PDF Text
Szöveg
JÁSZSÁG
T Á R S A D A L M I , M Ű V E L Ő D É S I , GAZDASÁGI É S I R O D A L M I FOLYÓIRAT
I . ÉVFOLYAM
JÁSZBERÉNY, 1 9 2 9 D E C E M B E R
5 . SZÁM
M a g y a r Karácsony
Minden ünnepnek van valami sajátos jellege: husvét a szabadság, a feltámad á s ; pünkösd az öröm, a fiatalság; karácsony a család, a családi szeretet, a családi
melegség ünnepe.
Nem véletlen, hogy épen a karácsony lett a család ünnepévé. Ezen a napon
született a Megváltó és ezen a napon volt első izben együtt abban a kis párás betlehemi istállóban a Szent Család.
Ezen az estén mindenki haza igyekszik és mindenki várja a pillanatot, amikor felcsilingel az Angyal ezüsthangu harangja és felgyulnak a karácsonyfákon a kis
piros gyertyák sercegő lángjai.
Karácsony estéjén valahogyan egy kissé mindenki gyermekké lesz, gyermekes
boldogsággal készül az ünnepre, vásárol kedves ajándékot, áll a csillogó karácsonyfa
előtt és együtt kacag a gondtalan gyerekekkel.
Karácsony e s t é j é n haza vágyik mindenki s aki nem mehet haza, vagy akinek nincsen hová mennie, aki nem ülhet a valóságban meghitt családi körben, az
lelkében épiti maga köré a hiányzó családot, aki nem nézheti saját szemeivel a karácsonyi örömek piros tüzét, annak emlékezetében gyulnak ki, midőn szobájában kialszik a lámpa, elmult karácsonyok rég elfeledt lángjai.
A nemzet is család, egy nagy család, melynek épen ugy gyermekei vagyunk,
mint apáknak és anyáknak.
Tizenkettedszer fordul most az esztendő a háboru szomoru befejezése óta,
tizenkettedszer kopogtat ajtónkon a családi szeretet ünnepe és ugyanannyiszor üljük
most meg ezt az ünnepet anélkül, hogy a magyarság nagy családjának minden egyes
gyermeke itt ülhetne a mi karácsonyfánk alatt.
„Mint oldott kéve széthullt nemzetünk.'' Vannak, kik Erdélyben maradtak, —
vannak, kik a Felvidékről sóvárognak felénk, vagy más idegen uralmak alatt élvezik
a nemzeti kisebbségek nem épen irigylésreméltó szerepét. Egyeseket Németország
gyáraiba, másokat Belgium és Franciaország bányáiba, ismét másokat meg az ujvilágba
hajtott a végzet kérlelhetetlen hatalma.
Szent Karácsony estéjén, ezen a meleg családi ünnepen, legyünk együtt érzésben, vágyakban és testvériességben valamennyien, kikben magyar sziv dobog. —
Lélekben jöjjetek el hozzánk mindnyájan, kiket a sors a trianoni határokon kivül hagyott, vagy akiket a megélhetés gondja ezeken a határokon tulra kergetett. Jöjjetek
Ti is a mi karácsonyfánk alá, gyűjtsetek erőt és meritsetek hitet és tegyetek fogadalmat ezen a családi ünnepen, hogy a magyarság családjának mindig hü fiai maradtok.
S mi többiek, kik a trianoni határok közé szorultunk és az elmult évtized alatt
bizony ritkán mutattuk és még ritkábban gyakoroltuk egymással szemben a testvéri
szeretet erényét, tegyünk félre ezen a napon egyszersmindenkorra minden áldatlan
széthuzást, vessünk el egymás iránt minden gyűlöletet, gyanakvást, szüntessünk meg
minden társadalmi, felekezeti és osztályellentétet és véssük kitörülhetetlenül az emlékezetünkbe, hogy ha össze nem fogunk, el kell pusztulnunk.
Azt kivánjuk, hogy a mi nagy nemzeti karácsonyfánk alá legalább lélekben
ide zarándokoljon minden elszakított magyar, ide várjuk minden, idegenben lévő
magyar testvérünket; a vendéglátóknak pedig legmagyarabb kötelességük, hogy a vendéget békés hajlékba vezessék be.
Legyen ezen az ünnepen béke és megbékülés a folyton széthuzó magyarok között,
hiszen már a betlehemi angyal is azzal köszöntötte be a karácsonyt: Dicsőség a
magasságban Istennek, békesség a földön a jóakaratu embereknek. (Németh Ferenc)
Ára 4 0 fillér.
Palotási János márvány-emléktáblája, melyet a Jászberényi Keresztény Nőegylet félszázados jubileuma alkalmával állitott fel a jászberényi gyöngyösi-uti Pénzes-házon.
(Vágó Gábor szobrász alkotása)
A jászberényi N a g y b o l d o g a s s z o n y - t e m p l o m
történetének néhány a d a t a
Keletkezési évéről — sajnos — nincs
pontos adatunk. Palugyay 1332-re teszi a
Jász-Kunság
leirása c. munkájában. Anyakönyve azonban csak 1772-től kezdődik.
Tudjuk, hogy a Zagyva partján feküdt,
talán éppen jelenlegi helyén, vagy annak
közelében, legalább is a török levelekből
ezt következtethetjük.
A berényi török levelek gyakran
megemlékeznek Nagyboldogasszony templomáról, de nem a leghizelgőbben. A török — bár nem bántotta a más vallását —
nem volt annyira türelmes, hogy teljes
vallásszabadságot adott volna alattvalóinak. Értem ezt különösen a katolikus vallásra, mikor is eltiltotta a harangozást, a
körmenetet, általában a hangos istentiszteletet, sőt uj templom épilésél egyáltalában nem engedte meg. Templomjavitás
és építés ügyből kifolyólag fekszik egy-két
töröklevél a Jászmuzeumban.
2
1623-ban a herényiek a hatvani kádihoz folyamodnak a templom kijavításáért.
Az engedély — Repeczky fordításában —
igy hangzik :
„Mi alul van megerősítem. A z emberek legszegényebbike (bocsásson meg
neki Allah!) Achmed ben Musztafa hatvani kádi. Ezen igazbecsű levélnek oka,
hogy a Jászberényben lakó gaz keresztények és alávaló istentelenek (átkozza őket
Allah, a sujtó király, az itélet napjáig
szüntelen) az igazságos törvényszék és
törvényes gyűlés előtt (áldja szerzőjét A l lah!) megjelenvén, engedelmet kértek rá,
hogy a város keresztény köznépe s istentelen csoportja, hiábavaló szokása és balgatag imádása helyének, Nagyboldogaszszony nevü szerencsétlen templomának
haszontalan fedelét és roskadozó falát
kijavithassa, hogy összegvülekezhessék
csalással,
nyakassággal és kárhozat-
A félszázados jubileumát ülő Jászberényi Keresztény Nőegylet által leleplezett Pethes
Imre-emléktábla.
(Vágó Gábor szobrászművész alkotása)
tal teljes szertartása idején. A próféta törvényszéke hivatalnokot küldött ki, szerezzen tudomást a dolog mibenlétéről. A
nevezett templomot jól megvizsgálta s a
keresztények gaz vallomását (száradjon
rajtok a tűz és vasbüntetés) előbbi rút
állitásukkal egyezőnek találta. Ennélfogva
a vizsgáló szilárd beszédére a fentirt egyház k i - és bedült részeinek alapnál kezdendő újraépítését a törvényszék megengedi, stb."
1639-ben Ibrahim budai helytartó
hordja le keményen a berényieket, amiért
tudta és engedelme nélkül templomot épitettek. 1662-ből szintén van egy kijavitási
engedély, mert a Zagyva áradása erősen
megrongálta a templomot.
De nem csak a törökkel volt a baj,
hanem a protestánsokkal is, kik maguknak követelték a Boldogasszony templomát is, nem elégedve meg a már nekik
átengedett kápolnával. Tényleg el is foglalták a templom felét, de az egri püspök
erélyes közbelépésére, ki elé ezen ügy
került, az egész templom a katolikusoké
maradt, mig a kápolna a protestánsoké
lett.
A vallási villongás Berényben is és
a környező jász községekben is felütötte
fejét. Igy a berényi protestánsok 1674-ben
Farmoson
megölik Cselepényi György
szerzetest (Gyárfás IV. k. 258. 1.) A katolikusok pedig 1660-ban Ecsedy J á n o s berényi protestáns lelkészt jelentik fel a nádornál, hogy rágalmazta Szűz Máriát, a
katolikusokat és a szerzeteseket. El is
fogják és csak Heves- és Pest-megvék
küldöttsége tudja a fogságból kimenteni,
(Gyárfás IV. k. 277. I.)
A török rabiga alól végre felszabadul a Jászság, de ujra rabságba kerül,
mert eladják őket a német lovagrendnek,
1699 szeptemberében Penz Kristóf egri kamarai prefektus Berénybe érkezik, hogy a
felbecsülést megkezdje. Az egri káptalan
Franyó Mihály berényi plébánost delegálja
3
a felbecsülő bizottságba. 1702 május 22-én
a német lovagrend birtokába veszi a JászKunságot, mikor a kegyúri jogot is a többek között megkapja. Ekkor Sorger J á n o s
volt a plébános, ki a parochiális templomban őrzött Lehel-kürtjét is megmutatja
a bizottságnak. 1745 végre meghozza a
redemptiót. a jász szabadságot. Mária Terézia a kegyúri jogot a városnak adja.
Idők folyamán szűknek bizonyult a
templom. A hivő jászok elhatározták annak kibővitését és ujra való fölépitését.
Az uj templomot 1782 július 28-án gróf
Eszterházy Károly egri püspök a boldogságos Szűz menybemenetele
tiszteletére
föl is szentelte.
A megváltás százéves évfordulója
alkalmával itt mondta 1845 május 20-án
Stipula József plébános az összegyült ünneplő közönség, valamint József nádor
és családja előtt a Tedeumot. Egyházi
beszédjében pedig megemlékezik, hogy az
egész Jász-kunságban mindenütt tágas és
pompás templomok vannak, „melyek szabadságunk első századában emelkedtek."
A templom kriptájában van eltemetve
a többi honorátorok között 1829 óta Horváth Péter, a jászok első történetirója is
feleségével együtt.
Hogy egy összefoglaló és kerek történetet tudnánk adni Boldogasszony templomóról és plébániájáról, ahhoz bizony
még sok hiányzik. Kutatásokat kellene
végezni a paróchia levéltárában, hol sok
becses és ismeretlen adat kerülhetne elő.
Csak többet ne emlitsek, eddig még azon
A JÁSZSÁG
TÖRTÉNELMI DÁTUMAI
1919.
S z o l n o k . Julius 21-én reggel félhét
órakor a városba bevonul néhány román
század, feltünő sok tüzérüteggel. A tüzérek azonnal tovább lovagolnak s UjszászJászladány vonalra fejlödnek fel. Jászladányon Holbán román tábornok fel is
uti főhadiszállását. — A szovjetcsapatok
azonban valahogyan erőre kapnak s erős
tüzelést kezdenek Tápiógyörgye—Abony—
Szolnok irányában. Augusztus 1-én a vörös ágyutűz hatására a románok ujból
kiürítik Szolnokot. Éjjelre — vörös zászló
lóg a városháza ormán.
Jászapáti. A román sereg jobbszárnya ide, valamint Jászdózsa, Jánoshida, Alsószentgyörgy, Jászszentandrás,
Várkony, Vezseny, Pusztamonostor, J á s z árokszállás, Jászjákóhalma községekben
4
tisztelendő férfiak névsora sem ismeretes,
kik valaha Berényben a plébánosi tisztet
viselték.
Bizzunk a jövőben, hogy majd csak
akad erre is egy hozzáértő és vállalkozó
fiatal erő. Hisszük, hogy jelenlegi apátplébánosunk ez elé nem gördítene akadályt, sőt ismerve egyéniségét, csak inkább
elősegitené azt.
Prückler
József.
A történelmi becsü jászberényi F e r e n c r e n d i t e m p l o m ujjáalakiltott belseje.
A főoltárkép Hollós Endre festőmüvész alkotása. ( i f j . Papp Géza f e l v . )
helyezkedik el. A román táborkar augusztus 1-én az esti órákban Jászapátira érkezik.
Jászberény. Augusztus 2-án a városba érkezik a román trónörökös J á s z apátiról. Ugyanezen a napon a románok
erős pergőtűzzel kezdik lőni Szolnokot.
Ez az ágyuzás okoz legtöbb kárt a vörösromán csatározások alatt. Szolnok ágyuzása ugyanekkor vörös részről is folyik,
ami jellemzi a fronton harcolok hiradócsapatainak „megbizhatóságát." 274 ágyu
tüze zudul a városra. Közben a vörösek
parlamentereket küldenek kétszer a románokhoz, akik feltétlen megadást kivánnak. Délután 5 óra 54 perckor hangzik az
utolsó ágyulövés. — Nemsokkal utána a
román sereg ujra bevonul. A Zagyvarékas—
Nagykáta—Abony—Jászladány—Besenyszög—Szolnok vonalon augusztus 3-án a
román "fogó"-ba szorult s demoralizált
vörös csapatok megadják magukat,
H i l d Viktor
adatai
nyomán
A K e l e t i - t e n g e r tulsó partján
Búcsú Berlintől — G y o r s v o n a t t a l a t e n g e r e n keresztül — A bicikliző
m i n i s z t e r — A m u n d s e n hajóján — M a g y a r s z i g e t a dán fővárosban
— V i s e l n e k - e a svédek fürdőruhát?
Forró augusztusi délután. A Stettiner
Bahnhof egyik külső vágányáról kigyózva
gördül kifelé a koppenhágai gyors. A z
utasok legnagyobb része a fülkékben ül
hatalmas ujságlepedőkbe temetkezve. A
folyosón csak néhányan álldogálunk.
Hatalmas iramban távolodik a vonat
Berlintől. Igy kellő távlatból tekintve bontakozik csak ki teljes méreteiben ez a
gigantikus város. A házak már teljesen
egybefolynak, szürkés tömegükből csak
egy-két torony s néhány újdonsült felhőkarcoló kupolája mered felfelé. A lehajló
óriási cápa szája szétnyilik és recsegveropogva elnyeli a 15—18 kocsiból álló
gyorsvonatot. Utánuk a hatalmas száj becsukódik, meglazitják a karvastagságu
acélköteleket, éleset sivít a hajó szirénája
és folytatjuk utunkat a sima tengeren
anélkül, hogy berlini Pullmann-kocsinkat
elhagytuk volna.
Csodálatos szép éjszaka van. A tenger teljesen nyugodt, egyetlen mozgás
sincs a levegőben. Tele hold van. Ilyen
furcsa sárga szinűnek még sohasem láttam
a holdat. A z utasok a vonatban alszanak.
Karstadt-áruház, Berlin.
nap sugárözönében Berlin legújabb csodájának, a Karstadt-áruháznak üvegteteje
piroslik. Aztán erdők közé kerül a vonat
és végleg eltűnik szemünk elöl a német
főváros.
*
Már éjfél körül jár az idő. Kisérteties
sárgás fényben világit a hold. Vonatunk
felett négy-öt repülőgép is kering egyszerre,
bizonyára valami éjjeli gyakorlatot tartanak. A homokdünák völgyei közölt néhanéha a tenger is felcsillan. Különös sárga
szine van most a víznek is, ha mások
nem figyelmeztetnének rá, azt hinném,
hogy futóhomok. Megérkeztünk Warnemündébe. A világ egyik legkülönösebb
pályaudvara. A hatalmas tengeri hajók
épen ugy bejárnak ide, mint a koppenhágai gyors vagy az oslói expresszvonat.
Rövid ideig tartó vámvizsgálat után áttolják vonatunkat az alig 200 méterre álló
komphajóra. A hajó orra, mint valami
csak ketten-hárman lézengünk a fedélzeten. Csend van, csak a hajó motorja
kattog óramüszerü pontossággal. Már régen ködbe mosódtak a német partok. Viz
mindenfelé. A hajó körül sirályok rebbennek. A hátam mögött két matróz beszélget valami érthetetlen német dialektusban.
A távolból az első dán sziget világitó
tornya bukkan elő. Ugy három óra tájban
befutunk a gjedseri kikötőbe. — Ez már
Dánia. A hatalmas száj ujból kinyilik és
alig tiz perc múlva már a dán tanyák
között száguld velünk a vonat.
Egy órai szárazföldi utazás után ismét behajózunk és igy folytatjuk utunkat
szigetről-szigetre, mig el nem érjük a dán
kontinenst. Reggel 7 órára Koppenhágába
érkezünk.
