTATÓ375
Abonyi András 43
Ács Demeter 82
Ács Ferenc 82
Ács Ilona 296
Ács Imre 293
Ács István 293
Ács János 293
Ádám Jenő 196
Adamek József 48
Almásy Arpád 102
Almásy László, dr. 102
Ambrus József 107
Ambrus Varga Margit lásd Varga Józsefné,
Ambrus Varga Margit, Tejcsarnokos Manci
néni, Manci néni
Andócs Viktória lásd Bata Istvánné, Andócs
Viktória
András, Szent 156
Andrássy Béla 61
Antal Éva 76
Antal István, dr. 69
Antal, Páduai, Szent 74, 75, 75, 140, 313
Arnóczki Ferencné, Bóta Erzsébet 101, 157,
252, 293
Áron Pista lásd Kovács István
Árvai Mártonné, Velkei Mária 48
Bábel Gyula 48
Babucs Anna lásd Bibák Istvánné, Babucs Anna
Babucs Antal 295, 302
Babucs Erzsébet 231, 295
Babucs Ferenc 295
Babucs István 295, 302
Babucs Istvánné, Jucika 96, 98
Babucs János 293
Babucs József, id. 295, 302, 309
Babucs József, ifj. 295
Babucs Marcell 295
Babucs Margit 295
Babucs Mihály 35, 293
Babucs Mihályné, Csányi Mária 61, 65, 69
Babucs Péter 293
Bada Éva, Csillik Imréné, Kisnémeth Antalné 8,
75, 222, 224, 225, 240, 241
Bada István 76
Bada Istvánné, Lengyel Magdolna 75, 242
Badari István 82
Bajor 221
Bajor B. István 82, 299
Bajor család 240, 246
Bajor István ifj. 240, 247, 303, 309
Bajor István, id. 76, 143, 240, 303, 309
Bajor Istvánné, Barát Julianna 74, 239, 240, 299
Bajor Istvánné, Matók Boriska 76, 171, 239
Bajor János 301, 305
Bajor Julianna 240, 247
Bajor Mária 294
Bajor Sándor 240
Bakki József 74, 135
Bakos Mária 81
Balassa Sándor 135
Balázs Béla 56
Balla Antal 198, 220
Balla Margit lásd Csirke Istvánné, Balla Margit
Balla Péter 191
Balla Rozália lásd Kovács Ferencné, Balla
Rozália
Balog Donát 222
Balogh János 27, 223
Balogh Péter 80, 81
Bánhegyi Béla 73
Baranyi Erzsébet lásd Bathó Jánosné, Baranyi
Erzsébet
Baranyi Julianna 293
Baranyi Mária 294
Baranyi Tibor 48, 121
Barát István 18
Barát József 17, 18
Barát Julianna lásd Bajor Istvánné, Barát Julianna
Barát Verona 293
Baráth Béla 38, 39, 43, 60
Baráth Endre 84
Baráth Ferenc 49
Baráth Ferencné, Gömöri Mária 48, 49
Baráth Rozália 78
Barcha Béla 63
Barcs Sándor 82
Bárkányi Mária 294
Barna István 78
Barna Mihály 303
Barsi Dénes 188
Bársony István 124
Bartal Béla 80, 82, 88
Bartali István 309
A Névmutatóban az álló betűs oldalszámok a nevek főszövegbeli, a dőlt betűsek a Függelékekbeli, a vastag betűsek a képaláírásokbeli előfordulást jelzik.
375
319
Névmutató
Barth Ferenc 48
Bartók Béla 60, 187, 190, 195
Bartos Irén 48, 49
Bata Erzsébet 154
Bata Ferenc 263
Bata Ilona 263
Bata István, id. 133, 138, 162, 225, 248, 263, 263
Bata István, ifj. 133, 263
Bata Istvánné, Andócs Viktória 263, 247
Bata Julianna lásd Varga Józsefné, Bata Julianna
Bata Kálmán 154
Bathó Edit 7, 95, 152
Bathó Jánosné, Baranyi Erzsébet 152
Bathó József 31
Bathó Károly, dr. 48
Bathó Mária 293
Bathó Róza 57
Bátonyi Attila 11
Bazsó lásd Bóta család
Becsei Töttös 14
Bedekovich Lőrinc 76, 86,198, 199, 336
Begovcsevich Róbert 63
Bél Mátyás 16
Béla, IV., király 14
Belovics Amália 125
Benda Borbála 7
Bendász Ilona 48
Benedek István 76
Benke 312
Benke család 175
Benke Ilona, Szappanos Lajosné, Házkötő Vendelné (Ilka néni) 108, 169–172, 174, 175–179,
238, 238, 296, 297, 310
Benke István 295, 302, 309
Benke János 82, 230, 297, 303
Benke Klára 295
Benke László 2, 69, 71, 72, 229, 258, 295, 302, 309
Benke Sándor 295
Benke Zsuzsanna 76
Besenyi Balázs (Morzsa) 144, 293, 299, 310
Besenyi Demeter 82
Besenyi János 309
Besenyi József 299, 304, 310
Besenyi Kálmán 35, 82
Besenyi Mihály 115, 133
Besenyi Pál 293
Besenyi Vendel 7, 12, 19, 106, 293, 302
Bessenyei család 16
Bessenyei József 16
Beszteri 144, 234, 313
Beszteri család (Guri) 144
Beszteri Erzsébet lásd Sevacsek Illésné, Beszteri
Erzsébet
Beszteri Ferenc ifj. 107, 177, 238, 295, 297, 313
320
Beszteri Ferenc, id. 35, 81, 82, 84, 238, 295, 296,
303
Beszteri Ferencné, Szappanos Ilona 176, 177
Beszteri Géza, ifj. 35, 177, 295, 302, 312
Beszteri Györgyi 177, 233
Beszteri Imréné 302
Beszteri István 303
Beszteri Istvánné, özv. 294
Beszteri János (Konter) 82, 138, 144, 296, 309
Beszteri Lajos id., 82, 177, 294, 302
Beszteri Lajos ifj., 177
Beszteri Margit 297
Beszteri Mária lásd Nyíri Pálné, Beszteri Mária
Beszteri Mihály 23, 35, 82, 84, 230, 302
Beszteri Zoltán 177
Beszteriné Kovács Julianna 294, 350
Bibák Istvánné, Babucs Anna 98
Bihaim, Piret de, gr. 41
Birgés Verona 297
Bíró János 127, 128
Bíró János 293
Bíró Julianna 254, 300
Blahó Flórián 89
Blahó Lajos 89
Blénessy János 23, 80
Boda Mária 293
Bódis Béla 222
Bodnár Éva 48
Bodzsár István 263
Bognár Gyula 58–60
Bogyó Béla 121, 123
Bojtos Gábor 7, 24
Bolla János 7, 106
Bolváry-Mattyasovszky186
Bolyós Zoltán 11
Bóna család 78, 231
Bóna István 309
Bóna János 143, 231, 295, 302
Bóna László 8, 144, 159, 227, 231
Bóna Mária 301
Bóna Mihály, id.(fr. Ivó) 74, 75, 78, 82, 144–145,
242, 299, 303, 314
Bóna Mihály, ifj. 144–145
Bóna Mihályné, Pócz Rozália 145, 308
Bori János 309
Boros Aranka 48
Boros Mária 315
Borsányi Attila 347, 352
Borssza Ödönné 48
Bóta család (Bazsó, Gyura) 34, 86, 144
Bóta Ede 101
Bóta Erzsébet lásd Arnóczki Ferencné, Bóta
Erzsébet
Bóta Ilona lásd Kaszás Mihályné, Bóta Ilona
Névmutató
Bóta István [Bóta István János fia] 82, 101, 308
Bóta István id. 100, 253, 308, 309
Bóta István János 34, 86, 252, 300, 304, 308, 308
Bóta Istvánné, Kiss Mária 86, 253, 301
Bóta Istvánné, Matók Viktória 163, 252, 300,
308
Bóta János 86, 101, 308
Bóta József 129–132, 132, 163–164, 300, 304,
308, 315
Bóta Józsefné, Turai Cicel 34, 300
Bóta Lajos 314
Bóta László 308
Bóta Margit 300, 308
Bóta Oszkár 304, 315
Bóta Rozália 121, 253, 300, 308
Bóta Tibor 315
Bozóki Jánosné 11
Bozsvári Anna lásd Szalóki Péterné, Bozsvári
Anna
Buday Árpád 188
Buday György 188
Bugyi Albert 65, 80, 82
Bugyi Imre 107
Bugyi József 82
Bugyi László Guriga 216
Bugyi Margit 295
Bugyi Rozália 294
Bujdosó Anna 257
Bujdosó Lajos 143, 309, 314
Burian, Emil Frantisek 187
Bús Ilona 58
Bús István 58
Bús Mária 58
Buschmann Ferenc 12, 204, 205, 208, 212, 213,
217–218, 353
Buschmann Mária lásd Farkas Lászlóné, Buschmann Mária
Cupák Béla lásd Szappanos Béla
Czakó Mihály 293
Czalbert-Halasi István 293
Czalbert-Halasi János 254
Czalbert-Halasi József, id. 254–256
Czalbert-Halasi József, ifj. 254
Czalbert-Halasi Józsefné, Szatmári Mária
254–256, 300
Czalbert-Halasi Julianna 346
Czalbert-Halasi Mária 254, 293
Czalbert-Halasi Miklós 254, 254
Czalbert-Halasi Sándor 254
Czapik Gyula 39, 73
Czettler Jenő, dr. 88, 117
Czibora János 293
Czigány Amália lásd Farkas Jánosné, Czigány
Amália
Czigány István 29
Czigány Sándor 115
Csajbók 221, 224
Csajbók család 142, 250
Csajbók Sándor 82, 245, 246
Csajbók Tamás 224, 245–247
Csák J. 47
Csáki Ferenc 230
Csampel Julianna lásd Kovács Áronné
Csányi Mária lásd Babucs Mihályné, Csányi
Mária
Csarnokos Bözsi néni 94, 144
Császár Béla 48
Császár János 43
Csecsulics János 127
Cseh Dániel 107
Cseh Irén lásd Cserna Józsefné, Cseh Irén
Cseh Rozália 293
Cseh Sándor 57
Cserépi János 308
Cserépi Mária 308
Cserépi Rozália 293
Csergő Venczel 27
Cserkő Árpád 57
Csermák Viktória lásd Szarvas Ferencné, Csermák Viktória
Cserna Józsefné, Cseh Irén 36, 43
Cserta János 263
Cserta Julianna lásd Pernyész Jánosné, Cserta
Julianna
Csertő Jakab OFM 65
Cservenka Ferencné 199
Cseszkó István 15
Csetei báró örökösei 42
Csiky Gergely 187
Csillik 161, 221
Csillik család 157
Csillik Imre 241
Csillik Imréné lásd Bada Eva, Csillik Imréné,
Kisnémet Antalné
Csillik László 293
Csirke 221, 224
Csirke István 244, 298, 303
Csirke Istvánné, Balla Margit 244, 298
Csirke János 82, 244, 298, 303, 313
Csirke Jánosné, Oláh Mária 298
Csontos István 294, 302
Csordás Rozália 293
Csönge Attila 7, 18
Csörsz király 218
Csuli lásd Kovács Áronné, Csampel Julianna
Csutka Vera lásd Kovács Istvánné
Dancsa Terézia 293
Darabont Erzsébet 293
321
Névmutató
Darvas József 193, 194
Dávid Margit 296
Deák Ferenc 220
Dés József 293
Dillher báró 218
Dobos László, dr. 7, 196
Dobrowolszky Gyula 190
Domonkos János 138
Dóra Kálmán 24
Dózsa Dávid 298
Dreska Gábor 7
Dudás Mária 298
Dudás Rozália 293
Durnek Julianna 294
Eckhardt Tibor 189
Edvi Illés László, dr. 17
Egri János 160
Eigen Pál 109
Elefánty Sándor 102
Endes Mihály, dr. 204, 210
Erdélyi Rezső 187
Erdős András 29, 30, 56, 61–63
Erzsébet Árpád-házi, Szent 71
Esterházy János 15
Ézsiás 70
Ézsiás János 293
Ézsiás Jánosné 69
Ézsiás József 293
Ézsiás Mária 253
Ézsiás Mihály 82
F. Kovács Péter 21, 22
Fábián 260
Fábián Rigó Attila 11
Faragó József 192
Faragó László 78, 123, 205, 208, 213, 214, 216,
217, 218, 338, 349, 353, 354, 355
Farkas András, id. 82, 99, 101, 259, 260, 293,
301, 305, 315
Farkas András, ifj. 101, 138, 259, 260, 293, 301
Farkas Andrásné, Kisnémet Mária 153, 259,
301, 306
Farkas Antal 301
Farkas Antalné 301
Farkas Ferenc 13, 308
Farkas Ferenc 193
Farkas Frigyes 296, 302
Farkas Ilona 27, 28, 43, 60
Farkas Imre 301, 304, 315
Farkas István 66, 81, 82, 301
Farkas János, id. 81, 82, 259, 260, 293, 301, 304,
305
Farkas János, ifj. 293
Farkas Jánosné, Czigány Amália 259, 260, 293, 301
Farkas József 75, 242
322
Farkas Julianna 301
Farkas Katalin lásd Farkas Lászlóné, Farkas
Katalin
Farkas Kukoricza Teréz 294
Farkas László 301
Farkas Lászlóné, Buschmann Mária 48
Farkas Lászlóné, Farkas Katalin 259, 301
Farkas Mária lásd Nagy Jánosné, Farkas Mária
Farkas Pál, id. 293, 301, 304
Farkas Pál, ifj. 301
Farkas Péter 315
Farmosi Rozália lásd Sárközi Ágostonné, Farmosi Rozália
Fáy Zoltán 7
Fecske Ferenc 50
Fecske Pál 19
Fehér Kaplár Vendel 82
Féja Géza 190, 194
Fényes Elek 16, 17
Fercsik Mihály 196, 197
Ferenczy Beatrix 7
Ferenczy Ella 123
Fodor Ábel 121
Fodor Erzsébet 27
Fodor Ferenc 13, 86, 120, 123, 199, 336
Fodor István Ferenc 41, 43, 44, 48
Földházi Viktória 294
Freytag Béla 88
Friedvalszky Ferenc 56, 80
Füleki János 152
Für Lajos 295, 302
Gábris Anna lásd Rácz Pálné, Gábris Anna
Gál Andrea 244
Gál Ádám 244
Gál Ferenc 114
Gálna Sándor 190
Garai 221
Garai András 251
Garai Andrásné 250–252
Garai István 145
Gárdonyi Géza 51
Gávai Erzsébet 295
Gedei János, dr. 73
Gellért, püspök, Szent 71
Gorjáncz Ignác 112
Gottdiener Lajos, dr. 11
Gömöri Mária lásd Baráth Ferencné, Gömöri
Mária
Grátz Ottó 89
Grünhut 70
Gubicz Györgyné, Nagy Éva 48
Gubu Ferenc 84
Gugi István, id. 298, 303
Gugi István, ifj. 298, 303
Névmutató
Gugi János 293
Gugi lásd Szarvas család
Gulyás Antal 48, 54
Guri Bözsi lásd Sevacsek Illésné, Beszteri Erzsébet, Beszeri (Guri) Erzsébet
Gyárfás Ferenc, dr. 102
Györffy Ákos 134
Györffy István 194
Győri János 197
Gyura lásd Bóta család
Gyurgyák János 99
Gyurkó Miklósné 48
Haáz Sándor 190
Hábencius
Hábencius Anna 100
Hábencius család 221, 333
Hábencius József 77, 82, 296, 302, 308
Hábencius Magdolna lásd Sipeki Mátyásné,
Hábencius Magdolna
Hábencius Rozália lásd Szappanos Antalné,
Hábencius Rozália
Hagyó 221, 224, 235
Hagyó Miklós, id. 90, 93, 94
Hagyó Miklós, ifj. 90, 94
Hajcserné, Kiss Eszter 48
Hajdú Kálmán 82
Hajek Károly 296, 303
Hajmási József 57
Hájos (Cserépi) István 293
Hájos 221
Hajós István 43
Hájos János 82
Hajtai Ferenc (eredeti nevén Hirschmann
Ferenc) 125
Halasi család 155
Halasi István 311
Halasi János 304, 309, 315
Halasi József 300, 309
Halasi László 300, 304, 314
Halasi Mária 153, 154, 155, 263, 294, 300
Halasi Miklós 314, 345
Halasi Pál, id. 153, 300, 304
Halasi Pál, ifj. 300
Halasi Rozália 296
Halasi Sándor 304
Halassy Miklós 300, 304
Hallgat Rozália 293
Halmai Györgyné 258
Halmay Márius 102, 104
Haraszty József 31
Harián Ezékiásné, Molnár Anna 144
Harka Ákos, dr. 204, 210, 212
Házkötő Sándor 238, 297, 303
Házkötő Sándorné, Pernyész Teréz 297, 313
Házkötő Vendel 82, 177, 178, 238, 238, 298, 302,
309, 313
Házkötő Vendelné, Szappanos Lajosné lásd
Benke Ilona
Hegedűs Kálmán, dr. 42
Hegedűs Veronika 11
Hencz Matild 27, 28, 43
Hermann Valéria 37
Hirschmann Ferenc lásd Hajtai Ferenc (eredeti
nevén Hirschmann Ferenc)
Horti László 62
Hortiné dr. Bathó Edit 7, 353
Horváth Anna lásd Kispál Béláné, Horváth
Anna
Horváth Ilona 43
Hudra Flórián, dr. 26
Hudra Rozália 296
Hunyadi Mária 293
Illyés Gyula 190
Inges család 241
Inges Vendel 154
István, I. király, Szent 62, 64, 69, 72, 81, 126
Ivanics Julianna 293
Iványi Ilona lásd Kovács Lajosné, Iványi Ilona
Iványi Margit 48
Izracska Mihály 134
Jakab László, dr. 89
Jakabffy Vilmos 41
Jankovich György 17
Jankovics Magda 57
János, Kapisztrán Szent 71
Járomi Béla 48, 52
Járomi Béláné, Maráth Mária 48
Jász László 196
Jékely Zoltán 194
József, II. király 79, 220
József, Szent 62
Józsy Ferenc 56
Juhász István 293
Juhász László 293
Juhász Péter 82
Juhász-Andriska János 293
Kaczvinszky József 80
Kádár János 154
Kadbedó Matild 123
Kákonyi István 192
Kalas Zoltán 48
Kalkó lásd Szabó József Béla
Kalla József 48
Kalla Rozália 296
Kállay József 63
Kámán Celerin OFM 65
Kanúr lásd Szarvas Ferenc
Kánya Terézia 82
323
Névmutató
Karácsony Sándor 58
Kardos János fia 49
Kárpáti Márta 90, 98
Kasza András 299, 304
Kaszás Elek 79, 99, 100, 304, 309
Kaszás Elek unokája 79
Kaszás József 79
Kaszás Mihály, id. 78, 79, 293
Kaszás Mihály, ifj. 293
Kaszás Mihályné, Bóta Ilona 78, 86, 293, 304,
314, 321
Kaszás Pál 314
Kaszás Viktória 293
Katona András 309
Katona József 308
Katona Teréz 293
Kecskés László 227
Kecskés Lászlóné, Szappanos Zsuzsanna 44–47,
77, 96–97, 159, 164–184, 172, 227, 232, 233,
238, 339, 340
Kele István, dr. 36, 38, 48, 56, 64, 66, 68, 69, 72,
73, 77, 82, 84
Kelemen Irina 346
Kelemen Norbert 77, 226, 277, 342
Kelemen Norbertné, Mózes Irén 77, 226, 254,
342, 346
Kelemen Norina 346
Kelemen Sándor 195
Kellér Dezső 187, 188
Kenese Sándor 298
Képes Anna 27
Kerek László 356
Keresszegi Roland 123
Keresztury Dezső 195
Kerkai Jenő SJ 73, 191
Kertész Gusztáv 27
Kertész Károly 57
Keszthelyi Gyula 214
Király család 256
Király Gáspár, dr. 102
Király István 311
Kis 221
Kis B. István 66, 81
Kis család 250
Kis István 159
Kis Istvánné 247
Kis Károly 48
Kis Tibor 159
Kis Zoltán, dr. 205
Kisbalázs József 301, 304
Kisnémet 221, 257
Kisnémet Antal 8, 222, 224–227, 240, 241
Kisnémet Antalné lásd Bada Éva, Csillik Imréné,
Kisnémet Antalné
324
Kisnémet Balázs 224, 334
Kisnémet Béla 47
Kisnémet család 2, 144
Kisnémet Erzsébet 185, 186, 293
Kisnémet Ferenc 82, 293
Kisnémet Imre 293
Kisnémet István 82, 240, 255, 256, 258, 299, 304,
306, 306
Kisnémet Istvánné, Pernyész Mária 299
Kisnémet János (Tojásos) 66, 70, 81, 82, 144,
245, 293, 298, 300, 303, 304, 315
Kisnémet József 82
Kisnémet Julianna lásd Rohonczy Pongrác
Emilné
Kisnémet Kálmán 222, 224, 241
Kisnémet Katalin lásd Lengyel Lajosné, Kisnémet Katalin
Kisnémet László 82, 256, 257, 257, 258, 300, 304
Kisnémet Lászlóné, Lantos Rozália 252, 257,
258, 300
Kisnémet Lili 224, 334
Kisnémet Mária lásd Farkas Andrásné, Kisnémet Mária
Kisnémet Piroska lásd Rácz Istvánné, Kisnémet
Piroska
Kisnémet Rozália 121
Kisnémet Tímea 76, 77, 222, 224, 250, 334
Kisnémeték 226
Kispál Albert 311
Kispál Béláné, Horváth Anna 48
Kispál György 75
Kispál József 107
Kispál László 293, 311
Kispál Pál 263
Kiss 224
Kiss Ádám 356
Kiss B. József 82
Kiss Erika, dr. 88, 90
Kiss Eszter lásd Hajcserné Kiss Eszter
Kiss Gábor 219
Kiss József (gazda) 16
Kiss József (mérnök) 219
Kiss József (történész) 82
Kiss Julianna 299, 55
Kiss Károly 49
Kiss Károlyné, Mati néni 49
Kiss Lajos 11, 12
Kiss Mária lásd Bóta Istvánné, Kiss Mária
Kiss Szidónia 123
Klebelsberg Kunó, gr. 56
Kocsis 221
Kocsis András 293
Kocsis Anna lásd Sápi Istvánné, Kocsis Anna
Kocsis Árpád 297
Névmutató
Kocsis Dávid 82
Kocsis Erzsébet 293
Kocsis Flórián 239, 297, 313
Kocsis Gyula 138, 140, 232, 245
Kocsis Imre 297
Kocsis István 239
Kocsis János, id. 69, 82, 101, 111, 238, 239, 297,
303, 309, 310, 313
Kocsis János, ifj. (Piperkőc) 144, 247, 298, 303
Kocsis József, id. 82, 297
Kocsis József, ifj. 297
Kocsis Julianna (boltos) 98
Kocsis Julianna lásd Suba Györgyné dr., Kocsis
Julianna
Kocsis Kálmán 297
Kocsis László 293
Kocsis Mária 297
Kocsis Mihály 293
Kocsis Péter 115
Kocsis Sándor 297
Kocsis Verona lásd Palotai Istvánné, Kocsis
Verona
Kocsmáros Bözsi néni lásd Sevacsek Illésné,
Beszteri (Guri) Erzsébet
Kodály Zoltán 60, 187, 190
Kohári Erzsébet 294
Kohári Rozália 294
Koháry Erzsébet 37
Kóhner Adolf 41
Kókai Magdolna 7
Koller Erzsébet 298
Koller Imréné, Misova Tilda 41, 298, 303
Koncz Menyhért 24, 25, 27, 60, 316, 318
Koncsek István 26
Koncsek Rozália 305
Koncsik Balázs 301, 304
Koncsik Béla, dr. 82, 88
Koncsik Imre 133
Koncsik Istvánné 311
Koncsik József 315
Koncsik Péter 293, 311
Koncsik Rozália 301
Koncsik Veronika 263
Konkoly Mária 293
Konter lásd Beszteri János
Koppány Lenke 48
Korber Ernő 56
Koritsánszky Koháry Endre 48
Kormos Albertné, Erzsike 94
Kormos István 310
Kormos lásd Nagy József
Kosár Julianna 75
Kosár Veronika 75
Kossuth Lajos 149, 220
Kovács 312
Kovács András 294, 302
Kovács Áronné, Csampel Julianna (Csuli) 144
Kovács Béla 23
Kovács Elek 300
Kovács Erzsébet 115
Kovács Erzsébet 35
Kovács Ferenc 65, 69, 70, 228, 229, 247, 294
Kovács Ferencné, Balla Rozália 228, 229, 294
Kovács Ferencné, Szikszai Rozália 298
Kovács György 195
Kovács Györgyi 21
Kovács Gyula 192
Kovács Ilona lásd Mizsei Jánosné, Kovács Ilona
Kovács Imre 190, 193, 298, 303
Kovács István (Áron Pista) (Kovács-kovács) 142,
144, 226, 228, 228, 254, 293, 303
Kovács István 115, 296
Kovács Istvánné (Tökmag, Suta, Csutka Vera)
144
Kovács János 82, 293
Kovács Jánosné 309
Kovács József 66
Kovács Károly Zoltán 111
Kovács Klára 115, 116
Kovács Lajos 146
Kovács Lajosné, Iványi Ilona 37
Kovács László, id. 115, 293
Kovács László, ifj. 115, 293
Kovács Mihályné, Bóta Ilona 300, 308
Kovács Mózes 149
Kovács Sándor 294, 302
Kovács Szórád Alajos 293
Kovács Tibor 355, 356
Kovács Zoltán Károly 134
Kövér István 308
Kövér József 82, 296
Kövér László 133
Kövér Sándor 82, 296, 302
Krasnyánszki Erzsébet 299
Krasnyánszki István 69
Krupánszki Zsuzsanna 293
Kudász István 75
Kudász Rozália 75
Kukcsicza Anna 294
Kukoricza Mária 294
Kukoricza Teréz 294
Kulla István
Kun Erzsébet 76
Kun Ferenc 76
Kun Mária 76
Kun Rozália 76, 294
Kurdi Borbála 295
Kurdi László 293
325
Névmutató
Lachmann József 87
Lakatos Anna 293
Lakatos Imre 102
Lakatos István 173, 296, 302
Lakatos Istvánné, Nagy Anna 173, 174, 296
Lakatos József 134
Lakatos Rozália 77, 296
Láncz László 190
Lantos Rozália lásd Kisnémet Lászlóné, Lantos
Rozália
Lányi Ágoston 197
Lányi László 11
Laska Anna 311
László Anna 48
László Ilona 32
László Veronika 294
László, király, Szent 71
Lázár Katalin 149
Léderer Andor 41
Lékó Béla 39
Lengyel István 15
Lengyel Lajosné, Kisnémet Katalin 257, 285,
306, 339, 340
Lengyel Magdolna lásd Bada Istvánné, Lengyel
Magdolna
Lipót, II. király 220
Lovas Pál SJ 73
Maczák Ilona 294
Macsi Sándor 23
Madaras László 21
Madarász Katalin 176
Magócsy (Mágocsy) Mihály 15
Magyar Anna lásd Tóth Béláné, Magyar Anna,
Pannika
Magyar István 310
Major Anna 158
Major Tamás 195
Mallár József 109
Malodeczky Anikó 76
Manci néni lásd Varga Józsefné, Ambrus Varga
Margit, Tejcsarnokos Manci néni
Maráth Mária lásd Járomi Béláné, Maráth Mária
Margit, Árpád-házi, Szent 71
Margittay Edit (írói álnév) lásd Muharay Elemérné, Zakar Edit
Mária Terézia, királynő és császárnő 105
Mária, Fájdalmas lásd Mária, Szűz
Mária, Lurdi lásd Mária, Szűz
Mária, Szűz 62, 140,
Máriaföldi Lukács OFM 73
Marie, E. I. 220
Marika néni lásd Szikszai Béláné, Nagy Mária
Markscheidt Károly 56
Márkus József, dr. 102
326
Martin György 197
Márton Albert 127
Márton bán özvegye [Mángya] 14
Maszlag István 296, 302
Maszlag Veronika 75
Máté Lajos 48
Mati néni lásd Kiss Károlyné, Mati néni
Matók Antal 299, 171
Matók Árpád 171
Matók Borbála lásd Bajor Istvánné, Matók
Borbála
Matók család 240, 171
Matók Erzsébet 121, 171, 238, 297
Matók Ferenc 171
Matók Imre 171
Matók János, id. 82, 171, 293, 304, 308
Matók János, ifj. 299, 171
Matók Jánosné, Pernyész Margit 171, 299
Matók József 293
Matók Mihály, id. 299, 304, 313
Matók Mihály, ifj. 300
Matók Viktória lásd Bóta Istvánné, Matók
Viktória
Matolcsy Mátyás 113
Medve András 27
Medve Hajnalka 227
Medve Márta 227
Ménkű János 7
Menyhárt Antal 293
Merk Tiborc OFM 73
Mézes András 102
Mézes Erzsébet 294
Mézes Terézia 294
Miklósi-Mizsei Teréz 293
Miklósy Imre 188
Mikoviny Sámuel 13, 16, 218
Mikszáth Kálmán 51
Misova Tilda lásd Koller Imréné, Misova Tilda
Mitró Anna 294
Mizsei Antal 295, 302
Mizsei Éva lásd Telek Béláné, Mizsei Éva
Mizsei István 35
Mizsei Jánosné, Kovács Ilona 298, 303
Mizsei Julianna lásd Pernyész Istvánné, Mizsei
Julianna
Mizsei Mária 300
Móczár Miklós 56, 58
Móczó Teréz 294
Mojzes Sándor 82
Molnár Anna 293
Molnár Anna lásd Harián Ezékiásné, Molnár
Anna
Molnár Béla 48
Molnár Erzsébet 293
Névmutató
Montvai János 48, 51, 51, 52, 52, 157, 160, 162
Móra Ferenc 45
Móricz Zsigmond 51, 189, 190, 192
Morzsa lásd Besenyi Balázs
Movik János 43
Mózes Irén lásd Kelemen Norbertné, Mózes Irén
Mózes István 228
Mózes Terézia 298
Mózesné Czalbert-Halasi Irén 228
Muharay (Muhoray) Vendel Elemér 59,
185–197, 185, 186, 196
Muharay Elemérné, Zakar Edit, (Margittay Edit,
írói név) 188, 189
Muhari Béla 186
Muhari József 48
Muhari Julianna Marcella 186
Muhari Kálmán 186
Muhari Matild 186
Muhari Mihály 186, 293
Muhari Mihály Elek 186
Muhari Rozália 293
Muhari Vendel 185
Muhoray Béla 102
Muhoray Elek 25, 28, 29
Muhoray Elemér 187, 188, 193
Muhoray Titusz 27, 102
Muhoray Zoltán 82
Nádházy Sándor 48
Nagy Anna lásd Lakatos Istvánné, Nagy Anna
Nagy Attila 135
Nagy család 256
Nagy Éva lásd Gubicz Györgyné, Nagy Éva
Nagy Ferenc 194
Nagy Imre (boltos) 98
Nagy Imre (miniszterelnök) 106
Nagy János (egyesületi elnök) 119
Nagy János (gazda) 88
Nagy János (levente) 49
Nagy Jánosné, Farkas Mária 121, 259, 300, 301,
306
Nagy József (Kormos) 234, 254
Nagy Margit 297
Nagy Mária lásd Szikszai Béláné, Nagy Mária
Nagy Mihály Erzsébet 293
Nagy Piroska 299
Nagy Teréz lásd Turjáni Istvánné, Nagy Teréz
Nagy-Mihály István 293
Nagyné Farkas Mária 306
Nagyné Varga Ilona dr. 10
Nánási László 194
Nedve László 103
Németh András 7, 207
Németh Cziczelle 293
Németh Ferenc 82
Németh József 39
Németh László 194
Nyári Mária 295
Nyíri András 82
Nyíri Erzsébet 301
Nyíri Gizella lásd Sápi Jánosné, Nyíri Gizella
Nyíri György 293
Nyíri János 138, 247, 296, 299, 303, 309, 312
Nyíri József, id. 82, 295, 302, 309
Nyíri József, ifj. 296
Nyíri Julianna 297
Nyíri Kálmán 35
Nyíri Pál 35, 239, 296, 302, 309
Nyíri Pálné, Beszteri Mária 177, 297, 303
Nyíri Rozália 298
Nyíri Sándor 115
Nyitrai Mária 300
Nyitrai Sándor 27
Oláh Anna 295
Oláh István 82
Oláh József id., 66–69, 71, 82, 303
Oláh József, ifj. 82, 296
Oláh Józsefné 296
Oláh Julianna 32
Oláh László 128
Oláh Liba család 78
Oláh Liba Frigyes 81
Oláh Liba Irén 297
Oláh Liba János 293
Oláh Liba József 293, 295, 302
Oláh Liba Mária 295
Oláh Liba Rozália 295
Oláh Mihály 293
Oláh Pál János 293
Orczy István, báró 15
Ormos Béla 187
Örkényi, báró 187
Pál József 294
Pál Róza 297
Páldi János 82
Palotai Istváné, Kocsis Verona 297
Palotai Mária 293
Palotai Rozália 298
Palugyai Imre, ifj. 13
Pap András 294
Pap József 294
Papp Emília 33
Parti Bözsi néni lásd Sevacsek Illésné, Beszteri
Erzsébet
Parti Csaba 7
Parti János 94
Pataki Albert 32–33, 43
Pataki László 32
Patakiné Kocza Anita 7, 213, 217, 218
327
Névmutató
Pataky Albert 38
Pénzes Sándor, dr. 48, 61, 66
Pernyész 64
Pernyész Borbála 90, 98, 299
Pernyész család 16
Pernyész Erzsébet 293
Pernyész Ferenc 51, 63, 64, 68–71
Pernyész Gyula 115
Pernyész Ilona 261
Pernyész Imre 69
Pernyész István 82, 309
Pernyész Istvánné, Mizsei Julianna 299, 304
Pernyész János 63, 261, 262, 294, 311
Pernyész Jánosné, Cserta Julianna 261, 262
Pernyész László 69, 250
Pernyész Lívia 79
Pernyész Margit lásd Matók Jánosné, Pernyész
Margit
Pernyész Mária 257, 293
Pernyészek 16
Pesovár Ernő 197
Pesti Mária 144, 295
Pesti Tamás 76
Pethő Gyula 263
Pethő István 133, 311
Pethő László 7, 24, 34, 54, 65, 79, 95, 114
Pethő Sándorné, Rózsika 94
Petróné Pásztor Éva 7
Piacsek Andor 89
Pintér Imre 123
Pintér János 27, 33
Piperkőc lásd Kocsis János
Piroska István 294
Piscator, Erwin Friedrich Maximilian 186
Pócz Balázs 66, 81, 82
Pócz Ferenc 304
Pócz Rozália lásd Bóna Mihályné, Pócz Rozália
299
Pócs család 109
Pokorny Marcella 37–39, 43
Polgár József 311
Poór Júlia 27
Porhajas Amália 294
Poroszlai Ildikó 21
Pozsonyi Erzsébet 295
Pozsonyi László 245
Püski Sándor 188–190
Püski Sándorné, Zoltán Ilona 188
Rácz (Fenyvesi) László 123
Rácz Istvánné, Kisnémet Piroska 251
Rácz Pálné, Gábris Anna 48
Radler László 260
Raiz Veronika 75
Rákosi Mátyás 106
328
Rákosi Szidi 187
Rakotai Istvánné 303
Rédei István 82, 301, 304, 315
Rédei Mária 121, 301
Rédei Sándor 82
Redler József 70
Redler László 44
Régi Rozália Ilona 37
Repka Lajos 70, 71
Reuss György 102
Rigó Ferenc 88
Rigó Lehelné, Zöllei Ilona 48
Ring Károly 48, 56
Risai Erzsébet 154
Rohonczy 221, 224
Rohonczy Andrea Júlia Mária
Rohonczy Ödön 33, 34
Rohonczy Pongrác 33
Rohonczy Pongrácz Emil 33–44, 48, 49, 57, 58,
69, 80, 81, 82, 33
Rohonczy Pongrácz Emilné, Kisnémet Julianna
33, 34, 34, 35, 69, 82, 293
Rohonczy Viktor 34, 74, 162
Rónaszéky Lajos 49
Ruszt János 49
Saika (?) Mária 293
Samassa József 27, 29, 60
Sánta Erzsébet 294
Sánta István 294
Sápi 221, 313
Sápi Anna 293
Sápi Erzsébet lásd Szabó Károlyné, Sápi Erzsébet
Sápi István 297, 303
Sápi Istvánné, Kocsis Anna 297
Sápi János Ferenc 301
Sápi János, id. 86, 99, 100, 145, 160, 294, 297,
310
Sápi János, ifj. (Tökszár) 12, 46, 48, 144, 145,
234,
Sápi Jánosné, Nyíri Gizella 164, 168, 239, 298
Sápi József 301, 304, 309
Sápi Kálmán 238, 294, 301, 313
Sápiék 234, 237
Sárközi Ágoston 69
Sárközi Ágostonné, Farmosi Rozália 299
Sárközi András 294
Sárközi Erzsébet 293
Sárközi György 194
Sárközi József id., 82, 294, 296, 303
Sárközi Juliána 293
Sárközi Kálmán 35
Sárközi László 294
Sárközi Pál 294
Sárközi Rozália 299
Névmutató
Sárközi Viktória 300
Sármezey Elemér 117, 118
Sas Balázs 311
Sas Irén 75
Sas István 294
Sas Istvánné, Szórád Mária 75, 293
Sas János 48, 50, 294
Sas József 17
Sas Julianna 293
Sas Kálmán 100, 294
Sas Menyhért 300
Sas Pál 23
Sas Péter 294, 315
Sass Ilona 299
Sass István 298, 303
Sass József 82
Sass Józsefné, Szikszai Ágnes 90, 98, 299
Sass Menyhért 304
Sass Péter, id. 81, 82, 300, 304
Sass Péter, ifj. 300
Sass Péterné, Hegyi Rozália 298
Schönstein Ferenc 220
Schwarz Sámuel 69
Sebők Lászlóné, Szabó Mária 48, 301
Selmeczi László 14, 17
Semmelweis Ignác 144
Sevacsek Illés 294
Sevacsek Illésné, Beszteri Erzsébet Beszteri
(Guri) Erzsébet, (Tikli), (Parti Bözsi néni),
(Guri Erzsébet), (Guri Bözsi), (kocsmáros
Bözsi néni) 41, 96, 98, 144, 167, 214, 234, 294
Sík Sándor 58
Simon család 221
Simon Kis Mátyás 294
Simon Mária 169, 295 Kecskés Lászlóné
Simon Rozália 169, 295
Sinka István 192
Sipeki Mátyás 46, 77
Sipeki Mátyásné, Hábencius Magdolna 46, 77,
77
Sipos István 102
Sipos Orbán 54
Sisa András 103
Sisa Miklósné 346
Slezák László 63
Somló István, ifj. 127, 128
Soós József 58
Sós Rozália 300
Sőtér Ferenc 15
Stanczik Ilona 21
Streitman Gyula 24
Strompf Pál 65, 114
Suba Balázs 26
Suba Györgyné dr., Kocsis Julianna 8
Suba Lajos 56
Suta lásd Kovács Istvánné
Sz. Kovács Ferenc 66, 81
Szabó Albert 115
Szabó Beáta 10
Szabó Erzsébet 301
Szabó Ferenc 95
Szabó István 294, 309
Szabó Iván 196
Szabó József 303
Szabó József Béla (Kajkó) 144, 297
Szabó József, dr., Lovag 69, 80
Szabó Károly 145, 313
Szabó Károlyné, Sápi Erzsébet 227, 239, 251, 299
Szabó László 298, 303, 311
Szabó Marcella 48
Szabó Mária lásd Sebők Lászlóné, Szabó Mária
Szabó Menyhértné, Sebestyén K. Teréz 297
Szabó Pál 188, 190, 294
Szabó Rozália 300
Szabó Tamás, dr. 217
Szajka Erzsébet 296
Szakasits Árpád 193
Szalay Károly 55
Szalóki 64
Szalóki Imre 64
Szalóki Klára 152, 261
Szalóki Péter 261, 301, 304
Szalóki Péterné, Bozsvári Anna 261
Szalóki Péterné, Túróczi Ilona 261
Szalóki Teréz 298
Szamuely Tibor 329
Szántó Konrád OFM 73
Szappanos (Kole) Géza 176, 233, 234
Szappanos Antal (Kole) 99, 144, 296, 309, 312
Szappanos Antalné, Hábencius Rozália 99, 100,
296
Szappanos Béla (Cupák) 127, 144
Szappanos család 142–144
Szappanos Erzsébet 301
Szappanos Ferenc 12, 99, 144, 296, 302
Szappanos Ferencné 138, 232
Szappanos Géza 176
Szappanos Gézáné, Varga Mária 173, 177, 233
Szappanos Ilona lásd Beszteri Ferencné, Szappanos Ilona
Szappanos János 176
Szappanos József 71
Szappanos Katalin 177
Szappanos Lajos, id. 171, 175
Szappanos Lajos, ifj. 176, 177
Szappanos Lajosné, Házkötő Vendelné lásd
Benke Ilona
Szappanos Mária 294
329
Névmutató
Szappanos Szűcs István 145, 298
Szappanos Zsuzsa lásd Kecskés Lászlóné, Szappanos Zsuzsa
Száraz Piroska 76
Szarvas 128
Szarvas Béla 127, 128
Szarvas Béla 295, 302, 309, 312
Szarvas család (Gugi) 234
Szarvas Erzsébet 296, 297
Szarvas Ferenc, id. (Kanúr) 12, 230, 294, 302,
309, 312
Szarvas Ferenc, ifj. 229, 230, 294
Szarvas Ferencné, Csermák Viktória 229, 247,
294, 312
Szarvas István 82
Szarvas József 302
Szarvas Lajosné, Eszti néni 254
Szarvas Mária 294
Szarvas Pál 199
Szarvas Piroska 295
Szarvas Szűcs István 303
Szaszkó István 35
Szaszkó József 35
Szatmári Mária lásd Czalbert-Halasi Józsefné,
Szatmári Mária
Szatmári Márta 226, 227, 345, 346
Szatmári Rozália 296
Szeberényi Lehel 192
Széchenyi István 220
Széchenyi Miklós, gróf 82
Szécsi Antal 48
Szelei Mihály 294
Szemes Gábor 57
Szencsi Illés 309
Szentgyörgyi Lajos 89
Szentgyörgyvári Lajos 49, 82
Szentirmai Jenő 48
Szentiványi Béla 31, 36
Szentkirályi Tóth Mária 48
Széll Jenő 194
Szikra Rozália 75
Szikszai Ágnes lásd Sass Józsefné, Szikszai
Ágnes
Szikszai Béláné, Nagy Mária, Marika néni 44
Szikszai Borbála 299
Szikszai György 69, 299, 303, 309
Szikszai Imre 70, 90, 98, 299, 304, 309
Szikszai István 35
Szikszai József 63, 82
Szikszai Mihály 116
Szikszai Rozália 145
Szikszai Sándor 82
Szilágyi Dezső 196
Szita Imre Gergely, OFM 65, 73
330
Szmrecsányi Lajos 62, 64
Szórád Antal 240
Szórád Mária lásd Sas Istvánné
Szórád testvérek 81
Szőke Rozália 299
Szőrös Anna 301
Szőrös Mária 293
Sztráska Ilona 27
Szunyogháti Prücsökházi Dongóvári Péter 133
Szűcs István 145, 309
Szűcs Kálmán 310
Takách-Tolvay József, gróf 81
Takács Jolán 79
Takács Mihály 294
Takács Rozália 294
Takátsy Endre 102
Tarnay Tibor, dr. 65, 71
Tassi Ignácz 294
Tatay Sándor 189
Telek Antal 82
Telek Béla 7, 48
Telek Béláné, Mizsei Éva 48
Telek Gyula 48
Tényi Mihály 15
Teréki Erzsébet 294
Terenyi Viktória 293
Teréz, Lisieux-i, Szent 140
Terjékiné Szabó Julianna 245
Tersánszky J. Jenő 194
Tiborcz Tibor 48
Tikli lásd Sevacsek Illésné, Beszteri Erzsébet
Tildy Zoltán 192, 193
Tímár Máté SJ 72
Tischler Emil 102
Tógyer Jolán 299
Tojásos lásd Kisnémet János
Torma 221
Torma Ferenc 298, 303, 309
Torma Rozália 296
Tóth Béla 97, 98
Tóth Béláné, Magyar Anna (Pannika) 97, 98
Tóth Bertalanné 39
Tóth György István 73
Tóth István 137
Tóth János 212
Tóth László 128
Tóth Ottokár OFM 73
Tökmag lásd Kovács Istvánné
Tökszár lásd Sápi János
Töltési Imre 190
Török Aladár 102
Török Éva 44, 48
Tukora Dezső 75
Tukora Ferenc 75
Névmutató
Tukora István 48
Tukora Julianna 293
Tukora László 309
Turai Cicel 300
Turbuczné Szarvas Tímea 55
Turjáni Imre 123
Turjáni István 123
Turjáni Istvánné, Nagy Teréz 123
Turjáni József 123
Túróczi Árpád 311
Túróczi György 7
Túróczi Ilona lásd Szalóki Péterné, Túróczi Ilona
Turóczi Rozália 294
Ujj Ferenc 102
Urbán Márta 7
Urbán Sándor 205
Váci Mihály 155–156, 263
Váczi Erzsébet 293
Vacs Rozália 293
Vahoda Imre 294
Vajda Jenőné, dr. 50
Vajk Atanáz Alajos O.Cist 75
Váli Erzsébet 298
Vallus István 80
Vámos Katalin 77
Vámosi Tibor 203
Varga Antal 48
Varga Edina 248
Varga Erzsébet 37
Varga Ferenc, id. 233
Varga Ferenc, ifj. 233
Varga Ferencné 233
Varga János 82
Varga József 106, 110, 240, 243
Varga József János (id. Varga József) 109, 152,
163, 242, 243, 247, 313
Varga József Kamill OFM 2, 43, 52, 65, 78, 110,
214, 221, 223, 226–228, 243, 243, 248, 347
Varga Józsefné, Ambrus Varga Margit, Tejcsarnokos Manci néni, Manci néni 80, 93, 94,
144, 160, 214, 223, 233, 233, 235, 242, 243,
243, 251
Varga Józsefné, Bata Julianna 122, 122, 214, 243,
247, 247, 263
Varga Kálmán 88, 90, 94, 299, 304
Varga Mária lásd Szappanos Gézáné, Varga
Mária
Varga Mihály 82
Varga Zsolt 2, 221, 223, 242, 247, 248
Varga-Kókai Andrea 2, 8, 221, 223–228, 317,
318, 332
Varjas Sándor 125
Várnagy Miklós 82
Vas Sándor 311
Vass Lajos 191
Vécsei Miklós 220
Vedres István 220
Vékás Kovács Rozália 293
Velkei Amália 186, 293
Velkei Antal 88, 186
Velkei család 186
Velkei Erzsébet 49
Velkei László 311
Velkei Marcella 185
Velkei Mária lásd Árvai Mártonné, Velkei Mária
Velkei Vendel 294
Velkeiné, Pócz Ilona 188, 343
Venczel Z. 29
Vendel, Szent 186
Veres Géza OFM 65
Veres János 82
Veres Julianna 293
Veres Péter 190, 194
Veresegyházi Béla 112
Verseghi Terézia 294
Vidra Tamás 135, 205
Vitárius Endre 57
Weisz Adolf 17
Winnetou 162
Wlassics Gyula 190
Zajtay Artúr 89
Zakar Edit lásd Muharay Elemérné, Zakar Edit
(Margittay Edit, írói név)
Zalai Ernő 42
Zayzon Béla, dr. 193
Zelenai Tibor Károlyné 7
Zimay János 89
Zoltán Ilona lásd Püski Sándorné, Zoltán Ilona
Zombori Annie 187
Zöllei Ilona lásd Rigó Lehelné, Zölei Ilona
Zsótér Teréz 300
331
Fotóalbum
FOTÓALBUM
Hajtapuszta a fotós szemével
1. rész
Varga-Kókai Andreának hívnak, hobbi szinten fotózom. Amikor hallottam
Zsoltitól a könyvről, és mondta, hogy néhány fénykép is elkél, nagy lelkesedéssel ajánlkoztam. Nagyon szeretek fotózni, a természetet a legjobban. Bár nem
tanyán nevelkedtem, de a nagyszüleim vidékiek voltak, és igencsak lelkesedem
annak a kornak a hangulatáért.
Az első hajtai kirándulásunk kitűnő volt. Belevetettük magunkat a környékbe, ami nekem, ha nem is teljesen, de új volt.
A templomnál kezdtünk. Igaz, ekkor még csak kívülről volt lehetőségem pár
képet lőni, de reméltem, hamarosan beleshetünk belsejébe is.
A templom után megnéztük a tejcsarnokot is, illetve ami maradt belőle.
Sajnos, már nincs jó állapotban. Valaha itt dolgozott Zsoltiék mamája. Érdekes
és egyben szomorú volt látni, hogy mennyire elhanyagolták az évek alatt, ezt
a korábban szebb kort megért épületet. Mára sűrű gaz nőtte be, és fák veszik
körül, az ablakai betörtek, és a porta előtt egy kutyus vigyáz az épületre.
Utunkat folytattuk, és találkoztunk egy fiatalemberrel, aki most újítja fel az
egyik hajtai tanyát. Behívott minket, és megmutatta nekünk a hatalmas területet. (Bár lehet, csak számomra volt hatalmas.)
Annyira megnyugtató volt a csend! Nem volt városi zaj! Annyira más itt
az atmoszféra! Azt hiszem, hogy akik egykor itt éltek, azok mindig ide vágynak vissza, akik pedig nem, azok el sem tudják képzelni, milyen lehet, vagy
tévesen azt képzelik, itt nem lehet élni. Én szívesen élnék itt. Azt gondolom,
mindig az a típusú ember leszek, aki a pestieknek vidéki, a vidékinek pedig pesti marad. Pesten születtem, de a gyermekéveimet Ecseren töltöttem.
Majd egy további költözés után Jászberényben kötöttem ki. De mint említettem, a nagyszüleim vidékiek voltak, egészen pontosan nagykőrösiek. Ugyan
nem tanyán éltek, de ahogy most barangoltunk, fel-felsejlettek a régi emlékek
a régi nyarakról. Például a kukoricagóréé, hogy mennyit bujkáltunk benne,
meg hogy kijártunk a mamámmal a földjére, és bizony segítettünk is neki,
vagy ha nem, akkor elfoglaltuk magunkat. Hiszen abban az időben nem volt
se internet, se mobiltelefon, se semmi ilyesmi. Mégis azt hiszem, azok voltak
a szép idők.
Ezután egy közelben élő házaspárhoz mentünk, Tóni bácsihoz és Éva nénihez. Idős koruk ellenére itt élnek, nem vágynak már máshova, mivel egész
életük ideköti őket.
332
Hajtapuszta a fotós szemével
Mindenkit ismernek itt. Anekdotáztak a fiúkkal (férjemmel és a sógorommal), a beszélgetés végén körbevezettek minket kicsiny hajlékukban, a gerendás
kicsiny házon, amely emlékeztetett a nagykőrösi házra. Jó volt a múltba vis�szacsöppenni! Ami csak nekem a múlt, hiszen ők most is ebben élnek. Állatot
tartanak, földet művelnek.
A rövid beszélgetés után nyakunkba vettük a Hajtát. A férjem nagyszüleinek háza sajnos már romokban hever, ahogy a képeken is látni lehet majd.
A hajdani melléképületeknek már csak a hűlt helye van meg, a természet vis�szavette, ami az övé volt.
Azért a romokból még felismerhetőek a hajdani szobák meg az istálló, és
még a gémeskút is ott áll a tanya bejárata előtt, mint hajdanán, igaz csak romosabb állapotban. Átverekedtük magunkat a terepen. A fiúk megmutatták,
hogy hol legeltek régen a tehenek, merre volt a kiskonyha. Egy igazi időutazás
a múltba, ebben a változó korban. Köszönjük a Simon család engedélyét a fotózáshoz!
A tanyasoron a következő a szülői ház volt. Az idő vasfoga itt sem volt kíméletes: bár a ház is és a melléképületek is állnak, de lassan tönkremennek, az
udvart itt is benőtte a magas fű és a sűrű gaz, a tető meg már itt-ott lyukas.
Átgázolunk a növényzeten, a fiúk bekukucskálnak az ablakokon, felsejlenek
az itt töltött évek.
A kíváncsiságunk továbbvisz minket. A Hábencius család engedélyével körbejártuk a tanyát, kívül és belül. Nehéz volt a bejutás, de bementünk. Az épület
belül csupa pókháló, a mennyezet több helyen levált, viszont a bútorok java
még bent van. A nagyszülők zöld konyhabútora is megvan még, igazi kincs. De
sajnos az idő martalékává vált minden, pedig valaki megpróbálta felújítani, de
félúton valamiért abbahagyta. Odakint áll még az istálló, a góré is. De már csak
idő kérdése, meddig. Közben pedig megy a nosztalgiázás. Zsolti meséli, hol
mit csináltak, hogy valaha nyitott verandás volt a ház, és hogy gyermekkorukban ennek a szélén ülve ették a dinnyét. Megmutatja, édesapja, hol bütykölte
a Wartburgot. Sugárzik róla, mennyire szerette mindezt. Lehet szegények voltak, de mindenük megvolt.
Készítek még pár fotót kívülről, beszívom a levegőt, amely friss. Nyugalom
van. Mikor már visszafelé autózunk, az ablakból lesem a tájat és az elsuhanó
tanyákat. Sokuk feledésbe merült már, de néhányban még laknak. Furcsa érzés
kerít hatalmába. Szomorú, hogy mi, emberek ezt hagyjuk, és a nagy fejlődés
pedig azt hozza, hogy a 21. századra ezek a tanyák szép lassan eltűnnek.
Következő alkalommal felfedezünk két keresztet.
333
Fotóalbum
2. rész
Egy szép tavaszi, de hideg napon útnak indultunk. Kísérőink Kisnémet Tímea és gyermekei. A Hajta 63. előtt találkoztunk, majd követtük őket, be a Hajta mélyére. Timi édesapjánál hagytuk az autókat, és belevágtunk. Az időjárás,
a szelet leszámítva, jó volt.
Csodálatos a nádassal körbevett terület! A Hajta-mocsár mellett mentünk
el. Majd egy olyan úton haladunk tovább, ahol autóval nemigen lehet járni,
mert a traktorok és a munkagépek teljesen kijárták. Erdős részen barangolunk,
csodálatos a levegő, majd felsejlik a mocsár.
Gyönyörű a látvány! Egy program keretében megújították a mocsarat, újra
feltöltötték vízzel, és az élővilág újra birtokba vette. Egy gyönyörű hattyúpár
lebeg a vízen, szárcsák veszekednek. Messze a nádasban egy kilátó magasodik.
Továbbmegyünk: pár méter múlva megpillantjuk a felújított keresztet. Vele
szemben kicsi pad. Megpihenünk.
A bokorban felfedezni vélek egy kőből készült talapzatot. Valaha ezen állt
a kereszt, amit a II. világháborúban lefűrészeltek és eldugtak. Sajnos a felirat
már nem látszik, az idő során kivehetetlenné vált.
Folytatjuk az utunkat, élvezzük a tiszta levegőt és a természetet. Útközben
fákra akasztott madáretetőket fedezek fel. Majd egy kisebb tisztásra értünk,
balra egy kis híd vezetett át a patakon, jobbra a Halasi-tanyák vannak, a hamisítatlan gémeskúttal. Takaros kis tanya, melengeti a szívemet. Elidőzünk picit
a friss levegőn.
Visszautunkon útba ejtünk két elhagyatott tanyát. Még mindig szívfacsaró
érzés azt látni, hogy hagyták így tönkre menni ezeket az épületeket. Körbejárunk egy valaha szebb napokat megélt sertéstelepet is. Ahogyan a tanyákból,
ebből az épületből sem sok maradt, a teteje beszakadt. Nincs nyoma az életnek.
Az épület mögött egy elhagyatott, elrozsdásodott Trabant árválkodik. Visszatértünk kísérőnk édesapjának tanyájára. Aztán Timi megmutat egy fantasztikus ibolyatengert. Eláll a lélegzetem. Utoljára a gyermekkoromban láttam en�nyi virágot. Szuper volt látni!
Még maradtunk Timiéknél, és élveztük a környezetet. Készítettem itt is pár
képet, a libákról. Csodás nap volt! Talán majd legközelebb a másik keresztet is
felfedezzük. Húsvétra új túrát szervezünk.
Sajnos később a többi túráról lemaradtam, és a további közös munkákból is
kimaradtam a munkám adta elfoglaltságok miatt, de hálás vagyok így is, hogy
rengeteg remek embert megismerhettem. Mind csupa szív, segítőkészség, akiket összehozott a múlt és a szülőföld szeretete! Jó volt ezt így megélni, ebbe
belecsöppenni. Ezúton is köszönöm sógoromnak és férjemnek a lehetőséget,
hogy részt vehettem ebben a kis kutató munkában! Nagyon élveztem, bár a vé-
334
Hajtapuszta a fotós szemével
gén a technika megtréfált. De szerencsére nem veszett el semmi! Remélem,
a képeim segítségével egy kicsit másoknak is vissza tudom adni a Hajta hangulatát!
Mappa super regulatione fluviorum, exsiccatione lacunarum et...
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára / National Archives of Hungary, Budapest,
Helytartótanácsi térképek, HU-MNL-OL-S 12-XIII.-30.
335
Fotóalbum
Bedekovich Lőrinc térképe 1798-ból.
Eredeti közlés: Fodor Ferenc: A Jászság életrajza, Jászok Egyesülete és „Jászságért” Alapítvány,
Budapest, 1991. A Jászok Egyesülete engedélyével.
336
Hajtapuszta a fotós szemével
Jászberény külterületének térképkivágata III.
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Szolnoki Járási Hivatala Földhivatali Osztály.
Minden külterületi szám 0-val kezdődik. Egy területen belül lehet, lakótanya, $: szőlő, gy: gyümölcsös, c: szántóföld (latin culta: megművelt szántóföld), L: legelő, mocs: mocsár
337
Fotóalbum
A Magyar Honvédség 1942-ben készítette el a térkép négyzethálóját, ebből készült az új, jobban
áttekinthető térkép 1995-ben.
Faragó László hagyatéka
Túraútvonalak a Hajtán. Faragó László hagyatéka
338
Hajtapuszta a fotós szemével
Kecskésné Szappanos Zsuzsa, Lengyel Lajosné, Kisnémeth Katalin és a hajtai csapatépítő túrák
alapján készült térkép
339
Fotóalbum
Kecskésné Szappanos Zsuzsa, Lengyel Lajosné, Kisnémeth Katalin és a hajtai csapatépítő túrák
alapján készült térkép
340
Hajtapuszta a fotós szemével
Urna. Késő vaskor. La Tène-kultúra (Kr.e.
III. sz.) Jászberény-Hajta–halom,1. sír.
Korongolt kerámia. Damjanich János Múzeum, Szolnok: 83.1.22.
Kard. Késő vaskor. La Tène-kultúra (Kr.e. III. sz.) Jászberény-Hajta –halom, 13. sír. Kovácsolt vas.
Damjanich János Múzeum, Szolnok: 91.12.1.
Gyöngyfüzér díszítésű karperec. Késő vaskor.
La Tène-kultúra (Kr.e. III. sz.) Jászberény-Hajta-halom, 7. sír. Bronz lemezből,
üreges. Damjanich János Múzeum, Szolnok:
leltári szám nélkül.
Kengyel alakú gyűrű. Késő vaskor. La
Tène-kultúra (Kr.e. III. sz.) Jászberény-Hajta-halom, 12. sír. Ezüst. Damjanich János
Múzeum, Szolnok: 83.1.39
341
Fotóalbum
Kelemen Norbert és Mózes Irén esküvője, 2017. október 17-én
342
Hajtapuszta a fotós szemével
Velkeiné Pócz Ilona akvarelljei a kápolnáról
343
Fotóalbum
Közösségépítés, Hajta-puszta Team
Csapatépítés, 2021. május 1.
Hajta legöregebb fáját csak heten értük át! 2021. május 1.
344
Hajtapuszta a fotós szemével
Kertrendezés és favágás Szatmári Mártinál, 2021. június 19.
Csapatépítés 2021. július 24-én, a Király-tanyán I.
(Korábban Halasi Miklós bácsi tanyája).
345
Fotóalbum
Csapatépítés 2021. július 24-én, a Király tanyán II.
A felújított kereszt megáldása:
2021. szeptember 12.
Kelemenné Mózes Irén, Sisa
Miklósné, Czalbert-Halasi
Julianna, Kelemen Irina és
Norina, Szatmári Márti
346
Hajtapuszta a fotós szemével
Király tanyán.
Forrás: Borsányi Attila fotós (Jásztelek-Pusztamizse)
Templombúcsú, 2021. augusztus 20., fr.Varga József Kamill
ferences szerzetes
347
Fotóalbum
II. körzet, Hajta tanya 77. A tanyák számozása a múlt század első felében történt meg, meglehetősen következetlenül.
Amikor valakit otthon találtak, akkor az a tanya kapott egy
számot. A következő kiszállások idején pedig a többiek.
Libák Kisnémet Kálmán tanyáján. A legtöbb tanyán libát is
tartottak.
A kutya elválaszthatatlan segítőtárs! Hajta 77.
348
Hajtapuszta a fotós szemével
Hajta-mocsár és Hajta-folyás
Hajta tábla
Faragó László elhelyezi az első Hajta táblát, 1987-ben
Gémeskút téglával és betongyűrűvel – Hajta 77.
349
Fotóalbum
Csónak a Hajtán 1959-ben.
Beszteriné Kovács Julianna fényképe
Csónak a Hajtában 1989-ben.
Beszteriné Kovács Julianna fényképe
350
Hajtapuszta a fotós szemével
Adjuk vissza a vizet a Hajtának!
Hajtapuszta
351
Fotóalbum
Hajta-mocsár, madárles
Hajta-mocsár légi felvétel. Forrás: Borsányi Attila fotós (Jásztelek-Pusztamizse)
352
Hajtapuszta a fotós szemével
Buschman Ferenc, Faragó László a Hajta kutatói és Hortiné
dr. Bathó Edit a Jász Múzeum igazgatója
Lepkék a Hajtában – Gyöngyházlepke (Faragó László fotója)
353
Fotóalbum
Lepkék a Hajtában – Nagy pávaszem lepke
(Faragó László fotója)
Bütykös hattyú
Zöld gyík hímje
354
Hajtapuszta a fotós szemével
Mocsári teknős, Faragó László fotója 1994-ből
Orrszarvúbogár, Faragó László fotója
Kovács Tibor a gyöngyösi Mátra múzeum bogárgyűjteményének ismertetésekor376 három Hajta-mocsárból származó cincért említ:
KOVÁCS Tibor: A Mátra Múzeum bogárgyűjteménye, Cerambycidae (Coleoptera). In:
A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994.), Folia Histrorico Naturalia. Gyöngyös, 153., 154. és 162.
376
355
Fotóalbum
Plagionotus floralis376 – FM
– Jászberény, Hajta-mocsár,
1987.07.10., 3;377
Chlorophorus varius378 – FM –
Jászberény, Hajta-mocsár, TVT
1988.07.22;
377 378 379380
Phytoecia icterica379 – 2 KL – Jászberény, Hajta-mocsár,
1987.07.10., (KL= Kerek László gyűjtése)
Ugyancsak a múzeum gyűjteményében találhatóak az alábbi földipoloskák,
amelyeket a Hajtáról gyűjtöttek be.381
Lucernacincér
Kiss Ádám és Kovács Tibor szíves közlése: Mátra Múzeum, Gyöngyös.
379
Díszes darázscincér, Bogarak rendje (Coleoptera), cincérfélék családja (Cerambycidae).
380
Murokcincér, bogarak rendje, cincérfélék családja, Lamiinae alcsalád.
381
KOVÁCSNÉ FÖLDESSY Mariann: A Mátra Múzeum Heteroptera gyűjteménye. In: VARGA
András (szerk.): A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 13., Folia Histrorico Naturalia. Gyöngyös, 1988., 66.
377
378
356
Hajtapuszta a fotós szemével
Coreus marginatus, Hajta-mocsár,
88.VI.7FM (1)381
Odontoscelis fuliginosa, Hajta-mocsár, 88.
VI. 6. FM (1),88.VI.7FM (1)382
Antheminia lunulata, Hajta-mocsár, 87.VII.10FM (1)88.VI.7FM (1)381
382 383 384
A közönséges karimáspoloska a rovarok osztályának félfedelesszárnyúak rendjébe, a poloskák
alrendjébe és a címerpoloska-alkatúak alrendjébe, ezen belül a karimáspoloskák családjába
tartozó faj. Az állat a Coreus rovaniemi típusfaja.
383
A szőrös pajzsos poloska a fedelesszárnyúak rendjébe sorolt poloskák alrendjében a címerpoloska-alkatúak alrendjébe tartozik.
384
Fakó gyümölcspoloska.
382
357
Fotóalbum
Mocsári kosbor, a Hajta címervirága
358
ELŐFIZETŐK
Bánhalma
Szappanos Lajos nyugdíjas
Boldog
Szűcs Attila Gorda Tünde andragógus
Budaörs
Garai Andrásné nyugdíjas
Török Éva bolti eladó
Garai Erzsébet háztartásbeli
Budapest
Jászok Egyesülete „A Jászságért” Alapítvány
Dr. Dobos László közgazdász-szociológus
Vidovich Anikó klinikai kutatási asszisztens
Molnár Tibor
Skuczi Klára irodavezető
Fazekas László szakács
Göb Dia termeléslogisztikus
Szappanos Zoltán vállalkozó
Farkas Béla nyugdíjas
Dóczy Imre nyugdíjas
Soltész-Kókai Ildikó asszisztens
Babucs Éva könyvkiadó
Bata Ilona nyugdíjas
Matók Viktor banki dolgozó
Garai András nyugdíjas
Kisnémet Gábor rendszergazda
Kispál Zsolt informatikus
Cegléd
Baráth István
Dunakeszi
Bodnár Gabriella üzletvezető
Dunavarsány
Halasi József géplakatos
Farmos
Velkei Sándorné nyugdíjas
Felsőtárkány
Sütő Melinda kereskedő
Göd
Bodnár Szabolcs vállalkozó
Gyomaendrőd
Rácz Istvánné, Kisnémet Piroska nyugdíjas
Gyöngyös
Hegede László sekrestyés
Horváth Vilmosné nyugdíjas
Juhász Györgyné nyugdíjas
Juszt Lászlóné nyugdíjas
Kovács Ferencné nyugdíjas
Szimon Enikő diák
Törőcsik Jánosné nyugdíjas
Várallyané Johanna tanár, hitoktató
Varga Kamill OFM
Gyöngyöstarján
Kerekesné Gedei Andrea
Gyöngyössolymos
Márkus Mária tanár
Gyömrő
Bata István nyugdíjas
Hevesvezekény
Földes Irén nyugdíjas
Jászberény és Portelek
Taczman András diakónus
Sinka Ferencné nyugdíjas
Pócs Tiborné ügyintéző
Urbán István lakatos
Tamás Zoltán igazgató
Jászberényi Gazdák és Polgárok Köre
Balláné Nagy Katalin tanár
Szigeti Tamásné iskolatitkár
Molnárné Telek Katalin nyugdíjas
Heringei Mária nyugdíjas
Turupulyi László
Kocsis Zsuzsanna
Demeter Sándor tanár
Nagyboldogasszony Katolikus Iskola és Óvoda
Ilonkáné Baranyi Zsuzsanna ny. tanár
Mester Árpád tanár
Berecz Jánosné tanár
Muhariné Mészáros Katalin tanár
Vidovich Lászlóné ny. tanár
Kármán Istvánné nyugdíjas
Szabó Attila tanár
Fábiánné Völgyi Erzsébet
Kisnémet Péter
Molnár Ferencné nyugdíjas
Egressy András jogsegélyszolgálati ügyintéző
Farkas Tibor Bence rendőr
359
Fábián Rigó Attila vállalkozó
858. sz. Jász cserkészcsapat, Vércse örs
Vidovich Kálmán mérnök
Kun Tibor tanár
Parti Jenő faipari mérnök
Litkei Zoltán faipari mérnök
György Lászlóné nyugdíjas
Tóthné Muhari Ildikó ny. tanár
Szalainé Tóth Erzsébet tanár
Vargáné Deme Katalin nyugdíjas
Deme Jánosné nyugdíjas
Kis Béláné nyugdíjas
Barta László Attila ny. tanár
Vidovich-Báró Anna tanár
Gerner Ferenc ny. mérnök
Litkei Ildikó tanár
Vidovich László ny. vasutas
Velkei Kálmánné nyugdíjas
Forgács László
Kovács Lajos dr. jogász
Kovács Éva ny. tanár
Sasné Bibák Erzsébet adminisztrátor
Molnár Györgyné pedagógus
Bakki-Nagy István nyugdíjas
Cseh János dolgozó
Erős Sándorné nyugdíjas
Márkus Mária tanítónő
Katona Katalin ny. tanárnő
Pesti Lászlóné nyugdíjas
Besenyi Vendel ny. agrármérnök
Besenyi Orsolya dr. kórházi orvos igazgató
Besenyi Péter vállalkozó
Taczmann László nyugdíjas
Bucholsky Tünde tanárnő
Taczmann Tamás vállalkozó
Járomi Antalné nyugdíjas
Tóth Rudolf nyugdíjas
Csirke Istvánné nyugdíjas
Yosef Assefa dr. főorvos
Szegedi Ferencné
Hájos Pál ifj. üzemmérnök
Muhari Tibor Ferenc ny. agrármérnök
Kisnénet László nyugdíjas
Patakiné Kocza Anita rendezvényszervező
Király István nyugdíjas
Bóna Nándor nyugdíjas
Vas Albertné nyugdíjas
Rusvai Károlyné nyugdíjas
Kuli Mátyásné nyugdíjas
Muhari István festőmester
Mészáros Péter nyugdíjas (Portelek)
Velez Lívia ügyféltájékoztató
Kövér István nyugdíjas
Szabó Pálné nyugdíjas
360
Pesti Lászlóné nyugdíjas
Bolla János jászkapítány
Körei Nagy Kristóf egyetemi hallgató
Hering Antalné ügyvezető
Bathó Tibor nyugdíjas
Hortiné dr. Bathó Edit múzeum igazgató
Jász Múzeum
Nagy Tamás tanár
Keszthelyi Zsolt elektrikus
Korbély Katalin dr. ny. közjegyző
Nagyné Koncz Éva nyugd, pedagógus
Papné Varga Bernadett titkárnő
Nagy Jánosné nyugdíjas
Balogh Katalin műszaki előkészítő
Bóna László nyugdíjas
Varga Zsolt irodai ügyintéző
Beszteri Ferencné nyugdíjas
Szabó Béla nyugdíjas
Borics Károlyné, Benke Erzsébet nyugdíjas
Benke Pálné nyugdíjas
Matók Antalné nyugdíjas
Beszteri Júlia kereskedő
Beszteriné Kovács Julianna rtg. asszisztens
Kovács Ágnes kereskedő
Szatmári Márta adminisztrátor
Varga József nyugdíjas
Oláhné Kövér Csilla kereskedő
Szabó Sándorné könyvelő
Bajor Istvánné nyugdíjas
Varga-Kókai Andrea műszakvezető
Arnóczki Ferencné nyugdíjas
László László tanuló
Varga Edina kereskedő
Lengyelné Katalin nyugdíjas
Matókné Kobre Katalin nyugdíjas
Visnyei Zoltánné nyugdíjas
Hetesiné Pálma nyugdíjas
Kelemenné Mózes Irén gyesen lévő anyuka
Limbóczkiné Badari Tímea szülésznő
Vas Károlyné nyugdíjas
Mészárosné Mizsei Edit óvodapedagógus
Halasi Balázs ny. tűzoltóezredes
Halasi Balázs szerszámspecialista
Kiss Sándorné, Halasi Erzsébet nyugdíjas
Juhászné Kiss Erzsébet vállalkozó
Kiss Márton tanár
Ádám Sarolta ápoló
Dobákné Anita közp. óvoda dajka
Oláhné Szalóki Marianna óvodapedagógus
Bada István tsz. dolgozó
Nagy Józsefné nyugdíjas
Nagy József szőlőtermesztő
Barad Zsolt kőműves
Muhari Lajosné gazdálkodó
Csizmadia Sándorné nyugdíjas
Lendvai Lászlóné nyugdíjas
Hajzer Sándor nyugdíjas
Bathó István őstermelő
Tóth István polgárőr
Gedei Miklós vőfély
Csáki Pál nyugdíjas
Gedei Melinda
Besenyi Piroska nyugdíjas
Burka Zoltánné
Kormos Erzsébet
Hegedűs József Lászlóné eladó
Bujdosó Lajosné nyugdíjas
Benei Edina tanár
Kövér Lászlóné nyugdíjas
Badari Józsefné, Ács Mária boltvezető
Kisnémet Antal ny. tűzoltó
Gulyásné dr. Kovács Adrienn jogász
Visnyei Andrea lovasoktató
Jászfelsőszentgyörgy
Zomboriné Szabó Erzsébet őstermelő
Tóásó Mária ált. asszisztens
Szabó Józsefné, Koncsik Erzsébet
Beszteriné Koncsik Rozál nyugdíjas
Jászjákóhalma
Farkas Lászlóné nyugdíjas
Mizsei Erzsébet nyugdíjas
Magyar Ferenc nyugdíjas
Terjéki Tünde polgármester
Kisnémet Tamás autó-karosszéria-lakatos
Pusztamonostor
Sós Zsolt családi gazdálkodó
Sátoraljaújhely
Lóczi Tamás róm. kat. pap.
Szeged
Besenyi Zsuzsanna dr. nukleáris medicina
szakorvos
Szentlőrinckáta
Tógyer Sándorné operátor
Szentmártonkáta
Farkas András nyugdíjas
Borics Tímea háztartásbeli
Szolnok
Verseghy Ferenc Könyvtár
Kecskés László ifj. informatikus
Újszász
Kecskés László buszsofőr
Kecskésné Szappanos Zsuzsanna (Kole) nyugdíjas
Szarvas Rozália nyugdíjas
Konkáné Juhász Erzsébet óvónő
Városi Könyvtár
KÜLFÖLD
München
Elisabeth Sorger nyugdíjas
Lajosmizse
Kovácsné Terenyi Éva nyugdíjas
Terenyiné Besenyi Mária nyugdíjas
Miklósné Besenyi Erzsébet nyugdíjas
Miskolc
Kovács Péter
Nagykáta
Szabó Károlyné MEÓS
Szabó Tünde Edina műkörömépítő
Csajbók Krisztina dr. állatorvos
Palkó Anita pedagógiai asszisztens
Kisnémet Tímea háztartásbeli
Juhász István őstermelő
Mézes Andrea honvédségi dolgozó
Mézes Mihályné nyugdíjas
Mózesné Cz. Halasi Irén nyugdíjas
Balogh Miklós ny. tanár
Turbuczné Szarvas Tímea bejárónő
Trencsényi-Vörös Gabriella agrármérnök
361
JÁSZBERÉNY-HAJTAPUSZTA
A tanya, ahol éltünk, nevelkedtünk egy változó korban
Varga-Kókai Andrea fotóival
Kiadja a Jász Helytörténeti Kör
Jászberény
2021
Szerző-szerkesztő:
fr. Varga Kamill OFM (Varga József)
Varga Zsolt
Fotók:
Varga-Kókai Andrea
Lektorálta:
Dr. Farkas Kristóf Vince
A szöveget gondozta:
Vincze Péter
Támogatók:
Jászok Egyesülete – Dr. Dobos László elnök
„A Jászságért” Alapítvány – Kiss Csaba kuratórium elnöke
Jászberény Város Önkormányzata – Budai Lóránt polgármester
Egri Főegyházmegye – Dr. Ternyák Csaba érsek
Előfizetők
Borítókép:
A Kisnémet család tanyája, Hajta 83., Benke László festménye 1981-ből
A festményről a fotót Varga-Kókai Andrea készítette
A tanya már nem áll.
ISBN: 978-963-89495-9-2
Kiadja:
Jászapátiak Baráti Egyesülete – Mihályi Mónika elnök
Jász Helytörténeti Kör – Dr. Farkas Kristóf Vince elnök
Felelős kiadó:
Mihályi Mónika
©fr. Varga Kamill OFM
©Varga Zsolt
©Varga-Kókai Andrea
Nyomdai kivitelezés:
Kapitális Nyomdaipari Kft.
Felelős vezető:
Ifj. Kapusi József
TARTALOMJEGYZÉK
„Adósai vagyunk szülőföldünknek” .....................................................................................................................
7
BEVEZETÉS ..............................................................................................................................................................................................
9
Mit jelent a tanya egy változó korban? .............................................................................................................
Mit jelent a Hajta szó? Mit értünk Hajta alatt? .......................................................................................
9
11
TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS ...............................................................................................................................................
14
A Hajta név említése az elmúlt századok folyamán ..........................................................................
Közoktatás ............................................................................................................................................................................................
Szent István király-kápolna ............................................................................................................................................
A Hajtai Kisgazdakör ..............................................................................................................................................................
A nád ..........................................................................................................................................................................................................
Tejszövetkezet ..................................................................................................................................................................................
A Pesti úti Kakasos csárda ................................................................................................................................................
A vendégfogadó .............................................................................................................................................................................
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei .......................................................................................
A halászat és a vadászat, valamint egyéb más megélhetési források ............................
A téeszesítés: a Szabadföld Termelőszövetkezet, a Vörös Csillag
Termelőszövetkezet és a Zagyvamenti Mezőgazasági Termelőszövetkezet .........
A homokbánya ...............................................................................................................................................................................
Közlekedés ...........................................................................................................................................................................................
A villamosítás ..................................................................................................................................................................................
Hajta-Öregerdő-Neszűr Ifjúsági Szomszédsági Közhasznú Egyesület ......................
Jászfelsőszentgyörgy-Hajta .............................................................................................................................................
Egy kis érdekesség, néha bulvár ... .........................................................................................................................
14
23
60
79
85
87
94
95
96
98
106
111
112
119
119
119
124
NÉPRAJZI ADATOK, NÉPI ÉPÍTÉSZET, TANYAI ÉLET, VISELET ...................... 138
Az épületek és az udvarok ................................................................................................................................................
A ruházkodás ...................................................................................................................................................................................
Az étkezések ......................................................................................................................................................................................
A jószágok ............................................................................................................................................................................................
Az állatorvos ......................................................................................................................................................................................
A határ őrzése ..................................................................................................................................................................................
Munka a földeken .......................................................................................................................................................................
A ragadványnevek ......................................................................................................................................................................
A gyógyítás ..........................................................................................................................................................................................
Az énekek, a népdalok és a nóták ............................................................................................................................
Néhány érdekesség ....................................................................................................................................................................
138
140
140
141
142
143
143
144
144
145
145
3
A kutusok ..............................................................................................................................................................................................
Füleki János: Tanyai legenda .........................................................................................................................................
Váci Mihály: Innen még nem látszik .................................................................................................................
Az esztendő leforgása, ahogy én láttam ..........................................................................................................
Szubjektív gondolatok a II. világháború idejéből .................................................................................
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei .......................................................................................
152
152
155
156
163
164
MUHARAY ELEMÉR ................................................................................................................................................................... 185
Élete ........................................................................................................................................................................................................... 185
A HAJTA-MOCSÁR ÉS A HAJTA-FOLYÁS .................................................................................................. 198
Magyarország vízgazdálkodási terve ...................................................................................................................
A Tájvédelmi Körzet ................................................................................................................................................................
A Hajta teljesítménytúra ....................................................................................................................................................
A Duna–Tisza csatorna tervei .....................................................................................................................................
199
203
213
218
VISSZAEMLÉKEZÉSEK A HAJTÁRÓL ............................................................................................................ 221
Elöljáróban ..........................................................................................................................................................................................
Az első hajtai látogatás a könyvvel kapcsolatosan ...............................................................................
2. túra .........................................................................................................................................................................................................
3. túra .........................................................................................................................................................................................................
4. túra .........................................................................................................................................................................................................
5. túra .........................................................................................................................................................................................................
6. csapatépítő tréning – kaláka munka .............................................................................................................
7. csapatépítő tréning – plédes piknik ...............................................................................................................
2021. augusztus 20. – A hajtai búcsú ...................................................................................................................
Hajta 2. és 2a. ....................................................................................................................................................................................
Hajta 6. .....................................................................................................................................................................................................
Hajta 11. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 13. ..................................................................................................................................................................................................
Hajta 22. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 23. ..................................................................................................................................................................................................
Hajta 32, 34, 34a, 35. ...............................................................................................................................................................
Hajta 41. ..................................................................................................................................................................................................
Hajta 44. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 46. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 49. ..................................................................................................................................................................................................
Hajta 50. – Hajta farm ...........................................................................................................................................................
Hajta 52. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 54. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 56. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 54. ..................................................................................................................................................................................................
4
221
223
225
225
226
226
226
227
227
228
229
230
231
232
232
238
239
239
240
242
244
245
245
247
250
Hajta 67. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 71. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 77. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 83. .................................................................................................................................................................................................
Hajta 88. ..................................................................................................................................................................................................
Hajta 92. ..................................................................................................................................................................................................
Jászfelsőszentgyörgy – Hajta tanya 114. ..........................................................................................................
Jászfelsőszentgyörgy – Hajta tanya 117. ..........................................................................................................
Jászfelsőszentgyörgy – Hajta tanya 129. ..........................................................................................................
250
252
254
256
259
261
261
263
263
FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM .......................................................................................... 264
Újságcikkek és tanulmányok ......................................................................................................................................... 271
FÜGGELÉK ................................................................................................................................................................................................ 293
Kik laktak a Hajtán 1889 és 1906 között? ......................................................................................................
Kik laktak Hajtán 1950-ben? Egy választási névjegyzék .............................................................
Kik voltak tanyatulajdonosok? ....................................................................................................................................
A háborús keresőszolgálat ................................................................................................................................................
Földrajzi nevek Jászberény Hajtán 1960 táján ..........................................................................................
Földrajzi nevek Jászfelsőszentgyörgy-Hajtán 1960 táján ............................................................
GPS-adatok a Hajtán ...............................................................................................................................................................
293
294
302
305
308
311
312
IDEGEN NYELVŰ ÖSSZEFOGLALÓK ............................................................................................................ 316
Zusammenfassung ..................................................................................................................................................................... 316
Summary ................................................................................................................................................................................................ 317
NÉVMUTATÓ ........................................................................................................................................................................................ 319
FOTÓALBUM ......................................................................................................................................................................................... 332
Hajtapuszta a fotós szemével ......................................................................................................................................... 332
XI. ELŐFIZETŐK LISTÁJA ................................................................................................................................................. 359
5
„Adósai vagyunk szülőföldünknek”
Ezzel a címmel jelent meg Dr. Dobos László egyik könyve a Jászok Egyesülete kiadásában.1 Megtetszett a cím, ezért ezt választottam az előszó címéül, hiszen jól kifejezi mindazt, amit Hajtáról gondolok. A gyermekkoromat
a Hajtán töltöttem, 1974. augusztus 4-től 1987. december 18-ig. Sok szép élmény fűz oda. Máig megjelennek álmaimban mind az ottani helyek, mind az
ottani emberek, aztán események is, akár olyanok is, amik meg sem történtek. Ezzel az írással azoknak az embereknek kívánok emléket állítani, akik
a XIX. századtól itt éltek és művelték a földet, néha keserves körülmények
között. A másik szándékom, ami vezérelt, az volt, hogy megmutassam, egy
változó korban éltünk ott, és ez a változás azóta is töretlen. Azt senkinek sem
szükséges elmagyarázni, hogy mennyit változott az ember, a világ és a technika az elmúlt 30 évben. A változás régen is megvolt, csak ami manapság 1–2
évtized alatt valósul meg, ahhoz régen két emberöltő is kellett. Ami igaz volt
az 1700‑as években, az megváltozott a XIX. századra. Aztán jelentős változást
hozott az első világháború is, a második még jobban, utána az embertelen
diktatúra, majd a 90-es változások. Mind-mind egy-egy esemény a változások
rendjében, az emberiség kirakójában.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik a jelen munkámban segítettek, biztattak és támogattak. Az ötletet Pethő László vetette fel.
Eredetileg arra gondolt, hogy majd a Jászsági Évkönyvbe írok egy 3–4 oldalas
dolgozatot. Azonban az nem készült el. Köszönöm a segítséget Benda Borbálának, Dreska Gábornak, Ferenczy Beatrixnak és Fáy Zoltánnak, a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár munkatársainak. Urbán Mártának, az Egri Főegyházmegye levéltárosának. Dr. Hortiné Bathó Editnek és Kókai Magdolnának,
akik a Jász Múzeumban voltak a segítségemre, illetve ötletekkel is elláttak. Sok
szóbeli információt kaptam Besenyi Vendel helytörténésztől, Bolla Jánostól,
a Zagyvamenti Tsz. ny. elnökétől, valamint Parti Csabától, aki nemcsak a Városi Könyvtár könyveivel és újságaival látott el, hanem egyéb információkkal
is. Jászfelsőszentgyörgy Hajta településrészére vonatkozó adatokban Zelenai
Tibor Károlyné polgármester asszony, Petróné Pásztor Éva könyvtáros, Ménkű
János művelődésszervező és Túróczi György lokálpatrióta volt a segítségemre.
A koronavírus idején is rendelkezésemre állt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei
Levéltár, ezúton is köszönöm Csönge Attila igazgató úrnak és Bojtos Gábor
főlevéltárosnak a segítséget. Telek Béla tanár úr a tanyasi iskolák életével kapcsolatban volt a segítségemre. Patakiné Kocza Anita a Hajta-túrával kapcsolatban segített, Németh András pedig a természetvédelmi területre vonatkozó
adataimat nézte át és egészítette ki a saját gondolataival. Tanácsaival és a kézirat
1
Dr. DOBOS László: Adósai vagyunk szülőföldünknek. A Jászok Egyesülete és a „Jászságért”
Alapítvány első negyedszázada, 1990–2015. „A Jászságért” Alapítvány, Budapest, 2016.
7
többszöri átnézésével segített dr. Suba Györgyné Kocsis Julianna is, akivel néha
hetente váltottunk e-mailt, telefont, információt.
Külön bekezdést érdemel a Hajtához kötődő emberek segítsége, akik most
itt laknak, vagy régebben laktak itt, szüleikkel, nagyszüleikkel, rokonaikkal.
Velük az öcsém vette fel a kapcsolatot a Facebookon és e-mailben. Ahogy
az öcsém a könyv későbbi pontján, a Hajtáról szóló visszaemlékezésekről és
a környéken tett túrákról szóló rész bevezetésében elmeséli, mindenki kész volt
segíteni, napról napra egyre többen töltöttek ki kérdőíveket, illetve ajánlottak
további más embereket is: még ismerem ezt és ezt, itt és itt lakott, neki fényképei, emlékei stb. vannak. Fényképezőgépével állt rendelkezésre sógornőm,
Varga-Kókai Andrea, és néha a terepmunkát is elvégezte helyettem. Sok értékes
információt gyűjtöttem Bóna László kertésztől Neszűrben, és Kisnémet Antaltól és a feleségétől. Sajnos olyanok is voltak, akik nem szerettek volna részesei
lenni a folyamatnak, a régi emlékekről nem szívesen beszéltek.
Ez a könyv nem jöhetett volna létre közös összefogás nélkül.
Köszönet a rendtársaimnak, akikkel mindig megosztottam a kutatásaim állását, s elviselték. Időnként már úgy köszöntöttek: Hajta? Muharay? Bogyó-iskola?
8
BEVEZETÉS
Mit jelent a tanya egy változó korban?
A tanyafogalom tartalmáról gondolkodva hét általános vonást kell megkülönböztetnünk:
„1. a tanya mezőgazdasági üzemegység,
2. a tanya települési egység,
3. a tanya társadalom,
4. a tanya egy természetes rendszert alkot,
5. a tanya viszony a zárt településhez,
6. a tanya életmód és életforma,
7. a tanyát individualitás jellemzi.”2
A tanya ezekkel a sajátosságokkal egy önálló rendszert alkot, amely gazdálkodási, ökológiai, települési és társadalmi alrendszerekből épül fel. Ez a négy
alrendszer valamelyest egységet alkotott a virágkorában (XIX. század), egészen
a II. világháborúig. Ökológiai funkciók: a levegő, a föld és a víz megőrzése;
a zöld terek, élőhelyek védelme; a táj fenntartása; a biodiverzitás megóvása.
A gazdálkodási alrendszerhez tartozik, hogy a családtagok megélhessenek
a földből; biztosítsa az ország élelmiszerigényét; biztosítsa a rekreáció lehetőségét. A társadalmi és kulturális funkciókat is el kell látnia: a népszokások és
a hagyományok ápolása. Települési rendszer szerint ide tartozik minden, ami
nem városias. Először az ökológiai rendszer kezdett el bomlani, majd 1950-től
a gazdálkodási rendszer, azután már a települési rendszer is. 1990 tájékán az
ökológiai rendszer kezdett újra előtérbe kerülni, majd ezt követően egy kicsit
javult a gazdasági és társadalmi rendszer is.
Magyarországon a tanyarendszerek a 18. század második felétől kezdtek kialakulni. Azonban azokon a helyeken, ahol a földterületek földesúri tulajdonban voltak, csak a 19. század második felében jelentek meg. A Jászságban az
eladatás idejét kivéve nem voltak földesurak, a földterületek közös osztatlan tulajdonban voltak. Így minden esztendőben más-más területeket műveltek meg
az emberek vagy más-más legelőket használtak. A társadalmi és jogi viszonyok
az eladatás megszűnésével nagyban megváltoztak, amikor is a jászok megváltották önmagukat, vagyis visszafizették az Invalidus Háznak azt az irdatlan
2
GYENES Hajnalka: A tanyák értékeinek bemutatása, az értékek kiaknázásának módja, fenntartása és fejlesztése. In: CSÖRSZNÉ ZELENÁK Katalin: A tanyák értékei. Egyetemisták, főiskolások a tanyákról. Falugondnokok Duna–Tisza Közi Egyesülete, Kecskemét, 2013., 8.
9
Bevezetés
pénzösszeget, amelyért korábban a Jászságot és a Kunságot a Német Lovagrendtől megvásárolták. Ezt a lakosság részben kölcsönből, részben saját áldozatai árán fizette ki. Ezzel egy új réteg jött létre: a redemptus közbirtokosság. Ez is
elősegítette a tanyák, a saját birtokok kialakulását.
Jelenleg az Országgyűlés által 2013-ban megalkotott CXXII. törvény, vagyis
a földforgalmi törvény 5. § 23. bekezdése így határozza meg a tanyát: „a település külterületén fekvő, legfeljebb 1 hektár nagyságú olyan földrészlet, amelyhez
a föld mellett növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terméktárolás céljára létesített lakó- és gazdasági épület, illetve ilyen épületcsoport is tartozik, vagy az olyan földrészlet, amely az
ingatlan-nyilvántartásban tanyaként szerepel.”3
Ma az alföldi lakosság 6%-a, kb. 200 ezer ember él ebben a változó rendszerben, zömmel a Duna–Tisza közén, a Duna mentén és az Alsó–Tisza-vidéken.
Két irány is megmutatkozik a tanyai társadalomban. Az egyik az, hogy a lakosság egy része elöregedett, zömmel nyugdíjas, épületei romló állapotban vannak.
Másik irány, hogy egyre többen hagynak fel a városi élettel, a nyüzsgéssel, a rohanással és választják a tanyát.
A szegedi Gál Ferenc Főiskola megbízásából Dr. Nagyné Varga Ilona koordinátor és szerkesztő, valamint Szabó Beáta kutatásszervező készített egy tanulmányt „Jász-Nagykun-Szolnok megyei tanyavilág állapotának komplex helyzetfeltáró felmérése c. megbízásról”4 címen, Szolnokon 2015 májusában. Ebben
a tanulmányban a tanyakutatások eredményeit összegzik, csoportosítva a tanyákat az egyes nagy városok köré. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2011-ben
3%-nyi ember lakott vidéken, ill. tanyán, 7175 ingatlanban (2001-ben 9605), ez
12.065 főt tesz ki. Magas a rossz állapotú épületek a száma,5 a lakosságra jellemző az elöregedés és az alacsony iskolai végzettség. A jászsági tanyasűrűség 1,65
tanya/km2. A jászberényi járás 617 km2, ahol 1023 tanya található, a tanyasűrűség 1.658. Ebből 6% összedőlt, romos, 43% állandóan lakott, 7% lakatlan tanya,
gazdasági funkcióval, lakatlan tanya gazdasági funkció nélkül 8%, állandóan
lakott, rendszeres szociális ellátásra szoruló lakosokkal 4%, hobbitanya 13%.
A járás tanyáinak 59%-a csak saját fogyasztásra termel, 19%-a a felesleget eladja, 22%-a pedig elsősorban értékesítésre termel. Ezen tanyákon 32% foglalkozik állattenyésztéssel, 24% szántóföldi növénytermesztéssel és 44% kertészeti
tevékenységet folytat. A tanyák 60%-a villannyal ellátott, 26 %- aggregátoros,
14%-nál nincs villany. Az ott élők a vizet zömmel fúrt kutakból fogyasztják.
2013 tanyából 488-ban van telefon. A legtöbb tanyát csak földúton lehet elérni.
Forrás: Jogtár. In: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1300122.tv
A kutatásmódszertani előadás az azonos című pályázat szakmai napján hangzott el 2015.
május 29-én. A kutatási eredmények itt olvashatók: Szarvák Tibor–Nagyné Varga Ilona: Tanyáink sorsa az Alföld szívében. Acta Medicina et Sociologica – Vol 8., Debreceni Egyetem,
Debrecen, 2017, 26–44.
5
1945 előtt épült ingatlan: 71,4%, 1945–1989: 24,7%, 1990–2000: 3%, 2000 után: 1%.
3
4
10
Mit jelent a Hajta szó? Mit értünk Hajta alatt?
Jászberényben 26.622 fő lakik, ebből a külterületen 1,74%. A kutatás során
516 tanyát mértek fel. „Jászberény városban az ingatlan-nyilvántartás szerint
hrsz.-mal és házszámmal megfeleltetett tanyák száma 1084, amelyek az alábbi területeken helyezkednek el: Alsómuszáj, Borsóhalma, Érpart, Felsőmuszáj,
Meggyespele, Necső, Neszűr, Négyszállás, Neszűr, Öregerdő, Peres, Portelek,
Szentimre-tanya, Tőtevény, Újerdő, Zagyvapart, Zsombikos. A tanyák 40%-a
Újerdő és Portelek területén található.”6 A fent említett adatokat Dr. Gottdiener
Lajos jegyző, Bátonyi Attila aljegyző, Lányi László a Városüzemeltetési Iroda
vezetője, Hegedűs Veronika a Városfejlesztési Iroda ügyintézője, Bolyós Zoltán
a Városfejlesztési Iroda ügyintézője és Bozóki Jánosné intézményvezető szolgáltatta. A kérdésem a következő: hol marad a Hajta? Miért szerepel Neszűr
kétszer is? Említésre a Hajta csak a Hajta-Neszűr-Öregerdő Ifjúsági, Szomszédsági Közhasznú Egyesületnél kerül, ott is csak úgy, hogy a villanyhálózat
nem ér el a Hajtáig. Pedig emlékszem arra, hogy a villanyt bekötötték hozzánk,
még ipari áramot is kaptuk, arról ment a daráló. A néplap is beszámolt a villany érkezéséről. Az utolsó, jászberényi tanyákban is kigyulladt a fény címen:
1980. szeptember 16-án.7
Mit jelent a Hajta szó? Mit értünk Hajta alatt?
A Hajta területe a mai 31-es, Jászberény–Nagykátai főút jobb oldalán található. A vidéket rét, legelő borította. Ezt azonban nem így nevezték, hanem
„hajtó”-nak. A hajtóra kiterelték az állatokat, elsősorban szarvasmarhát. Hajtóknak a gazdákat is nevezték. Amikor keresték a gazdát, akkor azt mondták:
Hol a hajta? Amikor a terület elnevezésére került a sor, akkor ragadt rajta a hajta szó, vagyis tulajdonnévként a Hajta.
Fábián Rigó Attila, lelkes kutató a Hajta név oszét eredete mellett teszi le
a voksot, amelynek jelentése örökölt föld.8 A szerző tanulmányában kifejti,
hogy a Hajta-patak által szabdalt területeket, szigeteket, illetve az Alföld más
területeit is behálózták a szarmata települések, különösen igaz ez az általa vizsgált Farmos közeli területekre, ahol mind a mai napig 63 szarmata lelőhelyet
tartanak nyilván.
Kiss Lajos nyelvészként is vizsgálta a Hajta nevet. „A Hajta víznév etimológiája nincs kellően tisztázva. Esetleg arra gondolhatunk, hogy a magyar hajt,
(ívesen) hajlít, görbít ige a képzős folyamatos melléknévi igenevének intranzitív
I.m: Tanyáink sorsa… lásd 4. lábjegyzet
I. A.: A villamosítási programban. Az utolsó, jászberényi tanyában is kigyulladt a fény. Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember 16.
8
Vö.: FÁBIÁN RIGÓ Attila: A jászsági szarmaták története éremgyűjtő szemmel. Kézirat. Jászberény, 2021., 70.
6
7
11
Bevezetés
jelentésű változatából keletkezett, s a vízfolyás kanyargós, tekergő voltával függ
össze.”9
Buschmann Ferenc a Hajtáról vagy még inkább a Hajta-völgyről gondolkodva a következőt írja: „A Hajta-patak (vagyis az Almási-ér) mentén, Nagykáta és Farmos között található a THV-TK [Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi
Körzet] legnagyobb összefüggő területe: Nyik-rét, nagykátai I-II. Tározó, farmosi Nagy-nádas, hogy csak az ismertebb részeit említsem. Óriási, háborítatlan nádasok, nagy kiterjedésű szikes- és mocsárrétek, zavartalan löszgyepek találhatók itt – együttes előfordulásuk még országos viszonylatban is kuriózum,
természeti értékük felbecsülhetetlen! Ez a tájegység a néhai Ős-Zagyva ó-holocén korabeli hatalmas vízrendszerének maradványa. Hogy mennyire bonyolult
vízrendszere volt itt az Ős-Zagyvának, annak leírására e tanulmányban nem
vállalkozhatok, csupán annyit említek meg, hogy a valósággal rácsszerű morotva-maradványai között szó szerint el lehet tévedni, s az Erek-közében bolyongva, pl. a Nyik-réti kosboros, nőszirmos, tárnicsos mocsárréti útvesztőkön
át vagy Farmosnál vagy a Rekettyési-ér (rendszer!) mentén Portelek környékén
talál ki belőle a térségben tájékozatlan.”10
Hajtának van Jászberény-Hajta része és Jászfelsőszentgyörgy-Hajta része.
A két rész természetesen egymás mellett volt, de a nevük kifejezte, hogy melyik település birtokolta, kaszálta, szántotta az adott területet. A kátai út jobb
oldalán található középkötött talajú területet nevezték Potroknak. Ismerték
a Csárdalapost: ez a mostani iskola helyén régen a csárda földje volt. Öregerdő,
Újerdő, Tőtevény, Egreskáta: ezek a Hajta határai. Régen voltak Hajtán szigetek,
víztől el nem árasztott területek. Ilyen neveket viseltek: Kiscsépjés, Nagycsépjés, Német-sziget, Szabó-sziget, Templom-sziget, Buga-sziget, Cserta-sziget.
Természetesen voltak mélyedések is: az Itató és a Bagyi-part, valamint a Kanúr-árok. Szóbeli közlésből tudom, hogy Kanúr, vagyis Szarvas Ferenc (Hajta
6. sz.) tanyájához közeli, vízzel teli árokban a jószágokat itatták, nyáron pedig
még fürödtek is benne a gyerekek. Még ma is megvan, de víz már régen nincs
benne. Disznó-sziget: ifj. Sápi János tanyája (Hajta 16. sz.) mögötti nádas. Itt
a nádasban egy kör alakút sziget található. A Káta felől érkező szovjet hadsereg
bevonulása idején erre a szigetre hajtották az állatokat! A Hosszú-sziget a nevét
az alakjáról kapta. A szigetek közötti mélységek az 5–6 métert is elérték, amely
a szárazság idején csak 2,5–3 méter mély volt. A víz megtalálta magának az utat,
emberi közreműködés nélkül is. Besenyi Vendel helytörténeti kutató elmondása szerint a Hajta tanyáit háromszor számozták át, attól függően, hogy hogyan
tudtak bejutni az egyes tanyákra. Ismeretes még: „Almás-ér, Hajta-csatorna:
KISS Lajos: Víz-, hegy- és völgynevek a középkori Heves megyéből. In: Magyar Nyelv, 1991.,
87. évf., 1. sz., 74.
10
BUSCHMANN Ferenc: Jelentés. A Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet nagylepke (macrolepidoptera) faunájának alapállapot-felméréséről. Jász Múzeum, Jászberény, 1999. 7.
9
12
Mit jelent a Hajta szó? Mit értünk Hajta alatt?
Hajta–fojás […] Hajta-nádas: Hajta-fenek: Hajta-lapos […] vizenyős, ingoványos, vízjárta hely. […] Valamikor hajóút volt itt. Erre hajtották az állatokat
a vásárba.”11 Továbbá a könyv megemlíti a Nagy-partot, amelyet Hajta-halomnak is neveztek, mert ez egy mesterséges kiemelkedés volt a török időkből.
Az Ős-Zagyvának az egyik ágát nevezik Hajta-patak vagy Hajta-ér néven. Ma
Hajtának a Jászfelsőszentgyörgy irányából érkező patak folyását nevezzük. Másik ága a Tóalmás felől érkező Almási-ér, amelyet azonban Mikoviny 1737-ben
készült térképe szintén Hajtának, sőt Hajta-folyónak mond. A népnyelv mindig
is Almási-érnek nevezte, de a tudomány ma Hajtának, Öreg-Hajtának, esetleg
Ős-Zagyvának nevezi. A Hajta-mocsárból két vízfolyás árad déli irányba, amelyek Farmosnál egyesülnek. Ezt még Fodor Ferenc Hajta-folyás néven emlegeti.
A Hatvan–Berény 40 km-es távján a terep szintjének változása miatt a Zagyva-folyó 21 métert esik, ezért az a berényi horpadásban egy hatalmas mocsárrá
terjeszkedett széjjel. Így beszélhetünk Hajta-mocsárról is, amely Jászberénytől
10 km-re nyugatra a Hajta völgyében található. A régi mocsárvilág emlékét őrzi,
mintegy 117 hektáron. A mocsár a 31-es számú főút 70,8 kilométerénél egy
északi irányú leágazás után közelíthető meg. Ifj. Palugyai Imre a Jászkun kerületek leírásában a Hajtát a tavak közé sorolja, nem is folyóvíznek írja le.
FARKAS Ferenc–ÖRDÖGH Ferenc–BALOGH Lajos (szerk.): Szolnok megye földrajzi nevei
I. Jászberényi járás. Jászberény, Jászberényi Tanítóképző Főiskola,1986., 94.
11
13
I. RÉSZ
TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS
Az ember mindig szeretett vizek, folyóvizek vagy tavak mentén letelepedni, hiszen a víz mindig is a mindennapi élet nélkülözhetetlen eleme volt,
továbbá biztosította az ivóvízhasználatot, az élőlényei meg élelemmel látták
el az ott lakókat. Ez alól a Hajta-patak sem volt kivétel. Természetesen már
a korai emberek is a vízszintnél magasabb halmokra települtek, s onnan
jártak le a vízhez. Például: „Nagykáta ÉK-i részén, a Hajta mellékvizei táplálta, vizenyős területekből jól kiemelkedő dombok (Meggyes-halom) és
a kb. 1300 m-re, DK-re levő kisebb domb, amelyek az újkőkortól kezdve
lakott helyek. […] A másik végletet képviseli pl. az a késő szarmata falu,
amelyik a Hajta egyik mellékpatakjának északi partján, mintegy 2500 m
hosszú, kb. 2—300 m széles sávban terül el. […] A Nagykátától keletre levő,
ismeretlen nevű Árpád-kori falu több, egymás közelében levő lelőhelyre
oszlik. A falu temploma (és temetője) a Kender-halom tetején állott, körülötte terült el a falu jelentős része. A Kender-halom környékétől DNy-ra, az
egykori vízfolyást többé-kevésbé követő csatorna DNy-i partján, valamint
a halomtól északra egy-egy nagyobb, XII–XIII. századi település található. Ugyancsak a Kender-halmi falu része lehetett a Horgas-ér melletti, szigetszerű kiemelkedésen levő XIII. századi kis telepecske és az Öreg-Hajta
melletti, XII–XIII. századi település. Ez utóbbinak északi részén került elő
1964-ben egy, zömmel friesachi dénárokból álló, a tatárjáráskor földbe rejtett pénzlelet, megadva mintegy a falu pusztulásának időpontját.”12
A Hajta név említése az elmúlt századok folyamán
Selmeczi László régészprofesszor az egyik tanulmányában Jászberény városával, illetve a városba beolvadt, vélhetően a török korban elnéptelenedett
településekkel foglalkozik.13 Itt megemlíti Iva és Hacak nevű településeket is.
1350‑ben Becsei Töttös, a jászok bírája szerződést kötött az ipolysági konventtel, amelyben 10 évre 2 márka fizetségért benépesítésre bérbe veszi a két települést. 1245-ben IV. Béla király Márton bán özvegye kérésére összeírta a kolostor javait, megjelölve benne Ivát és Hacakot is. Ezen szerződésben többször
DINNYÉS István: A táj és a természet hasznosítása a régészeti leletek alapján. In: IKVAI Nándor (szerk.): Tápió-mente néprajza (Studia Comitatensia 15.) Szentendre, 1985., 11.
13
Vö.: SELMECZI László: A Jászság benépesedése és kialakulása. In: Zounuk Levéltári Évkönyv
– A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. Szolnok, 2011., 9.
12
14
A Hajta név említése az elmúlt századok folyamán
szerepel a Zagyva-folyó is, de néhol tévesen, s ez nem más, mint a Hajta-patak,
illetve a Hajta-fluvius, vagyis folyó, amelynek vize Jászfelsőszentgyörgy felett
belefolyt a Zagyvába vagy a Hajta-mocsárba.
A történészek igen gyakran a régi peres iratokból szereznek hiteles információkat az elmúlt időszakok történeteiről és történéseiről. Ránk maradt 1732-ből
egy határvitaper, amelynek kivizsgálására báró Orczy István kérésére határbejárás és tanúkihallgatás történt meg. Ennek során egy földhányásról kellett
elmondaniuk, hogy mit tudnak róla: valóban az-e a határ? „1732. március 26án, a Jász kerületben (Districtus Jazygum) fekvő Felsőszentgyörgy (Felső Szent
György) Magócsy (Mágocsy) Mihály, PPS vármegye rendes alispánja megbízásából Orczy István báró kérésére vizsgálatot tartottak a Felsőszentgyörgy és
Egreskáta (Egres Káta) közti határok megállapítása céljából.
„Határjárás”
Elindultak Szentgyörgy faluból azon az úton, amely Egreskátára visz
a Budára vivő királyi útig. Ezután dél felé kanyarodtak, a Nagykáta felé vivő
útra, majd egy Hajta-sziget nevű szigetre mentek, s ott történt a felsorolt
tanúk kihallgatása. Lengyel István, 70 éves nagykátai lakos vallja: A most
megtekintett hányást korábban is látta, nem tudja, hogy határjel-e, de azt
tudja, hogy a hányás mellett lévő folyóvíz déli részét Egreskátához bírták,
a keleti részét a berényiek bírták, s bírják. Szentgyörgyről semmit sem tud.
Tényi Mihály, 57 éves nagykátai lakos vallja: Gyakran látta vadászaton
vagy »fel s alá jártában« a mutatott egyes hányást, amelynek egyik oldalán
az egreskátai, a másikon a berényi határ van. De hogy a szentgyörgyi határ
addig menne, arról nem hallott […] Cseszkó István, Esterházy János 55 éves
szentlászlói jobbágya vallja: Szentmártonkátán szolgált 7 évig »juhászul«.
A mutatott helyet mindig Hajta-szigetnek hallotta nevezni, s az ott lévő határt
jelölő hányást határnak tartották, s ettől délre voltak az egreskátai, északra
a szentgyörgyi és keletre a berényi földek. Régi pásztoroktól hallotta, hogy
a tájon hármas határnak is kellene lenni, s kereste is eleget Cirkos István nevű
juhásztársával, de soha nem találta. […]
Egyenesen nyugat felé mentek a Hajta-völgy déli részén, elmentek a harmadik mutatott földhányás mellett, a régi úton 2000 lépést mentek, amely Szentgyörgyről Egreskáta faluba vezetett. Itt egy kis rétre értek, amely szántók között
feküdt, s itt három földhányást mutatott a tanú s ezeket Szentgyörgy, Boldogkáta és Egreskáta közti határoknak mondták. Ezekről az egyik tanú Nagy Istvántól, Sőtér Ferenc néhai ispánjától azt hallotta, hogy igaz hármas határok
Szentgyörgy, Boldogkáta és Egreskáta közt. Az egyik tanú megerősítette, hogy
15
Történeti áttekintés
hármas határtól keletre a Hajta rétje (Hajta Réttye) nevű völgyet a szentgyörgyiektől bérelte és kaszálta Nagy Jakab boldogkátai lakos.”14
Természetesen több tanút is kihallgattak, de voltak olyanok, akiknek tanúvallomása csak részben volt használható, vagy semmire sem volt jó. Az
iratokból kiderül, hogy Hajta-szigetnek vagy Hajta-farkának is nevezték területünket, valamint az is, hogy Felsőszentgyörggyel és Egreskátával volt közös
a határ.
Előfordult, hogy a Jászberény lakosainak is voltak nézeteltérései a határokkal kapcsolatban. Kerüljön ide egy eset a városi Protokollumból: „Sok
vitára és pereskedésre adott okot, hogy Jászberény város fizetett tisztviselőinek a rétjei és kaszálói barázdákkal pontosan nem voltak elkülönítve a város
önkezelésű »tilalmas« földjeitől, a közföldektől (allodium commune). Ezért
1737-ben a magistruális törvényszék egy esküdtekből álló bizottságot küldött
ki a helyszínre, amely is jó lélek szerint elvégezte az elkülönítést ilyenformán:
a város főbírájáét és a másodbíróét a Meggyes sarkától, a székbíróét és a mészárosokét a Hajta rétjétől, a plébános uramét az Ispotály földjétől, a nótárius,
a vicenotárius, a harangozó, a kántor, nemkülönben a polgárok földjét a város
földjétől.”15
Bél Mátyás (1684–1749) és Mikoviny Sámuel (1698–1750) közös műve
a Notitia Hungariae novae historico geographica 1746-ra készült el, és Bécsben
került kiadásra. A Jászság és a Nagykunság leírása valószínű, hogy 1731-ben
már befejeződött. Mikoviny térképein jelzi a nagyobb folyókat és kisebb patakokat is, így például kettős vonallal a Hajtát és a Tápiót is, valamint ezek mellékágait, de megtalálhatjuk a mocsarakat is, halványabb kettős vonallal. Tóalmás
körül ered a Hajta, és egy mocsárban végződik Jászberénytől délre.16
A Jász Múzeumban fellelhető egy irat, amelyet 1835-ben, mint jegyzőkönyvet vettek fel. Ezek szerint a Pernyész család és a Bessenyei család birtoka határos volt egymással, de az állítás szerint a Pernyészek birtoka 614 négyszögöllel
nagyobb, mint az jogos lenne. Bessenyei József kérte a vizsgálatot, akinek hajtai
tanyájára ki is szálltak. Bessenyei József a végén megnyugodott. (Birtoka a Hajta-ér folyásánál feküdt.)17
Jászberényről 1847-ből Fényes Elek munkájában ezt olvassuk: „A Zagyva két
partján a Tápió és Tarna vizektől körülövezve igen szép rónaságon fekszik. Határa
BOROSY András–SZABÓ Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái.
Igazságszolgáltatási iratok III., 1721–1740. (Pest Megyei Levéltári Füzetek 32.), Pest Megyei
Levéltár, Budapest, 2000., 509.
15
Magyar Nemzeti Levéltár, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára, Lt, Prot. 239. 1937. október 29. Idézi: KISS József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun Kerületben az 1730–40-es
években. In: Dr. BÁNSZKY Pál–Dr. SZTRINKÓ István (szerk.): Cumania 12. Bács-Kiskun
Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990., 255–294.
16
Vö.: TÖRÖK Enikő: Külső-Szolnok Vármegye, a Jászság és a Nagykunság Bél Mátyás műveiben és Mikoviny Sámuel térképein. In: Levéltári Szemle, L. évfolyam, 2000., 1. sz., 3–19.
17
Jász Múzeum Dokumentációs Adattára 96-03-2, 1835. február 5., III.
14
16
A Hajta név említése az elmúlt századok folyamán
a pusztákkal együtt 47.604 hold, s amelyeket 2950 polgár bír. Hajta nevű erdeje
és tava vaddal és szárnyasokkal szolgál. Népessége: 3131 házban, 18.343 lakos.”18
Dr. Edvi Illés László jászkerületi főorvos beadványt készített: Adatok a Jászkun Kerületek éghajlatához, és fölterjesztette Jankovich György kerületi főkapitánynak 1852. április 5-én. A Zagyvát, a városi Csincsa-folyót és a nádasokat,
néhol a lápos területet a lakosságra károsnak találja. Majd megemlíti a Hajta-patak nádasát is: „[...] ezenkívül a város határának nyugati szögletén (ugyancsak
a várostól szőlőskertek és nyárfaerdő által elválasztatva) meglehetős távolságban
a 258 holdat elfoglaló Hajta-patak nádosa áll fönn; valamint más, távolabb a’
mezőkön elszórt 6 nevezetesebb, részint a’ Zagyva áradásaiból, részint esővízből
származó; összesen 1373 holdat elfoglaló posványos lápok léteznek.”19
Weisz Adolfnak 1885-ben nézeteltérése támadt a városi közbirtokossággal a hajtai halászati joggal kapcsolatban. Az Igazgatóság árlejtést írt ki, vagyis versenytárgyalást. Két kifogása is volt Weisznek: a 135 forintos ajánlatot sokallja, illetve a szabályok szerint a kifogott halakat csak Jászberényben szabad
árulni, amelyet Barát nem tart be. Továbbá zsidóellenességgel vádolja Barátot.
„A tekintetes városi közbirtokosság igazgatósága 1884. évi szeptember havában
árlejtést hirdetett a hajtai halászatra. Ezen árlejtés következtében kivettük mi,
egy 15 tagból álló társaság e jogot – amely 15 tag között két izraelita is volt – az
egyik én, alázattal az al[ul]írott. Ez a tekintetes városi közbirtokosság igazgatóságának tudomására jutott – és a kiadott bérletet visszavonván –, mert zsidónak
a bérlők között nem szabad lenni. Szabad legyen kérdeznem és miért nem? Talán azon oknál fogva, ha egy vagy két zsidó a bérlők közt létezik, a hajtai vízből
a halak eltévednek? Ha tehát a már kiadott jogot a tekintetes városi közbirtokosság Igazgatósága visszavonta, miért nem hirdetett új árlejtést azért, mert Barát
József úrnak, ki ma a bérletet bírja, oly pártfogói vannak, kik árlejtés nélkül is
neki kiadták a bérletet. Igaz – Barát József úr nagy hatalommal bír még a Hajtán
is –, mert kardhatalommal (sic) jár ott kinn a Hajtán, gyűléseket tart, és biztatja
a jó népet, hogy zsidónak halat ne merészeljen eladni. De ha azt vesszük, hogy
ezen bérlő úrnak, jó tudomásom szerint, szerződésben áll, hogy a Hajtán kifogott halakat csakis a jászberényi piacon szabad áruba bocsátani, kérdezem tehát,
hogy miért tartja jobbnak bérlő úr a Gyöngyösi piacot, és oda szállítja a halakat.
– Erről valóban nincs tudomása a tekintetes Igazgatóságnak. Barát József úr egy
úgynevezett Sas József szatócsot tart, ki is Gyöngyösre jár és az itten, t[udni]
i[llik] Hajtán kifogott halakat ott elárusítja. A szerződésben az áll, hogy büntetés
FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára, Pest, 1851., II. kötet, 151. Idézi: NAGY
Dezső: Néprajzi és nyelvi adatok a Jászkun Kerület körözőleveleiben (1852–1855). In: KAPOSVARI Gyula és RACZKY Pál közreműködésével SELMECZI László (szerk.): Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv Szolnok, 1982–83., 213.
19
Idézi: BOTKA János: A Jászkunság klímája és uralkodó betegségek összefüggése egy 1852. évi
főorvosi jelentésben [forrásközlés]. In: Zounuk Levéltári Évkönyv – A Jász-Nagykun-Szolnok
Megyei Levéltár Évkönyve 5. Szolnok, 1990., 345.
18
17
Történeti áttekintés
terhe alatt, a Hajtán kifogott halakat csak is a helybeli piacon kell hogy elárusítsa
a bérlő. – Kérdem, és miért szabad Barát József úrnak ezt Gyöngyösön is?”20
Az Igazgatóság 1885. február 20-án tárgyalta az ügyet. Válaszukban jelzik,
hogy a legmagasabb ajánlatot fogadták el, attól függetlenül, hogy nem zsidó
származású adta. Továbbá a pénztárost utasították, hogy készítsen jelentést az
ügyről, s ha beigazolódik vád, és Barát valóban Gyöngyösön árulja a halakat,
akkor Barát Józsefet és Barát Istvánt szigorúan utasítani kell, a szerződést pontosan tartsák be! Ha nem hallgatnak a jó szóra, akkor a szerződést fel kell bontani, s a befizetett pénzt nem szabad visszaadni!
Néhány népszámlálási adat az elmúlt század évtizedeiből
Hajta népesedése, összehasonlítva a környékbeli tanyák lakossági adataival:
Alsómuszáj
Portelek
Újerdő
Pele
Rekettyés
Tőtevény
Hajta
Boldogháza
Tápiópuszta
Csíkos
Öregerdő
Neszűr
Homok
1910
450
668
1182
203
292
490
342
921
460
348
1920
531
628
1678
335
338
553
346
453
453
327
202
116
66
1930
283
641
1363
512
309
567
457
548
408
795
226
94
1960
604
1088
1034
303
363
203
1920-ból arról is tájékoztatást kapunk, hogy Hajtán a 346 főből 6–11 éves
gyermek 60 fő, a népszámláláson mindenki magyarnak vallotta magát, 267 fő
római katolikus és 79 fő református. Írni tudó ember 220 fő volt. Egyébként
hasonló az arány a környékbeli területeken is. Egyedül Újerdőben vallotta ma MNL JNSZML, A jászberényi Redemptus Közbirtokosság iratai 36/1885. Idézi: CSŐSZ László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében. In:
CSÖNGE Attila–POZSGAI Erika (szerk.): A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Közleményei 12. Szolnok, 2014, 101–102.
20
18
A Hajta név említése az elmúlt századok folyamán
gát 5 fő németnek! Ezek az adatok megjelentek a Jász Hírlap 1933. február 11-i
számában is. Kiegészítve a Jászság más településeivel, illetve Jászberény teljes
tanyavilágának adataival.
1936-ban összeállítottak egy választói névjegyzéket, ennek kapcsán megállapították, hogy jászberényi lakással bírók száma 29.175 fő. A város nyolc kerületében 19.035 fő lakik, ebből 18 éven felüli 6262 fő férfi, 6773 fő nő; 18 éven aluli
3080 fő férfi, 2920 fő nő. A város tanyakörzeteiben 18 éven felüli 3254 fő férfi,
2875 fő nő él; 18 év alatti 2078 férfi, 1933 nő. A tanyákon összesen 10.140 fő él
– írja a Jász Hírlap 1936. február 8-án. A város lakosságának a harmada tanyán
lakik! Ezt igen magas számnak tekinthetjük. Persze biztos vagyok benne, hogy
voltak olyanok is, akik mind a tanyán, mind a városban rendelkeztek ingatlannal.
1938-ban és 1950-ben számba vették a Jászberény külterületeinek tanyáit.
Hajta a 2. körzetbe tartozik, s ezek a körzet számadatai:21
1938
26
77
96
162
327
283
536
Neszűr
Öregerdő
Hajta
Alsómuszaj
Újerdő
Tőtevény
Összesen
1950
52
82
88
145
315
285
967
1943-ban Fecske Pál hét tanyai járást említ, a következőképpen beosztva:22
A tanyai járás
1
2
3
Borsóhalma, Érhát,
Necső, Négyszállás,
Túlatarna, Zsombékos
Felsőmező, Peres,
Zagyvapart, Öregerdő
Hajta, Neszűr, Tőtevény
Lakosok
Tanyánkénti
lakosság
267
1110
4,16
352
1295
3,67
435
1430
3,27
Tanyák száma
BESENYI Vendel: A boldogházi tanyavilág kialakulása. In: VELICZKY Józsefné (szerk.): Emlékek a boldogházi tanyavilágról Jászboldogháza Község Önkormányzata, Jászboldogháza,
2006., 25.
22
FECSKE Pál: Jászberény tanyavilága. In: KOMÁROMY József (szerk.): A jászberényi Jászmúzeum Évkönyve 1938–1943. Budapest, 1943., 270.
21
19
Történeti áttekintés
4
5
6
7
Alsómuszáj, Újerdő
Meggyespele, Rét,
Szentimre
Boldogháza, Portelek
Boldogháza, Csíkos,
Tápió
tanyai járások, és 22
pusztatanya
494
1989
4,02
284
1436
5,05
423
1692
4,00
340
1477
4,35
2595
10.429
4,09
1960-ban a 303 hajtai lakosból 135 volt a férfi és 168 a nő. Ebből 14 év alatti
72, 40 év alatti 99, 60 év alatti 80 fő. Az írni-olvasni tudók száma a 7 év feletti
korosztályban 263 fő, akik közül 142 a keresőképes. A mezőgazdaságban dolgozik 118 fő, az iparban, építőiparban 16 fő, egyéb munkahelyeken 8 fő.
Egy 1976-ban végzett kutatás szerint Jászberény 22.140 hektáron terül el, lakossága 29.793 fő, ebből tanyán 5791 fő lakik, 1835 tanyában, ebből Hajtán 231
lakos él 84 házban (Tőtevényen 810 lakos, 266 házban, Öregerdőn 294 lakos, 89
házban). A tanulmány szerint Hajta tanyái szórványos elhelyezkedésűek, Tőtevény dűlőmenti szórvány, Öregerdő dűlőmenti sor elhelyezkedésű. Olyan lakosok nem voltak, akik egyszerre Jászberényben és Hajtán is laktak volna. A tanyák
zömét a századforduló óta kerítették, főleg léckerítéssel, ritkábban élő sövénnyel.
A későbbi évekből nem találtam Hajtára vonatkozó adatokat, csak Jászberényre, illetve azt találtam, hogy mennyien laktak a külterületen.
Jászberény népesedése összehasonlításképpen:
178423
185024
190025
191026
10.209
16.950
26.791
29.384
DÁNYI Dezső–DÁVID Zoltán (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás (1784–1787).
Központi Statisztikai Hivatal és a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztályának közös kiadványa, Budapest, 1960., 130.
24
DÁNYI Dezső: Az 1850. és 1857. évi népszámlálás. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest,
1993., 150.
25
A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása. Első rész: A népesség általános leírása
községenként. Magyar Statisztikai Közlemények, Új sorozat, Magyar Kir. Statisztikai Hivatal,
Budapest, 1902., 250.
26
A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. Első rész: A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint. Magyar Statisztikai Közlemények, Új sorozat, Magyar Kir. Statisztikai Hivatal, Budapest, 1912., 618–619.
23
20
A Hajta név említése az elmúlt századok folyamán
192027
193028
194129
196030
197031
198032
199033
31.971
30.101
30.324
30.332
29.764, ebből 26 külterületen 19,4% lakik
31.162, ebből 23 külterületen 3708 fő lakik
30.021, ebből külterületen 2116 fő lakik
1965-ben a Hajtai-dűlőben vagy a Hajtai-halmon voltak bejárások (1965. december 31. és 1966. április 20.), 1980-ban pedig ásatás. A lelőhely 35706. számon került nyilvántartásba vételre, amely egy temetőt takar, ahonnan 12 sírhelyet tártak fel. A feltárásra Madaras László régész szállt ki, de a tényleges
munkát Kovács Györgyi végezte, továbbá találtam utalást Stanczik Ilona nevére
is. A feltárás dokumentációját Kovács Gyöngyi (1984.A.340.sz.) és Poroszlai
Ildikó régészek készítették el.34 F. Kovács Péter tanulmányában összegyűjtötte
a jászsági vaskori lelőhelyeket, amelyben a hajtairól is olvashatunk: „Több területen valószínűsíthető lelőhely-koncentráció a vizsgált térségben. Az egyik
a mai Jászberény környéke, amely a táj központi részén fekszik. Két nagyobb
temető ismert innen: Jászberény-Cserőhalom (50 sír) és Jászberény-Hajtai-halom (12 sír), amelyek leletanyaga a La Tène B periódus végére és a C periódus első felére datálható. Mindkét esetben homokbányászás során bukkantak
a sírokra, valamint feltételezhető, hogy a nekropoliszok valamikori kiterjedése
nagyobb lehetett mai ismert méretüknél.”35
Az 1920. évi népszámlálás. Első rész: A népesség főbb demográfiai adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint. Magyar Kir. Központ Statisztikai Hivatal, Magyar Statisztikai
Közlemények, Új sorozat, 69. kötet, Budapest, 1923., 244.
28
Az 1930. évi népszámlálás. I. rész: Demográfiai adatok községek és külterületi lakott helyek szerint. Magyar Statisztikai Közlemények, Magyar Kir. Statisztikai Hivatal, Budapest,
1932., 410.
