PDF Text
Szöveg
IVIÉHÉSZET 2002. október
A Jászberényi Mézvásár , ,
forgatagában találomra szohtottam
meg néhány méhésztársat. Milyen
méhészeti évet zár-t? Mit szól
a mézárakhoz? Hogy érzi magát,
mint méhész?
Ökrös András, Mátraderecske: Ot hely—
re vándoroltam, de csak két helyen sikerült
pergetnem. Repcén és második akácon
,,mézeztük" össze a pergetőt. A napraáor;
gó és a hárs nem adott semmit. Ha mmosr-
teni akarom az évet, akkor kifejezetten
gyengének nevezhetem. Sajnos a magas
felvásárlási árak adta lehetőséggel nem
tudtam az idén élni —— a gyenge termés
miatt —, remélem maradnak az árak, és jö—
vőre én is büszkén elmondhatom, hogy
szinte üveges méz árában adom a hordós
* mézet. Szerintem ennél jobb, kedvezőbb
árat mi már nem kívánhatunk.
Szita Gábor, Héhalom: 120 családdal
méhészkedem. Mi, Nógrád megyei méhé-
szek már a harmadik kedvezőtlen évünket
zárjuk. Az akác elfagyott, a napraforgó nem
mézelt, egyedül a repce volt tűrhető. Perge—
tési átlagunk 8 kiló volt családonként. A
nem csak méhészetileg elmaradott térsé—
günk semmilyen többlettámogatásban nem
részesül, ha ezek a gyenge évek folytatód—
nak, akkor nem tudom, hogy hogyan to-
vább. Ritkán etetek cukrot, de tavaly és az
idén is 10—10 mázsát kellett vennem. Jók a
mézárak, de ha nincs mézem, mit érek vele.
Tóth Vojnik Imre, Zenta, Jugoszlá-
via: Nálunk is lefagyott a gyümölcs és az
akác. Nagyon gyenge volt a tavasz. Gyen—
ge körülmény csak gyenge családokat
,,szülhet". Kénytelenek vagyunk ,,szalad—
. ni" a legelő után, vándorlás nélkül kudarca
ítélt a méztermelés. Sajnos a Vajdaságban
kedvezőtlenebb a helyzet, mint Magyaror—
szágon. Nem nagyon vetnek repcét, ezért
azt a keveset is meglepik a méhészek.
Evek óta stabil legelőnk volt a napraforgó,
utóbbi években azonban gyengén mézelt.
Nálunk az emelkedett me'zárakból nem le—
het semmit sem érezni, hiszen a helyi pia—
con adjuk el méziinket, ott pedig nem nőt—
tek az árak. A vegyes méz kilóját 2.5 né—
met márkáért vették. Akácmézet egyálta—
lán nem vásárolnak a kereskedők.
Homok János, Kartal: Állóméhész va-
gyok, marmint én sokfelé megyek, de mé-
heim egy helyben maradnak. Idén a 60 csa-
ládtól 12 mázsa mézet pergettem. Ebből
akácjellegú' 2 mázsa, a többi repce és nap-
raforgó. Elégedett vagyok az eredménnyel,
hiszen ha figyelembe veszem, hogy nem
vándorlok és hogy elfagyott az akác, akkor
20 kiló családonként nem is olyan rossz
eredmény. Ráadásul a bombaerős családja-
im tavasszal, repce előtt—alatt—után, megra-
joztak. A 60—ból 40 kiment. Elégedettsé—
gem másik oka, hogy szórakozásnak tekin-
tem a méhészkedést. A legtöbb hobby, szó-
rakozás pénzbe kerül, a méhészkedés vi-
szont hasznot hoz. Pláne, ha megmaradnak
ezek a mézárak és az állami támogatás.
Tóth. Endre, Karcag: Szerintem az idei
év kielégítő volt. Akácra a Nyirségbe ván—
doroltunk. Részleges fagyást szenvedett az
erdő, de még mindig sokkal jobb körülmé—
nyek között voltam, mint az átlag méhészek.