Koppenhága, vagy mint a dánok
irják Kőbenhavn utcáin az első jelenség,
5
ami az idegent megragadja, a rengeteg
bicikli. Állitólag 300.000 kerékpár van itt
állandóan forgalomban. Az utakon néha
tizszer annyi a kerékpáros, mint a gyalogjáró. Kerékpáron jár itt mindenki; az iskolásgyerek, a munkás, a kereskedő, a
tisztes háziasszony, a katona, a rendőr, a
pap, az apáca, sőt még maga a miniszter
is. A főbb utvonalakon külön járdák vannak a biciklisták részére, melyeken csak
ugy lehet keresztülmenni, ha a közlekedési rendőr leállitja a forgalmat. — Páris
vagy Berlin autóforgalma idegzsongitó
valami ehhez a tébolyitó biciklijáráshoz
viszonyitva. Hosszu idő kell hozzá, amig
az ember meg tudja szokni és meg tud
barátkozni ezekkel a mindenhonnan előbukkanó csunya kis fekete szerszámokkal.
Az elgázolás réme engem is több izben
megkörnyékezett, de nem is csoda, — hiszen képzeljék csak el, vagy még elképzelni is lehetetlen. — látva azt a nagy
biciklis demokráciát arra gondoltam mindig, ugyan mi történne minálunk, ha egy
szép napon Klebelsberg vagy Bethlen
bicikliről szállna le a minisztérium épülete
előtt.
Koppenhágát kanálisok és kis vizerek futják be minden részén. Némelyik
kanális olyan széles, hogy kisebb tengeri
hajók is bemerészkedhetnek rajta a város
közepébe. A holmens-kanálisban horgonyzott épen abban az időben Amundsen
északsarki hajója, melyet 20 őre beléptidij lefizetése ellenében bárki belülről is
megtekinthetett.
Koppenhága For Frelser-templom
6
Talán egész Európában sincsen még
egy város, ahol ilyen sokféle groteszk torony lenne, mint Koppenhágában. A dánok, ugy látszik nagyon kedvelhetik a
tornyokat, mert nem csak a templomokat
és középületeket, de még a magánházakat is kupolák diszitik. Roppant érdekes
a 350 éves tőzsdeépület tornya, mely
négy egymásbafonódó sárkányt ábrázol.
A For Frelsers templom tornyába kivülről
vezet fel a csigalépcső, a Runde Taarn
tornyában meg nincs is lépcső, oda csak
szerpentin uton lehet feljutni. 1716-ban
Nagy Péter cár lóháton, a cárné meg
négyes fogaton hajtatott fel ebbe a toronyba.
Koppenhágát a tornyok városának
is hivják, de ugyanigy viselhetné a szobrok városa nevet is. A francia Rodin és a
dán Thorvaldsen világhírű és mesés értékű szobrai mellett a kisebb skandináv
mesterek remekeinek egész tömege diszíti
a város tereit és utjait. Egyik muzeuma,
a Ny-Carlsberg glypthoték Európa legtökéletesebb szoborgyűjteménye.
Emlitést tettem a Carlsberg-glypthtekről. A Carlsberg név olyan fogalom Dániában, mellyel az oda érkező idegennek
az első huszonnégy órában feltétlenül meg
kell ismerkednie. Carlsberg egyszerü sorból felemelkedett sörgyáros volt, ki az
idők folyamán mérhetetlen vagyonra tett
szert és ebből a hatalmas vagyonból
egyetlen alapitványt létesített és ez a
Carlsberg alapitvány látja ma el pénzzel
Dánia minden kulturintézményét. A Carlsberg-örökösök csak végrehajtói és fizetéses alkalmazottai lettek az alapitványnak.
Bármilyen kulturális vagy művészi megmozdulás iránt érdeklődjék is az ember
Dániában, mindenhol a Carlsberg névvel
találkozik.
*
A város középpon'jától néhány percnyire, a Valkendorfsgade 10. szám alatt
van a Magyar Borház, vagy amint a felirat mondja „Ungarske Vinhus". Egészen
véletlenül bukkantam erre a magyar szigetre, bár szándékomban volt egyébként
is felkeresni, mert Baranyi József barátom,
ki éveket töltött kinn Koppenhágában,
már itthon felhivta rá a figyelmemet.
A Magyar Borház Koppenhága egyik
legelőkelőbb vendéglője és nemrégiben
meglátogatta a dán király is. Mennyezetét magyaros motivumok, falait magyar
tárgyu képek diszitik. Az étlap német, dán
és angol nyelven van összeállítva, a pincér mindhárom nyelven beszél. Én németül rendelek. Utóbb megkérdem a pincértől, hogy tud-e magyarul, mire sajnálkozva
jelenti ki. hogy ő ugyan nem tud, de a
szakács és Wimmer ur, a vezető, azok
magyarok. Most már a pincér érdeklődik,
hogy én talán magyar vagyok s mikor
igennel válaszolok, bocsánatkérések között
viszi el az asztalomról a német zászlót
és egy kis piros-fehér-zöld zászlóval cseréli azt ki. A vendéglőben ugyanis az a
szokás, hogy minden vendég asztalára
olyan kis selyem zászlócskát állitanak,
amilyen nemzetiségü az illető, hogy a
belépő idegen azonnal lássa, hogy hol
találhat — ha akar — honfitársakat.
Nemsokára oda jön az asztalomhoz
Wimmer Lajos, a borház vezetője. Tőle
tudom meg, hogy a borház a magyar
állam tulajdona és rövid néhány éves
fennállása alatt óriási propagandaszolgálatot végzett a magyar bor és egyuttal
Magyarország érdekében is. Egy darab
Magyarország ez a vendéglő itt a messze
északon és olyan furcsán hangzik az angol, német, dán és francia beszéd ebben
a magyaros környezetben. Igazán jó bort
csak ebben a vendéglőben lehet inni
járól átbólogatnak a svéd kikötők világitó
tornyai, Északról a holdfényben a helsingőri Kronborg-vár körvonalait lehet kivenni.
Innen nézve tényleg olyan kisérteties ez
a vár, mintha Hamlet atyjának szelleme
sétálna most is a várfalakon. Vagy talán
csak felcsigázott fantáziám látja igy a
dolgokat?
*
Malmö. Tekintélyes svéd kikötőváros,
nagy vasúti csomópont és keresett tengeri
fürdő is. A strandján szabályszerüen, —
akárcsak minálunk — egész dresszbe öltöztetik a fürdőző párokat. Ezt a megjegyzést azért tartottam szükségesnek megtenni, mert nálunk ugy emlegetik Svédországot, mint ahol a közös fürdésnél
nincsen divatban a ruha használata. A
kikötő váróterme tele van sok szines plakáttal, köztük sok fürdőreklámmal is; a
képeken minden fürdőző illedelmes öltözékben van ábrázolva, ugy látszik tehát,
hogy a svédországi meztelenfürdés csak
az itthoniak fantáziájából kipattant mese.
Malmö : Csatornapart.
Koppenhágában és aki egyszer ide elvetődött, az feltétlenül megszereti a magyar
bort és a magyar boron keresztül azt a
a földet is, amelyik ilyen nemes italt terem. A borház vezetője, aki már 26 éve
él Dániában és közben dán állampolgárrá
is lett, azt mondja, hogy az utóbbi években kétszer-háromszor annyi utlevelet adnak ki ott Magyarországra, mint a borház
felállitása előtt.
*
Pezsgő éjszakai élet folyik a városban. A Tivoliban, Koppenhága Angolparkjában a mesés fényben uszó arabmecsetek, kinai-pagodák, török-bazárok
és római luxushajók között 30—40 ezer
ember tolong. Vigság mindenfelé. A kikötőbe vezető Lange Linien is óriási emberáradat nyüzsög. Az Öresund tulsó part-
A svéd ember, azt hiszem, nem igen
szeret üzletben vásárolni, arra mutat legalább is az a rengeteg automata, amelyből a gyümölcstől kezdve fogkefén, keménygalléron, cigarettán és zsemlén keresztül egészen a fényképező-lemezig —
minden apróságot lehet venni.
Malmö közepén van egy régi temető,
melyet az idő lassankint sétatérre alakitott át. Ebben a temetőben a sok Hjalmar,
Olaf es Cristian között véletlenül megpillantottam egy G é z a nevet is. K i tudja,
hogy jutott ez a név ide, a messze északra?
*
Malmöből a tengerparton vezet a vasutvonal. Trälleborgnál ujból hajóra fut velünk
a vonat és a rózsák szigetén, Rügenen
keresztül hol szárazon, hol vizen utazva
érjük el a német határt. Németh Ferenc.
7
M u s s o l i n i - levélmérlegen
Egy amerikai ujságíró hiunak, a saját
legendakörén tudatosan munkálkodónak
látja a világ legtöbbet lefényképezett férfiát — Mussolinit, aki jobban szeret kezdeményezni, mint befejezni, de egyuttal
érzékenynek is és alapjában véve melegszivünek s szeretnivalónak. Egy másik
ujságíró már démoni nagyságot, ősi elemi
erőket, világosságot és élességet lát benne,
mig egy régi olasz főur középszerüenmüvelt rögtönzőnek tartja. H . G. Welsre
egyizben a szinész benyomását tette.
Ez ellentétes megállapítások közepette
nekünk, akik szemtől-szembe csak a filmhiradók vásznán láthattuk kemény, figyelő,
öntudatos és pózolásnak tünhető mozdulatait, arcát, — nekünk még problématikusabb Mussolinin tul az a jódarab történelem, amit önmagán, a különleges olasz
viszonyokon, pártján túl az olasz államrenddel tett. A fasizmusról voltaképen ideje
volna egy történelmi vázlatkészités legalább, mert hiszen Olaszország történetének, ez a diadalmasan veszedelmes átalakulása előbb-utóbb az európai történelem
egyik mellékfolyamává, vagy egyik fordulatának okává válik. Ez a történelmi
vázlat még mindig késik. Csak fasiszta és
ellenfasiszta
irásokra
vagyunk utalva,
melyekből az irányt és a fényt, a kritikát
és elismerést, a diadalt vagy csődöt feltételesen vehetjük át, vigyázva, hogy mondanivalónk valahogy a sorok közt mutatkozó helyes képet, — az igazságot a görögtüzön és lekicsinylésen tul megvilágitsa.
Minél közelebb jutunk a jelenhez, annál
nehezebb az egymással szembenálló front:
a fasiszta-hit, az ellenfasizmus és a propaganda fényében megtalálni a magot, a
hideg és tiszta valóságot. Ujabban két
könyv látott napvilágot, mely iróinak történelemlátásában, a hang komolyságában
nem hagy maga után kivánnivalót. A z
egyik Benedetto Croce történelmi könyve,
mely 1871-től 1915-ig világítja meg az
olasz történelem tanulságos korszakát s
mintegy pikáns izzel aláfesti a mai Olaszország kialakulásában döntő szerepet játszó
erők játékát. A másik könyv Gaetano
Salvemini-é,
az egykori most elüldözött
történelemprofesszor és Mazzini szellemétől áthatott ujságirónak munkája.
Croce könyve az olasz egység megalapitásától — amit a mi társadalmunk
alig ismer — az egység betetőzésig: Mussoliniig terjed s bár a fasizmust meg sem
emliti, következtetéseinek fonala mintegy
keresése a fasizmus multba nyuló szálainak. A könyv végigvezet az olasz konstitucionális állam parlamentárissá való átalakulásán, amely időközben az olasz
egység kormányává a baloldalt teszi meg.
Az uj rendszer tünetei — az egykori összeesküvő, a kis kulturáju baloldali politikus,
a királyság külsőségeinek és kitüntetéseinek
zajos és üres barátja — a jobboldali politikus elkedvetleniti az egység megvalósulásának örvendő társadalmat. Felüti fejét a protekció és a képviselők üzletemberekké, kijárókká lesznek. Ez a tapasztalat s az, hogy az uj olasz egység a
parlamentarizmusban a jövendő csodakenőcsét várta, csalódással jár. Ehhez jár a
a nemzeti öntudatot emelni célzó gyarmati
politika sikertelensége. Akülpolitika egyedüli
kiemelkedő lépése, betársulás a hármasszövetségbe, hogy védelem legyen a franciák afrikai terjeszkedése és a pápaság
netáni francia támogatása ellen. A liberális olasz közélet emelkedését Crispi-nek,
a vérengző, diktátori hajlamu, nagyeszü,
szenvedélyes és igazi felelősségérzés nélküli államférfinek kormányozása hozza
meg, amely azonban később az elszegé-
SZABÓ F E K E T E JÁNOS
k ő f a r a g ó és é p ü l e t f a k e r e s k e d ő , J á s z b e r é n y b e n
F a t e l e p : Bercsényi-utca 7. Siremlékraktárak: Bercsényiu t c a 7. a l a t t a f a t e l e p e n és a Köhid m e l l e t t (Spekonya-ház)
o
Ajánlja dusan felszerelt síremlékraktárát, hol a legolcsóbban beszerezhető: valódi és fényét megtartó fekete svéd gránit, továbbá mindenfajta es áru márvány síremlék. Mindennemű kőfaragó munkát
vállal sírbolt (kripta) készítési es az összes építkezéshez szükséges kőfaragómunkát, vasból sirkeritést. Betonáruk. Kedvező fizetési feltételek
8
nyedés miatt kiméletlen reakcióba fullad.
Crispi utón Giolitti lép előtérbe, akinek
munkájában Croce az olasz demokrácia
fejlődésének betetőzését látja. Az olasz
közérzet megjavul, mozgalmassá válik
a gazdasági és kulturális élet, vállalkozóbbá
a külpolitika. Közeledik
Franciaországhoz. 1912-ben az olasz expanziv
politika eredményeként a befejezik a
tripoliszi háborut.
Ebben az atmoszférában az olasz
szocializmus egyrejobban szétesik. A liberális-demokrata államban a szociálista-párt
nem tarthatja forradalmi álláspontját s a
valóságban reformista politikát is folytat.
Forradalmi multja azonban meggátolja a
kormányzásban való részvételben. Mussolini, áthatva Sorel erőszak-elméletétől és a
tett miszticizmusától,
ebben az időben
nyomul előre, mint az Avanti szerkesztője
az olasz szocializmus merev álláspont
felé hajló baloldalán. Közvetlen a háboru
előtt azonban az olasz ifjuság észrevehetően elhagyja a pártot és az imperialista
dogmák felé pártol. Az imperialista-nacionalista álmok hőse — D'Annunzio, a
maga érzéki, tulfütött és biborosan pompázó müvészetével, akire az ifjuság esküszik. Mikor kitör a világháború, a szocialista balszárny Mussolinivel élén a háborura tüzel azt vélve, hogy a szociális
forradalom eljöttét sietteti. Végetér a háboru s utána két év anarchiában, a parlament életének és a hadsereg fegyelmének
megbénulásában s a sztrájkok sorozatában
telik el.
Luigi Sturzo, az olasz katolikus
demokraták ma számkivetésben élő vezére szerint az igy meggyengült társadalom
alkalmas talajnak bizonyult a fasizmus
előtörésére.
A m i már ebben a kérdésben tovább
némi tiszta képet ad, azt Salvemini
könyvének köszönhetjük. Salvemini antifasiszta, igy soraiból nem láthatunk, csak
olvashatunk s e tekintetben értékes könyv,
különösen a fasizmus felülkerekedése történetének ismertetésében. Szerinte ebben
a folyamatban reakciós és eszményi hajtóerők egyszerre játszottak közre: a nagybirtok és nagyipar pénzbeli támogatása
és az első fasiszták
érdekmentes és
eszményi lelkessége. A folyamat mindinkább bővül és szélesedik. 1920 folyamán
a szocialista-ellenesfront az ármegállapitások, a hivatalnokok rossz javadalmazása
és a háboru kitüntetettjeinek gyalázása
miatt egyszer szélesedik. Giolitti és utódai
már megengedik a fasiszta csoportok felfegyverzését, a rendőrség pedig körrendeletet kap, hogy a fasiszta támadásoknál
semleges maradjon. A polgárháboru erősödik, a szocialisták és parasztok nem
birnak az államhatalom és a fasciók
együttes erejével. Megváltozik a fasiszta
támadások célja is: szocialista intézményeket rombolnak, vezetőket eltesznek
láb alól, épületeket rombolnak. A fasizmus ezt nem is tagadja. Mussolini egyik
későbbi beszédében az oroszokról, mint
csodálatos és követnivaló mesterekről emlékezik meg. A z államhatalom egyre
kisebb lesz, a fasizmus katonai vezetői,
akiknek támasza az aostai herceg, tanácsadói — mint Federzoni és Rocco — a
fasiszta akciók működését széles területen
folytatják. J ó darabig D'Annunzio a látható vezér. Ő azonban — a történelem kideritésére tartozik — érthetetlenül pontot
tesz fasiszta akcióinak végére 1921 novemberében, a tervezett, de meghiusult
államcsiny napján. Mussolini ekkor még
— a szocialisták és keresztény demokraták nagyjelentőségü megegyezésének küszöbén, maga is tárgyal a szocialistákkal,
de a fasiszta várt szélsőoldala — Grandi
vezetése alatt — ellene fordul.