29
1980. évi népszámlálás 16.a. Szolnok megye számlálókörzeti és külterületi adatai. Központi
Statisztikai Hivatal, Budapest, 1981., 6.
30
1960. évi népszámlálás 3. p. Szolnok megye személyi és családi adatai. Központi Statisztikai
Hivatal. Budapest, 1962., 220.
31
1970. évi népszámlálás 19. Szolnok Megye adatai. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, 30.
32
I.m.: 1980. évi népszámlálás 6.
33
1990. évi népszámlálás 13. Jász-Nagykun-Szolnok megye adatai. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 6.
34
Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, https://archeodatabase.hnm.hu/hu/
node/46366
35
F. KOVÁCS Péter–PAÁR Ferenc: Késő vaskori lelőhelyek a Jászságban – Előzetes tanulmány:
alapok, keretek, irányok. In: TISICUM Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve
23. 33–45.
27
21
Történeti áttekintés
F. Kovács Péter egy másik tanulmányában képeket is közöl a sírok leleteiről.
A következő érdekességeket találtam:36
1. 123. kép: Urna, Kr. e. III. sz., Hajta-halom, 1. sír. Korongolt kerámia,
29,5×15,5 cm.
2. 124. kép: Korsó, Késő vaskor, Kr. e. III-II. sz. Hajta-halom, 2. sír. Korongolt kerámia, 16×9 cm.
3. 125. kép: Fazék, Kr. e. IV-II. sz., Hajta-halom, 3. sír. Gyorskorongolt,
pereme alatt bordadísz, vállán kettős árkolás, kerámia, 36×20,4 cm.
4. 126. kép: Karperec töredéke, Kr. e. III. sz., Hajta-halom, 3. sír. Kovácsoltvas, 7,8 cm átmérőjű.
5. 127. kép: Gyöngysordíszítésű karperec, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 3. sír.
Bronz, 9,2×9 cm.
6. 128. kép: Hólyagos bokaperec töredékei, Kr. e. III. sz., Hajta-halom, 3.
sír. Öntött bronz, 3,4 cm.
7. 129. kép: Füles bögre, Kr. e. III-II. sz., Hajta-halom, 6. sír. Korongolt
kerámia, 16, illetve 9 cm átmérőjű.
8. 130. kép: Gyöngyfűzér-díszítésű karperec, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 7.
sír. Bronz lemezből, belül üreges: 8 cm átmérőjű.
9. 131. kép: Övlánc, Kr. e. III. sz., Hajta-halom, 7. sír. Csavart bronz (töredék), 29,2 cm.
10. 132. kép: Tál, Kr. e. III. sz., Hajta-halom, 9. sír. Gyorskorongolt, sima
felületű kerámia, 7, illetve 19,5 cm átmérőjű.
11. 133. kép: Vaskés töredéke, Kr. e. III. sz., Hajta-halom, 9. sír. Kovácsoltvas, 8,4×3,2 cm.
12. 134. kép: Durva szövet vas tárgyon, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 10. sír.
6,2×2,8 cm.
13. 135. kép: Szitula, Kr. e. III-II. sz., Hajta-halom, 10. sír. Korongolt, seprűzött felületű kerámia: 8,5, illetve 7,6 cm átmérőjű.37
14. 136. kép: Csat, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 12. sír. Vas: átmérője 2,3 cm.
15. 137. kép: Lánc, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 12. sír. Bronz: átmérője 0,3 cm.
16. 138. kép: Kengyel alakú gyűrű, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 12. sír. Ezüst,
átmérője 1,9 cm.
17. 139. kép: Hólyagos bokaperec-pár, Kr. e. III. sz., Hajta-halom, 12. sír.
Öntött bronz, átmérője 12 cm.
18. 140. kép: Pajzsdudor, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 13. sír. Kovácsoltvas,
átmérője 20×15 cm.
19. 141. kép: Kard, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 13. sír. Kovácsoltvas, 83,6×4,9 cm.
F. KOVÁCS Péter: Szkíták és kelták öröksége. A vaskor régészete Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Damjanich János Múzeum, Szolnok, 2017., 57–62.
37
A szitula latin kifejezés, magyarul vödröt jelent, az etruszk és a római kultúrában víz vagy
termények tárolására használt edény volt.
36
22
Közoktatás
20. 142. kép: Vésett növényi motívummal díszített kardhüvely, Kr.e. III. sz.,
Hajta-halom, 13. sír. Kovácsoltvas, 63,6 cm.
21. 143. kép: Lándzsa, Kr.e. III. sz., Hajta-halom, 13. sír. Kovácsoltvas, 33 cm.
Közoktatás
A római katolikus Hajtai Népiskola és a jászberényi Központi Iskola
Macsi Sándor egy tanulmányában kiemeli, hogy Homokon saját költségen
tanyai iskolát állítottak fel, és a fenntartásához a város már 1877-ben évi 100
forinttal járult hozzá. 1896-ban már 12 ilyen iskoláról tud.38 A hajtai határrészben is működtek zug- vagy vándoriskolák: alkalmi vállalkozók 4×5 méteres
kis helyiségekben oktatják a gyerekeket csekély ellenszolgáltatásért. Általában
a téli időszakban, ugyanis a gyerekek a tavaszi munkák idejére már a földeken
vannak, vagy a tanya körül végzik a feladataikat. Erről Blénessy azt írja, hogy
a hajtai iskola 1895-ben épült házilag. Az ekkor fennálló 12 tanyai iskoláról
ezt írja az 1896. július 26-i jegyzőkönyv: „A tanyai iskolák keletkezési módja
az volt, hogy az érdekelt szülők bejelentették abbeli szándékukat a városi hatóságnál, s ez a városi iskolaszék véleményes jelentése alapján a szülők üdvös
szándékát a népiskolai törvény 47. §-ra való tekintettel támogatta s megvalósította. A város tartotta fenn, s a szükséghez képest új épületekkel látta el.
A szülők csak a tanító fizetéséhez járulnak hozzá. Az iskolaszék, a népiskolák
igazgatója és a miniszteri iskolaigazgató legtöbb esetben meg volt elégedve
a tanítás eredményével; az oklevél nélküli tanítók a tanításban kellő jártasságot sajátítottak el. Megtanították a gyerekeket a vallástanra, az írásra, a számtan legszükségesebb műveleteire, sőt az olvasókönyv alapján a beszéd- és értelemgyakorlatot is felveszik; szóval az I–II. osztály részére előírt órarendet
betöltik. […] Ezért a bezáratásra vonatkozó közigazgatási rendelet hatályon
kívül helyezését kéri a képviselő-testület. 800–900 tanköteles gyermek maradna oktatás nélkül, mert a megmaradó két tanyai iskola nem tudná befogadni. Évenként egy-egy új tanyai iskola felépítését vállalja város.”39 Ebből
az időből Kovács Béla tanító neve maradt fenn, aki Beszteri Mihály házában
(azelőtt Sas Pál tanyája volt) tanított. Erről az iskoláról olvassuk: „A hajtai iskolában nedves falakkal, 40 gyermek szívja magába a bűzös levegőt. Az egyes
ablakok papírral vannak beragasztva, és azokon a szél vígan fújdogál keresz Vö. MACSI Sándor: Tanyai iskolázás a Jászságban és az iskolamúzeum szerepe az ifjúság nevelésében. In: Dr. UJVÁRY Zoltán (szerk.): A Jászság a magyar kultúrában. MTA Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Testülete, Szolnok, 1998., 222–227.
39
BLÉNESSY János: Jászberény életrajza a kiegyezés utáni évtizedekben. A Jász Hírlapban megjelent cikkek különlenyomata. Jászberény, [1940.], 105.
38
23
Történeti áttekintés
tül úgy, hogy ott állandó a légvonat. A tanítónak ülőhelye nincs. Az iskolai
padok hasznavehetetlenek.”40
Koncz Menyhért plébános 1896. május 10-én a városháza millenniumi díszközgyűlésén felveti, hogy a város a millennium emlékére állítson fel négy tanyai
iskolát. Javaslatát a testület egyhangúlag elfogadta, mégis a plébános épített iskolát Hajtán 1903-ban.
Téma volt a városi közgyűlésben a hajtai iskola építése. Koncz Menyhért
apát, plébános felajánlotta, hogy az iskola építési költségeihez 3533 koronával
hozzájárul, és a várostól is kér 600 korona támogatást. A felajánlást a képviselő
testület örömmel és egyhangúlag elfogadta. Egyben kijelölte a plébános mellé
Streitman Gyula ügyészt és Dóra Kálmán mérnököt, hogy a szükséges iskolahelyet nézzék ki, továbbá a helyszínrajzot készítsék el. Egyben kijelentik, hogy
a felépült iskola római katolikus lesz.41 Koncz Menyhért plébános 1903. április
2-án terjeszti be a terveket jóváhagyásra a Főegyházmegyéhez. Az építési engedélyt április 21-én, 2304. sz.-on kapja meg. Még arra is gondjuk volt, hogy
a fény iránya megfelelő legyen, vagyis baloldalról kapják a világosságot.
Az elkészült iskola átadási jegyzőkönyve, 1903 szeptemberéből:
„Felvétetett Jászberényben, 1903. év szeptember hó 9-én 13720/1903 számú
tanácsi végzés folytán kiküldött bizottság által, Koncz Menyhért prépost, plébános úr által építtetett hajtai tanyai iskola átadásáról, illetve átvételéről.
Jelen voltak az alulírottak.
Amely alkalommal a kiküldött bizottság a helyszínen megjelent Nagyságos
és főtisztelendő Koncz Menyhért prépost plébános úr által építtetett hajtai tanyai iskolát és tanítói lakást megtekintette és felmérte.
Az épület leírása:
az egész épület, amely áll egy tanteremből, 2 szobából, egy előszobából, egy
konyhából, egy éléskamrából, egy fáskamra- és padlásfeljáróból, 25 m. hosszú,
8,40 m. széles, 4 m. magas.
a. Tanterem hossza 11 m., szélessége 7,40 m.
b. Két szoba mérete egyenkint: hossza 4,80 m., szélessége 4,80 m., magassága 4 m.
c. Előszoba hossza 4,80 m., szélessége 2,40 m., magassága 4 m.
d. Konyha hossza 4,50 m., szélessége 2,30 m., magassága 4 m.
e. Éléskamra hossza 3,50 m., szélessége 2,30 m., magassága 4. m.
f. Fáskamra- és padlásfeljárat hossza 5 m., szélessége 2,30 m., magassága 4 m.
BOJTOS Gábor: Adalékok az elemi iskolák történetéhez. In: PETHŐ László (főszerk.): Jászberény története a reformkortól a harmincas évekig. Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény,
2015., 466.
41
Városi Közgyűlés határozta 84 kgy. 1903., 11421/ki-1902, Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
40
24
Közoktatás
A tantermen 5 drb ablak, a két szobán 2–2 drb ablak, konyhán 1 drb ablak
van, amelyek magassága 160 cm magas, 90 cm széles, az éléskamra fél ablakkal
van ellátva, az épületen 7 ajtó van, az egész épület fazsindely tetővel fedve.
Ezek felmérése és megtekintése után a bizottság kijelenti, hogy a felépített
iskola és tanítói lak, a mai, modern igényeknek és a rendeltetési czélnak teljesen
megfelelő épület, amely épületet nevezett Koncz Menyhért prépost, plébános
úrtól átvette.
Az iskola átadási jegyzőkönyve a tagok aláírásával, 1903. szeptember 3.
Megjegyeztetik még, hogy az épület előtt ásott gémeskutat is átvette a bizottság.”42
1903. szeptember 9-én felvett jegyzőkönyv. Főegyházmegyei Levéltár, Eger. Átadó: Koncz Menyhért plébános, átvevők: Muhoray Elek biz. elnök és dr. Streiman Gyula bizottsági tag, m. k. ügyész.
42
25
Történeti áttekintés
A plébános örömmel jelentette az elkészült iskolával kapcsolatban, hogy már
kifüggesztette a táblát is: HAJTAI RÓMAI KATHOLIKUS NÉPISKOLA. Bár
azt is megemlíti, hogy a megígért 1000 korona támogatást, építkezési segélyt
kéri kiutalványozni. Az Érseki Hivatal jelzi, hogy mihelyt bemutatásra kerül
a telekkönyvi másolat, s az jogerőre is emelkedik, meg lesz az utalványozás.43
A jászberényi Királyi Járásbíróság 1903. november 18-án állította ki a telekkönyvi másolatot. Az okirat szerint 335 négyszögölnyi a telek a Hajtára
a 18844/20. számon, „Csárdaföld” megjegyzéssel, 1869. november 22-től Suba
Balázs részére volt bejegyezve mint legelőföld. Koncsek István végzéséből pedig
az derül ki, hogy Suba Balázsnak nem ismeretesek az örökösei, ezért az 50 korona vételárat Dr. Hudra Flórián ügyvéd veszi át, és őrzi meg, arra az esetre, ha
az előkerülő örökösök ellenmondással élnének.44
A hajtai iskola alaprajza a Jász Múzeum Adattárában
A tanítói állás pályázati felhívását a Népnevelő című folyóirat 38. számában
tették közzé: „Jászberény r.t. város róm. kath. iskolaszéke az újonnan épült hajtai tanyai iskolához október 5-re pályázatot hirdet. Javadalom évi 800 korona
a városi közpénztárból havi előleges részletekben, beíratási címen a tanulóktól
átlag 60 korona, 2 szoba, konyha és kamrából álló lakás és kert. Kötelessége:
Vö. 6804/1903. sz. levél, Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
Vö. 10238. sz. okirat, 1903. november 28., Királyi Járásbíróság, Jászberény, Főegyházmegyei
Levéltár, Eger.
43
44
26
Közoktatás
az iskolaszék által reábízott vegyes osztály és ismétlősök vezetése. Pályázhatnak okleveles férfi- és nőtanítók. Fölszerelt kérvényeiket Nagys. és főtisztelendő
Koncz Menyhért prép., esp., iskolaszéki elnökhöz Jászberénybe adják be. Kertész Gusztáv iskolaszéki jegyző.”45
A hirdetésre hat pályázat érkezett:
1.
2.
3.
4.
5.
6.
Medve András Gyergyóremetéről,
Csergő Venczel Gyergyószárhegyről,
Balogh János Sárfalváról,
Fodor Erzsébet Jákóhalmáról,
Sztráska Ilona Egerből,
Farkas Ilona Túrterebesről.
Farkas Ilona pályázata fennmaradt a Főegyházmegyei Levéltárban, amely
1903. szeptember 24-én kelt, és amelyben kéri az állásba való felvételét. Arra
hivatkozik, hogy tanulmányait az egri angolkisasszonyok intézetében elvégezte, a képesítő vizsgát sikeresen kiállta, azt is megemlíti, hogy az orvosi igazolás
erősnek és egészségesnek mondja. Továbbá megtudjuk, hogy még csak 17 és fél
éves, de sürgősen szeretne elhelyezkedni, mert édesanyját is szeretné támogatni.
Az első tanítónő Farkas Ilona lett, akit 1903. október 11-én választott meg az
iskolaszék, a jegyzőkönyv 69/903 sz. bejegyzése szerint. Kötelessége volt a vegyes (fiú-lány) osztályt tanítani, illetve rá volt még bízva egy ismétlő osztály
is. Mindezekért évente 800 korona készpénzt kapott a várostól, 60 korona beíratási díjat a szülőktől, illetve szolgálati lakást, valamint a 400 négyszögölös
kert használatát.46 (Az iskolaszolgai feladatokat Pintér János látta el.) Az ismétlő
osztályt, illetve tanulókat szombaton tanította. A tanítás egyébként októberben
kezdődött és májusban már nem tanultak. A gazdák kérték, hogy a gyermekeik
a tavaszi és az őszi munkák idején munkára foghatóak legyenek. Attól függően,
hogy a munkák mikor kezdődtek, illetve meddig húzódtak el, úgy kellett az
egyes diákokat felzárkóztatni, pótoltatni velük az elmaradt tananyagot, ezért
ismételtek ők szombatonként.
Farkas Ilona 1911-ig tanított Hajtán, amikor is hivatalosan lemondott. Ekkor a Népművelő című folyóirat XVII. számában újra meghirdették az állást.
Október 14-ig négyen pályáztak: Hencz Matild jászberényi okleveles tanítónő,
Nyitrai Sándor cséffári okleveles tanító, Képes Anna somodi okleveles tanítónő és Poór Júlia daruvári okleveles tanítónő. A Főegyházmegyei Levéltárban
megőrizték Hencz Matild szeptember 8-án kelt pályázatát, amelyhez eredetileg
bizonyítványát, oklevelét és keresztlevelét is csatolta. Muhoray Titusz iskolaszé Népnevelő, Budapest, 1903. szeptember 20., 311–312.
Vö. Koncz Menyhért és Kertész Gusztáv által 1903. november 15-én kelt Díjlevél, Főegyházmegyei Levéltár, Eger. 6399. számon Samassa József érsek 1903. december 2-án hagyta jóvá.
45
46
27
Történeti áttekintés
Farkas Ilona tanítónő Díjlevele
ki tag indítványozta Hencz Matild megválasztását. „Az indítványt az iskolaszék
részéről egyhangúlag elfogadatott, az elnök Hencz Matild jászberényi okl. tanítónőt az iskolaszék határozta folytán a hajtai tanyai iskolához véglegesen megválasztott tanítónőnek jelenti ki.”47 A Díjlevél szerint I–VI. évfolyamok vegyes
osztályait kellett tanítania. Alapfizetése 800 korona, fizetéskiegészítése 300 korona volt. A feladat ellátásához szolgálati lakás is járt, amelyhez kert tartozott.48
A város vezetése elhatározta, hogy tanyai népkönyvtárakat állít fel. Ezt
Muhoray Elek népkönyvtáros szervezte meg. A kérvénnyel a Múzeumok és
Kivonat a Jászberény r.t. város róm. kath. Iskolaszékének az 1911. október 15-én tartott tanítóválasztói üléséről. 49 27/1912. Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
48
Jászberényben 1911. október 16-án kelt Díjlevél. 6824/1911. sz. Főegyházmegyei Levéltár,
Eger.
47
28
Közoktatás
Könyvtárak Országos Tanácsához fordult. Czigány István polgármester július
13-án előterjesztést tett a népkönyvtárak felállítására, amelyet a közgyűlés 100
koronával támogatott is, valamint a minisztérium is ugyanekkora összeget tett
mellé.49 A városban már 1898-ban megnyílt a szerény népkönyvtár, ahova 3951
személy iratkozott be. Az akciót a későbbi években a tanyákra is kiterjesztették.
„Az önművelődés ezen szembeötlő mozgalma indította a városi kormányzatot
azon lépésre, hogy a tanyák nagyarányú lakosai számára is nyittassék alkalom
az önművelésre, erre pedig – és ez bizonyos – sokkal nagyobb szükség van, hol
is a közlekedési folytonosság hiánya miatt lapot is alig olvashatnak.”50 1904‑ben
800 példányos irodalmi témájú könyveket tartalmazó csomagot küldtek ki.
Ebből a szállítmányból jutott Portelekre, Hajtára és a négyszállási iskolába is.
Muhoray irányítása mellett a tanítók voltak a könyvtárosok is. Ezzel is a tanyai
lakosok ismereteit kívánták gyarapítani.51
A felállított iskola azonban kicsinek bizonyult, így a közbeszédben és a városi közgyűléseken is felhozták a témát. Azonban mindig oda jutottak, hogy az
igény jogos, de most nem alkalmas a gazdasági helyzet. Egyébként Portelken
is hasonló volt a helyzet. 1912-ben már ezt olvassuk az egyházmegyei tanfelügyelő levelében: „ J.N.K. Szolnok vármegye kir. tanfelügyelője f. évi január hó
26-ról 493 és 494. sz. felkérik Eminenciádat az iránt való intézkedésre, hogy
mivel úgy Hajta-tanyán, mint Portelek-tanyán a meglévő egy-egy tantermű
a rk. iskola. Ez az iskola utóbb tankötelesek befogadására elégtelen a f. évi
szeptember 1-re még egy új tanterem létesíttessék és tanítói állás szerveztessék.”52 A városi közgyűlés június 4-én tartott közgyűlési jegyzőkönyvéből azt
is megtudjuk, hogy a testület az iskolabővítést elutasította. Ugyanakkor azt
is jelezte, hogy a minisztérium állami iskolákat kíván létesíteni a tanyákon.
Mindezek ellenére a város még így is a pótadójának 25%-ával járul hozzá az
iskolák fenntartásához.53
Ez a probléma még 10 évvel később is fennállt. Az egyik városi képviselő-testületi gyűlés jegyzőkönyvében ezt találtam:
„Tárgyaltatott Jásznagykun Szolnok vármegye közigazgatási bizottságának
4369-kb-1922. sz. a portelki és a hajtai rom. kath. iskolák fejlesztése tárgyában
kelt leirata.
A városi közgyűlés határozata: 235 kgy. 9828. ki. 1898. Idézi: Jászberény és Vidéke, 1901. május 5., 4.
50
Népkönyvtár a tanyákon. Jászberény és Vidéke, 1904. január 31., 5.
51
Vö. Népkönyvtáraink gyarapodása. Jászberény és Vidéke, 1904. november 27., 3.
52
Az Egri Egyházmegye Tanfelügyelői Hivatala. Venczel Z. egyházmegyei tanfelügyelő,
749/1912. sz. 1912. július 9-én kelt levele Samassa József érseknek. Főegyházmegyei Levéltár,
Eger, 4927/1912.
53
Vö. Városi közgyűlés 315 kgy/3747-ki-1912. sz. 1912. június 4-én kelt határozata. Főegyházmegyei Levéltár, Eger. Az Iskolaszék 13/1912. sz. 1912. június 25-én kelt határozatával tudomásul vette a döntést. Erdős András plébános június 28-án kelt levelével együtt továbbította
a polgármesteri értesítést is a főegyházmegyei tanfelügyelőnek.
49
29
Történeti áttekintés
Ezen leirattal értesíti a közigazgatási bizottság, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter úr 11049-1922 sz. rendeletével kimondotta, hogy Jászberény
város külterületén az állam mai rendkívüli nehéz, súlyos helyzetében állami
iskolák létesítését csak abban az esetben teheti megfontolás tárgyává, ha a város iskolák elhelyezéséről gondoskodik és az iskolák fenntartásával mindazokat
a terheket vállalja, amelyek a város többi iskolájánál reá hárulnak.
Állandó bizottság javasolja, hogy a portelki és hajtai tanyákon szerveződő,
illetve fejlesztendő állami elemi iskolák létesítése céljából ajánlja fel és adja meg
mindazon kikötéseket a város, amelyeket a vallás és közoktatásügyi miniszter
úr 48801-1906 sz. rendeletével előírt.
Határozat:
A képv. testület a portelki és hajtai tanyai iskolák fejlesztése, illetve állami
elemi iskolák létesítésére felajánlja és megadja mindazon feltételeket, kikötetményeket, amelyeket a vallás és közoktatásügyi miniszter úr 48801-1906 sz.
rendeletével előírt. Felkéri a város képv. testülete Jásznagykun Szolnok vármegye közigazgatási bizottságát, hogy a tervezett iskolák felépítése iránt a kellő
lépéseket a vallás közoktatásügyi miniszter úrnál megtenni méltóztassék.
Egyidejűleg a képv. testület a polgármester elnöklete alatt a főmérnököt és
Erdős Andrást küldi ki, hogy az iskolák helyének kijelölésére nézve tegyenek
a közgyűlésnek javaslatot – az esetleges kisajátításáról vagy terület megvételéről tárgyaljon az érdekeltekkel.”54 1928-ban még mindig fennállt a helyzet.55
Fennmaradt az iskola leltára 1927-ből. A berendezés tárgyai mellett általában
a „használt” kifejezés szerepelt, csak néhánynál szerepelt a „rossz” megjelölés.
Nézzük a leltárt:
1. Tanítói asztal
2. 2 szék (rossz)
3. vonalazott tábla állvánnyal
4. szekrény
5. számológép
6. 12 db beszéd- és értelemgyakorlat tantárgyhoz készült szemléltető kép
7. Magyarország politikai térképe
8. Földgömb
9. Feszület
10. vaskályha csővel
11. 14 db pad (rossz)
12. 8 fogas
13. ivókupa
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, 618 kgy/16117-ki-1922, Jászberény közgyűlésének
határozatai, 1922. december 29., Jászberényi Közgyűlés Jegyzőkönyvei 1922., 159.
55
Vö. Városi közgyűlés, Jász Hírlap, 1928. február 5., 2.
54
30
Közoktatás
14. 3 ivóbögre
15. Horthy-kép, üvegezett, kerettel: új
16. A Föld képe felvételekben: új
17. Himnusz tábla: új
18. Jászberény r.t. város térképe
19. Házirend
20. Természettan szemléltető kép
21. Mosdóállvány, mosdótál
22. dörzsölési világító készülék: új
23. Mágnes patkó: új
24. Iránytű: új
25. Földrajzi beszínezett szemléltető kép
26. Hőmérő
27. I. o. olvasótábla
28. Tört. szemléltető kép
29. Természetrajzi szemléltető kép
30. Irredenta kép56
Elfogadhatónak találom, mi is hasonló felszereléssel tanultunk Tőtevényen.
A Jász Hírlap minden esztendőben hozza a jászberényi iskolák vizsgáinak
sorrendjét, így a katolikus iskolák évzáró vizsgáinak rendjét is. 1932 tavaszán
így ír: „I. Általános és gazdasági továbbképző iskolák. 1. Négyszállás g. 2. Portelek á. 3. Hajta á. 4. Rekettyés g. 5. Alsóboldogháza á. 6. Szelei út á. Május hó
28-án szombaton. Vizsgaelnök: Haraszty József […] Június hó 4-én, szombaton, de. 9 órakor […] Hajtai iskolában de. elnök: Szentiványi Béla […] Június
hó 13-án, hétfőn reggel 8 órakor, a plébániatemplomban Te Deum, utána az
értesítőkönyvek kiosztása. Június hó 14–15-én, kedden és szerdán reggel 8–11
óráig, a következő tanévi beiratkozások, az összes elemi és továbbképző iskolában, úgy bel-, mint külterületen.”57 1937 tavaszán így: „A jászberényi róm.
kat. bel- és külterületi elemi-, valamint a róm. kat. általános és gazdasági és továbbképző iskolák 1936–37. tanévi évzáróvizsgarendje: Általános és gazdasági
továbbképző iskolák: 1. Négyszállás, 2. Hajta, 3. Portelek, 4. Rekettyés, 5. Szelei
úti, 6. Alsóboldogháza. Évzáró vizsgák: 1937. május 29-én, szombaton de. 8
órakor. Vizsgaelnök: Bathó József helyi lelkész (Porteleken és Rekettyésen) és
a rk. el. isk. igazgatója […] Június hó 12-én, szombaton de. 8 órakor Te Deum
a plébániatemplomban, utána az értesítő könyvecskék kiosztása. Délután 4 órakor a Kultúrházban hazafias évzáró ünnepély, amelyre az iskolafenntartó városi
Leltár. 1927. október 15., 6450/1927., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
A jászberényi róm. kat. bel- és külterületi elemi iskolák évzáróvizsgái sorrendje. Jász Hírlap,
1932. május 14., 9.
56
57
31
Történeti áttekintés
hatóságot, a szülőket és az érdeklődőket tisztelettel meghívja az iskolaszék. Június hó 14-én, hétfőn és június 5-én, kedden reggel 8 órától de. 11 óráig a következő tanévi beiratkozások az összes elemi és továbbképző iskolában […]
Pótbeíratás: szept. 1-én és 2-án de. 8-11-ig. 3-án Veni Sancte. 4-én rendes előadások.”58 Minden esztendőben érdemben azonosak a vizsgák, de a vizsgaelnök
személye változik. Az évzárónak fontos része volt a Te Deum, vagyis a hálaadási
szentmise a tanév végén.
Egy 1936-os, a tanyai utakról szóló cikk, ami még 1990-ben is folyamatosan aktuális volt: „Azok a kicsi, iskolás gyerekek, akik télen és ősszel, a legnagyobb esők és sarak idején a tanyák között, mint apró ázott verebek húznak
az iskola felé, ezek az iskolás gyerekek tapossák ki maguknak simára azt a pár
centiméternyi gyalogösvényt, amely a közvetlen tanyai utak mentén vonul, és
amit persze, a felnőttek és a biciklisták is szívesen felhasználnak […] Sajnos, ezt
a gyerekek által kitaposott és felhasznált gyalogösvényt újabban a szekeresek és
kocsisok is használják, még pedig úgy, hogy az egyik kerékkel ráhajtanak az ösvényre […] ezzel tönkreteszik a gyalogösvényt, a kocsi vasa felvágja, a ló patája
feltöri, és az éles nyomokban megáll az esővíz és a hólé. Tud-e azután ezen a sok
száz, apró, iskolás gyerek közlekedni? – ezt a kérdést ezeknek a kocsisoknak és
szekereseknek szegezzük! Nem sokat kell gondolkodni rajta! Nemcsak a tanítói
kar, hanem a tanyai szülők is felkérik a kocsisokat és szekeres gazdákat, gondoljanak erre; ne hajtsanak rá az útra és ne használják azt a kis gyalogösvényt,
hagyják meg az iskolás gyerekeknek!”59
Pataki Albert tanítósága60
Jászberényben született 1902. január 15-én. Szülei: Pataki László és
Oláh Julianna. Tanítói képesítést 1921. június 28-án szerzett Jászberényben
a Magyar Királyi Állami Tan. Képezőben. 1922-ben Szolnokon testnevelési
tanfolyamon vett részt. Tanított Jászalsószentgyörgyön 1922. március 12. és
1922. szeptember 14. között. Hajtára került 1922. szeptember 15-én, ahol
1923. április 1-ig „rendes tanítói” állásban volt. Állami esküt tett 1922. március 16-án, egyházi hivatali esküt tett 1924. március 25-én. A minisztérium
1923-ban a 44446.VIII. c. szám alatt erősítette meg, az egyházi főhatóság
pedig 1923. május 30-án, 2672. számon. 1923. szeptember 1-én a Szentkúti iskolában kezdi a tanítást. Törzsfizetését 1000 koronában állapították
meg, 1923-tól pedig 36.000 Koronában. Házasságot kötött László Ilonával
1931. május 20-án, gyermekei: Ilona, Albert, Éva és Erzsébet. 1946–1952 között iskolaigazgató is volt.
Évzáró vizsgák sorrendje. Jász Hírlap, 1937. május 22., 2.
A tanyai gazdák figyelmébe. Jász Hírlap, 1936. február 1., 2.
60
Az adatokat A jászberényi róm. kath. bel- és külterületi elemi népiskolák tantestületeinek
törzskönyvéből vettem. Jász Múzeum Adattára, 1.
58
59
32
Közoktatás
1922–23. tanévben 74-en jártak iskolába 1–5 osztályosak:
Osztály
1.
2.
3.
4.
5.
Fiú
15
17
3
4
1
Lány
10
16
2
5
1
Az iskolaszolga Pintér János volt.
Rohonczy Pongrác Emil tanítósága Hajtán
Rohonczy Pongrác Emil Szatmár vármegyében, Misztótfalu községben
született 1901. május 5-én. Szülei: Rohonczy Pongrác (1836–1917) bányamegbízott és Papp Emília (1875–1961) háztartásbeli voltak. Rohonczy Pongrác Emil elemi iskoláit a faluban végezte, majd a Nagybányai Állami Gimnáziumban tanult, ezt követően pedig Jászberényi Állami Tanítóképzőbe járt,
1917–1922 között, ami ekkor még a Morgó Iskolában volt. 1923. március 8-án
adott be pályázatot a Hajtai Elemi R.k. iskolába, amelyet március 23-án fogadott el a Jászberényi Iskolaszék. „Pataki Albert belterületi osztálytanítóvá történt megválasztása folytán megüresedett hajta-tanyai tanítói állásra rendelte
el a választást, illetőleg
a szavazást, amelynek
alapján megállapította és
határozatilag kimondja,
hogy az iskolaszék Pataki
Albert külterületi tanítónak, a belterületi iskolához történt megválasztása folytán megüresedett
hajta-tanyai tanítói állásra
egyhangúlag: Rohonczy
Pongrác Emil menekült,
állás nélküli tanítót vá- A hajtai iskola előtt Rohonczy Pongrác Emil, felesége, Kisnélasztotta meg, kinél fi- met Julianna és Rohonczy Ödön
gyelembe vette az állásra
pályázók közül még azon körülményt, hogy a legjobb képesítése van, és másodízben pályázott a jászberényi róm. kath. iskolánál megüresedett tanítói
33
Történeti áttekintés
állásra. Állását április hó
1-én foglalja el.”61 Hivatali
esküt 1923. július 4-én, az
egyházi esküt 1924. március 25-én tette le.
A gyermekek tanításának-nevelésének nagy
lelkesedéssel fogott hozzá, de a társadalmi élet
egyéb területein is megállta a helyét. Nevéhez
A kézimunka oktatás résztvevői Kisnémet Juliannával
fűződik a Kisgazdakör
megszervezése, amelynek
tanfolyamain maga is részt vett, illetve szervezte a közösség táncmulatságait is.
1924-ben elvégezte a karnagyképző tanfolyamot, amelyet Budapesten a Magyar Dalosszövetség szervezett. A kápolnában ellátta a kántori feladatokat is.
1931. november 11-én Budapesten, a Belvárosi Plébánián kötött házasságot
Kisnémet Juliannával62, akivel három gyermeket neveltek fel: Ödön, Andrea
Júlia Mária és Viktor György.
A népiskolai tanítóknak el kellett végezniük a leventeoktatói tanfolyamot, amely
után működési bizonyítványt kaptak.
Pongrácz tanítói a bizonyítvány birtokában
a leventeifjúság oktatásán kívül felvilágosító előadásokat is tartott.
A helybeliek nem kis örömére Rohonczy
tanító és felesége időnként színdarabokat és
pásztorjátékokat tanított be a gyerekeknek.
Pl. ilyenek voltak: A gyermek, Melyiket a kilenc közül? című színjátékok. A Jász Hírlap
1936. december 25-én részletesen beszámolt az előadásról, ismertetve a szereplőket
is. Külön kiemelve, hogy Rohonczy Ödike,
az egyik szereplő, alig múlt 3 éves.
Az 1937-es színjáték igen különleges
volt, hiszen a leventékkel közösen rendezBóta István levente sapkában, Bóta család tagjaival, Cicel néni, a nagymama
ték. Az eseményről így számolt be a Hírlap:
Jegyzőkönyv a Róm. Katholikus Iskolaszék 1923. március 23-án tartott üléséről. Idézi: ROHONCZY Viktor: Egy jászberényi néptanító életútja. In: PETHŐ László (szerk.): Jászsági Évkönyv 2014. 329. https://epa.oszk.hu/02200/02295/00022/pdf/
62
Kisnémet Julianna 1909. május 29-én született Jászberényben, szüleinek Hajtán volt egy kis
birtoka.
61
34
Közoktatás
Pásztorjáték Hajtán, Jász Hírlap, 1936.
december 25.
Karácsonyi színjáték Hajtán, Jász Hírlap, 1937. december 25.
„A hajtai rk. elemi isk. tanulói és a leventék ez évben is megtartották a szokásos
ünnepi játékokat. Színre került: 1. Pásztorok keljünk fel! c. hazafias betlehemes
játék, amelyet az elemi iskola tanulói adtak elő igen ügyesen. 2. Karácsony a leventéknél c. színjáték, amelyben Beszteri Mihály s. oktató, Pista bácsi szerepében igazi
magyart alakított a tőle megszokott ügyességgel. Kiváló szereplésükkel magukkal
ragadták a hallgatóság gyönyörködését: Kovács Erzsike, Babucs Mihály, Beszteri
Ferenc, ifj. Beszteri Géza, Mizsei István, Nyíri Kálmán, Szaszkó József, Sárközi
Kálmán s. okt., Besenyi Kálmán, Nyíri Pál, Szaszkó István és Szikszai István hajtai
leventék. Az előadás nagy
érdeklődés mellett folyt le.
A környék színe-java ott
volt, hogy gyermekeik gyönyörű játékán elmélkedjenek, s szellemi táplálékkal
felfrissülve
készüljenek
Krisztus megtestesülésének méltó megünneplésére. Az ünnepi játékok rendezői Rohonczy rk. tanító
és neje.”63
A színjátszó csoport
Karácsonyi színjáték Hajtán. Jász Hírlap, 1937. december 25., 4.
63
35
Történeti áttekintés
Rohonczy Pongrác Emil kimagasló tevékenységet folytatott az iskolai
könyvtár fejlesztésében is, illetve az országos vándorkönyvtár-hálózat hajtai kiépítésében is. Az olvasók nemcsak a diákok, hanem a szülők és a nagyszülők
köréből kerültek ki.
Az iskolaszék és város közösen úgy határozott, hogy a hajtai iskolát még
egy tanteremmel bővíteni kell, és mindenképpen szükséges egy második tanerő felvétele, nem csak egy ideiglenes segédtanító. Így ír az iskolaszék jegyzőkönyve: „Az iskolafenntartó, a város a hajtai külterületi, eddig egytanerős,
túlnépes népiskolához az államtól kisegítő tanerőt kért, aki f.é. április 18-án,
a fent nevezett iskolánál mint állami beosztott helyi kisegítő, a város részéről
biztosított 20%‑os helyi javadalommal és fiz. kieg. államsegéllyel, a működését
meg is kezdte. A 129 kgy-6062 ki/1939 sz. városi képviselő-testületi határozat
az iskolaszékhez f.é. június hó 9.-én érkezett. Ez utal arra, hogy a hajtai kerületi
rk. el. iskola túlzsúfoltsága szükségessé teszi, amit a kisegítő tanítónő kiküldése
is igazol, az ottani iskolába az iskolafenntartó város hatósága az iskolaszéket,
hogy a szervezésre vonatkozó javaslatát, részletesen és kellőképpen indokolva,
mielőbb terjessze elő. […]
Megállapítást nyert, a hivatalos iskolai anyakönyvekből, hogy a fenti iskolánál évről-évre, a tankötelesek száma eléri a 100-at, sőt vannak évek, amikor azt meg is haladja. Ilyen túlzsúfolt osztály nemcsak a tanítóra ró, szinte
alig teljesíthető rendkívüli feladatokat, de ilyen körülmények mellett, a kívánt
eredmény sem biztosítható […] Az iskola a szervezett II. tanítónői állás betöltése után, két tagozatra oszlana: I–II. és III–VI. osztályokra. A tanítónő
az I–II. osztályt vezetné.”64 A jegyzőkönyv még kiemeli, hogy az első tanítói
állást férfi tanító tölti be, így szükséges lenne a női tanerő is az iskolában, aki
a nagyszámú leánytanulókat kézimunkára is tanítaná. Az egyik esztendőben
200 diák is tanult az iskolában, ezért Kele István 1933. május 16-án kelt levelében engedélyt kér az érsektől, hogy május 21-én a szentmisét tábori oltáron
végezhesse, mivel ezen a napon különösen nagy a szentmisékre érkezők száma, sőt az iskola kb. 200 növendéke ekkor végzi el a húsvéti szentgyónását is.
Nem tudom, hogyan jött össze a létszám. Talán az analfabéta tanfolyamot is
beleszámította?
Az iskolaszék ülésén Szentiványi Béla igazgató beszámol arról, hogy megkapták a hajtai iskola második tanítói állásra vonatkozó két miniszteri rendeletet. Ezek szerint Cserna Józsefné Cseh Irént alkalmazzák kisegítő tanítónak,
a második rendelet pedig jelzi, hogy lehetséges a második tanítói állást is betölteni (nemcsak a kisegítőit!). Az iskolaszék elhatározza, hogy a pozícióra álláshirdetést ad fel.65
Jászberényi Róm. Kath. Iskolaszéktől 17-1939. sz. jegyzőkönyv kivonat. Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
65
Vö. A Róm. Kath. Iskolaszék üléséről. Jász Hírlap, 1940. május 11., 2.
64
36
Közoktatás
A Néptanítók Lapjában
tették közzé az álláslehetőségét: „Jászberény-belterületi és Jászberény-hajtai külterületi róm. kat.
elemi iskolánál egy-egy
tanítónői állásra 21 napi
határidővel pályázatot hirdetünk. Mindkét iskolánál
a fizetés és a lakbér törvényes. Ha esetleg a belterületi iskolához külterületi Hirdetés a Néptanítók Lapjában 1940-ben
iskolai tanerő választatnék
meg, úgy egyidejűleg még egy külterületi iskolai tanítónői állás is betöltésre
kerül, az előbb közölt feltételekkel.”66
A hajtai tanítói állásra négy pályázó volt. Hermann Valéria (2 szavazat),
Koháry Erzsébet (24 szavazat). A másik két jelölt nevét nem említik, bár a rekettyési állásra Koháry Erzsébet is pályázott és Hermann Valéria is, így lehet
átfedés a két állás között, illetve jelöltek között.67
Koháry Erzsébet 1914. október 24-én Jászberényben született. Az Esztergomi
Érseki Római Katholikus Tanítónőképző Intézetben szerzett diplomát 1934. június 23-án. 1937-ben Pusztamonostoron szociális tanfolyamot végzett el a Népművelési Nővéreknél, valamint Győrben 1939-ben ipariskolai rajztanfolyamot is.
1938–39-ben Jászjákóhalmán tanított a rk. elemi iskolában, 1939–40-ben a jászberényi Központi Iskolában volt ideiglenesen megbízott tanítónő. 1940. augusztus 10-én választották meg Hajtára, augusztus 17-én tett Szolnokon állami esküt,
és szeptember 1-én foglalta el helyét.
Koháry Erzsébet azonban nem sokáig taníthatta a hajtai gyerekeket, mert
a következő évben már Veprőbe kapott állami kinevezést, s ezért újabb pályázat
kiírására lett szükség. Négy pályázó volt az állásra: Pokorny Marcella okleveles
tanítónő, jászberényi lakos, Kovács Lajosné, sz. Iványi Ilona, okleveles tanítónő,
budapesti lakos, Varga Erzsébet, okleveles tanítónő, jászberényi lakos és Régi
Rozália Ilona, okleveles tanítónő, székesfehérvári lakos. Az első körben titkos
szavazással nem jutott dűlőre az iskolaszék. Így a második körre is szükség volt,
amelynek a következő lett az eredménye: Pokorny Marcella 17, Kovács Lajosné pedig 14 szavazatot kapott. Így Pokorny Marcella lett a nyertes pályázó.68
Kispesten született 1919. szeptember 4-én. Képesítést Székesfehérváron szer Néptanítók Lapja, 1940., 14. szám, 626.
Vö. Tanítóválasztás volt. Jász Hírlap, 1940. augusztus 17., 2.
68
Jászberényi Róm. Kath. Iskolaszék üléséről. Jegyzőkönyv. 1941. szeptember 22., 5792/1941.
sz., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
66
67
37
Történeti áttekintés
zett a Ferenc József Nőnevelő Intézetben 1938. június 28-án. Szolgálatát 1941.
január 7-én a jánoshida-tótkéri községi népiskolánál kezdte, ahol a tanító katonai szolgálatra vonult be. Egyéb tanfolyamokat is végzett: vertcsipke készítő,
gépi varró, gép- és gyorsíró, ápolónő, légvédelmi oktató, valamint németül is
beszélt. Állami esküt 1941. február 19-én, egyházi esküt pedig 1942. február
2-án tett. 1941. szeptember 22-én foglalta el állását.
Először egy évre kapott megbízást: próbaszolgálatos-segélydíjas tanítónő,
majd 1942. január 7-én „helyettes tanítónőnek” nevezeték ki. Az iskolaszék
egyhangúlag szavazta meg a kinevezést, mert „a fenti idő alatt […] kifogástalan hivatali- és társadalmi magatartást tanúsított, nevelő-tanítói működésében lelkiismeretes, pontos kötelességtudással látta el hivatását, az iskolán
kívüli munkában pedig ugyancsak igen eredményes működést fejtett ki. […]
Ellene semmi címen panasz nem emeltetett, vizsgálat nem indíttatott.”69 Mivel leánykört szervezett és vezetett, legény leventecsoportot alakított és vezetett, továbbá népművelési előadásokat is tartott, így az egyházi hatóság és
a szülők elismerését is kivívta. Így 1943. január 7-től „rendes tanítónővé” minősítették.70
A II. világháború idején (1944. november 15 körül) az iskola megrongálódott. A tetőgerendák anyagát a szovjet katonák a sárban elakadt katonai járművek mentésére használták, az egyéb építési anyagokat a helybeliek saját használatra elhordták. A háború után, 1946-ban a tejcsarnok használaton kívüli
helyiségében is tanultak diákok. A szülők deszkát adtak a padokhoz, valamint
kályhát és tüzelőt is. A régi iskolának már csak helye van meg a templom mellett, illetve a kerítés sarkán állott kőkereszt maradt meg.
Rohonczy tanítót kétszeri katonai szolgálat után 1946-ban, 23 év tanyai működés után, a jászberényi Központi Iskolába helyezték. Az 50‑es években a hajtai
rész erőszakos téeszesítésre való buzdítását is rábízták. 1963. június 22-én ment
nyugdíjba. Néhány hónapot még tanított a tőtevényi iskolában, 1965. május 26‑ig.
1971. szeptember 24-én hunyt el.
Pokorny Marcella lemondásával megüresedett a tanítói állás. Így azt a Köznevelés című folyóiratban hirdették meg, egyébként a négyszállási tanítói állassal együtt: „Jászberény róm. kat. iskolaszéke 21 napos határidővel pályázatot
hirdet a lemondás folytán megüresedett hajta-tanyai XXX. sz. tanítói állásra.
Természetbeni lakás nincs. Pályázhatnak férfiak-nők.”71
A tanítóválasztásra az iskolaszék 1947. november 29-én ült össze, Pataky
Albert elnöklete alatt. Az állásra Baráth Béla okleveles tanító jelentkezett Jász Jegyzőkönyv kivonat a Róm. Kath. Iskolaszék üléséről. 1941. december 27. 320. sz., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
70
Vö. Kele István plébános, 1943. január 13-án, 4.1943. sz. Róm. Kath. Iskolaszéktől kelt levele,
Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
71
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium rendeletei és közleményei. Köznevelés, 1947. november 1., 194.
69
38
Közoktatás
berényből, Németh József
okleveles tanító Tiszapüspökiből és Tóth Bertalanné Karácsondról. Az első
titkos szavazás alkalmával
a leadott 24 szavazatból
Baráth Béla 21-et kapott,
Németh József pedig 3-at.
Így az elnök kihirdette,
hogy a XXX. sz. szervezett
tanítói állásra Baráth Béla
került megválasztásra.72
Lékó Béla esperes 1947. Az iskola fiú tanulói 1937–38-ban
december 20-án, 122/1947
számon tájékoztatja az egri érseket, hogy az iskolaszék november 29-én Pokorny
Marcella helyére Baráth Bélát választotta meg, akit rövidesen ki is neveztek, amelyről olvashatunk az eperesnek küldött levélben: „Az üresedésben levő jászberény-hajtai róm. kath. XXX. tanítói
állomás betöltése végett
múlt hó 29‑én megtartott
választásról folyó hó 20-án
fölterjesztett jegyzőkönyv,
valamint a bemutatott és
itt visszazárt bizonyítékok
alapján Baráth Béla okleveles tanító a jászberény-hajtai róm. kat. iskolához róm.
kat. rendes tanítóvá ezennel kinevezem és megerősítem.”73 A díjlevélből azt
is megtudjuk, hogy a helyi Az iskola leány tanulói 1937–38-ban
javadalma 20%-át Jászberény közpénztárából kapja, ezen felül lakbértámogatást is onnan kap, azonban
fizetéskiegészítéshez államsegély alapján jut. A december 15-én aláírt szerződés
szerint a rábízott osztályok vezetése volt a feladata, továbbá a Szívgárda és az Actio Chatolica szervezése, bekapcsolódás az iskolán kívüli népművelésbe, valamint
háromévente zárt lelkigyakorlaton való részvétel.74
Az Iskolaszék jegyzőkönyve. 7143. sz., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
Czapik Gyula érsek 1947. december 24-én 7143/1947. sz. Egerben kelt levele Lékó Béla esperesnek Jászjákóhalmára, Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
74
Vö. 7143/1947., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
72
73
39
Történeti áttekintés
Statisztikai adatok:
Fiú
1903
190576
190777
190978
191079
191280
191381
191482
191683
191884
191985
1923–2486
1924–25
1925–26
1926–27
1927–28
1928–29
1929–30
1930–31
1931–32
75
96
98
100
92
117
94
76
72
68
50
39
32
32
39
32
38
46
47
Vegyes
115
89
Lány
Ismétlő iskola
43
36
42
19
35
42
41
38
36
45
30
36
33
41
38
38
48
64
41 (18+23)
42
55 (31–24)
28 (15+13)
21 (11+10)
24 (10+14)
18 (6+12)
16 (8+8)
17 (8+9)
Ez az adat nem az adattárból származik, hanem, iskolai statisztika, Jászberény és Vidéke, 1903.
december 27., 5.
76
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1905. Agriae, 26.
77
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1907. Agriae, 26.
78
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1909. Agriae, 27.
79
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1910. Agriae, 32.
80
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1912. Agriae, 32.
81
Schematismus cleri Archi-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1913. Agriae, 32.
82
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1914. Agriae, 32.
83
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1916. Agriae, 32.
84
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1918. Agriae, 32.
85
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1919. Agriae, 31.
86
A jászberényi és a külterületi iskolák statisztikája, a tanítók fizetési táblázata: 1923–1934.
A Jász Múzeum Adattára. A Schematismus és a statisztikai adatjelentés számai nem egyeznek
az 1923–24-es tanévben!
75
40
Közoktatás
1932–33
1933–34
193687
193788
193889
193990
194091
194192
1942
93
38
40
76
88
90
84
96
92
I–II.o. 39
108
I–II.o. 33
52
42
III–VI.o. 53
27 (14+13)
30 (10+20)
43
44
42
41
32
41
41
20
III–VII.o. 75
Későbbi adatokat nem találtam.
A háború után az iskola a gazdaköri épületbe, a partra költözött át. Ezt az
épületet sokáig „Parti Bözsi néni” használta. Szerintem Beszteri Erzsébet néven
nem mindenki ismerte. Ezt az épületet Fodor István Ferenc Koller-féle épületnek, illetve a környékét Koller-féle szőlőnek nevezi. A tulajdonosa korábban
Koller Imréné volt.
1947-ben az iskolákat körzetesíteni kívánták. Elkészült a felterjesztés a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszternek. A Földbirtokrendező Tanács 54/33/1947.
számú határozata alapján a minisztérium bizonyos épületeket, kastélyokat
a minisztérium rendelkezésére bocsájthatott. Így ezekben az épületekben a diákokat bentlakásos módon szerették volna elhelyezni. Nyolc ilyen internátust
terveztek Szolnok megyében:
1. Besenyszög-Felsőszászberek, Kóhner Adolf 54 termes kastélya. Ide kerültek volna Portelek, Rekettyés és a Szeli úti iskola diákjai, 73 tanuló
2. Kenderes–Bánhalma, br. Piret de Bihaim kastélya
3. Tiszabura Pusztataksony, gr. Szapáry-kastély
4. Kisújszállás, gyógypedagógiai intézet
5. Cibakháza, Jakabffy Vilmos kastélya
6. Törökszentmiklós, Pusztakengyel, Léderer Andor kastélya
89
90
91
92
93
87
88
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1936. Agriae, 56.
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1937. Agriae, 61.
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1938. Agriae, 61.
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1939. Agriae, 64.
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1940. Agriae, 75.
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1941. Agriae, 76.
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1942. Agriae, 64.
41
Történeti áttekintés
7. Jászkisér, dr. Hegedűs Kálmán kastélya, 11 lakószobával és mellékhelyiségekkel. Ide kerültek volna a hajtai és kerekudvari diákok. Együtt
tanultak volna a következő iskolásokkal, összesen 304 tanulóval: Jászkisér, Réti-tanya, Hetényi-tanya, Kettősdűlő, Jászapáti, Város-dűlő, Pethes-dűlő, Virágos, Jászárokszállás, Nagy-árok, Jászberény, Borsóhalom,
Pusztakerekudvar 141 tanulója, Jánoshida, Tótkér, Jászkisér, Pusztakürt,
Boldogháza, Jánoshida, Pusztamizse, Hevesivány, Középhalom, Nagyhalom, Jészfényszaru, Nagyhalom, Vasút-tanya, Jászjákóhalma Kapitányrét, Varjas, Jászszentandrás, Alsó- és Felső-tanya, Járási-tanya és
Teleki-tanya, Jásztelek, Nyári-járás és Füged-halom
8. Br. Csetei örököseinek kastélya
Az ötlet szerint a népiskolákat általános iskolává akarták alakítani, megszüntetve a 83 darab egytanerős iskolát.94 A beadvány valamilyen oknál fogva
nem valósult meg!
1948. június 16-án vették állami tulajdonba és irányításba a nem állami iskolákat, illetve ezen a napon fogadta el az országgyűlés az 1948. évi 33. törvényt az
iskolák államosításáról. Ekkor már a tanév vége felé járt, így nehezebben lehetett
mozgósítani a tanárokat, a szülői munkaközösségeket és a diákokat. A törvényt
jól előkészítették: előbb elvették az egyházi tulajdonban lévő földeket, ezzel
megnehezítették az iskolák fönntartását. 1947-ben fakultatívvá tették a hitoktatást. Propaganda indult az államosítás mellett: egy tanítói küldöttség a minisztériumot kérte az iskolák államosítására, egyben aláírásgyűjtésbe is kezdtek az
egyházi iskolák ellen. Nagy nyilvánosság előtt megrendezték a „pócspetri-esetet”, amely alkalmat adott az egyházak elleni uszításra. 1948‑ban 6505 iskola került állami tulajdonba, amely az ország iskoláinak kétharmada volt, ezzel együtt
18 ezer pedagógus vált állami alkalmazottá.
A pártállami időkben a Hajta lakossága folyamatosan csökkent, más tanyákéhoz hasonlóan. 1956-ban hét tanyasi iskola felső tagozata szűnt meg, ott ahol
nem voltak biztosíthatóak a szakos képzés lehetőségei. Ezen diákok a fiúiskolába jártak, a későbbi Székely Mihály Általános Iskolába. 1973-ban megszűnt
az iskola. Előbb a felső tagozatok, majd az alsó tagozatok bezárásának tervét
dr. Zalai Ernő Kossuth-díjas pedagógus terveiből ismerhetjük meg, aki a már
korábban, 1956‑ban megírt Kultúrával a népünkért című kiadványában mindezt szorgalmazta. Szerinte adatokkal bizonyítható, hogy tanyai iskolákból kevés
fiatal jut el középiskolákba. Később így ír: „Azok a tanyai tanulók, akik legalább
a hét-nyolc osztályt szakosított és pedig rendszerint úgynevezett körzetesített
Vö.: Dr. HORVÁTH Ferenc: Jász-Nagykun-Szolnok megye tanfelügyelőjének előterjesztése
a körzeti internátusos általános iskolák kiépítéséről. Szolnok, UMKL VKM IV. 1947-107876.
In: DANCS Istvánné (szerk.): Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról, 1945–1948.
Források a magyar népi demokrácia történetéhez, III. kötet. Kossuth Könyvkiadó, Budapest,
1979., 653.
94
42
Közoktatás
iskolákban végezték el,
gyorsabban és eredményesebben be tudtak illeszkedni a középiskola követelményei közé.
Jászberény külső területen az idén öt körzeti
általános iskola működött. Ezzel párhuzamosan hét tanyai iskolában megszűnt a felső
tagozat és ezek növendékei a szakosított körzeti iskolákba járnak.
Bejárásuk bizony még
eléggé változatos, Jászboldogházán, Portelken, Homokon gyalog,
kerékpáron, alkalmi
kocsikon, Tőtevényen
az állami gazdaság
sátorlappal fedett kocsiján, a jászberényi
fiúiskolába pedig autóbuszon. Ez a megoldás
jelenleg körülbelül száz
tanulónak, így a tanyai
tanulók 16–17 százalékának biztosítja a magasabb rendű, szakszerűbb oktatást.”95 Ennek
szellemében apukám Varga József bizonyítványa a hajtai iskolában 1966/67-es tanévben
1963–1967-ig járt a
hajtai iskolába, a Koller-féle házba, az 1–4. osztályt, majd az 1967–1968-as tanévtől a Székely Mihály Általános Iskolába.
Fodor István Ferenc tanulmánykötetében a következő tanítókat nevezte meg
mint hajtaiakat: „Abonyi András, Baráth Béla, Császár János, Cserna Józsefné,
[sz. Cseh] Irén, Farkas Ilona, Hajós István, Hábel Anna, Hencz Matild, Horváth
Ilona, Movik János, Pataki Albert, Pokorny Marcella, Rohonczy Pongrácz Emil,
Jól bevált a körzetesítés. Szolnok Megyei Néplap, 1956. június 23., 1.
95
43
Történeti áttekintés
Redler László, Szikszai Béláné, [sz.] Nagy Mária, Török Éva.”96 Sajnos életrajzi
adataikat nem találtam meg részletesebben. A tisztelet jeleként azonban álljanak legalább itt a neveik.
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa): Tanyai iskolások voltunk
1967-ben lettem első osztályos tanuló a hajtai tanyai iskolában. Egy négy
padsoros tanteremben, az elsősöktől a negyedikesekig, egy osztályba összevont
diákok mind együtt tanultunk. Imádott tanító nénink Szikszai Béláné, Marika
néni volt. Mielőtt az iskola padjaiba kerültünk, nem jártunk se bölcsődébe, se
óvodába vagy olyan zártabb közösségbe se, ami segíthetett volna bennünket
a beilleszkedésben. Korábbról azonban ismertük egymást, hiszen sokat találkoztunk és játszottunk együtt.
Csapatba verődve, a kicsikre odafigyelve együtt gyalogoltunk az iskolába, ami
sokunk számára több kilométer is volt. Szüleink talán csak az első napon kísértek
el bennünket. A tanító nénit is ismertük már. Családlátogatásra is eljött, emlékszem. Mindenki nagyra becsült asszonynak tartotta, az ő szava szent volt. Szüleimnek még akkor sem mertem volna panaszkodni, ha sérelem ért volna. A tanító
néni megoldotta jó szóval vagy kellő szigorral, rögtön akkor, amikor az eset megtörtént. Meglehetősen hosszú életem során többször is hálát adtam a sorsnak,
hogy ilyen kis, zárt, családias közösségben kezdhettem meg tanulmányaimat.
Nem volt villany, vezetékes víz, telefon, angol WC. Az udvari WC-t használtuk, lavórban mostunk kezet, mindenki külön saját törölközővel bírt. Ha télen
reggel még nem volt elég világos, Marika néni felolvasást tartott. A tanévnyitóra szépen felöltözve, szülői kísérettel mentünk, és büszkék voltunk rá, hogy
mi már iskolába járunk. A tanórák úgynevezett „csendes” és „hangos” órákból álltak össze. Például, ha a negyedikes osztály foglalkozott „hangosan”, kérdezz-felelek stílusban, akkor a többi három osztály csendben, írásbeli feladaton
dolgozott. Így négy éven keresztül négyszer is hallottuk a tanulnivalókat, mert
a feladatok megoldása közben teljesen nem tudtuk kizárni a tanító néni magyarázatát és a diákok feleleteit sem. Sokszor előfordult, hogy én tudtam a helyes választ, a kisdiák társam meg nem. Gyöngybetűkkel tanultunk meg írni, és
elsajátítottuk a helyesírás szabályait is, valamint a szótagolásos módszerrel az
olvasást. Az olvasás szeretete megmaradt számomra 55 éven keresztül.
Az énekórát is nagyon szerettük. Ugyanis minden osztály együtt énekelt,
a szép, napsütéses napokon kinn az udvaron, a nagy hársfa alatt, törökülésben.
Mindannyian felszabadultan énekeltünk. Kár, hogy az énekeskönyvünk nem
maradt meg az utókornak. A tornaórák is közösek voltak, az is kinn az udvaron.
Kicsit lazább foglalkozások voltak, labda és sorjátékok: kiütősdi, kislabdadobás,
FODOR István Ferenc: A jászsági oktatás végvárai. Jászsági Füzetek 53., Jász Múzeumért Alapítvány, Jászberény, 2016., 37.
96
44
Közoktatás
távolugrás, magasugrás, szekrényugrás. Futás nem volt, hiszen a tanító néni tudta, hogy 5–8 km is lehetett az út oda-vissza, amit gyalog tettünk meg. Kerékpárt
én csak 13 éves koromban kaptam először. Fegyelmezettek voltunk, de mégis kisdiákok. Kisebb-nagyobb csínytevések azért előfordultak. A kedves tanító
néninknek vagy kellő szép szóval vagy szigorral sikerült elérnie, hogy mindig
tisztelettel, szeretettel legyünk iránta. Emberileg is nagyon sokat tanultunk tőle,
nemcsak az előírt tanmenet alapján foglalkozott a tanyasi kisgyermekekkel.
Példaként említem, hogy a környezetismeret órán közösen gyógynövényeket, hársfa- és akácfavirágot gyűjtöttük. Ezt az iskola padlásán szárítgatta,
majd vászonzacskóba csomagolta. Fagyos téli reggeleken, amikor térdig erő
hó volt, Marika néni már kora reggel begyújtott a nagy, öntöttvas kályhába,
és a tetején egy óriási fazékban vizet melegített. Mire odaértünk az iskolába,
ő már teatojásba tette a szárított csipkebogyó-, akác- és hársvirágot, kellemes illat lengte be a tantermet. Mi már nagyon átfagytunk, mire odaértünk.
Levetettük az átázott cipőt, csizmát, és sorba álltunk a kis bögréinkkel, saját
cukrunkkal. Mindenki kapott meleg teát, még mielőtt az óra elkezdődött volna. Míg a teát szürcsölve megmelegedtünk, addig néhány szóban elmondta az aznapi teendőket, érdeklődött a hiányozók felől, és kijelölt valakit, aki
az aznapi leckét elviszi nekik. Utólag már értem, ez azért volt fontos, hogy
megtudja, a távollevővel mi történt, és azért is, hogy mi is fontosnak érezzük
magunkat, mert bennünket választott ki erre a feladatra. Aztán aki beteg volt,
annak is nagyon jól esett, hogy érdeklődnek felőle. Így nem maradt senki
magára. A nagy fazék teafőzet egész nap ott párolgott a teremben, ami a téli
időszakban kedvező hatással volt gyerekek egészségére. A reggeli és az uzsonna minden gyereknek szinte egyforma volt (zsíros kenyér, lekváros kenyér,
kelt kalácsféle vagy esetleg keksz).
Volt egy osztálytársam, sajnos már ő sem él, akinek az anyukája még pici
korában meghalt, a nagymamája nevelte. A szokásosnál is szegényebbek voltak. Jancsi csak üres kenyeret, esetleg diót, almát, ősszel paprikát hozott mellé.
Szerény, sovány fiúcska volt, sajnáltuk is őt. Mikor az olvasásórán Móra Ferenc Bice-bóca történetével ismerkedtünk, mindannyian Jancsira gondoltunk.
Azonban nem mertük őt megkínálni uzsonnánkból, ami most, utólag meglepő
számomra. Valószínűleg azért, mert nem akartuk megsérteni vagy éreztetni
vele a helyzetét. Ezt azonban akkoriban nem tudatosan csináltuk. A szünetben
Marika néni mindig kiküldött minket az udvarra levegőzni. „Jancsi marad!” –
szólította meg. A nagyobb fiúk kíváncsiságukban meglesték, miért kellett neki
ottmaradnia. Marika néni leültette, és az ő uzsonnájából tört neki. Máskor, ha
kalácsot vagy süteményt vitt, azt is megfelezte vele, megetette a kis Jancsikát. Ez
a történet is mutatja a tanító néni szeretetét, és a felé irányuló tiszteletet, hogy
senki nem kérdezte meg később Jancsit, miért kellett ottmaradni a szünetben.
Farsang idején „Cicabált” rendezett, nem maskarás- vagy álarcosbált. Mindenki a legszebb, ünnepi ruhájába öltözött (általában karácsonykor kaptunk
45
Történeti áttekintés
új nadrágot, pulóvert stb.). Tudta, hogy nagyon kevés kiemelkedő, ünnepi
nap jut nekünk, ezért lehetett ez a rendezvény is. Tombolát vehettünk, amin
hasznos, és főleg a számunkra izgalmas dolgokat lehetett nyerni: édességeket,
pl. Boci csokit, gyümölcsízű, porállagú, vízben felpezsgő cukorkát pici üvegben. Az anyukák süteményeket és finom kalácsokat sütöttek, csatos üveges
bambit ittunk és táncoltunk, valaki harmonikázott, élő zene volt. Sápi Jancsika is, ha jól emlékszem. Téli időszakokban a szánkózás, a hóemberépítés volt
a nagy kaland.
Élménynek számított a fényképezkedés is. Gyönyörű, fehér színű koszorúvirág-bokor volt az iskola udvarán, több is. Ha az elkezdett pompázni, már jött
is a fényképész Jászberényből. Mindenki szépen felöltözött, hajat vágatott, vagy
masnit kötött, és elkészült az osztálykép is és az egyéni kép is, az utókornak.
Azonban 1971-ben a hajtai kis iskolámat végleg bezárásra ítélték. Ugyan én
már éppen negyedikes voltam, de tesóm még csak elsős (igaz, egyedül volt az
első osztályban). Tőtevényre kerültünk, ami további 3 km gyaloglást jelentett,
valamint új iskolát, új tanárokat, külön tantermeket és osztályokat, valamint
más módszert. A szülők is, mi is nagyon sajnáltuk és sirattuk az iskolánkat és
a tanító néninket! Most is köszönet neki mindenért! 2021-ben is!
Az iskola szomszédságában van a hajtai kis kápolna (mindenki templomnak
hívta). A kápolna falai adtak helyet a ritkaságszámba menő esküvőknek. Sajnos
a tanyák számának csökkenésével a lakodalmak száma is csökkent. Így tehát
annál nagyobb eseménynek számítottak. Emlékszem, a szomszédságból Hábencius Magdika készült férjhez menni Sipeki Mátyáshoz. Mindketten súlyos
látássérültek voltak. Ott ismerkedtek meg a vakok iskolájában. A lakodalom
hetében már folytak az előkészületi munkák, mindenki izgatott volt, természetesen mi, gyerekek is. Az esküvői szertartás szombaton délelőtt volt. Akkor még
szombaton is volt tanítás, a szüleim nem engedték meg, hogy otthon maradjak.
De kérték a tanító nénit, hogy majd a nászmenethez csatlakozhassak, aztán pedig már ne kelljen vissza mennem az iskolába. 8–9 éves lehettem. Már reggeltől vártam, hogy megjelenjen a nászmenet az iskola vonalában, amihez csatlakoztam volna. Azonban történt valami magatartási, fegyelembeli vagy tanulási
hiba, biztos a nagy izgalmamban, és az életem első, igazi „pofonját” a tanító nénitől megkaptam. Ugyanis a büntetésem az lett, hogy nem vehettem részt az esküvőn, és nem engedett haza sem. Messziről hallottuk, hogy szól a rezesbanda,
csujjog a vőfély, énekelnek a vendégek. Minden tanuló az ablakból megnézhette
a menyasszonyt, de én nem mehettem a nászmenettel. Szomorúan hallgattam
a cigányzenét, a szívem teli volt keserűséggel, még biztos az egereket is itattam.
Amit egész hónapban, egész héten, egész nap vártam, nem teljesülhetett be.
Emlékszem arra, hogy jön visszafelé a násznép, és hallom a boldog, daloló sereget, és hallom anyukám szavát is, amikor megfenyeget: „Zsuzsa, ezért még otthon előveszlek!” Tudta az anyukám, hogy valamit nagyon nem helyesen tettem.
A tanító néni szava azonban olyan súlyos volt, hogy a szüleimnek eszébe sem
46
Közoktatás
jutott megkérdőjelezni azt, vagy számon kérni a döntését. Ugyan a lakodalmi
vacsorán, mulatozáson már részt vehettem, de így 55 év után sem felejtem el
ezt, ugyanis én egy jó kislány voltam, csak éppen aznap nem. Tanulságos történet a mai időkben!
Kőkereszt az iskola udvarán
Bár semmilyen megerősítő levéltári adatot, forrást nem találtam, de a felirat
szerint feltételezhető, hogy az iskola udvarán felállított kőkeresztnek Kisnémet
Béla volt az adományozója.
Felirata:
Isten dicsőségére
Állíttatta
K.N.B.
1912.
Máj. 20.
Csák J. J.berény
47
Történeti áttekintés
A tőtevényi Iskola97
A hajtai oktatás megszűnésével az egyik beiskolázási lehetőség a tőtevényi
iskola volt, amely 1903-ban nyílt meg. Ahogy már szó esett róla, előtte már itt is
működtek zug-, illetve vándoriskolák is. Az építés esztendejében egy tanteremmel és tanítói lakással rendelkezett, de később a szükségleteknek megfelelően
kibővítették. Nem messze tőle helyezkedett el a Moller-iskola, amely 1950-től
három tanteremmel bírt. Az iskola a tanyasi oktatás központjává vált.
„Ismert tanítók voltak az iskolában: Adamek József, Árvai Mártonné, [sz.]
Velkei Mária, Baranyi Tibor, Barth Ferenc, Baráth Ferencné, [sz.] Gömöri Mária, Bartos Irén, Bábel Gyula, Bendász Ilona, Bodnár Éva, Borssza Ödönné,
Boros Aranka, Császár Béla, Császár János, Farkas Lászlóné, [sz.] Buschmann
Mária, Gubicz Györgyné, [sz.] Nagy Éva, Gulyás Antal, Gyurkó Miklósné, Hajcserné Kiss Eszter, Horváth Anna, Iványi Margit, Járomi Béla, Járomi Béláné,
[sz.] Maráth Mária, Kalas Zoltán, Kalla József, Kis Károly, Kispál Béláné, [sz.]
Horváth Anna, Koppány Lenke, László Anna, Máté Lajos, Molnár Béla, Montvai János, Rácz Pálné, [sz.] Gábris Anna, Radler László, Rigó Lehelné, [sz.] Zölei Ilona, Rohonczy Pongrácz Emil, Rusz János, Sas János, Sebők Lászlóné, [sz.]
Szabó Mária, Szentirmai Jenő, Szentkirályi Tóth Mária, Szécsi Antal, Telek Béla,
Telek Béláné, [sz.] Mizsei Éva, Telek Gyula, Tiborcz Tibor, Török Éva, Tukora
István, Varga Antal.”98
Az országban egyedülálló, hogy az iskola telkén az I. világháborús hősök neveivel ellátott emlékmű is található. A leventecsoport és a tanyavilág lakosságának adományából beszerzett országzászlót és az emlékművet 1942. június 7-én
10 órakor avatták fel. Az avatás előtt dr. Kele István apát, plébános mutatott be
tábori misét, amelyen Nádházy Sándor karnagy vezénylete alatt közreműködött a leventék zenekara. Ezzel egy időben Halassy Miklós református lelkész
mutatott be istentiszteletet az iskolában. Ünnepi beszédet mondott dr. Pénzes
Sándor polgármester, a honvédség nevében Koritsánszky Koháry Endre m. kir.
alezredes, dr. Bathó Károly a Tűzharcos Szövetség elnöke, valamint Ring Károly
igazgató is. Varga Antal leventeparancsnok, tanító vezetésével a fiatalok műsort
is adtak az ünnepségen:
1.
2.
3.
4.
5.
Muhari József levente szavalata: Dal a zászlóról
Levente zenekar: magyar dalegyveleg
Szabó Marcella leventelány szavalata: A zászló előtt
Ring Károly igazgató avatóbeszéde
Leventecsapat szavalókórusai
Jászberény-Tőtevény, 0743/2 hrsz.
FODOR István Ferenc: A jászsági oktatás végvárai. Jászsági Füzetek 53., Jász Múzeumért Alapítvány, Jászberény, 2016., 37.
97
98
48
Közoktatás
6. Nagy János levente szavalata: Boldog szunnyadók
7. Levente zenekar: indulók
8. Szózat
Az ünnepségen részt vett még Szentgyörgyvári Lajos a mezőgazdasági iskola igazgatója, Ruszt János állami iskolai igazgató, Rónaszéky Lajos levente-nyilvántartó, Rohonczy P. Emil tanító, környékbeli iskolák diákjainak küldöttsége
és természetesen a környező tanyák érdeklődő lakossága. A városi vendégeket
a gazdák meghívták ebédre.99
Az 1954-es iskolai évzáróról tudósított a Néplap. Az udvart zászlókkal díszítették. Ebben az időben Baráth Ferenc volt az iskola igazgatója, aki természetesen a tanévzáró beszédet is mondta. A beszédében megemlítette, hogy Velkei
Erzsébet tanítónő, aki az 1–3. osztályt tanította, osztályában alig volt hiányzás,
sőt a 201 tanítási napból 117-ben senki sem hiányzott. Ebben az időben Bartos
Irén tanította a 7–8. osztályt, az osztályoknak 3,7 volt a tanulmányi eredményük. A negyedik tanítónő Gömöri Mária volt. A cikk kiemeli, hogy 1909–1945
között egyetlen tanuló folytatta tanulmányait középiskolában, míg 1946–1954
között 18-an! Sőt, Kardos János fia az egyetem gépészmérnöki karán tanult tovább. A kiállítás egyik része a kézimunka szakkör munkáit mutatta be: terítőket
és sálakat. A fizika szakkör éves munkájának eredménye a házi füzetek színes
rajzai voltak.100 Ezen év júniusában nyerte el Baráth Ferenc a „kiváló tanító”
címet is, amelyet a tanyai iskolák fejlesztése területén elért eredményével érdemelt ki.
Riport két tanárral, Kiss Károllyal és feleségével, „Mati nénivel”, akik tanyán
kezdték a pályafutásukat, így személyes élményeik lehetnek Hajtáról és Tőtevényről: „1957. augusztus 15-én őket is nyugdíjazták. S most idehaza vannak.
[...] Hogyan is volt 48 évvel ezelőtt?
Kiss Károly: Hivatásom első napjainak teljesítése sokkal nehezebb volt, mint
a mai fiatal kollégáknak. Tanmenet akkor még nem volt. Az idősebb tanítók
nem szívesen engedtek betekintést munkájukba, s segítséget is csak olykor-olykor nyújtottak. Nehéz volt az elindulás, de erős akarattal s állandó tanulással,
továbbképzéssel ment a munka. 27 esztendeig tanítottam a tőtevényi tanyai iskolában. Ezután a jászberényi Bercsényi úti iskolában 11 esztendeig. Később
a Kossuth úti általános iskola igazgatója és egyben számadója lettem. [...]
Mati néni: Mint fiatal pedagógus én is a legnehezebb helyen, a tanyán kezdtem el működésemet. 8 évet a hajtai, majd 17 évet a tőtevényi tanyán tanítottam.
[…] Míg élek, emlékezni fogok a második világháború nehéz éveire. Amikor
már fizetést nem kaptunk, a tanyasi édesanyák látva nehéz helyzetünket önként
V.ö. Országzászló-avatás Tőtevényen, Jász Hírlap, 1942. június 21., 2.
V.ö. LÁZÁR Barna: Évzáró ünnepélyen Jászberény tanyavilágában. Szolnok Megyei Néplap,
1954. június 27., 2.
99
100
49
Történeti áttekintés
hoztak élelmet. S ez akkor nekünk nagyon jól esett. Később innen a jászberényi
Bercsényi úti iskolához kerültem, s itt tanítottunk férjemmel együtt – nyugdíjazásunkig.”101
Hát ilyen is volt még akkor: „A Porteleki 1368. sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapat elhatározta: az általuk patronált tőtevényi csapatnak bemutatnak egy táborozást, hogy a tőtevényi újoncpróbás pajtások jobban felkészüljenek tábori ismeretekből próbázásukra. Szombat délelőtt 11 órakor érkezett a riadóparancs.
A riadólánc jól működött és félóra múlva már menetkészen állt a csapat. […]
A nyolc kilométeres úton, hogy jobban teljen az idő, énekeltünk.
Fecske Ferenc vezette az előőrs csapatot. A tőtevényi pajtások már vártak
bennünket. Rövid ismerkedés, barátkozás után nyomban hozzáláttunk a táborveréshez. Amint elkészültek a sátrak, berendezkedtek az őrsök, vacsora és utána tábortűz következett. […] Alig szenderedtek el a pajtások – Riadó! Riadó!
– kiáltották az őrök. Ellopták a tábori pénztárt, vissza kell szerezni. Izgalmas
üldözés után, a friss nyomokon sikerült elfogni a tettest. [...] Másnap a legnagyobb izgalommal várt esemény a számháború volt, Portelek és Tőtevény között. A vendéglátó tőtevényiek győztek. […] A labdarúgó csatában viszont mi
győztünk, 1:0 arányban.”102
1962. június 17-én arról tájékoztat minket a Néplap, hogy még szakköri élet
is folyt az iskolában. Ennek keretében a tanévzáró alkalmával olvasómozgalmi
kiállítást is tartottak.
Az iskola helyiségeit mások is igénybe vették. A Néplapban 1970. február
4-ére, 14 órára hirdették meg Vajda Jenőné dr. megyei tanácstag beszámolóját.
Az újságban a Jászsági Építőipari Szövetkezet büszkén számolt be arról, hogy
többek között a tőtevényi iskolát is felújította.103
1974-ben több tanyasi iskola is megszűnt. Ebben az évben a tőtevényi iskolában 104 főről 46 főre csökkent a diáklétszám. Annak ellenére is, hogy itt volt
a leglátogatottabb a szülői értekezlet. Sok felnőtt tanult este a dolgozók iskolájában, s végezte el a 8 osztályt.
A Szolnok Megyei Néplapban megjelent egy cikk a tanyai iskolákról, többek
között Tőtevényről is. Ebből megtudhatjuk, hogy Sas János fiatal tanító feleségével hat éve költözött ide, de nem szeretnek tanyán élni. Kb. 800 ember lakik
az iskola vonzáskörzetében, 20 fő jár az iskola alsó tagozatába, a felsősök mind
bejárnak Jászberénybe. A riporter szerint a tanterem kicsi, de barátságos. Tizenötféle újság jár az iskolába és lóg a faliújságon. Az iskola megkapta a környékben megszüntetett iskolák könyvtárait, így ez a könyvtár immár háromezer kötetesre bővült, amelyet nem csak a gyerekek használnak, hanem délután
GÁL Katalin: Nem felejtünk… Beszélgetés két nyugdíjas pedagógussal. Tiszavidék, 1957. november 13., 5.
102
VASS Ilona: Kétnapos táborozás Tőtevényen. Szolnok Megyei Néplap, 1960. november 10., 5.
103
Vö. Jó eredménnyel zárják az évet. Szolnok Megyei Néplap, 1971. december 23., 3.
101
50
Közoktatás
a szülők is; ez 130 olvasót jelent. Az iskola takarításáról és fűtéséről a tanító
felesége gondoskodik. Délutánonként tartják a felnőttek esti iskoláját, ahova
három csoportban 59 ember jár, továbbá a tanító által szervezett gépjárművezető-tanfolyamon is részt vesz 50 tanyasi lakos.104
Az újság egy évvel későbbi egyik számából megtudhatjuk, hogy a könyvtár
leglelkesebb olvasója a hetvenhárom éves Pernyész Ferenc volt, aki néha egész
éjszaka is olvasgat, főleg vadászkalandokat, meg Mikszáthot, Gárdonyit, Móriczot. Elmondása szerint köbméternyi könyvet olvasott már el.105
1980-ban az iskola tornakertje körüli 30 éves nyárfákat kivágta a tsz, ezen
azonban a szülők felháborodtak. A Néplap cikkében olvasható, hogy a tornakert területét a Jászsági Állami Gazdaság ajándékozta az iskolának. A szülők
a gyerekek támogatásával alakították ki a kertet futballkapukkal, tornaszerekkel. Ekkor ültették a fákat is, amelyekkel teljes egészében körbevették a létesítményt. A terület később a Vörös Csillag, majd Zagyvamenti Tsz tulajdonába
ment át. Mivel a fák elérték a vágási kort, ezért kivágták, s hamarosan szelíd
gesztenyefákkal pótolták őket.106
1982-ben 53 ezer általános iskolás és 6400 középiskolás összesen 12 millió
622 ezer forintot takarított meg OTP-s takarékbélyegben. A kis létszámú általános iskolák közül kiemelkedett a tőtevényi is, mint az egyik legjobb eredményt
elérő iskola.107
1983-ban Montvai Jánossal is riportot
készítettek. Abban az évben 12-en tanultunk az iskolában. Elmondja: „Ma már az
osztály egyik részét magnetofonnal foglalkoztatom. Rengeteget fejlődtek a technikai
feltételek, és ez az oktatás színvonalának
növekedését is jelenti. […]
– Megsüvegelik-e a tanítót a tanyasi
emberek? – Ha arra gondol, van-e a tanítónak tekintélye, akkor azt mondom, hogy
igen. Sok szülőt, ha nem is kisdiákként,
de a dolgozók iskolájában már tanítottam.
Egyébként nagyon meg kell ám gondolnia
az embernek, hogy mit és hogyan csinál. Készül a papírlánc Montvai János segítségével
Vö. SZABÓ János: A művelődés földútjain. Szolnok Megyei Néplap, 1978. január 13., 5.
Vö. SZABÓ János: Dűlőutakon – olvasók között. Tanyasi esték drága kincse a könyv. Szolnok
Megyei Néplap, 1979. december 4., 4. Biztosan minden korban, minden népcsoportban voltak olvasni szerető emberek. A cikk olvasása közben felvetődött bennem, hogy az újságírót
felbiztatták-e a könyvek, könyvtárak propagálására?
106
Vö. ILLÉS: Szóvá tették, megvizsgáltuk. Ha a fák sírni tudnának, avagy mikor öreg a nyárfa.
Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus 31., 5.
107
Vö. A diákok 12 millió forintnál többet gyűjtöttek. Szolnok Megyei Néplap, 1982. július 21., 8.
104
105
51
Történeti áttekintés
Mondjuk, ha a kertben mákot vagy bármit termelek, annak
szépnek kell lennie,
mert figyelemmel kísérik az arra járók.
[…] A területi pótlék
elég alacsony, a kijárás jóval több pénzt,
fáradtságot emészt fel.
Viszont lehet kertészkedni, nekem ötven
család méhem is van.
De mindezek ellenére
azt mondom, hogy ezt
nem pénzért, hanem
a tanyán élő emberek
szeretetéért érdemes
csak csinálni. Az iskolába kerülő gyerekek
sokszor szinte a nulláról indulnak, szókincsük sekélyes. Viszont
rettentően fogékonyak,
őszinték, fantasztikus
módon tudnak lelkesedni, hegyeket lehet
velük megmozgatni.
Számomra az igazi
öröm az a munkában,
ha a tanítványaimat
nyugodt lelkiismerettel
1980–1984-ig jártam az iskolába, tanítóm Montvai János volt
engedhetem tovább az
ötödik osztályba.”108
4. osztályos koromban – egyedül voltam ebben az évfolyamban – a tanáriba
kellett menjek, hogy ott tanuljam az orosz nyelvet, egy magnetofon segítségével.
Az igaz, hogy nem is vittem sokra az orosz nyelv tanulásában, mert először azt
gondoltam, hogy a magyar szavakat cirill betűkkel kell leírni! A Kossuth Lajos
úti iskola két 5. osztályaiból három orosz nyelvi csoportot alakítottak: profik,
108
FEKETE Sándor: A tanyavilág „lámpásai.” Szolnok Megyei Néplap, 1983. december 30., 4.
A cikk másik fele az öregerdei általános iskoláról szól. A riport Járomi Béla tanítóval készült.
52
Közoktatás
haladók és mi, a „betűfelismerők”.
1996. november 20‑án
Hagymabűzös elmúlás címen jelent meg cikk az Új
Néplapban. Az elhanyagolt épület és emlékmű
láttán a következőn gondolkodik a névtelen tudósító: „Ablakain betekintve
a korabeli tantermekben
a tavalyi hagyma rothadó,
csírázó kupacait, szemét- A felújított emlékmű 2021-ben
és törmelékhegyeket fedeztünk fel. […] Az épület nagy, a tetőzet ép, sorsára hagyni a szebb napokat
látott intézményt még korai volna. A hasznosítással viszont illenék sietni, mert
az enyészet lassan az ablakon is belép.”
Az 1942 júniusában emelt háborús emlékművet a környék lakóinak támogatásával és kezdeményezésére, valamint a Jász Múzeumnak köszönhetően
1997-ben teljesen felújították. Azóta minden évben tartanak megemlékezéseket, amelyről a Jászkürt újság is beszámol.
A Zagyvamenti Tsz az iskola és a hozzátartozó 4800 m2-es telek eladását 1998 februárjában hirdette meg. Az Új Néplapban 1998 júniusában még
mindig hirdetik, amely cikkből azt is megtudhatjuk, hogy a 9 helységes iskola
217 m2‑es.109 A 2000. június 21-én megjelent hirdetésben már 226 m2-re növekszik az iskola területe. Magántulajdonba került, előbb bolthelyiség volt benne,
jelenleg erdei iskolaként és rendezvényházként működik. A visitjaszbereny.hu
honlap szerint 17 főt tudnak elhelyezni a négy szobában, az év bármely napján.
Jól felszerelt konyhával rendelkezik.
A gyakorló és a tanyai diákok kollégiuma
Az 1919 októberében alakult Gyakorló Iskola adott otthont azoknak a tanyasi diákoknak, akik nem tudtak olyan iskolákba beiratkozni, mint például
a tőtevényi. Az 1971-ben készített statisztika szerint a jászberényi általános iskolások 15%-a, 265 gyermek a tanyáról járt be a városba. Felmerült tehát egy tanyai kollégium megépítése és a körzetesítés. A város vezetői, valamint a Megyei
Tanács VB Művelődési Osztálya összefogott a Tanítóképző igazgatóságával, és
együtt kérték a Művelődési Minisztérium segítségét. Egy új általános iskola épí Vö. A kereskedelmi hirdetés így kezdődik: „A jászberényi Zagyvamenti Szövetkezet ELADJA
az alábbi külterületi ingatlanjait.” Új Néplap, 1998. február 18., 6.
109
53
Történeti áttekintés
tését határozták el, 8 millió forintos beruházási költséggel. 1971 augusztusában
adták át az új intézményt, amelynek érdekessége az volt, hogy egy 60 fő befogadására alkalmas kollégium is tartozott hozzá. 1974-ben bezárták a tanyai
iskolák egy részét. „Az átszervezés bizonytalansággal járt, ahogyan a helyi lap
tudósítója is beszámolt róla. A rekettyési kisiskolások autóbusszal járnak majd
át Portelekre (ahol már 1952 óta szakosított felső tagozat működött), míg a kormospartiak nem tudják, hogy hová és mivel fognak járni. Gulyás Antal tanító
igen plasztikusan fogalmaz erről a helyzetről. ”Kormosparton egy nagy család
volt mindenki: a szülők, a gyerekek, a tanító. Most mintha szétesne ez a család,
és egyelőre talajtalanok vagyunk.” Ezek a gondolatok magukban hordozták azt
a jövőképet, amibe a kisgyermek kiszakítása a családból meggondolatlannak
bizonyult. A kollégium a gyakorlatban nem vált népszerűvé a szülők között.
Számosan gondolták úgy, gyermekeik helye a családban van, ezért többnyire
magukra vállalták a beszállításukat a környező iskolákba a kollégiumi elszállásolás helyett.”110 A 80-as években ez a lehetőség megszűnt.
Jelenleg
Egy 2017-ben keletkezett tanulmány szerint, amelyből tájékozódhatunk az
általános iskolai körzetekről, Jászsági Apponyi Albert Általános Iskola és Alapfokú Művészeit Iskola (Székely) neve alá van besorolva a Hajta-tanya, így választhatják ezt az iskolát is.111 Nem tudom, hogy mennyire mérvadó ez a körzeti
beosztás: én is, és négy évvel később az öcsém is, a Kossuth Lajos úti Általános
Iskolába jártunk. Ez különösen manapság kérdéses, amikor szabad iskolaválasztás van, sőt az iskoláknak küzdeniük kell minden tanulóért.
A földműves iskola
Mivel az egész Jászság, így Jászberény is, jelentős mértékben az agrárágazatból élt, Sipos Orbán 1870. november 18-án javasolja a városi képviselő-testületnek egy földműves iskola felállítását. A testület támogatta az ötletet, de az anyagiak szűkösségére való tekintettel átmenetileg elodázta a megvalósítást. 1889.
március 21-én elhatározza a közgyűlés, hogy elérkezett az idő az iskola felállítására. A vasút közelében kijelölt előbb 50, majd 100 hold földet, hozzácsatolta
a közeli 3 holdas faiskola területét is, ehhez pedig hozzá rendelt 145 Ft pénzügyi
MOLNÁR Marietta: Az oktatásügy hat évtizede. In: PETHŐ László (főszerk.): Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig. Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2017.,
446.
111
DR. BOZÓ Andrea hivatalvezető: Tájékoztató az általános iskolai körzetek kijelöléséről és
a pedagógiai szakszolgálatot ellátó intézmény működési körzeteiről. Jász-Nagykun-Szolnok
Megyei Kormányhivatal, Szolnoki Járási Hivatal, Szolnok, 2017. Iksz.: JN-07/22/0002547/2017. 2017., február 24. Forrás: www.kormanyhivatal.hu
110
54
Közoktatás
alapot. Még ugyanezen év szeptember 15-én kötelezi magát a város, hogy 10
szegény sorsú gyerekek tanítási költségeit magára vállalja. Mivel a földművelésügyi miniszter még további 60 hold megajánlását kéri (tangazdaság), ezért
a nagykátai út baloldalán lévő magánföldekből vásárolnak. Végül azonban
210 hold területet sajátítanak ki e célra, amelynek értéke 700 ezer korona, de
rendelkezett 60 ezer korona alaptőkével is az iskola. Az intézet 1896 tavaszán
felépült, és Magyar Királyi Földmíves-Iskola néven működött. Bizonyítványt
adott gazdasági altiszti, majoros- és béresgazda állások betöltésére. Az iskola
tanárai később Hajtán a mezőgazdasági kérdések egyes területeiről előadásokat és tanfolyamokat is tartottak. Továbbá szerveztek még négyhetes nyári tanfolyamokat is a tanítók részére, akik ezáltal saját mezőgazdasági ismereteiket
bővíthették. Bár korábban már megjegyeztem, hogy a hajtai tanítók maguk is
részt vettek a többi gazda számára szervezett téli tanfolyamokon, sőt ezeket ők
maguk szervezeték és készítették elő.
Azok a fiatalok kerülhettek be, akik elvégezték a 6 elemit, vagy a polgári
iskolát. Bár a Jászberény és Vidéke újság egy cikkében arról ad hírt, hogy nagyon nehezen fogadják el a berényi gazdák ezt az iskolát. Bár később beszámolt
arról is, hogy a 10 szegény sorsú parasztgyerek helyére is vannak már bőven
jelentkezők. Így a Hajtán lakó szegényebb sorsú fiatalok is választhatták ezt a lehetőséget.
Az Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság, 1920–1944
Az általános népművelés gondolata a térségben 1889-ben vetődött fel először, amelyet Szalay Károly főgimnáziumi tanár hirdetett meg a Jászberény és
Vidéke c. lapban. Sajnos azonban az éppen hogy elinduló mozgalom a politikai
csatározásoknak köszönhetően elhalt.
Az iskolán kívüli népművelés bevezetése, célja
és működése Magyarországon (1920–1944)
„A trianoni Magyarországban a háborús veszteség
hatásain túl számos egyéb
belső feszültség megoldásával is foglalkozni kellett.
Egyik ilyen probléma volt
a paraszti társadalom alacsony képesítése és képzettsége, amin a magyar állam
változtatni kívánt, még- Varrótanfolyam az iskolában, a felső sorban balról: Kiss
pedig úgy, hogy az ország Julianna. A kép Turbuczné Szarvas Tímea tulajdona.
55
Történeti áttekintés
gazdasági termelésének fokozását a szegényparaszti társadalom művelődési állapotának feljavításával kötötte össze. Magyarországon ennek megvalósítására
jött létre az iskolán kívüli népművelés intézménye a 20. század első felében Gróf
Klebelsberg Kunó elvei alapján. […] Az iskolán kívüli népművelésen (vagy népoktatáson) elsősorban felnőttek oktatását, az 1920-as években leginkább az
analfabéta tanfolyamokat értették. A megfontolásokat csakhamar tettek követték. 1923. június 19-én szakértekezletet hívott össze Klebelsberg Kunó oktatásügyi miniszter. Ezen az értekezleten két irányba határozta meg az iskolán
kívüli népművelést: a nemzeti érzés erősítése és a széles néptömegek gazdasági
kultúrájának fejlesztése.”112
Még ugyanebben az évben Jászberényben Erdős András plébános Balázs
Béla tanítóképzői igazgató támogatásával szeretett volna újat alkotni ezen a téren, bár ők népfőiskolában gondolkodtak. A helyi bizottság szervezése a Tanácsköztársaság diktatúrája után indult el. Először a városban kezdték oktatni
az embereket: a katonaságot, a közbirtokosságot és a kerületi olvasókörök tagjait. Miután a ferences kultúrház elkészült, ez is helyet biztosított ilyen előadásoknak. Majd ezt követték a tanyasi iskolák és gazdakörök. A helyi bizottság
vezetői természetesen az értelmiség, a középréteg soraiból kerültek ki. Így volt
elnök Józsy Ferenc, majd Móczár Miklós (a tanítóképző igazgatója), tiszteletbeli elnökök Kele István apát, plébános és Friedvalszky Ferenc polgármester,
társelnökök: Korber Ernő a gimnázium igazgatója, Ring Károly elemi iskolai
igazgató és Suba Lajos városi főszámvevő is. Az előadók is a helyi értelmiség
soraiból kerültek ki: főgimnázium, tanítóképző intézet, földműves iskola tanári
kara. 1921-ben már biztosan volt előadás a Hajtán is, az első időben Markscheidt Károly igazgató-tanító szervezésében. Az előadások főleg gazdasági témájúak voltak, és vasárnap tartották őket, hétköznapokon az analfabétáknak
hirdettek írás-olvasás-számolás tanfolyamot.
A vallás és közoktatásügyi miniszter 1935-ben rendeletet adott ki vándorkönyvtárak szervezéséről és létesítésről, amelyet valamennyi Iskolán Kívüli
Népművelési Bizottságnak végre kellett hajtania. „Miután a rendelkezésre álló
anyagi erők elégtelensége nem nyújt kellő biztosítékot arra nézve, hogy a fennálló nagy hiányok belátható időn belül fokozatosan csökkenthetők és kiküszöbölhetők legyenek, a helységek könyvellátását más úton, még pedig ún. vándorkönyvtárak létesítésével kívánom megoldani.”113
A minisztérium egyébként 8 év alatt 1260 községben 1614 népkönyvtárat létesített, de még így is 2140 községnek nem volt semmilyen könyvtára. Az alapot
ehhez a már létrehozott könyvtárak szépirodalmi anyaga szolgáltatta, amelyben
KOSZTYÓ Gyula: Iskolán kívüli népművelés Kárpátalján 1940–1944 között. KMMI-FÜZETEK XVIII., Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, Ungvár, 2014., 5.
113
A magyar királyi vallás és közoktatásügyi miniszter 1935. évi 89800. sz. rendelete vándorkönyvtárak létesítéséről. Magyarországi Rendeletek Tára, 1867–1945, Rendeletek tára, 1935., 1547.
112
56
Közoktatás
1500 népkönyvtár könyvanyaga, mintegy
80–90 szépirodalmi könyvet bocsájtottak
közforgalomra, amelyet minden esztendő
szeptember 1. és 15. között elindítottak.
A határozatban szerepelt, hogy a könyvtárak kapjanak ismeretterjesztő könyvsorozatokat is. Ennek a rendeletnek a megvalósítása a Jászságban országosan is példaértékűvé
vált, amely később vetítésekkel és ismeretterjesztő előadásokkal is kiegészült.
1936-ra a következőket tervezték a bizottság tagjai: „5 tanyai iskolában 60–60
órás elemi ismeretterjesztő tanfolyam,
13 tanyai iskolánál pedig iskolánként 25
népművelési ismereterjesztő előadás tartását határozta meg. Városunk belterületén
a hét olvasókörben egyenként 3, a leventék
részére 95 órás, a Kat. Legényegyletben 9
nőnevelési, a Kultúrházban 15 órás, a Polgári Kaszinóban 4, az Ipartestületben 2
ismeretterjesztő előadás megtartását vette
tervbe. Az elemi iskolás gyerekek részére
30 órás mesedélutánt, az újonnan bevonult
írni-olvasni nem tudó katonák részére pedig 60 órás analfabéta tanfolyamot tart.”114
Érdekességképpen néhány előadó és cím:
Kertész Károly (kántor a ferences templomban): énektanfolyam, Szemes Gábor: Részlet az egyik népművelési beszámolóMiért és hogyan pusztítsuk a házi legyet?, ból (Jász Hírlap, 1937. június 10., 1.)
Vitárius Endre és Hajmási József ismeretterjesztő tanfolyama, Jankovics Magda: A gyermeknevelés kiskátéja, Bathó Róza:
Mesedélután, Rohonczy P. Emil a hajtai rk. iskolában elemi ismeretterjesztő tanfolyamai, Cserkő Árpád: A hangosfilm felvételéről és működéséről.
Tehát 1946-ban a bevonuló analfabéta fiatal katonáknak tanfolyamot tartottak. Cseh Sándor tanító két csoportban 45 katonát tanított meg írni-olvasni.
Ebben az időben Hajtán 42 fő vallotta magát analfabétának. Újerdő állt az élen,
ahol 173 fő vallotta magát ebbe a csoportba tartozónak, Pelén 172, Szentimrén
141, Tőtevényen 123 fő. A város mindenképpen javítani akart a helyzetén, hiszen 1930-as népszámlálás szerint 18%-os volt az analfabéták aránya!
Az Helyi Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság október 25-én népes gyűlést tartott. Jász Hírlap, 1935. november 9., 3.
114
57
Történeti áttekintés
Rendszeresen megjelent a hírlapban a Helyi Bizottság következő időszakra vonatkozó terve. Így pl. 1938. január 9-én a fél 4-től Rohonczy P. Emil tanító: Hogyan védekezzünk a monília ellen? és Szabad-e a békát és a denevért
bántani? címmel tartott előadást. 1939-ben Móczár Miklós elnök is felkereste
a hajtai iskolát, méghozzá az V. évfolyamos tanítóképzős diákokkal, valamint
Bognár Gyula tanárral, akivel mintaelőadást tartott. Az 1940-es év végi beszámoló szerint Rohonczy P. Emil 12 népművelő előadást tartott a tanév folyamán.
„A Helyi Bizottság az 1937–38-as beszámolójából kitűnik, hogy 17 tanyai iskolában 278 ismeretterjesztő előadást tartottak, az iskolás gyerekeknek 61 órás „szórakoztató és kedélynevelő” mesedélután is volt, 19 alkalommal tartottak a tanyai
iskolákban vetített képes előadást. Ebben a munkában a tanítóképző 29 végzős növendéke is részt vett, két tanár irányításával. A városban 109 órában tartottak előadásokat, 60 órás volt az analfabéta tanfolyam. Szerveztek még 24 órás női kézimunka, háncsfonó tanfolyamot, és 72 előadó 546 órában tartott népművelési órát”.115
Soós József megyei népművelési ügyek titkára említi egy vele készült riportban (Jász Hírlap, 1939. február 4.), hogy húsz tanyai iskolában helyeztek el rádiót az elmúlt időben. Céljuk az volt, hogy ezeken a helyeken „valami kaszinóféle
is kialakuljon, amely a zene, az irodalom, az ismeretek gyarapításának örömét
ismerteti meg az ottani lakókkal.”
Természetesen az előadókat ki is kellett képezni, a „nem iskolai jellegű” feladatra. A Jász Hírlap 1942. május 23-án ilyen tanfolyamról adott hírt, amelyet Balatonlellén tartottak meg a Mária-üdülőben. A tanfolyam részvételi díja 80 pengő volt, és június végén előbb a férfiaknak, majd a nők számára rendezték meg.
Még egy érdekesség: Bús István 1943-as halála után felesége és két lánya, Mária és Ilona a tánctanfolyamokat tovább folytatta, sőt kiterjesztették a városon
kívülre is, Portelekre, Farmosra, Boldogházára, valamint a Hajtán, a Sas-kocsmában is indított ilyen „képzést”.
Az Iskolán Kívüli Szabadművelődési Tanács 1945–1950
A tanács alakuló ülésére 1946. április 4-én került sor, amely egyébként a Vallás
és Közoktatásügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozott, és elnöke Karácsony
Sándor, alelnöke pedig Sík Sándor volt. Feladata az iskolán kívüli nevelés ügyének felkarolása és javaslatok készítése volt. A tanácsba 110 tag tömörült, továbbá
rendelkezett Elnöki Tanáccsal, amely gyakran ülésezett, és kis létszámú volt, valamint kerületi és helyi tanácsokkal is bírt. Feladatait 1949-ben átvette a Népművelési Minisztérium, a koalíciós időszak után átadta helyét a „szocialista kulturális
forradalomból fakadó közművelődésnek és népművelési gyakorlatnak.”116
Vö. A Helyi Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság év végi beszámoló ülése. Jász Hírlap, 1938.
június 11., 5.
116
NAGY Sándor (főszerk.): Pedagógiai Lexikon IV. R–Z. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979., 120.
115
58
Közoktatás
1947-ben a Tanács szervezésében vándorkönyvtárat avattak a hajtai Gazdakörben. Így ír erről a hírlap: „December 8-án hétfőn du. 3 órai kezdettel
a Szabadművelődés Tanács felavatta a vándorkönyvtárát a hajtai gazdakörben.
A könyvtár avatását követő megbeszélésen a művelődni és haladni akaró hajtai
gazdák elhatározták, hogy gazdasági, öntözési és szövetkezeti tanfolyam szervezésére tesznek lépéseket.”117
Részletesen ír a vándorkönyvtárról Bognár Gyula tanítóképző tanár, aki az
ügy lelkes támogatója volt. Sőt, annyira sikeres volt az akció, hogy a berényi
megvalósítás országos példává nőtte ki magát. Készített is róla egy beszámolót,
amelyet a Magyar Népi Művelődési Intézet értekezletén el is mondott. 1946
decemberében a város kiutalta a Tanács részére jóváhagyott pénzösszeget. Ebből szerezték be a Magyar Élet 600 Ft-os könyvsorozatát, valamint Népi Ifjúsági Szövetség könyvtárszolgálata által ajánlott könyveket. Elhatározták, hogy
jól felkészült könyvtárosok alkalmazásával megszerettetik az olvasást a tanyai
olvasókkal. Ezt segítette elő az a 30–50 órás tanfolyam, amelyet úgy kell elképzelni, mint egy olvasóköri felolvasást. Ki-ki beszámolt róla mit olvasott,
s azt, hogyan hatott rá. A felvetett témát azután megbeszélték, amelyhez természetesen egy kis kvaterkázás is tartozott. A tanfolyamnak fontos része volt
a vándorkönyvtár kezdő-felavató ünnepsége. Ennek keretében a tanítóképző
egy-két diákjával, a helyi iskolásokkal közösen készítettek egy műsort, amely
felolvasásokból, szavalatokból és népdaléneklésből állt. Ezen alkalmak megszervezésekor Muharay Elemér A magyar játékszín című könyvét használták.
Pl. Az egyszeri király kenyere, Dolgozz macska!, a Mátyás király aranyszőrű báránya című darabjait adták elő vagy esetleg a szerző valamelyik énekes balladáját.
Továbbá része volt a műsornak jászsági népi bábszínjáték is. A várostól hetente
kétszer kaptak lovas kocsit. Ezzel szállították a Tanács elnökét és a könyvtár
anyagát. A vándorkönyvtár kb. 8 hétig maradt egy helyen. A tanfolyam zárásaként szintén tartottak egy összegző, műsorszámokkal összekötött délutánt, és
volt utóélete is. „A tanfolyam munkájából következik […], hogy a tanfolyamot
ún. szaktanfolyamok követik. A hallgatóság maga kívánja, hogy az általános
jellegű gazdasági ismeretek után jöjjön a részletes gazdasági tudnivalók sora,
a szövetkezeti kérdések teljesen alapos bemutatása, még több irodalmi mű,
részletes társadalmi és történelmi ismerek, a magyar népdal teljes megismerése, a népi színjátszás elsajátítása.”118 Volt még egy érdekes továbbélése, vagy
hozadéka a könyvtárszervezésnek, ez pedig közművelődési szövetkezetek szervezése volt. Mindenki beadott havi 2 forintot, s ebből több folyóiratot tudtak
járatni, amelyeket közösen olvastak, sőt jutott pénz olyan könyvek vásárlására
is, amelyek helyben maradtak.
Vándorkönyvtár Hajtán. Jászkürt, 1947. december 20., 3.
BOGNÁR Gyula: A jászberényi vándorkönyvtárak munkája. A „Magyar Népi Művelődési
Intézet” kis tanulmányai IV., Budapest, 1947., 21.
117
118
59
Történeti áttekintés
Ugyancsak a tanács szervezésében 1947. február 2-án a Gazdakörben tartottak egy előadást, amelynek keretében a tanítóképző színjátszó csoportja két
egyfelvonásos darabot, az énekkar pedig Bartók és Kodály műveiből énekelt,
valamint népdalokat adott elő. A mosolygó Petőfi címmel pedig Bognár Gyula
a tanítóképző intézet tanára tartott előadást.
Az elpusztult iskola felújítása helyett átalakították a gazdaköri épületet, és
ebben 1948. október 4-én Baráth Béla tanító esti iskolát szervezett felnőtt dolgozók részére. Az első alkalommal 30 „diák” vett részt a képzésen. Egy év alatt
átvették az 1–4. osztály tananyagát. A Jász Kürt riporterének kérdésére az iskola céljáról így nyilatkozott a tanító: „Azok, akik idejöttek, pótolni akarják
mindazt, amit annak idején körülményeik folytán nem tudtak elvégezni, egyszóval a tanulás és a többlet tudás vágya hozta ide őket. A létrehozás gondolata
is közösen született meg, a további nehéz munkát is közösen fogjuk megoldani.
Nem lesz könnyű a hallgatók feladata, mert egy év alatt az általános iskola négy
osztályát kell letenni, de a jelentkezettek komoly elhatározással fogtak a tanulásnak, és minden bizonnyal eredményesen is fogják végezni.”119
Szent István király-kápolna
A hajtai kápolna kezdeteiről igen nehéz információkat gyűjteni. Az érseki levéltárban mégis találtam egy levelet, ami kicsit eligazít bennünket. A levelet Samassa József érseknek írta egy hajtai: „Mély tisztelettel írom ezen pár
sor írásomat, ő nagyméltóságos és főtisztelendő Érsek Urunknak, ezen pár sor
írásomat méltóztassék elolvasni, hogy a jászberényi hajtai római katholikus iskolát közakaratból felépítettük úgy, hogy nagyságos és főtisztelendő úr Koncz
Menyhért is segítségünkre volt. De mi oly feltétellel voltunk, hogy nem csak
iskolának, hanem imaháznak is, de azt nem engedte meg. Mi kérnénk alássan a nagyméltóságú érsek urat, hogy engedje meg, mert mi messze vagyunk
a templomhoz, és nem mehetünk a templomba.”120 A levelet kézzel írták egy
iskolai füzetből kitépett vonalas lapra. Az író inkább szokott kétkezi munkához,
mint betűvetéshez.
Koncz Menyhért 1904. február 17-én kelt Samassa érseknek küldött levelében a kérést nem találta teljesíthetőnek. Farkas Ilona tanítónő korábban már
panaszt tett, hogy mindig háborgatják őt nyugalmában, hétköznap hajnalban
felzörgetik roráte ájtatosság végzése miatt. Az egri érsek válaszában Koncz
Menyhértnek azt írta, hogy tájékoztassa a nemleges válaszáról a hajtaiakat, de
ugyanebben a levélben 1000 koronát ígért az iskola építési költségeire.121
Megnyílt az ország első dolgozók általános iskolája Hajtán. Jász Kürt, 1948. október 9., 3.
1203/1904. , Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
121
1904. február 29., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
119
120
60
Szent István király-kápolna
A hajtaiak azonban
nem hagyták az ügyet elveszni, és szereztek egy
telket. A szerződés így
szól: „Egyrészről Csányi
Mária, özv. Babucs Mihályné Jászberény-Hajtai
tanyai lakos mint ajándékozó, másrészről a Jászberényi Római Kat. Egyház,
képviselve: Erdős András
plébános, jászberényi lakos által mint megajándékozott között az alant
kitett helyen és időben az
alábbiakban köttetett meg.
Csányi Mária özv., Babucs Mihályné ezennel
ajándékozás
jogcímén
átruházza 40 kor. becsértékben a Jászberényi Róm.
Kath. Egyházra a jászberényi 4722 sz. betétben A+1
sorsz. 16226. hrsz. alatt
foglalt s tulajdonát képező A hajtai lakosok kérvénye
szántóföldnek az egyidejűleg kiállított és ezen okirat kiegészítő részét képező vázrajzon 2-vel jelölt s
60, azaz hatvan négyszögölet kitevő terület részét, amelyen a jászberényi hajtai
határrészi rom. kath. ájtatos hívek Isten nagyobb dicsőségére imaházat emeltek.
Ajándékozó ezennel föltétlen beleegyezését adja abba, hogy ezen 60 négyszögöl
terület tulajdonjoga az ő minden további megkérdezése nélkül jelen szerződés
és annak kiegészítő részét képező vázrajz alapján a megajándékozott Jászberényi Róm. Kath. Egyház javára ajándék jogcímén telekkönyvileg bekebeleztessék.”122 A hivatalos telekkönyvi bejegyzés augusztus 21-én meg is történt.
A telekügyletet a járásbíróság 5112/1913. tk. számon hagyta jóvá. Az egri
érsek mielőtt ellenjegyezte volna, Erdős András plébánosnak azt írja, hogy
a 1211/1913.02.28-i levelében felhívta a figyelmét, hogy ne legyen rajta teher,
jelzálog és egyéb bejegyzés. Dr. Pénzes Sándor ügyvéd járt utána az esetnek,
Jászberényben 1913. február 19-én kelt a szerződés, özv. Babucs Mihályné, sz. Csányi Mária
és Erdős András plébános között, dr. Pénzes Sándor és Andrássy Béla tanúk előtt, 3159/1913.
sz., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
122
61
Történeti áttekintés
aki tehermentesnek jelentette ki. Erről a plébános 333/1913.03.05. sz. levelében adott tájékoztatást. Azonban a végzés „a tulajdonjog a haszonélvezeti jog
részbeni átvitele mellett íratott át a jászberényi róm. kath. egyház javára.”123 Ezt
az érsek nehezményezte. A levélre nem találtam választ. Folytatták a szervezőmunkát is. A plébános tudtával egy kis épületet emeltek az iskola mellett. Erről
így tájékoztatta az Egyházmegyei Hatóságot, illetve kért jóváhagyást: „A jászberényi határban levő hajtai-pusztán lakó buzgó híveim saját költségükön egy
téglából épült, cseréptetővel ellátott szilárd épületet emeltek, amelyet majd főpásztori engedély mellett közös imahelységül óhajtanak használni. Az épület
közvetlen a hajtai róm. kath. iskola mellett van. Ugyanott a múlt évben egy
tanyai lakos díszes kőkeresztet is emeltetett. Ez épület fenntartására környékbeli lakosság örökalapítványt is fog tenni, de ezt csak azon esetben vehetem át tőlük, ha a telek ügye teljesen rendben van.”124 Az építési vállalkozó Horti László
volt, aki az építési költséget (anyag és munkadíjat) 3400 koronában állapította
meg.125 A hajtaiak ezt az épületet az egyházmegyének kívánták ajándékozni. Az
érsek a 138/1913. számon úgy nyilatkozott, hogy az „ajándék elfogadásának
nincsen semmi akadálya”. Március 15-én a plébános még a leltárt is elkészíti:
„Az épület mészhomok téglából szilárdan van építve, cserépzsindellyel fedve,
egy 14 m hosszú és 8 m széles helyiségből áll, egy tölgyfa ajtóval és 4 ablakkal ellátva. Az épületben van 16 fenyődeszka pad, 6 darab kép, amely ábrázolja Szent
István királyt, Szent Józsefet, a Lurdi Máriát, Fájdalmas Máriát, Jézus és Mária
Szívét. 14 db stációs kép, 6 db réz gyertyatartó, 2 db csillár, egy db emelvény
a gyertyatartók részére. A fölszerelések hozzávetőleges értéke 500 korona.”126
A lelkipásztor leveléből azt is megtudjuk, hogy a hívek 120 korona alapítvány
akarnak tenni az imaház fenntartására, a világítási és biztosítási költségeket pedig a közösség tagjaitól kívánják összegyűjteni. Az alapítványról egy nyugtát
állított ki a pénztáros: „Nyugta 120 korona – fillérről, azaz egyszázhúsz korona – fillérről, amely összeg a jászberényi plébánia részéről 922/1913 szám alatt
kelt egyházhatósági rendelettel, tőkésítés végett, az egri főegyházmegyei ájtatos
alapítványok pénztárába, a mai napon befizettetett.”127 Kicsivel később írtak egy
„Kötelező nyilatkozatot is”: „Alulírott jászberényi hajta-pusztai tanyai lakosok
kijelentjük, hogy a hajtai imaház fenntartási és tűzbiztosítási költségeit, ha az
imaház jövedelméből ki nem telnék, mindaddig a sajátunkból fogjuk fedezni,
míg az alapítványul letett 120 korona […] kamataival 400 koronára […] fel
Szmrecsányi Lajos érsek Erdős András plébánosnak címzett levele. 1913. augusztus 23-án
kelt, 4357/1913. sz., Jász Múzeum Adattára.
124
Erdős András plébános Főegyházmegyei Hatósághoz címzett levele Jászberényben. 1913. február 20-án kelt, 230/1913.sz. , 1211.számon, Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
125
Vö. Nyilatkozat, 1913. március 15-én. 1211/1913, Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
126
Ugyanazon a számon kelt leltár.
127
1913. június 24., 2922/1913., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
123
62
Szent István király-kápolna
nem gyarapszik.”128 Fennmaradt a levéltárban Pernyész Ferencnek és Szikszai
Józsefnek mint alapítványtevőknek a jelentése május 10-ről, amelyből megtudjuk, hogy évi 4,80 koronát jövedelmez az alapítvány. Ebből kötelessége a mindenkori plébánosnak karbantartani az épületet.
1913-ban Pernyész János vásárolt egy kis, 80 kg-os harangot is, amely nem
a templomban lett elhelyezve, hanem a kereszttől nem messze, az iskola udvarán. Az Egerből érkezett levél így szólt: „Folyó hó 2-tól adott jelentéséből tudomásul veszem, hogy a Pernyész János költségén fogják állványra helyezni. Annak
hangsúlyozásával, hogy a fenntartási alap hiányában e kis harang fenntartására
vonatkozóan az egyházmegyei hatóság semmi kötelezettséget nem vállal, kérelme szerint meghatalmazom Uraságodat, hogy a kis harangot a Rituáléban előírt
szertartás szerint, szentelt olajok használata nélkül megáldhassa.”129
1927-ben készítettek egy leltárt a Főplébánia ingatlanállományáról. A hajtai
templomra vonatkozóan a következőket találtam: „Jászberény városától délnyugatra, a kátai út mellett 100 ől területen 12 m és 12 cm hosszú és 7 m és
10 cm széles […] magas kápolnát építettek a gazdák 1912-ben, téglából s a kápolna külseje is fehértégla-burkolatú. Teteje cserép. Belsejét 4 ablak világítja
meg, szárnyas ajtóval, stukatúros és téglapadlójú. A szentély oszlopos utánzatú
festéssel van ékesítve. A mennyezet aranycsillaggal van ékesítve, a falak bordűrje gipszminta. Oltára egyszerű, teljes felszerelésű, csak az oltárkő hiányzik.
Oltárképe Szt. István királyt ábrázolja, 2 m 30 cm hosszú és 11 m és 50 cm széles méretű oltárszőnyeg.130 I öröklámpa, I luszter 6 gyertya részére, 2 búcsúkereszt, 8–8 pad 2m 30 cm hosszú. I gyóntatószék, 2 beépített kő szenteltvíz tartó.
I pacificalé. I könyvállvány, I 4 és fél octav 5 változatú harmónium, 2 lobogó,
I előkészületi asztal, 6 szent kép, 3 szobor, 14 db miniatűr stációs kép. Az oltárhoz 3 antipendium terítő tartozik. A haranglábon Slezák L. bpesti harangöntő
64,9 kg-os harangja van felszerelve.”131 Látható, hogy az 1913-as leltár szerint
mennyit gyarapodott a kápolna, nyilván a helybeli hívek adományaiból. Az
eredetileg 60 öl terület 100 ölre növekedett, amelyről írást nem találtam, vagy
emlékezetből készült a leltár és nem pontos az adat. Gyarapodtak gyóntatószékkel, örökmécsessel, búcsúi keresztekkel, szenteltvíztartóval, terítőkkel és
harmóniummal.
Az imaházat azonban még tovább szerették volna bővíteni és toronnyal
is ellátni. A Belügyi Közlönyben találtam egy adománygyűjtési engedélyt:
„A m. kir. belügyminiszter megengedte, hogy a Jászberény-Hajtai tanyai lako Pernyész Ferenc és Szikszai József nyilatkozta Kállay József és Barcha Béla tanúk előtt Jászberényben, 1913. április 12-én., 2922/1913., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
129
Begovcsevich Róbert érseki helyettes 1877/1933-as számú, 1913. április 5-én kelt levele Erdős
András lelkésznek, Jász Múzeum, Adattára.
130
Ennek a méretét nem tudom átlátni!
131
A Jászberényi róm. kath. plébániatemplomhoz tartozó templomok, kápolnák, keresztek, szobrok és temetők és ingatlan javainak leltára, 326/1927., Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
128
63
Történeti áttekintés
sok a hajtai határrészen levő kápolnának toronnyal való ellátásához és a kápolna felépítéséhez szükséges anyagi eszközök részbeni megszerzése céljából 1929.
évi augusztus hó 15. napjától számított hat havi időtartamon át gyűjtőkönyvekkel Jászberény város bel- és külterületén pénzbeni és természetbeni adományokat gyűjthessenek.”132 Kele István plébános beszámol az imaházról 1929-ben,
illetve a bővítési szándékról. A levél szerint: „Jászberény határában, a várostól
14 km‑re fekvő Hajta tanyán, amelynek körzetébe mintegy 200 tanya tartozik, a hívek 25 évvel ezelőtt saját adakozó készségükből egy kápolnát építettek,
amely most helyreállításra szorul, hogy az épület kápolna jellege kiteljesedésre
jusson kis toronnyal való ellátását óhajtják a hívek. Tekintettel a nehéz gazdasági viszonyokra s arra a körülményre, hogy a szóban levő tanyakörzet lakosainak
nagy része zsellérekből és napszámosokból áll, s így az érdekelt hívek a költségeket maguk erejéből fedezni nem képesek.”133 A szövegben az szerepel, hogy
25 évvel ezelőtt emelték a kápolnát. Ez nem jön ki 1912-re, hanem 1904-re!
Az egri sematizmus 1929-ben említi először Hajtát, mint Szent István magyar
király tiszteletére szentelt kápolnát.134
A városi közgyűlés 1740kgy.1930. sz. határozatában 1930. április 8-án kelt
határozatával kimondta, hogy a kápolnaépítésre 600 Ft-ot ad, segély címén.135
A munkák és az adománygyűjtések nem haladtak olyan jól, ezért Pernyész és
Szalóki 1932-ben pénzsegély kiutalását kérelmezi. Ezen a kézzel írt papíron
megtaláltam a kápolnabizottság pecsétjét. A pecséten körben ez a szöveg áll:
Jászberény-Hajtai R. Kath. Kápolna Pecsétje. Közepén vízszintesen: 1913.
Egy levél szerint közben a telket is megnagyobbították: „Múlt hó 26-án
kelt előterjesztése szerint a Jászberényhez tartozó „Hajta” nevű tanyakörzetben lakó hívek a jelenlegi kápolnájuk kibővítésére, illetve új templom építési
céljaira a kápolna tőszomszédságában 250 n.öl területű ingatlant vásároltak.
Az erre vonatkozóan elkészített közjegyzői okiratban foglalt és egyidejűleg
bemutatott szerződést jóváhagyván, annak eredeti és egyik másolati példányát, a vázrajzzal és a hozzájárulási nyilatkozat eredeti és egyik másolati
példányával együtt visszazárom.”136 Az érsek még rendelkezik arról is, hogy
az egyházközségi képviselőtestületnek a vásárlást, az okmányokat, illetve
a pénztárkönyvet be kell mutatni, és az ügyet le kell tárgyalni. Intézkedni kell
továbbá a telekkönyvi átírásról is.
253.105/1929.B.M. sz. Belügyi Közlöny, 1929., 37. sz., 849. ABudapesti Közlöny 1929. augusztus 14-én, 2. 5.722./1929. számon hozza ugyanezen szöveget.
133
Eger, 1929. május 10., 2045/1929. A címzett a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium, Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
134
Schematismus cleri Archi-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1929. Agriae, 89.
135
Vö. A polgármester 1930. július 10-én kelt határozatában értesíti Pernyész Ferenc és Szalóki
Imre hajtai lakosokat.
136
Szmrecsányi Lajos ések levele Kele István plébánosnak 1935. december 3-án. Főegyházmegyei Levéltár, Eger
132
64
Szent István király-kápolna
A telekvásárlás az iskola mellett történt özv. Babucs Mihálynétól: „Alul írott
özv. Babucs Mihályné, Csányi Mária jászberényi (Hajta-tanya) lakos ezennel
kijelentem, hogy a dr. Tarnay Tibor jászberényi kir. közjegyző által folyó évi
október 18. napján 123/1933 ügyszám alatt felvett közjegyzői okiratba foglalt
adás-vételi szerződéshez, amely előttem teljhatalmilag ismeretes, s amely szerint a Jászberényi Római Katholikus Egyháznak a hajtai templom melletti földemből 250 öl területet 250 pengő vételárért eladtam, a magam részéről is hozzájárulok, a szerződési vételár hiánytalan felvételét ezennel elismerem. Tanuk:
Bugyi Albert, Kovács Ferenc.”137
Az 1933-as ferences sematizmus szerint a rendház tagjai a következő tanyákra jártak misézni: Alsó-Boldogháza, Felső-Boldogháza, Hajta, Homok, Kerekudvar, Négyszállás, Peres, Szele, Tápió-major.138 Az 1948-as sematizmusban139
vannak változások a tanyák számát illetően, de Hajta még mindig szerepel.
A könyvben négy paptestvérnél szerepel az excurrens, vagyis vidékre, tanyákra
kijáró kifejezés: Kámán Celerin, Csertő Jakab és Veres Géza, Szita Imre Gergely. Szita Imre Gergely, amikor megvonták a szerzetesek működési engedélyét,
a jászberényi Főplébániára került káplánnak (1968–1992). Így ismét kijárhatott
misézni Hajtára, illetve a többi tanyára. A rendház történetét vezető házfőnök
így ír a kijárásokról: „Sok gondot okoznak a tanyai kiszállások. Akárhányszor
3–4 felé kell mennünk egy-ugyanazon vasárnapon vagy ünnepen, a tanyai hívek
mindig nagyobb és nagyobb igényekkel lépnek föl. Igyekszünk ezen igényeknek
eleget tennünk: de kötelességünk is eleget tenni. [...] Igyekszünk mindent úgy
rendezni, hogy a tanyai hívek is mindent maradék nélkül megkapjanak, ugyanakkor nekünk se kelljen túl hosszú időt künn töltenünk, s a híveket se terheljük meg túlságosan a fuvarral. Ezt a célt szolgálta az is, hogy az egyik tanyára
– Hajtára – ezentúl autóbusszal megyünk ki 1⁄4 9-re, és vissza is van autóbusz
1⁄2 11-kor. A közbeeső időtartam bőven elegendő a szentmise és szentbeszéd és
a szükséges gyóntatás elvégzésére. Ez utazásra egyszer s mindenkorra a Strompf
autóbusz vállalat megértő vezetése ingyen szabadjegyet biztosított a kiszálló páternek. Ezzel az ottani híveken is nagyban segítve van, mert mentesítve vannak
a kocsival való fuvarozástól, ami nekik ugyan nagy probléma, lévén arra nagyon
kevés a lovas gazda. Eddig alig volt náluk évente 3–4-szer szentmise éppen emiatt. Ezentúl náluk is minden hónapban lesz egyszer szentmise.”140
Jászberény, 1935. október 20., Főegyházmegyei Levéltár, Eger. A közjegyzői okiratból megtudjuk még azt is, hogy az ingatlan a jászberényi 4722. számú betétben az A+1 sor, 16226/2
helyrajzi szám alatt foglalt helyen található.
138
Schematismus almae provinciae Sancti Joannis a Capistrano ordinis fratrum minorum S.P.
Francisci in Hungaria Anno MCMXXXIII. Typis Kapisztrán Nyomda, Vác.
139
Jelentése: névjegyzékben, beosztásban.
140
A háztörténetet idézi: fr. VARGA Kamill OFM: A ferences templom, kolostor és plébánia
jelenkori történetéből. In: i.m.: PETHŐ László (főszerk.): Jászberény története a harmincas
évektől az ezredfordulóig. 119., lásd 110. lábjegyzet
137
65
Történeti áttekintés
1936. január 6-án tisztújító közgyűlést tartott a kápolna vezetősége. „Vízkereszt napján délelőtt szentmisét mutattak be a kápolnában, amelyre a környékbeli hívek oly nagy számmal jöttek össze, hogy ember-ember hátán szorongott,
szinte préselve volt a kápolna, sokan az Isten szabad ege alatt hallgatták a szentmisét és prédikációt. Elérkezett már az idő, hogy a város elöljáróságának anyagi
támogatásával a város külterületének legszebb és legforgalmasabb részén, úgy
esztétikailag, mint terjedelmileg megfelelő kápolna épüljön. Az istentisztelet
után tisztújító közgyűlés volt. Tisztviselők lettek: Pócz Balázs és Kovács József
gondnokok, Kis B. István pénztáros, Kisnémet János jegyző, Sz. Kovács és id.