A napraforgó is mézelt az idén, azt is mond—
hatom, hogy nagyon jól sikerült. Viszont
nagyon megviselte a méheket, alig maradt
kijáró méh a pergetés után. A meglepően
magas mézáraknak örülök, de kérdés, hogy
kitart—e jövő a pergetésig. Amint a kínai mé-
zet beengedik az EU—ba, visszaáll a régi
rend. Az évi eredményemet figyelembe vé—
ve, ettől rosszabb év soha se legyen! Aki sok
mézet termelt, annak viszont helyén kell,
hogy legyen az idegrendszere, hiszen az
idén a méz értékesítése egy póker játszmá—
hoz hasonlitott. A hetenkéntitízforintos ár—
emelkedést nehéz volt pókerarccal végigél—
ni. Múlt időben beszélek, pedig még mindig
tart. Ilyen is ritkán adódik, hogy munka nél—
kül pénzt keressen a méhész, csak várni kell
az eladással. De ön szerint meddig? Mert
még megvan a mézem.
Tóth József, Dorogháza: A 2002. mé—
hészeti év ugyanolyan volt, mint a 2001. —
nagyon gyér. 42 családdal teleltem ki,
most 58 van. Félig kész a konténerem, ta-
vasszal betelepítem és akkor már tudok
vándorolni. Eredménytelenségem egyik
oka lehet, hogy eddig nem vándoroltam.
Kántor Kálmán, Csemő: Milyen év
volt? Nekem jó. Nem tudom, le meri—e írni
ezt? Ugyanis azt veszem észre, hogy ebben
az ágazatban mindenki csak ,,sírni" tud. A
termelőtől a kereskedőig, az anyane'velóktói
a mézfelvásárlókon át mindenki. És mégis
mindenki ,,csinálja", egyre többen vagyunk
ebben a kis ágazatban; Igenis írja le, hogy
nekem jó évem lett. Ugysem ismer senki.
Repcén 22 kilót pergettem, ideális volt az
idő és a méheim állapota. Akácra nagyon
messzire vándoroltam, keleti irányba, ami—
kor az útlevelemet kérték, akkor megálltam.
A mérleg 26 kilónál állt meg, 18 kilós átla-
got pergettem. Ez már 40 kiló. Az elmúlt 20
év legjobb selyemfű—eredménye lett. Sok
méhész az elmúlt évek kedvezőtlen tapasz—
talatai miatt nem jött a ,,dohányra". Ez az én
szerencsém, hiszen így összességében, or-
szágos szinten, kevés termett, jó áron el le—
hetett adni. El is adtam, men kellett a hordó
a napraforgóra. A kimagasló selyemkóró
miatt legyengült családjaimon múlott, hogy
csak közepes eredményt értem el naprafor—
gón. Atlagom közelíti a mázsát, ami azt je-
lenti, hogy egyes családjaim bőven mázsa
felett teljesítettek. Ha ilyen évek következ—
nének, azaz jó termés — igaz nagy munkával
és kiadással — és jó mézárak, akkor 65 éve—
sen nyugdijba mehetnék. Tavaly még azt
hittem, hogy halálomi g kell méhészkednem.
A jelenlegi mézárak már közelítenek mé—
zünk valódi értékéhez, remélem még egy
,,csöppet" emelkedni fognak. Szerintem ez
elsősorban rajtunk, méhészeken múlik. Ad-
juk vagy nem adjuk annyiért, amennyit a ke—
reskedő mond. Ha kevesebbet mond, akkor
ne adjuk! Haltöbbet mond, akkor kérjünk
még többet! Ugyis megveszik, mert kell a
mézünk nekik. A Mézvásár nagyon tetszik,
nagy a sürgés—forgás, eladás—vétel,— étel-ital.
Főleg az utóbbi esik jól.
Bertók Mihály, Ujszilvás: Szerintem
az idei év különlegessége, hogy a méhé—
szek bevétele nagyon ,,széthúzódott".
Van, akinek ráfizetéses volt az idei év, van
akinek milliókban mérhető a bevétele. Eh—
hez szerencse, szaktudás, szorgalom kel—
lett. Az elmúlt években tapasztalható fo—
lyamatot segítette az idei—év, azaz egyre
jobban szét lehet választani egymástól a
kis-és a nagyméhészeket. A kevés méz, a
magas mézár a nagyméhészeknek kedve—
zőbb, hiszen ők a gyengébb években is ter—
melnek annyi mézet, ami a magasabb
mézárakkal jó bevételt biztosít. A kiseb—
bek is fejlődnek, de többségük vissza. Sze-
mély szerint én nem azok közé tartozom,
akik ez év után azt mondják, hogy abbaha-
gyom. Hosszútávon tervezem a méhész—
kedést ,
Bross Peter
A Jászberényi Mézvásár , ,
forgatagában találomra szohtottam
meg néhány méhésztársat. Milyen
méhészeti évet zár-t? Mit szól
a mézárakhoz? Hogy érzi magát,
mint méhész?
