PDF Text
Szöveg
JÁSZSÁG
TÁRSADALMI,
I. É V F O L Y A M
MŰVELŐDÉSI, GAZDASÁGI É S IRODALMI
J Á S Z B E R É N Y , 1930
FEBRUÁR
FOLYÓIRAT
6. S Z Á M
Akik a történelembe kerülnek
A jász-multtal kissé a kelleténél is
többet foglalkozik folyóiratunk, de amikor
arra gondolunk, hogy hány adat kallódik
el, mennyi mulasztás van ezen a téren,
megvigasztalódunk s nem teszünk magunknak szemrehányást. Folyóiratunk egynéhány oldalát kiszakitjuk. A népoktatóknak a minap megalakult pedagógiai szemináriuma is elsőrendü feladatává tette
az ujabb jász-nemzedék számára kiadandó
jász-történelmi kézikönyv megirását. Félünk
hogy ez a munka — ha gyorsan készül
el: hiányos lesz, ha később készül: megirói elé annyi részletet — hálás és fontos
részletet! — fog kutatásuk közben feltárni,
hogy ez a munka — hogy a kézikönyv
nem lesz — kézikönyv. Az egyiknek is, a
másiknak is örülnénk. Egyik munkatársunk
a lap másik hasábján reklamálja az egyre
késő történelmi
tanulmányt a jászokról s nem volna meglepő, ha a jász értelmiség körében égető szükségüvé vált hiány az évek folyamán egyszerre megoldást nyerne.
Persze, a szeminárium vezetőségének
e munka megirásánál — engedtessék
meg nekünk, érdekteleneknek e megjegyzés
— nem szabad mondvacsinált jásztörténelemtudósokat, százesztendős regélőket,
ad hoc-irókat ez égető szükségü munka
megirásához felkérni. Végezze ezt el a
tanitóság jászberényi, illetve jászsági, értékes és modern-szellemü társadalma, ugy
ahogy azt szellemi felkészültségénél fogva
meg is fogja csinálni. Mi akik folyóiratunk
hasábjain megindulásunk óta harcolunk a
nem mendemondán és nem mesélésen
alapuló jász-történelmi
tanulmányokért,
hanem okiratok, levelek, kevés történelmi
forrásmunkák nyomán adjuk néha-néha a
jászmult hiányos, de megbízható egy-egy
keresztmetszetét — egészen megnyugodva
fogadjuk a jászberényi tanitóság mindenkép
dicsérendő elhatározását.
Az uj Magyarország, ha megtört és
csonka is, teljes felkészültségü uj embereket
kiván. Az angol jelszó kétségbeejtő országos körülményeink folytán végre kezd
nálunk egyre nagyobb közigazgatási, egyesületi, társadalmi körben hóditani. The
right man on the place! A legmegfelelőbb
embert az egyes helyekre . . . Ma városi
társadalmunk — tagadhatatlan, hogy az
emberhiány miatt — át- és át van szőve
rokoni, baráti és fegyvertársi érdekek hálójától. A leghaszontalanabb embert az
egyes helyekre — ez volt a magyar másolata az angol jelszónak és ennek a jelszónak jegyében, ez az egyetlen haszna
lesz csonkaságunknak ma már nem lehet
sokáig élni. A régi pókhálós, unott városi
társadalmakban az uj kulturpolitika hatásaként a tanárságnak és tanitóságnak jut
az a hálás feladat, hogy akár az uj nemzedék felnevelésénél, akár a háboruelötti
Magyarországba-rögzött felnőtteknek felvilágositásánál. — az egész társadalmat
lassan átalakitó munkásságával megteremtse az uj, életrevaló magyarságot.
Épp e napokban jelent meg Kornis
kultuszállamtitkárnak néhány tanulmánya.
Kornis Amerikában járt, hogy az alapjában avult és korhadt magyar tanitást öszszemérje az életrevaló és az életnek nevelő angolszász-iskolák tanitási módszerével és anyagával — és Kornis — the
right man on the place — mindenható
miniszterével egy uj iskolapolitika alapjait
fogja lerakni Magyarországon.
Biztos, hogy az ellenségek egyszerre
s ha nem hangosan, apró szurásokkal fognak támadni az uj-magyarság e kezdődő,
ellenállhatatlan erejü élet-igenlese ellen.
Biztos, hogy a tanári kar egyrésze is, a
megszokottból kilenditve, nem fogja azonnal hittel és meggyőződéssel fogadni ezt
a felforgatást, a latin-szellemü magyar
iskoláknak friss angolszász mintára való
Ára 4 0 fillér.
az örök panaszok, melyek alig engednek
neki nyugodt éjszakát, de hogy ezt a
kétségbeejtő állapotot a maga javára is
az egyetemes magyarsággal együtt megjavitsa — nincs akarata, szorgalma. A
baromfitenyésztés, a gyümölcstermesztés
életnivót javitó és gazdaságot erősitő kérdései hidegen hagyják. Miért ? Azért, mert
a baromfiakkal, a gyümölccsel, a gyógynövényekkel járó mindennapi gondhoz,
vesződéshez már nincs türelme. A nap
minden órájában, kedvvel és hittel nem
tud dolgozni a magyar . . . S a szövetkezetekben és kereskedőkben nem hisz, —
mert már néhányszor megtanitották az
„érettségizett" urak.
Aki ezt nem látja és nem veszi észre
a magyar gondok és feladatok összekuszált hálójában a sok-sok fényesen csillogó szálat — a régi hibát, az maga is
régi iskolába járt és ami még nagyobb
baj, utána az életben sem tanult és látott
semmit.
Éppen ezért köszönjük a jászberényi
tanitóságnak erős elhatározását és azt a
sok célkitűzést, mellyel kedvvel, fiatalos
hévvel indul egy megtorpant város életéLátjuk, hogy a mezőgazdaságnak a nek felemelésébe. Most Tanai Antalok,
magyarság jövendőjét jelentő átalakitása Kiss Józsefek és Szentiványi Bélák akarmilyen erőfeszitéssel jár. Ha ismerjük a ják a jász-történelmet a kicsinyeknek
magyar embert, ismernünk kell benne az megirni és nem veszik észre, hogy a keerkölcsi és jellembeli mély tulajdonságai zük alól kikerülő nemzedékből támadnak
mellett azt a kárhozatos megrögzöttséget majd olyanok, akik egykor hálával gonés ötlettelenséget, mellyel a mai és ősi dolnak vissza a régi tanitókra, akik törtémegszokott életét éli. Ősszel, tavasszal, nelmet irtak és történelembe, egy uj-Jásznyáron az évről-évre visszatérő szántás- berény történelmébe fognak kerülni az uj,
vetés-aratás-behordás periodikus megfeszi- felvilágositott, a mult szeretetére és a
tett munkái után a tél ernyedtsége . . . — jövőre nevelt erős Magyarországgal együtt.
Nagy az adó, rossz a megélhetés — ezek
(*)
átalakitását. Ma eredetiben olvassák Sallustiust, Horatiust diákjaink, de fogalmuk
sincs Lincoln életéről, Ford elveiről, a
Franklinok emelkedéséről. Betéve tudják
Carthago ostromát, de nem tudnak Bosznia okkupálásáról, az orosz-japán háboruról semmit. Ismerik Romulus és Remus
mondáját, de nem olvastak a bresztlitovszki békéről, nem tanultak a Panamacsatornáról és rébusz előttük a mai forrongó India minden mozgalma. Lehet-e
ilyen éretlen érettségivel az életbemenő
fiataloktól várni az önfentartás és a tanulmányok energikus továbbfolytatását?
Lehet-e az ilyen fiataloktól várni, hogy
pályájukon. a közigazgatásban, az irodákban, a kereskedésekben férfias, ötletes és
nem lankadó, a munkában és nem frázisokban kicsattanó hazafiasságukkal épitsék az ezeréves magyarságot ? A z ilyen
fiataloktól egyáltalán ne csodáljuk a kaszinók kártyacsatájának hősiességét, az
esték kávéházban töltött ernyedtségét, az
udvarlások léhaságát, a szellemtelen és
gépies hivatalnokoskodást és legfőképpen
ne csodáljuk azt. hogy miért kellett a régi
Magyarországnak ilyen mélyre esnie?
Egy órahosszatt...
Igen, beszéltem az én barátommal.
Először nagyon is ráfigyeltem, később
azonban más gondolatok vonták el figyelmemet témájáról, azután pedig ásitottam sokat.
A téma: Jászberény s ezzel kapcsolatban a kisvárosok kulturája. Hogy itt
nincs kultúrpalota, nincs liceum, nincsenek
jó előadások, annyira sem, mint Szolnokon, nincs zenepalota. Hiányzik a zenei
élet, egy jó szépirodalmi, vagy szociológiai lap, nincsenek kimagasló közéleti
vezérek, akik köré csoportosulnának az
erők, nincs harc, csak ez a nyugalom . . .
A buta nyugalom.
Eleinte — mondom — érdekelt.
Aztán azt mondta: Mégis csak disznóság, hogy ez a Jászberény mégcsak
olyan sincs, mint Bayreuth, vagy Fon2
tainebleau — és hogy nincs Jászberényi
Vénusz . . .
Az előadások kulturnivójától ugyan
én sem vagyok elragadtatva — egy zeneelőadásnak sincs meg a közönsége — de
igazságtalannak tartottam a nyugati kulturideálnak emlegetését.
Utóvégre, aki
korpaközé megy, egyék meg a disznók!
S utóvégre a francia parasztok sem szavalnak szántás-vetés közben Verlaineverseket s a bajor kispolgárok egy cseppet sem különbek Bräuhausjukban a
kvaterkázó magyaroknál. Fgyszer minden
jászberényi intellektuelnek tisztában kell
lennie azzal, hogy azért, mert a Lehelben,
vagy a Pannóniában, vagy a körökben a
drágaságról, fizetésről beszélnek és nem
Kuyserlingről vagy a spengleri filozófiáról,
— és azért, mert Homoki Aladár kuplé-
kat és jazz-darabokat huz a Lohengrin
helyett s a Kutyinai Önképzőkörben nincs
Romain Rolland-előadás, nem kell mindjárt ájuldozni a kulturátlanságról.
Hagyjuk ezeket az elszörnyülködéseket az ifju gimnazistákra, a mostérettségizettekre, akik pár Ady-vers betanulása
után megirnak egypár irodalmi tanulmányt,
verses drámát, a korzón hosszu hajjal,
könyed öltözettel lejtenek, egyre ritkábban
váltanak fehérnemüt vagy azokra a jászberényi Erdős Renéekre, akiknek a lapok
nem hozzák a verseit, az egyhónapos
szinházban nem játszák a darabjaikat, —
hogy nincs megértés, hogy nincs kultura.
*
„ A z ember itt csöpp mámorok örültje,
idegzete egv bomlott cimbalom:
a kin, a kéj, a téboly, unalom
trágár nótákat ver rajta És körülte
kis rémek haláltánca a falon . . ."
A magyar irodalom legerősebb reménysége — Mécs László irta ezeket a
sorokat. Egy premontrei pap, az ókori és
modern kultúrát egyformán magáévá ölelt
A
fiatal tanár. Egy eldugott felvidéki városban
lelkész — s itt látta ilyennek a kisvárosi
életet.
"Az ember itt csöpp
mámorok
őrültje". Nem nyujtózkodhatik ki az Isten
végtelenjét áhitó lélek a csillagok himnuszába. — elmegy hát a kocsmai csináltmámorokba, hajnalbanyuló kártyacsatákba
és fecsérli az időt, az idegeit, az erejét,
hogy „egy bomlott cimbalom" legyen, amin
az áldott himnuszok helyett — a „kéj, a
téboly és unalom veri trágár nótáit" és
nikotinnal bélelt tüdeje sipol, liheg, ahogy
olcsó, veszedelmes nők után futkos.
Mécs László, aki elérhetetlen magasságban, a szeplőtelen papi tisztaságban
nézi a kisvárosok szerencsétlenjeit, — a
zseni intuiciójával érzi a kisvárosi legénylakások hangulatát, ahol az éccakai magányban, amig a villám lámpa szórja fényét,
mint a kegyetlen lidérc — megjelenik az
elfuserált élet, az elillant cél, a ködbetünt
ifjui álom, az el nem ért asszony . . .
A kis rémek haláltánca a falon . . .
(Prospero)
Mondschein-szonáta
Beethoven szerette a magános vándorlásokat, hegyen-völgyön, árkon bokron
át, ahol a külvilágról teljesen megfeledkezve, nem egy csodaszép müvéhez nyert
ihletet. Egy gyönyörü nyári estén járt szülővárosa, Bonn környékén.
Egyszerre
zongorahangok ütötték meg az akkor még
egészséges fülét. A hangok egy közeli villából hangzottak. A mester csodálkozva
állott meg helyén, mert müvészkezek az
ő egyik kompozicióját játszották. Ellenállhatatlan vonzerőnek engedve, belépett a
nyári lakba, fölment a lépcsőn és kinyitotta annak a szobának ajtaját, ahonnan a
hangok jöttek. És azután elbűvölten megállott a küszöbön. Szemeit egy poétikus
szépségü kép bilincselte le. A holdfénytől
elárasztott szobában egy ifju, mintegy
16 éves leányka ült a zongora előtt.
— Te vagy az. kedves apuskám?
— kérdezte ekkor a leányka, mikor meghallotta az ajtó nyilását, azonban nem fordult hátra, hanem folytatta a játékot. Csak
amikor a darabot befejezte, kelt föl a helyéről, néhány tétovázó lépest tett előre
és igy szólt:
— Gyere már ide, édesapám és engedd, hogy megöleljelek. Hiszen én nem
siethetek az üdvözlésedre.
Beethoven közelebb lépett és mélyen
megrendülve állott meg. A kisleány gyönyörű arcából két tágranyitott, kék fénytelen szeme meredt feléje. Most már meg-
története
értette a helyzetet: a leányka vak volt.
És a zenetitán szivét mély sajnálkozás
töltötte el. mely egy fájdalmas felkiáltásban
tört utat magának.
A leányka most tudta meg, hogy
egy idegen ember van közelében. Gyermeteg hangjában félelem reszketett, amikor
szivszorongva kérdezte:
— Kicsoda ö n ? Nem az atyám?
— Nem, — válaszolt Beethoven. —
de ne ijedjen meg gyermekem, mert én
barátja vagyok, akit játékának hatása
idecsalt és aki eljött, hogy önnek köszönetet mondjon azért, mert alkotásának
ilyen beszédes kifejezést adott.
— Maga Beethoven?! — hangzott a
világtalan leányka ajkairól az örömteljes
felkiáltás, de kialudt szemeibe hirtelen
forró könnyek tódultak. Majd igy folytatta:
— Ó, mily boldogtalan vagyok én, hogy
oly közel tudom magamhoz és még sem
láthatom azt a férfit, akit szivem egész
melegével szeretek! Két esztendő óta,
amikor egy súlyos betegség megfosztott
szememvilágától, a zene az egyetlen vigasztalóm. Nélküle talán meghalnék kétségbeesésemben. És főleg az ön müvei
azok, amelyek elfelejtetik velem a számomra láthatatlan világot és bánatomat
s amelyek engem magasabb szférákba
emelnek fel . . .
Ekkor Beethoven mély megindultsággal igy szólt:
3
—Szegény gyermekem, ön, fájdalom,
nem láthat ugyan, de hallani fog engem . . .
És ezzel odaült a zongorához s a
kimondhatatlan fájdalmas érzések, melyek
lelkét marcangolták, a Mondschein-szonáta
csodálatos hangjaivá sürüsödtek lelkében.
Igy született meg abban a magasztos
órában a nagy mester alkotó fantáziájában
ez a holdvilágpoézistől átitatott remekmü.
Tavasz az
őszben
A sárguló levelek, mint a természet
könnyei hullanak. Szines takarót lopnak
az alvó földre. Zizegve mesélnek, ha a
szél megfujja, egy szebb, egy boldogabb
időről, arról, mikor még éltek, mikor a
rügyekből kibukkantak a nap csókjára.
Mennyi szép remény égett, lüktető erő
a szivükben. Most itt a sivár való, a pusztulás, eltemetés, elfeledés. Ezek a lehullott
kis levelek várnak melegítő takarót, amely
fehérré teszi őket, mely alatt az álom
szebb s könnyebb az örök elmulás. A le
velek hullnak, tovább hullnak. . . . Kis
korhadozó pad áll lomboktól takarva, körötte „Csend herceg" teriti palástját.
Az elmulás csendes nyugalmát léptek
zavarják meg. Lassu bizonytalan zaj ez.
Öreg fehérszakállas, reszketőkezü tábornok telepedik a korhadozó vén padra.
Néz, hosszan néz maga elé s ráncos arcán a boldog emlékek örömkönnye gördül végig. Mindennap kijár: emlékezni.
Visszagondol azokra a boldog évekre és
napokra, amelyeket eltöltött. Itt a padon
ülve kitüzesedik az arca. fénytelen szeme
csodálatos, fiatalos tüzben ég.
Kis kopott könyvet vesz elő, a naplóját és remegő kézzel visszalapoz az
évek során s látva a fakult irást — emlékeit maga elé képzeli. . . Megáll egy
lapnál, ez a rövid pár szó van ráirva:
Április 10.
