Fájl #109: "12_200109na_meheszet_b.tif"

IVIÉHÉSZET 2001. szeptember



MÉZVÁ SÁR 2001

Idén a ,,szövetkezeti"
mez sem édesebb

,,Marketing-program ajánlás
az új típusú méhészeti szö—
vetkezetek és méhészeti tu-
_lajdonú cégek számára" cí—
mű tanácskozásra a Mézvá—
sárt megelőző napon, au—
gusztus lO—én került sor
Jászberényben. A tanácsko—
zás ötlete, maga a kezdemé-
nyezés remek, azonban ered—
ményességében — a résztve—
vők szerint — elmaradt a várt—
tól, a remélttől. Ennek oka
talán az lehetett, hogy a
résztvevő szövetkezeti veze—
tők maguk sem tudták iga-
zán, mivel lennének elége-
dettek. Illetve, tudták ők
pontosan. Azzal, hogy ha az
illetékes minisztérium betar—
totta volna azt, amit ígért, az—
az a törvényben foglalt támo-
gatásokat átutalták volna az
új típusú szövetkezeteknek.
Szerintem, ha ez megtörté-
nik, akkor is csak a szövetke—
zeti vezetők lettek volna elé—
gedettek, a tagság nem.

Az általában 4-8 millió
forinttal megalakult szövet—
kezetek működésén az ál-
lamtól kapott további 4—8
millió forint nem segített
volna. Az így összejött 10—
15 millió forint, 30—40 be—
csületes, kollektív munká—
ban gondolkozó méhész sor—
sát alapvetően nem befolyá-
solja. Hogy miért? Mert a
méhészeti ágazatunkban
megalakult termelő és érté-

kesítő szövetkezetek csak az '

értékesítésre összpontosíta-
nak. A méz értékesítésében
pedig már olyan mélységű

tartalékok, amelyek döntően *

befolyásolhatnák jövedel-
mezőségünket,
20—40 forint kilónkénti el-
adási ártöbblet, amit esetleg
egy jól irányított, ügyes szö—
vetkezet elérhet, még a 10
tonna mézet termelő tagjá—
nak is csak havi 20-30 ezer
forint jövedelem-kiegészí—
tést eredményez. Alapjában
ez nem deríti jobb kedvre
szóban forgó méhészünket.
A mezőgazdaság más ága—
zataiban a nagy szövetkeze-
tek — amelyek természetesen
életképesek — létalapja a föld.
Ezt közös gépekkel meg lehet
művelni, a termést—_,közösen el
lehet adni. A jelenlegi méhé-
szeti szövetkezetekben a lét—
alap a méz. Ezt közösen meg—
termelni nem lehet, pedig el-

méletileg " ebben lennének

óriási; tartalékok. De csak el—
méletileg. Egy, a jelenlegitől
teljesen eltérő kaptártípussal,
amelyet természetesen az
adott szövetkezet minden
tagja használ, a tagok által jól
megközelíthető központi te-
lephellyel, világszínvonalú
gépesítettséggel, közös (így
jóval olcsóbb) gyógyszer—,
eszközbeszerzéssel, műlép—
üzemmel, saját működtetésű
méhlegelő—figyelő hálózattal,
stb. bíró méhészeti szövetke—
zet' tagjai a' termelési költsé-

nincsenek. —

gek csökkentésében rejlő le—
hetőségekkel—sokkal gazdasá-
gosabban méhészkedhetné—

— nek, mint jelenleg.

Tudom, ezer kérdés, kétely
merül fel most az olvasóban,
ezért írtam, hogy csak elmé—
letben működik ez. Vagy
mégsem? Izraelben, a
kibucok több ezer családos
méhészetei, az USA—ban az
amishok vagy a hutterite em-
berek méhészetei is így mű—
ködnek. De azt hiszem, elka-
landoztam.

Maradjunk a tényeknél,
idézetek következnek a ta—
nácskozásról: . .a mezőgaz—
daság, és azon belül a méhé—
szet is, központi támogatás
nélkül meghal... nem kaptuk
meg az ígért támogatást.,
ma Borsodban 1200 méhész
van, de egy biztos, ha ez így
folytatódik, fele sem lesz, mi-
re az EU tagjai leszünk...
tagjaink, a méhészek az idén
is ))üldöz—téka a virágot, a
semmiért. .. magunkra hagy—
tak, becsaptak... 35 fővel
alakultunk, 100 ezer forint
volt fejenként a beugró, ez
még egy alkalmazott tartásá—
ra sem elég. .. nem tudunk el—
indulni semerre. . ." ,

Talán segítene az _ elindu—
lásban, ha a szövetkezetek új

'létalapban gondolkoznának;

a méhcsaládokban. így talán,
mint egy—egy hatalmas mé—
hészet, működőképesek len—
nének, de ha továbbra is úgy _
működnek, mint mézkeres— '
kedő cégek, akkor csak ma-
radnak ,,piciny légvárak a ro-
mokon". '

— bross —