Ökrös András, Mátraderecske: Ot hely—
re vándoroltam, de csak két helyen sikerült
pergetnem. Repcén és második akácon
,,mézeztük" össze a pergetőt. A napraáor;
gó és a hárs nem adott semmit. Ha mmosr-
teni akarom az évet, akkor kifejezetten
gyengének nevezhetem. Sajnos a magas
felvásárlási árak adta lehetőséggel nem
tudtam az idén élni —— a gyenge termés
miatt —, remélem maradnak az árak, és jö—
vőre én is büszkén elmondhatom, hogy
szinte üveges méz árában adom a hordós
* mézet. Szerintem ennél jobb, kedvezőbb
árat mi már nem kívánhatunk.
Szita Gábor, Héhalom: 120 családdal
méhészkedem. Mi, Nógrád megyei méhé-
szek már a harmadik kedvezőtlen évünket
zárjuk. Az akác elfagyott, a napraforgó nem
mézelt, egyedül a repce volt tűrhető. Perge—
tési átlagunk 8 kiló volt családonként. A
nem csak méhészetileg elmaradott térsé—
günk semmilyen többlettámogatásban nem
részesül, ha ezek a gyenge évek folytatód—
nak, akkor nem tudom, hogy hogyan to-
vább. Ritkán etetek cukrot, de tavaly és az
idén is 10—10 mázsát kellett vennem. Jók a
mézárak, de ha nincs mézem, mit érek vele.
Tóth Vojnik Imre, Zenta, Jugoszlá-
via: Nálunk is lefagyott a gyümölcs és az
akác. Nagyon gyenge volt a tavasz. Gyen—
ge körülmény csak gyenge családokat
,,szülhet". Kénytelenek vagyunk ,,szalad—
. ni" a legelő után, vándorlás nélkül kudarca
ítélt a méztermelés. Sajnos a Vajdaságban
kedvezőtlenebb a helyzet, mint Magyaror—
szágon. Nem nagyon vetnek repcét, ezért
azt a keveset is meglepik a méhészek.
Evek óta stabil legelőnk volt a napraforgó,
utóbbi években azonban gyengén mézelt.
Nálunk az emelkedett me'zárakból nem le—
het semmit sem érezni, hiszen a helyi pia—
con adjuk el méziinket, ott pedig nem nőt—
tek az árak. A vegyes méz kilóját 2.5 né—
met márkáért vették. Akácmézet egyálta—
lán nem vásárolnak a kereskedők.
Homok János, Kartal: Állóméhész va-
gyok, marmint én sokfelé megyek, de mé-
heim egy helyben maradnak. Idén a 60 csa-
ládtól 12 mázsa mézet pergettem. Ebből
akácjellegú' 2 mázsa, a többi repce és nap-
raforgó. Elégedett vagyok az eredménnyel,
hiszen ha figyelembe veszem, hogy nem
vándorlok és hogy elfagyott az akác, akkor
20 kiló családonként nem is olyan rossz
eredmény. Ráadásul a bombaerős családja-
im tavasszal, repce előtt—alatt—után, megra-
joztak. A 60—ból 40 kiment. Elégedettsé—
gem másik oka, hogy szórakozásnak tekin-
tem a méhészkedést. A legtöbb hobby, szó-
rakozás pénzbe kerül, a méhészkedés vi-
szont hasznot hoz. Pláne, ha megmaradnak
ezek a mézárak és az állami támogatás.
Tóth. Endre, Karcag: Szerintem az idei
év kielégítő volt. Akácra a Nyirségbe ván—
doroltunk. Részleges fagyást szenvedett az
erdő, de még mindig sokkal jobb körülmé—
nyek között voltam, mint az átlag méhészek.