„Először csókoltalak meg zöldelőfák
közt a kis padon."
Maga előtt látja a csókos tavaszt
minden dalával, minden virágjával és illatával. Hallja a méhek döngicsélését. —
Lát tarka pillangókat virágról-virágra csapongani. Madárdalt hall, szerelmes galambpárok csókolóznak és turbékolnak.
Lát kis kék mosolygó ibolyaszálat,
melyet fehér, karcsu lány tart kezében s
incselkedve kinálja neki. Majd tép akácfalevelet s számlálja: Szeret! nem szeret, —
szivből, igazán, szeret. . . . nem szeret. S
egy durcás kicsi kéz eldobja a levelet.
. . . L á t maga előtt egy daliás tisztet,
aranyos mentében, lakkcipőben, virággal
a csákója mellett, ki könnyedén fut a le-
4
ány felé. Kergetőznek, — hopsz! most
elfogta, átkarolja s magához szoritva kérdi:
Szeret? nem szeret? . . . A z ajkak összeérnek s egy hosszu tüzes csókban eggyé
válva, a tavasztól s a tűztől remegve
mondják egyszerre: Szeret! s még egy
tüzesebb, hosszabb csók, amelynek vége
nem akar lenni.
. . Piros, mosolygó levél hull az
öreg ur arcára. Felretten. . . . megérti az
ősz üzenetét. A széltől megborzad, lassan
feláll, egyet-kettőt köhint s megindul hazafelé, hogy holnap egy lappal tovább
lapozzék emlékkönyvében s átálmodja az
április 10-et.
. . . Már nem sok lap van hátra. —
Érzi, ha a kezdethez ér, a kiméletlen vég
megjelenik és magáénak követeli, mint
volt életepárját — azt a kis karcsu pillangót — aki már régen mélyen álmodik,
talán éppen április 10-ről.
A lapok elfogytak. Az öreg nem jelent meg a kis padon. Október 15. van.
Ö már egy szebb, boldogabb világban él, hol az álom valóra válik.
Azóta már ketten lapozzák odaát a
sárgult naplót s lejátsszák még egyszer
életükből a boldog tavasz napjait. Április
10-hez érnek. Egyszerre száll két szerelmes ajkról ima a világ Urához, hogy hadd
játsszák mindig ezt az egy napot. Egy
jóságos, mosolygó arc igent int, s ezzel
az örök boldogsággal, az örök tavasszal,
örökre eljegyezték egymást.
A falevelek tovább hullnak . . . jön a
tél, fehér palástját teriti rájok, a kis levelek boldogan álmodnak — a rügyfakasztó,
az éltető tavaszról — átkarolva, átölelve
egymást, pedig hallhatnák és megérthetnék az örök elmulás dalát, melyet a hideg téli szél dalol a fülükbe, bus takarodó gyanánt.
ifj. Domby Béla.
A Városi Mozgó müsordarabjai
Február 11. A második asszony Jack
Holt és Helene Chadwick főszereplésével.
A két kocavadász Zoro és Huruval.
Február 13. A szingapuri
lelenc —
Phillis Haver-rel. Bölcsődal a tengerről.
Február 16. A királynő nyakéke —
Dumas világhírű regénye.
Február 20. Légyott a halállal. Radius-világattrakció. főszereplő Anny Ondra.
Feruár 23.
De profundis — Lon
Chaney legújabb mesterműve.
Február 27. Szivek generálisa — a
Művészfilm monumentális világfilmje.
Március 2. Wladimir Gaidarow mestermüve: Az
asszonysikoly.
:
A félszázados jubileumát ülő Jászberényi Keresztény Nőegylet által leleplezett Riszner
József és neje-emléktábla.
(Vágó Gábor szobrászművész alkotása.
JÁSZBERÉNY.
PACSIRTA.
Kalászos rónán jásznép, ősi fajta.
Fonott kalácsa omlón illatos :
Kanyargó Zagyva: sürü nád a partja.
Tükrén vén fűzfák árnya ringadoz;
Komoly, nagy templom: ura messzi tájnak.
Hullámzó nép a város főterén ...
Ünneplő kedvben idegyül vasárnap
A dolgos Jászberény.
Kadarkás estek jószagu tanyákon
Magyar vidámság áldomásival,
Vig kaszinózás, kedves tréfa — mákony.
Lágy hegedűszó. Palotási-dal:
Igy éltem benned, hü Apponyi-város,
Lélekben, földben gazdag televény . . .
Száz emlék száll rám, sugaras, virágos —
Szeretlek Jászberény.
Sajó
Sándor.
Él a pacsirta télen is,
dalolna is szegény,
de zord az ég, távol a nap,
rideg a téli fény.
Kopár a táj, hó, jég alatt
senyved a zöld vetés,
fel-felsikolt a kis dalos
torkán a szenvedés.
Fellelrepül, de szárnyait
a fagy bénitja meg.
Hiányzik néki odafenn
az éltető meleg:
hiányzik odafenn a fény
s hiányzik idelenn
a föld virágos kebelén
elbuvó szerelem.
De ő félholtan is remél
dicső tavaszt, nyarat
s örül, ha egy zabos szekér
az uton elhalad . . .
Erdélyi József.
5
Becsületes megtaláló
Elbeszélés
A pocakos ur eltünt a kapumélyedésben, messzi ötven méterre nem volt
látható senki az utcán. Simon a fatelep
palánkja mellett, villámgyorsan lehajolt s
fölemelte a reklámcédulának látszó dolgot.
Volt benne valami, ami egy gyakorlott szem figyelmét rögtön fölhivta magára.
Simon annyira nem csalódott, hogy a szivéhez kapott, aztán örült futásnak eredt
és csak mikor az első villamosállomást
meglátta, akkor lassitott.
Ekkor már a jobb keze a zsebében
volt, benne szorongatta a talált dolgot.
Görcsösen szoritotta, ugyhogy minden ujján érezte a finom, hártyaszerü bankjegypapir fogását, azt az utolérhetetlenül hizelgő, kissé érdes fogást, ami a nagy bankjegyek sajátsága.
— Ezer! — Simonnak öt hónapi fizetése nem tett ki ezret, mert havonta
csak 180-at kapott.
És milyen különös, hogy éppen ma
elsején találta, amikor több mint 150 pengő
ott lapul a zsebében. Valamit azonban
tennie kell, igy nem szorongathatja állandóan a jobbkezével az ezresbankót,
mertha véletlenül ismerőssel találkozik,
akkor kénytelen ostoba kézszoritásra nyujtani a jobb kezét. Kiemelte tehát a jobb
kezét s a pénzt láthatatlanul átcsempészte
a bal kezébe. Igen ám, de most meg nem
látta, hogy valóban az ezrest tette-e át,
nem-e csak valami zsebben feledett papirost. Gondolkozott, hol győződhetne meg
a bankjegy tényleges jelenlétéről.
Hopp! Taxiba ülök, ott benn senki
sem figyel. Odaintette a soffőrt, az ugy
köszön, mintha tudná, milyen nagyurral
beszél. Simon egyelőre nem tudta, hova
dirigálja a kocsit, végre a soffőr mondott
egy elegáns mulatót.
Tiz perc mulva ott állt a behütött
finom bor az asztalnál és rózsás hangulatban ette a legkülöncebb ételeket. De
nem volt türelme várni. Ki akarta próbálni
a csodálatos bankót. Hivatta a főpincért,
előkelő mozdulattal nyúlt a zsebébe, de
az utolsó pillanatban visszarántotta a
kezét. Nem, itt nagyon figyelik, nem váltja
még sem föl. A sajátjából fizetett. Majd
egy kevésbé föltünő helyen! Ismert egy
kis kávéházat, majd ott!
— Olyan pali nem vagyok! — Nevetett a főpincér, mikor itt megkérdezte,
hogy tud-e ezresből visszaadni. Viccnek
hagyta hát ő is és menekült, nehogy föltünést keltsen.
Hazaérve bezárta az ajtót és az
ezrest elrejtette a vánkos alá. Egész éjszaka nem aludt, végre is az a kitűnő
ötlete támadt, hogy az irodában elküldi
majd a szolgát, az fölváltja. Utolsó pillanatban azonban belátta, hogy ez is szamárság.
Délben elkerülte a megszokott k i főzést és igen költségesen ebédelt egy
előkelő étteremben, de váltani itt sem mert
és nagyon örült, hogy volt még ötven
pengője a fizetéséből.
Délután nem ment vissza az irodába,
a városban őgyelgett, tervek nyüzsögtek
a fejében. De egyiket sem találta már
jónak. Megdöbbent, milyen ötlettelen tud
lenni az ember.
Közben észrevette, hogy figyelik.
Minden tiz percben elővette a tárcáját s
egy papirral letakarva figyelte az ezrest.
Ez mindenkit kiváncsivá tett, mindenki
látni akarta, mit néz. Másnap délelőtt sem
ment be az irodába, betelefonált, hogy
rosszul van. A főnöke meglehetősen kétkedett, érezni lehetett a hangján.
Ahányszor egy rendőrszoba előtt elment, valami huzta őt befelé, ez a lelkiismeretfurdalás volt, ugyanakkor azonban
valami futásra is késztette, ez szintén a
lelkiismeret volt. Egyszer határozottan neki
indult a főkapitányságnak, mikor azonban
a kapuban álló rendőrt meglátta, szórakozott mozdulattal ment tovább. Nem,
megkérdeznék, hogy mikor találta.
Végre ott találta magát megint a
Kavics uccában. Egyszerre megnyugodott,
már tudta mit kell lennie. Elment a fakekereskedés palánkja mellett, ott ásitott egy
kiszakadt gránitkocka sötét helye. Itt feküdt
három nappal ezelőtt az átkozott bankó.
Simon körülnézett. Nem járt senki
az uccán. Villámgyors mozdulattal kitépte
tárcájából a pénzt, ledobta és elkezdett
eszeveszetten futni.
Pintér Ferenc
Duray S á n d o r
a jász
6
intelligencia
divatáruháza
legolcsóbb
bevásárlási
helye
E g y és m á s a jász történetirásról
A Jászság 1929 októberi számában
egy rövid levél jelent meg s ezt olvasva,
már akkor egy szomoru tényt kellett megállapitanom. Kétségtelen, hogy mi jászok
itt a magyarság közepén egy olyan szigetet alkotunk még ma is, amely néprajzi,
gazdasági, politikai szempontból figyelmet
érdemel, de történelmünk nincsen. Nem
akarom letagadni, hogy nem irtak volna
történelmet rólunk, egy pár könyvnek
a cime ilyenféle, de a tartalom : jóhiszemü
naiv lelkesedés szülte mesék. A z emlitett
levél irója oly történelmi korba vezet viszsza bennünket hallgatag kérdésével, —
amelynek minden eseményét ismerjük, de
a kérdésre mégsem tudunk választ adni.
Miért? Ha a családi név hiuságának
kielégitésére könyvtárakat,
levéltárakat
lehet felforgatni, nem érdemelne meg talán ez a kérdés is valami kevés fáradságot? Jász városaink, jász községeink
nem tudnának együttes erővel, anyagi áldozattal közelebb jutni a c é l h o z ? Vagy
talán más is hiányzik? Bizonyos, hogy
senki anyagot nem gyüjtött, senkinek
eszébe nem jutott, hogy biztositsa az elkallódástól multunk emlékeit.
Egv vastag kötetet lapozok, hivatalos
lapok 1856-ból. Megtalálom benne az akkori Magyarország közigazgatási beosztását a területre és népességre vonatkozó
számadatokkal együtt. Önkénytelenül is a
nógrádi levél faluneveit keresem és mit
találok: Rétsághi járás . . . Diós-Jenő, hoz-
zátartozik P.-Berény. Egy-két sorral alább:
Jásztelek (önálló község!) 1042 hold területen 75 lakossal. . . Nógrádi levélirónk —
kielégit ennyi?
Tovább forgatok. J á s z és Kún Főkapitányság. Mellette németül i s : Oberkapitanat von Jazygien und Kumanien.
Azután nevek, számok. K i látta vajjon a
ma élők közül a hetven évvel előbbi
Jász-Kunságot közel egymillió hold területével ? K i látta a székvárost, a három
járási kapitányságot: Berényt, Karcagot
és Félegyházát? Az ezerholdas pusztákat,
mit jász-kun verejték, vér gazdagított?
Ujra a kérdés : Miért hiányzik a Jászok Története? Tudunk-e még ezen a
hiányon segíteni ? — Ehhez a kérdéshez
szakavatott történelemtudósra volna szükségünk, de munkájához mi is tudunk segitőkezet nyujtani. Gyüjtsük össze, hordjuk egy rakásra mindazt az anyagot, ami
a szakembernek szükséges: okiratokat,
könyveket, képeket, rajzokat, térképeket,
cimereket, pecséteket, leveleket, régészeti
tárgyakat. Minden község lomtárában,
(ide kerültek az irattárból), sok család
levelesládájában akad értékes emlék s
minden községben akad egy-egy lelkes
ember s egy kis szoba, ahol egy kis
muzeum, egy kis levéltár, könyvtár megfér, ahol megvárhatja, amig valaki egészet
kovácsol belőle.
Sonor.
H o g y a n l e h e t n e Jászberényt
a jászság i g a z i gócpontjává t e n n i ?
A jászsági k i s v a s u t a k t e r v e
Most országszerte az a jelszó, hogy
olcsóbban termeljünk. Lehet-e erről komolyan beszélni, amig a mai állapotok fennállanak?
Én ugy vélem, hogy nyugodtan megfontolva, a többtermelés lehetőségének első és elengedethetetlen feltétele az, hogy
teremtsük meg a mozgási szabadságot.
Ezt pedig a kistermelők, a "magyar tanyavilág" szempontjából a leggyorsabban, a
legolcsóbban és a lehető legjobban, gazdasági kisvasutakkal lehet megoldani.
Meggyőződéssel állitom és vallom, hogy
Jászberény városa a tervezett kisvasuti
hálózat révén, adótöbblet fejében évenként
sokkal többet vesz majd be, mint amennyi
a reá eső évi hozzájárulás.
Évek óta tervezzük a vasutat é.s hirdetjük a jelzett igazságokat. Évről-évre
nő a teher, anélkül, hogy az adóalanyok
teherviselő képességét egy lépéssel is előmozdítottuk volna! Hol ennek a megoldása?
Menjünk el Czeglédre é.s nézzünk be egy
kereskedésbe, kérdezzük meg, mit szól az
illető a kisvasuthoz, pedig még csak 1
vonal van tavasz óta üzemben és máris
érezik ennek termékenyitő hatását. —
(Fáradj el egy jászkarajenői piacra és
nézd meg hány utast és hány kocsirakomány árut visz be Czeglédre ez a kisvasut!)
De nem is kell olyan messze menni,
kérdezzünk meg egy jászberényi szőlőbirtokost, hogy mit jelentene neki, ha 20 fillérért naponta 4 vagy 5-ször ki és beme-
7
hetne szőlőjébe, 20 fillérért behozhatná
gyümölcsét, szőlőjét, a jászberényi piacra,
a trágyát potompénzen szállíthatná vasuton ki a telkére? Vagy mit jelentene
egy távolabb eső kisgazdának, hogy ha
kocsizás nélkül, minden apróságot behozhatna a piacra? Czegléd város, amelyik
pedig két fővonal gócpontja, tiz éven át
50 vagón buzát, vagyis 10 éven át évenként
160.000 pengő hozzájárulást szavazott
meg az ő gazdasági kisvasutának kiépitésére, pedig Czeglédnek a 4 fővonalon felül még egy vicinális vasutja is van.
Czegléd város egyhangu határozattal szavazta meg a hozzájárulását. De még tovább is ment.
Miután a finanszirozásnak a mult
évben még nehézségei voltak, nehogy
egy év halasztást szenvedjen
az ügy.
Czegléd városa a Speyer-féle drága kölcsönből a 33 km. hosszu Czegléd-vezsenyi gazdasági vasutvonalat tényleg
megépitette, amelyen naponta 4 személyvonatpár, ezenfelül hetenként 2 pár piaci
vonat önti a termelő és fogyasztókat.
(Havonta 18-20.000 utas.)
Ha Czegléden mind a 4 vonal kiépül, akkor havonként mintegy 100.000
utasra számithatunk — hogy ez mit jelent,
termelés és fogyasztási szempontból Czegléd városára, azt ugy vélem, nem is kell
bővebben magyarázni.)
Jászberény helyzete általános közlekedés szempontjából messze mögötte van
Czeglédnek. Már csak azért is, mert a
Jászberény érdekkörébe tartozó hatalmas
nagyközségek vasutforgalmi szempontból
kivétel nélkül mind el vannak vágva
Jászberénytől. Ezekből a községekből csak
igen nagy kerülővel, tehát nagy költség
és teméntelen időveszteséggel lehet J á s z berényt elérni. Mennyivel más lesz a helyzet, ha a tervezett 6 gazdasági vonal révén az egész vidék, 172.000 kat. hold érdekeltség, mintegy 72.200 lélekkel, közvetlen és szorosan bekapcsolódik J á s z b e rénybe? Feltehető, hogy a jászberényi 4
autóirány egy év alatt kereken 120.000
utast továbbit. Valószinü, hogy egy utas
átlag 2 pengőt fizet, ez összesen 240.000
pengőt ielent. amivel szemben a kisvasuton
ez a 120.000 utas csak 48.000 pengőt
fizetne. Vagyis az autóbusz évenként kereken 190.000 pengő többkiadást jelent
Jászberény utasainak.
