Fájl #37: "jaszsag08.pdf"

JÁSZSÁG
T Á R S A D A L M I , M Ű V E L Ő D É S I , G A Z D A S Á G I É S I R O D A L M I FOLYÓIRAT
I. ÉVFOLYAM
JÁSZBERÉNY, 1 9 3 0 J U L I U S
9 - 1 0 . SZÁM

A Lehelkürt-monda l e g u j a b b megvilágitása
Ellenmondások és bizonytalanságok a jásztörténelem hőskorából
és — h o g y a n f o l y t l e a z a u g s b u r g i c s a t a ?
A Magyarságban egyszer kétnapos
polémia folyt a Jászmuzeum ügyszeretettől eltelt igazgatója és Solymossy Sándor
tudósunk között, amelyre az okot Solymossynak egy tudományos felolvasáson
tartott néhány mondata szolgáltatta, mely
szerint Lehel vezér kürtjének nincs semmi
— történelmi alapja.
A lefolyt vitában muzeumigazgatónk
véleménye, nagyon helyesen, abban csucsosodott k i , hogy a kürt — lehetett Lehel
vezéré.
A Lehel-monda és vele együtt az
egész jásztörténelem adataink nagymértékü hiányossága folytán találgatásokon
és feltevéseken alapszik és a kutforrásoknak nagyon kevés sugarával kell megelégednünk, hogy az ős-jászmultra valamelyes helyes fényt vethessünk. Mindnyájan,
kik kevés, de lelkünkhöz tapadt ereklyéinket büszkeséggel valljuk magunknál, —
meg kell, hogy egyezzünk abban, hogyha
itt alább csakis elfogadható és történelmi
tényeken és logikus feltevéseken alapuló
következtetésekbe bocsájtkozunk, azzal
nem fosztjuk meg a kürtöt nimbuszától,
hanem azt, mint Jászberény idegencsalogatóját ugyanoly szeretettel, a megismerés
és a tudás szeretetével fogjuk továbbra is
dédelgetni magunkban. Büszkék leszünk
rá egyszerüen ugy, mint arra a ritkaműremek ezeréves bizánci kürtre, melyhez
— Lehel vezér hősies és egy ritka gesztusu mondat nemesveretü mondája tapad.
Mikor a magyar törzsek Árpád vezérlete alatt az uj hazában régi szokásaikhoz hiven megszálltak egy-egy földterületet, a központilag elhelyezkedő Árpádtörzs közül defenzivszerűen huzódó többi
törzsek köralakban szállták meg az ezeréves ország fundamentumát képező kárpáti medencét. Ebben az övezeti rendszerben Huba és Lehel (Lél) törzse a

mocsaras Csallóköz, a mai Pozsony, Győr,
Komárom és Nyitra megyék területén
szállott meg. Ez a törzs a dunai kijáró
legfontosabb ponntját kapta és védelmezte azt a svábok, bajorok és csehek
ellenében.
A Jászság területére szállott Aba,
Kurszán, Káta, Ákos, Zounoch (Szolnok)
és Bicske hadnagyokról ugyanakkor biztos
tudomásunk van. Arra azonban nincs
semmi támpontunk, hogy az ittlakó jászok
mégis Huba és Lehel messzelakó törzsében nyertek volna katonai beosztást, mikor arra egyébként területi helyzetüknél
fogva sem volt semmi indok. Tudnunk
kell, hogy a honfoglalók egyes törzseinek
elhelyezkedése — a surlódást kerülendő —
egyes törzsek között természeti határokat
tett s igy a jászságot elválasztó Zagyva a
fejedelmi törzs és a Kabarok törzse között — természetes határul esett. Igy a
jászok, ha igaz volna az, hogy Attilával
jöttek be, katonailag hamarabb beoszthattak volt vagy a fejedelmi, vagy a kabarok törzsébe.
A Lehellel való közösség tehát egy
fatális s talán pár évszázaddal később
datálható és mendemondaszerü történelmi
tévedés folytán juthatott felszinre. Ennek
a tévedésnek alapja kétséget kizárólag
az a mondai közhely, melyet egyik vitázónk a vitában tényként idéz, hogy : „Zsolt
fejedelem a jászok hűségét megjutalmazandó, külön kapitányt. Lélt és Bulcsut (!)
rendelte kormányzásukra, amikor is a
jászok a régebben Bizáncból zsákmányolt
kürtöt Lehelnek adták ajándékul."
Ez a citátum tehát a Lehelmonda
komplexumába belekeveri egy eddig hozzánk közömbös törzsnek a vezérét. Bulcsut, aki pedig a Balaton körül, a Horkák
törzsének szállóhelyén kapott örökjogot
messze — a Jászságtól.

Ára 4 0 fillér.

A vitában másik tévedés volt az
augsburgi csata históriája. Ennek története
minden lirizálás nélkül — az 1930-as,
egészen uj adatok és kutatások szerint —
a következő:
955 nyarának elején a magyarok
Bulcsu és Lél parancsnoksága alatt —
német krónikairók szerint százezren —
Bajorországba törtek. A magvar seregek
valósággal elárasztották*) Bajor- és Svábország dunajobbparti részeit, mire Ottó
(a németrómai császárság megalapítója)
azonnal összeszedte hadait,
utközben
frank, cseh segitőcsapatokkal megerősödve
délnyugati irányba indult, hogy még svábföldön kényszerítse ki a döntést a magyarokkal. Seregéhez csatlakozott a frankeredetü Vörös Konrád, aki előzőleg a
franciákhoz pártoló hütlen lotharingiai
Giselbert tartományát kapta — hercegi
cimmel. A nyolc nagy dandárra tagolt
német királyi sereg, majdnem 12000 ember a Duna balpartján délnek kanyarogva.
Ulmnál kelt át a folyón.
Ulm közelében egy kisebb magyar
őrcsapattal a magyarokkal szövetséges
Berthold gróf portyázott, aki Ottó közeledésének hirére hiradás végett vágtában
rohant vissza a magvar főcsapathoz, mely
Augsburgot már kétnapja ostromolta.
Ez a nap 955 augusztus 9-e volt. A
magyar fősereg azonnal abbahagyta az
ostromot s a nyugatfelől közeledő ellenség elé sietett, amely szintén gyors menetben közeledett.
A két sereg másnap Augsburgtól
félnapi járóföldre, a Lech-folyó balpartján
elterülő ligetes-cserjés mezőségen találkozott. A magvar sereg Bulcsu és Lél
alatt vitézül verekedett. Rendes szokása
szerint — csellel kezdte a harcot, egyrésze hátbatámadta a német Ottó seregét s
annak trénjét. mintegy háromezernyi csehet és svábot szétszórt. Konrád herceg
frank emberei élén azonban hirtelen támadással visszaveri a magyarokat, az
előbb elfogott foglyokat kiszabaditja s
azután Ottó oldalára siet, ki csapataival
ekkor kezd felfejlődni a magyar sereg
elé. A német lovasság zárt sorokban ront
a magyarokra, akik kemény és véres kézitusában alulmaradnak s visszavonulásra,
majd gyors menekülésre kényszerülnek.
A Lech folyón átusztatva s uszva kavargó
zürzavarban futnak Augsburg alatt keletfelé, nyomukban a győzelmes szászokkal,
bajorokkal s az előbb még szétvert csehekkel. Az Augsburg alatti dombos mezőségen a fegyverek, lovak és emberek
*) Szent László kori Gesta Ungarorum és Hóman: Magyar őstörténet, keresztény királyság cimü
munkája.

2

zajánál hangosabb a győzelem hire, mely
gyorsabban száll a futó magyaroknál s
igy aztán a pár kilométernyi uton a bajorok a megerősítésükre siető morvákkal
a folyók partján, erdők szélén, bozótos
utak mentén lesbeállva, kegyetlen dühvel
gyilkolnak és tizedelnek a rendetlen magyar sorokban. A magyar fővezérek fogságba kerülnek. Az előbbi kalandozások
annyira rettegett hősét, egy kiváló katonai
tudásu és nagy koncepcióju magyar vezért — Bulcsut a bajorok. Lehelt a csehek
ejtették tőrbe s egy harmadik társukkal
Regensburgba hurcolták, ahol Henrik bajor herceg, bár halálos betegen feküdt
bezárkózva várába, — felakasztatta őket.
Ez volt az augsburgi ütközet.
Az emlitett hirlapi vitában muzeumigazgatónk az ujabb történelmi konklúziók
szerint már megdöntött alapon azt állitja
a Lehel-monda egyes adatait megvilágitandó, hogy — Lehel a kürttel nem is
vághatta főbe Konrád császárt, mert Konrád még 45 évvel előbb nyillövés következtében elesett.
A történelem az augsburgi ütközet
idején nem ismer Konrád császárt, csak
herceget**) s aki épen eléggé kivette a
részét az augsburgi győzelemből. Viszont
tény, hogy Konrád herceg a győzelem
sikeres megindítása iránt, a csata további
folyamán valóban áldozatul esik egy —
nyillövésnek.***) Halálának pikantériájához
tartozik, hogy ugyanazok a csehek, akiket a csata kezdetén a szétszórt trénnél
a magyarok kezéből megmentett, pőrére
vetkőztetik és kifosztják, bár szövetségesük volt. Ugylátszik a történelem analógiákat szolgáltat ugy a multban, mint a
jelenben.
Hóman Bálint történelemtudósunk
ehhez csak annyit fűz, hogv "a magyarnép költői képzelete az ő halálához fűzte
később Lehel kürtjének szines mondáját."
Egyáltalán nem kell magunkat kevesebbnek éreznünk, ha tudósaink kutatása
nyomán napvilágra került, hogy egyik
lelkünkhöz tapadt mondánk adatait idegenből vették át a későbbi ősök Az a
jelenet a vesztőhelyen, mikor a halálraitélt vezér kürtjét kéri cselből s vele a
„császárt" agyonüti — Solymossy szerint
is — egy régi bizánci monda egyik motívuma, amely a magyar képzeletvilágban
azáltal lett különösen magyarrá téve, hogy
végére a büszke magyar észjárásra valló
mondat került: Előttem méssz és szolgám
leszel a másvilágon . . .
K. J.
**) A szájhagyomány vagy a Karolingok utáni
Konrád frank herceggel, vagy a későbbi Konrád
császárokkal téveszti össze.
***) Hóman id. m.

Fiatal jász művészek
G e c s e Árpád, festőművész. (Született 1900. Alattyán.) Képzőművészeti akadémiai tanulmányainak befejezése után,
hol Balló Ede és Rudnay Béla voltak mesterei, tanulmányutat járt Olaszországban.
Itt egyik állomásán a nagy velencei festőiskola mestere — Stefani irányította. Róma,
Nápoly, Velence, később Bécs: egy-egy
fejlődésfokozatai magyarosizü és erős tehetségének. Sikerrel szerepelt.a stockholmi
és több budapesti tárlaton. Érdekes képe
a Jász menyecske a tükör előtt, valamint
friss, erős és ujszerü szinérzéke nyilvánul
meg többi vásznain — Falu vége, Zagyvamenti alkonyat, Vihar után, Hazatérő j u h nyáj. Portréfestői talentuma is elsőrangu.
A szolnoki művésztelep tagja, de nyarait
rendszeresen Jászberényben és szülőfalujában tölti, ahol tehetségének, ugy szinfelfogás, mint perspektíva és beállitás tekintetében speciális és ujszerü objektumok
akadnak. A Jászság
több munkáját már
ismertette.
Koháry M a r i l l a , zongoraművésznő.
(Született 1905. Pittsburgh.) A törzsökös
jász Koháry-családból származik, édesatyja
évtizedekkel előbb kivándorolt Amerikába.
Az ott született Marilla zenei talentuma
kora-iskolás korában tanitóinak figyelmét
felkeltette. Az amerikai tempóju kisleány
elhatározta, hogy belső lelki kényszerének
enged, a zenére adja magát és bámulatos
energiával s szorgalommal már alig huszéves korában több zenei társaság tagja,
akit az amerikai közönség kegyébe fogadott nagyszerű Liszt-, Chopin- és Respighiinterpretálásai után. Nemsokára a pitts-

burghi Tuesday Musicalclub tagja lett s
mint ilyen — máris sok önálló hangversenyt adott. Az amerikai zenekritikusok különösen kiemelik bámulatos Liszt: Magyar
Rapszódia-interpretálását,
amit magyar vérmérsékletének könyvelnek el. 1928 elején
megvált az ottani K D K A rádióleadóállomás kötelékéből és a Hershman-féle tekintélyes ösztöndijat megkapván NewYorkba költözött, ahol a hires Damroschféle zeneakadémia tagja Friedman zongoratanár mellett. Azóta New-Yorkban él.
Székely Mihály, operaénekes. (Született 1901, Jászberény.) Jászberényi tanulmányainak elvégzése után Budapestre került, hol László Géza tanár fedezte fel
nagyszerű orgánumát. László avatott keze
alatt feltünőszép hangja csakhamar szindussá és szélesskálájuvá fejlődött s mikor
a László-növendékek Városi Szinházban
tartott vizsgaelőadásán Alpár Gittával, egy
másik született énektehetséggel együtt szerepelt, — művészete azonnal az operaház
tagjává tette. 1926 óta a m. kir. operaház
tagja. Nagyobb szerepein — a Denevér cimü
operából Frank kórházigazgató, az Aidában
és többeken tul — egyik legnagyobb sikerét Tobia Gorrio—Amilcare Ponchielli
legújabban szinre került dusszinü operájában, a Gioconda-ban érte el. Itt Alvise
Badvero, az inkvizíció elnöke szerepét kapta,
amelynek tökéletes férfias és drámai figurát adott. Hangja a legmélyebb regiszterekben erőteljes, meleg, bársonyos zengésü
és végig, a magasabb fekvésekig lirai erővel szárnyal.