A napraforgó is mézelt az idén, azt is mond—
hatom, hogy nagyon jól sikerült. Viszont
nagyon megviselte a méheket, alig maradt
kijáró méh a pergetés után. A meglepően
magas mézáraknak örülök, de kérdés, hogy
kitart—e jövő a pergetésig. Amint a kínai mé-
zet beengedik az EU—ba, visszaáll a régi
rend. Az évi eredményemet figyelembe vé—
ve, ettől rosszabb év soha se legyen! Aki sok
mézet termelt, annak viszont helyén kell,
hogy legyen az idegrendszere, hiszen az
idén a méz értékesítése egy póker játszmá—
hoz hasonlitott. A hetenkéntitízforintos ár—
emelkedést nehéz volt pókerarccal végigél—
ni. Múlt időben beszélek, pedig még mindig
tart. Ilyen is ritkán adódik, hogy munka nél—
kül pénzt keressen a méhész, csak várni kell
az eladással. De ön szerint meddig? Mert
még megvan a mézem.
Tóth József, Dorogháza: A 2002. mé—
hészeti év ugyanolyan volt, mint a 2001. —
nagyon gyér. 42 családdal teleltem ki,
most 58 van. Félig kész a konténerem, ta-
vasszal betelepítem és akkor már tudok
vándorolni. Eredménytelenségem egyik
oka lehet, hogy eddig nem vándoroltam.
Kántor Kálmán, Csemő: Milyen év
volt? Nekem jó. Nem tudom, le meri—e írni
ezt? Ugyanis azt veszem észre, hogy ebben
az ágazatban mindenki csak ,,sírni" tud. A
termelőtől a kereskedőig, az anyane'velóktói
a mézfelvásárlókon át mindenki. És mégis
mindenki ,,csinálja", egyre többen vagyunk
ebben a kis ágazatban; Igenis írja le, hogy
nekem jó évem lett. Ugysem ismer senki.
Repcén 22 kilót pergettem, ideális volt az
idő és a méheim állapota. Akácra nagyon
messzire vándoroltam, keleti irányba, ami—
kor az útlevelemet kérték, akkor megálltam.
A mérleg 26 kilónál állt meg, 18 kilós átla-
got pergettem. Ez már 40 kiló. Az elmúlt 20
év legjobb selyemfű—eredménye lett. Sok
méhész az elmúlt évek kedvezőtlen tapasz—
talatai miatt nem jött a ,,dohányra". Ez az én
szerencsém, hiszen így összességében, or-
szágos szinten, kevés termett, jó áron el le—
hetett adni. El is adtam, men kellett a hordó
a napraforgóra. A kimagasló selyemkóró
miatt legyengült családjaimon múlott, hogy
csak közepes eredményt értem el naprafor—
gón. Atlagom közelíti a mázsát, ami azt je-
lenti, hogy egyes családjaim bőven mázsa
felett teljesítettek. Ha ilyen évek következ—
nének, azaz jó termés — igaz nagy munkával
és kiadással — és jó mézárak, akkor 65 éve—
sen nyugdijba mehetnék. Tavaly még azt
hittem, hogy halálomi g kell méhészkednem.
A jelenlegi mézárak már közelítenek mé—
zünk valódi értékéhez, remélem még egy
,,csöppet" emelkedni fognak. Szerintem ez
elsősorban rajtunk, méhészeken múlik. Ad-
juk vagy nem adjuk annyiért, amennyit a ke—
reskedő mond. Ha kevesebbet mond, akkor
ne adjuk! Haltöbbet mond, akkor kérjünk
még többet! Ugyis megveszik, mert kell a
mézünk nekik. A Mézvásár nagyon tetszik,
nagy a sürgés—forgás, eladás—vétel,— étel-ital.
Főleg az utóbbi esik jól.
Bertók Mihály, Ujszilvás: Szerintem
az idei év különlegessége, hogy a méhé—
szek bevétele nagyon ,,széthúzódott".
Van, akinek ráfizetéses volt az idei év, van
akinek milliókban mérhető a bevétele. Eh—
hez szerencse, szaktudás, szorgalom kel—
lett. Az elmúlt években tapasztalható fo—
lyamatot segítette az idei—év, azaz egyre
jobban szét lehet választani egymástól a
kis-és a nagyméhészeket. A kevés méz, a
magas mézár a nagyméhészeknek kedve—
zőbb, hiszen ők a gyengébb években is ter—
melnek annyi mézet, ami a magasabb
mézárakkal jó bevételt biztosít. A kiseb—
bek is fejlődnek, de többségük vissza. Sze-
mély szerint én nem azok közé tartozom,
akik ez év után azt mondják, hogy abbaha-
gyom. Hosszútávon tervezem a méhész—
kedést ,
Bross Peter