Farkas István ellenőrök. A tisztviselők 3 évre lettek megválasztva. A kápolna
építésére szánt vagyon 2400 pengő 50 fillér.”141
A Jász Hírlap 1936. augusztus 22-iki beszámolója szerint több ezres hívősereg részvételével tartotta meg Kele István apát, plébános a búcsúi szentmisét.
Majd az olvasókörben társasebéd volt, ahol dr. Pénzes Sándor polgármester is
jelen volt, továbbá az újság felelős szerkesztője „közkívánatra ismertette kül- és
belpolitikai helyzetünket, vázolta a mai magyarság helyzetét és célkitűzéseit, s
a mai vezetők iránti hűségre és kitartásra buzdította a hallgatóságot.”142
1938. április 5-én mutatja be Oláh József kőműves vállalkozó az alaprajzi és
oldalnézeti terveket. A rajzon a vállalkozó neve nyomtatott betűvel és dátummal olvasható. Továbbá a városi főmérnök aláírása, láttamozása és a Mérnöki
Hivatal körpecsétje, valamint dr. Kele István prelátus, plébános aláírása is olvasható.
Oláh József kőműves mester április 22-én adja be a költségvetést.
”Ezek szerint:
1. A kápolna homlokzati fala teljes egészében lebontva, a kibontott tégla
gondos megtakarításával s a helyszínen összerakva. Átalányár 42.- P.
2. Alapárokásás az új falak részére hordképes talajilag, de legalább 1 m
mélyen terv szerinti méretekben, 8 köbmtr. 7,20 P.
3. Alapfalazat készítése I. oszt. nagyméretű falazógéptéglából és a kibontott téglából hosszabbított mészhabarcsba rakva, 8 köbmtr. 224.- P.
4. Szerkezet és torony homlokzati fal falazás külső széleken ugyanolyan
mészhomok téglából, mint a kápolna régi falai, a kápolna belső oldalfalai ugyanolyan I. oszt. égetett géptéglából, mint az alapfalak mészhabarcsba rakva a homlokzati falak hézagolva, terv szerint méretben, 41
köbmtr. 1394.- P.
5. Mennyezetdeszkázás 3/4-es zsaluzó deszkával, a kápolna mennyezetén
csak alulról, nádazása, vakolása és simítása mészmalterral, a kápolna
meghosszabbított mennyezetén, 26 négyzetmtr. 104.- P.
A hajtai kápolna tisztújító közgyűlése. Jász Hírlap, 1936. január 11., 3.
Búcsú Hajtán. Jász Hírlap, 1936. augusztus 22., 4.
141
142
66
Szent István király-kápolna
6. Oldalfalvakolás és simítás a kápolna belső oldalfalain a torony belső
falait is beleértve meszes habarccsal, egyszer meszelve, 76 négyzetmtr.
76.- P.
7. 4 drb. régi ablak kibontása, helyébe 4 drb. félkör alakú vasablak behelyezése, utánfalazása és boltozása, a belső vakolat rendbehozatalával. 56.- P.
8. A templom padozatának kijavítása a két sor pad közötti részen és a hozzáépített részen újra burkolva mészhomoktéglával, hosszabbított malterba rakva, a hézagok cementtel kiöntve, ugyanúgy, mint a régi burkolat. Átalányár: 60-. P.
9. Tetőcserepezés ugyanolyan cseréppel, mint a régi tető, 30 négyzetmtr.
84.- P.
10. Tetőszerkezetkészítés ugyanolyan kivitelben és méretezésű fákból, mint
a meglévő tetőszerkezet, a toronytető szerkezete a terven feltüntetett
méretezésű fákból és méretben bádog alá deszkázva, gyalult homlok és
ereszdeszkázattal ellátva. Átalányár: 460.- P.
11. Bádogfödés a toronyra 18-as számú horganyzott vaslemezből galvanizálva, 22 négyzetmtr. 176.- P.
12. Hajlatkészítés az oromfal s a torony mögötti tetőszerkezethez 18-as
számú horganyzott vaslemezből, 35 cm. Kiterített szélességben, 14 fm.
42.- P.
13. Keresztkészítés a toronyra rajz szerinti méretben és kivitelben horganylemezből, 40 cm átmérőjű gömbbel felhelyezve. 36.- P.
Összesen: 2761.20 P.”
Ezen munkák minden anyag-, fuvar-, állványozási költséggel és az összes
munkával együtt értendők. Hogyha a kápolna meghosszabbítása elmarad, kimondottan csak a torony lesz felépítve a rajz szerinti méretekben, akkor a vállalati összeg 2120.- P.143
A levél géppel íródott, majd tollal a következő kiegészítést tették hozzá:
Szóbeli megbeszélés szerinti méretű kóruskészítés és a legújabb terv szerinti
torony építése a vállalati összegnél 358.80 Pengő többletet tesz ki, így a vállalati
összeg 3120.- Pengő, azaz Háromezeregyszázhúsz Pengő. Oláh József kőműves
mester.
1938. május 8-án írták alá megbízási szerződést:
„Amely szerint egyrészről Oláh József kőműves mester elvállalja a hajtai
kápolna kibővítését és torony építését az általa benyújtott terv és költségvetés
részletezése és méretezése szerint, I. osztályú anyagból készítve, minden anyag
állvány és fuvarral együtt.
Oláh József kőműves mester 1938. április 22-én írta alá a Költségvetés a Hajtai Kápolna hozzáépítési és toronyépítési munkáiról dokumentumot. MNL JNSzML V.73b. 6957/1940.
143
67
Történeti áttekintés
Alulírottak vállalatba adják Oláh József
kőműves mesternek
a torony fölépítését és
a kápolna kibővítését
következő
feltételek
mellett. A vállalkozó
köteles a munkát megkezdeni 1938. jún. 7-én
és bevégezni 1938. július hó 20-án. A vállalati
összeg a vállalkozónak
munka előhaladás arányában lesz kifizetve
a fennmaradó összeg
a munka bevégeztének
és átadásának napjától számított 15 napon
belül. A vállalati összeg
P. 3120.-, azaz Háromezer egyszázhúsz pengő”.144
Minden
bizon�nyal a munkákat előbb
kezdte el a kőműves
Oláh József tervei a kápolnáról
mester, mert a főmérnök május 14-én már
összeírta a hiányokat, amelyekkel dr. Kele István prelátus, plébános május 17‑én
egyetértett. Oláh József a következő gépelt nyilatkozatot tette május 23-án:
A városi Főmérnök úr által átvizsgált és észlelt hiányzó munkák:
„A régi ajtó áthelyezése az új homlokzati falra, egy új lépcsőfeljáró a karzatra
8/16-os fűrészelt pofafába vésett 4/4-es lépcsőfokokkal, terv szerinti méretű egy
drb. beépített gerébtokos zsalus ablak, 3 drb. ugyanilyen félablak, az oromfal 18-as
horganyzott vaslemezből galvanizálva, a kórus a templom oldalfalába és a toronyfalba épített 16/18-as gyalult gerendára 5/4 nútféderes hajópadlóval padolva, 1 mtr.
magas 10/13-as karfával és 4/4-es gyalult lécráccsal lesz elkészítve. Ezen munkák
minden anyag és munka hozzáadásával a vállalati összegben bennfoglaltatnak.”145
A munkaegyezmény Jászberényben 1938. május 8-án kelt Pernyész Ferenc és Oláh József kőműves mester aláírásával, valamint a mester hosszú bélyegzőjével. A pecséten ez áll: OLÁH
JÓZSEF kőműves mester Jászberény. III. Sármány u. 4., MNL JNSzML V.73b. 6957/1940.
145
MNL JNSZML V.73b. 6957/1940.
144
68
Szent István király-kápolna
A hajtai kápolna
A kápolna a bővítés után
A felújított, bővített és toronnyal ellátott kápolna felszentelésére 1938-ban,
Szent István király ünnepén került sor, amelyet dr. Kele István prelátus, plébános végzett. A felújításhoz a város 600 pengővel járult hozzá. Jelentékeny
összeget adományozott még dr. Szabó József földbirtokos és Pernyész Ferenc
kisbirtokos. A költségek előteremtéséből a tanyai nép hívő közössége is kivette
a részét. Az ünnepi szentmisére és prédikációra a templom előtti téren került
sor, hiszen több mint háromezer hívő vett részt az ünnepségen. Így a körmenet is a Kátai úton, valamint a szántóföldeken hullámzott végig. A szentmise
után fogadást tartottak a Gazdakörben, amelyen több felszólalás is elhangzott.
Az ünnep megrendezése Rohonczy tanító és felesége munkáját dicséri. Benke
László festőművész kifestette a kápolnát, azonban az erre vonatkozó egyházmegyei engedélyeket nem őrizte meg sem a jászberényi főplébánia, sem a Főegyházmegyei Levéltár. Már pedig addig Benke László biztosan hozzá nem foghatott, amíg erre érseki engedélyt nem kapott. Dr. Kele István prelátus, plébános
megáldotta a kápolnát, viszont erre vonatkozó engedélyt sem találtam sem
Jászberényben, sem Egerben!
A hírlapban később részletesen közzétették, hogy kik adakoztak a kápolna
javára: „A hajtai kápolna építkezésére adakoztak: Jászberény Elöljárósága 600
pengőt, Közbirtokosság 250 pengőt, dr. Antal István 40 pengőt, dr. Lovag Szabó
József – a kápolna keresztapja – 30 pengőt, özv. Babucs Mihályné 20 pengőt, id.
Pernyész László 20 pengőt, dr. Kele István 10 pengőt, id. Oláh József 10 pengőt
és 1 db küszöbfát, Sárközi Ágoston 7 pengőt, özv. Ézsiás Jánosné 50 kg rozsot, id.
Kocsis János 3 pengőt, Krasnyánszki István 7,50 pengőt, Szikszai György 7,50
pengőt. Ablaküvegezésre adakoztak: Schwarz Sámuel 15 pengőt, Pernyész Imre
7,50 pengőt, Szikszai György 7,50 pengőt, Kovács Ferenc vadőr 7,50 pengőt és
69
Történeti áttekintés
Repka Lajos 3 db üveget a kórus ablakára. Rozettát ajándékoztak: Kisnémet
János, Szikszai Imre és Grünhut festékkereskedő. Missziós keresztet: Redler József temetkezési vállalkozó, amelyekért hálás köszönetet mond az adakozóknak
a kápolna vezetősége.”146
A kápolna bizottsága 1940-ben terjeszti be a kápolnaépítés teljes bevételi és
kiadási elszámolását:
„Alulírottak tisztelttel felterjesztjük a hajtai Kápolna építési költségeinek bevételi és kiadási jegyzékét.
Bevételek:
Gyűjtés a Város bel- és külterületén, kamataival:
Városi segély:
Közbirtokosság:
Adományokból:
Bálokból jövedelem és felülfizetés:
Régi cserepek eladásából:
Régi téglák eladásából:
Harangpénzből:
Összesen:
2585.97
600.250.212.191.39
100.64
39.42.P. 4021.-
Kiadások:
A kápolna bővítése, kórus és a torony építése, új cserepezés, a hibás szarufák kijavítása, vasablakok beépítése, földkihordás, anyagok megtisztítása és a régi padozat kicserélése cementlapokkal, fuvarozással együtt:
Mázolás és olajozás:
Üvegezés színes és színtelen üvegekkel:
Vasablakok:
Rajzok (Beleznay 30 p. Ézsiás 50 p.):
Helyszínelés:
Összesen:
3576.-
200.60.90.80.15.P. 4021.-147
Köszönetnyilvánítás. Jász Hírlap, 1939. január 1., 5.
Jászberény-Hajta, 1939. január 24., Kisnémeth János jegyző, Kovács Ferenc pénztáros, Pernyész Ferenc elnök, MNL JNSzML V.73b. 6957/1940.
146
147
70
Szent István király-kápolna
1940. április 13-án Pernyész Ferenc
a városi számvevőségnél is járt elszámolás végett. Az ott keletkezett jegyzőkönyv
szerint az Alispán 9.051/930. számon
adott engedélyt a gyűjtésre, amely összesen 3746.71 Pengőt tett ki. Oláh Józsefnek kifizettek 3576 pengőt, Tarnay Tibor
közjegyző részére még közben kifizettek
7,50 pengőt bélyegköltség címén, vagyonátruházási illeték címén 17,50 pengőt,
a templom részére még vásároltak telket
250 pengő értékben, a tervrajzért kifizetett
50 pengőt, a hirdetményekre 5,30 pengőt,
a templomfestésért 200 pengőt stb. összesen 4284.30 pengőt. A túlfizetés összege
így 537.59 pengő volt, amit valószínűleg
perselyezésből, harangozási díjakból és
egyéb bevételekből fizetetett ki.148 Az 1940.
április 18-án készült pótjegyzőkönyv szerint még megtudjuk, hogy a templom
üvegeit Repka Lajos üveges készítette,
a cementlapokat pedig Szappanos József
kereskedőtől vásárolta 200 pengő értékben. Benke László neve itt sem szerepel!
Ezzel a templom elnyerte mai formáját:
15×7 méteres, 4 méteres belmagassággal
bír, egyhajós, belső tere osztatlan, men�nyezete síkmennyezet. Az apszis trapéz
alakú és három falrésze van. „Az ablakok
csúcsívesek, de a falrészen kimetszett nyí- Hajtai hírek, Jász Hírlap, 1939. január 14.
lás már félköríves. […] A bejárat fölött kis
kórus található. A faldíszítmények román kori elemek felhasználásával készültek. Rokon vonások fedezhetők fel a jászberényi Zárdakápolna díszítményeivel,
amelyek szintén román stílus jegyeit dolgozzák fel. […] A mennyezeten négyszög alakú mező helyezkedik el, amelyet román kori ornamentika fut körbe.
A négyszögek középső mezőjében csillagok és jelek egyszerű megoldása látható.
[…] A mennyezeten a díszítőfestésen túl hat mennyezetkép látható: a bejárattól jobbra láthatjuk a félalakos Kapisztrán Szent János, Szent Erzsébet és Szent
László alakját egy-egy medalionban. A bal oldalon Szent Gellért, Szent Margit
V.ö. Jászberény, 1940. április 13., 6957/1940. sz. irata: A számtiszt és Penyész Ferenc engedélyes aláírásával, MNL JNSzML V.73b. 6957/1940.
148
71
Történeti áttekintés
és Szent149 Imre alakja
helyezkedik el a megszokott attribútumokkal.”150
Az 1938. év szentév
is volt, mégpedig Szent
István király halálára
emlékeztünk. Dr. Kele
István apát, plébános
egy jelentős misszióval
kívánta lezárni az évet.
Ezt olvassuk a Közlönyben: „A jászok metropolisza valóban méltóképpen fejezte e be
a kettős szentévet: közvetlen karácsony előtt
kéthetes nagy misszió
tette maradandóvá az
eucharisztikus szentév
és első apostoli szent
királyunk jubiláris évének lelki gyümölcseit.
Dr. Kele István prelátus-plébános már a
nyár folyamán érintkezést keresett a Manréza
lelkigyakorlatos
ház
vezetőjével, P. Tímár
A templomi költségek elszámolása, 1939. január 24.149
Mátéval, akit aztán harmadmagával sikerült
is lekötni december 12-től december 24-ig tartandó jászberényi misszió számára.
A missziót hatalmas előkészületi munka előzte meg, részint a szószékről, részint
a Jász Hírlap hasábjain, részint pedig a plakátok százainak s a röpiratok ezreinek
segítségével. A várakozás igazán a legmagasabb fokra emelkedett, mikor elérkezett
a misszió, amely aztán nemcsak a várakozást múlta felül, hanem a legtitkosabb reményeket is túlszárnyalta. A bevezető szentbeszéd után, december 13-án egyszerre
négy helyen kezdődött a munka. A leányok részére P. Timár Máté SJ a Szt. Ferenc MNL JNSzML 102.625.
EGRI Mária–JÁNOSI Gyöngyi: Benke László élete és festészete. Hamza Múzeum Alapítvány,
Jászberény, 2001., 51.
149
150
72
Szent István király-kápolna
rendiek templomában, a legények és leventék részére pedig P. Kerkai Jenő SJ a főtemplomban tartottak 3–3 napos lelkigyakorlatot. Ugyanezen időben a boldogházi
s a környező tanyavilág lakosai számára P. Lovas Pál SJ a boldogházi templomban, a hajtai s a környékbeli tanyák hívei számára pedig Bánhegyi Béla jászfelsőszentgyörgyi plébános a hajtai kápolnában tartott ugyancsak 3–3 napos missziót.
A misszió alatti szentgyónások száma 18,000-ren, a szentáldozások száma pedig
24,000-ren felül emelkedett, amely fényes eredmény nagyrészt annak a lelkipásztori
okosságnak köszönhető, hogy dr. Kele István prelátus-plébános kivitte a missziós
atyákat a tanyavilág központjaiba, ahol eddig még soha misszió nem volt és a tanyai
híveknek nem kellett 10–20 kilométereket gyalogolniok, hanem a saját fészkükben
hallgathatták a bűnbánat igéit. Ez az újítás szemmel látható nagy könnyebbséget
szerzett a híveknek.”151
1948-ban a templom vezetősége kéri a városi tanácsot, hogy a misepénz
hozzájárulást emelje fel. A városi tanács határozata szerint „évi 50 Ft-ról évi
250 Ft-ra emeltessék fel, a hozzájárulást az 1947/1948. évi háztartási költségvetésben felvett összegre évi 60 Ft-ra emeli fel.”152
Kele István plébános 1949. június 8-án 320. sz. felterjesztett kérésére az egri
érsek engedélyt adott arra, hogy a „hajtai tanyakörzetben lévő kápolnában június 12-én és 16-án a szentmise az Oltáriszentség kitétele mellett legyen végezhető, és ezzel kapcsolatban szentséges körmenet legyen tartható.”153
A templom a jászberényi főplébániához tartozott. 1950 őszétől, amikor
megvonták a szerzetesek működési engedélyét, a ferencesek már nem járhattak
ki misézni. Ez alól a már említett Szita Imre Gergely a kivétel, aki egyházmegyés papként a nagytemplomban is szolgált. 1950-ban még kaptak engedélyt
a tanyavilág ellátására, pedig már működött a jászberényi internáló tábor. Az
érseki levélben ezt olvassuk: „A jászberényi tanyavilág pasztorálásával kapcsolatosan a Szent Ferenc rend részéről emellett évi 7000 forintos tiszteletdíj igénylése ügyében értesítem Főtisztelendőségedet, hogy a folyó évben, de a jövőben
sem lehet mint jogos járandóságot ezen a címen a Főplébánia költségvetésébe
bármit is beállítani. Mindaddig azonban, amíg a rendkívüli idők következtében
a Ferencesek elesnek a mondikációs jövedelemtől, méltányosságból valamelyes
összeget költségvetésileg is biztosítani kell a tanyai kiszállások tiszteletdíjaként.
[…] Addig is maradéktalanul élvezzék a Ferencesek a Tóth Ottokár, Máriaföldi
Lukács, Merk Tiborc és Szántó Konrád atyáknak járó illetményeket. Kérem,
szíveskedjék őket jelen iratom hitelesített másolatával értesíteni.”154
Nagyarányú misszió Jászberényben. Egri Egyházmegyei Közlöny, Eger, 1939. január 15., 7–8.
Tóth György István polgármester és dr. Gedei János főjegyző levele a városi tanács 10/kgy. 534
ki./1948. Véghatározatáról. 1948/219, Jász Múzeum Dokumentációs Adattára – 88.522.1.
153
Czapik Gyula érsek ugyanebben a levélben a homoki kápolnára is engedélyezi ezt a szentmisét. Eger, 1949. június 10.
154
Czapik Gyula érsek Egerben 1950. július 7-én kelt, 3066. számú levele dr. Kele István főesperes
plébánosnak, Főegyházmegyei Levéltár, Eger.
151
152
73
Történeti áttekintés
A II. Vatikáni Zsinatot követően az egyház bevezette a magyar nyelven való
misézést, így a főoltár mellett szükség volt egy egyszerű népoltárra vagy szembemiséző oltárra is. Ezeknek a változtatásoknak is szemtanúi lehettek a hajtaiak
a hatvanas, hetvenes években.
Templomi tolvajok
„Elloptak két perselyt a benne levő pénzzel együtt ismeretlen tettesek vasárnap hajnalban Jászberényben, a nagykátai úton található Hajtai templomból.
Az elkövetők, akik 120 ezer forint kárt okoztak, falat bontottak, és úgy jutottak
be az épületbe.”155
Templomfelújítások
2005-ben a templom új tetőt kapott, és a csatornázását is felújították.
A templom 2014-es felújítását Jászberény városa 1 millió forinttal támogatta.156
Ugyanehhez a felújításhoz az egyházmegye 2014. november 18-án kelt 412. sz.
levelében 3 millió forintnyi támogatást adott. A kivitelezési munkákat Pócs és
Társa Kft. vállalta, amit Bakki József képviselt. A vállalkozási szerződést 2014.
október 15-én kötötték meg.
Szent Antal-szobor
Rohonczy Viktor a felújítás idején még látott a Szent Antal út dűlőjén egy
szobortalapzatot: „A hajdani nagykátai úti kápolna előtti S-kanyarból nyíló
Szent Antal-dűlőn [ma a Hajtai Túra jelzett útvonala] a névadó szobrának talpazati kőtömbjei láthatóak, amelyek már évtizedek óta fekszenek háborítatlanul az útszélen. Ha valóban azok, akkor még megmenthetőek lennének, hisz
hosszú időn keresztül vetett tisztelettel keresztet vagy emelt kalapot az előtte
elhaladó jóindulatú emberek sokasága. Magáról a szobor hollétéről nincs információm.”157 A szobrot talán Bóna Mihály emeltette a második világháború
idején.158 Bizonyos, hogy a fia meghalt 1942-ben.159 Bajor Istvánné elmondása
szerint a szobrot elsodorta egy lovas kocsi a 60-as évek elején. Mivel a 60-as
évek elején volt az S-kanyar kiegyenesítése, többen ezzel kötik össze a szobor
eltűnésének idejét.
Templomi tolvajok. Új Néplap, 2000. február 22., 12.
Jászberény Város Önkormányzata Képviselő-testületének 220/2014. (VII.16.) határozata az
önkormányzathoz benyújtott kérelmek támogatásáról/ h) pont. Forrás: www.jaszbereny.honlap.hu
157
A Nagyboldogasszony Főplébánia honlapjáról.
158
Lásd Hajta 13., Bóna Mihály, fr. Ivó.
159
Lásd 144. old. A bába keresztelte meg szükségből.
155
156
74
Szent István király-kápolna
Sas Istvánné, sz. Szórád Mária és Sas
Irén, a szobor gondozói
A Szent Antal-szobor talapzata 2021
augusztusában
A vallásos és a szentségi élet a Hajtán
A Hajtán jelenleg minden hónap harmadik vasárnapján reggel 8 órakor van
szentmise. Egyre kevesebben laknak a vidéken, így a templomlátogatók száma is rendkívül alacsony. A 80-as években még Vajk Atanáz káplán rendszeresen kijárt misézni, sőt elsőáldozási felkészítőt is tartott. Ma ez már lehetetlen!
Templom gondnoka 1970-től Bada Istvánné, Lengyel Magdolna volt, 1997-től
pedig Kisnémeth Antalné (született: Bada Éva) látja el ezt a szolgálatot. A harangozói szolgálatot még Farkas Jóska bácsi látta el, aki a templommal szemben
lakott. Őt megelőzőleg pedig Bóna Miska bácsi, aki előtte ferences szerzetes
volt, és még a jászberényi-szentkúti templomnál is volt sekrestyés.
A Nagytemplom anyakönyveiben keresgettem: az első személy, aki hajtai lakos volt és a Nagytemplomban keresztelkedett meg, az Kudász Rozália
volt. 1866. február 4-én született, szülei Kudász István és Maszlag Veronika,
keresztszülei pedig Szikra Rozália és Kispál György voltak. A keresztelésére
1866. február 5-én került sor. A következő itt megkeresztelt hajtai lakos pedig
Tukora Dezső és Kosár Veronika lánya, Julianna volt, 1867-ben. Ugyanezen év
augusztus 16-án született, és augusztus 17-én keresztelték meg. Keresztszülei:
Tukora Ferenc és Raiz Veronika voltak. Az anyakönyvekben ennél korábbi bejegyzést Hajtára vonatkozólag nem találtam. Aki nem Jászberényben született,
ott a következő kifejezéseket találtam: inter villas160, inter hortas, in horto, in
villa, in domo seqularia, esetleg praedium vagy Kerekurdvar, amelyek legtöbbje
Jelentése: vidéken.
160
75
Történeti áttekintés
a településen kívüliségre utal. 1865-től találtam a következőket még: Rekettyés,
Alsómuszaj-tanya, Ökörjárás. A „Homoki marhajárás” kifejezést megtaláltam
Bedekovich Lőrinc térképén, s a következő területeket fedi le a mai térképen:
Rekettyés, Homok, Tőtevény, Jászberény-Hajta, Jászfelsőszentgyörgy-Hajta.
A Nagyboldogasszony Plébánia Kereszteltek Anyakönyve 17–20. kötetei
szerint, amely 1889-től 1906-ig őrzi a keresztelteket, 82 hajtai lakosnak szolgáltatták ki a keresztség szentségét. Nem sikerült megtalálnom, vagy a nyomára
akadni annak, hogy ki volt az első személy, akit a hajtai kápolnában kereszteltek
meg. Az egyházmegyei sematizmusok 1929-től ismertetik a kápolnát úgy, hogy
ott rendszeresen mutatnak be szentmisét. Az ünnepi alkalmakon kívül csupán
ferencesek miséztek itt. A keresztelő pap státuszában pedig a nagytemplom
káplánjai, ritkában a plébános szerepel a már említett keresztelteket tartalmazó
anyakönyvekben. 1950-ben 5 személyt találtam, akit Hajtán kereszteltek.
Bizonyosan feltételezhető, folyamatosan egyre kevesebb és kevesebb keresztelő volt a Hajtán. 1950-től pedig különösen, hiszen a diktatúra nem nézte jó
szemmel a gazdákat, sok-sok szenvedést okozva nekik igyekeztek őket a városba kényszeríteni. 1974-ben például csak az én nevem mellett szerepel, hogy
a Hajtán kereszteltek, augusztus 4-én. Szerencsére azon a lapon én voltam a leg-
Elsőáldozás Hajtán, 1987. augusztus 24-én A fiúk balról jobbra: Bada István, Kun Ferenc, Benedek
István, Pesti Tamás. A lányok: Benke Zsuzsanna, Malodeczky Anikó, Száraz Piroska, Kisnémet
Tímea, Antal Éva, Kun Mária, Kun Rozália, Kun Erzsébet. (A háttérben Hajta 44., Bajor István és
Boriska néni tanyája.)
76
Szent István király-kápolna
felső, mert előbb beírták,
hogy elsőáldozó voltam,
majd bérmálkoztam. Továbbá szerepel benne még
az örökfogadalom, a diákónusszentelés és a papszentelés eseménye is, de
ezek már csak a fölötte
levő „Megjegyzés” rubrikába fértek bele. A későbbiekben sem fogyott
el a keresztelők száma, Sipeki Mátyás és Hábencius Magdolna esküvője Hajtán,
hiszen 2000-ben és 2001- 1970. szeptember 26-án.
ben is volt még keresztelő.
Az elsőáldozásoknak nincs külön anyakönyve a plébániákon! Hanem a keresztelés dátumához írják be az elsőáldozást is. Biztos azonban, hogy akiket
a korábbi időkben megkereszteltek, azoknak jelentős része, túlnyomó többsége
elsőáldozó is volt. Kisnémeth Tímea megosztotta az 1987. augusztus 24-én elsőáldozók fényképét és névsorát.
Hajtán bérmálkozásra soha nem került sor.
A házasságkötést nehezítette, hogy a XIX. század végén kötelezővé tették az
állami anyakönyvezést. Így sok esetben az anyakönyvezetőtől könnyebb volt
a nagytemplomig elmenni.
Kerüljön ide Sipeki Mátyás és Hábencius Magdolna házasságkötésének képe,
akikről fentebb megemlékezik Kecskésné Szappanos Zsuzsa írásában. Sipeki Mátyás 1926. március 15-én Mezőkövesden
született, szülei Sipeki Mátyás és Vámos
Katalin voltak, foglalkozása szerint pedig
kefekötő volt. Felesége pedig Lakatos Rozália, hajtai lakos, Hábencius József és Lakatos Rozália gyermeke. Ő 1936. december
17-én született.
Az iskoláról szóló fejezetben olvashatjuk
Szappanos Zsuzsa beszámolóját, hogy miért emlékezetes számára ez az esküvő.
A szentgyónás szentségét rendszeresen kiszolgáltatták, különösen a vasárnapi
szentmise előtt. A ferences rendház főnöke
a Háztörténetben megemlíti, hogy az autóbusz már jóval a mise előtt megérkezik,
és így bőven van idő a szentgyónás szentségét kiszolgáltatni. Kele István plébános Kelemen Norbert és Mózes Irén, 2017.
77
Történeti áttekintés
leveléből pedig azt is tudjuk, hogy a nagyobb ünnepek – így a templombúcsú
és természetesen a húsvét – előtt még nagyobb számban kellett a szentséget kiszolgáltatni. Gyanítom, hogy ilyen alkalmakkor nem csak a plébános érkezett
meg a misére, hanem egy káplán vagy egy ferences is.
Bár a Hajta 13-ban találtak egy temetőt, illetve a még Hajta-halmon is tártak
fel csontokat, ennek ellenére az emlékezet mégsem őrizte meg egy nagyobb,
hosszabb ideig fennálló temető helyét. Így a hajtaiak Jászberény temetőibe temetkeztek.
Halványan őrizte meg az emlékezet, hogy az Oláh Liba családban a lányok közül többen is a szerzetesnővéri hivatást választották. De erről bővebb információt
nem sikerült találnom. A Bóna család egyik tagja, Bóna Mihály, Ivó testvér néven ferences szerzetes volt. „fr. Bóna Mihály Ivó, 1911. szeptember 2-án született
Jászberényben. Szülei Barna István és Baráth Rozália. 1929. február 20-án öltözött be Gyöngyösön. 1929. augusztus 28-án kezdi meg a noviciátust Szécsényben.
1930. augusztus 29-én tett egyszerű fogadalmat Szécsényben. 1931-ben Egerben
sekrestyés és kapus. 1933-tól kertész is. 1934-ben a rendház házitanácsának szavazásán nem kap elég fehér babot,161 ezért el kell hagynia a rendet.”162
Ezt követően a hajtai templom sekrestyése, harangozója is volt, majd a Jászberény-Szentkúti plébánia harangozója és sekrestyése lett.
A kaszás kereszt
Bár nem a templom udvarán áll, mégis idesorolom, mert róla részletes információt nem találtam. A 31-es főúton, ahogy Káta felé haladunk, és a megyehatárt jelző tábla előtt jobbra lefordulunk, majd miután egy kis hídon túlhaladunk, úgy 3 km megtétele után találjuk meg a keresztet.
Felirata: A Boldogságos Szűz Anya tiszteletére készíttette Kaszás Mihály és neje,
Bóta Ilona, 1940.
A történet szerint Bóta Ilona nagyon beteg volt, és felgyógyulása után állíttatta a keresztet. A feszületet 1944-ben elmozdították a helyéről, s elrejtették
a nádasban. A front átvonulása után visszahelyezték talapzatára. A fából készült
keresztet beton talapzatra helyezték, s erre került rá a fémből öntött korpusz.163
„Nem babra megy a játék.” Talán mindenki ismeri ezt a mondást. A ferences növendékházakban van egy nevelői tanács, mely a közösség örökfogadalmas tagjaiból áll. Minden esztendőben megvizsgálják, hogy a növendék hogyan fejlődött az elmúlt időszakban. A tanácskozás
végén titkos módon szavaznak a jelöltről. Aki úgy gondolja, hogy jó irányba fejlődött az fehér
babot dob, aki úgy gondolja, hogy a növendék nem vagy nem jó irányba fejlődött, az fekete
babbal szavaz. Nálunk babra megy a játék!
162
fr. VARGA Kamill OFM: Szerzetesek Jászberényben. Jász Helytörténeti Kör, Jászberény,
2019., 170.
163
Vö. FARAGÓ László: Rejtőzködő keresztek a Hajtában. Berényi Kármentő, A Jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesület Lapja, XVI. évfolyam, 2. szám, 2009. december, 6.
161
78
A Hajtai Kisgazdakör
Takács Jolán a következő hozzászólást
tette a kereszt facebook bejegyzéséhez:
„Kaszás Elek unokája vagyok. A Tatáéknál laktam. A Krasnyánci-féle tanyán születtem, amely bent volt a szigeten balra.
Hogy hány szám volt, nem tudom, mert
kicsi voltam, de Halasi-sornak hívták, az
biztos. A keresztet a Tatám anyukája készítette, mert meggyógyult Kaszás Mihály,
a fia. Mihály a feleségével később Budapestre költözött. Gyermekeikkel ott éltek,
minden héten hazajöttek a Hajtára a Tatáékhoz, és sok időt voltunk együtt. Kaszás
Józsi bácsiékkal is. Ő sajnos már eltávozott
közülünk, ahogy a fia is, a Tibike.”
Kaszás-kereszt
A Hajtai Kisgazdakör
Amint arról a bevezetőben egy birtokhatár megállapítás kapcsán írtam, különböző embereknek voltak Hajtán földjeik. Jelentős jogokkal bírt a Jászberényi
Redemptus Közbirtokosság is, amelyet a városi tanács és a redemptus gazdák
alapítottak. Ennek vezetősége adott engedélyt pl. a nádvágásra és a halászatra.
1857-ben a város költségvetése jelentős hiányokat mutatott, amelynek csak részben volt a gazdasági válság hatása az oka. „Ekkor döntött úgy a Közbirtokosság,
hogy a tőkeföldes közbirtokossági tagok között felosztja a város határában lévő
négyszállási és hajtai közföldek egy részét. Az osztási kulcsot a meglévő tőkeföldek alapján állapították meg, nem vették figyelembe a belsőségek (kert, szőlő,
rét, legelő, nádas) használati jogát, amelyekben a tőkeföldjüket elvesztett vagy
csak kevés szántóval rendelkező redemptus leszármazottak is részesültek. Maga
az osztási kulcs is igazságtalan volt, mert úgy állapították meg, hogy minden 3
kataszteri holdnyi tőkeföld után 2 kataszteri hold területet osztottak ki a közföldekből. Ez a szegényparasztságot rendkívül kedvezőtlenül érintette, mert aki
csak 6 kataszteri hold tőkefölddel rendelkezett, az csak 10 kataszteri holdra növelhette birtokát, de akinek pl. 60 kataszteri holdja volt, ezúttal 100 kataszteri
holdas gazdaparaszt lett.”164
1869-ben határozza el a császári hadvezetés, hogy az országot fel kell mérni, és ki kell javítani a II. József által készíttetett térképeket. 1873. június 14én rendelték el a Jászság és a Kunság kataszteri felmérését. A Hajta fölméré PERNYÉSZ Lívia: A város gazdaságtörténete. In: i.m.: PETHŐ László (főszerk.): Jászberény
története a reformkortól a harmincas évekig. 203., lásd 40. lábjegyzet.
164
79
Történeti áttekintés
sét, ezzel együtt az illegális birtokfoglalások megszüntetését a városi tanács
1861. szeptember 15-én Kaczvinszky József mérnökre bízta. 1870. június 12-én
a képviselőtestület úgy döntött: „A hajtai földek rectificionális165 munkálatait
Kaczvinszky József mérnök mielőbb fejezze be, hogy a hajtai osztályt is keresztülvihessék.”166
A tejcsarnok és a templom között áll egy épület a főút mellett. Ezt az épületet
úgy emlegette nagymamám, hogy a Kör, természetesen akkoriban a kisgazda
jelzőről szó sem eshetett.
A Hajtai Kisgazdakör megalakulásáról nem találtam közvetlen információt.
Az újságban azonban leltem egy cikket, amelyben a Magyar Gazdaszövetség az
országos közgyűlésén elhatározza, hogy minden községben alakítanak egy-egy
gazdakört, ahol van erre egy alkalmas vezető: intelligens gazda, lelkész, tanító vagy jegyző. „A gazdakörök feladata: a község és a tagok összes gazdasági
érdekeinek előmozdítása, mezőgazdasági ismeretek terjesztése, tenyészállatok
beszerzése, hatósági intézkedések, rendeletek, községi és iskolaügyek megbeszélése, a jótékonysági és felebaráti szeretet fejlesztése, gazdasági szükségletek
közös beszerzése, termények közös értékesítése […] olvasókör és könyvtár létesítése.”167 Március hónapban folytatódott a gazdaszövetség ismertetése az újságban. Immár egy fél hasábot foglalt el az előnyökről szóló tájékoztatás.
Mikor alakulhatott meg a hajtai Kör? Evvel kapcsolatban a hírlap egyik cikkében olvastam néhány információt, egy március 15-i ünnep kapcsán. „A múlt
év végén alakult a ”Hajtai Kisgazdakör”, amely szép keretek között ünnepelte
meg a magyar szabadság ünnepének nyolcvanadik évfordulóját.”168 Tehát 1927
telén alakult meg a Kör, amelynek megalapításában jelentős szerepet vállalt Rohonczy tanító is. Továbbá az ünnepség résztvevőit 30 terítékes vacsora várta.
Tehát legalább ekkora tagsággal rendelkezett a közösség.
A Kör a tanyasi lakosság más ünnepeit és találkozási alkalmait is szervezte.
Évente több alkalommal táncmulatságok is megrendezésre kerültek. Erről csak
egy igen rövid mondattal számolt be a hírlap: „A Hajtai Kisgazdakör táncmulatságán felül fizettek még Rohonczy Pongrácz Emilnek 10.- P-t, Vallus Istvánnak 5.- P-t, amelyért ezúton mond köszönetet az elnökség.”169
A Kör nemcsak helyben tartotta az összejöveteleit, hanem Jászberényben is.
Például 1935. december 26-án 8 órakor a Pannónia Szálló termében. A belépti
díj 80 fillér volt, a bál védnöki tisztét Friedvalszky Ferenc polgármester, dr. Szabó József bankigazgató és Bartal Béla földbirtokos látták el. A Kör elnökei ebben az időben Balogh Péter és Szalóki Imre voltak. A pénztárnok Bugyi Albert,
Értsd: a hibák helyesbítését, javítását végezze el.
BLÉNESSY János: Jászberény életrajza a kiegyezés utáni évtizedekben. A Jász Hírlapban megjelent cikkek különlenyomata. Jászberény, Pesti Könyvnyomda, [1940.] 46.
167
Gazdakörök szervezése a községekben. Jászberény és Vidéke, 1902. február 9., 9.
168
1848. március 15. megünneplése Hajtán. Jász Hírlap, 1928. március 25., 2.
169
A Hajtai Kisgazdakör… Jász Hírlap, 1931. február 21., 2.
165
166
80
A Hajtai Kisgazdakör
a jegyző Kisnémeth János, az ellenőrök
Sass Péter, Sz. Kovács Ferenc és Pócz Balázs, a cigánybíró Kis B. István, a gazda
Farkas István volt – tájékoztat minket
a Jász Hírlap 1935. december 21-én. Arról
nem esik szó, hogy a cigánybíró beosztás
mit takar. Egy évvel később egy ugyanilyen táncmulatságról számol be az újság.
De ott együttesen az újerdei, a tőtevényi és
a hajtai ifjúság rendezte meg a táncmulatságot, a kápolna javára.
A Jász Hírlap még arról is beszámolt,
hogy a Kisgazdakör társas vacsorával ünnepelte meg a március 15-ét. 1936-ban az
ünnep 88. évfordulója éppen vasárnapra
esett. Az est folyamán beszédet mondott
Oláh Liba Frigyes, id. Beszteri Ferenc, Farkas János, a Kör elnöke és Rohonczy Emil,
a Kör alelnöke is. Az est folyamán elénekel- Márciusi ünnepségek a tanyavilágban,
ték a Kossuth-nótát, elszavalták a Nemzeti a Hajtai Kisgazdakör, Jász Hírlap, 1936.
dalt, a Magyar Hiszekegyet és a Himnuszt március 21., 3.
is. Az ünnepség késő éjjel ért véget.170
A templom számára a Szent István király-napi búcsú minden esztendőben
nagy ünnepély volt. Egy szomorú hír kapcsán, a Szórád testvérek ittas állapotban
elkövetett késeléséről tudósítva, a hírlap megemlékezik arról, hogy a Körben minden esztendőben nagy táncmulatság szokott lenni ezen a napon. Ilyen alkalmakkor sátrakat is állítottak, s megjelent a környék apraja-nagyja, több száz ember.
1939-ben a Gazdakör udvarán fogadták vitéz Takách-Tolvay József grófot,
aki elindult a képviselő-választáson. „Hajta lakói gazdakörük udvarán du. 3 órakor lelkesedéssel fogadták vitéz Takách-Tolvay József gróf képviselőjelöltünket.
Elsőnek Balogh Péter kisgazda üdvözölte, majd Farkas János kisbirtokos nyitotta meg a gyűlést és felkérte képviselőjelöltünket a programbeszédének megtartására. Takách-Tolvay József gróf az udvart megtöltő közönség lelkes éljenzése
között mondotta el programbeszédét.”171
1940-ben a Magyar Faluszövetség szabászati és varrási tanfolyamot szervezett. A hajtai tanfolyamra 1940. december 4. és 1941. március 8. között került
sor, Bakos Mária okleveles szaktanítónő vezetésével. A résztvevők száma 24 fő
volt. A záróvizsga után kiállítást rendeztek a tanfolyamon készült munkákból.
Vö. Márciusi ünnepségek a tanyavilágban: A hajtai kisgazdakör. Jász Hírlap, 1936. március 21., 3.
A hajtai tanyavilág népe lelkesen fogadta a vasárnap délutáni programbeszédet. Jász Hírlap,
1939. május 27., 1.
170
171
81
Történeti áttekintés
Ezeket Kánya Terézia, a faluszövetség szakosztályvezetője tekintette meg és értékelte. A sikeres vizsgázókat Muhoray Zoltán főjegyző köszöntötte. A hajtai
Kör képviseletében Kisnémeth István elnök mondott köszönetet a tanfolyam
lebonyolításáért, illetve a város vezetőinek a támogatásért.
A Gazdakör szervezésében több gazdasági tanfolyam is megrendezésre került
a tanyai gazdák számára. A Jász Hírlap szerint 1942. január 2-án már a második
két hónapos téli tanfolyam indult el, s ezen mintegy száz helyi gazda vett részt.
Ekkor jelen volt Muhoray Zoltán főjegyző is, a polgármester képviseletében, valamint Bartal Béla, a Kör díszelnöke is. A tanfolyam vezetője Szentgyörgyvári
Lajos, a mezőgazdasági szakiskola igazgatója volt.172 A tanfolyam utolsó alkalma
és vizsgája március 8-án zajlott le. Ezen jelen voltak: Kele István plébános, aki
szentmisét mutatott be a templomban, dr. Koncsik Béla a közbirtokosság elnöke,
gróf Széchenyi Miklós egreskátai nagybirtokos, dr. Sárközy Ferenc a jászberényi ezüstkalászos gazdák elnöke. A gazdák lankadatlan lelkesedéssel vettek részt
a tanfolyamon, nem törődve a 30 fokos hideggel sem! „Az ezüstkalászos gazdatanfolyamot az alábbiak végezték el: Ambrus József, Ács Demeter, Ács Ferenc,
Badari István, Bajor B. István, Benke János, Besenyi Demeter, Besenyi Kálmán,
Beszteri Ferenc, Beszteri János, Beszteri Lajos, Beszteri Mihály, Bóna Mihály,
Bóta István, ifj. Bugyi Albert, Bugyi József, Csajbók Sándor, Csirke János, Ézsiás
Mihály, Farkas András, Farkas István, Farkas János, Fehér Kaplár Vendel, Habencius József, Hájos János, Házkötő Vendel, Juhász Péter, Kiss B. József, Kiss
József, Kisnémeth Ferenc, Kisnémeth István, Kisnémeth János, Kisnémeth József, Kisnémeth László, Kocsis János, Kocsis József, Kocsis Dávid, Kovács János, Kövér József, Kövér Sándor, Krasnyászky István, Matók János, Németh Ferenc, Nyíri András, Nyíri József, Oláh István, id. Oláh József, ifj. Oláh József,
Pernyész István, Pócz Balázs, Rédei István, Rédei Sándor, Rohonczy P. Emil,
Rohonczy P. Emilné, Sass József, Sass Péter, id. Sárközi József, Szarvas István, Szikszai József, Szikszai Sándor, Telek Antal, Varga János, Veres János.”173
1944. február 12-én, vasárnap délután furcsa jelenséget tapasztalhatott az,
aki akkoriban a kátai országúton járt. Egy karaván vonult végig az úton, Jászberénytől a Gazdakörig, öt teherhordó kocsin. A cserkészponyvák alatt a tanítóképző intézet 24 növendéke utazott vidám hangulatban, Farkas István hittanár
vezetésével. Rohonczi P. Emil tanító hívta meg őket Hajára. A mintegy kétórás
oktatás után megrendezett műsoros est legkiemelkedőbb pontja Hajdú Kálmán
V. évfolyamos tanítójelölt Az édesanya alakja népünk költészetében című zeneszámokkal kísért előadása volt. Az est műsorvezetője Barcs Sándor volt, de fellépett Páldi János verssel, Mojzes Sándor és Várnagy Miklós zeneszámokkal.
Kulla István és Varga Mihály tréfás jelentet írt a közösség szórakoztatására.
Vö. Gazdasági tanfolyam Hajtán. Jász Hírlap, 1942. január 10., 2.
Nagy sikerrel folyt le az ezüstkalászos gazdaavatás a hajtai tanyákon. Jász Hírlap, 1942. március 14., 2. Az újságban Pernyósznak írták az egyik résztvevőt, pedig ez biztosan sajtóhiba!
172
173
82
A Hajtai Kisgazdakör
83
Történeti áttekintés
Nagy sikerrel folyt le az ezüstkalászos gazdaavatás a hajtai tanyákon, Jász Hírlap, 1942. március
14., 1–2.
Sajnos a háború végén a gazdaköri épület megsemmisült, de később nagy
áldozatok árán újjáépítették. Ebből az alkalomból, 1946. október 27-én Dr. Kele
István prelátus, plébános szentmisét mutatott be a templomban, majd megáldotta az új épületet. Az avató beszédet Baráth Endre nemzetgyűlési képviselő
tartotta. De előadást tartott még Gubu Ferenc is, aki a Parasztszövetség célkitűzéseiről és terveiről beszélt. A Parasztszövetség járási elnöke, Beszteri Ferenc
is megjelent a szentmisén, majd az azt követő ebéden is. Később az épületének
elpusztulása után az iskola költözött ide a tejcsarnok raktárából. Erről a Jászkürt számolt be, a november 2-án megjelent számában. A 60-as években még
működött itt egy mozi, amelyet egy Moszkvics-motor táplált árammal.
Mivel a Hajta jelentős részét időnként víz borította, csak nagyon kevés helyre lehetett szőlőt telepíteni. Az ehhez megfelelő földet az itteni gazdák leginkább a Neszűrben vásárolhattak vagy bérelhettek. Így nálunk is lehetőség nyílt
vidám szüreti mulatságok megrendezésére. A Jászkürt 1948. október 2-án beszámolt arról, hogy erre az alkalomra a Kör szervezett egy felvonulást, ahol Salamon cigánybandája szolgáltatta a zenét, magyar ruhás lányok vonultak fel, sőt
a Szikszai réten tartottak még egy mezítlábas labdarúgó mérkőzést is: Tőtevény
csapatát 11:1-re elpáholták. A sikeren felbuzdulva 26-án Portelek csapatával is
megmérkőztek, akiket 9:1 arányban vertek meg. A Körrel kapcsolatban a cikk
megemlíti még, hogy vezetője, Beszteri Mihály lemondott, és egyhangúlag Sápi
Józsefet, az egyik alapító tagot választották meg helyette.
84
A nád
A nád
A Hajtán az egyik megélhetési forrás a nádvágás és a nádaratás volt. Persze
nem ment mindig minden tisztességes úton. Az ilyen hírekből következtetünk
néhány dologra. Ezeket, mint valami szenzációt, mint valami rendkívülit hozza
le az újság, és adja az olvasók tudtára. Itt a hírlap egy ilyen cikke:
„Egy budapesti cég megbízottja, amelyik stukatúrlemezt készít nádból, leutazott Hajtára, az egyik hajtai lakoshoz. A tanya mellett egy hirdetőtáblára
kiírta: Nádat veszek kicsinyben és nagyban. Gyűlt a nád szépen, s a megbízott
2,50 forintot fizetett minden kéve nádért, amelynek azonban olyan átmérőjűnek kellett lennie, hogy abból négy normális kéve kitellett volna. Ez azonban
még nem lett volna baj.
A baj ott kezdődött, hogy a jászberényi közbirtokosság tulajdonát képező
Hajtáról egyre fogyott a nád. A terület őrzésével megbízott kerülő vette észre
a lopást, és jelentette a Közbirtokosság vezetőségének. A helyszíni szemle után
megállapították, hogy kb. 200 holdas területről több mint 2000 kévének megfelelő nádat loptak el ismeretlen tettesek. A Közbirtokosság vezetősége megtette
a feljelentést a rendőrségen, amelynek alapján megindult a nyomozás a tettesek
kilétének megállapítására.
Nem hivatalos megállapítás szerint úgy tudjuk, hogy eddig több mint 15
súlyos gyanúsítottja van az ügynek, akiknek nagy része nőtlen hajtai fiatalemberekből adódik, s akik a budapesti cég megbízottjának felhívására hosszabb
időn át lopkodták s adták el a nádat. A rendőrségi nyomozás az ügy teljes tisztázására folyik.”174
Náddal foglalkozó következő cikk egy évvel később jelent meg az újságban:
„A hajtai árverésből kimaradt a Redemptus Közbirtokosság tulajdonát képező kb. 10.000 kéve nád most már mindenki részére kapható. Érdeklődni lehet
a Közbirtokosság irodájában (Szabadság tér 19.)175 Vajon a két cikk összefügg?
Vagy már újabb nádról van szó?
Egy 1810-es összeírás szerint Jászberény-Hajtán 13 hold és 800 nsz területen vágtak nádat, de tartozott hozzá még 459 hold és 224 nsz tanyaföld is.
A redemptus közbirtokosság működése a legjobban egy részvénytársaságéhoz
hasonlítható. A részvényesek minden esztendőben kaptak nádat. Ezt úgy hívta
a nyelv, hogy ángyám. Az 1930-as népszámlálás kapcsán jegyzi meg a hírlap,
hogy Jászberényben a „...cseréptetős házak száma 3078, zsindelyes 226, a nádfedelű 3547.”176 Jól látható, hogy a zsindelyes tetők száma nem jelentős, viszont
a nádfedelű tetők száma vetekszik, illetve meghaladja a cseréptetők számát. Ez
a szám nyilván a hajtai nádnak is köszönhető!
Elloptak a Hajtáról 200 hold nádast. Jászkürt, 1947. november 15., 1.
Jászkürt, 1948. november 27., 3.
176
Jászberény népszámlálási adatai. Jász Hírlap, 1933. február 11., 5.
174
175
85
Történeti áttekintés
Sápi János a következőket mondta el a nádaratással kapcsolatban. A nádvágó kasza eltért a többitől:
kb. 40 cm hosszú volt,
méteres nyéllel, s a derékszöget egy összekötővel
rögzítették. Télen használtak tolószánt, tolókaszát és
jégvasat is. Miután levágták a nádat, akkor „hoztuk
a szánkót. A szánkó négy
Bóta család a Hajta jegén (Bóta István János, Kiss Mária, Jásarkára négy karó volt felnos és Ilona) 1959-ben
szerelve. Mikó’ megpakoltunk, akkó’ meg lekötöttük, a szánkónak elejibe vót kötve kötél. Azt’ a szánkót az egyik a kötélen húzta.
Ugyancsak mind a két lábán vót jégvas, a másik meg hátulról tóta [...] a villával.”177 Amíg a jég engedte, egész éjjel vágták a nádat, ha megvékonyodott, akkor
már nem bírta meg az embereket, illetve a szánkót sem. Természetesen nappal
otthon dolgoztak, ellátták az állatokat és végezték a napi, ház körüli munkát.
Ha befagyott a Hajta, lehetett aratni.
Arról nem találtam semmilyen összeírást, hogy Hajtán mit is termeltek ebben az időben. De álljon itt Fodor Ferenctől idézett néhány számadat az 1920–
1930 közötti időszakból.178 Jászberény szántóföldjei 28.887 kh terület volt. Azt
biztosan tudható, hogy Hajtán nem volt jellemző a szőlő.
Termés
Búza
mennyisége
q-ban
75.185
%-ban
34,51
Rozs
Árpa
Zab
21.198
11,30
21.616
10,47
1.780
1,00
Kukorica
52.714
22,18
Burgonya
36.897
3,61
Az állatállomány 1925-ben így alakult: szarvasmarha 4220 db, ló 2676 db, sertés 6232 db, juh 9797 db.179 Az állattenyésztés errefelé már hosszú évszázadokkal
ezelőtt megkezdődött, tehát megvoltak már a hagyományai, hiszen mind a Jászság, mind a Kunság igen alkalmas volt a legeltetésre. A XVIII. században Homok,
Tőtevény és Hajta területe nem volt beépítve. Már Bedekovich Lőrinc is ráírta egy
helyütt a térképére a „Marharjárás” feliratot. Talán az állattenyésztés fejlődésé Sápi János a nádvágásról.
FODOR Ferenc: A Jászság életrajza. Jászok Egyesülete – „A Jászságért” Alapítvány, Budapest,
1991., 318.
179
I.m. A Jászság életrajza. 308–309., lásd 178. lábjegyzet.
177
178
86
Tejszövetkezet
nek és hagyományának volt köszönhető, hogy a vármegyei Gazdasági Egyesület
1887. május 15-én nálunk rendezte meg a tenyészállat-kiállítást. A vásárok idejére a város 5630 Ft-ért istállókat építtetett. Egyébként az 1857. november 8-án
alakították meg a Külső-Szolnok megyei Lovas- és Gazdasági Egyletet, amelynek természetesen Jászberényben is voltak tagjai. Az egylet pártolta, hogy a szilaj
marhatartásról álljunk át az istállózó állattartásra. 1870-ben lótenyésztés elősegítése céljából a minisztérium engedélyezte a városnak a ménállomás felállítását.
Tejszövetkezet
A Hajta területén a szántóföldek mellett legelők is találhatók, amelyek nemcsak bárány tenyésztésére, hanem a szarvasmarha legeltetésére és a tejelő marhák tartására is igen alkalmasak. Azonban mindig is felmerült az értékesítés
kérdése. Egy jól tejelő tehén akár húsz liter tejet is képes adni, de ennyit a városba naponta beszállítani képtelenség. A sajt-, a túró- és a vajgyártás összetettebb
feladat. Így előbb-utóbb felmerült a gazdákban a szövetkezés kérdése.
Lachmann József, a mezőgazdasági iskola vezetője 1922-ben úgy számolta, hogy a gazdaságokban 2600 tehén található, amelyek évente 15.600 liter
tejet adnak.
1905-ben a fogyasztási szövetkezet felállításáról ad hírt a Jászberény és Vidéke újság. A Redemptus Közbirtokosság szeretett volna felállítani egy tejárusítási és húsvágó szövetkezetet, hogy ezzel a gazdák tejeladását elősegítse. A cikk
szerint ilyen felvetés már korábban is elhangzott, csak nem volt, aki kivitelezze:
„Már régebben és sokszor tárgyaltunk ezen szövetkezeti eszmének a fontosságát, de soha sem, legalább ez ideig, nem találkozott olyan vállalkozó szervezet,
amely a fogyasztó közönségre nézve ezen üdvös és hasznos dolgot nyélbe ütötte
volna.”180 Itt jegyzem meg, hogy az első tejüzemet a Szombathelyi Tejszövetkezet létesítette 1882-ben, tehát alig csak 20 évvel maradtunk le a felvetéssel.
1922-ben megalakult az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ is, de
a mi megyénkben csak 1928-tól számíthatjuk megalakulásukat, jelenlétüket. Ebben az esztendőben jött létre Szolnokon a Vármegyei Központi Tejszövetkezet is.
A Jász Hírlap egyik cikke 1930-ban így foglalkozik ezzel a kérdéssel: „Az
anyagi helyzet rosszabbodásának egyik legfőbb oka a rossz értékesítés, helyesebben az értékesítés szervezetlensége. Mert a helyzet, mint tudjuk az, hogy
ha a gazdának szüksége van ásóra, kapára, vagy egyéb szerszámra, vagy ha
a lányát ki akarja házasítani, méregdrágán kell a kaszát, vagy azt a kelengyét,
ruhának valót a kereskedőtől megvennie. De ha ő kiviszi a tejét vagy a tojását,
búzáját a piacra, azt csaknem ajándékba kell odaadnia, 14–16 fillér egy liter
tej, 8–9 fillér egy tojás, a búzáért sokkal kevesebbet adnak, mint Budapesten,
Fogyasztási szövetkezet. Jászberény és Vidéke, 1905. július 9., 3.
180
87
Történeti áttekintés
ez az, ami a gazdát tönkreteszi.”181 Ebben az időben már volt Hangya Szövetkezet, Juhtartó Gazdák Szövetkezete, illetve a Jászberényi Hitelszövetkezet.
A tejtermelő gazdák összefogásának mozgatója Czettler Jenő dr. közgazdasági egyetemi tanár volt, akinek az egyetemen megírt tanulmányából kiderült,
hogy Dániában a tejszövetkezetek száma 1235, míg Magyarországon 75! Egy
szövetkezet megalapításához legalább 250 tehénre van szükség, illetve arra,
hogy a tag elkötelezze magát a felesleg állandó beszállítására. A szervezést
a Közbirtokossági Iroda vállalta magára. Jászberényből Budapestre már ebben az időben is szállítottak tejet, méghozzá naponta 4000 litert.
1934. január 26-án a városháza nagytermében alakul meg a Jászberényi Tejszövetkezet. A tanácskozás előadója Freytag Béla, az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ kiküldöttje volt. Ismertette a szövetkezet célját, alapszabályát. A szövetkezet elnöke Koncsik Béla, munkatársai Bartal Béla, Rigó Ferenc
és Velkei Antal lettek. A Jász Hírlap az eseményről 1934. február 10-én számolt
be, megemlítve azt a tényt, hogy 364 gazda lépett be 540 üzletrésszel.182 Egy üzletrész névértéke 10 pengő volt. 1934. március 15-én nyílt meg az első csarnok
a Hold utca 1. szám alatt. „Napi 1200–1300 literre tehető az a tejmennyiség,
amelyet a szövetkezet a termelőktől átvesz, és ezen felül még vagy 3000 liter
tejfölösleg a városban, amelyet kénytelen a nagykátai és a farmosi tejszövetkezetnek átengedni. A tejet ugyanis a központ kétféle árban veszi át, magasabb
árat fizet az úgynevezett fogyasztási tejért és jelentékenyen alacsonyabb az ára
az ipari tejnek.”183 Jelentős fejlődés volt tehát a szövetkezet megszervezése, de
a gazdák által leadott tejnek csak 44 %-át vette át teljes áron, a többit olcsóbban.
A gazdák így csak annyit nyertek, hogy nem kellett minden nap a piacra menni.
Egy liter jó minőségű tejért 14 fillért fizettek ki a gazdáknak.
A szövetkezet tagsága minden esztendőben éves rendes közgyűlésre összejött. Így 1934. február 14-én is összegyűltek a városháza nagytermében, ahol
a beszámolók meghallgatása és elfogadása után újraválasztották az elnökséget.
Bartal Béla beszámolt a Juhtartó Gazdák Szövetkezetével való egyesülésről, valamint kizárták a tagságból Nagy János boldogházi tagot összeférhetetlen és
szövetkezetellenes magatartása miatt.
A Jász Hírlap arról tájékoztat minket 1940-ből, hogy a Tejszövetkezet gyűjtőállomásokat létesített Jásztelken, Boldogházán, Meggyespelén és legutoljára
Hajtán. Sajnos azt a cikket nem találtam meg, ami az átadásról vagy az építkezésről szólt, de Kiss Erika azt írja, hogy 1939-ben adták át a hajtai tejgyűjtő
állomást, és Varga Kálmánt alkalmazták átvevőnek.184 A cikk központi témája az volt, hogy a szövetség az Országos Szövetség támogatásával tejgazdasá ERDŐS István: Tejszövetkezetet létesítenek a jászberényi gazdák. Jász Hírlap, 1930. február 2., 1.
Vö. Megalakult a Jászberényi Tejszövetkezet. Jász Hírlap, 1934. február 10., 4.
183
A Tejszövetkezet vette kezébe a helyi piac megszervezését. Jász Hírlap, 1934. május 19., 5.
184
Vö. KISS Erika: Amikor tejben, vajban fürödtünk – A Tejszövetkezet alapításáról. Jászkürt,
2007. július 14., 4.
181
182
88
Tejszövetkezet
Tejszövetkezet vette kézbe, Jász Hírlap, 1934. május 19., 5.
gi tanfolyamot szervezett, amelyen 70 gazda vett részt. Az előadók között ott
volt Zajtay Artúr (takarmánytan), Grátz Ottó (tejgazdaságtan), Piacsek Andor
(szarvasmarha-tenyésztés), dr. Jakab László (tejszövetkezeti ismeretek), Zimay
János (tejértékesítései kérdések), Szentgyörgyi Lajos (takarmánytermesztés),
Blahó Flórián (állatorvosi ismeretek). Blahó Lajos gazdaságában a gazdák gya-
89
Történeti áttekintés
korlati oktatáson is részt vettek, de ugyanakkor elméleti képzés keretében részletesen el is magyarázták nekik a tejszövetkezeti gépek működését és a tejvizsgálati gyakorlat menetét is. A tanfolyam utolsó alkalmára január 27-én került
sor. A résztvevőknek ekkor osztották ki a bizonyítványaikat, illetve ekkor adták
át az értékes szakkönyv ajándékokat is.185
Sass Józsefné, Szikszai Ágnessel készített riportból megtudható, hogy szülei
kereskedők voltak, akik a hajtai tejgyűjtő céljára a városnak egy telket adományoztak. Ugyanis ettől remélték, hogy a szomszédos fűszerüzletük forgalma
megnövekszik.186
A hajtai gyűjtő vezetője Varga Kálmán után id. Hagyó Miklós lett, aki
Csermajorban elvégezte a tejkezelő iskolát. Később ifj. Hagyó Miklós is dolgozott itt tejkezelőként. „Ifj. Hagyó Miklós visszaemlékezése szerint a hajtai
tejátvevő mellett volt egy jégverem is, mert a tej minőségét biztosítani kellett,
a hűtőlánc nagyon fontos volt. A jászberényi jéggyár a Bercsényi úton volt.
A hosszú téglatest alakú jégtáblákat onnan vitték ki Hajtára, s ott a verembe
betárolták. Télen a befagyott Zagyván vágtak jeget.”187
Természetesen a szocializmus éveiben a szövetkezet nem működhetett önállóan. 1948-ban államosították, 1949. március 1-től kezdve a Nagybudapesti
TEJÉRT Nemzeti Vállalat része lett. A takarmányhiány, a gazdák bántalmazása
és gyakori ellehetetlenítése nem tett jót a tejiparnak sem. 1950-ben sokan álltak
sorban a jászberényi tejcsarnok előtt tejért és vajért. A párt ideküldte a megfigyelőket, akik rossz hangulatról számoltak be, mondván a „reakció” bujtogat.
1950. január 23-án a Tejtermékek Magyar Állami Ellenőrző Állomásán kiállítottak egy iratot, amely szerint a Tejszövetkezet engedélyét visszavonták, s ezzel
együtt a hajtaiét is! Az én időmben innen a Tejipari Vállalat központjába szállították a tejet, a Szolnok megyei Tejipari Vállalat jászberényi üzemébe. A vállalat több kisebb egységgel is rendelkezett, mint pl. jászfényszarui üzemegység.
Természetesen a tejtermelés is visszaesett az 50-es években.
1955-ben tömegével kobozták el a tejtermékeket a gazdáktól. Akik magánúton próbálták eladni a tejet vagy a tejterméket, azokat üzérkedéssel vádolták.
A gazdák nem nagyon merték vizezni a tejet, mert a minőségromlás kevesebb
pénzzel járt. A középvezetők azonban, ha tejre volt szükségük, akkor a megfelelő mennyiséget kivették, majd vízzel pótolták. Ezt a népen kívánták megtorolni.
Fennmaradt egy plakátszöveg 1958-ból:
„Felhívás tanyai termelő gazdák részére!
Felhívjuk a tanyai tejszállítóink szíves figyelmét, hogy a jövőben csak kifo Vö. Dr. ERDŐS István: Tejgazdasági tanfolyam Jászberényben. Jász Hírlap, 1940. február 3., 2.
Vö. KÁRPÁTI Márta: Fiatalos kilencvenes. in: BerényCafé, 2019. február 8., http://jku.
hu/2019/02/08/fiatalos-kilencvenes. Idézet A kocsma fejezetben. Szikszai Imre és neje, Pernyész Borbála kereskedők 1901-ben születtek és a Hajta 62. szám alatt laktak.
187
KISS Erika: Amikor tejben, vajban fürödtünk, 3. rész. Jászkürt, 2007. szeptember 3., 7.
185
186
90
Tejszövetkezet
gástalan, édes, hamisítatlan, jó minőségű tejet fogunk felvásárolni. Ez annyit
jelent, hogy tiszta istállóban, tiszta edénybe, tiszta körülmények között kifejt és
kezelt tej 2–3 órán belül átvételre kerüljön.
A TANYAI FUVAROSOK 2–3 ÓRÁNÁL RÉGEBBEN KIFEJT TEJET NEM
VEHETNEK ÁT!”
Tehát amennyiben a kocsijárat csak este megy ki a tejet átvenni, a reggel fejt
tejet már nem veheti át. Viszont ha csak reggel megy, akkor az esti tej már nem
vehető át. A tej frissességét, illetve édességét a fuvaros a helyszínen vegyszerrel
fogja ellenőrizni, és a már megindult savfokú tejet nem fogja átvenni. Természetesen ott, ahol érdemes – mert a napi tejmennyiség eléri a 400 litert –, ott
kétszer: reggel is és este is át fogja venni a tejet a tanyai kocsijáratunk. Fentiek
előrebocsátása után kérjük a tanyai kocsijárattal szállító tanyai termelőinket,
legyenek segítségünkre, hogy a városok dolgozóit egészséges, jó minőségű, édes
tejjel láthassuk el.
Az elmúlt évek melegebb időszakaiban éppen a felületes tejátvétel következtében csak szódázott tejet tudtunk a városokban lakó dolgozók részére kiszolgáltatni. A szódázott tej az emberi szervezetre káros és egészségtelen, éppen
ezért a hatóságok annak használatát, illetve a tejbe való keverését a legszigorúbb
büntetés terhe mellett eltiltották. A szódázás viszont csak úgy küszöbölhető ki,
ha tejszállítóink friss fejésű, édes, tisztán kezelt tejet adnak át vállalatunknak
a felvásárló tanyai fuvarosainkon és tejcsarnokainkon keresztül.
Ismételten felhívjuk Önöket, hogy a fentieket jól szívleljék meg, annál is inkább, mert tejtermelésünket a jövőben csak a fentiekben leírt módon fogják
tudni biztonságosan értékesíteni.
SZOLNOK MEGYEI TEJIPARI VÁLLALAT.”188
Azonban az is elképzelhető, hogy voltak hiányosságok. De én emlékszem arra,
hogy a tehén tőgyének megmosása után vödörbe fejtük a tejet, ezt ezután egy
tejszűrő ruhán keresztül átszűrtük, majd a tejes kupát beletettük a vályúba hűlni!
Egy 1960-as Tejértékesítési szerződés szerint nemcsak tejet, hanem külön
tejszínt is átvettek. Erre külön rubrikák szerint kellett szerződni. A vállalat
a megfelelő minőségű tejért a mindenkori állami szabadfelvásárlási árat fizette:
„a) 3,6% zsírtartalmú tejért literenként 2,20.- Ft. A 3,6 feletti zsír ára kg-ként
50.- Ft, és ugyanezen áron történik levonás is, abban az esetben, ha a tej zsírtartalma a 3,6%-ot nem éri el.
b) A tejszínért zsír/kg-ként 50.- Ft […]
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tejipari Vállalat felhívása a tanyai tejtermelő gazdák részére.
Szolnok, 1958. Digitalizálva a MaNDA Kulturális Közmunka Mintaprogram keretében, 2014.
Forrás: portal.vfmk.hu/node/2786
188
91
Történeti áttekintés
Korpajuttatás.
Megrendelő a szállító által a 2. pontban meghatározott minőségben leszállított tej, illetve tejszín után a mindenkori rendeletekben megállapított korpamennyiségre a tárgyhót követő 15-ig igazolást tartozik kiadni. Ennek az
igazolásnak alapján a Terményforgalmi Vállalat a mindenkori hatósági áron
utalványozza a korpát.
Göngyöleg.
Amennyiben a szállító igényli, úgy a tej, tejszín szállításához szükséges göngyöleget a megrendelő a tej, tejszín átadása helyén díjmentesen bocsátja rendelkezésre.”189
A Hold utcai tejátvevő, ahová a hajtai tejet is beszállították, egy idő után
kicsinek és korszerűtlennek bizonyult. 1961-ben egy új üzem létesült a Kossuth
utca 114. szám alatt, amelyet 1962. április 1-én helyeztek üzembe. Egy ideig
még itt vették át a tanyai tejet, de a Klapka György Ipari Szakmunkásképző Intézet építésekor lebontották. 1967 óta a tejgyűjtő helyét az iskola udvara foglalja
el. Az új tejgyűjtő naponta 25 ezer liter tejet vett át. Ebben az időben 2590 tejelő
tehén volt Jászberényben, egy tehén átlag 2590 liter tejet adott évente. 1965-ben
már csak a tanyákon maradtak meg a lovas kocsis tejösszegyűjtők. A tejcsarnok
5000 literes, krómozott tartállyal ellátott tehergépkocsikat szerzett be, amelyek
a vidéki tejgyűjtő állomásokról szállították a városba a tejet. Ettől kezdve 60
ezer liter tejet vettek át, ennek kb. a felét Budapestre szállították. 1970-ben új
német gépsorokat vásároltak. Növelték a napi átvételt 100 ezer literre, és 12-féle
tejterméket is előállítottak. Az itt készült, a jászberényi sajtokat csak külföldre
szállították. A felét részben juhtejből készítettek.
1972-ben központi szarvasmarha programot indítottak, amelyben meghatározták a termelési célokat, továbbá a módszereket is, a tejhozam, a tehénállomány növelésére. Ugyanakkor szükséges volt növelni a felvásárlást és a feldolgozó kapacitását is. Az árakat adminisztratív úton központilag határozták meg.
A tejiparnak jelentős állami támogatásokat juttattak. A támogatás a tej árának
35%-át tette ki. Egyes exporttermékek 70%-os támogatásban részesültek.
Az IMF-hitel felvétele után – a 80-as évek elején – megindult a támogatások folyamatos csökkenése, megszűnését pedig 1992-re tehetjük. A tejtermelés
„vége” a 90-es években volt, megszüntették a Tejipari Trösztöt is. A Szolnoki Tejipari Vállalat hirdetést jelentetett meg az Új Néplapban 1991. december 27-én,
amelyben vállalkozásba vonja a tulajdonában vagy a kezelésében lévő tejgyűjtőket Karcag, Kunszentmárton, Jászberény és Szolnok területén 1992. január 1-től.
Az átszervezés akkoriban nem jelentett semmi jót! Ennek következtében a vállalat 700 millió forint adósságot halmozott fel. A cég 1993‑ban nevet változta Tejértékesítési szerződés. Szolnok, 1960. Digitalizálva a MaNDA Kulturális Közmunka Mintaprogram keretében, 2014. portal.vfmk.hu/node/4700
189
92
Tejszövetkezet
tott: Szolnoktej Rt. néven működött tovább. A Jász-Gyöngy Tej Kft. 1995-ben
jött létre, több mint 20 millió forintos tőkével. Alapítói voltak a Mátratej Kft.,
a Jásztej Kft. és a Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Az átszervezés
azonban nem hozott sikereket, csak 2000-ig működött. Közben a Szolnoktej
tulajdonosa, az ÁPV Rt. értékesítette a vállalatot. Így az a WÉS Tejipari és Kereskedelmi Rt. érdekeltségébe került, amely a máltai érdekeltségű McCoy and
Partners 1885 Ltd. tulajdona. 1998-ben a holland Royal Nutricia tejipari vállalat vette meg a céget, amely felvásárolta a Jász-Gyöngyöt is. Később újabb és
újabb átláthatatlan felvásárlások és átszervezések követték egymást. Igazából
a konkurenciát szüntették meg!
A magyar szarvasmarha állomány – a két világháborút leszámítva – 2 millió körül volt. 1989-ben 1.600.000 egyedet számlált, 1995-ben az állatok száma 900.000 körül volt. Az elmúlt száz évben kétszer is fajtát váltott az ország.
A XIX. század végén az alacsony tejhozamú magyar szürke szarvasmarha fajtát,
amely a tejszükségletet nem tudta kielégíteni, keresztezték a Svájcból importált
szimentáli fajtával. 1950-ig az állomány 80%-át cserélték le. Ezt a fajtát ismerjük magyar tarka szarvasmarha néven. A téeszesítés idején megszűnt a szarvasmarha igavonó erejének használata. Egyre több nagyüzem átállt a gépi fejésre,
amelyre már nem volt alkalmas a magyar tarka tehén, ezért is kezdtek elterjedni a holstein-fríz fajták. A magyar tarka aránya 1980-ra alig haladta meg
a 10%-ot. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a hústermelés szempontjából
a magyar tarka sokkal jobb kondíciókkal rendelkezett. Az is igaz, hogy magyar
tarka 2300–2500 liter tejet adott évente, addig fríz tejhozama 4600–4800 liter
körül volt. Mára természetesen ettől többet is képes adni, de ezt én már csak
tejcsárdának nevezném. Egy borjút 3 évig kell nevelni, míg képes lesz tejet adni.
Régebben az első időben kb. 10 litert adott naponta, később pedig a 20 körüli
átlag volt egész jónak nevezhető. A Holstein-fríz akkoriban képes volt akár a 40
litert is adni, de azt csodának nevezetük. Az országos állatállomány évente 2,8
milliárd liter tejet adott, a korábbi 1,8 milliárd liter helyett. A rendszerváltozás
idején a minisztérium támogatta a tehénkivágásokat! Kiváló tenyészállatokat
vágtak ki! A 89-es változás legnagyobb vesztese a tehénágazat volt.
A hajtai tejcsarnokban dolgozott a nagymamám. Egyik főnöke Hagyó
Miklós volt, aki Jászberényből VW bogár típusú autójával járt ki. Legtöbbször
azonban egyedül vette át a gazdák által beszállított tejet. A bejáratnál a régebben feltehetően a jég tárolására használt kádakra egy asztallapot fektettek
keresztbe. Az átvevő ezen jegyezte be a szövetkezettel leszerződött emberek
neve mellé a tejmennyiséget. Ezután következett a mintavétel. Egy fiolában
9 cm3 tejet és 1 cm3 vörös lúgot kevert össze. Ha a tej megfelelő zsírtartalmú
volt, akkor a fiola tartalma fehér színű maradt, ha vizezettet vagy lefölözött
volt, akkor enyhén bordó színezetet kapott. A villany bevezetése előtt a tejet
egy csőrendszeren is át kellett engedni, később az már csak a kompresszoros
tartályba került. A tartály teteje el volt fordítva 90 fokkal. Erre rátettek egy
93
Történeti áttekintés
mosóteknő alakú kádat, amelynek az alja szitaszerűen lyukacsos volt, ehhez
raktak még egy tejszűrő ruhát is. Naponta kb. 1200 liter tejet vett át. A munka
végeztével (8–12 óra között volt átvétel) a tej minőségét ellenőrizni kellett.
A zsírtartalmát egy centrifuga segítségével kellett megállapítani. Csak a 4%
fölötti zsírtartalommal rendelkező tejet szállítottak csak be délután a központba. Valamikor úgy 15 óra tájban jött a tejszállító kocsi. Egyetlen névre
emlékszem csak, Parti Jánoséra, aki mindig egy IFA típusú tartálykocsival
érkezett meg, s szállította el a tejet. Valamikor úgy 16 óra tájban kellett vis�szamenni, majd elmosni a tartályt, felmosni a csarnokot és előkészülni a másnapi munkarendre. Ebben a munkában néha segítettem a mamának, máskor
magam végeztem. A csarnok udvarán állt egy fészerszerű épület, amely inkább egy pincére hasonlított. Ha jól emlékszem, azt mesélték, hogy a villamosítás előtt itt őrizték jégtáblákat. Én ezt már nem láttam. Volt a csarnoknak
egy nem használt raktára, amelyben talán egyszer, ha voltam. Talán ebben
lehetett az iskola a háború után. Rendelkezett egy pincével. Itt tárolták a fát és
a szenet. Evvel a fával az
irodát lehetett télen befűteni. Volt egy albérlője is
a csarnoknak. Talán Bözsi
néninek hívták, akinek
igazi nevét talán nem is
tudta senki, hiszen csak
úgy hívták „Csarnokos
Bözsi néni”.
Ismert tejmesterek: Varga
Kálmán, id. Hagyó Miklós, ifj. Hagyó Miklós, Varga Józsefné, Manci néni,
Pethő Sándorné, Rózsika,
A tejgyűjtő 2021-ben
Kormos Albertné, Erzsike.
A Pesti úti Kakasos csárda
A „csárdák” eredetileg afféle fészerszerű építmények voltak, amelyek az
utazónak rövid időre védelmet adtak az időjárás viszontagságaival szemben.
A török kor után jöttek létre. A falvak és a városok határában elhelyezkedő
csárdákat később vendégfogadóvá alakították, ekkor már akár 2–3 szobával is
rendelkeztek. Utazók, főleg a kereskedők vették igénybe őket, de ezt követően
a főutak mellett álló ezen intézmények a postai szolgáltatások biztosításában
is szerepet játszottak. A csárdák 200 éven keresztül hálózták be az Alföld egész
94
A vendégfogadó
területét. Jelentős része volt ebben a vásároknak, valamint a nagy állatok terelésének is.
„A 19. századi összeírások Jászberény határában a homoki, a kerekudvari
és a Hajta-mocsár szélén, a Pest felé vezető út mellett álló Kakasos csárdát
említik. 1802. július 15-én a hajtai fogadó bérlője, Szabó Ferenc kéri a tanácsot, »hogy a vendégek elszállásoltatására egy vendégszobát építtetni, és az
elromlott kútja reparálni el rendeltessen«.”190 1824. július 27-én kelt városi
összeírásban is szerepel a vendégfogadó. Ebben megjegyzik, hogy 12 hold
legelője és 6 hold szántója is van, évente 400 Ft adót fizet. 1837-ben 725 Ft,
1847‑ben 910 Ft és 1848-ban 905 Ft, 1851-ben 955 Ft, 1857-ben 601 Ft adót
fizetett a városnak.
Gyakori volt az illegális cefrekészítés és a zugkimérés is, sőt a kocsmákban is ilyen házi italokat mértek ki. Az egyik alkalommal meg is jegyzeték:
„Hajtán egyetlen bál sem múlik el verekedés nélkül, Portelekről jobb nem is
beszélni.”191 Valószínű, hogy ezeket a nem túl jó minőségű italok forgalmazása okozhatta.
A vendégfogadó
Feltehetően a XVI. században már állt Jászberény-Hajtán valamilyen csárda.
Régen erre a területre még használták a „csárdalapos” kifejezést is. Egyre több
ház, tanya épült fel itt a századok folyamán. A XVIII. században a városi kocsmák száma is néggyel emelkedett. Így összesen kilenc állt a vendégek rendelkezésére. „A kocsmákhoz, csárdákhoz jelentős föld és állattartási lehetőség is járt.
Így 1824-ben a 3 mészárszékhez 1421 h vágómarhajárás, a hajtai fogadóhoz
12 h legelő és 6 h szántó...”192
Egyesült Jászsági ÁFÉSZ boltja kocsmaként is működött:
306. sz. Vegyesbolt, Jászberény-Tőtevény, 33a.
352. sz. IV. oszt. Italbolt, Jászberény-Tőtevény, 33a.
Érdekességként jegyzem meg, hogy „Hajtai bolt” és „Hajtai kocsma” néven
emlegették, jóllehet a tőtevényi oldalon áll az épület!
BATHÓ Edit: Adatok a jászberényi vendégfogadás történetéhez. In: i.m.: PETHŐ László
(főszerk.): Jászberény története a reformkortól a harmincas évekig, 472., lásd 40. és 164. lábjegyzet.
191
Idézi: SEBŐK Balázs: A város társadalma a szocializmusban. In: i.m.: PETHŐ László
(főszerk.): Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig, 297., lásd 110. és 140.
lábjegyzet
192
BAGI Gábor: A Jászkunság központja az eladatás után. In: PETHŐ László (főszerk.): Jászberény
története a kezdetektől a reformkorig, Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2014., 257.
190
95
Történeti áttekintés
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
A kocsma
Tudomásom szerint az 1950-évek végétől az 1970-es évek elejéig a kocsmáros Sevacsek Illésné, Beszteri (Guri) Erzsébet volt. Mindenki csak Guri Bözsinek vagy kocsmáros Bözsi néninek hívta.
Bözsi néni nagyon értette a szakmáját. Akkor még minket, gyerekeket is
kiszolgáltak, apukánk bennünket küldött el a családi, csatos, nagyüveges sörért.
Velünk, gyerekekkel nagyon kedves, aranyos volt. A felnőttek tisztelték. Igen
határozott, nagyhangú és termetes asszony volt, tekintéllyel bírt a férfiak körében is. Igazságosan döntött, határozott szavakat használt. Olykor nem finomkodott, pl. ha látta, hogy a vendég „többet lát kettőnél”, nem szolgálta ki, hanem
egyszerűen csak hazazavarta.
Egy biztos, hogy nem engedte meg azt, hogy a család kárára a heti vagy
a havi fizetés a kocsmában maradjon. Ott asszony nem jelent meg „reklamálni”.
Mivel az emberek más szórakozási lehetőséget egyáltalán nem találhattak, így
mindenki oda tért be, főleg sörözni, nagyfröccsöt inni és beszélgetni.
Az udvar hátsó részén lengőteke is működött. Olykor-olykor nagy csatákat
vívtak. Egy jégveremre is emlékszem, ott hátul. Vasszékeket és asztalokat raktak
oda a vendégek számára, amelyeket aztán nyári időszakban a kocsma elé helyeztek ki. A 31-es számú főút átmenő forgalmának utasait is kiszolgálta.
A kocsma berendezéséhez tartozott még maga a kiszolgáló pult is. Nagy
alumínium hordókban érkezett a Kőbányai, a Kinizsi sör, ami itt csapolva felszolgálásra is került. Korsó vagy pohár volt kérhető. A szóda hatalmas ballonban állt, a fröccs és a házi készítésű málna- és egyéb szörpök hígítására szolgált.
A röviditalok hosszú üvegekben, a szájánál kis fémkiöntő, amivel adagolni
tudta a 3 centet, a felest vagy a decit. Kevert, rum, császárkörtelikőr, diólikőr és
pálinkák (vegyes, körte, törköly, barack). Hát, ezek vannak meg emlékeimben.
A bor, vörös vagy fehér, alumíniumból készült, süllyesztett, henger alakú
tartályokban voltak tárolva, amelyet a tartályra akasztott, hosszúnyelű, fogóval
ellátott fémmércével mért ki Bözsi néni a pohárba. Tisztán vagy fröccsnek szolgálta fel. Sok-sok éven keresztül szorgalommal, becsülettel vezette a kocsmát.
Már nincs közöttünk, több éve meghalt.
A bolt
A „Szatócs” boltban az én emlékezetem szerint Magyar Anna (Pannika) és
Babucsné, Jucika voltak a kiszolgálók. Az a típusú bolt volt, ahol még a pult
mögött és alatt voltak a polcok elhelyezve, minden terméket kérni kellett az
96
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
eladótól. A csendes, szorgalmas Pannika férjhez ment Tóth Bélához, akivel később együtt vezették az üzletet. A mi régi tanyánkban, a Hajta 23. szám alatt
laktak. Hosszú pult volt a boltban. A polcokon, villany hiányában, csak tartós
élelmiszereket tarthattak, romlandó termékeket nem. Turista szalámit viszont
tudtunk venni.
Sok-sok mindent, ami szükséges volt a tanyasi élethez, azt mind meg lehetett itt vásárolni. Néhány dolgot felsorolok:
− kenyér (nagy, kétfüles vesszőkosárban érkezett, és aki segített kipakolni,
soron kívül kiszolgálásra került),
− kifli, nagyon jóízű, vajas kifli, ami ropogósra volt sülve és mosolygós
zsemle is,
− konzervek (zöld dobozos, „K” különleges vagdalt, sertésmájkrém, nagydobozos löncshús),
− hitlerszalonna, ami nagy fából készült ládában érkezett, és abban is tárolták (vegyesgyümölcs ízű),
− egyéb termékek: méteres bugyigumi, cérna, raffia kötözőmadzag, ragacsos légyfogó, kékkő, azaz rézgálic, petróleum (nagycsőrű, bádogedényben tárolták, ami volt legalább 30 literes), ecet, gyufa (tucatban, vagy
családi kiszerelésben),
− tisztálkodási szerek és mosószerek,
− kevésféle édesség is: Dunakavics, francia drazsé, ezen belül csokoládék:
Tibi, Boci, Sport szelet, Bohóc szelet, krumplicukor, Szerencsi szeletek,
szőlőcukor, ébenfekete gumicukorból bocskorszíj, télifagyi. (Egyébként
ekkoriban sem rágógumi, sem dobozos bonbonok nem voltak még.)
Édességet csak ritkán vehettünk. Az 1960-as és 70-es években, ha elküldtek
100 forinttal a boltba, akkor azon sok mindent lehetett vásárolni. Leginkább
akkor mentünk vásárolni, mikor a tejet reggel elvittük a csarnokba. Anyukám
felírta, mit kell hozni, és mi nagy örömmel már mentünk is a boltba, hiszen
azért egy-egy csokira való csak meg volt engedve. Az árak nagyon ritkán változtak. A vásárlók igényei és a szokások merőben eltérőek voltak a mostanihoz
képest, hiszen szinte önellátóak voltak a tanyák.
Tényleg csak a legszükségesebb dolgokra kellett pénzt költeni. Az alapvető
élelmiszerek, a liszt, a cukor, a zsír, a tej és a tejtermékek. A hús, a kolbász, a szalonna, a zöldségfélék és a gyümölcsök adottak voltak, illetve megteremtek a földeken, a háztáji gazdaságokban. Mindent feldogoztak, gondolva a hosszú télre
is. Szolgalmas tanyasi asszonyok eltárolták a spejz, a kamra, a verem, a padlás
falai között.
Majdnem minden háznál sütöttek kenyeret. A 2–3 kg-os, nagy, gyönyörű, fehér, ropogós héjú cipókat, finom lángost és kelt kalácsokat. Köpülték az
aranyszínű vajat, és „szakajtották” a hófehér túrót, ritkábban sajtokat is készítet-
97
Történeti áttekintés
tek, sokáig a sós lében tartósítva. A tanyasi emberek semmit sem hagytak kárba
veszni, így tudták megvalósítani az igazi spórolást.
Ismert kocsmárosok: Sevecsek Illésné (Beszteri Erzsébet), Babucs Istvánné,
Tóth Béla.
Ismert boltosok: Szikszai Imre és Pernyész Borbála, Bibák Istvánné (Babucs
Anna), Tóth Béláné (Magyar Anna, Pannika), Kocsis Julianna, Nagy Imre.
Kárpáti Márta a BerényCafé főszerkesztője 2019-ben riportot készített Sass
Józsefné, Szikszai Ágnessel, akit a város 90. születésnapja alkalmából felköszöntött. Ezt olvassuk: „Ágnes néni a Hajtán született, kereskedő család gyermekeként. Három testvére közül már csak ő van életben. Mint mesélte, annak idején
édesapja egy darab földet adott a városnak, hogy azon a területen épülhessen
fel a Nagykátai úti tejcsarnok. Jó kereskedő lévén nagyobb forgalmat remélt
fűszerboltja számára a szomszédban üzemelő csarnok működésének okán. Arról már nem tudott beszámolni Ágika, hogy megvalósult-e édesapja számítása.
Férje szintén a Hajtáról származott, az anyós tulajdonában volt a Sass-kocsma,
amelynek emlékét ma a Nagykátai úti buszmegálló elnevezése őrzi. Talán van
még, aki emlékszik a vendéglátóegység hívogató tréfás feliratára: „Hopp, itt
megállj, hol a sas leszáll, itt a jogod, itt igyál!”193 Ezek szerint kereskedő család
gyermekeként született, édesapja Szikszai Imre (1901), édesanyja Pernyész Borbála (1901) kereskedők voltak, tanyájuk a Hajta 62. volt.
A Szolnok Megyei Néplap 1976-os számaiban többször is adtak fel pályázati
hirdetést, amelyben „szabadkasszás, egyszemélyes egységvezetői munkakörök
betöltését” hirdették meg.194 1981-ben pedig a pályázati felhívás az üzletek szerződéses rendszerben történő üzemeltetésére 1982. január 1-től 1985. december
31-ig terjedő időszakra.195 Ezekkel együtt más üzlethelyiségeket is meghirdettek.
2020 októberében jártam arra, akkor éppen a tetőszerkezetet szedték le.
2021 márciusában már új tetőszerkezettel láttam. Sőt az udvarán épült egy garázsfunkcióval bíró melléképület is. Úgy értesültem, hogy a bolt megszűnt, és
magánházként szolgál tovább.
A halászat és a vadászat, valamint egyéb más megélhetési források
A Hajta-patak lehetőséget kínált a halászatra is. Ugyan a város bevételei között nem tesz ki jelentős összeget a halászati jog bérbeadása, de azért mégis
számon tartották. 1806-ban 80 Ft-ért adták bérbe a Zagyva és a Hajta halászati
jogát. Amint a könyv elején idézett iratban olvashattuk, ezeket csak a berényi
KÁRPÁTI Márta: Fiatalos kilencvenes. In: BerényCafé, 2019. február 8. http://jku.
hu/2019/02/08/fiatalos-kilencvenes/. Lásd 186. lábjegyzet.
194
Vö. 1976. augusztus 27., 6.
195
Vö. 1981. november 5., 6.
193
98
A halászat és a vadászat, valamint egyéb más megélhetési források
piacon volt szabad árulni. Aki ezt megszegte, az 6 Ft büntetést kapott. Az egyes
halászok fejenként 8 Ft-ot fizettek a hajtai halászatért. Azonban a saját földeket
elöntő vizekben nem lehetett csíkászni.
Az 1872-ben megalkotott állami törvény szerint a kóbor halászok és vadászok nem üzérkedhettek a maguk hasznára. Még ugyanebben az évben a város
10 forintot kért a halászati jogért és 5 forintot a vadászati jogért. 1873. június
28-án a város vezetése elhatározza, hogy a halvédelem érdekében nem szabad
nagy húzóhálót használni.
Gyurgyák János néprajz szakos egyetemi hallgató adatokat gyűjtött A népi
halászat a Hajta tanyavilágában címmel.196 Az adatokat a következő gazdák
szolgáltatták: Szappanos Antal és Szappanos Antalné, Hábenczius Rozália, Hajta-tanya 25., Sápi János, Hajta-tanya 41. és Kaszás Elek, Hajta-tanya 43.
A halászok többen összefogtak egymással, volt egy vezetőjük vagy más néven főbérlőjük. Utóbbi általában egy idősebb szakember volt. Így mesél erről
Sápi János: „Az úgy vót az a terület, hogy mondjuk, vót egy-két ember, aki
kivette azt attól a birtokosságtól, azzal hogy megegyeztek, és ők tizenketten-tizenhárman, illetve ahányan vótak a halászok, annyian összevették egymás közt
azt a pénzt, úgyhogy mindenki egyformán fizetett.”197 Kaszás Elek az egyes évek
főbérlői közül megemlíti Sápi Józsefet és Szappanos Ferencet is. Farkas András
szóba hozza a haljegyet. Évi 200 pengőbe került egy ilyen engedélyt szerezni. „A haljegy tenyérnyi nagyságú keménypapírból készült, rá volt festve a hal,
a dátum […] pl. augusztus elejétől július elsejéig, mert egy hónapot vagy kettőt
nem volt szabad halászni, mikor a halnak ívása van. Kinek jegye volt, az lépjéllekoma!” A Jászberény és Vidéke újság 1906. június 10-én Halászati tilalom
című cikke szerint sokan nem tartják be ezeket a korlátozásokat. Külön megemlíti, hogy április 1-től 15-ig márnára és keszegre, július 15 előtti időben pedig
a pontyra és a potykára van tilalom. „A hal fajok termőképességére nézve ezt
a tilalmat is jó lenne halászainknak betartani.” – írta az újság.
Még meg kell említeni a halászjegyet is. A városi tanács bocsájtotta ki, és
ez biztosította, hogy a kifogott halat a piacokon el is adhatta. Tehát külön ki
kellett váltani Nagykátára is és Jászberényre is! A halat nem kilóra árulták,
hanem rakásra, amelyben 5–6 darab hal volt. Később néhányan bevezették
a „tányéroskilót”, vagyis a tányéros mérleget.
Reggel korán és esténként halásztak. Utóbbi néha bele is nyúlt az éjszakába,
viszont csak éjszakára nem mentek ki.
A halászat rekesztéses módszerrel ment. Nádból készítettek egy csapdát
(az oldalszárnyai kb. 1,5 m magasak voltak), amibe a hal kíváncsiságból beóvakodott, de kijönni már nem tudott. „...a hal nekiment ennek, és igaz-e ta Jász Múzeum Adattára 172-79, 1978. július, 39 db A/5-ös cédula. Gyurgyák János néprajz
szakos egyetemi hallgató (ELTE BTK Néprajzi Intézet) gyűjtése.
197
Sápi János, 1978. július 22.
196
99
Történeti áttekintés
pogatózott, tapogatózott,
amire az bement ide, innen azután nem tudott
kijönni. Mert ezt a lyukat
nem találta meg soha […]
nem tudott kijönni […]
vissza ebbe a kis lukba.”198
A csapda egyik része kürt
alakú volt. Kicsit magasabbra készítették, hogy
a hal ne tudjon kiugrani belőle. Ugyanakkor az
Bóta István halászjegye 1957-ből
egykilós csukák már simán átugrották a csapda
oldalát! Egyes gazdák vejsze néven is emlegették. Azonban ha patkány érte, akkor abba a hal többet be nem ment. (A pézsmapatkány képes volt magát kirágni
belőle.) A kürtnek a szárnyát vécnek nevezték, a hal nekimenve, addig-addig
veregette magát, míg rá nem akadt a nyílásra. Így nyilatkozott Sápi a kürtök
számáról: „Az én apámnak vót, amikor vót benne abba területbe százhúsz kürtje, vót amelyiknek kevesebb vót meg, tehát az mán nem vót mondjuk ő köztük
[…], a bérlők közt kitűzve, hogy má’ pedig ennyivel szabad halászni.”199 A patak
szélessége 12–15, máshol 20–30 darab kürt felállítását engedte meg.
A csapdák folyamatosan a vízben voltak, télen-nyáron. A fogás néha 50–60
darab is lehetett, persze előfordult, hogy semmi sem! A nádból készült csapdát
jobban szerették a halászok, mert tovább tartott. Ha gyékényből készítették, az
hamarább elhasználódott. A vejszék készítéséhez csak puha gyékényt lehetett
használni, mert a kemény megtört. Használtak gyékényt még a kürtök összekötözésére is. Télen jegelővel verték ki a kürtről a jeget, az összetört jeget kihányták, és úgy halászták meg.
Használtak még húzóhálót és kecét is, amelyet a Velencéről érkezett nádvágók
terjesztettek el a hajtai halászok között. Ezt a 3–4 m hosszú húzóhálót kenderspárgából készítették. Két ember húzta a mederben gázolva, a harmadik pedig
velük szemben kézzel csapkodva zavarta feléjük a halakat, így közeledtek egymás
felé. Az alacsony vízben még lehetett tapogatóval is halászni. Ez egy volt 60 cm
átmérőjű és 1 m magas fűzfavesszőből készült kas volt, amelynek az alja is hiányzott. Belenyomták a vízbe, és kézzel kotorásztak benne, hátha akad valami.
A hetvenéves Kaszás Elek elmondja, hogy 1978-ban még evvel halászott. Úgy
látszik, hogy utána a patak vizének elterelése után felhagytak a halászattal. Mintha
keserűen jegyezné meg Sas Kálmán, hogy valamikor az Almási-ér táplálta a Hajtát!
Szappanos Antalné, Hábencius Rozália, 1978. július 17.
Sápi János, 1978. július 22.
198
199
100
A halászat és a vadászat, valamint egyéb más megélhetési források
Nyáron visszahúzódott
a víz. A halászok belegázoltak, és úgy fogták ki
a csíkot. Ezt a halat azért
is szerették, mert tisztítás után gyorsan elkészült
belőle a paprikás. Farkas
András elmondása szerint:
„Nyáron a víz visszaszorult, leapadt. A kisebb vízbül mélyebbre szorul a hal
a meleg végett, mert a mélyebb vízben több a hűvös Farkas András horgászjegye
víz. Ilyenkor belegázoltak
a vízbe és kézzel fogták a halat. Ha a halat nem fogták meg, akkor az megfúlt,
akkora nagy sár volt.” Szigonyt nem használtak, mert a nádban, gazban nem
lehetett látni a halat.
A halászathoz használt csónak fenyődeszkából készült, és legalább négy méter hosszú volt. Az ennél kisebb csónak nem tartotta meg magát a vízen, illetve
nehéz volt a halakat belehúzni. A csónakot rúddal hajtották a kürtök között,
egyébként a nádasban nem is alkalmas az evező használata. Farkas András elmondása szerint a környék legjobb csónakjait Kocsis János készítette Tőtevényen. „Az ő építése még a vízen is másképp járt, mint a másiké. Olyan könnyű
volt, hogyha az ember a farában állt, az oldala így felfelé, mintha hegynek menne, az olyan könnyen siklott. Úgyhogy a vízen csak két és fél méter feküdt, a többi már úszott a levegőben.”
A kifogott halakat lőcsös kocsira rakták, illetve felhányták, s úgy vitték
a piacra. Sokan nem is
foglalkoztak azzal, hogy
kasokba rakják, annyit
fogtak. A kifogott halakat
a gazdák ebben az időben hétfőn és csütörtökön Bóta János gyermekeivel, Pityuval, Erzsikével és Edével 1958
körül
Nagykátára, kedden és
pénteken Jászberénybe szállították. A piacokon kedveltek voltak a hajtai halak:
csuka, ponty, compó, halcsík, keszeg és leginkább a kárász. Volt egy mondás
is: olyan, mint a halcsík. Olyan emberre mondták, aki gyorsan csinál valamit.
Ismerős volt már abban az időben is a meghalászás, vagyis az, hogy a másik
ember kürtjéből kimerik a halat. Ez ellen használták a víz alatt átdugott nádszálat. Ezt az idegen nem ismerte, így rájöttek a lopásra. Ha kiderült a személy,
101
Történeti áttekintés
akkor a csónakhajtó rúddal lerendezték! De a rosszindulatú emberek kezében
ugyanezen rúd alkalmas volt arra is, hogy egy halász kürtjét megrongálja.
A vadászati jogot 80 Ft-ért lehetett megvásárolni. Ennyit kértek a pesti
származású Reuss Györgytől és Ujj Ferenctől. Később nemigen jelentkeztek az
árendára, pl. 1812-ben sem, pedig a város 280 Ft-ot remélt a halászatért, csíkászatért és vadászati jogért. Természetesen nem mindenhol lehetett vadászni,
viszont a káros állatokat kötelesek voltak irtani. Pl. évente 12 farkast kellett kilőniük. 1885-ben a város a vadászati jogot Almásy Árpádnak, évi 310 forintért,
1889‑ben Sipos Istvánnak pedig 6 évre, évi 200 Ft-ért adta. Később úgy határoztak a város vezetői, hogy a jogot nem egyben, hanem hét tagban adják ki.
A Jászberényi Vadásztársulat 1883-ban 20 személy belépésével alakult meg.
De erről a Vadász Lapban csak egy évvel később kapunk tájékoztatást: „A Jászberényi Vadásztársulat – mint velünk közlik – már végleg megalakult, s tisztviselőit is megválasztotta. Elnök: Lakatos Imre törvsz. bíró; titkár: Muhoray Titusz
ügyvéd; pénztárnok: Tischler Emil; ügyész: Takátsy Endre; igazgató: dr. Király
Gáspár.”200 A Közigazgatási Értesítő szerint a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter az alapszabályt 1884/43, 604. számon hagyta jóvá.
1884 és 1888 között 4763 nyulat, 2600 foglyot, 1674 fürjet, 74 harist, 1153 vadrucát, 379 szárcsát, 132 gémet, 37 erdei szalonkát, 261 vízi szalonkát, 115 vadgalambot, 34 húrosrigót, 1 vidrát, 6 rókát, 3 gödényt, 11 menyétet, 39 sast, 19 sólymot, 176 kányát és vércsét, 70 baglyot, 1353 varjút és szarkát, 159 kóbor ebet, 22
macskát és más különféle állatot ejtettek el, összesen 13.375 darabot – tájékoztat minket dr. Király Gáspár igazgató a Vadász Lap 1889. április 4-i számában.
Vadászterületek, például 1902-ben, a következő személyek béreltek: Dr. Gyárfás Ferenc, Dr. Almásy László, Török Aladár, Elefánty Sándor, Muhoray Béla,
Dr. Márkus József helybeli lakosok. Azért került a nevük az újságban ismertetésre, mert a bérleti díjat november végéig nem fizették be. A városi képviselő
testület gyűlésén szóba került a téma, és mindezt peres útra kívánták terelni. Az
illetők még egy kis haladékot kértek, mert egymás között még nem egyeztek
meg a díj elosztásáról.201
Halmay Márius egy vadászati beszámolót jelentett meg, s ebben megemlíti
Jászberény határát, a Zagyvát és a Hajtát is: „A legkülönb hely a jászberényi
„Hajta” és a jászfényszarui „Bugyogó” volt. Említésre méltó […] a jászberényi
Necső, Horgas-ér, Nyavajka-ér, a Külsőmalom nádasa, a kerekudvari Zagyva-nádas, a jászberényi Zsombikos, Nagy-Fehér-tó, a Borsóhalma, Négyszállás, a Felsőszentgyörgyön Mézes András tava, Pap tava, a szentlőrinczkátai és
fényszarui Gyilkos-tó, Békavár stb., végül a boldogházi Tápió-lapos. Ezer és
ezer holdakra rúgott ezen náddal, csuhival, sással, gyékénnyel, harmatkásával,
páfránnyal, bojtorjánnal, vízitökkel, tóronggyal, békalencsével, sulyommal, li Vadász Lap, 1884. november 25., 459.
Vö.: Az inkvizíció kora. Jászberény és Vidéke, 1902. november 30., 2.
200
201
102
A halászat és a vadászat, valamint egyéb más megélhetési források
liommal, nympheával, bürökkel, csomorikával s más ilyen hasznos és haszontalan tavi növényekkel belepett terület. Hellyel-közzel a szép, szikes alapú tavak
is előkerültek. Bezzeg volt akkor válogatni való területe a vadásznak. Hiszen
az egész vidéken bármely község határa nyitva volt a vadásznak, csak időre és
patronra volt szükség. Sem tréfa, sem nagy mondás nem akar lenni, midőn
állítom, hogy egy-egy vadászati kirándulás után a vadat külön kocsin kellett
beszállítani a községbe vagy tanyára.
De volt is azután válogatás a feltűnő és különös példányokban! Akkor még
nem volt valami nagy eset, ha kócsag, daru, kanalasgém, kárókatona, batla, gulipán, sőt emlékezetem szerint még hattyú, gödény és fekete gólya is esett. Igaz,
hogy télen át teljesen megszűnt a vízi vadászat, s ez a különbség az ottani és
az itteni (Budzsák) vízi vadászat között, hiszen a tavak, mocsarak mind befagytak. Alig kezdett azonban a jég olvadni, már „Jégtörő Mátyás” meghozta
a jeges kacsák, bukók, búvárok, vöcskök, hattyúk, gödények, ludak, darvak stb.
seregeit. Nosza meg is indult a vadászat, pedig még magas szárú csizma meg
bekecs kellett hozzá, hiszen a rendes vadász a „lápon” vágott neki a Hajta zajló
jegének. (Megjegyzem, hogy a láp egy pár szál gerendából összeütött s hosszú
rúddal tolt tutajt jelent, nem pedig egy nagy tóságot.) A lábalás meg a pákász
csolnak még nem volt ilyenkor alkalmasnak látszó. Ügyeskedett is ezzel a láppal
azután „Sisa Bangyi”, meg a „Nedve Laczi”, kik a Hajta vidék utolsó pákászai valának. Szegények! De hamar elmúlt előlük ez a gyöngyélet. Megszűnt a pákász.
Odalett a „csikászat”, meg a tollyazás! Jóízű czompót, fúrúhalat, meg kárászt
nem süt már a Sisa és a Nedve. Se nem kínálgatják már szerelmes bojtároknak
a kiczos gazdalegényeknek a „tollyút”, reásózván méreg drágán némely tudatlanra a gém-tollat daru helyett.
Tudták ők, hogy a „kutúban” kell keresni a vadmadarat. Pedig az a „tavalyi”
nád szélein gyülemlik meg. Nehéz küzdelem árán tologatták hát a nád közé
a lápot, s előkerült a „kaczor”, a nádvágó görbe kés. Egy-kettőre ki volt vágva
a láb elől a nád, s biztos kézzel, de meg művészi ügyességgel tűzködte tele a láp
széleit a náddal. Nekimehetett már a vadász a „kutúnak”!
Ilyenképpen azután, a mit sem sejtő vad hamarosan aggatékra is jutott. Más
volt megint a kora nyári vadászat. Szénakaszálás idején már mindig lehetett
cserkészni a tavak széleiben. Különösen ekkor volt alkalma a professzionatus vadásznak az itt nagy számban kelt „lotyó” snepffeket lőni. Mert már ezek
ilyenkor repülősek lettek. No meg a lohos kácsák és a kajtárok után is eredményes volt a fáradtságos víztaposással vegyes csolnakázás.
A legszebb azonban e téren az augusztusi „busisorzás” vala, amely összeköttetésben állott a foglyászással, meg egy-egy elé kerülő márcziusi süldő lepuffantásával is. Este sohasem maradt el a les. Ilyenkor kellett azután külön
kocsi a vadnak. A jászfelsőszentgyörgyi, meg a fényszarusi határ tavai csak úgy
ontották a vízi vadat. A délután foglyászattal kezdődött, s hovatovább közeledett a vadász rajvonal a mocsárhoz, annál inkább dobogott a szív. Végre a tónál
103
Történeti áttekintés
előkerültek a vízi ruhák, a szőrharisnya, fűzős bakancs, meg a durva vitorlavászon-nadrág a kocsik fenekéről.
Ígyen felkészülve neki lehetett fogni a valódi élvezetnek. Itt azután előbb
a különböző szalonkák, czankók, gólyatöcsök, partfutók, lillék, godák, gulipánok stb. felriasztása után a gémek jöttek sorra. Majd beljebb a kácsák csapatai
jelentkeztek. Végül ki-ki elhelyezkedett az előre megbeszélt leshelyre, s azután
kellő „hopp-hoppozás” után, hogy mindenki biztosan tudomással bírjunk társainak leshelyéről, kezdetét vette a valódi tűzharcz. Bizony 60–70 patron alól
senki sem adta egy-egy ilyen délután. A les végén azután jött a vadak bemutatása. Volt ilyenkor ámulás egy-egy különlegesség színrehozatalokor.
Ősszel meg a nádasszélben a legszebb mulatság volt a nyúlra vadászni. Különösen szeles időben. Alig, hogy a „jász-eső” elkezdett zúgni, morogni, a jó vadász, nem törődve a csípős idővel, nekiindult a nádnak. [...] A letarolt nád-torzsa
közt megint a fogoly ütött tanyát, szedegetve a rovarféléket, a csigát és a harmatkása magvát. Ilyenkor 60–70 darabból álló csapatokba verődtek össze,
számtalan fészekalj társulása után. De már itt nem egy-két vadásznak, hanem
5–6-nak kellett rajvonalat alkotni, ha eredményes vadászatot akartak csinálni.
Mert a fogoly nem igen várt. S inkább hajtásszerűleg sikerült vámot kivenni.
Végezetül jött a lúd-les. Különös járása volt a lúdnak. Minden esztendőben másmás tavat szemeltek ki maguknak, aszerint ahogy a vetésforgó hozta magával.”202
Így vadásztak tehát 1880–1890 tájékán a Hajta és a Zagyva nádasaiban.
A következő írás szintén egy vadászati témájú visszaemlékezés, de ez már
a múlt század elejéről, a „Nagy háború” alatti időkből:
„A Hajta-folyás fent valahol a Cserhát tövében indul útnak, de mivelhogy az
útja nem sietős, szép lassacskán ballagdogál a síkon tova, sok helyen terjedelmes fertőket alkotva, míg végre lent, valahol a Tisza körül a Tápióval egyesül.
[…] Az itt gyülekező madárság a fajták sokfélesége tekintetében éppen úgy,
mint az egyes fajok számgazdagsága szerint a legfokozottabb igényeit is kielégítheti bármely vadásznak. Igaz ugyan, hogy sok olyan fajta hiányzik, vagy csak
csekélyebb arányban található, aminő az alföld kötöttebb talajú területein pazar
mennyiségben fordul elő, de viszont itt meg sok olyan fajta él, ami a másik talajon hiányzik.
Mindenekfölött való a sárszalonka szaporasága. Ezek mellett a szárcsa, a vöcsök minden fajtája és a halászkák valóságos eldorádójukat találják fel e helyen.
Ha nem nagy tömegben is, de jókora mennyiségben fordulnak elő szőrszalonka, pettyes és apró vízi csibe, fehérszemű ruca, kanálos ruca, sipoló ruca, sirályok, vörös gém, éji gém. Tisztes számban fordulnak elő bibic, haris, dobosgém,
kis, nagy és közép búvár, nyílfarkú ruca, kendermagos ruca, csörgő ruca, nádi
fülesbagoly. Azon fajok közül, amelyek általában téli vándoroknak tekintenek,
HALMAY Márius: Az alföldi vadászterületek a 80–90-es években. Vadászat és Állatvilág,
1909. április 15., 92–94.
202
104
A halászat és a vadászat, valamint egyéb más megélhetési források
szintén érdekes vadászatok eshetnek akár tél szakán is egyes fajokra, mert a Hajtán vannak helyek, hol a felszín egész télen jégmentes. Ezen különösnek látszó
tünemény a környék talajának geológiai alakulásával látszik összefüggésben
lenni, mert a most leírt helytől néhány kilométerre már 80–100 méter mélységben langyos-meleg artézi kutakat lehet találni. Az ezen jégmentes foltokon tartózkodó fajok közül megemlítendők a jeges kacsa, bársony kacsa, lármás kacsa,
telelő kacsa, jeges búvár, sarki búvár, hegyi kacsa, kontyos ruca, amely két utóbbi fajt különösen nemcsak télen, hanem később is megtalálhatjuk. Csekélyebb
létszámban fordulnak elő, már csak tavasztól őszig, a nagy sárszalonka, feketefarkú lotyósneff, vízi guvat, vadgalamb, gerlegalamb, kékcsőrű kacsa, sólymok, héják, kányák, ölyvek. Előfordulnak még szórványosan törpegém, batla,
gulipánsneff, szürke gém, selyemgém, fekete gólya, hajas kócsag, kanálos gém,
örvös galamb, halászsas, réti sas, szürke lúd, vetési lúd, nagy és kis kárókatona.
Az érem másik oldalát tekintve gojzerek, parti sneffek, esőmadarak s a szikes
talaj sajátos alakjai s az ártereken előforduló számos vadfaj e helyütt elvétve is
alig fordul elő. A Hajtával szomszédos 7–800 holdnyi vegyes fajú erdőben erdei
szolnak minden húzáskor található, olyan igen nagy számban.
Ami a vizslával való vadászatot illeti, erről a Hajta vizein le kell mondanunk,
nemcsak a lélekvesztők ingatag egyensúlya miatt, hanem azért is, mert a sok
hínár még a vizslát is akadályozza az úszásban, vagy legalábbis halálosan kimeríti. Ellenben a műkedvelő uszkár – ha akad – bizonyos kockázatok mellett
hasznot is tehet.
Ennyi vad és ennyi lövési alkalom mellett nem csoda, ha vígan szól a puska. Egyik cimbora a numerussal is megelégszik, és lőhet szárcsát akármen�nyit, a másik már válogatósabb. Különösen a papi státus a fekete lábú kacsára
fektetett súlyt, mert ezt böjtös eledelnek tartja, s ha ilyent nem lőhet, kicseréli
saját veres lábúját másnak fekete lábújával; a harmadik a gémfajonkért bomlik;
a negyediknek gyengéje a mindenfajta vöcsök, amelynek bőrét karmantyúkká alakíttatja; van, aki az itatóra szálldosó vadgalambfajták lövését tartja a legszebb lövési esélynek; némelyik a gyakran fel-feltűnő orvmadarakra leskelődik;
szóval mindenki megtalálhatja, amit szíve, szeme, szája megkíván.”203
Egy 1789-es összeírás szerint Hajta 687.288 nsz. öl területén van 209.129
kaszáló, 369.552 szántó terület, 12.823 út, 72.260 homokos és 21.544 vizes rész.
1798-ban 583 személynek osztottak tanyahelyeket Hajta, Tőtevény, Rekettyés és
Boldogháza határterületén. Ebben az időben még nem laktak kint az emberek,
inkább karámokat, istállókat építettek.
A Hajta árterét és környékét felosztották és fákkal ültették tele. Egyébként
Mária Terézia korát idézi a Jászberény környéki fásítás is. Például a Homok
majdnem egybefüggő legelő terület volt! Öregerdő és Újerdő neve is ilyen erdősítések emlékét őrzi.
KULLOGÓ: Lord Flatiron. Vadászlap, 1916. március 16., 93–94.
203
105
Történeti áttekintés
Gyermekkoromban a határunkban még volt eperfa, amelyről szívesen csemegéztünk nyári estéken. Persze színesek is lettünk tőle. A sok-sok fát selyemtenyésztés fellendítésére ültettek még a XVIII. században. Ezt később is
folytatták. Erről így olvasunk az újságban: „A gazdasági szempontból felette
előnyös fa az eperfa termelése. A földmívelésügyi miniszter most újabban
nagyobb alkalmat nyitott, amidőn is a városok és községek részére minden
felé eperfa magvakat küldött szét díjmentesen. Az eperfák meghonosítása általában nyílt helyek, országutak mellékén igen kívánatos gazdaságilag és az
esetleges selyemtenyésztésre nézve is. Más vidéken már a hasznavehetetlen
vadfák helyet az útszéleken még gyümölcs és hasznos fákat ültetnek. [...]”204
Külön a Hajtára vonatkozó kimutatást nem találtam, de az újság hozza a megyei adatokat: 1898-ban 63 selyemtermelő volt a megyében, 758 kg-ot termeltek, 1285 korona értében. 1900-ban 40 család foglalkozott vele, 208 kg-ot termeltek. A megye kapott 18 kg eperfa magot, és 100.350 db 2–3 éves csemetét.
1900-ban 397 koronát kerestek a megyei selyemtermesztők. A Jászság újság
szépirodalmi és társadalmi lap egy részletes cikkében még azt is megtaláltam,
hogy 1896-ban a megye selyemtermelésének kb. felét adta a Jászság 3411 Forintból 1797 Forintot.205
A téeszesítés: a Szabadföld Termelőszövetkezet, a Vörös Csillag
Termelőszövetkezet és a Zagyvamenti Mezőgazasági Termelőszövetkezet206
Magyarországon a szocialisták három hullámban, igen erőszakosan kollektivizálták az ország termőföldjeit, s tették tönkre a kisparaszti birtokokat és
a gazdákat. Az első hullám 1949–53-ban, a második 1955–56-ban, a harmadik
1959–61-ben volt. Olyan szocialista szövetkezeti formát hoztak létre, amelyben a tagok a beadott javaktól függetlenül, a közösen végzett munka arányában
részesültek. Ez volt az elmélet, de a nem a gyakorlat. Rákosi Mátyás a szovjet
típusú kolhozrendszert kívánta kiépíteni, amelynek fontos eleme volt, hogy
a tagokat megfosztották magántulajdonuktól. A kezdeti nehézségeket a kulákok üldözésével kívánták leplezni. Bevezették a kényszerű beszolgáltatást, de
még a kényszerű kollektivizmust is. Nagy Imre miniszterelnöksége alatt rövid
enyhülés állt be, hogy aztán a Kádár-rezsim idején újra szigorítsanak.
A jogi háttér első feltételét az 1945/600-as rendelet teremtette meg, amely
a földmíves-szövetkezetek megalakulását támogatta. Ezt a gondolatot viszi tovább
Mód az eperfatermelésre. Jászberény és Vidéke, 1902. április 13., 5.
Vö. Jászság, 1896. augusztus 22., 2.
206
A cikk megírásához felhasználtam BOLLA János ny. tsz elnök, Besenyi Vendel agronómus,
helytörténész és Varga József, édesapám szóbeli közléseit is.
204
205
106
A téeszesítés
a Földművelésügyi Minisztérium által 1945 szeptemberében kiadott rendelet,
amelyben a szövetkezetek
tagságáról rendelkeztek.
Jászberényben 1948‑ban
indult meg a szervezés.
Bérlőszövetkezetet hoztak
létre, azonban a később,
1949. március 19-én induló Kossuth Mgtsz sokkal
tartósabb lett: „Jászberényben a földmívesszö- A Vörös Csillag Termelőszövetkezet irodájában Beszteri
Ferenc és Bugyi Imre bácsi
vetkezeti tagokból alakult
a Kossuth Tsz Ambrus József elmondása szerint. A szövetkezeti vezetők jártak el, hogy Kispál Józsefék
is megkapják Szolnok megye első szőlőművelési termelő csoportjának engedélyét. […] »A Magyar Köztársaság Kormányának 14.000/1948. korm. sz. rendelete 1. paragrafusának (1) bekezdése alapján engedélyezem, hogy a Jászberényi
Földmívesszövetkezet […] a szőlőt közösen termelők szövetkezeti csoportja
a III. mintaszabályzat szerint működjék«.”207 Márciusban létrejött a Petőfi Tsz,
1950-ben pedig a Március 15. Tsz, majd a Harcos, Talpra Magyar, Rákóczi és
a Dózsa Tsz-ek. 1959-től kezdve 24 tsz jött létre 17.195 kat. holdon, taglétszámuk 3374 fő volt. 1973-ben a Rákóczi és Kossuth Tsz egyesült, majd 1976-ban
a Március 15. Tsz is csatlakozott hozzá. A Vörös Csillag, a jászfelsőszentgyörgyi
Egyetértés és pusztamonostori Búzakalász Tsz-ekből pedig létrejött a Zagyvamenti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet.
A városban működött (1959) a Városi Termelőszövetkezeti Fejlesztési Bizottság. Ők adták ki az Új úton című lapot. A megyei pártbizottságtól 15 fős brigádot
küldtek ki, és a népnevelők naponta 10 órát kocsikáztak a tanyák között, és hangosbemondóval serkentették az embereket a belépésre. Emellett kihasználták még
a politikai manipulációt, a propagandát, az egzisztenciális és pszichikai zsarolás
eszközeit is. Cseh Dániel történész ezt írja: „Fontos szerepe volt a megfélemlítésnek is a kampány során. Nap mint nap több tíz parasztot idéztek be a Tanácsházára
»elbeszélgetés« céljából, amelynek rendszerességét idővel csökkentették. A rendőrkapitányságot is igyekeztek bevonni a szervezkedésbe, elsősorban a kulákokra való
nyomásgyakorlással.”208 Szóbeli közlés szerint az egyik embert úgy kívánták rábeszélni az önkéntes belépésre, hogy fejét vizes hordóba nyomták, és ezt annyiszor is BORZÁK Lajos: Szövetkezeti magvetők. A MÉSZÖV jubileumi kiadványa, Szolnok, 1971., 124.
CSEH Dániel: A jászberényi téesz-szervezés társadalomtörténeti látószögei. In: GULYÁS Martin
(szerk.): Studia Vincentiana, Történelmi-ismeretterjesztő folyóirat, Piliscsaba, 2/2015., 215.
207
208
107
Történeti áttekintés
mételték meg, amíg önként
be nem lépett a tsz-be. Ezeket a renitens embereket
rendszerint télen kiküldték
a mocsár területére nádat
aratni. Tavasz felé közeledve több alkalommal beszakadt a jég, és így az emberek
felfáztak, megbetegedtek,
többen meg is haltak.
A későbbi időszakról elmondhatjuk, hogy a téeszHázkötő Vendelné tagsági könyve
csék folytonosan alakultak,
átszerveződtek, megszűntek vagy beolvadtak egymásba. Termelni, mindig azt termeltek, amit a szocialista gazdaság megkívánt tőlük. A Zagyvamenti Tsz 1980-ban már 7500 hektáros területen gazdálkodott. 1977-ben már 80 hektáron termelt zöldborsót,
50 hektáron paradicsompaprikát. 1978-ban folyamatosan növelte a zöldség,
a gyümölcs, a zöldpaprika, pritaminpaprika, dinnye, burgonya, fejes saláta, paradicsom, retek, meggy (40 h) termesztését. 20.000 négyzetméter fóliás kerttel is rendelkezett. 58 hektáron foglalkoztak szőlőtermesztéssel. Ezt
kezdetben traktorral permetezték, de később a Jászsági Állami Gazdasággal
karöltve repülőgépet vásároltak. A tsz a későbbi időszakban termelt még
cukorrépát is, amit a hatvani cukorgyárba szállítottak. Foglalkoztak juhval,
szarvasmarhával, sertéssel, ugyanakkor kivették részüket a tejtermelésből is.
A tőtevényi központhoz tartozott az almaültetvény, más néven az almáskert.
Itt golden, starking és jonatán fajtájú almát termeltek. Rendelkeztek szilvással, őszi- és sárgabarackfákkal. Ez utóbbi terület Tőtevény távolabbi részén
feküdt. Telepítettek nyárfaerdőket is. A nyárfát a kitermelés után a tőtevényi
ládagyárban használtak fel. Ez segítség volt a tanyai lakosságnak, így télen is
munkához juthattak. A fűrészport és a leszélezésből visszamaradt hulladékot
a tőtevényi iskola tornapályáján tárolták. Ezt az iskolában mindig felhasználtuk, a téli időszakban gyújtósnak. A Néplap 1980. augusztus 15-én arról adott
hírt, hogy az üzembe lengyel fafeldolgozó gépeket rendeltek, és a tsz erdészeti
és fafeldolgozó főágazata évente 4000 köbméter rönkfát dolgozott fel. Volt
miből, hiszen a gazdaság ekkor már 1300 hektáros erdővel is rendelkezett.
Szabolcsi típusú ládát gyártottak, de további más bérmunkákat is elvállaltak
a Hűtőgépgyár, valamint a FOTK (Földműves-szövetkezeti Országos Mezőgazdasági Termékeket Felvásárló és Értékesítő Központ) részére, ez utóbbi
a libamáj exportálásához rendelt pár ezer ládát.
A Hajta területén biztos, hogy vetettek napraforgót, továbbá gabonaféléket,
mint búza, rozs, árpa, de termeltek még repcét és kukoricát is. Azonban szá-
108
A téeszesítés
mítottak a háztáji gazdaságokra is, tőlük 1978-ban 8000 mázsa zöldpaprikát,
1987-ben 17 hektárról 45 vagon paprikát és 33 hektárról 107 vagon krumpli
került átvételre. A tejcsarnok mellett egy mázsaház helyezkedett el, illetve egy
olyan hosszú mázsa, amire egy lovas kocsi képes volt felállni. Bár a mi időnkben
már semmire sem használták, régen ott vették át a gazdáktól a háztájiban megtermelt paprikát és paradicsomot. Korábban itt volt az állatfelhajtó is. Nyilván
ide a sertések és a borjúk érkeztek.
A tsz-dolgozók évente kedvezményes áron jutottak szemestakarmányhoz.
Ezt a szarvasmarhák etetésére és a sertések hizlalására használtuk fel. A hatvani
cukorgyárból rendszeresen érkezett a cukorrépa-gyártásból visszamaradt répacsík, ez is megfelelt az állatok takarmányozására. Aztán cukor kedvezményes
vásárlására is volt lehetőség. A 80-as években valamelyik tőtevényi táblán sok
dinnye termett. Ekkor én is részt vettem a leszedett és halomba rakott dinnyék
őrzésében, míg azokat el nem szállították. A Hajta belső részein a Pócs család
is termelt dinnyét.
Jászberényben, a vasúthoz közel volt egy 1901-ben épült dohánybeváltó
üzem. A hajtai gazdák is ide szállítottak dohányt. Egyébként eredetileg egy ideiglenes dohánybeváltója is volt a városnak, amelynek véglegesítését 1887. március 10-én állandósította a közgyűlés. A pénzügyminisztérium minden esztendőben meghatározta, hogy a leszedett, megszárított dohányleveleket mikor
lehet leadni. 1907-ben Jászberényben január 2-től február 7-ig volt a dohánytermékek beváltása. Egyben azt is közölték, hogy a kiküldött, évi közigazgatási
biztosok Mallár József és Eigen Pál lesz.209 A Sas-dűlő buszmegállójában lévő
tanyán a góréban nem kukoricát, hanem dohányt szárítottak. 1978-ban a Zagyvamenti Tsz a pálmonostori fajtából hektáronként 26 mázsát termelt, amint
arról 1978. szeptember 23-án a Néplap beszámolt. A kerekudvari telepen két
óriási, góréra emlékeztető hombárt építettek, amelyekben zsákokban fellógatva szárították a dohányt. Apukám pótkocsis IFÁ-val szállította ide a terményt,
részben Hajtáról. 1982-ben már 70 hektáron ültettek dohányt, és más fajták is
megjelentek: Virginia, VP-9-es, Kerti és Burley.