OLVASÓINKHOZ!
Egy
esztendeje,
hogy m e g i n d i tottuk folyóiratunkat.
A
Jászsággal,
— melynek tartalmát mindenkor
magasabbrendü
és hézagpótló
célzatu
szempontok
szabták meg előttünk —
tulajdonképpen
merész lépésre s z á n tuk el
magunkat.
Talán a mindenkire
egyformán
nehezedő
mai gazdasági
viszonyok,
talán tulméretezett
dolgot adtunk a
jászföldnek,
nem tudjuk, — de folyóiratunk
fentartása,
mely alatt költségeket
nem
kiméltünk,
egyre
nehezebbé
vált. Miután
nem volt mögöttünk
szervezet,
csupán
előfizetőink tábora, amely azonban
nem érte

el azt a számot, hogy
lapkiadásunk
veszteségmentes
lett volna, — elhatároztuk, hogy a Jászság
egy
egész
évfolyamát
minden
nehézség
közepette mégis átadjuk
a
közönségnek,
ami ezzel az utolsó számunkkal
befejezést
nyert.
Kérjük megértő
olvasóközönségünknek
folyóiratunk
iránt
táplált
szeretetét
és támogatását
arra
az
időre, mikor—viszonyok
javultával
és kedvező
feltételek
között—abban
a szerencsés
helyzetben lehetünk u j r a ,
hogy megindithatjuk
második
évfolyamunkat.

Jászság szerkesztősége és kiadói
3

„Talky"
Mindezideig nem sok magyar hangosfilmet láthattunk, de be kell vallanunk,
mind bárgyu kisérletek voltak és az alsórendű igényeket tudták csak kielégiteni.
A magyar hangosfilm eddig — papája, a
magyar némafilm után indult s hogy
eredeti indulása rossz forrásból táplálkozott — eleve el volt itélve. Hiszen elég
visszagondolnunk az eddigi néhány produkcióra: Pekár: Kis hős-ére. Zsabka :
Tavasz a viharban cimü üresen puffogó
szólamaira és alakjaira. S elég itt Dénes
szavát idéznünk, aki ezeket mondja a
Magyar Szemlében ezekről a selejtes munkákról: Az eddigi magyar filmek elszomoritó példáját mutatták annak a korlátoltságnak, amely a magyar faji müvészetet
teljesen félreértve, népi sajátságok exotikus
beállitásában, vagy nagyhangu romantikus
történelmiségben rótta le kényszerü adóját
a magyar kulturával szemben.
Ez a mindenáron való szinpadias és
felüleletes magyarkodás valójában sokkal
többet ártott, mint használt.
Egyrészt elkomolytalanitotta a magyarság mélységes faji jellemvonásait,
másrészt bombasztikus hazafiaskodásával
megakadályozta a mélyebb emberi problémák szabad müvészi kifejtését. A magyar faji értékeket pedig az általános emberi értékek sikjában kell kivetiteni, nem
pedig lerántani az exotikumok. hazafias
frázisok, "Kossuth-apánk" emlegetésének
cifra panoptikumába.
A magyar népdalok kincsesbányája
a hangosfilmek zenei anyagára, a magyar
népmesék groteszk, csodálatosan eredeti
fordulatai a filmek szövegére hatnak majd
jótékonyan. Igazán tehetséges, európai
látókörü szakemberek elkelnek még, akik
nem engedik majd a népdalok fenséges,
tisztult világát — cigányos handabandává
és a magyarnép ragyogó képzeletvilágának
és a történelemnek csodás termékeit szinfalhasogató romantikává fajulni, mint eddig
kivétel nélkül láttuk . . .
De mit szóljunk a magyar hangosfilmhez, mikor az amerikai és a többi is
— rossz?!
Azt a kétségtelen kiábrándulást, melyet
eddig mindegyik hangos keltett, immár nem
lehel — leplezni s hogy az emberi beszédet két oktávval lejjebb hozza, a hang
egyéni karakterét megsemisiti - ezeken
az apró szervi hibákon még talán lehet
segíteni. Ezek esetleges technikai fogyatékosságok, melyek idővel teljesen kiküszöbölhetők lesznek. De mit láttunk eddig?
Eddig csak sablonos, egysíku operetteket.

4

melyekben az élő mozgás plaszticitása,
az élő tér, az élő szinek finom intenzitása
természetszerűleg hiányoztak. E tekintetben
tehát a hangosfilm rossz utakon indult.
Nem lehet operetteket adnia, mikor természetben sokkal tökéletesebbet láthatok,
azaz egyáltalán nem is szabad célomul
kitűzni azt, hogy konkurense legyek az
operettnek.
A film eddig olyan nemzetközi müvészet volt. melynek horizontjai csak föllibegtek, utai csak megmutatkoztak, de
ezt a végtelen nagy lehetőséget — tartalommal, masszával nem tudtuk megtölteni.
Éppigy a hangosfilm nem szoritkozhat
egyidejű kisérőzenére sem, nem lehetnek
hangfestő ambiciói sem, miután az obligát
zenét egyrészt a tökéletes mozizenekarok
tökéletesen meg tudták oldani, másrészt a
valódi, ezerfutamu élet millióvariánsu szólamát a megkötött teljesítményü gép nem
fogja tudni sosem visszaadni.
A mikrofonnak az a hibája, hogy a
messzi hangot nem fogja fel, a közeledő
hangot pedig a robogó erővel érzékelteti
s azonkívül, hogy a felvett hang levetitésekor nem tudjuk, hogy az a hang milyen
irányból jön, soha sem lesz megszüntethető.
Az elvontság, a valóságábrázolástól
való eltekintés jelenti a film számára az
egyedüli művészi lehetőséget. A valóság,
a látható és megtapintható élet lefényképezése, bármily raffinált legyen az, —
zsákutcába vitte volna a filmet, amig rá
nem jöttek volna arra, hogy a mai modern
élet tulzsufolt érzéstömegeit, a mai bizonytalan határu érzéskomplexumokat az eddig
ki nem használt ráfényképezéssel
megdöbbentően ki lehet hozni. S tényleg, a
filmet ezentul majd meg kell komponálni,
mert ezentul a mozdulatok pergő játéka
nem a valóság kopirozása lesz hanem
egy minden tekintetben felsőbb valóságot
visszatükröző müalkotás. A ráfényképezést
illetőleg történtek érdekes, hatásos és
százszázalékos eredményű kisérletek (A
nagyváros szinfóniája, Dzsingisz kán, A z
élő holttest), de mindezeket elfujta a hirtelenül betörő, a tömeg izlésszegény kivánalmait kielégitő egyremásra tolakodó
sok hangosfilm-produkció. Most eljött ez
az idő. A magasabbigényü közönség
azonban türelmesen vár és hisszük —
nem sokáig.
Miután lapunkat a ráfizetések következtében bizonytalan
időre — sajnos —
kénytelenek
vagyunk
beszüntetni,
kérjük
hátralékos előfizetőinket és
hirdetőinket,
hogy az elmaradt összeget
postafordultával
a kiadóhivatal cimére sziveskedjenek
megküldeni.
Kiadóhivatal.

Beszélgetés Sásdy Sándorral
a magyarföld u j regényeinek szerzőjével
Többször találkoztam már vele, mig
szembe nem kerültünk. Először Bécsben,
a Nyugat utánam küldött számában olvastam novelláját, a Nyolc hold földet.
Aztán hazakerültem s hosszu idő mult el,
mig egyszer egy napilap husvéti mellékletében olvastam egy kisregényét. Ez a
kisregény hangulatos rajza volt a falusi
életnek, egy nyári idill, lehelletkönnyedségü finom elbeszélés. Jean Sarmanték
tollára emlékeztetett. Akkorában jöttem
meg Párizsból s az utolsó hetekben még
kinn láttam, a Comedie Champs Elyséesben egy szinművet (Jean Sarmant: Leopold
bien siéme) — teljesen az a hangulat, de
itt, Sásdy elbeszélésében — magyar iz,
magyar levegő, de franciás finomság.

Móricz Zsigmond terrénuma, ehhez a
tárgykörhöz nem nyulok.
— Legszivesebben a falvak magyarságával foglalkozom, az egyszerű földmivesemberek lelkével, küzdelmes életével.
Azokkal, akik előtt a jelen rettenetesen
nagy technikai vivmányai ismeretlenek s
akik ellenségként is állanak velünk szemben . . . Az autósoknak rémei a falusi szekeresek, a jegyző rádióját egy helyen
szét akarták a parasztok törni, mert "az
hozza a nagy hideget, hiszen előre bem o n d j a . . ." Sok, sok tennivalója lesz itt
a kormányzatnak. A faluszövetség néppropagandája nem sokat ér, eddig láttuk.
Talán a 14 éves korig való iskolai tankötelezettség . . .

Nem uj hang volt a magyar irodalomban, de érezte az ember, hogy ezekután még sokat találkozik vele. Azután
megjelent a Vadludak,
röviddel utána
Hanna nagy utja . . . Ezekben a regényekben minden remény valóra vált, — a vidéki élet detailjeinek a legbrilliánsabb ismerőseként mutatkozik be és előttünk
— a vidéki emberek előtt — szinte klaszszikusként tünik elő problémáival és megl
látásaival.
Gárdonyi és Móricz után — még
neki is vannak uj hangjai, uj szinei a
magyar vidék, az ujabb magyar vidék, a
Trianon-utáni magyar vidék alakjainak és
társadalmának megrajzolásához.
Most Sásdy a Pécsi Napló szerkesztője. Itt kerestem fel s kérdezhettem a
vidéki élet problémái felől.
Szerkesztőség a szó tiszta értelmébenugy, ahogy az ember elképzeli: vaskos
iróasztalok fölé hajló, szorgoskodó ujságirók, állandóan csengő telefon, lázas lótásfutás, néhány kéziratcsomag, korrektura,
nyomdagépek zaja . . . Szombat délután
volt, készült a vasárnapi szám . . .
Sásdy külön szobába vezetett. Magas,
fekete, harmincévkörüli fiatalember. Mindjárt a tárgyra tér. Érdekes, mondja, hogy
ő a Baranya-dombhát magyarságáról ir
és az — Alföld intellektueljei, ügyvédek,
orvosok, jegyzők keresik fel leveleikkel.
— Igy hát nem csak öntől hallom
— mondja — hogy mennyire vágnak az
ottani viszonyok az én irásaimban megrajzolt témákkal, problemákkal. Igaz, engem csak a jelen problémái érdekelnek.
A multat Krudy Gyulának hagyom, engem a falusi parasztság és a kisváros
polgára érdekel. A dzsentriosztály meg

— És isznak . . . Bort, pálinkát, mindent . . . Fontos, hogy szesz legyen, a
gondolkozásra törő, de semmit megmagyarázni nem tudó agynak eltompitása.
Pedig a paraszt sem ostoba. Az élet nagy
problemáit ő fogja fel a leghelyesebben s
bár anyagias és ragaszkodik a földhöz,
van érzéke ezek iránt. A másik: a föld.
Életének ez a leitmotivja. gondolkozásának középpontja. Ekörül forog minden
napja, ekörül forog a rokonság, a szerelem. A községi ügyek vezetését is a főbiró képében legtöbb helyen a nagyobb
földdel biró gazda kapja. A világháboru
után azonban érdekes jelenséget tapasztalhatunk. Azon a részen, ahol nincs a
pusztitó egykerendszer, a gyermekeket beadják a városba, tanuljon. Kitanittatják
egy mesterségre, lesz belőlük borbély,
csizmadia. Hazakerül a falujába, látókörének aránylagos terjedelmessége imponál
falujának és bár földje — nincs, mégis
megválasztják birónak . . . Sok helyen olyat
ültetnek a birói székbe, aki a háboruban
ugyszólván "világot járt". Ezeknek persze
tágabb a szemük, a lelkükben egy nagy
változás és a sok tapasztalat emlékével
nagyon is aktivak tudnának lenni, ha
mindamellett a sok kiállott szenvedés le
nem tarolta volna ezeknek a cselekvőképességét.
— Nagy baj, hogy a higiénia teljesen
hiányzik. A falu népe lassan elköpködi a
tüdejét. Ez az untig ismételt probléma ma
keresztülvonul a legtöbb regényen. A tüdővész tizedeli a falut, a poros, fátlan falvak
perzselő levegőjü nyarain és az összezsufolt, szellözetlen szobák tespedt telein
pusztul a magyarságnak a szelekcióra
legértékesebb része.
5

Abbahagyjuk a beszélgetést. Önkéntelenül elébemtódul a jászság parasztsága,
akik között egészségesebb életfelfogás
alakult ki mégis. Érthető. A jászság parasztjai századok óta szabadok. Önerejükből megváltott földjeiknek végtelen bősége — más lapra tartozik az értékesitési
lehetőség — hozta meg azt a nagy politikai szabadságot is, mely igen érdekes

módon kimutatható lenne a földbirtok
egészségesebb elosztásából is. Itt tisztultabb az erkölcsi és politikai légkör, ötvenéves képviselőt sem tud felmutatni egy
vidék sem.
Ezt a vidéket kellene ismerni Sásdynak, hogy a magyar vidékről alkotott képe
teljes, átfogó és talán minden pontban
megbizható legyen.
K. L .