Jászberény város minden adófizető
polgárának elsőrangu érdeke, hogy ez a
gazdasági vasuti hálózat minél előbb létesüljön. Érdeke minden birtokosnak, legyen az akár kisgazda, akár nagygazda,
legyen az akár kert-, akár szőlősgazda.
Érdeke minden iparosnak és minden kereskedőnek, érdeke minden hivatalnoknak,
és érdeke minden napszámosnak egyaránt.
Aki ezt a mai nehéz gazdasági viszonyok
mellett nem látja be, az nem akar tisztán látni, az nem akar haladni, az saját
és a város boldogulásának lehetőségét
veszélyezteti.
A mai nehéz gazdasági viszonyok
mellett a termelés fokozásával, haladnunk
kell. Ha ezt nem mozdítjuk elő, akkor a
mindig növekedő közterheket és a körülöttünk megerősödő konkurenciát el nem
birjuk. akkor még csak azt sem mondhatjuk, hogy ..eddig is megvoltunk, ezután is megleszünk" — mert az éles gazdasági harcban feltétlenül tönkremegyünk.
Sármezey
Endre.
SZABÓ F E K E T E JÁNOS
kőfaragó és épületfakereskedő,Jászberényben
F a t e l e p : Bercsényi-utca 7 . Siremlékraktárak: Bercsényiu t c a 7 . a l a t t a f a t e l e p e n és a Köhid m e l l e t t (Spekonya-ház)
o
Ajánlja dusan felszerelt siremlékraktárát, hol a legolcsóbban beszerezhető: valódi és fényét megtartó fekete svéd gránit, továbbá mindenfajta és áru márványsiremlék. Mindennemű kőfaragó munkát
vállal sirbolt (kripta) készitést és az összes épitkezéshez szükséges kőfaragómunkát, vasból sirkeritést. Betonáruk. Kedvező fizetési feltételek
8
A félszázados jubileumát ülő Jászberényi
nay Antal-emléktábla.
A J Á S Z S Á G L E X I KO N A
— Jászváros — Magyarváros.
Egy 1563 november hó 27-én kelt adásvételi szerződés tanusága szerint valaha
Berény két városra oszlott: Jászváros-és
Magyarvárosra. Ez az egyetlen dokumentum, mely ebből az időből fenmaradt es ezt
igazolja.
Mi volt a kettészakadás oka, vagy
hogy külön telepedés lelt volna-e, ma már
eldönteni igen nehezen tudnók. Lehet,
hogy a vallási kettészakadás Berényben
még a város kormányzására is kihatott
és ez is okozhatta a kettészakadást. Magyarváros talán a protestáns városrész
volt. Abban az időben a protestáns vallást magyar vallásnak is hívták, mig Jászváros a katholikus negyed lehetett.
Hóman-Szekfü
Magyartörténei V. kötetének 62. oldalán Szekfü Gyula igy ir
Jászberényről: ..melynek lakossága azonban nem tiszta jász: a külön birák alatt
élő két külön telepedés, Jászváros és Magyarváros 1588 körül olvad össze" egy
várossá.
Keresztény Nőegylet által leleplezett Belez(Vágó Gábor szobrászmüvész
alkotása)
A különböző egymást követő telepedések a török miatti elnéptelenedés következtében állottak be. És az elpusztult, elmenekült vagy rabszijjra fűzött jász helyét
elfoglalta a betelepülő, ki azonban itt
jász lett izzig-vérig.
A jász-kunok örömünnepe
1845 május 20-án tartották Jászberényben
a Hármaskerület megváltásának 100 éves
évfordulóját, egybekapcsolva
bandériummal és fényes lakomákkal várták és ünnepelték a nádort.
Az ünnep alkalmából emlékérmet is
verettek, melyet a résztvevők és a megjelent előkelőség között osztottak szét. Több
jászsági és kunsági tisztviselő lett a nádor,
azaz a király által „arany
érdempénzzel"
kitüntetve eddigi szolgálataikért. A nádor
kétnapi itt tartózkodása alatt fogadta a
tisztelgő küldöttségeket. Megtekintette a
templomokat, az iskolákat és a gimnáziumot. A z ünnepség befejezésével a legmagasabb elismerését nyilvánitotta a látottak és tapasztaltak felett. Ezután visszatért
Budára.
9
S z e n t k u t i kápolna. Keletkezési
évéről nem tudunk semmit. A Ferencrendiek évkönyvei szerint ennek közelében,
vagy közvetlen mellette volt a Szent Klára
apácák klastroma, kiknek 1533-ban P.
Abonyi Clemens volt a gyóntatójuk. Állitólag még 1700 körül is voltak itt apácák.
Tarlózás a vidéki l a p o k körül
Séta e g y d z s u n g e l b e n
A vidéki városok lapjai sohasem
voltak a mesterszedés és helyesirás utmutatói s a provinciális sajtó hasábjain
egyre-másra találjuk a legfurcsább elirásokat, elválasztásokat, tulajdonneveket és
idegen szavakat. Tudvalevőleg a vidéki
ujságiró előszeretettel
használ idegenszavakat s lévén a vidéki ujságiró legtöbbször tanult ember, a nyomdász pedig
„uttörő" a helyesirásban és intelligenciában — olyan torzszülemények jönnek ki
a terminusz-technikuszok
kaotikumából,
hogy attól koldul az intelligens olvasó.
Különösen
a
lokálpatriotizmusból
„városunkká" kinevezett nagyobb falvak,
községek nyomdái a vezetők ebben a tekintetben, de nagyon sokszor — városok
nyomdáiban is rengeteg csodabogarat találhat a figyelmes ujságolvasó. Nem szólva
például a szükebb környékbeli községek
sajtójáról, legjobban feltünik a tényleges
városok, igy: Gyöngyös, Szolnok, Turkeve,
Kisujszállás nyomdáinak felületessége, elirása.
Itt találomra csokorba kötöttük egynéhány sajtótermék csodabogarát.
Hétfőn este a Művész Szinház Strinbery világhirü, mélyenszuró drámáját a
Haláltáncot mutatta be Szentiványi szakavatott rendezésében . . .
„Szolnok és Vidéke"
Se pont, se vessző . . . S igazán mélyenszuró kritika néhány szóban elbeszélve.
Egy másik hir:
. . . csak a másik autó soffőrjének
lélekjelenléte akadályozta meg a bor-
zalmas szerencsétlenséget. A szabálytalanul haladó autó kékesszürke Custro
Daunle volt.
„Nagykunság"
A hir szerint a rendőrség az erélyes
nyomozást meginditotta. Ujsághirünk közleménye szerint azonban az autóra nehéz
lesz ráakadni, mert a szakértők semmi
Custro Daunlét nem ismernek, hacsak
eszükbe nem jut egy Austro Daimler.
Egy hirdetés:
Eladó Rákóczifalván levő tejgyűjtőtelepem családi okok miatt eladó. Kedvező részletfizetés ellenében — bérlet
esetén — feleségem házhoz jön. Biztos
havi jövedelem 300 P.
Egy másik:
Nyilttér. B
István Te és nejed
R . . . Etel azt hiresztelitek rólam, hogy
mostoha lányom szerencsétlenségét én
okoztam. Ez nem fedi a valóságot, hanem igenis Te István, te tetted szerencsetlenné és ezért még a biróságnál is
számolni fogsz. Szükségtelen más becsületes embert a te becstelenségeddel
lepiszkolni.
K
1929 október 7.
M
Lajos.
Irtózatos hadilábon állanak vidéki
lapjainkban a mozik hirdetései. A Lucien
Doran (Lucy Dorraine). Ivane Mozyukin
(Ivan Mosjoukin), Harol Lojd (Harold
Lloyd), József Sildkraut (Josef Schildkraut).
Gréta Garbó (Greta Garbo). Konstancs
Talmagda (Constance Talmadge) elirások
egy nyugateurópai szemet örökre kificamitanának.
HUBER RUDOLF
VIRÁGKERTÉSZETE J Á S Z B E R É N Y B E N
a levágott virágok, cserepes növények,
alkalmi csokrok és koszoruk
legszolidabb és
LEGELŐNYÖSEBB BESZERZÉSI H E L Y E
Virágüzlet:
Apponyi-tér
18. szám. (Városház épület). Kertészeti telep:
Jászberény. III. kerület. Árvaház-utca 14. szám alatt, hol állandóan nagyobb friss növénykészlet áll a mélyen tisztelt közönség
rendelkezésére.
10
Jászberényben is megtörtént egyszer,
hogy egy — különben kifogástalanul előállitott — hetilap szerint az Erzsébet közkórház fagypontokra irt ki árlejtést — fagyapot helyett.
De beszéljenek helyettünk most már
a különféle sajtóhibák egy csokorba gyüjtve:
Aki röhög (k) használjon Egger-féle
mellpasztillát. — Megjelent a Babázda
(r) legujabb száma. — Tégy egy liter
vizbe három deka őrült (ö) k á v é t . . . —
A legujabb vakitó (vetitő) készülék nálunk már kapható stb.
Szerk. üzenet. T. Ibolya. A tanfolyam
csak októberben kezdődik, de helyesen
cselekszik, ha már most eljegyezteti
(elő) magát. — B. J. M a már olyan
hirek terjedtek el a tőzsdén, hogy az
orvosok (oroszok) kétmillió mm. buzát
vásárolnak nálunk. Mi nem hisszük.
Aztán regények ! . . . Egy kecskelábu
asztalnál hat bujnyik kinézésü ember
ült birkanyitogató (bicska) lőrét iszogatva.
— A hatalmas terem falán régi fegyverek, kardok, kelevények (kelevézek)
függtek. — . . . és a propeller hangtala-
nul (szakadatlanul) zakatol és dübörög.
— Nadrágján egy hatalmas olajmécset
(pecsétet) hordott. — Végre meghalt (állt)
az autó egy étterem előtt. — . . . arcát
megsimogatta és sok szeretettel nézett
a zsebébe (szemébe).
Aztán napilapok! . . . A pribékek megragadták, megkötözték kezét-lábát és —
Léderer esküre emelte kezét. (Lédererriport) — Most látjuk csak, hogy egy
kurzussajtóval (kuruzslóval) állunk szemben. (Wunderlich-riport.) — Különben
most itt kalózkodik (tartózkodik) a berlini Ufa igazgatója . . . — A vádlott szinte
kiabálva mondta, hogy föntartja eddigi
állomásait (állitásait). — A magyar könyvkiadók akciója a százezerholdas (oldalas) Dumas-regény ellen. (Riport-cim.)
Végül szivderítőül még egy hir, mely
egy közeli városban jelent meg:
Eljegyzés. . . . Ilonkát, városunk volt
közszeretetben álló jegyzőjének leányát,
eljegyezte
miniszteri számvevőségi főtanácsos Budapestről. Gratulálunk! Minden külön értesités helyett.
A Vaskaputól-Várnáig
A Boszporusz-felé
A Dunán félórányira Orsova alatt 1929 aug.
Egy betűt sem irtam a Vaskapu alatt.
Eszemben se volt, hogy irjak. Nem vagyok
bolond, a szépség az enyém, akkor amikor látom, az enyém. A z a mesés hangulat, tudom, hogy elveszti egész varázsát, amikor leirom. Halogatom, ameddig
lehet. Mert ember vagyok, jószivü ember
és csak akkor tudok gyönyörködni ha
más is gyönyörködik, azért irom csak le.
Most utólag kissé nehéz visszaidézni a
régi hangulatot.
Ebéd után egy kicsit
álmosan, egy kicsit lustán a hajófedélzeten
ülök. Egyhangúan brummog a hajó és a
szél kecsesen táncoltatja a fedélzet felett
kifeszttett ponyvákat. A Duna itt két kilométer szeles, pocakos öreg bácsi. Játszik kis gyermekeivel, dombocskákkal.
zöld szigetekkel.
Ezzel a bevezetéssel egyáltalán nem
azt akarom mondani, hogy a Vaskapu
nem tetszett és, hogy nem állok meg most
is csodálatos hatása alatt. Gigászok harcolnak bennem, örvények táncolnak és
szemeim előtt Traján császár vitézei lengetik a zászlót. Igazán imponáló egymással
szemben a két név: Széchenyi és Traján.
Egyszerű sziklába vájt fehér kőtábla mind
a kettő. A z igaz nagyságnak nem kellett
soha disz. A sziklák is fehérek és csil-
lognak a napban. Állandóan zug a szél.
a legujabb szóvicc szerint valaki nyitva
felejtette a Vaskaput, azért van huzat.
Fütyülök a Salzkammerguti tavakra.
Micsoda reklámot csapnak nekik! Az
emberek hasra esnek előttük és minden
valamire való költő megénekli őket. Az
Aldunát csak az öreg Jókai ismeri igazán;
milyen szép volt az Aranyembert ujra elolvasni a hajon. Ha haza érek. viszek
neki hálából pár szál virágot a sirjára.
Nem véletlenül jutottak a salzkammerguti tavak az eszembe. Mint csodálatos hegvi tó, olyan itt a Duna. De változatos, de örvénylő, rohanó, sistergő hullámzó hegyi tó.
Innen a nagy hajóról nem érezni
annyira, milyen monumentális. Csak, ha
az ember meglát néhol egy-egy kis csónakot táncolni a vizén, akkor szörnyed el:
micsoda roppant hatalom, micsoda titokzatos hatalom lehet itt a Duna.
Félezer méter magas sziklák alatt
rohanunk, még ez az óriási hajó is imbolyog egy kicsit. A szikla aljába vágva,
mint Istenkísértés a — Széchenyi utja.
Szembe vele nagy lyukak a viz fölé hajló
sziklákban. Traján gerendákból ácsolt,
viz felett lebegő országutjának maradványai.
11
Orsova utján jön Ada-Kalé, a senki resztények istenét kérte, büntesse meg azt,
szigete. Nyárfák, olyanok mintha ciprusok aki megszegte a neki tett esküt.
lennének, ragyogó vizben sötét lombok
Azóta Várna csendesen élte napjait
tükröződnek. Kis fehér házak, utak, gyü- majdnem az utolsó időkig. Ezerkilencmölcsfa, kerítés. Mintha magyar falu lenne. száztizennégyben a legnagyobb utazási
Szép csöndes szelid minden. A k i elfáradt tekintély, a Baedecker, még csak azt irja
az élettől, itt kellene pihennie.
róla, hogy Bulgária jelentős kikötővárosa.
Félöt van most, amikor a levelet
Ezelőtt öt évvel egyszerre eszükbe
folytatom. Ez már keleteurópai idő, ná- jutott a bolgároknak, hogy hiszen nekik
lunk még csak félnégy. A hajón vidám is lehetne tengeri fürdőjük! Várnát kineemberek utaznak, egy hamburgi bácsi, vezték fürdővárosnak és azóta olyan szenaki gramofonja kiséretében Alexandriába zációs aktivitást fejtenek ki érdekében,
és Kairóba tart. Azért emlitem előbb a hogy bizony-bizony még Budapest fürdőgramofont, mert az fontosabb a bácsinak, város (mely pedig elismerten a világ legmint Alexandria. Sört iszik, sokat és örül, eredményesebb
propagandáját csinálja)
hogy jó kedvet csinál a muzsikájával. tanulhatna tőle.
Csak ne volna csupa ostobául szentimenMég a magyarokról sem feledkeztek
tális német lemeze! Csak foxtrottot lehet meg. felfedezték Ulászló sirhelyét, szépen
rá táncolni és valcert, azt is rosszul. Ugy- feldiszitették és ráirták, hogy hősi halált
látszik a tangó barbárság a bácsi sze- halt a bolgár szabadságért. Ma már Vármében. Haragszom rá. Tegnap jobban ha- nának ötvenezer fürdővendége van és ez
ragudtam, mert este volt és tele hold és a szám évről évre óriási mértékben nöegy erdélyi leányiskolának tizenhat tanu- vekszik. Állandó lázas munka, a fürdőlója tért haza tanulmányutjáról a hajón. épületet minden évben nagyobbitják, sorra
Ha már tanulmányut, legalább megtanul- nyilnak meg mozik, cukrászdák (és milyen
hattak volna tőlem tangózni. Szászok vol- jó cukrászdák!) bárok, kaszinó.
tak, nagyon bájosak, hercigek, még maA plage fölséges. Homok jobbragyarul is tudtak annyit, hogyha nem akartam, hogy más megértse, magyarul udva- balra, homok, homok, ameddig a szem
rolhassak nekik. Kiszálltak Severinnél, azóta ellát. Külön van a női és külön a férfi
a bolgárokkal szórakozom. A férfiak bol- osztály. A férfiak persze nem mehetnek
gár-kertész képüek, de a lányok csinosak. át a nőkhöz, de és ebben van logika, a
Ha németül próbálnak beszélni, olyan a nők — átmehetnek a férfiakhoz. A z európai nők ott is tartózkodnak. (Azon a
hangjuk mint a kereplő.
szón. hogy európai, ne tessék csodálkozni,
A födélzeten aludtam. Meleg és a bolgárok nem tekintik magukat Eurófülledt volt a levegő a kabinban, vétek pának és az idegent "európai embernek,,
ilyen ragyogó holdvilágos éjjel nem künn nevezik, legyen az magyar, német, angol,
maradni. Belgrádot félig álomban láttam vagy akár hottentotta.)