A Néplap 1977. november 12-én arról tájékoztat, hogy a jászberényi gyerekek szeptemberben 700 órát dolgoztak, napi hat órában. Ebből az egyik munkaterep a Zagyvamenti Tsz volt, a másik pedig a Jászsági Állami Gazdaság.
1980-ban 240 millió Ft értékű terményt takarítottak be. A Kossuth Iskolából
is minden évben jártunk szüretelni. A Volán vállalat biztosított autóbuszokat.
A Klapkából szintén jártunk szüretelni. De az egyik esztendőben a Tiszazugba
vonatoztunk, méghozzá Csépára, ahol csehekkel együtt szedtük a szőlőt.
1978-ban belépett a tsz abba az alakulatba, amely több más tsz-szel közösen
létrehozta a Kossuth Tsz húsfeldolgozó üzemét. 1979. január elsejétől nyitott
meg a húsüzem. 16 millió forintból építettek fel, 900 négyzetméter alapterüle Vö. Dohány-beváltás. Jászberény és Vidéke, 1906. december 2., 4.
209
109
Történeti áttekintés
ten folyt a munka, és 45 dolgozónak adtak biztos megélhetést. Ebbe az üzembe
bizony Hajtáról is számtalan sertés került.
A tsz a jászberényi piacon rendelkezett üzlethelységgel. De emellett
a ZÖLDÉRT-tel is megállapodást kötött minden esztendőben. Például 1977‑ben
arra, hogy 150 vagon gyümölcsöt és 60 vagon vegyes zöldséget szállítson és
juttasson el az ország különböző ÁFÉSZ boltjaiba. A hatvani és a nagykőrösi
konzervgyár 1978-ban 350 vagon árura kötött szerződést. A kertészet ideiglenes sátrakat is felállított. Például Jászberényben a Kossuth úton, ahol 1980-ban
november 11‑ig 700 mázsa zöldséget adott el.
A szövetkezet segített egyébként ahol tudott. Részt vettek a pusztamonostori tornaterem építésében, tartottak nyugdíjas napokat, évről-évre télapóünnepségeket a városi moziban. Utóbbira mindig nagy örömmel készültünk. A tsz
1978-ban 1000 vadgesztenye facsemetét adott a város fásításárhoz. Ugyancsak
ekkor besegített 8000 köbméter föld szállításába, amelyre a „Tiszta, virágos
Jászberény” akció keretében a fiatalok a parképítési akciójukhoz vettek igénybe.
1979. szeptember 29–30. között helyt adott az ifjú kertészszakmunkások szakmai versenyének, amelyen a fiatal kertészek magültetéssel, palántaneveléssel,
tápkocka készítéssel és kertészeti gépek kezelésével foglalkoztak. Amikor a szövetkezet lucernát vetett, akkor a tagok az állatok takarmányozására bérelhettek
kisebb-nagyobb területeket. A 80-as évek végén nagyapám is bérelt ilyen területet. Hétvégén, mikor meglátogattam együtt kaszáltunk, szinte versenyeztünk.
Hát, nem mindig én nyertem! Igaz a terület talán négy rend lehetett!
1980-ban Hajta villamosításában is segített a tsz: „Feltérképezte a tanyák
fekvését, és idejében kijelölte a területen áthúzódó villamosvezeték helyét, hozzájárult ahhoz, hogy ha kell, művelés alatt álló földjén is elhelyezhessenek el
a villanyoszlopokat.”210
A tsz támogatta a fiatal házasokat is, részben házhelyekkel és kölcsönökkel.
Amint arról a Néplapban olvashatunk, 1983-ban három telket osztott ki, és az
igénylőknek még 21-et készített elő a kiosztásra. A telket töredék áron biztosította, csak ún. használatbavételi díjat számolt fel.
Természetesen szomorú dolgok is történtek a csoportban. A Néplap beszámolt róla, hogy egyes traktorosok ittasan vezettek. Valamint arról is, hogy
a Zagyvamenti Tsz fáziseltolódásban van. Itt is működött pártalapszervezet,
ahol megtartották a „fejtágításokat”. Erről a fáziseltolódásról panaszkodtak
a taggyűlésen, ami 1980. január 17-én az újság témája lett.
Lassan átalakult minden. A privatizáció során a tsz helyzete több ok miatt
gyorsan átalakult. A megváltozott körülmények miatt a tsz számos dolgozóját elbocsájtották, vagyonát pedig vitatható módon osztották fel. Hajdanában
60 működőképes IFA típusú járműve volt a szövetkezetnek, azután már csak
négy, kettőt javítani kellett, kettőt pedig alkatrésznek használtak fel. A Néplap I.m. I. A.: A villamosítási programban. 8., lásd 7. lábjegyzet.
210
110
A homokbánya
ban 1998-ban eladásra kínálta az üresen álló tőtevényi iskolát, telekkel együtt,
valamint egyéb ingatlanokat. 2001 júniusában eladási hirdetést jelentettek meg
lánctalpas traktorra és 356 db öntözőcsőre. Bérbe adták az irodaépület reprezentatívabb helyiségeit. Jelenleg magánkézben vannak a termőterületek. Tőtevényen már alig-alig dolgoznak a régi központban. A gyümölcsfákat még 1990
tájékán kivágták. 2021-ben a már korábban, a tsz ideje alatt lepusztult állagú
kerekudvari központ jelentős részét (az egykori Gosztonyi-uradalamat) ledózerolták, és az építőanyagot feldarálták. A Zagyvaparti Központ még működik.
A homokbánya
Jászberény város határában több helyen is működött homokbánya. Az egyik
bánya megnyitásáról így számolt be a Néplap: „A Jászberényi Zagyvamenti Tsz
három éve nyitott homokbányát Jászfelsőszentgyörgy határában. A falazásra,
vakolásra alkalmas minőségű homokot közületek és magánszemélyek egyaránt
keresik, havonta ezer-ezerötszáz köbméterre van igény. Ha a termelőszövetkezet szabad szállítókapacitása engedi, házhoz is szállítják a bányából kitermelt
homokot.”211 A városban jelentős számban folytak építkezések, amelyekhez
nagy mennyiségű homokra is szükség volt. A nyolcvanas évek elején Hajtán is
volt homokbánya a templom mögötti tanyák, a 58. sz., a 49. sz. és a 52. sz. tájékán, de elnyúlhatott egészen a Koller-féle házig (az utolsó épületig, az iskoláig
is). Ami szabad kapacitása volt tsz-nek, nyilván a késő őszi és téli hónapokban,
az mind a város felé irányuló homokszállításra volt felhasználva. Kovács Károly
Zoltán a Facebook oldalunkra küldött visszaemlékezésében arról számolt be,
hogy a tsz akkortájt nyitott egy homokbányát, és innen szállítatta a homokot az
építkezésekhez, be a városba. Volt olyan, mikor a fejtéskor emberi csontvázak
kerültek elő, a felszíntől kb. két méter mélyről, meg különféle edények is. A leleteket a Szolnoki Múzeum régészei elszállították. De sajnos nem rendelkezünk
több adattal a leletekről.
Egyesek megjegyzik, hogy a 70-es évek végén, az egyik alkalommal a markoló kanala megakadt. Nézik, nézik, hogy mi lehet az. Hát arra jutottak, hogy
egy orosz katona gépfegyvere akasztotta meg. Ugyanis egy darabig itt állt
a front. Először Nagykátáról lőttek Hajta irányába, azután meg viszont, Nagykátáról szórták meg a Hajtát. Többször ment ide-oda a nyomás. Egyszer egy
akácfában megakadt a láncfűrész, fűrészeléskor aknaszilánkot találtak benne.
A háború idején a lányokat és az asszonyokat földbe vájt vermekbe rejtették
el vagy a mocsár egyes részein. Ugyanis ekkoriban számos erőszakos esemény
történt. Mások szerint ezen a területen egy temetőt is találtak. Kocsis Jani bácsi
tanyáján állt is néhány zsákkal emberi csontmaradvány egy darabig.
A jászberényi Zagyvamenti… Szolnok Megyei Néplap, 1988. október 17., 4.
211
111
Történeti áttekintés
Ami azonban sokkal érdekesebb, hogy máig közbeszéd tárgya a galvániszap
elhelyezése. A helybeliek úgy tudják, hogy a bányagödröt „Gorjáncz Ignác feltöltette galvániszapot tartalmazó hordókkal és más műanyagokkal”. Ezek a hordók az elmúlt negyven évben elrozsdásodtak, és szennyezik a talajt és a vizet.
Mi a galvanizáció? Mi is a galvániszap? A galvanizáció egy kémiai folyamat, amely során elektromos feszültséget keltenek két folyadékba mártott fém
között. Az a cél, hogy az egyik fémet feloldják, amellyel aztán a másik fémet
bevonják. Ezt az eljárást elsősorban korrózióvédő bevonatok készítésére használják. Ez manapság is használt technika; a réz, nikkel és króm bevonatokat
leginkább az autóipar alkalmazza.
Ezen eljárás során keletkezett melléktermék a galvániszap, ami veszélyes
hulladék. Az előbb leírt folyamatban az oldódás révén az oldatba fémsók kerülnek, amelyek jelentős mennyiségű, többnyire savas, igencsak mérgező nehézfémeket tartalmaznak, például ként és foszfort.
Ezt olvassuk a Néplapban: „Az előzmények a 70-es évek végére nyúlnak
vissza, amikor a Hűtőgépgyárban üzembe helyezték a Gavopol ipari szennyvíztisztító-berendezést. Ez a telep minőségi változást hozott az addigi szennyvízkezelésben, mert már nem a Zagyvába szállították minimális tisztítás után
a vegyi fürdők és más mérgező folyamatok csurgalékvizét, hanem az iszapot
leválasztották. Nos, éppen ez okozott később gondot. Igaz, most már nem a vízügyi igazgatóságnak, hanem a szőlősgazdáknak, mert a szennyvízből kivont
mérget azóta a zárkert közelében egy ideiglenes tárolóba szállítják.
A gyárból évente 3–4000 tonna veszélyes hulladék kerül a Zagyvamenti
Tsz elhagyott homokbányájába.”212 Később azt is megtudjuk, hogy a tsz nemcsak galvániszapot, de festék- és zsírhulladékot is tartalmazó hordókat szállított a bányákba. Itt olvastam még: „a korábban ingyen és bérmentve létesített
vadlerakók megszüntetéséért a természet tetemes számlát nyújt be: az eredeti
állapot visszaállítása várhatóan jóval meghaladja a százmillió forintos nagyságrendet.”213 A nevezett cikk nem a hajtai homokbányáról szól, de az itt lakók
emlékezete megőrizte, hogy éjszakánként a teherautók érkeztek ide a Hűtőgépgyárból. Talán valamilyen detektoros vizsgálat vagy légi fotózás deríthetne
fényt a kár mértékére.
Közlekedés
Mi milyen messze van? A Jászság a Zagyva és a Tarna öntésterülete. A közlekedés igen nehéz volt, főleg esős-saras időkben. Veresegyházi Béla egy cikkében
LUKÁCSI Pál: Fórum a veszélyes hulladék elhelyezéséről. Szolnok Megyei Néplap, 1988. október 4., 4.
213
Hordófelesleg a föld alatt. Szolnok Megyei Néplap, 1990. október 9., 1.
212
112
Közlekedés
összegyűjtötte, hogy mi-milyen távolságra volt Jászberénytől. Így két órát határoz meg Jákóhalma, Kerekudvar, Mihálytelek irányából, 4 órai utazást Dósa,
Monostor és Fényszaru felől, 6 órát számol Alattyán, Jánoshida, Farmos, Nagykáta, Szentmártonkáta felől. Mivel a Hajta kb. fél úton fekszik Nagykáta felé, így
három órát kell számolni. Hetente egyszer biztosan volt piac. Ha reggel 5-kor
már lehetett vásárolni, akkor már 2-kor elindulhattak cókmókjukkal.214
A városi közgyűlés határozatai között szerepelt a Jászberény–Nagykáta útszakasz kikövezése. „A jászberény–nagykátai kövesút építési költségeire megajánlott 29 ezer korona hozzájárulási összegéből a közgyűlés 28 ezer koronát
utalt ki, a vármegyei alispán leiratához képest 1000 koronát pedig visszatartott
az út rövidülése folytán előállott megtakarításból a várost illető hányad fedezése
végett.”215
A Hajta-patak állandóan elöntötte a területet, de az utakat is, sőt még a házakat, a tanyákat és a kisgazdaságokat is veszélyeztette. Nemegyszer keletkezett árvízkár a területen. Matolcsy Mátyás képviselő216 egy alkalommal az országgyűlésben is interpellált erről: „Azért vetem fel a felelősség kérdését, mert
konkrétumokkal jövök a Ház elé. Itt van Pest megyében, a mi vidékünkön, az
északkeleti határ mentén végig a Hajta, a Tápió, a Zagyva folyók szabályozatlan,
rendezetlen medre. Ma ott tenger áll, és százszámra dőlnek össze a házak, pedig
ott nem a Tisza és a Duna lépett ki a medréből, hanem csak az történt, hogy
már tíz év óta képtelenek vagyunk elintézni egy Hajta-szabályozást, egy-egy
folyómeder tisztogatást, mert beleütközünk a közigazgatásba és egyesek érdekébe.”217
Általában jónak nevezném az utakat. Egyedül a sarat nem szerettem, csúszott, ragadt, tapadt, és összekent mindent. Fontos közlekedési eszközünk volt
a kerékpár, amit soha nem neveztünk kerékpárnak, hanem csak biciklinek.
1980-ban, amikor szüleim beírattak a Tőtevényi Általános Iskolába, akkor kaptam egy 24-es biciklit, amellyel naponta megtettem az utat. Emlékszem a bicikli
kormányának óriási, kecskeszarv alakja volt, lehetett bele kapaszkodni. Mindig a Csillik-dűlőn közlekedtem, mert a kocsma dűlőjét a tsz járművei a nagy
kerekeikkel feltörték. Így vagy gödrös, vagy hepehupás volt, vagy homokos.
Később kaptam egy Toldi-típusú kerékpárt, amely legjobban a mai mountain
bike kerékpárokra hasonlított, annyiban, hogy vastag gumii, vastag kerekei voltak. Amikor 1984-ben felső tagozatra kerültem a Kossuthba, akkor a biciklit
Vö. VERESEGYHÁZY Béla: Utak, távolságok a Jászságban és a Nagykunságban a folyószabályozások előtt, I. rész. In: Redemptio, A jász és kun települések honismereti lapja, XXVII. évf.,
6. szám, 2020. december, 29–30.
215
Városi ügyek. Jászberény és Vidéke, 1906. június 3., 7.
216
Matolcsy Miklós Mátyás Károly (Budapest, 1905. február 24. – Budapest, 1953. június 20.) magyar agrárközgazdász, jobboldali politikus. Gyermekkorát a farmosi családi birtokon töltötte.
217
A Hajta-szabályozása. In: Az 1939. évi június hó 10-re hirdetett Országgyűlés Képviselőházának naplója, V. kötet,.Atheneum, Budapest, 1940., 197-198.
214
113
Történeti áttekintés
a tejcsarnok udvarán lelakatoltuk, s a Volán megfelelő járatával utaztunk az
iskolába, majd 14 órakor haza. Szerencsére ezek a buszjáratok szinte percek
alatt megtették a távolságot!
Az autóbusz-vállalat
Igen messze estek a tanyák a várostól, ezért a húszas években felvetődött egy
nagyobb volumenű autóbusz-vállalat felállításának a terve. Először egy szegedi
vállalkozó kért 10 évre kizárólagos jogot, de a közgyűlés elvetette a tervét. Végül
három személy kapott személyszállításra jogot: Gál Ferenc, egy szegedi vállalkozó, a Jászberény–Jákóhalma–Jászapáti–Jánoshida útvonalon, valamint Pusztamonostorra. A Hanga és Társa cég, akik a Start autóvállalatot üzemeltették, és
a Jászberény–Jászárokszállás–Vámosgyörk útvonalon közlekedtettek. Azonban
Strompf Pált tekinthetjük a jászberényi, jászsági autóbusz-közlekedés megteremtőjének.218 „Strompf Pál mérnök, akkor még váci lakos, a Jászberény–Nagykáta
közötti közlekedés megindítására kapott engedélyt. A Jászberény Apponyi tér és
Nagykáta vasútállomás közötti úton megállókat alakítottak ki: így a Jászberény
vasútállomásnál, a Földmívesiskolánál, a Neszűr szőlőknél, a Hajtai iskolánál,
a Keglevich kastélynál és végül Nagykáta vasútállomáson.”219 1926. október 3-án
indult meg az első autóbusz Jászberény és Nagykáta között. Bár korábban szerette volna indítani Strompf Pál a járatokat, de a karosszériagyáros késedelme
miatt ez nem volt lehetséges. A város autóbusz szabály-rendrendeletet is adott
ki, amelyben kikötötte, hogy naponta négy járatot kell biztosítani a vállalkozóknak, kettőt oda és kettőt vissza. A Jász Hírlapban 1926. október 24‑én jelent meg
a menetrend, amelyből nem csak azt tudjuk meg, hogy a hajtaiak nemcsak a kátai vasútállomásig juthattak el, hanem csatlakozhattak is a Bicske felé menő autóbuszjáratokra. Bár a négy járat nem valósult meg. Jászberényből 4.20, 8.30 és
12.20-kor indult járat, a menetidő 45–50 perc volt. Visszafelé pedig 7.05, 11.05,
Strompf Pál (1876–1952) Csetneken született (a község jelenleg Szlovákiában található, a kassai kerületben, a rozsnyói járásban). 1901-ben Berlinben szerzett gépészmérnöki diplomát,
gyakorlatot pedig a helyi fegyver és autógyárban. Itthon pedig a Magyar Ruggyantaárugyár
Rt-nél alkalmazták, majd a Weiss Manfréd konszernnél, főmérnöki állásban. 1926-ban Nagykátán lakott. Postajáratokat üzemeltetett és a városi mentőautót is ő kezelte. 1930-ban már 5
járműve volt: 2 db Renault, B 48-528 és B 48-566, 1 db Fiat, 1 db Latil és 1 db Ford-típusú.
A háború után pedig 2 Rába-Krupp, 2 db MÁVAG-Mercedes, 1 db Rába Super, 2 db lengyel
Chevrolet busz és 1 db Opel Kapitan társaskocsi. 1943-ban várótermet épített. Megvásárolta
az utolsó házat, az Obercián-féle házat, a vendéglőt, amely akadályozta a Rákóczi út kinyitását
a Kőhíd felé! 1944-ben már 22 db járműve közlekedett, melyek közül később sokat a németek magukkal vittek. 1948-ban államosították vállalatát, az épület emeletéről albérletbe kellett
költöznie. 1952-ben hunyt el. A Fehértói temetőben nyugszik.
219
METYKÓ Béla: A város gazdaságtörténete 1930–1950 között. In: i.m.: PETHŐ László
(főszerk.): Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig. 52., lásd 110., 140. és
191. lábjegyzet.
218
114
Közlekedés
és 18.45-kor indult. November 28-án már megvolt a negyedik járat, amikor is
a járatokat már így osztották be: 5.30, 8.10, 12.20 és 17.00, valamint visszafelé:
7.05, 9.45, 15.35 és 18.50. Az autóbuszjárat elősegítette, hogy a hajtai termelők
áruikat előbb Kátára, majd onnan vasúton Budapestre vihessék.
Szomorú eseményeknek is tanúi voltak az utasok, illetve a hajtaiak. „A Jászberény–nagykátai autóbusz utasainak reggel fél 9 óra tájban borzalmas látványban
volt részük. A nagykátai autóbusz reggel 8 óra előtt a menetrendszerű időben
indult utasaival az Apponyi-téri megállóhelyről. Amikor a kocsi, amelyet Czigány
Sándor sofőr vezetett, a hajtai iskola elé ért. Itt történt a borzalmas szerencsétlenség. A sofőr az előtte haladó néhány marhát meglátva teljesen lassított menetben, megfelelő dudálás után előzni akart. Az állatokat Kocsis Péter hajtai, 16 éves
pásztorfiú hajtotta, aki abban a pillanatban, amikor az autóbusz jobbra akart
előzni, pontosan a kerekek elé futott. Ebben a pillanatban már az sem segített,
hogy a váratlan ugrástól a meglepett sofőr egészen az országút széle felé csavarta
a kormányt. A bal sárhányó és a reflektor elütötte a fiút, aki a kerék alá került. [...]
A kiszállott rendőri bizottság megállapította, hogy a sofőrt nem terheli a gázolás
ügyében mulasztás, és a véres baleset oka a fiúnak az indokolatlan elugrása volt.
Kocsis Pétert borzalmas belső sérüléseivel az Erzsébet-közkórházba vitték,
ahol az orvosok megállapították, hogy felsőkartörést is szenvedett a súlyos hasi
sérülésein kívül. A fiún nem lehetett segíteni. Délután fél 4-kor a baleset okozta
lépszakadásból származó elvérzés következtében meghalt.”220
Hasonlóan szomorú esetről olvashatunk később is. Annyi az öröm az esetben, hogy a gyermeket a busz munkatársai és utasai meg tudtak menteni: „Az
autóbusz személyzete mentett meg két gyermeket a tűzhaláltól. A múlt vasárnap fél 10-kor a menetrendszerű autóbuszjáratot a hajtai úton megállította
Nyíri Sándor tőtevényi lakos. A személyzet segítségét kérte, mert Kovács László
Hajta 63. sz. tanyaházából füst szivárgott elő, és segélykiáltások hallatszottak.
Szabó Albert vezető, Pernyész Gyula jegykezelő és néhány utas az úttól nem
messze lévő házhoz rohant. Rögtön látták, hogy komoly veszedelemről van
szó. Betörték a házba vezető, valamint a szobába nyíló ajtót. Rettenetes látvány
tárult szemük elé. Az egyik ágyban, félig elégett ágynemű között feküdt egy
kétéves gyermek borzalmasan összeégett holteste, míg három gyermek a tehetetlen félelemtől borzongva sírt és zokogott. A mentők rögtön látták, hogy
itt azonnali segítségre van szükség. A meghalt gyermeket áttették az épségben
lévő másik ágyra. Ez volt lakótanyás Kovács László kétéves István fia, az ötéves
Klárát rendkívül súlyos égési sebekkel átvitték a nem messze lévő Besenyi Mihály-féle tanyára a másik két gyermekkel, Erzsébettel és Lászlóval együtt.
Amint a vizsgálat megállapította, Kovács László és felesége az előző órákban
azzal távozott otthonról, hogy a kimosott fehérneműt az új tanyába elszállítják,
négy gyermekre rázárták az ajtót, sőt vasvillával be is támasztották. A bezárt
Borzalmas autóbusz-gázolás a hajtai országúton. Jász Hírlap, 1935. november 2., 3.
220
115
Történeti áttekintés
gyerekek az ágyban játszadoztak, és az ötéves Klára égő papírt vitt szegényes
játékaik közé, amitől az ágy azonnal lángra lobbant. Az apró gyermekekben volt
annyi öntudat, hogy a szobában lévő vizet az égő ágyra öntötték. Ez a vízmen�nyiség azonban már nem tudta megakadályozni a kétéves István teljes szénné
égését. Kovács Klárát nem sokkal a tűz felfedezése után a közkórházba vitték,
ahol súlyos sebeibe másnap belehalt. A másik két gyermek is a szerencsétlenség
áldozata lett volna, ha az autóbusz személyzete testi épségének kockáztatásával
a további szerencsétlenséget meg nem akadályozza.”221
1947. április 12-én a közlekedési miniszter a cégnek még további 5 útvonalra
adott engedélyt. Ebből az egyik természetesen a Jászberény–Nagykáta viszonylat volt. Megjegyzendő, hogy a ponyvás teherautókkal járt Budapestre, melyen
a gazdáknak terményeket is lehetett szállítani! 1948 júniusában az állam megvonta az engedélyt, és államosította a vállalatot. Szikszai Mihály kutatásai szerint
a Budapesti Autóbusz-közlekedési Rt. (később Budapestvidéki Autóbusz-közlekedési Rt., BART) vette át a járatokat. A BART egyesült a MÁVAUT-tal, ebből
lett a MÁVAUT Jászberényi Kirendeltség. Majd pedig ebből 1953 táján létrehozták a Jászberényi 10. sz-ú, később az 54. sz-ú AKÖV‑öt.222 1961-ben megyei
szintű autóbusz-közlekedés kialakítására törekedtek. Később már 7. sz. Volán
Vállat szállította az utasokat, a rendszerváltozás után pedig Jászkun Volán Közlekedési Zrt. néven alakult át.
Az államosítás után, bár egyre kevesebben utaztak áruikkal, a buszjáratok sűrűsége nemhogy csökkent volna, hanem még meg is növekedett. A tanyai iskolák
bezárásával a Jászberény felé közlekedő, reggel 7 órai járaton a gyermekek száma
megnőtt, illetve értelemszerűen délután, hazafelé is. Ebben az időben már természetesen nem a Stromfeld cég, hanem a Volán Vállalat szállította az utasokat.
A gazdasági kisvasutak
Már 1918-ban felmerült, hogy „A polgármester előterjesztést tesz aziránt,
hogy a hadvezetőség tulajdonában levő s a háború után felszabaduló mezei vasutakból 9,1 kilométer út kiépítésére alkalmas sínpár és hozzávaló szerelvények
a háború után a város részére átengedtessenek. A m. kir. Földművelésügyi miniszter úrhoz felirattal fordulunk ebben az ügyben. A föld- és szőlőbirtokosok
már értekezletet tartottak, s itt nyert megállapítást az a hálózat, amelynek kiépítése a mezőgazdaság érdekeit figyelembe véve feltétlenül szükséges volna. […]
A Képv. Testület a polgármester előterjesztését, annak a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó nagy horderejű voltát belátva, teljes egészében elfogadja
Két gyermek bennégett egy hajtai tanyai házban. Jász Hírlap, 1941. február 1., 1.
A Szolnok Megyei Levéltár Alispáni iratát 12966/1947 és az Országos Levéltár XXIX.
H-1.a. íratait idézi SZIKSZAI Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete,
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7., Szolnok, 2005., 61–62.
221
222
116
Közlekedés
s határozatilag kimondja, hogy a bemutatott térképen berajzolt útvonalakon,
s azon felül, az állandó bizottság által javasolt útvonalakon, vagyis az alább
felsorolt utakon, nevezetesen I-el jelölt, Jászberény vasúti állomástól a Kátai
úton a Határig, az öreg tanyák, Tőtevény szélén a Szelei útig, a Szelei úton
a városba a Mária utcán a vasúti állomásig terjedő 29,00 km hosszú szakaszon és a II.-vel jelölt Kátai úttól s a Neszűr sarkától a város erdeje melletti
dűlőúton a Szelei útig terjedő 4,80 km hosszú szakaszon a XIII. vasútvonal
terve készüljön el.”223
A háborús viszonyok, a Tanácsköztársaság rombolása, a trianoni békediktátum elfeledtették az ügyet vagy a megvalósítás szorult a háttérbe. A Jász Hírlapban 1923-ból találtam róla az első híradást: „A Magyar Agrár és Járadékbank
megkeresést intézett a városhoz egy gazdasági vasúthálózat létesítésére szolgáló
törzsrészvények jegyzése tárgyában. Nevezett bank ugyanis ki akarja építtetni azt
a gazdasági vasutat, amely Nagykátát és a jász községeket összekötné városunkkal.
A hálózat központja Jászberény lenne. Az alaptőke nagy részét egy belga pénzcsoport adná, a többit a részvényesek biztosítanák. Ezeket pedig gabonáért akarja adni
a vállalkozó bank. Városunkra 2210 mázsa búza esnék. A nagy horderejű ajánlat
megvizsgálására, illetve a szükséges tárgyalásokra egy bizottságot küldtek ki.”224
Ezután különböző bizottsági értekezletek, összejövetelek és gyűlések kerültek
megtartásra, de az ügy lassan haladt. „Egy jászközségbeli lakos” 1923. május 6-án
a hírlap első oldalán A gazdasági kis vasút körül címen cikket jelentetett meg.
Ebben kifejti, milyen fontos is lenne ez az ügy, de kérdéseket is tesz fel, például,
hogy sokba kerül-e? Kinek az érdeke a megvalósítás? Illetve elmondja véleményét, hogy szerinte nem kellene megkérdezni a szűk látókörű egyszerű embereket erről a kérdésről, mert csak megakasztják a megvalósítást. 1924. május 30-án
megtudjuk a hírlapból, hogy a kisvasutak ügyének mozgatói Sármezey Elemér
bankigazgató, kormányfőtanácsos és Czettler Jenő dr. nemzetgyűlési képviselők
voltak. A városban elakadt az ügy, pedig a jász községek megajánlották a részvényvásárláshoz szükséges gabonát, illetve Cegléd és Heves már megelőzött bennünket a megvalósításban.
Mivel nem haladt előre a kisvasút ügye, a községek nem akartak belépni
a társaságba részvényesként, illetve nem annyival, amennyi a rájuk eső rész lett
volna. Így Heves megye új tervvel állt elő: „A Heves megyeieket természetesen
velünk kapcsolatban az vonal érdekli, amely Kálkápolna–Tarnabród–Boconád–
Tarnaméra–Zaránk–Erk–Tarnaőrs–Jászdózsa–Jákóhalma–Jászberény állomásokat érintené. A vonal Heves megyei része már el van intézve, s most Jászdózsa,
Jákóhalma és Jászberény határozata kell ahhoz, hogy ez a vonal kiépüljön.”225
Jászberény közgyűlési jegyzőkönyvei 1917–1919., 1918. május 10., 169 kgy/ 8060-1918., Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára.
224
Jászberény város közgyűlése. Jász Hírlap, 1923. január 7., 2.
225
Még mindig nem építjük a gazdasági kisvasutakat. Jász Hírlap, 1924. június 15., 1.
223
117
Történeti áttekintés
Még mindig nem építjük a gazdasági kisvasutakat, Jász Hírlap, 1924. június 15.,
1927. október 28-án a város képviselőtestülete a „nehéz gazdasági viszonyokra” hivatkozva elutasította a megvalósítást. Sármezey Elemér azonban
nem hagyta annyiban a dolgot, újabb tervekkel áll elő:
„Mi Jászberényből nem 4, hanem 6 irányba tervezzük a Jászsági gazdasági
vasúthálózatot:
1. Jászberény–Nagykáta (19,5 km.), egy menet ára vasúton 60 f., autóbuszon 2,60 P., munkásoknak, katonáknak féljegy, egy menet ára vasúton
30 f., autóbuszon 1,60 P., tanulóknak egy hónapra 2,5 P. Egy út ára vasúton 5 f., autóbuszon [?]
2. Jászberény–Jászdózsa (14km) […]
3. Jászberény–Jászapáti (19,5km) […]
118
A villamosítás
4. Jászberény–Jászladány (30 km) […]
5. Jászberény–Szentandrás (28 km) […]
6. Jászberény–Tápiószele (23 km) […]
Mindeme vonalak meghosszabbításaikkal együtt Kálig, Hevesig mintegy
200–210 km érdekeltségét kapcsolja Jászberénybe.”226
Sajnos ezek után már nem találkoztam több felvetéssel, javaslattal a kisvasutak ügyében!
A villamosítás
A villanyvezeték 1980-ban ért a Jászberénytől a legmesszebb levő tanyára,
a Hajtára. Az ÉMÁSZ Gyöngyösi Üzemigazgatósága volt a kivitelező. Egy kilométert tett ki a „lecsatlakozó” magasfeszültséget továbbító vezeték. Hajta egy transzformátorállomást is kapott. November végéig 33 tanyába vezették be a villanyt,
amelyhez a lakosok 18–18 ezer forintot adtak, a város pedig félmillió forintot.
Ez volt a tanyavillamosítási program utolsó eleme, amelyben öt év alatt száznál
több tanyát is elláttak villamos árammal. A tanyák villamosításához jelentős segítséget nyújtott a Zagyvamenti Tsz is, hiszen sokan ott dolgoztak a lakók közül.
Hajta-Öregerdő-Neszűr Ifjúsági Szomszédsági Közhasznú
Egyesület
Az egyesület 2005. november 5-én alakult meg, elnökének Nagy Jánost
választották. Az egyesület a nevében szereplő terület közösségi életét alakítja, amelynek központja az önkormányzat kezelésében és tulajdonában lévő
Öregerdei Gyermektábor. Az Egyesület lakossági fórumokat, szemétszedési
akciót és majálist is szervezett. 2007. január 23-án az Új Néplapban felvetették,
hogy a város erre a területre részönkormányzatot hozzon létre. Kérték továbbá,
hogy növeljék a mobil hálózatok térerejét, valamint, hogy a város javítassa ki az
utakat és növelje a közbiztonságot.
Jászfelsőszentgyörgy-Hajta
Részletesebben írnunk kell még arról is, hogy volt idő, mikor a Hajta részben Jászfelsőszentgyörgyhöz tartozott. Ott azonban sokkal kevesebb intézmény
A jászsági gazdasági kisvasutak újabb tervezete. Jász Hírlap, 1928. január 1., 2.
226
119
Történeti áttekintés
alakult ki, mint a mi részünkön. Ennek okát abban vélem felfedezni, hogy a térkép szerint Jászberénytől 8–12 km-re vannak a hajtai földek, viszont Jászfelsőszentgyörgytől csak egy főút választja el. Így akinek a településen volt a háza, az
kijárhatott a megvásárolt vagy bérelt földjére, valamint gyorsan haza is érhetett
onnan.
Erről ezt olvassuk Fodor Ferencnél: „A Hajta közelében lévő határrész még
ma is sívó futóhomok. Tanyavilága a homokon elég sűrű, úgyhogy 1925-ben
mintegy 156 tanyája volt, tehát fele a falu belső részében lévő házak számának,
s mintegy 615 lélek állandóan a tanyán lakott.”227 Fodor szerint Jászfelsőszentgyörgy fejlődését hátráltatta, hogy a folyók a település határát mocsarassá változtatták. Így azon sem növénytermesztés, sem állattartás nem volt lehetséges.
Nézzünk néhány statisztikai adatot. Jászfelsőszentgyörgy a következő külterületi településrészekkel rendelkezett: Pusztakerekudvar, Gosztonyi-tanya,
Hajta, a Feketeoldali tanyák. Túlnyomó többségben magyarok lakják és római
katolikusok.
Jászfelsőszentgyörgy-Hajtára vonatkozó statisztikai adatokat sajnos csak keveset találtam. Ha összehasonlítjuk a mieinkkel, feltételezni lehet, hogy 1949‑től
kezdve rohamos fogyásnak indult az itteni népesség.
Jászfelsőszentgyörgy teljes népessége
1910228
1920229
1930230
1941231
1949232
1960233
1970234
1980235
1990236
2529
2724
2728
2770
2807, ebből külterületen 1703
2485
2185
1967
1865
I.m.: FODOR Ferenc: A Jászság életrajza. Lásd 178, 179. lábjegyzet.
I.m.: 1960. évi népszámlálás 40. Lásd 30. lábjegyzet.
229
I.m.: 1960. évi népszámlálás 40. Lásd 30. és 228. lábjegyzet.
230
1930. évi népszámlálás 346. Lásd 28. lábjegyzet.
231
1941. évi népszámlálás 2. Demográfiai adatok községek szerint. Központi Statisztikai Hivatal,
Budapest, 1976., 82.
232
1949. évi népszámlálás 9. Demográfiai eredmények. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest,
1950., 129.
233
I.m.: 1960. évi népszámlálás 40. Lásd 30., 228. és 229. lábjegyzet.
234
I.m.: 1970. évi népszámlálás 468. Lásd 31. lábjegyzet.
235
I.m.: 1980. évi népszámlálás 594. Lásd 29. és 32. lábjegyzet.
236
I.m.: 1990. évi népszámlálás 148. Lásd 33. lábjegyzet.
227
228
120
Jászfelsőszentgyörgy-Hajta
Népesség életkori adatok szerint Hajtán:
Népesség
1910 416
1930
1990
412
34
0–6 éves 6–11 12–14 15–19 20–39 40–59
64
73
75
17
35
125
65
60–
22
1990-ben 34 fő él 11 lakóegységben.
Jászfelsőszentgyörgy, a Hajtai Iskola és a Bogyó-iskola
Itt 1929–1972 között folyt az oktatás. Ebben az iskolában tanított Bogyó
Béla. Az iskolát a visszavonuló németek 1944-ben felgyújtották. A szomszédos jászberényi határból
is jártak ide gyerekek, mivel a város határának ezen
a részén nem volt másik
iskola. Így az 1950-ben elkészült új épület már igen
tekintélyes méretűre készült, az akkori állapotokhoz viszonyítva jól felszerelve, két tanteremmel és
tanítói lakással. 1969-ben
megszűnt a felső tagozat,
Bogyó-iskola 1941-ben, Bóta Rózsi és Matók Erzsébet osztálya
majd 1972-ben az alsó is.
A néplap így tájékoztat minket: „A tanyavilág
szűkülésével Szolnok megyében minden évben több
tanyai iskola, külterületi
művelődési otthon szűnik
meg. Az elnéptelenedett tanyasi épületeket a tanácsok
értékesítik vagy lebontják,
és anyagát belterületi létesítmények építéséhez használják fel. A jászfelsőszentBogyó-iskola 1955-ben, Baranyi Tibor tanító, Kisnémet Rogyörgyi Hajta tanyai iskola zália, az első sorban jobbról a harmadik, Farkas Mária, a felső
épületét a helyi Petőfi Ter- sorban jobbról a harmadik, mellette jobbról Rédei Mária, Fomelőszövetkezet vette meg. dor Ábel, a középső sorban jobbról a második
121
Történeti áttekintés
Bata Julianna bizonyítványa 1963/64-ben
Ellenértékeként a gazdaság egy foglalkozási teremmel és kiszolgáló helyiséggel
bővítette a községi óvodát.”237 Hasonlóan szűnt meg a tanítás Réten, Rekettyésen, Kormosparton, Meggyespelén és Újerdőn is. Anyukámat ezek a változások
még nem érintették. 1960-ban a Bogyó-iskolába iratkozott be, és ott is fejezte be
tanulmányait. (Utána a budapesti Gyapjúfonó-, Szövő-, Műszövő Ipari Szakmunkásképző Iskolába iratkozott be.)
Elnéptelenedett tanyai iskolákból óvodák, művelődési házak. Szolnok Megyei Néplap, 1973.
április 11., 1.
237
122
Jászfelsőszentgyörgy-Hajta
„Ismert tanítók: Bogyó Béla, Ferenczy Ella, Kadbedó Matild, Kiss Szidónia, Pintér Imre, Rácz (Fenyvesi) László.”238 A felújított épületben ma vadászház
működik.
Turjáni kereszt
Isten dicsőségére állíttatták Nagy Teréz és gyermekei, 1918.
A kereszt felirata: Áldás és Béke a Földön Mindörökké. Ámen.
Az I. világháború idején Turjáni Istvánné, sz. Nagy Teréz fiát besorozták
katonának. Hosszú időn keresztül nem kapott információt a fia hogylétéről.
A háború végén azonban egészségesen kapta vissza gyermekét, ezért hálából
állíttatta a keresztet. A család hosszú időn át gondozta a keresztet. Ma viszont
gazdátlanul áll!239
Keresszegi Roland jászfelsőszentgyörgyi
lakos a következő üzenetet küldte a kereszt
facebook bejegyzéséhez: „Ezt a keresztet
az én üknagyanyám, Nagy Teréz állíttatta,
amikor a fiai hazajöttek az első világháborúból: dédnagyapám, Turjáni István és testvérei, Turjáni József és Turjáni Imre.”
Turjáni kereszt
Török-híd
A település egyik határrészét mindmáig Tábornak nevezik. Fodor Ferenc
szerint azért, mert a törökök szívesen telepedtek itt le. Az ő emléküket őrzi az
Öreg-Hajta hídja, amelyet a legenda szerint a törökök építettek, kőből. Manapság természetesen már új híd áll ott, vasbetonból. Kicsi, jelentéktelen híd. Az
emlékezet 1979-re teszi az új híd építését.
I.m.: A jászsági oktatás végvárai. 83., lásd 96. és 98. lábjegyzet.
Vö.: FARAGÓ László: Rejtőzködő keresztek a Hajtában. Lásd 163. lábjegyzet.
238
239
123
Történeti áttekintés
Itt azonban meg kell jegyezni, van egy kis nézeteltérés. Nem találtam magyarázatot arra, hogy a helybeliek szerint a Török-híd nem ez, hanem az Öreg-Hajta hídja! Mindenki emlékezetében így él.
Az Öreg-Hajta hídja
A hídnak az Egységes Hídnyilvántartási Rendszer (Közlekedésfejlesztési
Koordinációs Központ) szerinti hivatalos neve: Jászfelsőszentgyörgy Hajta-csatorna-híd. Építési éve 1958.
Szerettem volna többet megtudni az Öreg-Hajta-hídról, de sajnos sem a kultúrházban, sem a könyvtárban nem akadtam több adatra, ismertetésre.
Egy kis érdekesség, néha bulvár ...
Bársony István: A nagykátai homokon240
(részlet egy vadászati leírásból: a madarakról és a mocsárról)
„Mindegy! Azért mi ketten nekivágunk a pocsogóknak. […] Nem is vadászat ez, csak olyan pákosztoskodás. Kimondhatatlan öröme a szabad levegő
dús élvezetének. Menni, csak menni előre, a végtelenség felé! Felkapaszkodni
a zsombikra; egyensúlyozó akrobata mozgással derék-csavarodással billenni
át egyik földpúpról a másikra, be a mocsár közepe felé. Micsoda munkája ez
a petyhüdő tüdőnek!
Az ember úgy lép, mintha tojás közt járna; óvatosan teszi le a lábát; próbálgatja a zsombikot: megbír-e? Minden izma feszül a nagy vigyázatban, úgy
fárasztja ki a tüdejét. Lihegünk s olyanokat fújunk, mint egy kis lokomotív. S
a vége mégiscsak az, hogy megcsúszunk egyszer és lesiklunk a vízbe, nagy cuppanással. Baj is az! Alig ér a víz féllábszárig, abban még bátran gázolhatunk.
Bátran, de lassan – mert nem ereszt az iszap. Abban nem könnyű a mozgás.
Csak úgy meggondolva ballagunk egymás mellett; öreg vizslánk buzgón keres
előttünk – hajh, de hiába már! Elmentek szép madaraink, a hosszú csőrűek.
Hogy végre mégis kiröppen egy: szinte nekiszelesedünk. Ilyen távolságra dehogy lőnénk máskor! Most olyan sortüzet adunk ketten, hogy aki hallja, azt
hiszi, belekerültünk egy sneff-eldorádóba.
Verőfényes tavasz mosolyog ránk, s hamarosan leszedi rólunk a kabátot.
Még ingujjban is elér az izzadás. A magas égen mintha gyönge füstfátyol szállna,
a bárányfelhőknél is finomabban. Száz meg száz pacsirta libeg odafent: le-lehull
némelyik a sűrű vetés közé, s aztán megint csak elkezd emelkedni, lassan, rezgő
szárnnyal, dalos szóval, amelyben szerelmi vallomás van.
Új Idők, 1899., I. kötet, 505.
240
124
Egy kis érdekesség, néha bulvár ...
Pocsogó mindenütt. Amerre járunk, egy-egy zöld fejű gácsér röppen ki a vizes aljú rétből, magányosan. Azok a „remeték”, a pár nélkül maradtak. Amelyik
szert tudott tenni feleségre, az a világért se hagyná el a párját. Az most mézesheteit kezdi élni. Együtt van mindig iromba jércével, amelyet a légi sétákon
udvariasan ereszt maga elé. Ő gácsérsága kíséretnek áll be ilyenkor rendesen.
Sok a remete gácsér, minthogy egyáltalában jóval kevesebb a kácsa-hölgy, mint
a réce-gavallér. Nem juthat pár mindenkinek. Megösmerni a remetét nagy
éberségéről, messziről látni, hogy nyújtogatja nyakát a fű között. A párok sokkal közelebbre várnak.”
Hajtai Ferenc
Hajtai Ferenc (Eperjes, 1878. február 26. – Berlin, 1956. július), tanár. A budapesti egyetemen az Eötvös-kollégium tagja volt, és ott magyar-latin szakos
tanári oklevelet szerzett. Majd 1901-ben a jászberényi gimnáziumban kezdett
tanítani. 1902-től rendes tanári „kinevezést” kapott. 1913-ig magyart, latint,
görögöt tanított, később természetrajzot is. Őrizte az iskolai éremgyűjteményt,
több éven át vezette az énekkart, gyakran szervezett kirándulásokat: Mátra, Gödöllő, Szolnok. Jól zongorázott, rendszeresen kísérte az iskolai hangversenyeket
és az egyéb műkedvelő előadásokat. Tagja volt az Úri Kaszinónak, ahol megalapították a Jászsági Közművelődési Egyesületet, amelynek kidolgozta szabálytervezetét. A gimnáziumban került kapcsolatba a munkásmozgalommal az egyik
tanártársa, Varjas Sándor révén. A Tanácsköztársaság idején a közoktatásügyi
népbiztosságon dolgozott. Részt vett az első magyarországi szocialista középiskolai reformterv kidolgozásában. A Tanácsköztársaság bukása után előbb
Bécsbe, majd Németországba emigrált. 1926-ban a leobeni bányamunkásság
körében működő agitátorképző iskola tanára volt. A fasizmus leverése után Németországban az „új tanítók” képzésének egyik szervezője. A Német Demokratikus Köztársaságban, Berlinben a pedagógiai főiskola tanára.241
Eredeti neve Hirschmann Ferenc, anyja neve Belovics Amália. Izgatás,
személyes szabadság megsértése miatt elítélték. Ekkortájt Budapesten lakott,
a VIII. Népszínház utca 37., IV. 1. sz. lakásban.242
Földrengés a Hajtán
„Folyó hó 9-én este 8 órakor […] az ingoványos hajtai tanyákon óriási földrengés riasztotta meg az ottani lakókat. Két lökést éreztek, amelyet a szokásos
moraj előzött meg. A rázkódás oly mérvű volt, hogy kémények dőltek be és
Magyar Életrajzi Lexikon: https://mek.oszk.hu/00300/00355/html//index.html
Budapest Főváros Levéltára, A jogszolgáltatás területi szervei, Budapesti Királyi Ügyészség
iratai, Büntetőperek iratai, HU BFL.18.d – 13/5063-1919. VII. 18.d.
241
242
125
Történeti áttekintés
a mozdítható tárgyakon álló edények s más egyebek darabokra törtek. A földrengés mintegy 30 másodpercig tartott.”243
„Késsel támadtak a ... testvérek a csendőrre, aki szuronyát volt kénytelen használni
Szent István napján délután és este különös és megdöbbentő eseménynek
volt színhelye a nagykátai út hajta felé eső része. A Hajtai Kisgazdakör a nagy
nemzeti ünnepen minden évben mulatságot szokott tartani, amelyen megjelenik a tanyakörnyék apraja-nagyja. Ez alkalommal is több százan lepték el a Hajtai Kisgazdakör előtti térséget és az emelt sátrakat. […] Ember-ember hátán
szorongott. Az ünnepségre délután 5 óra tájban indult. A két ... testvér, István
és Kálmán már ittas volt. Elhatározták, hogy megjelennek a hajtai mulatságon.
S az történt, hogy kifelé menet elővették késeiket a meglehetősen forgalmas
országúton – amelyen idegen városbéli motorosok és autók egymást érték –, s
a szembejövő kocsikat és kerékpárosokat megállították. Meg is szurkálták volna
azokat, ha el nem menekülnek. A két garázda testvér elől menekülni kellett.
Így a szembejövő kocsikon ülők mind a közeli nádasokba és gyümölcsösökbe
futottak, mert különben megsebesültek volna.
Ezek után ...-ék a hajtai kör mulatságán jelentek meg. Először az egyik sátorba néztek be. Itt rögtön kötekedni kezdtek, és az első szóra elővették a késeiket.
A kések láttára pánik tört ki, de pár rövid pillanat múlva ott termett a csendőrjárőr. Közrefogták a támadó legényeket. Azonban ...-ék a csendőröknek sem
engedelmeskedtek. Sőt ... István még a kezét is felemelte, hogy a kését az egyik
csendőr vállába mártsa. Ebben a pillanatban a csendőr megfordult, és szuronyát a támadó legény karjába döfte.
Erre … István, akinek a vér elöntötte a karját és ruháját, megadta magát.
Azonban a nagy zűrzavarban a másik támadó, … Kálmán elmenekült, de még
aznap éjjel sikerült elfogni. Mindkettőjüket letartóztatták.
A jászberényi csendőrparancsnokság a fegyverhasználatról azonnal vizsgálatot indított és megállapította, hogy a csendőrjárőr jogosan járt el.”244
„Emberronccsá zúzta a mozdony a hajtai búcsú látogatóját”
Személyazonosságát 24 óra alatt sikerült megállapítani.
A múlt heti számunkban lapzárta miatt, röviden megírtuk, hogy az augusztus 21-én hajnalban Hatvan felől jövő vonat borzalmas módon végzett egy ismeretlen jászfényszarui lakossal.
Jászság, 1896. április 25., 5.
Betyárvilág a nagykátai úton. Jász Hírlap, 1935. augusztus 24., 2.
243
244
126
Egy kis érdekesség, néha bulvár ...
Az ismeretlen, elgázolt hullának a kilétét azóta sikerült megállapítani. Azonos Csecsulics Jánossal, akinek a szülei valamikor jómódú gazdálkodók voltak,
és 600 hold földet is béreltek, de most szerény körülmények között élnek.
A nőtlen, 37 éves Csecsulics Jászberényből, a hajtai búcsúról indult gyalogosan hazafelé. A már italos ember útközben több kocsmába is benézett, és elázott
állapotban a vasúti töltésen akart hazamenni.
A 11-es őrház előtt, Jászberény és Pusztamonostor határán rosszullét fogta
el Csecsulicsot. Sötét volt és különben részegsége miatt sem vette észre a közeledő személyvonatot, amely éppen akkor ért oda, amikor Csecsulics rosszul
léptében előrehajolt a sín és talpfák fölött. A borzalmas szerencsétlenség ebben a pillanatban következett be. […] A rendőri bizottság maga is megborzadt
a rettenetes látványtól, amely fogadta. […] Zsebében mindössze három pengő
tíz fillért találtak, meg néhány összevérzett levelezőlapot.”245
Cupák Béla bácsi
A II. világháború előtt történt, hogy az egyik barátjával elment egy bálba.
Jó hangulatba kerültek, lehetséges, hogy a bálon felszolgált italoktól. Hazafele jövet elhatározták, hogy az első szembejövő embert leszúrják. Na, a tett
követte is a gondolatot ! Meg is szúrtak valakit. A bíróság szabadságvesztésre ítélte őket. Amikor azonban a háború előrehaladt, szükség lett katonákra,
ezért felszólították a börtönök lakóit, hogy vállaljanak katonai szolgálatot,
cserébe pedig utána elengedik a szabadságvesztésük idejét. Így is történt.
A háború után hazatérhetett. Amikor katonák az Öregerdőben járták, mindig
tőle vették a bort.246
Ezt olvassuk a Jász Hírlapban:
„Egy véres éjszaka a bíróság előtt
Borzalmas bűncselekmény történt múlt év október 17-én éjjel Nagykáta
előtt: vadállati kegyetlenséggel agyonverték ifj. Somló István gazdalegényt.
A szétvert fejű fiatalember holtestét hatalmas vértócsában találták meg másnap reggel. Három nap múlva megbilincselve szállították a csendőrök a pestvidéki törvényszék fogházába a tetteseket: ifj. Bíró János 25 éves és Szarvas Béla
29 éves jászberényi földműveseket, akiket a nagykátai véres éjszakáért kedden,
szándékos emberölés bűntette miatt vont felelősségre az pestvidéki törvényszék
Márton Albert tanácsa.
Mindkét vádlott beismerte bűnösségét. Azzal védekeztek, hogy nem volt
szándékukban megölni Somlót, akit nem is ismertek.
Emberronccsá zúzta a mozdony a hajtai búcsú látogatóját. Jász Hírlap, 1936. augusztus 29., 2.
A cikkből kihagytam a balesetet részletező véres részleteket!
246
Szóbeli közlés alapján lejegyzett történet.
245
127
Történeti áttekintés
– Ha nem énekelt volna Somló, akkor nem történt volna semmi baja, –
mondta mindkét öles termetű vádlott.
– Ugyan? – csodálkozott az elnök.
– Hát azért kellett meghalni annak a szerencsétlennek, mert énekelt?
– Azért – hangzott a válasz.
Elmondták a vádlottak, hogy valami biciklivétel miatt mentek át Jászberényből Nagykátára, és amikor boros fejjel hazaindultak, hatalmas doronggal
a kezükben előre elhatározták, aki szembejön velük, azt megverik.
Ekkor meghallották a nótázást s behúzódtak az országút menti bokrokba.
Két pörge kalapos csizmás legény tűnt fel a holdfényben. Rájuk kiáltottak:
– Állj! – és még mielőtt azok feleszmélhettek volna, a fejükre sújtottak a nehéz husángokkal.
Ifj. Somló István, akit Bíró ütött meg, véres fejjel esett térdre. Társának,
Oláh László gazdalegénynek azonban sikerült a patakon át elmenekülnie, mert
Szarvas dorongja rosszul találta el.
– No komám, üssünk egyszerre! – mondta Szarvas Bírónak, és a most már
a földre bukott, könyörgő, vértől borított ember fejére egymás után zuhantak
a halálos ütések.
Amikor láttuk, hogy Somló elterül a földön – mondta Bíró –, az elmenekült
Oláh László után vetettük magunkat, de nem találtuk, pedig egy nádkúpot is
széthánytunk, és mindenfelé kerestük.
– Mi történt ezután? – kérdezte az elnök.
– Visszamentünk – felelte Bíró –, hogy megnézzük, mit csinál Somló, mert
segíteni akartunk rajta. Én – folytatta – a csizmám orrával oldalba rugdostam,
majd lehajoltam, hogy megnézzem van-e benne élet. Még lélegzett.
– Gyönyörű mákvirág maga – jegyezte meg az elnök. – Irgalmas szamaritánus, aki oldalba rugdos egy haldokló embert. Arról beszéljen inkább, kiforgatták-e a zsebeit Somlónak, és hogy hova lett az áldozat pénztárcája?
A pénztárcáról egyik vádlott sem akart tudni.
– Nagyon hihetetlenül hangzik – csattan fel a tanácselnök hangja, amit itt
maguk be akarnak beszélni a bíróságnak, hogy a nótázás miatt verték agyon azt
a szerencsétlent!
Tóth László és Huszilka András törvényszéki orvosszakértők szerint
ifj. Somló István fejét négy olyan ütés érte, amelyik mindegyike halálos volt.
A bizonyítási eljárás során harminc tanút hallgatott ki a bíróság. A perbeszédek elhangzása után a bíróság a vádbeli cselekményért ifj. Bíró János 12 évi,
Szarvas Bélát pedig 14 évi fegyházra ítélte.
Az ügyész súlyosbításért, a vádlottak és a védőik enyhítésért fellebbeztek.”247
Mi történt a jászberényi országúton? Jász Hírlap, 1938. december 12., 1.
247
128
Egy kis érdekesség, néha bulvár ...
„Akik megmentették a Hajtát”
Ha valaki nem látta, nem is tudhatja, mit jelentett ez a néhány szó: ég a Hajta! Amely mostanság is, szerdán délelőtt elterjedt a városban. Sokan nem is tulajdonítottak nagyobb jelentőséget neki, hiszen már máskor is égett már. Csak
nem ilyen körülmények között, mint most. A valóság az volt, hogy a csekély
létszámú és hiányosan felszerelt tűzoltóságunk a legnagyobb erőfeszítés mellett
sem bírt a mindjobban elharapódzó tűzzel. Az orkánszerű szél pedig egyre szította a tüzet, és hordta az égő zsarátnokot, egyre siettetve a kibontakozni látszó
katasztrófát. A tűzoltóság a rendőrkapitányság útján kért segítséget, tekintettel
arra, hogy a környék lakói közül alig tartózkodott otthon valaki a vásár miatt.
A kapitányság ügyeletes tisztje hirtelen ötlettel a Tanítóképzőt hívta fel telefonon, és azt kérte fel a segítségre. 10 percen belül kb. 60 főnyi izgatott diáksereg
várt kipirult arccal a gépkocsikra.
Néhány perc és a gépkocsik száguldva rohantak a vész színhelye felé. Még
szinte meg sem állt a gépkocsi, már ugráltak is le a diákok, és hatalmas lendülettel fogtak hozzá a megfelelő irányítás mellett a mentéshez. Hatalmas küzdelem
indult meg a lángok ellen. Két-három méter magasra csaptak fel a lángok, s a diákok, rendőrök, tűzoltók és minden ott lévő épkézláb ember küzdött a mindent
elemésztő tűz ellen. Felszerelésük bot, villa és ásó jól alkalmazva hasznos oltószer.
Nem egy diák kapott már az első percekben égési sebeket, de ezzel mit sem törődve, egymást túllicitálva harcoltak. És győztek, mert győzni kellett. Hogy mit
mentettek meg önfeláldozó munkájukkal, nem is lehet felmérni, csak azok tudják, akik nekik köszönhetik, hogy kis otthonuk nem lett a tűz martaléka.
Most pedig az egész város társadalma, de főként a megmentett tanyák lakóinak nevében mondunk köszönetet mind a tanárok vezetése mellett küzdő tanítóképzősöknek, mind pedig a rendőrségnek és azoknak, akiknek nagy szerepük
volt abban, hogy kemény munkájukkal megakadályoztak egy újabb tragédiát.248
Bóta József: A kedves kis tó249
Itt éltem még mindég
E kedves vidéken
Egy tó partján közel
Homokos rétségen
E tólat alkotója
Almás patakocska
Csendes kicsi patak
Néha megáradva
A nevét itt kapja
Ezen kis tólacska
Hajta vizét innen
Tavasszal sodorja
Jászkürt, 1948. március 27., 3.
BÓTA József: Gondolataim gondos papírra vetése. Kézirat. Jászberény-Hajta 71., 1949. december 27. (A versben időnként tó szerepel, máskor pedig „tól”, vagy „kistól”. A vers címét így
írta: A kedves kis tół: az l-betűt áthúzva!)
248
249
129
Történeti áttekintés
A lejjebb valókra
Lakótanyásokra
Hóleve okozta
Szép nagy hullámokban
Rohan árjuk az ár
Néha úgy álmainkban
Álmainkból fölverten
Látják az udvarban
Falalját bontogat
Szürke sodraival
Ilyenkor a Hajtát
Illetik átkokkal
Pedig aztán ismét
Az árja leszalad
Egész nyáron végig
Ő már csendes marad
Csendesen ringatta
Sokszor kis csónakom
Mint valami bölcsőt
Nyugodtan gondoltam
Mentem rajta vígan
A halakat fogni
Sima tükrén ladikon
Örömest siklani
Kedvemet növelte
Hogy ha nagyot fogtam
A csukáknak az anyát
Erősen markoltam
Szeretetem úgy eltelt
Nádsusogásában
Nádszálakon pihenő
Madár lakásában
Benne levő tojáskák
Avagy kicsi madárkák
Boldog szunnyadozásában
Úgy szerettem hallgatni
Nádrigó füttyét
Friss hajnalon fölzengő
Isten dicsérését
Dicsérték ők a napot
Első sugaráért
Szeretetben ők vannak
130
Ezen boldogságért
És amikor a szép nyár
Szunnyadóra hajlott
Elnémultak a rigók
Nem halhattak hangot
De én akkor is voltam
Elég vidámságban
Mert a kedvem úgy eltelt
Jégen csúszkálásban
Korcsolyázni nemegyszer
Gyűltünk jó barátok
Kistó partján lakozó
Kedves jó pajtások
Öröm volt és nevetés
Ilyenkor a tónak
Valamennyi szegletén
A kis mulatóknak
Eljátszódtunk ünnepen
Sok-sok órahosszát
Nem gátolta előttünk
Senki a jégpályát
Akkor lehettem boldog
Tiszta örömökben
Gyermekjátéknak kedvelt
Örökös gyönyörben
De az élet másként rendelkezett végül
A természet vizet, jeget
Így vevé el tőlünk
Nem volt mostan pár éve
A drága rigófütty
Kiapadt a víz és
A nád is hogy ki nem sült
Olyan kopár most e
Kis tólacska nékem
Jégpályának nem látni
Még csak a színét sem
Magas tőzet borítja
E tólnak fenekét
Nem is ad már örömet
Csak a melegséget
Nem hallották vidáman
Csúszkálók kacaja
Egy kis érdekesség, néha bulvár ...
Csak az tőzetett vágók
Erősebb moraja
Lehet ismét boldogság
E tólnak partja
Hogyha megjön az a víz
Mi a nádat hajtja
Rugót visszacsalja
A jegével gyerekek
Kedvét vidámítja.
Bóta József: A Jászság250
Szép vagy nekem, gyönyörű vagy
Jászság
Lelkem legyen benned bús kiáltvány
Minden rögödre száll egy imádság
A szívemből feléd te szép látvány
Hogy ne volnál, mikor itt születtem
Földed sorját, mint kenyeret ettem
Ifjúságom minden örömébe
Édesapám drága örökébe
Szép a körém elterülő síkság
Nem akadályozza a hegy a látást
Van itt hála elég nagy vidámság
Szülőföldnek leve mivel táplál
Búzafölded lengedezni láttam
Friss szelek, ha rajtuk átcikáztak
Gyönyörködve csak mellettük álltam
Az aranyló tengernyi kalásznak
Láttam olykor friss hajnal palástnak
Rajtuk égő kis mécses hadának
Milliónyi gyöngyharmat tündökölt
Mint a csillár, hogy a nap rásütött,
Hogy megakadt ilyenkor a vágyam
Ha elmentem, ismét visszavágytam
Nem volt nyugtom, sehol merre jártam
Szép vagy Jászság, legszebb ez országban
Kettéhasít a Zagyva folyása
Jászság vizét a Tiszának hordja
Áldott patak néha folyam majdan
Hogy ha télen sok hózivatar van
De különben mint aranyló parton
Szép hajadon fején pántlikája
Gyönge szélbe meglebegve aranynapsugárba
Úgy kanyarog rajtad végig bele
a Tiszába
Tisza folyó védangyalként a keleti
szélén
Lassan ballag el melletted védőbástya
lévén
Zöme benne a halaknak ízes étek ez
még
Halpaprikás jászföldinek ez is csak reménység
Dúsan fejlett lombos fáid
Rezgő nyár és akácaid
Madárlakó hűs erdeid
Lanyha szélbe suttogva beszélök
Madaraknak a fészkeit, mint két kar
úgy tartva
Megvéditek a szellőktől gallyakon
ringatva
Suttogástok is nekik szól, pelyhes madárkáknak
Ringatózó kis fészkek boldog lakójának
Lomberdeid suttogását hallani úgy
vágytam,
Mit suttognak kíváncsian néha
meg-megálltam
De hiába én ezeket soha meg nem
értem,
BÓTA József: Gondolataim gondos papírra vetése. Kézirat. Jászberény-Hajta 71., 1949. január
18.
250
131
Történeti áttekintés
Egy árva bús kismadarat tolmácsolni
kértem
E kismadár sem szólt semmit, tova
már elrebbent
Mint egy álom a Jászságba, az idő úgy
elment
Napok, hetek, havak, évek egymás
után nyeltek,
Mint a vihar úgy futottak itt a kedves
helyen
Szép is volt itt minden ékes
Zagyva, Tisza lágy ölelésbe
Bóta József kéziratának első lapja
132
Szép Jászságot elfeledni soha sem leszek képes
Mert jó anyám itt ringatott álomra
ölébe
Szép volt minden szülött rózsád
Úgy szerettem benned Jászság
Elém tárult vadvirágos rónád
Százezernyi éji zenésztől árad imádság
Kis viola fehér szirma, hűsítő illata
Megtanítottak szeretni jászsági ibolya
Szép is vagy hol mindenem van
Nekem legszebb ezen kis országban
Egy kis érdekesség, néha bulvár ...
Szunyogháti Prücsökházi Dongóvári Péter251
Legeltette nyáját, erdőben, erdőben,
Egyszer két nagy cserebogár zúg a levegőben.
El is kapta kalapjával le is borította.
Görbe szárú kis ekébe mindjárt be is fogta.
Szántogatott a sánc partján, meg is fordult kétszer
Szunyogháti Prücsökházi Dongóvári Péter.
Bevetette kendermaggal, meg is nőtt a kender,
Font is mindjárt egy nagy ostort, nézze meg az ember.
Pattintott is mindjárt vele mindjárt kétszer,
Szunyogháti Prücsökházi Dongóvári Péter.
Pattintása elhallatszott Bergengóciába,
S megfogadta kocsisának a gócék királya.
„1956-os forradalom idején történt”252
Pethő István földműves, Jászfelsőszentgyörgy-Hajtai tanyai lakos vezetése
alatt keresték fel a hajtai iskola igazgatóját. Koncsik Imre földműves a hajtai
iskola igazgatóját piszkos kommunistának nevezte, társaival meg akarták verni,
majd a lakása ablakait beverték.
„Jogosítvány nélkül motoroztak”253
Növekedett a közutakon a jogosítvánnyal nem rendelkező motorosok száma. A jászberényi rendőrkapitányság szabálysértési csoportja ilyen szabálysértésekért Kövér Lászlót […], Besenyi Mihályt […] és Bata Istvánt (Jászfelsőszentgyörgy, Hajta-tanya) 2–2 ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta.”
A hírhez az is hozzá tartozik, hogy Bata István a nagyapám volt. Viszont
arról nem tudok, hogy valaha motorozott is volna. Bata István a fia, a nagybátyám, akinek több motorkerékpárja állt nálunk, sőt mind a mai is napig motorral jár. Az eset Jászberény és Nagykáta között, a 31-es főúton történt.
Kézirat a Jász Múzeum Adattárában, JMA 565-94; CSANÁDI Sándor: Hajta (Történeti adatok). Füzetlapokra írt kézirat, 3 példányban. A szerző egy nyári szünetre meghirdetett pályázatra adta be, miután a városi vetélkedőn első helyezést ért el. Dátum nélkül.
252
KÓRÓDI Máté: A város az 56-os forradalom idején. In i.m: PEHTŐ László (főszerk.): Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig. Lásd 110., 140., 191. és 219. lábjegyzet.
A Bogyó-iskoláról van szó.
253
Jogosítvány nélkül motoroztak, Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember 3., 8.
251
133
Történeti áttekintés
„Konyhástól az udvarba”254
A 6-os útról leszakadt és nekiütközött egy épületnek pénteken, hajnali fél
kettőkor egy pótkocsis IFA teherautó Pakson. Jászberényből indult előző este 10
órakor. 57 mázsa paprikát vitt volna Pécsre, a MÉK-nek. A jászberényi Zagyvamenti Tsz gépkocsivezetője, Szracska Mihály és Lakatos József kertész ült a fülkében. Szerencsére nagyobb sérülés nem történt, csak a kocsivezető egyik kézfeje zúzódott meg, és a szekszárdi kórházban gipszbe is rakták még hajnalban,
3 órakor. Utána visszamentek a karambol helyszínére, és várták a rendőrséget.
A kertész elmondása szerint a kocsivezető tudott előző nap pihenni. Mindenesetre tegnap egész délelőtt kényszerpihenőt tartottak az árokparton, a felfordult
kocsi közelében, várták a rendőrségi műszaki vizsgálat elvégzését.
A Csónak utca sarkán lévő ház nyári konyháját és gazdasági épületeit szétnyomta a felborult teherkocsi és a lakóház egyik sarkán is észrevehető rongálás
keletkezett.
A vizsgálat nyilván kideríti majd, hogy volt-e műszaki hiba vagy a kocsivezető fáradtsága miatt szaladt le az útról a nehéz jármű.
Megjegyzés: Kovács Zoltán Károly emlékezett az eseményre és megjegyezte,
hogy ő ment értük és a pótkocsiért. Egyébként a sofőr nevét is helyesbítette:
Izracska Mihály.
Györffy Ákos:255 Hajta256
Reggel hat, harmatos pingpongasztalok.
Fröccsöspohárban halott darázs.
A szoborszent mosolyog, szeme helyén
két söröskupak. Belefényképezek az
égbe, ötször egymás után.
Nem látni nagyon messzire,
elhagyott tanyák és a gesztenyefák,
ahogy csorog róluk a por.
Újra megkötik a kutyákat, a lánc
sötét nyomot hagy a homokon.
Egy baleset tartalmi összefoglalója: Konyhástól az udvarba. Tolna Megyei Népújság, 1976.
augusztus 14., 8.
255
(Vác, 1976. május 8.) József Attila-díjas magyar költő. 1996 óta jennek meg versei jeles irodalmi folyóiratokban: Holmi, Alföld, Mozgó Világ, Élet és Irodalom, Litera stb.
256
„1998. őszén jártam a Hajtán. Akkoriban egy mozgássérült gyerekekkel foglalkozó iskolában
dolgoztam. Az egyik kollégám rokonainak volt ott egy kis házuk. Hétvégi osztálykirándulásra
mentünk. Ráérő időmben nagy sétákat tettem a környéken. Hegyvidéki ember vagyok, de
mélyen megérintett ez az alföldi vidék a tanyáival, kertjeivel, őszi csendjével. Annak a hétvégének az emlékeiből született ez a vers.” Györffy Ákos személyes közlése.
254
134
Egy kis érdekesség, néha bulvár ...
Beköszön a szomszéd, kaszája csillog a
ferde fényben. Mintha a holdsarlót
vinné a vállán. Szavaink fűben zörgő
gyíkok.257
Balassa Sándor: Hajta virágai, cimbalomra, op. 38.
Az Országos Széchényi Könyvtár katalógusában találtam ezt a titokzatosnak
ható kéziratot, kottát. Balassa Sándor (Budapest, 1935. január 20. – Budapest,
2021. május 14.) a Nemzet művésze, Kossuth-díjas és Erkel Ferenc díjas magyar
zeneszerző, érdemes és kiváló művész.
A következőket tudtam még meg: Bakki József emlékezetére készült; OSZK
Zeneműtár és Színháztörténeti Tárban található Ms Mus. 11.973. számon.
A keletkezéséről az egyik bejegyzésben ez olvasható: Budakeszi, 1984. november 25. Egy másik dátum is szerepel a kézirat legvégén: 1986. január 16. Arról
semmit sem sikerült kideríteni, hogy hogyan kötődik Hajtához!
A mű tételei:
1. Introduzione,
2. Rondo I.
3. Rondo II.
„Legalább ezer hektár állt lángokban”258
Ide a berényiek mellett még Szolnokról, Nagykátáról, Ceglédről is érkeztek
hivatásos tűzoltók, de segítettek a boldogházi és tápiógyörgyei önkéntesek is.
[…] [A kárt] egyelőre még becsülni sem lehet, de legalább ezer hektáron lángolt
a Jászberény és Nagykáta közötti határszakaszon a Hajta. A Tápió-Hajta Vidéke
Tájvédelmi körzet egy jelentős részre szenvedett óriási kárt a tűzvészben. Egy
a tűztől veszélyeztetett, lakott tanyán rendezték be a Szolnokról, Jászberényből,
Tóalmásról, Jászárokszállásról, Nagykátáról, Hatvanból, Gyöngyösről érkező
hivatásos és önkéntes tűzoltók bázisát. A tűz tombolását végül este tízre sikerült
megfékezni. Egyébként másnap is voltak még tüzek a térségben.
Megjegyzés: egy évvel később a hajtai tűz ismét téma volt a Néplapban.
Nagy Attila alezredes, berényi tűzoltóparancsnok szerint a tűz kialakulásában
az aszályos nyár is közrejátszott. Ugyancsak szerinte még a szándékos gyújtogatás is lehetséges volt. Már csak azért is, mert a nádasbeli tűz egyszerre több helyen lobbant fel. További problémát jelentett a katasztrófaturizmus. Egy anyuka
a két éves kisfiával akarta megnézni a tüzet, illetve magát az oltást. Vidra Tamás
tájegységvezető elmondta, hogy a 70 hektár nádas leégése maradandó károkat
Mozgó Világ 1999/5., 74.
Új Néplap, 2007. január 15., 3.
257
258
135
Történeti áttekintés
okozott a területen. Az ilyen tűzesetek az állatállománynak és az értékes, védett
növényvilágnak is jelentősen komoly károkat okoznak, még akár kipusztulással
is fenyegethetnek.259
„A mocsárnál is kutattak”260
Vö. BANKA Csaba: Veszélyes tűznéző a Jászságban. Új Néplap, 2008. február 19., 5.
BANKA Csaba: A mocsárnál is kutattak. Új Néplap, 2010. május 22., 5.
259
260
136
Egy kis érdekesség, néha bulvár ...
„Polgárőrök fedezték fel az elhunyt idős asszonyt”
A Jászberény-Nagykáta határában fekvő Hajta vidékének egyik tanyáján fedezték fel a neszűri polgárőrök egy 84 esztendős asszony holttestét. Tóth István,
a Neszűr Polgárőr Egyesület elnöke elmondta, hogy a szokásos járőrszolgálat
során két polgárőr kereste fel az idős hölgy hajtai tanyáját. Igaz, a megyehatáron
fekvő vidék már nem a berényi polgárőrök járőrterülete, viszont korábban az
idős hölgyet rendszeresen látták, mert az egyik neszűri kisboltba járt vásárolni. Az egyedül élő asszonyt azonban néhány napja egyetlen polgárőr sem látta,
ezért keresték meg a házban. Sajnos a rossz előérzetük beigazolódott. A tanya
körül semmi mozgást nem tapasztaltak és az ajtaját is zárva találták. Az ablakon benézve vették észre az idős hölgyet az ágy mellett összeesve. A kiérkező
mentők sajnos csak a halál beálltát tudták megállapítani, amelyet valószínűleg
betegségből adódó rosszullét, és nem a kihűlés okozott.261
B.CS.: Polgárőrök fedezték fel az elhunyt idős asszonyt. Új Néplap, 2011. február 28., 1.
261
137
II. rész
NÉPRAJZI ADATOK, NÉPI ÉPÍTÉSZET,
TANYAI ÉLET, VISELET
A Jász Múzeumban ráakadtam két érdekes néprajzi gyűjtésre. Ezek alapján
készült e fejezet. Az egyiket Domonkos János egyetemi hallgató és Kocsis Gyula
muzeológus gyűjtötte 1976 júliusában, egy nyári néprajzi gyűjtőtábor alkalmával. 112 db A/5-ös cédulából áll. A gyűjtemény címe: Vegyes néprajzi adatok
Jászberény-Hajta tanyavilágából (tanyai élet, építkezés, állattartás, viselet, halászat).262 A másik gyűjteményt Kocsis Gyula muzeológus gyűjtötte, amelynek
címe: Népi műemlékkutatás, népi építkezés Jászberényben és tanyavilágában.
Utóbbi Hajtáról, Tőtevényről, Öregerdőről és Négyszállásról szól. Természetesen csak a hajtai részt vizsgáltam. Ez a gyűjtemény 83 db A/4-es lapból, 169 db
fotóból, 7 db fénymásolt épületfelmérésből és 1 db települési térképből áll. Szintén 1976 júliusában készült.263
Milyen volt a tanyai élet régen?264 Mivel az élet folyamatos változásban van,
a felhasznált irodalmat a saját emlékeimmel is kiegészítettem. Tehát szem előtt
tartottam azt, hogy ami 1950 előtt természetes volt, az még töredékesen ugyan,
de megmaradt a 60-as és 70-es évekre. Ami meg még a 80-as években megszokott volt, az a 90-es évekre megváltozhatott, és mára pedig már rég nem
igaz. Rendkívül nagy változást jelent, hogy manapság alig laknak kint emberek
a Hajtán. Sokan beköltöztek a városba, az idősebbek közül pedig sokan már
régen nem élnek.
Az épületek és az udvarok
A századforduló tájékán az volt szokásos, hogy életvitelszerűen laktak a Hajtán, nem is volt házuk a városban. Földjeik pedig szerteszéjjel, több tagban.
A vizsgált épületek a XIX. században épültek. Általában vert falat készítettek,
a rokonok segítségével. A házak egy vagy két szobával, konyhával és kamrával épültek. Minden házhoz tartozott egy gömbölyű vagy négysarkos kemence
is. Nagymamáméknál nem volt kemence, már születésem előtt lebonthatták.
Ugyanis úgy emlékszem, hogy mesélték, amikor Bata nagyapám megvette
Nyíri Jani bácsitól a tanyát, akkor apukám egy csákánnyal lebontotta a kemen A Jász Múzeum Adattára 153-79.
A Jász Múzeum Adattára 164/1,2-79.
264
Megkérdezett személyek: Szappanos Ferencné, Hajta 22., Farkas András, Hajta 88., Beszteri
János, Hajta 89.
262
263
138
Az épületek és az udvarok
cét. Egyébként a kemencék építéséhez mindig igénybe vették a „szakember”
segítségét. Például „Kórusét”, a négyszállási kántorét. A lakóház mellett istálló
volt, néha a házzal egybeépítve. Tartozott hozzá fészer, góré (terménytárolásra)
és háztáji kert. A fő tartózkodási hely az épület konyhája volt. Itt zajlottak a közös családi összejövetelek, de helye volt ez a kvaterkázásoknak is, sőt a konyhaasztalnál tanultak a gyerekek (íróasztal nem lévén). A konyhának régen része volt az almárium, később a fából faragott kredenc, majd a Rákosi-érában
a pozdorja kredenc, amelyet zöld színben lehetett vásárolni. Nem maradhatott
el a két rocska sem, bögrével. A konyha előtti eresz alatt volt a „póc”. Itt szárították a sajtot, itt helyezték el a tejet is aludttejnek. Minden udvaron volt gémeskút, amely az emberek számára is használatos volt, de egy vályúval kiegészítve
leginkább az állatok itatására is szolgált. A gémeskút föld alatti része téglából
volt, amely megakadályozta a bedőlést (pl. Hajta 49., nagyszüleim tanyáján).
Fölötte pedig deszkából kávát készítettek. A későbbi időkben „falazóanyagnak”
cementgyűrűt is használtak (pl. Hajta 56.). Ez a föld felett kb. 50 cm-ig emelkedett. Erre szintén deszkából készítettek kávát. A vályúkat eredetileg fából készítették, később betonból is.
A tanyai udvarokon szokás volt egy vagy két katlant építeni, egyes helyeken
a kút közelében. Ezt több mindenre használták: disznóvágások alkalmával hús
és rizs főzésére vagy zsírsütésre, máskor a jószágoknak való krumpli megfőzésére, de itt készült nyáron a szilvalekvár is. A felfűtése nem igényelt se szaktudást, se drága fát, akár hulladékkal is neki lehet kezdeni, vesszővel, szárízikkel
(kukoricaszárral).
Szőlőt senki sem ültetett a hajtai háza környékére, csak legföljebb a Neszűrben. Ez azonban nem zárja ki, hogy borházak ne lettek volna, pl. Hajta 15-ben,
a Babucs-tanyán és a 89-ben, a Farkas-tanyán. Az említett tanyákon a borházak egybeépültek a lakóházzal. Az egyik gazda azt mondta, hogy neki 730 liter
bor kell minden évben: minden napra egy liter nekem, no meg a cimborák,
ha átjönnek, nekik is egy liter! De arra törekedtek, hogy minden évben kétévi
termést szüreteljenek a szőlőből, mert várható volt, hogy az a következő évben
elfagy. Szokásban volt, hogy a szőlőt fordították. Egy vagy két méter mélyen
kidobták a földet hátra, vagy oldalra, négy méter szélesen. És szakították bele
a tetejét alulra, és így tovább. Így a nem használt, pihent föld felülre került,
az „elfáradt föld” pedig alulra. Minden szőlőbe gyűrűs kutat kellett telepíteni.
A kutat úgy építették, hogy letették a földre az első gyűrűt. Majd egy háromlábú
állvánnyal, amelynek az alján egy pengékből álló szerkezet volt, forgatni kezdték a földet kifelé. Mivel a talaj homokos volt, így a gyűrű folyamatosan ment
lejjebb. Amikor egy másik módszert alkalmaztak, akkor ferdén kezdtek ásni
lefelé. Az előálló lejtőn legurították a gyűrűket, majd haladtak felfelé tovább, és
rakosgatták a gyűrűket egymásra. Időnként tisztítani kellett a kutat egy kanakúttal. Ekkor az alsó iszapos, földes réteget kiszedegették, meg azokat, amiket
időközben beleengedtek.
139
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
Az udvarhoz hozzátartozott az általában az udvar és a kert határán elhelyezkedő verem. A földbe ásták, kb. 1 m mélyre. Általában rendelkezett egy
kb. 1,5 m magas gerinctetővel. A termények téli tárolására használták. Láttam,
nagyapám hogyan készíti a vermet: a gerendákra nádat tett, az egészet földdel
temette be, sőt egy formás cseréptetőt is készített rá.
A ruházkodás
Az emberi élet fontos eleme a ruházkodás. Egy asszony említette, hogy annak idején, 1936-ban a ruháját még maga varrta. A krepdesin szoknyát pisszírozott fodorral, amelyhez az anyagot Jászberényben vagy Szolnokon lehetett
megvenni. A ruha alatt kombinét és melltartót is viseltek. Kiegészítő darab volt
a ridikül, amelyet nem készítették el, hanem a városban vették meg. Kocsis Gyula közli, hogy az egyik válaszadó amulettet tartott a ridiküljében. Ez igazából
a bérmavédőszentjét ábrázoló Lisieux-i Kis Szent Teréz szobrocska volt, amelyet semmiképpen sem nevezhetünk amulettnek. Kiegészítő eszköz volt még
a bőrből készült buksza, amelyet a hónuk alatt hordtak. Ebben a kiegészítőben
tartották a díszzsebkendőt, valamint a Szűz Mária, Szent Antal vagy Szent Teréz szobrocskát. Aztán ide kerülhetett még a rózsafüzér is, amelyet általában
a bérmaszülők vásároltak a szentségfelvétel alkalmával vagy maga a tulajdonos,
egy-egy búcsú alkalmával. Természetesen a mi időnkben már az áruházban vásároltunk meg minden ruhaneműt. Ezen alkalmak mindig az iskolakezdéshez
kapcsolódtak, de ruhaneműt kaptunk karácsonyi ajándék gyanánt is. Az iskolában már nem hordható ruhát otthon még el lehetett használni vagy munkára,
vagy játék közben.
A ruházkodással kapcsolatban meg kell jegyezni a házalás intézményét. Még
emlékszem Marika nénire, aki a nyár folyamán végigjárta a tanyai házakat. Talán a fővárosban szerezte be az árukészletét, s ezzel házalt. Amikor a tanyára ért,
kiterítette a portékáit, az ember meg odament hozzá, és megkérdezte az árát.
Az apukám az egyik évben egy pulóver kapcsán azt mondta: „Hát, már magam
sem érek annyit”.
Az étkezések
Természetesen olyan ételeket készítettek, illetve ettek, aminek alapanyaga
a háztájiban megtermett: főzelékféléket (pl. babfőzelék, tökfőzelék, meggyfőzelék), a vasárnapokon pedig csirkehúslevest, illetve sült vagy rántott csirkét,
illetve pörköltet. Hétköznap fontos szempont volt, hogy az ebéd egy óra alatt
elkészüljön. Anyukám a húslevest csíktésztával készítette, amelyet a nyújtó-
140
A jószágok
deszkán a nyújtófával maga nyújtott ki, és éles késsel a felhengerített tésztát
csíkokra szelte. A legkiválóbb ételek krumpliból készületek: akár levesnek, akár
főzeléknek. Finomak voltak, de a paprikás krumpli is könnyen-gyorsan elkészült. Aztán ezt még készítettük köretnek is, a húsok mellé. A boltban lehetett
rizst kapni, hála Istennek nem vásároltuk! (Nem szerettük!) A tejleves az egyik
kedvenc csemegénk volt. Érdekes, hogy eddig csak egy rendtársam emlékezett
erre az ételre gyermekkorából, aki tapolcai volt.
Még további édességek és érdekességek. Az egyik a pampuska. Ezen sütemény
neve sehol sem volt ismerős senkinek. Amikor azonban elmondtam, hogy ezt
farsangkor készítettük, s a középre lekvárt tettünk, akkor már hamar rájöttek,
hogy ez a farsangi fánk vagy csak egyszerűen a fánk. A másik ilyen sütemény
a herőce, amelyet máshol csörögefánknak mondtak. Ugyanígy a herőce szót sem
ismerték. Volt még egy ebédre készített étel, amire nem találtam példát: ez pedig
a gombócleves, amelyet anyukám lisztből és zsírból készített. Amikor ezt főzte,
a második fogás a következő volt: ha nem tévedek, lisztet, zsírt és főtt krumplit
gyúrt össze, amit kb. 1 cm vastag tésztává nyújtott ki. Majd ezt olajban vagy zsírban kisütötte. Lisztet is lehetett vásárolni a boltban, amit anyukám leginkább habarásokhoz vagy nokedli készítésére használt. Télire különféle befőtteket tettünk
el: piszkét, szilvát, meggyet és cseresznyét. Szilvából egy egész katlannyi lekvárt
készítettünk. Az őszi nagy melegben hosszú órákat ácsorogni a katlan mellett
és kavargatni a készülő lekvárt, mondhatom, nem volt a legkedvesebb foglalkozásom. Télen-nyáron hozzátartozott az étkezéseinkhez a vöröshagyma, amit
mind este ettünk, mind a főzésekhez is használtunk. Termeltünk saját használatra
krumplit, zöldséget, sárgarépát, karalábét, káposztát, borsót, babot, hagymát stb.
Voltak gyümölcsfáink: szilva, barack és körte. Sohasem sikerült a dinnye. Mindig
csak kicsi, apró dinnyéink lettek. Ezekből nem készítettünk savanyúságot. Reggelire lekváros kenyeret, zsíros kenyeret és szalonnát ettünk. Később már volt lecsókolbász, amelyet egy időben a 28-as kolbásznak mondtak: 28 Ft volt egy kiló.
A jószágok
Fontos állat az volt, amely képes volt az igavonásra. Különösen a ló, amelyből legalább egy, de néha kettő is rendelkezésre állt. Egyeseknek pedig ökrei
vagy bivalyai is lehettek. Ezek a jószágok mindent elhúztak, de ha vizet láttak,
akkor irány a dagonya. Mikor a fürdést már megunták, akkor a szekeret is kihúzták! Ezután következtek a tehenek, amelyek biztosították a család részére
a friss tejet, vajat és aludttejet. A tej leadásából is lett pénze a családnak. Fontos
bevételi forrás volt a fiatal borjak eladása! Soha nem vágtunk borjút! A háború
előtt sok tanyán még birka is volt, sőt egész nyájjal is. De a 70-es évekből ilyenre
már nem emlékszem, házanként ha 1–2 darab előfordult. Ezt követték rangban
a sertések, külön az anyakoca, és a hízók. Az anya évente 8–12-őt is fialt. Ebből
141
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
került ki a levágásra szánt jószág, a többit pedig eladtuk, ritkábban a vásárokon,
de sokkal inkább a vágóhídon. A szükséges takarmányt a terményboltból vásároltuk meg, illetve a tsz a dolgozóinak kedvezményesen némi gabonát is adott.
A cukorgyárból rendeltünk egy kocsi répacsíkot, amelyet télire szárízikkel raktunk körbe.
Ezek után következtek a szárnyasok (pulykák, csirkék stb.), amelyek a vasárnapi ebédeket biztosították. Fontos volt a napi 5–10 tojás is, amelyet nemcsak reggelire, de a főzés más területein is hasznosítottunk. A Szappanos család
foglalkozott libákkal is. Elmondták, hogy a két évesnél idősebb libákat három
héten át tömték kukoricával. Majd a nagykátai vasúttal Budapestre szállították
őket. Az angol libák márciusban kezdenek tojni, minden másnap. Az állomány
naponta 18-at tojik, és ez is szép bevételi forrás lehetett a berényi vagy a kátai
piacon. A hajtai gyerekek összecsapták a rájuk bízott libákat, és közösen legeltették őket. Természetesen közben játszottak is, múlatták az időt. Az egyik népi
„bölcsesség” az volt, hogy ha márciusban hó esett, azt összesöpörték és odaadták a kislibáknak.
Az előnevelt kiscsirkékkel a Csajbók család foglalkozott. A Hajta 54-ben
több garázsban is csirkeólat létesítettek. Sanyi bácsi a csirkéit Żuk típusú teherjárművén szállította faluról-falura, így házalt vele.
A tejszövetkezet udvarán volt az éves eboltás, amely természetesen mindig
együtt járt a nagy hangzavarral, az ugatással és persze sok vidámsággal. Azt
nem tudom, hogy az állatorvos is így élte-e meg! Én csak a kutyák fajtáin és
szépségükön csodálkoztam.
Az állatorvos
Bizonyos időközönként kijárt az állatorvos a tanyákra, akit csak úgy hívtunk,
a „nyakkendős”. A kocsma mögötti tőtevényi úton volt egy tanya. Előterében állt
a „fogadóállomás”, vagyis az „állatorvosi rendelő”. Persze ez csak annyit jelentett,
hogy két tehenet is be lehet állítani, be lehetett kötni. De én csak olyat hallottam,
hogy befolyatás265 céljára járt ide, betegségekre nem emlékszem. Bent, a Hajta
belső részén volt olyan gazda, akinek volt bikája. Csupáncsak egy alkalomra
emlékszem, hogy odahajtottuk a tehenet. A bikák azonban igen vadak voltak,
elszántság kellett a tartásukhoz. Ráadásul nem sok haszonnal kecsegtettek. Az
állatok gyógyításában még segédkezett a Sas-dűlőn lakó kovács is, aki egyben
Kovács vezetéknevű is volt. Ő ápolta és tisztította a tehenek körmét, de ő végezte
Befolyatás egy állatorvosi eljárás. A tehenek évente csak egyszer voltak fogamzó képesek.
Ilyenkor „megvadultak”. Elvittük az állatokat Tőtevényre. Ott az állatorvos egy vállig érő gumikesztyűt húzott. Eltávolította a végbélnyílásban található ürüléket, és egy igen hosszú injekciós tűvel elvégezte a megtermékenyítést.
265
142
A határ őrzése
a lovak patkolását is, általában házhoz jött. Állatgyógyászatnál meg kell még említenem Bajor Pista bácsit, aki az éles bicskájával a frissen született hím kismalacokat kiherélte. Ugyanis kan disznót soha nem lehetett levágni, mivel a húsa és
a húskészítményei büdösek. Egyébként nekünk nem is volt otthon kan disznónk
sohasem. A tanyákon ismertük olyan a gazdákat, akik viszont tartottak. Természetesen ezeket a jószágokat is etetni kellett. Úgy emlékszem, kevés pénzt kértek
el a búgatásukért, mivel nem sok haszon volt rajtuk.
A határ őrzése
Jászberény városa a határ őrzésére két hadnagyot fizetett (1860-ban), az
egyik tanyai hadnagy volt, továbbá még lovas csőszt, aztán a homoki ökörjárás
csőszét és három hajtai csőszt, ezen felül még egy erdei csőszt is. Ezt a szolgálatot a későbbi időkben mezőőrnek hívták. Bujdosó Lajos bácsi nevét tudom
felidézni, aki motorkerékpárral járta be a határt. Előtte még Bóna János (Hajta
13.) töltötte be mezőőr szerepét.
Munka a földeken
1950 előtt a háztájik mellett voltak más földek is. Ezek távolabb helyezkedtek
el, és területük az 1–2 holdtól a 20–30 holdig terjedt. A gazdák természetesen
korán keltek (3–4 óra tájban). Először ellátták a ház körüli teendőket, beleértve
a jószágokat is, majd mentek a határba. Ha közel volt a föld, akkor délre hazajöttek ebédelni és az állatokat megitatni, ha meg távolabbi földre mentek, akkor
vittek magukkal élelmet és estig maradtak kint.
A fiataloknak az ebédet a nagyszülők is elkészíthették. Odahaza maradtak,
mert a ház körüli további teendőket látták el vagy a gyerekekre vigyáztak.
A háború előtt a tanyához tartozott a szántó területe, valamint legelőé is.
A legelőn az első kaszálást hosszúra hagyták. Ezt korábban kalákában kézzel,
később traktoros fűkaszával kaszálták le. A kaszálás után meg kellett forgatni,
majd összegyűjteni. Ezt követően boglyába kellett rakni és hazahordani, végül
otthon meg kazalba kellett rakni.
Ritka eset, bár előfordult, hogy a gazdák bérmunkában eljártak más földekre.
Szappanos család tagjai például Kerekudvaron kaszáltak vagy a „Keglevich-birtokon”, esetleg Boldogházán. Ez még a két háború között történt.
Télen nem kellett a földekre járni. Elvégezték a ház körüli munkát, utána nekiláttak az eszközök javításához, karbantartásához. A háború előtti téli estéken
eljártak egymáshoz az emberek, akár este tízig is kártyáztak. Kedvenc játékaik
voltak a zsír és a durák.
143
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
A ragadványnevek
Mindenkinek volt ragadványneve a Hajtában, hiszen Szappanos, Beszteri,
Kisnémet családok is kiterjedt rokonsággal rendelkeztek. Ezek: Tökmag, Suta,
Csutka Vera (Kovács Istvánné), Áron Pista (Kovács István), Csuli (Kovács
Áronné, született Csampel Julis, Alsóegreskátán laktak, de Hajtára jártak), Kanúr (Szarvas Ferenc), Cupák (Szappanos Béla), Morzsa (Besenyi Balázs), Bazsó
(Bóta család), Konter (Beszteri János), Kovács (bár a vezetékneve is kovács volt,
de a szakmája miatt szólították így), Tojásos (Kisnémet János), Piperkőc (Kocsis János), Parti Bözsi néni vagy Kocsmáros Bözsi néni (Sevacsek Illésné, Beszteri Erzsébet), Tejcsarnokos Manci néni (Varga Józsefné), Gyura (Bóta család).
Példa lehet még a Zsupp ragadvénynév vagy a Csarnokos, utóbbi annak a Bözsi
néninek a neve, aki ott lakott. Szappanos Antalt például Kolenak hívták, mert
volt neki egy kétkerekű kulija, ami az úton végig klattyogott, ebből a jellegzetes hangból maradt a Kole név. Mások szerint a daráló hangjára emlékeztette
őket, s innen a név. Tikli Bözsi néni (Beszteri Erzsébet vagy Parti Bözsi néni).
A Beszteri név helyett még használnák a Guri nevet is. Tökszár (Sápi János),
Kajkó (Szabó József Béla).
A gyógyítás
A környéken ismert bába és gyógyító volt Csányi Mária, aki a 60-as években
halt meg, és 90 év fölötti kort élt meg. Hozzá jártak gyógynövényből készült
főzetekért és kenőcsökért, ha valami betegség ütötte fel a fejét. Bóna László
elmondása szerint, akinek egyébként a családjába tartozott, Budapesten lakott.
A gyógyászat területén Semmelweis Ignácnál, vagy valamelyik tanítványánál,
esetleg a közelükben végzett kórházi munka során szerezhetett némi tapasztalatot. A gyógynövény főzetekért természetben kért fizetséget: szalonnát, egyéb
disznóságokat, zöldségeket és gyümölcsöket. 1959 táján László lábát bekapta
a kerékpár küllője. A jászberényi rendelőben ellátták, de nem javult. Egy rokonát, Pesti Máriát kiküldte a mezőre virágokat szedni, majd egy napon keresztül
főzték a kenőcsöt, amely leginkább a spenótra hasonlított. Majd a sérült testrészt ellátták vele. Három hét múlva a kontrollvizsgálaton az orvos nem hitte
el a gyógyulást: „Ez nem az a láb! Hol gyógyították? Budapesten?” Egyébkén
nem volt ritka, hogy az emberek a 100 éves kort is megérték, de akár ezen felül
további 3–4 évet is még eléltek.
A bábáknak feladata volt a szükségkeresztség kiszolgáltatása is. Találtam
a főplébánia anyakönyvében egy ilyen bejegyzést: „Szükségből a bába, Molnár Anna, Harián Ezékiásné keresztelte meg.”266 Egy másik Bóna Mihályé, aki
Kereszteltek Anyakönyve. Nagyboldogasszony Főplébánia, Jászberény, XVII. kötet, 126.
266
144
Az énekek, a népdalok és a nóták
1942. szeptember 10-én született, és ekkor is keresztelték meg, szülei Bóna Mihály rk. földműves és Pócz Rozália rk. háztartásbeli volt, Hajta 60. számban
laktak. (A Kisgazda Kör épülete a tejcsarnok mellett.) Az anyakönyvi bejegyzés
szerint szükségből keresztelte Szikszai Rozália szülésznő. A baba fél órát élt.
Az énekek, a népdalok és a nóták
Erre a kérdéskörre nem találtam semmilyen anyagot sem! Úgy nézett ki
a dolog, hogy nem tudok semmit sem írni. Mígnem kiderült, hogy apukám
jó barátja, ifj. Sápi János nagyon jól tangóharmonikázott. Pályafutását a hajtai
kocsmában kezdte, de sokfele hívták zenélni. A jó harmonikások között Garai
Pistát is emlegették. Idős Sápi János és Szabó Károly tudott citerázni, és Kocsisfalváról is ismert volt egy jó citerás. Abban az időben nyomót használtak és libatollal pengettek. Amint már korábban említettem, a hajtaiaknak mindig volt
egy kis boruk, pálinkájuk. Szívesen átjártak egymáshoz, ezt tanyázásnak hívták.
(Ez a szokás a 80-as évekre teljesen eltűnt!) Ilyenkor előkerültek a népdalok és
nóták is.
Néhány érdekesség
Sass-dűlő: Jászberény felől érkezve, a jobb oldalon volt a 11–12. dűlő, a baloldalon a másik: Újerdőben, a Sass-dűlő.
Sass-Kocsma: aztán az úton befelé haladva a második ház a Sass-Kocsma
volt. Kocsisfalu: ezen a településen több tanya is állt egymás mellett. A helyiség
elnevezése onnan származik, hogy több Kocsis vezetéknevű élt itt.
Görbe-ér: a vízfolyás a nevében a hajdani alakját őrzi.
Szűcs-part: a Hajta 49. számú tanya korábbi tulajdonosa, Szappanos Szűcs
István volt, s a tanyája víz mellé, patak oldalára épült.
A Templom-dűlő útja: A templomhoz vezet ez az út, amely a templomot
összeköti a Hajta 51. és Hajta 58. számú tanyákkal.
A Bartali-földek és a Bartali-fasor: a közelben lakó tulajdonosról nevezték
el őket.
A tejcsarnok környéki autóbusz-megállóhelyeket még a régi nevükön nevezik ma is. Hajtai iskola elnevezésű autóbusz-megállóhely: bár a templom mellett elhelyezkedő iskolát már régen elbontották, ez mégis megőrizte a korábbi
nevét. Hajtai-híd nevű autóbusz-megállóhely: a csarnok utáni első megálló,
ahol a patak keresztezi a főutat.
Pálinkafőző-dűlő, ill. Moller-dűlő: a szeszfőzdéről, illetőleg az ott lakó személyről, családról nevezeték el még régen.
145
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
Kovács Lajos tanyája: a pálinkafőző a fentit megelőzően és huzamosabb ideig itt, Tőtevényen működött.
A népdalok közül az emlékezet ezeket őrizte meg267
Jászkunsági gyerek vagyok
Kilenc zsandár kísér engem a jászkunsági főutcán,
Még akkor is betekintek a kisangyalom ablakán.
Éppen akkor, éppen akkor vetette be az ágyát,
Rozmaringgal, rozmaringgal söpörte a szobáját.
Még akkor is utánam szól: barna legény, gyere be!
Adj egy csókot, egy utolsót, kacsintsál a szemembe!
Nem mehetek kedves rózsám, mert be vagyok sorozva,
A budapesti nagy kaszárnya nyitva van a számomra.
Felszántatom, felszántatom, a jászkunsági főutcát,
Vetek bele, vetek bele, piros pünkösdi rózsát.
Ha az a föld, a fekete föld, piros rózsát teremne,
Minden szőke, barna kislány csak engemet szeretne.
A népdalokat citerán és klarinéton játszottam, és feltettem a Puszta Hajta facebook oldalra.
A visszajelzések ide érkeztek! A kottákat Linux MuseScore programmal készítettem.
267
146
Néhány érdekesség
Új a csizmám
Új a szűröm, a szögre van felakasztva.
Gyere, babám, akaszd a nyakamba!
Így is, úgy is ott annak a helye,
Még az éjjel betakarlak, babám, vele.
Szomszédunkban van egy magas jegenyefa,
Jaj, de sokat megáztam alatta.
Megázott a fehér selyemkendőm,
Nem tagadom, barna legény a szeretőm.
Megyen már a hajnalcsillag lefelé
147
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
Amerre mégy, édes rózsám, kívánom,
Hogy előtted a rét is piros rózsává váljon,
A zöld fű is előtted édes almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen!
Juhászkutyák ugatnak
Szénát eszik az ökröm,
Ha jól lakik, bekötöm,
Aztán elmegyek a babámhoz,
Tudom, ölel magához.
Szomszéd asszony kakasa,
Felszállott a kőfalra,
Mindig csak azt kukorékolja,
A berényi kislány mind csalfa.
Kerek ez a zsemle
148
Néhány érdekesség
Kerek ez a zsemlye, nem fér a zsebembe.
Haragszik a rózsám, nem ül az ölembe, én sem az övébe.
Kerek ez a zsemle nem fér a zsebembe,
Kétfelé kell vágni, úgy kell megpróbálni, úgy kell megpróbálni.
Refrén ismétlésekor:
Kétfelé kell vágni, úgy kell megpróbálni, Kossuth Lajost várni!
Szennyes az én ingem, Szennyes a gatyám is,
Majd ad Kossuth tisztát,Türr Pista meg puskát is, Éljen Garibaldi!
Jó bor, jó egészség, Szép asszony, feleség.
Szép asszonynak jónak, Jó járású lónak, Kár megöregedni.
„A Hajta vize a történelem során sokszor megkeserítette az itt lakók életét.
Az esőzések idején hatalmas területeket öntött el. A nagykátai lakosság és a vármegye között a Hajta és csatornái miatt hosszú pereskedés is folyt. 1803 nyarán
ugyanis a Hajta elöntötte a nagykátai polgárok rétjeit, ahol szénát gyűjtöttek és
zabot termesztettek. A víz megállt és a széna hasznavehetetlenné vált. A dolog
hátterében azonban az állt, hogy Kovács Mózes bérlő kanálist ásott a Hajtától
a Rót-kútig (Rovott-tó), ahonnan a víz azonnal elárasztotta a réteket…”268 Erről
maradt fel az alábbi szentmártonkátai dal, amelyet Lázár Katalin gyűjtött Szentmártonkátán.269
LANGÓ Zsuzsanna–BALÁZS Zoltán: „Nádváros” Farmostól-Egreskátáig. In: Hidrológiai
közlöny, 2013. október-november-december, 93. évf., 4. sz., 47–48.
269
LÁZÁR Katalin: Tápió-menti népdalok. In: IKVAI Sándor (szerk.): Tápió-mente néprajza.
Studia Comitensia 16., Szentendre, 1985., 920–921.
268
149
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
A nóták közül előkerült:
Ki tanyája ez a nyárfás?
Ki tanyája ez a nyárfás?
Nem hallik be a kurjantás.
Vagy alusznak, vagy nem hallják,
Vagy talán nem is akarják.
Egy kislány meghallotta,
Az anyjának mindjárt mondta,
Kelljen fel hát, édesanyám,
Búcsúzni jött az én rózsám.
Vékony héja, vékony héja van
Vékony héja, vékony héja van a piros almának,
Szíp szeretője, szíp szeretője van a hajtai kislánynak.270
Szíp szeretője, de vékony karcsú a dereka
Jobb válláról a bal vállára, bal válláról a jobb vállára,
Sej, haj göndörödik a haja, de a haja.
Akácos út
Akácos út, ha végig megyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép regény:
Nyáreste volt, madár dalolt a fán,
S itt kóborolt, csavargott egy cigány,
Megszólítám: de jó hogy megtalállak itt,
A legszebb lány tudod-e, hol lakik?
Ott arra lenn, túl az akácsoron,
Ma estelen, egy ház elé osonj! (este még)
Refrén:
Egy ablaknál állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány,
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás.
De csak csendesen, Ne hallja senki más.
A YouTubon így találtam meg: Szép szeretője van a magyar bakának
270
150
Néhány érdekesség
Száz forintnak
Száz forintnak ötven a fele,
Egye meg a fészkes fekete fene.
Nem lehet az ember fából,
Ki kell rúgni a hámfából.
Még azt mondják, részeges vagyok,
Pedig csak a jó bort szeretem nagyon.
Megverem a csizmám szárát,
Csókolom a babám száját.
Bakkecskének nagy szakálla van,
Az én anyósomnak nagy pofája van.
Rusnya állat mind a kettő,
Verje meg a jeges eső!
Leveles a május, virágos a rét271
Leveles a május, virágos a rét,
Majálisra menni, jaj de csuda szép.
Búzavirág koszorú, ma senki sem szomorú,
Ránk ragyog az ég, sej-haj, május csuda szép hónap.
Vár reánk az erdő, vár a zöld határ.
Szabad ágra röppen, a dalos madár.
Búzavirág koszorú, ma senki sem szomorú,
Ránk ragyog az ég, sej-haj, május csuda szép hónap.
Tizenhárom részből van az én gatyám,
Tizenhárom részből varrta a babám
Egyik szára rövid lett, a másik meg hosszú lett,
Látod-e babám, jól elszabtad a gatyám szárát!
A tábortűzi játék menete: A fiúk és a lányok párt választanak, majd egymás
mögé felsorakoznak – egyik oldalon a lányok, másik oldalon a fiúk –, és a magasban összeteszik a kezüket. Azoknak, akiknek nem jutott pár az így kialakult
„folyosó” legvégére állnak. Elkezdődik a Leveles a május című népdal éneklése.
A hátul állók elindulnak, és tetszőleges helyen – ha fiúról van szó, egy lányt,
ha lányról van szó, egy fiút – lekér a már a sorban állók közül, és magával viszi
egészen a „folyosó” elejéig. Ott a „folyosó” elé állnak, ugyanúgy a magasban
Ez vajon nóta-e? Az interneten mozgalmi dalszöveggel is megtaláltam. A cserkészek mint
közösségi, tábortűzi játékot ismerik!
271
151
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
összetett kézzel. Így az egész sor, szép lassan halad előre, ahogy a hátul lévők
mennek előre. Több tíz-száz métert is megtehet így az egész társaság.272
A kutusok
Szalóki Klári emlékei szerint (Hajta 92.) a hajtai embereket „kutusoknak”
hívták. A nád miatt, mert az ottaniak azt kutunak hívták. Nemcsak a tetőfedéshez használták. Tüzeltek is vele. Csak az volt a hátránya, hogy folyamatosan
kellett rakni, mert könnyen elaludt. Volt egy hajtai nóta is, amit a papa sokat
énekelt. Valahogy így szólt:
Leégett a hajtai kutunád,
Bennégett 13 barna lány!
Verd meg uram azt a tűzoltóbandát,
Aki engedte leégni a Hajtát!
Dr. Bathó Edit információi szerint kotunak, jászosan kutunak a nád belét
hívták, illetve a törmelékes nádat. „Többször hallottam gyermekkoromban,
hogy kutus a nád, vagyis már nem jó tetőfedésre.”
„A hajtai mocsár nádrengetegje két részre osztható, az É-ÉK-it részt Kis-Hajtának nevezik, ez a terület már a Jászság része, a déli a Nagy-Hajta, amelynek
nagy része Pest megyében található. A Nagy-Hajta kotus tőzeg talaja nagyobb
nedvességtartó képessége miatt az itt növő nád erőteljesebb, élénkebb zöld
színű. A nád uralja a területet, a vízi csillaghúron (Myosoton aquaticum) kívül
más faj nem is található itt.”273
özv. Bathó Jánosné, Baranyi Erzsébet szerint ismeretes az alábbi szólás: Úgy
áll, mint Hajtában a kutu! Olyankor mondták, amikor valami nem úgy állt,
ahogyan kellett volna, rossz állagú, törmelékes vagy zúzalékos volt.
Füleki János: Tanyai legenda274
„Napfényben fürdik az alsóegreskátai iskola öreg épülete. Körülötte gyerekek hancúroznak. Jókedvvel köszöntik az ébredő tavaszt. A nagyobbak kezében
ásó, kapa, gereblye: a virágágyásokat porhanyósítják. Ünnepre készülnek, április 4-re.
https://tengeriszarvas-ors-622gg.webnode.hu/jatekok/
I.m.: „Nádváros” Farmostól - Egreskátáig. 47., lásd 163., 239. lábjegyzet.
274
Pajtás, Magyar Úttörők Szövetsége, 1963. április 17., oldalszám nélkül. (A cikk az 1963. év 620.
oldalából a 187-en található.)
272
273
152
Füleki János: Tanyai legenda
Ez az ébredő tavasz az alsóegreskátai gyerekek életében egy kicsit hasonlatos
ahhoz a tizennyolc év előtti tavaszhoz. Most őket is a győzelem deríti jókedvre.
A csapatkrónikájukban ez a csatakiáltásnak is beillő mondat árulja ezt el: „Zord
tél, hurrá, legyőztünk!” A történet szeptemberben kezdődött. A hetedikesek és
a nyolcadikosok két őrse – a Gyöngyvirág és az Űrhajós – összedugta fejét. „Ez
a tíz hónap legyen a mi úttörőtanévünk. Fogadjuk meg, hogy egyetlen napot
sem hiányzunk az iskolából” – mondták. S akként cselekedtek.
De mintha a természet összeesküdött volna ellenük. Az ősz – amely máskor
rozsdaszínű verőfénnyel árasztotta el a kátai határt – most didergető szelet és
jeget lehelő esőt hozott. Az iskolába siető kerékpáros gyerekeket gyakran leparancsolta az ülésről. Futva kellett folytatni útjukat. De azért nemhogy hiányzó,
még elkéső sem akadt köztük.
A tél nem jó szemmel nézte az ősz tehetetlenségét. „Majd én megmutatom,
hogyan kell elkedvetleníteni őket!” – mondta, és már a november végi napokban is heves hóvihart kavart. A gyerekeknek eleinte tetszett a hó. Hancúroztak
az úton. Egymást alaposan megdobálták hógolyóval. Egy szó, mint száz: frissen,
jókedvvel érkeztek az iskolába.
Most lett csak igazán haragos a tél. „Hát jó! – gondolta magában. – Ha ez
nem elég, tudok én mást is.” Decemberben meg januárban olyan hideget lehelt,
hogy a hőmérő higanyszála fázósan a mínusz huszonöt fok alá húzódott. Városi
és falusi pajtások, akik csupán egy ugrásnyira laktok az iskolától, el sem tudjátok képzelni, tanyai barátaitok mennyit dideregtek és fáztak ekkoriban. Halasi
Mari, Pali, Kisnémet Mari és mások mindennap tizennégy kilométert gyalogoltak a végeláthatatlan pusztaság farkasordító hidegében. Amikor hajnalban ti
még a másik oldalatokra fordultatok, ők már talpon voltak. Pirkadatkor indultak el. Az utat éjjelente befújta a hó, s mindennap újból ki kellett taposniuk az
ösvényt, egészen az iskoláig. A csizmájuk, a ruhájuk rendszerint átnedvesedett.
A tanterembe érve a kályha köré kuporodtak és átölelkeztek. Az úttörőcsapat
ugyanis a megtakarított pénzéből vásárolt néhány melegítőt. A zord tél nem
fogott ki rajtuk. Senkinek sem került a neve a hiányzók listájára.
A január végi szénszünet egy kis könnyebbséget hozott számukra. De gondot is. „Ki öntözi a virágaikat? Ki eteti a madaraikat?” A tanyai gyerekeknek
ugyanis Pistán, Jóskán, Marikán kívül két barátjuk van még: a virág és a madár. Tantermeikben szebbnél szebb virágok virítanak még télen is. Mintha virágkertészet lenne. Tízpercekben öntözgetik, ápolják mindegyiket. A szünidő
előtti utolsó tanítási napon egy terembe hordták össze a virágokat. Megkérték
az igazgató bácsit, hogy néha-néha fűttessen be ide. Nehogy megfázzanak a virágok. Megbeszélték, hogy mindennap eljön valaki öntözni. Főleg a közelebb
lakók közül. Ugyanakkor megeteti a madarakat is. Az iskola udvarára ugyanis
két madáretetőt tettek ki. Az egyiket – a díszesebbet – a nyolcadikosok készítették. A hatodikosoké egyszerű kis tákolmány volt. (Érdekes, a cinkék mégis ezt
keresték fel leggyakrabban.)
153
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
Ám mi történt? Nemcsak egy-egy közel lakó pajtás jött el, hanem többen is.
Sőt, Bata Erzsi, Bata Kálmán meg Halasi Mari hét kilométerről is bebattyogott
majd minden másnap. Féltek, hogy a közel lakók elfeledkeznek a virágokról,
meg a madarakról. De az iskolai, az közös, arra mindegyiküknek egyformán
gondolniuk kell. Bata Erzsit meg Kálmánt még más is izgatta. December elején
észrevették, hogy egyes lelketlen emberek csapdát állítanak a foglyok részére.
(Így akarnak ingyen fogolyhúshoz jutni.) Pedig a fogoly hasznos madár. Pusztítja a burgonya ellenségét, a kolorádóbogarakat. Mikor Erzsiék reggelenként
jöttek az iskolába – vagy amikor délután hazafelé siettek – figyelték, hol van
elrejtve a csapda. Néha négyet-ötöt is ártalmatlanná tettek. Már csak emiatt
sem tudtak volna nyugodtan ülni otthon.
Így történt, hogy az alsóegreskátai gyerekek még a szénszünetben is fittyet
hánytak a zord télnek. Néha tizenöten-húszan is összejöttek. A virágöntözés és
a madáretetés után rendszerint játszottak. Különösen akkor volt jó hangulatuk, amikor a KISZ-es ifjúvezetőjük, Inges Vendel is eljött közéjük. Rögtönzött
klubdélelőttnek is beillett egy-egy ilyen szünidei találkozás.
Hanem a zord tél egyre haragosabb lett. De aztán gondolt egyet. Megálljatok! – vigyorgott csúfondárosan. – Van még egy ötletem, de ezt nem ússzátok
meg szárazon! Mindenki sejtheti, hogy mi következett. A tél úgy vigyorog, úgy
nevet, hogy megerednek a könnyei. De mennyire megeredtek. Március eleje
volt. A kis Hajta-folyócska a puszta nagy részét tengerré varázsolta. A gyerekek
alig mentek négy-ötszáz métert, máris az Óperenciás-tenger partján érezhették
magukat. De van úttörő-leleményesség is a világon! Nosza, kihozták a legközelebbi tanyából a teknőt, meg a sütőlapátot, és máris vígan eveztek. A hatodikos
Halasi Mariskának kétszer is „csónakba” kellett szállnia, míg az iskolához ért.
De ott volt a tanítási órán, és ott voltak a többiek is. A zord tél ezek után mit
tehetett mást: megpukkadt mérgében. Az alsóegreskátai gyerekek pedig utána
kiáltották: „Zord tél, hurrá, legyőztünk!”
Győzelmükről Kádár János elvtárs is értesült: Risai Erzsike, a Gyöngyvirág
őrs vezetője írta meg. Kádár elvtárs a következő sorokkal köszönte meg Erzsike
levelét:
„Kedves Erzsike! Leveled – amelyben írod, hogy a kispajtások a távolság és
a rossz téli útviszonyok ellenére egy tanítási napon sem mulasztottak – megkaptam. Ez az állhatatosság dicséretes. Nagyon örülök neki. Egészséget és sikereket kívánok mindnyájatoknak a tanuláshoz. Nevelőiteket és szüleiteket tiszteltetem. Szívélyes üdvözlettel: Kádár János.”
Az alsóegreskátai 2456-os számú Petőfi Sándor úttörőcsapat történetének
legszebb lapjaira kerül ennek a télnek a krónikája.”
154
Váci Mihály: Innen még nem látszik
Váci Mihály: Innen még nem látszik275
„Az itt következő írásom Halasi Marikáról szól, aki a nagykáta–alsóegreskátai iskola VI. osztályos tanulója. Az iskolától hét kilométerre lakik. Naponként
tizennégy kilométert gyalogol. Jeles tanuló. […] Halasi Marika fél hatkor ébred.
[…] Marika sietve felveszi a ruháját, kimegy a konyhába. A konyhán át kilép
az udvarra. [...] Girhes malacok kopognak hozzá, ríva, döfődve; jönnek a tyúkok a kazlak alól, panaszkodva; észreveszik a galambok, mind köré szállnak. És
a nyulászásból loncsosan Zsandár, a fekete kutya. [...] Megy a hodályhoz, kirángatja, az udvarközépre vonszolja a három méter hosszú vályút. Mikor a juhok
ezt meglátják, mint a halálra ítélt vénemberek, még jobban jajonganak. Marika
a vályúba szórja az abrakot. [...] Kihozza a konyhából a lavórt, a kúthoz megy.
[...] A kislány a kúthoz megy. […] A lavórba önti a vizet. Meg kell mosdania,
reggeliznie, amíg a juhok esznek. A lavórral az eresz alá megy. Ott áll a kis lóca.
Kerül egy pucér szappan. És Marika gyorsan megmosakszik úgy, ahogy ilyen
körülmények között mosdani lehet. […]
Kész vagyok, indulhatunk. És Halasi Marika a nagykáta–alsóegreskátai általános iskola hatodik osztályos tanulója elindul az iskolába. [...] Marika vis�szamegy egy kilométert, ahol édesanyja várja. A vízparton találkoznak. Gyere,
kislányom, átviszlek. Az útról letérnek, szittyós, süppedékes szőnyegen lépkednek. Itt a víz. A táj teljes tenyerét kitöltve hallgat, ragyog az égre ez a nagy összefüggéstelen tavakból álló nádas vízterület. Körülnyalja a tanyák alját, az eperfák
gyökeréig ér el. A vizek fényes hátának tutajára vett házak libegnek a párákban,
s víztükörbeli remegésüket a szem visszalátja rájuk is; a tanyaépületek is remegni látszanak. Az első tavat egy alacsony töltés vágja át. A tanyáig visz. A töltésen
megy Marika és az édesanyja. A fűlevelek alján víz, sár, tócsa. Marika kerülheti.
Megméri, meghajlik, groteszk mozdulatba görnyed, ugrik egy toccsanót. Fröc�csen a sár, lábra, ruhára. Itt a másik. Újra ugrani kell. Hóna alatt a táska, bal
kezében az új szandál – amit az iskolában majd felvesz. Ugrik, görnyed, hajlik,
ugrik, tócsába, pocsolyába. Átértek. Itt a tanya. A színaljáig, a sok éves szalmaboglyáig, az ólig és a kamráig is fellocsog a víz. A falakról a vakolat lerühesedett.
A konyhaajtó előtt egy fiatal kanadai nyárfa. […] Marika és édesanyja a vízhez
mennek. Ott a ladik. Kikötve. A békák a vízbe cuppannak. A széles vízen túl
egy embert látni. Hé! Pali bácsi! Add ide a ladikot. Átviszem a gyereket. Cseng,
pattog a kiáltás, verődik a vízen, mint a gyermekek lapos kavicsa. Vigyed! […]
Eloldják a ladikot a vaskarótól. Itt csinálhatták valahol, gyalulatlan fenyődeszkából. Benne egy keresztbe tett deszka az ülés. Egy vas merőlapát, vizet merni.
In: VÁCI Mihály: A zsezse-madár. Tanulmányok, cikkek, vallomások. 1960–64. Szépirodalmi
Könyvkiadó, Budapest, 1964., 220–239. Váci Mihály olvasta a Pajtás újság 1974. április 17-én
megjelent számában Halasi Marika, illetve az alsóegreskátai iskola történetét. Ezután felkereste az iskolát és a Halasi családot. Majd megírta az Innen még nem látszik c. novelláját.
275
155
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
Marika belép a billegő ladikba. Leül. Meri a vizet. Édesanyja utána lép. Veszi
a hosszú rudat, a ladik legvégébe áll. […]
Megáll. Messze néz. Felderül.
– Már nincs is olyan messze!
– Honnan tudod, Marika?
– Ott van. Tetszik látni azokat a fehér, nagy ablakos, palatetős, magas, szép
épületeket a fák között? Már csak addig kell menni.
– Az már az iskola, Marika?
– Dehogyis! Azok a tsz-ünk új ólépületei. Az iskola egy kis régi ház, az ólak
mögött van. Még innen, tőlünk nem látszik.”
Az esztendő leforgása, ahogy én láttam
Az egyházi naptár szerint az esztendő Adventtel kezdődik, amely Szent András napját követő első vasárnap van. A világi naptár december 31-ről január elsejére fordul. Nem így Hajtán. Az esztendő fordulóját augusztus 20-ra kell tenni!
Ez volt az esztendő legvidámabb ideje. Nagyszüleim a házukat kívülről bemalterozták, kimeszelték, az alját kb. 50 cm magasságban vizes cementtel szürkésfeketére húzták. A portát még jobban feltakarították. Nálunk a tejleadás hamar
megvolt, s a lovas kocsi hátuljába betettünk egy ülést, amely valamikor egy autóbuszon lehetett alkalmazva, s már indultunk is a búcsúba. Az emberek, akiket
egyébként csak szétszórva láttunk, mind vonultak, s gyülekeztek. Biztosan voltak
olyanok is, akik elmentek szentmisére is. Még a 80-as évek elején sergőt is láttunk
a laposon, de egyébként az Áfésszel szemben, a mázsaház területén vásárosok
is voltak. Itt mindenféle dolgot lehetett kapni. Természetesen érdekelt a cukorka, talán először még a puska is, de később már nem igen vásároltam semmit,
olyan feleslegesnek tűnt. Talán csak a Mamának egy-két vallásos képet. A kocsmában rengeteg ember volt, mind vidáman beszélgettek, italoztak, jó kedvük
volt. Megjegyzem, hogy éneket összesen egyszer hallottam, egy téli hideg estén,
mikor hazafele jöttem Berényből a hat órai busszal. Az ebéd ilyenkor Mamáéknál
volt. Ott jött össze a család apraja-nagyja. Játszottunk és vidámak voltunk. Egyszer azonban megrendültem. Az évre már nem emlékszem, de arra igen, hogy
apukám és keresztapám nem vett részt az eseményeken: elmentek egy házat elbontani. Na, ne, ilyen nincs! S akkor éreztem, hogy a világ nem jó felé halad.
A nyár végét jelezte az is, hogy elsárgult a háztáji kert, s egyre több dolgot
ástunk ki, szedtük fel: krumplit, zöldséget a verembe, szilvát az üstbe: lekvárnak. Volt még egy jellegzetes mozzanata az ősznek, amikor a hagyma szárát el
kellett taposni, hogy ne magvasodjon. A hagymára szükségünk volt télen, de
a dughagymát a piacon vettük. Itt az ősz! Az őszben szerettem a szárvágást.
Általában a kukoricát lábon törtük és fosztottuk. Csak egyetlen esetre emlékszem, hogy Mamáéknál le volt öntve egy kocsi kukoricacső, s fosztani kellett.
156
Az esztendő leforgása, ahogy én láttam
Mamával és unokatestvéremmel, Böbivel fosztottunk. Közben ő verset tanult.
Ketten fosztottuk, ő szedte a zsákba. A vers vége így hangzott: „fütyül a rigó!”
Ehhez azonban minden átmenet nélkül hozzátette: szedtem egy zsák kukoricát.
Ezen nagy vidáman kacagtunk. Szóval a szárvágás közben négy sort vittünk
egyszerre. A szárvágó egy kb. 1 méter hosszú nyélre szögelt acéllemez volt,
mintegy elfordított horoló. A szárízíket össze kellett rakni, majd bálamadzaggal
összekötözni. A szárból összeálló kévéket kocsira rakni, otthon pedig kúpázni.
Ezt használhattuk arra is, hogy a répacsíkot, amelyet a hatvani cukorgyárból
vásároltunk a jószágok etetésére, jól körbe lehetett rakni: ne fagyjon össze télen.
Egy-egy szárízik csomót beadtunk a tehén elé, s azt elrágta hideg téli napokon.
A lerágott íziket újra csomóba kötöttük, s a szénakazal alá lehet tenni.
Ősszel iskolába kellett menni. Én Tőtevényen kezdtem a tanulást, az első
négy évet Montvai János tanítónál végeztem. Az első szeptemberben csak egyszer mutatták meg, hogy hol az iskola, majd onnantól fogva magam mentem át
a nagykátai úton, ott, ahol Tőtevényben az első tanya, a Csillik család tanyája
volt. Aztán onnan már Vecával együtt mentünk. Később már teljesen egyedül
jártam, kerékpárral vagy gyalog. Egy alkalommal a tanító bácsi beírta az ellenőrzőnkbe, hogy valami miatt a tanítás délután lesz. Én ettől annyira megijedtem, hogy otthon el sem mondtam. Azon a napon, mintha mi sem történt
volna, reggel elmentem iskolába, és 13 óráig vártam a tanításra. A tanító bácsi
haza engedett aznap!
Disznóvágás (a tél folyamán, decemberben)
Mindig voltak anyakocáink. Fialás után felneveltük a jószágokat, majd eladtuk, vagy a vásáron, vagy a vágóhídra. A vágóhíd a 150–160 kg-os hízókat
szerette. Talán hasonló súlyúak lehettek a levágott állatok is. A disznóvágás
mindig a hideg, téli napokon volt. Már előző napon nekiálltunk az előkészítésnek, az edények, az eszközök mosogatásával, valamint a hagyma és a fokhagyma pucolásával. Az esemény általában reggel, jó sötétben kezdődött, egy
kis pálinkával. A disznó szájába egy kötélhurkot tettek, s kihúzták az ólból.