Konstantinápolyban
A bazár Konstantinápolyban ! Tarka
utcák zűrzavaros összevisszasága. Egész
városrész, sok kis kerek kupolával födve,
boltozott utcákkal. Csak kis ablakokon át
jön be gyér világosság. Még ma, ezerkilencszázharmincban is, keletiesen bűbájos látványosság. Tarka kirakatok, tarka
holmik, tarka emberek. Csendesen pipázó
és nemet bólintó törökök. (Tetszik tudni
ugyebár, hogy a törökök ugy mutatják a
nemet, mint mi az igent és — forditva.)
Görögök, örmények, arabok, zsidók. Bábeli hangzavar. ..Kommen sie, Herr Professor! Venéz, venéz Monsieur le directeur!" (Mert professzornak, vagy direktornak szólítanak persze minden külföldit.)
Huzzák, taszigálják, rángatják az embert.
Erőszakkal vonszolják be az üzletekbe.
Kiabálnak, könyörögnek és szitkozódnak.
Könyvet szerettem volna venni és kivétel
nélkül mindenki rögtön vállalkozott, hogy
elvisz oda, ahol a könyvek vannak. É s
kivétel nélkül mindenki bevitt valami üzletbe, ahol mutatott nekem ékszereket,
törött edényt, szőnyeget, rozsdás kardokat,
szóval mindent, csak könyveket nem. Érdekes, hogy az árusok mennyire kommunisztikus alapon élnek egymással. Ha valakinek nem veszek az üzletében, szó
nélkül átvisz egy másik üzletbe, árut
vesz elő, kirak, mutogat, árat mond, esetleg a tulajdonos jelenlétében, esetleg a
nélkül. Szinte ugy tünik, mintha közös
volna a vagyonuk. Van, aki öt-hat üzleten
is keresztül szalad az emberrel. És ezek
nemcsak ügynökök, szolid üzlettulajdonosok, akik amellett az ügynökösködéssel
járó mellékkeresetet sem vetik meg.
A bazár közepén áll a nagy mosakodó kut. Nyolc irányba hinti sugarait és
állandóan használatban van. Ez az egyedüli
orientáció az összevisszaságban. Körülötte
vannak a főutak, ott folyik a leglázasabb
élet.
Vásárlás: végre nagy nehezen becsalják az embert egy üzletbe. "Kérem,
megnézni nem kerül pénzbe." Ahogy a
vevő benn van, becsukják az ajtót: becsukott ajtó azt jelenti, hogy vevő van a
6

boltban. Egy vevőnél többel egyszerre
nem tárgyalnak.
Azután mutogatnak. Csodaszép régi
szőtteseket, perzsa szőnyeget, drágaságot,
aranyat, ezüstöt. Megkinálják a vevőt feketekávéval.
Már most szeretném látni azt az
európait, akinek ennyi kedvesség láttára
van arcbőre, hogy ne vásároljon. Megkérdezi az ember végre, valami nekiroppantul tetsző dologra, hogy mi az ára?
Hall egy isszonyuan magas összeget. Erre
fölkel és el akar menni, ha csak nem
látta a Baedecker idevonatkozó fejezetét,
vagy ezt a levelet. A z üzlettulajdonos komolyan megijed. Egy kicsit megjuhászodva
értésére adja a félnek, hogy nála alkudni
is lehet. — „ W a s wollen sie dafür geben?"
— mondja a végső kétségbeesés hangján
— „Sagen sie mir den letzten Preis, Herr
Professor!" Erre mond az ember valamit.
Ha sokat akar mondani, mondja a hatodrészét annak, amit kérnek. Elkezdenek
szitkozódni, és nevetni. Kihuzzák a zsebkendőjüket, ezt se adják annyiért. „ D e
tudja mit. Herr Professor, feleárért megkaphatja." Hosszas alku indul meg, győzni
kell türelemmel és idegekkel. Általában,
ha csak nem nagyon ügyetlen a vásárló,
az eredeti ár ötödrészéért kapja meg a
holmit.
A beleegyezést valami kétségbeesetten lemondó kézlegyintéssel adják meg,
mintha azt mondanák: Tudom ugyan, hogy
szamár vagyok, de ejh, mit! vigye el az
ördög!
„Reichen sie mir die Hand. Herr
Professor, reichen sie mir die Hand."
Azután megrázzák alaposan a feléjük
nyujtott kezet. Vétel után ujra feketekávé.
A kávé nagyon finom, persze az az igazi
török kávé, lisztté őrölve és a csésze
alján hagyva. Üditőbb. mint a fagylalt.
Ha megvan a vétel, a kedves vevő
szórakoztatására mutogatnak még egyetmást az üzlet kincsei közül. A szőnyegeket
mind végigsimitják előbb, valami csodálatosan szeretetteljes kézmozdulattal, azután egyszerre kibontják és hajlitgatják,

forditgatják, hogy jobban szembetünjék
bársonyos puhasága és keleti pompája.
Láttam egy gyönyörű selyemszőnyeget.
Négy szerecsen hozta himzett vászonba
csomagolva. Először a vásznat vették le.
azután kibontották a szőnyeget is és táncoltatták a villanyfény alatt. Ezüst volt a szine
és szinte kihívóan mosolygott. A mozibeli
ezüstrókához hasonlított a Dsingiz-kánban.
— A szultán udvarából való — mondta a gazdája, a háremet diszitette és éjhaju, fehérbőrü tündérek pihentek rajta, felséges urukra várva, elgyötört lélekkel, de
vágyó testtel.
Török nőt az utcán alig lehet látni.
Vén banyák, csunyák és törődöttek, üldögélnek a házak előtt, vagy egész kislányok. Frázis, de igaz: kelet a férfiak
országa. Unalmasaknak
és siváraknak
tűnnek az utcák néha. Csupa, csupa
férfi, rongyosak és gondozatlanok, látszik
a szerető női kéz hiánya.
Néhány török nőt is látni azért. V i l lamoson, üzletben. Szép telt arcúak, fátyolt
alig hordanak már, csak valami kis fekete
kendő van a fejükön. Lassankint megszünik a török viselet, régi holmijukat
hangulatra és művészetre éhes idegeneknek
adják el, mint nálunk Mezőkövesden a
magyarok.
Az állatokat nagyon szeretik. Kutyát
nem nagyon látni, amióta 1910-ben kitették őket Protas szigetére pusztulásra itélten,
de macska annál több van. Girbe, görbe
utcák, rengeteg faház, az emelete mindegyiknek előre ugrik erkélyszerüen. Szűk,
piszkos, rendezetlen, kis sikátorok. A z
embernek szive-verése eláll, ha arra gondol,
mi lesz, ha itt egyszer tüz üt ki. Még
Perában, az európai negyedben is alig

találni olyan utcát, melyet joggal lehetne
nagyvárosi utcának nevezni. Büszke toronyházak hatalmas tempóban épülnek, némelyiknek meglepően modern és szép a kiképzése, de a rendezett házsorok, az egységes terv szerint folyó városépités (és a
pusztitás, ami hozzátartozik) még messze
van.
A széles, szép európai utcákból, kis,
bűzös sikátorok nyílnak. A modern toronyház közvetlen közelében nyomoruságos
viskók. A z ujnak és a réginek furcsa
ellentmondása és elkeseredett harca lépten
nyomon. A pompás mecsetek, amikről
lesz még szó, zegzugos utcák és faházak
közt szinte elképzelhetetlen merészséggel
szökkennek magasba és pompájuk és örökké egyhangu szertartásaik keserü ellentétben
állnak, a nyomoruságos sorban piszokban
és betegen élő és az életért itt is elkeseredett harcot folytató emberekkel.
A régi hires Sztambul, Törökország
virága. Bizánc, az aranyváros — halálra
itéltetett. A z élet átvonult a Boszporusz
tulsó partjára, az öreg Ázsia kezd visszaifjodni. Uj városok épülnek odaát, pompás
kikötőkkel. Uj egyetem, vasutállomás, egységes, hatalmas háztömbök. A k i oda át
nem mehet, átmegy legalább az Aranyszarvon, Perába. az üzletek, bankok, gyárak negyedébe, és a vén Sztambul, félig
Ázsia, félig Európa, mindakettőnek a hibáival, megöregedve, elhagyatva
rohamosan pusztul.
Lakosai mind szegények, házai omladoznak. El-muzeumszerüsödik az egész
város, mint Velence tette. Hinterlandja
elveszett és lassankint már csak az idegenek lesznek egyedüli kenyérkeresete.

Preisich Gábor

Történelmi és i r o d a l m i pályázatunk
A Jászság februári számában tettük
közzé kettős pályázatunkra vonatkozó felhívásunkat.

Irodalmi pályázatunkra
novellák érkeztek:

az alábbi

Gyalogutak (Jelige: Vita 100)
Lakodalom (Jelige Miskolc)
Forrásnál (Jelige: Ars nova)
Jászkun ősök (Jelige: História)
Az éjszakában (Jelige: Aurora)
Mátyás gazda vig leánya (Jelige:
A szabadságharc jász hősei (J: 1848)
Első dij).
A redempció (J: Jászberény)
A beküldött munkák Az éjszakában
Szerkesztőségünk mindhárom pályacimü
kivételével teljesen dilettáns irói
munkát — ugy a megírás pongyolasága,
ötletszerü volta valamint az összegyüjtött próbálkozások voltak s igy azokat nivóttörténelmi anyag már ismert adatai miatt lanságuknál, szerkezetbeli lazaságuknál,
— elvetette. Pályázóink nem értették iráskészségbeli fogyatékosságuknál és témeg feltételeink intencióját, mely szerint májuknál fogva alkalmatlanoknak találtuk.
eddig még fel nem dolgozott adatok felEz alól egyedül Az éjszakában cimü
dolgozását kértük.
pályamunka volt kivétel. Ezt témájának
Történelmi pályázatunkra a következő
pályamunkák érkeztek be cimünkre:

7

eredetiségénél fogva közlésre alkalmasnak
találtuk és ebben a számban le is közöltük.
Szerzője Ádámné Kolozsy
Sarolta,
Nyíregyháza,
Kossuth-u. 72.
Ez a pályamunka irói felkészültségénél
fogva sikerrel oldotta meg különleges
feladatát. Friss lendülete, a vég felé foko-

zatosan fejlődő plasztikus előadása, lélekábrázoló készsége és a realisztikus előadás mondanivalóin át kisugárzó poézis a
novellát aránylagosan tökéletessé teszi.
Ádámné Kolozsy Sarolta ügyes és
irói tehetséget eláruló eredeti munkája
eszerint dicséretet kapott.

Sajtórecenzió
A f a l u és város . . .
A Szolnoki Ujság: A postafőnök
esete cimmel igy ir:
„Zsengellér kir. ügyész ur vádirata
igy látja a helyzetet:
"K. J. 61 éves, nős, vagyonos,
magyar kir. postamester, mint tettes és
K. J-né szül. K. K. 53 éves, ovónő, mint
bünsegédi bünrészes . . . bűnösek . . . mert
Jászapátin 1921. évtől 1929. március hó
16-ig a kezeihez letett, illetve kezelésre és
őrizetére bizott pénzeket és pénzértékekkel
biró postai, forgalmi és pénzügyi értékcikkeket 32.499 P. 84 f. értékben jogtalanul
eltulajdonította az által, hogy azokat saját
céljaira felhasználta és a felfedezés meghiusitására és megnehezitése céljából a
forgalmat és készleteket feltüntető számodásokat, rovatlapokat, feladóvevényeket
állandóan és sorozatosan meghamisitotta,
egyes okmányokat pedig elrejtett, vagy
megsemmisitett."
De Zsengellér kir. ügyész ur kitünő
vádirata csak az érem egyik oldala.
A másik oldalon — az egymást bünbe
is követő házaspár portréján kivül — ott
van a falu látképe is, jelen esetben
Jászapátié, a falué, amely
ugynevezett
társadalmi életet mivel. A falué, ahol a
postamester tényező. A falué, ahol az is
fél a hivataltól, aki igaz járatban van.
A faluban rögtön meglátják, ha valakinek öt centivel rövidebb a szoknyája.
Felháborodnak, ha valakinek kulturigényei
vannak, könyvet olvas, vagy puderezi az
arcát. Átnéznek azon, aki autóba ül, modern táncot jár, németül beszél, fogkrémet
használ. Ezzel szemben . . .
K. J-fnek — saját bevallása szerint
— havi 250 pengő jövedelme volt. Viszont
autón járt Parádra fürdőzni, autón járt
Pestre bevásárolni. Nem látták. Nagytraktamentumokat rendezett. Nem látták.
Tőzsdézett, kosztba adta a mások, a
kincstár pénzét. Nem látták. A számláit a
posta hivatalosan rendezte. Nem baj. A
szerdán feladott pénzt hétfőn továbbitotta.
Annyi baj legyen! Öt éven át száz és
száz okmányt meghamisitott. Nem tesz
semmit. Csak ki ne derüljön.
8

Ez az érem másik oldala. Ami nincs
benne a vádiratban.
Az azután megint benne van, hogy
K. J. az egész világot bolondnak tartja.
Azt hitte, elhiszik neki a mesét, hogy
ötszáz milliót elloptak tőle. Meg volt botránkozva amikor látta, hogy megmosolyogják. Pedig mindössze ötszáz millióról
volt szó, negyvenezer pengőcskéről, százhatvan hónapi fizetéséről.
Még jobban fel volt háborodva a
birák és ügyész hitetlenségén az asszony.
Feleségnek feltétlenül elsőrangu, egyesületek elnöknőjének sem lehetett rossz,
de vádlottnak nem vált be. Aminthogy az
ugynevezett jobb asszonyok alkalmazkodó
képessége a vádlottak padján mindig
csődöt mond. Összetévesztik a zsurral a
tárgyalást. Az „ur"-ra opellálnak a biróban
és csodálkoznak, ha nem
"nagyságos
asszony"-nak titulálja őket az elnök??
A jászapáti Jász Ujság válasza:
„Mult számunkban közöltük a szolnoki
törvényszék itéletét Kovács József volt
jászapáti
postamester ügyében.
Most
vissza kell térnünk e tárgyra, mert a Szolnoki Újság május 25-ki száma olyan miliőbe helyezi a per ismertetését, amely
távoleső a tárgytól és méltatlan községünknek becsületes, kulturális haladásra
törekvő társadalmához. Elvártuk volna,
hogy Szolnokon is tudják, hogy Jászapáti
társadalma tul van már azon a primitiv
életfelfogáson, amely felháborodik, ha valakinek kulturigényei vannak, vagy ha
könyvet olvas, autóba ül és németül beszél.
Koncedáljuk, hogy vannak a mi társadalmunkban is álszentek,
van bizonyos hipokrizis, de valószinüleg semmivel se több,
mint — mondjuk — Szolnokon. Valami
azonban nincs nálunk, jászoknál. Az indokolatlan szubjektiv fölényeskedés, az eredetiség hajszolása nálunk nem jut el odáig,
törvényszéki esetet fogkrémmel hozzon
kapcsolatba és a falu lelkét ujságcikkben
sértegesse.
Nyomtatványait olcsón elkésziti és
könyvtári könyveit szépen beköti
Kovács és B a r a n y i könyvnyomdája.