Ez az az időpont, mikor Mussolini
az egyik vezérből misztikusan s egyszerre
D'Annunzio utódja — vezér lesz. Ezek
után az események sodra feltartóztathatatlan, 1922 október 28-án megindul a nagy
menetelés — a Marcia su Roma — az
örökváros felé. melyben 8000 fasiszta masiroz ötvenezer érdeklődővel az államhatalom letörésére és a fasiszta-uralom meg-
Pattanás, májfolt és szeplő e l l e n egyedüli és l e g b i z t o s a b b
szer a
T o m o r y - f é l e „ I D E Á L C R É M " és „ S Z A P P A N "
Hatása
csodálatos.
I. sz. erősségű P 1'20
II. sz. erősségű P 2'
Egyedül kapható :
T O M O R Y ELEMÉR
Szentlélek
gyógytárában,
Jászberény, Plebániával s z e m b e n .
Utánzatoktól óvakodjunk. Csak akkor valódi, ha rajta van a TOMORY név.
9
alapozására. A régi kormány ostromállapotot tervez, a király habozik, a rendeletet nem irja alá. Ezt a magatartást könyvünk irója, Salvemini, a hadsereg vezetőinek befolyására, az aostai hercegre való
tekintetre vezeti vissza és adataiból szinte
érezzük a perceknek azt a feszültségét,
amelyekben egyetlen emberi akarat kiszámithatatlanságából születik meg — ahogyan az ellenkezője is megszülethetett
volna — egy állam sorsát eldöntő elhatározás.
A fasizmus győz. S ma erősebb, mint
volt valaha. A mindenható párt kevert
összetétele — a munkáltatók és a forradalmi sztrájkok volt vezetői, a monarchista
tisztek és a köztársaságpártiak, földbirtokosok és éhenhaló hivatalnokok, — ez a
furcsa összetételü massza ma Mussolini
varázsereje alatt kifelé erős. De ha jobban beleéljük magunk a párt életébe,
méltán feltünhet előttünk, hogy a párt
egyformán
kiemelkedő és érdemleges
alakja Federzoni, az arisztokrata tömeggyülölő és például Rossini, a szakszervezeti vezér. Tény, hogy az egyensuly a
párt egyes csoportjai közt ingatag és még
nagy küzdelmek szinhelye lesz, ha egyszer Mussolini, az utolérhetetlenül erős
összetartó erő — nem lesz többé.
(K. J.)
H o g y a n védi m e g a z u j törvényjavaslat a k i s kereskedőket, i p a r o s o k a t és a z o k a l k a l m a z o t t a i t
Egymásra utaltságunk legpregnánsabb
megnyilatkozását Magyarország kormányzója ez év augusztus 15-én a csepeli
munkások előtt a következő klasszikus
tömörségü szavakba foglalta: „ A z egész
társadalmi osztályok sorsa elválaszthatatlanul össze van fonódva, tartósan csak
együtt virulhatnak vagy pedig együtt fognak enyészetbe sodródni."
a kodifikáció a ma feladata. A z uj törvény célja egyfelöl a megfelelő szociálpolitika bevitele a gazdasági életbe, illetve
a munkavállaló helyzetének megkönnyitése, másfelől figyelembe kell vennie a
válságba került ipar és kereskedelem
munkaadóinak vállán nyugvó sulyos terheket. E szempontoknak kellene áthatniok
Papp Elemér kereskedelmi államtitkár előE gondolatnak kell áthatni az állam adói tervezetét. Azonban mit látunk: a
akaratának minden megnyilvánulását. — munkavállalók, ugyszintén a munkaadók
Ősi ellentét van a munkaadó és a mun- érdekszervezetei _egyaránt tiltó szavakat
kavállaló között, mely antagonizmus ki- emelnek ellene. És igazuk van. Csak néküszöbölése az állam regi feladata. Igy hány kirivó esetet akarok említeni.
nálunk is a magántisztviselők és keresA törvényjavaslat a versenytilalmi
kedősegédek szolgálati viszonyainak ren- megállapodást oly nehéz feltételekhez
dezése a kereskedelmi jogélet és jogterü- köti, melynek betartása szinte lehetetlen.
let azon ága, mely a jogászi és az ország Azt mondja a javaslat: az alkalmazott a
sorsát intéző köröket egyrészt foglalkoz- megállapodás időpontjában már önjogu
tatta a multban és foglalkoztatja a jelen- és illetménye a 6000 pengőt eléri. Kiinduló
ben is. Már a Friedrich-kormány intézke- pontul vesz tehát minimális 500 pengő
dett e téren eredetileg, még 1920-ban; a havifizetést, melyet a mai gazdasági viviszonyokhoz mérten meg is oldotta a szonyok közt igen kevés munkaadó fizet
helyzetet. Azonban a végleges rendezés, és tud fizetni alkalmazottainak, főleg kis-
HUBER R U D O L F
VIRÁGKERTÉSZETE J Á S Z B E R É N Y B E N
a levágott virágok, cserepes növények,
alkalmi csokrok és koszoruk
legszolidabb és
LEGELŐNYÖSEBB BESZERZÉSI H E L Y E
Virágüzlet: Apponyi-tér
18. szám. (Városház épület). Kertészeti telep:
Jászberény. III. kerület, Árvaház-utca
14. szám alatt, hol állandóan nagyobb friss növénykészlet áll a mélyen tisztelt közönség
rendelkezésére.
10
sebb vidéki városokban, hol százával
vannak hasonló szakmáju üzletek. A fizetési statisztika szerint pedig nagyon nehezen lehet találni évi 6000 pengős fizetésü alkalmazottakat. Nem látjuk tehát a
kisváros kiskereskedőinek védelmét helyesen szabályozva — ez feltétlenül orvoslást kiván. (Szerző véleményével nem értünk egyet, mi minden, az érvényesülés
tisztességes lehetőségét korlátozó rendszabályt helytelennek tartunk és igy helytelenitjük a szabadverseny korlátozásának
még a tervezet szerinti mértékét is. Szerk.)
A munkaadó alkalmazottját megfelelően foglalkoztatni köteles. A törvénytervezet a munkaadó legfontosabb jogát
kötelezetséggé gyurja át. — A munkaadó
azért tart alkalmazottat, hogy annak munkát is adjon.
„Ha a munkaadó dijtalan szolgálatot, vagy szolgálatokhoz
képest aránytalanul csekély illetményt az
alkalmazott
tapasztalatlanságának,
könnyelmüségének,
függő vagy megszorult helyzetének kihasználásával köt ki, az alkalmazott szolgálatának megfelelő dijazását, a kikötött illetménynek pedig megfelelő kiegészitését követelheti." Ez a tétel a perek hihetetlen
nagy mennyiségét fogja előidézni. A munkaadó fél alkalmazottat felfogadni, mert
nem tudja, hogy a szolgálati viszony
megszünte után nem-e kap pert a nyakába esetleges alacsony fizetés miatt. A
fizetési viszonyok nem valami rózsásak, ez
faktum. Ennek a nyomait feltárni egész a trianoni megnyomoritásunkig nem kell. hisz
annyira ismertek. Tehát a munkája nincs
senkinek megfizetve száz százalékra tehetségéhez képest. Abszurd dolog az alkalmaztatás után perelhetési jogot adni
visszamenőleg esetleg több esztendőre.
A jutalom kérdése uj szabályozást
nyer a törvénytervezetben, amely szintén
nem mondható a legsikerültebbnek. A
remuneráció a kereskedelmi bevett szokás
szerint igen változó szokott lenni, mely
mindég tekintettel szokott lenni az üzletiév
NŐI
eredményeire. Nem lehet előre tudni azt,
vajjon az év vége olyan eredménnyel
zárul-e a munkaadó részére, hogy remunerációt egyáltalán adhat-e? Tehát, ha
jól zárul az üzletév, a munkaadó méltányos, a rendes fizetésen felül remunerációt ad alkalmazottjának, ezt a törvény
szerint a későbbi évekre nézve is kikötöttnek kell tekinteni. Az alkalmazottaknak akar vele kedvezni — tán a legjobb
szándékkal, de bizton merjük jósolni, a
praxisban a helyzet épen az ellenkezője
lesz. A munkaadó, kit semmiféle törvény
nem kényszeritett rá a remunerációra, de
mégis adott, erről le fog szokni.
A felmondásról és végkielégitési öszszegekről is beszél a javaslat. E tekintetben csak Ausztria példájára utalhatunk,
hol az ipar és a kereskedelem majdnem
teljes megbénulását idézte elő a szoros
és erős megkötöttség, a sulyos végkielégitések.
Meg kell azonban hajtanunk az elismerés zászlaját egy pár szép és igazán
humánus paragrafus miatt, ott, hol az
egészségügyi intézkedésekről szól, vagy a
szabadságidőről intézkedik.
Összegezésül, midőn a magánalkalmazottak a szabályozandó életviszonyok
pontos körülbástyázására küzdenek, felmerül a kérdés, vajjon óhajuk teljesülése
megoldja e teljesen az örök problémát.
A társadalom életrendjét kétségtelenül tételes rendelkezések szabályozzák. Tételes
jog szabja meg a társadalom életműködésének komplikált organizmusát, melyszervezetet keresztül járják a tételes szabályok véredényei. Az a kereskedelmi jog,
vagy jogviszony, amely a maga teljes kielégülését, a holt tételek rideg alkalmazásában, kaptafáraverésében látja, az igazságot csúfolja, summum jus summa injuria.
Ne azzal a célzattal kivánjuk a jogot,
hogy kénvelmesen lehessen benne vas logikával turkálni, mert a sok szálfüzésből kóc
lesz, akkor meg már senkinek sem kell.
Dr. Lehr
László.
KALAPOK!
Harisnyák, kesztyűk és nyakkendő úujdonságok, mekgyercipő
különlegességek nagy választékban
VARSÁNYI JENŐNÉ CÉGNÉL,
Jászberény. Lehel épületében.
Női kalap alakitásokat jutányos árban vállalok.
Jászberényi csendélet
H u s z fillér a tálcán
A „salgótarjáni" áramától ragyogó
kávéházban huzza a cigány . . . Az ember
szive olvadozik a gyönyörüségtől. A cigányprímás ráhajlik a hegedüre, dereka
meg-megrándul, szeme csillog, lábával
alig láthatóan veri a taktust — szive-lelkehaja benne a nótában. Cifrázza, sallangozza a melódiát, zokogtatja a húrokat,
maga is elbúsul a hallgatóknál és szélesen mosolyog, ha pattogó, vigütemü
csárdásra kezd.
Sir a húrján az örök panasz, hogy
— fekete hajából lassan hófehér lesz,
könyörgőn szól a vallomás, hogy — csak
egy kis lány van a világon, duhajkodik,
hogy — már ezután ugy élem világom . . .
Aztán — huszadik század! — jön a dekadens Stux ur. a harminckettes baka
vagyok én, a vizbelépő Zsuzsanna-jazzdarabok s míg beérkezik a kocsisor az
állomástól, halkan surrannak az autók,
ezek a finom jászberényi taxik (semmi
sincs ennyire jó Jászberényben, mint ezek
a vadonatuj autók) . . . a zene szól, szól.
Az egyik asztalnál társaság ül. Egymásután rendelik a nótákat. A primás
arca ragyog a gyönyörűségtől, Gyuri a
mellényzsebében érzi a ficánkoló pengők
boldogságát, a klarinétos látja a gavalléros
honoráriumot, a cimbalmos arcán látszik,
hogy erélyes kalkulációt készit a kimuzsikált
pénzzel, a nagybőgős is ugy nekidurálja
magát mintha minden reccsentéséért külön
fizetnék.
KÖD.
Mi vagy te Köd ? Halott csókja
az elmúlt nyár örömének ?
Vagy talán csak lenge fátyol,
őszi hárfán meghalt ének ?
Kis, didergő virágoknak
csipkés, fehér főkötője ? . .
Rojtos kendő, mely leborul
könnytől ázott temetőre.
Mi vagy te köd? Szürke hajó,
esték taván bus kisértet.
Elviszed a napsütésünk,
mind azt, ami minket éltet.
Meglopod a kacajunkat.
Kezed lámpánk fényét oltja.
A világot, mint halottat,
becsavarod égi gyolcsba.
12
Az autók tülkölése lassan elhal, kihal
a főtér, egyetlen ember jár, a rendőr kinn,
éjjel lesz, lassan egyóra, lassan kettő. Felszedelőzködik az uri társaság. Kifelé
indul. A cigányok bolondos utolsó melódiákat huznak. Olvadt csokoládé az arcuk.
Játszanak, játszanak s csak a félszemüket
reszkirozzák. A kitett tárcára pislogatnak,
ahová majd lehull a gyönyörüséges, boldogitó, fényes honorárium.
Távozik a társaság. Kettőt üt melodikusán a nagytemplom órája. Ahogy a
téli éjjelbe lépőn feltürik kabátgallérukat
s kinyitják a kettős ajtót, bejön a tél
fülletlen friss-szaga, még itt is, a csupakő főtérről is. Mennek kifelé.
Az első nem veszi észre a kitett alpakka-tálcát. A hölgyek hivatalból, az urak
nonsalanszból. Már csak egy áll utolsónak
az ajtónak a vidám, uri társaságból. Tárcájához nyul. Leteszi honoráriumot.
Mint óvatos indiánok — lopakodnak
lábujjhegyen előrenyujtott nyakkal a cigányok a ezüstös tálca felé.
Aztán — egy pillanat — fejük lekókad, arcuk elsavanyodik. A primás a
cimbalomra vágja hegedüjét, a cimbalmos
kiejti agyából a kalkulációt egyetlen tragikus szempillantással, Gyuri hökken.
Vége az uri murinak.
Husz fillér van az ezüstös tálcán . . .
Mi vagy te köd ? Az emlékek
visszajáró hűvös lelke.
Hajnal időn. alkony időn,
mikor a Csend megölelte;
az udvart, a kertet, utcát.
Te akkor jössz titkon, lopva . . .
Bús fehéren, nagy szomorún
leborulsz a házsorokra.
Mi vagy te Köd? Leselkedő,
irigy lánya az éleinek.
Hideg kezű zord postása
sárgán hulló leveleknek.
Mikor izensz, sir a határ,
dértintába mártod tollad.
És azon vagy, hogy irásod
lelkünk ládájába dobjad.
(Domby Béla)
H o g y a n l e h e t n e Jászberényt
a jászság i g a z i gócpontjává t e n n i ?
A jászsági k i s v a s u t a k t e r v e
Mindenki tudja és hangoztatja, hogy
többtermelés nélkül nincsen, nem is lehet
gazdasági megerősödés. A földmivelésügyi minisztériumban a vezetők már egy
lépéssel tovább haladtak és megállapitották azt is, hogy Csonka-hazánkban beállott a gabonakrizis, mégpedig azért, mert
keveset és drágán termelünk.
Sajnos ez ma igy van. Nemcsak
buza. hanem más terményünkkel is. Ma
már Ausztriából, Csehországból 100 vagonszámra hozzák be Budapestre a burgonyát és almát, dacára annak, hogy nálunk a mezei munkás, talán a Balkánt
kivéve, egész Európában a legolcsóbb.
Ha kissé közelebbről vizsgáljuk a
kérdést, azonnal rájövünk, hogy a mi
kevés, silány és drága termelésünknek az
a legfőbb oka, hogy nagy magyar Alföldünk Kánaán-földjén szétszórt, egészen
speciális tanyavilágnak nincsen meg a
mozgási szabadsága. Dániában, Hollandiában, de Németországban is, egy hektár
területen egy család annyit és olyan értéket termel, amiből a család nemcsak
megél, hanem bizonyos jólétet is élvez.
Nálunk a távolabb eső tanyák ezrein, dacára a sokkal jobb földnek és sokkal
jobb munkaerőnek, egy 10—20 holdas
kisgazda családja csak tengődik és köztermelés vagy közfogyasztás szempontjából alig jöhet számitásba. Az örökös kocsizás, vagy fél napig tartó fárasztó gyaloglás, ugy az igák, mint a család
munkaerejének
erőkifejtése.
kényszerű
meddőség és erőpazarlása, a többtermelésnek és a boldogulás lehetőségének
gátat vet.
