PDF Text
Szöveg
MÉHÉSZET 2001. szeptember
Borongós hangu/at Jászberényben
Egypercesek
Nem csak az esős nap miatt
volt szomorú a méhészek
hangulata a Mézvásáron,
Jászberényben. Ismét tova tűnt
egy reményekkel teli év.
Méhésztársaink anyagi —
hátterétől, kitartásától,
feleségeik türelmétól függ,
hogy még mennyi reményekkel
teli évet méhészkednek.
J elentős'i hasznot, jövedelmet
ugyanis az idén sem sokan
értek el a méhek tartásából.
Legalábbis ez tűnt ki
a beszélgetésekből.
Tálas Gyula, Budapest: Pesten mé-
hészkedem, a tavaszi családfejlődés
nagyon jól sikerült, a repcéről sem
panaszkodhatom, 44 családtól 7 _má—
zsát pergettem. Rengeteget kellett
mennem az akác után, míg végül ta-
láltam nekem tetsző, virágzó erdőt.
A várt nagy eredmény azonban el-
maradt. De legalább volt valami,
mert az akác után szinte semmi sem
lett. A napraforgón 7 kiló súlygyara-
podás volt, de abból már 4 kiló visz-
szafogyott. Sajnos korán kell kezde—
nem az etetést. Az ötvenes évek vé-
gén volt egy évem, amikor még per—
getni sem tudtam, szinte egész évben
éhen akartak halni a méhek, az volt a
legrosszabb esztendő. Ötvenéves
méhészkedésem során ezt az évet is
a legrosszabbak közé sorolom. Na—
gyon le vagyok törve, de amíg élek,
csinálom.
Lovász Antal, Csátalja: Három
éve kezdtem méhészkedni, jelenleg
60 családom van. Sajnos nagyon
gyenge évet zárok, repcém nem lett,
otthon elfagyott az akác, vándorol—
nom kellett, de hiába, alig pergetá
tem. Vegyes mézet idén csak a bol—
tokban látok, sajátom nincs. Sokkal
nagyobb eredmények, haszon remé—
nyében vágtam bele a méhészkedés—
be, de ez a része nem jött be. Pec—
hemre három év alatt nagyon meg-
szerettem ezt a szakmát, így nem
hagyom abba. Fuvarozó vállalkozó
vagyok, ebből fedezem a méhészke—
dés kiadásait, amíg a bevételem
nem képes erre. Remélem, jövőre
már nem így lesz.
Apolczer László, Sárkeresztúr:
Főállás mellett 80 családdal mé—
III
hészkedem. Foallásomnak köszön—
hetően még a tavalyi mézem is
megvan, nem kellett fillérekért ,,el—
kótyavetyélnem", mint a többi mé—
hésztársamnak. A tavalyi készlet-
hez sajnos nagyon kevés csapódott
hozzá azidén. Pedig jól indult az
év. A repcém olyan jó sikerült,
hogy még pezsgőt is bontottunk
örömünkben. Legközelebb pezsgőt
azonban csak újévkor fogunk inni,
mert azóta szinte semmi. Olyannyi—
ra semmi, hogy komolyan elgon-
dolkodtam, hogy abba kellene
hagyni. Ha viszonylag jó az akác,
mint az elmúlt két évben, akkor a
cukor árának kétszeresét kapjuk ér-
te, miközben 4—5-szeresének kelle-
ne lenni az árnak. Napraforgóméz
három éve semmi sem terem.
Mindez gondolkodásra késztet: ér—
demes így folytatni? 15 év alatt ér-
tem el, hogy nem kell már beruház-
nom a méhészetbe, rengeteg mun-
kámba került ez. Ha most abbaha—
gyom, akkor mindent áron alul tud-
nék csak eladni, töredékét kapnám
vissza a befektetett pénzemnek.
Marad az, hogy tovább gondolko—
zom. Hogy meddig? őszig? Tava—
szig? Lehet, hogy még évekig.