A z u d i n e i nő
Sóspataky Istvánnal az expressz valószinűtlenségekbe himbálón suhant.
Reggel még szegény, de nagyszándéku festőként kelt fel a Borgo Allegrin
álló palota alamizsnaként nyujtott padlásszobájában, fürdetlenül és kócosan s nagyokat pislogva nézett a Piazza Santa
Croce felé. ahol a villamosok és autók
zúgtak.
Aztán homályosan emlékezett az
egyenruhás emberre, aki a közjegyző irását és csekkjét hozta erről az emlékezetes százezer liráról, melyet neki a meghalt nagybátya előleges bizalmaképen az
utra és egyéb költségekre át kellett venni.
Azt hitte — tréfálnak vele. S azt a
rokont is alig ismerte . . .
Elszaladt a Via Cavourra — erre jól
emlékezik, mert a kiéhezettek és a kispénzűek vadságával vett mindent, amire,
gondolta, szüksége van.
Emlékezett napokra, mikor egy-egy
képéért járó pénzét előre beosztotta a
firenzei apró gyönyörüségek lassu kiélvezésére gondosan, de mikor kezéhez kapta
az összeget — az elsikkadt egyetlen bohém
óra alatt vig pajtások között.
S most is : nehéz világos bőröndöt
nézett, bőrveretűt, mélyében elveszett ruha,
lakkcipő, fehérnemű. Ugy vásárolt még
hozzá, hogy tele legyen.
Taxin ment haza. Bement a házvezetőnőhöz, névjegyet irt mecénásának,
megköszönte a jókat s hogy neki most
sürgősen menni . . s voltaképen nem is
tudta, hogy mit ir.
— Nézze, donna Lorca — mondta
irás közben — itthagyom a holmimat,
maga sem veszi hasznát, csak a képeimet
csomagolja be jól. Küldje utánam. Ez
lesz a cimem. Itt van száz lira. Köszönöm
a jóságát magának is.
Az asszony még nézte, hogy megbolondult. És érthetetlen volt előtte az
autó, a száz lira és az a gyönyörü sárgabőrönd.
— Santa Maria ! Santa Maria !
Homályosan érezte, hogy valami
szerencse érte az urat.
— Ó maestro, hála legyen az égnek ...
De nem kérdezősködött. A palotában
ilyet nem ismertek.
István már föl sem ment. Undorral
és szégyennel és büszkeségének megaláztatásaival lelkében nem tudott volna átlépni a régi szoba küszöbén. De ahogy
az asszonytól elbucsuzott — nagy, feketehajú, hosszuráncu némber volt, maga a

Gond — busgondolkozva leesett fiatal feje
a taxiban, hirtelen, szomorun.
Itthagyom Firenzét. . . Itthagyom . . .
Ahogy a Dóm előtt elsöpört az autó,
még keresztet vetett. Nem szokta sose. S
a dóm nagymesterére — Benedetto da
Maianora gondolt, mikor Giottot mintázta
lelkesen. Hány évszázada már!
S hány éve már az ő szent nélkülözéseinek . . .
Egy tömören álló könycseppet érzett
szeme sarkában, de keményre szegett
szájjal lépett be a pályaudvar nyüzsgő
ajtaján.
Mikor a gőzölgőre fütött mozdonyokhoz és a sima, hosszu kocsikhoz ért, már
felszáradt lelkében minden remegés és
csak egy éles tekintet maradt meg halántékából kisugárzón. — Gyilkolni és törni
tudott volna most a pénzzel, a megszemélyesült Pénzzel, melynek ura lett immár.
Az öregasszony hangja sustorgott fülében:
Santa Maria . . . — és ahogyan csodálkozva,
önzés nélkül az öreg szeme rajt pihent,
melynek most érezte sulyát.
Kifáradt egy kicsit. A gyors bevásárlások és a pénz hirtelenjött gyönyöre
megtépázta testét.
Az expressz suhant.
Leszaladt a hegyek magasáról, elhagyta az alagutak sorát és a lombard
mezők zöldje integetett szemei elé. Ferrara
tornyai látszottak már.
Homályosan érezte, hogy egy filmszerü, sok képü és széles indulásu szinjátékba kezdett élete e bolondul könnyen
jött csekk után. — Nyitott szemmel aludt
szinte. Látta az állomások suhanó foltjában a vasutasok és a carabinierik szalutáló foltját, a fák sötétzöld alakját és a
csatornák fel-feltünő ezüstjét a fényben . . .
Már a feleuton tulvagyok. mondta sülylyedten önmagában s gépiesen ismételte
az állomások nevét, hátha még tudja,
mint amikor ideutaztában jegyezte lázasan őket, szegényen és izgatottan. Padova.
Mestre, Portogruaro, Triest, Adelsba, Laibach s azután Dunántul és otthon . .
Tudta még. Csak csodálatosképen nem
jött semmi érzés. Sem hogy hazafelé
megy, felvenni ennek a kis vagyonnak
hatványozott egészét, sem hogy otthon
még meddig marad . . .
Ennek az érzékeny és finom léleknek
a pénz megfeküdte gyomrát. Csak nagysokára tudott gondolkozni ezen. Furcsa
volt. Volt pénze immár és a pénzt mindig mint a nagy elgondolások szülőanyját
hitte és a legnagyobb nyomorában idézte

9

őt a meg-megvillanó képek mellett — hogy:
majd akkor, ha pénz lesz! ha majd nem
lesz ez a robotoló kényszerüség! majd
akkor mit fog csinálni!
Felnézett a csomagtartóra, megigazitotta nyakkendőjét és habozás nélkül
az étkezökocsiba sietett.
Keveset evett. Egy üveg nehéz bort
rendelt és azt szopogatta hosszu ideig.
Mult az idő. A vonat már a livenzai
viaduktokon zengett és a nagy üvegablakon át idevillantak az Adria habfodrai.
Még ide fog majd lejönni visszajövet, —
határozta el, motorcsónakot vesz, a hónaalatt papirokkal bejárja ezeket a sima
lagunákat és az istriai zegzugos, barlangos apró öblöket. J ó ég! mennyi kép,
mennyi ötlet és hangulat! és ez a függetlenség !
Fizetett. Visszament fülkéjébe. Már
jobban érezte magát.
— Latisana . . . — kiáltotta elnyulón
egy hang s a vonat egy percre megállt.
— Csodálatos! Itt nem áll meg a
gyors . . .
Lehúzta az ablakot. Kérdőn nézett
lefelé. Félkarú, sánta és vak emberek. —
Zászlók, rézkürtök sárga öblei meredtek
feléje és a milícia feketegalléru fegyveresei
sürögtek. Aztán a vonat megindult. — A
vasutasnál érdeklődött a folyosón.
— A trieszti rokkantak, uram. A háboru emlékoszlopát avatták s most ezek
a meghivottak mennek haza, vissza.
Lám, milyen csodálatos, hogy a háborut most eszébe hozták. Stimmt —
mondta félhangosan. Amott balra Udine
lesz biztosan. Ismeri a várost. A szomszédos frontról jöttek teherautókon a németekkel együtt, motorostüzérek, mert a
vonat töltésének nyoma sem volt, porban,
vas, cement és sártörmelékek között szaladtak órák hosszáig, mocskosan és izzadtan és alvatlanul. A félig rombadőlt
város főterén megálltak, félórát kaptak,
azt is a németek erőszakolták ki maguk-

nak. A tisztek mindenáron
mosakodni
akartak és volt is annyi nyert idejük.
Aha. emlékszik, ekkor jött életébe
az udinei nő . . .
Olaszul már többé-kevésbbé tudott
s minden köszönés nélkül gyorsan vizet
kért, dobta magáról a zubbonyt, az inget
és önkivületben csapott a frissvizbe s
mosakodni kezdett vadul. Mikor készen
volt. — mi kellett? viz, viz, zuhogó friss
viz az ernyedt izmokra, viz és aztán törülköző a bőrön — ez volt az egész, de
ujjáébredt és ugy csapkodott a nedves
ruhával magára, mint egy részeg, nagyokat fujva, modortalanu! és aprókat pislogva, győztesen.
Künn akkor horvát lázadás hallatszott. Röpködtek a rövid, indulatos károm
kodások s a lihegő szavak már a szobába
nyomultak, amelynek ajtaján bezuhan
egy nő.
Üldözték.
Két nyers, vörösszemü baka rontott
be s mikor a tiszti nadrágot meglátták,
meghökkentek. Meredten és támolyogva
megálltak.
Sóspataky István hüvös, párás testében egy pillanat alatt megnyult a hadnagy.
— Mit akartok! kiáltotta. S rögtön
látott mindent. Felkapta a kardját s mellükbe vágta.
Kiesett a penge és a padlóra pattant.
Leesett a hüvely is csörgőn. S még két
pofonra emlékezik, amit iszonyu indulattal
levágott a két meredt emberre két kezével.
Aztán meg arra. hogy a lány, egy
egészen csodálatos, sötétszemü fiatal lány
— szégyenben és megmenekülten lopva
ránézett, s megcsókolta remegőn a meztelen karját.
Emlékezik rá, hogy ijedten kapta magára a törülközőt és szabadkozott. Hogy
kötelessége, hogy magától értetődő, hogy
kigyulladt haragjában nem is kellett volna
tán a pofonokkal rögtönitélkeznie s hogy
legyen nyugodtt . . . A szavakra már nem

HUBER R U D O L F
VIRÁGKERTÉSZETE J Á S Z B E R É N Y B E N
a levágott virágok, cserepes növények,

alkalmi csokrok és koszoruk

legszolidabb

LEGELŐNYÖSEBB BESZERZÉSI H E L Y E
Virágüzlet: Apponyi-tér 8. szám. (Városházépület)
Kertészeti telep:
Jászberény, III. kerület, Árvaház-utca
14. szám alatt, hol állandóan nagyobb friss növénykészlei áll a mélyen tisztelt közönség
rendelkezésére.
10

és

emlékezik. V a l ó , hogy hirtelenül, a remegő
leány mellett már-már neki is — üldöző
kivánságai támadtak, de uriembersége legyőzte dusvérü fronti hevülését.
Az expressz suhant. És Sóspataky
Istvánban a megmozdult emlékek meleg
árama után nagy fényességgel égni kezdett
a lélek. A lélek, melyet a százezerlirás
csekk után nem érzett magában.
Hogy élt eddig? Szegényen és vergődőn, a pénzt osztva és szorozva a lehetetlen álmokkal és vágyaival elemésztve.
Az udinei nő . . . S multjában halkan
indulva feltüntek a volt szeretők, melyek
oly könnyüek és sulytalanok voltak és
akik oly gyorsan kibujtak a szerelemből.
Társnői, modelek, asszonyok és lányok,
mind, valami hosszu, elmerengő sorban,
ha rájuk gondolt. . . És aztán a front, ahol
nem nyu!t kinálkozó asszonyokhoz és
tábori lyányokhoz. Életében ezt a szünetet
szerette legjobban. Ugy élt, mint a noviciusok, tisztán. A z életét nem féltette ott
a fronton, csak az egészségét. . .
De az udinei nő . . . Nem is váltottak
sok szót. Nem is akartak semmit. A nő
az undortól menekülést. István az uriasságát és korrektségét szerette magában,
azonkivül, hogy félóra alatt csodálatosan
közvetlenek lettek egymással. A z udinei
nő . . .
Barnásfekete haja egyenlő mélységü
volt szemével, melynek árkai lilásan huzódtak a pillák alatt és fölött egy csodálatos területen, amit bucsuzáskor — ni,
milyen élesen emlékszik rá! — nagyon
szeretett volna megcsókolni s ehelyett mégis
ennyit modott:
— Isten vele, asszonyom . . . — s mosolygott hozzá.
— Kisasszonyom! — mondta a leány
halkan, kacéran és ki nem mondott ki-

vánság égett a száján, mert vörösebben
megfeszültek abban a pillanatban szájának
izmai és egy könnyü sóhajt égettek el ott
elhalón.
. . . Hirtelen erős kivánság korbácsolta
fel testét. Felállt, megroppantotta az üres
fülkében derekát s keze megakadt a pénztárca halmán.
A pénz!...
Most! most rögtön odarohanni hozzá!
hátha még lehet, ha még tiszta, ha még
ő is akarja! Felinni a testet s a lélek
millió bolond kivánságait! Befurakodni a
a hajfürtökbe, belefeküdni karokba, leheverni könyeden, várni, várni. Várni valakit!
Várt ő eddig valakit?
Az élete csupa várakozás, csupa
szenvedély volt. de egyvalakit — ó — még
nem várt soha . . . Várni valakit! Az izmok
feszülő tornájával, a lélek remegő diadalával, betölteni egyvalakit!
— Hogy éltem én eddig, micsoda
szennyekben! — dudolta vérrel elöntve
a szive egy ismert költő szavával — hogy
éltem én eddig!
Elöntötte a vér szétfolyva az agyát.
Képek, alakok, mozdulatok, apró szines
sisakkalapok, székre dobott ruha, alig felhasadt szájak, negyed, fél, majd egész
asszonyi figurák nagy vágyakkal siettek
felé, a volt szeretők, az utcán, a villamoson
és társaságban látottak szállottak felé . . .
Akiket valaha látott.
Zugott a homloka már. Egy végtelen
vágy volt a fülke, egy börtön, mély, meleg,
virágos, amelyben csókok villanyszikrái
pattantak ide-oda és szemei előtt nehéz
harmatok peregtek ismeretlenrajzu virágkelyhekre szüntelen. Mint egy hevitő melódia, ugy zugott közben agyában a kiejtett mondat: Várni v a l a k i t . . .