Hiába csináljuk a gyenge műutakat,
hiába szónoklunk többtermelésről, hogy
ha a kistermelők nagy tömege az illető
vidék gazdasági gócpontjától 20—30, meg
több kilométerre fekszik, amikor tehát
Jászberény a Jászság természetes gócpontja, a községektől 15—20 km-re, a
szőlők, a gyümölcsösök a várostól 8—10
km.-re fekszenek, amikor Jászapáti 18—20
km., Jászladány és a többi Zagyvamenti
községek 25—30 km.-nyire fekszenek és
onnan Jászberénybe óraszámra kocsin,
vagy félnapszámra gyalog kell menni. Mert vasuton csak óriási kerülővel és nagv
költség és időveszteséggel lehet eljutni.
Amikor pl. Tápiószeléről a szegény kis
termelő vagy Sőregpusztáról a dohánykertészek mintegy 25—30 km. távolságra
gyalog mennek, hogy hamarább érjenek a
piacra, vagy onnan haza, mert a vasut
óriási kerülővel és költséggel Ujszászon
át vezet.
Kérdem, lehet-e ilyen körülmények
között józanul azt várni, hogy a kistermelők nagy tömege többet, jobban és olcsóbban termeljen. Lehet-e józanul azt
várni, hogy a kistermelők nagy tömege
ilyen körülmények között, az ő csekély
terményével a gazdasági gócpont piacait
és kulturintézményeit rendesen felkeresse?
Csoda-e, hogy a különben munkaszerető
magyar nép nem termel jobbat, többet és
olcsóbban? Nem és százszor is nem! Ez
mindaddig másképen nem lesz és nem is
lehet, amig nem biztosítjuk a kistermelők
részére a mozgási szabadságot és evvel
a több-, jobb és olcsóbb termelési lehetőséget. Valószinű, hogy a kisvasut ellenzői az autóbuszforgalom bevezetésével
érvelnek, nos tehát vizsgáljuk meg a kérdésnek ezt az oldalát is.
Jászberényből ez idő szerint 4 irányban járnak menetrend szerint közlekedő
autóbuszok :
1. Jászberény—Nagykáta 19'5 km.,
1 menet ára 2'20 P, van naponta négy
menet.
2. Jászberény—Jászfelsőszentgyörgy
14 km., 1 menet ára 1'20 P, naponta két
menet. (Egyenlőre szünetel)
3. Jászberény—Jászárokszállás, 18
km. 1 menet ára 2 P, naponta két menet.
1. Jászberény — Jászapáti — Heves,
29'5 km., 1 menet ára 3'50 P, naponta
két menet.
Eszerint a 4 vonal hossza 78 k m .
Eltekintve attól, hogy a most bekövetkezett utadó a menetdijakat cca 10%-al
megemeli, az autók folytán az utak fokozott fenntartási diját, az utadó távolról
sem fogja fedezni, tehát az ut fenntartási
költsége a közterheket emeli. De kérdem,
hogy fizethet majd egy kistermelő, vagy
egy munkásember 8—10 km. utért az
autótarifa szerint cca. 1'50 pengőt, amikor
napikeresete aligha több, mint oda-vissza
az autó dija. Vagy beviheti-e a kistermelő
ilyen fuvardijak mellett az ö csekély menynyiségű
terményét, apró jószágát, a
tejet, gyümölcsöt, stb. rendszeresen a jászberényi piacra, vagy a községi és tanyai
kisgazdák gyermekei 20—25 km. távolságról bejárhatnak-e a jászberényi középiskolába?
Bejárhatnak-e a munkások
százai ilyen dijszabás mellett istentiszteleire vagy más kulturális előadásokra
13
Jászberénybe, mint kulturközpontba? Nem,
ezerszer is nem! Ilyen viszonyok mellett
egészséges fejlődés lehetetlen.
Lássuk már most ezzel szemben
milyen lenne a helyzet, hogy ha a tervezett gazdasági vasuti hálózat létesülne.
A terv szerint Jászberényből nem 4,
hanem 6 irányban futna a jászsági gazdasági vasúti vonal.
1. Jászberény—Nagykáta 19'5 km., 1
menet ára kisvasuton 60 fillér, (az autó
2'20 P) munkásoknak, katonáknak a kisvasuton féljegy 30 fillér, tanulóknak 1 hóra
2'5 pengő, tehát 1 ut 5 fillér.
2. Jászberény—Jászdózsa 14 km.,
1 menet ára kisvasuton 40 fillér, (autón
2 P) munkásoknak 20, tanulójegy 5 fillér.
3. Jászberény—Jászapáti 19'5 km.
ugyanaz, mint Nagykáta.
4. Jászberény—Jászladány 30 km.,
1 menet ára 80 fillér, munkásoknak 40
fillér, tanulónak 8 fillér, autón 4'20 P.
5. Jászberény—Szentandrás 28 km.
ugyanaz, mint Jászladány.
6. Jászberény—Szele 25 km., ugyanaz
mint Nagykáta.
Mindeme vonalak meghosszabbitásaikkal együtt, Kálig, Hevesig, mintegy
200—210 km. érdekeltségét kapcsolja szorosan Jászberénybe. (Az autóbusz 78 km.)
Minden irányban oda-vissza naponként legalább 4—4 motoros személyvonat
közlekedik. Ezenkívül nemcsak a jászberényi vásárok és piacok alkalmával közlekednek szükség szerinti piaci vagy vásári vonatok, hanem az érdekelt községek
piacaira is, Jászberényből és vissza, szintén közlekednek piaci vonatok és szükség szerint tehervonatok is. A menetrendnél figyelembe vesszük, hogy a vonatok
reggel 8 óra előtt fussanak be J á s z b e rénybe és déli 1 órakor fussanak vissza
ki a vidékre, hogy a gyerekek az iskolába és onnan hazajárhassanak. Az iskolásgyerekek részére külön e célra berendezett kocsi áll rendelkezésre, ahol csak
ők utazhatnak. Mindez a Cegléd—Tiszavezsenyi vonalon már igy van, igy látható.
Ugyanott látható az is, hogy erről a vonalról egy-egy ceglédi piac- vagy vásárnapon 1500-2000 utas és 2—3 teherkocsira való piaci és darabárut továbbit a
kisvasút.
Mit kezd egy-egy ilyen hetenként
3—4-szer megismétlődő nagy forgalmi
hullámmal egy autóbuszvállalat, az ő 1-2
kocsijával, amelyeken csak 20—30 utas
fér el ? De mit kezd egy ilyen személyekkel tömött autóbusz a piacok áruival ? —
Tapasztalatból tudjuk, hogy ilyen jellegű
tömegforgalomra egyáltalában nem alkalmas. Kérdem ezek után, hogy kik hasz-
14
nálják az autóbuszt, vagy az autókat? —
amire mellesleg mondva, igenis szükség
van. Használják a vidékre és vasutra járó
kereskedők, a tisztviselők és a törvénybe
járók. Vagyis az autóbusz egészen speciális célokat, de semmiesetre sem szolgálja
a többtermelés szempontjából legfontosabb
faktort, a kistermelők és a munkások nagy
tömegeinek érdekét. Már pedig az kétséget nem szenved, hogy ugy termelés, valamint fogyasztás szempontjából ezeket a
tömegeket kell támogatni és nem szabad
ezeknek érdekeit figyelmen kivül hagyni.
Már pedig ha ugy a menet, valamint a
menetdijak között az előbb jelzett óriási
különbségek vannak, akkor csupán a város financiális szempontjából kell a kérdést vizsgálat tárgyává tenni. Ennél a kérdésnél, saját évtizedekre visszanyuló belés széleskörü külföldi tapasztalataimat,
még az utspecialistáknak véleményével
is alátámasztani kivánom.
Minden szakember tudja és vallja,
hogy a mi 3—4 méter széles makadám
utjaink, egy rendszeres autóbusz vagy
autóforgalmat el nem birnak. Nem beszélek most arról, mibe fognak majd a
a rendes autóutak kerülni, mert ez a jövő
programja, de egészen bizonyos az, hogy
a most használatban levő gyenge makadám utak fenntartása, amit a köznek kell
viselnie, mindig növekvő, sulyos terheket
ró a közületre még az esetben is, hogyha
az autóadót nem is uj utak létesitése,
hanem a meglevő gyenge műutak fenntartására fordítják.
A város financiális szempontjából
vizsgálva a kérdést — ugy vélem helyes
nyomon járok — ha azt mondom, hogy a
városnak elsőrendű financiális érdeke fűződik ahhoz, hogy minél nagyobb érdekeltség termelőit és fogyasztóit egymásba
kapcsolja. Elsőrendű érdeke, hogy 48.300
kat. hold hatalmas nagy határán szétszórt
tanyák és kertgazdaságok tulajdonosai
könnyen és lehetőleg olcsón hozzáférhetők legyenek. Amig ennek lehetőségét
meg nem teremtjük, amig nem gondoskodunk arról, hogy a kistermelők, a kertés szőlőtulajdonosok ezrei kis mennyiségű
terményeiket olcsón és biztosan, rendszeresen a piacra hozhassák és értékesithessék: addig minden többtermelési szép
beszéd és törekvés üres malaszt és gyenge
óhaj marad. Amig az olcsó hozzáférhetést
nem tesszük lehetővé, addig a tanyák
ezrein szétszórt kisgazdaságokban apró
kis tételekben, évenként millió és millió
pengő megy veszendőbe azért, mert ezek
az ezer meg ezer kismennyiségű áruk,
nem birják meg a drága kocsifuvart, nem
birják meg a drága autószállitási dijat.
Ugyanigy ezer meg ezer munkáskéz meddőségre van kárhoztatva. Mit jelentene a
város financiális szempontjából, hogy ha
egy-egy piac, vagy vasárnapon 6 irányból
befutó kisvasúti vonatok öntenék be a
termelők és fogyasztók ezreit. Mit jelentene a jászsági községek és külső tanyák
szempontjából, ha sok ezerre menő csekélyke kis áruk értékesítése vagy vásárlása miatt, nem kellene két embernek és
két lónak, fél vagy egész napot kocsikázni?
(Folytatjuk)
Sármezey
Endre
Hangos, vagy nem hangos?
— ez most a hamleti kérdés a film
berkeiben s a szegény, mindig palirafogott közönséget a reklámtechnika legkülönbözőbb eszközeivel sodorják bele a
nyugodt szemlélődés területéről az állásfoglalás harcos érdekközösségébe.
Vajjon elérik-e, hogy a közönség
ne vegye észre azt, hogy mellékvágányra
terelték, hogy a probléma lényegét megint
sikerült elsikkasztani?
Amerikában, azt hiszem, igen. Amerikában minden sikerül. Nem tudom azonban, hogy büszke lehet-e rá, hogy ezzel
ismét gyakorlatilag bizonyította be: ő a
korlátlan lehetőségek hazája.
Az európai izlésben azonban hiszek,
bár az utóbbi idők olyan tüneteket mutattak, amelyek alkalmasak lehetnének ennek a hitnek alapos megingatására. A
legkiábránditóbb jelenség talán az volt,
hogy Európa — elsősorban mint leghivatottabb: Németország— minden várakozás
ellenére nem használta ki azt az egyetlenül jó alkalmat, mikor Amerika a talkie-t
bevezette, arra, hogy izlésbeli megközelithetetlen fölényét döntő harcba vigye az
amerikai film ellen.
Nem akarnám nagyon lebecsülni Amerika szerepét. A filmtechnika kifejlesztésében és különösen ezen fejlődés nagyarányuságának és szédületes tempójának diktálásában — amely annak a gondolatnak
helyes felismeréséből eredt, hogy a filmben
megszámlálhatatlan dollárok nyugszanak
elrejtve — mulhatatlan érdemei vannak.
De a közönség, amely a háboru
utáni években méltán figyelte lélekzetvisszafojtva, hogy hova fog vezetni ez a
páratlanul érdekes és nagy tempóju fejlődés, mihamar keservesen volt kénytelen
tapasztalni, hogy az ut, amely igéretnek
nagyszerü volt, nagyon rövid s a végén
leselkedik a cél: egy zsákuccának szörnyü
torka, ahol nincs többé tovább-jutás,
csak körben forogni lehet a sablon happy
end-es taposómalmában.
Fölösleges emlékezetbe idézni azokat
a nagy filmeket, amelyek mind egy-egy
mérföldkövet jelentettek a fejlődés nagyszerű utján, hiszen valamenyiünknek emlékezetében vannak még, csak azt vagyok
kénytelen szomoruan megállapitani, hogy
ezek a mérdföldkövek elmaradtak s néhány év óta nem indult ki semmi fejlődés
Amerikóból, még európai nagyság kezén
át sem. Ha volt fejlődés, az Európából
jött, főként Németországból, amely rövidesen elsajátította mestere technikáját,
azt megfelelő kritikával alkalmazta is, de
a legfőbb érdeme, hogy a kialakult formát
komoly, európai izlésnek megfelelő tartalommal töltötte meg.
Csakhogy, mintha az utóbbi időkben
ott is megakadt volna a dolog . . .
A legutolsó évek — legalább Magyarországon — egyetlen szenzációja a
Dzsingiz Khán Oroszországból jött. S a
Dzsingiz Khán óta az egyetlen figyelemre
méltó film, az Élő Holttest — bár Németországban készült — rendezője orosz,
főszereplője pedig a Dzsingiz Khán rendezője, Pudovkin.
Ez a két film azonban csak epizód
s legföljebb annak éles megmutatására
alkalmas, hogy mennyi uj probléma vár
még megoldásra s hogy ezeknek a problémáknak megoldásában Amerikára nem
igen számithatunk.
Ilyen körülmények között megért
hetjük, hogy a holtpontra jutott Amerikának mentőangyalként, a 24. órában
jött a talkie, amely — különösen a hatalmas reklámapparátus mozgásba hozásával — kiválóan alkalmas arra. hogy
még hosszu ideig együtt tartsa a már-már
szétzüllésnek induló nyájat: a naiv közönséget.
Európában azonban, azt hiszem,
nem jött megváltóként. Tömegnyi elintézetlen kérdés terhével a vállunkon töprenghetünk, hogy miért volt olyan sietős
az uj vizekre evezni? . . .
De nem akarok a beszélő film körül
pro és kontra vitatkozók meddő sorába
állni. Hibás a kétféle film háborus mentalitásu szembeállitása. A beszélőfilm jövője
azon fog mulni, akadnak-e nagy mesterek,
akik a film uj esztétikáját kiépitik. Ha igen.
megszületett az uj korszak, de filmiparosok kezében mindig csak üres technika
marad.
15
Ám az uj Mestert még távoli ködök
takarják...
Addig Amerikára igen értékes iparimunka vár. Ugyanaz, mint a háboru utáni
filmnél: az uj technika kifejlesztése.
Nem hiszem azonban, hogy tévedek,
ha azt állítom, hogy a Mestert Európa
fogja adni.
Dr. Sz. D.
Folyóiratunk legutóbbi számában „Herceg Battenberg Ferdinánd
huszárfőhadnagy ..." cím alatt közölt feljegyzésünkben
véletlen hiba folytán Kóburg Ferdinánd,
mint Battenberg Ferdinánd van aposztrofálva. Kérjük ennek helyesbítését.
K e l l e m e s karácsonyi ünnepeket
és b o l d o g u j évet kívánunk előfizetőinknek és olvasóinknak.
Legközelebbi számunk 1 9 3 0
február hó első felében j e l e n i k m e g .
Miután a féléves előfizetések
e z z e l egyidejűleg lejártak, kérjük
t i s z t e l t előfizetőinket, h o g y a z előfizetést a következő félévre m e g újítani, i l l e t v e beküldeni s z i v e s k e d jenek.
JÁSZSÁG
társadalmi, művelődési, g a z d a s á g i é s irodalmi
Megjelenik é v e n k é n t tízszer
folyóirat
Felelős szerkesztő: K o m á r o m y J ó z s e f
Kéziratok é s l e v e l e k : — J á s z b e r é n y , Postafiók I I . — c i m r e küldendők
Előfizetések és hirdetések d i j a (mm-soronként 8 f) K o v á c s é s B a r a n y i k ö n y v n y o m d á b a
Előfizetési á r egy é v r e P 3.80, félévre P 1.90 — E g y e s s z á m á r a 40 fillér
küldendő
Ne sajnálja a z időt
és ha nyomtatványt készittet, mielőtt máshol megrendelné, kérjen árajánlatot a szép munkáiról és szolid árairól általánosan elismert
Kovács és B a r a n y i
könyvnyomdájától
(Megyeház-utca
2.)
mert ezáltal sok pénzt takarit meg és kiadása észrevehetően kevesebb lesz.
JÁSZSÁG
cimü folyóirat kiadóhivatala. Hirdetések, ennek dijai
valamint a lapra szóló előfizetések is ide küldendők.
Nyomatott a felelős kiadók: Kovács és Baranyi könyvnyomdájában, Jászberény.