és félig álomban a napfölkeltét.
Mármost a férfiosztályt a nőitől csak
Várnáról, a legszebb feketetengeri egy drótkerités választja el tányérnagyfürdőhelyről bolgár hajón indultunk Kon- ságu szemekkel. A kerítéstől alig pár méstantinápolyba. A k i iskolásgyermek volt ternyire, persze a férfiszemek pergőtüzében,
valaha, emlékezhetik a várnai csatára, strandolnak a bolgár nők, részben, vagy
Ulászló király esküszegésére és halálára. egészen ruhátlanul. A legtöbbjének csak
Amikor a szultán a zászlórud végére egy kis szines napernyője van, graciózusan
tűzte a megszegett békeokmányt és a ke- ülnek a homokban, kissé összekuporodva.
SIPOS
S Á N D O R
Á R U H Á Z A
J Á S Z B E R É N Y ,
VÁROSHÁZ ÉPÜLET
Kedvező
12
fizetési
feltételek!
A legolcsóbban
árusit dúsan
felszerelt
raktárából
valódi angol férfi-, női s z ö veteket, gyönyörű
menyasszonyi
kelengyéket, ágygarniturákal.
vásznakat,
szőnyegeket, n a g y k e n d ö k e t és
paplanokat.
a napernyőjüket fölfelé tartják. — Szép dig ugy szólitjuk őket: csiba! csiba te!
sziluett, ha nappal szemben nézi az ember. — és képzeljék — oda jönnek. Szidni
A férfiosztályra egész fürdőruhában magyarul szidjuk őket; attól nagyon megse mennének át világért sem. Tiltja er- ijednek.
kölcsi felfogásuk. Persze kivételek itt is
A várnai utcák — még a főutca is —
bőven vannak. A csinosabbja mind ideát nagyon keleties benyomást tesznek az
van, szép divatos, tarka fürdőruhában és emberre. Utcai árusok kiabálnak állandóan,
udvarolnak nekik a jóképü bolgár fiuk. kinálják portékájukat az ékesszólás minMondanom se kell, olyan kicsisége- den erejével. Az üzletek kirakatai szineken, mint például az, hogy az ember sek és izléstelenek. Kis kézi kocsikat tokabinjában idegenek is vetkőznek, nem logatnak, az utcákon főtt kukoricát, dinyszabad megütközni. Eleinte szokatlan, de nyét, gyümölcsöt árulnak, limonádét nagy
azután, amikor nincs üres kabin és a hasas korsókban, minden utcasarkon. E
ruhámat egyszerüen beakaszthatom más- mellett óriási autóforgalom, majdnem álnak a kabinjába, egész helyes rendszer- landó repülőgépberregés, elegáns cukrásznek tartom. El nem lopnak állitólag soha dák, vendéglők, nagy park a tengerparton.
semmit. Kényszermegoldás persze, melyet
De ha az ember találomra bekanyaa rohamos fejlődés diktált, jobb mintha rodik valamelyik mellékutcába, mindjárt
„megtelt" kiáltással zárnák el a fürdőt a ázsiai levegő, jobban mondva balkáni
kánikulában hűsölni akarók elöl. Itt külön- levegő csapja meg. Szűk, görbe, kövezetben nincs magyar értelemben vett káni- len utcák, omladozó, festői kis házak,
kula. A nap forró és a strandolók vigyá- nagyobbára fából, óriási kéményekkel,
zatlanabbik fele tele van égési sebekkel, földig érő kidőlt-bedőlt ablakokkal. — Az
de mindig van egy kis szellő és az esték utcákon hihetetlenül maszatos gyerekek
mindig kellemesek.
és hihetetlenül csunya, ráncos vénasszoMotoros vizi-rendőrök vigyáznak. — nyok. Jaj de festői és jaj, milyen szánalhogy a férfiak a női osztályra át ne usz- masan festői dolog a nyomoruság !
szanak valamiképpen. Csak a nagy tramPéntek délután kirándultunk motobulinon tul szabad a tenger. Ott aztán rossal Euxinográdba. Ott a fényes nyári
óriási uszásokat lehet csinálni. Örvények kastély, ott nyaral a rendkivül népszerü,
nincsenek, cápák nincsenek, a tenger fiatal cár. Arcképe ott lóg minden kiranyugodt. Eluszunk addig, mig a föld göm- katban. Mesélik róla. hogy uralkodása
bölyüsége a horizontba veszti a partot és első évében egyszer egy leányiskola kivégtelenül kellemes, ott kinn, messze a rándult Euxinográdba. A kastély kertjében
vizen hanyattfekve hagyni, hogy a hullá- láttak egy tengerészsapkás embert. Megmok át-át csapjanak a fejemen, — amint szólitották: nem tudna-e valakit, aki meglehunyt szemmel uszom.
mutatná nekik a látnivalókat? „Dehogy
Kevesen
merészkednek
ki ilyen nem" — felelte az idegen. „Majd én megmesszire, csak az idegenek. A bolgárok mutatok mindent." És végigvezette őket
nagy része nem fürdik. Vagy ha fürdik is. az egész palotán, mutogatott, magyarázott,
bemegy a vizbe és már ki is jön. — Ha viccelt. Amikor már mindent láttak, odagyászban vannak, még mosakodniok sem fordult hozzá az egyik kislány: „Ugye
szabad. A fejmosás főbenjáró bűn ilyenkor. bácsi milyen jó, hogy nem volt itt a cár,
A bolgár koszt jó, csak nehezen ér- akkor nem nézhettük volna meg mindtik meg, hogy mit akar az ember. Bólin- ezt." „Hiszen itt volt a cár" — felelte az
tanak, ami azt jelenti törökösen, hogy idegen és amikor elbucsuztak, bemutat„nem", aztán az ember nem tudja mire kozott nekik. Mondanom se kell (minden
vélni. Ittam kefir-t (állitólag nem más, valamire való anekdota így végződik) ő
mint aludt lótej) attól élnek a bolgárok maga volt az.
Szóval Euxinográdba mentünk moszáz évig, izlett, bár nem akarok száz
évig élni. Ettem musszaká-t,
güvecs-et, torossal. Egy idevalósi ismerősünk hihecsorbá-t. Jött a pincér a tányérral és azt tetlenül gyorsan és ügyesen lealkudta az
mondta: csorba. Mi az? Hol csorba, kér- ut árát ezerkétszázról, négyszázötven ledeztük megrökönyödve. A tányér teljesen vára. — Sohase láttunk még igy alkudni,
ép volt. Közepén valami fekete főzelék boszorkányos gyorsasággal, három csónauszkált. Ugy nézett ki. mint hogyha kor- kossal egyszerre. Szemünk-szánk elált és
mos zsirban kisütött ugorka lenne. Kisült, szédültünk szinte, mintha snapszot ittunk
hogy ez a csorba. Izlett. Valamelyikünk volna.
Nem hiszem, hogy a Fekete-tenger
a fejébe vette — az embereknek támadnak néha ilyen lehetetlen ideáik — hogy először hallotta ez alkalommal a hara pincért bolgárul csibá-nak hivják. Persze minckettes bakát és a hóvirágot énekelni.
nem ugy hívják. De azért mi azóta min- Sok magyar van Várnán, csupa dalolós
13
kedvű szép kislány. Büszkeségei a várnai
strandnak.
Most utólag, amikor le akarom irni
ezt a csónakkirándulást, látom, hogy nem
érdemes. Nekem szép élmény volt, hullámzó tenger, kellemes társaság, jó vacsora, tánc és az ut visszafelé. Fekete
tenger telehold fényében. Ezüstszínű tenger, ezüstös hangulat . . .
De leirva, — utólag — másnak nem
mondhat semmit. A z ember gyakran jár
igy az élményeivel. Hihetetlenül érdekesnek és csodaszépnek tünik, ha magában
rágondol és csak, ha le akarja irni vagy
el akarja mondani valakinek, akkor látja,
mennyire mindennapos, mennyire semmiség az egész. Máskor viszont valamiben
mér nem is gyönyörködöm, nem is látom
semmi különösnek és csak leirva érzem
csodálatos és csodaszép voltát.
Preisich
Gábor.
A Jászság folyóirat 9 0 pengős
történelmi és szépirodalmi pályázata
A legteljesebb mértékben méltányolva
olvasóinknak uttörő folyóiratunkkal szemben táplált szeretetét és áthatva feladatot
teljesitő munkásságunk őszinte hitével —
elhatároztuk, hogy pályázattal lépünk a
nyilvánosság elé.
Pályázatunk kettős.
Az első annak a feladatnak szolgálatában áll, hogy a Jászság olvasóközönsége elé a jász-történelemnek — különösen a negyvennyolcas szabadságharc utáni
időknek minél teljesebb, essay-szerü feldolgozását adhassuk. Ez a megszoritás
azonban nem állhatja utját mindazon
más korszakokkal foglalkozó jász-történelmi dolgozatoknak, melyek egyébként
tárgyilagos, okmányokon alapuló s eddig
még fel nem dolgozott témájukkal a birálóbizottság elismerését kiváltják.
A történelmi dolgozat nem lehet több
folyóiratunk négy nyomtatott oldalánál.
Első d í j : 20 pengő, második d i j : 15
pengő, harmadik dij: 10 pengő.
Pályázatunk második része szépirodalmi. Pályázni lehet legfeljebb folyóiratunk három nyomtatott oldalára terjedő
bármilyen tárgyú elbeszéléssel.
Első dij : 20 pengő, második dij : 15
pengő, harmadik dij: 10 pengő.
A pályamunkák egyoldalra gépelt
kéziratban, szabadon választható jelige
alatt szerkesztőségünk cimére küldendők.
A küldeményben, lezárt jeligés boritékban
a pályázó teljes neve, pontos címe mellékelendő.
A dijat nyert vagy dicséretben részesült pályamunkák egyszeri közlési joga a
Jászság folyóiraté.
A pályamunkák beküldési határideje
1930 március 31.
A pályázat eredményét folyóiratunk
9. számában tesszük közzé a nyertesek
teljes cimével.
Az időközökben beérkező munkákat
a pályamunka cimével é.s jeligéjével következő számainkban esetről-esetre fogjuk
nyugtatni.
A Jász-Kunság 1856-ban
Az 1856. évi hivatalos lapból vettem
az alábbi statisztikai adatokat. Ma nem
fűzök hozzá semmiféle megjegyzést, az
üres számokat állitom csak egymás mellé.
Legközelebb azonban, mikor a szerkesztő
beváltja igéretét (a levelesládánkban fekszik a Jász-Kunság térképe ebből az
időből, ennek a közlését igérte), megkisérlek számadást adni arról, hová szóródott szét a Jász-Kunság. Amiről pedig
én nem tudok majd elszámolni, abban
segiteni fognak kedves olvasóink s igy
majd teljessé válik a kép.
1
2.
3.
•1.
5,
6.
Jász-Apáthi 8 155814 /
29013
Karcag
6 204687
51682
Félegvháza 3 166562
31575
Halas
2 151687
19899
Kun-Szt-Mikl. 1 137925
18326
ö s s z e s e n : 31 934983 / 187764
A járási székhelyek a hozzátartozó
adóközségekkel, azok területe holdakban
és népessége:
Járási székhely : Jászberény. H o z z á tartoznak :
1. Árokszállás
17500
8468
2. Dósa
7812 / 2576
3. Felsőszentgyörgy
5625 1359
4. Fényszaru
13750
3743
5. Jákóhalma
6875
2446
6. Jászberény
54250 16873
2
1
2
1
Járási székhelyek a hozzátartozó
községek számával, ezek területe holdakban és népessége:
1.
Jászberény. 8 115308 /
37269
1
2
14
2
Kerekudvar- Puszta
7. Monostor
8. Tarna-Eörs
1874
5000
5625
85
828
1191
1123
18750
Jakabszállás-Pta
Kömpöc-Puszta
5312 /
146
Orgovány-Puszta
16875
677
Páka-Puszta
12187 /
226
Pálos-Puszta
5625
46
7842 /
2109
3. Péteri
Szent-László-Pta
10312
181
34575
Összesen 166562
Halas. Hozzátartoznak:
97812 / 12722
1. Halas
2. Majsa
38750
6126
Mérges-Puszta
4687 /
33
Móric-Gálja-Pta
5937
188
Szank-Puszta
7500
530
19899
Összesen 154687
Kun-Szent-Miklós. Hozzátartoznak :
2836
12712 /
1. Fülöpszállás
Bene-Puszta
12712 /
—
Kerekegyháza-Pta 18750
1018
2. Kun-Szent-Miklós 25937 / 4603
Babony-Puszta
7812 /
152
Kis-Balázs-Puszta 13425
366
3. Lacháza
6875
3198
Lajos-Mizse-Puszta 23437 /
1699
4. Szabadszállás
16562 / 4484
18326
Összesen 137925
1
2
1
1/
Összesen 115308 37269
Jász-Apáthi. Hozzátartoznak:
1. Alattyán
5937
1724
Kürt-Puszta
4625
149
2. Alsó-Szent-György 8125
3922
3. Jánoshida
3125
2432
Mizse-Tótkér-Pta
4062
20
4. Jász-Apáthi
13750
7881
Heves-lván-Puszta 3937
77
5. Jász-Ladány
15625
5444
6. Kara
9687
793
Kara-Jenő-Puszta
44814 7. Kisér
16875
4112
Kocsér-Puszta
12500
653
8. Mihálytelek
6250
1940
Szent-András-Pta
7500
212
29013
Összesen 155814
Karcag . Hozzátartoznak :
4687
11979
1. Karcag
Hegyesbor-Puszta 61250
—
31250
9325
2. Kisujszállás
25000
6697
3. Kunhegyes
7414
4. Kun-Szent-Márton 14687
24375
6914
5. Madaras
Mesterszállás-Pta
6250
170
20625
9049
6. Turkeve
Csorba-Puszta
16562
134
51682
Összesen 204687
Félegyháza. Hozzátartoznak:
30937 /
9236
1. Dorozsma
2. Félegyháza
40625
17831
Csolyos-Puszta
5625
—
Kisszállás-Puszta
12500
—
2
1/
2
1/
2
1/
2
1/
2
1/
2
1/
2
1/
2
1/
2
1
2
2
1 2
1
2
1
2
1
2
1
2
1
2
1
2
1
2
1
2
Sonor.
Olvasóinkhoz mindjárt kérést is intézünk.
1856-ban
Karcaghoz tartozott
Hegyesbor-puszta, ezen a néven sehol
sem találjuk! Azután Jászkarajenő! Határa volt 51491 / hold. ma csak 15630
hold. a hozzátartozó puszták ma is megvannak a régi néven. Hová lett a hiányzó
35861 / hold?
(Szerk.)
1
4
3
4
JÁSZSÁG
társadalmi, művelődési, gazdasági és irodalmi folyóirat
Megjelenik évenként tízszer
Felelős
szerkesztő: K o m á r o m y J ó z s e f
Kéziratok és levelek:
Jászberény, Postafiók II. cimre küldendők
Előfizetések és hirdetések dija (mm-soronként 8 I) Kovács és Baranyi könyvnyomdába küldendő
Előfizetési ár egy évre P 3.80, félévre P 1.90 Egyesszám ára 40 fillér
Gombkötő József férfiszabó
Elvállalja a mai kor divatjának megfelelő férfiöltötönyök, felöltők é.s nyári ruhák, valamint gyermekruhák készítését a legolcsóbb áron. Tavaszi és nvári
gyönyörü mintagyűjteményével hivásra házhoz megy.
Kedvező fizetési feltételek!
Házhoz való hivást, a kiadó
hivatalnál is be lehet jelenteni.
Jászberény. I I . , Lövész-utca 10
15
KOVÁCS
ÉS B A R A N Y I
KÖNYVNYOMDA
Készít
mindenféle
könyvkötészeti
kereskedelmi,
gatási
könyvnyomdai,
munkákat,
pénzintézeti,
kivitelben
dalmi
meghívókat,
seket.
Elvállal
lamint
cimü
névjegyeket,
gumibélyegzők
nagy ügyvédi
A hirdetések
és
báli
dija
fillér, mely összeg
mindenkor
Z
A
Állandó
H
E
Jászságra
soronként
előre
Á
va-
A Jászság
és hirdetéseket
milliméter
-
gyászjelenté-
elkészítését.
kiadóhivatala.
elfogad
és a
U
és lak-
feliratitáblákat,
nyomtatványraktár.
folyóirat
előfizetéseket
még
2
és
közigaz-
Legolcsóbban
készít
kocsi-
ipari
községi,
nyomtatványokat.
legszebb
litográfiai,
ugymint:
felvesz.
nyolc
Y
G
E
fizetendő.
M
JÁSZBERÉNY I I I ,
F
Nyomatott a felelős kiadók : Kovács és Baranyi könyvnyomdájában, Jászberény.