Keresztapám megmerte szúrni a disznót. A vér felfogása egy kis, fehér tálban, kavargatás közben történt. Előfordult, hogy a kapálózó jószág kirúgta
a kezemből az edényt. Nagymamáméknál a padláson volt egy kézzel hajtós,
fatüzelésű pörzsölő, de jobban emlékszem a gázpalackos pörzsölőre. Pörzsölés közben a nagyobb sörtéket lapáttal kellett lekaparni. Ez a művelet addig
tartott, míg az állat fekete nem lett. Ezután következett a kés és a sikárkefe.
Ilyenkor mindig elhangzott: na, ez a disznó ennyit egész életében nem fürdött-tisztálkodott. A négy sonka és a fej levétele után a vita tárgyát képezte,
hogy hátáról bontsuk vagy a hasáról. Ezek közül az egyik az orjára bontás
volt. Fára soha nem húztuk! Az értékes belsőségeket teknőkbe, műanyag ládákba tettük, majd megmostuk. Ilyen fateknőbe került a bél is, melynek gon-
157
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
dos tisztításához a nagymamám mindjárt neki is látott, vigyázva, hogy a bél
ki ne szakadjon. Miután az első tisztítási sor megvolt, már kellettem én is,
hogy a vizet öntögessem, a bél tartalmát eltávolítani. Egyszer egy táborban
a gyerekekkel hurkát ebédeltünk. Szóba került, hogy a bélben korábban bélsár volt, az egyikük szörnyülködve távozott a körünkből! Nagymamám a mosáshoz hagymát és ecetet használt, még ultrát is. Addig kellett a belet mosni,
míg „az utolsó vizet meg nem lehetett inni”. Egyszer kóstolót vittem Szegedre,
1995-ben, akkortájt voltam ott növendék. Az erdélyi testvérek megjegyezték,
hogy ez tiszta hurka, tiszta bél, pedig ez nem minden magyarországi hurkáról
volt elmondható!
9 óra tájban reggeliztünk, húsokat, sült vért, a disznó eszét, amelyekhez
friss, puha fehérkenyeret és uborkát is ettünk. Reggeli után jött az előkészítés.
Külön lett válogatva a kolbásznak való, amelyet le kellett darálni, majd ízesíteni. Ilyenkor mindig elhagytam a terepet, mert mindenki hozzá tett valamit: „szerintem még só kell bele”, „nem az már elég”, „még paprika kell bele”.
A kolbász és hurka ízesítésekor előkerültek olyan fűszerek, amit egyébként
nem használtunk. Ezeket nem is nagyon ismertem: a majoránnát jegyeztem
meg a legjobban, mert a rádiós sorozat dramaturgja Major Anna volt! A hurkához a húsokat és a belsőségeket megfőztük, majd óvatosan (szilánkmentesen) szétválogattuk, ledaráltuk. A rizs kifőzése önálló tudomány volt. Abálevet mértünk hozzá, amiben megelőzőleg a hús főtt – minden kiló rizshez egy
fél liter abálé jött. A rizst állandóan kavargatni kellett, de úgy, hogy ne törjön
össze. Az abálében kifőtt rizs íze nem hasonlítható össze semmilyen vasárnap
használt, főtt rizshez, hiszen a rizst nem járta át a főtt hús íze. Az elkészült
rizst teknőbe kellett tenni, letakarni, hogy kipattogzon. Amit akkoriban nem
értettem, mert semmilyen pattogást nem hallottam. Aztán a kimosott belekbe
beletöltöttük előbb a kolbászt, majd a hurkát. A töltő egy tekerős, alumíniumból és acélból készült fogasléccel ellátott szerkezet volt. Nagy odafigyelést
igényelt, de ránk bízták. A hurkák közül legfinomabb a vastagbélbe töltött
hurka volt. Ezek után következett a szalonnák előkészítése: a zsírnak, a tepertőnek és a pörcnek való. Ennek kisütése is nagy odafigyelést igényelt: ne égjen
le, állandó kavargatás mellett se törjön össze. Tejet, vagy szódát kellett tenni
a bográcsba! Az elkészült tepertőt barnaszínű fémbödönbe tettük. Egész sokáig kitartott az év folyamán. A zsírt nagy, piros zsírosbödönökbe szűrtük, s
félretettük, a megdermedésig. Készültek húsok, fehér szalonnák, abárolt szalonnák, paprikás szalonnák. Időnként készítettünk disznósajtot is. De nem
mindig, mert az ebbe való húsok tölteni is jók voltak. Nagymamáméknál már
öreg este volt, mire vacsoráztunk. Nálunk azonban (talán gázpörzsölőnek
is köszönhetően) úgy dél, vagy félegy tájban indult a mosogatás. Amikor az
egyes húsok és kolbászok már konyhakészek voltak, anyukám mindig vitt be
belőlük, s elkészítette a levest, valamint az ebédhez való sülteket is. Egy óra,
fél kettő tájban ebédeltünk. Mindenki egy kicsit megnyugodott, már a pálin-
158
Az esztendő leforgása, ahogy én láttam
ka is jól elfogyott, mindenki eltelt a zsírnak az illatával. Természetesen apukám még kint ténykedett az elpakolással, a zsír és a tepertő elraktározásával. E
naphoz sohasem tartozott hozzá az éneklés! Igaz, más alkalmakhoz sem mindig. Továbbá soha nem készítettünk töltött káposztát. Így is eléggé bőséges
volt a nap! Mivel hűtőnk csak 1980 után lett, fagyasztónak meg még a hírét
se hallottuk, ezért a tartósítás egyik módja az volt, hogy adtunk ajándékba
„kóstolót” a szomszédoknak: húst, szalonnát, kolbászt. Persze amikor meg
a szomszédok vágtak, akkor mi is kaptunk tőlük. Másik tartósítási forma a sózás volt, nagy teknőkben álltak a fehér szalonnák, amelyet mindig az apukám
kezelt. Füstölőnk nem volt otthon, és nem is emlékszem rá, hogy elvittük-e
valahová füstölni. Harmadik tartósítási mód tehát a füstölés volt. A füstölnivalók egy hétig álltak a sóban. Majd lemosásra kerültek, forró vízben. Ezután
beleraktuk a páclébe, amelyben babérlevél, só, bors, köménymag, fokhagyma
és vöröshagyma volt. A szalonnát Bóna László füstölés előtt abálében még
főzi is. Nem abált szalonnát készít, de hogy az jobban felvegye a sót, 8 percig
főzi. A sült hurkát pedig úgy készíti, hogy a hurka alá 5 cm vastagon savanyú
káposztát is tesz, így nem kell a hurkát forgatni, és nem reped meg.
A jószágnak minél több részét igyekeztünk felhasználni. Ott van például
a háj. Ezt az ebéd tájékán le kellett fejteni a hártyáról, majd ledarálni. Ebből
készült a hájas sütemény, amelyhez foghatót nem találtam sehol. A család as�szonyai generációról-generációra adták tovább a süteménykészítés receptjét,
valamint csínját-bínját is, pl. hányszor kell áthajtogatni, s a hajtogatás irányát
gyufaszállal megjegyezni. Az elkészült tésztát tepsibe kellett tenni, s lekvárral
kellett tölteni. A sütés az egész lakást finom illattal töltötte be! A sütemény
egyébként hosszú ideig elállt volna, ha jóval előbb meg nem esszük!
(A disznóvágásról még egyszer szó esik majd, Kecskés Lászlóné, Szappanos
Zsuzsa visszaemlékezései között.)
Birgevágás
Sok birkát levágtunk az évek folyamán, ha mindre nem is emlékszem, de
arra igen, hogy báránybőrök voltak az ágyakon díszként, sőt még a földön is.
Természetesen ezeket előbb lesóztuk, majd egy szakember kikészítette. A birkavágásra a szomszédságból Kis Tibit kértük fel vagy Pistát. Ezen a napon apukám leakasztotta az udvaron álló hintát. (Ez egy fára volt fölakasztva, amelynek
pont megfelelő magasságban volt egy vízszinteshez közeli ága.) Tibi leszúrta
a jószágot, majd a két hátsó lábánál fogva erre a fára felakasztotta. Máig jól
emlékszem rá, hogy milyen szakszerű, gyakorlott mozdulatokkal dolgozott:
hogyan fejtette le a bárány bundáját, majd ezt követően hogyan darabolta föl
a jószágot.
159
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
A nagy ünnepek
Talán egy alkalommal Mamáéknál aludhattam, s elmentünk a roráté misére.
Az egész eseményből nem maradt meg semmi, csak annyi, hogy reggel mentünk, még sötétben, s vittünk magunkkal egy viharlámpát.
A karácsony vidám esemény volt. Az iskolában Montvai tanító bácsival
karácsonyi díszeket készítettünk. Például színes kivágó mintákat daraboltunk
fel csíkokra, és úgy ragasztottuk össze őket, mintha egy lánc lenne. Karácsony
előtt érdekes és ritka illat töltötte be a házat: a banáné és a narancsé. Ezt az
egész évben csak egyszer előforduló gyümölcsöt apukám hozta. Sokat kellett
Jászberényben sorban állnia érte. A mennyiség is korlátozva volt, ha jól emlékszem 1–1 kg-ban. Karácsony napjára sütöttünk és főztünk. Nem maradhatott
el a bejgli, meg a zserbó, de még a kocsonya sem. Délután feldíszítettük a karácsonyfát. Voltak rajta gömbök, amelyek törtek, ha leejtettük őket. Biztosan volt
rajta fényfüzér, amely soros kapcsolású volt, ha egy égő kiégett, akkor nem égett
az egész sor. Karácsonyi ajándékokat is kaptunk, elsősorban hasznos dolgokat,
mint például a ruhaneműt. Biztosan kaptunk társasjátékokat is, mellyel természetesen az egész család közösen tudott játszani. Így él emlékeim között a Gazdálkodj okosan! Talán viccesen hangzik: konyhabútor 15.000 forint, szobabútor
25.000 forint, pingpongasztal 2000 forint. Másik évben Egri János vetélkedő
műsorát utánzó betűkirakós játékot kaptunk. Természetesen valamikor átmentünk Varga mamáékhoz is: ott is állt egy kicsi karácsonyfa, ott is volt bejgli,
zserbó. A karácsonyhoz mindig hozzátartozott a szánkózás. Mamáék a parton
laktak, s ahová nyáron a teheneket pányváztuk, ott ekkor vidáman csúsztunk
le. Jászsági viszonylatban ez hosszú pálya volt, kb. 15 méter. Egyszer elmeséltem
egy bélapátfalvi rendtársamnak, aki a nevetéstől alig tudott megszólalni: náluk
olyan pálya volt, amin egy délután maximum ha kettőt tudtak csúszni, olyan
hosszú volt. Karácsony és Szilveszter alkalmával megnéztük a televízió műsorát. Először egy kis Tünde típusú tv-nk volt, majd Videotont vettünk. Nagymamáméknál meg egy barna színű Junoszty típusú tv volt, ez még akkumulátorról
ment. Nagyapám az akkumulátort kb. hetenként egyszer áttolta hozzánk egy
taligán, hogy töltsük. Így addig csak a Kossuth Rádió ment, egy Szokol típusú
készüléken. A rádiót átalakítottak: a csatlakozót két vezetékkel és saruval kihozták a készüléken kívülre, aztán két lapos elemet gumiztak rá.
Ezekben a hónapokban csak gyalog lehetett iskolába járni, akár Tőtevényre
jártam, akár Jászberénybe. A havat Sápi Jani bácsi húzta el, méghozzá egy házilag hegesztett, ék-alakú, fémből készült szerkezettel, amelyre ő maga állt rá,
miután a lovát befogta elé.
Tavasszal megindult az olvadás. Ezt az időt abból a szempontból nem igazán szerettem, hogy minden út csupa sár volt. Pedig a 80-as évek elején a tsz
kiigazította a kanyargós utat egyenessé, és a két oldalán mély árkokat is ásatott,
legalábbis gyermekfejjel mélynek tűnt. Néha a gépjárművek is mély árkokat
160
Az esztendő leforgása, ahogy én láttam
szántottak az útba, s mi meg megpróbáltunk magunknak az út szélén vagy az
út mellett egy gyalogjárót kitaposni, amin kerékpárral is lehet közlekedni.
A tavasz más szempontból jó volt: életre kelt a természet és a kert is. Kezdődtek a tavaszi munkák, a konyhakert felszántása, a háztáji növények elvetése.
Előkerült az ásó, a kapa, a gereblye, az útalló,276 később a horoló és a locsolókanna. Ekkora a pince már kezdett hiányt mutatni, s a kamrában is megcsappantak a befőttek és a lekvárok. A gyepet, amelyet a teheneknek béreltünk,
évente felmérték. Két tetőlécet derékszögben összeszögeltek, amelyek megfelelő
hosszúságú szárai kiadtak egy ölet, ezt forgatták nagy ügyességgel. A fű első
alkalommal jó hosszúra megnőtt, talán 60–80 cm-nyire. Még értem olyat, hogy
kalákában kaszálták le, de azt is, hogy traktor érkezett az oldalán két tárcsával, s
az kaszálta le. A füvet utána egy villával meg kellett fordítani, hogy az alul lévő
oldal is alaposan kiszáradjon. Ha vizesen raktuk volna kazalba, akkor bepenészedett volna. Néhány alkalommal a petrencékbe gyűjtöttük, és petrencerúddal
vittük haza (a tanya közelében elhelyezkedő legelőkről). A legtöbb alkalommal
azonban boglyákba raktuk, és lovas kocsival szállítottuk haza. Ilyen alkalmakkor a lovas kocsi oldalát leemeltük és megtoldottuk a vendégoldallal, amely által
a plató alapterülete megnőtt. Erre lehet feladogatni a szénát. Egyszer hazafelé
haladtunk a szénával és mindenestől az árokba borultunk, még a kocsi bakja is
leesett. Kár azonban nem történt. Kaszálás után a fű már másodszor nem tudott megnőni oly hosszúra, mert naponta kipányváztuk a teheneket, és néhány
óránként odébb pányváztuk őket. Délben meg megitattuk és árnyékba tereltük
őket, kérődzeni. Itt jegyzem meg, hogy a kasza vásárlása külön tudományt igényelt. Az volt a jó kasza, ami a megütése után még néhány másodperc múlva is
jól pengett. A kaszaverés tudományát sem tanulta meg mindenki. Én az első alkalommal olyan hullámosra vertem, hogy a Balaton vize ahhoz képest síkvidék
volt, még viharban is. Tokmánynak kétfélét láttam használni: a tehénszarvat
vagy a boltban vásárolt fémtokmányt. Ha utóbbit megvettük a boltban, akkor
vásároltuk hozzá kaszakövet vagy fenőkövet is. A kaszáláshoz nem használtunk
takarót, a fűhöz és a lucernához nem kellett, de régen a búzához használták.
A húsvétvasárnapi események közül nem maradt meg bennem semmi sem.
A húsvéthétfő azonban annál inkább vidám esemény volt. Otthon is készülődtünk, verseket tanultunk, mint például a Zöld erdőben jártam kezdetűt. Szépen
felöltöztünk, sötét színű, vasalt nadrágban, fehér ingben mentünk locsolkodni.
Először a szomszédokban jártunk, házról-házra. Egyszer Csillikéknél be volt
kapcsolva a televízió, s valamilyen remek mese ment benne. Én meg reméltem,
hogy sokáig maradunk! 11 óra körül indult Jászberénybe az autóbusz. S az ottani rokonokat is végig kellett járni. Az ilyen találkozások alkalmával mindig
kötelezően el voltak csodálkozva, hogy mennyit nőttünk, milyen szép verset
Az útallónak egyik oldalán három-, a másik oldalán pedig kétfogú „gereblye” van. A veteményes sorok egymástól való távolságát lehetett kimérni, illetve pontosan kiszabni vele.
276
161
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
mondunk. A locsolkodásból már elegük lehetett, mert a kölnik olyan illatosak
voltak, hogy az már rettenet. Általában csokitojást és pár forintot kaptunk ajándékba. Utána kötelező volt leülni és enni. Nekem már sok volt. Ugyanis ha mindenütt egy szendvicset meg egy szelet tortát kellett volna csak megenni, még
akkor is délre már a vacsorán is túl lettünk volna, de még a másnapi reggelin
is! Öcsémnek az egyik évben nagyon megtetszett a szendvics tetejére tett pirospaprika, de lehet, hogy gulyáskrém volt. Utána rendszeresen előfordult nálunk
is. Na, a találkozásnak egyszer csak vége szakadt, kezdtünk búcsúzkodni. Ilyenkor mindig mindenki elmondta, hogy idén többször fogunk találkozni, akár
minden héten is, nemcsak húsvéthétfőn! Ezt minden húsvéthétfőn elmondtuk,
de nagyon ritkán tartottuk be, vagy egyáltalán nem!
A tanév vége is elérkezett, a bizonyítványosztások időszaka. Első osztály
végén Montvai tanító bácsi kiemelte, hogy ilyen csúnya írású kisfiút egész eddigi pályafutása során még nem látott, pedig ezt-azt megtapasztalt már. Ezen
a helyzeten második osztályra csak kicsit, harmadik osztályra csak még egy
kicsit tudtam javítani. Aztán negyedikben eljött az orosz nyelv tanulása, s így
a cirill betűk újabb fejtörést okoztak. Mivel 1984-ben negyedik osztályos csak
egymagam voltam, egy magnóval a tanári szobába lettem beeresztve. Azt gondoltam, hogy a magyar szavakat cirill betűkkel kell majd leírni, s már meg is
van az orosz nyelv.
A koranyár és a július sok munkával telt. Hiszen a ház körül mindig akadt
valami teendő. De igazán mondhatom, hogy volt időnk játszani is. Játékunk
kevés volt, de az egész tanya, az erdő, a legelő mind-mind rengeteg alkalmat
kínált a játékra. Hektár számra állt a „játszótér”. Amikor Winnetou-t vetítették
a tv-ben, akkor természetesen íjakat készítettünk, amikor sárkányeregetés volt
a tv-ben, akkor nádszálakból és papírból sárkányokat készítettünk. Focizásra
összesen hárman voltunk! Az én időmben nem voltak fiúk a mi dűlőnkben.
Talán néha Rohonczy Viktor jött ki Jani bácsi tanyájára. Nagyapámnál mindig
volt cigaretta a szekrény tetején: Kossuth, de láttam Fecskét is, meg Románcot.
Ezt is kipróbáltam, de éppen a szénakazal mögött! Szerencsére azonban nem
történt baj! Egyik erdélyi rendtársam is a szénakazal mögött gyújtott rá, oda is
lett a tehenek és a lovak téli takarmánya!
Az egyik esztendőben valamilyen tejsavót hozatott a nagymamám, amelyet
100 literes fémhordóban tároltak a tanya egyik részén. A hízók leadásának az
ideje volt. A legnagyobb megdöbbenésemre mind egyszerre elpusztult! Valamit
tárolhattak a hordóban előtte, ami nem tett jót a jószágoknak. Teljes volt a kár!
Egyébként a kismalacok születése is nagy esemény volt. Egy malac képes volt
akár 9–12 fiat is a világra hozni.
Egy másik alkalommal az öreg tehenünk, az „Ami” bornyút kellett hogy
a világra hozzon. Azonban az ellés körül gondok akadtak, a kisbornyú kidugta
a lábát, de fejjel előre akart megszületni, így beledöglött. Az állatorvos kijött
megnézte, s javasolta a mihamarabbi vágóhídra szállítást. Aki a biztosítótól ér-
162
Szubjektív gondolatok a II. világháború idejéből
kezett, meglepetésemre az Amál nevet írta be a nyomtatványára, és csak fele
pénzt fizetett, mert túl öreg volt a tehén! Egyébként a kis bornyúk érkezése is
mindig vidám esemény volt. Izgalommal vártuk! A legnagyobb öröm az volt,
ha üsző született, vagyis nőnemű tehén, és nem bika. A kisbornyúkkal szívesen
játszottunk, vidáman ugrándozott az anyja mellett a legelőn. Mindegyik állat,
így a kismalacok és a bornyúk ellése általában természetes úton zajlott, vagyis
állatorvost vagy kovácsot nem hívtunk hozzá. A gazda inkább csak ellenőrizte,
hogy minden rendben van-e. A legtöbb tehenünk magától megellett. A születés
után lenyalta róla a burkot, sőt szárazra nyalta, majd magától teljesen megszáradt. Varga nagyapámat viszont néha elhívták elletésre. Egyszer ikrek születtek
az egyik tanyán, de az egyik elpusztult. Nagyapám a kezét tördelte: nem akartam, nem akartam. A háziak a végén már nagyapámat sajnálták: hát tudják,
hogy nem akarta, meg azt is, hogy néha elpusztulnak a kisbornyúk! Nincs harag. Vigyázni kellett arra, hogy a tehén, bár nagyon szereti, soha ne menjen
a lucernára. A friss lucernától ugyanis felfúvódtak! Soha nem kellet nálunk
szúrócsapolást végezni.
Bata nagyapám nyugdíjazásáig az erdőgazdaságnál dolgozott. Az egyik alkalommal valami tuskók érkeztek hozzánk, amelyeket együtt daraboltunk fel.
Arra emlékszem, hogy éket vert bele, utána, hagyta egy ideig, „hadd pihenjen”.
S kicsivel később vertük tovább. Az már igaz, hogy lassú munka volt, közben
megállt időnként a fejszét élezni, máskor meg pipadohányt vágott, s tömködte.
Gyerek fejjel ez eléggé unalmas volt.
Szubjektív gondolatok a II. világháború idejéből
Bóta József277: Sír egy nemzet278
Sír egy nemzet, minden zokog
Fű, fa, virág elhervadott
Ember s állat csak sanyarog
E szabadság rabnak adott
Ím a számat befoghatom
Mert ép kezem s lábam rakom
Csak egy szócska, de nem mondom
Vele gondom másnak hozom
Vagy látásom korlátozom
Szemem is ép, nem tagadom
Síró arcok hát, mér’ vagytok
Derült mosolyt rajonghatok
A szabadság mindent adott
Szitkot, átkot rátok rakott
Dülledt szemek nehéz könnye
Patakként hull e bús földre
Pribék hordák vad rabigát
Hoznak mindég hej, de nem mást
Hajta 71., édesapja Bóta József (1894), édesanyja Matók Viktória (1897), testvérei: Rozália
(1926), Margit (1930). József 1924-ben született, földműves.
278
Bóta József: Gondolataim gondos papírra vetése, kézirat. A verset 1954-ben írta.
277
163
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
Szép szavukra mért hallgatsz hát
Magyar nemzet hord az igát
Szolnok hozzád oly hírrel gyön
Józan elméd megtévesztőn
Tört agyadnak kuszált gondja
Magyar nemzet jajt sokallja
Keservekbe lesüllyedtünk
Porba, sárba, ha tiportak
Szent lobogónk s bízó hitünk
Ily szörnyűn még nem mocskolták
Várunk tovább hát még tűrjük!
Magyar magyart egy mást üssük
Mint hű ebek meg lapulva
Ringó lábnak talpát nyalva
Női nemzet szennybe hozta
Vad ármány szép elvakultan
Törtek reánk, mint a vihar
Bolsevizmus állatival
Állati sors alá mélyen
Süllyesztette e nemzedéket
Erkölcstelen húll a métely…
E drága hont kicsi fészket
Szeretőt, hű feleséget
Kit az ár még nem dönté meg
Nincs is, nincs már, ki megvédje
Mért haltatok honi fajok
Vérbe fagyva harcoltatok
Diadaltok elkárhozott
Egész nemzet ezért zokog
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
Tanyázások a 60-as években
Ezekben az években a közösségi életet és a kikapcsolódást a tanyázások
jelentették. Villany nem volt, televízió sem, csak rádió, az is telepes. Ekkor,
a hosszú téli estéken adták át az idősebbek a régi történeteiket, anekdotáikat,
generációkon át. Szüleim nagyon szerették a közeli-távoli szomszédokat felkeresni, és ők is szívesen látták őket esténként. Senkihez sem kellett előre bejelentkezni, természetes volt a látogatás.
Ezek a tanyázások névnapok, nagyobb ünnepek alkalmával, de csak bármikor, egy-egy téli estén, akár hétköznap is, bármilyen aktualitás nélkül, csak úgy
történtek. Mivel hamar sötétedett, az esti munkálatok, pld. a fejés után a szüleim megpakolták a kályhát, jól felöltöztettek bennünket meleg ruhába, és viharlámpa fényénél elindultunk valamelyik tanyába. Nekünk, gyerekeknek már
csak az út is izgalmas volt, a befagyott pocsolyákon és ereken „iringáltunk,”
aminek nem örültek, hiszen a csizma talpa kopott. Egy-egy róka vagy eltévedt
őzike is felkeltette a figyelmünket. Egy kis szaladgálás után, kipirosodott orral
megérkeztünk. Mielőtt átléptük volna a küszöböt, levertük a kabátunkról, csizmánkról a havat, a sarat a pitvarajtónál.
„Aggyon az Isten jó estét!” – köszönt be az apukám. A házigazda és családja szívesen fogadta a „vendégeket”. Mindenki elhelyezkedett a szokott módon. A felnőtt férfiak az asztalhoz ültek a székekre vagy a lócára. Az asszonyok
a gyerekek közelében kis faszéken, a gyerekek a kemence padkán, a „suckóban”
164
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
vagy egyszerűen csak a földön a rongy-gyékény szőnyegeken. A téli időszakban
általában csak egy helységben volt fűtés, leginkább a kemencében, így a szobában. Ha a konyhában, akkor a gazdasszony dobott még a tűzre, és az asztal felett
lógó petróleumlámpa fényét is feljebb „csavarta”, hogy kicsit világosabb legyen.
Gyorsan előkerültek a borospoharak, a „butella,” esetleg egy kis kupica pálinka
is. Neszűri bora szinte mindenkinek volt.
Az asszonyok és a gyerekek szörpöt, vagy csak vizet ittak, ha megszomjaztak.
A beszélgetés elindult, ami az állatokról, a napi eseményekről, a tanyán történtekről szólt: kivel mi történt a tanyán?, volt e róka?, hányat fialt a koca?, mikor
kezdődik a nádaratás?, a disznóvágás kinél lesz?, mennyi tejet adott a Szegfű?
Az asszonyok is tereferélni kezdtek: ki mit hallott a csarnokban?, elült-e
a kotlós?, ki mit főz holnap?, fáj a baba hasa?, szakad a gyerekeken a ruha?, melyik lánynak ki udvarol?, Jóska-Pista megint részegen imbolygott haza. A gyerekek is megélénkültek, játszani kezdtek, kicsit hangoskodtak, ekkor leintették
őket: „ne te ne, a fene egye meg, nem értik!” Gyakran, ha hosszabb időt töltöttünk ott, előkerült a magyar kártya, és „durákoltak”, „zsírt” játszottak a felnőttek, jó nagyokat csapva az asztalra a kártyával.
A háziasszony elővette a maradék pogácsát, kelt kalácsot vagy csak a sütőtököt, tökmagot, napraforgómagot, pattogatott kukoricát. Az idősebb férfiak
pipáztak, nagyapám még rágta a „bagót”. A pipa füstje táncolt a petróleumlámpa fényében. Ha jeles névnapot ünnepeltek, nótáztak, egy kicsit felszabadultak
a mindennapok nehézségei közül. Telt-múlt az idő. A kisebb gyerekek elaludtak
az anyjuk ölében, a nagyobbacskák is kijátszották magukat, ásítozni kezdtek.
És ekkor apukám kiadta a parancsot az indulásra. „Na, akkor tegyük el magunkat holnapra!” Fáradt, tüzes arcok (bortól, csóktól), öltözködés, „Aggyon
az Isten jó iccakát!”, és elköszöntünk, majd a viharlámpa fényénél elindultunk
haza. Az úton a szüleim megbeszélték a hallottakat, és a hideg, zord időben
anyukám mindig megkérdezte: „Ugyan apjuk, a mi tüzünk kialudt-e nálunk?”
– persze sosem aludt ki. Gyors mosakodás után békésen nyugovóra tértünk.
Így maradt meg emlékeimben, a régi idők közösségi életének ereje. Nagyon
szívesen emlékezem vissza ezekre az időkre, e sorok írásakor is érzem a pipadohány illatát, és látom a füstjét is, ahogy gomolyog a petróleumlámpa piciny
fényénél, hallom a tűz pattogását, és látom a fejkendős néniket, a csintalan gyerekeket, a felszabadult felnőtteket, talán még az éneküket is hallom: „Ki tanyája
ez a nyárfás…?”
Az István király-napi búcsú
Minden évben augusztus 20-án volt a hajtai búcsú, úgy mondtuk, „István
királykor”. Nagy eseménynek számított, mi, gyerekek izgalommal vártuk. Az
előkészületek már 1–2 héttel előbb megkezdődtek. A tanyákat szorgos asszonyi kezek hófehérre, esetleg sárgára, mutatósra meszelték. Az épületek falának
165
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
alja pedig ultramarinkék színt kapott, a madzag kicsapatásával. Neszűri homok
került a lecsepegett festék tetejére, majd elgereblyézték azt. Ha kopott volt a fából készült nagyajtó, vagy az ablak, vagy a tornác garádicsa, akkor zöld színű
olajfestékkel felújították. A lécből és deszkából épített kerítéseket fehér homokos mésszel kenték be. (Nem minden tanya volt körbekerítve, de amelyik igen,
annak kerítését gondozni kellett.) Az összhatás melengette a tanyasi emberek
lelkét. Élénkpiros muskátlik az ablakokban, vakítóan fehér falak, sötétzöld ablakszemek, ajtók. Magyarságunk jelképei.
A tanyaudvart vesszőseprűvel felsöpörték, a gazdasági épületek előtt is „rendet” tettek. Mivel minden tanyában volt baromfi is, és ekkora a kiscsibék is legalább rántani valók lettek, a háziasszonyok feladata, az ünnepi ebéd elkészítése
nem okozott nagy gondot. Zöldségfélék a konyhakertben sorakoztak. A friss
tojások sárgára színezték a levesbetétet, a nokedlit.
Eljött a búcsú napja. Reggel a jószágok ellátása után mindenki ünnepi ruhába öltözött. Mi kislányok masnit kötöttünk a hajunkba, „laggos”, kopogós cipőt
húztunk a fehér, nylon harisnyára, hímzett blúzt és pliszírozott rakott szoknyát
vettünk fel.
Boldogan vártuk a vendégeket. Szüleim testvérei Budapestről, Kenderesről, „Birinyből” jöttek velünk ünnepelni. A pap bácsi kis kápolnában ünnepi
misét mondott, körmenettel záródott a felemelő szertartás. Majd átmentünk
a tejcsarnok melletti kis térre, ahol kirakodó vásárosok, céllövölde, sergő várt
mindenkit.
Mi gyerekek kaptunk egy kis búcsúpénzt, amit gyorsan el is költöttünk:
törökmézre, krumplicukorra, ébenfekete bocskorszíjra, nyalókára, színes mézeskalácsokra, csak ilyenkor kapható fagylaltra. A vásári forgatagban búcsúfiát
(babát, húzós lepkét, Fekete Péter kártyát, gyűrűt, csillogó kalárist, karkötőt)
vásároltunk. A nagyobb, eladó lányokat a siheder fiúk elvitték sergőzni, és tükrös szív alakú mézeskaláccsal ajándékozták meg. A céllövöldében „csúnyácska”
babát, színes similabdát próbáltak lőni a kiszemelt leánykának. Déli órákban
nagy lakomát csaptunk a tanyánk udvarán. Körbeültük a kihúzós nagyasztalt.
Voltunk jó sokan, hála Istennek. Volt ott aranyló, sárga tyúkhúsleves csigatésztával, zöldségekkel, főtt hússal (erős bogyiszlói zöldpaprikával). Rántott csirke
petrezselymes krumplival. Birkapörkölt sós burgonyával, aki nem szerette annak csirkepaprikás nokedlivel (volt, aki hófehér tanyasi tejföllel fogyasztotta).
Savanyúságnak friss uborkasalátát vagy kovászos uborkát adtak. Aprósütemények, kelt kalács, kapros, túrós lepény, vízen kullogó (bőven megszórva csillogó
kristálycukorral). A tanya gyümölcsei, sárgabarack, korai szőlő, őszibarack, ill.
a gémeskútban lehűtött „csányi” görögdinnye.
Családi sör (csatos üvegben), neszűri bor (díszes butellában), egy-egy kupica pálinka a felnőtteknek. Szódavíz és házi szörpök, esetleg Bambi üdítő a gyerekek részére. Ezekben az időkben még nem volt a kávézás a „divatban”.
Délután cigányzenészek járták a tanyákat, és pár forintért a hegedűvel min-
166
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
denkinek elhúzták a saját nótáját. A felnőttek nótáztak, mókáztak, lehet egy
kicsit többet is ittak, felszabadultak voltak. A tanyákon a nyári tikkasztó melegben egész nap hangos gyermekkacaj zengett mindenfelé. Előkerült a kártya
(durák, zsír) és a sakktábla is. Mi gyerekek labdáztunk vagy az újonnan kapott
játékokkal játszottunk.
Gyorsan telt az idő, a vendégek hazaindultak. A felnőtteknek és a nagyobb
lányok és fiúk részére később, sötétedéskor tánceste volt a ”Körben”. Guri Bözsi
néni kocsmájában is egész este csapolta a sört, de császárkörtét, kevertet, rumot
vagy fröccsöt is lehetett fogyasztani. Ott is nótával, beszélgetéssel és mulatozással telt el az este.
Izgalmas, örömteli, kicsit bohókás, de meghatározó nap volt a „búcsú napja” – a családok összetartozását, a közösségi élet erejét, „István király” emlékét őrizve meghatározó ünnep volt. A kalászérlelő hőség igazi lezárása volt,
és méltó várakozás a „békanyálas”, szűrt, őszi fények ígéretével a szüretnek és
a betakarításnak.
Gyermekkorom gyöngysorából
Ez a fejezet a boldog gyermekkor gyöngysoráról egy-két kedves, válogatott
darab. Hatan voltunk unokatestvérek. A szünidő kezdetén, június végén megérkeztek a nagymamához az unokatesók. Kettő lány Budapestről, kettő fiú Kenderesről. És mi, ketten lányok a kis testvéremmel, akik odaszülettünk a Hajtára. Már vártuk a találkozást, ugyanis abban az időben, télen disznóvágáskor és
a nyári szünetben tudtunk csak együtt lenni. Ekkor kezdődött el számunkra
a gondtalan és boldog gyermekélet.
Mi a szomszéd tanyán laktunk, alig vártuk, hogy elvégezzük reggel a ránk
bízott feladatokat, és azután „usgyi” a mamához, játszani. Az egész Hajta a miénk lehetett. Facsónakban a Hajta vizén evezve, olykor lubickolva és a tágas
réteken, legelőkön labdával vagy anélkül, a neszűri homokban a lehullott gyümölcsöket megdézsmálva. Az idősebb unokatesók a tanyasi cimborákat is felkeresték (a lányoknak hevesen udvaroltak is). Az Öregerdő szélén is találtunk
számunkra érdekes játékokat. Eső után gombásztunk, a fiúk még horgászni is
próbáltak. Sok játékunk nem volt (a mai értelemben véve), esetleg kártyák, társasjátékok, tollaslabda, foci, babák azonban igen. Jellemzően másban találtuk
meg a játékot. Sutyinkáztunk, ha az érben megállt a víz, bunkert építettünk,
fára másztunk, bújócskáztunk, a nagyobbak „tornaórát” tartottak.
Az esetleges sérülésekkel nemigen foglalkoztunk. A mama leöntötte egy kis
ecettel vagy bekötötte ruhaanyagú zsebkendővel és kész. Kéztörés többször is
előfordult. Lali nevű unokatesóm felcsimpaszkodott a Beszteri-árok szélén lévő
fűzfára. Megpróbált az ágakkal átlendülni a másik partra. Az ág leszakadt, Lali
lepottyant, és eltörött a keze. A legidősebb Marika busszal bevitte Jászberénybe,
ahol begipszelték. A szülők számára erre csak akkor derült fény, amikor au-
167
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
gusztus 20-án jöttek a gyerekekért. Telefon nem volt, néha postai levelezőlapot
írtak a szülőknek. Évről évre szinte mindig a szöveg ugyanaz volt: „vigyázzatok
magatokra és a kicsikre, segítsetek mamátoknak, ne egyetek túl sok zöld gyümölcsöt, viselkedjetek rendesen”. A gyerekek a két hónap alatt vagy híztak, vagy
úgy megnyúltak, hogy csak csodálkoztak a szülők, amikor meglátták őket.
A tanyasi idős emberek türelemmel, játékosan adták át a nagy tudásukat, nevelgettek bennünket. Mi akkor még nem tudtuk, hogy ez pedagógia. A nagymamának a sok-sok nehéz munka közben is volt ideje az unokákra. Reggel a jószágok ellátása után jött a „früstök”. Ami éppen a kertben, padláson, veremben,
kamrában, spejzban és az udvaron megtalálható volt, azokból az alapanyagokból
készült. „És mi legyen az ebéd?” Nagyon szerettük a nyári leveseket és a frissen
gyúrt tésztákat. Akkor mindenki kapott egy kis darab tésztát, amit kukorica, ízik
szárával nyújtottunk. A sparheltben már égett a tűz, és ezt a kis tésztát a platnin
megpirítottuk. Gyorsan megkentük kacsa- vagy libazsírral. Mindenki elfogyasztotta a saját tésztáját. Miután a mama a tésztát kinyújtotta, gyors mozdulatokkal
fel is vágta. Már forrt is a víz, beledobta, és hamar már kész is volt. Következett
a kérdés, ki mit kér rá? Persze hatan hatfélét: diót, mákot, pirított grízt, lekvárt,
káposztát, túrót vagy paprikás krumplit. A sajt nagy kincs volt, csak ritkán lehetett. Nagymama a főzések alkalmával a tanya minden kincsét felhasználta, frissen
a konyhakertből. Borsólevesek, grízgaluskával, galamb- és csibelevesek, főzelékek (hús nélkül is) felejthetetlenek, az ízük még most is a számban van. A semmiből is tudott mindig tenni valamit az asztalra, az ő kedves unokái számára.
A nagymamám minden nap ebéd után kb. 20 percre a nagy diófa árnyékában lepihent. Még a 40 fok melegben is fejkendő volt a fején. Ilyenkor árnyékolónak használta, eltakarta vele az arcát. Elővillant a csillogó, hófehér haja,
amit minden reggel „megfűsűt” és befont, kicsi kontyot csinált, amit hajtűvel
rögzített. Ez a pár perc, ennyi rövid idő elég volt ahhoz, hogy tovább tudja folytatni a napot a délutáni teendőkkel. Az állatok itatását, „hívesre” pányvázását,
mireánk, a gyerekekre bízta. Ment a vízzel való csata, a favályúban a kicsik még
fürödtek is. Sikítoztunk a hideg víztől, de percek alatt meg is száradtunk.
Délután a Neszűrbe vonulás következett. Mivel elhagytuk a tanyát, mamánk
a kötényét, ”kékfestő anyagból volt a ruházat nagy része”, megfordította a tiszta
felére, a kendőjét „előre” kötötte, „dorcót” húzott a lábára. Behajtotta a nagyajtót, és indulás. A hat gyerek, a nagymama együtt ment, és egy kutya is csatlakozott. A másik kutyus, aminek „kolonc” volt a nyakában, kikísért bennünket,
és leült abba az irányba, amerre indultunk. A szomszédok így tudták, hogy
Nagykátára a piacra vagy Jászberény felé ment a mama, a Neszűrbe vagy reggel
a piacra. Estéig ott ült és várta, hogy hazaérkezzünk.
Az út is élmény volt számunkra, nemcsak a szőlőben töltött idő. A távolabbi
tanyából kiszaladt Sápiné, Gizike néni. Pár jó szót váltottak. Mivel megszomjaztunk, mindenki ivott a jó hűvös kútvízből, a favödörből, amit a kút kávájára
támasztottak a nagyok. Távolabb haladva a három Babucs-tanya következett.
168
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
Simon Rozi és Simon Mari néni is kiszaladt a tanyájukból a kutyaugatásra és
a gyerekek hancúrozására. Ott is pár jó szó hangzott el, ismét megszomjaztunk,
újból ott is ittunk. Ha ott voltak az ő unokái, azok is csatlakoztak hozzánk.
Mondták is mamámnak: „Ilka néni jól meggyerekesedett megint”, nagyokat
nevettek. Végre megérkeztünk a 12. dűlőbe, a Benke-szőlőkbe. Ahogy előbb
mondtam, hat sor szőlőt örökölt mama is, és minden testvére is, 6–6 sort. Éppen az aktuális munka következett. Ha tudtunk, segítettünk mi is, megkaptuk
a feladatainkat. Bekapcsolódtunk a kötözés, a horolás, a gyümölcsszedés munkájába, a vesszőket hordtuk a sor végére vagy a vizet a permetezéshez. Hát, ezek
voltak a feladatok. Mi kisebbek csak néztük, de ezzel is tanultunk. Alig vártuk,
hogy a nagymama azt mondja: „mehettek, csak el ne csatangoljatok messzire,
a kicsikre meg vigyázzatok!”
A közelben volt egy ásott kút, és a Neszűr is homokos talajú volt, homokvárat
építettünk. Máskor meg gallyakból bunkert emeltünk, fára másztunk, a Beszteri-árok vizében pancsoltunk, bújócskáztunk, a közeli Öregerdőben hársfavirágot
gyűjtöttünk vagy gombát. Sajnos virágokat is szedtünk, csokorba, de akkor még
volt bőven a réteken és a mezőkön. Énekelte is a mama: „csokort kötöttem mezei virágból, mert mezei virágnak gunyhóban a helye”. Nem vittünk magunkkal
sem játékot, sem ennivalót. A természetben talált dolgokkal játszottunk, és a sok
gyümölcsöt is csak úgy, mosatlanul ettük meg – igaz, nem is volt permetezve.
Mindig pirospozsgás volt az arcunk, gyermeki mosollyal. Élveztük a szabadságot, a gondtalan gyermekéveket erdőn, mezőn. Nagyon szerettük egymást, és
nagyon szeretett bennünket a nagymamánk. Kivételezés nem volt, úgy nevelt
bennünket, hogy egyforma unokái vagyunk. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ott
élhettem, és minderre még 55 év után is szívem dobbanásával gondolok vissza.
Hálás vagyok Istennek, hogy a mai napig minden évben egyszer találkozunk
– „unokatestvér-találkozó” a program neve. Fájó szívvel gondolunk ilyenkor
a legidősebb Marikára, aki már nem lehet a földi pályán velünk, de tudjuk,
hogy Nagymamával együtt látnak bennünket, és hallják a sok-sok visszaemlékező történetet, amiket mindig felidézünk.
Ezeken a napokon mi újra gyerekek vagyunk, így 60 éven túl is. Ami számomra nagyon felemelő és biztató a jövőre nézve, hogy a mi gyermekeink unokáink is, a „másod, harmad unokatesók” is részt vesznek ezeken a találkozókon. Ilyenkor a napocska is fényesebben süt az égbolton. Az éjszakában pedig
a csillagok ragyogják be a múló időt.
Szőlőszüret a Neszűrben
A Neszűrben majdnem minden családnak volt pár sor szőlője. Legtöbb esetben apáról fiúra szállt ez is. A megművelése nehéz fizikai munka volt. A 60-as
években csak kézi erővel végezték a kora tavaszi metszést és a nyitást. (Erre
a célra külön nyitókapát használtak.) A metszés tudományát is az idősebbek
169
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
adták át a fiatalabb generációnak. Sokszor hallottam nagyapámtól is, „a metszésen múlik a szüret is, ha rosszul csinálod, akkor már márciusban le is szüretelsz!” Később kötözés, kacsolás, tetejezés, permetezés, horolás volt esedékes.
A kötözés raffiával történt, a permetezés rézgáliccal. Tetejezéskor a karóhoz kötözött növény magasságát mérnöki pontossággal egyformára vágták.
A megfelelően megmunkált szőlősorok (sárga raffia, a kékes színű rézgálic
és a szépen feltöltött szőlőtőkék haragoszöld levelei, zsendülő egészséges fürtök) dicsérték a szorgos szőlősgazda munkáját. Többféle szőlőfajta is volt, pl.
a korai érésű (Anna-nap környékén júliusban már fogyasztható volt), a fehér és
a „fekete”, utóbbi a vörösbornak való volt.
Mielőtt eljött a szüret ideje, a gondos gazda előkészítette a szükséges eszközöket. Kénnel, sóderral tisztára mosta a hordókat és az üvegeket, amik a bor tárolására voltak alkalmasak. Előkerültek a faputtonyok, a vödrök, a daráló és a prés is.
Akinek nem volt lova vagy kocsija, megbeszélte a komájával a szüret idejét
és egymást kisegítették. Nagy, de örömteli munka volt a szüret! Összegyűltek
a szomszédok, barátok, rokonok, komák és korareggel lovas kocsival megérkeztek a szünidőnk egyik kedvenc helyszínére, a Neszűrbe.
Nagymamának az apai örökségből 6 sor szőlő jutott a 12. dűlőben (ahogy
arról szó esett, minden gyerek 6 sort kapott). Izgalommal vártuk a szüretet is!
Az általában kalákában végzett munkáknak megvolt a maga varázsa. Sajnos ez
már kihalni látszik. A megérkezés után a férfiak lepakoltak, majd a hagyományokhoz hűen a csontszáraz venyigéből „früstökhöz” tüzet raktak. A szőlőtőkék hamarosan izzó parazsat biztosítottak. Szállt a füst, megbeszélték a munka
menetét, mókáztak a lányok-legények.
A jó nagy és vastag szelet kenyeret fából faragott nyársra tűzték. A parázstól megfelelő távolságra elhelyezték, és a kenyér nemsokára megpirult.
Következett a téglalap alakúra vágott szalonna nyársalása. A szalonna bő
zsírját a „piritusra” csepegtették, és hagymát raktak rá, amit előzőleg „bugyli
bicskával” vágtak fel. Jóízűen falatozni kezdték. (Még ma is érzem az ízét.) Leöblítették a tavalyi borral vagy csak nagy „kupatető” vízzel. Ekkora megjelent
a reggeli aranyló őszi napsugár is, odavonzotta a szomszédos tanya méheit,
a mézédes szőlőfürtöket megtámadva.
A lányok puttonyosfiút választottak maguknak. Szorgos lány és asszonykezek munkálkodtak, és a szőlőtőkék megszabadultak nehéz terheiktől. Gyűltek
a vödrökben a ragadós fürtök. Nekikezdtek mókázni: „Hol van már a puttonyos? Talán átment egy másik menyecskéhez?”, „Aki éjszaka legény, legyen
nappal is az!” A puttonyokból a kocsira helyezett fadézsákba öntögették a szőlőt. Folyt a munka lelkesen, kicsit megropogtatva a derekakat, de vidáman,
mókázva. Ugyanakkor figyelmesen: vigyáztak, hogy a szőlőszemek ne a tőkék
aljára guruljanak, mert azokat mind fel kellett szedegetni.
Ami azonban mégis ott maradt, nem veszett kárba. „Isten madarainak is
kell élni” – mondta drága nagymamám. Ez alatt a rézbográcsban már javában
170
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
főtt a birkapörkölt, ami szintén elengedhetetlen hagyománya volt a szüretnek.
Nagyon jó illatok keveredtek a levegőben, a szőlő édeskés és a bográcsos hús
étvágygerjesztő illata is.
Érdekes, hogy a jó bográcsos ételek főzését inkább a férfiakra bízták, más
alkalommal is. Mire a munkát befejezték, megfőtt a finom pörkölt is. „Nem kell
ahhoz krumpli Ilka néni, azt ehetünk otthon is, csak a jó, puha fehérkenyér és
a sok tavalyi bor legyen elég” – így tréfálkoztak a férfiak. Egy kupica pálinkát is
kaptak. Jóízűen megebédeltek, rágyújtottak egy pipára, majd egy kis pihenő után
így szólt nagyapám: „Na, fogjunk neki, mert marok a nap, estére sem végzünk”.
Következett a szőlő darálása, majd a préselése. Folyt az aranyló, mézédes
must, ha fehér szőlőt szüreteltünk, és ha meg kék szőlő volt, akkor sűrű pirosas-vöröses színe volt, mint a vérnek. Abból mi, gyerekek is kaphattunk, azonban nem sokat. „Ne igyál annyit, mert befosol” – mondták a felnőttek. Nagymamám paradicsomos üvegekbe szűrte a mustot, szalicilt rakott a tetejére,
majd celofánnal lezárta és raffiával lekötötte.
Hűvös, sötét helyre, a verembe rakta, nagyon sokáig elállt, jó üdítő volt később is. A szép, egészséges, nagy fürtöket kiválogatta, és raffiával megkötve
a padláson felakasztgatta a „kolbászos” rúdra, amiről sajnos már őszre lefogyott
a kolbász. Leszemezve az aszaló gyékényre is rakott, abból mazsola lett.
Karácsonykor alig vártuk, hogy felküldjön bennünket a padlásra a fürtökért és a mazsoláért, ami ugyan egy kicsit megaszalódott, de az őszi mézédes
ízeket megőrizte nekünk. (Az év folyamán más gyümölcs is aszalásra került.)
A préselés végeztével hordókba került a must, és várta a forrást, a fejtést, majd
borrá lett. „Legalább kétszer forrjon, koma”, most is, meg majd karácsony táján
is, a fazékban egy kis csípős paprikával, hívjál el, akkor is meg kell kóstolni!”
Mindig volt valami tréfás megjegyzés a nap folyamán.
A törkölyből pálinka
készült. Igaz akkor a pálinkafőzés tilos volt, fináncok járták a tanyákat.
Azonban a leleményes tanyasi emberek ezt is meg
tudták oldani, semmi sem
ment veszendőbe. A szőlő
minden részét felhasználták. A venyigét a kemence
fűtésére, az erősebbeket
a konyhakert kerítésére
használták. A tuskó is jó
célt szolgált a kályha, spar- Szüretel a Matók család, 1956. szeptember 16., Hajta 69. (Hahelt használatakor. A na- tárdűlő) Id. Matók János, Matók Jánosné, Pernyész Margit,
ifj. Matók János, Matók Imre, Matók Erzsébet, Matók Antal,
gyon jó illatú füstjére még Matók Árpád, Matók Boriska, Matók Ferenc
171
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
ma is emlékszem. Metszés alkalmával szaporító vesszőket dugtak a földbe,
ami biztosította az elhalt tőkék pótlását. Nagyapám mondása szerint, aki szereti és tiszteli a szőlőt, azt a gazdát a szőlő többször is „danolásra hívja”. Kora
tavasszal, nyáron, szüretkor és karácsony tájékán, amikor a „butellába” kerül.
Csínytevések
1. A nagymamám a petróleumlámpa fényénél esténként a tojásokat vizsgálta át, hogy van-e „szem” bennük, tehát alkalmas-e kotló alá, keltetésre. Nagy
kincs volt a tojás, hiszen az éves csirkehúst és a jövő évi tyúkállományt biztosította. Válogatás után gondosan egy gyékény szakajtóba helyezte, és a kemence
„suckóba” rakta. Mi éppen ezután kezdtünk bújócskázni. Mivel hatan voltunk,
érdekes játék volt ez is. Zoli unokatesóm, aki Kenderesre való, kunsági tájszólással beszélt, számunkra szokatlan volt egy kicsit. A játék közben ő a kemence
sutban szeretett volna elbújni, azonban a tojással teli szakajtó útban volt neki.
A nagy izgalomban egy rossz mozdulattal kiborította, illetve leverte a padkáról,
és sok-sok tojás eltörött. Kicsit megijedt,
és gyorsan kiszaladt mamához, kicsit dadogva, kunsági tájszólással izgatottan elhadarta:
– Mamám, mamám, maga sem ültet
ma este kotlóst!
– Dehogyisnem kisfiam, még ma, ha
Isten is megsegít.
– Hát magát már Isten sem segíti meg,
mert levertem a tojásokat, és összetörtem
őket.
– A nehíssíg (nehézség) üssön meg
benneteket, mindig bajt csináltok!
Ez volt a legcsúnyább szava, mondata szegénynek, ha valami rosszat tettünk.
(Református volt, istenhívő. Nem használt
káromkodást.) Persze sajnálta a jó tojásokat, de újabb lámpázás után másnap kotló
alá kerültek az új tojások.
2. Anyukám csak akkor engedett át
a másik tanyába a mamához, ha elvégeztük a ránk bízott feladatokat. Igyekeztünk
mielőbb befejezni, és megkérdeztük hány
órára kell este hazamennünk. A Mamának
megmondtuk az érkezésünkkor. A nagy
Csínytevésre készen: Szappanos Zsuzsa
172
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
játékban gyorsan telt az idő, sokáig volt világos, nyári esték voltak. Észre sem
vettük, hogy már rég otthon kellene lenni. Tudtuk, hogy baj lesz belőle.
– Mama, kísérjen már el bennünket, mert anyu nagyon megver.
Szegénynek elég sok esti munkája volt az állatokkal és a gyerekekkel, mégis
tiszta oldalára fordította a kötényét, és hogy megvédje az unokáit, elindultunk
velünk haza. Mindenki, a hat gyerek, a mama, a kutya. Nem szeretett volna
időzni, és azt sem szerette hallgatni, ha anyu megdorgál bennünket, így már
a tanya kerítésénél bekiabált anyukánknak:
– Mariska, a gyerekeket ne bántsad, mert nekem segítettek. Azért nem jöttek előbb, én vagyok a hibás!
Anyukánk tudta jól, hogy nem így volt, és már válaszolt is:
– Jól van, tudom én, mit segítettek! Majd odabenn megadom a napjukat!
A mama, az unokatesók és a kutya gyorsan elmentek. Anyu ilyenkor ugyan
nagyon megszidott, de most nem kaptunk ki. (Kézzel való verés előfordult abban az időben.) Az idősebbek szava tekintélyt jelentett a családban, generációkon keresztül. Tisztelték, becsülték az „öregeket”. Halálukig gondjukat viselték.
Így tett anyukám is a saját édesanyjával és az anyósával is. Amit fiatal korukban
segítséget az idősebbektől megkaptak, azt nem feledve, később visszaadták. Egy
családban, egy tanyában, több generáció élt, többnyire békességben.
3. A szomszéd tanyában lakott egy idősebb házaspár, Lakatos Istvánék. A feleséget Panni néninek hívták. Mi gyerekek szerettünk a réten, a két tanya között
játszani. Biztos néha hangosabbak is voltunk. Panni néni sokszor ránk szólt.
Úgy gondoltuk, hogy nem nagyon szereti a gyerekeket. Így mi sem szerettük őt
igazán. Azt szoktuk meg, hogy a tanyasi asszonyok óvják, szeretik, tanítgatják
nemcsak a saját, hanem mások gyerekeit is. Közeledett a búcsú napja, ezért
a szomszéd néni is tiszta, fehér mésszel lekente a léckerítését a tanya bejáratánál. Csillogott is a napfényben. Egy alkalommal éppen a teheneket legeltettük,
mikor láttuk, hogy a biciklivel, kupakosárral Panni néni elhagyta a tanyát. Pista
bácsi sem volt otthon. Onnan tudtuk, hogy a Csillag nevű lovat ismertük, és az
nem volt kipányvázva, meg a lovas kocsi sem volt otthon.
Sajnos valamelyikünk azt találta ki, hogy a friss „tehénlepénnyel” kenjük le
a gyönyörű léckerítést. A forró nap sugara miatt azonnal rászáradt a „barnás”
csúnyaság. Tudtuk, hogy ebből nagy baj lesz, de nem volt időnk gondolkodni, vagyis azt hittük, ha gyorsan hazamegyünk, nem tudódik ki a pimaszság.
Gyermeki fejjel a csínytevésünkkel mást megkárosítottunk. Eljött az este. Tudta
a szomszéd néni, hogy apukám későn jön meg a tsz-ből, ezért megvárta, míg
hazaér. Átjött és elmondta, hogy mi történt. Csak mi tehettük, mert mindig
„brancsolunk”! Beszélgettek még, és elment békével. Nem a szülőkre haragudott, egy hangos szó sem esett. Következett, aminek következni kell, apukánk
nagyon megszidott. (Ő nem vert meg bennünket soha.)
Elmondta, hogy a méltó büntetésünk az lesz, hogy holnap reggel, aki ma ott
volt, seprűvel, vödörrel, kefével, gyönyörűen lemossuk a gyalázatot, majd újra
173
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
meszeljük az egészet. Mivel ezt tettük, a kerítés mellé homokot kell hordani taligával a Neszűrből, és azt szépen elgereblyézni. Ha kész vagyunk, Panni néninek
megmondjuk, hogy ne haragudjon ránk. Ha meg ezután valami segítség kell
nekik, készséggel rendelkezésükre kell állnunk. Ez a történet is legalább 50 éves,
de a mai napon is azt mondhatom, a legjobb megoldást választotta édesapánk.
A szeretett tehénke szomorú története
Ez a történet nem a csínytevés kategória lesz, hanem egy szomorúbb vis�szaemlékezés. A nagymamám nagyon szegény, tanyasi asszony volt, semmi jövedelemmel nem rendelkezett. Főleg az állatok tartása jelentette a megélhetést.
A kiscsibe, a kiskacsa és a kisliba már napos korában a piacra került. Egy-két
kecske mindig volt az udvarban, előbb tejet, később húst adott az asztalra. Tehénkéje is volt, szinte családtag, jól tejelő, amiből túró, sajt, tejföl, készült, és
a „tejhaszon a csarnokból” forintot jelentett. Minden jószága nagyon hozzánőtt, ugyanis egyedül élt a tanyában évtizedekig.
A baj egy kora nyári napon történt. Nyári záporok, zivatarok gyorsan kialakultak az alföldi síkságon. A tanyasi emberek ismerték a felhők járását, megtanulták a felhők formájából, hogy a zivatar milyen veszélyt jelenthet. Tudták,
hogy „milyenre kell odafigyelniük” „Biriny” felől, „Káta” felől érkezőre, amely
üllő alakú, nagyméretű, fekete és szürke színű, az jeget hoz, és gyors járású szél
követi. Az egyik napon a mama szaladt a legelőre, mivel látta a zivatar közeledtét, és tudta, hogy égiháború lesz. Az egyetlen tehénkéjét Szegfűnek hívták, oda volt kipányvázva a legelőre. A pányvát akarta felhúzni, hogy a jószág
a vihar elől gyorsan haza tudjon szaladni az istálló fedezékébe. Sajnos, azonban a villám gyorsabb volt, és belecsapott a jószágba. Vaslánc volt akkoriban
és a pányva is vascövekből volt, a nyaklója sem kötélből, hanem vasláncból készült. A villám másodpercek alatt megölte a Szegfűt. Mire mama odaért, csak
a csattanást hallotta, és az elszenesedett jószágot találta ott. Szegény mamám,
vigasztalhatatlan volt! Szeretett tehénkéjét végleg elveszítette, és végig kellett
néznie a pusztulását is!
A „családtag” elvesztésén túl még le kellett mondania a tejről, a tejtermékekről, a forintokról is.
Erős férfiak vigasztalták
avval, hogy az a szerencse,
nem Ilka nénibe csapott
a villám, mert ha megfogta volna a láncot, ő maga
is áldozat lett volna. Nagyon sokáig üres maradt
az istálló. Csak a villásfarkú fecskemadarak lakták,
Csínytevések után jól esik egy kis házi szörp szódáva
174
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
amik az öreg gerendára fészkeltek. Sok időbe telt a lelki seb gyógyulása, és kitartó, szorgalommal teli, sok időbe telt, míg egy magyar tarka, barna foltos,
gyöngyöző orrú kis, üszőborjú került a régi istállóba, akit Szegfűnek szólított
édes mamám.
A tanyai életről
Képzelj el egy világot, amelyben nincsen áram, a meleget és a fényt a nap és
a tűz lángja adja, amelyben a folyóvíz nem a csapot, hanem a patakot, az ereket
jelenti, amelyben a mező és az erdő tölti be az illatával a levegőt és a szíveket
is, amelyben az élelem nem a boltok polcairól származik, hanem fáradságos,
nehéz munkával kerül a kertből a kamrába, pincébe, padlásra és verembe. Ide
aszfaltos út nem vezet, csak sár és ingovány, és ezt az utat nem kilométerekben
mérik, másként létezik. Ez az út a megpróbáltatások, kudarcok, a mindennapi
kenyér hiánya, ütközetek helyszíne, de ugyanakkor csodákról, szívmelengető
történetekről, szeretetről, emberségről, egyszerűségről is szól. Egy egész családmese is lehetne arról a nagybetűs életről, ami a világ vége után öt méterrel
volt, a Hajtáról!
Nagymamám, Ilka néni élete
Özv. Házkötő Vendelné, született Benke Ilona Hajta 35. számú tanyában
1904. március 8-án látta meg a napvilágot. Nagy szegénység, éhínség jellemezte
a századforduló elejét. Nem volt ez másképp a Benke család életében sem. „Sok
gyerek, sok száj, kevés kenyér!” Ő is a parasztlányok keserű sorsára ítéltetett. Iskolába nem járhatott, először a szükség, később az első világháború zaja miatt.
A lányok is már nagyon kicsi korukban munkára voltak fogva. Így ő is libákra
vigyázott, kisebb házimunkákat végzett el, később a kemény földműves feladatokat kapta meg: kapálás, vetés, aratás, szüret és az egyéb betakarítási munkák
végzése. Hosszú kemény telek voltak. A családnak a háború után szüksége volt
az „életre”, a kenyérre.
Ezekben az időkben a lányok nagyon hamar felnőttek. Fiatalon, iskolázatlanul adták férjhez őket. „Eggyel kevesebb”, így gondolkoztak a szülők. Benke
Ilonkát is ”elkommendálták”, Szappanos Lajoshoz. Még szinte gyerekek voltak mindketten. Sajnos szerelmi házasságról szó sem lehetett, csupán két kis
földdarab került egymáshoz. Ők talán sosem. (Nagyon keveset tudhattam meg
tőle, nemcsak a szemérmessége miatt, hanem amiatt is, hogy az 1960-as években nem volt „ildomos” az első és a második világháború borzalmairól vagy
1956‑ban átélt eseményekről beszélni.)
Azonban mikor már élete vége felé járt az idő (90 évet élt), és már mi is
felnőttek lettünk, elég sok mindent hallhattunk tőle. A napi események alkalmával, ha elégedetlenkedtünk vagy ellenkeztünk, sokszor mondta: „Ez semmi,
175
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
ahhoz képest!”, ”Csak egíssíg, meg kenyér légyen.”, „Csak igazi háború ne légyen, világégés.” Ezek a mondatok mindig éppen egy adott, a helyzethez illő,
aktuális gondolatok voltak. Szavai türelemre intettek minket. Ha például valaki összeszólalkozott a házastársával: „Minél nagyobb a harag, annál ídesebb
a kibékülés.”, „Kanál sincs csörgés nélkül.”, „Amilyen virágot szakítottál, olyat
szagulj!” Ha meg a barátjával, komájával, szomszédjával veszett össze az ember:
„Bolond lyukból, bolond szél fúj”, „Kottyos tyúk alól, nem kél csibe.”, „Amelyik
kutya ugat, nem harap.” Ha pedig anyós-meny közötti vita volt: „Mindig az
öregebb tuggya ... tűrnyi kell, tűrnyi. Nem lehet mást csinyáni.” Persze a nézeteltérések amilyen gyorsan jöttek, úgy el is múltak. A türelem, a kiszolgáltatottság, a napi teendők, a család, a tanyasi környezet, az élet nagyon keményen
ítélkezett. A változásokat ő sem ismerhette előre, ilyenkor a sors szele sodorta.
Ott tartottam, hogy Szappanos Lajosné lett a kis Ilonkából. 1924-ben megszületett az első gyermekük, Lajos, majd 1928-ban Ilona nevű kislányuk. A nagyapám tüdőbeteg (tbc-s) volt már gyerekkorában is, és ifjú házasként is. Mások
hiteles elmondásból tudtam meg, hogy a nagyapám hirtelen haragú, sokszor
agresszív legény, majd férj lett. Betegsége miatt az egészséges fiatal feleségére irigy volt. Mivel szerény, jószívű, de tanulatlan, alkalmazkodó nagymamám
nem tehetett mást, kénytelen-kelletlen tűrte a megaláztatásokat, és ápolgatta
a két pici gyerek mellett a férjét is. Nagyapát rövid időn belül „elvitte” a tüdővész.
A Jóisten azonban még tartogatott egy meglepetést. Nagymamám megtudta, hogy újra gyermeket vár. 1931. május 18-án (az apja halála után) megszületett Szappanos Géza, a mi édesapánk. Így Nagymamám 27 évesen, három pici
gyermekkel az első világháborút átélve özvegyen maradt, „egyedül a világban”.
Egyébként 25 évig volt özvegy.
Ekkortól, az 1930-as évektől próbálta csak igazán az élet megtörni ezt a törékeny, 40 kg-os, pici, fiatal özvegyasszonyt. Felelősséggel tartozott a három
pici gyermekének, a megértő, ám szigorú szüleinek. Ezeken túl még a tanyasi
embereknek és szokásoknak is meg kellett felelni. Szülei nyakára maradt negyedmagával, a gyerekek mindig éhesek voltak. A kilátástalanság, a szegénység
közepette keményen kellett dolgoznia a földeken, a neszűri szőlőkben, a tanyai élet minden terén. Sok-sok év telt el így, küzdelmekkel, kudarcokkal, mire
a gyerekek közül „cselédkorú lett mindkettő”, Lajos is, Ilona is.
El kellett válnia tőlük. Ilona Túrkevére került mindenes lánynak (Madarász
Katalin nótaénekes családjához). Lajos, a fiúk sorsának megfelelően, a béresekhez, kanászokhoz állt be. Legkisebb fia Géza (az édesapánk) János nagypapája
kedvence lett, ezért otthon maradhatott a tanyasi gyerekek sorsán velük, egészen halálukig.
Az írástudatlan, de szorgalmas, halk szavú, szerény, de életerős nagymamám
is cselédnek állt, egy zsidó családhoz. Először „kuli” munka jutott neki, majd
a konyhára osztották be kisegítőnek. Gyorsan megtanulta a munkafolyamatokat, a konyhán a sok, számára ismeretlen fűszer ismeretét, és új főzési szokáso-
176
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
kat is elsajátított. Elmondása alapján az ebédet sokszor ő vihette be a magatehetetlen, ágyhoz kötött, de szellemileg ép öreg nagyságának.
Az idős zsidó asszony gyorsan felfigyelt Ilonára, meglátta benne az igyekezetet. Az idő múlásával többször magához hívatta, segédkezni az üres, sivár
mindennapjaiban. Mivel tudta, hogy betegsége miatt nemsokára megvakul, felolvasást kért tőle. Kiderült, hogy Ilona sajnos analfabéta. Mivel megbecsülte hű
cselédjének az odaadó ápolását, olyan kincset adott a kezébe, amit addig az élet
nem adott meg neki. Megtanította írni és olvasni! Megszerettette vele az „irodalmat”. Többet nem érezte magát egyedül, az imakönyvét is kezébe vehette.
Hosszú élete során reggel és este hű társa volt az imádság. (Hála Istennek én
örökölhettem meg az imakönyvét, amelynek címe: Sion hegyén.) 90 éves korában is szemüveg nélkül olvasta a Szabad Föld újság piciny betűit is, pedig csak
a petróleumlámpa fényénél olvashatott. Az így megkeresett garasokból tudta
támogatni a gyerekeit és szüleit, akik a kis Gézából nagyszerű embert faragtak.
Majdnem elégedett lehetett volna sorsával, ha nem jön a zsidóüldözés és
a második világháború zaja. Az öreg nagysága bármilyen kincset adhatott volna
cselédjének, de inkább egy ajánlólevelet, cselédkönyvet adott neki, hogy annak
segítségével később máshol is el tudjon helyezkedni, valamint az írás, olvasás
és viselkedés tudományát. Elbúcsúzott a világtól, majd kiitta a „méregpoharat”
mielőtt a családtagjait megcsillagozva elhurcolták volna. Soha többet nem hallott felőlük a nagymamám. Emlékeiben azonban az élete végéig vele éltek. Az
élete ezen borzalmak után ismét a hajtai tanyavilág nehéz éveivel folytatódtak.
A „hit, remény, szeretet” vezérelte, és fontos útitársa maradt az imakönyve, amit rongyosra olvasott. A háború után Ilonka lánya férjhez ment a hajtai
Beszteri Ferenchez. Budapesten próbáltak szerencsét, és hosszú életük végéig ott is éltek, angyalföldi otthonukban. Két lánygyermekük született, Marika
és Györgyike. Nagymamám Lajos fia is felnőtt, katonai szolgálata után megismerkedett egy kenderesi lánnyal, nem sokkal később feleségül is vette. Két fiúk
született, Lali és Zoli. Hosszú életű volt Lajos is. Kenderesen halt meg. Géza
fia (édesapánk) élete a nagyszülőkkel telt. Majd 1958-ban feleségül vette Varga
Máriát (édesanyánkat). Nekik is két lányuk született, én, Szappanos Zsuzsanna
1961‑ben, majd kistestvérem Katica 1964-ben. (Állítólag a babámat hívtam Katicának, ezért lett a tesóm Katalin.)
A nagymamám mindennapjai ezt követően is nehéz körülmények között
folytatódtak. Küzdelem az időjárással, az állatokkal, a földdel, a szőlő megművelésével. Keresete nem volt, csupán, amit megtermelt, illetve a felnevelt állatok, ezek hozták számára a megélhetést.
Azonban „jó az Isten, jót ád”. A szomszédos tanyában éldegélt egy öreg özvegyember. Házkötő Vendel volt a neve. 1876-ban született. Mint szomszédok,
mindketten özvegyek, segítették egymást ebben-abban, a tanyasi élet nehézségeiben. Nagyon sokáig, évtizedekig. (Homály fedi a kapcsolat érzelmi részét.)
Csak mégis összetartoztak. Kezdődtek a tszcs-be való agitálások. Vendel tata
177
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
nagyon öregedett, írástudatlan volt, mégis okos. A nagymamám igyekezetét,
erőfeszítéseit és mindenki iránti szeretetét látva és érezve 1954-ben, a tata eképpen mesélte, azt mondta neki: „Te, Ilona, öltözz, megyünk a tanácsba, mert én
elveszlek feleségül téged. Így tudom, hogy lesz valami nyugdíjad utánam, és
nem leszel más cselédje többet, ha én meghalok. Megérdemled, és én csak ezt
tudom adni neked.” Ezzel meg is történt a „lánykérés”. Ekkor nagymamám 50
éves volt és Vendel tata 78 éves. Az érzelmi vonalat nem ismertem, de mindennap láttam, hogy szeretetben, megértésben, sok munkával teli további 12
évet éltek házasságban, Vendel tata haláláig. Én már nagyon öreg embernek
ismertem meg, kevés emlékem maradt róla. Néhányat azonban leírok, hogy
megemlékezzek róla is.
Ahogy meséltem, a négy unokatesóm a nyári szünidőt a Hajtán töltötte, velünk együtt, augusztus 20-ig. Tehát hatan voltunk ott gyerekek. A reggelinél
a mamánk azt készítette, ami éppen a kertben, a kamrában vagy a veremben
volt. „Früstököljünk anyjuk, szólt a tata”, gyertek gyerekek, hagy lássam éhesek vagytok-e?” Sorba álltunk, és megnyomta az orrunkat, egyenként, „látod,
anyjuk, milyen éhesek? Puha mindegyiknek az orra.” Megettük a reggelit, újra
odahívott bennünket. „Lássuk, jól laktatok-e, megnyomta a homlokunkat. Látod anyjuk jól laktak, kemény a homlokuk!” Elmesélte egyszer, hogy ezt a nagy
nyomorban, kenyér hiányban, az ő idejükben is „játszották” az öregek, csak
éppen fordítva. Mivel nem volt mit enni adni a gyerekeknek, a homlokukat
nyomták meg, és azt mondták nekik nagy szomorúan. „Kemény a homlokotok,
nem is vagytok éhesek, majd esztek holnap!” Ez is jellemezi az akkori időket.
A következő párbeszéd is az ő egymás iránti szeretetükről szól: ”Mit főzzek
ma, apjuk?”„Azt főzzél Ilona, amit te szeretsz!” – jött a válasz. Persze az ebéd
azonban általában mégis az volt, amit Vendel tata is szeretett, vagy amit mi,
gyerekek kitaláltunk.
Ezek a mondatok számomra megmutatják a soha ki nem mondott igazi ös�szetartozást, idős koruk ellenére is. Majd nagymamám ismét özvegyasszony
lett, és végleg „egyedül” maradt. Példás élete során azonban sohasem érezhette
magát egyedül, aki mindig vele volt, és mindig, minden nap megsegítette az az
Isten volt. Mi is vele voltunk, a családja, a jó szomszédjai, komái, komaasszonyai.
Én 1961-ben születtem, a szomszédos tanyában. Ő ekkor már 57 éves volt,
ősz hajú, hajlott hátú, fejkendős, törékeny, pici asszony. Példaképem marad
örökre, a szeretete, az alázata, a türelme, a becsületes, szorgos élete, amit ránk,
unokáira hagyott. Azt hiszem, büszke lehet ránk, a hat unokájára és azoknak
családjaira. Hálás szívvel emlegetjük ma is 2021-ben, így már 60 évesen is. Az
életem során sokszor merítettem erőt szavaiból, tetteiből. Nem hullottunk szét,
mint meséltem, minden évben egyszer „unokatesó-találkozót” szervezünk,
minden évben más családnál.
Sajnos, mint az előbb írtam, a legidősebb unokatesó, Marika, már csak az
égiekből láthat bennünket. Azonban az összetartozásunk erejét példázza, hogy
178
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
három gyermeke és családjuk velünk folytatják e szép hagyományt. Felettünk
is eljárt az idő, már túl vagyunk a 60-on, de óriási örömünkre a mi gyerekeink,
akik már szintén családosak, és csak másod, harmad unokatesók, tartják a kapcsolatot, személyesen és az új technikai készülékek segítségével is.
„Ember bízva, bízzál!” A magot elültette drága nagymamánk, és lám kikelt!
Mi csak remélni tudjuk, hogy a „szárba szökkenést” is megérhetjük. Nagymamánk, dédikénk, örök nyugalmában, mosolyogva tekint le ránk, amikor ugyanazokat a kedves történeteket százszor is, újra és újra elmondjuk, amiket vele
élhettünk át. HÁLA ISTENNEK és HÁLA, ILKA MAMA!!!
A Termelő Szövetkezeti Csoport
A tanyasi paraszti világ családjai számára minden egyes növény termesztése
és felhasználása a túlélést jelentette. Az 1960-as években már elindultak a tszcs‑be
való agitálások. A szegény tanyasi emberek az egyéni önellátó gazdaságot nem
tudták fenntartani, megkezdődtek a tsz és az Állami Gazdaság közös termelési
tervei, elvárásai. Akik tsz-tagok lettek, azok a földekből úgynevezett „háztájit”, 1–2
holdas parcellákat kaptak megművelés céljából. A „háztáji” szó a valóságban nem
azt jelentette, hogy a tanya környékén való földeket jelölték ki a család számára.
Volt, mikor olyan jutott a tagoknak, hogy több kilométerre el kellett gyalogolni
vagy biciklizni, hogy a növényeket gondozzák. Ezek a növények általában a kukorica, a cukorrépa, később a burgonya volt. Az életet adó búzát közösen művelték.
A kukorica
Hasznos és könnyebben művelhető növénynek számított. Mindegyik részét
fel tudták használni a családok. A háztáji területét a családok számára számozott vagy névvel ellátott, fából készült karókkal jelölték ki. Rendszerint hosszú
sorok, dűlőtől-dűlőig tartó pár sor volt az az 1–2 hold. Volt, aki jól termő, nagy
aranykoronás földet kapott, másnak a szikes, tarackos, lapos, belvizes rész jutott. Az egyenlőség elve már a kijelöléskor sem érvényesült.
A korai években lóval vontatott vetőgéppel, később a traktorok megjelenésével gépi vetéssel került a mag a földbe. Ha szerencsésen kikelt a kukorica, elég
vízigényes volt egy darabig. A kikelete után az első kapálás következett, lóval
ekekapálás a sorok között és kézi kapával a tövek között. Ez az asszonyok dolga
volt leginkább, illetve a nagyobb fiatal lányoké, de a legények is besegítettek.
A kisebb gyerekeket a kerékpár gyerekülésén vitték ki a földekre, a nagyobbak
vigyáztak rájuk, ha nem volt nagyszülő, aki otthon maradt volna velük. Ezt
a munkát legalább kétszer-háromszor meg kellett ismételni, mire a kukorica
szára megerősödött. Ez idő tájt már a hajnali pára és a harmat is segítette a növény fejlődését, mert a kukorica összegyűjtötte a tölcséres leveleivel a nedvességet. Az utolsó kapáláskor a „fialást” is elvégezték, illetve a töveket is feltöltötték
179
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
egy kis földdel, hogy a zivatarok idején a szél ne törje ki a növényt. A kukorica
tövénél kis hajtások jelentek meg, általában kettő darab. Ezeket kézzel kicsavarták, és a jószágok nagyszerű takarmánya lett. Friss, zöld, tápanyagban gazdag,
pici kukoricahajtások voltak. A sorok közé szokás volt futóbabot, tököt és marharépát is ültetni. A zsenge kukoricacsöveket egy vízzel teli üstben megfőzték,
egy pici sót és cukrot tettek bele. Igaz, nem csemegekukorica volt, de nekünk,
gyerekeknek a sárgálló, illatos és édes ízű – mégiscsak igazi csemege.
Eljött az ősz, a levelek megsárgultak, a csövek lefelé hajtották fejüket, és az
égi madarak jelezték, beérett a termés. Ismét megtelt a tanya, eljött a törés ideje. Kaláka munka volt ez is. Jöttek a komák, a komaasszonyok, a szomszédok.
Egyik nap az egyik, másik nap a másik gazdának segítettek. A törést megelőző
napon a gazdasszony őszi csirkét vágott, pörkölt lett belőle, nokedlivel, kovászos uborkával. Sütött egy kis pogácsát vagy kelt tésztát. A gazda a „górét” gondosan letisztította, előkészítette a vesszőkosarakat.
Kora reggel indultak, lovas kocsival. Még harmattól puhák voltak a levelek,
így könnyebben ment a törés. Amikor a harmat már felszáradt, az igen éles és
poros levelek felsértették a dolgozók karjait. A kukoricatörés kétféleképpen történhetett. Volt olyan gazda, aki az egész csövet egyben csuhéval törette le, volt,
aki a szárán csuhé nélkül, csak a termést. A csuhé nélküli a kocsiról egyből a góréba került, ahol egész évben jól szellőzött, és jól ki is száradt. Amelyik gazda a
csuhéval együtt törette, az a szállítás után a tanya udvarába tette.
A finom pörkölt elfogyasztása után elkezdődött a fosztás. Körbeülték a rakást, és gyors mozdulatokkal megszabadították a kukoricacsöveket a csuhétól.
Nekünk, gyerekeknek ez is jó móka volt. Mindenki énekelt és anekdotázott,
a fiatalabbak csipkelődtek egymással. A tanyagazda egy kis neszűri bort hozott,
a felesége pogácsát. Nagymamám kukorica görhét is sütött vagy hideg tejjel
puliszkát. Régen darából és lisztből kenyeret is sütöttek. Télen a pattogatott kukorica is igen közkedvelt volt. A morzsolás és a darálás után a termés a góréba került, ami a jószágok egész évi takarmányozását biztosította. A beáztatott
szemek kiválóak voltak a liba és a kacsa tömésére. A csuhéból az asszonyok
ügyes kezekkel használati tárgyakat fontak. Mi, gyerekek a csuhéból babákat,
figurákat próbáltunk készíteni, ami ezután is megmaradt, azt is az állatoknak
adták. Természetesen a földön maradt kukoricaszárat is fel tudták használni.
Szárvágóval srégen, egy mozdulattal elvágták, kévébe kötötték, cirokból készült
kötelekkel. A szállításig a kévéket „kupákba” rakták a földeken, majd a tanya
udvarában újra nagy „kupákat” raktak belőlük.
A kukorica egész télen a tehén, a kecske, a birka és a ló takarmányozását biztosította. A leveleket és a csuhét lelegelték, maradt a ”szárízík”, amit vagy a tavaszi napokon konyhakerti kerítésnek, vagy télen a kemencében fűtésre tudták
felhasználni. Nagyon szegény időkben még a kukorica gyökerét is kiásták, és
a sparheltben azt is eltüzelték. Tehát ez a növény nagyon hasznos és fontos volt
a tanyán. Minden részét hasznosítani tudták.
180
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
A cukorrépa
A répa ültetését géppel végezték. Miután kikelt a növény az egyelés következett, meghatározott távolságra való ritkítás, egyelő kapával. Ekekapázás lóval
a sorok között, és kézi kapálás a tövek között. Ezt az év folyamán többször is
meg kellett ismételni. Nehéz fizikai munka volt, kapálás közben szinte minden
egyes répához le kellett hajolni.
A betakarítás úgy folyt, hogy a répákat a kézi répavilla segítségével egyenként a földből ki kellett forgatni, nekünk, gyerekeknek pedig kupacokba kellett
dobálni. Ha nem ugyanazon a napon volt a „fejelés”, akkor a répa leveleivel
le kellett takarni a kupacokat, hogy ne érje őket a nap, ne fonnyadjanak meg
a szállítás előtt. Fejelő répakés segítségével megtisztították a sártól, majd éles
késsel a répa „fejét” egy határozott mozdulattal levágták. Mivel jó nagyra megnőttek, ez sem volt egy könnyű és egyszerű feladat. Újabb kupacokra dobálták,
újra letakarták. Majd ha a szállító jármű megérkezett, egyenként a pótkocsira kellett dobálni őket. A leveleket is felhasználták. Szecskavágóval elvágták és
a jószágoknak adták. A répaföldeken a munka igen sok nehézséggel és izzadtsággal járó feladat volt. A tsz-tagok az egész évre szükséges cukor mennyiséget
50 kg-os papírzsákokban kapták meg. Nagy kincs volt a cukor egy háztartásban. Nagyapám szerint „sokszor meg kellett érte hajolni évközben”. Ebben is
igaza volt!
A tanyákhoz tartoztak még konyhakertek is, amik a mindennapi főzéshez
felhasznált zöldségféléket adták az asztalra. A szorgalmas tanyasi asszonyoknak
volt még egy kis virágoskertjük is az udvarban, illatos estikével, legényrózsával,
bársonyvirággal, a gang előtt pedig felfuttatták a violát, a kaskantyút és a futórózsát. Szokásos volt még néhány cserép piros muskátli, pletykavirág és a legyek
ellen a büdöske is.
A disznóvágás
A hajtai családok mindegyike tartott sertést. Még időben, süldő korukban
kiválasztották, hogy a téli időszakban, karácsony előtt, melyik jószágot fogják
a család részére felnevelni. Már disznóvágást megelőző napokban megtörténtek
az előkészületek. Előkerültek a „vágási” edények, az üstök, a szükséges használati eszközök, a fűszerek, a rizs, a savanyított káposzta és a csigatészta a levesbe.
Másnapra előre megpucolták a vöröshagymát és a foghagymát is. Az asszonyok
sütöttek egy kis böllérpogácsát, a gazda a fogópálinkáról és a forralt bornak
valóról gondoskodott. A jószág már előző nap nem kapott enni, csak inni, hogy
ürüljön a bélrendszere. Természetesen a böllér, a komák és a vendégek is illően
meg voltak invitálva a nagy eseményre.
Apukám nagyon sok családnál vágott hízót, szívesen böllérkedett. Kora reggel „kapcát” csavart, és bőrcsizmát húzott a lábára. Az akkori időkben nagy hi-
181
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
degek voltak, fontos volt a bekecs is. Már előző nap átvitte a felszereléseit ahhoz
a családhoz, ahol a vágás volt. Ott már mindenki talpon volt. Az üstökben vizet
melegítettek, pattogott az akác, égett a tűz.
Az első és legfontosabb szabály a fogópálinka elfogyasztása volt, a jószág
tiszteletére. Na, meg az emberek lelkét is megmelegítette. A gazda kötelet vitt
az ólba, annak a segítségével fogták meg többen a hízót, apukám meg a szúrókéssel megszúrta. Egy asszony tartotta a virágos, zománcos, nagy tálat, amiben
a vért „felfogták”. A vérből finom reggeli készült, sok-sok hagymával, majoránnával, piros paprikával és hófehér kenyérrel. A „perzselés” nagy utat járt be
az évek alatt. Én még emlékszem, hogy szalmával, hagyományos módon, később kézipörkölővel, amibe csutkát, keményfát raktak és petróleumos ronggyal
gyújtották be. Ezt kézzel kellett tekerni. Még később már gázpalackkal fűtötték
a pörzsölő szerkezetet. Utóbbit a mai napig használják. Perzselés után a pucolás
következett. Kaszapengéből készült kaparókéssel és erős sikárkefével, langyos
vizet használva a disznót tisztára mosták. Volt, aki a füléből már azonnal, úgy
nyersen vágott egy darabot. Megkezdődhetett a sertés szétszedése, amit lehetett
„orjára” a hátáról vagy „karajra” a hasáról bontani, a gazda kérése szerint.
Ezt követően az asszonyok dolga a nem éppen népszerű, de szükséges bélmosás volt. A vastag- és vékonybelet, a bendőt (vagyis a gyomrot, amelyet
pucornak hívtuk) ecet, ultrapor, só, hideg víz segítségével addig kellett mosni, nagyon sűrű vízcserével, amíg tiszta, szagmentes nem lett minden. Nagyon
hideg volt, odafagyott a víz a fateknő oldalára, a gazdaasszony az asszonyokat
is forralt borral kínálta.
A gazdaasszony a forralt bort szegfűszeggel, szegfűborssal, fahéjjal, vagy aki
úgy szerette, erős paprikával ízesítette. A jó, erős forralt bor jól esett mindenkinek. „Ángyom” és apukám nagyon szerették a tréfát, mindig ugratták egymást.
Vitte ángyika a belet szagoltatni, apukámnak persze olyan darabot, ami még
bélsár szagú volt. „Sógor, jó lesz-e már, szaguld már meg!”, és egy mozdulattal
apukám orrához nyomta, jó sokáig, ami nem volt kellemes. „Vidd már innen!
De nem baj, majd visszakapod ezt máma még!” Minden évben eljátszották, és
minden évben jókat nevettek, nevettünk rajta. Közben elkészült a finom, fűszeres vér, amit a reggelihez kínáltak fel, és egy kis bor és a böllérpogácsa is
előkerült. Még nagyon sok feladat várt rájuk!
A hízó szétbontása után a húsok darabolása történt. Az „abalébe” belekerültek a belsőségek, a véresebb, kisebb darab húsok és a fej is. A másik üstben
pedig a „kását” főzték. Kb. 5 kg mennyiségű rizst kimostak ki, és majoránna,
babérlevél, só kíséretében nem teljesen készre főzték, sűrű kevergetés mellett.
Az előre odakészített fateknőbe beborították, és letakargatták asztalterítővel,
pléddel, régebben nagyméretű vasutasbundával. A gőzben fél óra alatt „kipattogott”, megpárolódott a rizs. Leszűrték az abalében lévő darabokat, ledarálták
a húsdarálóval és a rizshez kavarták. A keverést többször megismételték, fűszereket adagoltak hozzá. Ebből lett a hurka, amit a hízó vastag- vagy vékonybe-
182
Kecskés Lászlóné (Szappanos Zsuzsa) emlékei
lébe töltöttek. Ha elfogyott a bél (hiszen a kolbászt is ebbe töltötték), „dedelka”,
„dedus” lett. Ezt vékony „fátyolhájba” csomagolták, kisebb-nagyobb pogácsa
alakú hurkatöltelékekkel.
A disznósajtnak valót késsel nagyon apró darabokra vágták, fűszerezték és
beletöltötték a „pucorba”, amit zsineggel bevarrtak. Ezeket még a leszűrt abalében egy kicsit főzték. Végül a sütés után a hurka is fogyasztható lett. A disznósajtot lesúlyozták még egy éjszakára, hogy a felesleges lé kicsepegjen belőle. Volt,
aki füstölte is a sajtot. Ezt akkor tették, ha azt nem fogyasztották el napokon belül. Én füstölve jobban szerettem. Az értékes húsok feldolgozása is megtörtént.
A sütésre szánt pecsenyének valót az asszonyok már bele is rakták a tepsikbe,
és nekiálltak az „ebédhez” megsütni. Csupán csak sóval és foghagymával ízesítették. Mivel még nagyon sok munka volt hátra, csak úgy egyszerűen állva,
finom, puha kenyérrel, savanyúsággal, főtt krumplival fogyasztották el. (Volt,
aki az eszét is megsütötte hozzá). Neszűri borral leöblítették, és már folytatták
is a munkát. Amit a kolbászba szántak, azt húsdarálóval ledaráltak, majd fűszerezték, alaposan összekeverték és végül beletöltötték a vékonybélbe. Volt,
aki másnap töltötte be, hogy az ízek jobban összeérjenek. A hús darabolása legtöbbször a gazdaasszony kérése alapján ment végbe. Ő tudta, hogy a különböző a részeket mire szeretné majd használni. Megszámolta hány családhoz küld
kóstolót, melyik részét fogják füstölni, melyeket tárolják majd sütés után forró
zsírral leöntve és bödönökbe rakva, hogy majd a későbbi időkben felhasználják. Ez a módszer egész évre való konzerválást jelentett. És így „dologidőben”,
tavasszal és nyáron, pillanatok alatt kerülhetett finom hús az asztalra. (Volt, aki
kolbászt is tartósított így.) Ez alatt az idő alatt az asszonyok mosogattak, besegíttetek a férfiak munkájába, vizet hordtak, és főzték a finom disznótoros vacsorát.
Egy másik nagyon fontos munka még hátra volt, a szalonna előkészítése.
A tanyasi ember fő eledele volt egész év során. Egyik részét, a vastagabbat sózóteknőkben nagyon sok sóval megszórták, aztán a sót jól beledörzsölték. Ezeket
a darabokat a saját levével a hét folyamán többször meglocsolták, átforgatták.
Kiválogatták és valamennyi darabot, így sósan, fehéren a padlásra akasztották.
A többit később megfüstölték. Így lett fehér szalonna a kenyér mellé és még
nyársalni, sütni, főzni is.
A toka és hasaalja részekből abált szalonna készült, jó foghagymásan, pirospaprikával megszórva. Isteni volt. A felfüstölt részekről valamennyi bőrt
lehúztak. Az elkészült szalonnát a húsvéti kocsonya főzésekor használtak fel.
Ami szalonna még maradt, azt feldarabolták és kisütötték egy nagy üstben. Ebből lett a tepertő. A sütésnél fontos volt az odafigyelés, hiszen az egész évben
felhasznált zsírról volt szó. Nem „éghetett le”, mert akkor keserű, csúnya barna
lett volna az értékes zsír. Zománcos bödönökben tárolták. A kedvencünk volt
a zsíros kenyér, hagymával, paprikával és paradicsommal.
Így estére a sertésnek már minden része, a fülétől a farkáig hasznosítva lett.
A hajnali kezdés után mindenki kivette a részét a munkákból. Hamar besöté-
183
Néprajzi adatok, népi építészet, tanyai élet, viselet
tedett. A kóstolókat elkészítette a gazdaasszony, és a gyerekek nagy örömére,
a közeli családokhoz „széthordták”. Akik kaptak kóstolót, azoknak illett egy kis
„hurkapénzt” adniuk. (Volt, sajnos, aki nem tudott, de mikor náluk volt a vágás, visszaküldtek ők is.) Mindenki jól elfáradt. Közben az asszonyok megfőzték
a disznótoros vacsorát: orjalevest csigatésztával, toros káposztát, sült hurkát,
kolbászt. Ez volt a szokás. Fehér puha kenyérrel, savanyúsággal (az én családom
befőttel is szerette. A főtt húst erős tormával).
A disznóvágás jó alkalom volt, hogy a távoli testvérek hazajöjjenek. Így
sokan voltunk, és a finom vacsora elfogyasztása után beszélgetés, borozgatás,
kártyacsata és éneklés következett. A kemence melege is, és a család melege is
befűtötte a kis konyhákat, szobákat. „Adjon az Isten jó éccakát!” – köszöntek
el a szomszédok. Majd a lámpaoltás után mindenki nyugovóra tért. Szívesen
emlékeztem ezekre a napokra is, a férjem szerint ismételni kellene.
184
III. rész
MUHARAY ELEMÉR
Élete 279
A Gyöngyösi Gyöngyi szép szerelme című daljátékában Muharay ezeket
a szavakat adja a vén pásztor szájába: „Azt látom, hogy ésszel bizony igen csak
mindnyájan értjük már a világot. Csak a szíve marad hideg közülünk is soknak.
Ugyan kinek nem pirosodik ki az arca a sok épülés, szépülés láttán? Hanem bizony ezt a pirosságot még csak keveseknél hevíti át a szív melege. Hét mérföldes
csizmába lépett a világ, és sok minden olyan egy-kettőre megvalósul, mint valami valamikor csak a mesében. Úgyis volt az, hogy a mesebeli legényt még a madarak röpítették a hold háta mögé. A mai világjárót – úgy ítélem, nem is sokára
– még a táltosnál is sebesebb szárnyasgép viszi oda. Hovatovább, alig győzünk
ámulni a megvalósult csodákon, egyik ámulatból esünk a másikba. Hát így csak
előbb-utóbb ki kell az arcnak pirosodnia, a tekintetnek fényesednie, ami azonban csak akkor igazi, ha a pirosságot a szív melege okozza, a fényességet pedig
a lélek tüze. Ha már itt tartok, kimondom,
hogy ezzel a daljátékkal is melegíteni akarjuk a szíveket és fényesíteni a szemeket.”280
Muharay Elemér egész életében ezt
igyekezett megvalósítani, sőt minden
daljátékában is: melegíteni a szíveket és
fényesíteni a szemeket. Talán a mesebeli szegénylegény ő volt, akit a Holdnál is
messzebb repített az élet vagy a hétmérföldes csizma. De ki is volt ő?
Muhari Vendel 1901. október 20-án
született Hajtapusztán. Keresztelésére
22‑én került sor a Nagyboldogasszony Plébániatemplomban. A kereszteltek anyakönyvében keresztnévként csak a Vendel
szerepel.281 Keresztszülője Velkei Marcella,
Kisnémeth Erzsébet hajadon leánya volt.
A keresztapa vezetékneve ki van húzva, és Muharay Elemér 279
A Muharay Elemér Népművészeti Szövetségtől kapott kép.
MUHARAY Elemér: Gyöngyös Gyöngyi szép szerelme. Daljáték. Első bemutató: Gyöngyös,
1959. szeptember 12.
281
Kereszteltek Anyakönyve. Nagyboldogasszony Főplébánia, Jászberény, XX. kötet, 807. szám, 2.
279
280
185
Muharay Elemér
csak egy Antal keresztnév szerepel a rubrikájában. Október 20-dika Szent Vendelnek, a juhászok és a pásztorok védőszentjének ünnepe. Nevét 1926. január
15-i bejegyzéssel a Szolnoki kir. Törvényszék 1931-1925. számú végzése alapján
Muharay névre változtatja.282 A jászberényi anyakönyvi hivatalban nem szerepel az Elemér név, sem a Főplébánia Kereszteltek Anyakönyvében sem!
Nagyszülei Velkei Antal és Kisnémet Erzsébet Rekettyésen lakott. 14 gyermekük született (meg 98 unokájuk), így köztük Velkei Amália is, aki 1878. október 19-én látta meg a napvilágot. Egyik gyermekük így nyilatkozott róluk:
„Anyám is, apám is parasztok voltak, keménykötésűek és birkatej szagúak.”
Elemér édesapja, Muhari Mihály, aki Jánoshidán született 1870. április 21-én,
és 1893. május 15-én kötött házasságot Jászberényben Velkei Amáliával. Foglalkozása szerint néptanító volt, méghozzá Jászberény-Rekettyésen. Nagyapjának
itt volt tanyája. Később Hajtára költöztek. Velkey-tanyákat még mai is emlegetik Rekettyésen, Portelken. A tanya azonban olyan szerény jövedelmet biztosított, hogy egy idő után Debrecenbe költözött. A vasútnál helyezkedett el. De
itt csak rövid időt töltött a család, mert 1911-ben ismét Jászberényben találjuk
őket. A vasút tisztes megélhetést biztosított a családnak. Előbb altisztként szolgált, majd a főtávírászi-tanfolyam elvégzése és a vizsga letétele után főtisztként
dolgozott. A szolgálati helyek néha változtak. Így laktak Szolnokon 1913-tól, de
Kispesten is éltek 1919-ben. Az évek folyamán Mihálynak és Amáliának egyébként hat gyermeke született: Julianna Marcella, Mihály Elek, Elemér, Kálmán,
Béla és Matild.
Elemér az elemi iskola elvégzése után szintén a vasútnál helyezkedett el, de
egyéb alkalmi munkái is voltak. 1921-ben az Anyagvizsgáló Intézet napszámosa volt, majd raktárkezelő-segéd lett. Emellett szorgalmasan tanult. Elvégezte
a polgári iskolát, majd a gimnáziumi tanulmányait is megkezdte.
1919-ben beállt a Lenin-fiúk közé.
1918 októberétől 1919. szeptemberéig a forradalmi, majd a Vörös Hadsereg
tagja volt, ahol 1919 májusában szakaszparancsnoki rangot is kapott a kecskeméti 48-as Gyalogezrednél. Katonaként harcolt a csehekkel és a románokkal,
majd román hadifogságba került 1919 októberéig.
Később Budapesten helyezkedett el napszámosként. De tanulmányaival
sem hagyott fel, s elvégezte a Bolváry-Mattyasovszky-féle színi- és rendezőiskolát. Mivel filmes tervei nem vezettek sikerre, a Ganz-gyárba ment dolgozni.
1926–28 között Franciaországban és Németországban keresett alkalmi munkát
és megélhetést. De ismereteit is bővítette, tanulmányozta a színházi életet. Látta
munkában Erwin Friedrich Maximilan Piscatort, a nagy hatású német színházi
rendezőt, a baloldali avantgardista politikai színház kiemelkedő képviselőjét,
A család a XVI. században települt át Nógrád megyéből, Mohora községből. A századok folyamán az anyagi helyzet változásával változott a család neve is: Muharay, Muharai, Muhorai,
Muhari.
282
186
Élete
valamint Emil Frantisek Burian rendezőt is. A külföldi tartózkodás alatt mélyült el benne népi kultúra ismerete és szeretete. Ez vezette arra, hogy Bartók és
Kodály tudományos munkásságát felhasználva a színjátszás megújításáért kötelezze el magát. Hazatérése után Pesterzsébeten az Erzsébet Színház rendezője
és színésze lett, ahol munkásbérlet bevezetésével is próbálkozott. 1929 márciusában a színház igazgatója Erdélyi Rezső megbetegedett, így átadta a feladatot
Muharaynak, aki addig titkárként és színészként dolgozott ott, 1928 szeptemberétől. Tevékenysége alatt igyekezett színesíteni a színház programját. Például
1928. március 27-én Rákosi Szidit hívta meg vendégszereplésre, továbbá Csiky
Gergely vígjátékát is műsorra tűzte: A nagymamát. A címszerepet játszó Rákosi
Szidi mellett Zombori Annie Mártha szerepét, Örkényi bárót pedig Muharay
alakította, de ő volt a darab rendezője is.
Muharayval a Budapest Környéke újságban jelent meg egy riport, a kőszínház építésének tervezete kapcsán: „Pesterzsébeten az Erzsébet Színháznak,
amely a város főterén, a római katolikus plébániatemplom közelében van, Muhoray Elemér az igazgatója. Fiatalember vakmerő erős, így délelőtt 11 órakor is,
amikor nem lovagdrámák csillogó vértje feszül a mellén, hanem kevéske pénzkészletét számolja, és azon töri a fejét, kinek mennyi előleget adjon, mert bizony hősiesség, bátorság kell ahhoz, fiatalság és fanatikus hit, hogy valaki Pesterzsébeten színigazgató legyen. A kis irodában, amely a színházépület mellett
húzódik meg, és amely egyben jegypénztár is, csak hamar végez a direktor…
A direktorral most a színházhoz fogtuk az utat. A lapos tetejű, nagy skatulyára
hasonlító színházépület mellett a színésznők és színészek sütkéreztek gyér lombú fa alatt a napfényben.
– Háromszázhetvenen férnek el a nézőtéren – mondta a színigazgató. – En�nyi a táblás ház. Most három előadást tartunk hetenként. Számozott székek,
fapadok a nézőtéren. A színpad kicsi.
– Már Rákosi Szidi és egy híres pesti bonviván is játszott ezen a színpadon
– jegyezte meg a direktor.”283
A Színházi Élet című újságban Kellér Dezső (akkoriban még újságíró volt)
tollából jelent meg egy cikk: Ahol a színház kizárólag a szereplők darabjait adja
elő címmel. Már a cím sem bátorító jellegű! Egyébként megemlíti, hogy Ormos
Béla szólója után nem virágcsokorból kapott koszorút, hanem jó kövér szafaládékból, továbbá ruhaféléből, pléh cigarettatárcából, tükörből és más ehhez
hasonló dologból. „Valamit az előadásról? Ha a közönség hangulatáról ítélkezünk: kitűnő volt. Mert itt percenként felcsattant a nevetés. Az egyik pláne oly
dübörgő hahotát okozott, hogy sokáig szünetelt az előadás...
Pesterzsébeten új kőszínházat építenek? Budapest és Környéke, 1929. június 9., 1–2. Idézi:
TÓTH Anita: A színházi kulturalizáció diszkontinuitása egy urbanizálódó peremközségben. A hivatásos színjáték története Erzsébetfalva nagyközségben, majd Pesterzsébet városában (1989–1931). Doktori értekezés. 2020. Forrás: https://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/
pea/23575/toth-anita-phd-2020.pdf?sequence=1&isAllowed=y , 252.
283
187
Muharay Elemér
– Ez még semmi – mosolygott az igazgató –, látta volna, mi volt itt, mikor
a Szerelmes vagyok én szépasszony magába című operettet adtuk. Pótszékeket
kellet beállítani.”284
A munkások és kispénzűek részére szervezi meg a Klasszikus-sorozat olcsó
bérletben akciót. Az évad új darabjai túlnyomó többségében operettek voltak,
kisebb részben pedig népszínművek. Ezzel együtt igyekezett előmozdítani az új
kőszínház építését. 1929 szeptemberétől Erzsébet Színpadnak kezdték nevezni
a színházat. Az első előadás színdarabja a Magyar Rapszódia egy változata volt,
amelyet zsúfolt nézőtér előtt játszottak. Ezzel egy időben Miklósy Imre, a Blaha
Lujza Színház főigazgatója konkurens előadással és színtársulattal jelentkezett
Pesterzsébeten. A város vezetése azonban nem kívánta támogatni a színházat,
inkább az ötödik mozi megnyitására adott engedélyt. „A pesterzsébeti, utoljára
Erzsébet Színpadnak nevezett deszkaszínház története itt véget ér. Az épületet
lebontják, de nem tudjuk pontosan mikor. 1930. január 26-án tartja Muhoray
az utolsó általunk ismert előadását az épületben.”285
Dolgozott egy rövid időt az Új Magyar Színpadon is. A Színigazgatók Szövetsége rövid idő alatt feketelistára tette, mivel a fiatal színészeket igyekezett
felkarolni és támogatni. A szegedi Móra Ferenc Múzeumban van egy levél,
amelyet Muharay írt dr. Buday Györgynek.286 Ezt írja: „Természetes, hogy az Új
Magyar Színpad ügye ebben a formában nem sikerült. Persze, hogy mindenki
nagy kerdájkot csinált, bármennyire felém is volt fordulva, és még segítettek is
lenyomni a sárga földig. [...] Annyira azonban mégis bosszantott a dolog, hogy
úgy-ahogy talpra álltam – talán még azt is mondtam, hogy az anyátok istenit –
és elmentem a Kamara Színházba.”287
Később elindította az Új Tháliát, ezt követően a Művész Stúdiót. 1936-ban
Dunakeszin amatőr színészekkel adták elő első ízben néhány mesefeldolgozását.
1935-ban elvállalta a Kelet Népe című folyóirat szerkesztését is, amelyet Szabó Pál és Barsi Dénes szerkesztett Biharugrán, de a budapesti kis szerkesztőséget
előbb egy trafikban, később pedig Püski Sándor lakásán, a Váci utcában Muharay vezette. Püski Sándorné, Zoltán Ilona így nyilatkozott: „Én Muharay Elemért
ismertem meg előbb, 1936 tavaszán, mikor a Kelet Népe budapesti szerkesztőségének, vagyis a szerkesztő Muharay Elemérnek a Váci u. 75. sz. alatti lakásunkban helyet adtunk. Ő később népi együttest szervezett.”288 Férje, Püski Sándor
KELLÉR Dezső: Ahol a színház kizárólag a szereplők darabjait adja elő. Színházi Élet, 1929/49.
60–61.
285
I.m: TÓTH Anita: A színházi kultúralizáció diszkontinuitása… 245–246., lásd 285. lábjegyzet.
286
Dr. Buday György (Kolozsvár, 1907. április 7. – Coulsdon, Anglia, 1990. június 12.) magyar
grafikus, fametsző, könyvművész, díszlettervező. Buday Árpád régész fia.
287
Muharay Elemér levele Dr. Buday Györgynek Szegedre, 1934. november 25-én. https://mandadb.hu/dokumentum/957063/mfm_it_2002_146_5.pdf
288
ÖRDÖG Margit–MUHORAY György–VELKEINÉ, Pócz Ilona: Muhoray Mihály (1898–
1969). Püski, Budapest, 1995., 46.
284
188
Élete
önéletrajzi írásában így emlékezik meg erről: „Alig költöztünk be az új lakásunkba, helyet adtunk a Kelet Népe pesti szerkesztőségének, Muharay Elemérnek, és
meghívtuk a Vésztőn élő Sinka Istvánt. Jött is, kisebb megszakításokkal fél évig
nálunk lakott. Ismerve a Kelet Népe és más folyóiratok nehéz helyzetét (néhány
száz előfizetőnél nem futotta többre), s számítva arra, hogy az akkor még csak
kis körben ismert írók könyveit nehéz terjeszteni, óvatosan akartam hozzálátni
a könyvkiadáshoz. [...] A beruházáshoz szükséges pénzt elég szűkmarkúan adták
a Honszeretet-beliek, a most már nálunk nyomott Kelet Népe költségét is nekem
kellett fedezni, ha nem akartam, hogy megszűnjék, meg a nyomdai zaj miatt
hamarosan költözni is kellett.”289 Egyetlen lakásban négy ember, egy szerkesztőség, meg egy nyomda, az újság előfizetői pedig csak páran vannak. Hát, mit ne
mondjak, eléggé szűkös körülmények! Ugyancsak Püski Sándor adta ki a Magyar Játékszín című könyvet is, amelyet ebben az időben írt Muharay Elemér.
Ekkor dolgozta ki és jelentette meg az újság hasábjain az eljövendő magyar
népszínház programtervezetét. Sajnos a lap csekély számú előfizetővel rendelkezett, ezért állandó nehézségekkel küzdött. Annak ellenére, hogy feleségével
több előadóesetet, sajtóestet szerveztek az ország különböző városaiban. Csak
akkor javult a lap helyzete, amikor a Kisgazda Párt és Eckhardt Tibor gondozásába került, valamint amikor Móricz Zsigmond vette kezébe a lap szerkesztését.
1937. október 15-én feleségül vette Zakar Editet, aki költőnő is volt, Margittay Edit álnéven publikált. Családja eredetileg Erdélyben, Margittán élt, ahol
az apja vezette a bankot. Az első világháború után Budapestre költöztek, amint
erről a Nők Lapja 1999/42. számában beszél. Az egyházi házasságkötés május
19-én volt Erzsébetvárosban.290 Házasságkötésük után már együtt dolgoztak
Kelet Népe újság felvirágoztatásán. Ekkoriban a folyóiratot már Tatay Sándor
lakásán szerkesztették. Igyekeztek a Válasz című folyóirat helyét átvenni, s a népi
mozgalom országos orgánumaként kívántak működni. 1938-ban a Művész Stúdiót rendészeti okok miatt bezárták. Az utolsó előadásuk talán a Betlehemes
játék volt, amelyet december 25–27-én a Vígszínházban adtak elő.291 Ha már
a Művész Stúdióval nem is adhatták elő többet a betlehemest, akkor a Magyar
Karácsony együttesével újra bemutatták, ad hírt erről a Tudósító. Az együttes
„amely nagy sikerrel szerepel a Magyar Művelődés Házában, népi betlehemes
játékot mutat be szabadtéren. Ez a téli szabadtéri játék Európában is egyedülálló
kezdeményezés és a Népművelési Bizottság régi terve valósul meg a betlehemes
játék bemutatásával. A szabadtéri játékot a főváros több közterén mutatják be.
A szabadtéri betlehemes játékot Muharay Elemér állította össze és rendezi az új
PÜSKI Sándor: Könyves sors – Magyar sors. Püski Kiadó Kft., Budapest, 2002., 23–24.
Kereszteltek Anyakönyve. Nagyboldogasszony Főplébánia, Jászberény, XX. kötet, 807.
szám., 2.
291
BERCZELI A. Károlyné: A Vígszínház műsora 1896–1949 (Adattár). Színháztörténeti füzetek
33., Színháztudományi Intézet, Országos Színháztudományi Múzeum, Budapest, 1960., 93.
289
290
189
Muharay Elemér
szempontoknak megfelelően.”292 Amint arról a Magyar Országos Tudósító tájékoztat 1940. december 22-én a Mindenki karácsonyfái akció keretében a darabot
24-én, 16.15-kor előadták a Kassai téren, a Hermina úti plébánia előtt, aztán 17
órakor a Kón utcai elemi iskola előtt, éjfélkor pedig a Ferenciek terén, a templom
előtt.293 Püski Sándor önéletírásában megemlíti, hogy a könyvkiadásaihoz támogatás Dobrowolszky Gyula, a Nemzeti Bank egyik főtisztviselőjétől érkezett,
aki egyébként szintén támogatta kölcsönökkel Muharay stúdióját és előadásait.
1939-ben Fóton hozta létre első népi együtteseit. Ezeket tekinthetjük a Faluszínpad mozgalom első kezdeményezéseinek. Az MTI 1939. november 20-án
a fóti Vörösmarty Kultúrház ünnepéről így adott hírt: „A magyar falu életében
nagy jelentőségű eseményt jelent az első Faluszínpad felállítása. A Faluszínpad
anyagánál és a faluhoz méretezett eszközeinél fogva a falu önművelő kultúráját
van hivatva minél szélesebb körben szolgálni. Műsorában felöleli a nép minden
szellemi megnyilvánulását. Anyagát a teljes néphagyomány szolgáltatja, s így
gyermek, fiatal és öreg egyaránt szereplői a játékoknak. A fóti bemutató műsorát
egyrészt az emlékezetes népszínpadi játékok adják, másrészt a helyi ének, tánc
és játékhagyományok. A bemutatót országos érdeklődés kíséri. Minden megyéből, de a határokon túlról is érkeznek lelkész, tanító- és gazdaifjú küldöttek az
avatóra. Az első magyar Faluszínpadot a fóti gazdakör állítja fel, s a több mint
170 személyt szerepeltető előadást helyi munkatársaival együtt Muharay Elemér
rendezi.” Ez a kezdeményezése annyira maradandó volt, hogy a Pest Megyei
Hírlap 1993. június 9-én még emlegette annak továbbélését, amikor is a Kultúrházban a Fóti Gyermek Faluszínpad Utazás Fót múltjába című előadására
hívja fel a figyelmet. A műsoron szerepelt Muharay A király kegyence című darabja is. A Faluszínpadot lelkes önkéntesekből hozta létre, felesége varrta a jelmezek jelentős részét, miközben két leányukat is nevelte. A műsor összeállítását
Muharay mellett írásaival segítette Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Féja Géza,
Kovács Imre, Szabó Pál, Veres Péter és természetesen Bartók és Kodály gyűjtései és munkái. Azonban többeknek nem tetszett az előadás, így például báró
Wlassics Gyulának sem, aki író is volt, és ekkor államtitkárként kultúrpolitikával is foglalkozott. S hamarosan Muharayt az ország összes falujából kitiltották.
A betiltás után Töltési Imre, a Frangepán utcai református templom alagsorában működő Angyalföldi Református Ifjúsági Egyesület és Leányegyesület
elnöke felkereste Muharayt, és egy leventeszínpad tervével állt elő. Eddig a fiatalok beszélgettek, népdalokat tanultak, társasjátékoztak. Azonban a helyzet
megismerése után elkezdték a közös munkát, bevitték a közösségi alkalmakra a népmeséket, illetve népmese földolgozásokat. Haáz Sándor bevonásával
néptáncokat tanítottak be, Láncz László és Gálna Sándor közreműködésével
Szabadtéri betlehemes játék Budapesten, Magyar Országos Tudósító, Budapest, 1940. december 20.
293
Vö. Magyar Távirati Iroda, 1940. december 22., 18.30.
292
190
Élete
pedig rendszeres kóruspróbákat tartottak. Egy idő után a lelkész nem nézte jó
szemmel a próbákat, így ezután a Soli Deo Gloria református diákszövetség
Kálvin téri központjában gyűltek össze, ahol már korábban is tartott Balla Péter
kórus összejöveteleket, ill. tanított be népdalfeldolgozásokat. Most már a Levente Egyesület égisze alatt szervezték a próbákat. 1940. május 19-én a Magyar Színházban egy jótékonysági estet hirdettek az árvízkárosultak javára, de
a rendőrség betiltotta az alkalmat. Ezt követően Angyalföldi Munkásfiatalok
néven a Zeneakadémia kistermében léptek föl nagy sikerrel.
Úgy tervezte, hogy országszerte faluszínpadok alakulnak, 5000 faluszínpad
lebegett a szeme előtt. Azonban ez a terve nem valósult meg. De biztosan elindítója és támogatója volt a mozgalomnak. Itt jegyzem meg, hogy tanítványa
Vass Lajos a pávakörök megalakulását szorgalmazta, nevéhez füződik a Röpülj,
páva televíziós vetélkedő 1969-ben. Meg az is biztos, hogy amit egymaga nem
tudott megvalósítani, azt megtették a tanítványai.
1940-ben a KALOT, vagyis a Kerkai Jenő jezsuita által alapított Katolikus
Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete mellett kötelezte el magát,
amely egyházi indíttatású, világi szociális reformmozgalom volt. Itt hagyományművelést tanított. Központjuk az érdi népfőiskolán volt. A KALOT
keretein belül Muharay szintén a magyar néphagyomány, néptánc, ének és
zene értékeit képviselte és oktatta. Ezt olvassuk: „A KALOT műsorközpontja, amely eddig a magyar népkultúrát szolgálta, most újabb örömöt szerez
mindazoknak, akik szívükön viselik népművészetünk sorsát. Muharay Elemér, a Magyar játékszín összeállítója egy farsangi vidám est műsorát dolgozta
ki kizárólag magyar néphagyomány elemekből. A műsorban kórusdarabok,
néptáncok, mesejátékok, népdalok, legénybeszédek szerepelnek gyönyörű
csokorba kötve.”294
1941 májusában Molnár Istvánnal Csíksomlyón nagy seregszemlét
rendeznek, amelyen hetvenezer néző és érdeklődő jelent meg. A műsoron
határkerülő búcsú, Mátyás király és az aranyszőrű bárány mesefeldolgozás is szerepelt, valamint
a Gazdag és a szegény Lázár című színdarab. 295
KALOT-jelvény295
Népi farsangi műsor. Tolnamegyei Újság, 1945. január 25., 3.
KALOT-album XII. Piusnak. Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára,
Fényképgyűjtemény V. 3.
294
295
191
Muharay Elemér
1942-től szerkesztője
volt az Ifjúságunk című országos hatású KALOT-lapnak. Az Ifjúságunk a
falukultúra és a hagyományőrzés szolgálatában
álló lap volt, amely Rozsnyón és Budapesten jelent
meg. További szerkesztői
voltak Kovács Gyula és
Kákonyi István. 1933-ban
indították, 1944 szeptemGazdag és szegény Lázár296
berében296 jelent meg utoljára. „Muharay Elemér tehetséges falusi fiatalok sokaságát indította útnak. Így
nála jelentkezett első írásával Simon István, Szeberényi Lehel és Faragó József,
a jeles erdélyi etnográfus. Muharay Elemér meghonosította a néhány oldalas lapocskában Móricz Zsigmond szerkesztői asztalát. 1943 októberében azonban
a KALOT megelégelte a sok néprajzi adatot, profán költeményt és a lapot elvette
Muharay Elemértől.”297 Az újság hasábjain falukönyvtár-mozgalmat indított. Az
1943. októberi számban kéri az olvasókat, hogy értékes könyvek ajándékozásával támogassák a mozgalmat. Gömörszőlősön a Keresztyén Ifjúsági Egyesületben alapítja meg az első könyvtárat.
Ezután még rendszeresebben kivette részét ifjúsági konferenciák, nyári táborok szervezésében, illetve előadóként is szívesen szerepelt, amikor is újra és
újra felhívta a falukultúra és a faluszínpad fontosságára a figyelmet. Szervezője
és előadója a Magyar Élet Könyvkiadó által támogatott a balatonszárszói irodalmi konferenciáknak, ezeken népi játék bemutatót is tartott. Gombaszögön
együtt táborozott a regösökkel is. 1941 májusában a Katolikus Legényegylet fiataljaival passiójátékot rendezett Csíksomlyón.
Bekapcsolódott a leventék életébe és munkájába is. Budapest XII. kerületében 1940-ben elvállalta leventeegyesület színpadának irányítását, 1942-ben
már a Levente Központi Színjátszó csoportot is vezette, akikkel Firenzében és
Weimarban is vendégszerepelt.
Tagja volt a Nemzeti Parasztpártnak, és mint annak képviselője tagja lett
a Budapesti Nemzeti Bizottságnak. A filmhíradó 1945. szeptember 4-én adott
hírt az Országos Nemzeti Tanács megalakulásáról, amely rövid ideig az ország
vezetését is ellátta, illetve arról is határozott, hogy mely pártok vehettek részt
a választásokon. Elnökének Tildy Zoltánt választották meg. „Székfoglaló be I.m: KALOT-album, lásd 295. lábjegyzet
TASI József–Sz. FEHER Judit–G. Merva Mária (szerk.): Móricz Zsigmond, a Kelet népe szerkesztője. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988., 439.
296
297
192
Élete
szédében Tildy Zoltán többek között a következőket mondotta: »Az Országos
Nemzeti Bizottság a politikai élet útmutató szerve kíván lenni. Ezt a feladatát
teljesítenie is kell a közeljövőben, mert a választójogi törvény az Országos Nemzeti Bizottságra bízza annak elbírálását, melyek azok a pártok, amelyek a választáson indulhatnak.«”298 A Parasztpártot többek között Kovács Imre képviselte.
Az alakuló üléssel összhangban alakultak meg a városi bizottságok, így a budapesti is, amelynek elnöke Szakasits Árpád lett. A bizottságba tagokat delegált
az SzDP, az MKP, az FKGP, a Szakszervezeti Tanács és a Nemzeti Parasztpárt.
Ezen párt delegáltjai voltak: Darvas József, Farkas Ferenc, Kovács Imre, Muhoray Elemér és dr. Zayzon Béla. A bizottságok közül időnként az 5-ös Bizottság
ülésezett, de máskor a 18-as Bizottság.
Ránk maradtak a Bizottság jegyzőkönyvei, ebben Muharay neve is megjelenik néhány alkalommal. A Bizottság az első ülésen a következő határozatot
hozta:
„Farkas Ferenc bejelenti, hogy mivel a BNB ezentúl kizárólag politikai szerv,
mondja ki, hogy színháznyitási engedélyek ügyében nem foglal többé állást.
Utoljára azonban javasolja, hogy engedélyezze a Muharay Elemér vezetésével
induló munkásszínházak megnyitását április 1-re.”299 A hozzáfűzött jegyzet szerint a színházak megnyitásáról nincs semmilyen információ. A Magyar Színészek Szabad Szakszervezete augusztus 2-án a Művészeti Tanácshoz fordult, és
kérte, hogy Muharay megbízását vonják vissza.300 Egyébként az egyes színházak
vezetőit még február 16-án kijelölték, a Munkás Színházakról csak az a megjegyzés szerepel, hogy az Erzsébetvárosi, Józsefvárosi és a Kisfaludy színházak
helyiségeiben, de a Magyar Színészek Szabad Szakszervezete által kiküldött
igazgató tanács fogja vezetni. (BNB, 1945. február 16. XI/7.)
A februári 26-i ülésen téma volt az igazoló bizottságok felállítása. A városházán és a közüzemeknél nyilvánvalóan nyilasérzelmű tisztviselőket fel kell függeszteni (XV/1. sz. határozat.). Ehhez a témához Muharay is hozzászólt, és kérte,
hogy az igazoló bizottságokba a szakszervezetek megbízottjait is küldjék be.301
Vezette a Parasztpárt kulturális osztályát is. Tagja volt a Színházi Plenáris
Bizottságnak, valamint a Szabadművelődési Tanácsnak is. 1950-ben a Fővárosi Operettszínházba küldték dramaturgnak, de ez nem állt közel a szívéhez,
érdeklődéséhez. A társadalmi rendben beállt változások megtörték az addigi
lendületét. A népi kultúrával kapcsolatban is beteljesült a jóslata, miszerint
Az Országos Nemzeti Bizottság alakuló ülése. Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum. https://
filmhiradokonline.hu/watch.php?id=5929
299
GÁSPÁR Ferenc–HALASI László–SÁGVARI Ágnes–KÁLLAI Gyula (szerk.): A Budapesti
Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945–1946. Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai,
Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 1975., 64., Jegyzőkönyv, 1945. március 28-án, Határozat: XXIV/11.-1945. BNB.
300
I.m.: A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 77., lásd 299. lábjegyzet.
301
I.m.: A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 268., lásd 299. és 300. lábjegyzet.
298
193
Muharay Elemér
a kollektivizmussal nemcsak a tulajdonától fosztják meg a parasztságot, de
a kultúrájától és a hagyományaitól is. A párton belüli politizálásának a fő célkitűzése leginkább a falu, a vidék lakosságának felemelése, kulturális művelése
volt. 1939. február 21-én a Szabad Szó irodájában Falukönyvtár Szövetkezetet
alakítanak. A szerkesztőségben Muharay mellett jelen voltak: Jékely Zoltán, Il�lyés Gyula, Nagy Ferenc, Tersánszky J. Jenő, Sárközi György, Nánási László,
Darvas József, Féja Géza, Györffy István és mások. „A szövetkezet egyelőre kétszáz falut lát el népkönyvtárral. Gazdakörökben, földmunkás olvasókörökben
helyezzük el a népkönyvtárakat. [...] Hisszük, hogy szövetkezetünk egy-kettőre
nagyra nő, s a népkönyvtárak után megkezdheti a falusi kultúrházak és népi
színpadok szervezését is.”302
1951-től a Népművészeti vagy később Népművelési Intézet néprajzi osztályára került, ahol pártolta a néptánc-kutatás széles körű megindítását és a magyar népzene katalógusának felállítását. Amikor a diktatúra még erősebb, végső
támadást intézett a hagyományos életforma ellen, amikor a gazdálkodók földjét, birtokát és állatait elvették, akkor hirdették meg – szovjet mintára a „szocialista tartalom – nemzeti forma” zavaros ideológiáját. „Ez az ideológia azt
hirdette, hogy össze kell gyűjteni a népművészet haladó hagyományait, s ebből kell megformálni a szocialista művészetet. Nagyon fontos szerepet szántak
éppen ezért az 1950-ben létrehozott Népművészeti Intézetnek, ami tekintélyes
anyagi támogatás mellett, több száz belső és külső szakember foglalkoztatásával
mindenekelőtt hatalmas, az egész országra kiterjedő gyűjtő akciót szervezett.
A Széll Jenő által igazgatott intézet egyik erőssége az ún. Néprajzi Osztály lett,
Muharay Elemér vezetésével. Az elmúlt évtizedek népi mozgalmából jól ismert
Muharay minden előítélet, pártállás félretételével igyekezett a legjobb szakembereket maga mellé állítani, s ezek munkáját támogatni.”303
A NÉKOSZ eredetileg a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége volt, amelyet 1946. július 16-án alapítottak, és 1949. július 10-én olvasztottak bele a diákotthoni rendszerbe. A népi írók ösztönzésére egy kollégiumot igyekeztek
létrehozni a fővárosban a falusi vagy paraszti származású fiataloknak, azzal
a céllal, hogy a fővárosba felkerülő fiatalok ne olvadjanak bele a középosztályba, ne tagadják meg népi gyökereiket. Részt vettek a szervezésben: Darvas
József, Németh László, Veres Péter, Györffy István (Györffy Kollégium). Az
országos szövetség létrehozását az indokolta, hogy 1948-ra 9500 fiatalt fogadtak be a 158 népi kollégiumba, akik között voltak leventék, regös cserkészek,
különböző vallási közösségek tagjai. Ezekből a vidéki származású fiatalokból
Muharay Elemér tánccsoportot szervezett. Először Levente Együttes néven
FÉJA Géza: Könyvtárakat adunk a magyar falunak. Szabad Szó, 1939. február 26., 3. Idézi: SZEREDI Pál: A Parasztpárt két évtizede. 1939–1960. Barangoló Kiadó, Pilisszentkereszt,
2014., 87.
303
VARGA Gyula: Debrecen népművészeti öröksége. 1945–1980. In: A debreceni Déri Múzeum
Évkönyve 1994, Debrecen, 1996., 247.