Birinyi Sándor, Köröstarcsa: A
Nyírségben foltokban megmaradt
akácon tudtam pergetni, de nem túl
sokat. Idén 44. éve vándoroltam, ta—
pasztalatom az, hogy a szélsőséges
időjárás miatt, az évek során, mind-
össze 4-5 igazán jó nap van az akác
virágzásakor, amikor a méhek ki—
használhatják a lehetőségeket. A
méhész feladata az, hogy pont eze-
ken a napokon legyen az adott év—
ben a legtöbb kijáró méhe, legütő—
képesebb családja. Ezt viszont na—
gyon nehéz összehozni. Óriási szak-
tudás, több évtizedes tapasztalat, és
jó adag szerencse kell hozzá. A mé-
hészeket az olajos növényekkel
,,vágták agyon". Az új fajták nem
mézelnek, a virágzó táblák fölött át—
repülnek a méhek, le sem szállnak a
virágokra. Csak virágport hordanak
róla, de ez nekünk kevés a boldogu—
láshoz. Abszolút a mezőgazdaság
függvényében vagyunk, az akácon
kívül a szántóföldi kultúrákra ha—
gyatkozunk. Egyre csak a kalászo—
sok és a kukorica termesztése ter—
jed, olajosokkal nem éri meg baj—
lódni, nem is beszélve a fűszer— és
gyógynövényekről. .
Szalai Lajos,, Barnag: Az idén
már többször gondoltam arra, amit
tavaly Dick Ruby amerikai méhész
előadásán mondott Pécsen: ,,...ne
féljünk másba kezdeni, legyünk nyi—
tottak az életben, ha a méhészkedés
jövedelmezősége kedvezőtlenül
alakul..." A tavalyi és az idei év
eredménytelensége valós tartalom-
mal töltötte meg számomra ezt a ki—
jelentést. Már nemcsak ,,méhész
szemmel", hanem nyitott szemmel
járok—kelek a világban.
Tóth Ferenc, Tiszakürt: Munka-
helyi elfoglaltságom miatt nem tud—
tam vándorolni, így 140 családom-,
mal helyben méhészkedtem. Szeret
a méhész dicsekedni, de idén senki
sem teheti. Az egyre gyengébb
évek után nem túl rózsás a helyze-
tünk. Nem fogok fejleszteni, mert
munkahelyem mellett nem tudnám
tisztességesen ellátni méheimet.
Annak a gondolata, hogy főállás—
ban méhészkedjem még további
100—150 családdal, a meglévő 140
családhoz, még véletlenül sem me'—
rült fel bennem.
Král Attila, Székesfehérvár: Ba—
jok lesznek az idén az atkával. Sok—
szor volt hordástalan idő, azaz
olyan időszak, amikor az anya pi—
hent, viszont az atka nem. Már meg—
jelentek olyan méhészetek, ahol
egyre több a bezárt kaptár. ,,Szűkí—
tett újratermelést" csinálok, azaz
visszafejlesztek. Addig, míg a ve-
gyesmézet két kiló cukor áráért nem
lehet eladni, nincs értelme a téli
készletet kicserélni.
Patyi János, Kiskunhalas: Gyen-
ge akác, feledni való selyemkoró, 8-
10 kiló "napraforgó. Nyomott mézár
mellett még a kereslet sem az igazi.
Mi lehet a baj, hogy ilyen gyenge
évet zárunk? Többek között a kéthe-
tenkénti frontbetörések. Nem tud—
nak családjaink folyamatosan fej—
lődni, nem érik el lehetséges maxi—
mális fejlettségüket. Forró nappaP
lok, 8—10 fokos éjszakák. Hunor
családjaimban, mivel anyarácsot
nem használok, mindig 3—5 fias—
keret szokott a második fiókban
lenni. Idén nem mentek fel az
anyák, alul pedig a szokásostól sok—
kal kevesebb táblás, azaz léctől—lé-
cig fiasítás volt. Jövókép? Ezt kell
csinálnom, csak a méhekből élünk,
két gyermekem van. Nekik a ma—
gyarázkodás nem ér semmit, óket el
kell tartani.