SZABÓ F E K E T E JÁNOS
kőfaragó és épületfakereskedő, Jászbernyben
F a t e l e p : Bercsényi-utca 7 . Siremlékraktárak: Bercsényiu t c a 7 . a l a t t a f a t e l e p e n és a Köhid m e l l e t t (Spekonya-ház)

o
Ajánlja dusan felszerelt síremlékraktárát, hol a legolcsóbban beszerezhető: valódi és fényét megtartó fekete svéd gránit, továbbá mindenfajta és áru márványsiremlék. Mindennemű kőfaragó munkát
vállal sírbolt (kripta) készitést és az összes épitkezéshez szükséges kőfaragómunkát, vasból sirkeritést. Betonáruk. Kedvező fizetési feltételek

11

Várni valakit, mint a fák várják a kát hirtelen. Néha egy kordé, parasztok,
felbukó napot pihenten, várni valakit, mint öszvérek és felvillanó fehér házak. És
a virágok tárják ki magukat a szélnek rend. Mikor volt itt háboru ? Volt-e egyszomjasan, várni valakit — micsoda két általán ?
István nem akart gondolkozni. Csak
szó, István, én mondom neked!
— Nézd, pénzed van, lesz mindened, suhanás, suhanás lágyan, alig zökkenőn
ha eléred Pestet! Lesz villád a hegyek- és egy elkezdődő nagy békeének a száben, őszinte álmaid a vásznakon s mindig ján . . .
Hátrahajtotta fejét. Felnézett az égre.
pénzed, István! Mindig pénzed, mindig,
sose kell érte futni. Minden lesz, amit Apró, habos felhők és a láthatár széléig
akarsz. Messze utak, idegen állomások, alig szürkülő, nyugodt, rózsaszines, kékes,
indiai, spanyol, angol hegyek — kell még? narancsos világosság, mely belesütött a
Mindened lesz! Belefulladsz az izzó életbe szivébe és a fényében látta, hogy már
halk, zsoltáros mezők simultak benne.
ha akarod . . .
Szakadékos,
márgás és agyagos
Nem vette észre az éles kattogást,
a váltókat és az őrtálló szemaforok szilán- parthoz ért az autó és egy traverzes hidra
futott az ut. Az Isonzó . . .
kos testét és a gyors halk megállását.
A sofőr hátranézett:
— Triest ! Triest ! . . . Málhások, uta— Megálljunk, kérem ?
sok, hotelportások, vasutasok s ezernyi
— Nem, köszönöm,
ember sürgött és nehéz kénesfüst ülte
Igy mentek Udinéig.
meg torkát, ahogy eszelősen fel akart
A város az egyik kanyarodóban fekiáltani:
héren és vörösen megvillant. Hét óra le— Nem akarok! nem akarok!
hetett. István felfigyelt. Lehetetlen! Ez
Egy hordár bedugta vörös fejét.
— A poggyászomat, gyorsan! — nem Udine m á r ? !
A sofőr hátraszólt :
Nem ismert a hangjára. Ő parancsolt? Ő
— Rögtön Udinében leszünk, uram.
szólt ilyen egészséges hangon?
Apró lugasok, házak, nagy gyümölHátranyult tárcájához.
— Egy taxit! És váltsa ki bőröndö- csösök jöttek mindjobban szaporán, az
autó lassult s aztán egy hosszu uton bemet !
futott a városba.
A sofőr megint hátraszólt:
A sofőr becsukta az ajtót:
— Hová, kérem ?
— Hová kérem ? Hotel Genua,
— A térre!
Savoy ?
De István nem ismert a városra. —
Sóspataky István meghökkent. Aztán
Lehet, hogy valami csoda történt, lehet,
határozottan mondta:
hogy az emberek hihetetlen szivóssággal
— Udinébe!
A sofőr a sapkájához emelte kezét. ujjáépítették azt a feldult fészket. Hátha
nem is fog ráismerni a városka főterén a
István bólintott:
házra, ahol valamikor . . .
— Gyorsan.
Megérkeztek. István rámutatott az
. . . Monfalcone felé robogtak már.
István két kezébe temette fejét, nem egyik házra, mely sárgásán állt a tulsó
akart Udinéig semmit se látni. A vonat- oldalon. A nevet megmondta. A sofőr
ban zugott a feje s most a suhanásban nem találta ott. Mentek a másik házhoz.
és a sima uton lassan szivárgott, megfi- Ismeretlen. A harmadikhoz. Á, ez már
gyelhetően alábbhagyott a kavargás a nem is az a hely! De hát hol ?
homloka mögött. A mezők délutáni illata
Kerengtek, megálltak. Indultak öszsuhant be megejtőn és a szénahordás szevissza. István hol erre, hol arra a házra
felszálló tiszaparti szagát érezte orrlikaiban. mutatott.
Lopva felnézett.
A sofőr a sűrű parancstól, István a
Az ut fehér volt a rét keskeny sza- kétségbeesett kereséstől
megzavarodott.
lagja között, jobbról hideg távolabbi szik- Sirás kerülgette torkát.
lák verték vissza gyöngén a tengerbe kéAz emberek figyelték az idegen
szülő napot. Elnézett a másik oldalon. autót, a gyerekek nevettek rajta, az öreOtt már nehéz piniák és olajfák ütötték gek és az asszonyok csóválták fejüket.
fel sötét és ezüstös koronájukat. Szőnyegut Nem tudták mire vélni a dolgot.
vitt le a tengerhez, mely szótalan állt s
István elvesztette a fejét. A zokogás
alig csillogott a narancsos napfényben.
nagyon közel volt a szeme szegélyén. —
Nagy csend volt. Valahol a kocsi Tépte az autó ajtajának bojtját. Aztán a
eleje alól könnyü zizegés hallatszott, néha betorkolló utcán egy nőt látott befordulni.
elhaló tülkölés, mely megszakadt, mintha
Kiugrott a kocsiból. Ó , ugyanaz a
valami haldoklónak vágták volna el tor- mozgás, a lábak és a derék játéka járás

12

közben. Utánaszaladt. Szivdobogás közben megemelte kalapját s ránézett a nőre.
— Kérem ! — mondta a nő.
István megijedt. Nem az. S esküdött
volna rá. S majd kiugrott a szive!
Feje leesett. Marokba fogta a kezét
s leszegzett fejjel nézte a járdát. Uj cementek, uj kövek, simák, tiszták. Nem
töröttek és véresek, mint akkor. Simák,
ujak, mint ez az élet, az uj élet, nem
ismerve a voltat, az elszenvedettet, a kinosat, a gyönyörüt.
Az igazán izzott életet.
Nem szebb volt? Nem jobb volt
szegényen? Osztva és szorozva a semmit,
a keveset, ezernyi álmot süritve elérhetetlen összegekbe. Miért is tett ilyen bolondot? Miért indult el? Kellett?
A sofőr csak nézte. Kétkedőn, ijed­
ten és szánakozva.
— M e n j ü n k , mondta.
— S gyorsan, gyorsan!
Egy arc futott folyton mögötte.
— Gyorsan — tette még hozzá elszáradt szájjal.
Egy hang sziszegett mögötte:
— Nézd, pénzed van, pénzed van !
lesz mindened! Villád a budai hegyekben, asszony majd az oldaladon, ahogy
jól esik. Minden lesz. amit akarsz, menj,
fuss, akarj mindent!
És István most futott az arc elől. A
pénzének tudata elől halálosan.
Szemevilága összébbvillant.
Az élete várakozás, csupa szenvedély volt. Régi nagy és kicsi vágyak oly
semmik voltak mégis. És nincs egyetlen
emléke.
Csak ez az egy tán . . .
Müvészete, hitvallása és sorsának
sorsa mind kicsiny problémák lettek előtte.
A vagyon, mely várt rá türelmesen és a
közeljövő titokzatos homályában lapult,
mint egy babiloni szörnyeteg, — az otthon,
mely nem is volt otthona: fájtak és a
kocsiban lassan és szégyenülten könynyezni kezdett a szeme.
Sötét este volt. A reflektor vakitóan
égett, megvillantva a fák oldalát és a
dombos mezőket. A piniák és olivák álmodva álltak a végtelen éj alatt ezer
titokkal és a motor halkan sistergő zugásába valahonnan a sötétből a tenger mor-

gása vegyült. A csillagok tiszták, élesek
és tündöklők voltak, mintha bele akarták
volna furni égő fejüket a végtelenségbe.
Sóspataky István megérezte nedves
arcát a sötétben. Nem ismert magára. Reggel még nagy nyugodt szándéku, boldog
festőként ébredt a szegényes manzárdban
a Via Borgon, Firenze közepén . . .
Hirtelen éles tülkölést hallott.
Kilobbant egy fény, mely előbb a
szemébe vágott élesen. Feje előre lendült,
el akarta kapni, hogy bele ne ütődjön a
a kocsi oldalába. Uj fénysugár vágódott
agyába, bántón és kiméletlenül.
Aztán nagy ivben, könnyünek és
diadalmasnak érezve magát — kirepült a
hallgatag mezőre.
Halántékán éles fájdalmat érzett. Odanyult. Forró. A csillagok letűntek és az
éccakát beboritotta egy suhogószárnyu
mély feketeség. Csak suhogást hallott.
Nem a motorét, idegenszerüt. Nem aszszonyok ruhájának suhogását vagy lassu
szellőt az éccakai narancsfák között.
Véreset. Meleget. Megizlelte. Vér. Csakugyan. A könnyek eltüntek szeméből. Az
agya még egy percig müködött. Udine,
Udine — mondta elhalón. S még: Mért
jöttem ide? . . .
Mintha a vérrel együtt folyt volna a
gondolat, a kérdések kimondhatatlan tömege, az élet. a kiszámithatatlan és végzetszerü, amit annyira keresett mégis. Megvillant szürkülő, lehullott szemei előtt az
udinei nő.
Akit nem talált meg.
Barnásfekele haja és szeme mélységes messziről jött és mézizüen megnyugtató csókkal simogatta elfehéredő száját, de már nem mondhatta neki: Köszönöm.
— Santa M a r i a . . . — ez volt fel­
nyögve, suttogón utolsó szava.
. . . Harmadnap a régi padlásszobában
ocsúdott fel mély álmából, nagy fehérkötéssel a fején. A firenzei palota ura szállíttatta haza, amint az ujságokban olvasta
a nagy öles betűket, az autószerencsétlenség szines riportját. Az öreg donna
Lorca hajolt föléje ápolón.
Komáromy

József.

S i p o s Sándor nőidivatáruháza
Jászberény, Városház épület.

Legolcsóbb beszerzési forrás!

1

1

Az éjszakában
Irodalmi pályázatunkra „ A u r o r a "
jelige alatt érkezett p á l y a m u n k a .

Sötét csendbe, erőszakosan vágott
bele a köhögés. Egyre erősebben, élesebben köhögött az ember. A másik ágyon
megmozdult az asszony. Először fáradtan
fölnyitotta szemét és belemeredt a feketeségbe. Aztán az ura felé fordult s álomtól rekedt hangon kérdezte:
— Ujra rádjött a köhögés ? pedig
este már nem köhögtél.
Az ember hallgatott. Aztán egy ujabb
köhögési roham után dühösen szidni
kezdte a feleségét.
— Azt akarod, hogy meghaljak!
azért adtál rám este jéghidegvizes ruhát,
most meghültem. Ugy-e ezt akartad ! ? —
Meguntad már a bajt velem ? Nem akarsz
gondozni, jó, ne törődj velem . . . de azért
sem halok meg. Élek addig mig te! Vagy
tovább . . . ! Miért is nem élhetnék addig,
azért, mert nyolc évvel idősebb vagyok,
mint te ? Tévedsz . . .! Mert én igenis akarok és fogok élni, még soká . . . csak te
bird addig!
A sötétben kárörvendőn felvillant a
beteg szeme, elvégre, miért is ne ? —
miért élje őt tul az asszony . . .?
Csönd simult ujra a szobára.
Az asszony mozdulatlanul, szónélkül
feküdt az ágyon. Nem akart semmit. Nem
bánt semmit, csak aludni tudjon. Fáradt
volt, álmos, kimerült és nem alhatott. Ez
igy ment napok óta. Ha egy kicsit elaludt,
felébresztette az ura köhögése és még jó
volt, ha csak köhögött az ember s nem
beszélt néha órákhosszáig. Ő nem tudott
aludni, mert nappal aludt, éjjel — beszélgetni akart.
Az öregasszony nyitott szemmel meredt a semmibe. Szemei előtt megjelent
negyven lepergett hosszu esztendő, tarka,
kusza filmje. Negyven esztendő . . . ! Egy
emberélet. . . ennyi ideje, hogy felesége.
Negyven hosszú év, megpróbáltatások
sorozata, csupa sötét bánat, napok, nélkülözések, gondok tengere . . . és valahol,
tul a sok esztendők során .. . szőke, barna
gyermekfejecskék fájdalma, öröme, gondja.
Felnőtt, szétszóródott gyermekek . . .
és pici sírok a temetőben. Mosolyt adott
az egyik gyermek, könnyet, fájdalmat a
másik. De könny több volt mindig . . . Sok
volt. .. sok gyermek és most nincs itt egy
sem.
Az öregember, az ura maradt még,
az ősz hatvanhétéves ember, aki fél, irtózik a haláltól. A k i fél, hogy előbb meghal, mint a felesége. Nem, ő nem fél a
14

haláltól . . . Egyszer ugyis menni kell, helyet adni a gyermekeknek . . . mint ahogy
azok is el fognak távozni és átadják helyüket az utánuk jövőknek.
Csönd . . . milyen nagy most a csönd...
mintha már odalent feküdne, ahol már
nem fáj semmi, ahonnan nem lehet viszszanézni negyven év során. Ahonnan nem
lehet átérezni, átszenvedni egy hányatttott élet multját. . .
Az órában valami megpattant, erre
figyel most az asszony. Megáll-e? vagy
jár tovább . . . ? Az óra mérte az időt tovább. Az öregasszony nehezen nyögve
megfordult, átnyújtotta kezét az urához.
— Alszol öregem ?
— Nem, nem tudok aludni.
— Haragszol m é g ? Nézd öregem,
én nem akartam rosszat, nem volt hideg
az a ruha . . . nem azért köhögtél jobban.
— Hangja szelid, csöndes volt, lezárt
életdacok kriptája fölött. Lehalkult szavak,
melyben már nincs fölény, nincs erő,
melyből kitörölték az asszonyi évek az
akaratot.
Az öregember párnája nedves volt,
fakókék szemeinek hideg könnyeitől. Sirt,
mert öreg volt már és gyönge, sirt, mert
félt a haláltól, sirt, mert fáj, hogy még
mindig, még most is bántja az asszonyt,
hogy még mindig ő a hibás, ő mindenért.
Az életharcok letörölték róla a gyöngédséget, a megértést. Felhalmozódott keserüségeit hová tegye, kire öntse, ki gyengébb, mint ő . . . ki türi . . . ? Az asszony,
a feleség, az élettárs a vele száz szállal,
ezer kötelességgel összekötött élet.
Sajnálta pedig. Szerette. Hiszen ő
az még mindig, aki valamikor szőke volt
és kékszemü. Ő az, az Annuska, akinek
egykor ablakai alatt huzatta: "Kék nefelejcs, kék nefelejcs a hüségnek v i r á g a . . . "
Egykor, rég, ő volt az a fiatal asszony,
akinek fehér, gömbölyü karján gügyögött
az első gyermek. A k i aztán el nem lankadó szeretettel, asszonyi erővel, szenvedéssel ápolta, gondozta a többit is, akik
azután jöttek.
Az éjszakában hallgatott a két ember
sokáig.
A hajnal szürke ruhája borult az éj
sötét helyére. A két ágy kifehérlett a homályból, szekerek dübörögtek az ablak
alatt és a lovak nyeritve köszöntötték a
reggelt. A kondás-csordás belefujt kürtjébe
és tódult ki a kapukon a tarka bőgő-röfögő
állatsereg, a diadalmas hajnali élet.
Jószagu, friss fuvallat elsöpörte az
éjt, szétszaggatta a hajnal szürke köntö-

sét. A nap eloszlatta a bánatot, elzavarta
a mult árnyait és adott helyébe derüt,
életakarást.
A két öreg arcán rózsaszinben játszott a betűző napsugár és felnyiló szemükben béke tükröződött. Az öregember
szelid hangon mondta :
— Annám, én ugy érzem, jó volna
kifeküdni a napra, a nyugágyba, gondolod, hogy jó lesz?
— Várj kedves, mig erősebb lesz a
nap, majd akkor, — addig én csinálok jó
meleg kávét.