302
194
Élete
táncoltak és énekeltek közösen, később bővültek tovább. Muharaynak az volt
a terve, hogy a fiatalokból olyan együttest hozzon létre, amely néptáncegyüttes, kórus, ugyanakkor színjátszó kör is egyben. (Az együttes tagjai – életüket, épségüket kockáztatva – a háború vége felé bekapcsolódtak az ellenállási
mozgalomba. Zömmel futárszolgálatot láttak el az ellenálló csoportok között,
de voltak olyanok is, akik részt vettek a nyilasok lefegyverzésében.) Felhasználták az autentikus népi folklór elemeit, hiteles népi koreográfiát készítettek,
népdalokat énekeltek. A korábban gyűjtött anyagokat időnként szabadon értelmezték, néha improvizáltak, ezzel együtt népdalfeldolgozásokat énekeltek,
zömmel Bartók Béla műveit. Jellemző volt továbbá népballadák és népmesék
feldolgozása is.
Muharay-együttes néven 1945-ben egy színjátszó csoportot alapított.
1946‑ban megalakult a Muharay Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttese. Bemutatkozó előadásukra a Nemzeti Színházban került sor 1946. február 18-án. Major
Tamás igazgató a Vallás- és Közoktatási Minisztériumba írt levelet az előadás
megszervezés ügyében: „Muharay Elemér úr, a Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttes vezetője avval a kéréssel fordult hozzám, hogy társulata bemutatkozó előadását a Nemzeti Színház színpadán tarthassa meg. […]
Amikor ezt jelentem a Miniszter Úrnak, egyben hozzáfűzöm azt is, hogy
a Nemzeti Színháznak egyik legelsőbbrendű kötelessége a népi kultúra támogatása és fejlesztésének elősegítése. Munkamenetének során még nem tudott
kellő mértékben eljutni e céljának megvalósításához, és ezért igen nagy örömmel üdvözli a Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttes létrejöttét, és a maga részéről
is igyekszik segítségére lenni.
Nagyon kérem Miniszter urat, hogy a tervezetet jóváhagyni, és nekem az
együttes minél nagyobb mérvű támogatására lehetőséget adni szíveskedjék.”304
1946-ban megalakult a Magyar Szabadszínjátszók Országos Szövetsége,
amelynek első elnöke Muharay lett. „A Kultuszminisztérium és az Országos
Szabadművelődési Tanács kezdeményezésére a pártok és az ifjúsági és kulturális egyesületek közreműködésével a közelmúltban alakult meg a Szabadszínjátszók Országos Szövetsége. Az alakuló közgyűlés elnökének Muharay Elemért,
a Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttes vezetőjét, alelnöknek pedig Kovács Györgyöt, a Szociáldemokrata Párt Kulturális osztályának vezetőjét és Kelemen Sándort, a Parasztszövetség kulturális ügyeinek vezetőjét választotta meg. A Szövetség célja, hogy a különféle műkedvelő csoportok munkáját összefogja, és
nívóját tanfolyamokkal emelje.”305
Major Tamás igazgató levele Keresztury Dezső miniszterhez. Budapest, 1946. február 1.,
UMKL XIX-I-1-i-16033-1946. In: KERÉNYI Ferenc (szerk.): A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. 1946–1949. Színháztörténeti könyvtár 25., Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Budapest, 1990., 313.
305
Magyar Távirati Iroda, 1946. november 6., 11.40, 20. kiadás.
304
195
Muharay Elemér
Zenés darabjait országszerte játszották. Egy alkalommal Hunyadi-estet tartottak Jászszentandráson, a Felsőbányai Általános Iskolában, ahol egyéb költemények mellett „Muharay Elemér két gyermekszíndarabja, A furfangos öreg és
az Igazmondó juhász került színre. Mindkét est sikeres a Felső-tanyai általános
iskola felső tagozatos tanulóinak és nem utolsósorban Jász László tanító és Szilágyi Dezső igazgató odaadó munkájának gyümölcse.”306 Hasonló sikerről ad
hírt a CSEMADOK szlovákiai magyar szervezet is, amikor Ligetfaluban a tanítónő irányításával szavaltak, énekeltek és táncoltak, majd előadták a Palkó és az
öreg szamara, valamint a Furfangos öreg című mesejátékokat.307
Közben Muharay országszerte tartja előadásait, beszámolóit, mindenkit
buzdít a népi hagyományok, a kultúra ápolására és néptáncegyüttesek alapítására. A Keleti Újság ismerteti a Kolozsváron 1943. május 3-án az EMKE308 Zenei Népfőiskolán Ádám Jenő zeneakadémiai tanárral közösen tartott előadását.
„Muharay az Új szellem – új lélek című előadásában széles távlatokra bontotta
ki azt, amit Ádám Jenő a zene terén mutatott ki. Megállapította, hogy a falvakat
két kategóriába: a selejtes kultúrájú és az ősi hagyományokat őrző falvakra lehet
osztani. Továbbiak során megállapította, hogy a selejtes kultúrájú falvak a fajta
szempontjából is értéktelenebbek, mert itt találjuk az egykézést s az erkölcsi élet
általános lazulását. Ezzel
szemben az ősi életformát
őrző nép ereje töretlen marad. Előadása során továbbá azt is hangoztatta, hogy
az új magyar szellemnek
ebből az ősi művelődési
alapból kell ismét naggyá
növekednie. Mindenekelőtt meg kell teremteni
a népi hagyományokon települő új magyar szellemet,
hogy ezután megteremthető legyen az egészséges magyar nemzeti élet.”309
Nem feledkezett meg
a gyűjtőmunkáról sem,
amelyben fáradhatatlan
Szabó Iván: Muharay Elemér plakettje (Dr. Dobos László
volt. Fercsik Mihály a Mumagánygyűjteményéből)
Hunyadi-est Jászszentandráson. Szolnok Megyei Néplap, 1958. január 10., 1.
Egységben az erő. A Hét, 1972. augusztus 25.
308
Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, 1885-ben alakult, 1947-ben megszüntették, 1991ben újjáalakult.
309
„Az ősi életformát őrző nép ereje töretlen marad.” Keleti Újság, 1943. május 4., 3.
306
307
196
Élete
haray Elemér Népiegyüttes 40. évfordulóján a galgamenti gyűjtés kapcsán így
ír: „Muharay Elemér többször járt vidékünkön, gyűjtőmunkája mellett tanácsaival, szakmai ismereteivel segítette a működő egyesületeket. A galgahévíziek
Májusfaállítás című népi játékát a helyiek segítségével állította össze, s vezette
az együttes néhány próbáját is, majd rábízta annak végleges betanítását Pesovár
Ernőre. Az ötvenes években Muharay Elemér nem ismerte a napi 8 órás munkaidő fogalmát. Délelőtt érkezett Galgahévízre, s házról házra járt, úgy gyűjtötte a májusfaállítás szokásait, dalait. Este próbált, s amikor szálláshelyére az idős,
Győri Jánoshoz ment, bizony sokszor az egész éjszakát is átbeszélgették.”310
1951 és 1958 között Muharay ösztönzésére különböző kataszterek létesültek:
népzenei, népköltészeti dalszöveg, népszokás, népi sportjáték, népviselet, népi
tánc és népi gyermekjáték. A népi kultúra egyes ágain belül az addig gyűjtött,
publikált és közöletlen adatvariánsok rendszerezett feldolgozása megtörtént.
A népi sportjáték kataszter – ez különösen szívügye volt Muharaynak –, amely
10.000 cédulát tartalmaz, 1958. december 5-én került a Néprajzi Múzeum adattárába, mikor a Népművészeti Intézetet „átszervezték”311
1959-ben „átszervezték” az Intézetet, amely számára óriási csapás volt, szobájából kiebrudalták, s a következő intézkedések törték meg: „Az eredményekben gazdag és ígéretes munkának vetett véget a forradalmat követő retorzió,
amelynek a Néprajzi Osztály is áldozatul esett. Széll Jenőt – ki nagyra becsülte
Muharay Elemér munkásságát és korábban megvédte a belső és külső támadásokkal szemben – eltávolították az Intézet éléről és bebörtönözték.”312 A Néprajzi Osztály egy kicsi szobácskában kucorgott, Martin Györggyel és Lányi Ágostonnal.
Muharay egészsége megromlott. Talán ezeket a megpróbáltatásokat már
nem bírta elviselni. 1960. február 2-án hunyt el. A Farkasréti temetőben nyugszik (2/7. parcella, 12–16.) A Népújság így adta hírül a halálhírét: „Néhány
nappal ezelőtt az egyik szürke budapesti klinikán csendesen, szenvedés nélkül
fejezte be fáradhatatlanul munkás életét Muharay Elemér, a gyöngyösiek közkedvelt Elemér bácsija. […] Mi, akik munkatársai voltunk, s akik közelebbről
ismertük őt, úgy érezzük, hogy megemlékezésünk nem a csupán a végső tiszteletadás szomorú kötelességének a levonása, hanem a fájdalom, amely eltölt
bennünket, őszinte és mély.”313
FERCSIK Mihály: Sok-sok ajtón kopogtatott. Pest Megyei Hírlap, 1991. február 2., 6.
Vö. FORRNI Ibolya: Kéziratgyűjtemény. In: FEJŐS Zoltán (főszerk.): Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Néprajzi Múzeum, Budapest, 2000., 631.
312
PESOVÁR Ernő: Muharay Elemér hagyományőrző műhelyében. Folk Magazin, 2019/3., 33.
313
FÜLÖP Lajos–SZABÓ Tivadar: Búcsú Muharay Elemértől, a gyöngyösi „Szüreti Daljáték”
szerzőjétől… Népújság, 1960. február 6., 2.
310
311
197
IV. rész
A HAJTA-MOCSÁR ÉS A HAJTA-FOLYÁS
Az Alföld két szintre különül el: amfibikus (változóan vagy nedves, vagy
száraz) árterekre és ármentes terekre. Ezen belül azután az ártér lehet alacsony vagy magas. Az alacsony árterek közé soroljuk a Sárközt, a Szatmár-Beregi síkságot, a Temes mellékét, a Bodrogközt és a Körösök-vidéke területét.
„Az alacsony árterek láp- és mocsárvilága a feudális kori környezetgazdálkodás egyik sajátos ökológiai típusát alkotta (pl. az Ecsedi-láp, a Szenna és
a Blatta-mocsár, a Rétköz, a Taktaköz, a Zagyva-völgy alsó szakaszán a Hajta-mocsár).”314
A Jászságot rendszeresen elöntötte vagy árvízzel fenyegette a Zagyva és
a Tarna folyó. Bedekovich Lőrincet315 1779. június 2-án választották meg
a Jászság, a Nagykunság és a Kiskunság közös földmérőjévé. Ebben az időben
a földmérők végeztek minden mérnöki munkát. Első feladata a Jászkunság
teljes felmérése volt, de hozzá tartozott az elvadult vizek, mocsarak rendezése, lecsapolása, a Zagyva, a Tarna és a Galga folyók szabályozása. Feladatát
nehezítette, hogy a folyók különböző szakaszán vízimalmok álltak, amelyek
működéséhez folyamatosan és elegendő mennyiségű vizet kellett biztosítani.
„Balla Antal a Pest vármegyei Szentlőrinckáta határának víztelenítésére 1783-ban készített tervében javasolta, hogy a Zagyvának a fényszarui és
a felsőszentgyörgyi vízimalom közötti szakaszát kb. 1,0 m-rel mélyített új,
egyenes mederben vezessék, mellette töltést építsenek, s a Hajta felé vezető
régi Zagyva-meder torkolatából a töltést távolítsák el. E terv ellen azonban
Felsőszentgyörgy tiltakozott, mivel ez vízimalma üzemét megszüntette volna. Bedekovich kerületi mérnök Balla tervéhez csatlakozva előbb megtervezte a Szentlőrinckáta határában építendő zagyvai gátat, majd 1785 januárjában ezt kiegészítette a fényszarui és felsőszentgyörgyi tavak lecsapolásáról,
a vízfolyások szabályozásáról és a közutak feltöltéséről készített tervével.
Javasolta továbbá e két község határában a Zagyva bal oldalán a fokok elgátolását, a Galga-patak ásott medrének folytatását, a Hajta-folyás felső szakaszának bekötését a Zagyva folyóba Felsőszentgyörgy felett. A Bedekovich
terve szerint végrehajtott vízrendezés után a felsőszentgyörgyiek vízimalma
FRISNYÁK Sándor: Antropogén tájformálás az Alföldön. In: ALMÁSSY Katalin–ISTVÁNOVITS Eszter (szerk.): A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 43., XLIII. évfolyam,
Jósa András Múzeum, Nyíregyháza, 2001., 557.
315
Jászapáti, 1751. augusztus 8. – Jászfényszaru, 1823. november 15. Redemptus család sarja.
1779-ben a budai Királyi Egyetemen földmérői képesítést szerzett. 1819. október 22-én, 40
évi munka után vonult nyugdíjba. Tovább folytatta azonban a térképek készítését. A hivatalát
a fia ifj. Bedekovich Lőrinc vette át.
314
198
Magyarország vízgazdálkodási terve
a helyén maradhatott. E munkálatokkal a jászsági Felső-Zagyva-völgy vizeit
szabályozta.”316
A folyók szabályozásuk előtt különféle erekben kanyarogtak, mégpedig arra,
ahol a vizek utat találtak maguknak. Néha a Zagyvát is nevezték Hajtának. Különösen érdekes az a kérdés, hogy Jászfelsőszentgyörgy falujából mi, mikor és
merre folyhatott. A Zagyva medreiről megemlítik: „Felszőszentgyörgytől délre
még a mai katonai térképek is feltüntetik az ősi meder több részletét, amelyek
innét a Hajta mocsarába vezettek. A ma már nagyobbrészt kiszárított Hajta-mocsárból két vízfolyásban szakadt ki az ősi Zagyva dél felé. […] A két ág
Farmos felett egyesülvén egymással, attól kezdve Hajta-folyás nevet viseli. Ez
a vízfolyás is Farmostól nyugatra egy nagy mocsárba vezetett bele, amiből újból
Hajta-folyás néven lépett ki.”317 Fodor a tágasságot és a görbületi sugarat egy
táblázatban még össze is hasonlítja. Az Ős-Zagyva Hajtából kiszakadó nyugati
ágáról megjegyzi, hogy ez a régebbi, nagyobb esésű, de kevesebb vizű ág volt
(a kanyarok távolsága 350 m, a görbületi sugara 100 m), a keleti ágról pedig azt,
hogy ez a Farmosig folyó, fiatalabb ág és egyben bővebb vizű is (a kanyarjainak
távolsága 500 m, a görbületi sugara pedig 250 m).
Magyarország vízgazdálkodási terve
Cservenka Ferencné országgyűlési képviselő az Országgyűlésnek az
1973. március 22-ei, 18. ülésén elhangzott, az országos vízhiányról szóló tájékoztatója politikai feszültségeket okozott. „A társadalmi szervek tanácskoztak a lakossággal, és ennek hatására elismerésre méltó mozgalommá nőtt
a víztársulatok alakítása. Az egyszerű és regionális víztársulatok révén […]
1975-ig mintegy 100 községben oldódik meg a vezetékes vízzel való ellátás.”318
Ebbe a sorba illeszkedik bele a területünkön megalakult vízgazdálkodási társulat is: „1958. április 27-én Nagykáta központtal megalakul a Tápió-Hajta
Vízgazdálkodási Társulat. A Társulat elnökévé Szarvas Pált választották, aki
nyolc éven át volt a szervezet vezetője.”319 A társulás öt Hajta menti járás 672
gazdálkodójából alakult. Tervezték, hogy 4600 holdat víztelenítenek. Erre
8,5 millió forintot fordítanak, amelyhez az állam további négy milliót ad hozzá. A tervek között szerepelt szántóföld kialakítása, legelők használhatóvá té NEMES Gerzson: Bedekovich Lőrinc, a Jászkunság első vízépítő mérnöke. In: Vízügyi Közlemények, 1984., 66. évfolyam, 2. szám, 272.
317
FODOR Ferenc: A Zagyva alföldi medencéjének régi vízrajzi viszonyai. In: Vízügyi Közlemények, 17. évfolyam, 2. szám, 1935., 230.
318
Az 1971. évi május hó 12-ére összehívott Országgyűlés Naplója, Hiteles kiadás, II. kötet, 17–
34. ülés, 1973. III. 21- 1975. IV. 11. Budapest, 1978. 1329-1330. hasáb.
319
FEJÉR László (írta és szerkesztette): A víztársulatok 200 éve. Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010.
316
199
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
tele, valamint ipari nád termelése is. A terv végül 19 millió forintos állami
támogatással valósult meg.
1961-ben a csatornák és árkok tisztítását végezték el. Ezzel kívántak védekezni
a belvizek ellen. Újjászervezték a Társulást, ekkor már 37 községet érintett a terv,
és közel 27 ezer holdnyi földterületet. A munkára 17 millió forintot irányoztak elő,
s a tervek szerint 93 ezer köbméter földet láttak szükségesnek megmozgatni.320
A Közép-Tisza és Mátravidék vízgazdálkodási keretterve 1965-ben Budapesten készült el. Ennek generáltervezője az OVF Vízügyi Tervező Vállalat,
társtervezője pedig a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, altervezője
pedig a szolnoki Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság volt. Korábban úgy
gondolták, hogy a víz a korlátlanul rendelkezésre álló természeti javak egyike,
de később a népszaporulat, valamint a mezőgazdaság fejlődése egyre nagyobb
vízigénnyel járt. A kormány 2001/1961. január 17. sz. határozatával rendelte el
az új keretterv elkészítését. Az elkészült anyag egy, az egész országra vonatkozó
tervből és 13 területi tervből állt, amelyből a 8. vonatkozik környékünkre.
Az írás foglalkozik a vízgazdálkodás szerepével, a természeti adottságokkal, az árvízvédelemmel, a folyók szabályozásával, a vízrendezéssel, az öntözéssel, a halászati vízhasznosítással, az ivó- és ipari vízellátással, a csatornázással,
a vízvédelemmel, a vízi utakkal, a kikötőkkel, a víztárózással, a gyógyvizek és
hévizek hasznosításával, az üdüléssel, a fürdőzéssel, a természetvédelemmel,
a vízi sportokkal és a nemzetközi kapcsolatokkal.
Hajtáról a következőket találjuk. „A Hajta-ér vízvidéke a gödöllői erdős
domboktól az Alföld-széli síkságig nyúlik le. Völgyesedése alul 0,25-1,0‰, feljebb 2-7‰, míg a vízválasztó alatti részen már 6-7‰. Tóalmás felett csatlakozik
a fővölgyhöz a Valkóig és Dányig felnyúló Nagyvölgy, illetve a Dányi-völgy. Ezek
esése 2–3‰ körül van. Keleti részén kiterjedt mocsarak és nádasok vannak,
amelyeknek időnként felduzzadó vizei Farmos község belsőségét is elöntéssel
fenyegetik. A Nagykáta környéki lecsapolások 1880-ban indultak meg 230 ha
érdekeltségi terület mentesítésére. Ezt követte 1882-ben a Nagykáta-farmosi belvízelvezetés 1560 ha terület mentesítése érdekében. A torkolati szakaszon 1953–
54-ben új medret építettek ki. Az első átfogó jellegű terv a MÉLYÉPTERV-nél
– a Tápió rendezésére vonatkozó terv szerves részeként – 1954-ben készült el.
Magában foglalja a Hajta-vízvidék vízgazdálkodási tervét is.
A jelenlegi nagyobb befogadóképességű vízállások és terepmélyedések víztárolókká lesznek átalakítva és továbbvezetésre legfeljebb 10,4 m3/s kerül. A tárózás megvalósítására első lépésként a Hajta-völgy alsó szakaszán – a farmosi
Nádas-tó déli végénél – 1959–60-ban zsilip épült. Ugyanakkor elkészült a Hajta
torkolati szakaszának jó karba helyezése is. Tápiószele határában a meder új
nyomvonalra került, és az esés csökkentésére 1,0 m-es fenéklépcső épült.
Vö. TENKELY Miklós: Huszonhétezer hold vizenyős föld jól termővé válik. Pest Megyei Hírlap, 1961. június 18., 1.
320
200
Magyarország vízgazdálkodási terve
A Hajta-meder műszerelvényének méretei: fenékszélesség 3,0 m, oldalrézsűk hajlása 1:2.
A vasúti híd 1958-ban épült, így mérete már megfelel.”321
A következő adatok szerepeltek a Tápió-Hajta vízügyi terveiben:322
Megnevezés
Jelenlegi víz- Kialakítható Ált. víz- Tározó
állásterület tófelület
mélység vízmen�(ha)
(ha)
(m)
nyiség
(m3)
Farmosi Nagynádas-tó
460
205
1,0
2,05
Göbölyjárási tó
130
121
0,6
0,73
Gólyahalmi tó
130
125
0,9
0,73
Nyikrétjei tó
150
90
1,2
1,10
Nagykátai Hajta-tó
250
70
0,6
0,42
Jászberényi Hajta-tó
270
90
1,4
1,26
Tóalmási Csíkos-tó
360
144
1,1
1,60
Bagi tó
100
70
1,1
0,77
1850
915
-
8,66
Összesen
Külön kiemelték, hogy a Hajta mentén meg kell oldani a terület víztelenítését, amelyet 1700 hektár területen kell megvalósítani, a lecsapoló árok hosszúságát 125.000 fm-re tervezték. Bár a szűk és vizenyős völgyekben a legelőgazdálkodás biztosítását elsőrendű feladatnak tekintették.
Nyolc tározót szerettek volna kiépíteni a Hajta-vidéken: Farmosi Nagynádas, az Öreg és az Újhajta között (az újszászi útvonalon), Gólyahalmi tó, Göbölyjárási tó, Nagykátai Hajta-tó, Jászberényi Hajta-tó, Nyík-rétje Nagy-tó,
Bagi tó, Csíkos-tó. Tervbe vették, hogy a víztározó egyben halastó is lehetne,
illetve nádtermelést is szolgálhatna.
A VII. fejezet foglakozott a halászati vízhasznosítással, vagy járulékos haltenyésztéssel.323
Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve. I. kötet. Országos Vízügyi Főigazgatóság, Budapest, 1965., 171–172.
322
I.m.: Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve. I. kötet. 187., lásd 321. lábjegyzet
323
I.m.: Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve. I. kötet. 168., lásd 321. és 322.
lábjegyzet
321
201
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
Tervezett évi halhozam: fajlagos
Tervezett összes
halhozam
Tározható bruttó vízmennyiség
Halasításra tervezett vízterület
Kiépítésre tervezett terület
Befogadó
Tápláló
Neve
Farmosi Nagynádas
Hajta Hajta 205,0 102,0 2,050 230,0
2,25
Göbölyjárási tó
Hajta Hajta 121,0 60,0
0,726 134,5
2,25
Gólyahalmi tó
Hajta Hajta 125,0 62,0
1,125 139,5
2,25
Nyík-rétje Nagy-tó
Hajta Hajta 90,0
45,0
1,100 102,0
2,25
Nagykátai Hajta
Hajta Hajta 70,0
35,0
35,0
0,420
78,7
Jászberényi Hajta
Hajta Hajta 90,0
45,0
1,260 102,0
2,25
Tóalmási Csíkos
Hajta Hajta 144,0 72,0
1,600 162,0
2,25
Bagi tó
Hajta Hajta 70,0
0,770 78,7
2,25
35,0
A Hidrológiai Közlöny 1960-ban már magáról a vízrendezés tényéről számolt be: „A MÉLYÉPTERV általános tervei szerint megindított munkák célja
a nád- és gyékénytermelés belterjessé tétele és a kiterjedt rétterületek lecsapolása. A vízrendezést a Tápió-patak torkolati szakaszának szabályozása tette
lehetővé.”324 Még ugyanezen évben a folyóirat az 5. számában beszámol arról
is, hogy a Vízügyi Építő Vállalat belvízzsilippel látta el a területet. A Néplapban több olyan hirdetést is olvastam, amelyekben egész brigádokat keresnek
a szabályozáshoz: „Kubikos brigádokat, csatornaépítési munkára felveszünk.
Tápió-Hajta Vízgazdálkodási Társulat, Nagykáta.”325
A Társulás fontos feladata a belvizek elvezetése mellett a melioráció volt,
vagyis az a talajjavítási tevékenység, amely a talaj természetes termékenységnek megőrzését, tartós növelését alapozza meg. Ez az aszálykárok kivédésének
egyik leghatékonyabb eszköze. A MSzMP Pest Megyei Bizottsága számba vette
a területén lévő vízi társulatokat. Az egyik ülésének jegyzőkönyve az 1. mellékletében nyolc ilyen társulatot nevez meg, amelyből a 6. a Tápió-Hajta, székhelye
Nagykáta, alakulás éve 1958., érdekeltségi területének 157.000-et jelöl meg és
258,1 km vízfolyást számol.326 Ennek kapcsán irányelvek készültek el, amelyeket
V. I.: A budapesti Vízügyi Igazgatóság… In: Hidrológiai Közlöny, 1960., 3. szám., 254.
Szolnok Megyei Néplap, 1967. március 29., 5.
326
Az MSzMP Pest Megyei Bizottságának iratai és jegyzőkönyvei, 2/71., Pártbizottsági ülés
1–75., 1967. szeptember 30., 1. sz. melléklet. Továbbá: Irányelvek Pest Megye mezőgazdasági
vízgazdálkodásának megjavítására. Forrás: Hungaricana.hu
324
325
202
A Tájvédelmi Körzet
a társulatok tagságának át kellett tanulmányozniuk. A határozatok egyik fontos
eleme a belvizek elvezetése és a vízelvezető árkok folyamatos karbantartása volt.
1962-ben a takarmánytermesztésben a következő eredmények voltak a Tápió-Hajta vízgyűjtő területén: szárazanyag: 90.087 tonna. Meliorációval ez
120.170 tonnára növelhető, és ezen eljárással a termények minőségét is lehet
javítani .327 A Néplap egyik cikkéből kiderül, hogy mésziszapot és gipszet használtak a talajjavításhoz, pl. Pusztamonostoron 300 hektárt kezeltek így. A Hajtának is löszös talaj a jelentős része. A lösz nagyon apró szemcséjű por, ami leülepszik, tömörül, mint a szekrény tetején a por, amikor nem takarítunk. És ha
ez az apró, porszerű anyag évmilliók alatt összeáll, akkor azt löszös talajnak nevezzük. Ha az apró, púderszerű szemcsék összetömörödnek, akkor az nem tesz
jót a levegő vízháztartásának. Ezért alkalmazták a gipsz, valamint a mésziszap
kijuttatását. A mésziszap vagy más néven melasz a cukorgyártás mellékterméke. A cukor előállításakor keletkező barnás anyag nagy mennyiségű meszet és
cukorrépapépet (amiből a cukrot kivonták) tartalmaz.
A vízügyi munkálatok a Vízügyi Társulásban évtizedeken keresztül folytak.
A csatornák és a patakok tisztítását végezték, és foglalkoztak a belvízvédelemmel is. A Hajta-patakon még 1985-ben és 1986-ban is folytak nagyobb munkák.
Ezek főleg iszapkotráshoz és kaszáláshoz kapcsolódtak.328 Az 1990-es évekre
azonban egyre kevesebb pénzt kapott a társaság. A gazdaságok nem fizették
a hektáronkénti 100 forintos éves költséget, az állami támogatás is csökkent.
A Társaság fennmaradása volt a tét, bár 31 millió forintról 40 millióra növelték
az éves bevételt. A Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének elnöke,
Vámosi Tibor a nagykátai közgyűlésen 1993-ban elmondta, hogy a 67 társulásból 20 működik veszteségesen, a hajtai társulás bevétele épphogy elég a megmaradáshoz.329
A Tájvédelmi Körzet
A Jászság, illetve az Alsó-Zagyva-sík a Közép-Tiszavidék kistájai közé sorolható. Jellemző folyásai a Galga és Zagyva, Tarna, valamint az Ágói-patak,
a Gyöngyös-patak és a Bene-patak. Körülöttük hordalékkúpok alakultak ki.
Csak kevéssel emelkedik föléjük a Tápió-Hajta hordalékszintje. A kistáj jelleg
nem pontosan fedi a történelmi határvonalakat, attól kicsivel szűkebb, hiszen
nem szerepel benne például Jászszentandrás és Jászfényszaru sem.
Dr. MARTOS Károly: A melioráció szervezése. In: SZABÓ János (szerk.): A melioráció kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977., 336. és 406. oldal adatai.
328
Vö. KONVALINKA László–PÓTOR Pálné (szerk.): Tápió-Hajta Vízgazdálkodási társulat.
Tények és adatok a 40 év tevékenységéről. Tápió-Hajta Vízgazdálkodási társulat, Nagykáta,
[1998.], 41–42.
329
Vö.: TÓTH: Tápió-Hajta közgyűlése. Pest Megyei Hírlap, 1993. június 2., 7.
327
203
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
A felszínt a jelenlévő folyók feltöltő tevékenysége alakította ki. Ezek a vizek természetesen évezredekkel ezelőtt nem pont a mai medrükben folytak.
Pl. a Hajta-patak valószínű, hogy az Ős-Zagyvának volt a medre. A Jászság egy
vadvizekkel teli ország volt, ezért a talaja löszössé, laza szerkezetűvé vált. S mivel ez a lösz vizes környezetben alakult ki, ezért infúziós lösz szerkezetű talajjá
vált, amely durva kőzetlisztből álló, jelentősen meszes, néhol meredek falakban
megálló, állékony üledék. Kialakulásában a szél, csapadék és növényzet együttes hatásai segítették.
Dr. Endes Mihály és Dr. Harka Ákos javaslatot tettek a Jászság kimagasló értékeinek védetté nyilvánítására. Az 1984-es tanulmányuk, beadványuk első helyén a Hajta-mocsár áll, de szerepel benne az újszászi parkerdő, az Alsó-Zagyva
hullámtere, a jászdózsai Papfertő, Kerekudvar és Jászberény közötti Zagyvapart. A Hajta-mocsárról elmondják, hogy a Zagyva alakította ki a buckákkal
tarkított felszínét. A mocsár területén pedig a szél is erőteljes hatást gyakorolt.
Találtak itt homokot, amelyet az ősi Hajta-patak, valamint a Tápió medréből
származtattak. Értékei között a nádast, a zsombékost, a homokpusztarétet emelik ki. Állatvilágából pedig a terület gazdag lepkevilágát, az emlősök közül pedig a rovarevőket és rágcsálókat említik.
Javasolnak intézkedéseket is: „A téli és tavaszi csapadékvíz elfolyásának
megakadályozásával biztosítani kell, hogy a mocsár vízszintje nyáron és ős�szel is megfelelő legyen. […] Területileg korlátozni kell az esetleges nádvágást,
a nádégetést viszont az egész területen meg kell tiltani. Meg kell akadályozni,
hogy a mocsárba műtrágyák vagy mérgező vegyszerek jussanak.
Márciustól októberig biztosítani kell a védett terület háborítatlanságát. Az
átvonuló és áttelelő madarak érdekében kívánatos lenne a vadászatot teljesen
megszüntetni.”330
Buschmann Ferenc a Jász Múzeum munkatársa már 1972 óta kijárt a Hajta
területére. Először főleg lepkéket kutatni, megfigyelni, gyűjteni. Ekkor figyelt
fel a terület gazdag élővilágára, amelyet fokozatosan feltérképezett, sőt egy
átfogó Hajtáról szóló tanulmányt is megjelentetett. A hetvenes években még
puszta kézzel ki lehetett fogni a csukákat a patakból. A terület hatalmas értéke
volt, hogy a különféle társulások együtt jól megéltek: vízi-mocsári, löszpusztai, szikesréti és homoki növények. A szikesedés miatt az arra lakók nem igazán foglalkoztak takarmánytermesztéssel, de meg tudtak élni a halászatból és
nádaratásból. A szikesedés oka részben az volt, hogy az akkori tulajdonos egy
csatornában elvezette az Almási-ér vizét a farmosi víztározóba, ezzel megszüntetve a mocsár vízutánpótlását. Részben Buschmann Ferenc agilisságának köszönhetően Szolnok megye tanácsa 1987-ben 12 új természeti értéket helyezett
ENDES Mihály–HARKA Ákos: Javaslat a Jászsági-sík főbb természeti értékeinek védetté nyilvánítására. 1984. Gépelmény, 44. Forrás: Arcanum
330
204
A Tájvédelmi Körzet
védelem alá, ezek között az első a Hajta-mocsár és a Zagyva-mente volt.331 Faragó Laci bácsi és Feri bácsi először maguk készítette táblát helyeztek ki a Hajtán.
Majd a következő évben állította a Magyar Természetjáró Szövetség a ma is utat
mutató TVK táblák elődjét.
A csatornaépítés, vízszabályozás azonban károkat is okozott: elvonta a vizet
a patakból, illetve a mocsárból. De a Hajta területén található kutakban mindenütt megfigyelhető volt, hogy két métert apadt a vízszint. Már igen korán
felvetődött annak a kérdése, hogy a Hajta-mocsár és -patak az állatvilág és növényvilág biodiverzitása érdekében vissza kellene hogy kapja a vizét, valamint
annak az igénye is, hogy a szóban forgó környéket természetvédelmi területté
kellene nyilvánítani: „Ha nem történik megfelelő intézkedés a vízutánpótlásra a Jászságban, akár az elsivatagosodás veszélye is fennállhat. […] A Jászságra, a berényi Hajta-mocsárra régebben oly jellemző vízi világ megszűnésével
megváltozott a térség élővilága, hangulata. Mostanra egy-két szívósabb állatfaj
maradt csupán. Az utóbbi évtizedek csapadékszegény időjárása, a gyakran átgondolatlan agrárgazdálkodás, valamint a felszíni vízfolyások forrásvidékein
nagymértékben tapasztalható vízkivétel azt eredményezte, hogy az évek folyamán a térség talajvízszintje másfél-két méterrel, négy-hat méterre süllyedt.
[...] A problémára tökéletes megoldás lenne a tanulmányszinten már meglévő
Jászsági-főcsatorna megépítése. […] Ezt a megoldást nemcsak a mezőgazdaság fejlesztésére, hanem a Jászság és a Hajta-mocsár természetes környezetének
újraélesztésére is fel kell használni. Bő fél éven belül, körülbelül 5500 hektáros
területen létrejöhet a Tápió-Hajta tájvédelmi körzet.”332
A Jászsági Önkormányzatok Szövetsége és a Tápiósági Önkormányzatok
Szövetsége 1996-ban folytatták az összefogást, ennek egyik fontos eleme volt
a hajtai és a farmosi vízivilág megmentése. Dr. Kis Zoltán, a Felső-Jászság akkori parlamenti képviselője a kezdeményezés mellé állt. Szerinte mindenképpen
nagyobb régióban kell gondolkozni, és akkor még az összefogásnak is nagyobb
ereje lesz.333 Urbán Sándor, a Jászkun Természetvédelmi Szervezet titkára azt is
felvetette, hogy alakuljon egy védett területekből álló láncolat: Szolnok, Jászberény, Szászberek, Újszász térségben, amelyet Alsó-Zagyva Menti Természetvédelmi Terület néven lehetne bejegyeztetni, illetve megszervezni.334
Vidra Tamás, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi tájegységvezetője időnként beszámol a Néplap hasábjain arról, a vízhiány mellett
az emberek is pusztítják a területet, különösen azok, akik terepjáróval kirándulnak, időnként látni lehet a kiforgó kerék nyomát. A tájegység területének külső
útjain pedig quadok közlekednek. Pozitívum azonban, hogy a természetszerető
Vö. Új védett területek. Kelet-Magyarország, 1987. március 19., 2
A főcsatorna híján elsivatagosodhat a Jászság. Tápió-Hajta tájvédelmi körzet alakult. Új Néplap, 1996. augusztus 31., 1.
333
Vö. Berényben ülésezett a JÖSZ. Új Néplap, 1996. január 20., 1.
334
Vö. K.J.: Folytatódik a Zagyva menti területek védetté nyilvánítása. Új Néplap, 1995. április 6., 6.
331
332
205
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
emberek is szívesen járnak, szívesen kirándulnak erre. Ha a szikes terület víz
alatt van, akkor az elszántabbak gumicsizmával is felkeresik a madárlest.335
A Néplap 1991. április 12-én a Hajtáért végzett akcióról számol be, amelynek keretében négyezer nyárfát telepítettek a természetvédelmi terület területén. A munkában minden közreműködő segítségére számítottak.
2020-ban a National Geographic folyóirat pedig azt közli, hogy a Duna-Ipoly
Nemzeti Park Igazgatóság Európai Uniós pályázatot adott be, amelynek címe:
Tápió-mente komplex élőhelyvédelmi infrastruktúra fejlesztése. A pályázatot meg
is nyerték, 2021 tavaszán elkészült a gátrendszer, és elkezdték a vizes élőhelyek
rehabilitációját a Hajta-patak időszakos visszaduzzasztásával.
Ökológiai szempontú vízgazdálkodás és hatása
A Nemzeti Park célja a természetvédelmi vízgazdálkodással az éltető víz
megtartása a tájban. A patak időszakos visszaduzzasztásának és a vizes élőhelyek rehabilitációjának köszönhetően a víz megtartása szabályozhatóvá válik
a területen, illetve a kotrási munkálatokkal együtt több hektáros nyílt vizű élőhelyek alakíthatóak ki. A projektnek köszönhetően javul a térség mikroklímája.
Ezen hatás, illetve a talajban tárolt vízkészlet révén a beavatkozási terület szomszédságában elterülő mező- és erdőgazdasági területeken a gazdálkodók kevésbé lesznek kiszolgáltatva az éghajlatváltozás negatív hatásainak, mint például az
egyre gyakoribb aszály. A beruházás másodsorban az itt potenciálisan fészkelő,
vízhez kötődő madarak állományát növeli.
A bíbicek, bakcsók, bölömbikák vagy éppen a nagy kócsagok, nyári ludak
és cigányrécék megfigyelésére jó lehetőséget kínál majd a projekt keretében felépülő új madárfigyelő torony. A terület rehabilitációjának köszönhetően várhatóan más vízhez kötődő védett fajok, így pl. a lápi szitakötő, réti csík vagy a mocsári teknős állománya is növekedni fog. Sőt a vízellátottság stabilizálódásával
számolhatunk a vidra tartós megtelepedésére is.
A táj formálása
A komplex természetvédelmi kezelés kiterjed a vizes élőhelyeket övező
özönnövényekkel (akác, ezüstfa, aranyvessző vagy a selyemkóró) fertőzött természetvédelmi oltalom alatt álló erdők és legelők természetvédelmi kezelésére
is. A projekt keretében továbbá elszállítjuk a területen lévő hulladékokat, valamint ismeretterjesztő táblákat helyezünk el. A munkálatok a Hajta-mente Pest
megyei oldalán a 2010-es évek első felében végrehajtott hasonló célú fejlesztésekkel egy közös, régiókon átívelő, azokat összekötő ökológiai rendszer pilléreit alkotják. A Nemzeti Park hosszú távú céljai közt szerepel az Öreg-Hajta
Vö. DARÁZS Melinda: A Hajta nem gépnek való! Új Néplap, 2010. április 10., 5.
335
206
A Tájvédelmi Körzet
újjáélesztése, ennek megvalósulása esetén országosan is egyedülálló módon egy
majd 15 km hosszan kanyargó alföldi kisvízfolyás revitalizációját, és a hozzá
kapcsolódó Jászberénytől Farmosig húzódó, az ember és a természet által harmóniában formált táj fenntartható fejlesztését jelentené.
Jelen projekt egyik legfontosabb elemének, a vízvisszaduzzasztó műtárgynak az építése 2020 augusztusában kezdődik el. A teljes kivitelezés várhatóan
2021 elejére készül el. Az élőhelyek állapotában bekövetkező kedvező változások évek alatt várhatóak. A természetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő
beruházás hatásait a térségben jelenleg mező- és erdőgazdálkodásból élők, illetve a kedvezőbb, kiszámíthatóbb környezeti feltételekre építkező, vagy épp
a belföldi turizmust kiaknázó helyi vállalkozások is tapasztalhatják. A helyben
élő és gazdálkodó emberek által nyújtott szolgáltatások által a projekt közvetett
módon a rekreációs lehetőségek feltételeinek javulásához járul hozzá, így a pozitív hatások a szélesebb lakosság számára is tapasztalhatóak.”336
A szakemberek szerint a rehabilitációs munkával egy több hektáros nyílt vizű
tórendszer alakul ki. Ezzel jelentősen növekszik a területre visszatérő, vízhez kötődő madarak életterülete (pl. bíbicek, bakcsók, nyári ludak, nagy kócsagok).337
A szoljon.hu hírportál 2020. november 1-én arról tájékoztat, hogy már folyamatban van a vizes élőhely rehabilitációja, amely által újból vízhez jut az
élőhely, az élővilág. Németh András természetvédelmi őrkerületi vezető szervezésében olyan kirándulásra hívta az érdeklődőket, ahol azok a nádasban, a csapásokon ismerték meg a természeti értékeket. Ez egy időablaknak tekinthető,
amely azonban néhány hónapig lesz látható. A természet ismét birtokba veszi
régi helyét az élőhely rekonstrukció következtében. Ezzel egy időben régi-új
madárfajok visszatértét is várják a területre.338
A DINPI igazgatóság munkatársai április 8-án már élő bejelentkezésben
számoltak be arról, hogy a jászberényi Hajta-mocsárban visszaadták a vizet
a nádasokkal, rétekkel borított kiszáradt területnek. Így a területre jellemző állatvilág lassan újra birtokba veheti a Hajtát.
A munkafolyamatokról és a kivitelezésről a Magyar Televízió Kék Bolygó
című műsora filmet készített, amelyet 2021. április 26-án vetítettek. Ebben látható a rehabilitált, illetve kikotort mocsár. Láthatjuk az elkészült gátat, amelyen
keresztül vizet engedtek a mederbe. De azt is láthatjuk, hogy egyes állatok –
békák, madarak – visszafoglalták a területet. Számomra külön érdekes látvány
volt a hattyú, a vöcsök és az unka.
Visszaadni a vizet a Hajta-mentének. National Geographic, 2020.08.13., https://ng.24.hu/termeszet/2020/08/13/visszaadni-a-vizet-a-hajta-mentenek/
337
Vö.: Az élővilág újra birtokba veszi a védett Hajtát. www.szoljon.hu, Jász-Nagykun-Szolnok
megyei hírportál, 2020. november 1., https://www.szoljon.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/az-elovilag-ujra-birtokba-veszi-a-vedett-hajtat-3023419 /
338
Vö.: ILLÉS Anita: Az élővilág újra birtokba veszi a védett Hajtát. www.szoljon.hu , lásd 338.
lábjegyzet
336
207
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
A terület jelenleg tájvédelmi körzet, amely összesen 4516 hektár területű,
amelyből 182 hektár fokozattan védett. A Duna–Tisza köze, a Tiszántúl és az
Északi-középhegység határolja. A területhez tartozik Farmos, Gomba, Nagykáta, Szentmártonkáta, Tápióbicske, Tápiógyörgye, Tápióság, Tápiószecső. Pest
megyében, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megyében egész Újszász város határáig elnyúlik. A körzetet 1998 júliusában hozták létre. Legnagyobb egybefüggő területe a Farmos-Nagykáta határában elhelyezkedő Nagy-nádas. Meg kell
még említeni a Nyíki-rétet, a Nagy-rétet és a patakvölgyet, az egreskátai Sós-tavakat, a Székesrekeszi-legelőt, az Ős-Zagyva egykori medrében lévő Rekettyést,
a tápiógyörgyei legelőket, a Bata-tavat és az Erek-közét.
A növényvilág érdekességei
A következő oldalakon a Hajta növény- és állatvilágának érdekességeiről lehet majd olvasni. Én azonban nem vagyok szakértője ennek a kérdésnek, így
jobbára a tőlem jobban hozzáértőktől idézek. Ez a mű azonban nem is zoológiai, botanikai vagy malakológiai szakírás. Azokat az írásokat a pontos hivatkozásoknál kell keresni, vagy a városi könyvtárban, vagy személyesen Buschmann
Ferencnél, aki egyébként így ír:
„Növényzetét egészében tekintve talán leggazdagabb része a Jászságnak.
Nyugodtan kijelenthetjük, nem is véletlenül, hiszen két nagy természetföldrajzi tájegység, a szakmai berkekben Praematricumnak és Crisicumnak nevezett,
vagyis a Duna–Tisza közi és a tiszántúli flórajárások találkozási sávjában terül
el. Természetesen ennek megfelelően itt mindkét térség flóraelemeivel találkozhatunk, sőt, hegyvidéki fajok is előfordulnak. […] A Hajta rétjeiről – beleértve
a vízi-vizenyős-nádas részektől a száraz homokig az egész területen eddig közel
600 növényfaj került feljegyzésre.”339
Buschmann Ferenc a Jászság növényvilágának ismertetésekor a következő
csoportokba sorolja be az összesen 215 darabból álló, Hajtán is előforduló növényeket:340
ALISMATACEAE – HÍDŐRFÉLÉK
ASCLEPIADACEAE – SELYEMKÓRÓFÉLÉK
BORAGINACEAE – ÉRDESLEVELŰFÉLÉK
CARYOPHYLLACEAE – SZEGFŰFÉLÉK
CHENOPODIACAE – LIBATOPPFÉLÉK
COMPOSITAE (ASTERACEAE) – FÉSZKESVIRÁGZATÚAK
BUSCHMANN Ferenc: Jászberény környékének természeti szépségei és értékei. Faragó László fotóival. Védett növények és állatok. Jászberény, 2000., 29. Forrás: Arcanum
340
BUSCHMANN Ferenc: A jászberényi Jász Múzeum növénygyűjteménye. In: GULYAS Katalin (szerk.): Tisicum – A Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve XXII., Damjanich János Múzeum, Szolnok, 2013., 259–292.
339
208
A Tájvédelmi Körzet
CYPERACEAE – SÁSFÉLÉK
EUPHORBIACEAE – KUTYATEJFÉLÉK
GENTIANACEAE – TÁRNICSFÉLÉK
GRAMINEAE (=POACEAE) – PÁZSITFŰFÉLÉK
GUTTIFERAE (=HYPERICACEAE) – ORBÁNCFŰFÉLÉK
JUNCACEAE – SZITTYÓFÉLÉK
LABIATAE – AJAKOSVIRÁGÚFÉLÉK
ORCHIDACEAE – KOSBORFÉLÉK
PAPAVERACEAE – MÁKFÉLÉK
PLANTAGINACEAE – ÚTIFŰFÉLÉK
PLUMBAGINACEAE – KÉKGYÖKÉRFÉLÉK
POLYGONACEAE – KESERŰFŰFÉLÉK
POTAMOGETONACEAE – BÉKASZŐLŐFÉLÉK
PRIMULACEAE – KANKALINFÉLÉK
SANTALACEAE – ZSELLÉRKEFÉLÉK
SOLANACEAE – BURGONYAFÉLÉK
TYPHACEAE – GYÉKÉNYFÉLÉK
ZANNICHELLIACEAE – TÓFONALFÉLÉK
„Az egykori ős-zagyvai ártér néhol öböl-, máshol tószerű mélyedéseiben
ma is jellegzetes mocsári növényzet uralkodik, benne szép számú mocsári
páfrány-állományokkal díszített zsombékos társulásokkal, a lecsapolás következtében sajnos elpusztulás veszélyes állapotban.”341
Néhány érdekesebb nevű védett növényfaj:
tőzegpáfrány
rucaüröm
csikófark
erdei szellőrózsa
fekete kökörcsin
réti iszalag
tavaszi hérics
nádi boglárka
selymes boglárka
buglyos boglárka
fehér tündérrózsa
törpe mandula
fehér májvirág
homki varjúháj
szártalan csűdfű
érdes csűdfű
nagy pacsirtafű
sziki kocsord
homoki kocsord
borzas len
kornistárnics
vidrafű
pusztai meténg
báránypirosító
homoki vértő
szennyes ínfű
macskahere
nagyvirágú gyíkfű
festő csülleng
réti őszirózsa
selymes peremizs
magyar zergevirág
kisfészkű aszat
sadler-imola
konkoly
homoki fátyolvirág
buglyos szegfű
kései szegfű
tartós szegfű
BUSMANN Ferenc: 25 éve védett a Hajta-mocsár Természetvédelmi Terület. In: Berényi Kármentő, A Jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesület Lapja, 2012. július, 4.
341
209
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
fényes poloskamag
szürkés poloskamag
kúszó csalán
fehér zászpa
alhavasi zászpa
homoki kikerics
bunkós hagyma
bugás hagyma
nyúlánk madártej
vetővirág
fátyolos nőszirom
szibériai nőszirom
homoki nőszirom
tarka nőszirom
fehér madársisak
piros madársisak
kardos madársisak
mocsári nőszőfű
vörösbarna nőszőfű
széles levelű nőszőfű
szúnyoglábú bibircsvirág
pókbangó
agárkosbor
poloskaszagú kosbor
vitézkosbor
mocsári kosbor
elegáns kosbor
hússzínű ujjaskosbor
széles levelű gyapjúsás
keskenylevelű gyapjúsás
homoki árvalányhaj
csinos árvalányhaj
kálmos
Közülük a mocsári kosbor a Hajta címervirága, egykor jellegzetes növény
volt, ma már kevés egyedszámban megjelenő, mutatós virág.
Az állatvilág érdekességei
„A Hajta-mocsár gazdag élővilágában – a halaktól az emlősökig – a gerincesek valamennyi osztálya képviselteti magát. Jellemző halfaja a réti csík (Misgurnus fossilis), amely a tavas vadvizekkel – átmenetileg – a környező réteken
is megjelenik. Itt a leggyakoribb a pettyes gőte (Triturus vulgaris) és a nagyobbra növő tarajos gőte (Triturus cristatus). A farkatlan kétéltűeket legnagyobb
számban a vörös hasú unka (Bombina bombina) képviseli, de mivel ez a faj
más élőhelyeken is gyakori, a területet jobban jellemzi a bitóp, a hosszúlábú
mocsári béka (Rana arvalis Wolterstorffi) magas aránya. A mocsaras környezet
felel meg leginkább a vízisikló (Natrix natrix) és a mocsári teknős (Emys orbicularis) igényeinek is.”342
Halak közül a legérdekesebb hal a mocsárban élő réti csík (Misgurnus fossilis). 1987-ben az év hala volt Németországban. Nevezték még barnacsíknak
és csíkkirálynak is. Akár 15–35 cm-nyi nagyra is megnő, súlya 150 grammig
terjedhet. Szája körül 10 bajuszszálat találunk, amelyek a vízfenéken való tájékozódásban segítik. Az oldalán, a szemétől a farokúszóig, jellegzetes csíkok húzódnak, amelyek sötétbarna színűek. Rejtőzködő életmódot folytat. Az iszapba
lehúzódva keresi táplálékát: ízeltlábúakat, férgeket, rovarokat. Igénytelen álltat,
a víz időleges kiszáradását is képes egy ideig elviselni. Ha a mocsárban kevés az
oxigén, akkor felúszik a felszínre és szippant egyet-kettőt.
Másik érdekes halfaj a Compó (Tinca tinca), más néven doktorhal vagy digányhal. A 2016-ban az év hala volt. Hosszúsága 20–70 cm közé tehető, de el
Dr. ENDES Mihály–Dr. HARKA János: A Jászsági-sík gerincesállat világa, Jász Múzeum, Jászberény, Jászsági Füzetek 14., 1985., 8.
342
210
A Tájvédelmi Körzet
érheti a 7,5 kg-ot is. Zömök testű, erőteljes felépítésű hal. Szemei kicsik. Megtalálható fekete, sárga és piros színváltozatban is. Szereti az iszapos fenekű, sekély
tavakat, a lassan folyó vizet, a sűrű növényzetet, így a Hajtát is. Étrendjében
növények, szúnyoglárvák, férgek és csigák is előfordulnak.
A Hajta-patakban még megtalálható a naphal is, továbbá a csuka, vágócsík
és ezüstkárász is.343
A kétéltűek közül érdekes lehet a tarajos gőte, a barna ásóbéka és a hosszú
mocsári béka.
A tarajos gőte (Triturus cristatus) a farkos kétéltűek rendjébe és a szalamanderfélék osztályába tartozik. A szaporodására alkalmas helyek csökkenése, illetve az emberek gyűjtőszenvedélye következtében sokat szenvedett jószág és veszélyeztetett mivolta okán védett állat. Hossza 14–18 cm lehet, bőre szemcsézett,
sárga és hosszú lábujjai sötéten gyűrűzöttek. Farka legalább olyan hosszú, mint
a test többi része. Fő táplálékai a meztelencsigák, ebihalak, ikrák, férgek és rovarok.
A barna ásóbéka (Pelobates fuscus) rejtőzködő életmódot folytat. Párzási
időszakban jellegzetes hangjáról felismerhető.
A hosszú mocsári béka (Rana arvalis Wolterstorffi) a valódi békafélék
családjába tartozó faj, amelynek Magyarországon előforduló alfaja a hosszú
mocsári béka. A testének hossza elérheti a 7 cm-t is, amelynek színe a barna
többféle árnyalatát mutathatja, egészen a sötétbarnáig. A hátoldalán sötét csík,
közepén pedig világos és széles szalag fut végig. Szaporodás idején a hazai békafajok közül egyedüliként a hímek azúrkék színűvé válnak. Éjszakai életmódot
folytat, gilisztákat, ízeltlábúakat, csigákat és férgeket zsákmányol.
A hüllők közül a mocsári teknős (Emys orbicularis) lehet a legérdekesebb.
Magyarország egyetlen őshonos teknősféléje. A mérsékelten fenyegetett fajok
közé sorolják, a betelepített vörös fülű ékszerteknős agresszív szaporodása
miatt. Páncélja 12–38 cm hosszú, ovális, hátrafelé szélesedő, bőre barnásfekete, esetleg zöldes, amelyet sárga vagy sárgásfehér pettyek vagy csíkok díszítenek. Reggeli és esti órákban aktív, télen az iszapba húzódik. A tojásaiból
szeptemberben kelnek ki az egyedek, és azonnal el is indulnak a víz irányába.
Zsákmánya a puhatestűek, kétéltűek és ízeltlábúak közül kerül ki.
Természetesen nem feledkezhetünk meg a madarakról sem, amelyek szívesen telepszenek, élnek vizek, tavak, folyók, patakok, illetve némelyikük mocsarak mellett. Néhány érdekesebb madár: „A víz színén a kis vöcsök, nádasban
a törpegém és a mély hangú bölömbika fészkel. A vadkacsákat a tőkés réce,
a böjti réce és a cigányréce, a ragadozókat a barna rétihéja képviseli. A mocsárnövényzet sűrűjében a szárcsa, vízityúk, guvat és számos más nádi énekesmadár talál otthonra. A mocsárszél nedves, zsombékos rétjén rendszeresen
Vö. HEGYESSY Gábor: Adatok Magyarország északkeleti részének gerinces állatairól. (Vertebrata) I. – Ingolák (Petromyzontiformes), halak (Pisces), kétéltűek (Amphibia), hüllők
(Reptilia). In: A Miskolci Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XLV., Miskolc, 2006., 499–521.
343
211
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
költ a nagy goda, a piroslábú cankó és sárszalonka, valamint a sárga billegető és
a rozsdás csaláncsúcs.”344
Nagylepkék a Jász Múzeumban – a Hajtáról
A Jász Múzeum nagylepke gyűjteményét Buschmann Ferenc alapította
1983-ban. Tóth János múzeumigazgató bízta meg evvel, amikor az intézményben dolgozni kezdett. Magával hozta a 7500 példányos magángyűjteményét is,
amely átkerült a múzeum kezelésébe. Eredményes kutatásainak, gyűjtésének
köszönhetően jelenleg 1217 nagylepke fajtól 40.625 példány található a gyűjteményben.
Buschmann Ferenc 1995-ben és 1999-ben is készített állapotjelentést,
utóbbit magam is forgattam a múzeumban.345 2011-ben jelentette meg a gyűjtemény katalógusát. Ebből gyűjtöttem egybe néhány Hajtához köthető példányt ill., fajtát:
Nagy busalepke – Pyrgus fritillarios: 25–34 mm méretű, barnába játszó fekete színű, pettyezett lepkefaj. Április és július között repül.
Ezüstkék boglárka – Plebeius coridon: 33–37 mm méretű, az ezüskék színű
hímek mellett a nőstények barna színűek. Júliustól szeptember elejéig repül.
Kis pávaszem – Eudia spini: 50–80 mm méretű, sárgás színű szárnyakkal
bír, a feje barna színű, a tor színe kissé vörhenyes, négy darab pávaszemmel.
Védett faj. Március végétől április végéig repül.
Dongószender – Hemaris tityus: 38–48 mm méretű, szárnyai szélén szélesebb sávok találhatóak, illetve sötét középfoltja ketté van választva.
Vörhenyes szürkearaszló – Trichopteryx polycommata: 28–32 mm méretű,
szürkés színű, nem védett faj.
Mocsári fehéraraszoló – Scopula caricaria: hernyója téglaszínű, az oldalán
széles fehér vonal húzódik, amely hasonló a hátán lévőhöz. Május és augusztus
között repül, kis megszakításokkal.
Szürke zuzmószövő – Eilema griseola.
Mocsárréti fűbagoly – Apamea unanimis.
Csontszínű lápibagoly – Chortodes extrema.
Barnásszürke őszibagoly – Agrochola laevis.
Dr. HARKA Ákos: Jászság (Jászberényi Hajta-mocsár). In: ZELENYÁNSZKI András (szerk.):
Szolnok megye természeti értékei. Szolnok, 1989., 36.
345
BUSCHMANN Ferenc: i. m.: Jelentés. A Tápió-Hajta Vidéke Természetvédelmi Körzet nagylepke…, 749–799. Lásd 10. lábjegyzet
344
212
A Hajta teljesítménytúra
A Hajta teljesítménytúra
Az ember legyőzhetetlen címmel adott hírt a Néplap 1992-ben az első Hajta-50 gyalogos túráról. Buschmann Ferenc helyi természetkutató és Faragó
László szintén tősgyökeres jászberényi pedagógus és Úttörőház vezető hívta fel
a figyelmet a várost körbevevő alföldi táj szépségeire, méltatlanul ismeretlen
egyedi természeti értékeire. Az útvonal vezetését és a leírását így ők ketten, tanár és a tanítványa, dolgozták ki. Az akkor az országban már jelen lévő teljesítménytúra-mozgalomnak hamarosan részéve tették a Hajtát is, abból a célból,
hogy minél többen ismerkedjenek meg a tájjal. A szervezők a túrát mindjárt az
első évben felvetették az országos teljesítménytúrák közé. Ezen első alkalommal hatvanhárom résztvevő vágott neki az embert nem kímélő feladatnak, nem
tántorította el őket a borongós idő és a néhány esőcsepp sem. Később, mikor
kiadós nyári záporra zendített az ég, csak négy fő adta fel. Valószínű, hogy az
ország kipróbált túrázói vágtak neki a feladatnak, 13 településről, Hódmezővásárhelytől Pécsig. A legidősebb versenyző 63 éves volt, a legfiatalabb pedig 8,
a legkülönösebbek pedig a Szurdokpüspökiből kerékpárral érkező fiatalemberek voltak. Két résztvevő futva tette meg a táv jelentős részét, és 5 óra 45 perc
alatt teljesítette, az utolsó versenyző pedig hét órával később érkezett be!346
Ezt a túrát így ajánlotta Faragó Laci bácsi a sporttársaknak: „A túra megrendezésével kettős célt kívánunk szolgálni: a résztvevőkkel meg szándékozunk
ismertetni a néhány éve természetvédelmi területté nyilvánított Zagyvamentét
és a jászberényi, de egy részében már Pest megyébe is átnyúló Hajtát, az erdős,
ligetes jászberényi határt, valmint a városunkban is népszerűsíteni kívánjuk
a túrázást itt csak kevesek által ismert formáját, s hogy a résztvevők ebben az
alföldi környezetben tegyék próbára akaraterejüket és kitartásukat egészségük
megőrzése érdekében.”347
Az első sikeren felbuzdulva a Jászsági Diáksport Bizottság és a Gyermekek
Háza 1992. október 24-én megrendezte a Hajta-50 kerékpáros teljesítménytúrát. Útvonaluk a következő volt: nevezés a JSE Sporttelepen, majd Zagyva
gát–Hűtőgépgyár–Kerekudvar–Jászfelsőszentgyörgy–Hajta TVT–Egreskáta–
Homoki kápolna–Újerdei Állami Gazdaság központja-Öregerdei gyermektábor–Hűtőgépgyár–Zagyva gát–JSE sporttelep. Faragó Laci bácsi beszámolója
szerint a túrára hatvannégy biciklista indult el, két állomáson légpuskalövészet
és KRESZ-totó is megtalálható volt a feladatok között.348 A hivatalos beszámo Vö. SZÁNTAI: Hajta-50 teljesítménytúra: Az ember legyőzhetetlen. Új Néplap, 1992. június 8., 7.
BUSCHMANN Ferenc–FARAGÓ László–PATAKINÉ KOCZA Anita: Jelzett túraútvonalak
Jászberény határában a Zagyvamenti és a Hajta-mocsár Természetvédelmi Területeken. Jászberény, 2017., 20.
348
Vö. A túrameghirdetés: SZ. T.: Hajta-50 kerékpáros teljesítménytúra. Új Néplap, 1992. október
14., 15. Beszámoló a túráról: FARAGÓ László: „Hajta-50” – teljesítménytúra. Új Néplap, 1992.
november 9., 4.
346
347
213
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
lók között ugyan nem szerepel, de 1993-ban Párizsból cserkészek érkeztek Jászberénybe, az Egyházi Szociális Otthonba. Ott velük egész héten át dolgoztunk:
tököt szedtünk, téli befőzésre zöldségeket pucoltunk, bútorokat festettünk.
Szerepelt a programban egy kirándulás is. A teljesítménytúra egy részét jártuk
be, a Homoki kápolnától indultunk. Eléggé csodálkoztak, amikor a tőtevényi
iskolánál mondtam, hogy ide jártam, a Hajtán ez volt a tejcsarnok, itt dolgozott
a nagymamám, én is dolgoztam itt. Nagymamám a 49-es szám alatt lakott, mi
pedig az 56-os szám alatt. Itt lakott a Kocsmáros Bözsi néni is, akit nem is így
hívtak ám. Anyukám pedig többek között a Jászfelsőszentgyörgy-Hajtai iskolába is járt, közismert nevén a Bogyó-iskolába. Az egyik tanyatulajdonos pedig
dinnyét nyújtott át a kerítésen nekünk! Úgy emlékszem, hogy még magja sem
maradt, már az úton megettük, nehogy cipelni kelljen.
1994-ben a fiatalok részére egy 30 km-es távot is kitaláltak, de ezen csak
15-en indultak, közülük négyen mégis úgy döntöttek, hogy jó nekik az 50-es
is.349 Évről-évre nőtt a résztvevők száma, így a második gyalogtúrán már 305-en
vágtak neki a túrának.
1996-ban alakult meg a Jászberényi Turista Egyesület. Még ugyanebben az
évben Keszthelyi Gyula vezetésével fel is festették az 50 kilométeres turistaútvonal jelzéseit. Ennek segítségével jóval könnyebbé vált a tájékozódás. Táblákat
helyeztek ki, a túraútvonalakat tisztították meg a lerakott vagy elhagyott szeméttől, a kezdetektől, tíz éven át. Ezekért a tevékenységekért Vásárhelyi-emlékplakettet vehették át 1997 májusában.350
1997-ben a túra egy érdekességgel kezdődött. Már az induláskor célba értek
vagy nem? „Újdonság még,
hogy a rendezők megfordították a korábbi túrák útvonalát, abból a meggondolásból, hogy a kevésbé
érdekes szakaszokon minél hamarabb túljussanak
a még frissebb indulók.
A Hajta-patak hídján átérve új (piros) útjelzés vezeti a gyaloglókat a ligetes
részekre, ahol a frissítőállomáson hűtött tej és ásványvíz oltja a szomjazók
Turista jelzések festése. (Fotó Faragó Laci bácsi hagyatékából)
Vö.: Hajta-50 gyalogtúra. Több mint félszáz indulóval. Új Néplap, 1994. június 1., 10.
Vö. BANKA Csaba: Első alkalommal. Turistatalálkozó Berényben. Új Néplap, 1997. szeptember 29., 3.
349
350
214
A Hajta teljesítménytúra
szomját.”351 A kezdetektől fogva, 30 év óta töretlenül, minden évben a Jászsági
Rádiósok Egyesülete is várja a túrázókat az ellenőrző pontokon. A szervezők
a kezdeti években mindenre figyeltek. Például a leírásban előre figyelmeztették
a túrázókat: „a hajtai kutyák mogorvák, az egyes tanyákból kirohannak, ugatva
és vicsorogva!” Több alkalommal módosult a túra útvonala. Az évek folyamán
a korábban meghirdetett 30 km-es táv 25 km-re módosult, az 50 km-es távot pedig utoljára 2005-ben rendezték meg. A kerékpártúra 2011-ben 80 km-es távval
bővült, amelynek útvonala Farmoson át Tápiószeléig vezetett.352
A teljesítménytúra lapja 2013-ban
A túrák érintik a kiserdei, a Zagyva-mentibeli, kerekudvari, öregerdei, Hajta-mocsárbeli, újerdei, Erek-közibeli, tőtevényi és homoki – ma már alig lakott
– külterületeket.
A Hajta túra 2016-ban volt negyedszázados. A cikkekből úgy látom, hogy
egyre sikeresebb és sikeresebb lett. „Az előző évekhez hasonlóan most is két
távból választhattak a vándorok az állatkerti rajtnál. A vállalkozó kedvűeknek
a szervezők indítottak egy 26 kilométeres terepfutó rajtot is. A rövidebbik útvonalat, a tíz kilométeres távot most is jóval többen választották, pedig a még barátságosnak mondható 26 kilométernyi távolság sem nyújt valódi képet a Hajta
A túra meghirdetése: Bakancsos berényiek. Új Néplap, 1997. május 16., 5.
Vö. CZIMER: Homoktengerben küzdöttek. Új Néplap, 2011. október 3., 11.
351
352
215
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
környezetének valódi szépségeiről. A hosszabbik szakaszon köszön vissza valamelyest az a változatos flóra és fauna, amely az érintetlen Jászságot egykor
jellemezte a maga mocsárvilágával, az ártéri ligetekkel, az ott otthonra lelő madarakkal, rovarokkal.”353
Épp idén 30 év óta minden tavaszon megrendezik a gyalogos, ősszel pedig
a kerékpáros túrát. Ugyan az 50 km-es távot már régóta nem rendezik meg, de
a kisebb távok viszont egyre sikeresebbek. A túrák hossza és útvonala az elmúlt
évek alatt sokat változott, de ami fontos: népszerűsége a teljesítők számát tekintve megtízszereződött!
Nagyrészt azért maradt el az 50 km-es táv, mert Tőtevényt nem szerették
még a kerékpárosok sem: „A többség azért kihasználta a szabadidőt és kényelmes tempóban hagyták maguk mögött Tőtevény és Homok dűlőútjait. Apropó
homok, amit az erre felé edző bringások csak egyszerűen az Alföld hegyének
neveznek most nem kényszerítette kerékpártolásra a szerényebben felkészülőket. Az elmúlt években nehézséget jelentő süppedős homokot az előző napok
esőzései összetömörítették ugyan, de azért a néhány felázott, ragadósan sáros
szakasszal meg kellett küzdeni a túrázóknak.”354
A 2020-as év túrája minden tekintetben különleges volt, hiszen a COVID-19
világjárvány átírta a terveket. A túrázni vágyók a XXIX. kirándulásra nem júniusban, hanem szeptember 12-én gyűltek össze, mintegy hétszázan. Szerveztek
egy Zagyvakerülő 10 km-es sétát, amely érintette a Gosztonyi-uradalmat Kerekudvaron. „Ha már itt tartunk, fontos megjegyezni, hogy a túrák teljesítéséért
járó egyedi kitűző a Gosztonyi kúriát ábrázolja Bugyi László Guriga fotográfus
még 2008-ban készült felvételén. Épített örökségünk pontosan két évszázadot
megélt és ebben az esztendőben lebontott, a túrák alkalmával mindig érintett
ódon kastélyáról kívántak így megemlékezni a szervezők.”355 Egy 16 km-es túra
a Zagyva–Bán hegy útvonalon haladt, a leghosszabb táv a 28 km-es Zagyva–
Hajta volt. Ez utóbbi útvonalon éppen a már korábban említett tájrehabilitációs
munkálatokat végezték, így egy járatlan nádasösvényre is rámerészkedhettek
a túrázók, és egészen a régi madármegfigyelő toronyig is eljuthattak a lecsapolt
nádason át. A résztvevőket évek óta ásványvízzel, fröccsel, abárolt szalonnával
és dinnyével várják a Halasi (Király)-tanyánál.
Az újságcikkekből nem derült ki pontosan, hogy mikor, milyen túrákat valósítottak meg, szerencsére a szervezők – Faragó Laci bácsi – pontos kimutatást
készített a távok hosszáról, a résztvevők létszámáról, az érkeztető településekről,
valamint a legfiatalabb és a legidősebb teljesítőkről. Ezek szerint 1992–93‑ban
csak 50 km-es túra volt, 1994 és 2005 között 50 és 35 km-es, 2006-től 35 és
20 km-es, 2010-től pedig 35, 20 és a 10 km-es sétatúra. A legmagasabb létszám
Negyedszázados a Hajta gyalogtúra, Berény Café. 2016. május 12., www.jku.hu
DEMETER Gábor: Kerékpárral a Zagyva-Hajtán. Berény Café, 2020. október 6., www.jku.hu
355
DEMETER Gábor: Más volt az idei Zagyva-Hajta. Jászkürt, 2020. szeptember 24., 8.
353
354
216
A Hajta teljesítménytúra
2016-ban 720 fő volt. A kerékpárosok 1992–1996 között csak 50 km-esen indulhattak, 1997 és 2011 között volt 50 és 80 km-es is, 2006-tól pedig 20 km-es
tekergő táv is. A legmagasabb létszám a 661 fő volt, 2017-ben.356
Patakiné Kocza Anita, aki a Jászkerület Kulturális és Művészeti Közhasznú Nonprofit Kft. munkatársa, készített egy videósorozatot, egy virtuális túrát
a Hajtáról. A filmeken még én is sok újdonságot láttam, hiszen gyerekkorunkban csak egy szűk szeletét ismertük meg a Hajtának, pl. Bajor-dűlő, templom,
Áfész, tejcsarnok, tőtevényi iskola. A filmet bátran ajánlom azoknak, akik szeretnének a túrán részt venni majd a pandémia után, vagy már részt is vettek, és
szeretnének egy kicsit nosztalgiázni. A sorozat egyik részében, még ha romosan
is, de látható az akkor még álló kerekudvari kúria. Ez az utolsó élő felvétel az
épületről (3. rész, Különkiadás, Kerekudvari kúria és környezete). A sorozat elérhető a YouTubon is, Virtuális Hajta túra amatőr szemmel címen. Folytatása
is várható.
Ilyen címmel találhatóak meg a különböző részek:
1. rész. A vasúti hídtól az állatkertig
2. rész. Az állatkerttől Kerekudvarig
3. rész. A kerekudvari kúria és környezete
4. rész. Kerekudvartól a néhai Hajta-mocsárig
5. rész. Takács hegy–Bán hegy–Öregerdő
6. rész. Öregerdő–néhai Hajta mocsár
7. rész. Öreg-Hajta hídja–JNSZ-Pest megye határa–Török híd
8. rész. Hajta-mocsár–Öregerdő–a szentgyörgyi nyárfás
9. rész. 25–30 km, befejező szakasz–Zagyvamenti TVT (Kerekudvar-Jászberény)
2017-ben készült egy igényes kiadvány: Jelzett túraútvonalak Jászberény határában a Zagyvamenti és a Hajta-mocsár természetvédelmi területeken címmel.
A füzet szövegét Buschmann Ferenc írta, a fotókat Faragó László készítette,
a szerkesztői munkát Patakiné Kocza Anita végezte. Dr. Szabó Tamás polgármesteri köszöntője után bemutatják a Zagyvamenti Természetvédelmi Területet, részletesen leírva a növény és állatvilág érdekességeit, ugyanígy jártak el
a Hajta-mocsár természetvédelmi terület ismertetésével is. A kiadvány közepén
színes térkép található. Ezen zölddel és pirossal jelezik a túraútvonalakat. A térkép igen jól használható, lévén, hogy 2019-ben újra festették az eredeti útvonal
jelzéseit. A füzet rendkívül igényesen került megszerkesztésre, a szép fotók pedig külön kiemelik a tartalmi mondanivalót.
Ezúton is köszönöm az adatokat Patakiné Kocza Anitának, új szám https://www.youtube.
com/watch?v=rT2OBkWtsA4
356
217
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
2021 tavaszán Patakiné Kocza Anita készített egy fotóválogatást is tartalmazó összefoglalást a Hajta-túrák 30 évéről. Ez megtekinthető a Jászberényi Kulturális Programok facebook oldalán.
Az itt már többször is említett Faragó László – Buschmann Ferencnek, tanítványának a javaslatára – számtalan fotót készített a Hajta épített és természeti értékeiről, az itt élőkről, a táj szépségéről, és ezen felvételeit több mint 20 kiállításán
mutatta be a nagyközönségnek. A fotóin az elmúlt 30 év összes változását mind
nyomon követhetjük (a letűnő tanyasi életet, az egyre csökkenő vízhozamot és
ennek következtében az ilyen élőhelyeket kedvelő állatok elvándorlását). Fotói
mintegy szociográfiai tájrajzot adtak Jászberény külterületi környezetéről. A túrák megszervezésével pedig jelentős mennyiségű ismeretet nyújtott át a vidékkel
megismerkedni kívánók számára. Laci bácsi mind túraszervezői, természetjárói,
fotós és társadalomtudományi munkásságának jelentősége kétségbevonhatatlan
és megkerülhetetlen a Hajta mint földrajzi tájegység és mint szociológiai élettér vonatkozásában. Túlzás nélkül állítható, hogy a tanár úr tette a legtöbbet az
elmúlt 30 évben a Hajta-mocsár teljes körű megismertetésében. Hisz az évek
során az ország számos településéről értesültek a túrákról, és mintegy 8000-en
jöttek is, és végig is járták a környéket bemutató kirándulásokat, illetve számosan meg is tekintették a táj és a tanyasi élet lenyomatát hordozó fotókiállításait.
A Duna–Tisza csatorna tervei357
A századok folyamán többször felvetődött a Duna és Tisza összekötését célzó csatorna elkészítése, amelyhez felhasználták volna a Hajta-patakot is. Evvel
kívánták volna elősegíteni az országon belüli hajózást, különös tekintettel a kereskedelmi hajózásra.
Az első helyen említhető a mondák világából jól ismert Csörsz király árka,
amelynek a nyomát Gödöllőtől kiindulva Jászfényszarun keresztül egészen
a Tiszáig lehet követni.
Már nem a mondák világába tartozik III. Károly 1723-as pozsonyi dekrétuma, amelyhez felhasználta Dillher bárónak, Szolnok parancsnokának előterjesztését 1715-ből. Ebben szó esik a Pest és Szolnok közötti hajózásra alkalmas
csatorna tervéről. Az 1722-es országgyűlés előtt pedig felvetették a Vác és Szolnok, ill. Kalocsa és Zombor összekötését is.
1729-ben a bécsi udvar Mikoviny Sámuelt nevezte ki kamarai mérnöknek,
akinek a tervei között szerepelt a Dráva–Balaton–Duna–Tisza-csatorna terve
is, amelyet azonban nem tudott megvalósítani.
Vö. Dr. DOBOS Irma: Évszázados tervek a Duna–Tisza-csatorna megvalósítására. In: A Magyar Hidrológiai Társaság vándorgyűlései. 1979–2012., A Magyar Hidrológiai Társaság XIII.
Országos Vándorgyűlése I. kötet, Baja, 1995. július 4–6., 278–291.
357
218
A Duna–Tisza csatorna tervei
Duna–Lókos–Ipoly–Galga–Zagyva–Hajta–Tápió–Tisza vízátvezetés, I. változat
Duna–Tisza–Duna-csatorna, más néven Ferenc-csatorna megvalósítása
Kiss József és Kiss Gábor mérnökök tervei alapján 1793 és 1802 között kivitelezésre is került, amelynek útvonala: Baja–Bezdán–Zombor–Sztapár–Verbász–Szenttamás–Óbecse. Az addigi dunai hajózási útvonalat 227 km-rel és 20
nappal rövidítette meg.
219
A Hajta-mocsár és a Hajta-folyás
II. József annak ellenére, hogy a császárság pénzügyi helyzete nem tette lehetővé a megvalósítást, E. I. Marie francia mérnököt megbízta, hogy készítésen
a monarchia vízi úthálózatának fejlesztésére egy tervet. II. Lipót 1792-ben szeretett volna az országgyűlés elé terjeszteni egy olyan tervet, amelyben minden
akadály megszűnik a hajózás előtt. Ezt 1789-ben Schönstein Ferenc tanácsos
– Balla Antal tervei alapján – Péteri–Pilis–Irsa–Cegléd–Abony nyomvonalon
javasolta megvalósítani. Egy másik terv is született Pest–Haraszti–Kecskemét–
Csongrád nyomvonalon. Vedres István pedig a Pest és Szeged közötti nyomvonal mellett állt ki. 1836 után a Pest–Csongrád nyomvonalról készített terveket,
illetve javaslatot. A javaslat addig jutott, hogy Vécsei Mikós szatmári főispán,
Széchenyi István, Deák Ferenc és Kossuth Lajos megalapította a Duna–Tiszai
Csatorna Társaságot, amelynek jogait és kedvezményeit az 1840. évi XXXVIII.
törvénycikk biztosította. Ebből a javaslatból azonban sem lett semmi. A kiegyezés után újabb tervek születtek, amelyekről sokáig beszéltek mind a szakma
tagjai, mind az egyszerű emberek.
1947 és 1950 között indult meg a Ráckevei Dunaágban a Dunaharaszti és
Sári közötti 22 km-es csatornaszakasz elkészítésének megvalósítása.
A következő térképek maradtak fenn: Duna–Lókos–Ipoly–Galga–Zagyva–
Hajta–Tápió–Tisza vízátvezetés, I. változat, illetve II. változat.
220
V. rész
VISSZAEMLÉKEZÉSEK A HAJTÁRÓL
Elöljáróban
Kedves Olvasó!
Többet szeretnél tudni a Hajta-puszta múltjáról és jelenéről? Akkor ez
a könyv a te könyved, mert ez erről szól! Mikor a bátyám azt mondta, hogy meg
szeretné írni a Hajta történetét, akkor rögtön éreztem, ebben én is részt szeretnék venni. Így felajánlottam a segítségemet. Akkor még nem tudtam, hogy
milyen nagy munka lesz, csak azt, részt szeretnék venni benne!
A könyv minden szakmai, történelmi munkájához testvérem Varga József
Kamill OFM ért, feleségem Varga-Kókai Andrea és jómagam pedig mindenben
próbáltuk segíteni a projektünket.
A kezdetek kezdetén kiválasztottam egy levelező programot, és létrehoztam
a hajta49@freemail.hu email-címet. Regisztráltam a facebookra: https://www.
facebook.com/puszta.hajta.
Mivel a Hajtán voltunk gyerekek, több nevet ismertem a tanyavilágból. Így
hát elkezdtem keresni: Bajor, Garai, Kisnémet, Torma, Csirke, Kocsis, Hagyó,
Rohonczy, Kis, Csajbók, Csillik, Hájos, Sápi családnevek után. Ugyanis ezek
voltak az elsők, amik elsőként eszembe jutottak. Nekiálltam ismerősöket jelölni, majd messenger üzeneteket küldözgetni. Leírtam, kik vagyunk, min dolgozunk, és kértem, segítsenek, információkkal, történetekkel, képekkel, mindennel, ami a Hajtával kapcsolatos.
Nagyon élveztem a dolgot, és felpörgetett. Így sokszor késő éjszakáig kutattam újabb hajtai ismerősök után, akik a munkánkat esetleg információkkal
tudják segíteni. Közben testvérem már javában kutatott a levéltárakban, poros
könyvek és íratok közt, régi, Hajtával kapcsolatos adatok után. Írta már a szakmai részt. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, de volt, aki azt mondta,
„hülyeség”, amit csinálunk, a Hajtán nincs semmi kutatnivaló, „csak egy pusztulat az egész.”
Gyorsan megjelentek az érdeklődők, egyre többen jelöltek ismerősnek, egyre többen szóltak hozzá a posztjainkhoz vagy küldtek privát messenger üzeneteket. Kimentünk a Hajtára a feleségemmel, aki egyben könyvünk fotósa is. Lelkesen elkezdtük fényképezni a Hajtát, a kápolnát, a kápolna melletti keresztet.
Felkerestük a volt tanyáinkat, a Hajta 49-et és Hajta 56-ot, és a jelenlegi tulajdonosok engedélyével bejártuk a portát. Köszönet ezért a Hábencius és Simon
családnak! Sajnos a Hajta 49. már csak tanyahely. Nagyon szomorú látvány volt,
hogy az erdő teljes mértékben visszavette. Ugyanakkor tengernyi élmény jutott
221
Visszaemlékezések a Hajtáról
az eszünkbe. Sajnos nemsokára az 56-os is csak tanyahely lesz, hacsak csoda
nem történik.
Személyesen elsőként Kisnémet Antalnál és kedves feleségénél, Évike néninél tettük tiszteletünket, és beszélgettünk. Javaslatokat tettek, kiket keressünk
meg mindenképp, történeteket meséltek.
„Törpöltünk” párommal, mit lépjünk még meg, hogy jól haladjon a könyv
gyűjtőmunkája. Megismerkedtünk Kisnémet Tímeával és két tündéri gyermekével. Találkozni hívott minket, és sétálunk egyet a Hajta-mocsár irányába.
Édesapja, Kisnémet Kálmán tanyájától indultunk. Megnéztük a Hajta-mocsarat, és csak fényképeztünk és fényképeztünk. Nem hittünk a szemünknek! Nagyon nagy munka eredményeként a Hajta-mocsár tele volt vízzel, a környezet
szépen rendezett volt, és láttuk az élővilágot is: vadkacsákat, két hatalmas hat�tyút, szárcsát, rengeteg növényt stb.
Továbbsétáltunk, és láthattuk a Hajta régi és új fakeresztjeit, a fahidat és
a Halasi- vagy Király-tanyát. Szép nap volt! Posztoltunk rengeteg képet, a túránk kis történetével együtt. Ezt látva még többen érdeklődtek, vonzotta az embereket, jöttek az újabb ismerősnek jelölések és megkeresések. Miként lehetne
még több érdekes történethez jutni? Szervezzünk hát túrát a Hajtába a közösségi oldalon! Na, nem az oly népszerű Hajta – 50 teljesítménytúrára gondoltunk,
csak egy 2–3 km-esre, hogy sétáljunk, beszélgessünk.
Az első túránkra 12-en jöttünk össze. Úgy alakult, hogy összességében 6,5
órát sétálgattunk, beszélgettünk, és 17 km-t mentünk. Mondanom sem kell:
„Nem szokta a cigány a szántást!” Úgy elfáradtunk, hogy napokig tartott, míg
kipihentük a túrát. Viszont hatalmas élményt adott és sok emléket hívott elő.
Azóta már a második túrát szervezzük. Remélhetőleg még többen leszünk,
és nem hiszem, hogy ez lesz az utolsó! Bátyám előállt egy újabb ötlettel. Felhívásunk jelenjen meg a BerényCaféban és Jászkürt Újságban. Szólítsuk meg
a Hajtát ismerőket, és legyenek benne pontokba szedett kérdéseink is. Adjuk
meg a postai levelezési címem: 5100 Jászberény, Gerevich Aladár utca 4., valamint e-mail-címünket és facebook elérhetőségünket is.
Jó legyen! De hogy jut el ez a Hajtára is? Ugyanis a külterületen nem terjesztik az újságokat! Hm… Merjünk nagyot álmodni! Kértem levélben Bódis Béla és Balog Donát képviselő urak segítségét. Segítettek, minden hajtai
postaládába került egy-egy újság, és azóta is „zaklatom” őket kéréseimmel.
Hol az 1950-es hajtai választási jegyzékhez kértem további információt, hol
egyéb segítségért fordultam hozzájuk. Nincs megállás! A testvérem megkérte
az engedélyt az apát úrtól, hogy a hajtai kápolnában 2021. augusztus 20-án
a 11 órakor kezdődő szentmisét ő celebrálhassa. Az engedély megérkezett,
gőzerővel szervezzük.
222
Az első hajtai látogatás a könyvvel kapcsolatosan
Az első hajtai látogatás a könyvvel kapcsolatosan
2021. március 13., szombat
Résztvevők: 3 fő, Varga-Kókai Andrea, Varga Zsolt és Varga József Kamill OFM
Ezen a napon nagyon elérzékenyültem, mert felkavart a múlt. Ismerősök
útján és a Facebookon keresztül kértünk engedélyt a számunkra fontos helyek
alapos felderítésére. Köszönet a lehetőségért a jelenlegi tulajdonosoknak!
Az első utunk a hajtai kápolnához vezetett. Fényképeket készítettünk a kápolna külsejéről, az udvaráról és a mellette lévő keresztről. Majd elsétáltunk
a volt tejcsarnok irányába, elhaladtunk az egykori Kör épülete mellett. Én úgy
tudtam, hogy bátyám bérmaszülőjének, Balogh Jánosnak volt a kis tanyája. Elértük a tejcsarnokot. Miközben kívülről szemre vettük, rengeteg szép emlék jött
elő, hiszen rengeteg időt töltöttünk itt, ugyanis nagymamánk, Varga Józsefné,
szül. Ambrus Varga Margit (Tejcsarnokos Manci néni) itt dolgozott. Gyakori
mondogatta, miután befejezte a napi munkáját, és már a csarnokot törölte fel:
„A káposzta laza, mindjárt mehetünk haza!” Kisgyermek koromban rengeteg,
igazi, finom, friss tehéntejet ittam meg itt. Aki az ilyen tejet még nem kóstolta,
csak az Auchan 0,1 % -os tejtartalmú italt, annak tanácsolom, kóstolja meg ezt,
az igazi tejet.
Annak idején míg a mama a tejcsarnok kis irodájában és „laborjában” dolgozott, addig én rajzolgattam. A túránkon most folyamatosan fényképeket készítettünk. Sajnos az épület erősen felújítandó állapotban van. A szemben lévő
buszmegállóról is beszélgettünk, ahol rengeteget vártuk a buszra, a Nagykáta és
Jászberény közt közlekedőt, amivel a bátyámmal az iskolába jártunk, és amivel
a húgunkat az óvodába kísértük. Történetek jöttek elő a hajtai boltról és kocsmáról. Anno még kisgyermeként is bemehettünk oda, és kaptunk üdítőt, csokoládét. Itt helyezkedett el a hajtai postaládák sora is. Sajnos már nem tudtuk
felidézni, hányas számú tartozott a mi tanyánkhoz, a Hajta 56-hoz, és hányas
számú láda volt a mamáéké, a Hajta 49-é. Majd felelevenítettük az egykori augusztus 20-ai nagy búcsúk kirakodó vásárjainak helyszínét, a tejcsarnok melletti üres területen, ami régen mázsával is rendelkezett, és többek közt paprikaátvevő helyként is szolgált.
Felelevenítettük a vásárokat, ahol mindig kaptunk vásárfiát: játékokat,
nyalókát, cukorkát. Az egyik ilyen játék, amire emlékszem, egy zöld és fehér
színű, Wartburg típusú rendőrautó volt, ami vezetékes távirányítóval rendelkezett. Ilyen ma esetleg már csak gyűjtőknél létezik, de ez akkoriban nagy kincs
volt nekem. Emlékszem, aznap az igazi, bordó Wartburg 353-as személygépkocsinkkal (frsz.: ZK 80-41) Budapestre utaztunk, a tűzijátékra. De engem ott
is csak a távirányítós kisautóm érdekelt. Anya mindig díszkerámiákat kapott.
Sokat a mai napig megőriztünk, pld. egy hamutartó, amelyen két szépen megformázott őz a díszítés. Mamának pedig mindig kegytárgyakat vásároltunk.
Tata a tanya előszobájában rendre felszögelte őket, sorban a petróleumlámpá-
223
Visszaemlékezések a Hajtáról
val szemben. Így késő éjszaka, a lámpa pislákoló fénykörében sokat néztem
őket, még elalvás előtt. Majd miközben a kápolnához sétáltunk vissza egy kedves, régi ismerősünkkel találkoztunk, Csajbók Tamással, akivel a Hajtán együtt
rosszalkodtunk, és 3 év korkülönbség van köztünk. Ők a Hajta 54-es tanyájában
laktak, ők voltak a legközelebbi szomszédjaink. Tamásnak és családjának a Hajtára való visszatérése folyamatban van. Jelenleg a kápolna mögötti tanyának
a tulajdonosai, amit éppen szépen felújítanak. Be is invitált minket. Megnéztük
a barátságos, kellemes hangulatú tanyát. Nagyon tetszett mindannyiunknak. El
tudnám képzelni magamat itt, a kis családunkkal, hogy ez az állandó lakhelyünk. Gratulálunk nektek a tanyához, és minden jót kívánunk!
Miután elbúcsúztunk tőle, gondoltunk egyet, ugorjunk be Kisnémet Antalhoz és feleségéhez, Évike nénihez, a közeli tanyájukba. Nagyon meglepődtek,
és őszinte szeretettel fogadtak minket. Nem akartunk hosszan maradni, nem
akartuk zavarni őket, de elbeszélgettük az időt. Pontosan nem emlékszem, de
kb. két órát beszélgettünk a hajtai régi, szép időkről. Ajánlották, hogy a Hajtához köthető emberek közül kiket keressünk meg adatgyűjtés céljából. Egyébként gyermekkorunkban Tóni bácsi sokat járt át hozzánk, pl. füvet kaszálni.
Édesapánk barátja volt.
Itt is elköszöntünk, a következő megállónk már a Hajta 49. volt, nagyszüleink tanyája. Miközben alaposan megtekintettük a tanya helyét, rengeteg történet elevenedett meg. Amint már utaltam rá, sajnos, a telket ma már visszavette
magának a természet. Sűrű akácos borította, rengeteg, magas fű nőtt mindenfelé, és gaz vetette fel.
Mondom, mégis annyi történet elevenedett meg! Meghatódva meséltünk
a történeteket feleségemnek, Andreának, miközben a gémeskút maradványait
is megtaláltuk. Mellette anno óriási eperfa állt. Erősen édes volt a kútnak a vize,
de akkoriban szerettük fogyasztani a sok tehéntej mellett. (Kis kitérő: friss fejéskor, kupatetőben próbáljátok ki a meleg, habos tej ívását, szűretlenül!) Oly
sokszor húztunk vizet a kútból a favályúba a tehenek itatására! De ugyanebbe
a kútba, láncon tejes kannákat is leengedtünk: így hűtöttük a tejet. Engedtünk
még le vederben dinnyét, sört, de még párizsira és egyéb termékekre is emlékszem. Áram nélküli tanya volt mindig, és az is maradt! Hol álltak a disznóólak,
és hol a terményes és hol a konyhakert? Hogy volt a tanya kialakítva? Hol volt
a kis konyha, a góré, csirkeólak, a verem? Az ezekre való visszaemlékezés közben előjött érzéseket nem is tudom leírni nektek. Aki volt már hasonló helyzetben, tudhatja. Áthatolva az akácoson, a magas füveken és gazon, eljutottunk
a hatalmas legelőhöz, amin annyit szaladgáltunk és pányváztuk a teheneket. Ha
egyszer nyernék a lottón, ide is szívesen építenék egy modern tanyát! Furcsa
érzésekkel telve tovább haladtunk a Hajta 56. tanya felé. Közben elhaladtunk
az egykori szomszédjaink tanyái előtt: Csirke, Hagyó, Rohonczy, Kiss, Csajbók.
A volt tanyánkat meglátva, újra fura érzés járt át. Sajnos a látvány hasonlóan szomorú volt, mint nagyszüleink tanyájánál. Ugyan ez a tanya még áll,
224
2. túra
de a melléképületek erősen felújítandók, az istállók épp összedőlőben vannak.
Itt is felidéződött sok-sok jó és fájó emlék. Benézve a kisméretű ablakon megpillantottuk a kis, gerendás szobát, ahol öten éltünk. Édesanyánk, édesapánk,
húgunk, bátyám és jómagam. A tanya másik szobájában anyai nagyapánk, Bata
István élt. Az udvaron az akác és a gaz még csak csemete korban jár, de sajnos
erősödni fog. Az egykori kertben csak nagy fű és gaz van. Elindultunk haza, sok
régi emlék visszaköszönt. Szép nap volt!
2. túra
2021. március 18., vasárnap
Résztvevők: Kisnémet Timi és két gyermeke, Lili és Balázs, feleségem, Andrea
és jómagam
Indulás Kisnémet Kálmán, Timi édesapja tanyájából. Már a tanya végéből
látjuk a nádas egy részét. Befelé az erdei úton sok fajta virágot fotóztunk. Végre megpillantottuk az újjáéledt hajtai mocsarat! Csodálkozva, örömmel telve
néztük és fényképeztük, hogy a természet kezdi újra birtokba venni. Egy szép,
nagytestű, fehér hattyúpárban gyönyörködtünk. A vadkacsák és az egyéb állatok is visszatértek. Majd elértük a hajtai fakeresztet, aztán továbbsétálva a fahidat, majd a Halasi-tanyát. Balázska „energiabombaként” szaladt előttünk, és ez
nagyon tetszett nekem, igen bőbeszédű fiú. Mondtam is a kis csapatnak, engem
„megvett!” Innen ugyanezen az úton mentünk vissza a Kisnémet-tanyához.
Aztán még kis pihenő és beszélgetés következett, végül indulás haza. Gyönyörű
táj, jó csapat, nagyon jó túra volt!
3. túra
2021. április 5., Húsvéthétfő
Résztvevő: 17 fő, a képeink szerint.
Kb. egy 3 km-es, könnyű sétát terveztünk. Végül egy 17 km-es túra és 6,5,
természetben eltöltött óra lett belőle. Találkozó és indulás Kisnémet Antal és
felesége, Évike néni tanyája elől volt, a „lovainkat” is ott hagytuk. 10 órakor
kezdtük meg a befelé hatolást a Hajtába.
Lassan haladtunk, több tanya előtt is megálltunk. Beszélgettünk arról, hogy
kié most, kié volt, kié volt azelőtt, és egyéb tanyákkal kapcsolatos történetek is
felelevenítettünk. Túránk a Kisnémet-tanyától a Halasi-(Király-)tanyáig tartott
és vissza. Nagyon szép és tartalmas túra volt, örültünk, hogy bővült a kis csapat. Hát, „nem szokta a cigány a szántást!” Miután hazértünk, forró zuhanyt
vettünk, és a fáradtságtól a „tyúkokkal feküdtünk”. De megérte!
225
Visszaemlékezések a Hajtáról
4. túra
2021. május 1., szombat
Résztvevők: 21 fő, csoportszelfi készült.
Gyülekező 9 órakor, ismételten Kisnémet Antalék tanyája előtt. Ezúttal
a Hajta 1. számtól a Török-hídig sétáltunk. A túrán résztvevők sok történetet meséltek, jól éreztük magunkat. Történeteket hallottunk például a Hajta
2., Kovács-, becenevén „kovács”-tanyáról, mert aki ott lakott, ő volt a hajtai
kovácsmester, aztán történetek következetek a Bogyó-iskoláról, a Hajta-patakról, az Almási-érről, a Török-hídról. Ezúttal is kellemesen elfáradtunk.
5. túra
2021. május 22., szombat
Résztvevők: 30 fő, csoportkép készült.
Találkozó 8.50-kor, ismételten Kisnémeték tanyája előtt. Ezúttal kocsival
mentünk, és a nagykátai úton haladtunk, majd a Határ-dűlőhöz érve elfordultunk jobbra. Vendéglátóink Kelemen Norbert és Kelemenné Mózes Iréntanyája felé vettük az irányt, ahol a túra végeztével egy nagyon finom, bográcsban készült paprikás krumplit is elfogyasztottunk. Esős, szeles nap volt,
de ez nem ijesztett el senkit! Ismételten a Halasi-tanya volt a cél, viszont egy
másik dűlőn megközelítve. Ismételten több történet hangzott el az aktuális
tanyákkal kapcsolatban. Megunhatatlan volt a Hajta-mocsárnak és környékének a látványa. Miután visszatértünk vendéglátóink tanyájába ebéd következett és a süteménycsodák megkóstolása, majd ismét beszélgetés. Bátyám
citerázással és népdalok éneklésével is készült. Remek nap volt, és a csapat
ismételten bővült.
6. csapatépítő tréning – kaláka munka
2021. június 19., szombat
Résztvevők: 6 fő + a vendéglátóink
Helyszín: Szatmári Márti és családjának a tanyája
A Mártiéknál tett korábbi látogatásunk alkalmával a feleségemmel láttuk,
hogy itt segíteni kell. Meg is hirdettem a közösségi oldalon, lettek is jelentkezők és meg is csináltuk. Az idő remek volt: 30 °C. 8 órakor álltunk neki: fahulladékokat vágtunk össze robbanómotoros és elektromos fűrésszel, kerítést
javítottunk, talicskát újítottunk fel, hegesztéssel, karbantartással. Majd a munka végeztével finom csirkepörköltet kaptunk, nokedlivel. Elfogyasztottuk.
226
7. csapatépítő tréning – plédes piknik
Név szerint szeretnék köszönetet mondani: Szabó Károlyné, Erzsikének,
Kecskésné Szappanos Zsuzsának, Kecskés Lászlónak, Bóna Lászlónak, a bátyámnak és vendéglátóinknak: Szatmári Mártinak, Medve Mártának és Medve
Hajnalkának, hogy ötletemmel nem marattam egyedül. Nagyon szépen köszönöm! Fényképek készültek.
7. csapatépítő tréning – plédes piknik
2021. július 24., szombat
Résztvevők: 16 fő
Helyszín: Király-tanya udvara
Kellemes idő, jó társaság, kezdés 9.30-tól. A piknik kosarakból szalonna,
hagyma, paradicsom, paprika és szendvicsek kerültek elő. De ettünk még csokoládétortát, görögdinnyét stb. Nem éheztünk. Kellemes beszélgetések folytak,
hallgattuk egymás történeteit, ettünk, ittunk. A magyarkártya-játékok már
nem fértek bele az időbe, talán majd legközelebb. Kb. 16.30-ig voltunk együtt.
2021. augusztus 20. – A hajtai búcsú
Az előző nap már szabadságon voltam, izgatottan vártam a másnapi búcsút.
Kapóra is jött a szabadság! Sajnos a templomkertben lecsapott a vihar, és az
egy héttel korábbi kertrendezésünk meg se látszott! Így Bóna Laci, Kelemen
Norbi és jómagam újra kimentünk, és rendbe raktuk a területet. A kertet megszabadítottuk a rengeteg letört gallytól és a falevelektől. Lévén másnap búcsú
meg körmenet, ne a falevelekben kelljen gázolnunk. Rendben végeztünk vele,
kellemesen elfáradtunk. Még aznap Andim sajtos pogácsákat sütött, a másnapi
agapéra, én meg elmentem a felajánlásban érkezett szikvizekért és poharakért.
Itt a búcsú napja, végre! Reggel 6-kor már felkeltem, és készülődtünk… 10
után nem sokkal már kint is voltunk. A nosztalgia- és édességárus már kipakolt, kicsit megidézve a régi hajtai búcsúk emlékét. Kiraktuk a pogácsákat és
vizeket a már korábban felállított asztalra. Bátyám először a 10.30-kor kezdődő keresztelőkre készült elő, ahol két tünemény kislányt keresztelt meg. Kicsit
aggódtam, hogy nem sokan jönnek majd. De a keresztelő után csak jöttek és
jöttek az emberek a 11 órai kezdettel meghirdetett búcsúra. Elsőnek a templomudvar telt meg autókkal. Kisnémet Tóni bácsi ügyelt rá, hogy a parkoló autók
úgy álljanak, hogy ne zavarják a körmenetet. Majd a 31-es út kápolna környéki
mindkét oldala is szépen megtelt járművekkel. Nagyon sokan eljöttek, jó volt
látni! Tóni bácsi kérte, kérjek fel embereket a körmenethez segítségnek. A kereszt, a lobogók és a baldachin körbevitelére. Gyorsan összejött a 8 fő. Nagyon
227
Visszaemlékezések a Hajtáról
jó érzés volt, én vihettem a keresztet a menet elején! De ne szaladjunk előre…
Megvolt tehát a kislányok megkeresztelése. Majd aki csak befért a kápolnába
a miséhez, bezsúfolódott, de kint is sokan hallgatták.
2022. augusztus 20-ára már kivetítővel és hangosítással kell készülnünk,
hogy a kint helyetfoglalók is követhessék a szentmisét. Jó volt végignézni a kápolnán, sok ismerős arc, rengeteg ember. Andim végig fényképezett,
mindent dokumentált. Vagy 150 fényképet és több rövid videót is készített
a búcsú közben.
Jó volt hallgatni testvérem prédikációját, amiben a hajta múltjára is kitért,
beszélt a készülő könyvünkről is. Néha egy kis tréfát is elengedett: „a felén
már túl vagyunk, nyugalom!” Majd megtörtént a kenyér és bor megszentelése is. Majd következhetett a körmenet. Felsorakoztunk a kápolna előtt,
elől voltam a kereszttel, érkeztek a lobogók, majd a baldachin, alatta pedig
a bátyám vitte az Oltáriszentséget. Szép lassan, teljes nagy kört mentünk
a kápolna körül. A körmenet után szépen kipakoltuk a süteményeket, amik
a barátok és ismerősök felajánlásaiból érkezett, és elkezdtük az agapét. Közben megérkezett a megszentelt, felkockázott kenyér és kóstolásra a bor is. Kis
pogácsa, szódavízzel. Mindez jólesett, közben beszélgettünk. Nem emlékszem pontosan, de kb. 14 óráig voltunk ott. Elszaladt az idő. Összepakolás,
kápolna bezárása és indulás haza. Remélhetőleg jövőre is találkozunk itt, és
még többen leszünk!
Hajta 2. és 2a.
Kovács Ferenc és Kovács Ferencné, született
Balla Rozália
Mózes István, Mózesné Czalbert-Halasi Irén
és Kovács István
Kovács István (1940. február 9.), ragadványneve: Kovács-kovács, mert főállásban a Zagyvamenti Tsz-ben kovácsként dolgozott, de mesterségét otthon is
gyakorolta.
228
Hajta 6.
Kovács Ferenc és Balla Rozália ezüstlakodalma Hajtán
Hajta 6.
Benke László, Szarvas Ferenc és Csermák Viktória
Viki néni, Feri bácsi és lányaik
229
Visszaemlékezések a Hajtáról
Szarvas Ferenc „tata”, Csáki Ferenc, ifj. Szarvas Ferenc és
Benke János
Hajta 11.
Többször előkerült Beszteri Mihály neve, pl. a Kisgazdakörnél, a tanfolyamot végzettek között. A család így emlékezik vissza rá:
Jászberényben született 1916. február 10-én. A családi Biblia bejegyzése szerint 1859 óta jászberényiek. Szülei kisbirtokosként gazdálkodtak. A Hajtában
lakott családos emberként, ott gazdálkodott, zöldségtermesztéssel és szőlőműveléssel foglalkozott. A megtermelt növényeket, a többi termelővel együtt vitte
Budapestre piacra.
1948 nyarán a Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt előterjesztése alapján, némi huzavona után, polgármester lett Jászberényben (32 évesen).
1950. június 15-én a Szolnok Megyei Tanács VB elnökhelyettesévé választották.
1953-ban Jászberény országgyűlési képviselője lett. 1954. június 7-től a Jászberényi Városi Tanácshoz helyezték át, a VB elnökhelyettesének. A Hajtáról
1955 októberében Jászberénybe költözött, a Kossuth úti házába. A Szolnok Megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztálya 1960. január 1-én áthelyezte a Lenin
Mgtsz-be elnöknek. 1965. szeptember 1-től a Rákóczi Szövetkezetben dolgozott agronómusként. 1966. április 1-jétől a jászberényi Városi Tanács Mezőgazdasági Osztályárának főelőadói munkakörét töltötte be. 1966. augusztus 1-től
nyugdíjazásáig a Városi Tanács gondnokságát irányította.
Kitüntetései: 1970. Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, 1975. Munka Érdemrend ezüst fokozata.
Életének vége felé súlyos betegség után kórházban, 77 éves korában,
1993. május 21-én hunyt el.
230
Hajta 13.
Hajta 13.
Bóna László családjának tanyája.
Ez a tanya a Sas-dűlő végén volt, az Öregerdő sarkán és a Bóna család tanyája
volt. Mára már csak a romok maradtak meg. Valamikor a tanya területén találtak egy temetőt is, mivel a tanya egy temetődombra épült. A 60-as évek elején
végeztek feltárásokat is. A kétméteres homok alatt csontokat és cserépedényeket
találtak. Mélyszántáskor más területeken is kerültek elő csontok.
Bóna János, nekem, Bóna Lászlónak volt az édesapám. A II. világháború
idején határvadász katona volt. A fogságból féltüdővel érkezett haza, és még
40 évet élt. Kassa bombázása idején egy vagonban lecsatolták édesapám fél
tüdejét. Így nem került ki az orosz frontra, ugyanis éppen akkor indították
volna őket kifele. Itthon maradt, aztán fogságba esett. A Velencei-tóba beledobták a puskáikat, és visszafordultak. Veszprém környékén estek fogságba.
Hentes és mészáros volt a szakmája. Mesélte volt egy este, mikor körbejártak
az oroszok egy tolmáccsal, és hentest és mészárost kerestek. Voltak a majorban
vagy kétezren. Jelentkezzünk. Volt ott egy másik berényi is, az nem jött haza,
kivitték. A papa jelentkezett. Ezután odavezettek hozzá egy tehenet, és három
darab benzines hordót, utóbbiakat téglákra rakták: reggelre főzzön gulyást.
Később olyan szerencséje volt, hogy annak ellenére, hogy a transzportokat
folyamatosan vitték ki, ő mindig itthon maradt. Az utolsónál azt mondta az
írnok, hogy őket is fel kellett írni a listára. De végül őket sem vitték ki, hanem
Pesten várták, hogy a Magyar Demokratikus Hadseregben újszerű gyakorló
egyenruhákat kapjanak. De a papát a fél tüdeje miatt közülük is hazaengedték.
46 kilóval érkezett haza. Ő volt a legkisebb a családban, és megkapta a Hajta
13-at. Akkor ismerkedett meg édesanyámmal, egy Babucs-lánnyal (Babucs Erzsébettel).
A gyerekek, ha elvégezték a napi munkát, nyáron mehettek fürdeni. A szülők szavajárása volt: „Ha belefúttok, haza ne gyertek!” A tanyavidéken mindenkinek köszönni kellett, nem úgy, mint ma, ha valakivel szembetalálkozom, akkor letúrom az útról. Ha nem köszöntünk, akkor az rövid időn belül papámnak
a tudomására jutott, hogy: „Ez a gyerek nem tanult meg köszönni!”
Régen a leánykérés sem ment romantikusan. Elment Boldogházára, és megkérdezte a lányt: „Gyüssz, vagy nem gyüssz?” Egyébként a férfi mindig tegezte az
asszonyt, az asszony meg magázta az urát. Egyszer kérdi a nagyanyám: „Kend,
nem éri meg sosem tisztán az estét?” A férfiak egy kicsit mindig boroztak, úgy
ültek le estére kártyázni, s iszogattak! Dohány is volt mindig az iszogatáshoz.
Régen az emberek kalákában dolgoztak, besegítettek egymásnak a begyűjtésben és egyéb mezőgazdasági munkában. A szegényebbeknek is segítettek,
odaadták az akácfát gallyáért és tuskójáért, ha körbeásta, elvihette. Régen,
mondjuk, kisebbek voltak az igények is.
231
Visszaemlékezések a Hajtáról
Hajta 22.
Özv. Szappanos Ferencné358
Az első épületet 1850 körül építették, amelybe aztán 1891-ben belecsapott
a villám, ezért elbontották és újjáépítették. Az istálló 1890-ben, a disznóól
1940-ben készült, a marhaállás 1941-ben, a nyári konyha 1942-ben, az 50-es
években pedig a dohánypajta, a fészer és a vermek, végül a garázs 1973-ban.
A tanya örökföldön létesült, mindig a tulajdonos és családja lakott benne.
A lakóépület keresztgerendákon álló szarufás tetőszerkezettel bírt, nád héjazattal. A szoba és a kamra földpadozatos, a konyha keramitlapokkal van
kirakva, a falak vert falúak. Az épület ácsolt tokos nyílászárókkal rendelkezik,
tapasztott kőporos homlokzatú, az oromfal világoskék, a kőporos rész okkersárga színű. A konyhámban kaminkémény van, amelyet „bóthajtás” néven
emlegetnek, ajtóval lezárt előteréből fűthető a szobai kemence. A disznóól
egybeépült a takarmányos kamrával, valamint a marhaállással, amelyet később toldottak hozzá. A vermek 1,2 m mélyen földbe ásott, felmenő fal nélküli építmények, a szelement elől ollóláb tartja, hátul a földre támaszkodik.
A héjazata földdel borított nád. A nyári konyha vályogfalú, szarufás tetőszerkezettel, nád héjazattal, ácsolt tokos nyílászárókkal. Benne az ajtóval szemben
rakottsparhelt katlannal. A századfordulón még 20 kh-on gazdálkodtak, később pedig 15 kh-on. A tanyaudvar kb. 600 négyszögöl területű. A századfordulón kerítették le. 1950 előtt foglalkoztak gabonatermeléssel, állattartással,
baromfitenyésztéssel, zöldségtermesztéssel, halászattal is. Tulajdonukban volt
2 ló, 8 marha, 2 anyadisznó fiaival, 20 tyúk, 10 lúd. Mára ebből 3 tehén, 2
anyadisznó és 20 tyúk maradt.
Hajta 23.
Kecskés Lászlóné, született Szappanos Zsuzsanna vagyok. A Hajta 23. sz.
alatti tanyába születtem 1961-ben, és ott is éltem 1972-ig. A tanyán álló épület
régi falai vert falak, az újabbak vályogból készültek. A tető anyaga hajtai nád
volt, 1965-ben a nád meghagyása után cserép került fölé. Építési idejét nem
tudom. Az eredeti épület egy szobából és egy konyhából állt. Születésem után
építették be a tornácot, egy „kiskonyha” és egy spejz bővítésével.
Gyűjtötte: Kocsis Gyula. A Jász Múzeum Adattára 164/1, 2-79. Népi műemlékkutatás, népi
építkezés Jászberény tanyavilágában és belterületén. Hajta, Tőtevény, Öregerdő, Négyszállás.
Épület felmérési adatlapok, fotók, negatív a Néprajzi Múzeum, ill. az OMF (Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség) részére beküldve. A gyűjtés ideje: 1976. július., 83 db A/4-es lap, 7
db fénymásolt épületfelmérés, 169 db fotó, 1 db település térkép.
358
232
Hajta 23.
A melléképületek:
– istálló;
– disznóól;
– tyúkól;
– tárolók, kukoricagóré, takarmányos, tüzelőtároló.
A tanyához tartozó földterület nagyságát nem tudom pontosan. Ez egy nagy
tanyaudvarból, kerti veteményeskertből és a hátulsó gyümölcsfákból állt. Saját
szántó vagy legelő nem volt, nem tartozott a tanyához. Az állatok legeltetését
a nagyterületű rét megosztásával, a szomszédok egymás között oldották meg.
Ez nem magántulajdon volt. Szüleim elég szegényesen éltek. Nagy állatállomány nem volt.
Az állatállomány:
– egy tehénke (Rózsa volt a neve), ha kisborjú született az eladásra került;
– anyadisznó (2 db);
– kismalacok, süldők (saját felhasználásra 2 db), a többi eladásra került;
– baromfiállomány: legtöbbször még anyukám sem tudta megmondani,
hány darab van. Ugyanis a kotlósok időnként megjelentek valamennyi kiscsibével, azok megmaradtak (már amelyiket el nem vitte a gólya, a héja, a szarka
vagy a róka). Baromfiból került az asztalra a legtöbb hús. Apukám szerette a galambokat, az is volt kb. 50 db. Anyukám a kacsát és libát nem szerette, mert nem
volt a tanyához közel víz.
1972-ben költöztünk Jászberénybe. A költözés oka az volt, hogy a tanyasi iskolákat bezárták, először a hajtai Koller-féle iskolát, és Tőtevényre kellett utána járni.
Úgy döntöttek szüleim, ők is elhagyják a szülőktől örökölt, szeretett kis tanyát.
Tudomásom szerint a volt tanyánk a mai napig megvan. Mivel nagyon régen
nem jártam arra, csak remélni tudom, hogy jó állapotban van, hiszen a mai napig életvitelszerűen lakják. Terveim szerint nemsokára fel fogom keresni.
A kulák időkről nem
igazán tudok beszámolni,
hiszen a környezetemben
csak szegény sorsú parasztok éltek. Azokban az időkben nem is volt tanácsos
beszélni róla (ahogy ezt
későbbi történelmi tanulmányaimból megtudtam).
Az mgtsz megalakulása
után születtem, apukám
már akkor is ott dolgozott
mint gépkocsivezető, ké- A templombúcsú utáni családi összejövetel: Varga Józsefné,
sőbb anyagbeszerző. Meg- Varga Ferenc és neje, Szappanos Géza és neje, valamint az
alakulásakor Vörös Csillag unokák: Szappanos Zsuzsa, Varga Ferenc és Beszteri Györgyi
233
Visszaemlékezések a Hajtáról
Mgtsz volt a neve, később Zagyvamenti Tsz lett. Nyugdíjazásáig a szövetkezetnek megbecsült tagja volt. A tsz-be agitálásról vagy a tsz-be kényszerítésről
nincs tudomásom, hiszen később születtem. Szinte nem is ismertem olyan családot, akinek nem a tsz-ben dolgozott valamelyik családtagja. Önálló iparosról
nem tudok, Sápiék maradtak talán, akik saját földjükön gazdálkodtak és gazdálkodnak ma is. Jászberénybe, a Hűtőgépgyárba is talán csak Sápi Jani járt el
dolgozni, de a család többi tagja otthon maradt.
Emlékek
Én már a jászberényi kórházban láttam meg a napvilágot, nem a tanyaépületben. Édesapám Szappanos (Kole) Géza. Mivel több azonos vezetéknevű
egyén volt, ezért különböző ragadvány nevekkel látták el őket.
– Szappanos (Kole)
– Beszteri (GURI)
– Nagy József (Kormos)
– Szarvas (Gugi), volt külön, aki csak Gugi hivatalosan.
A bemutatkozásban már említettem, apukám mindig az mgtsz dolgozója
volt. Anyukám háztartásbeli volt, de a tsz-ben idénymunkákban, illetve háztáji és részes földek, például tanító és pap földek művelésében is részt vett. Két
gyermeket nevelt, állatokat tartott, háztartást vezetett és a tanyasi asszonyok
életét élte. Főleg kukoricát, cukorrépát kapáltak és egyeltek, valamint a betakarítási munkákban is segédkeztek. Nekünk, gyerekeknek már az igen korai
gyerekkorunkban be kellett kapcsolódni a munkába: az állatok gondozásába,
a konyhakert és a háztartási munkák ellátásába. Az aprójószágok ellátása, a lábas jószágok legeltetése, itatása is a feladatunk volt. Mindezeket játékos formában sajátítottuk el, főleg a nagyszülők tanítása alapján. Ez nagyon hasznos, egy
életre szóló tanítás lett. Módszerüket a sok humor, a türelem és a szorgalom
jellemezte. A munkaeszközök apáról-fiúra szálltak. A feladatokat nem kellett
előírni, minden évszakban természetes volt, hogy kinek mi a feladata.
A tanyán élő állatokról néhány dolog. Lovat természetesen nem minden tanyán tartottak, de ahol volt, ott nagyon hasznosnak bizonyult. Kisebb földterületek szántásakor, vetéskor, ekekapáláskor, majd a betakarításkor a szállítási
munkák során is nagyon sokat jelentettek. Télen, ha a Hajta befagyott, a nád
és a gyékény aratásakor is hasznosak voltak. Ha nagy hó esett, szánkót húztak
nagy örömünkre. Olyan háziállat volt a ló, amivel hosszú időn keresztül együtt
élt a család, és nagy kedvencé vált. Minden lónak saját neve volt. Talán a Csillag
névvel találkoztam leggyakrabban. Ha kiscsikó született, nagyon örültünk neki,
pajkos játékos természetüknek voltak.
A szarvasmarha már minden tanyán megtalálható volt. Ők is saját névvel
voltak ellátva, például: Rózsa, Szekfű, Boris, Tarka, Foltos, amit a gazda kiválasztott. Ellátta a családot tejtermékkel, és a tejhaszon is jól jött, amit a tejcsar-
234
Hajta 23.
nokban leadott tejmennyiség után fizettek. Hagyó Miklós és felesége, később
Vargáné Mancika néni voltak a tejcsarnokosok. A tejtermékeket a szorgalmas
háziasszonyok készítették, kiváló minőségű sajt, túró, tejföl, néha tejszín, orda,
író került az asztalra. Ritkábban borjú, vagy marhahús. Télen az istállóban szalma volt alom az állatok alatt, a jászolban széna, kukoricaszár és abrak volt az
eledelük. Nyalósót is kaptak. Természetesen tiszta vödörből itatták őket. Ha
nem volt túl hideg, egy kicsit jártatták őket, és akkor az egész istállót kitakarították. Minden nap talicskával kitolták a trágyát, és új szalmát kaptak. Néha
azt is megkóstolták. A tavaszi, nyári időszakban pányvára kötve legeltek. Az
is a gyerekek feladata lehetett, ahogy egy másik helyre átpányvázzák őket. Ezt
esetleg naponta többször is meg kellett tenni, attól függően, mennyi fű volt a réten. A szomszédék tehenét is átkötöttük, ez természetes volt számunkra. A jószágok megszoktak bennünket, mi sem féltünk tőlük. A réten sok fajta növény
volt, szinte mindegyiket szívesen lelegelték, kivéve a szúrós növényeket, például
a szamárkórót és a „tüskét”. A tehén fejése is nagyon fontos feladat volt. Reggel,
este és néha délben is fejni kellett. 10 éves voltam, amikor megtanultam ezt
a műveletet. A tejjel kapcsolatos munkákat tisztán és gondosan kellett elvégezni, hiszen fontos élelmiszerként hasznosult.
Volt olyan tanya, ahol birkát és kecskét is neveltek. Nagymamámnak is volt
kecskéje. Hasznos kis jószágok voltak azok is, a kecsketejet anyatej hiányában
a csecsemőknek is adták. Én magam is azon nőttem fel. Az anyakecske aranyos
kis gidákat fialt, azok fürgék, szertelenek, játékosak és sokszor rosszalkodóak
voltak.
Sertés minden tanyán nevelkedett. Anyadisznó több is lehetett, a kismalacok a vásárba kerültek. A süldőkből kiválasztották a család számára a hízót,
legalább két darabot. Akkoriban szinte az összes kis- és nagysúlyú sertést felvásárolták, ez sok háztartás bevételét jelentősen növelte. Az etetéshez szükséges
terményeket megtermelték, majd a kismalacok felhizlalása után azok eladásával a szorgalmas emberek munkája megtérült.
A baromfi nélkül nem volt tanya a tanya. Az aprójószágok ellátásában a gyerekek is képesek voltak részt venni, ugyanis egyszerű feladat volt. A kotlós előjött a szalmakazalból a több-kevesebb kiscsibéjével, amit fel is nevelt, ha a héja
vagy gólya, szarka, parlagi sas el nem vitte. Néha a róka is megpróbálkozott.
A konyhai hulladékon kívül kukoricadarát, napraforgót és gabonát is kaptak.
Egész nap a tanya környékén jártak és a mezőn kaparásztak. Ha azonban olykor
véletlenül a konyhakertbe beszabadultak, aminek a kerítésén könnyen átjutottak, lévén az napraforgóból és kukoricaszárból vagy fonott venyigevesszőből
volt, igen nagy károkat okozhattak. Ugyanis ekkor megcsipegették és kikaparták a kerti növényeket. A baromfi fontos táplálék volt a család asztalán, a sertéshús mellett. Galamb, kacsa, liba is volt a tanyákon, főleg azoknál, akik a Hajta
szélén laktak, mert ott sok víziszárnyas nevelődött. A rókára azonban nagyon
kellett vigyázni, azok a nádasból elő-előbukkantak.
235
Visszaemlékezések a Hajtáról
A tanyák általában „tisztes” távolságban helyezkedtek el egymáshoz képest,
így jutott minden jószágnak elegendő legelő, nagy tanyaudvar, konyhakert. Voltak azonban ún. tanyabokrok is, ahol közel egymáshoz több tanya is épült. Én is
egy ilyen tanyán laktam, ahol középen három tanya is volt egymás mellett. Az
épületeket vert falból, később vályogból építették. A vályogvetés nehéz fizikai
munka volt. Emlékszem vándorcigányokra, akik szorgalmasan dolgoztak egész
nap. Kiásták az agyagot, szalmatöreket és vizet adtak hozzá, összetaposták lábbal, majd vetőkádakba rakták. Később a formából kivették, majd többször megforgatták, hogy jól kiszáradjon. Gúla alakban rakták fel, hogy szellőzni tudjon.
A folyamatot vályogvetésnek hívták. A nagy vályogvető gödrökben megállt az
esővíz, amit a madárvilág nagyon szeretett. A vályogot, miután felépült a tanya,
betapasztották „sárral”. Szalmatörek, agyag, víz és lócitrom keverékével. Nagyon
tartós, időtálló volt, ha jól kiszáradt. A tanyasi asszonyok a házukat minden évben húsvétkor és „István királykor” hófehérre vagy sárgára meszelték. Az alját
„kicsapták” kenderzsineggel, és ultramarinkék színű festékpor és mész keverékével bemeszelték. A tetőre hajtai nád, később piros cserép került. Az ablakok,
bejárati „nagy” ajtók, a gang fakerítése általában zöld színű lett. Így nagyon mutatósak és csinosak lettek a tanyák. Érvényesült a piros, fehér, zöld, ami szívet és
lelket melengető és magyarságot is kifejező egyben. Nem lehet véletlen.
A tanyaépület általában egy szoba, egy konyha, egy spejz és előtte elhelyezkedő nyitott gangból állt. Később már igény volt több szoba, nyári konyha kialakítására is, ahogy nőtt a család. A nyárikonyhát különálló épületben helyezték el vagy a ház legvégében. A szobabelső is fehérre volt meszelve. Később
a „piktorasszonyok” széles gumihengerek segítségével ki is díszítették. Elhúzták
a léniát, ami egy csík volt, elválasztotta a plafont és a hengerezendő falat. A padozat előbb döngölt földből volt, amelyet legalább hetente felmázoltak. Vízzel
bespriccelték, hogy ne poroljon annyira, felsöpörték, majd agyaggal (amibe tehéntrágyát is tettek) és vízzel elkeverték, és egy puha rongy vagy kefe segítségével bekenték. Ezt hívtuk mázolásnak. Későbbi időkben hajópadlónak hívott
fapadozatot raktak a szobába. A tanyákat sok helyen kerítéssel vonták körül. Ez
leginkább falécekből és deszkákból készült. Sok helyen ezt is bemeszelték oltott
mésszel. A konyhakerteket is kerítéssel védték, ahogy arról fentebb szó volt,
napraforgó, kukoricaszár, venyige felhasználásával. A nagy tanyaudvarokat illett tisztán tartani, nagy vesszőseprűvel felseperni és meggereblyézni. Ennek
eredménye a rend és tisztaság szemet gyönyörködtető látványa lett.
Nem volt villany, vezetékes víz, telefon, gépkocsi, köves utak. Petróleumlámpa, viharlámpa égett. Ezek mellett tanultunk meg írni, olvasni, ezek
mellett kártyáztunk. A vizet ásott kutakból húztuk. A legtöbb esetben iható
is volt. Nagyon sok víz fogyott egy nap, mert a jószágok itatásához és a háztartáshoz jelentős mennyiségűre volt szükség. A virágoskertet és a kisebb
méretű konyhakertet is innen locsolták. Voltak olyan emberek, akik értették a kúttisztítás folyamatát. A kútágast használták különböző jelzésekre is.
236
Hajta 23.
A szomszédok, ha messzebb laktak, a jelzéseket ismerve tájékozódni tudtak
egymásról, az ellátszódott jó messzire. A tanyákhoz vezető utak, dűlők mind
földutak voltak. Esőzések után szinte dagonyává váltak, a „vendégmarasztaló” fekete föld miatt. Amikor azonban szárazság volt, annyira porzott, hogy
jól látható volt, ha valaki lovas kocsival arra járt, esetleg a tsz gépjárműjével.
Telefont csak segélyhívásra lehetett használni a „Körben”, a 31. számú főút
melletti moziépületben. Gépkocsija talán a Sápiéknak volt először, Moszkvics
vagy Wartburg, már nem emlékszem. Egy biztos, semmiben sem szenvedtünk hiányt. Ezek a dolgok egyáltalán nem hiányoztak, mindent megoldottak
az ott élő emberek.
A tanyasi emberek ismerték, tisztelték egymást, szorgalmasak, szavahihetőek voltak. Az idősebbek átadták tudásukat a fiatalabb generációknak. Mivel
majdnem mindenki egyformán „szegény” volt, nagy irigységek, rosszindulat
nemigen jellemezte a kapcsolatokat. Természetesen kivételek abban az időben is előfordultak. Forrófejű legények udvarláskor vagy ha valakit vérig sértettek. A tanyán élők segítették egymást, amiben csak tudták. Tisztelték az
időseket, akik játékosan tanítgatták a gyerekeket. A munkákat is sokszor közösen, kalákában végezték. Sok esetben egymásra voltak utalva. Tanult ember
kevés volt közöttük, hiszen nagyon korán munkára fogták őket. Volt olyan,
aki sem írni, sem olvasni nem tudott, azonban a számokkal elbírt. Az idők
során a természeti jelenségeket kitapasztalták, generációkon keresztül átadták, ezért nagy tapasztalattal rendelkeztek a mindennapi munkákkal kapcsolatosan. A jószágokhoz is nagyon értettek, például mikor kell tyúkot ültetni,
mikor kell a malac fogát elvenni vagy a kanmalacot kiherélni, ha meg valami
betegség jelentkezett, mivel kell gyógyítani, az elléseknél szükséges lesz-e segítség a marhának vagy a lónak. Tudták, mikor jön a vihar, a jégeső vagy csak
egy nyári zápor lesz. A felhők járásából tudták ezeket. A növényeket hogyan
kell ültetni, gondozni, később tárolni. Ha a felnőttek vagy a gyerekek megbetegedtek, mivel csak Jászberényben volt orvos, tudták milyen gyógynövényekkel kezeljék őket, a lázat hatékonyan hogyan csillapítsák, vagy a sebeket
mivel tisztítsák, kenjék. A még sokszor nagyon fiatal anyák a csecsemők, pici
gyerekek gondozását hogyan végezzék.