B. P.
Borongós hangu/at Jászberényben
Egypercesek
Nem csak az esős nap miatt
volt szomorú a méhészek
hangulata a Mézvásáron,
Jászberényben. Ismét tova tűnt
egy reményekkel teli év.
Méhésztársaink anyagi —
hátterétől, kitartásától,
feleségeik türelmétól függ,
hogy még mennyi reményekkel
teli évet méhészkednek.
J elentős'i hasznot, jövedelmet
ugyanis az idén sem sokan
értek el a méhek tartásából.
Legalábbis ez tűnt ki
a beszélgetésekből.
Tálas Gyula, Budapest: Pesten mé-
hészkedem, a tavaszi családfejlődés
nagyon jól sikerült, a repcéről sem
panaszkodhatom, 44 családtól 7 _má—
zsát pergettem. Rengeteget kellett
mennem az akác után, míg végül ta-
láltam nekem tetsző, virágzó erdőt.
A várt nagy eredmény azonban el-
maradt. De legalább volt valami,
mert az akác után szinte semmi sem
lett. A napraforgón 7 kiló súlygyara-
podás volt, de abból már 4 kiló visz-
szafogyott. Sajnos korán kell kezde—
nem az etetést. Az ötvenes évek vé-
gén volt egy évem, amikor még per—
getni sem tudtam, szinte egész évben
éhen akartak halni a méhek, az volt a
legrosszabb esztendő. Ötvenéves
méhészkedésem során ezt az évet is
a legrosszabbak közé sorolom. Na—
gyon le vagyok törve, de amíg élek,
csinálom.
Lovász Antal, Csátalja: Három
éve kezdtem méhészkedni, jelenleg
60 családom van. Sajnos nagyon
gyenge évet zárok, repcém nem lett,
otthon elfagyott az akác, vándorol—
nom kellett, de hiába, alig pergetá
tem. Vegyes mézet idén csak a bol—
tokban látok, sajátom nincs. Sokkal
nagyobb eredmények, haszon remé—
nyében vágtam bele a méhészkedés—
be, de ez a része nem jött be. Pec—
hemre három év alatt nagyon meg-
szerettem ezt a szakmát, így nem
hagyom abba. Fuvarozó vállalkozó
vagyok, ebből fedezem a méhészke—
dés kiadásait, amíg a bevételem
nem képes erre. Remélem, jövőre
már nem így lesz.
Apolczer László, Sárkeresztúr:
Főállás mellett 80 családdal mé—
III
hészkedem. Foallásomnak köszön—
hetően még a tavalyi mézem is
megvan, nem kellett fillérekért ,,el—
kótyavetyélnem", mint a többi mé—
hésztársamnak. A tavalyi készlet-
hez sajnos nagyon kevés csapódott
hozzá azidén. Pedig jól indult az
év. A repcém olyan jó sikerült,
hogy még pezsgőt is bontottunk
örömünkben. Legközelebb pezsgőt
azonban csak újévkor fogunk inni,
mert azóta szinte semmi. Olyannyi—
ra semmi, hogy komolyan elgon-
dolkodtam, hogy abba kellene
hagyni. Ha viszonylag jó az akác,
mint az elmúlt két évben, akkor a
cukor árának kétszeresét kapjuk ér-
te, miközben 4—5-szeresének kelle-
ne lenni az árnak. Napraforgóméz
három éve semmi sem terem.
Mindez gondolkodásra késztet: ér—
demes így folytatni? 15 év alatt ér-
tem el, hogy nem kell már beruház-
nom a méhészetbe, rengeteg mun-
kámba került ez. Ha most abbaha—
gyom, akkor mindent áron alul tud-
nék csak eladni, töredékét kapnám
vissza a befektetett pénzemnek.
Marad az, hogy tovább gondolko—
zom. Hogy meddig? őszig? Tava—
szig? Lehet, hogy még évekig.