T Á R S A D A L M I , M Ű V E L Ő D É S I , GAZDASÁGI É S I R O D A L M I FOLYÓIRAT
I . ÉVFOLYAM
JÁSZBERÉNY, 1 9 2 9 D E C E M B E R
5 . SZÁM
M a g y a r Karácsony
Minden ünnepnek van valami sajátos jellege: husvét a szabadság, a feltámad á s ; pünkösd az öröm, a fiatalság; karácsony a család, a családi szeretet, a családi
melegség ünnepe.
Nem véletlen, hogy épen a karácsony lett a család ünnepévé. Ezen a napon
született a Megváltó és ezen a napon volt első izben együtt abban a kis párás betlehemi istállóban a Szent Család.
Ezen az estén mindenki haza igyekszik és mindenki várja a pillanatot, amikor felcsilingel az Angyal ezüsthangu harangja és felgyulnak a karácsonyfákon a kis
piros gyertyák sercegő lángjai.
Karácsony estéjén valahogyan egy kissé mindenki gyermekké lesz, gyermekes
boldogsággal készül az ünnepre, vásárol kedves ajándékot, áll a csillogó karácsonyfa
előtt és együtt kacag a gondtalan gyerekekkel.
Karácsony e s t é j é n haza vágyik mindenki s aki nem mehet haza, vagy akinek nincsen hová mennie, aki nem ülhet a valóságban meghitt családi körben, az
lelkében épiti maga köré a hiányzó családot, aki nem nézheti saját szemeivel a karácsonyi örömek piros tüzét, annak emlékezetében gyulnak ki, midőn szobájában kialszik a lámpa, elmult karácsonyok rég elfeledt lángjai.
A nemzet is család, egy nagy család, melynek épen ugy gyermekei vagyunk,
mint apáknak és anyáknak.
Tizenkettedszer fordul most az esztendő a háboru szomoru befejezése óta,
tizenkettedszer kopogtat ajtónkon a családi szeretet ünnepe és ugyanannyiszor üljük
most meg ezt az ünnepet anélkül, hogy a magyarság nagy családjának minden egyes
gyermeke itt ülhetne a mi karácsonyfánk alatt.
„Mint oldott kéve széthullt nemzetünk.'' Vannak, kik Erdélyben maradtak, —
vannak, kik a Felvidékről sóvárognak felénk, vagy más idegen uralmak alatt élvezik
a nemzeti kisebbségek nem épen irigylésreméltó szerepét. Egyeseket Németország
gyáraiba, másokat Belgium és Franciaország bányáiba, ismét másokat meg az ujvilágba
hajtott a végzet kérlelhetetlen hatalma.
Szent Karácsony estéjén, ezen a meleg családi ünnepen, legyünk együtt érzésben, vágyakban és testvériességben valamennyien, kikben magyar sziv dobog. —
Lélekben jöjjetek el hozzánk mindnyájan, kiket a sors a trianoni határokon kivül hagyott, vagy akiket a megélhetés gondja ezeken a határokon tulra kergetett. Jöjjetek
Ti is a mi karácsonyfánk alá, gyűjtsetek erőt és meritsetek hitet és tegyetek fogadalmat ezen a családi ünnepen, hogy a magyarság családjának mindig hü fiai maradtok.
S mi többiek, kik a trianoni határok közé szorultunk és az elmult évtized alatt
bizony ritkán mutattuk és még ritkábban gyakoroltuk egymással szemben a testvéri
szeretet erényét, tegyünk félre ezen a napon egyszersmindenkorra minden áldatlan
széthuzást, vessünk el egymás iránt minden gyűlöletet, gyanakvást, szüntessünk meg
minden társadalmi, felekezeti és osztályellentétet és véssük kitörülhetetlenül az emlékezetünkbe, hogy ha össze nem fogunk, el kell pusztulnunk.
Azt kivánjuk, hogy a mi nagy nemzeti karácsonyfánk alá legalább lélekben
ide zarándokoljon minden elszakított magyar, ide várjuk minden, idegenben lévő
magyar testvérünket; a vendéglátóknak pedig legmagyarabb kötelességük, hogy a vendéget békés hajlékba vezessék be.
Legyen ezen az ünnepen béke és megbékülés a folyton széthuzó magyarok között,
hiszen már a betlehemi angyal is azzal köszöntötte be a karácsonyt: Dicsőség a
magasságban Istennek, békesség a földön a jóakaratu embereknek. (Németh Ferenc)
Ára 4 0 fillér.
Palotási János márvány-emléktáblája, melyet a Jászberényi Keresztény Nőegylet félszázados jubileuma alkalmával állitott fel a jászberényi gyöngyösi-uti Pénzes-házon.
(Vágó Gábor szobrász alkotása)
A jászberényi N a g y b o l d o g a s s z o n y - t e m p l o m
történetének néhány a d a t a
Keletkezési évéről — sajnos — nincs
pontos adatunk. Palugyay 1332-re teszi a
Jász-Kunság
leirása c. munkájában. Anyakönyve azonban csak 1772-től kezdődik.
Tudjuk, hogy a Zagyva partján feküdt,
talán éppen jelenlegi helyén, vagy annak
közelében, legalább is a török levelekből
ezt következtethetjük.
A berényi török levelek gyakran
megemlékeznek Nagyboldogasszony templomáról, de nem a leghizelgőbben. A török — bár nem bántotta a más vallását —
nem volt annyira türelmes, hogy teljes
vallásszabadságot adott volna alattvalóinak. Értem ezt különösen a katolikus vallásra, mikor is eltiltotta a harangozást, a
körmenetet, általában a hangos istentiszteletet, sőt uj templom épilésél egyáltalában nem engedte meg. Templomjavitás
és építés ügyből kifolyólag fekszik egy-két
töröklevél a Jászmuzeumban.
2
1623-ban a herényiek a hatvani kádihoz folyamodnak a templom kijavításáért.
Az engedély — Repeczky fordításában —
igy hangzik :
„Mi alul van megerősítem. A z emberek legszegényebbike (bocsásson meg
neki Allah!) Achmed ben Musztafa hatvani kádi. Ezen igazbecsű levélnek oka,
hogy a Jászberényben lakó gaz keresztények és alávaló istentelenek (átkozza őket
Allah, a sujtó király, az itélet napjáig
szüntelen) az igazságos törvényszék és
törvényes gyűlés előtt (áldja szerzőjét A l lah!) megjelenvén, engedelmet kértek rá,
hogy a város keresztény köznépe s istentelen csoportja, hiábavaló szokása és balgatag imádása helyének, Nagyboldogaszszony nevü szerencsétlen templomának
haszontalan fedelét és roskadozó falát
kijavithassa, hogy összegvülekezhessék
csalással,
nyakassággal és kárhozat-
A félszázados jubileumát ülő Jászberényi Keresztény Nőegylet által leleplezett Pethes
Imre-emléktábla.
(Vágó Gábor szobrászművész alkotása)
tal teljes szertartása idején. A próféta törvényszéke hivatalnokot küldött ki, szerezzen tudomást a dolog mibenlétéről. A
nevezett templomot jól megvizsgálta s a
keresztények gaz vallomását (száradjon
rajtok a tűz és vasbüntetés) előbbi rút
állitásukkal egyezőnek találta. Ennélfogva
a vizsgáló szilárd beszédére a fentirt egyház k i - és bedült részeinek alapnál kezdendő újraépítését a törvényszék megengedi, stb."
1639-ben Ibrahim budai helytartó
hordja le keményen a berényieket, amiért
tudta és engedelme nélkül templomot épitettek. 1662-ből szintén van egy kijavitási
engedély, mert a Zagyva áradása erősen
megrongálta a templomot.
De nem csak a törökkel volt a baj,
hanem a protestánsokkal is, kik maguknak követelték a Boldogasszony templomát is, nem elégedve meg a már nekik
átengedett kápolnával. Tényleg el is foglalták a templom felét, de az egri püspök
erélyes közbelépésére, ki elé ezen ügy
került, az egész templom a katolikusoké
maradt, mig a kápolna a protestánsoké
lett.
A vallási villongás Berényben is és
a környező jász községekben is felütötte
fejét. Igy a berényi protestánsok 1674-ben
Farmoson
megölik Cselepényi György
szerzetest (Gyárfás IV. k. 258. 1.) A katolikusok pedig 1660-ban Ecsedy J á n o s berényi protestáns lelkészt jelentik fel a nádornál, hogy rágalmazta Szűz Máriát, a
katolikusokat és a szerzeteseket. El is
fogják és csak Heves- és Pest-megvék
küldöttsége tudja a fogságból kimenteni,
(Gyárfás IV. k. 277. I.)
A török rabiga alól végre felszabadul a Jászság, de ujra rabságba kerül,
mert eladják őket a német lovagrendnek,
1699 szeptemberében Penz Kristóf egri kamarai prefektus Berénybe érkezik, hogy a
felbecsülést megkezdje. Az egri káptalan
Franyó Mihály berényi plébánost delegálja
3
a felbecsülő bizottságba. 1702 május 22-én
a német lovagrend birtokába veszi a JászKunságot, mikor a kegyúri jogot is a többek között megkapja. Ekkor Sorger J á n o s
volt a plébános, ki a parochiális templomban őrzött Lehel-kürtjét is megmutatja
a bizottságnak. 1745 végre meghozza a
redemptiót. a jász szabadságot. Mária Terézia a kegyúri jogot a városnak adja.
Idők folyamán szűknek bizonyult a
templom. A hivő jászok elhatározták annak kibővitését és ujra való fölépitését.
Az uj templomot 1782 július 28-án gróf
Eszterházy Károly egri püspök a boldogságos Szűz menybemenetele
tiszteletére
föl is szentelte.
A megváltás százéves évfordulója
alkalmával itt mondta 1845 május 20-án
Stipula József plébános az összegyült ünneplő közönség, valamint József nádor
és családja előtt a Tedeumot. Egyházi
beszédjében pedig megemlékezik, hogy az
egész Jász-kunságban mindenütt tágas és
pompás templomok vannak, „melyek szabadságunk első századában emelkedtek."
A templom kriptájában van eltemetve
a többi honorátorok között 1829 óta Horváth Péter, a jászok első történetirója is
feleségével együtt.
Hogy egy összefoglaló és kerek történetet tudnánk adni Boldogasszony templomóról és plébániájáról, ahhoz bizony
még sok hiányzik. Kutatásokat kellene
végezni a paróchia levéltárában, hol sok
becses és ismeretlen adat kerülhetne elő.
Csak többet ne emlitsek, eddig még azon
A JÁSZSÁG
TÖRTÉNELMI DÁTUMAI
1919.
S z o l n o k . Julius 21-én reggel félhét
órakor a városba bevonul néhány román
század, feltünő sok tüzérüteggel. A tüzérek azonnal tovább lovagolnak s UjszászJászladány vonalra fejlödnek fel. Jászladányon Holbán román tábornok fel is
uti főhadiszállását. — A szovjetcsapatok
azonban valahogyan erőre kapnak s erős
tüzelést kezdenek Tápiógyörgye—Abony—
Szolnok irányában. Augusztus 1-én a vörös ágyutűz hatására a románok ujból
kiürítik Szolnokot. Éjjelre — vörös zászló
lóg a városháza ormán.
Jászapáti. A román sereg jobbszárnya ide, valamint Jászdózsa, Jánoshida, Alsószentgyörgy, Jászszentandrás,
Várkony, Vezseny, Pusztamonostor, J á s z árokszállás, Jászjákóhalma községekben
4
tisztelendő férfiak névsora sem ismeretes,
kik valaha Berényben a plébánosi tisztet
viselték.
Bizzunk a jövőben, hogy majd csak
akad erre is egy hozzáértő és vállalkozó
fiatal erő. Hisszük, hogy jelenlegi apátplébánosunk ez elé nem gördítene akadályt, sőt ismerve egyéniségét, csak inkább
elősegitené azt.
Prückler
József.
A történelmi becsü jászberényi F e r e n c r e n d i t e m p l o m ujjáalakiltott belseje.
A főoltárkép Hollós Endre festőmüvész alkotása. ( i f j . Papp Géza f e l v . )
helyezkedik el. A román táborkar augusztus 1-én az esti órákban Jászapátira érkezik.
Jászberény. Augusztus 2-án a városba érkezik a román trónörökös J á s z apátiról. Ugyanezen a napon a románok
erős pergőtűzzel kezdik lőni Szolnokot.
Ez az ágyuzás okoz legtöbb kárt a vörösromán csatározások alatt. Szolnok ágyuzása ugyanekkor vörös részről is folyik,
ami jellemzi a fronton harcolok hiradócsapatainak „megbizhatóságát." 274 ágyu
tüze zudul a városra. Közben a vörösek
parlamentereket küldenek kétszer a románokhoz, akik feltétlen megadást kivánnak. Délután 5 óra 54 perckor hangzik az
utolsó ágyulövés. — Nemsokkal utána a
román sereg ujra bevonul. A Zagyvarékas—
Nagykáta—Abony—Jászladány—Besenyszög—Szolnok vonalon augusztus 3-án a
román "fogó"-ba szorult s demoralizált
vörös csapatok megadják magukat,
H i l d Viktor
adatai
nyomán
A K e l e t i - t e n g e r tulsó partján
Búcsú Berlintől — G y o r s v o n a t t a l a t e n g e r e n keresztül — A bicikliző
m i n i s z t e r — A m u n d s e n hajóján — M a g y a r s z i g e t a dán fővárosban
— V i s e l n e k - e a svédek fürdőruhát?
Forró augusztusi délután. A Stettiner
Bahnhof egyik külső vágányáról kigyózva
gördül kifelé a koppenhágai gyors. A z
utasok legnagyobb része a fülkékben ül
hatalmas ujságlepedőkbe temetkezve. A
folyosón csak néhányan álldogálunk.
Hatalmas iramban távolodik a vonat
Berlintől. Igy kellő távlatból tekintve bontakozik csak ki teljes méreteiben ez a
gigantikus város. A házak már teljesen
egybefolynak, szürkés tömegükből csak
egy-két torony s néhány újdonsült felhőkarcoló kupolája mered felfelé. A lehajló
óriási cápa szája szétnyilik és recsegveropogva elnyeli a 15—18 kocsiból álló
gyorsvonatot. Utánuk a hatalmas száj becsukódik, meglazitják a karvastagságu
acélköteleket, éleset sivít a hajó szirénája
és folytatjuk utunkat a sima tengeren
anélkül, hogy berlini Pullmann-kocsinkat
elhagytuk volna.
Csodálatos szép éjszaka van. A tenger teljesen nyugodt, egyetlen mozgás
sincs a levegőben. Tele hold van. Ilyen
furcsa sárga szinűnek még sohasem láttam
a holdat. A z utasok a vonatban alszanak.
Karstadt-áruház, Berlin.
nap sugárözönében Berlin legújabb csodájának, a Karstadt-áruháznak üvegteteje
piroslik. Aztán erdők közé kerül a vonat
és végleg eltűnik szemünk elöl a német
főváros.
*
Már éjfél körül jár az idő. Kisérteties
sárgás fényben világit a hold. Vonatunk
felett négy-öt repülőgép is kering egyszerre,
bizonyára valami éjjeli gyakorlatot tartanak. A homokdünák völgyei közölt néhanéha a tenger is felcsillan. Különös sárga
szine van most a víznek is, ha mások
nem figyelmeztetnének rá, azt hinném,
hogy futóhomok. Megérkeztünk Warnemündébe. A világ egyik legkülönösebb
pályaudvara. A hatalmas tengeri hajók
épen ugy bejárnak ide, mint a koppenhágai gyors vagy az oslói expresszvonat.
Rövid ideig tartó vámvizsgálat után áttolják vonatunkat az alig 200 méterre álló
komphajóra. A hajó orra, mint valami
csak ketten-hárman lézengünk a fedélzeten. Csend van, csak a hajó motorja
kattog óramüszerü pontossággal. Már régen ködbe mosódtak a német partok. Viz
mindenfelé. A hajó körül sirályok rebbennek. A hátam mögött két matróz beszélget valami érthetetlen német dialektusban.
A távolból az első dán sziget világitó
tornya bukkan elő. Ugy három óra tájban
befutunk a gjedseri kikötőbe. — Ez már
Dánia. A hatalmas száj ujból kinyilik és
alig tiz perc múlva már a dán tanyák
között száguld velünk a vonat.
Egy órai szárazföldi utazás után ismét behajózunk és igy folytatjuk utunkat
szigetről-szigetre, mig el nem érjük a dán
kontinenst. Reggel 7 órára Koppenhágába
érkezünk.