Az asszony frissen felkelt és kint a
konyhában fiatalos fürgeséggel tett-vett.
Mikor készen lett, bevitte a kávét az
urának, az ablakokat kitárta. Betódult a
jó levegő és arannyal szőtt be mindent a
nap.
És a napfényben olyan természetesen hangzott:
— Együtt halunk meg. öregem, ne
félj, nem egyedül mégysz, én ott is veled
leszek . . .
Valahol magasan pacsirta trillázott,
kis torkából szivszakadva tört ki az élet,
a szépség, a szeretet himnusza.

I R Á S O K - K Ő N Y V E K

visszhangra találnak. Sajó Sándor a költészet nagy átalakulásában megmaradt a
Sinclair Lewis: A főutca. (Franklin) réginek és a századvég érzéskomplexumai
A nagy amerikai iró folyamatos stilusa a járják át lelkét. Kétségtelenül nagy költői
a forditó Schöpflin Aladár kezében méltó lélek. Jászberényről nem lehetett volna küemberére talált. A regény nem egyébb, lönb verset irni senkinek, mint neki, mint
mint egy amerikai kis fészeknek, Gopher azt lapunk olvasói is láthatták. Ez ujabb
Prairienek — azaz minden másütt talál- kötetében — érdekes — Adyval rokonnak
ható kisvárosnak sokrétü, elevenen megirt mondja magát a magyar keserüségben.
rajza, ahová egy kis egyetemi nőhallgató A régi, bűnös, istentelen és hazafiatlankerül. A kis, okos nő a kisvárost izlésbe- nak üldözött Ady igy lesz lassan az egyelileg, társadalmilag át akarja gyurni, a kis temes magyarság költője.
*
naiv, — de hiszen ez a regényhősnők
Kellér Andor: Szakszofon. (Genius)
tragédiája — ez a célkitüzése azonban,
kell-e mondanunk, megfeneklik a kisváros A nyugodt polgári világnézet és derü kétembereinek szörnyü esztétikai tompaságán, ségtelenül visszadobja ezt a könyvet:
lelkeinek tespedtségén. korlátoltságán és éjszakai lumpok, bárleányok, lokálpincérek,
szellemi tunyaságán. A történet nem nagy- kártyások, palik és egyébb foglalkozások
igényü, mégis az iró ebbe a keretbe bele- kislélegzetü e rövid regényét. Az élet, küzsufolja szellemének ezerszinü sziporkáit. lönösen a nagyvárosi, nem fukarkodik az
Az emberek benne — minden más világ- eszmei és eszményiség nélküli sorsok
részen feltalálhatók s igy a regény sikert tömegprodukcióitól s igy nem kell bünnek
tartanunk ezt a könvvet sem. Egy grófot
is fog aratni mindenütt.
sem dobott ki kaszinója azért, mert éjjel
*
bárokba járt s tudunk sok családapáról
Gáspár Jenő: Isten leventéje. (Palladis) is, ki nem veti meg az éjszakai élet kis
A nagy eszmék, nagy ügyek és országos könnyelmüségeit. Ilyenekről nem beszélni
mozgalmak mindenütt megtalálják a maguk prüdség volna s bár az igazi társadalom
apró kis üzletes számitásait. A Szent formája, világnézete és törekvéseitől —
Imre-évvel kapcsolatban a magyar társa- eltér ez a világ, mindenesetre érdekes
dalom nyakába sok-sok könyv kerül egy- kisrajz egy másik világról, melyet szintén
idejüleg, melyek az ünneplésből „kiveszik" — emberek élnek. Ezzel azonban még
részüket, de megtalálják számitásaikat is. irodalmi fajsulyát nem mértük meg.
Gáspár könyve e tekintetben kivétel, de
mig egyrészt az egyedül található kis soSzarka Géza: Elnémult
ajkak.(Pallas)
vány forrásmunkából elég terjedelmes és
biztosan formált regényt vezet, addig a A mai magyar gond legsulyosabbik probkönyv diszitését nem mondhatjuk szeren- lémája — az egyke regénye. Lelkes emcsésnek. Kéknyomásu textus — vörös-kék berbarát, rajongó fiatal orvos kerül Mafejdiszekkel! A z alkalmi műnek persze: rokházára, hogy felvegye a harcot a falu
diszműnek kellett lennie. Iskolázott izlésü földéhes népével, az erkölcstelen anyákkal
ember kezében a belső tartalmat nagyon és a falu diktátorával, a bábával. A k i az
életet ismeri, ezek után nem csodálkozhatik
rontja külseje.
azon, hogy a hős, jóakaratu orvos —
Sajó Sándor: Gyertyaláng.
(Szerző elbukik a falu könyörtelen társadalmával
kiadása.) Ezek a nemeshangu, finom öt- szemben. Irója nem vetkőzte ugyan le
vözetű versek a régi izlésü lélekben nagy egyes, talán fiatalságával megbocsátható

15

tulzásait, mindenesetre a könyv hatásos
propagandairat azoknak, akik nem haragszanak a tulságos tendenciafitogtatás miatt.
Erről azonban a szerző nem tehet. A k i
az egyke ellen ir regényt, nem irhat ábrándos szerelemről. A magyar falu rajza
a könyben reális és jónak mondható.

Egyéb
beérkezett könyvek:
Kádár
Imre: A fekete bárány (Erdélyi Szépmives
Céh). R. Hichens: Allah kertje (Szt. István
Társ.) Arnold Zweig: Grisa őrmester (Pantheon). Sikabonyi Antal: Rákosi Jenő, a
publicista (Gergely R.) Klebelsberg Kuno:
Jöjjetek harmincas évek (Athenaeum),
Vladár Ervin : Mi is az a népszövetség?

Műforditások
"0H QUI ME RENDRA

MA

JEUNESSE..."

(Ismeretlen francia költő verse)

Ki fogja nekem visszaadni
Első ifjuságom idejét ...
Ujjászületve, ujra megélni
Huszadik évem örömét ? . . .
Élet! . . . Te türelmetlen
Folyó,
Hol tükrözöl vissza kék eget ?
Multat, — hol teljes az otthon —
Kort, — melyben mindenki szeret.
CHANSON

D'AMOUR

(Ismeretlen költő)

Fogadd e rózsát
Én
rózsaszálam!
— Beleleheltem
A lelkemet —
S mig hallgat ajkam,
Suttog a rózsa,
Füledbe súgja
Szerelmemet . . .
Őrizd e rózsát
Én
rózsaszálam!
— Az óra eljött
S bucsuzni fáj.
Vigasztal s súgja néked:
Várj! . . . Visszajövök érted
Szerelmem ! . . . Vágyam !
Én rózsaszálam!
(Fordította Haász Miklós)

A

MARIAHILFER-EN
(Stephan

Georg)

Magányos, régi, szent
méla-kőkép
Ki sorsokat figyelsz, talán
Az előtted elmenőkét —

Megállok alattad kérve, némán
Panaszkodva — mást nem lehet
Ilyen gyürött szivvel, bénán —
Ó jó Madonna! kiről országot
S kincses utcákat neveznek.
Nyomoruságomat
látodl
És nyelvemen a Szépek dala, hol
A bánat is örömre lel.
De megbicsaklik
valahol
Mert — (Madonna! még sose kértelek)
Csak most táplálj! segits, segits!) —
Még nem éltem ily telet.
Hozd el, hogy egyszer jóllakott
S a szivemhez
szoritalak —
És hűtlenül tovább megyek.

legyek...

Fordította: Komáromy József
*

SZONETT,

STACCATO

Messze, valahol,
nyugaton.
Hol több az arany, a virág, a méz,
A fény s expressz mellett ott a vadon —
Van egy leány. Keletre néz.
Rebbenő
hajkoszoruja,
Benne két szeme. Meleg fényparázs
Messze. Valaki más meg ne fujja :
Ellobbanjon egy mély varázs !
Valaki más meg ne sértse,
Hozzá ne legyen senkinek köze —
Sorsom sorsát le ne késse.
Messze, hol dübörög a világ
— Hüs nyakán ragyog gyöngysornak
Őrizzék meg melódiák . . .

tüze,

Nagy József.

Gombkötő József férfiszabó
Elvállalja a mai kor divatjának megfelelő férfiöltötönyök, felöltők és nyári ruhák, valamint gyermekruhák készitését a legolcsóbb áron. Tavaszi és nyári
gyönyörü mintagyűjteményével hivásra házhoz megy.

Kedvező fizetési feltételek!
Házhoz való hivást, a kiadóhivatalnál is be lehet jelenteni.

Jászberény, I I . , Lövész-utca 10
16

Jászdalosélet...
Ismeretes a szépen fejlődő jászdalárdák évenkint jászsági versenye, melyre
a Jászság községeinek énekkarai — egy
egészévi szorgalmas készülődés és ambició
után — szivvel-lélekkel a legjobb dijakért
szállanak sikra.

18-án Jákóhalmán. a dalosverseny eredményének kihirdetésekor.
"Már a tavalyi dalosverseny is a
politikai számitások jegyében fejeződött be,
mert hiszen az akkor megállapitott pontkülömbség nem födte a valót. Az idei
Az idén, május 18-án Jászjákóhalmán verseny pedig teljesen a pártoskodás jelgyültek össze a jászdalárdák, hogy külö- szavával indult és végződött.
"Dalostestvérek! Nem vádoluk! Igaznösen az értékes ezüst-Lehelkürtért megvivjanak. A zsüri kimondta itéletét a le- ságot mondunk. Szakértő és dilettáns közajlott verseny után, melyen a környékbeli zönség megállapitása szerint az idei verdalárdákon teljesen kiemelkedő országos- senyen a müdalban klasszissal volt jobb
hirü jászberényi Palotási Dalkör, mint meg- a Jászapáti Iparos Dalkör. A népdalban:
csekély pontkülömbség ide, vagy oda. A
vivhatatlan versenytárs, nem vett részt.
versenybizottság elnöke is azt jelezte,
A zsüri itélete — meglepetést keltett. amikor kétórás várakozás után türelemre
Leszámitva a szokásos érzékenységet, mely kérvén a közönséget, nehéz problémának
az egyénenkint fűtött versengő dalárdák állitotta a döntést. Hol van nehéz probléma
között a tetőfokra hágott, mint ahogy ez 27 pont különbségnél? Ahol annyi a difmindig és mindenütt meg szokott történni. . . ferencia — ott a döntés nem nehéz, nem
— érdekesnek és megemlitendőnek tartjuk kétórai tanácskozás eredménye kell hogy
a megörökitésre a jászapáti iparosdalkör legyen.
nyilt levelét a jászdalosokhoz. Ez a dalárda
„Nem akarunk a jászdalosok között
a jászapáti Jász Ujságban tette közzé az széthuzást, pártoskodást. Csak egyet szöalábbi sorokat, amely, ha érzékenységben gezünk le: Dalostestvérek, a dal, a nóta
tulfütött és izgatotthangu is, mindenesetre
- nem politika! Már pedig Jákóhalmán
— érdekes dokumentum. A levél szószerint nem a nagyszerüen előretörő jászárokszálés stiláris változtatás nélkül igy hangzik: lási dalosok, hanem a - politika fosztott
az ellenfél megállapitása
"Kedves Dalostestvérek! A keserü- meg attól, ami
jogosan megilletett volna. Mi
ség, a megbántott igazság adja kezünkbe szerint is
a tollat. A harmadik jászdalosverseny le- politikát nem üzünk. Azzal nem is harfolyása mindnyájunk előtt ismeretes. Fakadó colunk. Dalkörünk és a megbántott igazság
reménnyel. bizakodó akarással indultak nevében közöljük veletek: a jászapáti
utnak a dalosok. A Jászkürt birásának iparosdalkör a jászdaloskerületből kilép,
vágya megremegtette szivüket. — S az többé ilyen versenyen részt nem vesz!
eredmény? Keserüség, a bekötöttszemü nem akar ez, hangsulyozzuk, széthuzásra
igazság, a szépen nekilendült jászdalosélet való felhivás lenni, csak igazság.
„Ennek a megbántott, megcsufolt igazszétbomlasztása. Nem vádolunk mi senkit!
Sem a zsüri tiszteletreméltó müvésztagjait, ságnak nevében kivánunk nektek igensok
sem a versenyző dalosok egy csoportját, politikamentes sikert.
Dalostestvéri üdvözlettel a Jászapáti
— csak a megbántott Igazság nevében
emeljük fel tiltakozó szavunkat: Eddig és Iparosdalkör."
A nyiltlevélhez nem füzött senki komnem tovább! A jászdalosélet, az összetartás lélekharangja csendült meg május mentárt.