Ha nagy baj történt, mindenki próbált segíteni, ahogy tudott. Egy biztos,
embert faragtak belőlünk, úgy, hogy közben mi azt játéknak gondoltuk.
Emlékszem:
− Egy csípős hideg hajnalon a gazdaasszony begyújt a sparheltbe, és az
akácfa füstje belengi az udvart, a leszálló köd mindent körbeölel.
− A kakas kukorékol, a tyúk leszáll a tojásról, a hízó visít a fagyos hajnalokon, de a pogácsa és a bor forró, a pálinka meg hideg.
− A tehenek csendesen kérődznek a jászol előtt.
− Húsvétra és „István királyra” hófehérek a tanyák és az istállók, mint a tanyasi gyerekek lelke.
237
Visszaemlékezések a Hajtáról
− Elvetik a magokat, nyikorog a kútgém, mert hiszen van kinek, minek
vizet húzni.
− A nyárillatú szénát szálal a jószág, és reménykedve várjuk a kikeletet.
− Az öreg, tapasztott istállók, a gerendás otthonok várják vissza a villás
farkú, szénfekete tollú kis és nagy madarainkat.
− Nyáron a száraz, forrón izzó alkonyokon a hűvös vályogfal öleli át a lakóit.
− Minden egyes gyermek és minden egyes jószág születésével, a mag szárba szökkenésével bizonyítást nyer, hogy van élet.
− Amíg szárízík kerül a kemencébe, amíg a sparhelt ég a konyhában, és
életet lehel belé a tűz, és ott az izzó parázs látványa, ekkor a villany nélküli tanyákon is érezhetjük a világosságot és a fényt.
− Amikor megcsókoltuk a földre hullott kenyeret, és amikor a foszlós kalács illatát éreztük, erre is emlékszünk.
− Karácsonykor örültünk a fenyőágaknak, a templomba járásnak és a szeretetalapú kölcsönös segítségnek, kicsivel való megelégedésnek, meg
annak, hogy a másik is boldogulni képes legyen.
− Emlékszem a gazda dolgos, barázdált kezére, emlékezem az aggodalom
sötét felhőire, az álmatlan éjszakákra.
− Jámborságot, türelmet, alázatot, embertársaink tiszteletét, az adott szó
szentségét.
− És talán a legfontosabbra is emlékszem, a letérdelésre, de nemcsak a jószág mellé, hanem az élet és főleg Isten elé.
Hajta 32, 34, 34a, 35.
Hajta tanya 16. és 40. számok mellett korábban állt négy tanya, illetve mostanában már csak három. Ebből az egyik a 35. számú, a Házkötő Vendel és neje,
Benke Ilona tanyája. Ez
a tanya már nem áll, csak
a gémeskút helye van meg.
Továbbá itt állt id. Beszteri
Ferenc (Hajta 32.), Házkötő
Sándor és Matók Erzsébet
tanyája, ami később Sápi
Kálmán tanyája lett. Ifj.
Beszteri Ferenc (Hajta 34a.).
Házkötő Vendelnéről
olvashatunk Kecskésné
Szappanos Zsuzsa visszaemlékezésében, amikor
Házkötő Vendel, Házkötő Vendelné és Kocsis János a szomnagymamájáról, Ilka nészédból
238
Hajta 41.
niről ír. Kocsis Jánosról pedig annyit kell tudni, hogy egy kicsivel beljebb,
a nádasban állt a „Kocsisfalva”: Kocsis István, Kocsis János, Kocsis Flórián
tanyái.
Hajta 41.
Szabó Károlyné, szül: Sápi Erzsébet
Szüleim tanyáját gyep vette körül, a Zagyvamenti Tsz-től béreltek, kb.
6 ha‑t. A tanya anyai nagyapámék tanyája volt. Nem tudom, hogy mikor és ki
építette. Nagyapám, Nyíri Pál 1886-ban született. Ő is és a testvérei is ott nőttek
fel. Anyukám lakott ott sokáig (Nyíri Gizella 1930–2006). Az épület eredetileg
nádtetős volt, szüleim 1966-ban cserepezték. A 2006 óta lakatlan tanya még áll,
de romos állapotú. 1967-ben építették az istállót, a borházat, a szerszámos kamrát, 1970–71-ben pedig a disznóólakat és a tyúkólat. Tartottak teheneket, minden évben voltak borjak, növendék üszők, sertések, egy lovuk is volt, valamint
sok baromfi: kacsák, libák, tyúkok, természetesen az ilyen udvarokból a kutya
és a macska sem hiányozhatott. A beszolgáltatási időket nagyon megsínylették.
Még évtizedek múlva is panaszkodtak azokra az időkre, törvényekre. Rendkívül megsínylették a téeszesítés időszakát is, amúgy is szegényesen élt a család,
de azután még jobban.
Nagyon szép gyermekkorom volt. Szívesen segítettem nekik az állattartásban, a szőlő körüli munkában, meg a kukoricatermesztésben, aztán a széna behordásában és összerakásban is. Rossz emlékként csak a sáros utakat tudom említeni, meg hogy viszonylag későn, csak 1980-ban lett villannyal ellátva a Hajta.
Aki tanyára születik, és ott is nőtt fel, abba beleivódik a tanyai élet szeretete.
Viszont aki városból, esetleg panelból akar vagy szeretne tanyára költözni, annak azt üzenem, hogy okvetlenül gondolkozzon el azon, hogy megvan-e benne
a természet és állatok iránti szeretet, mert ha az nincs, akkor nem tud beleszeretni a tanyai életbe. Mert ha csak nyaralónak költözik is a tanyára, a földművelésnek, állattartásnak akkor is zaja és szaga van. Ezt tudni kell! Bele lehet tanulni a tanyai életbe, de a tapasztalt, régóta ott élő emberek tanácsát, segítségét,
szívlelje meg mindenki!
Hajta 44.
Bajor Istvánné, született Matók Boriska
A tanya 1956-ban épült. Férjem, István és testvére, Sándor építette. Eredetileg azon a helyen nem állt tanya. A vájkot saját kezükkel verték. 1966-ban bővítettük kiskonyhával, műhellyel, majd 1970-ben garázzsal. Itt a tanyán 1999-ig
239
Visszaemlékezések a Hajtáról
éltem, mert a férjem meghalt, és utána beköltöztem
Jászberénybe.
A tanyához fél hektár
veteményeskert is tartozott, amelyben zöldségféléket és krumplit termesztettünk, volt néhány
gyümölcsfánk is. Az épület mögött ólak is voltak
Bajor Sándor, Bajor Julianna, Bajor Istváné sz. Barát Julianna, Bajor Julianna, id. Bajor István, ifj. Bajor István, aki
csirkék, disznók számára.
1951-ben bevonult katonának Szerencsre
A Bajor család a Hajta 58-ban lakott, a Matók
család pedig 69-ben. Férjem 1958-ban az aprító gépgyárba került lakatosnak,
ahonnét brigádvezetőként ment nyugdíjba. Biztos megélhetés volt, havi rendes
fizetéssel. Én nyolc általánost végeztem, majd a tsz-ben helyezkedtem el. Igen
nehéz munka volt, különösen az elején: 13 munkaegységet kellett teljesíteni,
de keresni alig lehetett. A férjemet is megfenyegették, ha nem lép be a tsz-be,
akkor kirakják a gyárból.
A beszolgáltatások idejéről annyi emlékem van, hogy elvitték a padlásról
a búzát. Azt mondták, kenyérnek kell Berénybe, de addigra mindig elfogyott.
Elkobozták Csillag nevű, szép lovunkat és a hozzá való kocsit is.
Gyermekkoromban vidáman éltünk a Hajta szélén. Nyáron mezítláb jártunk, a patakban gyakran megfürödtünk, télen pedig csúszkáltunk a jégen.
A búcsú mindig nagy ünnep volt, sokan voltunk, ráadásul István névnapokat is
tartottunk, és az elszármazott testvérek meglátogattak.
Hajta 46.
Kisnémet Antal
A tanyát édesapám, Kisnémet István vásárolta 1968-ban, addig Szórád Antal bácsi tanyája volt. Antal bácsi építette, de már a 80-as években is rossz állapotú volt. Tartozott hozzá pince, fészer, kishonyha, disznóól és istálló is. De
csak disznó és kutya volt a portán, más állatot nem tartottam. Földterület nem
tartozott hozzá, de a telek nagy volt, mintegy 3600 m2. A régi tanyát, a lakóépületet és a melléképületeket is lebontottam. Varga József szerzett egy rezgőgépet,
egy salakblokk verőt, ezzel vertem elegendő mennyiségű blokkot. Az új tanya
egy szobából, konyhából és garázsból állt. 1988-ig laktam itt, amikor összeházasodtam Évával, és az Újerdő 110. szám alá költöztem. Igazából csak pár házzal
költöztem odébb. Rövid idővel ezelőtt a tanyát eladtam, egy nagykátai illetőségű ember vásárolta meg.
240
Hajta 46.
A tsz-be sosem próbáltak beszervezni, de rekvirálni jöttek: elvitték a búzánkat és a zsírt. Sok kedves emlékem van a hajtai évekről. Például testvéremmel,
Kálmánnal sokat rosszalkodtunk. Fontos mérföldkő volt az életünkben, amikor
testvéremmel, aki villanyszerelő volt, vásároltunk egy aggregátort, evvel állítottunk elő a villanyáramot. Villany nélkül sokkal nehezebb volt az élet a tanyán.
Rossz élményem volt, hogy Egreskátára jártunk iskolába, minden évszakban rossz minőségű utakon gyalogoltunk. A legrosszabb talán a sár volt, az út
pedig igen-igen hosszú.
A tanyai élet sok vesződséggel jár. Csak olyan emberek költözzenek tanyára,
akik szeretik a sok munkát, vesződséget az állatokkal, a földművelést és a növénytermesztést.
A későbbiekben fémcsiszoló és galvanizáló szakmát szereztem és a Hűtőgépgyárban kezdtem el ebben dolgozni, mintegy 10 éven keresztül. 1974-ben
egy tűzoltó ismerősöm segítségével váltottam, és felszereltem tűzoltónak. A kiképzés után 21 évet töltöttem állományban, főtörzsőrmester rangban szereltem
le. A hajtai nádtüzekhez szinte minden évben kivonultunk! Elsőszeren voltam
tűzoltó, ami annyit jelent, hogy minden tűzhöz azonnal vonultunk, nem volt
apelláta.
Újerdő 110.
Kisnémet Antal és Kisnémet Antalné, született Bada Éva
A tanya 120 éve épült, és mi 1973-ban költöztünk ide a Hajtáról az első férjemmel (†Csillik Imre). Eredetileg az Inges család tulajdona volt, valószínű,
hogy ők is építették. Az épület vegyes szerkezetű, vert fal és tégla cseréptetővel.
Jelenleg jó állapotúnak mondható, karbantartott. Tartozik hozzá istálló, disznóól meg tyúkól. A disznót Csörőkének hívtuk. De az istállót már csak raktárnak használjuk, teheneink már nincsenek, de voltak birgék, nyulak. Természetesen a tanya nem lenne meg kutyák nélkül, most is van három: Bogi, Pajti,
Mazsi. A ház körül 1 hektár szántóföld, konyhakert található. Máig itt termeljük
a konyhára szükséges zöldségféleléket. A ház előtt pedig kis virágoskert van.
Amikor kijártam az iskolát, apukámmal elmentünk aratást vállalni. Apukám abban az időben már a tsz-ben dolgozott, így nem kellett beszervezni. Elvenni tőlünk nem tudtak semmit, mert jóformán semmink sem volt.
Legkedvesebb emlékeim a Körhöz kötődnek. Oda jártunk szórakozni, bulizni. Egy időben – míg nem volt a villany bevezetve – egy aggregátort használtak a mozigép üzemeltetéséhez. Egyébként áram nélkül a tanyában rossz volt.
Akkor javult egy kicsit a helyzetünk, mikor akkumlátort szereztünk, s azzal
tudtunk fényt gerjeszteni, a tv is erről ment.
A fiataloknak azt üzenem: a tanyán sok munka van. Csak az költözzön tanyára, aki szeret dolgozni. Este a munkát nem befejezzük, hanem csak abbahagyjuk.
241
Visszaemlékezések a Hajtáról
A hajtai kápolna gondnoka vagyok, 1997-től. Előtte édesanyám, Bada Istvánné, született Lengyel Magdolna volt a gondnok. Még előtte Farkas Jóska bácsi, őelőtte pedig Bóna Miska bácsi voltak ismert gondnokok. Augusztus 20-a,
a kápolna búcsúnapja. A mai napig nagy szeretettel jönnek az emberek ide,
a kápolnába. Sokan kedves szavakkal, puszikkal, öleléssel köszöntenek.
Itt, a szomszédunkban volt a háború előtt és után is egy faszéngázos, később
pedig benzines gatter.359 Sok nyárfadeszkát vágtak fel rajta. Ugyancsak itt, a mi
oldalunkon volt egy kis bolt is.
Hajta 49.
A Szűcs-féle melléképületek lassan elbontásra
kerültek, előbb a fészer,
majd az ólak fele, végül az
egész. Az ól meghosszabbított vonalától kicsit balra
volt még egy istálló, amelyet a tsz használt lóistállóként, de úgy 1980 tájékán
a dolgozók lebontottak.
Varga Zsolt
Nagyszüleink tanyája
Lakótanya, kert és góré, 1985 körül
volt, Varga Józsefé és Varga
Józsefnéé, született Ambrus Varga Margité. Gyermekorrunk legszebb helye! Egy áram nélküli, kis tanya
volt, ahol az istállóval egybeépült a ház. Volt egy külön „kis” konyhája is, 2×2,5
méteres, fatüzelésű sparhelttel, ahol időnként reggelente a nagymamánk a kis
konyha melletti, a góré alá épített tyúkólból a frissen szedett tojásból, a kertből
a frissen szedett hagymából, a házi szalonnából olyan reggelit készített, amit
a mai „műanyagételek világában” sokan nem is tudnak elképzelni. Ahol az egykori, hajtai jelentős ünnepeken, például augusztus 20-i búcsún, nagymamánk
nagy családi ebédeket készített: friss, házi tyúkhúslevest és rántott tyúkot, bejgliket, süteményeket. Az ételek a sparhelten készültek el. Majd pedig tálalt a 11
fős, nagy családunknak. Ezen étkezéseknek a mai napig nincs párja!
A német Gatter szóból: keretes fűrész. A keretfűrész vaskeretbe illesztett, több vágólemezű
fűrészgép, amellyel a farönkből egyszerre több, azonos vastagságú deszkát lehet vágni. Egy
munkás elég volt hozzá.
359
242
Hajta 49.
Ez volt az a kis tanya,
ahol egy kétcsatornás, kis
orosz tv üzemelt, használt
akkumulátorról. (Hétfőnként adás sem volt.) Ahol
egy piros kis vászonzacskóban, kb. 10 darabból
álló faépítő kockajátékunk
volt, mégis nagyon jól
éreztük magunkat! Ahol
a mai Xboxon felcseperedő fiatalok, nem tudhatják
már meg, milyen élmény
a petróleumlámpa pislákoló fénye mellett a mamával, a tatával és a bá- Varga Józsefné és Ifj. Varga József, 1960-as években. Az út
tyámmal magyar kártyával mellett eperfák sora látható
zsírt játszani!
Szinte mindig nagymamánk nyert! Ahol nagyapánk mindig úgy megrakta az
egész tanya fűtését ellátó román kályhát, hogy izzott a teteje, és emiatt gyakran
meg is repedt a felső öntvénylemez. Ahol minden
második évben más-más
henger nyomattal festettük
ki a szobákat. Ahol a nagymamánk a bátyámmal,
mikor ő már nagy testvérem volt, minden húsvét
környékén közösen kimeszelték a tanyát. Ahol már
kisgyermekként az óriási
legelőn szaladgálhatunk,
teheneket pányvázhattunk
arrébb legeltetés céljából, és közben érezhettük
a friss levegőt, a friss fű Varga József és Bata Julianna és ifj. Varga József, 1974.
illatát, és időnként a min- augusztus 4.
denféle illattal összekeverhetetlen friss „tehénlepény” illatát! Ahol sokat sétáltunk a hajtai dűlőúton
a tejcsarnokból a munkából megérkező nagymamánk elé, időnként mezítláb
a nyári nagy melegben a forró földes úton. Rengeteg élmény köt ide minket!
243
Visszaemlékezések a Hajtáról
Gémeskút 2021-ben
Szomorú látvány 2021-ben
Hajta 50. – Hajta farm
Korábban itt lakott Csirke István (Jászberény, 1897) és neje Balla Margit
(1899), illetve fiúk Csirke János (1921). Jani bácsi a tsz-ben dolgozott. De leginkább arról vannak emlékeim, hogy nagy vadász volt. Az ő portáján láttam
először karón varjút!
Jelenleg a Szatyorbolt működik a tanyán. „Gál Andi és családja gazdaságukat 2002-ben alapították, Pest és Jász-Nagykun-Szolnok megye határán, Jászberényben, a Hajta-tanyán. Kezdetben juh- és sertés-, de leginkább
mangalicatartással foglalkoztak. Később tejelő tehenek tartásával bővítették az
244
Hajta 52.
állattenyésztés körét. Állataiknak saját maguk termelik meg a takarmányt is.
A kezdetektől maguk dolgozzák fel sertéseiket, amit szalonna, kolbász és füstölt
áru formájában értékesítenek.”360 „A sajtkészítést Andrea kezdte el, amelyhez
később csatlakozott Ádám, a legnagyobb fiú is. Ma már ő készíti a sajtokat a vevők és az éttermek legnagyobb megelégedésére. Különlegessége a tekert sajtok
készítése, amelyet sajtkurzusokon is megmutat az ez iránt érdeklődő résztvevőknek. Rendszeres résztvevői vagyunk Jászberényben a Magyarok Vásárának,
Csángó Fesztiválnak és a Jász Világtalálkozónak.”361
Hajta 52.
Kisnémeth János362
A tanya örökföldön épült, és mindig is a tulajdonos lakott benne, aki 6 kh
földön gazdálkodott. 1920-ban az egyik oldalát sövénnyel kerítették, a tanyaudvar nincs kerítve, és kb. 500 négyszögöl területű. Gabonatermeléssel és állattartással foglalkoztak. Volt 2 lovuk, 1 tehenük, 1 anyadisznó kismalacokkal,
8 tyúk, 3 lúd. Az épület 1860 körül épült, és az istálló egybeépült a lakóházzal.
A ház vert falú, egyik végén ágasfás, a többi részben ollólábas, a héjjazat nád,
ácsolt tokos nyílászárókkal. A homlokzat tapasztott, meszelt. A konyha eredetileg szabadkéményes volt, ma lepadlásolt. A szobából a kemencét az 50-es években elbontották. A kocsifészer lomtárként szolgál. Az udvaron található ásott,
kitéglázott kút is található, akácfából faragott vályúval látták el.
Hajta 54.
Terjékiné Szabó Julianna, valamint fia Csajbók Tamás
A vert falú tanyát 1974-ben vásároltuk Csajbók Sándorral Pozsonyi Lászlótól, előtte pedig Babucs-tanya volt. Felújításkor az egyik gerendán az 1894-es évszámot találtuk. A melléképületek már megvásárláskor is voltak az épület udvarán, illetve mi is építettünk többet: fészert, disznóólat, csirkeólat, garázst, utóbbit
a mezőgazdasági gépek részére. A nyitott verandát téglával építettük be, illetve
a melléképületek is téglából készültek. 600 kvadrát körül (fél hold) van a porta
és a tanya körül 5 hektárnyi földön helyezkedik el. Például kukoricát termel www.szatyorbolt.hu
www.hajta-sajtja.webnode.hu
362
Gyűjtötte: Kocsis Gyula. A Jász Múzeum Adattára 164/1, 2-79. Népi műemlékkutatás, népi
építkezés Jászberény tanyavilágában és belterületén. Hajta, Tőtevény, Öregerdő, Négyszállás.
Épületfelmérési adatlapok, fotók, negatív a Néprajzi Múzeum, ill. az OMF részére beküldve.
A gyűjtés ideje: 1976. július. 83 db A/4-es lap, 7 db fénymásolt épületfelmérés, 169 db fotó, 1
db település térkép. Lásd 358. lábjegyzet.
360
361
245
Visszaemlékezések a Hajtáról
tünk, amit a szomszédokkal törtünk, de termeltünk
kalászosokat, gyümölcsöt
és burgonyát is. Nagy
számban tartottunk állatokat is: csirkét, tehenet,
borjút, anyadisznót, malacot, lovat, libát és kutyát.
Sándor előnevelt csirkéket
tenyésztett (néha 30.000
darab is volt a tanyán),
amelyeket Żuk típusú koCsaládi összejövetel
csijával hordott a környékbeli falvakba.
Voltak állatok, amelyeknek nevet adtunk: a lónak Kriszti, teheneknél már
nem emlékszem, a kutyának Szimat, Jolánka és Bogyó. 33 évig életünk ezen
a tanyán, 1974 és 2007 között. Előtte Tőtevényen éltünk, majd 2007-től a fiaimnál, 2012-től pedig Jászárokszálláson élek, a férjemmel. A hajtai tanya jelenleg
karbantartott, felujított, sőt lakott is. (Tamás 2015-ig élt itt, majd Nagykátára
költözött. Mostanában megvásárolta a Hajta 58. szám alatt lévő tanyát, a templom mögött, amelyben valamikor a Bajor család lakott.)
A beszolgáltatások idejéből nem sok emlékem van. A disznóvágásnál bizonyos mennyiségű zsírt be kellett szolgáltatni, előre be kellett jelenteni a vágást!
14 évesen, a nyolc általános után már a tsz-ben dolgoztam. Szegények voltunk,
nem tanulhattam tovább, pénzt kellett keresnem. Arattunk, cukorrépát szedtünk.
A KISZ-iskolába küldtek Hódmezővásárhelyre, így KISZ-titkár lettem a tsz-ben.
Szép emlékem, hogy biciklivel, busszal jártunk a városba. A szomszédokkal fosztani jártunk egymáshoz, télen meg kártyázni jártunk össze. Augusztus
20-án, a hajtai búcsúkor, több alkalommal is 3 tagú cigányzenekart fogadtunk,
zenéltettünk, mulattunk és énekeltünk. Minden gyermekem lagzija a hajtai tanyán volt. Születés- és névnapokon 30–40 fő is összejött, nagyokat ünnepeltünk.
A rossz élményem a tanyai életről a saras út volt, meg hogy a villamosítás
előtt csak petróleumlámpát használhattunk, illetve csak 1975-ben lett generátorunk. A generátor az előnevelt kiscsirkék miatt éjszaka is üzemelt. Az akkori
szomszédunk úgy gondolta, hogy a generátorral sugározzuk őt, ezért réz drótokat és mindenféle dolgot feszített ki a köztünk lévő kerítésre, hogy ne kapjon
sugárzást. Csak a hetvenes évek végén vezették be a villanyt.
Sokat dolgozunk a saját föld mellett a bérelt földeken is.
Tanyára az költözzön, aki szereti a jószágot, aki saját állatot akar nevelni
magának és az, aki szeret szabadabban élni, mint a városban. Ajánlani tudom
a fiataloknak a tanyavilágot, nagy földterületen lehet gazdálkodni.
246
Hajta 56.
Csajbók Tamás kiegészítései:
Kedves emlékeim a tanyáról, hogy gyerekkoromban a szomszéd tanya tulajdonosa, Varga Jóska bácsi a lovas kocsi után szánkókat kötött, és húzott bennünket, gyerekeket. Sokat
voltunk a Hajta-mocsár
területén, télen együtt
korcsolyáztunk és jégkorongoztunk, nyáron meg
a Hajta-patakban sokat
fürödtünk,
pecáztunk,
még nagyon kis halakat is
sikerült kifognunk. Felfedeztük a Hajtát, egészen
Jászfelsőszentgyörgyig. A
Hajtán sok eperfa állt, szerettünk alattuk játszani.
Lakodalom egy részlete a 80-as években: Kis Istvánné, SzarNem voltak rossz él- vas Ferencné, sz. Csermák Viktória és Bata Julianna.Viki néni
ményeim a tanyavilágról, lakoldalmak alkalmával szívesen vállalta a sütést-főzést.
csak jókat tudok róla elmondani. Talán csak egy,
hogy a nagy faszállító-autók rendszeresen szétrongálták a hajtai utat.
Az költözzön tanyára,
aki szereti a természetet,
aki szeret dolgozni, és aki
nem félős! Megnyugvás
ide haza térni, kikapcsol az
egész napos munka után
és nincs közeli szomszéd.
Lakodalom egy másik részlete. A képen: Kovács József, Kocsis
János és Bajor István
Hajta 56.
Eredeti tulajdonos Nyíri János, aki a Sass-dűlőre költözött. Nagyapánk, Bata
István 1969-ben vette meg.
Varga Zsolt visszaemlékezése
Szüleink Varga József János (1957), Bata Julianna (1954–2020) és anyai
nagyapánk, Bata István tanyájában már volt áram, de szegények voltunk. Két
247
Visszaemlékezések a Hajtáról
Bata István
szoba volt a tanyáépületben. Az egyikben anyai nagyapánk élt. A szoba fűtését egy román kályhával oldottuk meg, a másik szobában pedig egy burkolat
nélküli olajkályha állt, amelynek kitört az üvege, és azt alufóliával pótoltuk. Veszélyes egy szerkezet volt. A szobában öten (!) éltünk, ami a mai világban, ahol
minden gyermeknek saját szobája kell legyen, szinte elképzelhetetlen. Szüleink,
bátyám, Varga József (1974), húgunk, Varga Edina (1980) és jómagam, Varga
Zsolt (1978) laktuk. Egy hozzáépített, külön udvari bejáratú konyha volt hozzá,
és a konyhából egy „fürdő” nyílt. Víz nem volt bekötve. A fürdőkádba a meleg
vizet édesanyánk egy gázpalackos tűzhelyen melegítette az egész család számára, illetve egy fém állványban állt ott még egy zománcozott, kopott festékű lavór
is. Itt már egy teljesen különálló épületben helyeztük az el állatainkat: a lovat,
teheneket, csirkéket, disznókat. Az épület végében pottyantós illemhely volt.
Már nagyon kis gyermekként muszáj volt egyedül gyalog kisétálni a néhány
kilométerre található hajtai buszmegállóhoz és felszállni a Nagykáta–Jászberény buszjáratra. Húgomat az egykori Hold utcai óvodába kísértem be, jóma-
248
Hajta 56.
gam a Kossuth Lajos Általános Iskola alsó tagozatába jártam, a Kossuth úton,
bátyám pedig a Kossuth Lajos Általános Iskola felső tagozatába, a Rákóczi úton,
amely egy újabb séta volt!
Télen és nyáron, jégben és hóban, sárban és esőben meg szélben is, ezért
nem nagyon szerettem iskolába járni. Leginkább azért, mivel időnként megjegyezték a suliban, na, megjött a tanyasi, a sáros hótaposóban! Ahogy említettem szegények voltunk, egymás kinőtt ruháit, cipőit hordtuk! Nem voltak a mai
igényeknek megfelelő „pipás” vagy „háromcsíkos” melegítőruhánk és cipőnk,
ráadásul minden napra egy-kettő, és nem voltak márkás farmernadrágjaink,
ingjeink, mint manapság szokás.
Sok évtizeddel később, egyszer a bátyám már ferences szerzetesként egy
Jászfényszarun tartott szentmisén a prédikációjába belevette, hogy szegény család
voltunk, és hogy egymás kinőtt ruháit, cipőjét hordtuk. Aki nem hiszi, mondta,
kérdezze meg a hátsó padsorokban, az oszlopnál ülő öcsémet. Ekkor sokan hátra
néztek, kerestek engem a szemükkel. (Nem volt nehéz megtalálni, ugyanis, ahogy
mondják is, nagyon hasonlítunk). Teljesen meghatódtam, megkönnyeztem.
Az útviszonyokhoz kicsit visszakanyarodva, 1987 telén akkora hó esett,
hogy szó szerint egy hétig ki se mozdulhattunk, nem mehettünk iskolába se.
(Élveztem a helyzetet!) A szüleink igazolták a távollétünket az ellenőrzőben,
a tanító néni meg megjegyezte: nem igaz, hogy tanyáról nem lehet bejárni, és
a szülő csak 3 napot igazolhat. Így ebben az évben a bizonyítványomban szerepelt 2 nap igazolatlan hiányzás.
Mindezek ellenére szüleink, nagyszüleink tisztességgel felneveltek bennünket, amiért hálás köszönettel tartozunk! Szaladgáltunk a nagy legelőkön, pányváztuk a teheneket, hajtottuk az állati erővel vont járművet (lovas kocsit), nem
volt videójátékunk, nem volt színestévénk, de volt tengernyi élményünk, tanyasiak voltunk (vagyunk!). A családunkban van diplomás, van felsőfokú végzettségű, van szakközépiskolai végzettségű, vannak szakmáink.
Akkoriban sem mobiltelefon, sem vezetékes telefon nem volt! Pedig nagyon eleven, nagyon rossz gyermek voltam, mindig ért valami baleset. Íme,
néhány példa:
– Szülői engedély nélkül egy régi rossz falétrán felmásztam a tehénistálló feletti padlásra, hogy megzavarjam a házi galambjainkat. Mikor már fent voltam,
megcsúsztam és lezuhantam. Ordítottam, a karomat fájlaltam. Édesanyánk átrohant a szomszéd tanyába, ahol tudta, van autó. Átjöttek értem, és be a kórházba. Szilánkosra tört a jobb karom, gipszbe rakták, majd a szomszéd hazahozott.
– Sietős dolgom volt, mert valószínűleg a bátyámat piszkáltam, és neki is
rohantam az olajkályha fémrészének, ami tűzforró volt. Megégettem magam,
több helyen is. Édesanyánk rohant a szomszédba, hogy segítsenek bevinni
a kórházba. Súlyos égési sebeim voltak, amit hűtöttek, végül bekötözték.
– Rohantam a legelőn egy gyík után. De nem vettem észre, hogy a fémcövek, amihez a tehenet szokás kikötni, le van verve, és rajta ott a hosszú lánc.
249
Visszaemlékezések a Hajtáról
Pedig még a tehén is ott volt! A fémcövek beleállt a bal bokámba, nagyon mélyen! A mai napig megvan a heg. Édesanyánk rohant a szomszédhoz, kórházba
vittek, tetanuszt kaptam. A sebet kitisztították és bekötözték.
Sok évtized telt el, de nagyon szépen köszönöm: Csajbók és Kis család!
Hajta 54.
Szomorú látvány 2021-ben
Hajta 67.
Kisnémet Tímea, kiegészítéssel szolgált özv. Garai Andrásné
Apai Nagyszüleim tanyája a Jászberény, Hajta 67. Több mint száz éve,
1901‑ben épült a tanya, a dédszüleim építették (Pernyész László dédtata és Kisnémet mama). A tanyát egyik oldalról a Hajta-mocsár egy része veszi körül,
többi oldaláról rét szegélyezi. Mint minden tanyán, itt is sok állat volt: tehenek,
250
Hajta 67.
borjak, sertés, baromfiak és kacsák. Nem tudom pontosan, mennyi földterület
tartozott a tanyához, de volt az Öregerdőben egy rész, ahol kukoricát termesztettek, és a Neszűrben volt 9 sor szőlő néhány gyümölcsfával. Garainé szerint
10 hold tartozott a tanyához, amelynek fele legelő volt, de termeltek még búzát,
rozsot és napraforgót is. Nagyszüleim hat gyermeket neveltek itt fel. Nagyapám,
Kisnémet István 1994-ben, nagymamám, Sápi Erzsébet 2010-ben hagyott itt
minket. Garainé 15 éves korában költözött el a tsz elől menekülve Budapestre.
A tanya megvan még, Édesapám, Kisnémet Kálmán lakik benne. A tanya
eredetileg nádtetős volt. Az 1980-as évben átcserepezték és 3 helyiséggel kibővítették. A tanyához tartozik egy istálló, tyúkóllal és disznóóllal amit a gyermekkoromban építették újjá.
Csakis szép emlékeim vannak az itt töltött időkről. Gyermekkorom nyarai itt
teltek, sok unokatestvéremmel együtt. Segítettünk az állatok körül. A teheneket
kivittük a mezőre, behoztuk itatni őket. Az egyik maradandó, szép emlékem,
mikor Nagyapa visszatért a pányvázásból, a kalapja teli volt illatos szegfűgombával. És mikor Mama finom buktákat, almás pitéket sütött a kemencében, és
a drága jó keze bírta a meleg tepsiket. Jártunk kukoricatörésre és szüretelni. Szüret után a finom csemegeszőlőt felkötöztük, és felakasztottuk egy rúdra a padlásra, amiből sokáig csemegéztünk. A fejéssel is próbálkoztam, de az soha nem
ment. De nagyon szerettem a frissen fejt meleg tejet. Sokszor hordtam a tejet
biciklivel a tejcsarnokba Mancika nénihez. Disznóvágások után én vittem el
a kóstolót a közeli tanyákban élő rokonokhoz, ami nagy öröm volt számomra.
Felejthetetlen volt az augusztus 20-án tartott hajtai búcsú. Misével, körmenettel, búcsúfiával, sergővel. Ilyenkor az egész nagycsalád összejött, együtt
ünnepeltünk. A búcsú napját még a mai napig is tartjuk, minden évben. Vasárnaponként eljártunk a kis kápolnába misére. Örömként éltük meg, hogy
mennünk kell a templomba a nagyszülőkkel.
Legszebb emlékem Hajtán, hogy itt voltam elsőáldozó 1986. augusztus 21-én,
Vajk Alajos atyánál. Nagyszüleimnek köszönhetem, hogy megismertem Jézust,
és elvetették a szívemben a hit magját. Hálás vagyok Nekik ezért mindörökre!
Ez az élet annak való, aki szereti és tiszteli a földet, az állatokat. Teljes szívvel
és odaadással lehet csak csinálni.
Rácz Istvánné született Kisnémet Piroska kiegészítései:
Kedves emlékeim a tanyáról, hogy nagyon szerettem ott lakni. A Hajta-patak a tanyánk végénél folyt. Volt ott egy kis hidunk, átjártunk rajta, a teheneket
pedig a vízben hajtottuk át. A teheneinket Fátyolnak és Szegfűnek hivtuk, a lovunkat pedig Gyémántnak. A patak nem volt ott mély. Emlékeim szerint csak
egyszer öntött ki nagyon a Hajta–patak, a 60-as évek elején. Akkor körbe vette
a víz a tanyánkat, de szerencsére nem érte el a falakat. Nyáron minden délben
fürödtünk a Hajta-patakban, télen csúszkáltunk rajta, korcsolyáztunk és szánkóztunk. A fűtéshez való anyagot kutúnak neveztük. Télen, amikor befagyott
251
Visszaemlékezések a Hajtáról
a Hajta-patak, innen termeltük ki, tolikaszával, amivel egyszerre sokat lehetett
vágni. Anyukánk mindent a kemencében sütött meg. Egyszerre 4–5 tepsi kalács
sült, amit alig vártunk, hogy megsüljön. Akkoriban kelt kalácsot volt szokás
sütni. Ritkán sütött benne bélest. Újévre a szőlősbéles soha nem maradhatott el.
Itt minden évszak szép volt! Tavasszal jöttek először a bíbicek, azután a többi költöző madár. A Hajtában az első virág a kikerics volt, majd a mocsári gólyahír, nyáron tündérrózsák nyíltak. Utóbbiból is sok volt. Szerettem a Hajtában
lévő sok szigetet, ugyan a nevükre már nem igen emlékszem. Talán Veres Paja-sziget, Disznó-sziget.
Néha elmentünk kirándulni is a Hajtában, az egyik szigetről a másik szigetre. Mindig nagyon vártam az iskolai nyári szünetet. Az első négy osztályt a hajtai iskolában, az ötödiktől pedig a Majorba (Alsóegreskáta) jártam, ami már
messze volt, 4 km-re tőlünk. Nyáron, délutánonként az állatokat kellett őrizni,
a tehenet, a malacot, a libát. Közben azért játszottunk is, többen is voltunk kint
a Hajta szélén. Nagyon váruk az István király-napi búcsút, akkora kaptunk új
ruhát és egy kis zsebpénzt, búcsúfiára. Nyári munka volt a szőlő gondozása is,
ekkortájt sokat jártunk a szőlőbe. A Neszűrben volt a szőlőnk. Ide mezítláb
nem lehetett menni, olyan forró volt a homok. Egyébként általában mezítláb
jártunk. A csizmánk fekete volt és gumis szárú.
Még a karácsony jut az eszembe. Akkor még a szaloncukorral, mézeskaláccsal és kicsi, piros almákkal díszített karácsonyfa volt az ajándék. A fenyő
hosszúlevelű volt. Reggel mire felébredtünk, ott állt az asztalon. Az itt töltött
évek szépek voltak, és mindig szívesen gondolok rájuk. Még ma is hazalátogatok a testvéreimhez, és jól érzem ott magam.
Rossz élményem volt, amikor a cigányok jöttek, edényeket árultak tollért
cserébe. Anyukánkat egy alkalommal jól becsapták!
A fiataloknak csak jót tudok mondani a tanyai életről. Kinn élsz a természetben, és szabadságod van. Jó a levegő. Csend van, legfeljebb a madarak énekelnek. A kulturált élethez szükséges feltételek is megvannak.
Garai Andrásné szerint nagyon jó a levegő, a tér és a szabadság, valamint az
emberek segítik egymást!
Hajta 71.
Arnóczki Ferencné
Bóta Erzsébet néven születtem, és a Hajta 71-ben laktunk. Szüleim voltak
a tanyatulajdonosok, Bóta István János és felesége, Matók Viktória. Vert fal és
vályogszerkezetű volt a tanya. Volt melléképület: istáló, disznó- és tyúkólak, kis
konyha. A tanya körül voltak az állataink: ökör, liba, tyúk, tehén. A háztáji kertben sokféle dolgot termesztettünk, pl. szőlőt, kukoricát, zöldségféléket. Sajnos
már csak a tanya helye van meg.
252
Hajta 71.
Kedves emlékeim a Hajtában a lepkék hajkurászása volt, meg a futkorászás
szabadban. Pancsolás. Sok pióca volt a vízben, majd a testemen is. Fantasztikus
élmények voltak! A jó élmények közé tartozik még a villany nélküli tanya is,
több petróleumlámpát üzemeltünk. A tyúkokkal feküdtünk és keltünk. Rossz
élményem, amelyre máig is könnyezve emlékszem vissza az, mikor jöttek és
a nagy vízelvezetőket ástak, hogy lecsapolják a Hajtát.
Minden fiatalt megismertetnék a tanyai élettel. Jó és rossz oldalaival együtt!
Jó oldala több van! Ismerje meg minden fiatal az állatokat, a természetes, vegyszermentes növénytermesztést! Ha lenne segítségem, felújítanám a tőtevényi
iskola közelében fekvő, elhagyott tanyánkat, és már holnap ki is költöznék!
Ifj. Bóta István és felesége, Kiss Mária esküvője,a koszorúslányok: Bóta Rozália és Ézsiás Mária
Szüret 1938-ban
253
Visszaemlékezések a Hajtáról
Hajta 77.
Kelemenné Mózes Irén emlékei
A tanya kb. az 1850–60-as években épült. Az akkori lakói Czalbert-Halasi József és neje, Szatmári Mária, gyermekeik: József, Sándor, Miklós, János és Mária
voltak. 1956-ban költözött haza Miklós
fia családjával a Zagyvapartról, mikor
a tata elhunyt. A mama kérte meg rá.
Czalbert-Halasi Miklós 1913. december
12-én született. A Bogyó-iskolába járt
(ami a 70-es években megszűnt). Majd
Egerben volt katona, és megjárta Fehéroroszországot, a Don-kanyart. Nagyon
jól beszélt oroszul, így szanitéc is volt.
A katonaságból hazatérve Peresre járt
udvarolni Bíró Juliannához, akivel házasságot is kötött 1947-ben. 1949-ben
megszületett az első lányuk, Julianna,
1952-ben Miklós fiúk, majd 1958-ban
Irén lányuk, aki az én anyukám.
Az 1960-as 70-es években kiöntött
a Hajta-patak. Homok gátakkal védték
a tanyákat, és csónakokkal közlekedtek.
Abban az időben az asszonyok házCzalbert-Halasi Miklós
tartásbeliek voltak. Kenyeret és cipót
sütöttek minden héten. Ezen kívül mostak, főztek, vasaltak és állatokat is tartottak. Volt a tanyán mindenféle szárnyas meg kutyák, macskák, tehenek, borjak,
lovak, disznók, birkák. Az állatállomány ellátta a családot élelemmel, és a feleslegből tudtak árulni is. Mama csirkét, kacsát, gyöngytyúkot, pulykát keltetett.
A keltetett állományt és a tojást is a nagykátai piacra vitte. A tejet feldolgozta:
túrót, sajtot is sokat vitt a piacra. Halottam, hogy volt Jászberényben egy felvásárló, aki nagyobb tételben vett sajtot (Szarvas Lajosné, Eszti néni). A friss
tejet a tata a hajtai tejcsarnokba vitte minden nap. Itt volt bolt is és kocsma is.
Ide beültek egy kávéra meg egy kevertre, várták a tejes kupákat. Nagyon szép
időszak volt ez, mert itt még szántak időt egymásra az emberek.
A lovak nevei, amik az évek során követték egymást, a következők voltak:
Berci, a beszolgáltatás után a tsz-ből hazaszökött (azt mondják, a jó ló hazatalál), Szellő, Pajkos, Tündér. A tehenek nevei: Kávé, Bimbó, Viola, Rózsa, Zsömle, a bikaborjú neve: Zsandár. Volt egy kedvenc bárányunk, aminek masni volt
a nyakán. Úgy hívták, Muci. Kutyák nevei: Bogár, Csibész, Poli. Macskák nevei:
Cirmos, Kormos, Picur. A lovakat Kovács István patkolta időközönként, akit az
erre lakók csak Kovács-kovácsnak hívtak.
254
Hajta 77.
Régen, amikor a legény udvarolni járt, bakfazekat vitt a lánynak, tele édességgel és gyümölccsel, jelezve, hogy kedves számára. Ha a legény sértve érezte
magát, akkor összetört cserepet tett a fazékba.
A tata tsz-tag volt, így tarthatott állatokat, lehetett földje, azonban a lovakat
be kellett szolgáltatni a Bartali-tanyába. Sokan nem léptek be a tsz-be, azokat
üldözték, nem hagyták békén.
Vallásos emberek voltak: imádkoztak, betartották a böjt időszakát, vasárnaponként a hajtai templomba jártak, nem dolgoztak. Augusztus 20. mindig
nagy ünnep volt. Ekkora kimeszelték a tanyát, a családot összehívták ebédre:
tyúkhúsleves, birkapörkölt volt és sok sütemény. Nem maradhatott el a gazda
saját termesztésű, gyümölcsből készült bora, pálinkája sem.
Összejártak a szomszédok, még kaszálni, kapálni, morzsolni és gyűjteni is.
Nagyon szerették a disznóvágásokat. Ez egy jelentős program volt, és a nap végét
nótázással, kártyázással zárták. Nem mindig volt felhőtlen az életük. Meséltek
a padlássöprés időszakáról, amikor elásták a bort, és éjszaka vágták a disznót.
Tata mondta, fiam, manapság is van padlássöprés, csak már nem jönnek házhoz!
A fiataloknak volt szórakozási lehetősége: a hajtai Kör, a KISZ helységben,
tánc, versköltés, -felolvasás, -szavalás, kirándulás, például Visegrádra. Majd
amikor ez megszűnt, Berénybe jártak ismerkedni a fiatalok, a tánciskolába és
a moziba, a Lehelbe és a Pannóniába.
Akkoriban még sátras lagzikat tartottak. Sok tanyában villany sem volt, így
aki tudott, aggregátorral világított. Gázos hűtő volt és akkumulátoros tv, telepes
rádió. A petróleumlámpa volt a legelterjedtebb.
Amint a tatám mondta, a mai fiataloknak nincs elég türelmük és kitartásuk.
Szava járása volt: „Adj Uram, Teremtőm!” A mai fiataloknál már máshogy van:
„Adj Uram, Teremtőm, de most azonnal!” Örülök, hogy ilyen jóságos tatám
volt! 96 évet élt. (Sajnos a mamát 1989-ben elütötték, ahogy a piacra tartott.
Nehéz időszak volt mindenkinek a földi távozása!)
Annyira rossz élményeim nincsenek. A nagyszüleimnek több volt a félnivalójuk: a háború, néha az élelmiszerhiány, a bántalmazások. Sokan nem tértek
haza a háborúból, fogságban voltak. Állatokkal művelték meg a földeket. Az
időjárástól nagyon függött a mindennapjuk és a terméseik. Én csak az útviszonyok miatt zsörtölődök, amikor sár van. Jelentősen megnehezíti a közlekedést,
persze a közvilágítás sem lenne rossz. A tanyasi élet egy életmód, itt gondolkodni kell előre, nincs az, hogy kimegyek a sarki boltba.
Ahogy a tatám mondta, a pénz az ördög párnája, a családok megrontója Én
ezt megpróbálom szem előtt tartani. A családi egység mindenhol jó, de a legjobb
a tanyán. Mindenkinek ajánlom a tanyasi életet, már minden komfortot és kényelmet meg lehet valósítani, amit a városon is, de a friss levegő, a csend, a nyugalom, a zöld fű és a sok fa, a szép naplemente, a csillagos égbolt, a tücsökciripelés,
a jó illatú nyári zápor, a szép, havas táj csak itt van, és ideális a családalapításhoz
és a hosszú élethez.
255
Visszaemlékezések a Hajtáról
Zárszó: a tatámnak nagyon sokat jelentett a Halasi-tanya, ahol több generáció nőtt fel, ezért egyszer azt mondta, rám íratná, mert tudja, hogy nekem is
sokat jelent. Akkor, még lányként úgy éreztem, két tanyát nem tudok rendben
tartani, de nem szerettem volna, hogy az enyészeté legyen, mint a Halasi-sor
többi épülete. Végül sikerült találni olyan vevőt, aki beleszeretett ebbe a legendás tanyába, és megőrizte régi mivoltát. 2008-ba így megvette a Király és a Nagy
család. Azóta a Hajta-túra egyik pihenőállomása. Felújították a kishidat, a Kaszás-keresztet, mert szívügyük lett e táj. Azóta időnként betérünk a tanyába, és
jól eső érzés volt, amikor keresztanyám Julianna, aki ott nőt fel, azt mondta az
autóból kiszállva, hazajöttem. A tanya ugyan tulajdonost válthat, de amíg a falak még állnak, addig Halasi-tanya lesz, mert egykor ő építette.
Hajta 83.
Kisnémet László
A tanyánkat nagyapám, Kisnémet István építette 1907-ben. Az épület szerkezete vert fal. A lakóépület mellett volt istálló, ól és fészer is. A tanyához tartozott 16 hold földterület. Ebből a területből közvetlenül a tanya körül kb. 6–8
hold volt, kicsivel távolabb pedig a legelő és a szántó. Termeltek gabonaféléket,
kukoricát, cukor- és takarmányrépát. Voltak gyümölcsfák, kb. 500 négyzetméter területen. A házhoz közel eső részen zöldségfélék: burgonya, paprika, paradicsom termett. A tanyától távolabb eső területeken volt egy kisebb erdő, meg
a szőlő, a többi pedig gabonaféle. A tanya közelében is volt egy kisebb akácos,
innen volt a tüzelő. A hajtai nádasból pedig télen nádat lehetett vágni a kemence fűtéséhez. 1956 után volt export paradicsom termelés is. Ezt a hajtai kocsmával szemben lévő mázsáló helyen vették át (ez e hely a könyvben is szerepel).
Az állatállományunk a második világháború előtt két ló volt, amiről mai
napig megvan a fénykép. A többi állatról azt tudom, hogy voltak tehenek,
sertések és apró jószágok. A háború alatt mindet elvitték, csak egy öreg fejőstehenet hagytak meg az oroszok, mert látták, hogy kis gyermekek vannak, és
kell a tej. Háború után ezzel az egy tehénnel kezdték újra az életet, ezt fogták
be a kocsiba és a munkaeszközökbe. A későbbi időszakban általában kettő
fejőstehén volt és a szaporulatuk (neveik: Szegfű és Viola, valószínű viola a virág nevéből eredt). Háború után az 1961-es évig újra talpra állt a gazdaság, de
ekkor elvittek a tsz-be mindent. Ekkor már nem bírt Édesapám tovább ellenállni, és aláíratták vele a belépési nyilatkozat. A téeszesítésnek sokáig ellenállt.
A testi kényszer és az éjszakai zaklatások után megtört. Ezután csak egy lova
volt, a neve Pompás volt.
Hála Istennek Édesapám megérte a tsz-ben töltött évek után a nyugdíjazását. Ekkor, nyugdíjasan újraéledt. Lett újra két lova (Tündér és a másik Bogár
névre hallgatott), tehenet is tartott és egyéb jószágot. A szüleim a halálukig itt
256
Hajta 83.
éltek, amely a 90-es évek közepére esett. Ahogy idősödtek egyre kevésbé tudtak dolgozni. Kevesebb állatot tartottak, és vettek egy tanyát. Az a tanya a hajtai kocsma és bolt mögött van. (Ma már egyik tanya sincs a tulajdonunkban).
A Hajta 83. számú tanyát megvették, és egy idő után lebontották.
A kuláküldözést szerencsére szüleim megúszták, mert sikerült időben a régi
Kisnémet birtokot szétíratni, ezért mint 16 holdas ember kisgazdának számított. Édesapám elég jól gazdálkodott, és a kiszabott beszolgáltatást nehézségek
árán, de mindig megoldotta.
Mai napig szívesen emlékszem vissza a tanyai évekre, legszebb emlékeimet
innen őrzöm.
Az üzenetem a fiataloknak: a tanyavilágban élni egy egészen más életforma,
mint a mai városi élet. Már régóta én is a városban élek és a gyermekeim és az
unokáim is. A tanyai életmód megtanít az önálló életre, gazdálkodásra, az egymás iránti tiszteletre, a segítségnyújtásra, az erkölcsi normákra és még sorolhatnám. Aki ma elégedetlen és követelődző kérem, próbálja meg ezt az életformát,
és utána egész másképp látja majd a világot.
Lengyel Lajosné (szül. Kisnémet Katalin)
Szüleim 1940-től 1995-ig a Hajta 83. szám alatt laktak, gazdálkodtak.
Édesapám Kisnémet László (édesanyja: Pernyész Mária), édesanyám Lantos
Rozália (édesanyja: Bujdosó Anna). Sajnos a tanya az eladás után nagyon hamar tönkrement. Már csak az alapja ismerhető fel a fűben. Az eladásig nagyon jó állapotú (vert falú, jó hűvös) volt a tanya, ami 1907-ben épült.
Hárman vagyunk testvérek. A „Bogyó-iskolában” végeztük el a nyolc
osztályt. Majd mindhárman a Lehel Vezér Gimnáziumban érettségiztünk.
Négy km-re volt a buszmegálló (a Sas-dűlő végén,
a 31-es úton). Naponta
nyolc km-t tettünk meg
gyalog. Ha nagyon nagy
hideg és hó volt, akkor
jászberényi
rokonoktól
jártunk az iskolába. Érett- Kisnémet László tanyája, Hajta 83.
ségi után Szegeden lettem
kollégista, de a szüleimhez hazajártam. Volt, hogy egy-egy vizsgára vagy szigorlatra otthon készültem (például: karácsonykor), a petróleumlámpa fényénél.
Sok érdekes emlékem van gyerekkorunkból (kinek mi volt a feladata, langyos
nyári esők utáni „szaladgálás” a zöld fűben, a „csúszkálás” a jégen, a nádvágás
257
Visszaemlékezések a Hajtáról
a befagyott Hajtában, kukoricafosztás, disznótorok
stb. stb.). De igen érdekes
történetem van az árvízről. Az árvíz, 1963-ban
volt, ha jól emlékszem, elvitte a kétórás magyar dolgozatomat, nem tudtam
megírni azt az imádott
osztályfőnökömnél (Halmai Györgynénél), és még
sorolhatnám. Gondolom,
Kisnémet László
másnak is rengeteg emléke
van. Én nagyon szerettem
a Hajtát, fájnak az emlékek, de már tudok róluk beszélni, írni, ha esetleg még
szükség van rá, illetve belefér az időbe, szívesen írok.
A szüleim 1981-ben még gazdálkodtak. Benke Laci bácsi festőművész ekkoriban keresett új témát, így kivittem a tanyára. A szüleim szeme láttára és nagy
boldogságára készült el a tanyánkról a könyv borítóján található festmény, ha
jól emlékszem három nap alatt.
Az árvíz
A tanya alacsonyabb részeit elég gyakran elöntötte a víz. Együtt éltek vele az
emberek. De az 1963-as év kivételes volt. Szüleink, emlékezetem szerint, nem
beszéltek arról, hogy a víz valaha is körülzárta volna a tanyát.
Amikor az árvíz ideje alatt hazamentem, a korábban már említett magyar
dolgozat előtt egy könyvért, délután már csónakkal jöttek (az arra illetékes
emberek), hogy kimentsék a szüleimet és a legfontosabbakat. Az udvar szélén
„lötyögött” a Hajta vize. Ott időztek a csónakkal, és mérték a vízszint emelkedését. Bizony óránként mérhetően emelkedett. Félelmetes volt. Akkor még száraz
lábon ki lehetett volna jutni a tanya Jászberény felőli végén az Öregedő felé.
Viszont a szüleim nem akarták magára hagyni az otthonukat, az apróbb-nagyobb állatokat, a kutyákat. Bíztak abban, hogy majd megáll a vízszint emelkedése. Ma már én sem tudnék visszamenni Jászberénybe. Reggel mindig
kigyalogoltunk a ”Sas-dűlő” végére, a buszmegállóhoz (4 km), úgy jártam
a gimnáziumba.
Végül maradtunk az emelkedő vízszint ellenére. Reggel arra ébredtem, hogy
szóltak a szüleim, körbezárta a víz a tanyát. Száraz lábon nem lehet az udvarról
kijutni, viszont reggelre a vízszint emelkedése megállt. Az épületeket a legmagasabb pontra építették, ezért az éplületek és benne lévő állatok is megmenekültek. Így én, 10. osztályos gimnazistaként, nagyon örültem, hogy nem kell
258
Hajta 88.
iskolába mennem, és a szó nem szoros értelmében megúszom a kétórás magyar
dolgozatot (holott úszhattam volna, és akkor nem úszom meg, bocsánat).
A családi összetartozásra, a gyermek felelősségtudatára a szülők felé, példának még leírok egy esetet. Amikor én nem tudtam iskolába menni, délután
a bátyám, az árvízi hírek hallatán, kiment a tanyára és térdig érő vízen átgázolva
ment, hogy megnézze, mi van velünk. Utána hamarosan levonult az ár, és vis�szaállt az eredeti helyzet.
Hajta 88.
Nagy Jánosné (szül: Farkas Mária 1943), Farkas András (1953), Farkas Lászlóné (szül: Farkas Katalin 1956)
A tanyát az 1900-as évek elején nagyszüleink, Farkas János (1877–) és Czigány Amália (1879–) építették nagyméretű vályogból, nádtetővel. Emiatt nyaranta mindig kellemesen hűvös volt a házban. 1963-ban a teljes nádtetőt leszedték, és cseréptetőt kapott a lakóépület.
Édesapánkat a háború idején besorozták, majd az orosz fronton hadifogságba esett. Innen 27 hónap múlva, 1947-ben, betegen, legyengülve tért haza.
Felépülése után nagyapánkkal együtt folytatták a gazdálkodást. Nagyszüleink
halála után a szüleink, Farkas András (1916-) és Kisnémet Mária (1915–) örökölték meg a tanyát, és laktak ott életvitelszerűen, folytatva a nagyszüleink által
megkezdett gazdálkodást.
A tanya körül volt egy konyhakert, amelyben megtermett az egész éves
zöldségszükséglet. A tanyához tartozott még nagyméretű istálló, tyúkól, disznóól, kukoricagóré, pévás (száraztakarmánytároló-épület). A vízellátást ásott
gémes kút biztosította. 2–3 hold termőföldön gazdálkodtak és haszonállatokat
(teheneket, disznókat, birkákat, igavonónak ökröket, baromfikat) tartottak,
amelyeket a Hajta-laposon, 2 hold legelőn legeltettek. A tanya körül volt még
3600 nm szőlő (mézesfehér, kövidinka, kadarka, kecskecsöcsű, utóbbit aszalás céljából a padláson felkötöztük, így karácsonykor is lehetett fogyasztani).
A szőlős területén rengeteg gyümölcsfa volt (cseresznye, szilva, alma, körte).
De sajnos ezt a tsz 1967-ben kiszántatta és nyárfaerdőt telepítetett a helyére.
A tehenek és a birkák tejéből sajtot, túrót készítettek, vajat köpültek, a fölösleget piacon értékesítették. A bevételt petróleumra, ruházkodásra fordították.
Édesapánk halászati engedéllyel halászott a hajtai nádas tóban.
Az idősek elmondása alapján hallottunk a kuláküldözésről, a padláslesöprésről, tojásbeszolgáltatásról, valamint arról is, hogy disznóvágásra engedélyt
kellett kérni. A városi agitálók járták a tanyavilágot, akik erőszakkal próbálták
rávenni őket a tsz-be való belépésre.
A téeszesítés után paradicsompaprikát termesztettünk a Hatvani Konzervgyár részére. A paradicsompaprika nagy vízigénye miatt kiapadt az ásott víz-
259
Visszaemlékezések a Hajtáról
tározó, így a gyerekek kézzel fogták a halakat. Később édesapánk juhászként
dolgozott a tsz-ben, és a közösség megbecsült tagja volt.
Ebben a tanyában a nagyszüleinknek tíz gyermeke született, akik elkerültek
az ország legkülönbözőbb pontjaira. De amíg ők éltek, évente visszajártak az
augusztus 20-i búcsúra, és lovas kocsikkal együtt mentünk a hajtai kápolnához
misére. Majd visszatérve elfogyasztottuk a birka- és kakaspörköltet, süteményeket. És borozgatás közben nagy családi beszélgetések folytak, amik estére
nótázásba torkolltak.
Édesapánk megtanulta a disznóvágás fortélyait, ezért a szomszédságba is
hívták böllérkedni. Lakodalmakba is járt birkapörköltet főzni, és őt kérték fel
hangulatfelelősként nótafának, mert nagyon szeretett és tudott nótázni.
Kellemes emlékeink közé tartozik még az is, hogy a karácsonyi éjféli misére a hó tetején tudtunk menni, mivel akkora fagy volt, hogy nem szakadt
be lépteink alatt a hóréteg, aztán a korcsolyázás a befagyott vályogvetőgödör
jegén, nyáron meg a langyos eső utáni fűben szaladgálás, fáramászás, őszi estéken a kukoricafosztás közben hallgattuk az idősebbek történeteit. 1968-ben
ifjú horgászengedéllyel kapitális, közel háromkilós csukát fogtam a Hajta-patakban. Erre azóta is szívesen emlékszem.
Tanulmányainkat a Bogyó-iskolában kezdtük, és egészen a bezárásáig (1966)
oda jártunk. Majd az öregerdei iskolába kerültünk, ami jelenleg gyermektáborként funkcionál. Az általános iskolai tanulmányaink után szakmunkás képzőben tanultunk Jászberényben, illetve Nagykátán.
A Bogyó-iskolás éveink alatt tanított minket többek között Rácz László, aki
kitűnő kézügyességgel rendelkezett. A folyosó falát akkoriban az ’56-os eseményeket ábrázoló monumentális freskója díszítette.
1967-ben Fábián tanár úr nagy megtiszteltetésben részesített, felkért engem (ifj. Farkas Andrást), hogy segítsek a felmérni a Hajtát a villanyhálózat
kiépítéséhez, mivel én ismertem a területet. Végül sajnos a villanyhálózat kiépítésére nem került sor. 1969-ben saját kezűleg villamosítottam a tanya főépületét, akkumulátoros megoldással. Ekkor került az első Videoton televízió
a háztartásba.
Összességében az iskolás éveink pozitív emlékként maradtak meg bennünk,
bármilyen megerőltető is volt oda naponta 4 km-t gyalogolni.
Ijesztő élményként emlékszünk vissza az 1963-as hajtai árvízre, amely a tanyánkat 80%-ban körülvette. De szerencsére nem kellett elhagynunk a tanyát.
A szüleink egészen idős korukig itt éltek, majd egészségi állapotuk miatt
1986-ban Jászberénybe költöztek. Az elköltözés után a tanyát eladtuk. Azóta
több tulajdonosa is volt. Jelenleg fiatalok lakják, akik tudomásunk szerint gazdálkodással foglalkoznak.
260
Hajta 92.
Hajta 92.
Szalóki Klára
Apai nagyszüleim tanyája. Szalóki Péter neje Túróczi Ilona volt, aki Jászfelsőszentgyörgyön született. Felesége halála után nagyapám újraházasodott.
Bozsvári Anna lett az új felesége. Nagyapám kisbirtokos gazda volt, de nem
nagyon értett a megörökölt gazdasághoz. Sajnos fokozatosan elszegényedett. Szerintem az 1800 évek végén épülhetett a tanya. Vályog és vert fal volt.
A melléképületben voltak a tehenek, a lovak és a tyúkok. A teheneknek volt
neve, de sajnos nem emlékszem rájuk. A terület az úttól kezdődően a nádasig
nyúlt le. Hatalmas, vastagtörzsű fák álltak az út mellett. Szemestakarmány, kukorica, búza, amire emlékszem és még szőlő és dinnye. A nagyapám a 60-as
években halt meg. Haláláig ott élt. A mostoha halála után üresen állt a tanya.
A 80-as években még megvoltak a falak és a tető is, igaz, rossz állapotban.
Azután fokozatosan leomlott. Ma már csak abból tudom, hol állt a tanya, hogy
egy kis dombocska van a helyén. A tanya romjai.
6 gyerek született itt, 2 lány és 4 fiú, akik szétszéledtek, csak kettő maradt
helyben. A többieknek Budapest és Amerika lett az új otthonuk.
Nekem nem sok emlékem van: a kirándulások a papával, kerékpárral. Apukám mesélt sok történetet. Sajnos ő már nem él. Én meg már sokat elfelejtettem.
Például azt mondta, hogy a tanya mellett van elásva egy német katona motorja. Abból a célból, hogy jobban hallja a nagyapám a híreket a rádióból. Az
volt a „földelés”. Mesélte, hogy hogyan bombáztak, hogy hol esett le a bomba. Látta, ahogy az ablakból a légnyomás kihúzta az üveget. Látták, onnan
a Hajtáról, ahogyan bombázták Pestet. Úgy emlegette, olyan volt, mint egy
tűzijáték. Fényben úszott Pest. Aztán találtak lőszereket is. Mesélte, hogyan
robbantották fel azokat. Aztán mesélte azt is, hogyan hajtották el az állatokat,
mikor elkobozták. Ő is fürdött a „piócásban”: mikor kijöttek a vízből, tele voltak piócával. Le kellett pisilni a piócákat, és úgy jöttek csak le.
Jászfelsőszentgyörgy – Hajta tanya 114.
Pernyész Ilona
A tanya építésének ideje ismeretlen, de építői Pernyész János és neje, Cserta Julianna voltak. Az épületet vályogból építették. A lakóépület mellett áll
még egy kiskonyha, góré (takarmánytároló), pelyvás (széna és pelyva tárolására, de itt tároltuk a vasfogast és a vetőgépet is). Az istálló a kiskonyhával szemben állt, erre merőlegesen pedig a disznóól és a csirkeól. Az épület
mellett állt a körmös cséplőgép is. Nálunk álltak a szomszéd tanyák csépelni
kívánt gabonái is.
261
Visszaemlékezések a Hajtáról
A tanyához 18 hold szántó is tartozott, amelyet búzával, kukoricával, dohánnyal és árpával vetettünk be. Természetesen voltak állataink is: 2 ló (Deres
és Matyi), kacsák, csirke, liba, 3 tehén, bika, kutya (Pici) és macska.
1971-ig éltünk itt, amikor szüleimmel Jászfelsőszentgyörgyre költöztünk.
A faluban építkeztek, az akkori korban modernnek számító „kockaházat” húztak fel. A tanyáink megszűntek, a földjeink pedig a tsz-éi lettek. Nem sokra emlékszem a tsz-agitációból, mivel gyermek voltam, de annyira igen, hogy a szüleimet sokszor felkeresték az agitátorok. Egy ideig ellenálltak, de végül aláírták
az eléjük tett, előre kitöltött papírokat.
Tanyai emlékeim közé tartozik, hogy csodálatos gyermekkort mondhatok
magaménak. A tanya szabadságot és gondatlanságot jelentett, bár rengeteget
dolgoztunk öcsémmel, nővéremmel és bátyámmal. (Nagyobb testvéreim 14
éves korukban tanulmányaik miatt elköltöztek albérletbe. Én akkor még kisgyerek voltam, ezért a legtöbb időt öcsémmel töltöttem, hisz közöttünk csak
1,5 év van.) Segítettünk a ház körül, az állatoknál. Általában a teheneket őriztünk, iskola után, és a nap árnyékából becsültük meg az időt. A tanya közelében
lévő kanálisban tanultam úszni. Télen pedig korcsolyáztunk a befagyott tavon,
persze csak a fiúk viselhettek a bakancsukon „patkót”, és csak azzal lehetett igazán suhanni a jégen. Petróleumlámpánál tanultam esténként. Lyukakat fúrtunk
a szalmabálákba és bújócskáztunk. Jól el lehetett rejtőzködni még a kúpában
is. Édesanyám óriási kenyereket sütött, hetente egyszer. Úgy betanítottuk a kutyánkat, hogy ma már keresőkutyának hívják az ilyen képességekkel rendelkező
okos állatokat. Nosztalgiával emlékszem az ott eltöltött évekre. Akkor az énem
úgy gondolta, hogy ahol élek, az a világ közepe.
A tanyákról semmilyen rossz emlékem nem maradt.
Számomra is történelem már az ottani élet. Mai fejjel, városban és a modern
kor kényelmét élvezve már magamat is nehezen tudnám újra elképzelni ott.
Csodálatos volt az ottani élet. Aki kedvet érez az önellátáshoz, a természet szabadságához, a nyugalomhoz, az éjszakai sötétséghez és nem riad meg a sok-sok
fizikai munkától, annak mindenképp javaslom. De persze a valós tanyasi életet
csak akkor érheti el, ha az elektromos, képernyős eszközeit távol tartja magától.
Hajta tanya 114.
262
Jászfelsőszentgyörgy – Hajta tanya 117.
Jászfelsőszentgyörgy – Hajta tanya 117.
Máig áll ez a tanya, szomorú a látványa: romos épületek, gazos udvar. Pedig
a tornácán nagyon szépen kivitelezett oszlopsor látható a mai napig. A tanya
a Pesti út és Paskom-dűlő sarkán áll. A tulajdonosa Kispál Pál és Koncsik Veronika voltak, a melléképületben pedig kovácsműhely volt. A házaspár fia Halasi
Marikát vette el, akiről Váci Mihály Innen még nem látszik című novellájában
olvashatunk.
Jászfelsőszentgyörgy – Hajta tanya 129.
Bata István
1957-ben születtem Jászfelsőszentgyörgy-Hajtán, ahol 4 tanya állt egymáshoz közel:
– Hajta-tanya 129.: Bata István, Bata
Istvánné, Andócs Viktória és gyermekeik: Bata Ferenc, Bata Ilona, Bata Julianna, ifj. Bata István;
– Hajta-tanya 128., Bodzsár István;
– Hajta-tanya 130., Pethő Gyula;
– Hajta-tanya 131., Cserta János.
Mind a 4 tanya megsemmisült, elbontva, beszántva! Vályog szerkezetű,
alap nélküli tanyaépület volt, nyereg- Id. Bata István 1953-ban
tetővel. Az udvarban melléképületek:
disznó-, csirke-, libaólak, tehénistálló. Kb. 2 hold föld tartozott a tanyához. Disznóink, csirkéink, libáink, teheneink, kutyáink voltak. Nevükre sajnos már nem
emlékszem! 1973-ig laktam itt. A munkalehetőség miatt költöztem Budapestre.
Kedves emlékeim közé tartozik, hogy szabadok voltunk. A tanya melletti
erdőkben fára másztunk, rosszalkodtunk. Az Almási-érben sokat fürödtünk,
akik úgy jobban ismerik Hajta-patakban! Sok piócát szedtünk le a testünkről
fürdés után.
Rossz emlékem az áram nélküli tanya! Sáros, sokszor járhatatlan utak! Közvilágítás semmi, vak sötét.
Csak olyan költözzön tanyára, aki gazdálkodni akar, és szeret is ebben dolgozni!
263
FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM
1920. évi népszámlálás, Első rész: A népesség főbb demográfiai adatai községek
és népesebb puszták, telepek szerint. Magyar Kir. Központ Statisztikai Hivatal,
Magyar Statisztikai Közlemények, Új sorozat, 69. kötet, Budapest, 1923., Forrás: Hungaricana
1930. évi népszámlálás, I. rész: Demográfiai adatok községek és külterületi lakott helyek szerint. Magyar Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1932., Forrás: Hungaricana
1941. évi népszámlálás 2. Demográfiai adatok községek szerint, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1976. Forrás: Hungaricana
1949. évi népszámlálás 9. Demográfiai eredmények, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1950., Forrás: Hungaricana
1960. évi népszámlálás 3. p. Szolnok megye személyi és családi adatai, Központi
Statisztikai Hivatal, Budapest, 1962., Forrás: Hungaricana
1970. évi népszámlálás 19. Szolnok Megye adatai, Központi Statisztikai Hivatal,
Budapest, 1970., Forrás: Hungaricana
Az 1971. évi május hó 12-ére összehívott Országgyűlés Naplója, Hiteles kiadás,
II. kötet, 17–34. ülés, 1973. III. 21- 1975. IV. 11. Budapest, 1978.
1980. évi népszámlálás 16. Szolnok megye számlálókörzeti és külterületi adatai,
Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1981., Forrás: Hungaricana
1990. évi népszámlálás 13. Jász-Nagykun-Szolnok megye adatai, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, Forrás: Hungaricana
A magyar királyi vallás és közoktatásügyi miniszter 1935. évi 89800. sz. rendelete vándorkönyvtárak létesítéséről. Magyar Rendeletek Tára 1867–1945/Rendeletek tára, 1935., 1547., Forrás: Hungaricana
A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása, Első rész: A népesség
leírása községenkint. Statisztikai Közlemények, Új sorozat, Magyar Kir. Statisztikai Hivatal, Budapest, 1902., Forrás: Hungaricana
A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása, Első rész: A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint. Magyar Statisztikai Közlemények, Új sorozat, Magyar Kir. Statisztikai Hivatal, Budapest,
1912., Forrás: Hungaricana
264
Felhasznált és ajánlott irodalom
Az MSZMP Pest Megyei Bizottságának iratai és jegyzőkönyvei, 2/71., Pártbizottsági ülés 1–75., 1967. szeptember 30., 1. sz. melléklet. Továbbá: Irányelvek
Pest Megye mezőgazdasági vízgazdálkodásának megjavítására. Forrás: Hungaricana.hu
Az Országos Nemzeti Bizottság alakulóülése. Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum. https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=5929
ÁRKUS József: Lenin-fiúk, Emlékezés a Magyar Tanácsköztársaság hős védelmezőire. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1960.
BAGI Gábor: A Jászkunság központja az eladatás után. In: PEHTŐ László
(főszerk.): Jászberény története a kezdetektől a reformkorig. Jászsági Évkönyv
Alapítvány, Jászberény, 2014.
BATHÓ Edit: Adatok a jászberényi vendégfogadás történetéhez. In: PETHŐ
László (főszerk.): Jászberény története a reformkortól a harmincas évekig. Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2015.
BERCZELI A. Károlyné: A Vígszínház műsora 1896–1949 (Adattár). Színháztörténeti füzetek 33., Budapest, 1960.
BLÉNESSY János: Jászberény életrajza a kiegyezés utáni évtizedekben. A Jász
Hírlapban megjelent cikkek különlenyomata, Jászberény, é.n., [1940].
BOGNÁR Gyula: A jászberényi vándorkönyvtárak munkája. A „Magyar Népi
Művelődési Intézet” kis tanulmányai IV., Budapest, 1947.
BOJTOS Gábor: Adalékok az elemi iskolák történetéhez. In: PETHŐ László
(főszerk.): Jászberény története a reformkortól a harmincas évekig, Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2015.
BOROSY András–SZABÓ Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak
regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III., 1721–1740., Pest Megyei Levéltári Füzetek 32., Budapest, 2000., Forrás: Hungaricana.
BORZÁK Lajos: Szövetkezeti magvetők. A MÉSZÖV jubileumi kiadványa,
Szolnok, 1971.
BOTKA János: A Jászkunság klímája és uralkodó betegségek összefüggése egy
1852. évi főorvosi jelentésben [forrásközlés]. In: Zounuk Levéltári Évkönyv –
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5., Szolnok, 1990.
BUSCHMANN Ferenc: A Jászberényi Jász Múzeum növénygyűjteménye. In:
Gulyás Katalin (szerk.): Tisicum – A Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve, XXII., Damjanich János Múzeum, Szolnok, 2013.
265
Felhasznált és ajánlott irodalom
BUSCHMANN Ferenc: Jászberény környékének természeti szépségei és értékei, Faragó László fotóival. Védett növények és állatok. Jászberény, 2000., Forrás: Arcanum
BUSCHMANN Ferenc: Jelentés. A Tápió-Hajta Vidéke Természetvédelmi Körzet nagylepke (macrolepidoptera) faunájának állapot felméréséről. Jász Múzeum, Jászberény, 1999. JMA 749-99., ill. Arcanum.
CSŐSZ László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok
megye történelmében. In: CSÖNGE Attila–POZSGAI Erika (szerk.): A Magyar
Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12.,
Szolnok, 2014.
DÁNYI Dezső–DÁVID Zoltán (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás
(1784–1787). Központi Statisztikai Hivatal és a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztályának közös kiadványa, Budapest, 1960.
DÁNYI Dezső: Az 1850 és 1857. évi népszámlálás. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1993.
DINNYÉS István: A táj és a természet hasznosítása a régészeti leletek alapján.
In: IKVAI Nándor (szerk.): Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15.),
Szentendre, 1985.
Dr. DOBOS László: Adósai vagyunk szülőföldünknek. A Jászok Egyesülete és
a „Jászságért” Alapítvány első negyedszázada, 1990–2015., „A Jászságért” Alapítvány, Budapest, 2016.
Dr. BOZÓ Andrea (hivatalvezető): Tájékoztató az általános iskolai körzetek kijelöléséről és a pedagógiai szakszolgálatot ellátó intézmény működési körzeteiről. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal, Szolnoki Járási Hivatal,
Szolnok, 2017. Ik.sz. JN-07/22/00025-47/2017. 2017. február 24., Forrás: www.
kormanyhivatal.hu
Dr. ENDES Mihály–Dr. HARKA Ákos: Javaslat a Jászsági-sík főbb természeti
értékeinek védetté nyilvánítására. 1984., Gépelmény, Forrás: Arcanum
Dr. HORVÁTH Ferenc: Jász-Nagykun-Szolnok Megye tanfelügyelőjének előterjesztése a körzeti internátusos általános iskolák kiépítéséről. Szolnok, UMKL
VKM IV. 1947-107876. In: DANCS Istvánné (szerk.): Dokumentumok a magyar közoktatás reformájáról 1945-1948. Források a magyar népi demokrácia
történetéhez III. kötet. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1979.
Dr. DOBOS Irma: Évszázados tervek a Duna–Tisza-csatorna megvalósítására.
In: A Magyar Hidrológiai Társaság vándorgyűlései 1979–2012. A Magyar Hid-
266
Felhasznált és ajánlott irodalom
rológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Baja, 1995. július 4–6.
Dr. ENDES Mihály–Dr. HARKA János: A Jászsági-sík gerincesállat világa. Jászsági Füzetek 14., Jász Múzeum, Jászberény, 1985.
Dr. HARKA Ákos: Jászság (Jászberényi Hajta-mocsár). In: ZELENYÁNSZKI
András (szerk.): Szolnok megye természeti értékei. Szolnok, 1989.
Dr. MARTOS Károly: A melioráció szervezése. In: SZABÓ János (szerk.):
A melioráció kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977.
EGRI Mária–JÁNOSI Gyöngyi: Benke László élete és festészete. Hamza Múzeum Alapítvány, Jászberény, 2001.
FARKAS György: Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete (KALOT). In: HERVAY Ferenc–GÁL Ferenc–BÍRÓ Imre–KONCZ Lajos
(szerk.): Magyar katolikus Almanach II., A Magyar Katolikus Egyház élete
1945–1985. Szent István Társulat, Budapest, 1988.
FECSKE Pál: Jászberény tanyavilága. In: KOMÁROMY József (szerk.): A jászberényi Jászmúzeum Évkönyve 1938–1943. Budapest, 1943.
FÉJA Géza: Könyvtárakat adunk a magyar falunak. Szabad Szó, 1939. február 26.
Idézi: SZEREDI Pál: A Parasztpárt két évtizede, 1939–1960. Pilisszentkereszt, 2014.
FEJÉR László (írta és szerkesztette): A víztársulatok 200 éve. Vízgazdálkodási
Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010.
FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára II. kötet, Pest, 1851. Idézi:
NAGY Dezső: Néprajzi és nyelvi adatok a Jászkun Kerület körözőleveleiben
1852–1855. In: SELMECZI László (szerk.): Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv,
1982–83. Szolnok, 1983., 83.
FODOR Ferenc: A Jászság életrajza. Jászok Egyesülete – „A Jászságért Alapítvány”, Budapest, 1991.
FODOR István Ferenc: A jászsági oktatás végvárai. Jászsági Füzetek 53., Jász
Múzeumért Alapítvány, Jászberény, 2016.
FORRNI Ibolya: Kéziratgyűjtemény. In: FEJŐS Zoltán (főszerk.): Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Néprajzi Múzeum, Budapest, 2000.
Földforgalmi törvény. Forrás: Jogtár. In: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1300122.tv
fr. VARGA Kamill OFM: Szerzetesek Jászberényben. Jász Helytörténeti Kör, Jászapátiak Baráti Egyesülete, Jászberény, 2019.
267
Felhasznált és ajánlott irodalom
fr. VARGA Kamill OFM: A ferences templom, kolostor és plébánia jelenkori
történetéből. In: PETHŐ László (főszerk.): Jászberény története a harmincas
évektől az ezredfordulóig. Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2017.
FRISNYÁK Sándor: Antropogén tájformálás az Alföldön. In: ALMÁSSY Katalin–ISTVÁNOVITS Eszter (szerk.): A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 43. Nyíregyháza, 2001.
GÁSPÁR Ferenc–HALASI László (szerk.): A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945–1946. Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai, Budapest
Főváros Levéltára, Budapest, 1975.
GYENES Hajnalka: A tanyák értékeinek bemutatása, az értékek kiaknázásának
módja, fenntartása és fejlesztése. In: CSÖRSZNÉ ZELENÁK Katalin: A tanyák
értékei. Egyetemisták, főiskolások a tanyákról. Falugondnokok Duna–Tisza
Közi Egyesülete, Kecskemét, 2013.
Hajtai Ferenc. In: Magyar Életrajzi Lexikon: https://mek.oszk.hu/00300/00355.
htm
HALÁSZ Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda népművelésben a Rákosi-rendszer idején. Pest megye múltjából 16. Magyar Nemzeti Levéltár, Pest
Megyei Levéltára, Budapest, 2013.
HEGYESSY Gábor: Adatok Magyarország északkeleti részének gerinces állatairól. (Vertebrata) I. – Ingolák (Petromyzontiformes), halak (Pisces), kétéltűek
(Amphibia), hüllők (Reptilia). In: A Miskolci Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XLV. Miskolc, 2006.
ifj. LELE József: Gyöngyösbokréta Tápén. In: Múzeumi kutatások Csongrád
Megyében. Szeged, 1983.
Jegyzőkönyv. Jász Múzeum Dokumentációs Adattára 96-03-2, 1835. február 5.,
III.
KERÉNYI Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1.,
1946–1949. Színháztörténeti könyvtár 25. Országos Színháztörténeti Múzeum
és Intézet, Budapest, 1995.
Kereszteltek Anyakönyve XX. kötet. Nagyboldogasszony Főplébánia Jászberény
KISS József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun kerületben az 1730–40-es években. In: Dr. BÁNSZKY Pál–SZTRINKÓ István (szerk.): Cumania 12. Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990.
268
Felhasznált és ajánlott irodalom
KÓRÓDI Máté: A város az 56-os forradalom idején. In: PEHTŐ László
(főszerk.): Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig. Jászsági
Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2017.
KOSZTYÓ Gyula: Iskolánkívüli népművelés Kárpátalján 1940–1944 között.
KMMI-FÜZETEK XVIII. Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, Ungvár,
2014.
Közép-Tisza és Mátra vidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet. Országos Vízügyi Főigazgatóság, Budapest, 1965., Forrás: Hungaricana.
LÁZÁR Katalin: Tápió-menti népdalok. In: IKVAI Sándor (szerk.): Tápió-mente néprajza. Studia Comitensia 16. Szentendre 1985.
MACSI Sándor: Tanyai iskolázás a Jászságban és az iskolamúzeum szerepe az
ifjúság nevelésében. In: Dr. ÚJVÁRY Zoltán (szerk.): A Jászság a magyar kultúrában. MTA Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Testülete, Szolnok
1998.
MATOLCSY Mátyás: A Hajta-szabályozása. In: Az 1939. évi június hó 10-re
hirdetett Országgyűlés Képviselőházának naplója V. kötet. Atheneum, Budapest, 1940.
METYKÓ Béla: A város gazdaságtörténete 1930–1950 között. In: PETHŐ
László (főszerk.): Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig.
Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2017.
MOLNÁR Marietta: Az oktatásügy hat évtizede. In: PETHŐ László (főszerk.):
Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig. Jászsági Évkönyv
Alapítvány, Jászberény, 2017.
NAGY Sándor (főszerk.): Pedagógiai Lexikon IV. Akadémiai Kiadó, Budapest,
1979.
ÖRDÖG Margit–MUHORAY György–VELKEINÉ Pócz Ilona: Muhoray Mihály (1898–1969). Püski, Budapest, 1995.
ÖRDÖGH Ferenc: Szolnok megye földrajzi nevei. I., Jászberényi járás. Jászberény, 1986.
PERNYÉSZ Lívia: A város gazdaságtörténete. In: PETHŐ László (főszerk.):
Jászberény története a reformkortól a harmincas évekig. Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2015.
PÜSKI Sándor: Könyves sors – Magyar sors. Püski Kiadó Kft., Budapest, 2002.
269
Felhasznált és ajánlott irodalom
ROHONCZY Viktor: Egy Jászberényi néptanító életútja. In: PETHŐ László
(szerk.): Jászsági Évkönyv 2014. https://epa.oszk.hu/02200/02295/00022/pdf/
Schematismus almae Provinciae Hungariae Santi Joannis a Capistrano Ordinis
Frantrum Minorum S.P.N. Francisci... Anno MCMXXXIII. Typis Kapisztrán
Nyomda, Vác.
Schematismus cleri Achri-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1905–
1918. és 1936–1942.
SEBŐK Balázs: A város társadalma a szocializmusban. In: PETHŐ László
(főszerk.): Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig. Jászsági
Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2017.
SELMECZI László: A Jászság benépesedése és kialakulása. In: Zounuk Levéltári Évkönyv – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. Szolnok,
2011.
SZIKSZAI Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete,
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. Szolnok, 2005.
TASI József–Sz. FEHER Judit–G. Merva Mária (szerk.): Móricz Zsigmond,
a Kelet népe szerkesztője. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988.
TÓTH Anita: A színházi kultúralizáció diszkontinuitása egy urbanizálódó
peremközségben. A hivatásos színjáték története Erzsébetfalva nagyközségben, majd Pesterzsébet városában (1989–1931). Doktori értekezés. 2020., Forrás: https://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/23575/toth-anita-phd-2020.
pdf?sequence=1&is
TÖRÖK Enikő: Külső-Szolnok Vármegye, a Jászság és a Nagykunság Bél Mátyás műveiben és Mikoviny Sámuel térképein. In: Levéltári Szemle L. évfolyam.
2000/1. sz.
VÁCI Mihály: Innen még nem látszik. In: VÁCI Mihály: A zsezse-madár. Tanulmányok, cikkek, vallomások. 1960–64. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1964.
VARGA Gyula: Debrecen népművészeti öröksége, 1945–1980. In: A debreceni
Déri Múzeum Évkönyve 1994. Debrecen, 1996.
VELKEY Józsefné (szerk.): Emlékek a boldogházi tanyavilágról. Jászboldogháza Község Önkormányzata, Jászboldogháza, 2006.
www.muharay.hu
270
Újságcikkek és tanulmányok
Újságcikkek és tanulmányok
Az alábbi folyóiratokból és újságokból olvastam. A könyvben vagy szó szerint
idéztem őket, vagy csak az információkat használtam fel belőlük, ezért is ajánlom őket olvasásra.
Történelmi visszatekintés vegyesen
1848. március 15. megünneplése Hajtán. Jász Hírlap, 1928. március 25., 2.
A hajtai árverésről, Jászkürt. 1948. november 27., 3.
A hajtai kápolna tisztújító közgyűlése. Jász Hírlap, 1936. január 11., 3.
A Hajtai Kisgazdakör… Jász Hírlap, 1931. február 21., 2.
A hajtai tanyavilág népe lelkesen fogadta a vasárnap délutáni programbeszédet.
Jász Hírlap, 1939. május 27., 1.
A Jászberényi Vadásztársulat. Vadász Lap, 1884. november 25., 459.
A jászsági gazdasági kisvasutak újabb tervezete. Jász Hírlap, 1928. január 1., 2.
A selyem. Jászság, 1896. augusztus 22., 2.
A Szolnoki Tejipari Vállalat vállalkozásba adja… Új Néplap, 1991. december 27.
A Tejszövetkezet vette kezébe a helyi piac megszervezését. Jász Hírlap, 1934.
május 19., 5.
A térerő is kevés Jászberény külterületén. Új Néplap, 2001. november 23., 5.
(Neszűr)
Akik megmentették a Hajtát. Jászkürt, 1948. március 27., 3.
Az inkvizíció kora. Jászberény és Vidéke, 1902. november 30., 2.
Az Iskolánkívüli Népművelési Helyi Bizottság év végi beszámoló ülése. Jász
Hírlap, 1938. június 11., 5.
Az Iskolánkívüli Népművelési Helyi Bizottság október 25-én népes gyűlést tartott. Jász Hírlap, 1935. november 9., 3.
BANKA Csaba: Veszélyes tűznéző a Jászságban. Új Néplap, 2008. február 19., 5.
BÁRSONY István: A nagykátai homokon. Új Idők, 1899., I. kötet, 505.
Dohány-beváltás. Jászberény és Vidéke, 1906. december 2., 4.
271
Felhasznált és ajánlott irodalom
Dr. FODOR Ferenc: A Zagyva alföldi medencéjének régi vízrajzi viszonyai.
Vízügyi Közlemények, 17. évfolyam, 2. szám, 1935.
Elloptak a Hajtáról 200 hold nádast. Jászkürt, 1947. november 15., 1.
Emberronccsá zúzta a mozdony a hajtai búcsú látogatóját. Jász Hírlap, 1936.
augusztus 29., 2.
ERDŐS István: Tejgazdasági tanfolyam Jászberényben. Jász Hírlap, 1940. február 3., 2.
ERDŐS István: Tejszövetkezetet létesítenek a jászberényi gazdák. Jász Hírlap,
1930. február 2., 1.
Fogyasztási szövetkezet. Jászberény és Vidéke, 1905. július 9., 3.
Gazdakörök szervezése a községekben. Jászberény és Vidéke, 1902. február 9., 9.
Gazdasági tanfolyam Hajtán. Jász Hírlap, 1942. január 10., 2.
HALMAY Márius: Az alföldi vadászterületek a 80–90-es években. Vadászat és
Állatvilág, 1909. április 15., 92–94.
I.A.: A tanyavilágban. Egy kicsit központ is a bolt. Szolnok Megyei Néplap,
1980. március 4., 3.
Jászberény népszámlálási adatai. Jász Hírlap, 1933. február 11., 5.
Jászberény város közgyűlése. Jász Hírlap, 1923. január 7., 2.
Két gyermek bennégett egy hajtai tanyai házban. Jász Hírlap, 1941. február 1., 1.
KISS Erika: Amikor tejben, vajban fürödtünk – A Tejszövetkezet alapításáról.
Jászkürt, 2007. július 14., 4.
KISS Erika: Amikor tejben, vajban fürödtünk, 3. rész. Jászkürt 2007. szeptember 3., 7.
KISS Lajos: Víz-, hegy- és völgynevek a középkori Heves megyéből. Magyar
Nyelv, 1991., 87. évf., 1. sz., 74.
KULLOGÓ: Lord Flatiron. Vadászlap, 1916. március 16., 93–94.
LANGÓ Zsuzsanna–BALÁZS Zoltán: „Nádváros” Farmostól – Egreskátáig. In:
Hidrológiai közlöny. 2013. október-november-december, 93. évf., 4. sz., 47–48.
Legalább 1000 hektár állt lángokban. Új Néplap, 2007. január 15., 3.
272
Újságcikkek és tanulmányok
Márciusi ünnepségek a tanyavilágban: A hajtai kisgazdakör. Jász Hírlap, 1936.
március 21., 3.
Még mindig nem építjük a gazdasági kisvasutakat. Jász Hírlap, 1924. június 15., 1.
Megalakult a Jászberényi Tejszövetkezet. Jász Hírlap, 1934. február 10., 4.
Megtisztítják a Neszűrt és az Öregerdőt. Új Néplap, 2010. április 17., 5.
Mód az eperfatermelésre. Jászberény és Vidéke, 1902. április 13., 5.
Nagy sikerrel folyt le az ezüstkalászos gazdaavatás a hajtai tanyákon. Jász Hírlap
1942. március 14., 2.
NEMES Gerzson: Bedekovich Lőrinc, a Jászság első vízépítő mérnöke. Vízügyi
Közlemények, 1984. évi 2. füzet., 272.
NÉMETH Ferenc: A tanya és a falu. Jászság, 1930. április., 1–2.
Pályázati felhívás a Jászsági Áfész boltjaira. Szolnok Megyei Néplap, 1989. június 30., 12.
Részönkormányzatot hoznának létre. Új Néplap, 2007. január 23., 5. (Neszűr)
TÚRÓCZY Györgyné: Kelta hólyagos lábperecek restaurálása. In: SZABÓ
László–TÚRÓCZY Istvánné: Múzeumi Levelek 41–42. Szolnok, 1983.
VÁGNER János: Tőtevényi maradók. Szolnok Megyei Néplap, 1983. január 11., 3.
Vándorkönyvtár Hajtán. Jászkürt, 1947. december 20., 3.
Városi ügyek. Jászberény és Vidéke, 1906. június 3., 7.
VERESEGYHÁZY Béla: Utak, távolságok a Jászságban és a Nagykunságban
a folyószabályozások előtt, I. rész. In: Redemptio. A jász és kun települések honismereti lapja. XXVII. évf., 6. szám, 2020. december, 29–30.
Iskolák
A jászberényi róm. kat. bel- és külterületi elemi iskolák évzáróvizsgái sorrendje.
Jász Hírlap, 1932. május 14., 9.
A Róm. Kath. Iskolaszék üléséről. Jász Hírlap, 1940. május 11., 2.
A tanyai gazdák figyelmébe. Jász Hírlap, 1936. február 1., 2.
273
Felhasznált és ajánlott irodalom
A Zagyvamenti Tsz. külterületi ingatlanjainak értékesítéséről. Szolnok Megyei
Néplap, 1998. június 18., 6.
A Helyi Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság év végi beszámoló ülése. Jász
Hírlap, 1938. június 11., 5.
Az Iskolánkívüli Népművelési Helyi Bizottság október 25-én népes gyűlést tartott. Jász Hírlap, 1935. november 9., 3.
Egy iskolai statisztika az iskola felszereltségéről. Jászberény és Vidéke, 1903.
december 27., 5.
Egy javaslattétel a városi közgyűlésnek az iskola helyének kijelöléséről. Jász Hírlap, 1928. február 5., 2.
Egy városi közgyűlési határozatról a népkönyvtár támogatásával kapcsolatban.
Jászberény és Vidéke, 1901. május 5., 4.
Eladó tanyasi iskolák. Szolnok Megyei Néplap, 1973. március 31., 1.
Elnéptelenedett tanyai iskolákból óvodák, művelődési házak. Szolnok Megyei
Néplap, 1974. április 11., 1.
Évzáró vizsgák sorrendje. 1937. május 22., 2.
FEKETE Sándor: A tanyavilág „lámpásai”. Szolnok Megyei Néplap, 1983. december 30., 4.
GÁL Katalin: Nem felejtünk… Beszélgetés két nyugdíjas pedagógussal, Tiszavidék, 1957. november 13.
ILLÉS: Szóvá tették, megvizsgáltuk. Ha a fák sírni tudnának, avagy mikor öreg
a nyárfa. Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus 31., 5.
Jászberény iskolaszékének álláspályázatáról. vö. Népnevelő, Budapest, 1903.
szeptember 20., 311–312.
Jászberény róm. kath. iskolaszék álláshirdetése. A Vallás- és Közoktatásügyi
Minisztérium rendeletei és közleményei. Köznevelés, 1947. november 1., 194.
Jászberény-belterületi… Néptanítók Lapja, 1940., 14. szám, 626.
Jászberény-beterületi és Jászberény-hajtai külterületi róm. kat. elemi iskolánál
egy-egy tanítónői állásra, pályázatot hirdetünk. Néptanítók Lapja, 1940/14.,
626.
Jó eredménnyel zárják az évet. Szolnok Megyei Néplap, 1971. december 23., 3.
274
Újságcikkek és tanulmányok
Jól bevált a körzetesítés a jászberényi tanyavilágban. Szolnok Megyei Néplap,
1956. június 23., 1.
Karácsonyi színjáték Hajtán. Jász Hírlap, 1937. december 25., 4.
LÁZÁR Barna: Évzáró ünnepélyen Jászberény tanyavilágában. Szolnok Megyei
Néplap, 1954. június 27., 2.
Megnyílt az ország első dolgozók általános iskolája a Hajtán. Jászkürt, 1948.
október 9., 3.
Népkönyvtár a tanyákon. Jászberény és Vidéke, 1904. január 31., 5.
Népkönyvtáraink gyarapodása. Jászberény és Vidéke, 1904. november 27., 3.
Országzászló-avatás Tőtevényen. Jász Hírlap, 1942. június 21., 2.
SZABÓ János: A művelődés földútjain. Szolnok Megyei Néplap, 1978. január
13.
SZABÓ János: Dűlőutakon – olvasók között. Tanyasi esték drága kincse
a könyv. Szolnok Megyei Néplap, 1979. december 4., 4.
Tanítóválasztás volt. Jász Hírlap, 1940. augusztus 17., 2.
Vándorkönyvtár Hajtán. Jászkürt, 1947. december 20., 3.
VASS Ilona: Kétnapos táborozás Tőtevényen. Szolnok Megyei Néplap, 1960.
november 10., 5.
Kápolna
A hajtai kápolna tisztújító közgyűlése. Jász Hírlap, 1936. január 11., 3.
A m. kir. belügyminiszter megengedte… Belügyi Közlöny, 1929., 37. sz., 849.
Továbbá: Budapesti Közlöny, 1929. augusztus 14-én, 2.
Búcsú Hajtán. Jász Hírlap, 1936. augusztus 22., 4.
FARAGÓ László: Rejtőzködő keresztek a Hajtában. Berényi Kármentő, A Jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesület Lapja, XVI. évfolyam, 2. szám, 2009.
december, 6.
Köszönetnyilvánítás. Jász Hírlap, 1939. január 1., 5.
Nagyarányú misszió Jászberényben. Egri Egyházmegyei Közlöny, 1939. január
15., 7–8.
275
Felhasznált és ajánlott irodalom
Templomi tolvajok. Új Néplap, 2000. február 22., 12.
Termelőszövetkezet
„Tüske” ismét csatasorban. Szolnok Megyei Néplap, 1979. november 16., 7.
13. Fazekas család. Szolnok Megyei Néplap, 1993. november 12., 13.
A 75. nemzetközi nőnap alkalmából. Szolnok Megyei Néplap, 1985. március
9., 3.
A dohányosoknak sem kedvezett az időjárás. Szolnok Megyei Néplap, 1978.
szeptember 23., 1.
A falu reggel kiürül. Szolnok Megyei Néplap, 1984. május 11., 4.
A hulladék is érték. Szolnok Megyei Néplap, 1979. július 5., 8.
A jászberényi Zagyvamenti Mgtsz. Szolnok Megyei Néplap, 1987. március
28., 13.
A Jászberényi Zagyvamenti Szövetkezet eladja. Szolnok Megyei Néplap, 2001.
június 21., 11.
A jászberényi Zagyvamenti Szövetkezet eladja... Szolnok Megyei Néplap, 1998.
február.
A Jászberényi Zagyvamenti Tsz három éve nyitott homokbányát... Szolnok Megyei Néplap, 1988. október 17., 4.
A jászberényi Zagyvamenti Tsz. felvételre keres... Szolnok Megyei Néplap,
1981. szeptember 13., 14.
A jászberényi Zagyvamenti Tsz... Szolnok Megyei Néplap, 1980. október 19., 3.
A jövő évi termés alapozása. Szolnok Megyei Néplap, 1977. december 2., 3.
A kitüntetettek névsora. Szolnok Megyei Néplap, 1988. április 5., 4.
A párás meleg időben fontossá vált... Szolnok Megyei Néplap, 1978. június 7., 3.
A száraz idő nehezíti... Szolnok Megyei Néplap, 1985. október 7., 1.
A városi pártbizottsági ülésekről jelentjük. Szolnok Megyei Néplap, 1988. november 26., 1.
276
Újságcikkek és tanulmányok
A Zagyvamenti Tsz azonnali belépéssel felvesz... Szolnok Megyei Néplap, 1978.
május 6., 6.
A Zagyvamenti Tsz. felvételre keres. Szolnok Megyei Néplap, 1983. június 5., 13.
A Zagyvamenti Tsz. Jászfelsőszentgyörgyi varrodájába... In: Szolnok Megyei
Néplap, 1985. május 4., 13.
A Zagyvamenti Tsz-ben metszik a fákat, a kertészetben készítik a melegágyakat. Szolnok Megyei Néplap, 1976. január 15., 3.
Ahol már megfiadzott az ötlet. Szolnok Megyei Néplap, 1979. április 30., 5.
Almaszüret a Zagyvamenti Tsz-ben. Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember
15., 3.
Almaszüret az utcán. Szolnok Megyei Néplap, 1980. október 9., 8.
Almaszüret Jászberényben. Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember 2., 1.
Amiből haszna van a közösnek. Szolnok Megyei Néplap, 1988. november 11., 1.
Aszály után fagykár. Szolnok Megyei Néplap, 1991. február 8., 2.
Asztalitenisz, Két szomszédvár... Szolnok Megyei Néplap, 1981. május 9., 7.
Átadás 1978-ban. Évi 10 ezer sertés vágására és feldolgozására lesz alkalmas.
Szolnok Megyei Néplap, 1978. január 8., 3.
Átalakult a Zagyvamenti Tsz. Szolnok Megyei Néplap, 1992. október 28., 5.
Az elmúlt hét végén... Szolnok Megyei Néplap, 1981. január 20., 8.
Az eső volt a legnagyobb ellenfél. Szolnok Megyei Néplap, 1989. május 23., 9.
Az idén több, jövőre még több. Szolnok Megyei Néplap, 1988. december 27., 3.
Balesetet okozott az alkohol. Szolnok Megyei Néplap, 1984. április 25., 8.
BANKA Csaba: Katasztrófa fenyeget a Jászságban. Szolnok Megyei Néplap,
1997. június 13., 3.
BESZE Imre: Utolsó forduló a búzamezőn. Szolnok Megyei Néplap, 1988. július
28., 3.
Biztosító mérleg. Szolnok Megyei Néplap, 1979. január 26., 8.
Bobi kirándulása. Szolnok Megyei Néplap, 1981. április 22., 8.
277
Felhasznált és ajánlott irodalom
BORZÁK Lajos: Korhad a régi Jászfelsőszentgyörgyön. Szolnok Megyei Néplap, 1960. április 26., 3.
BRAUN Ágoston: Egy, csak egy boltos van talpon e vidéken. Szolnok Megyei
Néplap, 1976. szeptember 28., 3.
BRAUN Ágoston: Miért kevesebb? Mitől drágult meg a zöldség és a gyümölcs?
Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus 15., 3.
BRAUN: Szombaton, a jászberényi piacon. Szolnok Megyei Néplap, 1978. július 11., 3.
Búcsúzunk… Török Imre. Szolnok Megyei Néplap, 2009. augusztus 4., 14.
Búza kupa. Szolnok Megyei Néplap, 1989. június 14., 8.
Csak a hőség nehezíti az aratást. Szolnok Megyei Néplap, 1987. július 23., 3.
CSEH Dániel: A jászberényi téesz-szervezés társadalomtörténeti látószögei. In:
GULYÁS Martin (szerk.): Studia Vincentiana, Történelmi-ismeretterjesztő folyóirat. 2/2015., 215.
Diákok a földeken. Szolnok Megyei Néplap, 1980. december 9., 1.
Diákok a szünidőben. Szolnok Megyei Néplap, 1978. június 17., 5.
Díjátadás és könyvbemutató Jászberényben. Szolnok Megyei Néplap, 1992. november 25., 1.
Dolgozó diákok. Szolnok Megyei Néplap, 1977. június 19., 8.
Éber őr. Szolnok Megyei Néplap, 1999. április 16., 16.
Egy baleset tartalmi összefoglalója. Konyhástól az udvarba. Tolna Megyei
Népújság, 1976. augusztus 14., 8.
Éjszakai pótlék, célprémium. Szolnok Megyei Néplap, 1978. október 13., 1.
Elhalasztották a fák kivágását. Szolnok Megyei Néplap, 1985. február 19., 8.
Elismerések a munkában élenjáróknak. Szolnok Megyei Néplap, 1984. április
6., 3.
Elnök nélkül. Szolnok Megyei Néplap, 1995. január 21., 4.
Előny a Szolnoki Papírgyár... Szolnok Megyei Néplap, 1981. október 29., 3.
Előtérben a tagtoborzás a bevétel növelésére. Szolnok Megyei Néplap, 1983.
január 22., 15.
278
Újságcikkek és tanulmányok
Esőszünet a földeken. Szolnok Megyei Néplap, 1988. július 18., 1.
Észt vendégek a Zagyvamenti Tsz-ben. Szolnok Megyei Néplap, 1989. augusztus 19., 16.
Étolaj lesz belőle. Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember 5., 8.
Fáziseltolódás a Zagyvamenti Tsz-ben. Szolnok Megyei Néplap, 1980. január
17., 3.
Felhőszakadás Szolnokon, jégeső Jászberényben. Szolnok Megyei Megyei Néplap, 1961. május 20., 1.
Félidejéhez érkezett. Szolnok Megyei Néplap, 1980. november 11., 8.
Félmillió nemesnyár- és akáccsemete. Szolnok Megyei Néplap, 1987. december
21., 1.
Fészekrakók a Zagyvamentiben. Szolnok Megyei Néplap, 1983. április 27., 8.
Fiatalok a városért. Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus 4., 5.
Fokozott gondossággal megelőzhető a baj. Szolnok Megyei Néplap, 1988. július
15., 4.
Folytatódik az erdőtelepítés. Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus 11., 3.
Gazdaságosan növelhető zöld foltok. A fásítási hónap megyei fóruma Pórtelken. Szolnok Megyei Néplap, 1988. április 13., 1.
Gépjavító központ. Szolnok Megyei Néplap, 1983. április
Gépszemle a Zagyvamenti Tsz-ben. Szolnok Megyei Néplap, 1981. június 24.,
3.
Gyászhírek. Szalay József. Szolnok Megyei Néplap, 1982. február 23., 6.
Gyászhírek. Nagy Sándor. Szolnok Megyei Néplap, 1985. január 3., 6.
Gyászhírek. Szórád Demeter. Szolnok Megyei Néplap, 1990. július 3., 8.
Heti pártnap február 24. Szolnok Megyei Néplap, 1978. február 19., 16.
Ha a fák sírni tudnának, avagy mikor öreg a nyárfa. Szolnok Megyei Néplap,
1980. augusztus 31., 5. (Tőtevényi iskola)
Hagyományőrzők színpompás seregszemléje. Szolnok Megyei Néplap, 1991.
április 4., 1.
279
Felhasznált és ajánlott irodalom
Háztáji földre… Szolnok Megyei Néplap, 1983. április 20., 8.
Háztáji pritaminpaprika nagyban. Szolnok Megyei Néplap, 1981. július 24., 3.
Hirdetmény. Szolnok Megyei Néplap, 1980. november 11., 6.
Hirdetmény. Szolnok Megyei Néplap, 1986. március 13., 6.
Hírek. Pusztamonostor… Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus 13., 8.
Hírek. Az Állami Erdőgazdaság… Szolnok Megyei Néplap, 1978. április 8., 8.
Hírek. Balesetmentes közlekedésért… Szolnok Megyei Néplap, 1983. április
26., 8.
Hírek. Tisztújítás. Szolnok Megyei Néplap, 1991. április 25., 5.
HIRJÁK Balázs: Negyven gyermek az országúton. Szolnok Megyei Néplap,
1978. június 28., 4.
Hónapos vendég a hétvégi házakban. Szolnok Megyei Néplap, 1986. július 14., 4.
Hordófelesleg a föld alatt. Szolnok Megyei Néplap, 1990. október 9., 1.
Hozzászólás cikkünkhöz. Szolnok Megyei Néplap, 1984. október 10., 4.
I.A.: A villamosítási programban. Az utolsó, jászberényi tanyákban is kigyulladt a fény. Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember 16. (Villany Hajtán)
I.A.: Paprika, paradicsom, zöldborsó. Nem csökken a Jászságban a zöldségtermő terület. Szolnok Megyei Néplap, 1978. január 20., 1.
ILLÉS Antal: Az öregség évei számolatlanul. Szolnok Megyei Néplap, 1988. április 30., 10.
ILLÉS: A város büszkesége a lovarda. Szolnok Megyei Néplap, 1991. szeptember 16., 4.
ILLÉS: Hányatott sors. Szolnok Megyei Néplap, 1988. december 7–8.
ILLÉS: Örömet lelnek a dalban. Szolnok Megyei Néplap, 1989. szeptember 15., 13.
Jászberény, Köszöntő, majális. Szolnok Megyei Néplap, 1985. május 2., 3.
Jászberényben versenyre készülnek. Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember
14., 3.
Jászberényben. Mi van a piacon, a zöldségboltokban? Szolnok Megyei Néplap,
1977. július 6., 4.
280
Újságcikkek és tanulmányok
Jászberényi városépítők. Szolnok Megyei Néplap, 1986. január 4., 5.
Jászfelsőszentgyörgy nem utazott el. Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember
2., 7.
Jászfelsőszentgyörgy új útja. Szolnok Megyei Néplap, 1982. július 17., 10.
Jászsági lovasbandérium? Szolnok Megyei Néplap, 1990. április 14., 7.
Jászsági öregek találkozói. Szolnok Megyei Néplap, 1979. november 18., 16.
Javuló felvásárlás, kínálat, árak. Szolnok Megyei Néplap, 1977. július 8., 3.
Kényelmes, gyors autóbusszal a munkahelyre. Szolnok Megyei Néplap, 1977.
január 18., 8.
Kérdések és válaszok a jászberényi piacról. Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember 9., 3.
Keresztúton az akarat(erő). Szolnok Megyei Néplap, 1989. február 11., 10.
Kerítéselemek, kapuk… Szolnok Megyei Néplap, 1985. március 20., 1.
Kevésbé kilátástalan a helyzet. Szolnok Megyei Néplap, 2004. szeptember 14., 7.
Kiemelkedően jó dohánytermés a Jászságban. Szolnok Megyei Néplap, 1982.
október 15., 1.
Kilencvenöt taggal üzemi bank. Szolnok Megyei Néplap, 1982. február 27., 5.
KISS Erika: Áram nélkül maradnak a tanyák? Szolnok Megyei Néplap, 1994.
június 7., 6.
KISS Erika: Új gazdák Jászberényben is. Szolnok Megyei Néplap, 1992. december 16., 7.
Kitüntetések április 4-e alkalmából. Szolnok Megyei Néplap, 1985. április
Kitüntetések kiváló munkáért. Szolnok Megyei Néplap, 1987. november
Kitüntetettek névsora. Szolnok Megyei Néplap, 1982. november 6., 3.
Kitüntetettek névsora. Szolnok Megyei Néplap, 1989. április
Kiváló munkáért az élenjáróknak. Szolnok Megyei Néplap, 1986. november
10., 4.
Komolytalanság, elmaradt mérkőzések. Szolnok Megyei Néplap, 1979. október
13., 7.
281
Felhasznált és ajánlott irodalom
Korszerűbb lesz a juhtenyésztés. Helikopterrel bővül a géppark. Szolnok Megyei Néplap, 1978. január 19., 3.
Körzetesített közművelődés. Szolnok Megyei Néplap, 1983. március 19., 7.
Közbiztonsági őrjáraton. Szolnok Megyei Néplap, 1978. december 5., 3.
Közepes károkat okozott a jég. Szolnok Megyei Néplap, 1982. június 15., 3.
Közgyűlés, ismétléssel. Szolnok Megyei Néplap, 1993. február 10., 5.
Kukoricatermelési pályázaton. Szolnok Megyei Néplap, 1987. március 24., 1.
Különjárattal a gyümölcsösben. Szolnok Megyei Néplap, 1980. január 24., 8.
Lovashagyományok felelevenítése Jászberényben. Szolnok Megyei Néplap,
1990. június 18., 1.
Lovasverseny. Szolnok Megyei Néplap, 1983. június 12., 7.
LUKÁCSI Pál: A kerekudvari kastély. Pénzesgazda kerestetik. Szolnok Megyei
Néplap, 1983. október 9., 5.
LUKÁCSI Pál: Adják, veszik a földet. Szolnok Megyei Néplap, 1990. március
15., 6.
LUKÁCSI Pál: Elfeledett Kerekudvar. Szolnok Megyei Néplap, 1988. február
27., 10.
LUKÁCSI Pál: Fórum a veszélyes hulladék elhelyezéséről. Szolnok Megyei
Néplap, 1988. október 4., 4.
LUKÁCSI Pál: Védett temetőkert Jászberényben. Szolnok Megyei Néplap, 1988.
november 16., 5.
LUKÁCSI: Jászsági Művészeti Szabadiskola. Szolnok Megyei Néplap, 1991. február 16., 9.
Már a tavaszra gondolnak. Szolnok Megyei Néplap, 1988. december 6., 1.
Március 15-én… Szolnok Megyei Néplap, 1983. március 11., 1.
Másodeleség, takarmány másodvetésben. Szolnok Megyei Néplap, 1981. június
27., 3.
MEDVE János: Segítették a betakarítást. Népújság, 1980. december 7.
Megalakulásának 10… Szolnok Megyei Néplap, 1983. június 15., 8.
282
Újságcikkek és tanulmányok
Megkezdődött a búza aratása. Szolnok Megyei Néplap, 1987. július 14., 1.
Megkezdődött a paprikapalánta… Szolnok Megyei Néplap, 1979. március 11., 16.
Megtartotta kongresszusi küldöttközgyűlését a Teszöv. Szolnok Megyei Néplap,
1986. október 6., 1.
Megváltozik a határ a Zagyva mentén. Szolnok Megyei Néplap, 1981. november 26., 3.
Megyei díszünnepség Jászberényben. Szolnok Megyei Néplap, 1983. április 6., 1.
Megyei ifjúsági parlamentet tartottak a mezőgazdasági üzemek képviselői.
Szolnok Megyei Néplap, 1976. december 5., 3.
Meggyet szüretel ma. Szolnok Megyei Néplap, 1982. június 27., 8.
Melléküzemágak a Zagyvamenti Tsz-nél. Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember 26., 1.
Mezőtúr után Budapesten. Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus 30., 8.
Munkalehetőség nőknek Jászfelsőszentgyörgyön. Szolnok Megyei Néplap,
1986. január 18., 3.
Nagy küzdelmek kispályán. Szolnok Megyei Néplap, 1983. december 15., 7.
Nagy méretű napraforgó-tározó épül... Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus 15., 1.
NDK-beli gyerekek üdülnek Jászberényben. Szolnok Megyei Néplap, 1983. április 21., 8.
Nem futnak ki a nyárból. Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus 10., 7.
Nemcsak az áruellátásba… Szolnok Megyei Néplap, 1983. április 23., 16.
Népdalok Egerben. Népújság, 1986. május 23., 5.
Nyeregben, Berényben. Szolnok Megyei Néplap, 1989. június 21., 7.
Nyugdíjas találkozót rendeztek. Szolnok Megyei Néplap, 1981. június 3., 8.
Okok a kölcsönös sértődésre. Szolnok Megyei Néplap, 1991. január 22., 4.
Október az idősek hónapja. Szolnok Megyei Néplap, 1985. október 18., 8.
Parképítők és parkrongálók Jászberényben. Szolnok Megyei Néplap, 1987. május 19., 3.
283
Felhasznált és ajánlott irodalom
Pártépítés a Jászságban. Szolnok Megyei Néplap, 1986. január 17., 3.
PATAKI: Keresztül-kasul a futballpályán. Szolnok Megyei Néplap, 1979. április
15., 15.
Pótszülők a bocsnak. Szolnok Megyei Néplap, 1983. április 28., 8.
Primőrökből van elegendő. Szolnok Megyei Néplap, 1979. május 4., 1.
Pusztamonostor a kétarcú falu. Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember 28., 4.
Rendezik a teret. Szolnok Megyei Néplap, 1989. október 12., 1.
Részarány-földtulajdont veszek. Szolnok Megyei Néplap, 1993. március 6., 6.
Retekcsomózás képen… Szolnok Megyei Néplap, 1982. január 30., 3.
Sátrak a faluban. Szolnok Megyei Néplap, 1988. április 16., 5.
Sikerült csökkenteni a hiányt. Befejező szakaszához érkezett az őszi betakarítás.
Szolnok Megyei Néplap, 1976. november 17., 1.
SZ. D.: Heti témánk: a tsz-tervezési rendszer 1. Pest Megyei Hírlap, 1968. december 19.
Szabálysértés minden mennyiségben. Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember 28., 8.
Szavukra mozdul a falu. Szolnok Megyei Néplap, 1981. február 8., 3.
Százötven vagon paprika és burgonya a háztájiból. Szolnok Megyei Néplap,
1987. augusztus 17., 1. és 3.
Szerényebb reprezentáció. Szolnok Megyei Néplap, 1979. január 11., 5.
Szerződéses üzemeltetésre… Szolnok Megyei Néplap, 1983. március 27., 14.
Szezon végével dicsérjük az évet! Szolnok Megyei Néplap, 1986. június 25., 3.
Szokni kell még az önállóságot. Szolnok Megyei Néplap, 1986. január 22., 4.
Szövetkezeti pávakörök és citerazenekarok bemutatója. Szolnok Megyei Néplap, 1982. november 12., 4.
Szüretelő diákok. Szolnok Megyei Néplap, 1977. november 12., 8.
Tanácsülés Jászberényben. Korszerű üzem- és munkaszervezéssel növelik terméseredményeiket a mezőgazdasági üzemek. Szolnok Megyei Néplap, 1976.
december 18., 2.
284
Újságcikkek és tanulmányok
Társadalmi munka három községben… Szolnok Megyei Néplap, 1981. január
24., 3.
Társtalan társközségek. Szolnok Megyei Néplap, 1980. február 10., 10.
Tél a tanyán, Szolnok. Megyei Néplap, 1978. február 18., 3.
Teljes a nagyüzem. Szolnok Megyei Néplap, 1979. március 9., 1.
TEMESKÖZY Ferenc: Tereprendezéstől átadásig egy év. Szolnok Megyei Néplap, 1983. december 6., 3.
Termelési rendszerek bemutatója Gödöllőn. Szolnok Megyei Néplap, 1978. november 16., 1.
Területi labdarúgó bajnokság. Szolnok Megyei Néplap, 1979. október 11., 7.
Tízmilliót adnak az üzemek, vállalatok. Szolnok Megyei Néplap, 1981. május
13., 4.
Tornaterem épül Pusztamonostoron. Szolnok Megyei Néplap, 1978. február
14., 8.
Tornaterem gyermeknapra. Szolnok Megyei Néplap, 1981. május 31., 16.
Tornaterme lesz Pusztamonostornak is. Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus 19., 4.
TÓTH: Halló! Zagyvamenti Tsz. Szolnok Megyei Néplap, 1989. szeptember
23., 16.
Tömegsport minden mennyiségben. Szolnok Megyei Néplap, 1986. június 20., 15.
Történelmi lovastúra Jászberényből. Szolnok Megyei Néplap, 1990. április 2., 8.
Túlélési stratégiák Jászfelsőszentgyörgyön. Szolnok Megyei Néplap, 1991. január 24., 14.
Új faültető gépet vásárolt. Szolnok Megyei Néplap, 1987. november 28., 5.
Új húsüzem a Jászságban. Szolnok Megyei Néplap, 1978. október 29., 1.
Új műhelycsarnok. Szolnok Megyei Néplap, 1977. január 14., 8.
Újabb üzemek fejezték be az aratást. Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus
3., 1.
Üdülőt bérelt Bogácson… Szolnok Megyei Néplap, 1983. április 24., 8.
285
Felhasznált és ajánlott irodalom
Ülésezik a képviselő-testület. Szolnok Megyei Néplap, 1990. december 19., 8.
Ünnepi taggyűlésen… Szolnok Megyei Néplap, 1981. május 30., 8.
Üzemanyag-takarékosság a gazdaságokban. Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus 9., 3.
Üzlet vagy támogatás? Szolnok Megyei Néplap, 1984. március 1., 4.
Vámszedők a gabonaszárítóban. Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus 5., 8.
Varroda vagy fóliasátor? Szolnok Megyei Néplap, 1985. július 2., 4.
Versenyképes ipari termékek. Szolnok Megyei Néplap, 1980. február 19., 4.
Vízhiány… Szolnok Megyei Néplap, 1985. február 5., 4.
Zagyvamenti napok Jászfelsőszentgyörgyön. Szolnok Megyei Néplap, 1982. november 24., 8.
Zöldborsó, paradicsompaprika a „Zagyvamenti”-ből. Szolnok Megyei Néplap,
1977. január 13., 8.
Egy kis bulvár
Akik megmentették a Hajtát. Jászkürt, 1948. március 27., 3.
Borzalmas autóbusz-gázolás a hajtai országúton. Jász Hírlap, 1935. november
2., 3.
B.CS.–B.A.: Legalább ezer hektár állt lángokban. Új Néplap, 2007. január 15., 3.
B.Cs.: Polgárőrök fedezték fel az elhunyt idős asszonyt. Új Néplap, 2011. február
28., 1.
Betyárvilág a nagykátai úton, Jász Hírlap. 1935. augusztus 24., 2.
BANKA Csaba: A mocsárnál is kutattak. Új Néplap, 2010. május 22., 5.
Egy hajtai földrendésről. Jászság, 1896. április 25., 5.
Emberronccsá zúzta a mozdony a hajtai búcsú látogatóját. Jász Hírlap., 1936.
augusztus 29., 2.
Jogosítvány nélkül motoroztak. Szolnok Megyei Néplap, 1975. szeptember 3., 8.
286
Újságcikkek és tanulmányok
Muharay Elemér
A Faluszínpad főti hagyományai. Pest Megyei Hírlap, 1993. június 9., 10.
A tánc mindig benne volt az életemben. Szekszárdi Vasárnap, 2007. április 22.
(Muharay-díj)
Ankét. Szolnok Megyei Néplap, 1956. május 15.
Az ősi életformát őrző nép ereje töretlen marad: Ádám Jenő és Muharay Elemér
előadása az EMKE Zenei Népfőiskolán. Keleti Újság, 1943. május 4., 3.
CSOÓRI Sándor: A sugalmazó ember. Tiszatáj, 1981/10., 22–25.
Dunakömlődön. A Faluház Ispiláng Színpada előadta Muharay Elemér Az
igazmondó juhász… Tolnai Népújság, 1998. november 3., 3.
Faluszínpad Fóton. Magyar Távirati Iroda, 1939. november 20.
Faragó Ödön színházat nyit Budapesten… Prágai Magyar Hírlap, 1934. augusztus 12., 12.
Felvidéki betlehemes játék. Muharay E. Művész Stúdiója. Felvidéki Magyar
Hírlap, 1938. december 4., 12.
FERCSIK Mihály: A hagyományőrzés tisztelete. Sok-sok ajtón kopogtatott.
Pest Megyei Hírlap, 1991. február 2., 26. (Bag)
FÜLÖP Lajos–SZABÓ Tivadar: Búcsú Muharay Elemértől, a gyöngyösi „Szüreti Daljáték” szerzőjétől… Népújság, 1960. február 6., 2.
Gyöngyösi szüret. Népújság, 1959. szeptember 1., 1.
Hagyományőrző nemzedék. Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus 30., 4. (Bag,
Muhary Néptáncegyüttes)
HAVAS Ferencné: Egységben az erő. A Hét, 1972. augusztus 25.
Hunyadi est Jászszentandráson. Szolnok Megyei Néplap, 1958. január 10., 1.
Jancsó Miklós levelei Muharay Elemérhez. Tiszatáj, 1981/10., 26–32.
KANYAR József: a Somogy Megyei Népi Együttes megalapítása. Somogyi Néplap, 1989. augusztus 12., 8.
KELLÉR Dezső: Ahol a színház kizárólag a szereplők darabjait adja elő. Színházi Élet, 1929/49. sz., 60–61.
287
Felhasznált és ajánlott irodalom
MÁRKUSZ László: Szüreti napok Gyöngyös – 1959. szeptember. Népújság,
1959. szeptember 16., 5.
Még egyszer le kell kopognom. Feltámadás a Somlyó oldalán. Pest Megyei Hírlap, 1990. október 1., 4.
Megalakult a Magyar Művelődési Szövetség. Magyar Országos Tudósító, 1947.
november 7., 12.15
Megalakult a magyar szabadszínjátszók országos szövetsége. Magyar Távirati
Iroda, 1946. november 6., 11.40
Mindenki karácsonyfái. Magyar Távirati Iroda, 1940. december 22., 18.30
Mindenki táncolt. Közös irányítással többre jutnak. Gödöllő és Vidéke, a Pest
Megyei Hírlap különkiadása, 1977. március 25., 1. (Bagi Muharay Néptáncegyüttes)
MJ: Muharay Elemér: Magyar játékszín. Keresztyén Igazság, 1944. június, 142.
Muharay Elemér: Hagyományunk, művelődésünk, életünk c. könyve most jelent meg a KALOT kiadásában. Esztergom és Vidéke, 1942. május 13., 2.
MUHARAY Elemér: Levél egy ifjú költőhöz. Tiszatáj, 1981/10., 20–21.
Muharay Elemérnek, a Népművészeti Intézet igazgatójának felszólalása a megyei népművészeti értekezleten. Néplap, 1954. január 30., 2.
MUHARAY M. Edit: Életemnek volt tavasza, 1. rész (Zakar Edit). Nők Lapja,
1999. 42., 56–57.
Népi farsangi műsor. Tolnamegyei Újság, 1945. január 25., 3.
Népi farsangi műsor. Tolnamegyei Újság, 1941. január 25., 3.
OHATAI NAGY László: Muharay Elemér életútja. Forrás, 1985/11., 52–66.
Őrzők vigyáznak a gálán. Tolnai Népújság, 2008. február 25., 2. (Muharay-díj)
PATKÓS Magdolna: Muzsikáló Gyöngyös. In: Hidy Pálné (szerk.): Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Közleményei, Tanulmányok a kultúra és köznevelődés köréből, Új sorozat, XXX. kötet. Eger, 2003., 34.
PESOVÁR Ernő: Hagyomány és korszerűség. In: Savaria, A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995–1998). Szombathely, 1999., 55.
PESOVÁR Ernő: Muharay Elemér hagyományőrző műhelyében. Folk Magazin, 2019/3., 33.
288
Újságcikkek és tanulmányok
Szabadtéri betlehemes játék Budapesten. Magyar Országos Tudósító, Budapest,
1940. december 20.
Szabadtéri népi karácsonyi játék a „Mindeki karácsonyfái” alatt. Magyar Országos Tudósító, 345. sz., 1940. december 22., 18.30,
Szent Iván-éji fesztivál. Nógrád Megyei Hírlap, 2014. június 25., 1., 3.
T. K.: Az ország minden részéből jönnek a találkozóra. Tolnai Népújság, 2009.
szeptember 5., 5.
T. M.: Muharay Elemér nevét vette fel a bagi népi együttes. Gödöllő és Vidéke
a Pest Megyei Hírlap különkiadása, 1976. április 29., 1.
TASI József: „Népművészet tanár úr”. Tiszatáj, 1981/10., 17–19.
VITÁNYI Iván: A magvetés embere. Tiszatáj, 1981/10., 33–35.
VIZIN Balázs: Hűen őrzik hagyományaikat. Tolnai Népújság, 2014. május 22.,
4. (Muharay-díj)
Hajta-mocsár, Hajta-folyás
A Déryné Művelődési Központban Sárközi János Hajta 2006. elnevezésű fotókiállítása október 16-ig tekinthető meg. Új Néplap, 2006. október 9., 13.