Koppenhága, vagy mint a dánok
irják Kőbenhavn utcáin az első jelenség,
5
ami az idegent megragadja, a rengeteg
bicikli. Állitólag 300.000 kerékpár van itt
állandóan forgalomban. Az utakon néha
tizszer annyi a kerékpáros, mint a gyalogjáró. Kerékpáron jár itt mindenki; az iskolásgyerek, a munkás, a kereskedő, a
tisztes háziasszony, a katona, a rendőr, a
pap, az apáca, sőt még maga a miniszter
is. A főbb utvonalakon külön járdák vannak a biciklisták részére, melyeken csak
ugy lehet keresztülmenni, ha a közlekedési rendőr leállitja a forgalmat. — Páris
vagy Berlin autóforgalma idegzsongitó
valami ehhez a tébolyitó biciklijáráshoz
viszonyitva. Hosszu idő kell hozzá, amig
az ember meg tudja szokni és meg tud
barátkozni ezekkel a mindenhonnan előbukkanó csunya kis fekete szerszámokkal.
Az elgázolás réme engem is több izben
megkörnyékezett, de nem is csoda, — hiszen képzeljék csak el, vagy még elképzelni is lehetetlen. — látva azt a nagy
biciklis demokráciát arra gondoltam mindig, ugyan mi történne minálunk, ha egy
szép napon Klebelsberg vagy Bethlen
bicikliről szállna le a minisztérium épülete
előtt.
Koppenhágát kanálisok és kis vizerek futják be minden részén. Némelyik
kanális olyan széles, hogy kisebb tengeri
hajók is bemerészkedhetnek rajta a város
közepébe. A holmens-kanálisban horgonyzott épen abban az időben Amundsen
északsarki hajója, melyet 20 őre beléptidij lefizetése ellenében bárki belülről is
megtekinthetett.
Koppenhága For Frelser-templom
6
Talán egész Európában sincsen még
egy város, ahol ilyen sokféle groteszk torony lenne, mint Koppenhágában. A dánok, ugy látszik nagyon kedvelhetik a
tornyokat, mert nem csak a templomokat
és középületeket, de még a magánházakat is kupolák diszitik. Roppant érdekes
a 350 éves tőzsdeépület tornya, mely
négy egymásbafonódó sárkányt ábrázol.
A For Frelsers templom tornyába kivülről
vezet fel a csigalépcső, a Runde Taarn
tornyában meg nincs is lépcső, oda csak
szerpentin uton lehet feljutni. 1716-ban
Nagy Péter cár lóháton, a cárné meg
négyes fogaton hajtatott fel ebbe a toronyba.
Koppenhágát a tornyok városának
is hivják, de ugyanigy viselhetné a szobrok városa nevet is. A francia Rodin és a
dán Thorvaldsen világhírű és mesés értékű szobrai mellett a kisebb skandináv
mesterek remekeinek egész tömege diszíti
a város tereit és utjait. Egyik muzeuma,
a Ny-Carlsberg glypthoték Európa legtökéletesebb szoborgyűjteménye.
Emlitést tettem a Carlsberg-glypthtekről. A Carlsberg név olyan fogalom Dániában, mellyel az oda érkező idegennek
az első huszonnégy órában feltétlenül meg
kell ismerkednie. Carlsberg egyszerü sorból felemelkedett sörgyáros volt, ki az
idők folyamán mérhetetlen vagyonra tett
szert és ebből a hatalmas vagyonból
egyetlen alapitványt létesített és ez a
Carlsberg alapitvány látja ma el pénzzel
Dánia minden kulturintézményét. A Carlsberg-örökösök csak végrehajtói és fizetéses alkalmazottai lettek az alapitványnak.
Bármilyen kulturális vagy művészi megmozdulás iránt érdeklődjék is az ember
Dániában, mindenhol a Carlsberg névvel
találkozik.
*
A város középpon'jától néhány percnyire, a Valkendorfsgade 10. szám alatt
van a Magyar Borház, vagy amint a felirat mondja „Ungarske Vinhus". Egészen
véletlenül bukkantam erre a magyar szigetre, bár szándékomban volt egyébként
is felkeresni, mert Baranyi József barátom,
ki éveket töltött kinn Koppenhágában,
már itthon felhivta rá a figyelmemet.
A Magyar Borház Koppenhága egyik
legelőkelőbb vendéglője és nemrégiben
meglátogatta a dán király is. Mennyezetét magyaros motivumok, falait magyar
tárgyu képek diszitik. Az étlap német, dán
és angol nyelven van összeállítva, a pincér mindhárom nyelven beszél. Én németül rendelek. Utóbb megkérdem a pincértől, hogy tud-e magyarul, mire sajnálkozva
jelenti ki. hogy ő ugyan nem tud, de a
szakács és Wimmer ur, a vezető, azok
magyarok. Most már a pincér érdeklődik,
hogy én talán magyar vagyok s mikor
igennel válaszolok, bocsánatkérések között
viszi el az asztalomról a német zászlót
és egy kis piros-fehér-zöld zászlóval cseréli azt ki. A vendéglőben ugyanis az a
szokás, hogy minden vendég asztalára
olyan kis selyem zászlócskát állitanak,
amilyen nemzetiségü az illető, hogy a
belépő idegen azonnal lássa, hogy hol
találhat — ha akar — honfitársakat.
Nemsokára oda jön az asztalomhoz
Wimmer Lajos, a borház vezetője. Tőle
tudom meg, hogy a borház a magyar
állam tulajdona és rövid néhány éves
fennállása alatt óriási propagandaszolgálatot végzett a magyar bor és egyuttal
Magyarország érdekében is. Egy darab
Magyarország ez a vendéglő itt a messze
északon és olyan furcsán hangzik az angol, német, dán és francia beszéd ebben
a magyaros környezetben. Igazán jó bort
csak ebben a vendéglőben lehet inni
járól átbólogatnak a svéd kikötők világitó
tornyai, Északról a holdfényben a helsingőri Kronborg-vár körvonalait lehet kivenni.
Innen nézve tényleg olyan kisérteties ez
a vár, mintha Hamlet atyjának szelleme
sétálna most is a várfalakon. Vagy talán
csak felcsigázott fantáziám látja igy a
dolgokat?
*
Malmö. Tekintélyes svéd kikötőváros,
nagy vasúti csomópont és keresett tengeri
fürdő is. A strandján szabályszerüen, —
akárcsak minálunk — egész dresszbe öltöztetik a fürdőző párokat. Ezt a megjegyzést azért tartottam szükségesnek megtenni, mert nálunk ugy emlegetik Svédországot, mint ahol a közös fürdésnél
nincsen divatban a ruha használata. A
kikötő váróterme tele van sok szines plakáttal, köztük sok fürdőreklámmal is; a
képeken minden fürdőző illedelmes öltözékben van ábrázolva, ugy látszik tehát,
hogy a svédországi meztelenfürdés csak
az itthoniak fantáziájából kipattant mese.
Malmö : Csatornapart.
Koppenhágában és aki egyszer ide elvetődött, az feltétlenül megszereti a magyar
bort és a magyar boron keresztül azt a
a földet is, amelyik ilyen nemes italt terem. A borház vezetője, aki már 26 éve
él Dániában és közben dán állampolgárrá
is lett, azt mondja, hogy az utóbbi években kétszer-háromszor annyi utlevelet adnak ki ott Magyarországra, mint a borház
felállitása előtt.
*
Pezsgő éjszakai élet folyik a városban. A Tivoliban, Koppenhága Angolparkjában a mesés fényben uszó arabmecsetek, kinai-pagodák, török-bazárok
és római luxushajók között 30—40 ezer
ember tolong. Vigság mindenfelé. A kikötőbe vezető Lange Linien is óriási emberáradat nyüzsög. Az Öresund tulsó part-
A svéd ember, azt hiszem, nem igen
szeret üzletben vásárolni, arra mutat legalább is az a rengeteg automata, amelyből a gyümölcstől kezdve fogkefén, keménygalléron, cigarettán és zsemlén keresztül egészen a fényképező-lemezig —
minden apróságot lehet venni.
Malmö közepén van egy régi temető,
melyet az idő lassankint sétatérre alakitott át. Ebben a temetőben a sok Hjalmar,
Olaf es Cristian között véletlenül megpillantottam egy G é z a nevet is. K i tudja,
hogy jutott ez a név ide, a messze északra?
*
Malmöből a tengerparton vezet a vasutvonal. Trälleborgnál ujból hajóra fut velünk
a vonat és a rózsák szigetén, Rügenen
keresztül hol szárazon, hol vizen utazva
érjük el a német határt. Németh Ferenc.
7
M u s s o l i n i - levélmérlegen
Egy amerikai ujságíró hiunak, a saját
legendakörén tudatosan munkálkodónak
látja a világ legtöbbet lefényképezett férfiát — Mussolinit, aki jobban szeret kezdeményezni, mint befejezni, de egyuttal
érzékenynek is és alapjában véve melegszivünek s szeretnivalónak. Egy másik
ujságíró már démoni nagyságot, ősi elemi
erőket, világosságot és élességet lát benne,
mig egy régi olasz főur középszerüenmüvelt rögtönzőnek tartja. H . G. Welsre
egyizben a szinész benyomását tette.
Ez ellentétes megállapítások közepette
nekünk, akik szemtől-szembe csak a filmhiradók vásznán láthattuk kemény, figyelő,
öntudatos és pózolásnak tünhető mozdulatait, arcát, — nekünk még problématikusabb Mussolinin tul az a jódarab történelem, amit önmagán, a különleges olasz
viszonyokon, pártján túl az olasz államrenddel tett. A fasizmusról voltaképen ideje
volna egy történelmi vázlatkészités legalább, mert hiszen Olaszország történetének, ez a diadalmasan veszedelmes átalakulása előbb-utóbb az európai történelem
egyik mellékfolyamává, vagy egyik fordulatának okává válik. Ez a történelmi
vázlat még mindig késik. Csak fasiszta és
ellenfasiszta
irásokra
vagyunk utalva,
melyekből az irányt és a fényt, a kritikát
és elismerést, a diadalt vagy csődöt feltételesen vehetjük át, vigyázva, hogy mondanivalónk valahogy a sorok közt mutatkozó helyes képet, — az igazságot a görögtüzön és lekicsinylésen tul megvilágitsa.
Minél közelebb jutunk a jelenhez, annál
nehezebb az egymással szembenálló front:
a fasiszta-hit, az ellenfasizmus és a propaganda fényében megtalálni a magot, a
hideg és tiszta valóságot. Ujabban két
könyv látott napvilágot, mely iróinak történelemlátásában, a hang komolyságában
nem hagy maga után kivánnivalót. A z
egyik Benedetto Croce történelmi könyve,
mely 1871-től 1915-ig világítja meg az
olasz történelem tanulságos korszakát s
mintegy pikáns izzel aláfesti a mai Olaszország kialakulásában döntő szerepet játszó
erők játékát. A másik könyv Gaetano
Salvemini-é,
az egykori most elüldözött
történelemprofesszor és Mazzini szellemétől áthatott ujságirónak munkája.
Croce könyve az olasz egység megalapitásától — amit a mi társadalmunk
alig ismer — az egység betetőzésig: Mussoliniig terjed s bár a fasizmust meg sem
emliti, következtetéseinek fonala mintegy
keresése a fasizmus multba nyuló szálainak. A könyv végigvezet az olasz konstitucionális állam parlamentárissá való átalakulásán, amely időközben az olasz
egység kormányává a baloldalt teszi meg.
Az uj rendszer tünetei — az egykori összeesküvő, a kis kulturáju baloldali politikus,
a királyság külsőségeinek és kitüntetéseinek
zajos és üres barátja — a jobboldali politikus elkedvetleniti az egység megvalósulásának örvendő társadalmat. Felüti fejét a protekció és a képviselők üzletemberekké, kijárókká lesznek. Ez a tapasztalat s az, hogy az uj olasz egység a
parlamentarizmusban a jövendő csodakenőcsét várta, csalódással jár. Ehhez jár a
a nemzeti öntudatot emelni célzó gyarmati
politika sikertelensége. Akülpolitika egyedüli
kiemelkedő lépése, betársulás a hármasszövetségbe, hogy védelem legyen a franciák afrikai terjeszkedése és a pápaság
netáni francia támogatása ellen. A liberális olasz közélet emelkedését Crispi-nek,
a vérengző, diktátori hajlamu, nagyeszü,
szenvedélyes és igazi felelősségérzés nélküli államférfinek kormányozása hozza
meg, amely azonban később az elszegé-
SZABÓ F E K E T E JÁNOS
k ő f a r a g ó és é p ü l e t f a k e r e s k e d ő , J á s z b e r é n y b e n
F a t e l e p : Bercsényi-utca 7. Siremlékraktárak: Bercsényiu t c a 7. a l a t t a f a t e l e p e n és a Köhid m e l l e t t (Spekonya-ház)
o
Ajánlja dusan felszerelt síremlékraktárát, hol a legolcsóbban beszerezhető: valódi és fényét megtartó fekete svéd gránit, továbbá mindenfajta es áru márvány síremlék. Mindennemű kőfaragó munkát
vállal sírbolt (kripta) készítési es az összes építkezéshez szükséges kőfaragómunkát, vasból sirkeritést. Betonáruk. Kedvező fizetési feltételek
8
nyedés miatt kiméletlen reakcióba fullad.
Crispi utón Giolitti lép előtérbe, akinek
munkájában Croce az olasz demokrácia
fejlődésének betetőzését látja. Az olasz
közérzet megjavul, mozgalmassá válik
a gazdasági és kulturális élet, vállalkozóbbá
a külpolitika. Közeledik
Franciaországhoz. 1912-ben az olasz expanziv
politika eredményeként a befejezik a
tripoliszi háborut.
Ebben az atmoszférában az olasz
szocializmus egyrejobban szétesik. A liberális-demokrata államban a szociálista-párt
nem tarthatja forradalmi álláspontját s a
valóságban reformista politikát is folytat.
Forradalmi multja azonban meggátolja a
kormányzásban való részvételben. Mussolini, áthatva Sorel erőszak-elméletétől és a
tett miszticizmusától,
ebben az időben
nyomul előre, mint az Avanti szerkesztője
az olasz szocializmus merev álláspont
felé hajló baloldalán. Közvetlen a háboru
előtt azonban az olasz ifjuság észrevehetően elhagyja a pártot és az imperialista
dogmák felé pártol. Az imperialista-nacionalista álmok hőse — D'Annunzio, a
maga érzéki, tulfütött és biborosan pompázó müvészetével, akire az ifjuság esküszik. Mikor kitör a világháború, a szocialista balszárny Mussolinivel élén a háborura tüzel azt vélve, hogy a szociális
forradalom eljöttét sietteti. Végetér a háboru s utána két év anarchiában, a parlament életének és a hadsereg fegyelmének
megbénulásában s a sztrájkok sorozatában
telik el.
Luigi Sturzo, az olasz katolikus
demokraták ma számkivetésben élő vezére szerint az igy meggyengült társadalom
alkalmas talajnak bizonyult a fasizmus
előtörésére.
A m i már ebben a kérdésben tovább
némi tiszta képet ad, azt Salvemini
könyvének köszönhetjük. Salvemini antifasiszta, igy soraiból nem láthatunk, csak
olvashatunk s e tekintetben értékes könyv,
különösen a fasizmus felülkerekedése történetének ismertetésében. Szerinte ebben
a folyamatban reakciós és eszményi hajtóerők egyszerre játszottak közre: a nagybirtok és nagyipar pénzbeli támogatása
és az első fasiszták
érdekmentes és
eszményi lelkessége. A folyamat mindinkább bővül és szélesedik. 1920 folyamán
a szocialista-ellenesfront az ármegállapitások, a hivatalnokok rossz javadalmazása
és a háboru kitüntetettjeinek gyalázása
miatt egyszer szélesedik. Giolitti és utódai
már megengedik a fasiszta csoportok felfegyverzését, a rendőrség pedig körrendeletet kap, hogy a fasiszta támadásoknál
semleges maradjon. A polgárháboru erősödik, a szocialisták és parasztok nem
birnak az államhatalom és a fasciók
együttes erejével. Megváltozik a fasiszta
támadások célja is: szocialista intézményeket rombolnak, vezetőket eltesznek
láb alól, épületeket rombolnak. A fasizmus ezt nem is tagadja. Mussolini egyik
későbbi beszédében az oroszokról, mint
csodálatos és követnivaló mesterekről emlékezik meg. A z államhatalom egyre
kisebb lesz, a fasizmus katonai vezetői,
akiknek támasza az aostai herceg, tanácsadói — mint Federzoni és Rocco — a
fasiszta akciók működését széles területen
folytatják. J ó darabig D'Annunzio a látható vezér. Ő azonban — a történelem kideritésére tartozik — érthetetlenül pontot
tesz fasiszta akcióinak végére 1921 novemberében, a tervezett, de meghiusult
államcsiny napján. Mussolini ekkor még
— a szocialisták és keresztény demokraták nagyjelentőségü megegyezésének küszöbén, maga is tárgyal a szocialistákkal,
de a fasiszta várt szélsőoldala — Grandi
vezetése alatt — ellene fordul.