Birinyi Sándor, Köröstarcsa: A
Nyírségben foltokban megmaradt
akácon tudtam pergetni, de nem túl
sokat. Idén 44. éve vándoroltam, ta—
pasztalatom az, hogy a szélsőséges
időjárás miatt, az évek során, mind-
össze 4-5 igazán jó nap van az akác
virágzásakor, amikor a méhek ki—
használhatják a lehetőségeket. A
méhész feladata az, hogy pont eze-
ken a napokon legyen az adott év—
ben a legtöbb kijáró méhe, legütő—
képesebb családja. Ezt viszont na—
gyon nehéz összehozni. Óriási szak-
tudás, több évtizedes tapasztalat, és
jó adag szerencse kell hozzá. A mé-
hészeket az olajos növényekkel
,,vágták agyon". Az új fajták nem
mézelnek, a virágzó táblák fölött át—
repülnek a méhek, le sem szállnak a
virágokra. Csak virágport hordanak
róla, de ez nekünk kevés a boldogu—
láshoz. Abszolút a mezőgazdaság
függvényében vagyunk, az akácon
kívül a szántóföldi kultúrákra ha—
gyatkozunk. Egyre csak a kalászo—
sok és a kukorica termesztése ter—
jed, olajosokkal nem éri meg baj—
lódni, nem is beszélve a fűszer— és
gyógynövényekről. .
Szalai Lajos,, Barnag: Az idén
már többször gondoltam arra, amit
tavaly Dick Ruby amerikai méhész
előadásán mondott Pécsen: ,,...ne
féljünk másba kezdeni, legyünk nyi—
tottak az életben, ha a méhészkedés
jövedelmezősége kedvezőtlenül
alakul..." A tavalyi és az idei év
eredménytelensége valós tartalom-
mal töltötte meg számomra ezt a ki—
jelentést. Már nemcsak ,,méhész
szemmel", hanem nyitott szemmel
járok—kelek a világban.
Tóth Ferenc, Tiszakürt: Munka-
helyi elfoglaltságom miatt nem tud—
tam vándorolni, így 140 családom-,
mal helyben méhészkedtem. Szeret
a méhész dicsekedni, de idén senki
sem teheti. Az egyre gyengébb
évek után nem túl rózsás a helyze-
tünk. Nem fogok fejleszteni, mert
munkahelyem mellett nem tudnám
tisztességesen ellátni méheimet.
Annak a gondolata, hogy főállás—
ban méhészkedjem még további
100—150 családdal, a meglévő 140
családhoz, még véletlenül sem me'—
rült fel bennem.
Král Attila, Székesfehérvár: Ba—
jok lesznek az idén az atkával. Sok—
szor volt hordástalan idő, azaz
olyan időszak, amikor az anya pi—
hent, viszont az atka nem. Már meg—
jelentek olyan méhészetek, ahol
egyre több a bezárt kaptár. ,,Szűkí—
tett újratermelést" csinálok, azaz
visszafejlesztek. Addig, míg a ve-
gyesmézet két kiló cukor áráért nem
lehet eladni, nincs értelme a téli
készletet kicserélni.
Patyi János, Kiskunhalas: Gyen-
ge akác, feledni való selyemkoró, 8-
10 kiló "napraforgó. Nyomott mézár
mellett még a kereslet sem az igazi.
Mi lehet a baj, hogy ilyen gyenge
évet zárunk? Többek között a kéthe-
tenkénti frontbetörések. Nem tud—
nak családjaink folyamatosan fej—
lődni, nem érik el lehetséges maxi—
mális fejlettségüket. Forró nappaP
lok, 8—10 fokos éjszakák. Hunor
családjaimban, mivel anyarácsot
nem használok, mindig 3—5 fias—
keret szokott a második fiókban
lenni. Idén nem mentek fel az
anyák, alul pedig a szokásostól sok—
kal kevesebb táblás, azaz léctől—lé-
cig fiasítás volt. Jövókép? Ezt kell
csinálnom, csak a méhekből élünk,
két gyermekem van. Nekik a ma—
gyarázkodás nem ér semmit, óket el
kell tartani.
B. P.