A főcsatorna híján elsivatagosodhat a Jászság: Tápió-Hajta tájvédelmi körzet
alakul. Új Néplap, 1996. augusztus 31., 1.
A Tápió-Hajta Vízgazdálkodási Társulat ma délelőtt… Pest Megyei Hírlap,
1961. november 23., 5.
B. CS.: Középpontban a víz. Új Néplap, 2000. május 30., 4.
BANKA Csaba: Első alkalommal. Turistatalálkozó Berényben. Új Néplap, 1997.
szeptember 29., 3.
BANKA Csaba: Veszélyes tűznéző a Jászságban. Új Néplap, 2008. február 26., 5.
Berényben ülésezett a JÖSZ. A Jászság és a Tápióság összefog. Új Néplap, 1996.
január 20., 1.
BUSCHMANN Ferenc: 25 éve védett a Hajta-mocsár Természetvédelmi Terület. Berényi Kármentő, A Jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesület Lapja,
2012. július, 4.
289
Felhasznált és ajánlott irodalom
DARÁZS Melinda: A Hajta nem gépeknek való! Új Néplap, 2010. április 10., 5.
Erdőt ültetnek a Zöldek. Új Néplap, 1991. április 12., 4.
Évi ötmillió forint többletjövedelmet hoz a vízredezés. Pest Megyei Hírlap,
1958. augusztus 7., 1.
FIEDLER Anna Mária: Különleges gázlómadarak, értékes hüllők otthona. Kíméletért kiált a Tápió-Hajta vidéke. Pest Megyei Hírlap, 1990. március 10., 5.
ILLÉS Anita: Az élővilág újra birtokba veszi a védett Hajtát. Szoljon, Jász-Nagykun-Szolnok megyei hírportál, 2020. november 1., www.szoljon.hu
Ismét mocsár a Hajta-mocsár. Új Néplap, 2000. február 7., 12.
Jászok világtalálkozója. Színes kavalkád mindennap. Új Néplap, 1995. augusztus 2., 1.
K. J.: Folytatódik a Zagyva menti területek védetté nyilvánítása. Új Néplap,
1995. április 6., 6.
KERÉKGYÁRTÓ Mónika: Újjászületik-e a Hajta? Új Néplap, 1991. február 28., 9.
KOCSIS Kinga–CSONTOS Attila: Hagyományteremtő céllal. Alkotótábor
Öregerdőn. Új Néplap, 1994. július 12., 6.
KOVÁCS Tibor: A Mátra Múzeum bogárgyűjteménye. Cerambycidae (Coleoptera). In: A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994), Folia Histrorico Naturalia. Gyöngyös, 153., 154. és 162.
KOVÁCSNÉ FÖLDESSY Mariann: A Mátra Múzeum Heteroptera gyűjteménye. In: VARGA András (szerk.): A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 13, Folia Histrorico Naturalia. Gyöngyös, 1988., 66.
Kubikos brigádokat csatornaépítési munkára felveszünk. Szolnok Megyei Néplap, 1967. március 29., 5.
Négy járás, három vígyűjtőrendszer. Pest Megyei Hírlap, Tápió-mente, 1966.
november 10., 1.
TENKELY Miklós: Huszonhétezer hold vizenyős föld jól termővé válik. Pest
Megyei Hírlap, 1961. június 18., 1.
Természeti értékek védelem alatt. Új Néplap, 2008. január 8., 5.
Természeti szépségek és értékek. Új Néplap, 2005. március 29., 3.
Természetszeretők csapata. Új Néplap, 1995. május 30., 7.
290
Újságcikkek és tanulmányok
Testben és lélekben egészségesen az Észak-Alföldön. Észak-Magyarország,
2008. július 26., 21.
TÓTH: Égett a nádas. Az emberi gondatlanság károkat okoz. Pest Megyei Hírlap, 1993. május 4., 4.
TÓTH: Nemzetközi természetvédő tábor. A csodaszép Tápió-mente. Pest Megyei Hírlap, 1993. július 6., 6.
TÓTH: Tápió-Hajta közgyűlése. Pest Megyei Hírlap, 1993. június 2., 7.
Új védett területek. Kelet Magyarország, 1987. március 19., 2.
V. I.: A budapesti Vízügyi Igazgatóság… In: Hidrológiai Közlöny. 1960., 3.
szám., 254.
Visszaadni a vizet a Hajta-mentének. Natiaonal Geographic, 2020. augusztus
13., https://ng.24.hu/termeszet/2020/08/13/visszaadni-a-vizet-a-hajta-mentenek/
Hajta teljesítménytúra
A teljesítménytúra hagyomány Berényben. Új Néplap, 2006. május 16., 5.
BANKA Csaba: Első alkalommal. Turistatalálkozó Berényben. Új Néplap, 1997.
szeptember 29., 3.
CZIMER: Homoktengerben küzdöttek. Új Néplap, 2011. október 3., 11.
DEMETER Gábor: Kerékpárral a Zagyva-Hajtán. Berény Café, 2020. október
6., www.jku.hu
DEMETER Gábor: Más volt az idei Zagyva-Hajta. Jászkürt Újság, 2020. szeptember 24., 8.
FARAGÓ László: „Hajta-50” – teljesítménytúra. Új Néplap, 1992. november
9., 4.
Gyalogosan teljesíteni. Új Néplap, 1994. május 26., 12.
Hajta-50 gyalogtúra. Több mint félszáz indulóval. Új Néplap, 1994. június 1.,
10.
Hajta 50 és 30 km-es túra: Bakancsos berényiek. Új Néplap, 1997. május 16., 5.
Kerékpáros Hajta-50 teljesítménytúra. Új Néplap, 1993. október 1., 11.
291
Felhasznált és ajánlott irodalom
Negyedszázados a Hajta gyalogtúra. Berény Café, 2016. május 12., www.jku.hu
SZ. T.: Hajta-50 kerékpáros teljesítménytúra. Új Néplap, 1992. október 14., 15.
SZÁNTAI: Hajta-50 teljesítménytúra. Néplap, 1993. június 4., 11.
SZÁNTAI: Hajta-50 teljesítménytúra: Az ember legyőzhetetlen. Új Néplap,
1992. június 8.,
SZÁNTAI: Hajta-50, Remek időben – csúcsnevezés. Új Néplap, 1994. október
7., 15.
SZÁNTAI: Hajtai gyalogos teljesítménytúra: Jászsági barangolás. Új Néplap,
1998. május 15., 5.
292
FÜGGELÉK
Kik laktak a Hajtán 1889 és 1906 között?
Az adatbázis elkészítéséhez a Nagyboldogasszony Plébánia Kereszteltek
Anyakönyveit használtam fel.363 Tehát ezek a szülők elvitték gyermeküket megkereszteltetni a nagytemplomba. Így az idősebb házaspárok, akiknek ebben az
időben már nem született gyermeke, nem szerepelnek benne.
Ács Imre és Cserépi Rozália
Ács István és Nagy Mihály Erzsébet
Ács János és Szőrös Mária
Babucs János és Bathó Mária
Babucs Mihály és Csányi Mária
Babucs Péter és Ivanics Julianna
Besenyi Balázs és Vékás Kovács Rozália
Besenyi Pál és Ézisás Julianna
Bíró János és Konkoly Mária
Czakó Mihály és Saika (?) Mária
Czalbert-Halasi István és Muhari
Rozália
Czalbert-Halasi Mária
Czibora János és Sárközi Juliána
Csillik László és Kocsis Erzsébet
Dés József és Sárközi Erzsébet
Ézsiás János és Molnár Erzsébet
Ézsiás József és Cseh Rozália
Farkas János és Czigány Amália
Farkas János és Miklósi-Mizsei Teréz
Farkas Pál és Váczi Erzsébet
Gugi János és Kaszás Viktória
Hájos (Cserépi) István és Lakatos Anna
Juhász István és Dudás Rozália
Juhász László és Dancsa Terézia
Juhász-Andriska János és Barát Verona
Kaszás Mihály és Bóta Erzsébet
Kaszás Mihály és Bóta Ilona
Kispál László és Sas Julianna
Kisnémet Ferenc és Baranyi Julianna
Kisnémet Imre és Kisnémet Erzsébet
Kisnémet János és Vacs (?) Rozália
Kocsis András és Kisnémet Julianna
Kocsis László és Palotai Mária
Kocsis Mihály és Krupánszki Zsuzsanna
Koncsik Péter és Terenyi Viktória
Kovács István és Sápi Anna
Kovács János és Boda Mária
Kovács László és Darabont Erzsébet
Kovács László és Molnár Anna
Kovács Szórád Alajos és Katona
Teréz
Kurdi László és Hallgat Rozália
Matók János és Pernyész Erzsébet
Matók József és Pernyész Mária
Menyhárt Antal és Veres Julianna
Muhari Mihály és Velkei Amália
Nagy-Mihály István és Csordás Rozália
Nyíri György és Tukora Julianna
Oláh Liba János és Németh Cziczelle
Oláh Liba József és Hunyadi Mária
A Jászberényi Róm. Kath. Egyház Kereszteltei (és szülöttei) anyakönyveinek XVII. kötete,
1889. június 1-től 1893-ig; Jászberény Kereszteltek anyakönyve XVIII., 1893–1896; Kereszteltek anyakönyve XIX., 1896–1901; Kereszteltek anyakönyve XX., 1901–1906.
363
293
Függelék
Oláh Mihály és Verseghi Terézia
Oláh Pál János és Farkas Kukoricza
Teréz
Pál József és Baranyi Mária
Pap András és Sánta Erzsébet
Pap József és Kohári Erzsébet
Pernyész János és Teréki Erzsébet
Piroska István és Mézes Erzsébet
Sánta István és Maczák Ilona
Sápi János és Halasi Mária
Sápi Kálmán és Halasi Mária
Sárközi András és Turóczi Rozália
Sárközi József és Móczó Teréz
Sárközi László és Bárkányi Mária
Sárközi Pál és Kukoricza Mária
Sas István és Kohári Rozália
Sas János és Földházi Viktória
Sas Kálmán és Kohári Rozália
Sas Péter és Bugyi Rozália
Simon Kis Mátyás és Durnek Julianna
Szabó István és Porhajas Amália
Szabó Pál és Mózes Terézia
Szelei Mihály és Mitró Anna
Takács Mihály és Kukcsicza Anna
Takács Rozália
Tassi Ignácz és Pozsonyi Erzsébet
Vahoda Imre és László Veronika
Velkei Vendel és Mézes Terézia
Kik laktak Hajtán 1950-ben? Egy választási névjegyzék364
27. Szavazókör, II. körzet: Jászberény-Hajta
Hajta Név
Születés helye
1
Beszteri Lajos
Jászberény
1
Neje: Szappanos Mária Jászberény
365
2
Kovács András
Jászberény
2
Neje: Bajor Mária
Jászberény
3
Özv. Beszteri Istvánné
Jászberény
3
Sevacsek Illés
Örkény
3
Neje: Beszteri Erzsébet Jászberény
5
Kovács Sándor
Jászberény
5
Neje: Szarvas Mária
Jászberény
6
Szarvas Ferenc
Jászberény
6
Ifj. Szarvas Ferenc
Jászberény
6
Neje: Csermák Viktória Budapest
7
Csontos István
Jászberény
7
Neje: Kun Rozália
Jászberény
Ideje
1900
1900
1913
1917
1875
1910
1919
1892
1895
1893
1925
1925
1880
1888
Foglalkozása
Földműves
Htb.
Napszámos
Htb.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
Napszámos
Htb.
A listát Besenyi Vendel helytörténeti kutatótól kaptam. A teljes jászberényi tanyavilágára vonatkozó jegyzék a Jász Múzeum Adattárában található.
365
A listában valamiért nem szerepel: Hajta 2/a., Kovács Ferenc és neje, Balla Rozália. 1972-ben
pedig ideszületett a lányuk: Kovács Julianna, jelenleg: Beszteriné Kovács Julianna.
364
294
Kik laktak Hajtán 1950-ben? Egy választási névjegyzék
8
8
9
9
10
10
10
11
11
12
12
12
12
13
13
14
14
14
15
15
15
Für Lajos
Neje: Szarvas Piroska
Szarvas Béla
Neje: Oláh Anna
Oláh Liba József
Oláh Liba Mária
Oláh Liba Rozália
Mizsei Antal
Neje: Gávai Erzsébet
Beszteri Ferenc
Beszteri Ferenc
Neje: Bugyi Margit
Beszteri Géza
Bóna János
Neje: Babucs Erzsébet
Babucs Antal
Neje: Pesti Mária
Babucs Ferenc
Babucs József
Neje: Simon Mária
Ifj. Babucs József
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1905
1911
1908
1921
1878
1912
1914
1921
1928
1888
1918
1921
1920
1919
1923
1896
1899
1929
1892
1894
1921
16
16
Babucs István
Neje: Simon Rozália
1894
1902
16
16
17
17
19
19
19
20
Babucs Marcell
Babucs Margit
Benke László
Neje: Nyári Mária
Benke István
Neje: Kurdi Borbála
Benke Sándor
Benke Klára
1926
1929
1892
1890
1888
1891
1929
1893
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Htb.
Htb.
20
Nyíri József
Jászberény
Jászfelsőszentgyörgy
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászkisér
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászfelsőszentgyörgy
Jászberény
Fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
fm.
Piaci árus
Htb.
Fm
Htb.
fm.
Fm.
Htb.
Asztalos
segéd
fm.
Htb.
1891
fm.
295
Függelék
20
20
21
22
22
22
22
23
23
24
24
25
25
25
26
26
26
27
27
28
28
29
29
30
30
30
31
31
32
32
32
33
296
Ifj. Nyíri József
Nyíri János
id. Nyíri Pál
Szappanos Ferenc
Neje: Dávid Margit
Szappanos Antal
Neje: Hábencius Rozália
Házkötő Vendel
Özv. Szappanos Lajosné
Benke Ilona
Lakatos István
Szatmári Rozália
Kövér Sándor
Kövér József
Hudra Rozália
Özv. Lakatos Istvánné,
Nagy Anna
Hábencius József
Neje: Lakatos Rozália
Farkas Frigyes
Neje: Halasi Rozália
Maszlag István
Neje: Szajka Erzsébet
Sárközi József
Neje: Torma Rozália
Özv. Oláh Józsefné
Oláh József
Neje: Ács Ilona
Hajek Károly
Neje: Kalla Rozália
Beszteri János
Neje: Szarvas Erzsébet
Beszteri Ferenc
Kovács István
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1921
1929
1886
1896
1903
1926
1925
fm.
fm.
fm.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Jászberény
Jászberény
1879
1904
fm.
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1902
1908
1885
1909
1909
1875
fm.
Htb.
fm.
fm.
fm.
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászapáti
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Bécs
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1910
1906
1922
1925
1901
1897
1879
1885
1899
1926
1930
1909
1914
1888
1892
1924
1904
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Htb.
Gazdálkodó
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
Kik laktak Hajtán 1950-ben? Egy választási névjegyzék
33
34a
34a
34
34
34
35
35
36
36
36
37
37
37
37
38
38
38
39
39
39
39
39
40
40
40
41
41
Neje: Nyíri Julianna
Beszteri Ferenc
Neje: Beszteri Margit
Özv. Házkötő Sándorné,
Pernyész Teréz
Házkötő Sándor
Neje: Matók Erzsébet
Benke János
Neje: Szarvas Erzsébet
Kocsis Imre
Sápi Istvánné, Kocsis
Anna
Sápi István
Kocsis János
Neje: Nagy Margit
Kocsis Árpád
Kocsis Kálmán
Kocsis Flórián
Neje: Birgés Verona
Palotai Istváné, Kocsis
Verona
Kocsis József
Neje: Pál Róza
Kocsis Mária
Ifj. Kocsis József
Kocsis Sándor
Özv. Szabó Menyhértné, Sebestyén K. Teréz
Szabó József
Neje: Oláh Liba Irén
Nyíri Pálné, Beszteri
Mária
Sápi János
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1908
1910
1912
1894
Htb.
fm.
Htb.
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1919
1925
1876
1876
1887
1924
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Jászberény
Jászberény
Budapest
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1922
1879
1897
1927
1922
1883
1888
1919
fm.
fm.
Htb.
fm.
fm.
fm.
Htb.
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1897
1901
1924
1926
1929
1883
fm.
Htb.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
Jászberény
Jászfelsőszentgyörgy
Jászberény
1923
1927
fm.
Htb.
1890
Htb.
Jászberény
1874
fm.
297
Függelék
41
42
42
43
43
43
45
46
46
47
47
47
47
47
48
48
49
49
50
50
50
51
52
53
53
54
54
55
298
Sápi Jánosné, Nyíri
Gizella
Csirke János
Csirke Jánosné, Oláh
Mária
Özv. Sass Péterné, Hegyi Rozália
Sass István
Neje: Szórád Mária
Mizsei Jánosné, Kovács
Ilona
Özv. Kovács Ferencné,
Szikszai Rozália
Kovács Imre
Koller Imréné, Misova
Tilda
Dózsa Dávid
Neje: Koller Erzsébet
Kenese Sándor
Neje: Váli Erzsébet
Torma Ferenc
Neje: Nyíri Rozália
Szappanos Szűcs István
Neje: Szalóki Teréz
Csirke István
Neje: Balla Margit
Csirke János
Ifj. Kocsis János
Kisnémet János
Gugi István
Neje: Palotai Rozália
Ifj. Gugi István
Neje: Dudás Mária
Szabó László
Jászberény
1930
Htb.
Pusztamonostor
Jászberény
1903
1904
fm.
Htb.
Jászdózsa
1881
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1903
1907
1907
fm.
Htb.
Htb.
Jászberény
1890
Htb.
Jászberény
Felsőszászberek
1923
1884
fm.
Htb.
Ajton
Felsőszászberek
Jászberény
Balassagyarmat
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1895
1905
1911
1914
1906
1914
1912
1916
1897
1899
1921
1903
1900
1881
1888
1908
1909
1914
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
fm.
Napszámos
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Kik laktak Hajtán 1950-ben? Egy választási névjegyzék
55
56
56
57
57
57
58
58
60
60
61
61
62
62
62
62
64
64
65
65
66
67
67
67
68
68
69
69
69
70
70
Neje: Krasnyánszki
Erzsébet
Nyíri János
Neje: Kiss Julianna
Özv. Sárközi Ágostonné,
Farmosi Rozália
Szikszai György
Neje: Sárközi Rozália
Bajor B. István
Neje: Barát Julianna
Bóna Mihály
Neje: Pócz Rozália
Varga Kálmán
Neje: Szőke Rozália
Szikszai Imre
Neje: Pernyész Borbála
Szikszai Ágnes
Szikszai Borbála
Besenyi József
Neje: Sass Ilona
Besenyi Balázs
Neje: Nagy Piroska
Pernyész Istvánné,
Mizsei Julianna
Kisnémet Istvánné,
Pernyész Mária
Kisnémet István
Neje: Sápi Erzsébet
Kasza András
Neje: Tógyer Jolán
Matók János
Neje: Pernyész Margit
Matók Antal
id. Matók Mihály
Neje: Kisnémeth Mária
Jászberény
1922
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászfelsőszentgyörgy
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1916
1922
1865
fm.
Htb.
Htb.
1904
1907
1902
Jászberény
Jászberény
Jánoshida
Jánoshida
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Alsópeszár
Jászberény
1911
1911
1903
1903
1901
1901
1929
1930
1905
1910
1910
1913
1914
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Tejmester
Htb.
fm.
Htb.
Htb.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Htb.
Jászberény
1911
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1889
1918
1928
1928
1893
1898
1930
1895
1893
fm.
Htb.
Segédmunkás
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
299
Függelék
70
71
71
71
71
71
73
73
Ifj. Matók Mihály
Bóta István
Neje: Matók Viktória
Bóta József
Bóta Margit
Bóta Rozália
Kovács Elek
Neje: Szabó Rozália
74
Özv. Kovács Mihályné,
Bóta Ilona
Halasi Pál
Neje: Nyitrai Mária
Ifj. Halasi Pál
Neje: Zsótér Teréz
Halasi László
Neje: Mizsei Mária
Halasi József
Neje: Szatmári Mária
Halasi Miklós
Neje: Bíró Julianna
Halasi Mária
Kisnémeth János
Neje: Sós Rozália
Sas Menyhért
Neje: Farkas Mária
Kisnémet László
Neje: Lantos Rozália
Sass Péter
Neje: Sárközi Viktória
Sass Péter
Bóta József
Neje: Turai Cicel
Bóta István
75
75
75
75
76
76
77
77
77
77
77
81
81
82
82
83
83
84
84
84
85
85
85
300
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászfelsőszentgyörgy
Jászberény
1925
1894
1897
1924
1930
1926
1908
1906
fm.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Htb.
fm.
Htb.
1882
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1882
1887
1923
1924
1901
1901
1879
1885
1913
1923
1927
1908
1915
1924
1924
1914
1913
1898
1899
1930
1901
1905
1929
fm.
Htb.
fm.
Thb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
fm.
Kik laktak Hajtán 1950-ben? Egy választási névjegyzék
86
86
86
87
87
87
87
87
88
88
88
88
88
88
89
89
89
90
90
91
91
92
92
93
93
93
94
94
95
95
96
Farkas Imre
Neje: Kiss Mária
Farkas István
Farkas Pál
Neje: Szabó Mária
Farkas László
Farkas Julianna
Ifj. Farkas Pál
id. Farkas János
Neje: Czigány Amália
Farkas András366
Neje: Kisnémeth Mária
Farkas Antal
Farkas Antalné
Farkas István367
Rédei István
Neje: Farkas Mária
Koncsik Balázs
Neje: Szabó Erzsébet
Kisbalázs József
Neje: Nyíri Erzsébet
Szalóki Péter
Neje: B (?) Erzsébet
Sápi József
Neje: Szőrös Anna
Sápi János Ferenc
Sápi Kálmán
Neje: Szappanos Erzsébet
Bajor János
Neje: Bóna Mária
Koncsik Rozália
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1901
1901
1929
1904
1904
1930
1928
1927
1878
1881
1916
1915
1920
1926
1887
1910
1919
1892
1895
1915
1926
1907
1912
1899
1902
1924
1893
1896
fm.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
Htb.
fm.
fm.
Htb.
Jászberény
Jászberény
Jászberény
1876
1881
1911
fm.
Htb.
Htb.
Gyermekei: Farkas András és Farkas Katalin.
Később: Ács István és neje, Rédei Mária.
366
367
301
Függelék
Kik voltak tanyatulajdonosok?368
Tanyák, Hajta, II. körzet: a Jászberényi Földhivatal adatai alapján, 1950. (Tanyaszámok és tulajdonosok)
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
Beszteri Lajos
Kovács András
Beszteri Imréné
Kovács Sándor
Szarvas Ferenc
Csontos István
Fűr Lajos
Szarvas Béla
Szarvas József
Beszteri Mihály
Beszteri Géza
Bóna János
Babucs Antal
Babucs József
Babucs István
Benke László
Oláh Liba József
Mizsei Antal
Benke István
Nyíri József
Nyíri Pál
Szappanos Ferenc
Házkötő Vendel
Lakatos István
Kövér Sándor
Hábencius József
Farkas Frigyes
Maszlag István
Besenyi Vendel helytörténész kutatásait használtam fel. A teljes Jászberény határát felölelő
lista a Jász Múzeum adattárában található.
368
302
Kik voltak tanyatulajdonosok?
29
30
31
32
33
34a
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
Sárközi József
Oláh József
Hajek Károly
Beszteri István
Kovács István
Beszteri Ferenc
Házkötő Sándor
Benke János
Sápi István
Kocsis János
Rakotai Istvánné
Kocsis József
Szabó József
Nyíri Pálné
Csirke János
Sass István
Bajor István
Mizsei Jánosné
Barna Mihály
Koller Imréné
Torma Ferenc
Kovács Imre
Szarvas Szűcs
István
Csirke István
Kocsis János
Kisnémeth János
Gugi István
Gugi István
Szabó László
Nyíri János
Szikszai György
Bajor István
Gazdakör
Bóna Mihály
303
Függelék
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
304
Varga Kálmán
Szikszai Imre
Besenyi József
Besenyi Balázs
Pernyész Istvánné
Kisnémet István
Kasza András
Matók János
Matók Mihály
Bóta István
Pócz Ferenc
Kaszás Elek
Kaszás Mihályné
Halasi Pál
Halasi László
Halasi Miklós
Bóta Oszkár
Halasi Sándor
Halasi János
Kisnémeth János
Sass Menyhért
Kisnémeth László
Sass Péter
Bóta József
Farkas Imre
Farkas Pál
Farkas János
Rédei István
Koncsik Balázs
Kisbalázs József
Szalóki Péter
Sápi József
Sápi Kálmán
A háborús keresőszolgálat
95
96
Bajor János
Koncsek Rozália
Hajtai választói névjegyzék: 1954. október 23.
A háborús keresőszolgálat369
Egyedül Farkas András neve került elém, aki 1916-ban született és a szegezsai hadifogolyok névsorában szerepel. Apját Farkas Jánosnak hívták. Szü Forrás: http://www.haboruskeresoszolgalat.hu/ Böröczki Imre szintén Szegezsán volt hadifogoly. Hagyatékában található egy kis füzet, s benne 1200 név szerepel, apja nevével, születési
idővel és lakcímmel, néhol ranggal, foglalkozással kiegészítve. A különleges, papírra vetett
névsort valószínű, hogy a hadifogságban állította össze.
369
305
Függelék
Kisnémet István földműves: 1889–1915.
május 31.
Név
Rendfokozata
A születés
ideje
letésének helyeként a Jászberény-Hajta
II. 88. szerepel. Lengyel Lajosné (sz.
Kisnémeth Katalin) közlése alapján a következőket tudtam meg róla:
„1948-ban került haza. A felesége (Kisnémet Mária) édesapám testvére volt,
szomszédok voltunk. Élnek a leszármazottai (3 gyermeke született). Az
unokatestvérem Nagyné Farkas Mária
(a lánya) többet tudna róla mondani.
Az I. világháborúban részt vett nagyapánk, Kisnémet István. Sajnos elesett.
Galíciában van eltemetve, legalábbis a neve ott volt olvasható a halottak
névsorában.”
A szovjet táborok magyar hadifoglyai a következő honlapról: www.adatbazisokonline.hu. A személyek Jászberényben születtek, nevük olyan hajtai
hangzású.
Száma
A fogságba esés
helye
ideje
A fogolytábor
távozás
Bata István
Honvéd
1919
40665
Szeben
1945.05.15
1948.08.11
280/36.
Benke Kálmán
Honvéd
1922
51333
Asszonymisiekij
1945.04.01
1947.09.12
146.
Benke Kálmán
Honvéd
1922
513335
Pozsonysesnive
1945.04.01
1945.06.24
10/251.
Benke László
Honvéd
1918
51378
Csigya
1945.03.30
1948.09.22
453.
Besenyi István
Főtörzs
1922
61455
Budapest
1945.02.12
1950.11.26
82.
Besenyi Károly
Tizedes
1911
614459
Muraszombat
1945.04.01
1947.06.08
148/11.
Beszteri Áron
Őrvezető
1905
60409
Pusztasomorja
1945.04.02
1948.07.01
181.
60429
Ispotál
1944.11.20
Beszteri Kálmán
Honvéd
1901.
06.19
60417
Budapest
1945.02.05
1946.09.10
333/1
Beszteri Lajos
Honvéd
1899
60419
Káld
1945.08.20
1946.08.20
62/21.
2950.12.12
82.
Beszteri Ferenc
Bóna Mihály
Őrvezető
1911
94987
Jászberény
1944.11.13
Csirke József
Honvéd
1923
766901
Kaplice
1945.05.10
103.
157.
Csirke Ferenc
Honvéd
1918
766879
Felsőkamaróc
1944.12.12
1947.05.29
177
Csirke István
Őrvezető
1920
766855
Steyr
1945.05.10
1947.09.08
299. 8/66
306
A háborús keresőszolgálat
Csirke János
Honvéd
1921
766893
Steyr
1945.05.10
1947.09.17
299. és
8/66
Csirke Sándor
Őrmester
1913
766887
Sankt Florian
1945.05.03
1947.06.01
148/3
Farkas András
Őrvezető
1916
733293
Bezenye
1945.04.03
1947.08.22
212.
Farkas István
Honvéd
1923
734883
Horigziveranu
1945
1948.10.28
280/27.
Farkas János
Őrmester
1914
737543
Dunakiliti
1945.06.01
1945.06.06
62/2.
Farkas László
Honvéd
1915
735837
Pest
1945.02.06
1945.10.01
144/15.
Halasi József
Honvéd
1908
160089
Zvogenszkamypcsa
1945.04.03
1948.06.28
148/2.
Kisnémet Béla
Honvéd
1916.
10.09.
382765
Dupiszerfhoj, Hu
1945.04.22
376.
Kisnémet Imre
Szakaszvez
1922
3825527
Freistadt
1945.05.10
1948.08.14
223.
Kisnémet József
Honvéd
1914
914609
Osztrogorszk
1943.01.20
+1943
64.
Kisnémet
László
Honvéd
1923
382523
Németo. Taszila
1945.04.30
Jászberény
1945.03.14
1947.07.07
217.
Honvéd
1912
415277
Vajnor
1945.04.01
1946.09.01
242/9.
Koller József
Koncsik István
1911
183.
Kovács István
Főtörzs
1930
394339
Felsőszentgyörgy
1945.05.01
1947.06.27
199.
Krasznyászki
István
Honvéd
1919.
10.31
431729
Kethely
1945.03.28
1948.03.28
181.
Lakatos László
Tizedes
1922
4492265
Graz
1945.05.10
1948.08.10
242/1
Maszlag András
Honvéd
1923
487925
Stemberg
1945.05.10
1947.08.18
2074.sz
Maszlag András
Honvéd
1923
476223
Geinberg
1945.04.10
1945.08.19
101.
Maszlag József
Honvéd
1923
487879
Horvátfalu
1945.04.01
1948.10.28
280/27.
Mizsei Ányos
Tizedes
1909
503397
Sopron
1945.04.02
1946.09.07
263.
Mizsei János
Honvéd
1908
503337
Budapest
1945.02.06
1947.07.07
144.
Mizsei János
Honvéd
1910
503391
Szerencs
1944.12.12
1948.07.12
41.
Mizsei József
Honvéd
1908
503381
Zalacséb
1945.04.02
1947.06.12
333/1
Mizsei László
Őrmester
1917
503329
Kresevina
-
1948.07.09
159-2
Mizsei Vendel
Honvéd
1915
503325
Sopron
1945.04.01
1947.05.25
62/13.
Nyíri Lajos
Szakaszvez.
1912
o-485146
Strakonice,
Csehszl.
1945.05.06
1946.08.16
144.
Oláh Ferenc
Őrvezető
1911
572259
Buda
1945.02.05
1945.09.30
82.
Pernyész Albert
Honvéd
1908
779340
Csáj
1945.03.29
1947.08.22
115/6-1.
Pernyész László
Honvéd
1914
649474
Márkos
1944.06.09
1947.07.04
137.
Pernyész László
Honvéd
1915
601883
Jászkarajenő
1944.11.27
1945.02.13
242./4.
Pernyész László
Honvéd
1914
601881
Márkos
1944.06.09
1947.07.04
137.
Sápi András
Szakaszv
1911
779527
Sankt Pölten
1945.05.14
1947.09.17
299/13;
8/66
Sápi Kálmán
Honvéd
1913
779585
Kolbino
1943.01.15
64.
Sápi László
Honvéd
1905
779605
Mátyásdomb
1945.04.01
270.
Sas Balázs
Őrvezető
1911
782453
Velemér
1945.04.02
1948.11.20
181.
Sas István
Honvéd
1901
785545
Sopron
1945.05.01
1947.05.25
62/13.
Sas János
Honvéd
1922
782673
Székelykocsárd
1944.09.07
1945.08.20
108.
307
Függelék
Szappanos Béla
Honvéd
1905
289695
Budapest
1945.02.12
1947.07.07
158.
Szappanos
Ferenc
Honvéd
1921
908233
Muraszombat
1945.04.01
+1946.4.03
199.
Szarvas János
Honvéd
1913
290199
Cinkota
1944.12.28
1948.04.29
154.
Szarvas László
Honvéd
1923
2901123
Freistadt
1945.05.09
1948.04.28
306/2
Szarvas Pál
Honvéd
1913
322663
Lisza, Csehszl.
1945.01.22
1948.06.26
234.
Szikszai Árpád
Őrmester
1911
308463
Steyr, Ausztria
1945.05.10
1945.09.30
82.
Torma József
Honvéd
1921
678355
Nagyradna
1945.01.25
1947.07.05
242/9.
Az álló alak: Bóta István János (Bóta
István és Cserépi Mária gyermeke),
Jászberényben született, 1894. december 25-én, Katona József káplán december 28-án keresztelte meg, keresztszülei
Pócz Rozália és Cserépi János voltak.
Foglalkozása kisbirtokos volt. Felesége
Matók Viktória (Matók János és Pernyész Erzsébet gyermeke), aki 1897.
december 17-én született, és 1921. szeptember 19-én kötöttek házasságot. Az I.
világháború idején a „Csizma sarkában”
szolgált. A lakónyilvántartó-könyv szerint 1927-ben költözött a Hajta 71. szám
alá. Gyermekei: István (1922), József
(1924), Rozália (1926), László (1928),
Margit (1930), Ilona (1932), János
(1934). 1959. október 22-én hunyt el.
Bóta István János
Földrajzi nevek Jászberény Hajtán 1960 táján370
Kiskeny: egy erdősáv
Kisnémet-tanya
Szalóki-part
Hábencius József tanyája
Sápi-tanyák
1389
1390
1391
1392
1393
Szappanos-tanyák
Kövér-gyep
Kövér István tanyája
Görbe-ér
Potrogi-déllő:
Szűcs-déllő
A fejezet a következő adatgyűjtés alapján készült: ÖRDÖG Ferenc–FARKAS Ferenc: Szolnok
Megye földrajzi nevei I. Jászberényi járás. Jászberényi Tanítóképző Főiskola, Jászberény, 1986.,
93–111.
370
308
Földrajzi nevek Jászberény Hajtán 1960 táján
Tótok útja: Szentgyörgyre vezet
Halasi János tanyája
Almás-ér, Hajta-csatorna, Hajta-fojás, Hajtai-nádas, Hajta-fenek, Hajta-lapos,371 Hajta372
Mudrák-tanya
Bóna István tanyája
Halasi-tanyák: két tanya
Halasi József tanyája
Kaszás Elek tanyája
Bóta István tanyája
Sápi József tanyája
Itató-árok
Babucs-tanyák: három tanya
Beszteri-tanyák: négy tanya
Nyíri János tanyája
Liba Rozi tanyája
Szarvas Béla tanyája
Öreg-erdi út
Matók tanyák
Katona András tanyája
Pernyész István tanyája
Szabó István tanyája
Nyíri Pál tanyája
Benke István tanyája
Nyíri József tanyája
Babucs József tanyája
Benke László tanyája
Szarvas Ferenc tanyája
Bori János tanyája
Sas-déllő: a Sas kocsmához vitt
Nagy-part: Hajtai halom: mesterséges
kiemelkedés a török időkből
1393
1395
1396
Besenyi János tanyája
Kocsis János tanyája
Csirke János tanyája
1397
1398
1399
1400
1401
1424
1425
1426
1424
1428
1429
1430
1431
1432
1433
1434
1435
1436
1437
1438
1439
1441
1474
1475
Szűcs-part
Kovács Jánosné tanyája
Szűcs István tanyája
Torma Ferenc tanyája
Szikszai Imre tanyája
Beszteri János tanyája
Házkötő Vendel tanyája
Tukora László tanyája
Bartali-déllő
Bujdosó Lajos tanyája
Kisnémet-tanya
Szappanos Antal tanyája
Bajor István tanyája
Koller-part
Koller-tanya
Templom-déllő
Szencsi Illés tanyája
Bóna-tanya
Szikszai György tanyája
Bajor István tanyája
Hajtai templom
Csárda-lapos
Kisnémet-tanya
Bartali-földek
1476
1477
Bartali István tanyája
Bartali-fasor
Mélyen fekvő, ingoványos, vizenyős, vízjárta hely.
Valamikor hajtó út volt itt. Erre hajtották az állatokat a vásárba.
371
372
309
Függelék
Benke Ilona tanyája
Kocsisfalu: több tanya füzére
Kocsis János tanyája
Sápi János tanyája
Hábencius-tanya
Hajtai iskola buszmegállója
Határ-déllő
Besenyi Balázs tanyája
Hajtai-híd
1478
1479
1480
1481
1483
1518
1519
1520
1521
Kormos István tanyája
Hajtai tejcsarnok
Magyar István tanyája
Hajtai bolt, Hajtai kocsma
Hajtai iskola
Hajtai-híd megálló
Besenyi József tanyája
Szűcs Kálmán tanyája
Sós-ér: aszály idején
vízmentes
Földrajzi nevek Jászberény Hajtán373
I.m.: Szolnok megye földrajzi nevei, lásd 11. lábjegyzet., lásd 11. lábjegyzet.
373
310
Földrajzi nevek Jászfelsőszentgyörgy-Hajtán 1960 táján
Földrajzi nevek Jászfelsőszentgyörgy-Hajtán 1960 táján374
156-158
202
206
203-205
230
231-233
234-240
241
257
258
259
260-261
262-266
283
285
286-290
296
297
298
299-303
304-306
307-309
310-314
315
316-318
ismeretlen
Ér-mellék, Túróczi Árpád tanyája, Kántor-tó
Halasi-tanya
Marha-járás
Pap-tó, Ér-híd: Almási-híd, Vas Sándor tanyája
Fogler-tanya
Cserta-tanya, Pethő Pista tanyája, Bóta-tanya
Kisdülő-tó, Almási-tanya, Almási-ér, Tucsak-tanya: Almási
Vendel tanyája, Fogas, Szabó Laci tanyája, Laska Panni tanyája
Talán-tanya
Fogler útja
Velkei Laci tanyája
Szabó-tanya
Nagy gulya-tó, Király István tanyája
Kispál Albert tanyája, Pesti út, Pál kovács tanyája, Gyepföld,
Vadászház: Bogyó-iskola
Középhalom-tó
Koncsik Pistáné tanyája
Török-híd, Domer-tó, Balázs-tanya, Domer-part, Rühös-tó
Hajta, Hajtai tanyák
Koncsik Péter tanyája
Német-tanyák (2)
Koncsik-tanya, Horti-tanya, Bíbic-halom, Hajtai út, Bíbic-tó
Kis gulya-domb, Kis gulya-tó, Nagy gulya-domb
Nagy gulya-tó, Polgár Józsi tanyája, Sas Balázs tanyája
Sóst-tó, Eszes-tanya, Öreg Velkei-tanya, Járomi-tanya, Versegi-tanya
Fekete-tó
Pernyész Jani tanyája, Mézes-tanya, Halasi Pista tanyája.
Határ-halom: Hármas-halom
A fejezet adatgyűjtése a következő forrás alapján készült: I.m: Szolnok Megye földrajzi nevei,71–77., Lásd 11. és 373. lábjegyzet
374
311
Függelék
GPS-adatok a Hajtán
Ezeket sikerült beazonosítani
Sas-dűlő bejárata
1
2
Kovács
2c Kovács
3
4
5
6
Szarvas Ferenc és Csermák Viktória
7
8
Szarvas Béla
9
10
11
12
13
14
15
16
47.462703, 19.825636
47.464629,
19.824926
Nyíri János
47.466428, 19.823510
Beszteri Géza
47.467023, 19.822255
47.468930, 19.820096
47.466832, 19.819211
47.466611, 19.819823
47.462962,
19.815545
17
18
19
20 Benke
21
22
23
24
25? Szappanos Antal
26
27
28
312
47.458720, 19.841975
47.458067, 19.837973
47.460664, 19.837574
47.460631, 19.837576
47.460943, 19.837027
47.462931, 19.819728
47.462220, 19.819466
47.461074, 19.819270
47.460777, 19.818937
47.459907, 19.817489
47.457840, 19.821577
GPS-adatok a Hajtán
29
30
31
32
33
34a
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
44a
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
Beszteri
47.456045, 19.812178
Beszteri Ferenc, majd Matók Mihály
Házkötő Sándorné, majd Sápi Kálmán
Házkötő Vendel tanyahelye
Sápi
Kocsis János tanyahelye
47.459262, 19.813254
47.458464, 19.812524
47.460416, 19.813737
47.460018, 19.811388
47.460569, 19.811723
Kocsis József tanyahelye
Szabó Károly
47.461824, 19.810219
47.462916, 19.811676
A Bajor-dűlő, Csajbók-dűlő bejárata, Szent
Antal szobor helye
47.456125, 19.836291
Sápi-tanya
Ismeretlen új építésű tanya és gyümölcsös
Szent István király-templom
Kereszt, régen az iskola állt itt
Kocsis Flórián
Szűcs-tanya, majd tsz, Varga József tanyája
Csirke János
47.456692, 19.834883
47.460060, 19.811398
47.455831, 19.834409
47.45477178559686
47.454646, 19.832560
47.461337, 19.812407
47.459534, 19.830494
47.459142, 19.829271
47.458417, 19.827522
47.459991, 19.827254
47.460716, 19.828284
47.460404, 19.826396
47.460527, 19.825784
313
Függelék
56
57
58
59
60
61
62
47.461281, 19.822374
47.455127, 19.827661
47.456289, 19.829996
Bóna Mihály, Kisgazda Kör, Mozi
Tejcsarnok, ismeretlen számon
Új építésű, ismeretlen számú tanya
Régen bolt és kocsma, jelenleg magánház,
Tőtevény 33a.
Bartali-dűlő bejárata
Új építésű tanya, kutyafarm
47.454346, 19.831543
47.453780, 19.829329
47.453359, 19.829624
47.453802, 19.827788
47.453388, 19.830556
47.450664, 19.823350
63
47.455473, 19.817512
63?
47.448838, 19.817833
Régi Bartali-tanya, ismeretlen számú
47.452738, 19.819306
Ismeretlen számú tanya, Bujdosó Lajos mezőőr 47.454719, 19.817651
Ismeretlen számú tanya, Bóta Lajos tanyája
47.455506, 19.817509
64
65
47.448440, 19.816554
66
47.454236, 19.811835
67 Kisnémet Kálmán
47.455982, 19.811119
Felhagyott sertéstelep, ismeretlen számon
47.456055, 19.812203
68
47.454843, 19.809703
69 1858-as építésű tanya
47.461545, 19.804105
Török-híd
47.462820, 19.798233
70 Már romok sincsenek
47.463183, 19.800021
71 Már romok sincsenek
47.463357, 19.799686
72 Már romok sincsenek
47.463495, 19.799356
73
Kaszás-kereszt
47.465474, 19.797597
74 Özv. Kaszás Mihályné
47.465474, 19.797597
75 Kaszás Pál feltételezett tanyahelye
47.465583, 19.797251
76 Halasi László feltételezett tanyahelye
47.466052, 19.796861
77 Halasi Miklós, majd Király-tanya
47.468032, 19.793598
314
GPS-adatok a Hajtán
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
Bóta Oszkár feltételezett tanyahelye
Halsai Sándor feltételezett tanyahelye
Halasi János feltételezett tanyahelye
Kisnémet János tanyájának feltételezett helye
Takács-, Bóta-, most Szabó-tanya
Bóta Tibor és Boros Mária
Sas Péter tanyájának feltételezett helye
Bóta József
Farkas Imre tanyájának felt. helye
Farkas Péter tanyájának felt. helye
Farkas András tanyájának feltételezett helye
Rédei István, Ács István t. felt. helye
Koncsik József tanyájának feltételezett helye
Kisbalázs-tanya feltételezett helye
Szalóki-tanya feltételezett helye,
régen: dr. Lelkik
Lomábrd-tanya feltételezett helye
47.467100, 19.795282
47.468424, 19.793139
47.468671, 19.792654
47.474088, 19.802317
47.474172, 19.804829
47.477103, 19.806450
47.476340, 19.804808
47.478082, 19.807469
47.477360, 19.808803
47.476018, 19.810520
47.476117, 19.810355
47.474688, 19.810376
47.471601, 19.811617
47.469779, 19.814021
47.468925, 19.809489
47.468742, 19.817140
315
IDEGEN NYELVŰ ÖSSZEFOGLALÓK
Zusammenfassung
Unsere Kindheit verbrachten wir auf dem Gebiet Hajta. Viele schöne Erlebnisse halten uns dort fest. Auch bis heute erscheinen in unseren Träumen sowohl die Orte, als auch die Menschen von dort. Mit diesem Buch möchten wir
derjenigen gedenken, die seit dem 19. Jahrhundert hier lebten und manchmal
sich unter mühsamen Umständen mit Landwirtschaft beschäftigten.
Wir lebten dort in einem veränderlichen Zeitalter und diese Veränderung
hält immer noch an. Niemandem soll erklärt werden, wie sich der Mensch,
die Welt und die Technik in den vergangenen 30 Jahren verändert hat. Diese
Änderungen gab es auch früher, doch was heutzutage in 1-2 Jahrzehnten verwirklicht wird, dazu brauchte man früher 2-3 Generationen. Was im 18. Jahrhundert richtig war, veränderte sich bis zum 19. Jahrhundert. Dann brachte
der erste Weltkrieg auch eine bedeutende Veränderung, der zweite brachte
noch mehr Veränderungen, danach die unmenschliche Diktatur, dann die
Änderungen in den 90er Jahren. Je ein Ereignis ist ein Teil der Veränderungen,
im Puzzlespiel der Menschheit.
Wir sind die letzten, lebenden Zeugen des sich verändernden Zeitalters. Die
heutige Umgebung, Hajta ist nicht mehr das, was sie in unserer Kindheit war.
Nach ein paar Jahren oder Jahrzehnten sollte man vielleicht sogar ein neues
Buch schreiben.
Im ersten Teil des Buches bekommt der Leser eine geschichtliche Übersicht.
Er wird mit dem Namen Hajta, und mit den Lebensumständen der Menschen,
die in historischen Zeitaltern hier gelebt haben, vertraut gemacht. Was uns besonders interessiert, ist das Ende des 19. und der Anfang des 20. Jahrhunderts:
Dann wurden mit Unterstützung vom Pfarrer Menyhért Koncz die Schule und
die König-Sankt-Stephan-Kirche gebaut. Die Landwirte von hier wollten etwas
Besseres, Schöneres und Fortdauerndes schaffen. Sie gründeten ihren eigenen
Bund und auch eine Milchgenossenschaft, doch die Weltkriege zerstörten alles,
es musste wieder alles neu aufgebaut werden. Als das Land und das Leben sich
neu geordnet hatten, kam die Landwirtschaftliche Produktionsgenossenschaft.
In einem Kapitel können wir über das „andere” Hajta-Gebiet lesen, das zum
Jászfelsőszentgyörgy gehört. Im Kapitel Kuriositäten können wir zeitgenössische Zeitungsartikel in vollem Umfang lesen. Wir glaubten, dass diese das Leben, die Verhältnisse von damals gut wiederspiegeln.
Wir sind zwar keine volkskundigen Fachleute, trotzdem widmeten wir auch
diesem Thema ein Kapitel. Wie lebten wir in den 60er, 70er, 80er Jahren. Davon
können vielleicht nicht nur Fachleute profitieren.
316
Summary
Andere machten mich darauf aufmerksam, dass Elemér Muharay auf diesem Gebiet geboren wurde. Ehrlich gesagt hörte ich von ihm nichts! Auch sein
Name wurde niemals erwähnt! Wir machten auch Nachforschungen zu seiner
Person!
In einem Kapitel kann man über den Hajta Sumpf, den Hajta-Lauf und über
das Landschaftsschutzgebiet lesen. Für uns war das auch ein Geheimnis: wir
wussten nur, dass wir auf einem schönen Gebiet leben.
Der interessanteste Teil ist für mich das Kapitel der Erinnerungen. Wir erstellten die Facebook Seite Puszta Hajta, wurden in der Stadtzeitung veröffentlicht und warteten auf Meldungen von den Menschen, mit denen wir dieses
Kapitel schreiben könnten. Und wir wurden nicht enttäuscht, langsam kamen
die Erinnerungen an. Mehrmals organisierten wir persönliche Treffen, oder
führten Interviews mit denjenigen, die sich nicht zu äußern wagten, durch.
Im Anhang sammelten wir die Angaben, Kenntnisse und Tabellen über das
Gebiet Hajta zusammen, die den historischen Teil auseinanderrissen hätten.
Hinten, im Anhang zugefügt, sind alle Daten aufbewahrt, die wir von den letzten Zeitzeugen erhalten konnten.
Im letzten Kapitel fand das Fotoalbum seinen Platz. Die meisten Bilder wurden von Andrea Varga-Kókai gemacht, die während unserer Ausflüge zahlreiche Fotos erstellte.
Summary
We used to spend our childhood in Hajta. Lots of wonderful memories
bind us there. Places and people keep appearing in our dreams even today.
We intend to commemorate those who lived there and cultivated the land,
sometimes under severe conditions.
We lived there in a changing era, which change has been the same ever
since. It is well-known how much mankind, the whole world and technology
has changed in the past 30 years. Changes used to be present, however, changes
which need one or two decades now, used to take two or three generations’
lifetime. Anything which was true about the 1700’s was different in the 19th
century. The first world war brought about significant changes and then the
second, which was followed by a ruthless dictatorship and finally the 90’s. Each
of them is an event in the puzzle of mankind.
We are the living witnesses of the changing era. Hajta these days is not the
place which it used to be in our childhood and maybe in a few years’ time we
should write another book.
In the first part of the book the readers may read a historical review, in which
they get to know the name of Hajta and the people living there in different
periods in history. The two events, towards the end of the XIX. century and
317
Idegen nyelvű összefoglalók
in the first half of the XX. century, which are highly fascinating for us is that
the local school was built here with the support of vicar Menyhért Koncz and
King Saint Steven Church was erected, too. Local farmers wanted to leave
something better and nicer behind. They established their own communities
for farmers which later on was ruined during the world wars and they had to
start everything from the beginnings. When after all these they could restart
their life, they were forced to enter certain cooperative farms.
In one separate chapter, you may read about „another Hajta”, the region
belonging to Jászfelsőszentgyörgy. In another chapter, a few interesting,
complete, contemporary articles may be read. We believed they perfectly
describe and tell about circumstances that time.
Although we are not ethnographers, we dedicated a full chapter to how
people lived in the 60’, 70’s and 80’s. We hope not only experts will find it useful
to read.
Others drew my attention to a man, Elemér Muharay, who was born here.
Before that I had not heard about him. We looked into his life work.
You may also read about Hajta-marsh, Hajta-stream and the protected areas,
which was a secret even for us, we just knew we live at an eye-catching place.
The most intriguing part of the book for me is the one titled: reminiscence.
We have created Puszta Hajta Facebook site and it has been mentioned in the
local newspaper. We were not disappointed because slowly but surely memoirs
started to arrive, many times we even held get-togethers and interviews were
made with even those who were not willing to do so first.
In the appendix data, facts and charts considering Hajta have been collected,
which is supposedly the last chance to preserve.
In the very last chapter you may find the photo album. Most of the
photographs were taken by Andrea Varga-Kókai.
318
NÉVMUTATÓ375
Abonyi András 43
Ács Demeter 82
Ács Ferenc 82
Ács Ilona 296
Ács Imre 293
Ács István 293
Ács János 293
Ádám Jenő 196
Adamek József 48
Almásy Arpád 102
Almásy László, dr. 102
Ambrus József 107
Ambrus Varga Margit lásd Varga Józsefné,
Ambrus Varga Margit, Tejcsarnokos Manci
néni, Manci néni
Andócs Viktória lásd Bata Istvánné, Andócs
Viktória
András, Szent 156
Andrássy Béla 61
Antal Éva 76
Antal István, dr. 69
Antal, Páduai, Szent 74, 75, 75, 140, 313
Arnóczki Ferencné, Bóta Erzsébet 101, 157,
252, 293
Áron Pista lásd Kovács István
Árvai Mártonné, Velkei Mária 48
Bábel Gyula 48
Babucs Anna lásd Bibák Istvánné, Babucs Anna
Babucs Antal 295, 302
Babucs Erzsébet 231, 295
Babucs Ferenc 295
Babucs István 295, 302
Babucs Istvánné, Jucika 96, 98
Babucs János 293
Babucs József, id. 295, 302, 309
Babucs József, ifj. 295
Babucs Marcell 295
Babucs Margit 295
Babucs Mihály 35, 293
Babucs Mihályné, Csányi Mária 61, 65, 69
Babucs Péter 293
Bada Éva, Csillik Imréné, Kisnémeth Antalné 8,
75, 222, 224, 225, 240, 241
Bada István 76
Bada Istvánné, Lengyel Magdolna 75, 242
Badari István 82
Bajor 221
Bajor B. István 82, 299
Bajor család 240, 246
Bajor István ifj. 240, 247, 303, 309
Bajor István, id. 76, 143, 240, 303, 309
Bajor Istvánné, Barát Julianna 74, 239, 240, 299
Bajor Istvánné, Matók Boriska 76, 171, 239
Bajor János 301, 305
Bajor Julianna 240, 247
Bajor Mária 294
Bajor Sándor 240
Bakki József 74, 135
Bakos Mária 81
Balassa Sándor 135
Balázs Béla 56
Balla Antal 198, 220
Balla Margit lásd Csirke Istvánné, Balla Margit
Balla Péter 191
Balla Rozália lásd Kovács Ferencné, Balla
Rozália
Balog Donát 222
Balogh János 27, 223
Balogh Péter 80, 81
Bánhegyi Béla 73
Baranyi Erzsébet lásd Bathó Jánosné, Baranyi
Erzsébet
Baranyi Julianna 293
Baranyi Mária 294
Baranyi Tibor 48, 121
Barát István 18
Barát József 17, 18
Barát Julianna lásd Bajor Istvánné, Barát Julianna
Barát Verona 293
Baráth Béla 38, 39, 43, 60
Baráth Endre 84
Baráth Ferenc 49
Baráth Ferencné, Gömöri Mária 48, 49
Baráth Rozália 78
Barcha Béla 63
Barcs Sándor 82
Bárkányi Mária 294
Barna István 78
Barna Mihály 303
Barsi Dénes 188
Bársony István 124
Bartal Béla 80, 82, 88
Bartali István 309
A Névmutatóban az álló betűs oldalszámok a nevek főszövegbeli, a dőlt betűsek a Függelékekbeli, a vastag betűsek a képaláírásokbeli előfordulást jelzik.
375
319
Névmutató
Barth Ferenc 48
Bartók Béla 60, 187, 190, 195
Bartos Irén 48, 49
Bata Erzsébet 154
Bata Ferenc 263
Bata Ilona 263
Bata István, id. 133, 138, 162, 225, 248, 263, 263
Bata István, ifj. 133, 263
Bata Istvánné, Andócs Viktória 263, 247
Bata Julianna lásd Varga Józsefné, Bata Julianna
Bata Kálmán 154
Bathó Edit 7, 95, 152
Bathó Jánosné, Baranyi Erzsébet 152
Bathó József 31
Bathó Károly, dr. 48
Bathó Mária 293
Bathó Róza 57
Bátonyi Attila 11
Bazsó lásd Bóta család
Becsei Töttös 14
Bedekovich Lőrinc 76, 86,198, 199, 336
Begovcsevich Róbert 63
Bél Mátyás 16
Béla, IV., király 14
Belovics Amália 125
Benda Borbála 7
Bendász Ilona 48
Benedek István 76
Benke 312
Benke család 175
Benke Ilona, Szappanos Lajosné, Házkötő Vendelné (Ilka néni) 108, 169–172, 174, 175–179,
238, 238, 296, 297, 310
Benke István 295, 302, 309
Benke János 82, 230, 297, 303
Benke Klára 295
Benke László 2, 69, 71, 72, 229, 258, 295, 302, 309
Benke Sándor 295
Benke Zsuzsanna 76
Besenyi Balázs (Morzsa) 144, 293, 299, 310
Besenyi Demeter 82
Besenyi János 309
Besenyi József 299, 304, 310
Besenyi Kálmán 35, 82
Besenyi Mihály 115, 133
Besenyi Pál 293
Besenyi Vendel 7, 12, 19, 106, 293, 302
Bessenyei család 16
Bessenyei József 16
Beszteri 144, 234, 313
Beszteri család (Guri) 144
Beszteri Erzsébet lásd Sevacsek Illésné, Beszteri
Erzsébet
Beszteri Ferenc ifj. 107, 177, 238, 295, 297, 313
320
Beszteri Ferenc, id. 35, 81, 82, 84, 238, 295, 296,
303
Beszteri Ferencné, Szappanos Ilona 176, 177
Beszteri Géza, ifj. 35, 177, 295, 302, 312
Beszteri Györgyi 177, 233
Beszteri Imréné 302
Beszteri István 303
Beszteri Istvánné, özv. 294
Beszteri János (Konter) 82, 138, 144, 296, 309
Beszteri Lajos id., 82, 177, 294, 302
Beszteri Lajos ifj., 177
Beszteri Margit 297
Beszteri Mária lásd Nyíri Pálné, Beszteri Mária
Beszteri Mihály 23, 35, 82, 84, 230, 302
Beszteri Zoltán 177
Beszteriné Kovács Julianna 294, 350
Bibák Istvánné, Babucs Anna 98
Bihaim, Piret de, gr. 41
Birgés Verona 297
Bíró János 127, 128
Bíró János 293
Bíró Julianna 254, 300
Blahó Flórián 89
Blahó Lajos 89
Blénessy János 23, 80
Boda Mária 293
Bódis Béla 222
Bodnár Éva 48
Bodzsár István 263
Bognár Gyula 58–60
Bogyó Béla 121, 123
Bojtos Gábor 7, 24
Bolla János 7, 106
Bolváry-Mattyasovszky186
Bolyós Zoltán 11
Bóna család 78, 231
Bóna István 309
Bóna János 143, 231, 295, 302
Bóna László 8, 144, 159, 227, 231
Bóna Mária 301
Bóna Mihály, id.(fr. Ivó) 74, 75, 78, 82, 144–145,
242, 299, 303, 314
Bóna Mihály, ifj. 144–145
Bóna Mihályné, Pócz Rozália 145, 308
Bori János 309
Boros Aranka 48
Boros Mária 315
Borsányi Attila 347, 352
Borssza Ödönné 48
Bóta család (Bazsó, Gyura) 34, 86, 144
Bóta Ede 101
Bóta Erzsébet lásd Arnóczki Ferencné, Bóta
Erzsébet
Bóta Ilona lásd Kaszás Mihályné, Bóta Ilona
Névmutató
Bóta István [Bóta István János fia] 82, 101, 308
Bóta István id. 100, 253, 308, 309
Bóta István János 34, 86, 252, 300, 304, 308, 308
Bóta Istvánné, Kiss Mária 86, 253, 301
Bóta Istvánné, Matók Viktória 163, 252, 300,
308
Bóta János 86, 101, 308
Bóta József 129–132, 132, 163–164, 300, 304,
308, 315
Bóta Józsefné, Turai Cicel 34, 300
Bóta Lajos 314
Bóta László 308
Bóta Margit 300, 308
Bóta Oszkár 304, 315
Bóta Rozália 121, 253, 300, 308
Bóta Tibor 315
Bozóki Jánosné 11
Bozsvári Anna lásd Szalóki Péterné, Bozsvári
Anna
Buday Árpád 188
Buday György 188
Bugyi Albert 65, 80, 82
Bugyi Imre 107
Bugyi József 82
Bugyi László Guriga 216
Bugyi Margit 295
Bugyi Rozália 294
Bujdosó Anna 257
Bujdosó Lajos 143, 309, 314
Burian, Emil Frantisek 187
Bús Ilona 58
Bús István 58
Bús Mária 58
Buschmann Ferenc 12, 204, 205, 208, 212, 213,
217–218, 353
Buschmann Mária lásd Farkas Lászlóné, Buschmann Mária
Cupák Béla lásd Szappanos Béla
Czakó Mihály 293
Czalbert-Halasi István 293
Czalbert-Halasi János 254
Czalbert-Halasi József, id. 254–256
Czalbert-Halasi József, ifj. 254
Czalbert-Halasi Józsefné, Szatmári Mária
254–256, 300
Czalbert-Halasi Julianna 346
Czalbert-Halasi Mária 254, 293
Czalbert-Halasi Miklós 254, 254
Czalbert-Halasi Sándor 254
Czapik Gyula 39, 73
Czettler Jenő, dr. 88, 117
Czibora János 293
Czigány Amália lásd Farkas Jánosné, Czigány
Amália
Czigány István 29
Czigány Sándor 115
Csajbók 221, 224
Csajbók család 142, 250
Csajbók Sándor 82, 245, 246
Csajbók Tamás 224, 245–247
Csák J. 47
Csáki Ferenc 230
Csampel Julianna lásd Kovács Áronné
Csányi Mária lásd Babucs Mihályné, Csányi
Mária
Csarnokos Bözsi néni 94, 144
Császár Béla 48
Császár János 43
Csecsulics János 127
Cseh Dániel 107
Cseh Irén lásd Cserna Józsefné, Cseh Irén
Cseh Rozália 293
Cseh Sándor 57
Cserépi János 308
Cserépi Mária 308
Cserépi Rozália 293
Csergő Venczel 27
Cserkő Árpád 57
Csermák Viktória lásd Szarvas Ferencné, Csermák Viktória
Cserna Józsefné, Cseh Irén 36, 43
Cserta János 263
Cserta Julianna lásd Pernyész Jánosné, Cserta
Julianna
Csertő Jakab OFM 65
Cservenka Ferencné 199
Cseszkó István 15
Csetei báró örökösei 42
Csiky Gergely 187
Csillik 161, 221
Csillik család 157
Csillik Imre 241
Csillik Imréné lásd Bada Eva, Csillik Imréné,
Kisnémet Antalné
Csillik László 293
Csirke 221, 224
Csirke István 244, 298, 303
Csirke Istvánné, Balla Margit 244, 298
Csirke János 82, 244, 298, 303, 313
Csirke Jánosné, Oláh Mária 298
Csontos István 294, 302
Csordás Rozália 293
Csönge Attila 7, 18
Csörsz király 218
Csuli lásd Kovács Áronné, Csampel Julianna
Csutka Vera lásd Kovács Istvánné
Dancsa Terézia 293
Darabont Erzsébet 293
321
Névmutató
Darvas József 193, 194
Dávid Margit 296
Deák Ferenc 220
Dés József 293
Dillher báró 218
Dobos László, dr. 7, 196
Dobrowolszky Gyula 190
Domonkos János 138
Dóra Kálmán 24
Dózsa Dávid 298
Dreska Gábor 7
Dudás Mária 298
Dudás Rozália 293
Durnek Julianna 294
Eckhardt Tibor 189
Edvi Illés László, dr. 17
Egri János 160
Eigen Pál 109
Elefánty Sándor 102
Endes Mihály, dr. 204, 210
Erdélyi Rezső 187
Erdős András 29, 30, 56, 61–63
Erzsébet Árpád-házi, Szent 71
Esterházy János 15
Ézsiás 70
Ézsiás János 293
Ézsiás Jánosné 69
Ézsiás József 293
Ézsiás Mária 253
Ézsiás Mihály 82
F. Kovács Péter 21, 22
Fábián 260
Fábián Rigó Attila 11
Faragó József 192
Faragó László 78, 123, 205, 208, 213, 214, 216,
217, 218, 338, 349, 353, 354, 355
Farkas András, id. 82, 99, 101, 259, 260, 293,
301, 305, 315
Farkas András, ifj. 101, 138, 259, 260, 293, 301
Farkas Andrásné, Kisnémet Mária 153, 259,
301, 306
Farkas Antal 301
Farkas Antalné 301
Farkas Ferenc 13, 308
Farkas Ferenc 193
Farkas Frigyes 296, 302
Farkas Ilona 27, 28, 43, 60
Farkas Imre 301, 304, 315
Farkas István 66, 81, 82, 301
Farkas János, id. 81, 82, 259, 260, 293, 301, 304,
305
Farkas János, ifj. 293
Farkas Jánosné, Czigány Amália 259, 260, 293, 301
Farkas József 75, 242
322
Farkas Julianna 301
Farkas Katalin lásd Farkas Lászlóné, Farkas
Katalin
Farkas Kukoricza Teréz 294
Farkas László 301
Farkas Lászlóné, Buschmann Mária 48
Farkas Lászlóné, Farkas Katalin 259, 301
Farkas Mária lásd Nagy Jánosné, Farkas Mária
Farkas Pál, id. 293, 301, 304
Farkas Pál, ifj. 301
Farkas Péter 315
Farmosi Rozália lásd Sárközi Ágostonné, Farmosi Rozália
Fáy Zoltán 7
Fecske Ferenc 50
Fecske Pál 19
Fehér Kaplár Vendel 82
Féja Géza 190, 194
Fényes Elek 16, 17
Fercsik Mihály 196, 197
Ferenczy Beatrix 7
Ferenczy Ella 123
Fodor Ábel 121
Fodor Erzsébet 27
Fodor Ferenc 13, 86, 120, 123, 199, 336
Fodor István Ferenc 41, 43, 44, 48
Földházi Viktória 294
Freytag Béla 88
Friedvalszky Ferenc 56, 80
Füleki János 152
Für Lajos 295, 302
Gábris Anna lásd Rácz Pálné, Gábris Anna
Gál Andrea 244
Gál Ádám 244
Gál Ferenc 114
Gálna Sándor 190
Garai 221
Garai András 251
Garai Andrásné 250–252
Garai István 145
Gárdonyi Géza 51
Gávai Erzsébet 295
Gedei János, dr. 73
Gellért, püspök, Szent 71
Gorjáncz Ignác 112
Gottdiener Lajos, dr. 11
Gömöri Mária lásd Baráth Ferencné, Gömöri
Mária
Grátz Ottó 89
Grünhut 70
Gubicz Györgyné, Nagy Éva 48
Gubu Ferenc 84
Gugi István, id. 298, 303
Gugi István, ifj. 298, 303
Névmutató
Gugi János 293
Gugi lásd Szarvas család
Gulyás Antal 48, 54
Guri Bözsi lásd Sevacsek Illésné, Beszteri Erzsébet, Beszeri (Guri) Erzsébet
Gyárfás Ferenc, dr. 102
Györffy Ákos 134
Györffy István 194
Győri János 197
Gyura lásd Bóta család
Gyurgyák János 99
Gyurkó Miklósné 48
Haáz Sándor 190
Hábencius
Hábencius Anna 100
Hábencius család 221, 333
Hábencius József 77, 82, 296, 302, 308
Hábencius Magdolna lásd Sipeki Mátyásné,
Hábencius Magdolna
Hábencius Rozália lásd Szappanos Antalné,
Hábencius Rozália
Hagyó 221, 224, 235
Hagyó Miklós, id. 90, 93, 94
Hagyó Miklós, ifj. 90, 94
Hajcserné, Kiss Eszter 48
Hajdú Kálmán 82
Hajek Károly 296, 303
Hajmási József 57
Hájos (Cserépi) István 293
Hájos 221
Hajós István 43
Hájos János 82
Hajtai Ferenc (eredeti nevén Hirschmann
Ferenc) 125
Halasi család 155
Halasi István 311
Halasi János 304, 309, 315
Halasi József 300, 309
Halasi László 300, 304, 314
Halasi Mária 153, 154, 155, 263, 294, 300
Halasi Miklós 314, 345
Halasi Pál, id. 153, 300, 304
Halasi Pál, ifj. 300
Halasi Rozália 296
Halasi Sándor 304
Halassy Miklós 300, 304
Hallgat Rozália 293
Halmai Györgyné 258
Halmay Márius 102, 104
Haraszty József 31
Harián Ezékiásné, Molnár Anna 144
Harka Ákos, dr. 204, 210, 212
Házkötő Sándor 238, 297, 303
Házkötő Sándorné, Pernyész Teréz 297, 313
Házkötő Vendel 82, 177, 178, 238, 238, 298, 302,
309, 313
Házkötő Vendelné, Szappanos Lajosné lásd
Benke Ilona
Hegedűs Kálmán, dr. 42
Hegedűs Veronika 11
Hencz Matild 27, 28, 43
Hermann Valéria 37
Hirschmann Ferenc lásd Hajtai Ferenc (eredeti
nevén Hirschmann Ferenc)
Horti László 62
Hortiné dr. Bathó Edit 7, 353
Horváth Anna lásd Kispál Béláné, Horváth
Anna
Horváth Ilona 43
Hudra Flórián, dr. 26
Hudra Rozália 296
Hunyadi Mária 293
Illyés Gyula 190
Inges család 241
Inges Vendel 154
István, I. király, Szent 62, 64, 69, 72, 81, 126
Ivanics Julianna 293
Iványi Ilona lásd Kovács Lajosné, Iványi Ilona
Iványi Margit 48
Izracska Mihály 134
Jakab László, dr. 89
Jakabffy Vilmos 41
Jankovich György 17
Jankovics Magda 57
János, Kapisztrán Szent 71
Járomi Béla 48, 52
Járomi Béláné, Maráth Mária 48
Jász László 196
Jékely Zoltán 194
József, II. király 79, 220
József, Szent 62
Józsy Ferenc 56
Juhász István 293
Juhász László 293
Juhász Péter 82
Juhász-Andriska János 293
Kaczvinszky József 80
Kádár János 154
Kadbedó Matild 123
Kákonyi István 192
Kalas Zoltán 48
Kalkó lásd Szabó József Béla
Kalla József 48
Kalla Rozália 296
Kállay József 63
Kámán Celerin OFM 65
Kanúr lásd Szarvas Ferenc
Kánya Terézia 82
323
Névmutató
Karácsony Sándor 58
Kardos János fia 49
Kárpáti Márta 90, 98
Kasza András 299, 304
Kaszás Elek 79, 99, 100, 304, 309
Kaszás Elek unokája 79
Kaszás József 79
Kaszás Mihály, id. 78, 79, 293
Kaszás Mihály, ifj. 293
Kaszás Mihályné, Bóta Ilona 78, 86, 293, 304,
314, 321
Kaszás Pál 314
Kaszás Viktória 293
Katona András 309
Katona József 308
Katona Teréz 293
Kecskés László 227
Kecskés Lászlóné, Szappanos Zsuzsanna 44–47,
77, 96–97, 159, 164–184, 172, 227, 232, 233,
238, 339, 340
Kele István, dr. 36, 38, 48, 56, 64, 66, 68, 69, 72,
73, 77, 82, 84
Kelemen Irina 346
Kelemen Norbert 77, 226, 277, 342
Kelemen Norbertné, Mózes Irén 77, 226, 254,
342, 346
Kelemen Norina 346
Kelemen Sándor 195
Kellér Dezső 187, 188
Kenese Sándor 298
Képes Anna 27
Kerek László 356
Keresszegi Roland 123
Keresztury Dezső 195
Kerkai Jenő SJ 73, 191
Kertész Gusztáv 27
Kertész Károly 57
Keszthelyi Gyula 214
Király család 256
Király Gáspár, dr. 102
Király István 311
Kis 221
Kis B. István 66, 81
Kis család 250
Kis István 159
Kis Istvánné 247
Kis Károly 48
Kis Tibor 159
Kis Zoltán, dr. 205
Kisbalázs József 301, 304
Kisnémet 221, 257
Kisnémet Antal 8, 222, 224–227, 240, 241
Kisnémet Antalné lásd Bada Éva, Csillik Imréné,
Kisnémet Antalné
324
Kisnémet Balázs 224, 334
Kisnémet Béla 47
Kisnémet család 2, 144
Kisnémet Erzsébet 185, 186, 293
Kisnémet Ferenc 82, 293
Kisnémet Imre 293
Kisnémet István 82, 240, 255, 256, 258, 299, 304,
306, 306
Kisnémet Istvánné, Pernyész Mária 299
Kisnémet János (Tojásos) 66, 70, 81, 82, 144,
245, 293, 298, 300, 303, 304, 315
Kisnémet József 82
Kisnémet Julianna lásd Rohonczy Pongrác
Emilné
Kisnémet Kálmán 222, 224, 241
Kisnémet Katalin lásd Lengyel Lajosné, Kisnémet Katalin
Kisnémet László 82, 256, 257, 257, 258, 300, 304
Kisnémet Lászlóné, Lantos Rozália 252, 257,
258, 300
Kisnémet Lili 224, 334
Kisnémet Mária lásd Farkas Andrásné, Kisnémet Mária
Kisnémet Piroska lásd Rácz Istvánné, Kisnémet
Piroska
Kisnémet Rozália 121
Kisnémet Tímea 76, 77, 222, 224, 250, 334
Kisnémeték 226
Kispál Albert 311
Kispál Béláné, Horváth Anna 48
Kispál György 75
Kispál József 107
Kispál László 293, 311
Kispál Pál 263
Kiss 224
Kiss Ádám 356
Kiss B. József 82
Kiss Erika, dr. 88, 90
Kiss Eszter lásd Hajcserné Kiss Eszter
Kiss Gábor 219
Kiss József (gazda) 16
Kiss József (mérnök) 219
Kiss József (történész) 82
Kiss Julianna 299, 55
Kiss Károly 49
Kiss Károlyné, Mati néni 49
Kiss Lajos 11, 12
Kiss Mária lásd Bóta Istvánné, Kiss Mária
Kiss Szidónia 123
Klebelsberg Kunó, gr. 56
Kocsis 221
Kocsis András 293
Kocsis Anna lásd Sápi Istvánné, Kocsis Anna
Kocsis Árpád 297
Névmutató
Kocsis Dávid 82
Kocsis Erzsébet 293
Kocsis Flórián 239, 297, 313
Kocsis Gyula 138, 140, 232, 245
Kocsis Imre 297
Kocsis István 239
Kocsis János, id. 69, 82, 101, 111, 238, 239, 297,
303, 309, 310, 313
Kocsis János, ifj. (Piperkőc) 144, 247, 298, 303
Kocsis József, id. 82, 297
Kocsis József, ifj. 297
Kocsis Julianna (boltos) 98
Kocsis Julianna lásd Suba Györgyné dr., Kocsis
Julianna
Kocsis Kálmán 297
Kocsis László 293
Kocsis Mária 297
Kocsis Mihály 293
Kocsis Péter 115
Kocsis Sándor 297
Kocsis Verona lásd Palotai Istvánné, Kocsis
Verona
Kocsmáros Bözsi néni lásd Sevacsek Illésné,
Beszteri (Guri) Erzsébet
Kodály Zoltán 60, 187, 190
Kohári Erzsébet 294
Kohári Rozália 294
Koháry Erzsébet 37
Kóhner Adolf 41
Kókai Magdolna 7
Koller Erzsébet 298
Koller Imréné, Misova Tilda 41, 298, 303
Koncz Menyhért 24, 25, 27, 60, 316, 318
Koncsek István 26
Koncsek Rozália 305
Koncsik Balázs 301, 304
Koncsik Béla, dr. 82, 88
Koncsik Imre 133
Koncsik Istvánné 311
Koncsik József 315
Koncsik Péter 293, 311
Koncsik Rozália 301
Koncsik Veronika 263
Konkoly Mária 293
Konter lásd Beszteri János
Koppány Lenke 48
Korber Ernő 56
Koritsánszky Koháry Endre 48
Kormos Albertné, Erzsike 94
Kormos István 310
Kormos lásd Nagy József
Kosár Julianna 75
Kosár Veronika 75
Kossuth Lajos 149, 220
Kovács 312
Kovács András 294, 302
Kovács Áronné, Csampel Julianna (Csuli) 144
Kovács Béla 23
Kovács Elek 300
Kovács Erzsébet 115
Kovács Erzsébet 35
Kovács Ferenc 65, 69, 70, 228, 229, 247, 294
Kovács Ferencné, Balla Rozália 228, 229, 294
Kovács Ferencné, Szikszai Rozália 298
Kovács György 195
Kovács Györgyi 21
Kovács Gyula 192
Kovács Ilona lásd Mizsei Jánosné, Kovács Ilona
Kovács Imre 190, 193, 298, 303
Kovács István (Áron Pista) (Kovács-kovács) 142,
144, 226, 228, 228, 254, 293, 303
Kovács István 115, 296
Kovács Istvánné (Tökmag, Suta, Csutka Vera)
144
Kovács János 82, 293
Kovács Jánosné 309
Kovács József 66
Kovács Károly Zoltán 111
Kovács Klára 115, 116
Kovács Lajos 146
Kovács Lajosné, Iványi Ilona 37
Kovács László, id. 115, 293
Kovács László, ifj. 115, 293
Kovács Mihályné, Bóta Ilona 300, 308
Kovács Mózes 149
Kovács Sándor 294, 302
Kovács Szórád Alajos 293
Kovács Tibor 355, 356
Kovács Zoltán Károly 134
Kövér István 308
Kövér József 82, 296
Kövér László 133
Kövér Sándor 82, 296, 302
Krasnyánszki Erzsébet 299
Krasnyánszki István 69
Krupánszki Zsuzsanna 293
Kudász István 75
Kudász Rozália 75
Kukcsicza Anna 294
Kukoricza Mária 294
Kukoricza Teréz 294
Kulla István
Kun Erzsébet 76
Kun Ferenc 76
Kun Mária 76
Kun Rozália 76, 294
Kurdi Borbála 295
Kurdi László 293
325
Névmutató
Lachmann József 87
Lakatos Anna 293
Lakatos Imre 102
Lakatos István 173, 296, 302
Lakatos Istvánné, Nagy Anna 173, 174, 296
Lakatos József 134
Lakatos Rozália 77, 296
Láncz László 190
Lantos Rozália lásd Kisnémet Lászlóné, Lantos
Rozália
Lányi Ágoston 197
Lányi László 11
Laska Anna 311
László Anna 48
László Ilona 32
László Veronika 294
László, király, Szent 71
Lázár Katalin 149
Léderer Andor 41
Lékó Béla 39
Lengyel István 15
Lengyel Lajosné, Kisnémet Katalin 257, 285,
306, 339, 340
Lengyel Magdolna lásd Bada Istvánné, Lengyel
Magdolna
Lipót, II. király 220
Lovas Pál SJ 73
Maczák Ilona 294
Macsi Sándor 23
Madaras László 21
Madarász Katalin 176
Magócsy (Mágocsy) Mihály 15
Magyar Anna lásd Tóth Béláné, Magyar Anna,
Pannika
Magyar István 310
Major Anna 158
Major Tamás 195
Mallár József 109
Malodeczky Anikó 76
Manci néni lásd Varga Józsefné, Ambrus Varga
Margit, Tejcsarnokos Manci néni
Maráth Mária lásd Járomi Béláné, Maráth Mária
Margit, Árpád-házi, Szent 71
Margittay Edit (írói álnév) lásd Muharay Elemérné, Zakar Edit
Mária Terézia, királynő és császárnő 105
Mária, Fájdalmas lásd Mária, Szűz
Mária, Lurdi lásd Mária, Szűz
Mária, Szűz 62, 140,
Máriaföldi Lukács OFM 73
Marie, E. I. 220
Marika néni lásd Szikszai Béláné, Nagy Mária
Markscheidt Károly 56
Márkus József, dr. 102
326
Martin György 197
Márton Albert 127
Márton bán özvegye [Mángya] 14
Maszlag István 296, 302
Maszlag Veronika 75
Máté Lajos 48
Mati néni lásd Kiss Károlyné, Mati néni
Matók Antal 299, 171
Matók Árpád 171
Matók Borbála lásd Bajor Istvánné, Matók
Borbála
Matók család 240, 171
Matók Erzsébet 121, 171, 238, 297
Matók Ferenc 171
Matók Imre 171
Matók János, id. 82, 171, 293, 304, 308
Matók János, ifj. 299, 171
Matók Jánosné, Pernyész Margit 171, 299
Matók József 293
Matók Mihály, id. 299, 304, 313
Matók Mihály, ifj. 300
Matók Viktória lásd Bóta Istvánné, Matók
Viktória
Matolcsy Mátyás 113
Medve András 27
Medve Hajnalka 227
Medve Márta 227
Ménkű János 7
Menyhárt Antal 293
Merk Tiborc OFM 73
Mézes András 102
Mézes Erzsébet 294
Mézes Terézia 294
Miklósi-Mizsei Teréz 293
Miklósy Imre 188
Mikoviny Sámuel 13, 16, 218
Mikszáth Kálmán 51
Misova Tilda lásd Koller Imréné, Misova Tilda
Mitró Anna 294
Mizsei Antal 295, 302
Mizsei Éva lásd Telek Béláné, Mizsei Éva
Mizsei István 35
Mizsei Jánosné, Kovács Ilona 298, 303
Mizsei Julianna lásd Pernyész Istvánné, Mizsei
Julianna
Mizsei Mária 300
Móczár Miklós 56, 58
Móczó Teréz 294
Mojzes Sándor 82
Molnár Anna 293
Molnár Anna lásd Harián Ezékiásné, Molnár
Anna
Molnár Béla 48
Molnár Erzsébet 293
Névmutató
Montvai János 48, 51, 51, 52, 52, 157, 160, 162
Móra Ferenc 45
Móricz Zsigmond 51, 189, 190, 192
Morzsa lásd Besenyi Balázs
Movik János 43
Mózes Irén lásd Kelemen Norbertné, Mózes Irén
Mózes István 228
Mózes Terézia 298
Mózesné Czalbert-Halasi Irén 228
Muharay (Muhoray) Vendel Elemér 59,
185–197, 185, 186, 196
Muharay Elemérné, Zakar Edit, (Margittay Edit,
írói név) 188, 189
Muhari Béla 186
Muhari József 48
Muhari Julianna Marcella 186
Muhari Kálmán 186
Muhari Matild 186
Muhari Mihály 186, 293
Muhari Mihály Elek 186
Muhari Rozália 293
Muhari Vendel 185
Muhoray Béla 102
Muhoray Elek 25, 28, 29
Muhoray Elemér 187, 188, 193
Muhoray Titusz 27, 102
Muhoray Zoltán 82
Nádházy Sándor 48
Nagy Anna lásd Lakatos Istvánné, Nagy Anna
Nagy Attila 135
Nagy család 256
Nagy Éva lásd Gubicz Györgyné, Nagy Éva
Nagy Ferenc 194
Nagy Imre (boltos) 98
Nagy Imre (miniszterelnök) 106
Nagy János (egyesületi elnök) 119
Nagy János (gazda) 88
Nagy János (levente) 49
Nagy Jánosné, Farkas Mária 121, 259, 300, 301,
306
Nagy József (Kormos) 234, 254
Nagy Margit 297
Nagy Mária lásd Szikszai Béláné, Nagy Mária
Nagy Mihály Erzsébet 293
Nagy Piroska 299
Nagy Teréz lásd Turjáni Istvánné, Nagy Teréz
Nagy-Mihály István 293
Nagyné Farkas Mária 306
Nagyné Varga Ilona dr. 10
Nánási László 194
Nedve László 103
Németh András 7, 207
Németh Cziczelle 293
Németh Ferenc 82
Németh József 39
Németh László 194
Nyári Mária 295
Nyíri András 82
Nyíri Erzsébet 301
Nyíri Gizella lásd Sápi Jánosné, Nyíri Gizella
Nyíri György 293
Nyíri János 138, 247, 296, 299, 303, 309, 312
Nyíri József, id. 82, 295, 302, 309
Nyíri József, ifj. 296
Nyíri Julianna 297
Nyíri Kálmán 35
Nyíri Pál 35, 239, 296, 302, 309
Nyíri Pálné, Beszteri Mária 177, 297, 303
Nyíri Rozália 298
Nyíri Sándor 115
Nyitrai Mária 300
Nyitrai Sándor 27
Oláh Anna 295
Oláh István 82
Oláh József id., 66–69, 71, 82, 303
Oláh József, ifj. 82, 296
Oláh Józsefné 296
Oláh Julianna 32
Oláh László 128
Oláh Liba család 78
Oláh Liba Frigyes 81
Oláh Liba Irén 297
Oláh Liba János 293
Oláh Liba József 293, 295, 302
Oláh Liba Mária 295
Oláh Liba Rozália 295
Oláh Mihály 293
Oláh Pál János 293
Orczy István, báró 15
Ormos Béla 187
Örkényi, báró 187
Pál József 294
Pál Róza 297
Páldi János 82
Palotai Istváné, Kocsis Verona 297
Palotai Mária 293
Palotai Rozália 298
Palugyai Imre, ifj. 13
Pap András 294
Pap József 294
Papp Emília 33
Parti Bözsi néni lásd Sevacsek Illésné, Beszteri
Erzsébet
Parti Csaba 7
Parti János 94
Pataki Albert 32–33, 43
Pataki László 32
Patakiné Kocza Anita 7, 213, 217, 218
327
Névmutató
Pataky Albert 38
Pénzes Sándor, dr. 48, 61, 66
Pernyész 64
Pernyész Borbála 90, 98, 299
Pernyész család 16
Pernyész Erzsébet 293
Pernyész Ferenc 51, 63, 64, 68–71
Pernyész Gyula 115
Pernyész Ilona 261
Pernyész Imre 69
Pernyész István 82, 309
Pernyész Istvánné, Mizsei Julianna 299, 304
Pernyész János 63, 261, 262, 294, 311
Pernyész Jánosné, Cserta Julianna 261, 262
Pernyész László 69, 250
Pernyész Lívia 79
Pernyész Margit lásd Matók Jánosné, Pernyész
Margit
Pernyész Mária 257, 293
Pernyészek 16
Pesovár Ernő 197
Pesti Mária 144, 295
Pesti Tamás 76
Pethő Gyula 263
Pethő István 133, 311
Pethő László 7, 24, 34, 54, 65, 79, 95, 114
Pethő Sándorné, Rózsika 94
Petróné Pásztor Éva 7
Piacsek Andor 89
Pintér Imre 123
Pintér János 27, 33
Piperkőc lásd Kocsis János
Piroska István 294
Piscator, Erwin Friedrich Maximilian 186
Pócz Balázs 66, 81, 82
Pócz Ferenc 304
Pócz Rozália lásd Bóna Mihályné, Pócz Rozália
299
Pócs család 109
Pokorny Marcella 37–39, 43
Polgár József 311
Poór Júlia 27
Porhajas Amália 294
Poroszlai Ildikó 21
Pozsonyi Erzsébet 295
Pozsonyi László 245
Püski Sándor 188–190
Püski Sándorné, Zoltán Ilona 188
Rácz (Fenyvesi) László 123
Rácz Istvánné, Kisnémet Piroska 251
Rácz Pálné, Gábris Anna 48
Radler László 260
Raiz Veronika 75
Rákosi Mátyás 106
328
Rákosi Szidi 187
Rakotai Istvánné 303
Rédei István 82, 301, 304, 315
Rédei Mária 121, 301
Rédei Sándor 82
Redler József 70
Redler László 44
Régi Rozália Ilona 37
Repka Lajos 70, 71
Reuss György 102
Rigó Ferenc 88
Rigó Lehelné, Zöllei Ilona 48
Ring Károly 48, 56
Risai Erzsébet 154
Rohonczy 221, 224
Rohonczy Andrea Júlia Mária
Rohonczy Ödön 33, 34
Rohonczy Pongrác 33
Rohonczy Pongrácz Emil 33–44, 48, 49, 57, 58,
69, 80, 81, 82, 33
Rohonczy Pongrácz Emilné, Kisnémet Julianna
33, 34, 34, 35, 69, 82, 293
Rohonczy Viktor 34, 74, 162
Rónaszéky Lajos 49
Ruszt János 49
Saika (?) Mária 293
Samassa József 27, 29, 60
Sánta Erzsébet 294
Sánta István 294
Sápi 221, 313
Sápi Anna 293
Sápi Erzsébet lásd Szabó Károlyné, Sápi Erzsébet
Sápi István 297, 303
Sápi Istvánné, Kocsis Anna 297
Sápi János Ferenc 301
Sápi János, id. 86, 99, 100, 145, 160, 294, 297,
310
Sápi János, ifj. (Tökszár) 12, 46, 48, 144, 145,
234,
Sápi Jánosné, Nyíri Gizella 164, 168, 239, 298
Sápi József 301, 304, 309
Sápi Kálmán 238, 294, 301, 313
Sápiék 234, 237
Sárközi Ágoston 69
Sárközi Ágostonné, Farmosi Rozália 299
Sárközi András 294
Sárközi Erzsébet 293
Sárközi György 194
Sárközi József id., 82, 294, 296, 303
Sárközi Juliána 293
Sárközi Kálmán 35
Sárközi László 294
Sárközi Pál 294
Sárközi Rozália 299
Névmutató
Sárközi Viktória 300
Sármezey Elemér 117, 118
Sas Balázs 311
Sas Irén 75
Sas István 294
Sas Istvánné, Szórád Mária 75, 293
Sas János 48, 50, 294
Sas József 17
Sas Julianna 293
Sas Kálmán 100, 294
Sas Menyhért 300
Sas Pál 23
Sas Péter 294, 315
Sass Ilona 299
Sass István 298, 303
Sass József 82
Sass Józsefné, Szikszai Ágnes 90, 98, 299
Sass Menyhért 304
Sass Péter, id. 81, 82, 300, 304
Sass Péter, ifj. 300
Sass Péterné, Hegyi Rozália 298
Schönstein Ferenc 220
Schwarz Sámuel 69
Sebők Lászlóné, Szabó Mária 48, 301
Selmeczi László 14, 17
Semmelweis Ignác 144
Sevacsek Illés 294
Sevacsek Illésné, Beszteri Erzsébet Beszteri
(Guri) Erzsébet, (Tikli), (Parti Bözsi néni),
(Guri Erzsébet), (Guri Bözsi), (kocsmáros
Bözsi néni) 41, 96, 98, 144, 167, 214, 234, 294
Sík Sándor 58
Simon család 221
Simon Kis Mátyás 294
Simon Mária 169, 295 Kecskés Lászlóné
Simon Rozália 169, 295
Sinka István 192
Sipeki Mátyás 46, 77
Sipeki Mátyásné, Hábencius Magdolna 46, 77,
77
Sipos István 102
Sipos Orbán 54
Sisa András 103
Sisa Miklósné 346
Slezák László 63
Somló István, ifj. 127, 128
Soós József 58
Sós Rozália 300
Sőtér Ferenc 15
Stanczik Ilona 21
Streitman Gyula 24
Strompf Pál 65, 114
Suba Balázs 26
Suba Györgyné dr., Kocsis Julianna 8
Suba Lajos 56
Suta lásd Kovács Istvánné
Sz. Kovács Ferenc 66, 81
Szabó Albert 115
Szabó Beáta 10
Szabó Erzsébet 301
Szabó Ferenc 95
Szabó István 294, 309
Szabó Iván 196
Szabó József 303
Szabó József Béla (Kajkó) 144, 297
Szabó József, dr., Lovag 69, 80
Szabó Károly 145, 313
Szabó Károlyné, Sápi Erzsébet 227, 239, 251, 299
Szabó László 298, 303, 311
Szabó Marcella 48
Szabó Mária lásd Sebők Lászlóné, Szabó Mária
Szabó Menyhértné, Sebestyén K. Teréz 297
Szabó Pál 188, 190, 294
Szabó Rozália 300
Szabó Tamás, dr. 217
Szajka Erzsébet 296
Szakasits Árpád 193
Szalay Károly 55
Szalóki 64
Szalóki Imre 64
Szalóki Klára 152, 261
Szalóki Péter 261, 301, 304
Szalóki Péterné, Bozsvári Anna 261
Szalóki Péterné, Túróczi Ilona 261
Szalóki Teréz 298
Szamuely Tibor 329
Szántó Konrád OFM 73
Szappanos (Kole) Géza 176, 233, 234
Szappanos Antal (Kole) 99, 144, 296, 309, 312
Szappanos Antalné, Hábencius Rozália 99, 100,
296
Szappanos Béla (Cupák) 127, 144
Szappanos család 142–144
Szappanos Erzsébet 301
Szappanos Ferenc 12, 99, 144, 296, 302
Szappanos Ferencné 138, 232
Szappanos Géza 176
Szappanos Gézáné, Varga Mária 173, 177, 233
Szappanos Ilona lásd Beszteri Ferencné, Szappanos Ilona
Szappanos János 176
Szappanos József 71
Szappanos Katalin 177
Szappanos Lajos, id. 171, 175
Szappanos Lajos, ifj. 176, 177
Szappanos Lajosné, Házkötő Vendelné lásd
Benke Ilona
Szappanos Mária 294
329
Névmutató
Szappanos Szűcs István 145, 298
Szappanos Zsuzsa lásd Kecskés Lászlóné, Szappanos Zsuzsa
Száraz Piroska 76
Szarvas 128
Szarvas Béla 127, 128
Szarvas Béla 295, 302, 309, 312
Szarvas család (Gugi) 234
Szarvas Erzsébet 296, 297
Szarvas Ferenc, id. (Kanúr) 12, 230, 294, 302,
309, 312
Szarvas Ferenc, ifj. 229, 230, 294
Szarvas Ferencné, Csermák Viktória 229, 247,
294, 312
Szarvas István 82
Szarvas József 302
Szarvas Lajosné, Eszti néni 254
Szarvas Mária 294
Szarvas Pál 199
Szarvas Piroska 295
Szarvas Szűcs István 303
Szaszkó István 35
Szaszkó József 35
Szatmári Mária lásd Czalbert-Halasi Józsefné,
Szatmári Mária
Szatmári Márta 226, 227, 345, 346
Szatmári Rozália 296
Szeberényi Lehel 192
Széchenyi István 220
Széchenyi Miklós, gróf 82
Szécsi Antal 48
Szelei Mihály 294
Szemes Gábor 57
Szencsi Illés 309
Szentgyörgyi Lajos 89
Szentgyörgyvári Lajos 49, 82
Szentirmai Jenő 48
Szentiványi Béla 31, 36
Szentkirályi Tóth Mária 48
Széll Jenő 194
Szikra Rozália 75
Szikszai Ágnes lásd Sass Józsefné, Szikszai
Ágnes
Szikszai Béláné, Nagy Mária, Marika néni 44
Szikszai Borbála 299
Szikszai György 69, 299, 303, 309
Szikszai Imre 70, 90, 98, 299, 304, 309
Szikszai István 35
Szikszai József 63, 82
Szikszai Mihály 116
Szikszai Rozália 145
Szikszai Sándor 82
Szilágyi Dezső 196
Szita Imre Gergely, OFM 65, 73
330
Szmrecsányi Lajos 62, 64
Szórád Antal 240
Szórád Mária lásd Sas Istvánné
Szórád testvérek 81
Szőke Rozália 299
Szőrös Anna 301
Szőrös Mária 293
Sztráska Ilona 27
Szunyogháti Prücsökházi Dongóvári Péter 133
Szűcs István 145, 309
Szűcs Kálmán 310
Takách-Tolvay József, gróf 81
Takács Jolán 79
Takács Mihály 294
Takács Rozália 294
Takátsy Endre 102
Tarnay Tibor, dr. 65, 71
Tassi Ignácz 294
Tatay Sándor 189
Telek Antal 82
Telek Béla 7, 48
Telek Béláné, Mizsei Éva 48
Telek Gyula 48
Tényi Mihály 15
Teréki Erzsébet 294
Terenyi Viktória 293
Teréz, Lisieux-i, Szent 140
Terjékiné Szabó Julianna 245
Tersánszky J. Jenő 194
Tiborcz Tibor 48
Tikli lásd Sevacsek Illésné, Beszteri Erzsébet
Tildy Zoltán 192, 193
Tímár Máté SJ 72
Tischler Emil 102
Tógyer Jolán 299
Tojásos lásd Kisnémet János
Torma 221
Torma Ferenc 298, 303, 309
Torma Rozália 296
Tóth Béla 97, 98
Tóth Béláné, Magyar Anna (Pannika) 97, 98
Tóth Bertalanné 39
Tóth György István 73
Tóth István 137
Tóth János 212
Tóth László 128
Tóth Ottokár OFM 73
Tökmag lásd Kovács Istvánné
Tökszár lásd Sápi János
Töltési Imre 190
Török Aladár 102
Török Éva 44, 48
Tukora Dezső 75
Tukora Ferenc 75
Névmutató
Tukora István 48
Tukora Julianna 293
Tukora László 309
Turai Cicel 300
Turbuczné Szarvas Tímea 55
Turjáni Imre 123
Turjáni István 123
Turjáni Istvánné, Nagy Teréz 123
Turjáni József 123
Túróczi Árpád 311
Túróczi György 7
Túróczi Ilona lásd Szalóki Péterné, Túróczi Ilona
Turóczi Rozália 294
Ujj Ferenc 102
Urbán Márta 7
Urbán Sándor 205
Váci Mihály 155–156, 263
Váczi Erzsébet 293
Vacs Rozália 293
Vahoda Imre 294
Vajda Jenőné, dr. 50
Vajk Atanáz Alajos O.Cist 75
Váli Erzsébet 298
Vallus István 80
Vámos Katalin 77
Vámosi Tibor 203
Varga Antal 48
Varga Edina 248
Varga Erzsébet 37
Varga Ferenc, id. 233
Varga Ferenc, ifj. 233
Varga Ferencné 233
Varga János 82
Varga József 106, 110, 240, 243
Varga József János (id. Varga József) 109, 152,
163, 242, 243, 247, 313
Varga József Kamill OFM 2, 43, 52, 65, 78, 110,
214, 221, 223, 226–228, 243, 243, 248, 347
Varga Józsefné, Ambrus Varga Margit, Tejcsarnokos Manci néni, Manci néni 80, 93, 94,
144, 160, 214, 223, 233, 233, 235, 242, 243,
243, 251
Varga Józsefné, Bata Julianna 122, 122, 214, 243,
247, 247, 263
Varga Kálmán 88, 90, 94, 299, 304
Varga Mária lásd Szappanos Gézáné, Varga
Mária
Varga Mihály 82
Varga Zsolt 2, 221, 223, 242, 247, 248
Varga-Kókai Andrea 2, 8, 221, 223–228, 317,
318, 332
Varjas Sándor 125
Várnagy Miklós 82
Vas Sándor 311
Vass Lajos 191
Vécsei Miklós 220
Vedres István 220
Vékás Kovács Rozália 293
Velkei Amália 186, 293
Velkei Antal 88, 186
Velkei család 186
Velkei Erzsébet 49
Velkei László 311
Velkei Marcella 185
Velkei Mária lásd Árvai Mártonné, Velkei Mária
Velkei Vendel 294
Velkeiné, Pócz Ilona 188, 343
Venczel Z. 29
Vendel, Szent 186
Veres Géza OFM 65
Veres János 82
Veres Julianna 293
Veres Péter 190, 194
Veresegyházi Béla 112
Verseghi Terézia 294
Vidra Tamás 135, 205
Vitárius Endre 57
Weisz Adolf 17
Winnetou 162
Wlassics Gyula 190
Zajtay Artúr 89
Zakar Edit lásd Muharay Elemérné, Zakar Edit
(Margittay Edit, írói név)
Zalai Ernő 42
Zayzon Béla, dr. 193
Zelenai Tibor Károlyné 7
Zimay János 89
Zoltán Ilona lásd Püski Sándorné, Zoltán Ilona
Zombori Annie 187
Zöllei Ilona lásd Rigó Lehelné, Zölei Ilona
Zsótér Teréz 300
331
Fotóalbum
FOTÓALBUM
Hajtapuszta a fotós szemével
1. rész
Varga-Kókai Andreának hívnak, hobbi szinten fotózom. Amikor hallottam
Zsoltitól a könyvről, és mondta, hogy néhány fénykép is elkél, nagy lelkesedéssel ajánlkoztam. Nagyon szeretek fotózni, a természetet a legjobban. Bár nem
tanyán nevelkedtem, de a nagyszüleim vidékiek voltak, és igencsak lelkesedem
annak a kornak a hangulatáért.
Az első hajtai kirándulásunk kitűnő volt. Belevetettük magunkat a környékbe, ami nekem, ha nem is teljesen, de új volt.
A templomnál kezdtünk. Igaz, ekkor még csak kívülről volt lehetőségem pár
képet lőni, de reméltem, hamarosan beleshetünk belsejébe is.
A templom után megnéztük a tejcsarnokot is, illetve ami maradt belőle.
Sajnos, már nincs jó állapotban. Valaha itt dolgozott Zsoltiék mamája. Érdekes
és egyben szomorú volt látni, hogy mennyire elhanyagolták az évek alatt, ezt
a korábban szebb kort megért épületet. Mára sűrű gaz nőtte be, és fák veszik
körül, az ablakai betörtek, és a porta előtt egy kutyus vigyáz az épületre.
Utunkat folytattuk, és találkoztunk egy fiatalemberrel, aki most újítja fel az
egyik hajtai tanyát. Behívott minket, és megmutatta nekünk a hatalmas területet. (Bár lehet, csak számomra volt hatalmas.)
Annyira megnyugtató volt a csend! Nem volt városi zaj! Annyira más itt
az atmoszféra! Azt hiszem, hogy akik egykor itt éltek, azok mindig ide vágynak vissza, akik pedig nem, azok el sem tudják képzelni, milyen lehet, vagy
tévesen azt képzelik, itt nem lehet élni. Én szívesen élnék itt. Azt gondolom,
mindig az a típusú ember leszek, aki a pestieknek vidéki, a vidékinek pedig pesti marad. Pesten születtem, de a gyermekéveimet Ecseren töltöttem.
Majd egy további költözés után Jászberényben kötöttem ki. De mint említettem, a nagyszüleim vidékiek voltak, egészen pontosan nagykőrösiek. Ugyan
nem tanyán éltek, de ahogy most barangoltunk, fel-felsejlettek a régi emlékek
a régi nyarakról. Például a kukoricagóréé, hogy mennyit bujkáltunk benne,
meg hogy kijártunk a mamámmal a földjére, és bizony segítettünk is neki,
vagy ha nem, akkor elfoglaltuk magunkat. Hiszen abban az időben nem volt
se internet, se mobiltelefon, se semmi ilyesmi. Mégis azt hiszem, azok voltak
a szép idők.
Ezután egy közelben élő házaspárhoz mentünk, Tóni bácsihoz és Éva nénihez. Idős koruk ellenére itt élnek, nem vágynak már máshova, mivel egész
életük ideköti őket.
332
Hajtapuszta a fotós szemével
Mindenkit ismernek itt. Anekdotáztak a fiúkkal (férjemmel és a sógorommal), a beszélgetés végén körbevezettek minket kicsiny hajlékukban, a gerendás
kicsiny házon, amely emlékeztetett a nagykőrösi házra. Jó volt a múltba vis�szacsöppenni! Ami csak nekem a múlt, hiszen ők most is ebben élnek. Állatot
tartanak, földet művelnek.
A rövid beszélgetés után nyakunkba vettük a Hajtát. A férjem nagyszüleinek háza sajnos már romokban hever, ahogy a képeken is látni lehet majd.
A hajdani melléképületeknek már csak a hűlt helye van meg, a természet vis�szavette, ami az övé volt.
Azért a romokból még felismerhetőek a hajdani szobák meg az istálló, és
még a gémeskút is ott áll a tanya bejárata előtt, mint hajdanán, igaz csak romosabb állapotban. Átverekedtük magunkat a terepen. A fiúk megmutatták,
hogy hol legeltek régen a tehenek, merre volt a kiskonyha. Egy igazi időutazás
a múltba, ebben a változó korban. Köszönjük a Simon család engedélyét a fotózáshoz!
A tanyasoron a következő a szülői ház volt. Az idő vasfoga itt sem volt kíméletes: bár a ház is és a melléképületek is állnak, de lassan tönkremennek, az
udvart itt is benőtte a magas fű és a sűrű gaz, a tető meg már itt-ott lyukas.
Átgázolunk a növényzeten, a fiúk bekukucskálnak az ablakokon, felsejlenek
az itt töltött évek.
A kíváncsiságunk továbbvisz minket. A Hábencius család engedélyével körbejártuk a tanyát, kívül és belül. Nehéz volt a bejutás, de bementünk. Az épület
belül csupa pókháló, a mennyezet több helyen levált, viszont a bútorok java
még bent van. A nagyszülők zöld konyhabútora is megvan még, igazi kincs. De
sajnos az idő martalékává vált minden, pedig valaki megpróbálta felújítani, de
félúton valamiért abbahagyta. Odakint áll még az istálló, a góré is. De már csak
idő kérdése, meddig. Közben pedig megy a nosztalgiázás. Zsolti meséli, hol
mit csináltak, hogy valaha nyitott verandás volt a ház, és hogy gyermekkorukban ennek a szélén ülve ették a dinnyét. Megmutatja, édesapja, hol bütykölte
a Wartburgot. Sugárzik róla, mennyire szerette mindezt. Lehet szegények voltak, de mindenük megvolt.
Készítek még pár fotót kívülről, beszívom a levegőt, amely friss. Nyugalom
van. Mikor már visszafelé autózunk, az ablakból lesem a tájat és az elsuhanó
tanyákat. Sokuk feledésbe merült már, de néhányban még laknak. Furcsa érzés
kerít hatalmába. Szomorú, hogy mi, emberek ezt hagyjuk, és a nagy fejlődés
pedig azt hozza, hogy a 21. századra ezek a tanyák szép lassan eltűnnek.
Következő alkalommal felfedezünk két keresztet.
333
Fotóalbum
2. rész
Egy szép tavaszi, de hideg napon útnak indultunk. Kísérőink Kisnémet Tímea és gyermekei. A Hajta 63. előtt találkoztunk, majd követtük őket, be a Hajta mélyére. Timi édesapjánál hagytuk az autókat, és belevágtunk. Az időjárás,
a szelet leszámítva, jó volt.
Csodálatos a nádassal körbevett terület! A Hajta-mocsár mellett mentünk
el. Majd egy olyan úton haladunk tovább, ahol autóval nemigen lehet járni,
mert a traktorok és a munkagépek teljesen kijárták. Erdős részen barangolunk,
csodálatos a levegő, majd felsejlik a mocsár.
Gyönyörű a látvány! Egy program keretében megújították a mocsarat, újra
feltöltötték vízzel, és az élővilág újra birtokba vette. Egy gyönyörű hattyúpár
lebeg a vízen, szárcsák veszekednek. Messze a nádasban egy kilátó magasodik.
Továbbmegyünk: pár méter múlva megpillantjuk a felújított keresztet. Vele
szemben kicsi pad. Megpihenünk.
A bokorban felfedezni vélek egy kőből készült talapzatot. Valaha ezen állt
a kereszt, amit a II. világháborúban lefűrészeltek és eldugtak. Sajnos a felirat
már nem látszik, az idő során kivehetetlenné vált.
Folytatjuk az utunkat, élvezzük a tiszta levegőt és a természetet. Útközben
fákra akasztott madáretetőket fedezek fel. Majd egy kisebb tisztásra értünk,
balra egy kis híd vezetett át a patakon, jobbra a Halasi-tanyák vannak, a hamisítatlan gémeskúttal. Takaros kis tanya, melengeti a szívemet. Elidőzünk picit
a friss levegőn.
Visszautunkon útba ejtünk két elhagyatott tanyát. Még mindig szívfacsaró
érzés azt látni, hogy hagyták így tönkre menni ezeket az épületeket. Körbejárunk egy valaha szebb napokat megélt sertéstelepet is. Ahogyan a tanyákból,
ebből az épületből sem sok maradt, a teteje beszakadt. Nincs nyoma az életnek.
Az épület mögött egy elhagyatott, elrozsdásodott Trabant árválkodik. Visszatértünk kísérőnk édesapjának tanyájára. Aztán Timi megmutat egy fantasztikus ibolyatengert. Eláll a lélegzetem. Utoljára a gyermekkoromban láttam en�nyi virágot. Szuper volt látni!
Még maradtunk Timiéknél, és élveztük a környezetet. Készítettem itt is pár
képet, a libákról. Csodás nap volt! Talán majd legközelebb a másik keresztet is
felfedezzük. Húsvétra új túrát szervezünk.
Sajnos később a többi túráról lemaradtam, és a további közös munkákból is
kimaradtam a munkám adta elfoglaltságok miatt, de hálás vagyok így is, hogy
rengeteg remek embert megismerhettem. Mind csupa szív, segítőkészség, akiket összehozott a múlt és a szülőföld szeretete! Jó volt ezt így megélni, ebbe
belecsöppenni. Ezúton is köszönöm sógoromnak és férjemnek a lehetőséget,
hogy részt vehettem ebben a kis kutató munkában! Nagyon élveztem, bár a vé-
334
Hajtapuszta a fotós szemével
gén a technika megtréfált. De szerencsére nem veszett el semmi! Remélem,
a képeim segítségével egy kicsit másoknak is vissza tudom adni a Hajta hangulatát!
Mappa super regulatione fluviorum, exsiccatione lacunarum et...
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára / National Archives of Hungary, Budapest,
Helytartótanácsi térképek, HU-MNL-OL-S 12-XIII.-30.
335
Fotóalbum
Bedekovich Lőrinc térképe 1798-ból.
Eredeti közlés: Fodor Ferenc: A Jászság életrajza, Jászok Egyesülete és „Jászságért” Alapítvány,
Budapest, 1991. A Jászok Egyesülete engedélyével.
336
Hajtapuszta a fotós szemével
Jászberény külterületének térképkivágata III.
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Szolnoki Járási Hivatala Földhivatali Osztály.
Minden külterületi szám 0-val kezdődik. Egy területen belül lehet, lakótanya, $: szőlő, gy: gyümölcsös, c: szántóföld (latin culta: megművelt szántóföld), L: legelő, mocs: mocsár
337
Fotóalbum
A Magyar Honvédség 1942-ben készítette el a térkép négyzethálóját, ebből készült az új, jobban
áttekinthető térkép 1995-ben.
Faragó László hagyatéka
Túraútvonalak a Hajtán. Faragó László hagyatéka
338
Hajtapuszta a fotós szemével
Kecskésné Szappanos Zsuzsa, Lengyel Lajosné, Kisnémeth Katalin és a hajtai csapatépítő túrák
alapján készült térkép
339
Fotóalbum
Kecskésné Szappanos Zsuzsa, Lengyel Lajosné, Kisnémeth Katalin és a hajtai csapatépítő túrák
alapján készült térkép
340
Hajtapuszta a fotós szemével
Urna. Késő vaskor. La Tène-kultúra (Kr.e.
III. sz.) Jászberény-Hajta–halom,1. sír.
Korongolt kerámia. Damjanich János Múzeum, Szolnok: 83.1.22.
Kard. Késő vaskor. La Tène-kultúra (Kr.e. III. sz.) Jászberény-Hajta –halom, 13. sír. Kovácsolt vas.
Damjanich János Múzeum, Szolnok: 91.12.1.
Gyöngyfüzér díszítésű karperec. Késő vaskor.
La Tène-kultúra (Kr.e. III. sz.) Jászberény-Hajta-halom, 7. sír. Bronz lemezből,
üreges. Damjanich János Múzeum, Szolnok:
leltári szám nélkül.
Kengyel alakú gyűrű. Késő vaskor. La
Tène-kultúra (Kr.e. III. sz.) Jászberény-Hajta-halom, 12. sír. Ezüst. Damjanich János
Múzeum, Szolnok: 83.1.39
341
Fotóalbum
Kelemen Norbert és Mózes Irén esküvője, 2017. október 17-én
342
Hajtapuszta a fotós szemével
Velkeiné Pócz Ilona akvarelljei a kápolnáról
343
Fotóalbum
Közösségépítés, Hajta-puszta Team
Csapatépítés, 2021. május 1.
Hajta legöregebb fáját csak heten értük át! 2021. május 1.
344
Hajtapuszta a fotós szemével
Kertrendezés és favágás Szatmári Mártinál, 2021. június 19.
Csapatépítés 2021. július 24-én, a Király-tanyán I.
(Korábban Halasi Miklós bácsi tanyája).
345
Fotóalbum
Csapatépítés 2021. július 24-én, a Király tanyán II.
A felújított kereszt megáldása:
2021. szeptember 12.
Kelemenné Mózes Irén, Sisa
Miklósné, Czalbert-Halasi
Julianna, Kelemen Irina és
Norina, Szatmári Márti
346
Hajtapuszta a fotós szemével
Király tanyán.
Forrás: Borsányi Attila fotós (Jásztelek-Pusztamizse)
Templombúcsú, 2021. augusztus 20., fr.Varga József Kamill
ferences szerzetes
347
Fotóalbum
II. körzet, Hajta tanya 77. A tanyák számozása a múlt század első felében történt meg, meglehetősen következetlenül.
Amikor valakit otthon találtak, akkor az a tanya kapott egy
számot. A következő kiszállások idején pedig a többiek.
Libák Kisnémet Kálmán tanyáján. A legtöbb tanyán libát is
tartottak.
A kutya elválaszthatatlan segítőtárs! Hajta 77.
348
Hajtapuszta a fotós szemével
Hajta-mocsár és Hajta-folyás
Hajta tábla
Faragó László elhelyezi az első Hajta táblát, 1987-ben
Gémeskút téglával és betongyűrűvel – Hajta 77.
349
Fotóalbum
Csónak a Hajtán 1959-ben.
Beszteriné Kovács Julianna fényképe
Csónak a Hajtában 1989-ben.
Beszteriné Kovács Julianna fényképe
350
Hajtapuszta a fotós szemével
Adjuk vissza a vizet a Hajtának!
Hajtapuszta
351
Fotóalbum
Hajta-mocsár, madárles
Hajta-mocsár légi felvétel. Forrás: Borsányi Attila fotós (Jásztelek-Pusztamizse)
352
Hajtapuszta a fotós szemével
Buschman Ferenc, Faragó László a Hajta kutatói és Hortiné
dr. Bathó Edit a Jász Múzeum igazgatója
Lepkék a Hajtában – Gyöngyházlepke (Faragó László fotója)
353
Fotóalbum
Lepkék a Hajtában – Nagy pávaszem lepke
(Faragó László fotója)
Bütykös hattyú
Zöld gyík hímje
354
Hajtapuszta a fotós szemével
Mocsári teknős, Faragó László fotója 1994-ből
Orrszarvúbogár, Faragó László fotója
Kovács Tibor a gyöngyösi Mátra múzeum bogárgyűjteményének ismertetésekor376 három Hajta-mocsárból származó cincért említ:
KOVÁCS Tibor: A Mátra Múzeum bogárgyűjteménye, Cerambycidae (Coleoptera). In:
A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994.), Folia Histrorico Naturalia. Gyöngyös, 153., 154. és 162.
376
355
Fotóalbum
Plagionotus floralis376 – FM
– Jászberény, Hajta-mocsár,
1987.07.10., 3;377
Chlorophorus varius378 – FM –
Jászberény, Hajta-mocsár, TVT
1988.07.22;
377 378 379380
Phytoecia icterica379 – 2 KL – Jászberény, Hajta-mocsár,
1987.07.10., (KL= Kerek László gyűjtése)
Ugyancsak a múzeum gyűjteményében találhatóak az alábbi földipoloskák,
amelyeket a Hajtáról gyűjtöttek be.381
Lucernacincér
Kiss Ádám és Kovács Tibor szíves közlése: Mátra Múzeum, Gyöngyös.
379
Díszes darázscincér, Bogarak rendje (Coleoptera), cincérfélék családja (Cerambycidae).
380
Murokcincér, bogarak rendje, cincérfélék családja, Lamiinae alcsalád.
381
KOVÁCSNÉ FÖLDESSY Mariann: A Mátra Múzeum Heteroptera gyűjteménye. In: VARGA
András (szerk.): A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 13., Folia Histrorico Naturalia. Gyöngyös, 1988., 66.
377
378
356
Hajtapuszta a fotós szemével
Coreus marginatus, Hajta-mocsár,
88.VI.7FM (1)381
Odontoscelis fuliginosa, Hajta-mocsár, 88.
VI. 6. FM (1),88.VI.7FM (1)382
Antheminia lunulata, Hajta-mocsár, 87.VII.10FM (1)88.VI.7FM (1)381
382 383 384
A közönséges karimáspoloska a rovarok osztályának félfedelesszárnyúak rendjébe, a poloskák
alrendjébe és a címerpoloska-alkatúak alrendjébe, ezen belül a karimáspoloskák családjába
tartozó faj. Az állat a Coreus rovaniemi típusfaja.
383
A szőrös pajzsos poloska a fedelesszárnyúak rendjébe sorolt poloskák alrendjében a címerpoloska-alkatúak alrendjébe tartozik.
384
Fakó gyümölcspoloska.
382
357
Fotóalbum
Mocsári kosbor, a Hajta címervirága
358
ELŐFIZETŐK
Bánhalma
Szappanos Lajos nyugdíjas
Boldog
Szűcs Attila Gorda Tünde andragógus
Budaörs
Garai Andrásné nyugdíjas
Török Éva bolti eladó
Garai Erzsébet háztartásbeli
Budapest
Jászok Egyesülete „A Jászságért” Alapítvány
Dr. Dobos László közgazdász-szociológus
Vidovich Anikó klinikai kutatási asszisztens
Molnár Tibor
Skuczi Klára irodavezető
Fazekas László szakács
Göb Dia termeléslogisztikus
Szappanos Zoltán vállalkozó
Farkas Béla nyugdíjas
Dóczy Imre nyugdíjas
Soltész-Kókai Ildikó asszisztens
Babucs Éva könyvkiadó
Bata Ilona nyugdíjas
Matók Viktor banki dolgozó
Garai András nyugdíjas
Kisnémet Gábor rendszergazda
Kispál Zsolt informatikus
Cegléd
Baráth István
Dunakeszi
Bodnár Gabriella üzletvezető
Dunavarsány
Halasi József géplakatos
Farmos
Velkei Sándorné nyugdíjas
Felsőtárkány
Sütő Melinda kereskedő
Göd
Bodnár Szabolcs vállalkozó
Gyomaendrőd
Rácz Istvánné, Kisnémet Piroska nyugdíjas
Gyöngyös
Hegede László sekrestyés
Horváth Vilmosné nyugdíjas
Juhász Györgyné nyugdíjas
Juszt Lászlóné nyugdíjas
Kovács Ferencné nyugdíjas
Szimon Enikő diák
Törőcsik Jánosné nyugdíjas
Várallyané Johanna tanár, hitoktató
Varga Kamill OFM
Gyöngyöstarján
Kerekesné Gedei Andrea
Gyöngyössolymos
Márkus Mária tanár
Gyömrő
Bata István nyugdíjas
Hevesvezekény
Földes Irén nyugdíjas
Jászberény és Portelek
Taczman András diakónus
Sinka Ferencné nyugdíjas
Pócs Tiborné ügyintéző
Urbán István lakatos
Tamás Zoltán igazgató
Jászberényi Gazdák és Polgárok Köre
Balláné Nagy Katalin tanár
Szigeti Tamásné iskolatitkár
Molnárné Telek Katalin nyugdíjas
Heringei Mária nyugdíjas
Turupulyi László
Kocsis Zsuzsanna
Demeter Sándor tanár
Nagyboldogasszony Katolikus Iskola és Óvoda
Ilonkáné Baranyi Zsuzsanna ny. tanár
Mester Árpád tanár
Berecz Jánosné tanár
Muhariné Mészáros Katalin tanár
Vidovich Lászlóné ny. tanár
Kármán Istvánné nyugdíjas
Szabó Attila tanár
Fábiánné Völgyi Erzsébet
Kisnémet Péter
Molnár Ferencné nyugdíjas
Egressy András jogsegélyszolgálati ügyintéző
Farkas Tibor Bence rendőr
359
Fábián Rigó Attila vállalkozó
858. sz. Jász cserkészcsapat, Vércse örs
Vidovich Kálmán mérnök
Kun Tibor tanár
Parti Jenő faipari mérnök
Litkei Zoltán faipari mérnök
György Lászlóné nyugdíjas
Tóthné Muhari Ildikó ny. tanár
Szalainé Tóth Erzsébet tanár
Vargáné Deme Katalin nyugdíjas
Deme Jánosné nyugdíjas
Kis Béláné nyugdíjas
Barta László Attila ny. tanár
Vidovich-Báró Anna tanár
Gerner Ferenc ny. mérnök
Litkei Ildikó tanár
Vidovich László ny. vasutas
Velkei Kálmánné nyugdíjas
Forgács László
Kovács Lajos dr. jogász
Kovács Éva ny. tanár
Sasné Bibák Erzsébet adminisztrátor
Molnár Györgyné pedagógus
Bakki-Nagy István nyugdíjas
Cseh János dolgozó
Erős Sándorné nyugdíjas
Márkus Mária tanítónő
Katona Katalin ny. tanárnő
Pesti Lászlóné nyugdíjas
Besenyi Vendel ny. agrármérnök
Besenyi Orsolya dr. kórházi orvos igazgató
Besenyi Péter vállalkozó
Taczmann László nyugdíjas
Bucholsky Tünde tanárnő
Taczmann Tamás vállalkozó
Járomi Antalné nyugdíjas
Tóth Rudolf nyugdíjas
Csirke Istvánné nyugdíjas
Yosef Assefa dr. főorvos
Szegedi Ferencné
Hájos Pál ifj. üzemmérnök
Muhari Tibor Ferenc ny. agrármérnök
Kisnénet László nyugdíjas
Patakiné Kocza Anita rendezvényszervező
Király István nyugdíjas
Bóna Nándor nyugdíjas
Vas Albertné nyugdíjas
Rusvai Károlyné nyugdíjas
Kuli Mátyásné nyugdíjas
Muhari István festőmester
Mészáros Péter nyugdíjas (Portelek)
Velez Lívia ügyféltájékoztató
Kövér István nyugdíjas
Szabó Pálné nyugdíjas
360
Pesti Lászlóné nyugdíjas
Bolla János jászkapítány
Körei Nagy Kristóf egyetemi hallgató
Hering Antalné ügyvezető
Bathó Tibor nyugdíjas
Hortiné dr. Bathó Edit múzeum igazgató
Jász Múzeum
Nagy Tamás tanár
Keszthelyi Zsolt elektrikus
Korbély Katalin dr. ny. közjegyző
Nagyné Koncz Éva nyugd, pedagógus
Papné Varga Bernadett titkárnő
Nagy Jánosné nyugdíjas
Balogh Katalin műszaki előkészítő
Bóna László nyugdíjas
Varga Zsolt irodai ügyintéző
Beszteri Ferencné nyugdíjas
Szabó Béla nyugdíjas
Borics Károlyné, Benke Erzsébet nyugdíjas
Benke Pálné nyugdíjas
Matók Antalné nyugdíjas
Beszteri Júlia kereskedő
Beszteriné Kovács Julianna rtg. asszisztens
Kovács Ágnes kereskedő
Szatmári Márta adminisztrátor
Varga József nyugdíjas
Oláhné Kövér Csilla kereskedő
Szabó Sándorné könyvelő
Bajor Istvánné nyugdíjas
Varga-Kókai Andrea műszakvezető
Arnóczki Ferencné nyugdíjas
László László tanuló
Varga Edina kereskedő
Lengyelné Katalin nyugdíjas
Matókné Kobre Katalin nyugdíjas
Visnyei Zoltánné nyugdíjas
Hetesiné Pálma nyugdíjas
Kelemenné Mózes Irén gyesen lévő anyuka
Limbóczkiné Badari Tímea szülésznő
Vas Károlyné nyugdíjas
Mészárosné Mizsei Edit óvodapedagógus
Halasi Balázs ny. tűzoltóezredes
Halasi Balázs szerszámspecialista
Kiss Sándorné, Halasi Erzsébet nyugdíjas
Juhászné Kiss Erzsébet vállalkozó
Kiss Márton tanár
Ádám Sarolta ápoló
Dobákné Anita közp. óvoda dajka
Oláhné Szalóki Marianna óvodapedagógus
Bada István tsz. dolgozó
Nagy Józsefné nyugdíjas
Nagy József szőlőtermesztő
Barad Zsolt kőműves
Muhari Lajosné gazdálkodó
Csizmadia Sándorné nyugdíjas
Lendvai Lászlóné nyugdíjas
Hajzer Sándor nyugdíjas
Bathó István őstermelő
Tóth István polgárőr
Gedei Miklós vőfély
Csáki Pál nyugdíjas
Gedei Melinda
Besenyi Piroska nyugdíjas
Burka Zoltánné
Kormos Erzsébet
Hegedűs József Lászlóné eladó
Bujdosó Lajosné nyugdíjas
Benei Edina tanár
Kövér Lászlóné nyugdíjas
Badari Józsefné, Ács Mária boltvezető
Kisnémet Antal ny. tűzoltó
Gulyásné dr. Kovács Adrienn jogász
Visnyei Andrea lovasoktató
Jászfelsőszentgyörgy
Zomboriné Szabó Erzsébet őstermelő
Tóásó Mária ált. asszisztens
Szabó Józsefné, Koncsik Erzsébet
Beszteriné Koncsik Rozál nyugdíjas
Jászjákóhalma
Farkas Lászlóné nyugdíjas
Mizsei Erzsébet nyugdíjas
Magyar Ferenc nyugdíjas
Terjéki Tünde polgármester
Kisnémet Tamás autó-karosszéria-lakatos
Pusztamonostor
Sós Zsolt családi gazdálkodó
Sátoraljaújhely
Lóczi Tamás róm. kat. pap.
Szeged
Besenyi Zsuzsanna dr. nukleáris medicina
szakorvos
Szentlőrinckáta
Tógyer Sándorné operátor
Szentmártonkáta
Farkas András nyugdíjas
Borics Tímea háztartásbeli
Szolnok
Verseghy Ferenc Könyvtár
Kecskés László ifj. informatikus
Újszász
Kecskés László buszsofőr
Kecskésné Szappanos Zsuzsanna (Kole) nyugdíjas
Szarvas Rozália nyugdíjas
Konkáné Juhász Erzsébet óvónő
Városi Könyvtár
KÜLFÖLD
München
Elisabeth Sorger nyugdíjas
Lajosmizse
Kovácsné Terenyi Éva nyugdíjas
Terenyiné Besenyi Mária nyugdíjas
Miklósné Besenyi Erzsébet nyugdíjas
Miskolc
Kovács Péter
Nagykáta
Szabó Károlyné MEÓS
Szabó Tünde Edina műkörömépítő
Csajbók Krisztina dr. állatorvos
Palkó Anita pedagógiai asszisztens
Kisnémet Tímea háztartásbeli
Juhász István őstermelő
Mézes Andrea honvédségi dolgozó
Mézes Mihályné nyugdíjas
Mózesné Cz. Halasi Irén nyugdíjas
Balogh Miklós ny. tanár
Turbuczné Szarvas Tímea bejárónő
Trencsényi-Vörös Gabriella agrármérnök
361