Ez az az időpont, mikor Mussolini
az egyik vezérből misztikusan s egyszerre
D'Annunzio utódja — vezér lesz. Ezek
után az események sodra feltartóztathatatlan, 1922 október 28-án megindul a nagy
menetelés — a Marcia su Roma — az
örökváros felé. melyben 8000 fasiszta masiroz ötvenezer érdeklődővel az államhatalom letörésére és a fasiszta-uralom meg-
Pattanás, májfolt és szeplő e l l e n egyedüli és l e g b i z t o s a b b
szer a
T o m o r y - f é l e „ I D E Á L C R É M " és „ S Z A P P A N "
Hatása
csodálatos.
I. sz. erősségű P 1'20
II. sz. erősségű P 2'
Egyedül kapható :
T O M O R Y ELEMÉR
Szentlélek
gyógytárában,
Jászberény, Plebániával s z e m b e n .
Utánzatoktól óvakodjunk. Csak akkor valódi, ha rajta van a TOMORY név.
9
alapozására. A régi kormány ostromállapotot tervez, a király habozik, a rendeletet nem irja alá. Ezt a magatartást könyvünk irója, Salvemini, a hadsereg vezetőinek befolyására, az aostai hercegre való
tekintetre vezeti vissza és adataiból szinte
érezzük a perceknek azt a feszültségét,
amelyekben egyetlen emberi akarat kiszámithatatlanságából születik meg — ahogyan az ellenkezője is megszülethetett
volna — egy állam sorsát eldöntő elhatározás.
A fasizmus győz. S ma erősebb, mint
volt valaha. A mindenható párt kevert
összetétele — a munkáltatók és a forradalmi sztrájkok volt vezetői, a monarchista
tisztek és a köztársaságpártiak, földbirtokosok és éhenhaló hivatalnokok, — ez a
furcsa összetételü massza ma Mussolini
varázsereje alatt kifelé erős. De ha jobban beleéljük magunk a párt életébe,
méltán feltünhet előttünk, hogy a párt
egyformán
kiemelkedő és érdemleges
alakja Federzoni, az arisztokrata tömeggyülölő és például Rossini, a szakszervezeti vezér. Tény, hogy az egyensuly a
párt egyes csoportjai közt ingatag és még
nagy küzdelmek szinhelye lesz, ha egyszer Mussolini, az utolérhetetlenül erős
összetartó erő — nem lesz többé.
(K. J.)
H o g y a n védi m e g a z u j törvényjavaslat a k i s kereskedőket, i p a r o s o k a t és a z o k a l k a l m a z o t t a i t
Egymásra utaltságunk legpregnánsabb
megnyilatkozását Magyarország kormányzója ez év augusztus 15-én a csepeli
munkások előtt a következő klasszikus
tömörségü szavakba foglalta: „ A z egész
társadalmi osztályok sorsa elválaszthatatlanul össze van fonódva, tartósan csak
együtt virulhatnak vagy pedig együtt fognak enyészetbe sodródni."
a kodifikáció a ma feladata. A z uj törvény célja egyfelöl a megfelelő szociálpolitika bevitele a gazdasági életbe, illetve
a munkavállaló helyzetének megkönnyitése, másfelől figyelembe kell vennie a
válságba került ipar és kereskedelem
munkaadóinak vállán nyugvó sulyos terheket. E szempontoknak kellene áthatniok
Papp Elemér kereskedelmi államtitkár előE gondolatnak kell áthatni az állam adói tervezetét. Azonban mit látunk: a
akaratának minden megnyilvánulását. — munkavállalók, ugyszintén a munkaadók
Ősi ellentét van a munkaadó és a mun- érdekszervezetei _egyaránt tiltó szavakat
kavállaló között, mely antagonizmus ki- emelnek ellene. És igazuk van. Csak néküszöbölése az állam regi feladata. Igy hány kirivó esetet akarok említeni.
nálunk is a magántisztviselők és keresA törvényjavaslat a versenytilalmi
kedősegédek szolgálati viszonyainak ren- megállapodást oly nehéz feltételekhez
dezése a kereskedelmi jogélet és jogterü- köti, melynek betartása szinte lehetetlen.
let azon ága, mely a jogászi és az ország Azt mondja a javaslat: az alkalmazott a
sorsát intéző köröket egyrészt foglalkoz- megállapodás időpontjában már önjogu
tatta a multban és foglalkoztatja a jelen- és illetménye a 6000 pengőt eléri. Kiinduló
ben is. Már a Friedrich-kormány intézke- pontul vesz tehát minimális 500 pengő
dett e téren eredetileg, még 1920-ban; a havifizetést, melyet a mai gazdasági viviszonyokhoz mérten meg is oldotta a szonyok közt igen kevés munkaadó fizet
helyzetet. Azonban a végleges rendezés, és tud fizetni alkalmazottainak, főleg kis-
HUBER R U D O L F
VIRÁGKERTÉSZETE J Á S Z B E R É N Y B E N
a levágott virágok, cserepes növények,
alkalmi csokrok és koszoruk
legszolidabb és
LEGELŐNYÖSEBB BESZERZÉSI H E L Y E
Virágüzlet: Apponyi-tér
18. szám. (Városház épület). Kertészeti telep:
Jászberény. III. kerület, Árvaház-utca
14. szám alatt, hol állandóan nagyobb friss növénykészlet áll a mélyen tisztelt közönség
rendelkezésére.
10
sebb vidéki városokban, hol százával
vannak hasonló szakmáju üzletek. A fizetési statisztika szerint pedig nagyon nehezen lehet találni évi 6000 pengős fizetésü alkalmazottakat. Nem látjuk tehát a
kisváros kiskereskedőinek védelmét helyesen szabályozva — ez feltétlenül orvoslást kiván. (Szerző véleményével nem értünk egyet, mi minden, az érvényesülés
tisztességes lehetőségét korlátozó rendszabályt helytelennek tartunk és igy helytelenitjük a szabadverseny korlátozásának
még a tervezet szerinti mértékét is. Szerk.)
A munkaadó alkalmazottját megfelelően foglalkoztatni köteles. A törvénytervezet a munkaadó legfontosabb jogát
kötelezetséggé gyurja át. — A munkaadó
azért tart alkalmazottat, hogy annak munkát is adjon.
„Ha a munkaadó dijtalan szolgálatot, vagy szolgálatokhoz
képest aránytalanul csekély illetményt az
alkalmazott
tapasztalatlanságának,
könnyelmüségének,
függő vagy megszorult helyzetének kihasználásával köt ki, az alkalmazott szolgálatának megfelelő dijazását, a kikötött illetménynek pedig megfelelő kiegészitését követelheti." Ez a tétel a perek hihetetlen
nagy mennyiségét fogja előidézni. A munkaadó fél alkalmazottat felfogadni, mert
nem tudja, hogy a szolgálati viszony
megszünte után nem-e kap pert a nyakába esetleges alacsony fizetés miatt. A
fizetési viszonyok nem valami rózsásak, ez
faktum. Ennek a nyomait feltárni egész a trianoni megnyomoritásunkig nem kell. hisz
annyira ismertek. Tehát a munkája nincs
senkinek megfizetve száz százalékra tehetségéhez képest. Abszurd dolog az alkalmaztatás után perelhetési jogot adni
visszamenőleg esetleg több esztendőre.
A jutalom kérdése uj szabályozást
nyer a törvénytervezetben, amely szintén
nem mondható a legsikerültebbnek. A
remuneráció a kereskedelmi bevett szokás
szerint igen változó szokott lenni, mely
mindég tekintettel szokott lenni az üzletiév
NŐI
eredményeire. Nem lehet előre tudni azt,
vajjon az év vége olyan eredménnyel
zárul-e a munkaadó részére, hogy remunerációt egyáltalán adhat-e? Tehát, ha
jól zárul az üzletév, a munkaadó méltányos, a rendes fizetésen felül remunerációt ad alkalmazottjának, ezt a törvény
szerint a későbbi évekre nézve is kikötöttnek kell tekinteni. Az alkalmazottaknak akar vele kedvezni — tán a legjobb
szándékkal, de bizton merjük jósolni, a
praxisban a helyzet épen az ellenkezője
lesz. A munkaadó, kit semmiféle törvény
nem kényszeritett rá a remunerációra, de
mégis adott, erről le fog szokni.
A felmondásról és végkielégitési öszszegekről is beszél a javaslat. E tekintetben csak Ausztria példájára utalhatunk,
hol az ipar és a kereskedelem majdnem
teljes megbénulását idézte elő a szoros
és erős megkötöttség, a sulyos végkielégitések.
Meg kell azonban hajtanunk az elismerés zászlaját egy pár szép és igazán
humánus paragrafus miatt, ott, hol az
egészségügyi intézkedésekről szól, vagy a
szabadságidőről intézkedik.
Összegezésül, midőn a magánalkalmazottak a szabályozandó életviszonyok
pontos körülbástyázására küzdenek, felmerül a kérdés, vajjon óhajuk teljesülése
megoldja e teljesen az örök problémát.
A társadalom életrendjét kétségtelenül tételes rendelkezések szabályozzák. Tételes
jog szabja meg a társadalom életműködésének komplikált organizmusát, melyszervezetet keresztül járják a tételes szabályok véredényei. Az a kereskedelmi jog,
vagy jogviszony, amely a maga teljes kielégülését, a holt tételek rideg alkalmazásában, kaptafáraverésében látja, az igazságot csúfolja, summum jus summa injuria.
Ne azzal a célzattal kivánjuk a jogot,
hogy kénvelmesen lehessen benne vas logikával turkálni, mert a sok szálfüzésből kóc
lesz, akkor meg már senkinek sem kell.
Dr. Lehr
László.
KALAPOK!
Harisnyák, kesztyűk és nyakkendő úujdonságok, mekgyercipő
különlegességek nagy választékban
VARSÁNYI JENŐNÉ CÉGNÉL,
Jászberény. Lehel épületében.
Női kalap alakitásokat jutányos árban vállalok.
Jászberényi csendélet
H u s z fillér a tálcán
A „salgótarjáni" áramától ragyogó
kávéházban huzza a cigány . . . Az ember
szive olvadozik a gyönyörüségtől. A cigányprímás ráhajlik a hegedüre, dereka
meg-megrándul, szeme csillog, lábával
alig láthatóan veri a taktust — szive-lelkehaja benne a nótában. Cifrázza, sallangozza a melódiát, zokogtatja a húrokat,
maga is elbúsul a hallgatóknál és szélesen mosolyog, ha pattogó, vigütemü
csárdásra kezd.
Sir a húrján az örök panasz, hogy
— fekete hajából lassan hófehér lesz,
könyörgőn szól a vallomás, hogy — csak
egy kis lány van a világon, duhajkodik,
hogy — már ezután ugy élem világom . . .
Aztán — huszadik század! — jön a dekadens Stux ur. a harminckettes baka
vagyok én, a vizbelépő Zsuzsanna-jazzdarabok s míg beérkezik a kocsisor az
állomástól, halkan surrannak az autók,
ezek a finom jászberényi taxik (semmi
sincs ennyire jó Jászberényben, mint ezek
a vadonatuj autók) . . . a zene szól, szól.
Az egyik asztalnál társaság ül. Egymásután rendelik a nótákat. A primás
arca ragyog a gyönyörűségtől, Gyuri a
mellényzsebében érzi a ficánkoló pengők
boldogságát, a klarinétos látja a gavalléros
honoráriumot, a cimbalmos arcán látszik,
hogy erélyes kalkulációt készit a kimuzsikált
pénzzel, a nagybőgős is ugy nekidurálja
magát mintha minden reccsentéséért külön
fizetnék.
KÖD.
Mi vagy te Köd ? Halott csókja
az elmúlt nyár örömének ?
Vagy talán csak lenge fátyol,
őszi hárfán meghalt ének ?
Kis, didergő virágoknak
csipkés, fehér főkötője ? . .
Rojtos kendő, mely leborul
könnytől ázott temetőre.
Mi vagy te köd? Szürke hajó,
esték taván bus kisértet.
Elviszed a napsütésünk,
mind azt, ami minket éltet.
Meglopod a kacajunkat.
Kezed lámpánk fényét oltja.
A világot, mint halottat,
becsavarod égi gyolcsba.
12
Az autók tülkölése lassan elhal, kihal
a főtér, egyetlen ember jár, a rendőr kinn,
éjjel lesz, lassan egyóra, lassan kettő. Felszedelőzködik az uri társaság. Kifelé
indul. A cigányok bolondos utolsó melódiákat huznak. Olvadt csokoládé az arcuk.
Játszanak, játszanak s csak a félszemüket
reszkirozzák. A kitett tárcára pislogatnak,
ahová majd lehull a gyönyörüséges, boldogitó, fényes honorárium.
Távozik a társaság. Kettőt üt melodikusán a nagytemplom órája. Ahogy a
téli éjjelbe lépőn feltürik kabátgallérukat
s kinyitják a kettős ajtót, bejön a tél
fülletlen friss-szaga, még itt is, a csupakő főtérről is. Mennek kifelé.
Az első nem veszi észre a kitett alpakka-tálcát. A hölgyek hivatalból, az urak
nonsalanszból. Már csak egy áll utolsónak
az ajtónak a vidám, uri társaságból. Tárcájához nyul. Leteszi honoráriumot.
Mint óvatos indiánok — lopakodnak
lábujjhegyen előrenyujtott nyakkal a cigányok a ezüstös tálca felé.
Aztán — egy pillanat — fejük lekókad, arcuk elsavanyodik. A primás a
cimbalomra vágja hegedüjét, a cimbalmos
kiejti agyából a kalkulációt egyetlen tragikus szempillantással, Gyuri hökken.
Vége az uri murinak.
Husz fillér van az ezüstös tálcán . . .
Mi vagy te köd ? Az emlékek
visszajáró hűvös lelke.
Hajnal időn. alkony időn,
mikor a Csend megölelte;
az udvart, a kertet, utcát.
Te akkor jössz titkon, lopva . . .
Bús fehéren, nagy szomorún
leborulsz a házsorokra.
Mi vagy te Köd? Leselkedő,
irigy lánya az éleinek.
Hideg kezű zord postása
sárgán hulló leveleknek.
Mikor izensz, sir a határ,
dértintába mártod tollad.
És azon vagy, hogy irásod
lelkünk ládájába dobjad.
(Domby Béla)
H o g y a n l e h e t n e Jászberényt
a jászság i g a z i gócpontjává t e n n i ?
A jászsági k i s v a s u t a k t e r v e
Mindenki tudja és hangoztatja, hogy
többtermelés nélkül nincsen, nem is lehet
gazdasági megerősödés. A földmivelésügyi minisztériumban a vezetők már egy
lépéssel tovább haladtak és megállapitották azt is, hogy Csonka-hazánkban beállott a gabonakrizis, mégpedig azért, mert
keveset és drágán termelünk.
Sajnos ez ma igy van. Nemcsak
buza. hanem más terményünkkel is. Ma
már Ausztriából, Csehországból 100 vagonszámra hozzák be Budapestre a burgonyát és almát, dacára annak, hogy nálunk a mezei munkás, talán a Balkánt
kivéve, egész Európában a legolcsóbb.
Ha kissé közelebbről vizsgáljuk a
kérdést, azonnal rájövünk, hogy a mi
kevés, silány és drága termelésünknek az
a legfőbb oka, hogy nagy magyar Alföldünk Kánaán-földjén szétszórt, egészen
speciális tanyavilágnak nincsen meg a
mozgási szabadsága. Dániában, Hollandiában, de Németországban is, egy hektár
területen egy család annyit és olyan értéket termel, amiből a család nemcsak
megél, hanem bizonyos jólétet is élvez.
Nálunk a távolabb eső tanyák ezrein, dacára a sokkal jobb földnek és sokkal
jobb munkaerőnek, egy 10—20 holdas
kisgazda családja csak tengődik és köztermelés vagy közfogyasztás szempontjából alig jöhet számitásba. Az örökös kocsizás, vagy fél napig tartó fárasztó gyaloglás, ugy az igák, mint a család
munkaerejének
erőkifejtése.
kényszerű
meddőség és erőpazarlása, a többtermelésnek és a boldogulás lehetőségének
gátat vet.