TÁRSADALMI,
I. É V F O L Y A M
MŰVELŐDÉSI, GAZDASÁGI É S IRODALMI
J Á S Z B E R É N Y , 1930
FEBRUÁR
FOLYÓIRAT
6. S Z Á M
Akik a történelembe kerülnek
A jász-multtal kissé a kelleténél is
többet foglalkozik folyóiratunk, de amikor
arra gondolunk, hogy hány adat kallódik
el, mennyi mulasztás van ezen a téren,
megvigasztalódunk s nem teszünk magunknak szemrehányást. Folyóiratunk egynéhány oldalát kiszakitjuk. A népoktatóknak a minap megalakult pedagógiai szemináriuma is elsőrendü feladatává tette
az ujabb jász-nemzedék számára kiadandó
jász-történelmi kézikönyv megirását. Félünk
hogy ez a munka — ha gyorsan készül
el: hiányos lesz, ha később készül: megirói elé annyi részletet — hálás és fontos
részletet! — fog kutatásuk közben feltárni,
hogy ez a munka — hogy a kézikönyv
nem lesz — kézikönyv. Az egyiknek is, a
másiknak is örülnénk. Egyik munkatársunk
a lap másik hasábján reklamálja az egyre
késő történelmi
tanulmányt a jászokról s nem volna meglepő, ha a jász értelmiség körében égető szükségüvé vált hiány az évek folyamán egyszerre megoldást nyerne.
Persze, a szeminárium vezetőségének
e munka megirásánál — engedtessék
meg nekünk, érdekteleneknek e megjegyzés
— nem szabad mondvacsinált jásztörténelemtudósokat, százesztendős regélőket,
ad hoc-irókat ez égető szükségü munka
megirásához felkérni. Végezze ezt el a
tanitóság jászberényi, illetve jászsági, értékes és modern-szellemü társadalma, ugy
ahogy azt szellemi felkészültségénél fogva
meg is fogja csinálni. Mi akik folyóiratunk
hasábjain megindulásunk óta harcolunk a
nem mendemondán és nem mesélésen
alapuló jász-történelmi
tanulmányokért,
hanem okiratok, levelek, kevés történelmi
forrásmunkák nyomán adjuk néha-néha a
jászmult hiányos, de megbízható egy-egy
keresztmetszetét — egészen megnyugodva
fogadjuk a jászberényi tanitóság mindenkép
dicsérendő elhatározását.
Az uj Magyarország, ha megtört és
csonka is, teljes felkészültségü uj embereket
kiván. Az angol jelszó kétségbeejtő országos körülményeink folytán végre kezd
nálunk egyre nagyobb közigazgatási, egyesületi, társadalmi körben hóditani. The
right man on the place! A legmegfelelőbb
embert az egyes helyekre . . . Ma városi
társadalmunk — tagadhatatlan, hogy az
emberhiány miatt — át- és át van szőve
rokoni, baráti és fegyvertársi érdekek hálójától. A leghaszontalanabb embert az
egyes helyekre — ez volt a magyar másolata az angol jelszónak és ennek a jelszónak jegyében, ez az egyetlen haszna
lesz csonkaságunknak ma már nem lehet
sokáig élni. A régi pókhálós, unott városi
társadalmakban az uj kulturpolitika hatásaként a tanárságnak és tanitóságnak jut
az a hálás feladat, hogy akár az uj nemzedék felnevelésénél, akár a háboruelötti
Magyarországba-rögzött felnőtteknek felvilágositásánál. — az egész társadalmat
lassan átalakitó munkásságával megteremtse az uj, életrevaló magyarságot.
Épp e napokban jelent meg Kornis
kultuszállamtitkárnak néhány tanulmánya.
Kornis Amerikában járt, hogy az alapjában avult és korhadt magyar tanitást öszszemérje az életrevaló és az életnek nevelő angolszász-iskolák tanitási módszerével és anyagával — és Kornis — the
right man on the place — mindenható
miniszterével egy uj iskolapolitika alapjait
fogja lerakni Magyarországon.
Biztos, hogy az ellenségek egyszerre
s ha nem hangosan, apró szurásokkal fognak támadni az uj-magyarság e kezdődő,
ellenállhatatlan erejü élet-igenlese ellen.
Biztos, hogy a tanári kar egyrésze is, a
megszokottból kilenditve, nem fogja azonnal hittel és meggyőződéssel fogadni ezt
a felforgatást, a latin-szellemü magyar
iskoláknak friss angolszász mintára való
Ára 4 0 fillér.
az örök panaszok, melyek alig engednek
neki nyugodt éjszakát, de hogy ezt a
kétségbeejtő állapotot a maga javára is
az egyetemes magyarsággal együtt megjavitsa — nincs akarata, szorgalma. A
baromfitenyésztés, a gyümölcstermesztés
életnivót javitó és gazdaságot erősitő kérdései hidegen hagyják. Miért ? Azért, mert
a baromfiakkal, a gyümölccsel, a gyógynövényekkel járó mindennapi gondhoz,
vesződéshez már nincs türelme. A nap
minden órájában, kedvvel és hittel nem
tud dolgozni a magyar . . . S a szövetkezetekben és kereskedőkben nem hisz, —
mert már néhányszor megtanitották az
„érettségizett" urak.
Aki ezt nem látja és nem veszi észre
a magyar gondok és feladatok összekuszált hálójában a sok-sok fényesen csillogó szálat — a régi hibát, az maga is
régi iskolába járt és ami még nagyobb
baj, utána az életben sem tanult és látott
semmit.
Éppen ezért köszönjük a jászberényi
tanitóságnak erős elhatározását és azt a
sok célkitűzést, mellyel kedvvel, fiatalos
hévvel indul egy megtorpant város életéLátjuk, hogy a mezőgazdaságnak a nek felemelésébe. Most Tanai Antalok,
magyarság jövendőjét jelentő átalakitása Kiss Józsefek és Szentiványi Bélák akarmilyen erőfeszitéssel jár. Ha ismerjük a ják a jász-történelmet a kicsinyeknek
magyar embert, ismernünk kell benne az megirni és nem veszik észre, hogy a keerkölcsi és jellembeli mély tulajdonságai zük alól kikerülő nemzedékből támadnak
mellett azt a kárhozatos megrögzöttséget majd olyanok, akik egykor hálával gonés ötlettelenséget, mellyel a mai és ősi dolnak vissza a régi tanitókra, akik törtémegszokott életét éli. Ősszel, tavasszal, nelmet irtak és történelembe, egy uj-Jásznyáron az évről-évre visszatérő szántás- berény történelmébe fognak kerülni az uj,
vetés-aratás-behordás periodikus megfeszi- felvilágositott, a mult szeretetére és a
tett munkái után a tél ernyedtsége . . . — jövőre nevelt erős Magyarországgal együtt.
Nagy az adó, rossz a megélhetés — ezek
(*)
átalakitását. Ma eredetiben olvassák Sallustiust, Horatiust diákjaink, de fogalmuk
sincs Lincoln életéről, Ford elveiről, a
Franklinok emelkedéséről. Betéve tudják
Carthago ostromát, de nem tudnak Bosznia okkupálásáról, az orosz-japán háboruról semmit. Ismerik Romulus és Remus
mondáját, de nem olvastak a bresztlitovszki békéről, nem tanultak a Panamacsatornáról és rébusz előttük a mai forrongó India minden mozgalma. Lehet-e
ilyen éretlen érettségivel az életbemenő
fiataloktól várni az önfentartás és a tanulmányok energikus továbbfolytatását?
Lehet-e az ilyen fiataloktól várni, hogy
pályájukon. a közigazgatásban, az irodákban, a kereskedésekben férfias, ötletes és
nem lankadó, a munkában és nem frázisokban kicsattanó hazafiasságukkal épitsék az ezeréves magyarságot ? A z ilyen
fiataloktól egyáltalán ne csodáljuk a kaszinók kártyacsatájának hősiességét, az
esték kávéházban töltött ernyedtségét, az
udvarlások léhaságát, a szellemtelen és
gépies hivatalnokoskodást és legfőképpen
ne csodáljuk azt. hogy miért kellett a régi
Magyarországnak ilyen mélyre esnie?
Egy órahosszatt...
Igen, beszéltem az én barátommal.
Először nagyon is ráfigyeltem, később
azonban más gondolatok vonták el figyelmemet témájáról, azután pedig ásitottam sokat.
A téma: Jászberény s ezzel kapcsolatban a kisvárosok kulturája. Hogy itt
nincs kultúrpalota, nincs liceum, nincsenek
jó előadások, annyira sem, mint Szolnokon, nincs zenepalota. Hiányzik a zenei
élet, egy jó szépirodalmi, vagy szociológiai lap, nincsenek kimagasló közéleti
vezérek, akik köré csoportosulnának az
erők, nincs harc, csak ez a nyugalom . . .
A buta nyugalom.
Eleinte — mondom — érdekelt.
Aztán azt mondta: Mégis csak disznóság, hogy ez a Jászberény mégcsak
olyan sincs, mint Bayreuth, vagy Fon2
tainebleau — és hogy nincs Jászberényi
Vénusz . . .
Az előadások kulturnivójától ugyan
én sem vagyok elragadtatva — egy zeneelőadásnak sincs meg a közönsége — de
igazságtalannak tartottam a nyugati kulturideálnak emlegetését.
Utóvégre, aki
korpaközé megy, egyék meg a disznók!
S utóvégre a francia parasztok sem szavalnak szántás-vetés közben Verlaineverseket s a bajor kispolgárok egy cseppet sem különbek Bräuhausjukban a
kvaterkázó magyaroknál. Fgyszer minden
jászberényi intellektuelnek tisztában kell
lennie azzal, hogy azért, mert a Lehelben,
vagy a Pannóniában, vagy a körökben a
drágaságról, fizetésről beszélnek és nem
Kuyserlingről vagy a spengleri filozófiáról,
— és azért, mert Homoki Aladár kuplé-
kat és jazz-darabokat huz a Lohengrin
helyett s a Kutyinai Önképzőkörben nincs
Romain Rolland-előadás, nem kell mindjárt ájuldozni a kulturátlanságról.
Hagyjuk ezeket az elszörnyülködéseket az ifju gimnazistákra, a mostérettségizettekre, akik pár Ady-vers betanulása
után megirnak egypár irodalmi tanulmányt,
verses drámát, a korzón hosszu hajjal,
könyed öltözettel lejtenek, egyre ritkábban
váltanak fehérnemüt vagy azokra a jászberényi Erdős Renéekre, akiknek a lapok
nem hozzák a verseit, az egyhónapos
szinházban nem játszák a darabjaikat, —
hogy nincs megértés, hogy nincs kultura.
*
„ A z ember itt csöpp mámorok örültje,
idegzete egv bomlott cimbalom:
a kin, a kéj, a téboly, unalom
trágár nótákat ver rajta És körülte
kis rémek haláltánca a falon . . ."
A magyar irodalom legerősebb reménysége — Mécs László irta ezeket a
sorokat. Egy premontrei pap, az ókori és
modern kultúrát egyformán magáévá ölelt
A
fiatal tanár. Egy eldugott felvidéki városban
lelkész — s itt látta ilyennek a kisvárosi
életet.
"Az ember itt csöpp
mámorok
őrültje". Nem nyujtózkodhatik ki az Isten
végtelenjét áhitó lélek a csillagok himnuszába. — elmegy hát a kocsmai csináltmámorokba, hajnalbanyuló kártyacsatákba
és fecsérli az időt, az idegeit, az erejét,
hogy „egy bomlott cimbalom" legyen, amin
az áldott himnuszok helyett — a „kéj, a
téboly és unalom veri trágár nótáit" és
nikotinnal bélelt tüdeje sipol, liheg, ahogy
olcsó, veszedelmes nők után futkos.
Mécs László, aki elérhetetlen magasságban, a szeplőtelen papi tisztaságban
nézi a kisvárosok szerencsétlenjeit, — a
zseni intuiciójával érzi a kisvárosi legénylakások hangulatát, ahol az éccakai magányban, amig a villám lámpa szórja fényét,
mint a kegyetlen lidérc — megjelenik az
elfuserált élet, az elillant cél, a ködbetünt
ifjui álom, az el nem ért asszony . . .
A kis rémek haláltánca a falon . . .
(Prospero)
Mondschein-szonáta
Beethoven szerette a magános vándorlásokat, hegyen-völgyön, árkon bokron
át, ahol a külvilágról teljesen megfeledkezve, nem egy csodaszép müvéhez nyert
ihletet. Egy gyönyörü nyári estén járt szülővárosa, Bonn környékén.
Egyszerre
zongorahangok ütötték meg az akkor még
egészséges fülét. A hangok egy közeli villából hangzottak. A mester csodálkozva
állott meg helyén, mert müvészkezek az
ő egyik kompozicióját játszották. Ellenállhatatlan vonzerőnek engedve, belépett a
nyári lakba, fölment a lépcsőn és kinyitotta annak a szobának ajtaját, ahonnan a
hangok jöttek. És azután elbűvölten megállott a küszöbön. Szemeit egy poétikus
szépségü kép bilincselte le. A holdfénytől
elárasztott szobában egy ifju, mintegy
16 éves leányka ült a zongora előtt.
— Te vagy az. kedves apuskám?
— kérdezte ekkor a leányka, mikor meghallotta az ajtó nyilását, azonban nem fordult hátra, hanem folytatta a játékot. Csak
amikor a darabot befejezte, kelt föl a helyéről, néhány tétovázó lépest tett előre
és igy szólt:
— Gyere már ide, édesapám és engedd, hogy megöleljelek. Hiszen én nem
siethetek az üdvözlésedre.
Beethoven közelebb lépett és mélyen
megrendülve állott meg. A kisleány gyönyörű arcából két tágranyitott, kék fénytelen szeme meredt feléje. Most már meg-
története
értette a helyzetet: a leányka vak volt.
És a zenetitán szivét mély sajnálkozás
töltötte el. mely egy fájdalmas felkiáltásban
tört utat magának.
A leányka most tudta meg, hogy
egy idegen ember van közelében. Gyermeteg hangjában félelem reszketett, amikor
szivszorongva kérdezte:
— Kicsoda ö n ? Nem az atyám?
— Nem, — válaszolt Beethoven. —
de ne ijedjen meg gyermekem, mert én
barátja vagyok, akit játékának hatása
idecsalt és aki eljött, hogy önnek köszönetet mondjon azért, mert alkotásának
ilyen beszédes kifejezést adott.
— Maga Beethoven?! — hangzott a
világtalan leányka ajkairól az örömteljes
felkiáltás, de kialudt szemeibe hirtelen
forró könnyek tódultak. Majd igy folytatta:
— Ó, mily boldogtalan vagyok én, hogy
oly közel tudom magamhoz és még sem
láthatom azt a férfit, akit szivem egész
melegével szeretek! Két esztendő óta,
amikor egy súlyos betegség megfosztott
szememvilágától, a zene az egyetlen vigasztalóm. Nélküle talán meghalnék kétségbeesésemben. És főleg az ön müvei
azok, amelyek elfelejtetik velem a számomra láthatatlan világot és bánatomat
s amelyek engem magasabb szférákba
emelnek fel . . .
Ekkor Beethoven mély megindultsággal igy szólt:
3
—Szegény gyermekem, ön, fájdalom,
nem láthat ugyan, de hallani fog engem . . .
És ezzel odaült a zongorához s a
kimondhatatlan fájdalmas érzések, melyek
lelkét marcangolták, a Mondschein-szonáta
csodálatos hangjaivá sürüsödtek lelkében.
Igy született meg abban a magasztos
órában a nagy mester alkotó fantáziájában
ez a holdvilágpoézistől átitatott remekmü.
Tavasz az
őszben
A sárguló levelek, mint a természet
könnyei hullanak. Szines takarót lopnak
az alvó földre. Zizegve mesélnek, ha a
szél megfujja, egy szebb, egy boldogabb
időről, arról, mikor még éltek, mikor a
rügyekből kibukkantak a nap csókjára.
Mennyi szép remény égett, lüktető erő
a szivükben. Most itt a sivár való, a pusztulás, eltemetés, elfeledés. Ezek a lehullott
kis levelek várnak melegítő takarót, amely
fehérré teszi őket, mely alatt az álom
szebb s könnyebb az örök elmulás. A le
velek hullnak, tovább hullnak. . . . Kis
korhadozó pad áll lomboktól takarva, körötte „Csend herceg" teriti palástját.
Az elmulás csendes nyugalmát léptek
zavarják meg. Lassu bizonytalan zaj ez.
Öreg fehérszakállas, reszketőkezü tábornok telepedik a korhadozó vén padra.
Néz, hosszan néz maga elé s ráncos arcán a boldog emlékek örömkönnye gördül végig. Mindennap kijár: emlékezni.
Visszagondol azokra a boldog évekre és
napokra, amelyeket eltöltött. Itt a padon
ülve kitüzesedik az arca. fénytelen szeme
csodálatos, fiatalos tüzben ég.
Kis kopott könyvet vesz elő, a naplóját és remegő kézzel visszalapoz az
évek során s látva a fakult irást — emlékeit maga elé képzeli. . . Megáll egy
lapnál, ez a rövid pár szó van ráirva:
Április 10.