Felhasználatlan energiakincsünk, a földgáz
Az alföld kincses gyomrában rejtőzködő egyik értékről Pávay-Vajna Ferenc
főgeológus igen érdekes nyilatkozatot adott,
mely a következőképen hangzik.
Kétezer mélységig az alföldön eddig megfurt rétegek édesvizi mocsárnak a
rétegeződései, amelyek a tercier-korban
sülyedtek alá. A g á z és olaj azoknak az
egysejtülényeknek a terméke, melyek édesés tengervizben milliárdszámra pusztulnak
el és születnek percek alatt. Az elhalt
test a mélységbe sülyed, magával vive

egy-egy zsircsöppet, amely azután a nagynyomás alatt megszappanosodott gázzá
bomlik. Ezt a készletett még növeli a kis
csigák milliárdjainak szintén lesülyedt teteme.
Miként sülyedtek le ezek a rétegek?
Erre a kérdésre az adja meg a feleletet,
hogy az alföld még most is mozgásban
van. A szószoros értelemben mozog a föld.
A Tisza-szabályozáskor. 1890-ben megállapitott fixpontok között számtalan eltolódás van. Átlagban háromszáz millimétert

17

sülyedtek vagy emelkedtek negyven év
alatt ezek a pontok s innen van, hogy
mig egyik helyen emelkedtek a töltések,
a másik helyen lesülyedtek.
Az alföldön husz kilométerenként
váltakoznak a gyürödések hullámainak
mély és magas pontjai. Átlagban tehát minden husz kilométeren kutat lehetne furni
ezeknek a földhullámoknak magaslati pontjain s ezen kutak valószínűleg gázt és
melegvizet adnának. Nem kell tehát arra
számitani, hogy egy kut az egészvilágon
kevés párjával álló kissármási kutéhoz hasonlóan bőven öntse a gázt. Mindenütt
akadna elég értékes anyag, gáz vagy forróviz ahoz, hogy a furás már kifizető
legyen. De ezt nem akarják meglátni az
emberek . . Hajduszoboszlón vagy Karcagon például elég lenne ugy hasznositani a feltörő melegvizet,
hogy
üvegházon vezetnék át és télen ezekben megteremne: a zöldbab, borsó, spárga, azok
a termények, melyekért ma hallatlan árat
kell a külföldnek fizetni egyes ínyencek

miatt Lehetne melegvizet fütésre is hasznositani. De még Budapesten sem látják
be, hogy középületek fütését melegviz
céljára furt kutakkal lehetne a legolcsóbban
megoldani.
Ezeket az eredményeket persze
az olajban gazdag országok megvetik,
minálunk azonban már nagy jelentőségűek.
Milyen jó lenne például nemzetgazdasági
szempontból, ha az alföldi városok világitási vállalatait az ilyen gázkutak látnák
el fütőszerrel. Milven óriási kilátásokat
fed fel előttünk, ha elgondoljuk, hogy az
északi országokba vonatszám vinnénk
télen a frissen termesztett főzelékneműt.
A földgázt Csonkamagyarországon is
évtizedek óta használják malommotorhajtásra, fütésre és világitásra. Pár közeli
helyet kell említenem: Csanádapácán,
Nagygerendáson. Püspökladányon nagysikerü eredmények vannak. Szoboszlón
például a negyedik éve egy egész járást
lát el egy hárommotoros villanycentrálé.

Kulisszák mögül a kulisszák elé!
Intimitások a Radó-társulat tagjairól
A szinházi világban a szinészek megszólaltatására és a szabad véleménynyilvánitásra egyik legbiztosabb mód a szinházi törvényszék felállitása. A komor birák tehát összeültek és megkezdődött
egyenként a becitált művészek kihallgatása.
Az ügyész véleménye után a biróság döntésre nem vonult vissza, a döntést — a
szinházlátogató közönségre bizta.
*
Elsőnek a primadonna lépett a biróság elé. A z ő, valamint a többi művész
ügyének kihallgatását alább adjuk hiteles
gyorsirói feljegyzések alapján.
*
Neve? Emőd Irén. Családi állapota? Menyasszony. Mit szeret legjobban?
Fagylaltot hűs cukrászdában. Kávéházban
nem. Kit szeret legjobban? A vőlegényemet. Mikor lesz az esküvő? Ősszel. Szeptemberben. Legkedvesebb foglalkozása?
Cimszerepeket játszani és főzni, varrni.
Hol játszott eddig? És mi mégis a legkedvesebb szerepe? Békéscsabán. Nyiregyházán . . . A Kék mazurban Blanche
Lossin szerepe.
Az ügyész véleménye : Finom nobilis megjelenése, énektudása és szőkeségének pompája miatt megadjuk a felmentvényt. Hangja, ez a derűsen és csengőn
behizelgő orgánum különösen a magas
fekvésekben bontja ki teljes fényét. Hangvezetése itt megtisztul a hangszálak mun18

kájától teljesen és ezt a csillogó hangot
felszabaditja
tiszta muzsikává. Enyhén
szentimentális és romantikus felfogásban
adja le minden szerepét. Egyetlen hibája,
hogy ha kell — se tud démoni lenni.
*
— Neve? Szokolay
Eta. Hány éve
szinésznő ? S mióta van Radónál? Három
éve. Itt két éve. Hol kezdte a szinjátszást?
Békéscsabán és Orosházán. Kivel szeret
legjobban játszani? Rózsahegyivel a Cigányban, mint Rózsi. És — mondjam? —
Radóval . . . Az öreggel? Nem. a fiatallal . . .
T ö b b kérdést nem kapok? Nem
Ügyészi vélemény: Magas, elegáns
alakja kitűnően érvényesül legtöbb szerepében. Arca a legkitűnőbb szinészi arc.
Egyformán érvényesül rajta a lányos báj,
a demimonde-os cigarettázó gaminség. —
Szerepeinek megmunkálásán egyformán
látszik a szinészi kultura és az ösztönösség. Szinjátszó készségének hűséges szolgája a hangja, ez az egyéni karakterü,
kissé opálszinű, de az érzelmek különféle
megnyilvánulásaiban meggyőzőerejü hang.
Sokoldalu tehetség s egyformán könnyeden
és egyéni charme-mal old meg mindent,
*
— Neve? Korándy Stefi. Foglalkoz á s a ? Naiva. Miért? Huszonegyéves vagyok . . . Miért lett színésznő? Nővérem
b i z t a t o t t . . . Ez nem elég! Hol kezdte? Itt,
Radónál. Mióta? Két é v e . . .

Ügyészi vélemény: Egész lényében
valami derüs es groteszk lányos optimizmus sugárzik. Egyéni profilja, kifejező
nagy szemei s hangjának csengő élessége
varázsos élettel töltik meg a szinpadot.
Meggyőzőhangu alakitása a Diákszerelem
ösztöndijas tanulójában és a Két lány az
utcán Vicájában tökéletest adott, mely
különösen felejthetetlen emlékül maradt a
közönségben. Érzi és éli nagy szerepeit,
minden mozdulata, hangjának minden
modulációja követi szerepei megjátszásának nagyszerü vonalát. Igazi, fiatal és
nagy reményekre jogositó szinésznő.
*
— Neve ? Kőrössy Böske. Mivel foglalkozik? Táncolok és énekelek. S azt
hiszi, hogy ez elég életcélnak? Igen. Mivel menti magát? Nyiregyházán voltam
két évig, azután a Kisfaludy-szinházban.
Ügyészi vélemény: Arcának különös
és groteszkségig furcsa éle — predesztinálják a táncosszubrett-szerepre. Tánca
csupa ritmus és finomvonalu muzsika. —
Arca csupa mosoly és derü, hangja akár
prózában, akár énekben finoman kicseng
az összjátékból és harmonikus vonalu
mozdulatai hangos kacajt váltanak ki a
közönségből. S kell-e ma nagyobb adomány valakinek, mint — a jókedv és derü?
*
- Neved? Vajda Cuci. Foglalkozásod? A társulat legöregebb tagja. Hány
éves vagy? Négy. De vonaton és villamoson három. Miért? Akkor apukának nem
kell jegyet váltani. Váltottál már valakivel
jegyet? Csak a szinpadon. Vőlegényem
meg nincsen. Miért? Mert nem értem el a
korhatárt. Mióta beszélsz igy, felnőttek
szavával? Mióta megszülettem. Szeretsz a
társulatnál valakit? Kuruczot. Miért? Mert
szép fiu. De anyukát szeretem legjobban.
Azután apukát. Azután Irént... Kicsodát?
Emőd Irént. Tudod magad valamivel menteni? Igen. Szeretem a virágcsokrokat, a
csokoládét, a drazsét és a fagylaltot. Kit
nem szeretsz?
Azt nem mondom meg.
Nem akarok senkit kompromittálni.
Ügyészi vélemény: Tehetséges gyerek, akit néha meg kell verni. A szinpadon ügyesen mozog és kész siker. Fitos
orra, szőke, bubis feje és aprón csengő kis
hangja nyeresége a szinpadnak, ahol a
felnőtt játékosok sikere mellé méltó — melleksikert ad, mely némely szentimentális
lelkek szerint: nagy siker.
*
— Neve? Radó László. Hány éve szinész? Tizenegy. 18 éves korában kezdte?
Igen. Mondjon még valamit! A Jókai-szin-

körben voltam egyévig, akkor a Vigszinház tárgyalt a szerződésem felől s mielőtt
aláirtam volna azt, apám visszahivott. Azóta ittvagyok .. .
Ügyészi vélemény: Fiatal, intelligens
szinész. Minden este birja játékkal és ezekben, különösen ott, ahol a darab az ő vállain nyugszik, mindig uj és uj alakitást ad,
tele - ha kell, amerikai vásottsággal, ha
kell, párizsi könnyedséggel s egyformán
uj, ha dzsentri s uj, ha főpincér... Fővárosi mértékű szinész.
*
- Neve? Kertész Sándor. Mióta táncol? Azaz jobban mondva, kérem, 14 éve
vagyok szinész. Hol játszott eddig? Szarvason, Nyiregyházán, Kassán, Debrecenben.
Ötévig a Műszinkör tagja voltam, tavalyelőtt a Fővárosi Operettszinházban, a Miss
Amerikában a táncoskomikus. Ott leépitettek, itt felépültem . . . Tud még valamit?
Parancsolnak talán egy táncot? Papagájdzsessz?!... — Ne tessék a tárgyalás komolyságát veszélyeztetni!
Ügyészi vélemény: Tánca végtelenül
s elegánsan könnyed, szeme feketén csillogó, szája mosoly, táncfigurái ujak. Kell-e
több egy kitűnő táncoskomikusnak?
- Nevük? Szalay Károly és Kurucz
Ernő. Miért állanak itt ilyen furcsán? Sziámi ikrek lettünk. Szalay beteg volt. Kurucz beugrott. A szinlapon Szalay volt. de
Kurucz játszott és azt mondta ájuldozva
a közönség: Hogy milyen jó ez a Szalay!?
(Kurucz tiltakozik). Kérem, komolyan, urak!
Hét igen. Én, Szalay Károly, a frontról
hazajőve, fővárosi szinész lettem. Voltam
a pécsi szinházban is. Legkedvesebb szerepeim: Rip van Winkle, Sztambul rózsája.
Luxemburg grófja, Aranymadár. — És ön,
Kurucz? Ki az édesapja? Nem tehetek róla,
Kurucz János . . . Az Amerikában népszerü
zeneszerző és hegedűművész? Igen. Ezenfelül játszottam a pécsi Nemzeti Szinház­
ban én is. Köszönöm elég.
Ügyészi vélemény: Szalaynak hangja
es Kurucznak feje sürgősen összeadandók.
Ami azután a kivonásból marad, sürgősen eldobandó. Ezt meg kell szorozi Emőd
Irénnel s elosztani a közönség tapsaival
— kész a siker.
*
Neve? Gyulay Endre. Ön szinész
vagy szinházi titkár? Nem igaz. Ön csak
titkár. Sose láttuk nagyobb szerepben — A
legnagyobb szerep és a legnehezebb: titkárnak lenni. — Ügyész ur, mi a véleménye? — A legsajnálatraméltóbb ember a
társulatban. Neki kell a bérleteket és a
pénzt, a pénzt összeszedni Jászberényben
19

KOVÁCS
ÉS B A R A N Y I
KÖNYVNYOMDA

Megyeh
SZÉP,
IZLÉSES
MUNKÁIVAL
ÉS FELTÜNŐEN
LEGOLCSÓBB
ÁRAIVAL
VEZET

JÁSZBERÉNY I I I ,

Jászberényi

néphit,

népszokások és babonák

Az alábbiakban egy vázlatos képet
akarok adni a berényi népszokásról és
babonákról. Hangsulyozom, hogy csak
vázlatos, mert érzem és tudom, hogy jelen dolgozatomnak sok hiánya van. De
erről sajnos, nem tehetek. Tudtommal
eddig a berényi népszokásokról semmiféle ismertetés vagy gyűjtemény nem jelent meg. S igy bizony minden támpont
nélkül gyermekkori emlékezetemre, —
mely bizony bizony az idők folyamán
sokat felejt, — voltam utalva. — Éppen
ezért nagyon kérem a szives olvasót, hogy
bárminemű erre vonatkozó adatok velem
való levélbeni közlését nagy hálával és
köszönettel venném. (A cimemet a Jászság
szerkesztősége megadja. A levél portóját
és felmerülő költségét szivesen megtéritem.)
Régi néphit, de még most is sokan
esküsznek rá, hogy Jászberény Attila városa volt. A város helyét a barátok klastroma körül keresik. Temetkezési helye
pedig, ahol a hármas koporsót elsüllyesztették, az ugynevezett „barátok örvénye."
Másik verzió szerint Attila városa J á s z berény mellett Kerekudvar-pusztán volt.
A hajdani török várból (barátok
klastroma) állitólag Hatvanig — alagut vezetett a várnép egérutjául. Bejárása a jelenlegi kriptából indult volna ki, de idők
folyamán beomlott.
No, de térjünk át a népszokásokra,
ott több mondanivalónk lesz.
Pünkösdi menyasszony
és vőlegény.
Két csoportban járnak, külön a fiuk, külön a lányok. A lányok csoportjában van
a lefátyolozott pünkösdi menyasszony, a
fiuknál pedig a pünkösdi vőlegény. Minden egyes csoport áll a vőlegényből (a
lányoknál a menyasszonyból) násznagyból
és 3—1 kisérő koszoruslányból. Házrólházra járnak énekelve, amiért ajándékot
kapnak.
Kántálás. Disznóöléskor, névnapok és
lakzi után meg-megjelenik egy gyerekcsoport és rákezdi énekelni, hogy:
„Eljöttem én kántálni, kántálni.
Ablak alatt fát vágni.
Én is fogtam fülit. farkát,
Adjanak egy darab hurkát."
amelyet rendszerint meg is kapnak.
Legényjáró
napok a tanyák között
szokásos, mikor is az udvarló legénynek
szabad ellátogatni a kiszemelt lányosházhoz, ahol a pitvarban, vagy a konyhában,
elbeszélgethet a lánnyal. Rendszerint hetenként két ilyen nap van engedélyezve.