Hiába csináljuk a gyenge műutakat,
hiába szónoklunk többtermelésről, hogy
ha a kistermelők nagy tömege az illető
vidék gazdasági gócpontjától 20—30, meg
több kilométerre fekszik, amikor tehát
Jászberény a Jászság természetes gócpontja, a községektől 15—20 km-re, a
szőlők, a gyümölcsösök a várostól 8—10
km.-re fekszenek, amikor Jászapáti 18—20
km., Jászladány és a többi Zagyvamenti
községek 25—30 km.-nyire fekszenek és
onnan Jászberénybe óraszámra kocsin,
vagy félnapszámra gyalog kell menni. Mert vasuton csak óriási kerülővel és nagv
költség és időveszteséggel lehet eljutni.
Amikor pl. Tápiószeléről a szegény kis
termelő vagy Sőregpusztáról a dohánykertészek mintegy 25—30 km. távolságra
gyalog mennek, hogy hamarább érjenek a
piacra, vagy onnan haza, mert a vasut
óriási kerülővel és költséggel Ujszászon
át vezet.
Kérdem, lehet-e ilyen körülmények
között józanul azt várni, hogy a kistermelők nagy tömege többet, jobban és olcsóbban termeljen. Lehet-e józanul azt
várni, hogy a kistermelők nagy tömege
ilyen körülmények között, az ő csekély
terményével a gazdasági gócpont piacait
és kulturintézményeit rendesen felkeresse?
Csoda-e, hogy a különben munkaszerető
magyar nép nem termel jobbat, többet és
olcsóbban? Nem és százszor is nem! Ez
mindaddig másképen nem lesz és nem is
lehet, amig nem biztosítjuk a kistermelők
részére a mozgási szabadságot és evvel
a több-, jobb és olcsóbb termelési lehetőséget. Valószinű, hogy a kisvasut ellenzői az autóbuszforgalom bevezetésével
érvelnek, nos tehát vizsgáljuk meg a kérdésnek ezt az oldalát is.
Jászberényből ez idő szerint 4 irányban járnak menetrend szerint közlekedő
autóbuszok :
1. Jászberény—Nagykáta 19'5 km.,
1 menet ára 2'20 P, van naponta négy
menet.
2. Jászberény—Jászfelsőszentgyörgy
14 km., 1 menet ára 1'20 P, naponta két
menet. (Egyenlőre szünetel)
3. Jászberény—Jászárokszállás, 18
km. 1 menet ára 2 P, naponta két menet.
1. Jászberény — Jászapáti — Heves,
29'5 km., 1 menet ára 3'50 P, naponta
két menet.
Eszerint a 4 vonal hossza 78 k m .
Eltekintve attól, hogy a most bekövetkezett utadó a menetdijakat cca 10%-al
megemeli, az autók folytán az utak fokozott fenntartási diját, az utadó távolról
sem fogja fedezni, tehát az ut fenntartási
költsége a közterheket emeli. De kérdem,
hogy fizethet majd egy kistermelő, vagy
egy munkásember 8—10 km. utért az
autótarifa szerint cca. 1'50 pengőt, amikor
napikeresete aligha több, mint oda-vissza
az autó dija. Vagy beviheti-e a kistermelő
ilyen fuvardijak mellett az ö csekély menynyiségű
terményét, apró jószágát, a
tejet, gyümölcsöt, stb. rendszeresen a jászberényi piacra, vagy a községi és tanyai
kisgazdák gyermekei 20—25 km. távolságról bejárhatnak-e a jászberényi középiskolába?
Bejárhatnak-e a munkások
százai ilyen dijszabás mellett istentiszteleire vagy más kulturális előadásokra
13
Jászberénybe, mint kulturközpontba? Nem,
ezerszer is nem! Ilyen viszonyok mellett
egészséges fejlődés lehetetlen.
Lássuk már most ezzel szemben
milyen lenne a helyzet, hogy ha a tervezett gazdasági vasuti hálózat létesülne.
A terv szerint Jászberényből nem 4,
hanem 6 irányban futna a jászsági gazdasági vasúti vonal.
1. Jászberény—Nagykáta 19'5 km., 1
menet ára kisvasuton 60 fillér, (az autó
2'20 P) munkásoknak, katonáknak a kisvasuton féljegy 30 fillér, tanulóknak 1 hóra
2'5 pengő, tehát 1 ut 5 fillér.
2. Jászberény—Jászdózsa 14 km.,
1 menet ára kisvasuton 40 fillér, (autón
2 P) munkásoknak 20, tanulójegy 5 fillér.
3. Jászberény—Jászapáti 19'5 km.
ugyanaz, mint Nagykáta.
4. Jászberény—Jászladány 30 km.,
1 menet ára 80 fillér, munkásoknak 40
fillér, tanulónak 8 fillér, autón 4'20 P.
5. Jászberény—Szentandrás 28 km.
ugyanaz, mint Jászladány.
6. Jászberény—Szele 25 km., ugyanaz
mint Nagykáta.
Mindeme vonalak meghosszabbitásaikkal együtt, Kálig, Hevesig, mintegy
200—210 km. érdekeltségét kapcsolja szorosan Jászberénybe. (Az autóbusz 78 km.)
Minden irányban oda-vissza naponként legalább 4—4 motoros személyvonat
közlekedik. Ezenkívül nemcsak a jászberényi vásárok és piacok alkalmával közlekednek szükség szerinti piaci vagy vásári vonatok, hanem az érdekelt községek
piacaira is, Jászberényből és vissza, szintén közlekednek piaci vonatok és szükség szerint tehervonatok is. A menetrendnél figyelembe vesszük, hogy a vonatok
reggel 8 óra előtt fussanak be J á s z b e rénybe és déli 1 órakor fussanak vissza
ki a vidékre, hogy a gyerekek az iskolába és onnan hazajárhassanak. Az iskolásgyerekek részére külön e célra berendezett kocsi áll rendelkezésre, ahol csak
ők utazhatnak. Mindez a Cegléd—Tiszavezsenyi vonalon már igy van, igy látható.
Ugyanott látható az is, hogy erről a vonalról egy-egy ceglédi piac- vagy vásárnapon 1500-2000 utas és 2—3 teherkocsira való piaci és darabárut továbbit a
kisvasút.
Mit kezd egy-egy ilyen hetenként
3—4-szer megismétlődő nagy forgalmi
hullámmal egy autóbuszvállalat, az ő 1-2
kocsijával, amelyeken csak 20—30 utas
fér el ? De mit kezd egy ilyen személyekkel tömött autóbusz a piacok áruival ? —
Tapasztalatból tudjuk, hogy ilyen jellegű
tömegforgalomra egyáltalában nem alkalmas. Kérdem ezek után, hogy kik hasz-
14
nálják az autóbuszt, vagy az autókat? —
amire mellesleg mondva, igenis szükség
van. Használják a vidékre és vasutra járó
kereskedők, a tisztviselők és a törvénybe
járók. Vagyis az autóbusz egészen speciális célokat, de semmiesetre sem szolgálja
a többtermelés szempontjából legfontosabb
faktort, a kistermelők és a munkások nagy
tömegeinek érdekét. Már pedig az kétséget nem szenved, hogy ugy termelés, valamint fogyasztás szempontjából ezeket a
tömegeket kell támogatni és nem szabad
ezeknek érdekeit figyelmen kivül hagyni.
Már pedig ha ugy a menet, valamint a
menetdijak között az előbb jelzett óriási
különbségek vannak, akkor csupán a város financiális szempontjából kell a kérdést vizsgálat tárgyává tenni. Ennél a kérdésnél, saját évtizedekre visszanyuló belés széleskörü külföldi tapasztalataimat,
még az utspecialistáknak véleményével
is alátámasztani kivánom.
Minden szakember tudja és vallja,
hogy a mi 3—4 méter széles makadám
utjaink, egy rendszeres autóbusz vagy
autóforgalmat el nem birnak. Nem beszélek most arról, mibe fognak majd a
a rendes autóutak kerülni, mert ez a jövő
programja, de egészen bizonyos az, hogy
a most használatban levő gyenge makadám utak fenntartása, amit a köznek kell
viselnie, mindig növekvő, sulyos terheket
ró a közületre még az esetben is, hogyha
az autóadót nem is uj utak létesitése,
hanem a meglevő gyenge műutak fenntartására fordítják.
A város financiális szempontjából
vizsgálva a kérdést — ugy vélem helyes
nyomon járok — ha azt mondom, hogy a
városnak elsőrendű financiális érdeke fűződik ahhoz, hogy minél nagyobb érdekeltség termelőit és fogyasztóit egymásba
kapcsolja. Elsőrendű érdeke, hogy 48.300
kat. hold hatalmas nagy határán szétszórt
tanyák és kertgazdaságok tulajdonosai
könnyen és lehetőleg olcsón hozzáférhetők legyenek. Amig ennek lehetőségét
meg nem teremtjük, amig nem gondoskodunk arról, hogy a kistermelők, a kertés szőlőtulajdonosok ezrei kis mennyiségű
terményeiket olcsón és biztosan, rendszeresen a piacra hozhassák és értékesithessék: addig minden többtermelési szép
beszéd és törekvés üres malaszt és gyenge
óhaj marad. Amig az olcsó hozzáférhetést
nem tesszük lehetővé, addig a tanyák
ezrein szétszórt kisgazdaságokban apró
kis tételekben, évenként millió és millió
pengő megy veszendőbe azért, mert ezek
az ezer meg ezer kismennyiségű áruk,
nem birják meg a drága kocsifuvart, nem
birják meg a drága autószállitási dijat.
Ugyanigy ezer meg ezer munkáskéz meddőségre van kárhoztatva. Mit jelentene a
város financiális szempontjából, hogy ha
egy-egy piac, vagy vasárnapon 6 irányból
befutó kisvasúti vonatok öntenék be a
termelők és fogyasztók ezreit. Mit jelentene a jászsági községek és külső tanyák
szempontjából, ha sok ezerre menő csekélyke kis áruk értékesítése vagy vásárlása miatt, nem kellene két embernek és
két lónak, fél vagy egész napot kocsikázni?
(Folytatjuk)
Sármezey
Endre
Hangos, vagy nem hangos?
— ez most a hamleti kérdés a film
berkeiben s a szegény, mindig palirafogott közönséget a reklámtechnika legkülönbözőbb eszközeivel sodorják bele a
nyugodt szemlélődés területéről az állásfoglalás harcos érdekközösségébe.
Vajjon elérik-e, hogy a közönség
ne vegye észre azt, hogy mellékvágányra
terelték, hogy a probléma lényegét megint
sikerült elsikkasztani?
Amerikában, azt hiszem, igen. Amerikában minden sikerül. Nem tudom azonban, hogy büszke lehet-e rá, hogy ezzel
ismét gyakorlatilag bizonyította be: ő a
korlátlan lehetőségek hazája.
Az európai izlésben azonban hiszek,
bár az utóbbi idők olyan tüneteket mutattak, amelyek alkalmasak lehetnének ennek a hitnek alapos megingatására. A
legkiábránditóbb jelenség talán az volt,
hogy Európa — elsősorban mint leghivatottabb: Németország— minden várakozás
ellenére nem használta ki azt az egyetlenül jó alkalmat, mikor Amerika a talkie-t
bevezette, arra, hogy izlésbeli megközelithetetlen fölényét döntő harcba vigye az
amerikai film ellen.
Nem akarnám nagyon lebecsülni Amerika szerepét. A filmtechnika kifejlesztésében és különösen ezen fejlődés nagyarányuságának és szédületes tempójának diktálásában — amely annak a gondolatnak
helyes felismeréséből eredt, hogy a filmben
megszámlálhatatlan dollárok nyugszanak
elrejtve — mulhatatlan érdemei vannak.
De a közönség, amely a háboru
utáni években méltán figyelte lélekzetvisszafojtva, hogy hova fog vezetni ez a
páratlanul érdekes és nagy tempóju fejlődés, mihamar keservesen volt kénytelen
tapasztalni, hogy az ut, amely igéretnek
nagyszerü volt, nagyon rövid s a végén
leselkedik a cél: egy zsákuccának szörnyü
torka, ahol nincs többé tovább-jutás,
csak körben forogni lehet a sablon happy
end-es taposómalmában.
Fölösleges emlékezetbe idézni azokat
a nagy filmeket, amelyek mind egy-egy
mérföldkövet jelentettek a fejlődés nagyszerű utján, hiszen valamenyiünknek emlékezetében vannak még, csak azt vagyok
kénytelen szomoruan megállapitani, hogy
ezek a mérdföldkövek elmaradtak s néhány év óta nem indult ki semmi fejlődés
Amerikóból, még európai nagyság kezén
át sem. Ha volt fejlődés, az Európából
jött, főként Németországból, amely rövidesen elsajátította mestere technikáját,
azt megfelelő kritikával alkalmazta is, de
a legfőbb érdeme, hogy a kialakult formát
komoly, európai izlésnek megfelelő tartalommal töltötte meg.
Csakhogy, mintha az utóbbi időkben
ott is megakadt volna a dolog . . .
A legutolsó évek — legalább Magyarországon — egyetlen szenzációja a
Dzsingiz Khán Oroszországból jött. S a
Dzsingiz Khán óta az egyetlen figyelemre
méltó film, az Élő Holttest — bár Németországban készült — rendezője orosz,
főszereplője pedig a Dzsingiz Khán rendezője, Pudovkin.
Ez a két film azonban csak epizód
s legföljebb annak éles megmutatására
alkalmas, hogy mennyi uj probléma vár
még megoldásra s hogy ezeknek a problémáknak megoldásában Amerikára nem
igen számithatunk.
Ilyen körülmények között megért
hetjük, hogy a holtpontra jutott Amerikának mentőangyalként, a 24. órában
jött a talkie, amely — különösen a hatalmas reklámapparátus mozgásba hozásával — kiválóan alkalmas arra. hogy
még hosszu ideig együtt tartsa a már-már
szétzüllésnek induló nyájat: a naiv közönséget.
Európában azonban, azt hiszem,
nem jött megváltóként. Tömegnyi elintézetlen kérdés terhével a vállunkon töprenghetünk, hogy miért volt olyan sietős
az uj vizekre evezni? . . .
De nem akarok a beszélő film körül
pro és kontra vitatkozók meddő sorába
állni. Hibás a kétféle film háborus mentalitásu szembeállitása. A beszélőfilm jövője
azon fog mulni, akadnak-e nagy mesterek,
akik a film uj esztétikáját kiépitik. Ha igen.
megszületett az uj korszak, de filmiparosok kezében mindig csak üres technika
marad.
15
Ám az uj Mestert még távoli ködök
takarják...
Addig Amerikára igen értékes iparimunka vár. Ugyanaz, mint a háboru utáni
filmnél: az uj technika kifejlesztése.
Nem hiszem azonban, hogy tévedek,
ha azt állítom, hogy a Mestert Európa
fogja adni.
Dr. Sz. D.
Folyóiratunk legutóbbi számában „Herceg Battenberg Ferdinánd
huszárfőhadnagy ..." cím alatt közölt feljegyzésünkben
véletlen hiba folytán Kóburg Ferdinánd,
mint Battenberg Ferdinánd van aposztrofálva. Kérjük ennek helyesbítését.
K e l l e m e s karácsonyi ünnepeket
és b o l d o g u j évet kívánunk előfizetőinknek és olvasóinknak.
Legközelebbi számunk 1 9 3 0
február hó első felében j e l e n i k m e g .
Miután a féléves előfizetések
e z z e l egyidejűleg lejártak, kérjük
t i s z t e l t előfizetőinket, h o g y a z előfizetést a következő félévre m e g újítani, i l l e t v e beküldeni s z i v e s k e d jenek.
JÁSZSÁG
társadalmi, művelődési, g a z d a s á g i é s irodalmi
Megjelenik é v e n k é n t tízszer
folyóirat
Felelős szerkesztő: K o m á r o m y J ó z s e f
Kéziratok é s l e v e l e k : — J á s z b e r é n y , Postafiók I I . — c i m r e küldendők
Előfizetések és hirdetések d i j a (mm-soronként 8 f) K o v á c s é s B a r a n y i k ö n y v n y o m d á b a
Előfizetési á r egy é v r e P 3.80, félévre P 1.90 — E g y e s s z á m á r a 40 fillér
küldendő
Ne sajnálja a z időt
és ha nyomtatványt készittet, mielőtt máshol megrendelné, kérjen árajánlatot a szép munkáiról és szolid árairól általánosan elismert
Kovács és B a r a n y i
könyvnyomdájától
(Megyeház-utca
2.)
mert ezáltal sok pénzt takarit meg és kiadása észrevehetően kevesebb lesz.
JÁSZSÁG
cimü folyóirat kiadóhivatala. Hirdetések, ennek dijai
valamint a lapra szóló előfizetések is ide küldendők.
Nyomatott a felelős kiadók: Kovács és Baranyi könyvnyomdájában, Jászberény.