„Először csókoltalak meg zöldelőfák
közt a kis padon."
Maga előtt látja a csókos tavaszt
minden dalával, minden virágjával és illatával. Hallja a méhek döngicsélését. —
Lát tarka pillangókat virágról-virágra csapongani. Madárdalt hall, szerelmes galambpárok csókolóznak és turbékolnak.
Lát kis kék mosolygó ibolyaszálat,
melyet fehér, karcsu lány tart kezében s
incselkedve kinálja neki. Majd tép akácfalevelet s számlálja: Szeret! nem szeret, —
szivből, igazán, szeret. . . . nem szeret. S
egy durcás kicsi kéz eldobja a levelet.
. . . L á t maga előtt egy daliás tisztet,
aranyos mentében, lakkcipőben, virággal
a csákója mellett, ki könnyedén fut a le-
4
ány felé. Kergetőznek, — hopsz! most
elfogta, átkarolja s magához szoritva kérdi:
Szeret? nem szeret? . . . A z ajkak összeérnek s egy hosszu tüzes csókban eggyé
válva, a tavasztól s a tűztől remegve
mondják egyszerre: Szeret! s még egy
tüzesebb, hosszabb csók, amelynek vége
nem akar lenni.
. . Piros, mosolygó levél hull az
öreg ur arcára. Felretten. . . . megérti az
ősz üzenetét. A széltől megborzad, lassan
feláll, egyet-kettőt köhint s megindul hazafelé, hogy holnap egy lappal tovább
lapozzék emlékkönyvében s átálmodja az
április 10-et.
. . . Már nem sok lap van hátra. —
Érzi, ha a kezdethez ér, a kiméletlen vég
megjelenik és magáénak követeli, mint
volt életepárját — azt a kis karcsu pillangót — aki már régen mélyen álmodik,
talán éppen április 10-ről.
A lapok elfogytak. Az öreg nem jelent meg a kis padon. Október 15. van.
Ö már egy szebb, boldogabb világban él, hol az álom valóra válik.
Azóta már ketten lapozzák odaát a
sárgult naplót s lejátsszák még egyszer
életükből a boldog tavasz napjait. Április
10-hez érnek. Egyszerre száll két szerelmes ajkról ima a világ Urához, hogy hadd
játsszák mindig ezt az egy napot. Egy
jóságos, mosolygó arc igent int, s ezzel
az örök boldogsággal, az örök tavasszal,
örökre eljegyezték egymást.
A falevelek tovább hullnak . . . jön a
tél, fehér palástját teriti rájok, a kis levelek boldogan álmodnak — a rügyfakasztó,
az éltető tavaszról — átkarolva, átölelve
egymást, pedig hallhatnák és megérthetnék az örök elmulás dalát, melyet a hideg téli szél dalol a fülükbe, bus takarodó gyanánt.
ifj. Domby Béla.
A Városi Mozgó müsordarabjai
Február 11. A második asszony Jack
Holt és Helene Chadwick főszereplésével.
A két kocavadász Zoro és Huruval.
Február 13. A szingapuri
lelenc —
Phillis Haver-rel. Bölcsődal a tengerről.
Február 16. A királynő nyakéke —
Dumas világhírű regénye.
Február 20. Légyott a halállal. Radius-világattrakció. főszereplő Anny Ondra.
Feruár 23.
De profundis — Lon
Chaney legújabb mesterműve.
Február 27. Szivek generálisa — a
Művészfilm monumentális világfilmje.
Március 2. Wladimir Gaidarow mestermüve: Az
asszonysikoly.
:
A félszázados jubileumát ülő Jászberényi Keresztény Nőegylet által leleplezett Riszner
József és neje-emléktábla.
(Vágó Gábor szobrászművész alkotása.
JÁSZBERÉNY.
PACSIRTA.
Kalászos rónán jásznép, ősi fajta.
Fonott kalácsa omlón illatos :
Kanyargó Zagyva: sürü nád a partja.
Tükrén vén fűzfák árnya ringadoz;
Komoly, nagy templom: ura messzi tájnak.
Hullámzó nép a város főterén ...
Ünneplő kedvben idegyül vasárnap
A dolgos Jászberény.
Kadarkás estek jószagu tanyákon
Magyar vidámság áldomásival,
Vig kaszinózás, kedves tréfa — mákony.
Lágy hegedűszó. Palotási-dal:
Igy éltem benned, hü Apponyi-város,
Lélekben, földben gazdag televény . . .
Száz emlék száll rám, sugaras, virágos —
Szeretlek Jászberény.
Sajó
Sándor.
Él a pacsirta télen is,
dalolna is szegény,
de zord az ég, távol a nap,
rideg a téli fény.
Kopár a táj, hó, jég alatt
senyved a zöld vetés,
fel-felsikolt a kis dalos
torkán a szenvedés.
Fellelrepül, de szárnyait
a fagy bénitja meg.
Hiányzik néki odafenn
az éltető meleg:
hiányzik odafenn a fény
s hiányzik idelenn
a föld virágos kebelén
elbuvó szerelem.
De ő félholtan is remél
dicső tavaszt, nyarat
s örül, ha egy zabos szekér
az uton elhalad . . .
Erdélyi József.
5
Becsületes megtaláló
Elbeszélés
A pocakos ur eltünt a kapumélyedésben, messzi ötven méterre nem volt
látható senki az utcán. Simon a fatelep
palánkja mellett, villámgyorsan lehajolt s
fölemelte a reklámcédulának látszó dolgot.
Volt benne valami, ami egy gyakorlott szem figyelmét rögtön fölhivta magára.
Simon annyira nem csalódott, hogy a szivéhez kapott, aztán örült futásnak eredt
és csak mikor az első villamosállomást
meglátta, akkor lassitott.
Ekkor már a jobb keze a zsebében
volt, benne szorongatta a talált dolgot.
Görcsösen szoritotta, ugyhogy minden ujján érezte a finom, hártyaszerü bankjegypapir fogását, azt az utolérhetetlenül hizelgő, kissé érdes fogást, ami a nagy bankjegyek sajátsága.
— Ezer! — Simonnak öt hónapi fizetése nem tett ki ezret, mert havonta
csak 180-at kapott.
És milyen különös, hogy éppen ma
elsején találta, amikor több mint 150 pengő
ott lapul a zsebében. Valamit azonban
tennie kell, igy nem szorongathatja állandóan a jobbkezével az ezresbankót,
mertha véletlenül ismerőssel találkozik,
akkor kénytelen ostoba kézszoritásra nyujtani a jobb kezét. Kiemelte tehát a jobb
kezét s a pénzt láthatatlanul átcsempészte
a bal kezébe. Igen ám, de most meg nem
látta, hogy valóban az ezrest tette-e át,
nem-e csak valami zsebben feledett papirost. Gondolkozott, hol győződhetne meg
a bankjegy tényleges jelenlétéről.
Hopp! Taxiba ülök, ott benn senki
sem figyel. Odaintette a soffőrt, az ugy
köszön, mintha tudná, milyen nagyurral
beszél. Simon egyelőre nem tudta, hova
dirigálja a kocsit, végre a soffőr mondott
egy elegáns mulatót.
Tiz perc mulva ott állt a behütött
finom bor az asztalnál és rózsás hangulatban ette a legkülöncebb ételeket. De
nem volt türelme várni. Ki akarta próbálni
a csodálatos bankót. Hivatta a főpincért,
előkelő mozdulattal nyúlt a zsebébe, de
az utolsó pillanatban visszarántotta a
kezét. Nem, itt nagyon figyelik, nem váltja
még sem föl. A sajátjából fizetett. Majd
egy kevésbé föltünő helyen! Ismert egy
kis kávéházat, majd ott!
— Olyan pali nem vagyok! — Nevetett a főpincér, mikor itt megkérdezte,
hogy tud-e ezresből visszaadni. Viccnek
hagyta hát ő is és menekült, nehogy föltünést keltsen.
Hazaérve bezárta az ajtót és az
ezrest elrejtette a vánkos alá. Egész éjszaka nem aludt, végre is az a kitűnő
ötlete támadt, hogy az irodában elküldi
majd a szolgát, az fölváltja. Utolsó pillanatban azonban belátta, hogy ez is szamárság.
Délben elkerülte a megszokott k i főzést és igen költségesen ebédelt egy
előkelő étteremben, de váltani itt sem mert
és nagyon örült, hogy volt még ötven
pengője a fizetéséből.
Délután nem ment vissza az irodába,
a városban őgyelgett, tervek nyüzsögtek
a fejében. De egyiket sem találta már
jónak. Megdöbbent, milyen ötlettelen tud
lenni az ember.
Közben észrevette, hogy figyelik.
Minden tiz percben elővette a tárcáját s
egy papirral letakarva figyelte az ezrest.
Ez mindenkit kiváncsivá tett, mindenki
látni akarta, mit néz. Másnap délelőtt sem
ment be az irodába, betelefonált, hogy
rosszul van. A főnöke meglehetősen kétkedett, érezni lehetett a hangján.
Ahányszor egy rendőrszoba előtt elment, valami huzta őt befelé, ez a lelkiismeretfurdalás volt, ugyanakkor azonban
valami futásra is késztette, ez szintén a
lelkiismeret volt. Egyszer határozottan neki
indult a főkapitányságnak, mikor azonban
a kapuban álló rendőrt meglátta, szórakozott mozdulattal ment tovább. Nem,
megkérdeznék, hogy mikor találta.
Végre ott találta magát megint a
Kavics uccában. Egyszerre megnyugodott,
már tudta mit kell lennie. Elment a fakekereskedés palánkja mellett, ott ásitott egy
kiszakadt gránitkocka sötét helye. Itt feküdt
három nappal ezelőtt az átkozott bankó.
Simon körülnézett. Nem járt senki
az uccán. Villámgyors mozdulattal kitépte
tárcájából a pénzt, ledobta és elkezdett
eszeveszetten futni.
Pintér Ferenc
Duray S á n d o r
a jász
6
intelligencia
divatáruháza
legolcsóbb
bevásárlási
helye
E g y és m á s a jász történetirásról
A Jászság 1929 októberi számában
egy rövid levél jelent meg s ezt olvasva,
már akkor egy szomoru tényt kellett megállapitanom. Kétségtelen, hogy mi jászok
itt a magyarság közepén egy olyan szigetet alkotunk még ma is, amely néprajzi,
gazdasági, politikai szempontból figyelmet
érdemel, de történelmünk nincsen. Nem
akarom letagadni, hogy nem irtak volna
történelmet rólunk, egy pár könyvnek
a cime ilyenféle, de a tartalom : jóhiszemü
naiv lelkesedés szülte mesék. A z emlitett
levél irója oly történelmi korba vezet viszsza bennünket hallgatag kérdésével, —
amelynek minden eseményét ismerjük, de
a kérdésre mégsem tudunk választ adni.
Miért? Ha a családi név hiuságának
kielégitésére könyvtárakat,
levéltárakat
lehet felforgatni, nem érdemelne meg talán ez a kérdés is valami kevés fáradságot? Jász városaink, jász községeink
nem tudnának együttes erővel, anyagi áldozattal közelebb jutni a c é l h o z ? Vagy
talán más is hiányzik? Bizonyos, hogy
senki anyagot nem gyüjtött, senkinek
eszébe nem jutott, hogy biztositsa az elkallódástól multunk emlékeit.
Egv vastag kötetet lapozok, hivatalos
lapok 1856-ból. Megtalálom benne az akkori Magyarország közigazgatási beosztását a területre és népességre vonatkozó
számadatokkal együtt. Önkénytelenül is a
nógrádi levél faluneveit keresem és mit
találok: Rétsághi járás . . . Diós-Jenő, hoz-
zátartozik P.-Berény. Egy-két sorral alább:
Jásztelek (önálló község!) 1042 hold területen 75 lakossal. . . Nógrádi levélirónk —
kielégit ennyi?
Tovább forgatok. J á s z és Kún Főkapitányság. Mellette németül i s : Oberkapitanat von Jazygien und Kumanien.
Azután nevek, számok. K i látta vajjon a
ma élők közül a hetven évvel előbbi
Jász-Kunságot közel egymillió hold területével ? K i látta a székvárost, a három
járási kapitányságot: Berényt, Karcagot
és Félegyházát? Az ezerholdas pusztákat,
mit jász-kun verejték, vér gazdagított?
Ujra a kérdés : Miért hiányzik a Jászok Története? Tudunk-e még ezen a
hiányon segíteni ? — Ehhez a kérdéshez
szakavatott történelemtudósra volna szükségünk, de munkájához mi is tudunk segitőkezet nyujtani. Gyüjtsük össze, hordjuk egy rakásra mindazt az anyagot, ami
a szakembernek szükséges: okiratokat,
könyveket, képeket, rajzokat, térképeket,
cimereket, pecséteket, leveleket, régészeti
tárgyakat. Minden község lomtárában,
(ide kerültek az irattárból), sok család
levelesládájában akad értékes emlék s
minden községben akad egy-egy lelkes
ember s egy kis szoba, ahol egy kis
muzeum, egy kis levéltár, könyvtár megfér, ahol megvárhatja, amig valaki egészet
kovácsol belőle.
Sonor.
H o g y a n l e h e t n e Jászberényt
a jászság i g a z i gócpontjává t e n n i ?
A jászsági k i s v a s u t a k t e r v e
Most országszerte az a jelszó, hogy
olcsóbban termeljünk. Lehet-e erről komolyan beszélni, amig a mai állapotok fennállanak?
Én ugy vélem, hogy nyugodtan megfontolva, a többtermelés lehetőségének első és elengedethetetlen feltétele az, hogy
teremtsük meg a mozgási szabadságot.
Ezt pedig a kistermelők, a "magyar tanyavilág" szempontjából a leggyorsabban, a
legolcsóbban és a lehető legjobban, gazdasági kisvasutakkal lehet megoldani.
Meggyőződéssel állitom és vallom, hogy
Jászberény városa a tervezett kisvasuti
hálózat révén, adótöbblet fejében évenként
sokkal többet vesz majd be, mint amennyi
a reá eső évi hozzájárulás.
Évek óta tervezzük a vasutat é.s hirdetjük a jelzett igazságokat. Évről-évre
nő a teher, anélkül, hogy az adóalanyok
teherviselő képességét egy lépéssel is előmozdítottuk volna! Hol ennek a megoldása?
Menjünk el Czeglédre é.s nézzünk be egy
kereskedésbe, kérdezzük meg, mit szól az
illető a kisvasuthoz, pedig még csak 1
vonal van tavasz óta üzemben és máris
érezik ennek termékenyitő hatását. —
(Fáradj el egy jászkarajenői piacra és
nézd meg hány utast és hány kocsirakomány árut visz be Czeglédre ez a kisvasut!)
De nem is kell olyan messze menni,
kérdezzünk meg egy jászberényi szőlőbirtokost, hogy mit jelentene neki, ha 20 fillérért naponta 4 vagy 5-ször ki és beme-
7
hetne szőlőjébe, 20 fillérért behozhatná
gyümölcsét, szőlőjét, a jászberényi piacra,
a trágyát potompénzen szállíthatná vasuton ki a telkére? Vagy mit jelentene
egy távolabb eső kisgazdának, hogy ha
kocsizás nélkül, minden apróságot behozhatna a piacra? Czegléd város, amelyik
pedig két fővonal gócpontja, tiz éven át
50 vagón buzát, vagyis 10 éven át évenként
160.000 pengő hozzájárulást szavazott
meg az ő gazdasági kisvasutának kiépitésére, pedig Czeglédnek a 4 fővonalon felül még egy vicinális vasutja is van.
Czegléd város egyhangu határozattal szavazta meg a hozzájárulását. De még tovább is ment.
Miután a finanszirozásnak a mult
évben még nehézségei voltak, nehogy
egy év halasztást szenvedjen
az ügy.
Czegléd városa a Speyer-féle drága kölcsönből a 33 km. hosszu Czegléd-vezsenyi gazdasági vasutvonalat tényleg
megépitette, amelyen naponta 4 személyvonatpár, ezenfelül hetenként 2 pár piaci
vonat önti a termelő és fogyasztókat.
(Havonta 18-20.000 utas.)
Ha Czegléden mind a 4 vonal kiépül, akkor havonként mintegy 100.000
utasra számithatunk — hogy ez mit jelent,
termelés és fogyasztási szempontból Czegléd városára, azt ugy vélem, nem is kell
bővebben magyarázni.)
Jászberény helyzete általános közlekedés szempontjából messze mögötte van
Czeglédnek. Már csak azért is, mert a
Jászberény érdekkörébe tartozó hatalmas
nagyközségek vasutforgalmi szempontból
kivétel nélkül mind el vannak vágva
Jászberénytől. Ezekből a községekből csak
igen nagy kerülővel, tehát nagy költség
és teméntelen időveszteséggel lehet J á s z berényt elérni. Mennyivel más lesz a helyzet, ha a tervezett 6 gazdasági vonal révén az egész vidék, 172.000 kat. hold érdekeltség, mintegy 72.200 lélekkel, közvetlen és szorosan bekapcsolódik J á s z b e rénybe? Feltehető, hogy a jászberényi 4
autóirány egy év alatt kereken 120.000
utast továbbit. Valószinü, hogy egy utas
átlag 2 pengőt fizet, ez összesen 240.000
pengőt ielent. amivel szemben a kisvasuton
ez a 120.000 utas csak 48.000 pengőt
fizetne. Vagyis az autóbusz évenként kereken 190.000 pengő többkiadást jelent
Jászberény utasainak.