Betlehem-járás
még ma is divatozik
és gyakori, emiatt nem is térünk ki rá bővebben.
Halotti szokások. A halottat szépen
megmosdatva, megfésülve és ünneplőbe
öltöztetve ravatalozzák fel. Kezét mellén
összekulcsolják, melybe rendszerint vagy
az olvasót, vagy a keresztet teszik. A ravatal körül gyertyát gyujtanak. A holttestet
a sirató vagy virrasztó asszonyok őrzik
nagy könnyhullatások és imádkozások mellett, természetesen illő dijazásért. A halott lezárt szemére egy-egy krajcárt tesznek, nehogy felnyiljon a szeme, mert akkor a család közül vár valakit maga után.
Mikor a koporsót leeresztik a sirba, rögöt
dobnak utána a jelenlevők, hogy a holtnak könnyebb legyen a pihenése. Temetés után rendszerint tor következik. Itt
esznek-isznak, de körülbelül 2-3 óra mulva
csendben elszélednek.
Babonák. Természetesen a boszorkányokkal kezdjük, mert a nép hite szerint még ma is van elég.
A forgószélbe kést kell dobni, miáltal
az megszünik, mert a szelet csináló boszorkányt eltalálja — A Luca székét december 13-án kell elkezdeni és december
21-ig mindennap dolgoztatni rajta. Az éjféli misén, aki ráül, meglátja a boszorkányokat.
A kutya megérzi, ha valaki meghal
a háznép közül és vonyit. A csillaghullás
is valaki halálát jelenti.
Szél lesz, ha piros az égalja, valamint ha a holdnak udvara van.
Asszony hajtja a lovat, eső lesz. Ezt
jelenti az is, ha a füst lecsapódik, vagy
ha a szamár ordit.
Márciusi hóval mosakodni a szeplő
ellen jó.
József nap előtt, ha dörög az ég, j ó
bortermés lesz. A szivárvány szinéből a
termés eredményére következtetnek.
A holdban Szent Dávid hegedül.
Ha az esteli harangozást egyszerre
kezdik az összes tornyokban, ugy azon a
héten tűz lesz a városban.
Aki a tükröt eltöri hét évig nem lesz
szerencséje.
Költözködés alkalmával a macskát
zsákban kell vinni az uj lakásba és ott
a tükörbe nézetni, hogy vissza ne szökjék a régi helyére.
A tűz, ha nagyon zuhog, veszekedés
lesz. De elkerülhető, ha beleköpnek é s
utána azt mondják, menjél máshova.

21

A vizbefultat a vizre eresztett, kivájt
tökhéjra, vagy kenyérdarabra erősitett égő
gyertyával keresik, ahol a vizen ez a szerkezet megáll, ott van a hulla.
A balkéz viszket, pénz áll a házhoz.

A fecske fészkét nem szabad bántani, mert véres lesz a tej.
Ezek azon népszokások és babonák
kis része, amelyek Jászberényben még
ma is, vagy legalább is két évtizeddel ezelőtt szokásban voltak.
Prückler József.

H o g y a n s z a b a d épitkezni a kertvárosban?
Jászberényben előreláthatólag rövid
időn belül megvalósitásra kerül a kertvárosrész megteremtése, amely ha meglesz,
egy egészséges, városias és a város legfontosabb utvonalának egyikén egységes
kivitelü település fogja hirdetni a kertvárosrész ügyének legagilisabb vezetője, Friedvalszky Ferenc nagyszerü elgondolását.
A jelek szerint hamarosan sor kerül az
ott emelendő házak épitésének kivitelére.
Ez az a pont, amelynek helyes megválasztása fogja eldönteni, az egész uj
városrész külső képét, a házak stilusa
fogja megadni ennek szépségét, vagy —
lehetetlenségét.
Nem kell külön hangsulyoznunk,
hogy a jászberényi izlés e tekintetben is
még a mult század háztipusainak nyomán
jár. A jászberényi épitőanyagraktárakban
található kész és évtizedek óta ezerszámra
gyártott ablakok, ajtók, — az épitőanyagokkal való bánni nem tudás,— a folyosószobasor szerint való épitkezés, mely a
fantáziátlan épitészagyak valamelyikében
egyszer ezen a vidéken megszületett s azóta
ezer kőmives másolja ezerszer,— ezek egy
gyenge irányitó kezében — ennek neveznénk az épitési engedély kiadóját, vagy egy
rossz épitési szabályrendeletet — sikeresen
hozzájárulnának ahhoz, hogy a város —
csak nagyobbodott, de nem szépült.
E tekintetben folyóiratunk egyik munkatársa
felkereste
Weichinger
Károly
müépitészt, több városi épületnek, szinházpalotának, kulturháznak és városrendezőnek dijakat nyert és kivitelezésekkel
megbizott művészét, aki a következőket
mondta:
—Az előttem fekvő tervrajz, melyszerint
az uj városrész el fog feküdni, jó. A törések,
melyek csak egyenesekként vannak megszakitva, szerencsések, s már a Rákóczi-ut
vonalából látom előre, amint a vele párhuzamos városrész azzal egységes képet
alkot. A m i a felépitendő egyes házak
tipusát illeti és csakis kisemberek számára
készült 2-3 szobás házakat véve alapul,
az engedélyeket olyan háztervekhez szabadna kiadni, amelyeknek minden egyes
része: homlokzat, szobacsoportositás, ablakok, ajtók és tetők aránya gyökeresen
eltér a vidéken szokottaktól. A z ön elő22

adásából, szerkesztő ur, ugy látom, hogy
Jászberény e tekintetben teljesen fertőzött,
annyira, hogy még véletlenül sem akad
olyan terv mely hasonló volna a Budapestkörnyéki kisházak stilusához. Ebben
a városnak nem szabad engedni, ha nem
akarja egyuttal szégyelni magát, hogy
elcsufitott egy jóelgondolásu városrészt.
— Milyenek legyenek a házak, professzor ur — kérdeztük. Lehet-e kispénzü
emberek igényéhez szabni nyugateurópai
kisvárosok olyan igényeit, melyekről a
magyar alig-alig hallott?
— Mindent lehet! Fogadni mernék,
hogy olcsóbban ki tudok hozni egy tel­
jesen nyugateurópai igényű kisházat, mint
bármely háromszobás, „gangos" nagy
sárpalotát! Az önök emberei aligha láttak
tul városuk határán, de ami nagyobb baj:
nem forgattak még képeslapokat sem.
Ertem ezt ugy az épitőkre, mint az épittetőkre! Ma már egy kisember is megkivánhatja magának, hogy ha csak két
szobája van is, legyen egy harmadik —
szobaméretü verandája, az úgynevezett
napfény- és levegőszoba. Ide nyáron az
egész család nappal is, éjjel is, a teljesen
nyitható, nagy, legalább kétméteres ablak
mellett kihurcolkodhat, ide nem kivántatik
meg az előirt légköbmétermennyiség, hiszen
ugyszólván a szabadban vagyok. Fákat
ültetek az üvegablak elé, hogy a tűző
nyáron ne bántson a nap, éjjel pedig
mégjobban átszűrje a beáramló levegőt.
Ottvannak a gyerekek nappal, játszanak,
kinyitom az ajtót, az is legyen üveg, kimehetnek a kertbe, aminek szintén nem
muszáj — parknak lenni. Zöldfüves térség,
benne pár csoport szindus virág és fák,
fák — kell-e több az egészségnek és
mozgásnak? A z ön vázlatából azt is
látom, hogy Jászberényben inkább fával
és deszkával boritják az ablakot és ajtót,
mint üveggel. Az ablakokon alig szabad
fának lenni, csak ami a legszükségesebb!
Csupa üveg, csupa napfény, ez az egyedüli elv a helyes. Legyen az ablak 1.30-es.
de csupa üveg és elég egy is — egy
szobában! Legyen a ház magas, de ugy,
hogy a magasra emelt padlónivóval legyen
meg a magassága. El a földtől, a nyirkos
és tüdővészteleptől! De ne tulmagas!

Háromméteres, három és félméteres szobamagasság teljesen elég. A tető ne legyen
nagy, ne nyomja a házat. Nem püspöksüveget teszünk a házunkra, hanem csak
sapkát. Kis tető megtakaritott árából még
egy szobát épithetek!
— Kis tetővel otrombának
az épületet, professzor ur!

mondják

— Ez a baj, kérem! Mert az építész
nem tudja arányositani a tetőt az épület
tömegéhez és tehetetlenségében rábeszéli
az épittetőre a nagyot! Tessék az épitésznek nézni, tanulni, rajzában érzékeltetni
is a kistető szépségét! K i látott olyan
templombamenő civist, ki rendes ruhája
fölé — hogy ünnepélyesebb legyen a mivoltja — cilindert h u z ? ! . . . Ha a tetőm
arányos, az ablakok ujrajzuak és stilusosak, a homlokzatom pedig sima a végtelenségig — és ezt hangsulyozom! — mert
felköttetném az olyan épitészt, ki hamis
kőpárkányokat. malterkiugrókai és, isme-

rem őket, „gyönyörüszép" diszitéseket rak
a ház falára, — szóval ha az épületem
abszolut-sima, de benne a titkos, jóleső,
arányok érvényesülnek — szeretném én
azt a birálót látni, akinek nem tetszik az
épületem !
— Egyszóval, kérem, üzenem a városi hatóságnak: legyen erőskezü az engedélyek megadásában, tegye a házakat
európai nivójuvá, napfényessé, levegőssé,
otthonossá. Legyen tekintettel arra, hogy
kisemberek épittetnek, akiknek a garasuk
megy rá, de ne engedje meg a stilustalan
standardházakat, melyekben nincs semmi
izlés. Lehet egy-, két- és háromszobás
házakat is ugy építeni, hogy nobilis kivülbelül és lakályos s lehet a szobák csoportosítása is különféle. Amilyen jó az
adott helyzethez szorítva a városrész tervének elkészitése, épugy szakembert látok
a háztervek megitélésében a városi mérnökben, mint a vele egyedüli helyes nyomon járó városi vezetőségben.

G ö r g e y n e k u j a r c o t a d o t t a történetirás
Régen olvastunk könyvet, mely olyan
becsületesen és a lehetőség s történelmi
valószinüség határait bejárt teljességgel
meriti k i tárgyát, mint Pethő Sándornak
Görgey Arthur cimen most megjelent hatalmas munkája.

évekkel halála után felel helyette ez az
ötszázoldalas munka, melynek minden
oldala akták hitelességével tanuskodik
amellett, hogy Görgey mindent elkövetett,
ami emberileg és katonailag lehetséges
volt. És a bekövetkezett tragédiáért nem
ő felelős . . .
Monumentális emléke ez a könyv
Mindezt a modern történettudomány
a magyar szabadságharc mártirsorsu, fel
nem ismert vezérének. — komoly, bizo- elevenitő alaposságával bizonyítja Pethő
nyitóerejü emlék, melyet hosszu évek Sándor és a mult mélységes távlatait
során gyűjtött adatokkal, uj elgondolások, feltáró iráskészségének varázsával tárészletkutatások nagyszerü tudatosságával, masztja fel az élveeltemetés szörnyü siregy átfogó gondolkozásu tudós és egy jából ezt a katonai zsenit, ezt a mélységes
fölényes stilusu, mindent megvilágitó hangu magyar sorstragédiát.
irómüvész harmonikusan egybeillő munEnnek a könyvnek elévülhetetlen
kájával sikerült remekbe alkotni.
érdeme, hogy Görgeyt sikerült rehabilitálHosszu évtizedeken folyt nagyrészt
politikai okokból a bálványdöntés nem
mindig izléses hadjárata Görgey ellen és
ő — az igazán megsértett katona dacos
méltóságával — nobilisan hallgatott. Most,

nia az utókor tisztultabb közvéleménye
előtt. Neki köszönhetjük, hogy a magyar halhatatlanság pantheonjában immár
Kossuth neve mellett ottragyog — Görgey is.

(K)

JÁSZSÁG
társadalmi, müvelődési, gazdasági és irodalmi folyóirat
Megjelenik évenként

tizszer

Felelőisszerkesztő: Komáromy József
Kéziratok és levelek: - Jászberény, Postafiók II. cimre küldendők
Előfizetések és hirdetések dija (mm-soronként 8 f) Kovács és Baranyl könyvnyomdába küldendő
Előfizetési ár egy évre P3.80félévre 1.90 Egyesszám ára 40 fillér

23

KOVÁCS
ÉS B A R A N Y I
KÖNYVNYOMDA
Készit

mindenféle

könyvnyomdai,

könyvkötészeti

munkákat,

kereskedelmi,

pénzintézeti,

gatási

nyomtatványokat.

legszebb

kivitelben

dalmi

meghivókat,

seket.

Elvállal

litográfiai,

ugymint:
községi,
még

és a

báli és

névjegyeket,
és

és

közigaz-

Legolcsóbban

készit

kocsi-

ipari

lako-

gyászjelenté-

feliratitáblákat,

va-

lamint gumibélyegzők elkészítését. Állandó
nagy ügyvédi nyomtatványraktár. A Jászság
cimü

folyóirat

kiadóhivatala.

előfizetéseket

elfogad

A hirdetések

dija

fillér, mely összeg

és

A

hirdetéseket

milliméter
mindenkor

soronként
előre

Jászságra
felvesz.
nyolc
fizetendő.

JÁSZBERÉNY III,
Nyomatott a felelős kiadók: Kovács és Baranyi könyvnyomdájában. Jászberény.