Jászberény város minden adófizető
polgárának elsőrangu érdeke, hogy ez a
gazdasági vasuti hálózat minél előbb létesüljön. Érdeke minden birtokosnak, legyen az akár kisgazda, akár nagygazda,
legyen az akár kert-, akár szőlősgazda.
Érdeke minden iparosnak és minden kereskedőnek, érdeke minden hivatalnoknak,
és érdeke minden napszámosnak egyaránt.
Aki ezt a mai nehéz gazdasági viszonyok
mellett nem látja be, az nem akar tisztán látni, az nem akar haladni, az saját
és a város boldogulásának lehetőségét
veszélyezteti.
A mai nehéz gazdasági viszonyok
mellett a termelés fokozásával, haladnunk
kell. Ha ezt nem mozdítjuk elő, akkor a
mindig növekedő közterheket és a körülöttünk megerősödő konkurenciát el nem
birjuk. akkor még csak azt sem mondhatjuk, hogy ..eddig is megvoltunk, ezután is megleszünk" — mert az éles gazdasági harcban feltétlenül tönkremegyünk.
Sármezey
Endre.
SZABÓ F E K E T E JÁNOS
kőfaragó és épületfakereskedő,Jászberényben
F a t e l e p : Bercsényi-utca 7 . Siremlékraktárak: Bercsényiu t c a 7 . a l a t t a f a t e l e p e n és a Köhid m e l l e t t (Spekonya-ház)
o
Ajánlja dusan felszerelt siremlékraktárát, hol a legolcsóbban beszerezhető: valódi és fényét megtartó fekete svéd gránit, továbbá mindenfajta és áru márványsiremlék. Mindennemű kőfaragó munkát
vállal sirbolt (kripta) készitést és az összes épitkezéshez szükséges kőfaragómunkát, vasból sirkeritést. Betonáruk. Kedvező fizetési feltételek
8
A félszázados jubileumát ülő Jászberényi
nay Antal-emléktábla.
A J Á S Z S Á G L E X I KO N A
— Jászváros — Magyarváros.
Egy 1563 november hó 27-én kelt adásvételi szerződés tanusága szerint valaha
Berény két városra oszlott: Jászváros-és
Magyarvárosra. Ez az egyetlen dokumentum, mely ebből az időből fenmaradt es ezt
igazolja.
Mi volt a kettészakadás oka, vagy
hogy külön telepedés lelt volna-e, ma már
eldönteni igen nehezen tudnók. Lehet,
hogy a vallási kettészakadás Berényben
még a város kormányzására is kihatott
és ez is okozhatta a kettészakadást. Magyarváros talán a protestáns városrész
volt. Abban az időben a protestáns vallást magyar vallásnak is hívták, mig Jászváros a katholikus negyed lehetett.
Hóman-Szekfü
Magyartörténei V. kötetének 62. oldalán Szekfü Gyula igy ir
Jászberényről: ..melynek lakossága azonban nem tiszta jász: a külön birák alatt
élő két külön telepedés, Jászváros és Magyarváros 1588 körül olvad össze" egy
várossá.
Keresztény Nőegylet által leleplezett Belez(Vágó Gábor szobrászmüvész
alkotása)
A különböző egymást követő telepedések a török miatti elnéptelenedés következtében állottak be. És az elpusztult, elmenekült vagy rabszijjra fűzött jász helyét
elfoglalta a betelepülő, ki azonban itt
jász lett izzig-vérig.
A jász-kunok örömünnepe
1845 május 20-án tartották Jászberényben
a Hármaskerület megváltásának 100 éves
évfordulóját, egybekapcsolva
bandériummal és fényes lakomákkal várták és ünnepelték a nádort.
Az ünnep alkalmából emlékérmet is
verettek, melyet a résztvevők és a megjelent előkelőség között osztottak szét. Több
jászsági és kunsági tisztviselő lett a nádor,
azaz a király által „arany
érdempénzzel"
kitüntetve eddigi szolgálataikért. A nádor
kétnapi itt tartózkodása alatt fogadta a
tisztelgő küldöttségeket. Megtekintette a
templomokat, az iskolákat és a gimnáziumot. A z ünnepség befejezésével a legmagasabb elismerését nyilvánitotta a látottak és tapasztaltak felett. Ezután visszatért
Budára.
9
S z e n t k u t i kápolna. Keletkezési
évéről nem tudunk semmit. A Ferencrendiek évkönyvei szerint ennek közelében,
vagy közvetlen mellette volt a Szent Klára
apácák klastroma, kiknek 1533-ban P.
Abonyi Clemens volt a gyóntatójuk. Állitólag még 1700 körül is voltak itt apácák.
Tarlózás a vidéki l a p o k körül
Séta e g y d z s u n g e l b e n
A vidéki városok lapjai sohasem
voltak a mesterszedés és helyesirás utmutatói s a provinciális sajtó hasábjain
egyre-másra találjuk a legfurcsább elirásokat, elválasztásokat, tulajdonneveket és
idegen szavakat. Tudvalevőleg a vidéki
ujságiró előszeretettel
használ idegenszavakat s lévén a vidéki ujságiró legtöbbször tanult ember, a nyomdász pedig
„uttörő" a helyesirásban és intelligenciában — olyan torzszülemények jönnek ki
a terminusz-technikuszok
kaotikumából,
hogy attól koldul az intelligens olvasó.
Különösen
a
lokálpatriotizmusból
„városunkká" kinevezett nagyobb falvak,
községek nyomdái a vezetők ebben a tekintetben, de nagyon sokszor — városok
nyomdáiban is rengeteg csodabogarat találhat a figyelmes ujságolvasó. Nem szólva
például a szükebb környékbeli községek
sajtójáról, legjobban feltünik a tényleges
városok, igy: Gyöngyös, Szolnok, Turkeve,
Kisujszállás nyomdáinak felületessége, elirása.
Itt találomra csokorba kötöttük egynéhány sajtótermék csodabogarát.
Hétfőn este a Művész Szinház Strinbery világhirü, mélyenszuró drámáját a
Haláltáncot mutatta be Szentiványi szakavatott rendezésében . . .
„Szolnok és Vidéke"
Se pont, se vessző . . . S igazán mélyenszuró kritika néhány szóban elbeszélve.
Egy másik hir:
. . . csak a másik autó soffőrjének
lélekjelenléte akadályozta meg a bor-
zalmas szerencsétlenséget. A szabálytalanul haladó autó kékesszürke Custro
Daunle volt.
„Nagykunság"
A hir szerint a rendőrség az erélyes
nyomozást meginditotta. Ujsághirünk közleménye szerint azonban az autóra nehéz
lesz ráakadni, mert a szakértők semmi
Custro Daunlét nem ismernek, hacsak
eszükbe nem jut egy Austro Daimler.
Egy hirdetés:
Eladó Rákóczifalván levő tejgyűjtőtelepem családi okok miatt eladó. Kedvező részletfizetés ellenében — bérlet
esetén — feleségem házhoz jön. Biztos
havi jövedelem 300 P.
Egy másik:
Nyilttér. B
István Te és nejed
R . . . Etel azt hiresztelitek rólam, hogy
mostoha lányom szerencsétlenségét én
okoztam. Ez nem fedi a valóságot, hanem igenis Te István, te tetted szerencsetlenné és ezért még a biróságnál is
számolni fogsz. Szükségtelen más becsületes embert a te becstelenségeddel
lepiszkolni.
K
1929 október 7.
M
Lajos.
Irtózatos hadilábon állanak vidéki
lapjainkban a mozik hirdetései. A Lucien
Doran (Lucy Dorraine). Ivane Mozyukin
(Ivan Mosjoukin), Harol Lojd (Harold
Lloyd), József Sildkraut (Josef Schildkraut).
Gréta Garbó (Greta Garbo). Konstancs
Talmagda (Constance Talmadge) elirások
egy nyugateurópai szemet örökre kificamitanának.
HUBER RUDOLF
VIRÁGKERTÉSZETE J Á S Z B E R É N Y B E N
a levágott virágok, cserepes növények,
alkalmi csokrok és koszoruk
legszolidabb és
LEGELŐNYÖSEBB BESZERZÉSI H E L Y E
Virágüzlet:
Apponyi-tér
18. szám. (Városház épület). Kertészeti telep:
Jászberény. III. kerület. Árvaház-utca 14. szám alatt, hol állandóan nagyobb friss növénykészlet áll a mélyen tisztelt közönség
rendelkezésére.
10
Jászberényben is megtörtént egyszer,
hogy egy — különben kifogástalanul előállitott — hetilap szerint az Erzsébet közkórház fagypontokra irt ki árlejtést — fagyapot helyett.
De beszéljenek helyettünk most már
a különféle sajtóhibák egy csokorba gyüjtve:
Aki röhög (k) használjon Egger-féle
mellpasztillát. — Megjelent a Babázda
(r) legujabb száma. — Tégy egy liter
vizbe három deka őrült (ö) k á v é t . . . —
A legujabb vakitó (vetitő) készülék nálunk már kapható stb.
Szerk. üzenet. T. Ibolya. A tanfolyam
csak októberben kezdődik, de helyesen
cselekszik, ha már most eljegyezteti
(elő) magát. — B. J. M a már olyan
hirek terjedtek el a tőzsdén, hogy az
orvosok (oroszok) kétmillió mm. buzát
vásárolnak nálunk. Mi nem hisszük.
Aztán regények ! . . . Egy kecskelábu
asztalnál hat bujnyik kinézésü ember
ült birkanyitogató (bicska) lőrét iszogatva.
— A hatalmas terem falán régi fegyverek, kardok, kelevények (kelevézek)
függtek. — . . . és a propeller hangtala-
nul (szakadatlanul) zakatol és dübörög.
— Nadrágján egy hatalmas olajmécset
(pecsétet) hordott. — Végre meghalt (állt)
az autó egy étterem előtt. — . . . arcát
megsimogatta és sok szeretettel nézett
a zsebébe (szemébe).
Aztán napilapok! . . . A pribékek megragadták, megkötözték kezét-lábát és —
Léderer esküre emelte kezét. (Lédererriport) — Most látjuk csak, hogy egy
kurzussajtóval (kuruzslóval) állunk szemben. (Wunderlich-riport.) — Különben
most itt kalózkodik (tartózkodik) a berlini Ufa igazgatója . . . — A vádlott szinte
kiabálva mondta, hogy föntartja eddigi
állomásait (állitásait). — A magyar könyvkiadók akciója a százezerholdas (oldalas) Dumas-regény ellen. (Riport-cim.)
Végül szivderítőül még egy hir, mely
egy közeli városban jelent meg:
Eljegyzés. . . . Ilonkát, városunk volt
közszeretetben álló jegyzőjének leányát,
eljegyezte
miniszteri számvevőségi főtanácsos Budapestről. Gratulálunk! Minden külön értesités helyett.
A Vaskaputól-Várnáig
A Boszporusz-felé
A Dunán félórányira Orsova alatt 1929 aug.
Egy betűt sem irtam a Vaskapu alatt.
Eszemben se volt, hogy irjak. Nem vagyok
bolond, a szépség az enyém, akkor amikor látom, az enyém. A z a mesés hangulat, tudom, hogy elveszti egész varázsát, amikor leirom. Halogatom, ameddig
lehet. Mert ember vagyok, jószivü ember
és csak akkor tudok gyönyörködni ha
más is gyönyörködik, azért irom csak le.
Most utólag kissé nehéz visszaidézni a
régi hangulatot.
Ebéd után egy kicsit
álmosan, egy kicsit lustán a hajófedélzeten
ülök. Egyhangúan brummog a hajó és a
szél kecsesen táncoltatja a fedélzet felett
kifeszttett ponyvákat. A Duna itt két kilométer szeles, pocakos öreg bácsi. Játszik kis gyermekeivel, dombocskákkal.
zöld szigetekkel.
Ezzel a bevezetéssel egyáltalán nem
azt akarom mondani, hogy a Vaskapu
nem tetszett és, hogy nem állok meg most
is csodálatos hatása alatt. Gigászok harcolnak bennem, örvények táncolnak és
szemeim előtt Traján császár vitézei lengetik a zászlót. Igazán imponáló egymással
szemben a két név: Széchenyi és Traján.
Egyszerű sziklába vájt fehér kőtábla mind
a kettő. A z igaz nagyságnak nem kellett
soha disz. A sziklák is fehérek és csil-
lognak a napban. Állandóan zug a szél.
a legujabb szóvicc szerint valaki nyitva
felejtette a Vaskaput, azért van huzat.
Fütyülök a Salzkammerguti tavakra.
Micsoda reklámot csapnak nekik! Az
emberek hasra esnek előttük és minden
valamire való költő megénekli őket. Az
Aldunát csak az öreg Jókai ismeri igazán;
milyen szép volt az Aranyembert ujra elolvasni a hajon. Ha haza érek. viszek
neki hálából pár szál virágot a sirjára.
Nem véletlenül jutottak a salzkammerguti tavak az eszembe. Mint csodálatos hegvi tó, olyan itt a Duna. De változatos, de örvénylő, rohanó, sistergő hullámzó hegyi tó.
Innen a nagy hajóról nem érezni
annyira, milyen monumentális. Csak, ha
az ember meglát néhol egy-egy kis csónakot táncolni a vizén, akkor szörnyed el:
micsoda roppant hatalom, micsoda titokzatos hatalom lehet itt a Duna.
Félezer méter magas sziklák alatt
rohanunk, még ez az óriási hajó is imbolyog egy kicsit. A szikla aljába vágva,
mint Istenkísértés a — Széchenyi utja.
Szembe vele nagy lyukak a viz fölé hajló
sziklákban. Traján gerendákból ácsolt,
viz felett lebegő országutjának maradványai.
11
Orsova utján jön Ada-Kalé, a senki resztények istenét kérte, büntesse meg azt,
szigete. Nyárfák, olyanok mintha ciprusok aki megszegte a neki tett esküt.
lennének, ragyogó vizben sötét lombok
Azóta Várna csendesen élte napjait
tükröződnek. Kis fehér házak, utak, gyü- majdnem az utolsó időkig. Ezerkilencmölcsfa, kerítés. Mintha magyar falu lenne. száztizennégyben a legnagyobb utazási
Szép csöndes szelid minden. A k i elfáradt tekintély, a Baedecker, még csak azt irja
az élettől, itt kellene pihennie.
róla, hogy Bulgária jelentős kikötővárosa.
Félöt van most, amikor a levelet
Ezelőtt öt évvel egyszerre eszükbe
folytatom. Ez már keleteurópai idő, ná- jutott a bolgároknak, hogy hiszen nekik
lunk még csak félnégy. A hajón vidám is lehetne tengeri fürdőjük! Várnát kineemberek utaznak, egy hamburgi bácsi, vezték fürdővárosnak és azóta olyan szenaki gramofonja kiséretében Alexandriába zációs aktivitást fejtenek ki érdekében,
és Kairóba tart. Azért emlitem előbb a hogy bizony-bizony még Budapest fürdőgramofont, mert az fontosabb a bácsinak, város (mely pedig elismerten a világ legmint Alexandria. Sört iszik, sokat és örül, eredményesebb
propagandáját csinálja)
hogy jó kedvet csinál a muzsikájával. tanulhatna tőle.
Csak ne volna csupa ostobául szentimenMég a magyarokról sem feledkeztek
tális német lemeze! Csak foxtrottot lehet meg. felfedezték Ulászló sirhelyét, szépen
rá táncolni és valcert, azt is rosszul. Ugy- feldiszitették és ráirták, hogy hősi halált
látszik a tangó barbárság a bácsi sze- halt a bolgár szabadságért. Ma már Vármében. Haragszom rá. Tegnap jobban ha- nának ötvenezer fürdővendége van és ez
ragudtam, mert este volt és tele hold és a szám évről évre óriási mértékben nöegy erdélyi leányiskolának tizenhat tanu- vekszik. Állandó lázas munka, a fürdőlója tért haza tanulmányutjáról a hajón. épületet minden évben nagyobbitják, sorra
Ha már tanulmányut, legalább megtanul- nyilnak meg mozik, cukrászdák (és milyen
hattak volna tőlem tangózni. Szászok vol- jó cukrászdák!) bárok, kaszinó.
tak, nagyon bájosak, hercigek, még maA plage fölséges. Homok jobbragyarul is tudtak annyit, hogyha nem akartam, hogy más megértse, magyarul udva- balra, homok, homok, ameddig a szem
rolhassak nekik. Kiszálltak Severinnél, azóta ellát. Külön van a női és külön a férfi
a bolgárokkal szórakozom. A férfiak bol- osztály. A férfiak persze nem mehetnek
gár-kertész képüek, de a lányok csinosak. át a nőkhöz, de és ebben van logika, a
Ha németül próbálnak beszélni, olyan a nők — átmehetnek a férfiakhoz. A z európai nők ott is tartózkodnak. (Azon a
hangjuk mint a kereplő.
szón. hogy európai, ne tessék csodálkozni,
A födélzeten aludtam. Meleg és a bolgárok nem tekintik magukat Eurófülledt volt a levegő a kabinban, vétek pának és az idegent "európai embernek,,
ilyen ragyogó holdvilágos éjjel nem künn nevezik, legyen az magyar, német, angol,
maradni. Belgrádot félig álomban láttam vagy akár hottentotta.)
és félig álomban a napfölkeltét.
Mármost a férfiosztályt a nőitől csak
Várnáról, a legszebb feketetengeri egy drótkerités választja el tányérnagyfürdőhelyről bolgár hajón indultunk Kon- ságu szemekkel. A kerítéstől alig pár méstantinápolyba. A k i iskolásgyermek volt ternyire, persze a férfiszemek pergőtüzében,
valaha, emlékezhetik a várnai csatára, strandolnak a bolgár nők, részben, vagy
Ulászló király esküszegésére és halálára. egészen ruhátlanul. A legtöbbjének csak
Amikor a szultán a zászlórud végére egy kis szines napernyője van, graciózusan
tűzte a megszegett békeokmányt és a ke- ülnek a homokban, kissé összekuporodva.
SIPOS
S Á N D O R
Á R U H Á Z A
J Á S Z B E R É N Y ,
VÁROSHÁZ ÉPÜLET
Kedvező
12
fizetési
feltételek!
A legolcsóbban
árusit dúsan
felszerelt
raktárából
valódi angol férfi-, női s z ö veteket, gyönyörű
menyasszonyi
kelengyéket, ágygarniturákal.
vásznakat,
szőnyegeket, n a g y k e n d ö k e t és
paplanokat.
a napernyőjüket fölfelé tartják. — Szép dig ugy szólitjuk őket: csiba! csiba te!
sziluett, ha nappal szemben nézi az ember. — és képzeljék — oda jönnek. Szidni
A férfiosztályra egész fürdőruhában magyarul szidjuk őket; attól nagyon megse mennének át világért sem. Tiltja er- ijednek.
kölcsi felfogásuk. Persze kivételek itt is
A várnai utcák — még a főutca is —
bőven vannak. A csinosabbja mind ideát nagyon keleties benyomást tesznek az
van, szép divatos, tarka fürdőruhában és emberre. Utcai árusok kiabálnak állandóan,
udvarolnak nekik a jóképü bolgár fiuk. kinálják portékájukat az ékesszólás minMondanom se kell, olyan kicsisége- den erejével. Az üzletek kirakatai szineken, mint például az, hogy az ember sek és izléstelenek. Kis kézi kocsikat tokabinjában idegenek is vetkőznek, nem logatnak, az utcákon főtt kukoricát, dinyszabad megütközni. Eleinte szokatlan, de nyét, gyümölcsöt árulnak, limonádét nagy
azután, amikor nincs üres kabin és a hasas korsókban, minden utcasarkon. E
ruhámat egyszerüen beakaszthatom más- mellett óriási autóforgalom, majdnem álnak a kabinjába, egész helyes rendszer- landó repülőgépberregés, elegáns cukrásznek tartom. El nem lopnak állitólag soha dák, vendéglők, nagy park a tengerparton.
semmit. Kényszermegoldás persze, melyet
De ha az ember találomra bekanyaa rohamos fejlődés diktált, jobb mintha rodik valamelyik mellékutcába, mindjárt
„megtelt" kiáltással zárnák el a fürdőt a ázsiai levegő, jobban mondva balkáni
kánikulában hűsölni akarók elöl. Itt külön- levegő csapja meg. Szűk, görbe, kövezetben nincs magyar értelemben vett káni- len utcák, omladozó, festői kis házak,
kula. A nap forró és a strandolók vigyá- nagyobbára fából, óriási kéményekkel,
zatlanabbik fele tele van égési sebekkel, földig érő kidőlt-bedőlt ablakokkal. — Az
de mindig van egy kis szellő és az esték utcákon hihetetlenül maszatos gyerekek
mindig kellemesek.
és hihetetlenül csunya, ráncos vénasszoMotoros vizi-rendőrök vigyáznak. — nyok. Jaj de festői és jaj, milyen szánalhogy a férfiak a női osztályra át ne usz- masan festői dolog a nyomoruság !
szanak valamiképpen. Csak a nagy tramPéntek délután kirándultunk motobulinon tul szabad a tenger. Ott aztán rossal Euxinográdba. Ott a fényes nyári
óriási uszásokat lehet csinálni. Örvények kastély, ott nyaral a rendkivül népszerü,
nincsenek, cápák nincsenek, a tenger fiatal cár. Arcképe ott lóg minden kiranyugodt. Eluszunk addig, mig a föld göm- katban. Mesélik róla. hogy uralkodása
bölyüsége a horizontba veszti a partot és első évében egyszer egy leányiskola kivégtelenül kellemes, ott kinn, messze a rándult Euxinográdba. A kastély kertjében
vizen hanyattfekve hagyni, hogy a hullá- láttak egy tengerészsapkás embert. Megmok át-át csapjanak a fejemen, — amint szólitották: nem tudna-e valakit, aki meglehunyt szemmel uszom.
mutatná nekik a látnivalókat? „Dehogy
Kevesen
merészkednek
ki ilyen nem" — felelte az idegen. „Majd én megmesszire, csak az idegenek. A bolgárok mutatok mindent." És végigvezette őket
nagy része nem fürdik. Vagy ha fürdik is. az egész palotán, mutogatott, magyarázott,
bemegy a vizbe és már ki is jön. — Ha viccelt. Amikor már mindent láttak, odagyászban vannak, még mosakodniok sem fordult hozzá az egyik kislány: „Ugye
szabad. A fejmosás főbenjáró bűn ilyenkor. bácsi milyen jó, hogy nem volt itt a cár,
A bolgár koszt jó, csak nehezen ér- akkor nem nézhettük volna meg mindtik meg, hogy mit akar az ember. Bólin- ezt." „Hiszen itt volt a cár" — felelte az
tanak, ami azt jelenti törökösen, hogy idegen és amikor elbucsuztak, bemutat„nem", aztán az ember nem tudja mire kozott nekik. Mondanom se kell (minden
vélni. Ittam kefir-t (állitólag nem más, valamire való anekdota így végződik) ő
mint aludt lótej) attól élnek a bolgárok maga volt az.
Szóval Euxinográdba mentünk moszáz évig, izlett, bár nem akarok száz
évig élni. Ettem musszaká-t,
güvecs-et, torossal. Egy idevalósi ismerősünk hihecsorbá-t. Jött a pincér a tányérral és azt tetlenül gyorsan és ügyesen lealkudta az
mondta: csorba. Mi az? Hol csorba, kér- ut árát ezerkétszázról, négyszázötven ledeztük megrökönyödve. A tányér teljesen vára. — Sohase láttunk még igy alkudni,
ép volt. Közepén valami fekete főzelék boszorkányos gyorsasággal, három csónauszkált. Ugy nézett ki. mint hogyha kor- kossal egyszerre. Szemünk-szánk elált és
mos zsirban kisütött ugorka lenne. Kisült, szédültünk szinte, mintha snapszot ittunk
hogy ez a csorba. Izlett. Valamelyikünk volna.
Nem hiszem, hogy a Fekete-tenger
a fejébe vette — az embereknek támadnak néha ilyen lehetetlen ideáik — hogy először hallotta ez alkalommal a hara pincért bolgárul csibá-nak hivják. Persze minckettes bakát és a hóvirágot énekelni.
nem ugy hívják. De azért mi azóta min- Sok magyar van Várnán, csupa dalolós
13
kedvű szép kislány. Büszkeségei a várnai
strandnak.
Most utólag, amikor le akarom irni
ezt a csónakkirándulást, látom, hogy nem
érdemes. Nekem szép élmény volt, hullámzó tenger, kellemes társaság, jó vacsora, tánc és az ut visszafelé. Fekete
tenger telehold fényében. Ezüstszínű tenger, ezüstös hangulat . . .
De leirva, — utólag — másnak nem
mondhat semmit. A z ember gyakran jár
igy az élményeivel. Hihetetlenül érdekesnek és csodaszépnek tünik, ha magában
rágondol és csak, ha le akarja irni vagy
el akarja mondani valakinek, akkor látja,
mennyire mindennapos, mennyire semmiség az egész. Máskor viszont valamiben
mér nem is gyönyörködöm, nem is látom
semmi különösnek és csak leirva érzem
csodálatos és csodaszép voltát.
Preisich
Gábor.
A Jászság folyóirat 9 0 pengős
történelmi és szépirodalmi pályázata
A legteljesebb mértékben méltányolva
olvasóinknak uttörő folyóiratunkkal szemben táplált szeretetét és áthatva feladatot
teljesitő munkásságunk őszinte hitével —
elhatároztuk, hogy pályázattal lépünk a
nyilvánosság elé.
Pályázatunk kettős.
Az első annak a feladatnak szolgálatában áll, hogy a Jászság olvasóközönsége elé a jász-történelemnek — különösen a negyvennyolcas szabadságharc utáni
időknek minél teljesebb, essay-szerü feldolgozását adhassuk. Ez a megszoritás
azonban nem állhatja utját mindazon
más korszakokkal foglalkozó jász-történelmi dolgozatoknak, melyek egyébként
tárgyilagos, okmányokon alapuló s eddig
még fel nem dolgozott témájukkal a birálóbizottság elismerését kiváltják.
A történelmi dolgozat nem lehet több
folyóiratunk négy nyomtatott oldalánál.
Első d í j : 20 pengő, második d i j : 15
pengő, harmadik dij: 10 pengő.
Pályázatunk második része szépirodalmi. Pályázni lehet legfeljebb folyóiratunk három nyomtatott oldalára terjedő
bármilyen tárgyú elbeszéléssel.
Első dij : 20 pengő, második dij : 15
pengő, harmadik dij: 10 pengő.
A pályamunkák egyoldalra gépelt
kéziratban, szabadon választható jelige
alatt szerkesztőségünk cimére küldendők.
A küldeményben, lezárt jeligés boritékban
a pályázó teljes neve, pontos címe mellékelendő.
A dijat nyert vagy dicséretben részesült pályamunkák egyszeri közlési joga a
Jászság folyóiraté.
A pályamunkák beküldési határideje
1930 március 31.
A pályázat eredményét folyóiratunk
9. számában tesszük közzé a nyertesek
teljes cimével.
Az időközökben beérkező munkákat
a pályamunka cimével é.s jeligéjével következő számainkban esetről-esetre fogjuk
nyugtatni.
A Jász-Kunság 1856-ban
Az 1856. évi hivatalos lapból vettem
az alábbi statisztikai adatokat. Ma nem
fűzök hozzá semmiféle megjegyzést, az
üres számokat állitom csak egymás mellé.
Legközelebb azonban, mikor a szerkesztő
beváltja igéretét (a levelesládánkban fekszik a Jász-Kunság térképe ebből az
időből, ennek a közlését igérte), megkisérlek számadást adni arról, hová szóródott szét a Jász-Kunság. Amiről pedig
én nem tudok majd elszámolni, abban
segiteni fognak kedves olvasóink s igy
majd teljessé válik a kép.
1
2.
3.
•1.
5,
6.
Jász-Apáthi 8 155814 /
29013
Karcag
6 204687
51682
Félegvháza 3 166562
31575
Halas
2 151687
19899
Kun-Szt-Mikl. 1 137925
18326
ö s s z e s e n : 31 934983 / 187764
A járási székhelyek a hozzátartozó
adóközségekkel, azok területe holdakban
és népessége:
Járási székhely : Jászberény. H o z z á tartoznak :
1. Árokszállás
17500
8468
2. Dósa
7812 / 2576
3. Felsőszentgyörgy
5625 1359
4. Fényszaru
13750
3743
5. Jákóhalma
6875
2446
6. Jászberény
54250 16873
2
1
2
1
Járási székhelyek a hozzátartozó
községek számával, ezek területe holdakban és népessége:
1.
Jászberény. 8 115308 /
37269
1
2
14
2
Kerekudvar- Puszta
7. Monostor
8. Tarna-Eörs
1874
5000
5625
85
828
1191
1123
18750
Jakabszállás-Pta
Kömpöc-Puszta
5312 /
146
Orgovány-Puszta
16875
677
Páka-Puszta
12187 /
226
Pálos-Puszta
5625
46
7842 /
2109
3. Péteri
Szent-László-Pta
10312
181
34575
Összesen 166562
Halas. Hozzátartoznak:
97812 / 12722
1. Halas
2. Majsa
38750
6126
Mérges-Puszta
4687 /
33
Móric-Gálja-Pta
5937
188
Szank-Puszta
7500
530
19899
Összesen 154687
Kun-Szent-Miklós. Hozzátartoznak :
2836
12712 /
1. Fülöpszállás
Bene-Puszta
12712 /
—
Kerekegyháza-Pta 18750
1018
2. Kun-Szent-Miklós 25937 / 4603
Babony-Puszta
7812 /
152
Kis-Balázs-Puszta 13425
366
3. Lacháza
6875
3198
Lajos-Mizse-Puszta 23437 /
1699
4. Szabadszállás
16562 / 4484
18326
Összesen 137925
1
2
1
1/
Összesen 115308 37269
Jász-Apáthi. Hozzátartoznak:
1. Alattyán
5937
1724
Kürt-Puszta
4625
149
2. Alsó-Szent-György 8125
3922
3. Jánoshida
3125
2432
Mizse-Tótkér-Pta
4062
20
4. Jász-Apáthi
13750
7881
Heves-lván-Puszta 3937
77
5. Jász-Ladány
15625
5444
6. Kara
9687
793
Kara-Jenő-Puszta
44814 7. Kisér
16875
4112
Kocsér-Puszta
12500
653
8. Mihálytelek
6250
1940
Szent-András-Pta
7500
212
29013
Összesen 155814
Karcag . Hozzátartoznak :
4687
11979
1. Karcag
Hegyesbor-Puszta 61250
—
31250
9325
2. Kisujszállás
25000
6697
3. Kunhegyes
7414
4. Kun-Szent-Márton 14687
24375
6914
5. Madaras
Mesterszállás-Pta
6250
170
20625
9049
6. Turkeve
Csorba-Puszta
16562
134
51682
Összesen 204687
Félegyháza. Hozzátartoznak:
30937 /
9236
1. Dorozsma
2. Félegyháza
40625
17831
Csolyos-Puszta
5625
—
Kisszállás-Puszta
12500
—
2
1/
2
1/
2
1/
2
1/
2
1/
2
1/
2
1/
2
1/
2
1
2
2
1 2
1
2
1
2
1
2
1
2
1
2
1
2
1
2
1
2
Sonor.
Olvasóinkhoz mindjárt kérést is intézünk.
1856-ban
Karcaghoz tartozott
Hegyesbor-puszta, ezen a néven sehol
sem találjuk! Azután Jászkarajenő! Határa volt 51491 / hold. ma csak 15630
hold. a hozzátartozó puszták ma is megvannak a régi néven. Hová lett a hiányzó
35861 / hold?
(Szerk.)
1
4
3
4
JÁSZSÁG
társadalmi, művelődési, gazdasági és irodalmi folyóirat
Megjelenik évenként tízszer
Felelős
szerkesztő: K o m á r o m y J ó z s e f
Kéziratok és levelek:
Jászberény, Postafiók II. cimre küldendők
Előfizetések és hirdetések dija (mm-soronként 8 I) Kovács és Baranyi könyvnyomdába küldendő
Előfizetési ár egy évre P 3.80, félévre P 1.90 Egyesszám ára 40 fillér
Gombkötő József férfiszabó
Elvállalja a mai kor divatjának megfelelő férfiöltötönyök, felöltők é.s nyári ruhák, valamint gyermekruhák készítését a legolcsóbb áron. Tavaszi és nvári
gyönyörü mintagyűjteményével hivásra házhoz megy.
Kedvező fizetési feltételek!
Házhoz való hivást, a kiadó
hivatalnál is be lehet jelenteni.
Jászberény. I I . , Lövész-utca 10
15
KOVÁCS
ÉS B A R A N Y I
KÖNYVNYOMDA
Készít
mindenféle
könyvkötészeti
kereskedelmi,
gatási
könyvnyomdai,
munkákat,
pénzintézeti,
kivitelben
dalmi
meghívókat,
seket.
Elvállal
lamint
cimü
névjegyeket,
gumibélyegzők
nagy ügyvédi
A hirdetések
és
báli
dija
fillér, mely összeg
mindenkor
Z
A
Állandó
H
E
Jászságra
soronként
előre
Á
va-
A Jászság
és hirdetéseket
milliméter
-
gyászjelenté-
elkészítését.
kiadóhivatala.
elfogad
és a
U
és lak-
feliratitáblákat,
nyomtatványraktár.
folyóirat
előfizetéseket
még
2
és
közigaz-
Legolcsóbban
készít
kocsi-
ipari
községi,
nyomtatványokat.
legszebb
litográfiai,
ugymint:
felvesz.
nyolc
Y
G
E
fizetendő.
M
JÁSZBERÉNY I I I ,
F
Nyomatott a felelős kiadók : Kovács és Baranyi könyvnyomdájában, Jászberény.